Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-13 16:43:43
 ÚJ
>Amrod Galabrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Saját gyűrűje felmutatása nem hagyja minden érzelem nélkül a lányt, a hosszúéletű könnyedén olvas az arcáról, ám valódi választ csak nem kap.
~ Biztos helyen... ~
Az elf nem mosolyodik el, arca luciferi szépségű maszk, melyben csak a felemás szemek haragos villanásából lehet bármit is kiolvasni.
Kissé dühös, hogy még ezek után is folytatniuk kell ezt a színjátékot, de apja éppen ezért küldte őt a városba, az emberek és más fajúak közé, hogy türelmet tanuljon. S lám, még a végén igaza lesz.
Egy halk sóhajjal fújja ki tüdejéből a haraggal terhes levegőt, hogy újragondolja a helyzetüket.
A lány nem látszik tolvajnak, apja pedig sosem említette, hogy áldozatául esett volna bármiféle rablásnak. A Hajnal Házának területén nincsenek is tolvajok, sem útonállók. Akkor veszthette el, amikor kiküldetésben, vagy diplomáciai úton volt.
Gondolataiból a lány mozdulata zökkenti ki, ahogy lenyúl a köpenyéért, most már látja, hogy mennyire didereg a fagyban. Ettől aztán saját, kissé lenge ruházatára terelődik a figyelme, hisz a jeges szél és a fagyos hideg az ő meztelen bőrét is égeti. Az inge elszakadt, amikor az az ominózus csók megesett.
Összefogja magán az inget, bár ez nem sokat véd a hideg ellen. Ekkor hallja meg a kérdést, s miközben visszahúzza gyűrűjére a kesztyűt, meg is válaszolja azt.*
- Az apámtól kaptam. - *jön a kurta válasz, nem érzi úgy, hogy magyarázkodnia kellene, inkább a lány vallhatna végre színt, a folytonos titkolózás helyett.*
- Gyere, menjünk valami melegebb helyre. - *teszi hozzá sóhajtva, és egy mozdulattal leoldja saját, levél alakú csattal összefogott viaszvászon köpenyét, hogy a lány vállára kanyarítsa azt is. Láthatóan összefagyott.
Miután végzett, megigazítja saját felszerelését, hisz a nagy futásban kissé összekuszálódott rajta a tegez és az íj, majd még egy felemás pillantással bátorítja a didergő lányt és megindul a sikátor kijárata felé.
A Pegazus nincs messze, ott meleg lesz, talán még egy forró, fűszeres bort is kapnak. Egyelőre elege van a titkokból és a meglepetésekből...*

A hozzászólás írója (Amrod Galabrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.13 16:52:31

4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-13 16:01:32
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*A csend kínossá mélyül. Kaiyko feszengve szögezi tekintetét a havas utcakőre. Nem tudna most a férfira nézni. Így is szégyenpír ég az orcáján. Nem is akar belegondolni, mit gondolhat róla a másik. Eszement fruska! Mi ütött belé?
Még ő maga se tudja maradéktalanul összerakni a mai zaklatott események ok-okozati láncolatát. Kérdések tülekednek mindenhonnan, méghozzá minden joggal. Minden olyan zavaros. A talányok ellenére, ő a legszívesebben mégis eltűnne a színről, hogy meleg ruhát vegyen, hogy összegömbölyödjön a vackán és hogy ne kelljen senkinek számot adnia olyan dolgokról, amit ő maga se ért.
Meleg ruhák... Igen. Csak most jön rá, mennyire iszonyatosan fázik. Átöleli magát a karjaival és épp fordulna, hogy felvegye a hóba dobott köpenyt, mikor a férfi eléje tartja kesztyűtlen balját. Hirtelen meg is rezzen és majdnem elárulja magát a gyűrű rejtekét illetőleg. Elsőre azt hiszi, amit a férfi ujján lát, az az ő gyűrűje. Épp hogy nyakát tudja szegni az ösztönös mozdulatnak, hogy ellenőrizze az ékszer rejtekét.*
- Biztos helyen van *mondja.
Most már világos, miért hozta lázba az elfet, hogy meglátta a nyakában azt a csecsebecsét. Túl aprólékos és finom munka ahhoz, hogy néhány darabnál több készüljön belőle. Őszintén szólva, mindig azt hitte, hogy egyedi. Nem igazán ért az ötvösmunkához, de valahogy a városi nemesek ékszerei ehhez képest egész ormótlannak tűnnek. Persze az is lehet, hogy csak a ragaszkodása miatt látja ilyen tökéletesnek azt a gyűrűt.
Bizonytalan benne, hogy kellene kezelnie ezt az egészet, mert hiszen eléggé rendhagyó nyitánya volt enne az ismeretségnek.
Lenyúl a köpenyéért és a vállára kanyarítja. Kelletlenül bár, de csak felnéz újra a Vadászra.*
- A tiéd honnan van? *kérdezi. Igen. Jobb lesz, ha ő kérdez. Ez a feltétele. Egy idegen, fegyveres férfival szemben ez a minimum.
Összehúzza magán a köpenyt, de nem tud megálljt parancsolni az egyre inkább tagjaiba férkőző reszketésnek. Szörnyen átfagyott.*

4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-13 12:13:16
 ÚJ
>Amrod Galabrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Vajon valóban átvágná a torkát, ha kiáltani próbálna a lány? Tényleg képes volna ártani neki, ha úgy hozná a szükség?
Nem, valószínűleg nem. A könnyűléptűek népe nem szívesen öl, kivéve, ha a saját életük forog kockán, vagy szeretteiké és otthonuk nyugalma. Persze a háborúk idején kénytelenek voltak ölni, halálosan pontos lövésekkel és ezüstösen villanó levéltőrökkel.
Számukra az élet szent, és minden élőlényt megillet, elvenni azt pedig nem halandók, hanem istenek joga.
A levéltőr megmutatása csak afféle fenyegetés volt, hogy nyomatékot adjon a szavainak, nem telik bele sok idő, a fegyver máris újra a tokjában pihen.
De aztán szabadon engedi a prédát, kezét nyújtja neki, hogy felsegítse a fagyos földről, ahová korábban neki köszönhetően került.
Immáron kezd normalizálódni a helyzet, csak a hosszúéletű arcán elmaszatolódott vér, és néhány apró vörös folt emlékeztet az incidensre, nomeg a lány tenyerén ejtett seb, amikor az események újra meglódulnak.
A két fej egyszerre fordul a sikátor bejárata felé, ahonnan a karcos férfi hang hallatszik. Úgy tűnik, a vadászat nem volt minden feltűnéstől mentes, és egy jó polgár nem átallott a városőrség segítségét kérni.
Gondolatai méhkasként zsonganak fel, ezúttal ő az, aki menekülési útvonalat keres, nem szívesen rántana fegyvert a város büszke őreire, de annak se örülne, ha meghurcolnák. Nem igazán tudja, hogy mit kellene tennie, hogyan álljon az őrséghez ilyen esetekben.
Ám ezúttal a lány előzi meg őt és cselekszik gyorsabban.
Megkövülten figyeli, ahogy a köpeny a földre hull, észre sem veszi, hogy a vászon a fehér hóban vöröslő cseppeket hivatott rejteni. A következő pillanatban már érintést érez a tarkóján és a lány magához vonja, szinte a sikátor falához préseli, mintha szeretők volnának.
Aztán, ami történik, végképp lerombolja az értelem építette gondolatok várát. A lány magához vonja, száját a szájára tapasztja és csókot lop az ajkáról. Megdöbbenni, felháborodni sincs ideje, ösztönösen csókol vissza és csak később érzékeli, hogy az őrjárat visszakozik és újra egyedül maradnak a sikátorban.
Aztán a szenvedélyes csóknak vége szakad, ajkaik elválnak, a lány eltávolodik tőle, a könnyűléptű döbbenten mered felemás szemeivel rá.
Nem tudja, felháborodjon, vagy megköszönje. Eddig csak elf lányokat csókolt, de ők nem voltak ennyire szenvedélyesek, ennyire forróak.
Végül amellett dönt, hogy inkább csendben marad és hagyja, hogy zsongó gondolatait újra értelemmel bíró sorokba rendezze a tudat.*
- Hova lett a gyűrű? - *kérdi pár szívdobbanásnyi idő múltán. Azt látta, hogy már nincs a lánynál, de eddig nem volt lehetősége rákérdezni.
Hogy szavainak ezúttal ne fegyvere élével kelljen nyomatékot adnia, lehúzza baljáról a szarvasbőr kesztyűt és megmutatja az alatta viselt gyűrűt. A lánynál látott ékszer pontos mását.*

4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-12 21:37:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Szelíd

// Egy lépés a ranglétrán //

...egy örökbe fogadott szegény rokon. *fejezi be a mondatot a lány az intésnek engedelmeskedve.* Tiszta jófiú, szeretője nincs. Vagy legalábbis senki nem tud róla.
*Az utasításra, miszerint keresse meg a többieket, csak bólint, és az inas mellett kislisszol a szobából.

//Eralil Namos//

A vetélytársa pártfogója *feleli a nemes Eralil kérdésére, elvégre ő így tudja. Alig várja, hogy a tanár is megérkezzen, nagyon kíváncsi, mi lesz ennek a vége. Az elején nem gondolta volna, hogy belekeveredik, de most már valamiféle kellemes izgalmat érez attól, hogy nyakig benne van a végjátékban.
Ha a mágus így is inkább félreállna, int, hogy csak tessék.

//Hawul Raan, Eralil Namos//

Amint látja, megérkezett Namos úr *mondja, amint Hawul belép.* És igen érdekes ajánlata van.

4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-12 19:36:02
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Torkára forr a kiáltás. Ösztönösen emeli feljebb az állát a penge éle előll.*
~Gyors. Nagyon gyors.~
*A Vadász mozdulata egyetlen pillanattal kelt versenyre... és maga mögött hagyta. Most újfent fellobban Kaiykoban a nyugtalanító érzés: veszélyben az élete. Az ígéret úgy szól, ha nem kiált, akkor nem bántják. És ha kiáltana? Bántaná vajon az idegen? Nem tudná megmondani biztosan, és ez több, mint óva intő jel.
Bár jó szándéka mögött okkal sejthetnek a legtöbben naivitást, de sosem volt ábrándos leányka. Narr bácsikája a katonaemberek tömör és nyers módján mondott el mindent a világról a legjobb tudása szerint. Az érzelgősség sosem volt az ő asztala, nem próbálta óvni a gyermeki lélek tündérkertjét. Elvégre nem lehetett mindig a pöttöm mellett. Nem figyelhette minden lépését, és azt is tudta, hogy ő sem lesz már elég soká az élők világában, hogy vigyázzon rá. Kaiyko mióta az eszét tudta, tisztában volt vele, ha ostobaságot csinál, széttépik a farkasok. Azt pedig szintén jól tudta, hogy a városnak is megvannak a maga farkasai. Távol állt tőle, de Narr bácsi jól a fejébe verte, hogyan gondolkodnak az ilyenek. Részvét nélkül, olthatatlan éhséggel a léhaság és a pénz iránt. „Semmi se szent nekik, csak a saját tetves életük! Azért viszont az anyjukat is eladják.”
Egy ilyen most átvágná a torkát, elvenné tőle a gyűrűt, a hulláját meg ott hagyná az egyik kapualjba támasztva. Az egyetlen esélye, hogy a férfi már észrevette, az ékszer már nincs a nyakában. Ha akarja, életben kell tartania.
Gyors egymásutánban rohannak a gondolatai a menekülés esélyeit latolgatva. Minden épkézláb lehetőséget előcitál, hogy valami módot találjon kikerülni ebből a helyzetből.
Aztán az a mondat hirtelen megakasztja a kapkodó gondolatáradatot: Hiszek neked.
Bár a hang nem volt szelídebb, ez a két szó mégis valahogy olyan megnyugtató hatással van rá, mintha delejes varázserő munkálna a mélyükön. Kaiyko izmai elernyednek, a segélykiáltásra tüdejébe szívott levegő puhán, hangtalanul bodorít ajkai elé fehér párapamacsot. A penge visszakerül a tokjába és tagjai is felszabadulnak a Vadász súlya alól.
Elfogadja a felé nyújtott jobbot, de talpra se áll, mikor, a keresztút felől ismét zaj hallatszik. Karcos férfihang magyaráz bőszen:
- Egy megveszekedett facsókoló üldözte, hogy bújna vissza az összes pitypangot zabálni az erdő sötét valagába...
- Oda szorította be, abba a kis utcába, ott ni. Nézzék meg, drága strázsa urak, mert igen nagy a csend mostan, én meg közelebb nem megyek! Eszem ágában sincs nyilat kapni a szemem közé! Bolondok ezek az erdőimádók mind, én mondom!
Kaiyko arra kapja a tekintetét és pattanásig feszül benne a dilemma. Most megszökhetne, hiszen innen az egyetlen kijárat arra vezet, ahonnan megmentőit hallja. Sarokba szorították. De az egész olyan zavaros. Elvégre ő rántott elsőnek kardot a férfira. Aztán ott az a gyűrű. Úgy tűnik, nem akarja elvenni tőle. Úgy tűnik... Ha viszont így találnak rájuk... Kaiyko vérének cseppjei ott vöröslenek a hóban, a férfi arca, ruhája is véres, ráadásul az a készséges artheniori polgár fennhangon állítja, amit látott és amit bármilyen bíra előtt is elég körülményes lenne kimagyarázni. Amilyen önérzetes ez a Vadász, nem kizárt, hogy még ennél is nagyobb bajba sodorná magát, ha ezek most a maguk marcona módján kérdőre vonják. Akkor pedig az ő szava se biztos, hogy elég lenne az egészet tisztázni.
Azt viszont még mindig nem tudja, megbízhat-e ebben a férfiban. Az ösztöneire kell, hogy hagyatkozzon. Két szívdobbanásnyi idő. Nincs több cselekedni.
Kaiyko megrántja a köpenye kötőjét, leoldja magáról és a hóban hagyott vércseppekre pördíti.
- Hallgass! - szisszeni a férfinek és már taszítja is neki a tűzfalnak. Vérző kezét a Vadász tarkójára fonja, hogy elrejtse szem elől, s lábujjhegyre emelkedve szájon csókolja, méghozzá olyan szenvedéllyel, ahogy tiltott szerelmek lopott perceiben teszik az ifjú szeretők. Amikor az őrségből az utánuk küldött kettős az utcába toppan, a lány még ránt is egyet a férfi ingén, hogy két-három gomb ott helyben be is végzi pályafutását, a karcsú ujjak pedig mohón furakszanak a megtépázott ruhadarab alá.
A két városőr a száját beharapva csinál hátraarcot és néhány lépés után röhögve fakadnak ki. Ezzel zárják is a bejelentett fennforgást.*
- Biztos nem a lány kergette a facsókolót? *vihognak.* - Mert inkább a fickó lett sarokba szorítva, úgy láttam!
- Hát, ha olyan savóvérű erdei fruskákhoz szokott, most komoly veszélyben van! *Nagyot zörren a páncél, ahogy hahotától rogyadozó lábbal egymás vállát csapkodják.*
- Csak nehogy baja essen!
*Az őrjárat a piactér felé veszi az irányt, s a hangjuk lassan teljesen a távolba vész.
Kaiyko ajkai elválnak a férfiétől és pírban égő orcával süti le a szemét.*
- Elmentek *suttogja.*

4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-12 17:08:10
 ÚJ
>Nivere del Owairat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Az Owairat-ház//

*A betegszoba levegője nehéz, és állott. Már a nyitott ajtó közelében érezni lehet, és szinte visszataszítja a közeledőt a galérián. „Menekülj, rohanj el innen!” Ezt sugallja magából. Nem segít ezen az sem, hogy a függönyöket most félrehúzzák bent, hogy némi fény beszűrődhessen. Valóban kevéske fény, hiszen kint az ég szürke, hófelhők lógnak a város felett, szinte ráülve a háztetőkre.
A szobában heten tartózkodnak. Az ágyban fekvő öregember, aki alig valamivel több már árnyéknál, egy fiatal lány, ki az egyik ablakbeugróban áll, csípőjével a párkányhoz támaszkodva. Négy szolga, két idősebb és két fiatalabb, valamint egy szemmel láthatóan is aktakukac forma, középkorú férfi. Sovány, magas, kissé hajlott hátú, keskeny, hegyes orrú, vékony ajkú. Haja pár szálból áll csupán, melyek ziláltan állnak szerte-szét félig-meddig tar fején. Ruhája fekete, kabátját nyakig begombolva viseli. Gallérja mögül fehér ing bukkan elő. Egy széken ül az ágy mellett, előtte íróállvány, melynek kissé ferdére döntött lapján pergamen pihen. Felette egy keskeny részen tartóban tintásüveg, és toll várakozik. Ő az írnok, hivatalos szolgája a tanácsnak.
A négy szolgáló az ajtó közelében vár, egymás mellett állva, fejüket kissé meghajtva. A fiatal lány ezúttal női ruhát visel. Sötétlila bársonyszoknyát, mely deréktól földig ér, lefelé erőteljesen bővülve. Felül habfehér fűző felett halványlila selyemblúzt, melynek kötői elől lazára vannak engedve, így a mellkas felső része és a nyak jól látszik. Ide finom mívű aranyláncon féldiónyi hegyikristályból készült csepp alakú medalion simul. Talán a fűzőnek köszönhető, hogy ezúttal látszik az is, mennyire nőies az alakja. Ezt férfiruhába bújva, igen ügyesen fedi el.*
-A lányomra hagyom… *Reszelős, gyenge hang hallatszik az ágy mélyéről.* …minden vagyonomat, a várostól észak-keleti irányban elterülő szántókat, melyhez két falu tartozik. Az egyik tizenkét házat számlál, a másik nyolcat. A szántókat egymástól erdő választja el, melyen patak fut keresztül. S az erdő északról kerülve ívet ír le, hogy óvja a két falut a széltől. Rá hagyom még a Nap Karavánpihenő kereskedőivel kötött szerződésem jogait, szedheti hasznait, és köteles megfizetni mind a vámot, mind a városok vezetése felé az adókat…
*A hang most elhal, köhögésbe fullad. A fiatalabbik szolgálónő, máris az ágyhoz lép sietve, és az öreg feje alá nyúlva segít neki, hogy könnyebben túl legyen a rohamon. Majd megtörölgeti arcát, szája szélét, és visszaengedi a párnára. Néhány csepp vizet próbál itatni még, aztán visszatér helyére. Az ablaknál álló lány, keskenyre szorított ajkakkal fordul a kinti világ képe felé. Nehezen viseli a helyzetet. Nem mintha nem szeretné atyját. Sőt. Imádja, és talán épp emiatt, a tehetetlensége miatt, képtelen végig nézni annak szenvedését.
Az öreg összeszedi kicsit magát, majd folytatja.*
-Három dolgot rovók rá még kötelezettségként. Én magam nem bírtam elérni, hogy a családunk végre abban a megtiszteltetésben részesülhessen, hogy felvegyék a nagytanács tagjai közé. Számára az egyik feladat az legyen, hogy ezt elérje. Másodiknak rovom ki, hogy kössön kereskedelmi szerződéseket azzal az új hadúrral… Tar...
-Thargodar. *Vág közbe a lány, végre az ágy felé fordulva.*
-Vele. *Szögezi le az öregember.* És végezetül, de nem utolsó sorban, kirovom számára, hogy minél hamarabb, de legkésőbben két éven belül menjen férjhez. Ez utóbbi kérésemet, hogy komolyan vegye, feltételnek szabom a vagyona teljes hozzájutásánál. Amennyiben két év elteltével is hajadon még, úgy a szántó és a két falu tulajdonjoga szálljon vissza Arthenior városára.
-De Apa!
*A lány döbbenete teljes, szemeit elfutják a könnyek. Soha nem volt pénzéhes, nem is igazán érdekelte a vagyon kérdése. Azonban, mióta atyja ágynak dőlt, rákényszerült arra, hogy a család ilyen irányú ügyeivel is foglalkozzon. Tulajdonképpen ez vezette rá, hogy a szántók bevétele az egyik fő anyagi forrásuk, és hogy ebből élhetnek olyan kiemelkedő körülmények között. Szóval erősen fennállhat hát a lehetősége, hogy ezt elveszítheti. Ha csak, nem megy valóban férjhez. Nem tervezte. A döbbenete tehát nagy, és mi tagadás, a szolgák is némi meglepettséggel néznek hol rá, hol egymásra, hol a betegre az ágyban, hol az írnokra. Ám az öreg még nem végzett, hiszen újra csak belekezd.*
-Ezeken felül leányomra hagyom ezt a házat és kertet is, minden ingóságával egyetemben. Szolgáimnak ezúton felmondok, azzal a kitétellel, hogy számukra letétbe helyeztem egy összeget, amelyből életjáradékot kaphatnak. Grozan és Mara, akik már fiatal korom óta segítenek engem, tisztes öregséget biztosítok így. Teonor és Idill számára lehetővé teszem a döntést, hogy kívánnak-e a lányom szolgálatában maradni a továbbiakban. Amennyiben igen, akkor a kerti kisház továbbra is szállásuk maradhat. Végeztem.
*Az írnok még odafirkantotta a város nevét a végére, meg az időpontot, amikor a végrendelkezés megszületett, majd készséggel segédkezett abban, hogy az öregember aláírja azt. Ezek után Nivere is ellátta a papírost kézjegyével, majd feltekerve a pergament, egy zárható fémkazettába helyezte. Ezt atyja szekrényébe tették, aztán lassan mind távoztak a szobából Idillt kivéve.
Nivere nem volt boldog. Az egész végrendelkezés a számára kényelmetlenséget nyújtott, s amikor meghallotta atyja kitételeit a rosszullét környékezte. Most már csak azon fog imádkozni, hogy az öreg Huofir del Owairat minél később távozzon e világról.*

4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-12 00:02:12
 ÚJ
>Amrod Galabrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Mint sólyom üldözi prédáját, s amikor eljön a pillanat, lecsap. Sikerül a terve, rávetődik a menekülő lányra, így mindketten a feltorlódott, párna puhaságú hóba zuhannak, csakhogy ez a párna hideg és fagyos. Szinte égeti a bőrét a hozzátapadt hó, ahogy ruhája résein beférkőzik és forró testéhez ér.
A hideg és a becsapódás egy pillanatra mindent feledtet vele, ösztönösen kerekedik felül a lányon, s mire újra visszanyeri érzelmei felett az irányítást, már lovaglóülésben ül a lány csípőjén, karjaival leszorítva a vállát.
A vadászat tehát véget ért, a Vadász leterítette prédáját és most fölébe kerekedve készül, hogy átharapja torkát és lakmározzon a húsából.
A könnyűléptűben lakozó sólyom ezt tenné, vad ösztönből vérét venné és vijjogva tudatná mindenkivel a városban, hogy az üldözés véget ért és a vad az övé. Ám a fiatal elf férfit nem vad ösztönei irányítják, hanem kristálytiszta tudata, a csaknem évszázados nevelés és viselkedés szabályai.
Nem tudja, hogyan került a lányhoz a gyűrű, de nem is kívánja vérét venni tulajának. Felemás tekintete a lány arcát fürkészi, figyeli szemeinek rezdülését, a tükrében felbukkanó érzelmeket.
Észre sem veszi, hogy véres lett az arca, a nemes vonásokat, most vaddá és durvává maszatolják a lány kezéből szivárgó vér, mely ki tudja hogyan került sima bőrére a járomcsontja alatt. Valódi démon lehet most villogó, zöld-kék tekintetével, véres arcával.
Félrenéz, mintha egyszerre dobbanó léptek zaját sodorná felé a hideg, fagyos szél. Csak nem az őrjárat?
Felemás tekintete visszasiklik a lányra és elkapja a pillantását. A két tekintet egy szívdobbanásnyi időre összekapcsolódik, megérzi a lány zavarát és ettől azonnal tudatosodik benne, hogy milyen testhelyzetben is vannak. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy engedi felállni, de ahogy a szépen metszett arcról a kecses nyakra siklik a tekintete, azonnal eszébe jut a gyűrű. Ám a nyakról tovább is szánkáznak szemei, a ruhák alatt domborodó halmokra.
Megijed saját gondolataitól, de ekkor újra egymás szemébe néznek és azonnal látja, egyre gondolnak.
Az őrség.
Jobbjával villámgyorsan kap a tegez mellé szíjazott pengéhez, a levélpengéjű rövidkard ezúttal a lány álla alatt érinti hideg csókjával a bőrt.*
- Ha nem kiáltasz, nem bántalak. - *suttogja közelebb hajolva, a lány talán érezheti is mentaillatú leheletét.*
- Hiszek neked. - *teszi hozzá pár pillanatnyi szünet után, hogy a lánynak legyen ideje felfogni szavait.*
- Most elteszem a fegyvert.
*Egy villanás, egy laza csuklómozdulat és a levéltőr máris a tokjában pihen újra. A könnyűléptű óvatosan elereszti baljával a lány vállát, felegyenesedik, majd feláll és a magasból néz le a hóban fekvő áldozatára.
Végül kesztyűs jobbját nyújtja neki.*
- És ha lehet, most ne fuss el.

4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:54:05
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Ne! Némán szűköl a vesztét érző menekülő.
Ahogy az imént hátrapillantott, meglátta őt. A bizonyosság egyre szorosabban fonja ujjait a torkára: nem tud elfutni előle. Kaiyko ereje a végét járja, üldözője mégis könnyed tempót tartva ér hozzá egyre közelebb.
Ha valaki nyomában gyilkos szándék vágtat, ha a sarkát harapja az a beteg tombolás, az ölés szenvedélye, természetes, hogy rettegés önti el. A gonosztevők éhségének temploma a kegyetlenség.
Ami az ő nyomában jár, az mégis más. Az ő Vadásza előtt nem loholnak a kín kopói. Nem kegyetlen... de könyörtelen, akár a halál, ami végez, mielőtt felfognád, mit történt. Hűvös, megállíthatatlan méltóság, kinek ha jöttét meglátod, az esély szálai elporladnak a kezedben. Márpedig Kaiyko az imént meglátta őt. Rugaszkodik a lába. Mintha vízben lökné előre magát, a mozdulatai most olyan nehézkesnek és lassúnak tűnnek, hiába adja bele minden erejét. A rémület mintha betapasztaná a fülét, csak ezt a csengést hallja. Az idő lassan úszik el mellette. Egy lépés és még egy és a harmadik után valamiben megakad a lába.
Zuhanás. Vajon már most halott? Lehet, hogy csak túl rémült, hogy felfogja? A szeme tágra nyílik, a lélegzete bennszakad.
A földet érés hangzavara úgy robban a fejébe, mintha vízből bukna felszínre. Kezei ijedten kapkodnak az elf ruhája, arca felé. Az eséstől kiszökött a levegő a tüdejéből. Fagyos, nedves jégdarabokat érez maga körül. A külvilág zavaros foltokban folyik össze könnyfátyolos szeme előtt.
„Foglak! Tartalak!” hallja a hangokat. Narr bácsiét és azt a másikat. Hogy? Mit kérdezett?...
Amikor már képtelen mozdulni, a tudatát is lassan elengedi ez a csapongó pánik, majdnem-halála riasztóan élénk emlékképe. Kitisztul a szeme; lélegzete kimerült, szapora szuszogássá szelídül. A fölé hajló, nemes metszésű arc véres. Nem a Vadász vére, ezt hamar elárulja Kaiyko lüktető tenyere, melyről a dulakodás hevében hamar leesett a rátekert kendő.
A felemás tekintet dühösen villan, s egy kérdést szegeznek neki: „Honnan van az a gyűrű?”
A halálfélelem lassan feloldódik, s az űzött vad emlékei is eleresztik immár, hiszen a szarvas futása ott végét lelte, hol a Vadász utolérte.
Kaiyko egyedül maradt a férfival. A halál helyét rohanva tölti ki az élet, libabőrt futtat végig testén a közelség. Mindig kitért az idegenek érintése elől. Úgy érezte, az ilyesmi belegázol lénye személyes terébe. A szarvas futása lassan az emlékek zilált homályába vész, most pedig itt fekszik, mint Kaiyko e férfi által maga alá gyűrve.
Nem érzi arcátlanságnak. Mintha az illemet ősi jogon felülbíráló törvény hagyná helyben e zavarba ejtő helyzetet. Hiszen ki vitatná el egy vadásztól leterített prédáját? De ettől még természetesen szemérmes pírba szaladnak az érzései. Még ismeretlen ösztönöket feszegetnek a fiatal halandóban.
Eszébe idéződnek Kallan tizedes történetei (akit az ilyeneknél Narr bácsikája mindig jól tarkón legyintett) a nomád törzsekről, akiknél szokás volt, hogy asszonyt raboltak maguknak a falvak leányai közül. Hangos, bőbeszédű ember volt. Ritkán tért be hozzájuk vendég, de ő volt az egyik, aki legalább évente egyszer bezörgetett az erdőmélyi házikó ablakán. Csak úgy dőlt belőle a szó. Mindenről volt egy története. Csak amikor a bajtársaikat emlegették fel Narr bácsival, akkor hallgatott el. Különös csendek voltak azok. Amikor két sokat megélt katonaember némán bámulja a kandalló tüzét, az sokszor beszédesebb és szívszaggatóbb, mint ezer elregélt história.
Kallan tizedes történeteivel ellentétben azonban ez a férfi egyáltalán nem hasonlít a barbár nomádokhoz. Csak a szeme villanásában, abban van valami vadság. De miért is vizslatja így ezt az alakot?
Kaiyko lesüti a szemét és nagyot nyel, hogy mielőbb összeszedje zavarodott lélekjelenlétét.*
- Nem loptam! *hadarja, mikor eszébe villan az iménti kérdés és tekintetét ismét a felemás íriszekre kapja. Épp akkor, amikor a férfi a túlsó utca felé sandít. Kaiyko gondolatai egy pillanat alatt magukra találnak, mint mikor a szél kisöpri a völgyekben megülő ködöt. Talán most először segít neki ez a város és kimenti szorult helyzetéből. Bárki meglátná őket így, gondolkodás nélkül ítélne az ő javára. Bár már a Szegénynegyed határában vannak, itt még gyakoriak a városi őrség őrjáratai. Mikor a Vadász egy szemvillanással később ismét őrá néz, már tudja, hogy egyre gondolnak. Kérdés, hogy Kaiykonak marad-e ideje segítségért kiáltani.*

4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-11 00:00:55
 ÚJ
>Amrod Galabrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Átugorja a szerencsétlen városit, akit a lány csaknem fellök és izmait megfeszítve veti magát az üldözésbe. Teljesen nyugodt, nem hagyja, hogy érzelmei befolyásolják tetteit. Nem kapkod, nem kiabál, csak összeszorított szájjal, egyenletesen véve a levegőt, mintha valóban egy vadászaton volna, üldözi a prédát.
Nincs szüksége helyismeretre ahhoz, hogy kövesse a lányt, persze könnyedén elé vághatna a szűk utcákon, ha volna helyismerete, de így csak a követés marad.
A távolság csökken közöttük, még pár perc és be fogja érni. Egyelőre nem foglalkozik vele, mi lesz akkor, most még csak az előtte álló vadászatra koncentrál.
Továbbra sem használ íjat, pedig mennyire egyszerűbb volna... egyszerűen nyilat repítene a hátába és már vége is volna. Elvenné tőle a gyűrűt, visszaszerezve a családi ékszert és egy problémája megoldódna. De akkor hogyan tudhatná meg, hogy milyen módon került hozzá a Hajnal Házának gyűrűje?
Meg kell tudnia.
Ennek fényében folytatja az üldözést, amikor egy forduló után, a szűk utcák egyikében elveszti a lányt szem elől.
Lefékez, mély árkot szántva a frissen lehullott hóban, féltérdre érkezve, jobbjának széttárt ujjaival érintve csak az talajt. Újra egy vadászaton van, ahol a sűrű fák között elvesztette a hajtott vad nyomát.
Lélegzetét visszatartja, bármennyire is ostromolja bordái ketrecét dörömbölő szíve. Hallgat és figyel. Áruló jeleket keres. Hegyes, érzékeny fülei a zihálás hangjait keresik, míg felemás tekintete a frissen hullott hóban kutatnak nyomok után.
Elkülöníti a nyomokat a hóban, éles hallása érzékeli ahogy a közelben valahol zihálva szakad fel a lélegzet a tüdőből.
Aztán az üldözés folytatódik, a leány árnyéka megjelenik nem messze tőle egy tűzfal sötétjéből elszakadva. Nyílként csapódik a lány után és úgy tűnik, pár méter után be is fogja érni.
Egészen közel ér hozzá, jobbjával a vállát próbálja megérinteni, miközben lábával megkísérli összekoccantani a lány bokáját. Ha sikerrel jár, belekapaszkodik a vállába, s hagyja, hogy az összeakadó bokáktól egyensúlyát vesztő test magával rántsa.
Ha sikerrel jár, úgy mozdul, hogy egy térdmagasan feltorlaszolt hótömegbe zuhanjanak. Nem akarja megsebezni a lányt.
Ha tudja, felül kerekedik a lányon, átvetve lábát a csípőjén, ránehezedve nyomja a hóba, két kezével leszorítva a vállát, úgy sziszegi az arcába, hisz türelme lassan a végére ér.*
- Ostoba ember! Miért menekülsz?
*Szüksége van minden türelmére, hogy ne rántson fegyvert és ne kényszerítse azzal szóra a lányt, de jól emlékszik még az őrjáratra a Barakk felé menet és nem kívánja egy tömlöcben kezdeni arthenior-i pályafutását.*
- Honnan van az a gyűrű?
*Kérdése parancs, szava ellenkezést nem tűrő ukáz.*

A hozzászólás írója (Amrod Galabrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.11 00:05:56

4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-10 09:04:30
 ÚJ
>Nivere del Owairat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

*A gazdagnegyed igazán előkelő egyik villájában mélységes csend honol. Legalább is, aki belép ide hirtelen semmi másra nem lesz figyelmes, csak a csendre. Pedig vannak neszek bőven. Az emelet egyik szobájából halk nyöszörgés szűrődik a körgalérián át a földszinti hallba, mely méreteiben elfoglalja majdnem az egész alsó szintet. Csupán két oldalról húzódik néhány kisebb helyiség itt lent. Az egyik oldalon egy kisebb ebédlő, mely mögött a konyha bújik meg, a másik oldalon egy dolgozó szoba, ami mögött viszont a fürdőnek kialakított helyiség található. A galériára a szemben lévő falra kapaszkodó lépcső vezet fel, mely alatt ajtó nyílik. Nem közvetlenül a villa mögötti kertbe vezet, hanem egy télikertbe, s onnan, azon át lehet kijutni aztán a fákkal, sövényekkel beültetett térre, melynek közepét parányi szökőkút díszíti, s mellette rózsalugas paddal. Most a rózsák már elszáradtak mind, a lombhullatók is megváltak leveleiktől. Csak néhány fenyőféle zöldell. Az emeleten középen kétszárnyas ajtón át lehet kijutni egy teraszra, mely egyben a télikert tetejét is alkotja. Innen jobbra és balra helyezkednek el szobák, pontosan kettő-kettő. A jobb oldali szakasz egyik szobájának ajtaja kissé nyitva áll, onnan szűrődnek ki a betegség hangjai. Minden más néma csend.
A villa előtte kert elé hosszú ahhoz, hogy egy kisebb méretű ház álljon rajta. Ezt egy család lakja, épp négyen. Két férfi és két nő. Apa, anya, a fiúk és a menyük. A két nő elvégzi a házban a munkát, takarítanak, mosnak, főznek, kiszolgálnak. Az idősebb férfi a kerttel foglalatoskodik, míg a fiatalabb ellátja a hátasállatokat, és a karbantartási feladatokat is. Nesztelenek és némák. Nem mintha nem tudnának beszélni, csupán megszokták a szigort, melyet az öreg Huofir úr megkövetelt mindig is.
Huofir. A szoba, honnan a hangok hallatszódnak, sötétített ablakokkal, komoran áll. Benne méretes ágyban apró öreg ember. Megmaradt párszál ősz haja, kócosan, össze-vissza terül szét a párnán, melyet úgy nyom be a betegségtől terhelt test, mintha nem harminc kiló, de bizony mázsányi súlya lenne. A hófehér selyem takarón hálóingbe bújtatott, vézna karok fekszenek megadóan, magatehetetlenül. A test további része éppen a takarótól nem látható.*
-Hol... hol van Nivere?
*Reszelősen gyenge hang szólal meg, mégis oly határozott erővel, melyre azonnal mozdulni kell. Fiatal nő lép közelebb, hajol kissé az öreg fölé.*
-Hamarosan itt lesz Uram.
*Mondja tiszteletteljesen, halkan. Az öregember arca fájdalmasan rándul meg, savós szemei félvakon merednek a baldachin tetejére. S mintha végszóra lenne, a villa előtte kert gyöngykavicsán ló patáinak erőteljes hangja hangzik fel.*
-Már itt is van, szólok neki, hogy az Úr várja.
*Egyenesedik fel, s indul meg az ajtó irányába.
A ló hollófekete, fényes szőrű, vagyonokat érő paripa. Patái felett, bokái körül fekete, dús szőr, háta szép ívű, feje nemes tartású. Sörénye és farka kissé hullámos, és szintén nagyon dús, mely úgy lobog a még mindig ügetésben nyargaló hátasról, mint valami zászló, ráfeküdve olykor a lovas kezére, karjára.
A lovas is érdekes látvány. Első pillantásra, mintha ifjú, délceg férfi lenne, s csak erősebb odafigyeléssel állapítható meg, hogy bizony fiatal nőről van szó. Haja épp oly fekete és fényes, mint lova sörénye, és épp olyan hullámos, és dús is. Szemei azúrkékek, szigort sugároznak magukból. Ebben a megszólalásig hasonlít az ágyban fekvő öregemberre. Legalább is, mielőtt amazt ágyba döntötte volna a betegsége. A lány öltözéke épp a lovaglásnak megfelelő, nadrág, melynek szára erős csizmában tűnik el, felül a puha és meleg inget, szintén meleg, de erős, derékig érő bőrkabát fedi. Haját csupán egy szíj fogja össze a tarkónál, s feje tetejére puha nemezsapka simul. Kezeit bőr lovagló kesztyűk fedik, s a kantárt fogó jobban apró lóostort tart.
Csupán a feljárat előtti lépcsősor mellett állítja meg a felhorkanó hátast, s mintha csak a lendület vinné őt tovább, úgy ugrik le róla, az eléje szaladó fiatalabb férfi szolga kezébe dobva a kantárt.*
-Gondod legyen rá!
*Dobja oda a szavakat is ellentmondást nem tűrően, s kettesével véve a fokokat indul meg a villába. Mire felér az ajtóhoz, az már nyílik is előtte. A fiatalabb nő engedi be.*
-Kisasszony! *Fejhajtás.* Huofir Úr sürgősen várja a Kisasszonyt.
*Nivere végig pillant a lányon, majd felsóhajt.*
-Mond meg apámnak Idill, hogy azonnal ott vagyok.
*S kettesével véve a fokokat felszáguld az emeletre, innen szól vissza a lánynak.*
-És szólj anyádnak, hogy készítsen nekem egy reggelit. Megéheztem.
*Azzal fordul is, hogy a következő pillanatban eltűnjön szobája ajtaja mögött.*

4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-10 04:33:15
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //

*Majdnem fellök egy járókelőt, úgy vágódik ki a Barakk bejáratán. A botlásból hamar visszanyeri az egyensúlyát és már rohan is tovább. Nem áll meg, nem néz hátra, csak fut, ahogy a lába bírja. Léptei egészen megnyúlnak, mély kortyokban kapkodja a levegőt. Pánik kezd eluralkodni rajta. Biztosan tudja, a férfi gyorsabb, mint ő és semmi kétség, kitartóbb is. A kis utcácskák az egyetlen reménye. Talán ott eltűnhet a Vadász szeme elől. Egyikből fordul a másikba, éles kanyarokban, hirtelen, találomra választva irányt. A szíve a torkában dobog. Izmai égnek. Amilyen forrónak érzi leheletét, olyan fagyosan hideg a tüdejébe szaladó levegő. Reménytelenül eltévedt. Alig néhány hetes ismeretség után a város aligha adta ki neki a titkait. De a lába csak viszi tovább előre. A sarkában érzi a Vadászt. Képzeletében rá mered az idegre pattintott nyílvessző. Szinte érzi a lapockája alatt, a bordái között. Egy becsapódó ablakspaletta hangjára görcsbe rándul. Összehúzza magát a lövés elől. Szorosra zárt szeme nem láthatja, hogy a spalettában nyoma sincs remegve megállapodó vesszőnek. Ő mégis biztos benne. Még mintha a kipattanó, roppanó forgács hangját is hallaná. Bevergődik egy tűzfal mögé. Kushad. Lapul. Könnyek ostromolják, hiszen olyan hangosnak tűnik zilált légzése, döngő üstdobnak a szíve lüktetése. Észre fogja venni... Meg fogja találni!
Nem sok időt hagy magának szusszanni. Kapkodó keze reszket, ahogy tokjába csúsztatja a kardját, amit egész eddig szorongatott. Lekapja a nyakából az ékszert is. El kell rejtenie!
Csak mikor tovább indulna veszi észre, hogy valami felsértette a tenyerét. Vére apró veres pettyeket hagy a hóban, mely lassan erejére talál, s vékony fehérséget von az utcák mocskára. Vajon áldás ez vagy átok? A nyomára vezeti a Vadászt vagy épp hogy eltünteti őket a felemás tekintet elől? Míg ilyen közel van hozzá, sajnos, inkább az első.
Most, hogy a szíve üteme csillapodott kissé, a hideg beférkőzik a ruhái alá. Az izzadság mintha a testére akarna fagyni. Vacog. Fogai össze-összekoccannak a reszketésben, de még mindig túl feszült, hogy ezzel foglalkozzon. Nem maradhat itt tovább.
Kaiyko kendőt teker sebes kezére és tovább iramodik.*

4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-09 00:58:03
 ÚJ
>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az alkimista kisboltja//

*Pontosabban nem tovább indul, inkább visszafelé, legalábbis útirányban mindenképp. Amúgy az élete előrefelé telik, úgyhogy gond nincs. Azonban megint a gazdagnegyedben találja magát, bár így is akarta. Most csak úgy sétálgatni és nézelődni jött vissza, nem igazán szándékozik semmilyen feladatot véghezvinni. Egészen addig, míg nem lát meg itt is egy kis standot az utcán. Nem túl gyakori, hogy legyen ilyesmi a gazdagnegyedben, de egy kis alkimista stand, egy fabódé áll az egyik főutca oldalában, igencsak feltűnő helyen. Eriel arra veszi az irányt, majd jobban szemügyre veszi.*
- Üdvözlöm, segíthetek? *Így érdeklődik az öregúr a stand mögül. Eriel megrázza a fejét.*
- Nem köszönöm, csak nézelődöm. *Mondja mosolyogva, de az öreg hajthatatlan.*
- Ugyan. Itt van ez a citromsárga ital, kegyed nagyon szép, de ez az ügyességén is segít. Csupán háromszáz arany, de garantáltan megéri. *Erielnek nem tetszik, az ajánlat elképesztő, meg is hökken rajta.*
- Háromszáz arany. Egy ilyen üvegcséért? Hah. *Nincs több megjegyzése róla, de arckifejezése elárulja, hogy egy viccnek tartja az árat.*
- Egyedi, a piactéren ilyet nem kap.
- Az lehet. De kapok világoszöldet és világoskéket, összekeverni őket meg nem nagy kunszt. *Felkuncog, mikor látja az öreg döbbent arckifejezését.* Igen, én is tudok ezt-azt alkímiából. *Vallja be szerényen.*
- De hát ez nagyszerű! Jómagam nem vagyok túl ügyes, sosem voltam, csak néhány varázsitalt tudok kikeverni, és azt is csak jegyzetből, nem tudom őket fejből. Csodálatos, hogy kegyed igen. *Magasztalja fel Erielt.*
- A gyakorlat... *Tény, tényleg gyakorlat, csak nem az alkímiáé. Hanem "gyakorlat" alkimista-kereskedő kliensével.*
- Keresek úgyis valakit, aki készít nekem italokat, és eladónak is beáll. Nincs kedve kegyednek a dologhoz? *Eriel elgondolkodik. Miért is ne? Elvégre gond nem lehet belőle.*
- Rendben, legyen. *Az öreg beengedi a bódéba. Bent nehézkesen férnek el. A fatákolmány ugyan szépen le van festve, egyik oldalán világoskék varázsital van felmázolva, de belül inkább rozogának tűnik. Alig kétszer egy méteres belső tér, és ezen kívül egy méter mély, méter széles nagy polc, így jön ki a bódéra a háromszor egy méteres alapterület. Kis pult is van, a másik rövidebb oldalon, ahol nincs ott a szekrény. A bejárat pedig az oldalában van, és egy fémakasztóval van lezárva. Persze csak miután Eriel belépett. Boldogan nézi végig a kínálatot, főleg viszont csak alap bájitalok vannak itt. Tovább beszélgetnek az öreggel az eddigi tapasztalatairól, az meg is mutatja feljegyzéseit, és megbízza Erielt további italok készítésével, amiket ha szeretne, eladhat itt, cserébe az öregnek elmondja, hogy csinálta őket. Jó üzletnek tűnik a tündérlány számára.*

4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:28:18
 ÚJ
>Winyra Jote avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A hiperaktív tündér, avagy neveld meg jól! - Winnél//

*Hogy ki hordja a két nő közül a nadrágot ebben a házban, az egészen egyértelmű. Minden értelemben. Nem szeret és feleslegessé is vált szigorúnak lennie, mióta sorsa összezárta a Vörös tornádóval, amiért meglehetősen hálás is.
A jelen helyzet sem kivétel, míg ő vidám engedékenységgel fordul csupán szárnyasuk ballépése felé, Zia az, ki az atyai szigort képviselteti. Nem is akasztja meg szavakkal a már rituálé számba menő műveletet, mivel hirtelen felgyülemlett feszültségét vezeti le némiképp a másik. Csupán magában mosolyogva figyel csendben hol az irkáló, hol a fortyogó kence felé. Amint pedig felcserük kiviharzik, már ott is terem a kotyvalék felett.*
- Szerintem ez már régen kész van.
*Jegyzi meg mókázó hangon tündérkéjük felé.*
- Miket kevertél össze drága?
*Teljesen ugyan nem tudja kizárni, hogy haszontalan a kulimász, mégis elég erős a gyanú, mivel erre következtet. Nem is habozik sokat, elzárja a főzetet és vastag posztót kerítve arrébb teszi a melegtől, az egyik asztal lapjára.*
- Hagyjuk kihűlni, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Addig segítek!
*Nem fogja egyedül hagyni védencüket, egyrészt, mert segítőkészsége a teremtés irányában nem ismer határokat, másrészt, mert kifejezetten kényes első számú konyhájának rendjére és makulátlanságára. Amiről pedig csak úgy győződhet meg, ha tulajdon két kezével teremt rendet a zűrzavarban.
Ha ezzel is megvannak, Heit egy intéssel magával invitálva indul el a főzőkonyhába, ellenőrizni, Sinda mit működött távollétük alatt. Nagyon remélve, hogy az ő raguja biztatóbban néz ki, mint amit hátra hagytak.*
- Biztos éhes vagy már. Mert én nagyon!
*Reméli, hogy Ziát is a helyszínen találja, ha mégsem, konyhalánya biztos készségesen meginvitálja a hölgyeményt egy kellemes ebédre.*

4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-08 14:30:17
 ÚJ
>Amrod Galabrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Barakkba//

*A Szegénynegyedben már éppen tovább haladt volna, amikor valaki megrángatta a köpenye szegélyét. Az egyik gyermek volt az, koszos arcában, mint valami égkövek csillogtak a kék szemek.
Egy világoskék italt nyújt át neki egy sáros üvegcsében, majd szó nélkül visszafut, hogy tovább keresse az eldobott aranyakat a sáros hólében.
Az elf megborzongva fordul el a látványtól, hogy sietős léptekkel elhagyja a negyedet.
A következő negyed méltán érdemelte ki a Gazdagnegyed elnevezést. Az a pompa és gazdagság, ami az épületekből árad szinte már taszítja őt.
Minden épület előtt egyenruhás őrség áll, az emberek ruházata méregdrága és új, szinte vakítja a szemet.
Egy őrjárat masíroz el mellette, fürkésző tekintettel mérve végig a magas hosszúéletűt. Látszólag nem szívlelik itt az idegeneket.
Újra beleborzong belül, hogy mennyire idegen ez a város a számára. Korábban még egy lerobbant negyeden vezetett át az útja, ahol az emberek és más fajok az utcán éltek még ebben a hidegben is, ahol öregek és gyerekek nyújtották kezüket kérlelve felé, hogy ételt vagy pár érmét osszon. Itt pedig szinte fuldokolnak a gazdagságban. Az itt élők nem is titkolják, sőt, kérkednek vagyonukkal. Az épületek roskadoznak a sok díszítéstől és cicomától.
Eleget látott. A Barakknak már a közelben kell lennie, már ha a fogadós nem irányította el. És végre, a távolban feltűnik a komor épület. Jobb is lesz már odaérni, ez a város egy fertő. Meggyorsítja lépteit, nem esik nehezére hosszú lábaival. Örül neki, hogy maga mögött hagyhatja a Gazdagnegyedet is.*

4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:41:38
 ÚJ
>Rantinrod Essage avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Essage nem siet, hiszen még meg kell fogalmaznia mit is mondjon kedvenc majdnem rokonának. Hiába a kisasszony igényli a szaftos beszélgetést, ha olyan a hangulata. Egész szépen meg is tervezi a dolgot, és már örül, hogy milyen kellemes társalgásban lesz része. Ilyen szinten el is száll az öröm, amikor megtudja, hogy kedvence nincs otthon, és nem tudni pontosan mikor tér haza.~Ó a rohadt életbe, csak nekem lehet ilyen pechem, pedig a barbárok között biztos sikerült volna valamit kezdeni a vad természetével. Talán még egy valamire való férjet is tudtam volna neki találni, ha pár évet eltölt abban a kegyetlen táborban.~Sétál lassan a városban, és nem akar arra gondolni, hogy mi legyen a továbbiakban.*

4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-07 20:10:49
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Nillien//

* Felszabadult, mégis érdekes beszélgetés alakul ki a vacsora közben. Drayen kezében megáll a villa, a kérdés hallatán. Elgondolkodva dől hátra. *
- Ez jó kérdés. De ha belegondolunk jobban, rájöhetünk, hogy nincs különbség. -
* Simítja meg lassan szakállas arcát a mágus. *
- Elvégre az idő viszonylagos, ugyebár. Na most, ti, vagy az elfek tovább éltek, ez igaz. De az életritmusotok ugyanolyan, csupán hozzá lett igazítva az élettartamotokhoz. -
* Áll meg egy korty bor erejéig a férfi, majd folytatja. *
- Ezért tűnik nekik a mi életünk gyorsnak, nekünk meg vontatottnak az övék. Érted? -
* Kérdezi kedvesen, majd maga is elmosolyodik a szer hatása hallatán. *
- Erre kíváncsi leszek. De valóban, az első a karom. -
* Mondja jóízűen falatozva. *
- Hogy mit? Olvasok. Tanulok a templomban. Holnap is terveztem menni. Úgy érzem készen állok egy varázslat elsajátitására. Velem tartasz? -
* Néz a másikra csillogó szemekkel. *

4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-07 09:05:16
 ÚJ
>Nillien Fallenha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Drayen//

*Mosolyogva szippant egyet vidáman a levegőből. Most az egyszer úgy érzi, hogy nem kell minden apró neszre hegyeznie a füleit, s nem kell attól tartania, hogy valaki megtámadja az erdőben, vagy Eiris esik-e bele egy a vadaknak szánt csapdába.*
- Tudom én persze, már nincs is bennem nyomás emiatt. *Kacsint egyet, de azért azon elkacarászik, hogy az állatokat kérdezze meg saját magáról. Szinte látja maga előtt, ahogy Abelh az orrát mozgatva nézne rá ugyanazzal a gombszemmel, míg Eiris csak nyakát forgatva ücsörögne vele szemben. Ahogy eddig is, amikor beszédbe óhajtott velük elegyedni. Ha márpedig a fajokról van szó, hát nem fél újabb hirtelenből érkező kérdést dobni a másik felé, miközben helyet foglal az asztalnál és nekilát a másik által felszolgált ételek csipegetésének. Ugyan nem egy nagy étvágyú lány, inkább csak azért eszik, mert kell, így aztán inkább csak mindenből eszik egy picit, s közben kortyolgatja a bort.*
- Mondd csak, nem fura, hogy ilyen rövid ideig éltek? *Veti fel a kérdést, amolyan cseverészés szintjén, majd rögtön meg is bánja. Elpirulva áll meg a kezében az étel, ahogy felnéz a másikra.* Mármint, ne haragudj, de tudod... Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy emiatt ti emberek, hogy éltek? Mert az elfektől csak azt látom, hogy olyan lassan élik az életüket abban a biztos tudatban, hogy sok évet megfognak élni, hogy az már unalmas. S ugye az ellenkezője is bebizonyosodott már, hisz senki sem halhatatlan. *Magyaráz, immár újból a megszokott hangnemben.* Bár nem mondanám, hogy az én életem csupa kaland. *Teszi hozzá mosolyogva és az ajkához emeli a kupát.*
- Az Ördögvigyor? *Huncut mosoly terül szét arcán, és apró kacarászást hallat.* Tudod, egyszer összekevertem egy gyógynövénnyel és ezt főztem meg teaként. Hát okozott néhány vidám pillanatot. *Kuncog tovább.* Van benne valami, ami nem sok időre ugyan, de mégis elűz minden komoly gondolatot a fejedből és csak a gondtalanság marad, muszáj kipróbálnod. *Kacsint a végén egyet.* Persze csak miután elláttuk azt a fránya sebet a karodon. Mondd csak, te amúgy csinálsz valamit? Úgy értem, mivel telnek a napjaid, azon kívül, hogy olykor veszélyes kalandokba elegyedsz néhány kristály kedvéért? *Szegezi tekintetét a másikra, majd hátradől a széken.*

4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-05 16:33:54
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

*Zrekilben a faji keretek megvitatása nagyon komoly gondolatmenetet indított el, aminek a legvégén egy igazán nagyon fontos felismeréshez jutott, amely alapjaiban rengetheti meg a világ hitét, és ezt ki mondja:*
- Ha tündér lennék, tudnék repülni *persze igencsak... súlyos tündér lenne, de akkor is tündér, és talán kicsit tudna repkedni is. Ezért lesz majd szüksége egy Tretilre, hogy gnómként is repkedhessen. Viszont ennél vannak fontosabb dolgok is, például biztonságba helyezni a bort, majd pedig elhagyni a pincét, mielőtt a varázslatnak vége szakad, ők meg ott maradnak a sötét pincében. Persze újramormolhatná, de hát... a fene sem tudja, hogy és mint hat ez a finom valóság viselt dolgaira, mivel régebben ezt a varázslatot akár hosszú órákon át is fenn tudta tartani, most meg... Hát de hiába, változó világban élünk, ezért Zrekil is vele változik, és megszokja az ilyen apróbb ostobaságokat. Viszont amit a lány mond, az rendkívül érdekesen hát, még hogy sokkal több pénz? Fel kéne keresni azt a helyet... De helyette inkább egyelőre valami jobb jut az eszébe.*
- Meglátjuk, az egyik üveget most rögtön elviszem ajándékba egy szerencsésnek, aki éppen most van szolgálatban a mesteremberek közül. A templom pedig... *megvakarja a fejét* Hát jöhetsz, bár nem tudom, a főpap mennyit fog engedni neked, még abba is nehezen ment bele, hogy én bármit csinálhassak. Viszont rajtam nem múlik, gyere nyugodtan *azzal a borokat az egyik üres szekrénybe halmozza, és eztán már percek múlva kint is van a kúriából, ha pedig a hölgy is kijutott, akkor zárja. Ezután az üveg borral a kezében megindul a gazdagnegyed utcáin, persze nem rohan, kényelmes tempóban halad, egyrészt mert nem siet, másrészt nehogy a gnóm leányzó elszakadjon tőle. A megfelelő épület elé érve megjegyzi:*
- Na, ide most bemegyek egy kicsit, ha gondolod, jöhetsz, bár nem tart soká. Éppen csak szükségem lesz egy csapat mesteremberre, akik kipofozzák a pincét *azzal be is lép, és átsétál az első folyosón, be a méretes terembe, ami kicsit ivóra emlékeztet a sok szék és asztal miatt. Elszórva a teremben akadnak bőven tagbaszakadt munkások, az egyikük pedig fel is áll, és odasétál a gnómhoz, hogy megtudakolja, miben lehetnek szolgálatára.*
- Egy pincét kéne kipofozni *jegyzi meg, miután átadta az ajándék bort* A döngölt padlót masszív kőlapokkal lefedni, a falakat lefesteni, kisimítani, a plafont úgyszintén. Körben fáklya- és gyertyatartókat elhelyezni úgy, hogy az egész hely nappali fényben úszhasson, ha úgy adódik. És a legfontosabb, hogy középre, a pince közepére egy nagyjából másfél méter magas, tíz méter széles kör alapú kőtömböt helyezzenek. Annak a közepén pedig legyen egy nagyjából három méter széles kör alakú lyuk, tehát az egész egy vastag gyűrű legyen, ha úgy tetszik. A külsejére négy egyenletesen elhelyezkedő ponton vasból készült fáklyatartókat szereljenek, két átellenes oldalon pedig egy kőlap legyen, ami lépcsőnek lesz tökéletes *amennyiben a mester megértette, miről van szó, Zrekil átadja az 1000 arany előleget (Mesélő (Mort)) , illetve kúria kulcsát, majd pedig (amint megtudta, hány napig fognak tartani a műveletek) elköszön, és elindul kifelé, ha a lány bejött vele, akkor nyilván vele együtt, egyébként odakint gyorsan megkeresi, hogy elindulhassanak immáron a templom felé.*

A hozzászólás írója (Zrekil Losef) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 16:34:23

4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-04 11:06:06
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

* Cralan nyugodt tempóban sétál a gazdagnegyedben. Ritkán jár erre, így figyelme inkább a pompás villákra irányul, mint az útra. Sok kérdés merül fel a fejében, ezzel az úttal kapcsolatban, ám elhatározta, hogy nyitott elmével áll majd a család elé, félretéve előitéleteit. *
~ Talán ők mások, úgy mint én. Különben a város aligha tűrné meg őket. ~
* Gondolja magában, miközben egy sarkon befordulva megpillant egy házat, amire illik a leírás. *

4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-12-03 19:33:54
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Egy lépés a ranglétrán//

*Úgy érzi, nagyon nincs a kezében a helyzet. Nem tudja, ki ez az ember, kit hív be, mikor mi történik, ami elég problémás, hogyha az ember egy életre-halálra menő verseny részese, ahol bármikor tokát metszhetik. Mindenesetre alaposan felkészül minden eshetőségre.*
- A vetélytársam lenne az a másik vendég?
*Érdeklődi meg, mert ha igen, lehet a legjobb lesz úgy elbeszélgetni vele, hogy közben esetleg a másik harcképtelen, netán ő neki van olyan védelme, hogy nem tudnak ártani neki. Mindenesetre amennyiben kiderül még a belépése előtt, hogy a vetélytársáról van szó, akkor inkább feláll, és elhúzódik a szoba közepéről, megértését kérve a nemesnek, vagy magát nemesnek kiadó személynek.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343