*Végül kicsit később ér haza, mint tervezte, de ennyi baj legyen. Legalább hazaért.
Végigsétál a Gazdgnegyed jól ismert utcáin. Eléggé a mélyébe kell mennie, de végül megtalálja a házukat. Nem nagyon kell keresgélni, hiszen jól ismeri az utat, csak itt nőtt fel.
Odaérve köszön az őröknek, akik kinyitják neki az kaput, hiszen ilyenkor, éjszaka mindig be van zárva. Azok beengedik a házba, ahol már majdnem mindenki alszik. Egy-két kivétel akad, de nem csoda, alég későre jár már.
Zhorack odaadja a kabátját a még ébren lévő szolgának, megkéri, hogy készítsen neki egy gyors vacsorát, aztán felmegy az emeletre. Nem biztos, hogy a nő ugrál örömében, hogy ilyenkor is dolgoznia kell, de hát ilyen az élet, és legalább kap érte fizetséget. Mondjuk nem Zhoracktól, hanem a szüleitől, de annyi baj legyen. A pénz az pénz, bárkitől jöjjön is, ugyan azt a célt szolgálja: a megélhetést.
Fent leteszi a táskáját, kipakol belőle, eltesz mindent a helyére, majd leballag az étkezőbe, ahol már várja őt a melegszendvicse. Nem is baj, hogy csak azt kapott, legalább gyorsabban végez, ilyesmiért nem reklamál. Na meg a nő is biztosan aludni akar már, nem későn hazaérő sötételfekkel foglalkozni.
Kéret még magának egy teát, majd elküldi a szolgát, hogy készítsen neki fürdővizet, bármit is gondoljon az, vagy bárhogyan is szidja urát, mint a bokrot. Lassan elfogyasztja a vacsorát, szépen elkortyolgatja a teát, talán még húzza is az időt egy kicsit, csupán mert jólesik neki.
Mikor újra visszaér, az ágyára van készítve a törölközője, és a tiszta ruhája, amiben aludni szokott. Az egyik a sok közül.
Elmegy a külön tisztálkodásra kitalált helyiségek egyikébe, jelen esetben abba, amelyiknek az ajtaja ki van nyitva, csupán kizárásos alapon. Már megszokásból kulcsra zárja belülről, noha nem valószínű, hogy bárki is benyitna.
Levetkőzik, a koszos ruháit csak félredobja, majd a szolgálók összeszedik. Megmártózik a meleg, kellemes vízben, behunyja a szemét, és élvezi a kényeztetést a hosszú, fárasztó nap és események után. A víz csípi a sebét, de nem foglalkozik vele. Majdnem el is alszik a vízben. Mikor észbe kap gyorsan megtisztálkodik, kipattan a kádból, áttörli már majdnem feketéhez közelítő bőrét, felveszi az alsóneműjét és nadrágját. Újrakötteti a sebét, majd halkan visszamegy a szobába, hogy senkit se ébresszen fel.
Sokáig alszik, másnap délelőtt ébred csak fel. Álmosan nyújtózkodik, majd nagy nehezen felöltözik, elmegy, megint újrakötteti a sebet, megmossa az arcát, és letéved az ebélőbe. Ott jó alaposan bereggelizik, megiszik egy jó erős, fekete kávét, és kimegy a kertbe. Ott megkéri a gondnokot, hogy mire visszaér készítse elő neki a lovát, majd kimegy az ajtón, és eltűnik a Gazdagnegyed utcái között.*