//Egy teljesen átlagos nap - Riana Sidel//
* A lány igazi palotába érkezett, csak még ő maga sem tudja a miérteket, de most úgy tűnik nem is igazán érdeklik az efféle kérdések, csak kiélvezi a boldog tudatlanságot, mit az ágyán fekve tölt, ami egész jó időtöltés húsz évnyi utcán nevelkedést követően.
Nagyjából tíz perc telhet el, mikor az ajtó túloldaláról kopogás zavarja meg a csendet, majd "szabad" esetén belép, negatív válasz esetén még vár, amennyiben pedig némaság tölti be a szobát, úgy szintén vár egy kicsit, de aztán belép.
Bárhogy is legyen, - ha Riana nem zárta be az ajtót - hamarosan az iménti "körbevezető" jelenik meg az ajtóban és kezével int, hogy kövesse. Várhatóan most sem lesz komolyabb ellenvetés, hogyha idáig nyugton maradt és nem segítségért kiabálva dörömbölt az ajtón, vagy próbált elszökni.
Ismét a baloldali (lentről nézve jobb) lépcsősoron haladnak, majd a kijáratnak háttal indulnak meg a nappali felé, ahol a szoba végében kandalló található, habár jelenleg nem ropog benne a tűz a kinti meleg miatt. A szobában egy lélek sem tartózkodik rajtuk kívül, így a csend is legalább akkora, mint a szobában volt, csak a férfi hangja töri ezt meg. *
- Ez a nappali, avagy társalgóterem. * Ennyit mond a helyről, a többit vagy később akarja majd elmondani, vagy csak úgy gondolja, hogy egyértelmű a lány számára a hely funkciója és ezért nem magyarázza tovább. Viszont csakhamar elhagyják ezt az igen nagy szobát is és egy következőbe térnek be, ahonnan a szőnyegek hiányoznak, viszont három hosszú asztal és körülöttük legalább 20-20 szék asztalonként. E a terem is üres egyelőre, de erről (sem) nehéz megállapítani, hogy mi lehet. *
- Ez az ebédlő, esténként vacsorázó, reggelenként pedig a reggeliző. * Szája félmosolyra gördül, majd egyből leülteti az egyik székre a középső asztalnál. *
- Pár perc és megismerheted új tulajdonosodat. * Megeshet, hogy ez a szó egy kicsit gyorsan jön, de nincs ideje kérdezni, mert a férfi már el is tűnik arra, amerről jöttek, de ezúttal egyedül.
Nem telik el két perc sem ezúttal, az ajtó ismét kinyílik, de most nem a megszokott arcot pillanthatja meg, hanem egy eddig teljesen ismeretlen urat. Termete átlagos, haja és bajsza fekete, szeme sötétbarna, ruhája pedig egy kényelmesnek tűnő vörös ing, aranyozott szélekkel.*
- Üdvözletem. Nem akarok dicsekedni, de gondolom már sokat hallott rólam. * Hogy a mai naptól számítva, vagy azelőtt, az nem derül ki, talán csak teljesen el van magától szállva, de lehet, hogy csak az eddigi kalandra gondol. *
- Abuth Nierwe Conith a nevem, az Abuth ház egyetlen és jelenlegi ura. * Kis hatásszünet, hogy feldolgozhassa a hosszú nevet a lány. *
- Téged milyen néven szólíthatlak? * Nem veszi túl komolyan a dolgot, mintha mindennapi dolog lenne az utcáról lányokat hozni és azokat "tulajdonként" értelmezni, de arca továbbra is komoly, így nem lehet eldönteni, hogy pontosan mit is akar.
A név kimondása után kinyílik egy ajtó (nem az, ahol bejöttek) és összesen két fiatal, húszas évei elején járó férfi lép be, kezükben ezüst tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel. *
- Remélem szereted. * Bök a középre helyezett sült húsra, na meg a mellette lévő nagy mennyiségű salátára. Ráadásnak vörösbort is töltenek mindkettejüknek, majd távoznak ők is, így ismét kettesben maradnak. *
- Mondd, idáig hol laktál?