//Ördögi örökség//
*Szíve folyton fülében dübörög, alig hallja saját izgalma okán, hogy mi történik körülötte. Beszéd, hangok, zajok, történések, miket nem képes felfogni teljesen. Hogy képesek egy gyilkolásra képes szellemmel ilyen barátságosan beszélni? Magát is meglepi kezdeti bátorsága, mi lassan elillan. S mondhatni önbizalmának gyönge, vékony virágát tövestül tépi ki a szellemlányka, amikor elé kerül és az arcába vágja, hogy gyűlöli. A földön ülve kezd mászni, minél messzebb, még amikor el is tűnik, akkor is tovább iszkol. A dal hallatán összerezzen és magzati pózba húzódik ott, ahol van, kezeit a fülére tapasztva.*
- Takarodj a fejemből!
*Nyög fel félhangosan szenvedve, várva, hogy a dallam elüljön. Lassan feláll, ha ez megtörtént és a terasz felé kezd remegő lábakkal lépkedni. Ha valamelyik hölgyemény felajánlja, főleg Elena, hogy segít neki, akkor elfogadja és úgy jut el oda, azzal se törődve, ha csak a padlójára ül le. Ysdeneri megkaphatja a hintaszéket, mit kiszemelt magának, hogy onnan ossza meg velük a nézeteit.*
- Játszik? Csak játszik?
*Szegezi rögtön a kérdést Ysdenerinek, ahogy elkezd beszélni. Szerinte nem túl mókás elrabolni, megkötözni, kriptába zárni, majd rettegésben tartani valakit. Személyes tapasztalatait tudja csak alapul venni, nem tudja, a többiek min eshettek át. Mert végül is, bántalmazás valóban nem történt, de ettől még elég volt a mentális sokk is.
Nem nagyon érti az összefüggéseket a családi szálak között. Persze, a vérfertőzés tiszta, meg a gyermek rejtése, de vajon így van?*
- Nem lehet, hogy csak látott valamit, amit nem kellett volna, ezért ölték meg?
*Ha már mindenki megosztja a teóriákat, ő is felvet egyet.*
- Csak mert egy állapotos nőnek nem egyszerű elrejteni a növekvő pocakját...
*Látott már áldott állapotban lévő asszonyt, az élet csodáját hordozva szíve alatt. Hiába csodálatos dolog, nem egyszerű titokban tartani. Persze, nem lehetetlen, ezt is meg tudja oldani egy ügyes nő.
Elena felvetésében már kevesebb kétséget lát, legalábbis az elsőben. Lehet, hogy a levél valóban az eddigi játszótárs után lett küldve, hogy újakat szerezzen magának a lány. Akkor pedig ők nagyon rossz helyzetben vannak.
A második elképzelése már inkább alaptalan. Elég bizonyítékot kaptak, hogy ha nem egy kiváló és vérprofi mágussal van dolguk, akkor csakis szellem lehet.
A harmadikkal egyetért, mint az első kifejtésénél, most is bólogat. A másodiknál ez kimaradt, ám most láthatóan egyetért, miszerint lehetséges a két ötlet fedje a valóságot.*
- Ki nem szörnyű, aki ártatlant gyilkol?
*Kérdi a témába alig, de belevágóan, inkább csak a hűlő levegőtől, mintsem a két társnőjétől. Nem igazán áll össze a fejében minden. A kirakós... Ha valóban olyannak képzeljük, mint ahogy a mesterek készítik, apró, összeillő darabokból állítva, akkor Kazgo fejéből elég sok rész hiányzik, ráadásul azok se nagyon passzolnak össze, mik megvannak.*
- Tipikus tragikus része vagyok a világnak. Keserűségemben viszont mindig magány ért. Fájó foltoktól hímes a lelkem, de semmi közöm nem volt Linera-hoz hasonló lányhoz.
*Elhiszi, hogy bármit megoszthat a nővel, nem is tervezi, hogy tagadjon, vagy esetleg elhallgasson valamit, de tudomása szerint semmi köze a családhoz, melyhez tartozik a ház, melynek kertésze nevelte a lányt, kinek szelleme kísérti őket.
Visszatérésükkor Kazgo lép be utoljára és behúzza maga után az ajtót is. Ugyan a kitört üveggel értelmét veszti, mint védelmező eszköz, inkább csak a huzat ellen tud tenni vele.
Nem tudja, mihez kezdjen, kicsit még remeg és fél is. Inkább a poros széket választja. Ott foglal helyet, felhúzva lábait és magához ölelve azokat. Hagyja, hogy Ysdeneri és Elena nyomozzon tovább. Már így is azt érzi, hogy csak visszatartja őket. Hiszen eddig alig szólt hozzá az ötletekhez, akkor is csak helyeselt, vagy még annyit se...*
- Az egyik kezet megtaláltuk.
*Utal a könyvből kihullt, s most a padlón, a könyv által takart csontokra.*
- Lehet, hogy a koponya a kriptában volt...
*Nem éppen azzal volt elfoglalva, hogy a méretüket nézegesse, így nem tudja, hogy lehetett-e ott gyermeki fej csontja. Eléggé lekötötte a kötél és a félelem. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik inkább, most már egyértelműen az utóbbi. Kicsit még reszket, ahogy Elenára néz. Valahogy erőt kell merítenie és eddig a tündérlány segített ebben a legtöbbet.*