*Kicsit bánja, hogy valószínűleg sosem fogja megtudni, melyik gazdagnegyedi házról is van szó, szívesen megnézné magának. Nyilván nem véletlenül nem mondott neki semmi pontosat az a haramia, de láthatóan így is eleget ahhoz, hogy a nyomára akadjanak. Ő a kötelességét letudta, eztán nincs más hátra, minthogy visszavonuljon a fogadóba, és megpróbálja kitalálni, mivel szeretné tölteni a nap maradékát. Valószínűleg - minthogy jobb dolga mára nincsen - egy túrát fog tenni a könyvtárba. Mint minden egyes alkalommal, ha nincs különösebb dolga, elvonul oda a kellemes, dohos levegőjű térbe olvasgatni valami méretes könyvet. Legutóbbi témáját, a gyógynövényeket, már eléggé elfogyasztotta, így alapvetően ideje volt már valami új után nézzen. Persze a dologba belejátszik az is, ami egyébként messziről sem tekinthető elhanyagolható szempontnak, hogy nincs igazán ötlete, mivel folytassa.
Jó ideje gondolkodik már valamiféle másodlagos mesterségen. Szép és jó dolog kereskedőnek lenni, de mivel igazából nem tudja teljes és tökéletes formájában űzni a dolgot, hiszen sem céhnek nem tagja, sem pedig nemesi házakkal nincsen igazán összeköttetésben. Ez már önmagában indokolná, hogy valamerre továbbképezze magát, de őszintén nincs ötlete, hogy mi is lehetne ez. Már egy következő témát sem tudna megnevezni, amiről épp könyveket szeretne böngészni, szóval jobbára a véletlenre bízza majd a dolgot. Szétnéz, hogy mi a választék, és amit először érdekesnek talál, azt fogja választani. Gondolkodik ilyesmiben is, mint alkímia, gyógyító mágiák, vagy épp valami egyszerűbb, intellektust nem, csak ügyességet igénylő dolog, például szövés-fonás, csak minddel ugyanaz a probléma. Sosem volt elég jó kézügyessége az ilyesmikhez, az alkímiához cseppet sem ért, a mágiához még kevésbé, és ha megtanulni meg is tudná gond nélkül a dolgokat, ez egy viszonylag drága befektetés lenne. Számára jelenleg az egyetlen pénzköltési opció az önfenntartáson kívül egy ház vétele a gazdagnegyedben, így alapvetően semmi ilyesmibe nem vághat bele. Az őszintét megvallva nem is akar igazán. Aranyat akar inkább, rangot, megbecsülést, és ennek eszközeként bármelyik említett dolog jó lenne, de olyan természetes vonzalmat egyik iránt sem érez, mint gyerekkora óta a kereskedelem iránt. A dolgok adása-vétele olyan természetes számára, és emellett egyfajta boldogságérzetet is ad egy-egy sikeres üzlet. Ilyesfajta módon egyetlen másik területéhez sem kötődik az életnek. Mindenesetre egyelőre a fogadóba kell eljutnia, azon belül is a szobájába, hogy lepakolja a felesleges cuccait.*
- Megéri az? *dörmögi maga elé halkan, miközben a tincsét csavargatja. Egy értelmetlen körnek tűnik minden aspektusban. Ő pedig nem híve az értelmetlen energiabefektetésnek, ami pedig nem jár haszonnal, az értelmetlen. Ebből kiindulva pedig inkább egyenesen a könyvtár felé veszi az irányt.*