//Az Owairat házban - Kipp//
*Nem érzi méltóságán alulinak a vállát ért érintést, sem azt, hogy a neve nem teljes egészében hangzott el. A közös bosszú amin osztoznak az más, mint a barátság, inkább testvériség. Akkor is, ha Al egyértelműen a fiatalabbik öccse lehet. A bajtárs vigasza és szavai, ami nagyon is elkel most neki. Al jelenléte nem először készteti arra, hogy más megvilágításban lássa a dolgokat.*
-Igazad van Al, a fenébe is! Megnyertük a csatát, a szegénynegyed kövén hever a mágus, mi pedig itt vagyunk, és élünk.
*Elneveti magát és a nevetéssel együtt távozik is a fásultság, amit az összecsapás után érzett. Örül, hogy élnek és örül, hogy a bosszúja végre célt ért.*
-Helyes! Menjünk, de előtte még hozzuk rendbe magunkat és a fegyvereinket.
*Mosoly játszik az arcán, mert a sorrend nála többnyire fordítva van. Al szavai megtették a magukét és a kétségei megadták magukat. Újra tettre kész és szembe megy a végzetével, most higgadtabban.*
-Akkor a szállásra megyek, hozd rendbe magad te is. Gondolom ráérünk még pihenni később is, ha elkészültél a kapunál várlak és mehetünk.
*Fel is áll a székről és elindul a szállások felé, de az ajtóból még visszafordul.*
-Ha még nem mondtam volna, szép volt Al. Köszönöm.
*Szól vissza röviden, de a hangsúlya nem hagy kétséget felőle, hogy ez bizony őszinte dicséret és hála. Mikor először elhangzottak ezek a szavak a szájából, maró gúny kísérte őket és tanítványa a földön hevert vért köpve, de most merőben más a helyzet. hiába egy mágus elleni küzdelem átértékeli a dolgokat és az embereket. Kimegy a konyhából és nekilát a kardját rendbe hozni, aztán maga is megmosakszik és tiszta ruhát vesz a páncél alá. A haja Amy-nek hála enged a fésű fogainak és egy két húzás után máris rendezettebb. Többre nem is igen lenne türelme, mikor új lelkesedéssel indulna máris megkeresni rokonát. Hálásan gondol a házvezetőnőre, akárhol is van. Elhatározza, ha legközelebb találkoznak valahol, nem mulasztja el megtanítani neki azokat a védelmi fogásokat, amit új frizurájáért cserébe kért tőle. Ezzel még tartozik neki és nem fog megfeledkezni róla. Miután elkészült a kapuhoz megy, ha Al ott van, vagy odaér akkor int neki.*
-Mindjárt jobb igaz? Nem járhatunk úgy, mint aki csatából jött szerte a környéken. Mit gondolsz merre keressük? Sok helyen megnéztük már a városban, mielőtt a mágusba botlottunk, de nem tudtak róla. Talán el akarja hagyni a várost, vagy már úton is volt, ezért nem találtuk. ~Gondolkodik hangosan.~
*A mágus halálán nem őrlődik tovább. Tisztálkodás közben lehiggadt és átgondolta a dolgot, ha meghalt, akkor a híre elterjed és a holtest bizonyára el lesz temetve, akkor pedig megtalálják, vagy megtudják mi lett vele. Ha nem találták meg az őrség tagjai a helyszínen, hanem bármilyen módon eltűnt, akkor van dolguk még vele. Akár így, akár úgy, abban biztos, hogy súlyos sebet ejtett rajta és nem ússza meg, ha él is nem sokáig.*
- Ki tudja mi van a rokonnál, ami annyira kellett neki? Kezdem azt hinni összetévesztette az öreget, akit megölt az én rokonommal. Meg kell találnunk őt valahogy.
* Világos, hogy a halottnál nem volt semmi, amit kereshetett a mágus. Valahogy most fontosabbnak érzi megtalálni azt a valamit. Ki tudja, lehet az erősebb fegyver, mint a kardjuk.*