Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1948. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:20:03
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Minden örömmel és reménnyel teli oda-út után meg kell történnie a lélekemésztő, de finanszírozás híján szükséges visszaútnak is; ez most sincs másképp, ahogy csuklyája alatt borús ábrázattal tocsog a mocsári környék nedvességtartalma miatt örökké nedves kitaposott úton. De hé, legalább lesz mit megmutatnia barátainak, és nem csak azután látja őket, miután kiolvasta a torony összes kötetét, a megnyűtt ponyváktól a tiltott darabokig. Ki tudja, addigra talán egy kikövezett utat is kiépítenek ide, hogy ne kelljen minden túra után órákig súrolnia a sarat a cipellőjéről, és a köpenyéről.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:46:04
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:46:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Nem érti mire ez a nagy hiszti, eddig a lány örült, ha a közelében lehetett, most pedig mintha futna előle. Mai felhúzza kissé az orrát, de aztán egy vállvonás után ráébred, hogy ő sem vágyik másra, minthogy minél előbb hazaérjenek és egyedül lehessen. Ezért hát nem tudja hibáztatni a feketeséget.
Azonnal jobb a közérzete, ahogy végre a friss levegőre kerülnek. Nem sokáig élvezheti ugyan, mert hamar elérnek az ingoványhoz, ami számára olyan mindig, mintha valamelyik ócska lebuj árnyékszéke lenne. Nem elég, hogy érzékeny minden szagra, de még a látvány is olyan, mintha túltelítődött volna és egyszerűen csak kiöntött volna egészen a kerti pázsitra. Bár a pázsit igen szelíd szó a rohadt nádra, ami kikandikál a lápból. Úgy tűnik nem csak drága húga kelt ma fel bal lábbal, hanem Mai is. Igazából minden probléma, amíg át nem verekszik magukat ezen az undorító vidéken. Éppen ezért egy árva szót sem szól az út ezen részén, annak pedig kifejezetten örül, hogy gyorsítani kell. Bólint, bár ezt a másik nem láthatja, de nem különösebben érdekli. Eztán, amikor már tényleg biztos a talaj és elhárul a veszély, hogy nyakig merüljön a lovával együtt valamibe, amibe nem szeretne, vágtába kezd. Bors még élvezi is. Legalább ő.*
*Nem érti mire ez a nagy hiszti, eddig a lány örült, ha a közelében lehetett, most pedig mintha futna előle. Mai felhúzza kissé az orrát, de aztán egy vállvonás után ráébred, hogy ő sem vágyik másra, minthogy minél előbb hazaérjenek és egyedül lehessen. Ezért hát nem tudja hibáztatni a feketeséget.
Azonnal jobb a közérzete, ahogy végre a friss levegőre kerülnek. Nem sokáig élvezheti ugyan, mert hamar elérnek az ingoványhoz, ami számára olyan mindig, mintha valamelyik ócska lebuj árnyékszéke lenne. Nem elég, hogy érzékeny minden szagra, de még a látvány is olyan, mintha túltelítődött volna és egyszerűen csak kiöntött volna egészen a kerti pázsitra. Bár a pázsit igen szelíd szó a rohadt nádra, ami kikandikál a lápból. Úgy tűnik nem csak drága húga kelt ma fel bal lábbal, hanem Mai is. Igazából minden probléma, amíg át nem verekszik magukat ezen az undorító vidéken. Éppen ezért egy árva szót sem szól az út ezen részén, annak pedig kifejezetten örül, hogy gyorsítani kell. Bólint, bár ezt a másik nem láthatja, de nem különösebben érdekli. Eztán, amikor már tényleg biztos a talaj és elhárul a veszély, hogy nyakig merüljön a lovával együtt valamibe, amibe nem szeretne, vágtába kezd. Bors még élvezi is. Legalább ő.*
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:29:44
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:29:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Most türelmetlen, és nem veszi jó néven a kifogásokat. Eddig tartott, hogy jól érezte magát négy fal közt hercegnősködve. Menni akar.*
- Na végre. *Fújja ki a mérgében visszatartott levegőt, mikor Mai közli, hogy elindulhatnak. A többi mondandójára nem is reagál, pedig örülnie kéne annak, hogy otthon, hozzá közel fog aludni, de az ilyesfajta, hétköznapi gondolatok már nem férnek bele az amúgy is túlterhelt elméjébe. Szóval aludjon Mai, ahol akar, neki most mindegy.*
~Már ha tud…~ *Nyilall a fejébe ismét a halk suttogás. Alig hallhatóan fel is nyög miatta, majd megrázza a fejét, hogy kiűzze onnan, bármi is az. Fogja a holmijait, s a félvérrel karöltve maguk mögött hagyják az elmúlt pár napban otthonukként szolgáló szobát, nem sokkal később pedig a Mágustornyot és végül a Lihanechi-tavat is.
Az ingoványos fertőn vágnak keresztül, de szerencsére nekik ezúttal sem kell a sárban dagonyázniuk, a lovak pedig könnyedén gázolnak át a mocsáron, amíg nem térnek a kitaposott ösvényről.*
~Éhes…~ *Fájdalmasan dobban meg a szíve. Fejét oldalra kapja, mert a hangot mintha most nem a fejéből, hanem valahonnan a távolból hallaná.*
- Mai! Kicsit növeljünk a tempón! *Rossz előérzete van, de nem árulja el, csak gyorsít a lovával, hátha elmúlik majd, miután maguk mögött hagyják eme baljós környéket.*
*Most türelmetlen, és nem veszi jó néven a kifogásokat. Eddig tartott, hogy jól érezte magát négy fal közt hercegnősködve. Menni akar.*
- Na végre. *Fújja ki a mérgében visszatartott levegőt, mikor Mai közli, hogy elindulhatnak. A többi mondandójára nem is reagál, pedig örülnie kéne annak, hogy otthon, hozzá közel fog aludni, de az ilyesfajta, hétköznapi gondolatok már nem férnek bele az amúgy is túlterhelt elméjébe. Szóval aludjon Mai, ahol akar, neki most mindegy.*
~Már ha tud…~ *Nyilall a fejébe ismét a halk suttogás. Alig hallhatóan fel is nyög miatta, majd megrázza a fejét, hogy kiűzze onnan, bármi is az. Fogja a holmijait, s a félvérrel karöltve maguk mögött hagyják az elmúlt pár napban otthonukként szolgáló szobát, nem sokkal később pedig a Mágustornyot és végül a Lihanechi-tavat is.
Az ingoványos fertőn vágnak keresztül, de szerencsére nekik ezúttal sem kell a sárban dagonyázniuk, a lovak pedig könnyedén gázolnak át a mocsáron, amíg nem térnek a kitaposott ösvényről.*
~Éhes…~ *Fájdalmasan dobban meg a szíve. Fejét oldalra kapja, mert a hangot mintha most nem a fejéből, hanem valahonnan a távolból hallaná.*
- Mai! Kicsit növeljünk a tempón! *Rossz előérzete van, de nem árulja el, csak gyorsít a lovával, hátha elmúlik majd, miután maguk mögött hagyják eme baljós környéket.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-07 07:42:16
Üzenet elküldve: 2025-03-07 07:42:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Sokszor az az érzése, hogyha a másiknak valami olyat mond, amit hasznosíthatna is akár, akkor az előbb illan el a sötét kis elméjéből, mintha olyat magyarázna, aminek semmi értelme. Lehetne ezzel mit kezdeni talán, de tényleg elfáradt ebben az egészben Mai is. Sok az újdonság az életben és talán jobban megéri azokat az elméket fényesíteni, gyógyítgatni, akik hajlandóak is némi változásra, bár azért a feketeség is szokott viszonylag jó állapotban lenni. Csakhogy ezt ő nem tudja kordában tartani, esetleg, ha minden nap vele lenne, ami pedig kivitelezhetetlen.
Szótlan lovagolnak hát tovább, amíg nem jönnek az újabb kérdések-válaszok, azt már szinte megszokta, hogy ilyen rövidzárlatok keletkeznek a másik agyában, megmosolyogja halványan csupán, mintha semmi gond nem lenne. Aztán csak mond valamit, ami igen érdekes. Szeretne jól válaszolni, de már maga sem tudja, hogy lát-e valamit olykor a lány, vagy csak próbál megfogalmazni valamit, hogy legyen válasza. Nem hazugságnak gondolja persze, hanem valami megfelelésnek ismét. Persze azon sem csodálkozna ha a félelmet tényleg alakként látná.*
- Nem tudom, Nori, ha jókor jelez, akkor az a förtelem jó. De nem tudom, mikor látod és milyen helyzetekben. Lehetséges, hogy tényleg segít, hogy ne rohanj bele valamibe, ami neked nem tesz jót, de az is, hogy át kellene rajta verekedned magad, hogy utána tényleg jó legyen. Ehhez többet kellene tudnom.
*Ezért kellene beszélni. Ennyiből senki nem állapítja meg, hogy segítségére van-e az a „förtelem”, avagy nem. Mindenesetre már jól tudja, hogy nem ugyanazt nevezik annak.
A lány leszáll a lóról, Mai pedig csak nézi a földet. Undor lesz rajta úrrá, ő bizony egyáltalán nem akar mocskos és saras lenni, bőven elég az út pora, a rothadó növények szaga és, hogy mindig a ló lába elé kell nézni, hogy ne gázoljanak bele térdig valamibe, amibe nem volna bölcs. Kiül az arcára is, inkább lépésben halad. Amúgy sem ért a növényekhez, hacsak nem lát valami kirívót ő bizony ott marad Borson. Amúgy is rengeteg időt vesztegettek a piaccal, soha nem érnek a toronyhoz. Nagyot sóhajt, de nem sürget. Még.*
*Sokszor az az érzése, hogyha a másiknak valami olyat mond, amit hasznosíthatna is akár, akkor az előbb illan el a sötét kis elméjéből, mintha olyat magyarázna, aminek semmi értelme. Lehetne ezzel mit kezdeni talán, de tényleg elfáradt ebben az egészben Mai is. Sok az újdonság az életben és talán jobban megéri azokat az elméket fényesíteni, gyógyítgatni, akik hajlandóak is némi változásra, bár azért a feketeség is szokott viszonylag jó állapotban lenni. Csakhogy ezt ő nem tudja kordában tartani, esetleg, ha minden nap vele lenne, ami pedig kivitelezhetetlen.
Szótlan lovagolnak hát tovább, amíg nem jönnek az újabb kérdések-válaszok, azt már szinte megszokta, hogy ilyen rövidzárlatok keletkeznek a másik agyában, megmosolyogja halványan csupán, mintha semmi gond nem lenne. Aztán csak mond valamit, ami igen érdekes. Szeretne jól válaszolni, de már maga sem tudja, hogy lát-e valamit olykor a lány, vagy csak próbál megfogalmazni valamit, hogy legyen válasza. Nem hazugságnak gondolja persze, hanem valami megfelelésnek ismét. Persze azon sem csodálkozna ha a félelmet tényleg alakként látná.*
- Nem tudom, Nori, ha jókor jelez, akkor az a förtelem jó. De nem tudom, mikor látod és milyen helyzetekben. Lehetséges, hogy tényleg segít, hogy ne rohanj bele valamibe, ami neked nem tesz jót, de az is, hogy át kellene rajta verekedned magad, hogy utána tényleg jó legyen. Ehhez többet kellene tudnom.
*Ezért kellene beszélni. Ennyiből senki nem állapítja meg, hogy segítségére van-e az a „förtelem”, avagy nem. Mindenesetre már jól tudja, hogy nem ugyanazt nevezik annak.
A lány leszáll a lóról, Mai pedig csak nézi a földet. Undor lesz rajta úrrá, ő bizony egyáltalán nem akar mocskos és saras lenni, bőven elég az út pora, a rothadó növények szaga és, hogy mindig a ló lába elé kell nézni, hogy ne gázoljanak bele térdig valamibe, amibe nem volna bölcs. Kiül az arcára is, inkább lépésben halad. Amúgy sem ért a növényekhez, hacsak nem lát valami kirívót ő bizony ott marad Borson. Amúgy is rengeteg időt vesztegettek a piaccal, soha nem érnek a toronyhoz. Nagyot sóhajt, de nem sürget. Még.*
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-06 19:31:31
Üzenet elküldve: 2025-03-06 19:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ő is furcsán néz Mai-ra, mikor azt mondja neki, hogy mindig a könnyebb utat választja. Nem azért, mert nem hiszi el, hogy nem mindig az a helyes döntés, hanem mert ő úgy érzi, hogy így is sokszor túl nehéz az életében minden.*
- Hümm. Nem tudom. Majd meglátjuk. *Szeretné befogadni, amit mondani akarnak neki ezért is válaszol most csak ennyit. A többit elraktározza, aztán vagy emlékszik majd rá később is, vagy nem, de itt és most nem akar vitatkozni a lánnyal. Majd a toronyban, biztonságban megpróbálja kiönteni neki a lelkét, ahogy kéri.
Árnyék patái közben már tocsognak a sárban, ahogy a végtelen pusztát felváltja a baljós kiállású, mocsaras vidék. Az a környezet, ahol valamiért mindig úgy érzi, mintha hazaért volna, pedig a hely kicsit sem bizalomgerjesztő. Haladnak tovább, s ő kíváncsian kérdez, őszintén érdekli, hogy Mai vajon ismeri-e a megoldást azokra a kacifántos feladványokra, melyek megfogalmazódnak az ő kis kobakjában.*
- Mivel? *Bután pislog, mikor végül egy kérdést kap válaszul, közben megállítja a lovat. Már el is felejtette, hogy milyen gondolatok szüleményeiként formálódtak az előbbi mondatai. Így felettébb nehéz lesz elmondani, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Umm… izé. Arra, hogy… arra… Nem tudom, ne haragudj, elfelejtettem! *Szégyelli magát, és látszik az arcán, ahogy erőlködik, hogy eszébe jussanak az emlékképek. S hirtelen be is villan egy előtte, egy félelmetes. A förtelemről. Szemei ijedten tágulnak ki, ide-oda járnak, majd végül Mai kékjeiben keresik a védelmet.*
- Ó! A förtelem egy ronda, sápadt alak, és visít. Jó közelről néz rám mindig. Nem sétál, hanem megjelenik, egyszer csak ott van. Azt jelzi nekem, hogy nem vagyok jó helyen, és meneküljek, gyorsan. *Valóságosnak látja azt a képet, amit a furcsán működő agya formál a félelemről. Ami másnak ösztönös érzés az életben maradáshoz, az neki egy kín is egyben, mert ébren lát rémálmokat.*
- Őt soha nem keresem, de sokszor megtalálom. Hogy lehet valami jó, ami ennyire ijesztő? *Igen, arról van szó, hogy fél a félelemtől. Közben leszáll a lóról. Bakancsát egyből beborítja a víz és a sár, de nem foglalkozik vele. Elkezd a környéken nézelődni, kutatni.*
- Ha látsz különlegesnek tűnő növényeket, akkor ne hagyd ott őket! Errefelé találhatunk olyanokat, amelyek jól jöhetnek. *Talán kielégítő magyarázatot nem adott, hogy miért kell az ingovány közepén megállni, de majd a természet megmagyarázza, ha megtalálta a kincseit.*
*Ő is furcsán néz Mai-ra, mikor azt mondja neki, hogy mindig a könnyebb utat választja. Nem azért, mert nem hiszi el, hogy nem mindig az a helyes döntés, hanem mert ő úgy érzi, hogy így is sokszor túl nehéz az életében minden.*
- Hümm. Nem tudom. Majd meglátjuk. *Szeretné befogadni, amit mondani akarnak neki ezért is válaszol most csak ennyit. A többit elraktározza, aztán vagy emlékszik majd rá később is, vagy nem, de itt és most nem akar vitatkozni a lánnyal. Majd a toronyban, biztonságban megpróbálja kiönteni neki a lelkét, ahogy kéri.
Árnyék patái közben már tocsognak a sárban, ahogy a végtelen pusztát felváltja a baljós kiállású, mocsaras vidék. Az a környezet, ahol valamiért mindig úgy érzi, mintha hazaért volna, pedig a hely kicsit sem bizalomgerjesztő. Haladnak tovább, s ő kíváncsian kérdez, őszintén érdekli, hogy Mai vajon ismeri-e a megoldást azokra a kacifántos feladványokra, melyek megfogalmazódnak az ő kis kobakjában.*
- Mivel? *Bután pislog, mikor végül egy kérdést kap válaszul, közben megállítja a lovat. Már el is felejtette, hogy milyen gondolatok szüleményeiként formálódtak az előbbi mondatai. Így felettébb nehéz lesz elmondani, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Umm… izé. Arra, hogy… arra… Nem tudom, ne haragudj, elfelejtettem! *Szégyelli magát, és látszik az arcán, ahogy erőlködik, hogy eszébe jussanak az emlékképek. S hirtelen be is villan egy előtte, egy félelmetes. A förtelemről. Szemei ijedten tágulnak ki, ide-oda járnak, majd végül Mai kékjeiben keresik a védelmet.*
- Ó! A förtelem egy ronda, sápadt alak, és visít. Jó közelről néz rám mindig. Nem sétál, hanem megjelenik, egyszer csak ott van. Azt jelzi nekem, hogy nem vagyok jó helyen, és meneküljek, gyorsan. *Valóságosnak látja azt a képet, amit a furcsán működő agya formál a félelemről. Ami másnak ösztönös érzés az életben maradáshoz, az neki egy kín is egyben, mert ébren lát rémálmokat.*
- Őt soha nem keresem, de sokszor megtalálom. Hogy lehet valami jó, ami ennyire ijesztő? *Igen, arról van szó, hogy fél a félelemtől. Közben leszáll a lóról. Bakancsát egyből beborítja a víz és a sár, de nem foglalkozik vele. Elkezd a környéken nézelődni, kutatni.*
- Ha látsz különlegesnek tűnő növényeket, akkor ne hagyd ott őket! Errefelé találhatunk olyanokat, amelyek jól jöhetnek. *Talán kielégítő magyarázatot nem adott, hogy miért kell az ingovány közepén megállni, de majd a természet megmagyarázza, ha megtalálta a kincseit.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-06 10:22:26
Üzenet elküldve: 2025-03-06 10:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Az ingoványos vidéken nehéz a haladás. Egy a karavánok által használt úton igyekszik haladni a szekérrel, mert tudja jól, hogy itt, ha elakad, akkor senki nem fog segíteni rajta. Nem egy barátságos környék ez. Nyirkos, párás és büdös. A bogarak is jobban járják őket, ami nincs kedvére a kancának sem. Ide már mondjuk azért néha napján legalább eljut egy őrjárat, ami hamis biztonságérzetett kelthet az ember szívében. Szerencsére a város már közel van legalább. Ezt az utolsó nehéz terepet kell legyűrni és aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Rájuk is fog férni már, mivel ez a pár nap elég mozgalmas volt. De addig még el kell jutni és nem véletlenül kockáztatott azzal, hogy erre került. Értékes növények után kutat útközben. Ha lát valami ígéreteset, akkor megállítja a szekeret és hamar begyűjti. Egy ponton még egy gyors pihenőt is beiktat, ami alatt szintén körbeles a környéken, de csak nagyon óvatosan. A botját mindig maga előtt tartja, mert azzal ellenőrzi a talaj minőségét. Nem szeretne egy lenni az itt oszladozó tetemeknek. A szagból ítélve akad már itt jóbőven. A pihenő után újfent folytatja az utazást. Hamarosan a mocsárnak is végett kell érnie.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-03 09:56:46
Üzenet elküldve: 2025-03-03 09:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Az est leple alatt magához ragadja felszereléseit, majd elhagyja a mágustorony nyújtotta biztonságot. Nem gyalog tervezi megtenni ezt az utat, hanem a utolsó szekérre készül felpattanni, amit még napokkal ezelőtt beszélt le a kocsissal.
Szerencséjére a kocsisnak nincs jobb dolga, mintsem megvárni a fiatal mágust, bár talán nem is azért várta meg mert olyan önzetlen volna. Bár játssza a kedves kocsis szerepét Derk tisztában van vele, hogy ha egy mágus van a fedélzeten, akkor sokkal biztonságosabb lesz az esti út, mint ahogyan azt előre tervezte. Még jól is jön neki, mert reggelre akart odaérni, és Derk segítségével ez így is lesz!
Felpattan hátulra, hogy elkezdődjön az igen hosszú útja a város felé. Gyorsan munkát kell keresnie, különben nem lesz képes folytatni a tanulmányait. *
Szerencséjére a kocsisnak nincs jobb dolga, mintsem megvárni a fiatal mágust, bár talán nem is azért várta meg mert olyan önzetlen volna. Bár játssza a kedves kocsis szerepét Derk tisztában van vele, hogy ha egy mágus van a fedélzeten, akkor sokkal biztonságosabb lesz az esti út, mint ahogyan azt előre tervezte. Még jól is jön neki, mert reggelre akart odaérni, és Derk segítségével ez így is lesz!
Felpattan hátulra, hogy elkezdődjön az igen hosszú útja a város felé. Gyorsan munkát kell keresnie, különben nem lesz képes folytatni a tanulmányait. *
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-01-10 19:17:55
Üzenet elküldve: 2025-01-10 19:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Sötétben lángoló ökle képes egy-két métert megvilágítani a vagonon túl; a paták és kerekek által hagyott nyomok rendetlen szimbólumokat kevernek a földbe, és érzi ahogy a hideg levegő próbál bejutni hozzájuk, mielőtt a vibráló sárgás fal megállítaná azt. Kicsit hátborzongató képet kelt az út melletti sötétség, és aki nem járt még itt, az nem tudja hogy mellettük már megszűnik szilárdnak lenni a föld, és nem csak erdei rágcsálók vannak lesben az agresszívan terjedő növényzeten túl...
Hízelegtetően simogatja egoját Derk nevezetű mágustanonctársának a dicsérete, de egyhamar kinyitja kezét, megszüntetve ezzel a lángokat.* ~ Egy csepp a pohárban. ~ *És minden bizonnyal ő is hamar rá fog erre jönni az elkövetkezendő napokban, hacsak nem látogatni jött.*
- Nyápic? *Ugyan nem akkora elismeréssel nézi a barnahajú ujján vidáman lobogó lángot, mint amaz az előbb az övét, de az arcán kialakú arckifejezés nem utal lenézésre. * - Próbáld meg ezt a mocsaras és sötét utat egyedül és fény nélkül megtenni, és utána hívd nyápicnak. Én inkább szerénynek mondanám. *Egyetlen fáklya is jelentheti a különbséget az élet és a halál között, és ez a kis vajákos-trükk igenis felér egy fáklyával.*
- Nem hinném hogy bárki elégedett lenne csak egy elem tökéletesítésével, ahogy én sem! De nem, én még továbbra is a tűzágat tanulom, ahogy azt is fogom addig folytatni, amíg biztos nem leszek benne, hogy már csak a fejemet fogom a falba csapkodni még több szikrával. De persze ajánlani sem ajánlom, hogy rögtön kétfelé nézzél; nem tartom magamat tompának, de egyszerre két ágat tanulni förtelmesen nehéz. Mintha folyamatosan két irányba próbálnál nézni, minden elemnek megvannak a maga nézetei, szabályai és szokásai. Azt ajánlom hogy még ne gyötörd magad a többivel, ha arra gondolnál.
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.10 19:21:22
*Sötétben lángoló ökle képes egy-két métert megvilágítani a vagonon túl; a paták és kerekek által hagyott nyomok rendetlen szimbólumokat kevernek a földbe, és érzi ahogy a hideg levegő próbál bejutni hozzájuk, mielőtt a vibráló sárgás fal megállítaná azt. Kicsit hátborzongató képet kelt az út melletti sötétség, és aki nem járt még itt, az nem tudja hogy mellettük már megszűnik szilárdnak lenni a föld, és nem csak erdei rágcsálók vannak lesben az agresszívan terjedő növényzeten túl...
Hízelegtetően simogatja egoját Derk nevezetű mágustanonctársának a dicsérete, de egyhamar kinyitja kezét, megszüntetve ezzel a lángokat.* ~ Egy csepp a pohárban. ~ *És minden bizonnyal ő is hamar rá fog erre jönni az elkövetkezendő napokban, hacsak nem látogatni jött.*
- Nyápic? *Ugyan nem akkora elismeréssel nézi a barnahajú ujján vidáman lobogó lángot, mint amaz az előbb az övét, de az arcán kialakú arckifejezés nem utal lenézésre. * - Próbáld meg ezt a mocsaras és sötét utat egyedül és fény nélkül megtenni, és utána hívd nyápicnak. Én inkább szerénynek mondanám. *Egyetlen fáklya is jelentheti a különbséget az élet és a halál között, és ez a kis vajákos-trükk igenis felér egy fáklyával.*
- Nem hinném hogy bárki elégedett lenne csak egy elem tökéletesítésével, ahogy én sem! De nem, én még továbbra is a tűzágat tanulom, ahogy azt is fogom addig folytatni, amíg biztos nem leszek benne, hogy már csak a fejemet fogom a falba csapkodni még több szikrával. De persze ajánlani sem ajánlom, hogy rögtön kétfelé nézzél; nem tartom magamat tompának, de egyszerre két ágat tanulni förtelmesen nehéz. Mintha folyamatosan két irányba próbálnál nézni, minden elemnek megvannak a maga nézetei, szabályai és szokásai. Azt ajánlom hogy még ne gyötörd magad a többivel, ha arra gondolnál.
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.10 19:21:22
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1929-1948