//Namos ház//
//Konyha//
* Bato hangnemét különösnek találja, bár ez könnyen lehet azért, mert az útjukon nem volt túl beszédes, csak mikor kérdeztek tőle valamit. Apró kis meglepetés, ami elveszik a sorok közt, ugyanis az a két szó, melyet kimond, elnyomnak mindent. "Démonűző szertartás". Nem kéne ennyire idegennek hangzania, mert igenis vannak természetfeletti lények, de akkor is. A mindennapi ember ritkán tapasztalja őket, ezért a rettegés, mely egykor elfogta a népet, mára már egyszerű gyermek-rémisztgetéssé szelídült. Mindddig persze, amíg nem szembesül vele az ember.
Rhebosse láthatóan lesokkolt, vagy valami hasonló, azt pedig nem tudja, hogy Bato fog-e válaszolni helyette, így kelletlenül, se megragadja a gyeplőt. *
- É-én... mi... azt hittük, hogy van bennem egy... idegen, gonosz... lélek?
* Segítségkérőn pillant fel Batora, de így is folytatja. Már nem akar sem sírni, sem szégyenlősködni, de hiába tündérelte meg magát, akkor sem olyan könnyű válaszolni, s ezzel párhuzamosan az érzelmekkel küzdeni. *
- Szó-óval csináltunk egy... egy szertartást, hogy ki... hogy kiűzzük belőlem...
* Bato kérdésére szomorúan felpillant a szerzetesre, s annak ruhájába markol, mikor az magához húzza. *
- Sz-szerintem nem, Bato, szerintem... szerintem nem!
* És ismételten a könnyeket nyeli vissza, s fogait azorítja össze. Azt viszont nem tudja, hogy miért nem sikerült. Hogy talán a vörös elf rontott el valamit, vagy teljsen rossz irányba tapogatóztak a démonnal, mert lehet, hogy nem is démon, azt egyelőre nem tudhtja egyikük sem. Egyelőre... *