// Kra'Morth kúria - Egy újabb unalmas reggel //
*Mikor belekortyol újra a teába, s állja anyja rosszalló pillantását, az ajtó váratlanul halk nyikorgással feltárul mögötte, s természetesen Mian áll ott. Sejtette, hogy itt van a közelben, s azt is látta, hogy pontosan mögötte, hiszen ügyes trükkel a csillogó csésze oldalán pontosan látta, ahogy ácsorog ott a kis hölgyemény. Reavher ugyanakkor ezekért nem szokott neki szólni, hiszen úgy érzi, hogy Miannak megnyugvást okoz, ha bátyja közelében lehet, függetlenül attól, hogy az észreveszi őt, vagy sem. Ezért van talán az is, hogy többször tartózkodik az ő szobájában, mint a sajátjában. A férfinek ugyanakkor ezzel sincs semmi baja, hiszen húgai a többi családtaggal szemben igazán kellemes társaságot nyújtanak, s a kötelességének érzi, hogy védelmet nyújtson számukra, hiszen ők hárman nagyon is hasonlítanak, belőlük szerencsére kiszorult az a nemesi alázat s jóság, mely ez idáig elkísérte a Kra'Morth házat. S ha már húg... A másik grácia is lassan megérkezik, kit már messziről lehet hallani, hiszen ha útnak indul, akkor azt az egész kúriának kell hallgatnia! Mikor pedig helyet foglal, Reavher elé tolja az egyik csészét, majd egészséget kívánva ő maga is kortyol egyet.*
- Pahdol? *simítja végig állát* Az melyik is?
*A férfiről köztudott, hogy az arcmemóriájának tökéletessége mellett a névmemóriája inkább csak gyenge lábakon áll, így mikor valami új alak elmondja neki a nevét, akkor azt abban a pillanatban el is felejti. Úgy látszik, ennyire érdekli, hogy kinek milyen nevet adtak, mikor a világra ellették őket...*
- Igen, én is nagyon örülnék, ha nem kéne minden nap egy idegen arccal néznem farkasszemet. Komolyan, mint egy rohadt átjáróház!
*Hüledezik, de Qeannah felé pillantva szélesen elvigyorodik. Ám ekkor váratlanul észbe is kap, s gyorsan feláll helyéről, biccentve a mellette ülő húgának, hogy jöjjön vele. A férfi egyenesen az ajtóhoz igyekszik, hogy átvegye azt a bizonyos új szolgálót, ugyanis a kis mezítelen talpúnak talán nem kellene rájönnie, hogy az új ember is milyen jó falat lehet. Mian mögé érve lágyan megfogja mindkét vállát, s bársonyos hangon szól felé.*
- Drága húgom, miért nem iszol egy kellemes teát, szerintem rád férne!
*Simítja meg a vállát, azzal odébb rakja a húgát egy könnyed mozdulattal, s immáron mélyebb hanggal, de nagyjából ugyanabban a stílusban szólal az érkező felé.*
- Ki maga?
*Még a hülye is látja, hogy ezek hárman testvérek... Ugyanakkor oka volt, hogy a kis Miant visszaküldte az asztalhoz, ám egyelőre rendezzék le azt új jövevényt, aki Qeannah nagy bánatára egy fiatal hölgy, ki talán húszas éveit taposhatja. Épp, mikor egy lenéző pillantást követően Reavher valami nem túl kedves bókot mondana a lánynak, váratlanul anyjuk viharzik oda hozzájuk.*
- Áhh, menjetek innen, majd én intézem!
*Azzal a férfi vigyorogva pillant maga mögé a nagyobbik húgára, majd végül magára hagyja anyjukat, hadd vezesse be a lányt, akiről kétli a nemes, hogy sokáig húzná itt. Hamar visszasiet az asztalhoz, s reméli, hogy még ott találja Miant, akivel beszéde van.*
- A minap kopogtattak a városőrök. Afelől érdeklődtek, hogy egy bizonyos Pahdol nevű egyént nem láttunk-e véletlenül. Közöltem, hogy mivel itt dolgozott, ezért láttuk párszor... *kortyol egyet, majd rágyújt egy szivarra, s széttett lábakkal elkényelmesedik a karosszékben* Szóval azért jöttek, hogy benézzenek hozzánk, nincs-e itt véletlenül, ugyanis a családja egy ideje nem hallott felőle. S a keresést nem nálam kezdték volna, ha érted, húgom. *ekkor közelebb hajol* Sikerült elterelnem a gyanút a családról, de egy ideig azt javaslom, hogy szünetelj egy kicsit, amíg ülepednek a dolgok. Ha hullahegyek lesznek a kertben, azt már nehezen magyarázom ki! Bár... *vigyorodik el, azzal fúj egy nagy karikát* A másik. Anyánk említette, hogy rendeznünk kellene egy bált. Apánk túlságosan elfoglalt, ahogy anyánk is, így bár vonakodva, de ránk akarja bízni a feladatot. Én mondom, ha átveszem a trónt, nem ilyen idióta egyszerű bálok lesznek, az biztos. De megmondom őszintén, semmi kedvem hozzá, menne a rohadt élet ilyen összejövetelre. *vág grimaszt* Itt lesz biztos az összes nemesi ház szukája, akik itt fogják egész este nyalni a cipőm. Hát a búbánat vérvörös dorongja kíváncsi erre... Szóval, ha rajtam múlna, akkor egy véres bált rendeznék. Így még szerencse, hogy nem rajtam múlik... *húzza széles mosolyra ajkait* Nektek eleve nagyobb a szépérzéketek, így a nyomósabb részét rátok bíznám. A vendégeket intézem majd én. De a többi... Nem fogok cseszekedni a díszekkel, meg a sok ostobasággal. *ekkor kicsit erősebbre veszi hangját* Ez felejtős, anyám, hallod?! Fe-lej-tős!
*Ejti részekre bontva a szót, halk koppanással megtoldva a szótagok elejét. Bármit szívesebben csinál, mint hogy ilyen női dolgokkal foglalkozzon. Az ő feladata a diplomácia, s ezen kívül a legapróbb kisujjának a csücskét sem hajlandó megmozdítani.*