//Drayen//
*Viszonozza a férfi mosolyát és izgatottan bólint egyet. Nem is gondolta volna, hogy már, amint megközelíti a várost, szert tesz egy barátra. Igaz, még nem nagyon ismeri a férfit, de annak viselkedése és saját megérzései is azt súgják, hogy tényleg nevezheti őt így.*
- Remélem vissza is találok, szokatlan még nekem ez a sok ház egy halomban. Biztos olyan ez, mint a városaiknak az erdő. Bár, én még ott is képes vagyok olykor eltévedni. *Vallja be némi zavart kacagással kiegészítve.*
- Pipa. *Ismétli meg a szót, amivel újfent gyarapodik a szókincse. ~És az mire jó?~ Kérdezne ismét, de nem is kell hangosan kimondania, máris érkezik a válasz.* Érdekes. *Nézi a felröppenő füstkarikát, s végigköveti őket a szoba félhomályában mígnem teljesen szétoszlik a levegőben. Tetszik neki, a szürke csíkok szabálytalanul kavarognak a fényben, ám a szaga nem a legkellemesebb a friss levegőhöz, s a növények illatához szokott leányzónak, de el kell ismernie, hogy biztos jó mulatság.*
- Hát igen. *Fordítja vissza a tekintetét a férfi felé.* Főleg így, hogy ketten is vannak. Az öreg druidasszony, akiről beszéltem, ő figyelmeztetett, hogy minél több állatot igyekszem majd kordában tartani, annál kevésbé lesz sikeres. Ebben igaza is volt. *Húzza félre a száját.* Ugyanakkor, szerencsére követnek ők maguktól is, nem kell ilyenekhez folyamodnom gyakran.
*Kíváncsian nézi a másik arcát, amikor belekortyol az italba, majd miután kicsit megfújkálta a forró italt, ő is ezt teszi. Tapasztalata szerint kell még neki némi idő, mire kifejti a hatását, s az is lehet, hogy ez elmarad, de ha más miatt nem is, már az íze miatt is jó inni.
Kissé el is csendesül, nem akarja, hogy a férfi agyára menjen folyamatos kérdéseivel és magasan csengő hangjával. Így viszont Drayenen a sor, hogy kérdezzen, s rendesen meg is lepi a fél-elfet. Ugyan az italt nem nyeli félre, de azért meglepődik, s hegyes kis fülei végéig elvörösödik.*
- Mármint, egy férfi? *Kérdez vissza, mintha nem lenne teljesen egyértelmű.* Nem, még nem volt. *Vallja beőszintén és tekintetét a kezében szorongatott csészébe fúrja. De nem is ő lenne, ha nem válaszolna teljesen őszintén erre is.* Tudod, nem sokan akarnak maguk mellé olyan nőt, aki kevert fajából kiindulóan terméketlen. *Hangja kissé félénk, bár gondolja, hogy ezzel a dologgal Drayen is tisztában van.* Nálunk a fiúk és a férfiak is olyan hölgyeket választottak maguk mellé, aki edzettek, fürgék, ügyesen bánnak az íjjal, s a karddal és természetesen elfek. Na, hát mellettük meg ott voltam én, akinek emberi vonásait nem lehet nem észrevenni, ahogy azt sem, hogy nem voltam olyan rátermett, mint a többi lány. Arról nem is beszélve, hogy ott volt velem egy patkány.* Neveti el a végét zavartan.* Így nem is áltattam magamat ábrándokba, ráadásul így sem vagyok egyedül. De azt nem mondom, hogy célom, hogy így tengessem az életemet végig, pusztán állatok társaságában. *Kacsint egyet pajkosan a másik cinkos mosolyára reflektálva és újabbat kortyol az italból, hogy zavartságán némileg enyhítsen.* De hát, az élet célja, hogy továbbörökítsük. Te nem szeretnél utódokat? *Löki be teljesen hirtelen a kérdést.* Ezt a szép házat kár lenne idegenek kezére hagyni.