Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-24 22:08:22
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun//

*Ahogy gyanújából kész tény válik, arcbőrének színe a paradicsomhoz hasonlatos színben kezd játszani. Orra alatt mosolyra húzódik remegő szája, ám ez inkább zavart kínvigyor részéről. Kezét, a takaró felett a férfiéra teszi, s tágra nyílt szemeivel, megrökönyödve viszonozza a sötételf tekintetét. Úgy látszik az nem zavartatja magát, sőt, kifejezetten örül magának, hogy ilyen jól elszórakozhat a lányon. Pontosan olyan rémesen festhet, mint amilyen szörnyen butának érzi most magát. Zaraun bizonyára ahhoz van szokva, hogy egy hasonló szellemes hozzászólására rögtön a karjaiba ájul egy ledér nőszemély, vagy legalábbis pirulva meglazítja mellei felett a búzát. Ő viszont sokkal tapasztalatlan még, nincs hozzászokva, hogy mezítelen férfiak húzzák magukhoz az ágyban. Így csak ijedten hebeg.*
-Ne... Nem bánom... Csak egy kicsit szokatlan ez nekem.
*Szokatlan. Bár nem rossz. Azért mégis csak idiótának érzi magát, és valamivel el kell terelni a témát. Egy kis erőfeszítéssel sikerül kiszakadnia a vörös szempár bilincséből. Gyorsan elengedi fejét támasztó karját, és a párnára zuhan, a plafonra nézve nyeri vissza higgadtságát. Kis csönd után, nyugodtan kezdi el mondandóját.*
-Tudod, hogy bármiben szívesen segítek. A mezőn történtek után, egy kis pénzügyi segítség már semmiség. Úgysem költeném épületes dolgokra, most megtehetem.
*Kicsit elmosolyodik, saját bárgyú szójátékán, majd visszafordul a férfi felé. Nem túl kényelmes kicsavarva feküdni.*
-Ha szeretnéd még tányérokat, és poharakat is gyártok neked. Úgyis olyan haszontalannak éreztem magam.
*Kedvesen mosolyog Zaraunra. Végtagjai kezdenek átmelegedni, levetkőzve magukról a szokásos fagyosságot. Arcvonásai felengednek, a mosolyból csak halvány ív marad, rezzenéstelen tekintettel ássa bele magát a vérszín íriszekbe. Most nem az álmosság, és nem is az alkohol, ami olyan hívogatóan húzza magához, lassan csókra nyitja ajkait, és a sötételf nyakába fonja kezeit.*
-Nem szeretnék az lenni.
*A szoba narancsos fényében reszkető árnyékok sötétkék sávokként vetülnek a falra. Az ablakok zsalugáterén beszűrődő fény, ezüstösen pöttyözi be a takarók gyűrődéseit, párnák kupacát. Itt- ott felcsillan egy aranyozott könyvborító, fényes szobrocska, öntött gyertyatartó a polcokon. Sok ott az érdekes könyv. Régi emberekről, akik hőssé váltak, a hősök legendáról, szellemekről, szörnyekről, bátor férfiakról, és erős nőkről az oldalukon. Tündérmesék, szerelmes történetek. Úgy sorakoznak ezek a könyvek díszes gerincükön gazdagon díszített, cirádás betűkkel felrótt címükkel, mint büszke katonák. És úgy simultak egymáshoz mint ahogy azt most, az ágyban fekvő párocska is teszi. Éppen csak hogy nem csókolják meg egymást ők is.
A szobában lapuló csöndet azonban hangos robaj töri meg. Mintha üres hordót gurítottak volna le a földszintre vezető falépcsőn, majd ki idő múlva ocsmány káromkodás furakodik át a csukott ajtón.
Ayrisz némán eltávolodik a sötételftől, és mint egy megzavart őz a bozótba, a sötétségbe bámulva, kifejezéstelen arccal ismétli meg halkan a szavakat, mintha csak valami varázsige lenne. Majd nyakán jól láthatóvá válik egy megfeszült ín, és fejét elfordítva, nagy levegőt véve összehúzza szemöldökét.*
-Ezt nem hiszem el! *Fakad ki, emelt hangon, a plafonra emelve tekintetét.* Egyetlen percre nem figyel az ember, és máris bajt csinál. Nem értem miért kell ennek mindig a figyelem középpontjában lennie! Ez valami beteges perverzió?! Nem volt gyerekszobája? Döntse el, hogy felnőtt-e már, vagy marad gyerek, de viselkedjen ahhoz méltóan! Remélem kitörte a nyakát az a szerencsétlen!
*Bosszúsan dobja le magáról a takarót, és nagyokat sóhajtozva rángatja magára nyirkos köntösét. Hogy végtelen haragját csak a fáradtság, vagy valódi méreg keltette, nem tudni.*
-Sajnálom. Megtehetném, hogy nem törődöm vele, és hagyom a lépcsőaljban fetrengeni, de nem szeretném, hogy reggel egy hugyától bűzlő hulla szaga terjengjen a házban. Viszont úgy seggbe rúgom, hogy egy hétig nem ül le. Bizony, és reggel mehet isten hírével, oda, ahova akar! Velem ez ne szórakozzon! Játssza itt a nagykutyát, a hős lovagot, aki meg akar védeni a rideg élettől, mikor még azt sem tudja, eszik-e, vagy isszák. be akarja bizonyítani, hogy ő a főnő? Azt lesheti. Itt én vagyok a főnök, ez az én istenverte házam, és úgy elküldöm innen, hogy még pislogni se lesz ideje!
*Már nem is Zaraunhoz beszél, csak maga elé hadarja nem túl kedves mondanivalóját. Nem az a mérgelődős típus, azért elég nehéz felidegesíteni, de úgy látszik, a lépcsőszánkós fiatalembernek sikerült ezt kihoznia belőle. Persze nem csak ezzel a húzásával. Mennydörgő léptekkel vágja ki a háló ajtaját, s úgy trappol káromkodva a lépcső felé, hogy az az ő súlyával, már-már lehetetlennek tűnik.*
-Zaraun! megtennéd, hogy segítesz felvonszolni a lépcsőn ezt a fajankót? Ruhában?
*Leérve a fa lépcsőkön rá is akad a földön fekvő, borszagú Kayra, aki magatehetetlenül vonaglik a padlón. Kipirult arán enyhe megrettenés fut végig ahogy megpillantja a fölé ágaskodó, sárkánynak tetsző, kócos nőstényt.*
-Gratulálok barátom! Ennél szánalmasabb már nem is lehetnél! Remélem, meg vagy elégedve a teljesítményeddel. Mi a frászt művelsz itt a földön, ha?!
*Már nem kiabál, de emelt hangon beszél továbbra is, a szikrázó kék szemekbe bámulva. Próbál értelmes reakciót belelátni a fiú furcsa kézjeleibe, nem sok sikerrel. Így azért nagy segítség mikor megszólal a lányt végigmérve. Csizmáira mutogatva kezd motyogni, csak aztán hallat érthető szavakat.*
-Elmegyek...
-Mész is, de még hogy! Viszont nem gondolod, hogy kiengedlek az utcára ilyen állapotban. Úgy gondolod, értelmes volna az éjszaka közepén át támolyognod a szegénynegyeden, a fogadó felé? Ésszerű mondhatom! Szépen lefekszel, és megvárod a hajnalt, aztán mész amerre a fejed visz.
-Nem...Én most... tudom, hogy nem látsz szívesen itt...
-még csodálkozol ezen? *Mondja komolyan. Már nem hangos, de erőteljesen hangsúlyozza a szavait, hogy Kay is megértse. Csípőre tett kezekkel néz le a fiúra.* Teljesen hülyét csináltál belőlem a fölényeskedő viselkedéseddel. Csak tudnám mire olyan nagy a szád. Teszed magad, közben lemaradtál mindenről, és csiholod a tüzet az infantilis önfényezéseddel. Mit képzelsz magadról, ki vagy te? Hogy csak így felforgatsz mindent. Teszek a kis lelkedre, és a barátságunkra is. Nem akarlak látni többet, megértetted? Megértesz?
-Meg...
-Akkor megérte a számat jártatni. Fel tudsz állni?
-Nem hiszem...
-Akkor várj.
*Sok időbe telik felcipelni a fiút, a vendégszobába, aki a fejét is alaposan beverte, így hamar elalszik. Ayrisz elővigyázatosságból rázárja az ajtót, és a pótkulcsot a benti szőnyeg alá teszi, az ajtóra pedig egy papirost tűz a következővel, kicsi betűkkel írva: "Ha ezt el tudod olvasni, elég józan vagy a távozáshoz. Fáradt vagyok, ne merj felkelteni, ne hagyj levelet, és emléket sem magad után! Tedd rendbe az ágyad, és menj! A kulcs, a szőnyeg alatt van. Ég áldjon!"
Ez után a lány megmosta arcát, ivott egy pohárral egy új üveg bort felbontva. Bosszúsan megjegyezte, hogy kezd már fogyni a kamrából, majd bocsánatot kért Zarauntól a kirohanása miatt, és szorosan hozzábújt a meleg ágyban. Egész este ölelte.
Mikor másnap, úgy tizenegy óra körül felébredt, Kay már nem volt a házban, csizmái eltűntek a lépcsőaljból. Megfogadva a levelet, nem hagyott hátra semmit, a szoba olyan volt, mintha senki nem járt volna benne. Talán csak a bor keserű illata árulkodott vendégről.*


2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-24 22:07:09
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Azt már tudják, hogy Linera képes varázsolni. Azon kívül pedig, hogy hatalma van, arra is fény derül, hogy egyedül van. A család a Fehér Rózsa, ők tehetnek mindenről, a lány csak figyelmeztetni akart mindenkit. Félreértették... Rosalinda pedig okkal titkolta képességeit. Ilyen körülmények közt bolond lett volna felfedni. Nem csoda, hogy Nirwath is védte. De vajon ki is volt neki? Hiszen Kazgo még mindig kételkedik benne, hogy a testvére lett volna...
Megtört lényként áll, mint aki már csak a kivégzést várja. Kötél a nyakba, tőr a szívbe, nyíl a fejbe... Csak lenne már vége! Kedve lenne üvölteni, ordítani, sikítani, bőgni, felrobbanni, kirohanni, mégis csak áll és arcán a furcsa mosollyal néz felfelé, könnyei csorognak, mégsem hüppög. Még mikor Linera mellé is kerül, nem rezzen meg. Eddig félt tőle. Eddig gyáva volt, nem merte kockára tenni nem hogy életét, de testi épségét sem. De most? Igaz, kiderült már, hogy nem a szellem tehet a halálokról. Mégis...
Csak szélesebbé válik a mosoly arcán, ahogy kijelenti a lányka, hogy meg fog halni. Annyira közvetlen, mintha éppen csak azt közölte volna vele, hogy hamarosan kész a teavíz. Arcához ér szellemkezével, nem is igazán tudná megmondani, milyennek érzi. Talán nem is hideg, mit hinné bárki, csak a könnyek melege után tűnik annak. Vagy valóban jéghideg lenne a szellem érintése? Vérfagyasztó? Nem tudja annak tartani, azok után, hogy összetört.
Viszont Elena itt ért el hasonló szintre. Szinte nekiesik Kazgonak, átkarolva őt és sírni kezd. Eddig csak fájt neki, de most már kezd teljesen megfogalmazhatatlanná válni. Azt mondja, nem engedi, hogy meghaljon. Hogy minden erejével védeni fogja. Együtt elmennek valahová, egy szép helyre és táncolnak... Kazgo nem néz rá, arcán még mindig az érthetetlen és oda nem illő mosoly, könnyei apadnak ugyan, de még mindig nedves az arca. Észre sem veszi, hogy közben Linera eltűnik, csak Elenára figyel. Mert figyel...
Egyik kezével átkarolja Elenát, hátán nyugszik tenyere, gyengéden simítva szárnyai alatt, másik kezével finoman a tündérlány tenyerébe simít, úgy húzza magához és fordul is.*
- Amikor kiszabadítottatok a kriptából... Azóta szeretnék így hozzád érni.
*Ha sikerül magába egy kis erőt szereznie, akkor Elena és Kazgo táncolni fog, könnyed léptekkel, könnyes arcokkal. Közel húzza magához, hogy fülét érhessék közvetlen a szavai.*
- Mindent meg fogok tenni, hogy túléljük... együtt...
*Ha úgy érzi, hogy Elenában nincs elég erő még pár mozdulatra, az ágyhoz segíti, hogy mellé ülve karolja át és simogassa a hátát, más esetben egy pár gyermeteg és esetlen tánclépés után tesz hasonlóan. A lényeg, hogy immáron Ysdenerire is figyelnek. Legalábbis Kazgo eddig nem nagyon vett tudomást az elfről.*
- Hova tovább?

2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-24 22:06:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Az Úrnő //

*Sajnos rá kell ébrednie Kean-nek, hogy ez nem csak egy álom, amiből felébred, bájos kis mennyasszonyát ölelve az éjszakában. Kár is remélni bármi jót, a fejfájás, a kiesett idő, a zsibbadt kezek és a gyenge lábak ismerő, nagyon is ismerő lehet a férfi számára. Nem a legjobb barátágra emlékezteti, mikor cimborákkal kocsmába járt, hogy jól érezze magát egy kis rásegítő itókával, sokkalta rosszabbak ezek az emlékképek.
Monorát nem zavarja Lili undorodó pillantása, talán még élvezi is, hogy puszta megjelenése kiváltja belőle. Pedig még nem i tudja, miket tervezett a szőkeség jövendőbelijével. *
- Ahogy a levél végén is írtam, becses nevem Monora Aminthuar. De nyugodtan szólíts csak Úrnőnek. Szeretem, ha így hívnak.
*Széles mosolya sunyin villog, ahogy elveszi Kean felsőtestéről a pálcát. Pedig milyen szívesen csapna rá egy csípőset! De kérdést kap, mire csak választ kell adnia. Méghozzá nem is akármilyet...*
- Ezt nyugodtan megkérdezheted ettől a szépségtől, ha felébredt.
*Most már ujjai is felszaladnak az izmos mellkasra, ám ébredezik már a hétalvó. Lehet enyhébben kellett volna adagolnia a szert, akkor ébren lehetett volna, mikor kicsit játszik vele Lili érkezése előtt.
Kean és Lili is kéri, kímélje meg a másikat. Milyen édesek! Főleg ahogy Kean megfeszül és próbál elszakadni a láncaitól, még saját vérét sem sajnálva.*
- Nyugalom, hős lovag.
*Azzal tolja vissza mellkasánál fogva a még nem ereje teljében lévő Kean-t.
Közben Philip próbál minél inkább eltűnni, láthatatlanná válni, vagy a földbe süllyedni. Ő nem tehet semmiről, sőt, amíg képes volt, ellen is állt. Ahol látszik szabadon bőrfelület, azon látszik, hogy vele sem bánt kesztyűs kézzel az Úrnő. Szemébe könnyek szöknek, el is fordul, hogy csak a kalapossal lehessen szemben. Ő nem érdekli, de nem képes Kean szemébe nézni.
Kean már kész lenne feladni mindent, csak hogy megmentse kedvesét. Igazi lovag, plecsnit érdemelne a bátorságáért. Kár, hogy itt másmilyen jutalmazási rendszer működik.
Ám Lili máshogy tervezi a dolgokat. Először is Kean szavait felülírja, mindkettejük menekülését teszi meg tétnek. Aztán még sértegeti is. Bár tény, a hárpiák is legalább annyira vágynak má társaságára olyan szinten, mint ő, de náluk sokkalta vonzóbb. Legalábbis meri ezt hinni magáról Monora.*
- Nem akarlak elválasztani titeket. De nekem nem fekszik úgy a dolog, hogy távoztok. Te elmehetsz, ebben még megegyezhetünk. De ő marad.
*Böki meg Kean mellkasát, érzékeltetve, hogy kit nem szeretne elereszteni mocskos kis pincéjéből.
A kalapos közelebb lép Lilihez, hogy ha bármi ártó szándékú mozdulata lenne, azt meg tudja akadályozni. Sunyin mosolyog, de ki tudja miért? Talán tervez valamit, s más oka is van, hogy Lili mögé próbál kerülni? Egészen pontosan, Lili és az ajtó közé, hogy egy vonalban legyenek. Az ajtó, a kalapos, Lili, egy kis szabad hely, Monora és végül Kean a falnál. Éppen csak Philip lóg ki, ki még mindig háttal áll, s hüppög, ahogy szégyenében így hozta a sors, hogy az egyetlen, kitől feloldozást remélhetett, megveti. Jó oka van rá, természetesen. Nem is csodálkozik Philip, hogy így tett Kean.
Monora várja, miként határoz Lili. Feladja vagy ellenszegül?*

2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-24 14:22:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

//Hátbaszurkálósdi//

//Tania Dolwer//

*Tania sikeresen kijut az udvarra, ahol két éjelfet lát beszélgetni, meg pár embert, akik nyilván napi teendőiket látják el. Cselédek, lovászok, ilyesmik. Semmi különös, csak egy átlagos nemesi udvar mindennapi élete. Teszetoszaságát látva, egy nyakig sáros fickó odakiált neki:*
-Hé, Tania! Gyere már, nem fogom egyedül elültetni ezeket a csemetéket...*hangja türelmetlen, s előtte egy jó nagy kötegnyi facsemete hever, melyek elültetésre várnak. Úgy tűnik, lesz dolga a lánynak bőven.

//Caletnia Phyaltet//

*Az eredar tökéletes ruhát választ, ami a szobalányokra jellemző, sőt még tükröt is talált a szobájában, így teljes mértékben felveheti az álcáját. A szobából is sikerül kilépnie, ahol hosszú folyosót lát maga előtt, illetve egy lépcsőt, ami derékszögben osztja azt ketté, s nyilván az alsó szintre vezet. Egy fickó sétál egyenesen felé a folyosón, kinek szeme zöld, haja szőke.*

//Dongnor Alonuard//

*A férfi hamarosan belebotlik valakibe, miközben a folyosókon sétál, egy vörös hajú cselédbe, aki épp csak az imént lépett ki a szobája ajtaján.*

//Caram Solithian//

*Az éjelf egyetértő fintorral bólogat Caram szavaira.*
-Persze azért azt is tudjuk, hogy elkényelmesednünk sem szabad.*vonja meg a vállát.*
-Mondjuk ez a veszély nem áll fenn ilyen rabszolgahajcsár mellett, mint az a picuri.*kuncog fel. A háta mögött egy harsány, öblös hang hallatszik:*
-Ez a picuri kitépi a lábad és lenyomja a torkodon, ha tovább jártatod a szád.*Erre a sötételf megperdül, s lenézve az emlegetett törpöt látja, hátán a hatalmas méretű harci kalapáccsal. Még egy megtermett embernek is nagy volna, nem hogy egy törpnek, de Raz dagadó izmait látva, Caramnak nem lehet kétsége afelől, hogy ha harcra kerül a sor, a jobb a törp oldalán állni, mint vele szemben.*
-Nahát főnök, mintha nőttél volna...*jegyzi meg gúnyosan az éjelf hím.*

2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-24 11:54:28
 ÚJ
>Rigolhand Hemitar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Hemitat még törölgeti a csipát szemeiből. Korán kelt, de ahhoz képet kipihente magát. Nem tudja, hogy mindez az elmúlt napok történése miatt vagy a templomkert és a jó időnek köszönhető. Ahogy belép, a gazdag negyedbe kicsit összeszedi magát. Körbenéz, emberek sétálgatnak az utcán, városőrök háromfős csoportokban járőröznek. De őt nem ezek érdeklik, a fiú keres valamit és lehet, azt a valamit talán itt találja meg. Nyomokat keres, amik elvezethetik őt ahhoz akiről Argus mesélt. Nem akar ő semmi rosszat csak kíváncsi vajon kiről lehet szó, hogy nézhet ki? Van egy pár kérdés, amit nem merne feltenni barátainak. Ezért gondolt rá sétál egyet és hátha lát valami gyanúsat. Sajnos sok rutinja nincs az ilyen dolgokban, de attól még reménykedik. Ahogy elhalad, a városőrök mellet azok megnézik, de ő csak mosolyogva bólint így üdvözölve őket. Hamar eljut a negyed belsejébe. A címereket nézegeti és próbál érzékeire hallgatni. Mikor már teljesen gondolataiba merül, egyszer csak azt érzi, hogy valami nedves ér kézfejéhez. Lenéz és látja, amint egy kiskutya nyalja a kezét. Leguggol, a kutyához majd megsimogatja. Szép barna szőre, kicsit lógó fülei vannak. Ahogy Hemitar simogatni kezdi, farkával heves csapkodásba kezd. Majd mikor rájön, hogy eltért a céljától abba hagyja, majd a kutyára mosolyog és továbbindul. Miközben sétál, látja azt, hogy a kutya nyugodtan sétál mellet. A fiút valahogy megnyugtatja a tény, hogy vele van és nem is igazán aggódik, tudja, hogy okosak a kutyák és hazatalálnak a gazdájukhoz. Hemitár mikor már úgy érzi, eléggé körbenézet itt és már a városőrök folytonos tekintete is zavaróvá válik, továbbindul a piac felé. *

2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:50:35
 ÚJ
>Elena Sayem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Ördögi örökség//

*Linera megfelel a kérdéseikre. Egészen természetesnek tűnik Elena számára, hogy a gyerek halála után varázserővel kezd el bírni, ez már korábban sem lepte meg. A rózsa csupán jelkép, valójában a család az, ami a szörnyűségeket okozta. Most már érti, miét változtatták meg ezt a címert, amihez annyi bűn és bánat kötötte őket.
Feltűnik Elenának, hogy míg a kislány korábban csak a saját szeszélyeinek megfelelően választotta ki, mit mond el nekik, most rendesen válaszol kérdéseikre. Arra gondol, amiatt lehet, hogy kezdenek közel kerülni a célhoz, és a kislány mindinkább segíteni akarja őket ebben. Persze az még mindig rejtély előttük, hogy mi lesz majd az a cél.
Arra is választ kap, miért titkolták Rosa varázserejét, és teljesen meg is érti. Szörnyű lehetett egy ilyen dolgot eltitkolni. Elena már azon csodálkozik, hogy lehet, hogy ez a két gyerek, Nirwath és Rosalinda tisztességes tudott maradni.
A lány meggondolatlan szavai rémes következményekkel járnak. Ha tudta, ha csak sejtette volna, milyen hatást fognak gyakorolni Kazgora, soha fel sem merül benne, hogy kimondja őket. Megfoghatatlan, érthetetlen fájdalom csalta szemébe a könnyeket. De a legborzalmasabb az volt, hogy ennek ellenére mégis határozottan bizonygatta: "Semmi gond." Szavai úgy szálltak Elena elé, mint jégmarkú kísértet, ki jeges öleléssel szívét próbálja összeroppantani. És míg a szíve megfagyott, arca égett a szégyentől.*
- Kazgo. - *Hebegi halkan. Nem tudja, mit mondhatna. Nem tudja, mit tehetne. Hangja elakad, és lassan ő is a sírás határára kerül. Pedig nem szabadna sírnia, neki kellene lelket öntenie Kazgoba. El kellene mondania neki, hogy mennyire haragszik önmagára, mennyire bánja, hogy megbántotta őt. De nem tudja, mer ő maga is kétségbeesett.
Helyette Linera lépett oda hozzá, és egy egyszerű dolgot közölt vele. Az, hogy meg fog halni. Minden érzelem nélkül tette ezt, mintha már kész tény volna. Ekkor Elenánál is eltört a mécses, és sírva borult a férfi nyakába.*
- Nem fogom engedni! - *Zokogta.* - Nem engedem, hogy meghalj, megvédelek minden erőmmel. Mind a ketten túl fogjuk élni ezt a szörnyű kalandot. - *Biztatja magát és Kazgot is.* - És ha majd elhagyjuk ezt a borzalmas házat, elmegyünk együtt valami szép helyre. Ha szeretnéd még táncolni is fogok veled! - *Miután befejezte még utoljára halkan hozzá tudta tenni: - Sajnálom. - *majd a könnyek végleg elszorították a torkát.*

2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-23 17:09:59
 ÚJ
>Deron Naharien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Amikor a nő elmegy Deron gyilkos pillantást vet az őrre.*
~Hogy a ragya verne ki, ebben a szentséges pillanatban...~
*Még a száz arany sem deríti jobb kedvre, pedig a pénzt sosem kifogásolta. Végül csak kénytelen megbékélni a gondolattal, hogy ma már aligha lesz nővel. Ha öngyilkos akarna lenni, akkor most azonnal hátba szúrná a városőrség "tiszteletre méltó" tagját. Mivel azonban semmi kedve felköttetni magát, inkább megvonja a vállát és elindul a fogadó irányába. Jólesne neki egy sör. Ehhez azonban át kell menni a gazdagok és szegények házainak során. Szerencséjére az előbbi van hamarabb, ezért nem kell az erszényét féltenie. Örülne neki, ha ő is a vagyonosabbak közé tartozna, nem kellene többet a lopásból élnie. Ilyen gondolatok közepette baktat a fényűző vagy éppen teljesen átlagos házak között.*

2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:43:37
 ÚJ
>Lilianah Cross avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

//Kean, Monora és Philip//

*Kétségbeesett tekintettel forgolódik, míg nem egy alakot vél felfedezni, ki felé közeledik. Hirtelen nem tudja, hogy kiáltson-e segítségért, vagy azonnal elrohanjon. Inkább nyugton maradt s várt mi sül ki belőle.
Bár a férfi izmos, lábremegtetően karizmatikus, mégsem esik össze a látványtól, hiszen számára az egyetlen férfi aki szóba jöhet az Kean.*
~Miért nem lehet békén hagyni minket? Felbukkan egy régi szerelem, most meg még el is rabolják! Egyszerűen én ezt már nem hiszem el! Csak reménykedni tudok, hogy nem esett baja az én Kedvesemnek!~
* Nem szól semmit, nyel egyet félve, majd követni kezdi az idegent.*
~Miért érzem azt, hogy nagyon nem fog tetszeni az ami ez után következik? Nem érzem magam biztonságban, s így feszülten még józanul se tudok gondolkozni!~
*Egy kisebb utcába tartanak, ami önmagában is ijesztő, főleg ha egy ilyen nagydarab férfi is vele van, kinek a jó ég tudja mi jár a fejében. Nagy, kerek szemekkel pislog az idegenre, majd remegő kezekkel benyit, s határozottan elindul lefelé a lépcsőn. Egy pillanatra összerezzen ahogy az ajtó becsukódik mögötte, de nem áll meg, halad tovább, míg nem egy másik ajtó nem állja útját. Itt elé lép a férfi, majd bedörömböl. Összeugrik a gyomra, rosszul érzi már most magát ezen a nyomasztó, sötét helyen, de összeszedi magát lelkileg. Tudja, hogy most nem hibázhat, nem mutathat gyengeséget. Ahogy belép a pincébe földbe gyökerezik a lába.*
- Kean? Ahh...
* Ajka elé kapja a kezét, hiszen ahogy körbe néz az undor, a hányinger fogja el.*
~ Mik ezek a... Oh te jó ég! Ez egyszerűen borzalmas! Nem elég, hogy undorító, perverz... Hogy lehet az ilyeneket szeretni???~
*Ahogy felcsendül a köszöntés, azonnal a hang irányába fordul. Egy igen csak csinos, fekete öltözetbe burkolt nőt pillant meg, aki nem szégyenli bájait mutogatni. Nyelnie kell ismét, hogy ne legyen rosszul, arcára kiül a megvetés és a méreg kósza kavalkádja.*
~Szóval Philip hagyta ott a levelet? A nyamvadék! Ch! Csak kerüljön ő is a szemem elé...~
- Igen, így hívnak! Benned kit üdvözölhetek?
*Hangja remegett, de arcvonása igen csak kemény s hideg, nem akar gyengének tűnni. Közben előkerült Philip is rosszabb állapotban, mint Kedvese, összeszűkült szemekkel nézi, hogyan bánik vele a kalapos.*
- Hogy lehet élvezni ezt a beteges dolgot?
*Addig meg is tartja hidegvérét, míg a szőkével foglalkozik, de ahogy visszalép Kean mellé, tesz egy határozott, fenyegető lépést a nő felé.*
- Hagyd békén! Tsk!
*Ekkor mozdul meg Kedvese is ugyan arra kérve, mint ő, csak mindenki a másikat félti jobban saját magánál. Bár szíven ütötte a szava amit Philipnek intézett, ezt félre is tudta tenni, hiszen szerelme erősebb volt Kean felé, mint féltékenysége jelen pillanatban. Talán még a dühe is nagyobb volt a keserű érzetnél. Pláne hogy Kean felajánlása is csak erősítette ez az érzést benne.*
- Azt már nem Kedvesem! Innen Velem jössz ki! Nem hagylak ennek a...hárpiának a fészkébe! S te? - néz Monora-ra - Mit akarsz ezzel elérni? He? Mert ha el akarsz választani minket, hogy kiélvezd az olcsó kis játékaidat, hát most közlöm, hogy bármeddig elmegyek Kean-ért! Nem félek holmi kéjelgő cafkától, sem a védelmezőjétől, legyen az bármilyen nagy és erős! Remélem meg tudjuk beszélni okosan is!
*Pillantott szúrós tekintettel hol Monora-ra, hol a testőrére nézve.*

2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:27:04
 ÚJ
>Ysdeneri Asravej avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Elena is kérdez, Ysdeneri is kérdez, a kislány pedig válaszol. Megint megtudnak néhány új dolgot. Rosalinda varázserővel rendelkezett, de titkolta, különben muszáj lett volna neki is azokkal a szörnyűségekkel foglalkozni, amiket lent a könyvekben olvastak. Az elf lány egy kicsit beleborzong, ahogy az ábrákra és a leírásokra gondol.
Tisztul a kép, a virágoknak Linera egész más szerepet tulajdonít, mint amit a hármas eddig gondolt. Ártatlanok, egyszerűen csak szép virágok, inkább a szimbólumra kell gondolni. A család maga volt a rettegett Fehér Rózsa. Ysdenerinek eszébe jut, hogy Therumon ezt rooniai nyelven olvasta a gyűrűn. Talán onnan jöttek Elrithienék, de ez egyelőre nem segít. Linera azt mondja, ő dobta oda a fehér rózsákat, hogy a család nyomára bukkanjanak és kiirtsák. Tehát az öreg Arenil Glodrakon kívül még vannak leszármazottak és ők állnak a halálesetek mögött. A kislány célja pedig az, hogy ezeket az embereket megállítsa. Ebben kér segítséget, ha hihetnek neki. De vajon tényleg hihetnek? Játékról volt szó, kitalálósdiról, kincskeresésről és az éneklés sem igazán segített sem a koldusnak, sem a nemeseknek. Linera tényleg csak jót akart volna ezekkel? Ysdenerit ilyen kétségek vetik egyik partról a másikra a gondolatok tengerében. Már reggel óta ezeken a rejtélyes vizeken hánykolódik a többiekkel együtt.

A varázserő, ami a kislány halála után megnyilvánult, érdekes tény. Rosalindának volt, Nirwathnak nem volt. Nirwath és Linera meg akartak szökni, Rosa pedig ezt támogatta volna, de ő nem akart velük tartani. Nem áll össze a kép, még mindig nem.
Amikor Kazgo felkéri Elenát, Ysdeneri örömmel venné, ha táncolnának és ő is táncolna Linerával, de a tündérlány ellenkezése mindent megállít. Kazgo hiába mondja, hogy semmi gond, a könnyei elárulják, hogy nagy a baj. Linera egyenesen azt mondja, hogy a tündér meg fog halni. Ysdeneri erre felugrik az ágy mellől és kiabál. Düh és félelem van a hangjában. Nem a kislányt hibáztatja és nem is Elenát, hiszen úgy néz ki, itt mind csak áldozatok. Akik a halált okozzák, a megmaradt Elrithienek tehetnek mindenről, azt hiszi. Odamegy és ha Elena nem öleli meg Kazgot, akkor Ysdeneri megteszi ezt. Most nem érdekli, hogy féltékennyé tenné-e Elenát vagy sem. A tündérnek erő kell. Mellé kell állnia valakinek, hogy az érzelmek hullámzása ne temesse maga alá az akaratot, ami eddig segített neki kitartani.*
- Kérem, Kazgo! Ne omoljon össze most. Megértem, amit érez, de ugye Ön is élni akar? Nem adhatja fel, egyikünk sem adhatja fel!
*Ha a tündér egy picit is erőre kap, Ysdeneri még a kezét is megpróbálja megfogni és felemelni. Ha Kazgo nem tiltakozik, akkor egy-két lépést tesz a zenére és fejével int a tündérnek, hogy ő is kövesse. Jól tudja, hogy nem vele akart táncolni és hogy ez nem igazi gyógyír, de a törődés és egy vidám tánc mégis segíthet. Ha Elena bármikor közbelépne, akkor az elf lány természetesen nem erőszakoskodik, hanem hagyja, hogy a tündérek egymással tisztázzák, amit akarnak vagy akár táncoljanak. Ő csak segíteni akar és ha ennek az a módja, hogy csendesen szemléli a megbékélésüket, akkor ezt teszi.
Megvárja, hogy Kazgo összeszedje magát és csak utána kezd mással foglalkozni. Úgy érzi, ideje lenne indulni. Elena viszi az ékszeres ládikót, Ysdeneri pedig Kazgonak nyújtja át a zenedobozt. A nyugtató dallamok felcsendülése még máshol is segíthet nekik. De hova menjenek?*
- Linera azt mondta, vannak leszármazottak, akiket ki kellene irtani. Én ezt a látottak ellenére is túl drasztikus megoldásnak tartanám, viszont valahogy tényleg meg kell állítanunk őket. Én egyetlen, ma is élő leszármazottat ismerek, akit Önök is. Leirelt. De nem tudom...
*Megint nem foglal állást, csak hangosan gondolkodik. A pap megállította Dreackot, mikor gyerekhangon szólalt meg. Azért tette volna, mert a kétes üzelmeit Linera szavai napvilágra hozták volna? Vagy mégis a kislány hazudik és ő kavar meg mindent? Bárhogy is van, azzal, hogy itt álldogálnak, semmi nem oldódik meg. Ysdeneri várja a többiek véleményét és ötleteit. Nem tudja, mit akart mondani a kislány a tánccal. Nem tudja, hihet-e neki, hogy egyedüli létező a házban. Nem tudja, merre tovább, talán csak sorra kellene venni a szobákat. Úgy tűnik, az előbb Nirwathé, most Rosalindáé lett meg, úgyhogy a többi már a rémtetteket elkövetőké lehet. Talán azokban rejtőzik valami nyom. Eszébe jut még egy kósza gondolat, hogy ha ők maguk lennének Arenil Glodrak leszármazottai, akkor tudtukon kívül ők állnának a gyilkosságok mögött, de ennek semmi értelme. Tündérek és elfek nem születnek emberektől. Ez csak Linera mesterkedése, aminek a céljáról Ysdeneri még mindig nincs meggyőződve. Várja, hogy mit találnak ki a tündérkék és ha kijelölnek egy szobát, akkor elindul velük.*

2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-22 16:56:12
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ysdeneri kérdésére megrázza a fejét.*
-Nincs, egyedül vagyok, azt a szelet én csináltam. Amióta meghaltam, tudok pár kisebb dolgot, amit mások nem.
*Nem támad, Csak oldalra fordítja térdeire hajtott fejét, hogy kényelmesen Ysdenerire tudjon nézni.*
-Nem, ez más... Azok csak növények, nem tehetnek semmiről, Rosa pedig annyira szerette őket. Olyan fehérek voltak, mint a bőre. A virág ártalmatlan, de a Fehér Rózsát legtöbbször a család szinonimájaként emlegettük. A fehér rózsa útját halál kövezi, vagyis a család közelében állandó a halál és fájdalom. Amikor az első ember végzett magával, annyira megrémültem, azt hittem, hogy ha ott hagyok egy fehér rózsát, akkor majd eszükbe jut ez a mondás és kiirtják a maradék leszármazottakat is és végre megnyugodhatok.
*Talán a zene, talán Ysdeneri közvetlensége, de valami kiváltja belőle, hogy szinte patakzanak a szavak az ajkairól, miközben tekintetét a tündérekre függeszti. Érdekelte volna a tánc, amit a két élő lejt, de csalódnia kell, hiszen Elena hidegen utasítja el a kérést.*
-Láttátok odalent a könyveket, ha megtudták volna, hogy Rosa képes varázsolni, összetörték volna, míg ő is a mágia sötét ága felé húz. Nirwath roppantul féltette, ezért is kellett titokban tartanunk.
*Válaszolja meg Elena kérdését, miközben feláll, végigsimít a szoknyáján, mintha csak ott nem levő ráncokat akarna eltüntetni, majd egy szökkenéssel Kazgo mellett terem, nézve annak a könnyeit.*
-Meg fogsz halni, Kazgo.
*Nincs a hangjában semmi fenyegetés, szinte már gyengéden közli a tényt, ahogy kis kezeit a férfi arcára tapasztja. Túl jól ismeri ezt a kifejezést, számtalanszor látta már, közvetlenül az előtt, hogy az emberek végeztek magukkal. A lappangó őrület, amiről most sem tehet. Hüvelykujjával elmaszatol egy könnyet a tündér arcán, mielőtt sóhajtva lépne el mellőle, hogy visszaüljön Ysdeneri mellé az ágyra, fejét rázva utasítva el a korábbi felkérést.*
-Emlékszem, amikor először táncoltunk Nirwath-tal... Rosa beteg volt, nekem kellett friss rózsákat felhoznom a szobájába. Amikor beléptem, ez a zenedobozka szólt, miután elrendeztem a virágokat a vázában, az úrfi váratlanul felém nyújtotta a kezét és azt kérdezte, hogy szeretek-e táncolni. Hiába mondtam, hogy nem tudok, mosolyogva fogta meg a kezem és vezetett. A tánc...
*Ismét a semmibe veszik, ti pedig magatokra maradtok egy üres szobában. Talán érdemes lenne tovább haladni.*

2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-22 15:49:10
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ysdeneri további ügyeskedése következtében a fal is elmozdul. Kazgo egy pillanatra megrémül, talán rájuk szakad a plafon és mind itt pusztulnak, eltemetve az egykor szép ház romjai közt. Bár, talán szebb halál ez, mint kiszáradni, éhen veszni és egyedül elsorvadni egy kriptában, de továbbra is inkább élne, mintsem holtan maradna itt.
Ám nincs ok félni, hiszen nem is valódi a fal, mi mozdul, mögötte pedig csoda rejlik. Egy tükör, csodálatos kerettel, mely önmagában egy vagyont érhet, azon túl, hogy gyönyörűsége önmagában meseszerű. Liliom és tulipán formájú díszei a mesterek kezét dicsérik, valószínűleg nem pár aranyért dolgoztak. Ám ennél is megdöbbentőbb az, mit belenézve Kazgo is lát. A kép, mit egész gyermekkorában láthatott, ha valami visszatükrözte arcát. Minden vidámságtól mentes arc, könnyek áztatta szemek és fájdalom... Egy gyermek sem érdemelne ilyet. Linera sem érdemelte soha. Kazgo végleg a szellemlány pártjára állt, amíg nincs semmi, mi egyértelmű és megrendíthetetlen, s arról tanuskodik, hogy hazug volna a lány, nem is fordul ellene.
A megjelenő alak hangja vonza magára pillantását a tükörről, lilán csillanó lélektükreiben bánat, együttérzés fénylik. Rosalindáról beszél, de furcsa az egész... Szóval még a család előtt volt itt? Talán ő lenne... Megrázza sötét üstökét a tündérfiú, de a gondolat csak nem távozik. Egy titok... Végül is, tudhatott róla a lány, s tudatosan nem hívta úgy, nevezte nevén Nirwath-ot. Ennek valóban nem örülne senki. Főleg nem egy nemesi ház feje. Az ing pedig lehet így már bármelyiküké.
A két lány kérdez a szellemtől, de ekkor már figyelme lankad a valóság felé. Saját kis világába merül, andalító dallammal, minden fájdalom nélkül, szinte eksztázisba kerül, miből egészen más állapotban kerül ki. Mintha az előtte lévő Kazgo megszűnt volna, s egy új, egy más lépett volna a helyébe. Mindenki érdeklődve vizslatja, miként kéri fel Elenát, ám a lány elutasítja. Az előbb... a tükörben látva régi önmagát, nyomorultul érezte magát, elveszettnek. Most még ennél is intenzívebben érzi ezt, mintha a rózsabokorba vetették volna szívét, hol egyre csak vérzik, minél tovább dobog. Linera láthatta, a fiú boldogsága is kérészlétű csupán.*
- Semmi... semmi gond. Megértem.
*Kiegyenesedik, de mintha nem állna stabilan, megszédülve lép egy kicsit oldalra, hogy visszanyerje egyensúlyát. A zene, mi eddig lágyan és kellemesen kavargott körülöttük, most szinte idegeit tépi, elméjének húrjait próbálja elpattintani és zabolátlan gondolatait zavarja még inkább össze. Fejében kavargó káosz, a hektikus való odabent, egyre csak feszeng. A plafonra néz, bár nincs ott talán semmi, mégis ott talál egy pontot, mire fókuszál. Valamit érez, valami mélyen nyugvót, ami fel kíván törni. Mintha robbanni készülne minden, amit valaha elvetett lelkében, de nem őrület tör fel, pusztán könnyek. Arcán végiggördülő cseppek.*
- Semmi gond.
*Hangja megdöbbentően tiszta, mintha csak szeme sírna, csak lelke mélyéről szakadnának a könnyek, ő pedig tudatában sincs ennek. Talán így is van... Talán nem is tudja, hogy sír...*

2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-21 21:58:04
 ÚJ
>Kean Diamit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

-Te tudtad, hogy mi a munkám, hiszen... Lilit nem úgy ismertem meg, vele ártatlan találkáknak indult.
*Gyengéden mosolyog, olyan kifejezéssel, amit csak kevesen ismerhetnek, csakis azok, akik igazán tudtak kerülni ehhez a sebzett és kérges szívhez.*
-Nincs mit...
*Nem tudja végigmondani, hogy a másiknak nem kell mit sajnálnia, hiszen nem tehet semmiről, amikor váratlanul erős karok ragadják meg. Nem! Elméjébe a félelem hasít, ahogy minden erejét latba vetve próbál szabadulni, próbálja kitépni magát támadói markából, de sikertelenül. Tekintete bőszülten esik az előtte állóra, arcát a félelem mellett már harag is torzítja.*
-Phil, miért?
*Talán az utolsó szavak, amik elhagyják a száját, tudja jól, hogy mi várhat rá, épp ezért is vergődik, de hiába. Izmai még utoljára megfeszülnek, végül pedig elernyednek, teste hamarosan eszméletlenül hever a földön, őt pedig édes tudatlanság öleli át. De vajon meddig és mit rejt az ébredés?

Fejfájást. Az első, ami tudatosul benne, a szer utóhatásaként jelentkező, ismerős fájdalom, ami koponyájába lüktet. Ez után már nem meglepetés, hogy kezében zsibbadást érez, lábai pedig csak remegve képesek megtartani a súlyát. Nem akarja kinyitni a szemét, ameddig szemhéjait szorosan lezárva tartja, még van rá lehetőség, hogy ez nem több, mint egy lidérces rémálom a múltból, amiből felébredhet a kedves édes ölelésében.
Az Úrnő jeges hangja űzi el minden reményét, szemeit még jobban szorítja, nem akar tudomást venni a tompa hangokról. Lassanként sikerül csak felfognia mindent, a bódult ködöt csak akkorra szeli át minden szó, mire Morona elé lép és édesnek szánt szavakkal próbálja ébresztgetni. Fejét kábán emeli fel, tekintete ködösen tapad a nőre, majd a mögötte álló alakokra. A két szőke alak ismerős, párat pislognia kell, hogy látása egészen kitisztuljon, elméjét hirtelen lepi el minden információ, amit korábban hallott. Lili és Phil is itt van? Ráadásul az utóbbit kedvenc játékszerének nevezi?*
-Ne bántsa!
*Undortól rándul görcsbe a gyomra a pálca érintésére, felsőtestén még túl jól látszik, hogy hányszor tapasztalta már meg az alattomos eszköz erejét. Hangja érezhetően remeg, ahogy szól, nem pillant Monorára, csakis kedvesét figyeli. Hirtelen eltűnik a zsibbadtság, csak a tomboló harag marad, ahogy láncainak feszül, szemeiben őrülten lobogó dühvel, míg a vas béklyó már húsába vág, friss vért fakasztva. Féltés és őrült féltékenység hasít belé. Miért kell még menyasszonyát is belekeverni ebbe a mocsokba? Pillantása lassan vándorol át a megkötözött férfira, nem tehet róla, de lángoló féltékenységéből még neki is jut, hiszen régen csakis ő érhetett hozzá, senki más.*
-Az életem adtam volna érted, te pedig elárultál. Most már látom, mennyit jelentettem neked.
*A csalódottság újabb keserű pirulája, amit le kell nyelnie. Tényleg senki nem volt a múltjában, aki valóban szerette volna, szívből, ahogyan ő tette. Most, amikor megtalálná a boldogságot a Virágszál oldalán, még ezt is el akarják ragadni tőle. A sors még mindig egy büdös repedtsarkú, aki mintha szándékosan gázolna folyamatosan az életébe.*
-Csak Lilit engedje el sértetlenül, kérem. Bármit megteszek.
*Izmai elernyednek, feje pedig előre csuklik. Kész feladni bármit, csak Kedvesét biztonságban tudhassa, még ha ez azt is jelenti, hogy soha többet nem szabadul ebből a kínzó börtönből.*

2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-21 20:01:01
 ÚJ
>Elena Sayem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

/Ördögi örökség//

*Mielőtt még Kazgo megvigasztalhatta, a kislány ismét leillan, mintha soha ott sem lett volna. Ysdeneri mesterkedésének következménye ként a fal egy helyen elmozdul, és egy csodálatos tükör bukkan fel előttük. Elena felfogni sem tudja, hogy egy ehhez hasonló szépséges tárgyat miért rejtettek így el. ~Talán valakit zavar, ha napi teendői közben mindig, mikor csak átsétál a szobán, tükörképe is ezt teszi.~ Töpreng a lány, miközben megközelíti a tükröt.
Mikor belepillant, önmagát látja, de sokkal fiatalabb korában. Úgy, ahogy az emlékeiben él. Szegényes ruhákban, piszkosan. De valami hiányzik. Egyedül van a képen, és szomorú. Pont úgy néz ki, ahogy legsötétebb óráiban. És a felnőtt Elenát megrémiszti ez a kép. Ez a szomorúság az arcán. Mikor is érzett ő ilyet? Volt rá példa. Emlékszik még, milyen volt átélni azokat a pillanatokat. Linerának pedig állandóan így kellett éreznie.
Fájdalmas gondolataiból akkor ocsúdik fel, mikor meghallja a szellemlány hangját. ~Tehát eddig is Róla beszélt. Rosalindáról.~ Nem Linera és nem is Nirwath volt a varázsló, hanem ő.*
- Hogy lehet, hogy a család nem tudott a varázserejéről? Még a szülei sem? Miért titkolta előlük? - *Kérdezi Elena a lánytól. Próbál megtudni minél többet, hátha így végre összeállnak a kirakós darabjai.
Kazgo lép oda hozzá, és felkéri táncolni a tündért.*
- Bocsásson meg, de szerintem ez egyáltalán nem a megfelelő pillanat. Különben sem szeretek, és nem is tudok párban táncolni. - *Utasítja el a férfit, talán kissé keményebb hangon a kelleténél.*

2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-21 19:16:27
 ÚJ
>Lerion Woiven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Woiven család házának közelében//

*Nyugodtan ballag kifelé a szegénynegyedből. Erre már rengeteget bóklászott, szinte bejárta töviről hegyire egész Artheniort. Ugyan a városon kívül még nem járt, azt biztosra mondhatja, hogy itt bárhova kerüljön is, nem tévedhet el. Nem nagyon figyel Alenára, de persze értelmesen bólogat végig. A végén abbahagyja a bólogatást, és megcsóválja a fejét.*
-Hiába, én se leszek ilyen varázsfickó.
*Ezután befordul az egyik sarkon. Megáll, hogy lássa, húga követi-e.*
-Erre gyere, ha a barakkba akarsz jönni.
*Szándékosan nem mondja el, hogy mi az a barakk.*
-Majd, ha odaértünk meglátod. Kövess!
*Nyugtatja meg a kislányt. Ezután, ő veszi át a kezdeményező szerepét és határozza meg, hogy merre kell menni, hiszen nem akar semmiféle kerülőutat tenni. Nem igazán szeret a gazdagnegyedben ténferegni, mert onnan mindig kinézik, mert nem aranyszegélyű bársonyruhákat, meg miegymásokat hord. Nem szereti ezeket a felfuvalkodott alakokat. Sem hallgatni, sem nézni. A természetellenes kölni és parfümszaguktól pedig a falra tudna mászni. Ezért is megy a legrövidebb úton a barakk felé.*

2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-21 18:45:28
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lerion Woiven//

- De igen is nagy dojog egy kutyus!
*Mondja makacs ragaszkodó hangnemben majd válaszol testvére kérdésére.*
-A bácsinak aki tanít engem vajázsolni annak sincs botja. Fejesleges a dojog ez a bot. Bottal az öjeg bácsik járnak nem? Nagyon nyehéz, ény még semmit nyem tudok vajázsolni csak tanyulom, hogy mi micsoda. Nyem is inkább vajjás hanem inkább tudomány. Báj én nyem tudom mit jelent az, hogy vajjás azt sem, hogy tudomány csak a bácsi ezt tanítja ezt ény meg megtanyujom. Ény még túl kicsi vagyok, hogy ejmagyajázzam de megpjóbájom. Tehát vannak ilyen affnini..affini
*Nem tudja kimondani a szót fiatal nyelve de azért próbálkozik, és végül sikerül is neki.*
-Affinitások, végje kimondtam. Szóvaj ezek a dojgok különféje dojgokat tudnak péjdáuj a vízzel védeni tudom magam de pejsze jehet többet is tanulni. Éjted? Ennéj könnyebben nyem tudom elmagyajázni bátyus.
*Közben kilép a gazdagnegyedbe és reméli, hogy a bátyja követi bár ő sem tudja, hogy hova tart igazából csak nézi a hatalmas épületeket, az itt bóklászó gazdag gyerekeket. Nem tetszenek neki, túl sznobbok pedig Alena családja sem nevezhető szegénynek, de gazdagnak sem mégis nagyon sokan kedvesnek tartják őt.*
-Mond csak bátyus mi az a bajakk? Elmehetünk a bajakkba? Báj inkább szejetném előszöj megtudni, hogy mi az. Egy őj bácsi beszéj róla folyton. És ha mehetünk te tudod oda az utat bátyus?

2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-21 17:31:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Monora és Philip //

*Vajon mennyivel jobb a tudat, hogy a közelgő esküvőre nincs ruhája, mint hogy Kean elbúcsúzik valakitől, kit égető szerelemmel tartott szívében? Hiszen utóbbinak már vége, előbbi pedig vészesen közeleg csak. De a fürdő minden gondra megoldás, még ha csak egy kis ideig is. Kár, hogy a pihenés végeztével a levéllel kell szembesülnie Lilinek. Phili, mivel nem találta már a fogadóban a nőt, kénytelen volt a fogadósnál hagyni az üzenetet.*
- Egy sző...
*Csak ennyit mond, már ki is viharzott, pedig annyit se tudhatott meg végül, hogy valóban, Philip is benne volt-e. Hiszen nem biztos, hogy köze van hozzá, mit sem ejthet Lili.
A negyedben páran sétálnak csak, a tehetősebb polgárok nem szeretnek éjszaka az utcán lenni. Legalábbis nem úgy, hogy látják őket. Nem szokta senki szeretni, ha pletyka kél szárnyra róla.
A kiabálására az a pár lézengő furcsa pillantásokat vet Lilire, de inkább továbbállnak. Nem szeretnék megzavarni őrületében. El is tűnnek, csak egy alak marad. Hosszú kabátja takarja testét, bár vállait tekintve, jól izmolt férfiú. Arcát a hold fénye se érheti, hiszen széles karimájú kalap takarja. Csak ő maradt a negyed ezen részén, s lévén Lili kimondta a nevet, meg is indul felé.*
- Ha tovább visítozol, kénytelen leszek erőszakot alkalmazni.
*Emeli meg tekintetét közelebb érve, magas férfi, ám így látható lesz arca. Vonásaira a legtöbb negyedbeli hölgy lába megremegne és legyezőért nyúlna, ha nem épp az ájulással küzdene. Mások talán csak nyálukat próbálnák visszatartani, ahogy a tökéletes állú, enyhén borostás arcot nézik, kihívó, jéghideg pillantását, vagy éppen a bal szemén átfutó sebhelyet, ami talán csak még vonzóbbá teszi. Fagyos kék tekintete egyenest Lilire szegeződik, fekete haja vállára lóg, de ahogy eléri azt, vége is a tincseknek.*
- Ha viszont kívánod látni kedvesed, kövess!
*Ellép a nő mellett és egy szimpatikusnak aligha nevezhető utcát céloz meg. Remélhetőleg Lili követi, mert nem nagyon fog megállni a férfi. Pár sarok, kisebb utca, végül megáll egy ház mögött, láthatóan mögötte vannak, hiszen nincs csodálatos faragású ajtófélfa, csak egy átlagos kis ajtó. Amit ki is nyit a férfi.*
- Idebent megtalálod szívednek kedves férfiúdat.
*Sunyin mosolyogva engedi előre a nőt, ki ha belép, követi és maga mögött csukja az ajtót. Idő közben beszélhet is hozzá Lili, ő egy szóval se mond többet.
Egy lépcsőn kíséri lefelé, pincébe merülnek, az épület gyomrába. Nem nyikorognak a lépcsőfokok, egy hangot nem eresztenek, jól tartja őket a tulaj, vélhetően Monora. Leérve az aljára, egy kis hely van csak, mit egy ajtó követ. A férfi itt Lili elé lép, s öklével dörömböl. Jól lehet hallani bent, s nem is kell sok, hogy egy hangos kattanás után feltáruljon az ajtó.
Lili elé a következő látvány tárul: A szemben lévő falon láncok, amikre Kean van kikötve, felsőteste meztelen, feje leszegve. Lili talán nem is sejti, hogy pusztán azért, mert valamikor mostanság múlik el a szer hatása, mivel elkábították. A berendezés további részei sem kevésbé érdekesek, sokféle játékszer, mik félreérthetetlen céllal állnak készen, vészesen közel a férfihoz. Így talán a sarokban lévő, egész szép mérettel rendelkező ágy még megnyugtató lehet, legalább ennyit biztosít is a nő.*
- Üdvözöllek!
*Csendül a kellemes, mégis jéghideg hang. Vélhetően rá terelődik figyelmed, hacsak nem ragadt meg a lemeztelenített Kean-en, kin csak egy nadrág van. A nő magas és karcsú, hosszú, egyenes, fekete haja lóg hátára. Feszes fűzőjéből éppen, hogy nem buknak ki keblei. Földközelbe érő szoknyája combja mentén vágott, így látható a selyemharisnya, már amennyit a combcsizma látni enged belőle. Minden ruhája fekete, akárcsak ajkai, miket befestett, vagy éppen a lovaglópálca a kezében. Azzal simít végig Kean mellkasán.*
- Örülök, hogy Philip átadta az üzenetet végül és eljöttél. Kíváncsi voltam már rád. Lilianah, igaz?
*Kérdi sunyin mosolyogva, közben a kalapos férfi egy jobbra lévő ajtóhoz megy, amit feltár és kilökdösi a bent tartózkodót. Philip az, szájában csomóval, kezei láncon, lábai úgyszintén, s rajta is csak egy feszes bőrnadrág van, egy hozzá illő, de talán a vékony fiúra is rövid felsővel. Egyértelmű, hogy ő sem szabad akaratából van itt. Vagy csak nagyon furcsa szórakozást talált Kean után. Bár, ha Lili jobban megnézi, láthatja, hogy kisírt szemekkel áll és tűri, ahogy a plafonról lógó kis csillár fénykörébe viszi a kalapos.*
- Jaj, itt az én második kedvenc játékszerem is. Rosszcsont fiú ám, nehéz volt megtörni.
*Lép elé és álla alá helyezi a pálca végét. Nem, biztos, hogy nem önszántából van itt és csinálja ezt...
Lili akármennyire is ingerült lehet, nem fog tudni az úrnőhöz érni, hű szolgája, ki most sem vette még le kalapját, útjába áll és megakadályozza. Ha nem hat a szép szó, s a kérés, hogy maradjon a csinos kis alfelén, akkor fenyegetni fogja, hogy a csinos kis pofija bánja. De reméli, hogy nem fajul a dolog pofonig. Kean akkor kezd magához térni, mikor Monora visszatér hozzá és ismét őt érinti a pálcával.*
- Ébresztő, daliám, hasadra süt a hold ezüstje.

2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-20 19:25:15
 ÚJ
>Ysdeneri Asravej avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Kazgo eléggé meg van ijedve és amit mondani próbál, annak nem ér a végére. Ysdeneri azt sejti, hogy a tündér hisz a kislánynak. Ő maga még kicsit bizonytalan, nem tudja, mit hihet és mit nem. Egyelőre nincs más beavatott, csak Linera. Ha ő hazudik, akkor csak hazugságok vannak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy más is él ebben a házban, de még nem fedte fel magát.
A tárcsák fordulnak és a fal megnyílik.
Egy gyönyörű tükröt látni benne. Ysdeneri először a keretet nézi meg, hiszen nagyon tetszik neki. Sőt ismerős is neki, mintha már látott volna ilyet. Nagyon szép darab, talán a legszebb bútor, amit eddig látott a házból. Csak a csillár vetekedhet vele. Amikor már a tükör felületére téved a tekintete, akkor kikerekednek a szemei és a szája is tátva marad. Saját magát látja kislánykorában, amikor még nem tanította, hanem tanulta a tánclépéseket. Amikor még ismerkedett a világgal, az írás-olvasás tudományával és minden egyébbel.*
~A temetőben életem végére emlékeztettek. Most az életem elejére. Miféle tréfa ez?~
*A tükörben a kis Ysdeneri szomorú, könnyezve néz fel a felnőtt elf lányra, ahogy Linera is sírt az előbb. A lány nem tudja, hogy a tükör eleve mágikus vagy most varázsol valaki, hogy egy egyszerű tárgy mást mutasson, mint kellene. A kislány újra megjelenik, most az ágyon ül és mesél. Az ing nála van. Ysdeneri még mindig nem tudott rájönni, hogy férfi vagy női ingről van szó.
Ha a többiek is bele akarnak nézni a tükörbe, természetesen odaengedi őket. Örömére szolgálna, ha most mindenki táncba kezdene, de nem tud erre nyugodtan vállalkozni. Nem is érti, hogy a riadt Kazgo hogy szedte össze magát annyira, hogy felkérje Elenát. Ysdeneri persze nem tiltakozik, hiszen eszében sincs más örömét elvenni. Egyszerűen csak ő maga nem tud ebben részt venni, hiába foglalkozik tánccal kislánykora óta. Most a helyzet megoldása forog a fejében. A kislány szavaira figyel és leguggol mellé az ágyra. Ha mégis támadás következne, akkor azonnal megpróbál elugrani izmos combjaival. Először csak nézi és mosolyog rá. Ez még megy. Aztán pedig kérdez kedves hangon megszólalva:*
- Ő is itt van a házban? A szélvihar a kertben az ő műve volt?
*Eszébe jut az egyik cetliről a "A Szél segítse őket!" idézet. Arthenior a Levegő Városa és Ysdeneri szinte biztos abban, hogy Rosalinda levegőmágus volt. Ezen kívül is lehetett persze ereje, tudása, de olyan kézenfekvő lenne, hogy így legyen.
A fekete és fehér színeken elgondolkodik. Itt a fehér hozza a halált és a fekete a biztonságot. Nirwath képe fekete hajú embert ábrázolt és mint rá hasonlító rokon, Leirel is ilyen. A varjak már vészjóslóbbak voltak, de azok is feketék. Aztán a fehérarany gyűrű fekete kővel...
A gondolkodás nem hoz egyből eredményt. Igazából egész nap csak azt csinálja, hogy újrarendezi a dolgokat a fejében. Egyszer viszont elő kell jönnie a megoldásnak és talán ez nincs is olyan messze. Egy dolgot kérdez csak ezekkel kapcsolatban:*
- Azt mondtad, a te szíved táplálja a fehér rózsákat, amik még mindig szépek. Ha halált hoznak, nem kellene inkább fekete rózsákat ültetni helyettük? Hátha vannak még magok valahol.
*Mikor látja, hogy a kislány a tündéreket nézi, kicsit fél, hogy baj lesz és megpróbál ez ellen tenni. Linera felé nyújtja a kezét és felegyenesedik. Egy táncra hívó mosollyal int fejével, hogy ha a kislány is akar táncolni, akkor ő hajlandó vele ezt megtenni. Egyre inkább arra gyanakszik, hogy Rosalinda, sőt talán Nirwath is itt van vagy valaki a vérengző családtagok közül. Ez eesetben pedig Linera is áldozat és nem tőle kell tartaniuk. Ha a kislány elfogadja Ysdeneri kezét, akkor a zenedobozból felcsendülő muzsika ritmusára az elf lány néhány szabályos, lassú tánclépést tesz a gyermek kezét fogva. Olyan lépéseket választ, amiket könnyű követni, hogy a kislány egy kicsit feloldódjon és múljon az irigysége. Ha van, aki nem fél tőle, hanem közel mer menni és még kedves is, talán az segít rajta. Ha pedig ő megkedveli a társaságot, akkor még segíthet is nekik, többet, mint eddig. Kísértettel táncolni pedig olyan élmény, amiben Ysdenerinek nem volt még része, de nem is hitte volna, hogy lehetséges. Nemsokára kiderül, mit fog ezzel a figyelmességgel elérni.*

2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:56:46
 ÚJ
>Valian de Bravadore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

* Úgy tűnik a keresett személy jelenleg nem tartózkodik otthon. Tündérünk nyugodtan vár vagy 5 percet az ajtó előtt, időnként megismétli a kopogtató számot, de egyelőre láthatólag semmit sem ért el a bejutás frontján. Úgy dönt legjobb lesz körbejárni a házat. Hátha a lány olyan helyen van ahonnan nem hallhatja az ő kopogását. Lebattyog a lépcsőn, aztán megindul jobb felé, s lassan megkezdi a háztömb kerülést. Már amennyire ezt az úthálózat engedi. A terve az, hogy hátulról is ráláthasson a házra. De az eredmény nem sokkal jobb mint szemből. Egy élő lelket sem lát. Az ajtók, ablakok zárva.*
~ Talán rossz helyen vagyok?~
*Merül fel benne a gondolat, miközben folytatja útját a ház mögött, a bal szél felé haladva. De aztán kiszúr valamit. Egy ismerős falat. Biztos hogy ezt a falat ismeri. Órákig vívtak ezelőtt a fal előtt az unokabátyáival. Kétség sem férhet hozzá ezután, jó helyen jár. Már ami a házat illeti. Hogy ez valóban jó ötlet e? Az már egy teljesen más kérdés. De ezt nem neki kell mérlegelni. Kagan adta a parancsot, ő viseli a felelősség terhét.
Megáll, s elmélyedve nézi a falat, ami előtt annyit izzadt, vérzett, és nevetett kölyökként.*
~ Ötven évvel ezelőtt ~
*Nem ennek a városnak a gyermeke, csak átutazóban jártak erre. De az a pár hónap amit itt eltöltött, emlékezetébe vésődött. Méghozzá egész mélyen. Ő a tűz városának szülötte, s mint ilyen, különösebben sosem szerette a szelet. A forróság, és a tűz. A kohók és a sivatag hője, az az ő világa. Pláne nem észak zord hegyei, és fagyos pusztái.*
~Azt meghagyjuk az orkoknak és az embereknek. Úgyis alávaló egy népség mind a kettő. ~
*Még ma is mosolyt csal az arcára, nagyapja bölcsessége. A vén tündér azért magára szedett ezt azt a hosszú évek alatt.*
~Meddig is élt?~
*Mikor ő megismerte már jóval százharminc, vagy százötven felett járt.*
~Százötven, micsoda kor~
*Megcsóválja a fejét. Ha jól emlékszik az öreg már életében valódi legenda volt. A család egyetlen harcosa. Egy bajvívó. Tündér körökben ez nem akármilyen dolog azért. És még azzal is megfejelte ezt a szép teljesítményt, hogy elfeket megszégyenítően sokáig maradt életben. Mikor 15 éves volt az öreg még mutatott neki pár cseles vágást, amik jó párszor megmentették már az életét. Ha végig a nagyapja taníthatta volna, akkor most sokkal jobb lehetne. Persze nincs oka most sem panaszra. Egy átlag tündérhez képest jól forgatja a pengét. S ami azt illeti az emberek nagy részét is maga mögé utasítja ha gyorsaságról, vagy ügyességről van szó. Persze nincs benne a száz legjobban. Talán az ezer legjobban, talán.
Körbejárja a házat. De nem lát senkit. Szóval felmászik a nyeregbe és megindul az előre megbeszélt helyre.*
-A Pegazusba.*Adja ki a parancsot a hátasnak.*

2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:25:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*A kislány eltűnik, ti pedig újra magatokra maradtok, hogy a darabkákat próbáljátok összerakni. A tárcsák fordulnak, engedve a legkisebb erőnek is, hogy végül megállapodva kiadjanak egy nevet: Rosalinda. Eddig még nem találkoztatok ezzel a női névvel, jogosan merül fel az ötlet és a kétség is, hogy vajon a bizonyos húg nevével szembesültök-e. Bárhogy legyen is, a tárcsáknak volt értelme, hiszen az ajtótól balra található fal mintha megindulna, amit ti a ház falának véltetek, nem több, mint egy vékony falap, ami most elhúzódva egy tükröt fed fel. Alakja a kifeszített állatbőröket idézi, magassága az egy métert is meghaladja, a gondosan megmunkált aranykeret tetején és alján egy-egy megmunkált liliom díszeleg, négy sarka pedig tulipánt idéző motívummal dicsekedhet. Mesteri darab, de a tömör keret miatt jó súlya lehet.
Ha bárki belenézne, kisgyerekkori önmagával találhatja szemben magát, amint ott áll, látszólag a tükör túloldalán és csak néz fel felnőtt énjére, könnymaszatos arccal, fájdalmas tekintettel, mintha Linera minden fájdalmát ők is éreznék*
-Rosa annyira szerette a fehér rózsákat, pedig tudta, hogy átkozottak, sokszor emlegette is, hogy mielőtt a család ideköltözött, feléjük az a mondás járta, hogy "a Fehér Rózsa útját halál kíséri". Nirwath mindig butaságnak nevezte, pedig hallgatnunk kellett volna rá. Nem véletlenül szerette a fekete rózsákat annyira.
*Hogy Linera mikor került újra, azt nehéz lenne megállapítani, talán a zene csalogatta elő, de ott ül az ágyon, még mindig az inget szorongatva.*
-Nirwathnak nem volt ereje, Rosa tudott varázsolni. A család persze nem tudta, csak mi.
*Fejét felhúzott térdeire hajtja, mintha kicsit nyugodtabbnak, készségesebbnek tűnne a korábbinál. nehéz megérteni, de hát kislány még, nála teljesen normálisok az ilyen hangulatingások.
Szemei árnyalatnyival nagyobbra nyílnak, ahogy Kazgo felkéri Elenát egy táncra, de kivételesen nincs ebben semmi fenyegető, inkább... Mintha kíváncsian lesné a reakciót, hogy a tündérlány miként reagál. Az emlékek, amiket a gesztus kivált, egyszerre kellemesek és szívszorítóak, nehéz megjósolni, hogyan reagálna, ha az apró páros táncba fogna.*

2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-20 13:58:37
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Vaslábú Argus //
// Piactér… //
*A piactér déli forgatagát hamar maguk mögött hagyják. A megannyi hangoskodó kofával és karvaly fejű kereskedővel együtt. Kínálatuk Darelt most teljes mértékig hidegen hagyja, inkább igyekszik koncentrálni a mágus szavaira, megpróbálva a lehetetlent. Hirtelen ismét megindul a barátja egy először még céltalannak tűnő útra. Végül egy ház fala mellett köt ki egészen pontosan egy oda helyezett hordó érdeklődésének jelenlegi célpontja. A Fiú csakhamar követi és érdeklődve figyeli, ahogy a köpcös alak felküzdi magát a fa alkalmatosságra. S közben a Hold folytonos mozgásáról beszél, nos, legalább ezt már érti Darel is, persze valahol mélyen tisztába van vele, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű… Ahogy a mágus irányt mutat Darel már fordítja is fejét és az említett irányba kezdi fürkészni a tömeget. Egy asszonyt lát, aki kosarat cipel, telis tele friss zöldséggel. Mellette tízen éves forma fia lépdel kissé kopottas ruhájában. Nem sokkal mögöttük két egyenruhás katona vonul keresztül a tömegen, a portékát s mellette a tömeget mustrálva. Szinte már rutinszerű, ahogy végigszalad a felszerelésükön, de csupán néhány pillanatig tart számára az egész s már keresné is a további fontos dolgokat mire a mágus a figyelmét terelte. De a nem létezőt nehéz meglátni… ugyan is valóban csupán a figyelmét terelte. Mire visszafordul a mágus már sehol, nem messze oldalról hallja az ismerős hangot mire ismét odakapja tekintetét s meglátja Argus alakját néhány lépésnyire, mosollyal húzott arcán. Darel mélyet sóhajt jelezvén, hogy a mágus hatalmas trükköt használt. Ámbár a lényeget megértette, legalábbis ebbe a hiú ábrándba kergeti magát egyelőre. Sóhaja épp elég kommentár erre az igen gyenge, ámbár szemléletes megmozdulásra így szóval nem illeti, csupán apró fejcsóválással, mit talán társa észre sem vesz, elindul utána és csakhamar a gazdag negyed kapujához érve átlépnek rajta mindketten.
// … Gazdagnegyed //

*A díszes kapun Darel és Argus alakja lép át, a katonák figyeli tekintetének kereszttüzében. Majd nyugtázva a két alak jöttét vissza is térnek megszokott strázsájukhoz. Miközben a köpcös alak folyamatosan okfejtését magyarázza, Darel egy pillanatra elgondolkodik, hogy vajon honnan van benne ennyi levegő? De tekintve a másik alkatát erre hamar választ kap. Valahogy olyan ismerős érzése támad a folyamatos szócséplés által… mintha átélte volna ugyan ezt néhány napja. Kósza gondolat, mely hamar tovaszáll. Hajlik a szóra s körülnéz újra bedőlve a figyelemelterelésnek. De ez esetben nem így lesz… Gazdagon díszített házak sora, katonák a nemesi családok címereivel ellátott egyenruhában. Még az út is díszesebb itt, mint a város más részein.*
- A harcos dolga, hogy harcoljon. A Mágusé pedig… hogy magyarázzon.
*Vág vissza kicsit a mágusnak mikor a nézelődésből ismét barátjára emeli tekintetét és az épp a katonák egyszerű munkáját becsmérli. Valakinek azt is el kell végezni. A Pókok, ismét csak a pókok. Kezd Darelben valami alakot ölteni a mágus körmönfont gondolat halmaza. Néha olyan érzése van mintha a sötétségben egy egy kósza pillanatra meglátná a fényt elindulna felé diadal ittasan de aztán végül hirtelen valami mégis sötét leplet borítana arca elé lerombolva hiú ábrándját, hogy valaha megérti mit is szeretne a másik. De nem adja fel!
A felvetésen elgondolkodik. *
- Apám ezt tanította, mert ez a hagyomány nálunk. De azt is megtanította, hogy mi döntünk. A harcos attól az ami, mert, képes dönteni, és ezek a döntéseink határozzák meg, hogy mik is vagyunk. Az igazi tanítást az élet adja majd, amit tapasztalok, Én ezért vagyok itt. De hogy mi miért találkoztunk, hát erre majd választ ad a holnap!
*Beszél most végre pár mondatot ő is, ha már kérdéseket kapott s lehetőséget a szóra. Végül furán néz az utolsó kérdésre, amire végképp nem tudja a választ. ~ miféle fiú? ~ merülne fel benne de a kérdés de majd megkapja a választ ha eljön az ideje… *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343