//Nily//
*Nagyjából-egészéből a lány láthatóan feldolgozza a történetet, azonban ennél jobban is meglepődhetne. Mármint... Lorew most éppen felsorolta a három szálat, ami a halálához kéne vezessen egy idő után. Az ismeretlen alak, aki meg akarja öletni, Isvu, meg persze az az aranyos hölgy az erdőben. Az átlagos szerzeteseket nem akarja a világ felett álló erő ennyire eltenni láb alól, ezért sokan meglepődnének azon, hogy ennyi oldalról les halál a férfire. Nem is beszélve az élőholtak mögött álló erőről, akivel szintén lepaktált, ez megint csak életveszélyes dolog. Zsúfolt napirend. Ennek ellenére a lány figyelmét a mérgezett nyílvessző ragadja meg, ami a legkézzelfoghatóbb darabja az egésznek.*
- Igen *bólint* Olyan, mint egy sima nyílvessző, csak mérgezett. És nem, hát mondtam, hogy a sebet kezeltük, a méreg azóta is bennem van. Órák kérdése, hogy kivégezzen, ha csak az a csodálatos hölgy, aki átlőtte a lábamat, nem ad az ellenszerből. Az élet különös, nemde? Én képtelen lennék választani közülük. Pedig idővel muszáj lenne...
*Lorew élete bonyolult, és megpróbáltatásokkal teli, azt meg, hogy honnan tudja, hogy mérgezett volt a nyíl? Micsoda kérdés ez?*
- A hölgy mondta. Sajnos nem részletezte, milyen méregről van szó, még azt sem tudom, hogy a mellékhatás-e ez a fájdalom a mellkasomban, de valószínűnek tartom. A levegőt is egyre nehezebb venni, nem olyan egyszerű ez, mint ahogy te gondolod. Csak eszembe jut, hogy meg fogok halni hamarosan, és máris olyan érzésem van, mintha már meg is állt volna a szívem. Legalábbis legalább annyira fáj. A bizalom pedig... nos, meg lehet. Vagy szerintem legalábbis, sokat gondolkodtam a problémán. Alapesetben így most nem jelenthetek fenyegetést Isvura. Az, hogy nem rohantam az őrséghez, betudható annak, hogy félek tőle. Félelemből és hűségből cselekedni ugyebár teljesen más. Elvégre ha elvesztené a hatalmát, akkor mindenki eltűnne a kezéből, aki eddig félelemből engedelmeskedett neki. Nos, valahogy erre a vonalra kéne építeni szerény véleményem szerint. Teremtsünk olyan helyzetet, amiben árthatnék neki. És minden okom meg is lenne rá. Ugyanakkor nem tenném meg, és vállalnám inkább a következményeket. Érted már? A "mit tervezek" kérdés egyszerű. Teremtek egy helyzetet, amiben könnyedén megölhetném. Sőt, meg is kéne ölnöm, különben én halok meg. És mégse tenném meg. Szerintem ennél jobb módszer nincs a bizonyításra. A saját életét félelemből senki nem áldozná fel a másikért, hiszen éppen az életét félti tőle, érted, ugye... Az meg, hogy Isvu embere vagy... avagy tündére, nos, lehetséges. De addig úgysem veszem le rólad a szemem, amíg oda nem érünk, utána meg úgyis mindegy. Nos, a szemlevételt ne úgy értsd, hogy nem lenne alkalmad egy tőrt döfni a hátamba, hanem hogy nem lenne alkalmad elfutni, Isvunak jelenteni (vagy valamelyik emberének) és vissza hozzám anélkül, hogy észrevenném. Így hiába tudod a tervem, Isvu nem tudhatja meg, amíg oda nem érünk. De ha neki dolgozol, akkor sem szeretném, hogy elrontsd a egészet, így is tengernyi dolog sülhet el balul. Például ha ahelyett, hogy nyugton maradna, mikor rászegezem a számszeríjat, inkább elindul felém. Akkor le kéne tennem a fegyvert a földre, és hátralépni hármat, akkor meg minden odavan.
*Közben igyekszik felidézni az eredeti kérdéscsomag elemeit, de hát a tündér annyit kérdez össze meg vissza, hogy lehetetlen mindenre válaszolni, főleg a maga terjedelmes stílusában.*
- A ruhát még nem tudom, miért kell, a méreg azért, hogy ne akarjanak fogdosni. Ha látsz egy tündért, aki gyenge, és törékeny, és talán még az utadban is áll, akkor simán leütöd, vagy arrébb teszed. Ha viszont halálos hiba hozzányúlni a tündérhez, akkor inkább elgondolkodsz azon, valóban az utadban áll-e, és mikor rájössz, hogy nem, akkor simán kikerülöd. És a tündérnek egy hajszála sem görbül.