//Namos ház//
//Hall//
//Bato szobája, parkettán//
*Épp belekezdene a mondandójába, mikor furaszem a lehető legkülönösebb módon lép be az ajtón és jön le az emeletről. A kopasz hirtelen nem is tud mit kezdeni a ténnyel, így nem foglalkozik vele, viszont mikor Eralil egyik pillanatról a másikra feltűnik a sarokban, hirtelen felkapja a fejét. Mivel Dryrronnal kíván beszélni a főnök, így nem tolakodik oda hozzájuk, viszont fél szemét azért rajtuk tartja, miközben kissé bizonytalanul igyekszik eleget tenni az iménti ígéretnének.*
-Hát, tudod. Mágusrend vagyunk.
*Jelenti ki kicsit elcsigázottan, majd újra a sarokban beszélgető páros felé fordítja a tekintetét.*
-Bár gondolom ezt már sejted, hisz ez áll a papíron.
*Teszi hozzá, mert ha eltalált idáig, akkor nyilván tud olvasni a férfi.*
-Bocsánat, adj egy percet.
*Ezzel hátat fordít, és odaindul a vezetőhöz és Dryrronhoz, de mire megtenné az első lépést, a mester szőrén-szálán eltűnik. Bato meg is áll egy pillanatra, s zavarában megvakarja a feje búbját, mire rá kell jöjjön, hogy nem is viszketett. Ezzel mit sem törődve újra nekilódul, s Dryrronhoz lép oda.*
-Hát ez mi volt?
*Vág bele azonnal a kérdésbe, aztán ha megkapja a válaszát, tovább fűzi a hirtelen támadt ötletét, miszerint ő most nincs felkészülve felvételiztetésre. Remélhetőleg Dryrron többet aludt, bár ránézésre nagyon vad éjszakája volt. Rá fog kérdezni, hogy mi a fene volt ez, de nem most. Szikrázó villámlény, előtűnő majd újra eltűnő mágusmester, egyszerre két irányból a szobába lépő, meglehetősen csapzott küllemű férfi - sok lesz ez már így hirtelen.*
-Ha nem haragszol, most felmennék a szobámba.
*Úrrá lett rajta a fáradtság, legalábbis a hallucinációnak vélt jelenségekből erre következtet, így szívességet kér a felemás szemű félvértől.*
-Megtennéd, hogy foglalkozol Atehanerrel? Én - én.
*Nagyon sóhajt, majd úgy dönt, nem szabadkozik. Csak felmegy. Legyint egyet a kezével, mintha már azt sem tudná, mi zajlik itt, mert végül is így van, majd hátat fordít, és elindul. Akármit is válaszolt Dryrron, az már nem jutott el a kopasz agyáig.*
-A fiatalember tud segíteni, azt hiszem.
*Mondja kicsit sápadt tekintettel a mélységinek, majd feliszkol a lépcsőn, ahol néhány lépés után befordul a saját ajtaján, leteszi a fenekét és nekidől a mindenkori szobatársa ágyának, és a földön ülve elalszik.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.12 08:00:26