//Az őrület határán//
*Látszik a lányon, hogy direkt hosszú szüneteket hagy a mondandójában, mindenkit végignéz, hogy bármikor tudjanak kérdezni, ha akarnak. A kis vörös akar, nem is keveset. Még Enolát is meglepi a szóáradat, de türelmesen megválaszolja mindet, hozzá van szokva a furcsa és talán szemtelen mondatokhoz, nem lehet zavarba hozni.*
-A varázslatot a családom fejlesztette ki, nem eladó. Az ajtók automatikusan záródnak, mikor becsukódnak mögöttetek, és egy óra elteltével automatikusan nyílnak is. Ha kiáltotok, kinyitom, és kijöhettek. Biztosíték pedig nincs, de ha az lenne a mániám, hogy embereket rabolok el, butaság lenne ekkora fejhajtást keríteni neki. De ha nem bízol bennem, elmehetsz. *Mutat végig a folyosón, amin jöttek.* Ha adhatok egy jó tanácsot: maradj. Hidd el, nem megoldhatatlan a feladat, és méltányos a díjazás. *Kacsint Xalemára. Ha távozik, nem áll az útjába, de minél többen vannak, számára annál izgalmasabb.* Miután vége, szívesen elmegyek veled, nem nagyon hívnak el sehova, de szerintem nem véletlenül… *Semmi kegyes nem várja őket az ajtó túloldalán, lehet a lány véleménye is megváltozik, miután eltöltött odabenn egy órát. Ezután a sötételfhez fordul.*
-A próba mindenki számára egyszerre indul, az ajtók sem csukódnak be, amíg mindannyian mögöttük nem vagytok. *Ez így igazságos. Ennyi talán kielégítette kíváncsiságukat, és mivel úgy tűnik, a többieknek sincs hozzáfűzni valójuk, már csak arra várnak, hogy mindenki belépjen az általa választott szobába, és kezdődik a játék.
Mindenki ugyanazt a kis helyiséget látja maga előtt. Alig tíz négyzetméteres, fadeszkákkal burkolt szoba. A berendezés szegényes, egy rozoga ágy a sarokban, egy asztal és egy szék középen. Ablak nincs. Nézelődhetnek, amíg csak akarnak, de amint beljebb merészkednének, a falak megremegnek, majd összedőlnek, a padló szétfolyik a lábuk alatt, és egy teljesen új helyszínen találják magukat.*
//Daldsh Swo szobája//
*Egy tisztáson találja magát. Dús, zöld pázsit amerre csak a szem ellát, egy sebes sodrású patakon kívül nincs semmi a közelben. A nap tüzesen süt le a lányra, néhány pillanat alatt megjelennek rajta az első izzadtságcseppek. Talán jó lenne árnyékos helyet találnia, mielőtt hőgutát kap.*
//Amine de Niiso szobája//
*Egy barlang bejárata előtt áll. Egyik irányban az ismeretlen sötét vár rá, míg másik irányba egy mély szakadék. Ha letekint, fákat láthat, sűrű erdőt és egy kis tavacskát, közvetlenül a sziklaperem alatt.*
//Lvin Hosells szobája //
*Kihalt utcák végtelensége fogadja. Magas, dísztelen, kopár épületek fogják közre a macskaköves utat. A földszinten mindenhol boltok sorakoznak: szabóság, pékség, borbély, cipész és a többi… A boltok ajtaja nyitva áll, de lények nem járkálnak át rajtuk, az egész hely üres és már-már aggasztóan csendes.*
//Dongnor Arsenor szobája//
*Hatalmas étkezőasztal asztalfőjén ül. Szépen megterített asztal, tányérok és evőeszközök sorakoznak a faragott székek előtt. Összesen öt hely van, de úgy tűnik, csupán Arsenor érkezett meg, a többiek késnek. Maga a helyiség díszes. Drága festmények lógnak a falról, az ablakokat vörös bársonyfüggöny takarja. Egyetlen ajtó vezet ki a szobából, egy hatalmas mahagóni fából készült, közvetlenül a férfival szemben.*
//Xalema Unamorel szobája//
*Szintén egy tisztás, de ez sokkal barátságosabb, mint ahova vetélytársa került. A fák levelei között halványan átszűrődik a napfény, megvilágítva egy kis padot a tisztás közepén. Az erdőből kellemes zajok hallatszanak, madarak csicseregnek, szarvasok bőgnek a távolban. Olybá tűnhet, nincs félnivalója.*