//Kyro Yumaru Úr rezidenciáján//
*Iunu már pedig magától nem fogja elárulni. Kísérletet hajtott végre, aminek lett eredménye. Ennek végeredménye pedig nem tartozik másra. Persze egyben szórakoztató is volt a dolog, és már csak ezért sem mondaná el miért is tette azt, amit. S ha valaki kíváncsi, és meg akar tudni valamit, akkor tegyen érte. Kérdezze meg, tudakolja meg. Ha meg nem teszi akkor, vagy nem érdekli annyira a válasz, vagy nem el hiszi, hogy majd később is meg lehet tudakolni.
Hogy a társadalom éppen hogyan látja Iunu-t vagy bármely más egyedét, az soha nem érdekelte a nőt. Feletette áll az ilyen dolgoknak. Soha nem volt igazán része a társadalom, még a kicsiny csoportosulások, mint a Smaragdkígyók, ott is kívülállónak számított. Igaz ott egyszerre félték és tisztelték is, de ezzel sem foglakozott, hiába volt az Arctalan szócsöve. Az emberek olyan billogot égetnek, rá amilyet akarnak, ő úgy fog viselkedni, ahogyan éppen kedve tartja. Időről időre, mint most is azért féken tartja magát.
Vannak azonban olyanok, akik kényszeresen próbálnak beilleszkedni a társadalom falába, az elvárt ráaggatott formulák szerint viselkedni. Az ilyen emberek vagy nem merik felvállalni identitásukat, vagy nincs is nekik, akár egy álló gyertyatartók is lehetnének, akkor sem keltenének nagyobb feltűnést. Van azonban olyan, aki mássága, különcsége miatt próbálja magára erőltetni a társadalom és család által rászabott szerepet. Az ilyen egyedek pedig csak szánalmat kapnak a nőtől, és azt se sokat. És vannak azok, akik nem értik a világ és az emberi lélek, és tudat működését, csak mímelik azt.*
- Akkor majd hozzászokik. -
*Felei mély hangon, mely talán kissé utasító. Mintha nem is ő menne vendégségbe, hanem bizony ő volna a ház úrnője. Nem tudni, valóban ennyire el van telve magától, vagy csak egyszerűen nem épelméjű a nő. Mosolyában meglehet látni a megvetés élességét, ahogyan a belső teret szemléli, és annak „elegáns” klasszikus kialakítását.*
- És pont ilyen unalmas is. Mindig ugyanolyan. Semmi eredetiség, semmi újdonság, semmi az elmúlandóság veszélye által megszépült idom nincsen benne. Semmi nyers erő nincsen benne. Túl… lágy. -
*De Iunu elsősorban nem építész, és főleg nem esztéta, tehát nincsen joga megkérdőjelezni a belsőépítész, és Yumaru úr ízlését. Nem is fordít több figyelmet a belső tér kialakítására, mint amennyit már amúgy is elvesztegetett rá. A hívogató dívány már jobban leköti figyelmét, de csak azért, mert látszik rajta, hogy méregdrága és biztos hihetetlen kényelmes is, tagjai pedig elgémberedtek a több órás kocsikázásba.
Párat legyint kezével, miszerint felfogta, hogy nem éppenséggel nincsen lakosztály az alagsorban, eközben még csak rá sem emeli tekintetét az úrra.*
- Értem, értem. Nem gond. És úgy látom az irónia, és szarkazmus távol áll öntől. Nagyjából annyira szeretem a levendula illatát, mint a bürökét… a levendula nagyon erős illat, és nem szeretem. -
*A levendula átlagos, és harsány. Iunu amúgy se nagyon szokott használni parfümöt, vagy ilyesmit. Bőrének természetes illata bőven meg szokott felelni.. legalább is magának. Ami méghozzá egészen kellemes, kicsit édeskés. Persze bőrét kellően szokta azért ápolni, elvégre nőből van.
Az inasra mosolyog, majd rámutat egy egyszerű utazóládára, amiben ruhái, és egyéb személyes dolgai vannak.*
- Igen a többire itt lesz szükség. A vacsorával kapcsolatban, azt ajánlom előbb inkább legyünk túl a bemutatón. Bár nem tudom mennyire érzékeny a gyomra, mert ha jól viseli a belsőségek látványát, és a fura szagokat, még vacsora után akkor előbb együnk. Én egy kicsit megéheztem, indulás óta nem ettem. -
*Iunu alakján meglátszik, hogy nem eszik rendesen. Nem buta fogyókúra, amit a nők előszeretettel alkalmaznak, egyszerűen sokat dolgozik, és megfeledkezik az evésről, gyomra pedig már eléggé összeszűkült ahhoz, hogy ne is kívánja az ételt, és ne is egyék sokat. De azért naponta kétszer legalább étkezik, ma pedig még csak a reggeli volt meg. Tehát a döntés az úr vállát nyomja, Iunu szívesen eszik, előbb de akár később is. Ám jó volna tudni, hogy vacsorához, vagy munkához öltözzön. Amint ez kitudódik egy biccentés kíséretében követi az inast előkészített lakosztályába, és a fürdőt rögtön rabul ejti magának. Végre megszabadul a szoros ruhadaraboktól. Vékony, szikár tagjai elernyednek, tetoválásai mintha megelevenednének a vízben. Hosszú vöröses barna haját is megmossa. Fürdőjébe mandulatejet és mézet csorgat. Így bőre nem fog kiszáradni, de illatszert nem használ. Éppen csak a méznek és tejnek lesz némi illata, de nem erős, alig észrevehető. A fürdőszoba is maga a luxust tükrözi. Iunu arcáról leolvadt már a beteges vigyor. Helyébe egyértelmű undor költözött. Megszimatolja a lótusz alakú szappant, majd visszadobja a helyére. Saját szappanját használja, és olajokat a hajára. Szárítkozás után előveszi a megfelelő ruhát, ha vacsorához kell öltöznie, akkor smaragdszínű kosztümöt választ, ami fekete csíkokkal válik egyedivé. Egy kis kosztümkabátból és hosszú bővülő szárú nadrágból áll az együttes. A kabátka alatt, fekete mellényt az alá világoszöld inget vett fel. Ha azonban munkához kell öltöznie, akkor fehér inget, fehér nadrágot ölt magára, és sötétzöld hosszú földig érő munkaköpenyt. Ennek sok belső és külső zsebe van, ehhez tartozik még egy amolyan szerszámos öv is, amilyet az ácsok hordanak. Ebbe azonban egészen más eszközök vannak téve. Sötét bőrkesztyűt vesz fel mindehhez. A megfelelő ruhában érkezik le, úgy egy óra múlva.*
- Itt volnék. -
*Villantja ki fényes, kihegyezett fogait.*
A hozzászólás írója (Iunu Net) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.13 22:30:15