//Owairat-rezidencia//
//Múlt//
*Miután tudatosul benne, hogy rá nem lesz szükség egy darabig a rezidencián, a kovácsoltvas kapun keresztül elhagyja azt.
Határozott úticéllal nem rendelkezvén, csak bóklászik a kövekkel kirakott utcákon, és megpróbál nem foglalkozni a háztetők mögül arcára vetülő napsugarakkal. Csuklyáját az idő kitisztulása és hőmérséklet felemelkedése ellenére fején hagyja, egyrészt mivel túlságosan megszokta már az effajta viseletet, másrészt pedig mivel ki nem állhatja, mikor a napsugarak kiégetik a retináját.
Nem figyel rá, merre megy, inkább elmerül gondolatai között.
Szokatlan még számára a városi forgatag, a nemesemberek szokásai, életmódja - vagy legalábbis mindaz, amit eddig tapasztalt belőle - és persze új szerepe is.
Mint vándorlásai során, most sem figyel oda arra, merre megy, vagy mit csinál. Teste csak másodlagos, a gyaloglás csak pótcselekvés. Ezúttal a táj sem köti le, hisz az ódon kőházak nem hozzák izgalomba túlságosan. Minden energiáját gondolataira fordítja. Magába forduló személyiség, egyedül szeret elmélkedni, mások közelsége kimondottan zavarja. De ezúttal nem. Rá sem hederít a járókelőkre, teljesen kizárja a külvilágot. Összeütközik valakivel. Tompán kér elnézést majd gyorsan továbbhalad.
Gyermekkorára gondol vissza legtöbbször, a szép emlékeket próbálja visszaidézni, az olyanokat, mikor szülei nem bosszankodtak miatta, és házukban, a család kötelékében a harmónia egysége uralkodott. Tudja, hogy még sok-sok átvirrasztott éjszaka áll előtte, mire teljes mértékben képes lesz megérteni és tiszta fejjel átlátni életét, melynek java még hátravan.
Szépen lassan kiér a gazdagnegyedből, és egyre beljebb nyomul a szegények lakta városrészbe. Az épületek egyre kisebbek és szerényebbek, a kövezett utat felváltja a sár.
Új környezetére terelődnek a gondolatai. Összegzi magában, kiket ismert eddig meg. A legrokonszenvesebbnek számára eddig Harga tűnik. Reméli, vele és Alfonzzal is megtalálják majd a közös nevezőt. Wott mestert és Anarkhot látásból ismeri csak, a nevüket nem tudja. Másokkal is találkozott már közelebbről a városban, de több arcot s nevet nem jegyzett meg, kivéve persze Nivere kisasszonyét.
Elalszik egy padon. Fel sem tűnik neki, hogy a zsebtolvajokkal zsúfolt utcákon nem szerencsés dolog kiszolgáltatnia magát. Olyan szinten nem érdeklik az emberek, hogy nem is érzi veszélyben magát.*
//Owairat-rezidencia//
*Dideregve ébred, fogalma sincs mennyit aludt.
Megriadva indul vissza az Owairat-házhoz. Rövid kérdezősködés után szerencsésen meg is találja úticélját.
Isurii látogatásáról és az újdonsült jelentkezőkről fogalma sincs.
Megrázza a kopogtatót, és azon morfondírozik, milyen magyarázattal szolgàljon, hogy ne rúgják még ma ki páros lábbal. Közben rájön, hogy szörnyen éhes.*
A hozzászólás írója (Vaghos Mallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.07 01:13:46