//Kispotály//
* A gazdagok utcáit járva keres egy helyet, igaz már végig járta háromszor is ugyanazt az utcát, melyet a vén kofa leírt, de semmi arra utaló jelet sem talált, hogy ott lenne. Csak nem lehet ennyire vak, hogy harmadjára se találná, hol ott minden egyes táblát elolvasott. S újra az utca elején vagy a végén, attól függ, honnan nézi az ember lánya. Hatalmasat fújtat, már most elege van ebből. Bosszankodva dönt úgy, hogy a következő utcán is végig megy és a következőn is. S ha, már végképp feladta, majd megkérdezz valakit. Szóba elegyednie nem lesz nehéz senkivel. Sose volt az, csak egyszerűen nincs most kedve. Már jó pár napja érkezett, de még semmi fogához való munkát nem talált. Na, persze ajánlatokat kapott, de a fenének sincs kedve, se gusztusa a dülledt, halszemű, halfejű minden hájjal megkent urakhoz. Amúgy is utálja a halakat. De, már akkor inkább megy ki újra halat árulni, mint a kényes kisasszonyok kénye-kedve szerint ugráljon, Vagy mossa a mocskos ruhájukat. A cseléd sors nem neki való. S ne is fizet olyan jól. ha már dolgozni a kell, csináljon olyat, amiben van valami öröme is. A fogadóban, hallotta, hogy valami új helyet akarnak itt nyitni. Beszéd foszlányok csak, hisz akkora volt a tömeg, hogy férni alig lehetett. De épp szerencséje volt. Utána, már csak kérdeznie kellett fogadóst. Olyan az is, mint a többi. *
~ Bővítette volna, a szolgáltatások listáját.~
* Pufogása közben elejtett néhány nevet, s még több szitokszót, csak hogy aznap biztos égjen a fülük. Persze, annyira nem volt pofátlan, hogy megkérdezze, mégis hol leli fel őket, de nem az a fajta, aki elveszne az ilyen ügyek tengerében. Az más dolog, hogy rossz embert kérdezett, néha előfordulnak ilyen balesetek. S ha már balesetek, pont a helyi felcser, akit keres vagy nem, már ami a személyt érinti, a lényeg, hogy egy helyen van mindkettő. - Magában kuncog is egyet, hogy mennyi sütnivalója is van a nőnek. Egy bordélyban, hamar előfordul, hogy a kuncsaftok egymásnak esnek, azzal, ami éppen a keze ügyébe kerül. Minden szentnek jelen esetben felcsernek maga felé hajlik a keze. - Szerencsétlen öregasszony, kicsit süket volt már, meg talán vak is. S félre halott valamit. Mert abba az utcába, aztán volt minden, csak parfümkészítő és felcser nem. Már a fél negyedet végig járt, mire végre megtalálja. Helyes kis viskó, otthonos, legalábbis kívülről mindenképp. A kis kaput betolva, halad végig a kikövezett utacskán az ajtóig. Még az ajtóban, megigazítja, fekete testhez simuló ujjatlan felsőjét, s a felette félig kigombol ingét, melyet úgy dönt, mégis csak begombol, fő az első benyomás. Nem, mintha így bármi kivetni való lett volna benne, de ki tudja mifélék ezek. Leporolja, szintén fekete alakját kiemelő nadrágját, mely fekete csizmába fut bele. Fekete, köze nincs a feketéhez. Gyorsan körbe pillant, szép virágok szép levelekkel. Le is tép egyet, hogy ráköpve csiszolja kicsit fényesebbre azt. Majd dobja el valahogy úgy, hogy az lehetőleg ne szúrjon szemet, persze azért lábbal is rásegít. Pár gyors mozdulattal fésüli ki a gubancokat a hajából rögtönzött fésűjével, az ujjaival. Bár ez sem egy egyszerű feladat. Végül elővéve legbájosabb arcát, kopog határozottan az ajtón. *