//Kezdetek//
*Nem kell sokáig várakoznia, hamar megjelenik egy ember az ajtónál.*
-Üdvözlöm. Úrnőm már várja az érkezőket. *mondja a férfi, akiről rögtön lerí, hogy őr.*
-Nagyszerű. Mondja jóember, ki lehet itt kötni a lovamat? *kérdezi Rolf, mire az őr kinéz az udvarra a küszöbről, és meglátja a lovat és a szekeret.*
-Természetesen igen. De elintézik azt az emberek. Maga csak jöjjön. *invitálja be a földművest.*
-Nem-nem. *rázza meg mutató ujját a levegőbe Rolf.* -Az én lovam csak rám hallgat, és csak nekem fogad szót. Gondolom nem akarja, hogy feldühítsék, és letarolja a csodás kertet.
-Ahogy akarja. *von vállat az őr, akinek ugyan mindegy ki köti ki azt a lovat. Megmutatja hová lehet, Rolf pedig hamar el is szállásolja a lovát. Szekerét belekapaszkodik, megfeszíti izmait, és kicsit arrébb gurítja, hogy ne legyen útba. Ezúttal nem takarja be a ponyvával, ugyanis itt nem kell attól tartani, hogy valaki is eltulajdonítana belőle valamit. Kinek kellenének itt az ő ütött kopott szerszámai, és az a pár zsák kukorica, búza, zöldség.*
-Ott az a csigalépcső, ott menjen fel. Onnantól már el sem tévedhet. *mondja az őr a visszatérő Rolf-nak, majd már a következő érkezőket fogadja. Egy pillantást vet a bőrkanapéra, és az egyéb pompás holmira, és felsétál a hófehér csigalépcsőn. Alig hogy felér, az úrnő már előtte is terem, és köszönti a férfit. Rolf egy pillantással végigméri az úrnőt, aki ugyan olyan nemesnek tűnik, mint ahol élete során eddig szolgált.*
~Mind olyan egyformák vagytok.~
-Üdv önnek is nemesasszony! *mondja kedvesen, majd kicsit meg is hajtja fejét. Egy másik elegáns ruhákat magára öltő nőt is meglát, de neki nem tulajdonít még különösebb figyelmet.*
-Az én nevem Rolfeuss Kelardo. *mutatkozik be, és ha van valami ülő alkalmatosság, esetleg itt is van egy bőrkanapé, egész egyszerűen leveti magát rá. Biztosan kényelmesebb lesz mint a szekér bakja. Ha nem lehet leülni állva marad. A szolgálni szó hallatán egy pillanatra lemered. Mindig is azt akarta, hogy saját lábán álljon meg, és végre senkit se kelljen szolgálnia alamizsnáért. Azonban amíg nem szed össze elég aranyat egy saját farm kiépítésére, addig muszáj lesz neki dolgoznia valakinél, ahol nem csak alkalmi munkák vannak. Így végül is a kellemeset össze fogja tudni kötni a hasznossal. Egyszer majdcsak lesz elég aranya, hogy Arthenior földjeiből megcsíphessen pár hektárt.*
-Előbb megtudhatnám az ön nevét? *kérdezi Rolf, mivel szereti tudni, kivel áll szemben. Miután megvan a név, rögtön bele is kezd mondandójába.*
-Világ életemben földműves voltam, és állatokat tartottam. *mondja, bár öltözetéből kiindulva ha nem mondja is biztosan sejtik.* -Szeretek ezzel foglalkozni, és szerencsére a teremtő megáldott hozzá két ügyes kézzel. *mosolyodik el.* -Több földesurat és nemesasszonyt szolgáltam már. Termeltem búzát, kukoricát, árpát, rozst, rengeteg zöldségfélét és gyümölcsöket is. A föld felszántásától, a megművelésétől, az aratásig kezdve mindent meg tudok csinálni. Sokféle állatot is tartottam, leginkább sertést, kecskét, tehenet, és sokféle szárnyast. Állatokat is le tudok vágni, feldolgozni, húsokat felfüstölni, és voltam már tejmester és sajtmester is. És konyítok kissé az ácsoláshoz, és az építéshez is. Nos hölgyek, röviden ennyit magamról. *pillant most a másik nemes hölgyre is, aki valamiféle családtag lehet.*
-Dolgozni pedig azért szeretnék önnek, mert ez az élet rendje. Valaki dolgozik, valaki dolgoztat. Én az előbbihez tartozom. *mondja, bár hangjában semmiféle düh, vagy irigység nincs. Egész egyszerűen neki ez a véleménye. A továbbiakban karba tett kézzel várakozik.*