//Városnézés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem tétovázik tovább, egy lépéssel átkerül a bűvös határon, a kapun, ami elválasztja a piacot a gazdagnegyedtől. Megvárja, amíg közelebb érnek a többiek, aztán mindenkinek válaszol, akivel szemben még elmaradása van. Mosolyogva nézi, ahogy Vokattä szeretgeti Nellarát. Most nincs semmi mondanivalója, ami csak egyikükre, vagy mindkettőjükre tartozna. Hallja, ahogy a Lovag Úr bemutatkozik nekik. ~Ez aztán a kacifántos név, nekem marad Lovag Úr.~ Látja, hogy teljesen elolvad Syasraya látványától, és ez egy kicsit mulattatja, önmagára emlékezteti, ahogy az istállóban találkoztak. Azért érez egy kis féltékenységet, ezt be kell vallania magának. Az viszont kifejezetten vicces, ahogy a degeszre tömött pénzes zacskóját tapogatja rémülten.* ~Vajon adott belőle a szegényeknek, amikor átjött a szegénynegyeden? Hogy hogyan háláld meg, hogy figyelmeztettelek a köpenyedre? Ez biztosan csak egy udvarias szófordulat.~
- Igazán nincs mit. Nem szükséges meghálálnia, de kérek öntől valamit, mégpedig azt, hogy amit mindjárt el fogok mondani, az maradjon a csoporton belül, és figyeljen az esetleges kíváncsiskodókra, zugárusokra, akik közelebb szeretnének tolakodni és küldje el őket. Ezen kívül jó lenne, ha abbahagyná ezt a merev udvariaskodást, tegeződjünk, ha már útitársak lettünk. Persze csak ha nem esik nehezére. *Amikor a nevét kérdezi és a kezét nyújtja felé, így válaszol.* A nevem Griwor Hurygon, önnek egyszerűen Griwor, akik kedvelnek, azoknak pedig még egyszerűbben Gor. * Megrázza a lovag kezét, majd biccent a többiek felé, rájuk bízva, hogy kik szeretnék így szólítani ezek után. Már ha lesz ezután... Örömére szolgál az is, hogy a többiek között szorosabbra fonódnak a szálak, például ahogy Ana és Syasraya beszélgetnek az olvasmányaikról. Bár szintén sokat olvasott otthon olyan könyveket, amelyek növényekről, gombákról, filozófiáról, a lélek gyógyításáról, utópiákról, képzeletbeli történetekről szóltak a jövőben, sőt még szerelmes könyveket is, de nem mondja el nekik, még úgy tűnne, mintha dicsekedni akarna, ezt pedig nem szeretné. Ana válaszára elmosolyodik, örül, hogy megbízik benne annyira, hogy ezentúl elmondja neki a véleményét. És válaszol neki úgy, hogy a többiek is hallják.*
- Köszönöm, hogy elmondod amit gondolsz, hogy megtisztelsz ezzel, hogy megbízol bennem. Nem mindig számít olyan sokat a tapasztalat, sőt néha hátrány is lehet. Biztosan megfigyelted már, hogy a gyerekek sokszor olyanokat tudnak mondani, ami a bölcs személyeket is meg tudja lepni. A szív fontosabb, mint az ész, amikor Vokattäval beszéltem, említettem. Ugye emlékszel rá? És hogy miért lenne fontosabb a véleményed, mint akárki másé a nagyvilágban? Mielőtt válaszolnék erre neked, kérlek benneteket, hogy lépjetek közelebb, nem szeretném, hogy bárki más is hallja rajtatok kívül, amit most mondani szeretnék. *Int Lovag Úrnak, hogy a kérése innentől érvényes.* Mert kedvellek téged, Ana. Kedvelem a többieket is a csoportunkban, igaz, mindenkit kicsit másképpen, de Nellarát és Syasrayát is, sőt még Vokattät is, persze nem úgy, mint a hölgyeket. *Nevet fel.* Viszont úgy érzem, hogy félreértésekhez fog a jövőben vezetni, ha nem beszélek valamiről. Igaz, otthon azt javasolták néhányan, hogy ne mondjam el ezt senkinek, találjak egy kedves lányt, szeressem őt, éljek úgy, mint a többiek. *Nagyot nyel, de el akarja mondani, aztán lesz ami lesz.* Az a helyzet, hogy tudok egyszerre több hölgybe is szerelmes lenni, sőt akár osztozni is egy hölgy szerelmén egy másik férfival. Nálunk otthon ez egyáltalán nem ritka jelenség, előfordul, ugyanolyan természetes valamilyen hármas, négyes, vagy láncszerű szerelmi kapcsolat több szereplővel, mint a hagyományos párkapcsolat. *Az arca egyre vörösebb lesz.* Ennyit az elméletről, most pedig szólnék a konkrét helyzetről. Nem arról van szó tehát, hogy nem tudom, kinek udvaroljak, kit szeretnék páromnak, vagy hogy valamiféle háremet szeretnék magamnak, vagy hogy egymás után mindenkit az ágyamba szeretnék fektetni. Beléd tudnék szeretni Ana, beléd is Syasraya, beléd is Nellara, és nyugalom, beléd nem, Vokattä. *Egyre inkább zavarban van, de próbál viccelődni.* Hogy még konkrétabb legyek. Nellara, ha belém szeretnél, miközben Vokattät is szereted, viszonoznám azt. De tudom, hogy ezt a helyzetet Vokattä semmiképpen nem tudná elviselni, hiszen a szívét még sötétség burkolja be, és arra vár, hogy valaki ezt a homályt segítsen eloszlatni neki, hogy aztán ő is tudjon végre szeretni. Egy ilyen hármas kapcsolat, bármennyire is izgalmasan hangzik neked, Nellara, nem hiszem, hogy elég erős lennél hozzá. Így hát nem fogok semmi olyat tenni, ami bimbózó szerelmeteket veszélyeztetné részemről, sőt segítek nektek, ha bármi probléma merülne fel, amit ketten nem tudtok megoldani. De ettől függetlenül, hogy mindezt tudom, és most már te is tudod, attól még nem kell eltitkolni semmit, sem elkerülni a másikat. *Syasrayához fordul.* Már az istállóban megdobogtattad a szívemet, beléd tudnék szeretni, de úgy érzem, hogy a te szívedet valami nagyon nagy teher nyomja. Ha rám bízod, segítek letenni a terhet, akár barátként, akár szerelmesedként. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy neked egy ilyen tündérrel szerelmi kapcsolatba kerülni, mint amilyen én vagyok, túl sok lenne. Legalábbis addig, amíg a terhedet le nem teszed. Amint ez sikerül, én itt leszek. Ha mást választasz, akkor is. *A lovag felé pislant, majd Anához fordul.* Mi pedig összeillünk nagyon sok mindenben, egyre jobban megkedveltelek, beléd tudnék szeretni, szeretnék az első szerelmed lenni. De tartok attól, hogy szétzúználak a szerelmemmel, azzal amilyen vagyok, akkor is, ha teljes szívemből szeretnélek. Hiszen hogyan viselnéd el azt, ha valaki más is belém szeretne? Pedig a szerelem, a szeretet nem olyan, mint ez a kenyér, amit vettem a piacon, hogy minél többen esznek belőle, annál kevesebb jut, hanem annál több lesz belőle, minél többen szeretnek. Tulajdonképpen ezért nem akartam valakit kiválasztani. Ugyan kit választhatnék ki így? Nektek kell döntenetek külön-külön vagy együtt akár. És ha senki nem vállalja a kockázatot velem kapcsolatban, azt is el tudom fogadni, ettől az érzéseim semmit nem fognak változni, akkor sem, ha mindannyian mást fogtok szeretni. Így most már mindenki tud mindent, tiszta vizet öntöttem a pohárba, még ha ez az egész kissé kínos is volt. Gondolhatjátok, nekem még inkább. De most már elmondtam, amit akartam. Akár mehetünk is. *Kuncog egyet, de közben fürkészi a többiek arcát, hogy mi tükröződik rajtuk, milyen hatással volt rájuk az, amit elmondott.*