//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*Az élet, így ahogy most van, számára ajándék. A Csonttemetőben megjárt egy másik világot is, igaz, mindössze egy-két másodpercig volt abban a furcsa ködben derengő világban, de nem is vágyik vissza. Hiába volt a ragyogó alagút, a fények a színek, a mesternője megnyugtató jelenléte, Rendoll nem volt ott.
De most itt van!*
- Hát nézd, ma estére mást gondoltam, de holnap ha elnézünk a folyópart felé, akkor begyűjthetünk, és akkor holnap este lesz pityókakrémleves. Ha már ennyire nagyon szereted *teszi hozzá és egy szándékoltan angyali, ártatlan mosolyt vet Rendre.
Aztán elnevetik magukat, a párja karjai közé simul.
Lia pontosan tudja, Rendollnak nem kedvence a pityóka, de megette, mikor az volt az előírás, és fel is épült a sérüléséből. Már pedig csak ez számít, a többi mese habbal.*
- Akkor megbeszéltük, kedvesem, valami finom lesz.
*Nem árul el többet még akkor sem, mikor Rend segít neki behordani a nagyobb csomagokat. Csak lepakolnak a konyhában és a férfi már megy is, hogy a lovak után lásson, Lia meg felszalad a szobában, a szerzeményüket ott rejti el.
Nem tart sokáig az egész, így mire Rendoll befelé jön, Lia már egy köténnyel maga előtt és cukkinit tisztít. A lépések zajára felnéz, aztán fülig pirul, nem csak azért, mert virágot kap, de azért is, amilyet, és a mozdulat, ahogy Rendoll átadja, a férfi ujjai, ahogy a szirmokat simítják.*
- Köszönöm *sikerül kinyögnie a szavakat, majd egy nagyobb pohárba vizet tölt és abba állítja a virágot.* Nagyon szép.
*De egyébként örül, hogyne örülne, egy ilyen apró kedvesség számára többet ér, mint másnak valami drága ékszer.
Aztán elkapja az égkék szempár pillantását, aprót biccent, majd elmosolyodik.*
- Kérlek!
*Lia keze szaporán jár, immár a hagymánál tart. Igazából ő sem bánna némi vízzel hígított bort így estefelé, de...
Attól pedig nem tart, hogy Rendoll ne tudna mértéket. Egy éve, hogy ismeri, és eddig sose vette észre, hogy bármi gond lenne, így bízik benne.*
- Vacsora után megmutatom, véletlen találtam, takarítás közben.
*A tűz izzik, így Lia is gyorsabb fokozatra kapcsol, és már készül is az étel, amit csak wegtoreni ratataj néven ismer, de lényegében vöröshagyma, paprika, cukkini, és paradicsom hirtelen sütve finom olívaolajon, fűszerekkel, talán ha valaki kéri tojással is. Mellé kenyérszeleteket pirít, jól bedörzsöli őket fokhagymával ~és igen, mit számít, ha mindketten eszünk belőle?~, majd finoman vajat húz rájuk.
Az érkező öreget ő is üdvözli, és háromnak terít. Végtére is a kertész régi ember a házban és még ha a kora hátráztatja is már, azért hasznos segítségük.*
- Tarts te is velünk! *hívja ő is.
De Rendoll kínálása félszeg kis mosollyal ingatja a fejét.*
- Én inkább mentás limonádét iszom.
~Biztos, ami biztos.~