Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-09 15:38:20
 ÚJ
>Ysdeneri Asravej avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ysdeneri meghallgatja Elena felvetését, ami teljesen ésszerűnek hangzik. Könnyen lehet, hogy úgy történt, ahogy a tündérlány mondja, de valami még akkor is rejtőzik itt: az a bizonyos titok, amit Nirwath és Linera őriztek. Ez még mindig titok, ahogy az is, hogy akik levelet kaptak előző nap, azoknak mi lenne a szerepük az egész történetben. Egy egyszerű öröklési ügyként indult, most pedig már kísértetvadászatba és a múlt rejtett történéseinek felfedésébe fordult az esemény.
Az elf lány szerint Elena azt is jól látja, hogy Nirwath írásában lesz a megfejtés. Talán Kazgo is egyetért, bár ő csak elismétli az említett szoba megnevezését. Nem mondja, hogy szerinte ez jó ötlet vagy nem, de eddig nem igazán ellenkezett, kivéve ha tényleg volt valami szembeötlően eltérő elképzelése. Ysdeneri észreveszi azt is, hogy egy rövid ideig a tündér elfeledkezik arról, mit is csinálnak itt és Elenát nézi. Erre az elf lány csak elmosolyodik. Kellenek az ilyen pillanatok, hiszen erőt kell meríteniük egymásból és a két tündér között talán még ennél több is ki fog alakulni. Az bizony szép befejezése lenne a történetnek, ami eddig inkább csak rémületet hordozott magában.

Mielőtt tovább indulnának, Ysdenerinek sikerül kinyitnia a komódot. Nem volt bezárva, csak határozottan meg kellett rántani. A bútordarabban nagyon szép ékszereket lehet látni. Ysdeneri szereti az ilyen csecsebecséket, szereti magát apró kiegészítőkkel díszíteni. Belenéz a ládikóba is, ami szintén sok különböző, díszesebbnél díszesebb ékszert tartalmaz. Az egyiken megakad a szeme. Nem próbálja meg az ujjára húzni, de kiveszi a dobozból és megmutatja a többieknek is. Mélázó hangon szól hozzájuk:*
- Csodaszép ez a gyűrű! Fehérarany rózsa és benne egy fekete kő. Nem tudom, mit jelenthet, de én nem venném fel. Yaroglek azóta is ájult, amióta felhúzta az ujjára a nemes gyűrűjét. És hiába dobta el Therumon, semmi nem változott.
*Az még eszébe jut, hogy a kislány eltűnése körüli botrány után a fehér rózsa helyett a fekete rózsa lett a család címerében a virágdísz, de nem tudja, hogy jelen helyzet értelmezésében ez mennyire segíthet neki. Hacsak Elena vagy Kazgo nem veszi ki a kezéből, akkor visszateszi az ékszert a dobozba. A ládikó fedelét lecsukja és egy pillanatra megáll a komód előtt guggolva. Elgondolkodik és eszébe jut, hogy a nagy riadalomban és zavartságban egy alapvető dolgot elfelejtett megkérdezni Leireltől a templomban az első találkozásukkor.*
- Meg kellett volna kérdeznünk a papot, hogy Arenil Glodraknak egyáltalán vannak-e törvényes örökösei. Ha igen, akkor őket illeti a ház és benne minden, többek között ez az ékszerdoboz is.
*Elenára néz és így szól:*
- Azt hiszem, mindkettőnk találna ebben kedvére valót, de egyelőre ezt még ne döntsük el, csak vigyük magunkkal a dobozt, hátha még hasznunkra lesz.
*Ysdeneri nem vetemedne lopásra, sőt gyanakszik már jóformán mindenre, ami ebből a házból és ettől a családtól származik. A medálok eddig segítettek idetalálni, de nem tudni, hogy ezek az ékszerek hordoznak-e erőt magukban és ha igen, akkor milyet. Ezután még turkál egy kicsit az alsóneműk között. Ezt nem illik és éppen ezért teszi. Ha még valamit el akart itt rejteni a szoba tulajdonosa, akkor az lehet az alsóneműk között, ahol talán senkinek nem lenne gusztusa vagy kedve kutakodni. Más körülmények között az elf lány sem tenné, de ma ez már a legkevesebb. A csontvázak és sírfeliratok, a lélek mélyén megszólaló dalocska és a szellemgyermek után néhány elnyűtt fehérnemű már szinte semmi viszolygást nem kelt benne. Egy pillanatig arra gondol, hogy mennyi idő fog kelleni ezt az egészet kiheverni. Aztán elhessegeti magától az aggódást, mint a földművelők a termést dézsmáló madarakat. Most nem érnek rá a jövőn rágódni. Erősnek kell lenniük, hogy egyáltalán biztonságban megérjék azt.
Ysdeneri valószínűleg már semmi érdekeset nem talál, de ha mégis, azt persze megmutatja a többieknek és ha fontosnak tűnik, talán magához is veszi. Mikor itt már nincs mit tenni, meghallja az újabb dallamot. Azonnal kiegyenesedik és fülel. Ez egy zenedoboz, ami magától nem szólalhat meg. Szépséges, békés melódia csendül fel belőle és az elf lány be is mutatna egy táncot, amit ilyen zenére szoktak lejteni, de ez nem az a helyzet. Sokkal inkább az érdekli, hogy honnan jön a hang és mit akar az, aki beindította. Azt sem veti el, hogy más szellem is lehet itt, de ahogy a többiekre néz, első gondolatát mondja ki, aggódó suttogással:*
- Linera...
*Ha más nem akarja vinni az ékszerdobozt, akkor ő a hóna alá kapja és elindul a hang irányába. Közben hallgatja kis társait, a tündéreket, ha mondanak valamit. Át kell menni a folyosón, egészen a másik végéig lévő szobához. Közben végig hallgathatják a csilingelő muzsikát, aminek a hangulata megnyugtató, a forrása viszont félelmet keltő.
Ysdeneri először csak beles az ajtón. Tűz lángjának táncoló fényét látni és már egy újabb hangot is hall. Nem belülről, az agyából. Ez a danolászás a szobából jön és megint a kislány torkából származik. A zenedoboz hangjának van annyi pozitív hatása, hogy az elf lány egy mosolyt tud az arcára hívni és így nyit be. Ha a tündérek egyike mindenképpen meg akarja előzni, akkor megteheti, máskülönben Ysdeneri vállalja, hogy őt látja meg először a szellemgyermek.
Ott táncol középen, sutácskán rakosgatva egyik lábát a másik után és szökellve énekelget. Ysdeneri először a kislányt nézi meg és látja, hogy egy ing van nála. Vérfoltot keres azon a ruhadarabon, bár nem tudja, miért. Talán csak meg akar bizonyosodni arról, hogy Nirwath ruhája van a gyereknél. Ha Linera észreveszi őket, akkor Ysdeneri rámosolyog. Ezután körbenéz. Először a lángot, a fáklyát keresi a szemeivel, majd a bútorokat veszi szemügyre. Meglátja a zenedobozt és hallja, amit a kislány mond.*
~Ilyen szépen szóló szerkezet nem szokott egy szolga gyermekének a birtokában lenni. Nirwath-tól kapta volna? Vagy itt szokott aludni titokban?~
*Ha a kislány rájuk néz, akkor az elf lány először a tündérekre tekint le és utána vissza Linerára. Így szól hozzá:*
- Nagyon szép zenedobozod van. Igazán kellemes muzsikát játszik és biztosan édes álmaid lehettek mellette.
*Egyelőre nem kérdez semmit. Hagyja, hogy a gyermek válaszoljon. Amit épp fontosnak tart és ami erről eszébe jut, azt biztosan el fogja mondani. Ysdeneri tisztában van azzal, hogy ez is a játék része. Ha nem ez a szoba a végcél, akkor egy újabb helykereső feladvány következik. Ha viszont itt kell keresgélni, annak nem áll neki csak úgy, fittyet sem hányva a kislányra. Oka van annak, hogy újra megmutatta magát. Tudtukra akarja adni, hogy neki fontos a zenedoboz. Talán pont abban lesz valami elrejtve, gondolja magában az elf lány.*

A hozzászólás írója (Ysdeneri Asravej) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.09 15:40:01

2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-09 10:58:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ahogy az már lenni szokott, a talált nyomok megvilágítanak részeket, az árnyékokat pedig még sötétebbé teszik. Mi az igazság? Mi volt a titok, aminek az eddigi jelek alapján három ember volt a tudója? Van köze az eseményekhez vagy véletlen egybeesés?
Ameddig Elena és Kazgo gondolataikba mélyednek, Ysdeneri rendületlenül folytatja a kutakodást. A komód ajtaja könnyedén enged, felfedi tartalmát. Apró kis dísztárgyak, pár megkopott és molyette alsónemű, egy kis ékszeres láda, amiben bár szép darabok vannak, a nő pillantását egy aprócska, fehérarany gyűrű vonhatja magára, egyszerű rózsadíszítéssel, minek közepén egy aprócska fekete kő van. Igazán kicsi, Ysdeneri talán csak a kisujjára tudná felhúzni, ellenben Elenának feltehetően bármelyik ujjára rámenne. Ezen kívül vannak még szép csecsebecsék, ha a nőknek bármelyik megtetszik, nem valószínű, hogy bárki hiányolná őket, ha magukhoz vennék.
Más érdekességet már nem igazán találtok ebben a szobában, valószínűleg a távozás mellett is döntötök, amikor halk zeneszó üti meg a fületeket. Ez most nem olyan félelmet keltő, mint amiket korábban hallhattatok, nem is gyermeki dúdolás, hanem mintha egy zenedoboz játszana egy visszatérő dallamot. Lágy, andalító hangok, lelket nyugalommal megtöltők, amik szinte kívánják, hogy a test megmozduljon, a lábak kecses táncot lejtsenek. Ha követitek a hangot, az a folyosó túlvégén levő szobához vezet benneteket //E6//. Az ajtó résnyire nyitva, lobogó láng keltette fény vetül a folyosóra, bentről pedig még erősebben szól a dal, kísérve halk kis dúdolgatással. Ismét egy hálószoba, legalábbis a letakart ágy ezt sejteti. A megmaradt berendezés itt is pár bútorra korlátozódik, szép nagy szabad teret hagyva a helyiség közepén, amin a kis szellemlány lejt ügyetlen táncocskát, kezében egy inget szorongatva, lehunyt szemmel, halkan dúdolva együtt a zenedobozzal, ami egy kis asztalkán áll.*
-Régen mindig erre aludtam el.
*Látnia sem kell titeket, lehet, hogy még be sem nyitottatok, csak a kis rést kihasználva, titkon leskelődtetek, nem számít. Tudja, hogy itt vagytok, szavait is félreérthetetlenül nektek címzi.*

2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-08 20:02:13
 ÚJ
>Isehai Nayar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Aranykalitkát eddig sem ismert, csak hideg rácsokat, de azok legalább helyén tartották a világot. Nem ismert más lehetőséget, a mágus túl erős volt, így esélye sem volt, hogy ezen változtasson, egy idő után pedig nem is akart volna, hiszen ezt tanulta, ezt szokta meg.*
-Isehai.
*Bólint egy nagyot határozottan, ismét magára mutatva. Így szólították mindig, arról, hogy ez nem név, hanem egy ősi nyelv elfeledett szava, mit sem tud, örül, hogy újra lesz valaki, aki kiejtheti ezt a hangsort, ami őt jelöli. Újra lesz valaki, aki hívni fogja.*
-Dakhnator. Isehai, Dakhnator, ó!
*Ujjával mindig épp a megnevezettre mutat, majd amikor rájön, hogy remekül emlékszik mindenre, tenyereit összecsapva szökken ismét a szerzetes mellé. Újabb kérdést kap, amire hosszú másodpercekig csak kissé bambán néz fel a férfi arcára. Egyedül? Ezúttal nem a csuha bő ujját ragadja meg, fagyott kis ujjai a férfi bőrét találják meg, hogy markát rákulcsolva indulhasson meg arra, amerről jött. Szabad kezével mutogat előre, kócos haja csapzottan hullik arcába, ahogy erőlködik, hogy magával vonja a férfit. Nem tudja, hogy miért, de érzi, hogy el kell vinnie oda Dakhnatort. Szavakkal nem tud válaszolni még, de talán ha látja, honnan jött, ha megtalálja atyjának és teremtőjének a testét, minden világosabb lesz.
Nem kell túl sokat menniük, épp csak elérik a gazdagnegyed külsőbb kerületeit, ahol már rosszabb állapotban levő, elhagyatott házak is találhatók, amikor a kislány egy romosabb épület nyitott pinceajtaja felé kezdi húzni a szerzetest, feltéve, hogy az tényleg jött vele. Korhatag falépcső vezet le egy meglepően jól berendezett, nem túl nagy helyiségbe. A falak mellett könyvespolcok, egy asztal, tele pergamenekkel, gyertyaállványok, egy nagyobb méretű ketrec az egyik sarokba állítva, és a terem közepén pedig egy idősödő férfi fekszik. Napok óta halott lehet, ránézésre természetes halálnak tűnik, azon kívül, hogy némi alvadt vér van a szája szélén, semmi más sérülés nem látszik. Ahogy beérnek, Isehai máris elereszti a szerzetes kezét és a ketrechez lép, ujjait végigfuttatva a rácsokon, mély gödörként ásító szemeit pedig visszaemeli kísérőjére. Vajon ez már elég lesz, hogy megérthesse, hogy szavak nélkül is világosabbá tegye a helyzetet? Csak remélni tudja.*

2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:41:25
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

//Hátbaszurkálósdi//

* Hirtelen ébred. Arra emlékszik, hogy egy ócska bábut püfölt egy még ócskább fakarddal, majd elindult, hogy igyon egyet a Pegazusban. Ám még az ajtóig sem jutott el. Az a kép az utolsó, hogy leadja a gyakorlófegyvereket és kezét nyújtja a sajátjaiért. De hogy azután mi történt?..
Pár pillanatig még nem fogja fel rendesen a külvilágot, lassan tudatosul benne, hogy nem természetes sötétség veszi körül, s bőrét durva kötél dörzsöli, ami egy szék karfájához szorítja a karját. Megpróbálja kiszabadítani magát, de mivel a próbálkozás eredménytelen inkább felhagy vele. Némán hallgatja a szívverését és a hangok alapján mintha mások is lennének a közelben.. De nincs ideje ezen elgondolkodni, mivel egy ismeretlen hang szólítja meg őket, akinek figyelmesen végighallgatja a mondókáját. A beszélő -bárki is az- nem ad teljes felvilágosítást a helyzetről, ami igen irritálja Taniát. Utálja a tudatlanság maró érzését, de nem ad hangot nemtetszésének. Sőt, egyáltalán nem ad hangot, mivel maradni szeretne. Erre több oka is van. Az egyik, hogy válaszokat nyer azokra a kérdésekre, amik az elmúlt pár percben fogalmazódtak meg benne. A másik, hogy nem az a fajta elf, aki csak úgy felad bármit is, még akkor sem, ha nem önszántából került ide. És a harmadik, hogy igen csábító a győzelem, amely nem csak dicsőséggel, de vagyonnal és hatalommal is kecsegtet.*

2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-07 22:46:19
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Hátbaszurkálósdi//

*Mióta újra magára maradt, a fogadóban töltött néhány napot, és az az utolsó emléke, hogy egy céltalan bolyongással és az életén való rágódással töltött fárasztó nap után ruhástól elaludt az ágyán. Abban egészen biztos, hogy bezárta maga mögött az ajtót, és hogy nem volt senki a szobában, amikor érkezett, ezekre mindig nagyon odafigyel - szakmai ártalom. Most mégsem stimmel valami, nagyon nem. Mozdulni sem tud, ráadásul hiába igyekszik, csak sötétséget lát, mélységi szeme ellenére is. Először, félig még kábultan, arra gondol, alighanem visszatért az átok, és már csak percek vannak az életéből, majd lassan feleszmélve rájön, hogy valószínűleg "csak" megkötözték és a szemét is bekötötték. Dühíti a dolog, ő inkább az szokott lenni, aki kötöz, de elhessegeti a dühöt, és igyekszik előhívni a hideg nyugalmat, ami már nem egyszer megmentette az életét.
Aztán megszólal valaki, és elmagyarázza, mi történt, bár sok mindent homályban hagy, tisztázva, hogy nem is ad további felvilágosítást.
Caram végiggondolja, amit hallott, és viszonylag hamar úgy dönt, maradni fog. Unatkozik, egyedül van, ráadásul, ha hihet ennek a valakinek, most lehet belőle valaki, megmutathatja, hogy nem olyan haszontalan, amilyennek az apja hitte - na nem mintha az apja látná. És abban sem biztos, hogy teljesen ép bőrrel megúszná a távozást, ígérni könnyű, ő is csinált már ilyet nem egyszer.*
Maradok *közli egyszerűen, kissé elváltoztatott hangon, biztos, ami biztos, hátha mégis ismeri valaki a jelenlévők közül.*

A hozzászólás írója (Caram Solithian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.07 22:46:39

2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:41:05
 ÚJ
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Természetesen, már nem aranykalitkába zárva élne a lány, lassan önállóvá válna a szerzetesek és mágusok között. Hiszen ők nem dajkák, nem nevelők, így is talán csak tanítói tudásuk lehet segédlet ilyen téren. Dakh viszont örömmel töltené idejét egy élővel is, mostanában úgyis kevesebbet látja Timandrát, akkor is csak a könyvtárban görnyed a poros lapok fölé. Vajon ő örvendne a lányka társaságának? Hiszen nem veszélyes, ártatlan gyermek csupán, még ha furcsa is.
Ahogy elszakad tőle a szőkeség, hogy hópihékre vadásszon, Dakhnator arcára mosoly ül, vigyorának helyébe lépve. Szokatlan számára ez a kép, hiszen a templomban nem gyermekek szoktak lenni, főleg nem a temetőben, hol ideje nagyját tölti.
Perdül a lányka, rá szegezve sötét pillantását, melytől újfent a hideg karcos hulláma simít végig hátának ívén.*
~Isehai?~
- Így hívnak téged? Az én nevem Dakhnator.
*Kérdésekor ő is a lány felé bök ujjával, hosszú, fekete körme eztán saját maga felé veszi az irányt, hogy nevének egyértelmű nyomatékot adjon ezzel, biztosítva, hogy sajátja a név, melyet mondott.*
- Egyedül vagy?
*Kérdi, hiszen ki kell derítenie, hogyan és honnan került ide a lány. Arról nem is beszélve, ha szülei keresik, nem viheti csak úgy a templomba, bár ott talán előbb lelnék meg, s inkább is, mint egy kocsma pincéjében, hol részegek játszottak vele kényük-kedvük szerint. Ahhoz képest a szerzetesek hada sokkal inkább tűnik jónak, s biztonságosabb is, hála a mágusoknak, kik minden erejükkel védik a város lakóit és magát a várost is, mikor csak kell.*

2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-07 17:37:53
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

//Ördögi örökség//

*Kazgo láncának ékköve, mely utat mutat, egyenest a ládikához, ám csak Elena ékszerkéje képes azt kinyitni. Furcsa, talán több közük van egymáshoz, mint azt a fekete szárnyú tündér eleinte sejtette. Talán nem is véletlen találkoztak, okkal éppen ők azok, kik itt vannak, hiszen a zárat valóban a tündérlány nyakában lógó gyűrű nyitja. Pillantása eleinte nem téved a dobozra, még pillanatokig időz el a másik tündér vonásain, ahogy az egyetlen fényforrás, a fáklya vetette árnyékok táncolnak puha bőrén, szinte már hívogatón. De megrázza fejét, s ő is a könyvet kezdi lesni, mi a bársonyról lett leemelve. Bőrkötéses feedele alatt szó szót követ, egyértelművé válik a szövegből, hogy nem olyan írás ez, mint odalent találtak, személyesebb. Egy napló...
Bejegyzések közt páron megakad Kazgo pillantása is. Az első azon mód tudtukra hozza, hogy Nirwath titkot hordott, mit az író is ismert, s Linerának is köze volt hozzá. Közös titok. Valamit tettek, ketten, együtt, amiért Nirwath húga úgy érezte, apjuk haragudna, ha tudtára jutna. Miféle titok lehet?
A következő, amire a lilán fénylő szempár téved, már fájdalmat keltő. Linerát vádolták Nirwath betegsége miatt. Az előző kiszemelt részlet alapján viszont nehéz elhinni, ahogy a húg sem tűnik olyannak, ki elhinné, hogy a lány okozta ezt. S szökést említ.
Még egy, mely rögvest Nirwath haláláról regél, s hogy mily nehezen képes felfogni, feldolgozni a puszta tényt, hogy nincs többé a húga. S Linera, ki eltűnt akkor, de előtte sem tűnt túlzottan jókedvűnek az írás alapján, és szegényt egy egész család hibáztatta egy számára közel álló halála miatt. *
- Hogy képes valaki ilyen gonoszságra?
*Már elvették előle a naplót, de ő még mindig csak bámul tovább, egyenest meredve előre. Látott csúnya tetteket, átélt szörnyű dolgokat, de hogy egy család a saját gyermekét ölje meg, s egy ártatlan leányt vádoljanak mindenért... Nem valók életre, kik képesek ilyenre.*
- Nirwath szobája...
*Ismét kelleni fog a papír, melyen a szobák rajzolata volt, hogy kiderítsék, melyik is az, hová kell menniük és hol találják meg a következő nyomokat, mikkel az ügy végére érhetnek, megfejtve minden rejtélyt, mi a háttérben bújik, árnyak közt várva, hogy fényt derítsenek rájuk.*

2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-07 13:17:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

//Hátbaszurkálósdi kaland kezdő//

//Tania Dolwer, Hawul Raan, Caram Solithian, Arasyl Nezomirou, Dongnor Alonuard, Rahil Asri Yalaedil, Caletnia Phyaltet //

*Mindannyian ugyanazt tapasztalják a világból. Sötétség öleli őket körül, csend és öntudatlanság. Mint egy kósza álom, úgy ragadta őket magával, de most egyszerre riadnak fel. Szemüket kinyitva azonban a sötétség megmarad, de a magatehetetlenség is. Fejükre valaki zsákot húzott, kezüket a szék karfájához kötözték, cselekedni képtelenek. A csendet csak saját zihálásuk töri meg, egészen addig, míg egy kellemes férfihang nem szól hozzájuk:*
-Üdvözlöm Önöket. Most, hogy magukhoz tértek, nyilván azon tűnődnek, vajon mi is történt, vajon hol lehetnek, s mi célból? Remek kérdések, nem vitás, a válasz azonban némileg összetett.*tart egy lélegzetvételnyi szünetet.*
-Nos tudják, Önök nem véletlenül vannak itt. Kiválasztottuk Önöket. Mindannyiukban van valami különleges, ami alkalmassá teszi magukat arra, hogy naggyá váljanak. Hogy mi is lehet az, annak eldöntését Önökre bízom.*szól sejtelmesen*
-Én ezt kínálom fel Önöknek, a felemelkedés lehetőségét. Heten vannak itt, kik vagy sosem látták egymást, vagy csupán nem ismerik. Egy játékra invitálom Önöket, melynek a szabályai a következők: csakis egyetlen egy valakire van szükségem. Valakire, aki oly fondorlatos, oly ravasz, hogy képes betölteni egy rendkívül fontos és nem mellesleg igen jövedelmező állást. A játékból kiesni sokféleképpen lehet. Nem tiltom meg Önöknek azt, hogy megöljék egymást, ugyanakkor felhívom az érintettek figyelmét, hogy akit rajtakapunk, az bizony gyilkosként fog felelni tettéért. Ki lehet esni, ha valamelyikük lebukik a többiek előtt, felfedve személyazonosságát. Mindezek mellett, fel is lehet adni a versenyt, s ebben az esetben garantálom, hogy sértetlenül és épségben távozhatnak. Ennek a távozásnak a lehetőségét most is biztosítom. Aki úgy érzi, nem képes megfelelni az igen magas elvárásoknak, az jelezze most. A többiek hallgassanak. Ne kérdezzenek. Minden kimondatlan kérdésükre válasszal fogok szolgálni.*a hang monológja után szünetet tart, várva, ki lesz az, aki feladja, mielőtt a játék elkezdődhetne. Ha akad ilyen, annak valóban sértetlen távozást fognak biztosítani. Mindenki alaposan végigrághatja magában, hogy érdemes-e kockáztatni az életüket a felemelkedés lehetőségéért cserébe. Pusztán a tény, hogy ez az ismeretlen, a Hang ide tudta őket hozni, sokuk számára elegendő bizonyíték kell legyen arra nézve, hogy nem a levegőbe beszél.
Caletnia és Rahil arra lehetnek figyelmesek, hogy mindketten érzékelik azt, hogy fajtárs van a közelükben, azonban ezen kívül semmi mást. Sem érzéseket, sem gondolatokat nem tudnak közölni és ez tovább fokozza a helyzet feszültségét.*

2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-06 20:27:44
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

*A piac tömege helyett inkább mégis a gazdagnegyedbe megy tovább. Elvégre ha a műhelybe el akar jutni, akkor nyilvánvalóan ez kerülőnek számít, illetve így is át kell menjen a piacon. Vagy akár kerülhet is az erdő felé, viszont az nem éri meg számára, hiszen mihamarabb szeretne a műhelybe érni. A gazdagnegyed utcái is ostoba választásnak ígérkeznek, azonban nem sokat gondolkodott, az utolsó kanyarnál döntött úgy, hogy mégis inkább erre kerül egyet. Elvégre az idő szép, és kellemesnek adódik ilyenkor a séta... Viszont ugyanakkor ez csak egy ostoba kitérő, ami miatt nagyjából negyed órával később jut a pengéhez, amelyért egy talicska pénzt készül kifizetni (ráadásul még egy furik aranyat otthagyott előleg gyanánt, holott nem hiszi, hogy a legjobb pengének nehéz volna vevőt találnia, ha Caletnia véletlenül nem menne érte). Hiába még magával sem tud megegyezni, hiába másvilági démon...
Persze gondolni sem merészelne arra, hogy bármiben is hasonlít a halandókhoz, nem hogy magával elégedetlen... Az ostoba halandók lehetnek elégedetlenek magukkal, ő viszont nem, ő direkt ezért feljebbvaló. Miután a negyed szélé elhagyta, már nem találkozik koldusokkal, itt a ficsúrok nyilván nem tűrik meg őket, inkább valamelyik emberüknek fizetnek egy csekély erszény aranyat, hogy kitessékelje a szegényeket erről a helyről. De hát mindenkinek megvan a maga életmódja, habár Caletnia mindössze nevetni tud az ilyeneken, hiszen egyszerűnek tartja az összes gazdagot. Ha valaki értékrendjének középpontjába a pénz kerül, az már régen halott... Hiszen akkor már csak az élteti, hogy a pénzt hajszolja, és mi sem egyszerűbb, mint fizetni némi aranyat egy kis esti találkozásért, majd elvágni a torkát, és visszavenni a pénzt. Nem, csak az olyanoknak lehet esélye az életre, akiket nem lehet ilyen egyszerű dolgokkal megfogni, mint pénz, vagy vagyontárgyak.
Egy csekély negyed órányi séta, és még sokkal több elmélkedés után megérkezik végre újra a negyed széléhez, és újra a szeme elé tárul a piac látványa. Ebben a pillanatban tökéletesen megérti, hogy miért is döntött a kitérő mellett... bármilyen szép emlékek fűzik is a helyhez, ránézésre kiállhatatlannak tűnik a nagy tömeg, a sok kofa, és az állatok. Hiszen többen is próbálnak élő dögöket eladni, amik nem igazán szeretik az eredar közelségét. Nem szerti, mikor arra is vigyáznia kell, hogy távol tartsa magát az esetleges nagyobb állatoktól.*

2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-06 10:54:53
 ÚJ
>Adgal Traain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Szelíd

*Adgal a kimerítő edzés után a pegazus felé tart. Útja a gazdagnegyeden át vezet, így adódik alkalma megcsodálni e város krémjének lakhelyeit.*
~Egész jó munkák, sőt úgy látom egy-egy helyen a törpe ötvösök is ott hagyták a kezük nyomát!~
*helyeslően bólint majd megy tovább. Miközben sétálgat az utca túloldalán halad el egy csapat városőr. Felszerelésükből, tartásukból, jól látható, hogy a város igenis odafigyel a rendre. Az egyikük, egy deresedő üstökű fickó számszeríjjal a kezében, igencsak ismerős Adgal számára. Nagy meglepetésére a fegyveres ránéz és biccent neki, majd halad tovább. Adgal zavart arccal néz utánuk, aztán gyomra hangos morgása tovább hajtja.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.07 15:35:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-05 15:16:16
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Grubek Norragimhak //

*A törp nem szerénykedik, magabiztosan megy a konyha felé és mielőtt benyit, hátrafordul. Mivel Moy csak mosolyogva bólint, be is nyit és helyet foglal az asztalnál. Nem mondja meg, mennyit kér, úgyhogy Moy végül három szelet kenyeret ad neki, amire Grubek pakolhatja a sonkaszeleteket és a hagymakarikákat.
Kiderül, hogy a törp is sok mindent csinált már, halász is volt. Mikor a bodzát iszogatja, Moy megkérdezi tőle:*
- Itt az erdőnél halászott a tónál? Én egy messzi-messzi halászfaluban éltem egy pár évig, ott tanultam ki a mesterséget. És a szigonyt is ott ismertem meg igazi fegyverként, amivel nem csak halat lehet szúrni.
*Moy el is vigyorogja magát, ahogy a kezdeti próbálkozásokra visszagondol. Akkor már tudott bánni karddal, bárddal, de szigonnyal még nem találkozott. El sem tudta képzelni, hogy azzal egyáltalán lehet harcolni. Aztán a faluban megmutatták és végül az egyik kedvence lett a fegyver. A bárd marad az örök szerelme, de a szigonyt sem hagyná el. Mikor a törp beszél a családról, Moy figyelmesen hallgatja. Kissé meglepi, hogy az öreg nem akart utódot. Rá is kérdez:*
- Nem akarja a vagyonát és a tudását tovább örökíteni? Mondjuk én sem terveztem, de azért becsúszott egy pár gyerek. Meg egy pár asszony. Ők ott maradtak a távolban, én meg eljöttem, mert szólított az élet.
*A férfi eszi tovább a sonkás kenyereket és lassan a reggeli végére is ér. Ő is kortyolgatja a bodzalevet és a végén megtörli a száját.*
- Egyébiránt most még nem tudom, mit fogok csinálni a városban, amíg itt leszek. Még az sem biztos, hogy meddig maradok. Jóformán bármit elvállalok, úgyhogy akár ha magának kell segítség pakolásban, cipekedésben vagy védelemben, keressen meg bátran! Tudom, hogy van városőrség és biztos jól végzik a dolgukat, de állandó kíséretre nem vállalkozhatnak, ha épp veszélyes helyekre kell mennie. Mi volt a legdurvább hely, ahol megbízták?
*Moy kíváncsi, mert egy ilyen keresett szakember biztos tele van történetekkel. Fegyvert épp nem lát nála, de aki épületekkel foglalkozik, annak biztosan van ereje. Egybeöntött rácsokat nem tudnak a cérnabélű emberek megmozgatni csak úgy, ahogy egész nap kalapálni, ásni vagy malterozni sem. Szóval a törp biztosan meg tudja védeni magát, ha arra van szükség, de Moyt érdekli, hogy volt-e már erre példa.*

2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-05 11:37:37
 ÚJ
>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Moy Befe//

*Grubek elfogadja az ajánlatot és már vezetik is a konyha felé. Nem kell neki kétszer mondani megindul az ajtó felé. Út közben gyors pillantást vet a szoba berendezésére. Mikor az ajtóhoz ér akkor hátra fordul de, mivel a megbízója nem szól rá benyit. Ott bent tiszta helyiséget talál és egy virágot. A férfi hellyel kínálja amit el is fogad. Közben elkezd az életéről beszélni. Grubek pedig hallgatja. Mikor a távoli városról van szó akkor megrázza a fejét.*
-Nem hallottam még róla. De halász az voltam én is. Én se csak építész voltam életem során. Én is sok mindent kipróbáltam már.
*A bodzalevet egy mosollyal elfogadja és bele is kortyol. A töményet jobban szereti. A férfi kérdésére megint csak a fejét rázza.*
-Nincsenek. Kölyköket sosem akartam a nők meg otthagytak. De egyiket sem sajnáltam. Hát magának?

2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:25:12
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

// Ayrisz//

* És itt is vannak a villámló szemek, meg az a dühtől forrongó tekintet, amire a mélységi számított a lánytól. Hány éves ez a Kay, hogy pesztrálni kell, mint egy kisgyereket? Olyan mézes-mázosan beszél vele a nő, az meg csak ott áll bambán, hagyja, hogy elvegyék kezéből a köpenyeget, köpni nyelni sem tud, nem hogy megvédené magát. Talán a Királylány engedélyére vár, hogy megmoccanhat?*
~ Buksisimiii~
* A hóhajú képzeletben gügyögve megsimogatja a nála magasabb ficsúr üstökét, mint valami aranyos háziállatét, de egyébként csak egy gúnyos vigyort ereszt meg irányába, azt is akkor, mikor Ayrisz nem láthatja.
Azt fogja hinni, hogy egy idiótával van a nő? Ismét csak egy flegma vállrándítás Zarauntól, mégis kit érdekel, hogy mit hisz a fiú? Sosem értette ezt a felesleges, mívelt kedvességet, ha valakit nem kedvelünk, meg csak púpnak érezzük hátunkon, miért nem lehet hát csak egyszerűen kirakni a szűrét? Mindenesetre ő nem mentegetőzik, mint a Kay nevű gyerek, miért is tenné, jól esett neki a röpke szemétség, ám ha a Királylány azt hinné, hogy ideges, feszült, vagy kellemetlenül érzi magát, hát nagyon téved. Ő csupán szórakozott egy jót, tudatta a másikkal, hogy ki itt a főnök- akár a vadállatok tényleg- de egy árva idegszála sem feszül, nemhogy türelmét vesztve a torkának esne.
Kezébe kapja az üveget, s unottan húzza ki szájából a hangosan pukkanó dugót, aztán anélkül, hogy a pohárral szenvedne, csak úgy meghúzza az üveget. A fogadóban nem kívánt inni, de most végre jól esik már a bódító, testes veres, keserű cseppjei jóízűen gördülnek végig torkán, s alig telik el pár szekundum, a kiadós korty máris érezteti hatását- halovány, még alig érzékelhető köd kúszik elméjére, hiába, a fáradtság az alkoholnak dolgozik, s nem a józanságnak csapja a szelet. Közben a lány elviharzott, kettecskén hagyva a két hímet. Úgy tűnik kénytelen beszélgetésbe elegyedni ezzel a jómadárral...*
- Érzékeny lány, azt nem kétlem. De hogy nem ismered, az is biztos. Hol is voltál eddig?
* Aljas szavak ezek, úgy szúr velük, mintha csak hegyes tőrt forgatna, s talál is, vitathatatlanul érzékeny pontot érve. Ne olyan papoljon itt neki, aki csak most jött vissza akárhonnan, játszva a hős, megmentő lovagot. *
- Én legalább meg tudom védeni, kisfiam. De nesze itt van, igyál, az legalább látszik rajtad!
* Hagyja, hogy a szürke képét festő arrogáns grimasz tovatűnjön, helyét békés, kissé fáradt vonások vegyék át végül, így csúsztatja át egy kiadós lökéssel az üveget a másiknak. Csak nem fog tán tőle berúgni...
Részéről a téma lezárva, gondolatait már sokkal érdekesebb dolgok felé irányítja, sóhajtva felkel a székből, peckes léptekkel indul meg a fürdőszobába.*
- Ha jót akarsz magadnak, ne zavarj minket!
* Hangja fenyegetően cseng és gyilkos szemei is szikrát szórnak, aztán vissza is fordul a fürdő ajtaja felé, hogy halk kattanással a kilincset lenyomja. Csak résnyire nyitja az ajtót, hogy a meleg ki ne szökjön, becsusszan a résen, csak annyira halkan, hogy a kádban ejtőző nőstény meghallja, de frászt ne kapjon tőle. A férfi hiába akarná, a haboktól semmi érdemleges domborulatot nem lát, szemét nem is erőlteti tovább, inkább ledobálja magáról gyűrött rongyát.*
- Ne aggódj, kedves voltam vele. Most a bort szlopálja, de remélem elég idős már hozzá...
* Na jó, ez volt az utolsó gúnyos megjegyzés Kayról- legalábbis egyelőre-, lehámozza magáról szűk bőrnadrágját is, s most ott áll egy szál alsóneműben a fürdő közepén, a talán szeppent lány szeme láttára. Kissé oldalra billenti fejét, hogy kócos tincsei jobb vállát érintsék, aztán képén megnyerő mosollyal csípőre teszi kezét, kissé megfeszítve minden szálkás izmát felsőtestén.*
- Remélem nem zavarok!
* Válaszra a másiknak ideje sincsen, a hím, úgy ahogy van gatyában, bemászik a kádba a lány háta mögé. Kicsi a kád, így szűkös a hely, szorosan össze kell hát bújni; a hóhajú közrefogja a nőt combjával, s ujjait tapasztja a karcsú vállakra, masszírozni kezdve a feszült izmokat. Érzékien, de határozottan csinálja, a másik úgyis felszisszen, ha fájna. Neki is kellemes a meleg, nagyot szippant a nehéz párából, máris érzi, hogy a bor szőtte fátyol tovább sűrűsödik elméjén.*
- Feszültnek tűnsz, próbálj meg lazítani. Ez majd segít.
* Duruzsolja kissé közelebb hajolva, de ujjai egy percre sem állnak le, dolgoznak tovább a nedves, illatos bőrön.*


A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 00:25:32

2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:32:31
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun//

*Hüledezve kíséri szemével, kedvese színjátékát. Úgy érzi, menten elsüllyed, s hipp-hop, a műhelyben találja magát. El sem hiszi, hogy képes ezt csinálni, kérése ellenére, bár ahogy így jobban belegondol... Sejthette volna.
~Te idióta, nem hiszem el, hogy ezt csinálod. Jól seggbe rúglak, meglátod, ha tovább folytatod ezt a parádét!~
Morfondírozik magában, szinte látszik a vadul tomboló tűz szemeiben, ahogy rásandít a sötételfre. Kisvártatva kikapja a kabátot Kay kezéből, amibe a fiú visszacsúsztatja a frissen kapott aranyat. Egy villámló tekintettel fedi meg a sötételfet, és bedobja a kabátját a hálóba.*
~Úr isten, nagyon remélem "drágám", hogy nem fogod ezt játszani egész végig! Kay, te meg ne merészeld folytatni, mert megnézheted magad! Mindketten repültök, ha lejárattok engem.~
*Kínos mosollyal arcán vendégéhez fordul, és fejét csóválva, lélekben magát nyugtatva szól hozzá.*
-Ő Zaraun. Hidd el, nagyon kedves, és megbízható. Főleg, ha nem viselkedik úgy mint egy majom!
*Mereszti szemeit, most a konyhában kutakodó férfira, s hangját megemeli, hogy jól hallja azt, még ha nyakig egy fiókban matatna is.
Kay vállát megütögetve Zaraun után megy, és az egyik fiókból, nagy üveg vörösbort tesz le elé a konyhapultra. Szigorú arccal közelebb hajol hozzá, s meleg hangon a füléhez emelve kezét súgja neki szavait.*
-Légyszi ne csináld ezt! Így csak azt fogja hinni, hogy egy idiótával vagyok, és nem fog rólam leszállni. Ne cirkuszoljatok amíg fürdök, kérlek!
*Mondandója után megsimogatja a sötételf arcát, s kérlelő tekintetet mér rá búcsúzásul.
Komoly ábrázattal indul a háló felé, hogy előszedje tiszta ruháit, ám út közben még meg áll Kay előtt, és közömbös hanggal fordul felé.*
-Ha lehet, te se provokáld őt.
*Kérésére a fiú csak megemeli arcát, s értetlenül megemeli szemöldökeit.*
-Ki provokálta? Én csak bemutatkoztam. Nem gondoltam, hogy ilyen tébolyult emberekkel szűröd össze a levet.
-Csak ne húzd fel, ennyit kérek!
*Azzal beveti magát a hálóba, és kis idő múlva át is siet a fürdőbe. Hamar szeretne végezni, minél kevesebb időre kelljen a két férfit egymással kettesben hagynia. Gyorsan levetkőzik, és meleg vizet enged a kádba, mindenféle dolgot beleöntve, ami csak a keze ügyébe kerül. Nagyot sóhajtva merül el a gőzfelhőben, ami gyorsan ellepte a szobát. Az szája felé ér a víz, úgy nyúlik el a kádban, lecsukva szemeit, ám nem igazán tud most ellazulni. Ahogy a két fiút ismeri, ő érzi most a legfrusztráltabbnak magát. Talán mindkettejük feszültsége rá testálódott át. Az illatos víz melegen melengeti, és a tiszta gőz is apró gyöngyökké állt össze kusza hajszálain, szempilláin csöpög vissza a lecsapódott víz, egy kis szemhéjtust is magával szállítva, apró, fekete örvényeket varázsolva a lány arca elé, ahol nem takarja el el a víztükröt, a fehér felhőkben gomolygó hab. Mint mikor a tea keveredik a csészében. Csak remélni tudja, hogy mire kiér, még egyben lesz a ház, vagy legalább a két férfi. leginkább egy régi tanmese jut róluk eszébe, amit dajkája mesélt neki kiskorában, egy fehér és egy fekete kecskéről, akik egyszerre akartak átkelni a kis faléchídon, ami összekötötte lakhelyüket a hömpölygő, hideg patak felett átívelve.
Míg a fürdőben halkan ázik a lány, odakint két szabadjára engedett fenevad várakozik. Egyenlőre még tart a vihar előtti csend, de csak idő kérdése hogy valamelyikőjüknél elszakadjon a cérna, és előreláthatólag ez Zaraun lesz.
Amint Ayrisz becsukta maga mögött a mosdó ajtaját, Kay az asztalhoz megy, és leül Zaraun-nal szemben, az előbb otthagyott helyére, félig üres pohara mellé.
Egy ideig csendben kíséri szemével a sötételfet, majd hűvös, nyugodt hangon szólítja meg.*
-Nem ismerlek, de nem nézek ki sok jót belőled. Ayrisz érzékeny lány, a légynek se ártana. Ne keverd őt bajba, ha igazán szereted.
*Belekortyolva a poharába, nem szakítja meg a tekintetét, végig a hóhajú szemeit keresi.*
-Jobban ismerem őt.
*Tompa koppanás kíséri poharát, ahogy visszateszi az asztalra, és kissé megemelt fejjel várja a sötételf válaszát.*

A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.04 22:35:58

2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:02:55
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

// Ayrisz//

* A hűs éjjeli levegő kissé magához téríti, pár lépés után máris frissebbnek érzi magát, s ezen már a szegénynegyed orrfacsaró bűze sem változtat. *
- Ugyan, Holló egy csiszolt, törékeny drágakő némelyik aljas gazfickóhoz képest, akivel valaha dolgom volt. Majd találkozol még olyanokkal is, ne félj!
* Sandít mosolyogva a lányra, annak tudatában, hogy ez nem lehet épp megnyugtató számára. De ahogy a Királylány mondta: a mélységit sem kell félteni, így pár alvilági kutyával több vagy kevesebb, az már oly mindegy.
A számára eddig még ismeretlen Kay-al kapcsolatban csak sejtelmesen somolyogva megrántja a vállát, de tekintetében ott motoszkál valami, ami egyértelműen azt sugallja: "kiforraltam valami galádságot".
Üdén, felfrissülve lép be a pompás vityillóba, csupán lábait érzi úgy, mintha ólomból volnának, szinte már csak vonszolja őket, egyiket a másik után, de a meleg fürdő majd jót tesz nekik. Látva az ismeretlen csizmákat korábbi kurta mosolya széles, ördögi vigyorrá hág, s a lány "parancsára" is csak komoly erőfeszítések árán sikerül szürke képét alapállásba helyezni- most már kihúzva magát, komoly arccal álldogál a lépcsőfokok előtt, maga elé engedve a nőstényt. Ő is felbattyog utána, továbbra is azzal az érzelemmentes fapofával, mit akkor is sikerül megtartania, mikor elébük kerül az emlegetett régi barát.*
~ Én lennék a "több mint barát"? De okos vagy hallod, ezt miből szűrted le? Netán abból, hogy kézen fogva jöttünk? ~
* Csak magában gúnyolódik- egyelőre-, azt meg, hogy nem tűnik túl megbízhatónak már-már bóknak veszi. Most épp nem akar annak tűnni, így végtére is jól csinálja... Kicsit mókás ez a helyzet, talán feszültnek, meg idegőrlőnek kéne lennie, néhány lélegzetvételnyi síri csenddel, csak a hatásvadászat kedvéért, legalábbis amilyen villogó szemekkel a másik néz rá, ő biztosan így érzi. De Zaraun cseppet sem, a határozottság és a magasság ide vagy oda.*
~ Hű de komoly itt valaki...~
* Szarkazmus ismét, a hóhajú fejben már a hasát fogja a nevetéstől, de arcán egy rándulás, vagy halovány mosoly sem látszik. Lassan, kimérten néz le a felé nyújtott kézre, így nyitja szólásra ajkait.*
- Köszönöm, felakaszthatja a fogasra, már nincs rá szükségem.
* Micsoda pimaszság, lekanyarítja válláról barna köpönyegét, s azt teríti most az üdvözlésre nyújtott jobbra, mintha a másik segítőkész lakáj volna, ki udvariasan megszabadítja urát kabátjától, köpenyétől.*
- Drágám, nem is mondtad, hogy van komornyikod. Kicsit marcona, de azért segítőkész. Nesze, itt egy arany...
* Előbb a lányra tekint, alaposan kihangsúlyozva a "drágámat"- apropó, ilyet eddig még nem is mondott a nőnek-, aztán mélyen bőrnadrágja zsebébe túrja mancsát, s pofátlanul egy fényes aranytallért csúsztat Kay felsőruhájának zsebébe, ahogy hetykén ellép mellette, hogy valami finom bort keressen a konyhában, mintha csak otthon lenne. "Férfiak, kik féltik a területüket"- gondolhatná most őt látva a kisasszony.*
- Királylány, menj csak te előbb fürödni! Mi elleszünk az úrral.
* Csoda, hogy eddig végig fapofával bírta, rideg eleganciával csinált hülyét ebből a Kayból, komor hangja most enyhül csak meg végre, újra dallamossá és lággyá válik.*

2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 18:42:34
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Cyrilla, Zaraun//

*A nő kérdéseire kicsit elsápad de azért válaszol. Zaraun-ra mered, hogy váltsanak egy pillantást, ami talán megerősíti, jóváhagyja a választ, ám ennek hiányában is sort kerít erre.*
-A kedvenc fegyverem, az amit éppen a szükség követel. Nem fűz egyikhez sem különösebb vonzalom. Eddig hat embernek vettem el az életét, de nem ebből élek, és ha lehet, ki is hagyom. Nem pont az én szórakozásom a gyilkolás, és az embereknek fájdalmat okozni. A felesleges kínzást, értelmetlennek és primitívnek tartom, elnézést. Ez nem a vallatásra értendő. És igen, volt szerencsém felismerhetetlen tetemre bukkanni, de nem volt kellemes találkozás.
*Röstelkedve beszél, és nem is büszke válaszára, így különösen megkönnyebbül, mikor Zaraun távozásra szólítja.*
-Örülök, hogy megismerhettelek, Holló. Még látjuk egymást ha minden igaz.
*Mosolyog a nőre, majd követi a sötételfet, kifelé a fogadóból.*

//Zaraun//

*A Pegazusból kiérve, nagyot szippant az utcai friss levegőbe. Az áporodott kocsmaszag után, megváltás a főtér hűs szellője. Zaraun-ba karolva meg is indul az otthona felé. Vidáman tekint fel az álmos férfira, ahogy befordulnak a szegénynegyedbe.*
-Érdekes barátaid vannak, nem mondom. Nem szívesen találkoznék Hollóval egy sötét sikátorban.
*Nevetgél*
-De azért téged sem kell félteni.
*A szegénynegyed porában sétálva, kezd azon gondolkozni, hogy vajon mit fog szólni Zaraun, ha megismeri Kay-t. Hiszen ők ketten, mint tűz és víz. El sem meri képzelni, hogy mit fog szólni a sötételf, arra a néhány közömbös, nyugodt mondatra, amiket Kay előszeretettel süt el, és amitől néha, még Ayrisz zsebében is kinyílik a bicska. Az az egy azonban egészen biztosnak tűnik, hogy az éjszaka folyamán még nagyon meg lesz verve az ifjú vendég vagy a sötételf, vagy a lány által, de egy nagy púpra a fején már be van fizetve. Sajnos, bármilyen jó barátok is voltak, minimum a földszintre lesz száműzve az egyik műhelybe. Esetleg el is mehetne, és a Pegazusban találhatna magának meleg szobát, és ételt.*
-Azért ne legyél túl goromba Kay-al légy szíves. Kicsit furcsa gyerek, de a barátom volt régen. Ha nagyon a terhünkre van, úgy is elküldöm. De nem szívesen tenném ki. Bár kiráz tőle a hideg.
*Húzza meg szája sarkát. A gazdagnegyed utcáira térve, már nem sok van Ayrisz kapujáig.*
~Az is lehet, hogy már megunta a várakozást, és elment. Hagyott egy levelet, amiben az "és" helyett "s" betűket ír, és nyálas módon megfogalmazza, mennyi gondom van amin ő segíthetne, és mennyire sajnálja, hogy ilyen elutasító vagyok. Mi pedig megvacsorázhatunk, lefürödhetünk, és... Aludhatunk.~
-Megjöttünk!
*Kezd kutatni a kulcsai között, majd elő is halássza közölük a kertkapuét. Meg kéne már locsolni a virágokat, és pár vakondtúrást is meg lehetne szüntetni. Most azonban ez a legkisebb probléma. Aggódva nyit be a bejárati ajtón, és máris értelmet nyernek félelmei. Kay csizmái érintetlenül hevernek a lépcső előtt. Szemöldökeit felhúzva néz vissza a sötételfre.*
-Csak semmi balhé jó? Rendes fiú ő, csak kicsit rendhagyó a modora.
*Mosolyog, ahogy megindul felfelé az emeletre. A fürdőnél befordulva, az étkezőben megláthatják a csizmák tulajdonosát is. Kócos, ében hajába túrva könyököl az asztalon, egy pohár bort lötykölve szabad kezében. A halk neszre, amit Ayrisz csapott, szelíden felmosolyog a lányra.*
-Szia! Már féltem, hogy valami baj van... Ő lenne a "több mint barátod"? Nem tűnik megbízhatónak.
*Feláll az asztaltól, és odalép Zaraun elé, hogy jól végigmérje. Körülbelül tíz centivel magasabb a hóhajúnál, így lefelé néz szikrázó kék szemeivel a vérvörös íriszekbe.*
-A nevem Kay.
*Tolja oda jobbját a sötételf elé, hófehér arcán egy csepp érzelmet sem tükrözve.
Ayrisz feszülten nézi a jelenetet, és minden pillanatban attól tart, hogy egymás nyakának ugrik a két keményfejű.
Ismeri már annyira Kay-t, hogy tudja, szöges ellentéte Zaraun-nak, mind testben, mind lélekben. Egy hosszú táblázatot állíthatna össze a különbségekből, és mivel tudja mennyire indulatos társa, nem csoda, hogy félti vendége életét, akár mennyire nem kívánt személy a házban. Így aztán árgus szemekkel kíséri a két férfi találkozásának minden mozdulatát. Tudja, hogy bár Kay nem egy erős ember, de elég pofátlan ahhoz, hogy kihúzza a gyufát bárkinél. És ez esetben, akár az életével, vagy pár fogával is megfizethet egy rossz mondatáért.*

2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 16:03:46
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Grubek Norragimhak //

*Az építészmester most nem igazán a szavak embere illetve törpje. Nem kommentálja a ház épülésének a történetét. Mondta, hogy fontos neki a jó társaság, de úgy néz ki, ezt a beszélgetést nem igazán élvezi. Annyit felel, hogy nem ismeri Hudialt, de ezt is csak egy fejrázással közli.
Az étel felkínálása viszont már tetszik neki. Jó nagy pocakja van és bizonyára szeret nagy lakomákat rendezni, ahogy Moy is szeret sokat enni. Amikor elfogadja az ajánlatot, akkor Moy int neki a konyha felé és mosolyogva tessékeli előre:*
- Ott az a hátsó helyiség az a sárgára festett ajtó mögött.
*Hagyja, hogy a törp előre menjen. Közben ha akarja, megnézheti az előteret alaposabban is. Egy szarvasfej díszeleg rögtön a konyhaajtó fölött. Moy apja preparálta ki. Bőrdíszművesként sok hasonlót csinált már, de főleg megrendelésre. Az otthonukat ugyan nem akarta ilyenekkel telerakni, de ezt kitette. Néhány faliszőnyeg van még, egy kék-sárga, hullámos vonalakkal díszített és egy másik, bordó alapon sárga köröket tartalmazó. Moy ezt mindig csodálta gyerekként. Volt valami különös ebben a szőnyegben. Egy furcsa árustól vették a piacon egyszer, elég jó áron. Azt mondta, mágikus eredetű a szőnyeg, de egészen eddig még nem látták ennek a nyomát. Furcsa is lett volna, ha olcsón varázstárgyat kapnak. A falon kétoldalt pedig lámpások adják a fényt.
Ha a törp benyit a konyhába, akkor egy egyszerűen felszerelt, de igényes és tiszta helyiséget láthat. Ha szerénykedik, akkor Moy nyomja le a kilincset és tessékeli be Grubeket. Az asztalon fehér abrosz van egy kisebb, sötétkék virágtartóval, benne néhány szál ibolyával. Moy anyja mindig szerette ezt a virágot és a konyhában már gyerekkorukban is ilyet tartottak. A szekrényekben sorakoznak a tányérok és evőeszközök illetve a poharak. Moy a négy, sötétbarna fából készült, masszív székre mutat:*
- Foglaljon helyet!
*Kiveszi a cipót a helyéről és egy nagy, hosszú pengéjű kést vesz elő. A törp felé fordul és végighúzza a kezét a kés pengéjével átellenes oldalon.*
- Sok mindennel foglalkoztam már. Az elmúlt években folyami hajókon voltam őr. Hányat kér? Kettőt, hármat?
*Moy aszerint vágja le a szeleteket, ahogy Grubek kéri. Magának is vág, neki négy fog kelleni. A szeleteket egy tányérra teszi és az asztalra helyezi a törp elé. Ezután a sonkát szedi elő és a hagymát. A vizestálban leöblíti a lilahagymát, hogy tiszta legyen és ne könnyeztesse annyira. Ezután elkezdi szeletelni. Két fej hagymát vág fel, utána pedig a sonkát szeli és közben még mesél magáról:*
- Kalandos életem volt egyébként. Ahogy már említettem, voltam mutatványos. Bűvésztrükköket és lovastornát tanultam, de aztán sokfelé vetett az élet. Halásztam is, voltam városőr egy távoli, Raejun nevű városban. Gondolom, még nem hallott róla, elég messze van.
*A sonkákat felpakolja egy másik tányérra és kiteszi középre az asztalra, mellé egy kisebb tálban a hagymakarikákkal. Grubek kiszolgálhatja magát. Annyi szeletet tesz a kenyerére, amennyit akar. Moy tölt még egy pohár világoszöld italt is és a törp elé teszi.*
- Bodzalé, remélem szereti.
*Ezután a saját adagját is az asztalra rakja és leül, majd falatozni kezd. Éhes volt már és jólesik neki a reggeli, ami tulajdonképpen a vacsora pótlás vagy ilyesmi. Este tíz óra körül indult útnak és most igencsak ideje enni. A Varjúvadásznak pedig ott lesz a sült hal, ha felébred.
Moy élvezi az ízeket és tömi a szájába a falatokat. Közben, mikor épp a következő szeletet készíti elő, akkor megkérdezi Grubeket:*
- Magának van családja? Asszony, gyerekek?
*Látszólag a törp is benne van a korban, így már meglehet a családi otthon melege. Moynak is megvolt egy ideig, de mindig megunta és kereste az új utakat, új élményeket.*

2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 15:35:46
 ÚJ
>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Moy Befe//

*Grubek végighallgatja a férfi történetét a házról.*
~Negyven év? Az nem is sok. Viszonylag elég fiatal épület. A többi házhoz képest.~
*A név hallatán Grubek a fejét rázza. Nem ismeri a fickót. Bár amilyen rossz minőségű fákat választott a tető építésénél az is lehet, hogy már elkergették innen. A férfi ajánlatára egy újabb mosoly jelenik meg Grubek arcán. Sosem halasztotta el az efféle ajánlatokat. Még akkor sem ha késett egy kicsit a másik helyen.*
-Szívesen elfogadnék pár szeletet. Köszönöm. Amúgy mondja maga mivel keresi a pénzét?
*Grubeket annyira nem is érdekli ez csak azért kérdezte meg, hogy beszélgessenek.*

2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:20:47
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

*A sok akció után jól esik végre egy 'jóbarátjához' is betérni. Most ő tudja le tartozásait, ha már ennyi pénzt kapott, amiért túlélte a malőrt. Meg lehet, hogy a jövőben be kell térjen még egyszer, ha beindul az üzlete. A hatalmas márványépület undorítóan égeti a szemet, midőn a napsugarak arra révednek, ezen túl nyáron nem is lakja senki ez okból, de nincs mit tenni, a pénz nem jár ízléssel. A kertet szobrokkal rakták teli, ami még inkább ront a közhangulaton, hiszen a fényt nem nyeli el semmi továbbra sem, amiért hasznos lenne egy kis növényzet. Már félig belevakult, mire az őrök átkutatják, de úgy sem találnak nála semmit. Nem azért, mert valami ördögi erő folytán képes lenne jól elrejteni, csak elhagyta már ezeket a szerszámokat. A szobrokat most, hogy újra megnézi, letakarták. Úgy sem voltak valami igényesek, nem vesztett vele sokat a társadalom. Zaranir mellé kerül két 'segítő', nehogy rossz fele kóricáljon el. Itt már ismert személy, ezért nem négyen állják körbe. Ennyien is képesek az árokba dobni, ha kell. Belülről már igényesebb a hely, talán a külső héj arra van, hogy elijessze a bámészkodó tekinteteket és csak azzal osztódjon meg, akit a gazdája érdemesnek talál. Máshol a falban való vésetek csak a rongálást jelentenék, ezen helyen olyan élményt nyújt, mintha a márványos falak belepték volna a tárgyakat és magukba olvasztanák. A falra vésett dombornyomatos családi képek és szobrok az előkelőséget, a hamis hófehér futónövények pedig valamennyi fantáziát sugallnak. Bár ilyen minőségi 'hamisítvány' sokfelé előfordul itten, de igényesebb is, mintha valós növények száradoznának itt-ott. Állítólag aki nem szimpatikus neki, azt befalaztatja, hogy valami hasznát is vegye vagy mágikus méreggel belőle is hasonló szobrot készít. Ezeknek a történeteknek az igazságalapjával bár nincs tisztában, de nem is szokás ilyet megkérdezni, főleg egy hangulatos kártyatörténetnél. A méretes szobában már töltöttek is neki egy pohárral a feketelevesből és úgy tűnik, hogy egyedül sincsen. Házigazdájuk termetes, úgyszólván nem vetette meg a gazdagsággal járó súlytöbbletet és egy gyengéd túlzásba is esett. Az ujjáról talán már sosem jönnek le azok az aranygyűrűk, legfeljebb, ha a testrészt is elcsatolják tőle.*
Hirtelen milyen keresett lettem, nézzenek oda! Üljön le, gondolom azért jött, mint ezek.
-Lehet, hogy téved, viszont ha már ilyen szívélyes, nem utasíthatom el.
*Majd helyet foglal és hallgatni kezd, majd pénzt számol. A másik két urat csak egy pillanatra tekinti meg, de az egyik olyan ismerősnek tűnik. Amíg ezen agyal, a házigazda elkezdi a mondandóját.*
Na szóval, elsőként a pénzeket szeretném látni.
*Zaranir, miután úgy számolt, hogy elegendő, kivesz egy keveset, a maradékot pedig átnyújtja.*
-A tartozásom is benne van és természetesen a tisztes kamat örömét sem vettem el. Csak, hogy tiszta lappal menjünk.
*Erre hangos nevetés lett a válasza.*
Ismerlek, nem fog beletelni két hónap, hogy újra kölcsönkérned kelljen tőlem.
-És nem fog beletelni öt, hogy vissza ne kapjad teljesen. De ennyire még ne menjünk előre. Viszont érdekelne, mibe egyeztem bele látatlanba.
*Mellette a két úr hallgat, arcukról leolvasva volt jobb napjuk, de hát neki is. Szerencsére emlékezete még nem hagyja cserben.*
Elsőképp megjegyzem, hogy maguk mind nagy csirkefogók, jobban teszik, ha egy időre nem is léteznek. Csak amíg jobban nem lesznek a dolgok.
*Gyorsan koppan a információ Zaranir fejében. A házigazda tekintete nem hagy sok időt, erőteljes gesztikulációkkal is nyomatékosítja a szándékot. Egyet bólintanak. A jobboldali eléggé mocorog.*
Gondolom már tájékozódtak arról, hogy a városőrség bizonyos része szeretné magának tudni a szerencsejátékokat. Persze ehhez nagy ellenállással kéne szembeszállniuk, már ha egyben intéznék el a dolgokat. A Gazdagnegyedben nem kell említenem, hogy kinél futnak össze a szálak, azért nem fizetett senki. De a fontos, mindenki monopolizálást szeretne, csak amint túl sokan szállnak bele, megint szétdarabolódik az egész. Vérfrissítés, így talán ismerősebb. Egy kicsit rajzolódnak a viszonyok. De a fontos, hogy addig ne próbálkozzanak fölösleges badarságokkal.
*A jobb oldali hallgatózó erős rángásokban tör ki, amire két őr vonszolja el.*
Elnézést kérek, csak senki sem szereti, ha más ügynökei hallgatóznak iránta. Persze, igaz az, hogy én mindenkinek kiadom, amit tudok, mert kedves ember vagyok, de senki helyett sem dolgozom. Főleg, ha a vesztemet akarja. Egyébként magam is fogok egy ilyen barlangot tartani, de még nem jött el az ideje, hogy belépjek. Sajnos ezt az információt már nem tudhatják meg a vetélytársaim és magukat is erre kérem.
*Zaranir egy kedélyes mosollyal jelzi, hogy még mindig a lekötelezettje neki, szerencsétlen régi ügyek miatt. Tudja, hogy a gazdája szereti, ha éreztetik vele hatalmát, így beédesgetheti magához. A hatás nem marad el, az úr visszamosolyog és folytatja.*
Ha gondjuk támad az eltűnéssel, akkor egyből hozzám forduljanak, tudok segíteni, de ne legyen. Esetleg valami kérdés?
*Egy pillanatra csönd árasztja el a szobát, majd intenek nekik, hogy távozhatnak. Az illem szabályai szerint meg is teszik ezt, majd az ajtónál elgondolkodik, kell-e beszélgessen a 'társával'.*

2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-01-04 13:18:32
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Grubek Norragimhak //

*Moy már tudja az építész nevét, hiszen látta a papíron a címével együtt. Grubek tehát elmondja, ami kikövetkeztethető, hogy a fal javításával nőni fog az ár. Végül viszont azt állítja, nem is biztos, hogy erre szükség lesz. A férfi gondolkozik és a rácsok súlyában keresi a magyarázatot. Ha túl nehezek a jelenlegi falnak, biztosan csak akkor kell majd átépíteni.
Belfin lerendezi a mesterrel, amit kell, Moy pedig átadja az italt. A törp felteszi az övre és így már viheti is magával. Megköszöni, majd ejt néhány szót a házról. Moy bólint, majd nosztalgiázni kezd egy mosoly kíséretében.*
- Mi is köszönjük! Tudja, ez a ház majdnem velem egyidős, már több mint negyven éves. Halványan még emlékszem, mikor gyerekként minden nap kijöttünk ide megnézni, hogy halad a mesterember az építéssel. Ellőte a szegénynegyed szélén laktunk egy jobb házban. Nem düledezett, egész jó állapotban volt, csak már nem fértünk el, ahogy sorban születtek a gyerekek. Itt láttuk az alapokat, mikor ki voltak ásva és aztán a falat, ahogy napról napra emelkedett. A mester megengedt párszor, hogy felmásszunk az állványokra a nap végén, mikor már nem voltunk útban.
*A férfi elneveti magát. Emlékszik, milyen jó móka volt a létrákon mászni és a téglát meg a maltert tapogatni. A szülők nem annyira örültek, mikor az esti mosdatásnál ki kellett vakarni a gyerekeket a kőműveseknél szerzett szutyokból. Próbálja felidzéni a szakember nevét. Piszkálja a szakállát, tekergeti a szálakat benne és közben hümmög.*
- Hogy is hívták...Ő is törp volt. Hudal! Igen, azt hiszem, Hudal volt a neve. Vagy Hiudal. Őt ismeri, dolgozik még?
*Moynak eszébe jut, hogy Grubek említette az éhségét. Azt mondta a találkozásukkor, hogy még nem reggelizett. Ezt elintézhetné azzal, hogy a törp hibája, ha éhesen indul munkába, de a férfi számára fontos, hogy a mester jó szájízzel távozzon. H így történik, akkor szívesebben jön majd dolgozni is és valószínűbb, hogy jó munkát végez. Mert egy ilyen szakember nagyon alattomos bosszút is tud állni, ha akar. Ha dühös és ki akar szúrni a családdak, akkor felszerelheti úgy a rácsot, hogy sokáig fennmaradjon, de két-három év múlva leessen a rossz rögzítés miatt. Amúgy is mondta, hogy jobban szeret ott dolgozni, ahol jó a társaság is. Moy fel is teszi a kérdést:*
- Mennyi ideje van még, amíg a következő megrendelőhöz kell mennie? Elfogad egy pár sonkás kenyeret lilahagymával?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343