*Hamar elvégezve munkáját, lép ki a piac poros talajára. Egész éjjelét ébren töltötte azért, hogy végre tökéletesnek tudhassa új vesszejeit. Büszkén ballag végig a csendes téren, közben folyamatosan Xirian jár a fejében. Nehezen tud az emlékeitől megszabadulni, hiszen megtetszett neki a férfi, de nem akart tolakodó vagy túl rámenős lenni. Az nem az ő műfaja. Nemesként ismernie kell az etikettet, de attól, hogy jártas benne az nem jelenti azt, hogy minden esetben úgy is kellene cselekednie. Többnyire nem tartja be az előírtakat, de az a férfi kihozta belőle a tisztességes bánásmódot.
"Verd már ki a fejedből! Ne legyél hibbant tyúk!"
Szidja gondolatait, közben egy kavicsban megbotolva majdnem orra bukik. Kissé ügyetlenül lépve kibicsaklik bokája így mindenképpen a földön landol.*
- Ügyes vagy! Miért nem tudsz a lábad elé nézni?
*Szavait nem bírja magában tartani. Hangja egy rejtélyes idegent vonz oda a gazdag negyed felől. Biztosan valamelyik kúria lakója, hiszen nem sokan mennek éjszakai sétára bársony palásban aranyozott szegéllyel. A férfi rögtön Tifa segítségére siet és kezet nyújtva neki próbálja őt felsegíteni.*
- Tessék, kapaszkodjon belém nyugodtan.
*Szólítja meg kellemes hangszínen. Nem az a túl dörmögős és nem is egy nyávogós ficsúr. A kellemes hanghoz helyes arc párosul, ami éppen, hogy egy kis időre válik láthatóvá, amíg Tifa fel nem tápászkodik.*
- Köszönöm a kedvességét.
*Köszöni meg illedelmesen a segítségét, és mint akinek semmi baja sincsen, próbál megindulni egyedül, de szemmel láthatólag nem bír a bokájára lépni.*
- Ne erőltesse meg, mert az nem használ neki. Bízza csak rám magát.
*Lovagiasan odalép a lányhoz és ölbe kapja, majd megindul a gazdag negyed felé. Út közben egy szót se szólnak egymáshoz. Mindketten másik irányba merengenek. Olykor, mikor összetalálkozik tekintetük egy kis pillanatra, rögtön elrántják fejüket másfelé, mint a szégyenlős kisgyerekek. Mindkettőjük arcán pír lenne úrrá, de a sötétség miatt nem nagyon látszik.*
- Már nincs messze. Ha felnézel, akkor szembetűnő a tornya a távolban.
*Lehajtott fejét a magasba emeli és kémlelni kezdi a puccosabbnál puccosabb épületeket mikor egyen megragad a szeme. A háznak sok apró tornyocskája van. Szinte már kastélynak mondható. Bordó, szinte szabályos téglákból készült, gyönyörű gótikus égbenyúló ablakokkal.*
- Ritka számba megy errefelé ez a stílus.
*Jegyzi meg Tifa.*
- Esetleg ért kegyed az építészethez?
*Érdeklődve kezdi kémlelni a férfiú.*
- Sok helyen jártam már. Csak rám ragadt az utak során.
*Mosoly kúszik arcukra, ami Tifa arcáról hamarosan lefagy, mert a férfiú egyenesen be akarja vinni a házba. Ez ellen rögtön ellenkezni kezd.*
- Köszönöm, hogy elhozott eddig, de nekem a fogadóba kell mennem.
*Zavarba jőve kezdi hadarni szavait.*
- Ne aggódjon kegyed, csupán a bokáját szeretném megvizsgálni és sínbe tenni, hogy arra mehessen, amerre csak szeretne. Tudja, én orvostudománnyal foglalkozok. Nem kell mondania semmit. Folyamatosan hallom, hogy ilyen kapható fiatalember miért bújik el a poros könyvek mögé, amikor szemrebbenés nélkül évezhetné az életet. A válaszom erre mindig az, hogy nekem így jó és nem hiányzik holmiféle elkényeztetett úri hölgyek társasága.
*Szól őszintén, de közben már az épület küszöbén cipeli át a lányt, aki annyira belemerül a mesébe, hogy fel se tűnik neki a nem mindennapi cselekedet. Belépve, egy hatalmas előtér tárul szeme elé. Neki ez nem újdonság, de az már inkább, hogy minimum négy szolgáló terem ott előttük. Tifa csak bámulja az eseményeket, ahogyan a férfi határozottan ossza ki a munkákat a cselédek között.*
- Ez a hölgy a vendégem. Részesítsétek a legjobb ellátásban. Te csinálj fürdőt, te meg készíts vacsorát kettőnknek, te ágyazz meg a nagyobbik vendégszobában, Rád a legnagyobb feladatot hagyom! Segíts mindenben a kisasszonynak. Teljesítsd minden óhaját, sóhaját!
Munkára!
*A szolgálók egy szempillantás alatt eltűnnek a helyiségből, csak az az egy, a legkisebb marad ott a párossal.*
- Ne izguljon kegyed. Itt nem eshet bántódása. Engedelmével felviszem a lakosztályába.
*Az eddigi komoly arca teljesen ellágyulva hat, mikor mosolyogni kezd. Tifa szíve nagyot dobban, mikor szorosabban átöleli a férfi és elkezd felfele haladni vele a lépcsőn, nyomában a pöttömnyi szobalánnyal. Amint felérnek rögtön jobbra az első ajtón be is lépnek. Az ottani cseléd már végzett is a rá kiszabott munkával.*
- Bámulatos!
*Jegyzi meg halkan Tifa miközben elámul a látványtól. A férfi szinte suhanva terem ott elfünkkel az ágynál és körültekintően a fekhelyre helyezi hősnőnket, aki szinte már olvadozik, mint csokoládé a napon.*
- Elnézésért kérem, hogy még be sem mutatkoztam.
*Letérdel elé* A becses nevem Kyle Stemphort herceg. Önben kit tisztelhetek kisasszony?
*"Egy nemes, aki nem is kis rangot visel" Kissé leesik az álla, de előkapva jó modorát, habozás nélkül válaszol a kérdésre.*
- Tifa Yriwennek hívnak, de ön nyugodtan hívjon simán Tifának.
*Udvariaskodik, de a férfi mégis csak marad az úrias megszólításnál.*
- Köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével Yriwen kisasszony.
*Majd kezet csókolva és meghajolva hátrál ki a szobából. Amint becsukja maga előtt az ajtót, Tifa a szobalányhoz fordul és rögtön egy kérdéssel bombázza meg.*
- Mindig így viselkedik?
*Kíváncsi tekintettel kezdi bámulni a fiatal lányt, aki kissé félénken felel a feltett kérdésre.*
- Még sose láttam ilyennek. A többiekkel már kezdtünk aggódni felségéért, hogy folyamatosan bent gubbaszt vagy a zeneszobában vagy a könyvtárban. Tudja, az úrfi szülei nagyon elfoglalt emberek és keveset foglalkoznak a fiúkkal, aki persze próbál megfelelni nekik, de mostanában csakis azzal zaklatják, hogy kereshetne már egy arát magának. Ettől még jobban bezárkózott. Már azt hittük sose fog megnyílni. De örülünk, hogy talált valakit.
*Tifa figyelmesen hallgatja a történetet, közben összefogja haját és határozott mozdulattal csomót köt rá. Ekkor a szobalány döbbenten, leesett állal kezdi bámulni.*
- Mi a baj?
*Tudakolja a szokatlan viselkedés forrását.*
- Ön egy elf? Még sose találkoztam egy misztikus lénnyel sem, csak könyvben olvastam a vonásaikról.
*Tifa meglepődve bólogat és előtör belőle egy csöppnyi hencegés.*
- Igen, az volnék. Ráadásul nem egy sima elf, hanem egy nemesi család sarja. * Húzza ki magát, mutatva kicsit magából.*
- Akkor amolyan hercegnőféle lenne ön?
- Természetesen, de ha lehet, akkor ezt az információt ne ossza meg Kyle úrfival, ha lehet!
*Súgja oda a szolgálónak, félig eltakarva száját, aki annyira megörül, hogy szinte már szökdécselésbe kezd.
Pár perc elteltével megjelenik a másik szobalány is.*
- Elkészült a fürdővize. Kérem, ne nagyon nyújtsa el a fürdőzést, mert fél óra múlva felszolgáljuk a vacsorát.
*Azzal fogja magát és kimegy. Tifa értetlenül szemléli az eseményt, majd ismét megszólítja a mellette ácsorgó lánykát.*
- Tudnál nekem segíteni a fürdésben? Így egy lábbal nehézkes a közlekedés.
*Bájosan rámosolyog rá, majd a segítségével sikeresen megejtik a fürdést és még ruhát is közösen választanak.
Kis idő elteltével, miután végeztek a cicomával, megindulnak az étkező terembe, ahol Kyle már várja és illedelmesen az asztalhoz vezeti, kihúzza neki a széket, majd jó maga is helyet foglal, majd int, hogy felszolgálhatják a vacsorát.
Kellemesen kettesben töltik el az időt, amíg el nem jön az alvás ideje, de az úrfi nem hagyja annyiban. Mikor Tifa már alvó köntösben ücsörög a tükrös szekrény előtt a haját fésülgetve, mikor Kyle halk kopogás után rögtön belép a szobába, bezárva maga mögött az ajtót.*
- Elnézést a késői zavarásért, de nem került sor még a kegyed bokájára. Még mindig van rá panasz?
* Megtartva a kellő távolságot, érdeklődik a lány hogyléte után.*
- Köszönöm már jobban van. Jót tett neki a gyógynövényes fürdő, habár még mindig érzékeny.
- Engedelmével megvizsgálhatom közelebbről is?
*Próbál a lány közvetlen közelébe kerülni, ami sikerül is, mert Tifa rábólint a kérdésre és jobbik lábán szökdécselve az ágyhoz megy, majd kényelmesen helyet foglal és kinyújtva a fekhelyre helyezi lábait. A férfi zavarba jőve a kecses lábak látványától, remegő kézzel érinti meg a sima bőrfelületet és óvatosan nyomkodni kezdi a sérült területet. Tifa néha felszisszent a fájdalomtól, de próbálja leplezni azt.*
- Kissé fel van dagadva, de nem éreztem semmit, ami hátráltatná a gyógyulás folyamatát. Kikeverek egy kenőcsöt kegyednek, amivel napi többször be kell majd kenni. Ja és azt elfelejtettem hozzátenni, hogy rengeteg pihenésre van szüksége.
*Csillogó szemeivel szinte megigézi Tifát, aki ódzkodik a dologtól, de elfogadja a meghívást.
Ekkor a férfi magára hagyja, hogy véletlenül se érezze kellemetlenül magát a vendége.*
*Pár nap elteltével, Tifa bokája jobban működik, mint régen. Szinte teljesen egymásra hangolódtak a férfival, akinek a kötelesség ismét közbeszól. A szülei elhívják egy messzi helyre, ahol rengeteg feladat vár rá, így Tifa ismét egyedül marad. Az elkeseredő lány nem várja meg az utazás napját, így mindent egy levélben köszön meg, mielőtt még szörnyűbb lenne a búcsúzás. Egyedül a kis cselédlánykától válik el személyesen, akit megbíz a levél átadásával, majd az egyik reggelen távozik a kastélyból, de előtte beoson az úrfi szobájába és egy csókot lehel Kyle homlokára.*
A hozzászólás írója (Tifa Yriwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.06.23 00:41:01