//A mélység múltja//
* A járőr csoport hallótávolságba ér, így a párbeszéd minden egyes részét hallják, közben a kerítésen túlról trappoló hang hallatszik, hogy valaki nagyon szedi a lábait. Nem kell sokat várni az alak megjelenésére, mert hamarosan az ember öröktől kisebb termetű személy jelenik meg. Barna hajszálaiba ősz tincsek vegyülnek,míg arcán néhány ránc látható. Egy hatalmas karmolás nyom a bal szeménél, amit egy kicsinyeit féltő hiúz ajándéka. Bal szeme hiányzik, ám szemfedőt nem visel, mert lássa mindenki sérülését. Szakálla ápolt és a hasa aljáig ér le. Izmos alkatú, amit az egyenruha és a láncing jótékonyan eltakar.*
- Vándor ork? * Szólal meg az első ember, aki elkezdte a beszélgetést, és már mondana többet is, mikor az idősödő törpe rájuk szól, aki ráadásul a parancsnokuk.*
- Ti b*rmok! Chothal Norralt mindenki ismeri! Tegyétek le azt a nyamvadt fegyvert! * Összerezzennek parancsnokuk szavaitól mint a nyárfalevél, mert tartanak az öregtől. Sok kemény edzésben részesítette őket. Engedelmeskednek, és így mindannyian leteszik a fegyvert. A járőr csapat eközben odaérkezik hozzátok, hogy az ottani parancsnok megkérdezze.*
- Minden rendben, Gramlod? * Hangja nyugodt, ahogy az őszülő törpét kérdezi. Természetesen a válasz hamar megérkezik a túloldalról.*
- Hát persze, Tralton. Menjetek tovább. * Tisztelegnek egymásnak a felek, majd a járőr csapat távozik és el is tűnik a következő utcánál. Gramlod megnézi Chothalt, aki régi cimborája volt az orknak.*
- Anyám szent pipájára! De megváltoztál Chothal! Alig ismerek rád! Nézd el ezeknek a nyalka legényeknek, mert nem ismerik a neved. * Természetesen nem felejti el kötelességét sem, mert akarva akaratlanul dörmögő hangja megszólal.*
- Mit szeretnétek Deksen Úrtól? Újabb kaland? Pénz? * Teszi fel érdeklődő kérdéseit, közben a kapuhoz sétál, hogy egy nagy kulcscsomót előhalászva a zsebéből a közeli kaput kinyissa.*
- Fegyvereitek elkérném. Ez az előírás. De intézkedek majd Deksen úrnál, hogy visszakapjátok. * Int embereinek, hogy jöjjenek oda és vegyék el tőletek a gyilkoló szerszámaitokat. Mikor ez megvolt, akkor vigyor az arcán, majd Chothal elé áll.*
- Jó újra látni cimbora! De ki ez melletted ez a menyecske? Kalandozó társ? * Lapogatja meg Chothal karját, majd megszólal.*
- Kövessetek. * Ezzel a kúria felé trappol, közben néha hátranéz, hogy minden rendben van e. Az ajtónál megáll, hogy utasítást adjon az embereinek, aztán útnak indítja őket. Kinyitja az ajtót, majd betessékel benneteket. Amit elsőként láthattok az egy nagy fogadó terem, ami pompásan fel van díszítve.Állat trófeák díszítik a falakat, amik ki vannak tömve, és természetesen vannak szarvas agancsok is. Odavezet titeket az egyik kanapéhoz.*
- Foglaljatok helyet, és én meg szólok Deksen úrnak.* Ha úgy hinnétek, hogy egyedül maradtok, akkor tévedtek. Két őr belép az ajtón, és a fegyvereiteket cipelik. Megállnak az ajtónál. Míg Gramlod visszaér, addig fél óra is eltelik.*
- Adjátok vissza a fegyvereket! * Adja parancsba, akik készségesen átnyújtják a drágaságaitokat és aztán lelépnek. Két perc múlva megjelenik egy fiatal képű nemes férfi. Öltözékéről lehet tudni, hogy ő e ház ura. Ruházata bársonyból készült, és ezüst színű sújtások díszítik. Tartása határozott, és nézése tekintélyt parancsoló.*
- Üdvözlöm Önöket a házamban! Deksen Arssalos vagyok. Mi ügyben kerestek fel hajlékomban? * Ezután odalép hozzátok, hogy rangjának megfelelően köszöntsön titeket. Míg Chothalnak a kezét nyújtja, addig Kaleya egy kézcsókot kap.*
- Foglaljanak helyet, kérem. Hallgatom Önöket.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.24 15:03:59