//Kra’Morth kúria//
*Ami a húgát érdeklő könyveket illeti, kénytelen megadni magát. Valóban nem sok olyan könyvet írhattak korukban, ami a leányzó különös ízlésének megfelelne, de azért nem árt olykor egy kis felderítést végezni, hiszen ki tudja, elborult tudósokból sosem elég, ők pedig szeretnek mindent feljegyezni.
A nap egyre csak telik, az időjárás is erélyesebb hangulatra váltott, viszont bátyjuk még mindig nem tért vissza, holott lassan már ideje lenne, hiszen kíváncsi mire jutott a meghívásokkal kapcsolatban. Van néhány nemesi ház a környéken, akiknek tagjait még talán ő is szívesen látná a bálon, annak ellenére, hogy természetesen, ők sem érhetnek fel hozzájuk, de még mindig jobb, mint a pór népség az utcákon, vagy akik a Kikötőben barangolnak.*
- Ugyan húgom, ismét alábecsülöd a női dekoltázs hatalmát. *Tény, ami tény, Mian szereti a kirívóbb öltözéket, s bármennyire is nem ért vele egyet, nem tartja túlságosan rangjukhoz illőnek, ő mégis csak ilyen, így képtelen szemet hunyni felette. Nem mintha, ő maga olykor annyira takargatná felső testének domborulatait, ám mégsem lépi át vele a sejtelmesség és az ízléstelenség között húzódó igen csak vékonyka vonalat, aminek határán húga táncolgat. Legalábbis szerinte, ebből viszont sosem indított vitát, inkább ráhagyja a lányra. Elég konok ahhoz, hogy úgyis azt tegye, s hordja, amihez kedve támad. Így aztán a maszkját illető dolgokba sem szól bele, ám elképzelvén a lány ötletét, elmosolyodik.*
- Hát persze, hogy zöldet. *Teszi hozzá, felfelé ívelő ajkakkal, s nem érzi szükségét, hogy beleszóljon. Ha már az öltözéket jóváhagyta, akkor a maszkba nem fog beleszólni, amíg az illik a ruhához. Ugyanígy Reavher öltözékét is lefogja ellenőrizni, ezt már megszokhatták testvérei, hogy ha ruhákról van szó, nem árt kikérni a véleményét, ellenkező esetben, ha nem tetszik neki a másik viselete, azt lépten nyomon meg is fogja nekik jegyezni, kihasználva minden egyes pillanatot. Valamiért morális késztetésnek érzi, hogy ő feleljen a család jólöltözöttségéért, természetesen megőrizve mindenki egyedi stílusát.*
- Hát nem ártana akkor kiderítenünk, hogy honnan szerezhetőek be. Csak van valaki a városban, akivel üzletet lehetne kötni, a törvény árgus szemei nélkül. Talán a te Ferhod elintézhetné... *Vet egy jelentős pillantást a szófán borozgató lány felé, miközben ő fel, s alá járkál a szobában, s terveket szövöget a jövőjükre nézve. Közben megérkezik Lulha is, kecses, puha mozdulatokkal indul meg felé, s miután odaért hozzá, két lábára ereszkedve szaglássza öltözékét. Semmi baja az állattal, de ha kiszakítja a ruháját, akkor itt hatalmas gondok lesznek. Lábával kissé arrébb hessegeti az állatot, majd lehajol hozzá, s szabad kezével végigsimít annak fején, viszont nem tudja leplezni nem tetszését.*
- Mian, mondtam már párszor, hogy nincs bajom Lulhával, de ne jöjjön be hozzám, nem bírom az állatszagot. *Rázza a fejét. Még csak az hiányzik, hogy itt intézze el ügyös, bajos dolgait, aztán ő meg szagolgathatja egész nap. Egyéb iránt, viszont szereti annak kecsességét, így szívesen elnézegeti, csak ne az ő lakrészében legyen.
Újra nyílik az ajtó, s szemei felcsillannak, hátha bátyjuk tért vissza, ám csalódnia kell. Az anyjuk az. Mian a szemét forgatja, Qeannah viszont kifejezéstelen arccal néz rá, ám szeméből sugárzik a nemtetszése, amiért az asszony csak úgy ki-be járkál hozzájuk, ugyanúgy Lulha is. Épp válaszolni készülne, ám a sápatag szépség máris megelőzi, így nem fecsérli a szavakat, hogy húga szavait ő is megismételje, kortyol egyet a borból, s egyik kezével ráfog a poharat szorongató kezére.*
- Hozasd fel az öntött vas gyertyatartókat. *Mondja parancsszerűen a nőnek, szándékosan bosszantva ezzel, hiszen tudja, hogy az mennyire nem szereti őket. Ám várakozásai nem váltak be, anyjuk végighallgatja minden ötletüket, majd távozik. Minden bizonnyal jobban leköti a figyelmét most az, hogy apjuk a végsőket rúgja, minthogy leálljon vitatkozni makacs lányaival. Miután távozott, rosszallóan csóválja a fejét, miközben tekintetét Mianra szegezi.*
- Komolyan mondom, kellene egy normális zár erre az ajtóra. Állandóan bejár ellenőrizgetni, sokszor még csak kopogni sem kopog. Kíváncsi lennék ő mit reagálna, ha én is ezt művelném vele. Bár *Mereng el egy pillanatra* minden bizonnyal örülne neki és megpróbálna újfent egy anya-lánya beszélgetéssel untatni, mint mindig. *A hideg futkos végig a hátán, amikor belegondol, hogy az anyja az erkölcsről papol neki és a férfiakról faggatja. Mintha nem tudná, hogy megvannak a maga kis szeretői, eszközei erre, nincs szüksége arra, hogy egy hímnemű végérvényesen lekösse az elméjét. Ha ez megtörténne, előbb beszélné meg Reavherrel a dolgot, majd persze Miannal, de nem kötné az anyja orrára.* Teljesen kiborít. Ha apánk végleg átköltözik egy másik világba, esetleg bezárhatnánk őt a pincébe, vagy valami. *Veti fel félvállról az ötletet. Ő maga sem gondolja komolyan, hiszen tisztában van vele, hogy anyjuk legalább olyan becsben van a nemesek körében, mint édesapjuk, de a gondolattal szívesen eljátszadozik.*