//Második szál//
//Igaznak tűnő álom, vagy valóság?//
- Te? Rég? Nem értelek!
*Hangosan sír, nagyon meg van ijedve. Nem tudja mi tévő legyen. A Namos házban annyira hangoztatta, hogy mindenre képes egyedül is, nincs szüksége holmi felsőbb erőkre, és most, mikor a leginkább szükség lenne rá, tehetetlen.
Végül kiáltozása hozza meg a reményt, ahogy egy csuhát viselő ember siet hozzájuk. Bizonyára pap. Amennyi lélekjelenléte maradt még, végignéz megmentőjükön, miközben átadja Atehaner súlyos testét a férfinak, Meira pedig fáradtan a földre térdel.*
- Ogadel Tiszteletes, igaz? Kérem, kérem, ha tud, segítsen rajta!
*Alapesetben nem kérne egy pap segítségéből, de ez a helyzet más. Most minden, a vallásokkal és istenekkel szemben érzett ellenszenve szertefoszlik a lányban.
Furcsa helyzet ez az egész. Egy, az istenekről szóló elfajult vita miatt kerültek ebbe a helyzetbe, és most Eeyr hű szolgája az, aki segítő kezet nyújt nekik.
Meira döbbent szemekkel néz fel az égre. ~Lehetséges, hogy...~
Nem tud tovább gondolkodni, mert Ogadel már utasításokat is ad neki. Minden tőle telhető módon segít a papnak először leültetni Atehanert, majd következő kérésén picit megszeppen.*
- Víz? Nincs nálam víz...
*Valóban nem veszítheti el a hidegvérét, ezt ő is jól tudja. Körbenéz, és rögtön megpillant egy kutat. Odarohan hozzá botladozva, egyszer még el is esik, annyira siet, de a kútra akasztott vödörbe végül tud vizet merni, és azzal siet vissza párjához.*
- Itt van! *Tolja a vödröt benne a vízzel Ogadel elé, mert ő nem tudja mit is kéne vele csinálni.*
- Tudja mi történt vele? Egy órája még semmi baja nem volt!
*Kérdezi meg újabb kétségbeesett tekintettel, mert ugyan picit megnyugodott, hogy nincsenek egyedül, de még mindig semmit sem tud arról, mi is történt Atehanerrel. Úgy tűnt, próbálja elmondani neki, és eléggé vészjóslónak hangzott.
~Jól van, nyugodj meg Meira! Semmi sem lesz jobb, ha ennyire félsz.~
Néz le remegő kezeire, és akaraterejének hála sikerül valamelyest megnyugodnia. Ekkor tér vissza előző gondolataihoz. Nem lehet véletlen ez az egész.*
- Atyám! Létezhet, hogy önt... *A következő szavakat kicsit nehezére esik kimondani, így picit vár, mielőtt folytatná a mondatot.* Hogy önt Eeyr küldte a segítségünkre?
*Talán igen, talán nem. Lehet, hogy még az Atya sem fog tudni erre választ adni, és soha nem derül ki az igazság. Ami biztos, hogy ez a nap egy jó leckeként marad meg majd Meira emlékeiben.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.12 19:16:42