*Ha esetleg kételyek tűnnének fel gondolatai között, mégis milyen sors jut annak, aki kiérdemli azt, hogy a templom oktatója lehessen, nem kell túl sokat keresnie pozitív példákat illetően. Bár a tudósból lett mágus már rég túl van azokon az időkön, amikor pusztán csak oktatta az alapokat és most elvonultabban kutatgat, azért bőven előre húzzák a mai napig is ilyen irányú munkásságai. Havi ezerötszáz aranypénz és nemesi előjogok, valamint ehhez is méltó szállás, amiben élhet, viszont ezeket, a nemesi előjogok kivételével, már az utódai nem élvezhetik. Ebből természetesen nincsen gond, a tudósalkatok ritkán veszik a fáradtságot, hogy gyermeket hagyjanak maguk után, Nestar esetében megkönnyíti a helyzetet, hogy tulajdonképpen képtelen is rá. Itt már a kapuban is lát kettő őrt, de nem kell sokat morfondíroznia most sem, a város küldi ki őket, mivel a Templom végtére is a városnak hoz bevételt és ahhoz képest, amilyen összegeket ott hagynak, igazán semmiség ennyit elintézni. Nem tartják fel őt sokáig, hívták is, válaszlevelet is küldött, az őrök pedig értesítve voltak az érkezéséről. Még átkutatják, amit sértésnek érez, de felvenni nem veszi. Valószínűleg sokkal többet kéne ahhoz alkotnia, hogy ez alól felmentsék, mint amennyit az egész ér. Nem is nagyon lepődik meg, hogy egy szolgáló érte is jön, hogy fogadja, de a hely nem hemzseg az udvarnéptől. Első dolga lehetett kidobni a fölösleges személyzetet, még ha nem is ő fizet értük. Lát pár takarítót, akik végtelen monotonitással porolják ugyanazon szekrényeket, a tárgyak nincsenek megviselve. A szellőztetés szükségességét fel is veti, de túlságosan nem kapnak az alkalmon. Elszoktak a vendégvárástól. Elég cirkalmas utat jár be, mire megtalálják Xeon éppeni tartózkodási helyét, aki annyira még sem lehetett felkészülve rá vagy éppen beavatni tervezi valamibe, hiszen a dolgozószobájában még erőteljesen ügyködik valamin. Talán nem is tud arról, hogy megérkezett? Az szomorú lenne, bár a korral járnak ilyen dolgok is. Még azzal sem vádolhatja meg senki, hogy elsiette volna az ide érkezést, a szolgálót mintha a saját koporsójából rángatták volna elő a feladatra oly életkedvvel és vehemenciával vezette végig a termeken. Az előszobában komoly aggodalmai voltak, hogy ő maga is elporosodik. Ez kezelhető is lett volna, hiszen az életvidám személyzet biztosan kisegítette volna.*
Áhh, végre, hogy itt vagy, ezt nézd!
*Hallatszik roppant, a környezettől szinte már idegen életörömmel a mondat a dolgozószoba íróasztalán túlról, a papír sercegésén túl semmi nem árulkodik arról, hogy itten élet van. A feldolgozott órák eleinte még tömbben manifesztálódtak papírdarabokká az asztal tetején, majd midőn a hely szűkössé vált precíz kegyetlenséggel vetették le egymást róla. Ez, mint darabos homokdarabkák, lassan ellepték a padlót is, így az invitációt nehézkesebb lesz megoldania, mint hinné. Gyorsan érkezik is az elegáns megoldás, a szolgáló egy seprűvel el is sepregeti a papírdarabokat, ami pár röpke pillanat alatt képes megemelni a vérmérsékletét elég magasra. Ezt megérezhette Xeon, mert szinte azonnal érkezett is a válasz.*
Ne aggódj, azok már úgy is fölöslegesnek számítanak.
*Erős megérzése, hogy a papírtömeget pusztán a véletlen tartja össze és ez egy pillanat alatt szétoszolhat, a másik tudós is osztja, azonban nem erőlködve sokat maga indítja el a lavinát, ami újabb réteggel gyarapítja a padló szerkezetét.*
Talán mégis inkább a vendégszobában beszélgessünk.
-Akkor beszélgessünk ott.
*Feleli vissza könnyedén Nestar. Az érkezése bizonyos szempontból terméketlen, ugyanis Xeon nem tervezi őt belevonni ebbe a munkásságba, ameddig nem lesz tisztában a mágia mélyebb összefüggéseivel. Más szempontból, Nestar nem is kíván még részt venni ebben, egyelőre, hiányosságai ismeretében. Nem is azért hívták ide, hogy ezt éreztessék vele, így egy erőteljes nyomást fejtenek ki az irányába, hogy ezt pótolnia kellene. Xeon mintha nem bízna abban, hogy ő maga megéli azt, amit alkot, de fontosabbnak tartja, mintsem elveszni hagyja. Ez rá is nyomja a bélyegét az egész társalgásra, de végül minden feloldódik, amint tesz egy ígéretet és nem kevés számú terelési kísérletnek is köszönhetően. Egy kellemes és számára eléggé hiányolt metaalkímiai diskurzus és hosszú órák nyomaival, amit ő sokkal rövidebbnek érzett, mint amilyen volt, idejét érzi annak, hogy távozzon. Azért reméli, hogy Xeon legnagyobb tévedései között lesz számon tartva az, amit a legmagasabb életkorának gondolni szándékozott és még ezt sokáig fel is emlegethesse, de zavaróan belenyugodott az eseményekbe. Azt pedig soha sem szabad. Persze, mindenkinek eljön a pillanat, amikor megbékél azzal, hogy egyszer a túlsó partról figyelje tovább az eseményeket, már ha hisz az ilyesmiben.*
~Talán jobb lesz erre egyet pihenni. Hosszú volt a mai nap, elég sok értelemben. A legszebb az lenne, ha ezt meg is tehetném ilyen egyszerűséggel.~