//A Tanítvány//
//Nalo Ékkővirág//
*A fiatal tolvaj leányzóban egyre nagyobb a kísértés, hogy lopjon, s már azt sem tudja, hogy mi a valóság, és mi a képzelet. A hideg fém érintése ugyan nem töri meg azt a varázslatot amely rátelepedett, de a legalább a józan eszét valamennyire vissza szerzi. Bár az hogy egy olyan idős mágust lát, aki nincs is ott, az nem jelent számára túl sok jót, s az sem igazolja az épelméjűségét, hogy a késével a nem létező mágus felé csap. A kés pengéje mégis húst ér, s apró vércsík jelenik meg a pengén.*
//Rhenamys Natarran//
*Rhen nem nagyon érti, hogy mi volt az amit látott, és hogy ez miért fontos, vagy hogy ez miért lenne olyan nagy titok. Számtalan kérdés kavaroghat a fejében, s egyiket ki is mondja. Miért? A hang csupán kacag a lány értetlenségén. Végül felteszi a kérdést, hogy most mi is lesz.
A világ elkezd forogni körülötte egyre gyorsabban, és gyorsabban, míg minden egybe nem mosódik, végül Rhen elszédül. Mikor magához tér, akkor a templom könyvtárának hideg kövén találja magát. A könyvtár szinte teljesen üres, csupán egy fiatal papnövendék tartózkodik, aki szorgosan rakosgatja vissza a helyükre az elöl hagyott könyveket, és tekercseket, miközben potyognak a könnyei. Hamarosan egy fiatal csinos szőke nő lép be papi talárban. Megáll az ajtóban a tekintetét a fiúcskára emeli, majd kellemes lágy hangon megszólítja.*
-Eefa növendék. Mondd csak miért sírsz?
*A fiúcska a hang hallatán összerezzen, majd háttal a nőnek letörli a könnyeit, s csak után fordul felé.*
-Tisztelendő anyám! *üdvözli a nőt szertartásos meghajlással.*
*A nő közel lép a fiúhoz, aki olyan mintha Eefa mester ifjúkori mása lenne, s kedvesen megsimogatja a fiú fejét.*
-Kravho mester miatt bánkódsz? *érdeklődik kedvesen a nő, amire a fiú csupán bólint.* Kravho mester tartalmas, és hosszú életet élt.
-De olyan hirtelen halt meg. *sírja a kis Eefa.* És a kutatásával már majdnem végzett, talán egy vagy két nap kellet volna és befejezte volna. *szipogja a fiú.*
-A halálra nem lehet felkészülni. Az csak bekövetkezik. *magyarázza a nő.* Bár hallottam olyan varázslatról, amivel az elhunyt képes vissza térni, hogy elintézze az ügyeit. De ezek roppant veszélyes varázslatok, mivel nem csak az elhunyt jön vissza, hanem odaátról magával hoz valami mást is.
*A világ ismét forogni kezd Rhen körül, s ismét a köddel borított szobában találja magát.*
//Nillien Fallenha; Nimue Sailimiel//
*Mind a két lány joggal fél a lénytől, s a félelem sokszor olyan cselekedetre sarkalja az embert, amely később hibásnak tűnhet, persze akkor, és ott nem az erkölcs a kérdés, hanem hogy legyőzd a félelmet. A lény Eefa mester alakjában fel feszíti Nimue fejét, hogy Nillien levághassa, mint valami áldozati bárányt, de az ezüstös - fehér hajó elf nem hagyja magát. A gyors hirtelen mozdulat hatására Nimue haja kicsúszik a lény kezei közül, s csupán néhány ezüstös szál marad a kezében. A térdelés sikeresnek bizonyul, de mintha vaspáncélt térdelt volna meg Nimue, így a további láblendítés már félbe marad. Ha nem is sikerült megsebesítenie a lényt, de a koncentrációját valószínűleg megzavarta, mivel egy pillanatra Eefa mester alakja eltűnik, és látni engedi valódi alakját. A lény két fejjel lehet magasabb Nimue-nal. A felsőteste humanoidra emlékeztető törzs, amelyet apró fekete szőrszálak borítanak, a kezei kétszer olyan hosszúak, mint egy normál embernek, s olyan mintha csak csontból, és bőrből állnának, az ujjai pedig rövid karmokban végződnek. Törzséből három pár szőrös ízelt láb éktelenkedik, s azokon áll. Hátulról egy hatalmas potroh áll ki belőle, s a hálóját eregeti ki a szobába. Sűrű fekete túlvilági háló, akár a köd. De a koncentráció csupán egy pillanatra tört meg, s a következő pillanattól már ismét Eefa mester áll mellettük. Ugyan mind a hárman látták fel villanni a lény valódi alakját, de szinte azonnal el is felejtik egy rövid időre.*
//A karakterek 3 körig nem képesek felidézni a lény kinézetett//
*Nimue legszívesebben harcolna az ellen, hogy valaki megölje, de Nillien szavai meggyőzik, hogy fogadja el a halált, hiszen ez is csak egy próba. Való igaz, hogy Nillien fél, hogy mire vállalkoztak.*
//Organthela Freyai//
*Az elf harcos leányzó próbál minél magabiztosabb lenni, még az idegen környezet ellenére is. S próbál a szívére hallgatni.*
-Nem is játszunk. *kacagja a hang.* Az élet is csak egy fizető eszköz, és a hatalomnak ára van.
*Az elf leányzó tudja, hogy nem könnyű feladatott kapott, s próbál a lehető legjobban dönteni, végül egy frappáns ötlettel áll elő.*
-Ravasz vagy. *jeleni ki a hang Eefa mester nevének hallatán. Majd a következő pillanatban Nimue akcióba lendül, s megtöri a lény koncentrációját, így felfedve valódi lényét Freyai előtt is, bár ő is csak később képes rá vissza emlékezni.
Pár pillanattal később jobb oldalról egy kéz nyúl át a ködön kezében egy késsel, s nem túl mélyen de végig vágja Freyai karját. Majd vissza húzódik.*
-Legyen. Eefa mester fog meghalni. *válaszolja végül a hang.* S ne feledd, hogy te akartad! *kacag a hang.*