Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-09-05 23:18:48
Üzenet elküldve: 2020-09-05 23:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 1. kör//
*Laor válaszára csak biccent, majd távozik mellőle. Örül, hogy ebben egyetértenek, ha másban nem is, és számíthat Laorra, hogy azt fogja tenni, amit a józan ész megkövetel.*
-Mindenesetre nem mi fogjuk eldönteni a dolgot. Lehet, hogy tényleg hasznos a szétválás, már ha csak azért is, mert így talán gyorsabbak lennénk. Ahogy itt telik az idő, jobb lenne, ha nem sötétedne be félúton.
*Válaszol Krestvirnek, ám belül mélyen belül egyetért a varázslónővel. A legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy egy ilyen helyen felossza a csapatot. Az első közös harcuk során kiválóan demonstrálták, hogy milyen jól is tudnak együttműködni és fedezni egymás gyenge pontjait. Ám párokban úgy érzi, ez nehezebb lesz.
Röviddel ezután nagyon felgyorsulnak az események. Jó érzéssel konstatálja, hogy erre a démonra is hat a fegyvere, tisztán átszelve ellenfele csuklóját. A sebből pedig vér jön ki olyan mennyiségben, ami alapján meglehetősen rövid idő alatt úgy jósolja, hogy a démon meg fog halni. Hiszen olyan lénnyel még nem találkozott, aminek csak dísznek folyt vér az ereiben.
Most lesz figyelmes arra, hogy Gormogon mögött az egyik fekete toronyból fény kezdett el sugározni.*
-Krestvir! A torony!
*Ha valaki, hát a mágus tudni fogja, hogy mit kezdjen ezzel az információval, és mennyire sürgős.
Időközben mágikus fal jelent meg, hogy elválassza Gormogont a csapattól, mintegy bizonyítékként, hogy a varázslónő sem volt rest. Látja, hogy Laor ki akarta használni az ő támadását, hogy sajátjával bevégezze ellenfelüket, és úgy képzeli, hogy a vágás célt is ért volna.
Viszont még mindig úgy képzeli, hogy a démon el fog vérezni magától, azt pedig nem engedheti meg magának, hogy ránézzen és ellenőrizze a dolgot. Csak Laor parancsait hallgathatja, és a szeme sarkából láthatja, ahogy ezeknek hatására Gormogon hátrálni kezd.
Egy pillanattal később pedig már ez sem adatik meg neki. Újabb démon robban elő a bokorból. Még elég ideje van magában elszörnyülködni a támadója szájának méretén, mielőtt ösztönösen hátrálnia kell pár lépést, hogy ne kerüljön intim közelségbe az említett testrésszel.*
-Egyél szart, Bhaar.
*Válaszol a meglehetősen limitált szókincsű démonnak, mielőtt a változatosság kedvéért megtámadja a fokosával. A lény feje tetejét célozza, remélve, hogy fegyvere baltafejével ketté tudja hasítani a pokolfajzat koponyáját.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.05 23:20:19
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 1. kör//
*Laor válaszára csak biccent, majd távozik mellőle. Örül, hogy ebben egyetértenek, ha másban nem is, és számíthat Laorra, hogy azt fogja tenni, amit a józan ész megkövetel.*
-Mindenesetre nem mi fogjuk eldönteni a dolgot. Lehet, hogy tényleg hasznos a szétválás, már ha csak azért is, mert így talán gyorsabbak lennénk. Ahogy itt telik az idő, jobb lenne, ha nem sötétedne be félúton.
*Válaszol Krestvirnek, ám belül mélyen belül egyetért a varázslónővel. A legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy egy ilyen helyen felossza a csapatot. Az első közös harcuk során kiválóan demonstrálták, hogy milyen jól is tudnak együttműködni és fedezni egymás gyenge pontjait. Ám párokban úgy érzi, ez nehezebb lesz.
Röviddel ezután nagyon felgyorsulnak az események. Jó érzéssel konstatálja, hogy erre a démonra is hat a fegyvere, tisztán átszelve ellenfele csuklóját. A sebből pedig vér jön ki olyan mennyiségben, ami alapján meglehetősen rövid idő alatt úgy jósolja, hogy a démon meg fog halni. Hiszen olyan lénnyel még nem találkozott, aminek csak dísznek folyt vér az ereiben.
Most lesz figyelmes arra, hogy Gormogon mögött az egyik fekete toronyból fény kezdett el sugározni.*
-Krestvir! A torony!
*Ha valaki, hát a mágus tudni fogja, hogy mit kezdjen ezzel az információval, és mennyire sürgős.
Időközben mágikus fal jelent meg, hogy elválassza Gormogont a csapattól, mintegy bizonyítékként, hogy a varázslónő sem volt rest. Látja, hogy Laor ki akarta használni az ő támadását, hogy sajátjával bevégezze ellenfelüket, és úgy képzeli, hogy a vágás célt is ért volna.
Viszont még mindig úgy képzeli, hogy a démon el fog vérezni magától, azt pedig nem engedheti meg magának, hogy ránézzen és ellenőrizze a dolgot. Csak Laor parancsait hallgathatja, és a szeme sarkából láthatja, ahogy ezeknek hatására Gormogon hátrálni kezd.
Egy pillanattal később pedig már ez sem adatik meg neki. Újabb démon robban elő a bokorból. Még elég ideje van magában elszörnyülködni a támadója szájának méretén, mielőtt ösztönösen hátrálnia kell pár lépést, hogy ne kerüljön intim közelségbe az említett testrésszel.*
-Egyél szart, Bhaar.
*Válaszol a meglehetősen limitált szókincsű démonnak, mielőtt a változatosság kedvéért megtámadja a fokosával. A lény feje tetejét célozza, remélve, hogy fegyvere baltafejével ketté tudja hasítani a pokolfajzat koponyáját.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.05 23:20:19
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:09:24
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
-Hó, hó!
*Lassít egy újabb, tócsának álcázott gödör előtt, majd kisebb nehézségek árán szekerestül kikerüli. A pipa még mindig ott figyeg fogai közé csiptetve orra alatt, azonban már nem rég kihunyt benne a parázs. Gazdájának minden koncentrációképességére szüksége van, hogy átverekedje magát a mocsáron és eljusson a Toronyba.
Igazán nagy mázli, hogy százszor tette már meg ezt a távot és alighanem még fogja is.Noha a végtelen hatalmas ingoványt nem, az utat töviről-hegyire ismeri. Pontosan tudja, mely vízfelület rejt keréktörő, akár derékig érő csapdát, hol változik az út vízmosássá, s mely része az az amúgy széles útnak, melybe igen csak belesüppedne újdonsült lovának, Híjasnak patája.
Ami a lovat illeti, igen csak jó boltot csinált. A jószág se nem prüszköl még a megtett úttól, se nem nyihog méltatlankodva. Megy előre, mint egy jó munkaló. A nyergébe aligha fog ülni, azonban míg a kordét elbírja, neki nincs ellenére ez egyáltalán. Jóval kellemesebb utazási formának tartja a szekeret, mint a lovaglást.
Bárhogy is, a látómezején már feldereng a jókora Torony, mi úgy magasodik az Ingovány fölé, akár vigyázó őre.*
-Hó, hó!
*Lassít egy újabb, tócsának álcázott gödör előtt, majd kisebb nehézségek árán szekerestül kikerüli. A pipa még mindig ott figyeg fogai közé csiptetve orra alatt, azonban már nem rég kihunyt benne a parázs. Gazdájának minden koncentrációképességére szüksége van, hogy átverekedje magát a mocsáron és eljusson a Toronyba.
Igazán nagy mázli, hogy százszor tette már meg ezt a távot és alighanem még fogja is.Noha a végtelen hatalmas ingoványt nem, az utat töviről-hegyire ismeri. Pontosan tudja, mely vízfelület rejt keréktörő, akár derékig érő csapdát, hol változik az út vízmosássá, s mely része az az amúgy széles útnak, melybe igen csak belesüppedne újdonsült lovának, Híjasnak patája.
Ami a lovat illeti, igen csak jó boltot csinált. A jószág se nem prüszköl még a megtett úttól, se nem nyihog méltatlankodva. Megy előre, mint egy jó munkaló. A nyergébe aligha fog ülni, azonban míg a kordét elbírja, neki nincs ellenére ez egyáltalán. Jóval kellemesebb utazási formának tartja a szekeret, mint a lovaglást.
Bárhogy is, a látómezején már feldereng a jókora Torony, mi úgy magasodik az Ingovány fölé, akár vigyázó őre.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:01
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 1. kör//
*A látomás olybá tűnik valóság, s a jelenlegi állapot torz megnyilvánulása, bár, ahogyan hangzik, akár több is lehet belőle. A szerencsétlen, vagy inkább várható eseményt megelőzően Carsaadi sikeresen látja el Frandrt bájitallal, s miközben a még gyermeknek tűnő jelenés beszél, bőséggel megérezheti hatását.
Sok mindent lehet gondolni a történtek kapcsán. Talán az álom, nem is igaz, vagy tán a legigazabb. Talán kik látszólag beszéltek nem azok, akiknek mutatták magukat, de az is lehet, hogy mégis. Sajnos ebben a világban, a bizonytalanság a legbiztosabb, meg a csapás ereje, mely Laor mellvértjét éri. Frandr készül. Bár valójában talán egész életében az ilyen és ehhez hasonló harcokra készül. A támadásnál nincs nehéz dolga, mert Gormogon összes dühét az előtte állóra próbálja kifejteni. A bárd megvillan, ahogyan megemelkedik, bár napfény nem éri, mégis erőtől duzzadó lendülettel érkezik, s a Laor felé csapó karba vágódik, azonban nem áll meg. Keresztülhasítva inakat, izmot, s csontokat, vészes reccsenéssel válik el a testtől. Azonnal üvöltés a válasz, bár a lény meg sem rezdül, szinte azonnal próbál cselekedni. Szinte a félkör még meg sem állapodik, Frandr máris továbblép, tekintetével a bokrokat figyelve. Krestvir sem rest, s azonnal felmérve a kínálkozó alkalmat, varázsolni kezd. Éteri szikrák pattognak, s Gormogon előtt egy fal jelenik meg, a puszta energiából felépülve. A lény hátrahőköl, s azonnal kerülni próbálja, természetesen sikertelenül. Dühödten kezdi csapkodni, de azon túl, hogy még idegesebb lesz, semmi más nem történik. Carsaadinak lehetőségében áll a háttérbe húzódni, s mindeközben az út mentén egyre nagyobb a csörgés, többen is közelednek. Quantall varázslata folytán azonnal megérzi... még három másik hatalmas aurájának kiterjedésére figyelhet fel, bár pontos helyüket meghatározni nem tudja, azért ez a történtek kapcsán erőteljesen sejthető.
Az első Frandr mellett, pontosabban előtt jelenik meg, hiszen felé fordul. Azonnal támad. Kissé másabb a kinézete, mint Gormogoné, de hasonlóan torz figura. Jóval magasabb, s két lábon érkezik, álla, szinte mellkasa alá ér, fogak és karmok villannak. Egészen emberi, leszámítva, hogy csak egyetlen szót tud artikulálatlanul üvölteni:*
- Bhaaar! Bhaaar! *Hiába a hatalmas lelógó áll, szinte önálló életet él még így is, harapni készül, de Frandrnek van lehetősége védekezni, s egy hajszállal kerüli el a felé csapódó tűhegyes fogakat, melyek végéből halványzöldes folyadék lágy permetét láthatja kilövellni, szeme sarkából.
Gormogon időközben Laor kiáltására felkapja a fejét, s figyel. Értelmesebbnek látszik, mint Bhar, ez már kommunikációjából is kitűnt, ahelyett, hogy bármerre fordulna, inkább hátrálni kezd, s Alyo egyelőre nem tud az oldalába kerülni, így Laor sem tud támadni, hacsak nem a falra, aminek azonban sok értelme nincs. Egyelőre újabb lény nem tűnik fel. Gormogon sérülése súlyos, a lény vérzik, de úgy tűnik nem különösebben hatja meg, vélhetően a kivéreztetés taktikája, jelen esetben nem lesz hatásos. A csapat még egy dologra felfigyelhet. A tornyok sorrendje mindvégig bizonytalan volt, most sem lehetnek pontosan biztosak benne, hogy melyiket is látják maguk előtt milyen sorrendben, azonban abban a pillanatban, ahogyan Frandr fokosa a lény karját éri, a legkeletebbre álló hirtelen fénypászmát lő a levegőbe a távolban, jóllehet addig változatlan volt, semmilyen reakciót nem mutatott semmire.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 1. kör//
*A látomás olybá tűnik valóság, s a jelenlegi állapot torz megnyilvánulása, bár, ahogyan hangzik, akár több is lehet belőle. A szerencsétlen, vagy inkább várható eseményt megelőzően Carsaadi sikeresen látja el Frandrt bájitallal, s miközben a még gyermeknek tűnő jelenés beszél, bőséggel megérezheti hatását.
Sok mindent lehet gondolni a történtek kapcsán. Talán az álom, nem is igaz, vagy tán a legigazabb. Talán kik látszólag beszéltek nem azok, akiknek mutatták magukat, de az is lehet, hogy mégis. Sajnos ebben a világban, a bizonytalanság a legbiztosabb, meg a csapás ereje, mely Laor mellvértjét éri. Frandr készül. Bár valójában talán egész életében az ilyen és ehhez hasonló harcokra készül. A támadásnál nincs nehéz dolga, mert Gormogon összes dühét az előtte állóra próbálja kifejteni. A bárd megvillan, ahogyan megemelkedik, bár napfény nem éri, mégis erőtől duzzadó lendülettel érkezik, s a Laor felé csapó karba vágódik, azonban nem áll meg. Keresztülhasítva inakat, izmot, s csontokat, vészes reccsenéssel válik el a testtől. Azonnal üvöltés a válasz, bár a lény meg sem rezdül, szinte azonnal próbál cselekedni. Szinte a félkör még meg sem állapodik, Frandr máris továbblép, tekintetével a bokrokat figyelve. Krestvir sem rest, s azonnal felmérve a kínálkozó alkalmat, varázsolni kezd. Éteri szikrák pattognak, s Gormogon előtt egy fal jelenik meg, a puszta energiából felépülve. A lény hátrahőköl, s azonnal kerülni próbálja, természetesen sikertelenül. Dühödten kezdi csapkodni, de azon túl, hogy még idegesebb lesz, semmi más nem történik. Carsaadinak lehetőségében áll a háttérbe húzódni, s mindeközben az út mentén egyre nagyobb a csörgés, többen is közelednek. Quantall varázslata folytán azonnal megérzi... még három másik hatalmas aurájának kiterjedésére figyelhet fel, bár pontos helyüket meghatározni nem tudja, azért ez a történtek kapcsán erőteljesen sejthető.
Az első Frandr mellett, pontosabban előtt jelenik meg, hiszen felé fordul. Azonnal támad. Kissé másabb a kinézete, mint Gormogoné, de hasonlóan torz figura. Jóval magasabb, s két lábon érkezik, álla, szinte mellkasa alá ér, fogak és karmok villannak. Egészen emberi, leszámítva, hogy csak egyetlen szót tud artikulálatlanul üvölteni:*
- Bhaaar! Bhaaar! *Hiába a hatalmas lelógó áll, szinte önálló életet él még így is, harapni készül, de Frandrnek van lehetősége védekezni, s egy hajszállal kerüli el a felé csapódó tűhegyes fogakat, melyek végéből halványzöldes folyadék lágy permetét láthatja kilövellni, szeme sarkából.
Gormogon időközben Laor kiáltására felkapja a fejét, s figyel. Értelmesebbnek látszik, mint Bhar, ez már kommunikációjából is kitűnt, ahelyett, hogy bármerre fordulna, inkább hátrálni kezd, s Alyo egyelőre nem tud az oldalába kerülni, így Laor sem tud támadni, hacsak nem a falra, aminek azonban sok értelme nincs. Egyelőre újabb lény nem tűnik fel. Gormogon sérülése súlyos, a lény vérzik, de úgy tűnik nem különösebben hatja meg, vélhetően a kivéreztetés taktikája, jelen esetben nem lesz hatásos. A csapat még egy dologra felfigyelhet. A tornyok sorrendje mindvégig bizonytalan volt, most sem lehetnek pontosan biztosak benne, hogy melyiket is látják maguk előtt milyen sorrendben, azonban abban a pillanatban, ahogyan Frandr fokosa a lény karját éri, a legkeletebbre álló hirtelen fénypászmát lő a levegőbe a távolban, jóllehet addig változatlan volt, semmilyen reakciót nem mutatott semmire.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-31 15:33:30
Üzenet elküldve: 2020-08-31 15:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*A naivitás a mélységitől se áll távol, de azért tudja mikor van az a pillanat mikor egyáltalán nincs annak helye. Már a varázslata se kellett volna ahhoz, hogy megállapítsák, hogy veszélyben vannak ugyanis a "gyerek" nem tervezte sokáig álcázni magát. Aminek a ténye önmagában se nyugtatja a minden helyzetbe logikát kereső mágust mivel számukra előnytelen dolgokra utal. Amint figyelmeztette a többieket már nyitja is ki a szemét így, azt nem láthatta ahogy vezetőjük elhajolt a karmok elől, de a harc további részét már tudja követni. Bár amúgy olyanok a tharg katonák mint egy csapat amatőr, de ilyenkor mégis képesek összeszokottan dolgozni. Érdekes. Sajnos nincs idő ezen sokat gondolkozni mert fel kell készülni az erősítés érkezésére. Vezetőjük szavaira ő bólint és miután a tündér elé állt, ahogy az előbb is lehunyja a szemét és nekiáll mormolni. Mondhatni elég bártor dolog csukott szemmel védtelen célpontnak lenni, de úgy érzi szükséges. Ha a varázslata sikerült ismét felkiált, de most a társai kivételével közelükben található élőlények számát mondja ki. Ha nem sikerült akkor fél kézzel a fegyvere markolatát fogva idegesen felmorran saját ügyetlenségén.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//Elveszve az időben...//
*A naivitás a mélységitől se áll távol, de azért tudja mikor van az a pillanat mikor egyáltalán nincs annak helye. Már a varázslata se kellett volna ahhoz, hogy megállapítsák, hogy veszélyben vannak ugyanis a "gyerek" nem tervezte sokáig álcázni magát. Aminek a ténye önmagában se nyugtatja a minden helyzetbe logikát kereső mágust mivel számukra előnytelen dolgokra utal. Amint figyelmeztette a többieket már nyitja is ki a szemét így, azt nem láthatta ahogy vezetőjük elhajolt a karmok elől, de a harc további részét már tudja követni. Bár amúgy olyanok a tharg katonák mint egy csapat amatőr, de ilyenkor mégis képesek összeszokottan dolgozni. Érdekes. Sajnos nincs idő ezen sokat gondolkozni mert fel kell készülni az erősítés érkezésére. Vezetőjük szavaira ő bólint és miután a tündér elé állt, ahogy az előbb is lehunyja a szemét és nekiáll mormolni. Mondhatni elég bártor dolog csukott szemmel védtelen célpontnak lenni, de úgy érzi szükséges. Ha a varázslata sikerült ismét felkiált, de most a társai kivételével közelükben található élőlények számát mondja ki. Ha nem sikerült akkor fél kézzel a fegyvere markolatát fogva idegesen felmorran saját ügyetlenségén.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-30 10:38:05
Üzenet elküldve: 2020-08-30 10:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon Zarándokoknak//
*Az ork jobb felé néz. Semmi. Azután bal fel néz. Semmi. Látszólag rendben vannak. Miután sikerrel lecsukta a ládát, Érzi, hogyan csapja meg az egész idáig alábbhagyott fáradság. Az egész napos gyaloglástól és az iménti adrenalinlökettől rettenetesen ki van merülve, és még az sem segít, hogy egész idáig páncéljában volt, paranoiás énje jóvoltából. A falnak támasztva hátát a plafonra mered tekintete, hogy aztán megadóan a földre csússzon feneke. Csak egy pár percet pihenni, nem többet. A kettő további társalgása vajmi bosszankodással tölti el, de igyekszik éberen figyelni mindenre. Még lenne egy út, amit meg kell tenniük.*
~ Nem ezért indultam el abból a fránya városból, de ez van. És még meg is úsztuk, tehát örülnöm kéne. Csak még vissza kell térnünk egy darabban. ~ *Kezdi észrevenni, hogy egyre többet pislog, úgyhogy gyorsan, vagy amilyen gyorsan teste jelenlegi pillanatban engedélyezi, föláll. Nawanthiri láthatólag hasonló állapotban van, a szerencsétlen
Armarkhtur pedig szó szerint az utolsókat rúgja. Indulniuk kell.*
- Visszamegyünk Artheniorba. Alszunk, eszünk, és ha visszagyűlt az erőd.. *Itt a manó felé fordul táskás szempárja.* - Akkor oda indulhatsz, amerre lábad visz. *Kiveszi a tőrt, és pár közeledő lépés megtétele után társának nyújti, tompa végét felé mutatva.* - Tessék. Mint már mondtam, dobd a vízbe, vagy add el valamelyik bogaras gyűjtőnek, de semmiképpen se tartsd magadnál. Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban. *Ha elfogadja, márpedig reméli, hogy elfogadja, akkor ő maga is az ajtó felé fordítja tekintetét. Épp időben, mert a manó már majdnem igyekszik otthagyni őket. Két nagy lépéssel megszünteti a kettejük közötti távolságot, majd félig óvatos, félig szigorú mozdulattal a vállára teszi egyik kezét.*
- Elől megyek, mutatom a fűcsomókat, oda lépjetek. Nyelt már el egész lovakat is egy ilyen láp, és nem akarom, hogy manóval is jól lakjon. *Megfeledkezett róla, hogy kint is hagytak fölszerelést, és hálásan bólint, mikor Nawanthiri fölveszi azokat. Ha minden rendben, ő maga is elindul, reménykedve abban, hogy mindketten egy irányba fognak haladni.*
*Az ork jobb felé néz. Semmi. Azután bal fel néz. Semmi. Látszólag rendben vannak. Miután sikerrel lecsukta a ládát, Érzi, hogyan csapja meg az egész idáig alábbhagyott fáradság. Az egész napos gyaloglástól és az iménti adrenalinlökettől rettenetesen ki van merülve, és még az sem segít, hogy egész idáig páncéljában volt, paranoiás énje jóvoltából. A falnak támasztva hátát a plafonra mered tekintete, hogy aztán megadóan a földre csússzon feneke. Csak egy pár percet pihenni, nem többet. A kettő további társalgása vajmi bosszankodással tölti el, de igyekszik éberen figyelni mindenre. Még lenne egy út, amit meg kell tenniük.*
~ Nem ezért indultam el abból a fránya városból, de ez van. És még meg is úsztuk, tehát örülnöm kéne. Csak még vissza kell térnünk egy darabban. ~ *Kezdi észrevenni, hogy egyre többet pislog, úgyhogy gyorsan, vagy amilyen gyorsan teste jelenlegi pillanatban engedélyezi, föláll. Nawanthiri láthatólag hasonló állapotban van, a szerencsétlen
Armarkhtur pedig szó szerint az utolsókat rúgja. Indulniuk kell.*
- Visszamegyünk Artheniorba. Alszunk, eszünk, és ha visszagyűlt az erőd.. *Itt a manó felé fordul táskás szempárja.* - Akkor oda indulhatsz, amerre lábad visz. *Kiveszi a tőrt, és pár közeledő lépés megtétele után társának nyújti, tompa végét felé mutatva.* - Tessék. Mint már mondtam, dobd a vízbe, vagy add el valamelyik bogaras gyűjtőnek, de semmiképpen se tartsd magadnál. Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban. *Ha elfogadja, márpedig reméli, hogy elfogadja, akkor ő maga is az ajtó felé fordítja tekintetét. Épp időben, mert a manó már majdnem igyekszik otthagyni őket. Két nagy lépéssel megszünteti a kettejük közötti távolságot, majd félig óvatos, félig szigorú mozdulattal a vállára teszi egyik kezét.*
- Elől megyek, mutatom a fűcsomókat, oda lépjetek. Nyelt már el egész lovakat is egy ilyen láp, és nem akarom, hogy manóval is jól lakjon. *Megfeledkezett róla, hogy kint is hagytak fölszerelést, és hálásan bólint, mikor Nawanthiri fölveszi azokat. Ha minden rendben, ő maga is elindul, reménykedve abban, hogy mindketten egy irányba fognak haladni.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:09:32
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Korán reggel kelnek fel. Még csak a reggelire sem pazarolják az időt, mivel már tegnap felélték az összes eleségüket. Gyors pakolás és máris az ingovány sarát tapossák. Az öreg nagyon reméli, hogy most nem fognak holmi orkokkal összefutni. Nincs túlságosan sok kedve verekedni velük. Közben Isqhea agya most is az öreg tornyán jár.*
- Hát azt én sem tudom, hogyan volt erre képes. Az viszont nem lep meg, hogy nem bírt a sötétséggel. Azért mégiscsak egy isteni lénnyel állt szemben. Na meg akár milyen csúnyán is hangzik, de a körforgásba bele tartozik a sötétség is. Nincs hajnal éjszaka nélkül. Ezt nem szabad elfelejtetni!* Osztja meg a bölcsességeit rögtön kora reggel a másikkal.*
- Az istennő templomát? Szívesen megnézem, mert idejét sem tudom, mikor láttam legutóbb.* Egyezik bele a városnézésbe az öreg szerzetes.*
- Szóval Eeyr hívő vagy? Érdekes meglátásai vannak a mesterednek. Én ezen álláspontot nem osztom, mivel az én hitem szerint a Nagy Szellemek önállóak. Az istenek érkezése előtt is léteztek már. Ettől függetlenül tisztelem az összes többi istent is, mert mindegyiknek megvan a maga bölcselete.* Külön álláspontjuk van a vallásról, de ez nem feltétlen jelent rosszat. Az elf faluban hallottakra egyetértően bólogat.*
- Nekem is rémlik, mintha hallottam volna már erről korábban.* Beszéd közben azért haladnak rendületlenül előre. Talán nem is kell már sok, hogy kijussanak ebből a mocsárból.*
* Korán reggel kelnek fel. Még csak a reggelire sem pazarolják az időt, mivel már tegnap felélték az összes eleségüket. Gyors pakolás és máris az ingovány sarát tapossák. Az öreg nagyon reméli, hogy most nem fognak holmi orkokkal összefutni. Nincs túlságosan sok kedve verekedni velük. Közben Isqhea agya most is az öreg tornyán jár.*
- Hát azt én sem tudom, hogyan volt erre képes. Az viszont nem lep meg, hogy nem bírt a sötétséggel. Azért mégiscsak egy isteni lénnyel állt szemben. Na meg akár milyen csúnyán is hangzik, de a körforgásba bele tartozik a sötétség is. Nincs hajnal éjszaka nélkül. Ezt nem szabad elfelejtetni!* Osztja meg a bölcsességeit rögtön kora reggel a másikkal.*
- Az istennő templomát? Szívesen megnézem, mert idejét sem tudom, mikor láttam legutóbb.* Egyezik bele a városnézésbe az öreg szerzetes.*
- Szóval Eeyr hívő vagy? Érdekes meglátásai vannak a mesterednek. Én ezen álláspontot nem osztom, mivel az én hitem szerint a Nagy Szellemek önállóak. Az istenek érkezése előtt is léteztek már. Ettől függetlenül tisztelem az összes többi istent is, mert mindegyiknek megvan a maga bölcselete.* Külön álláspontjuk van a vallásról, de ez nem feltétlen jelent rosszat. Az elf faluban hallottakra egyetértően bólogat.*
- Nekem is rémlik, mintha hallottam volna már erről korábban.* Beszéd közben azért haladnak rendületlenül előre. Talán nem is kell már sok, hogy kijussanak ebből a mocsárból.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-26 16:54:03
Üzenet elküldve: 2020-08-26 16:54:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*A sütkérezés után Isq is hamar elteszi magát. A kora reggel már újra az Ingoványban éri őket.
A félvér nem sokat szól, csak kilép a reggeli hűvösben, még mindig a Toronyban tanultakon, Abogr tudásán és az elemi erők mágiáján gondolkodva.*
- Hogy hogyan tudta ide repíteni a Tornyát, az sem fér a fejembe. Meg ami azért igazán aggasztó, hogy ennyire felmérhetetlen hatalommal hogy nem tudta megakadályozni, hogy a sötétség tanyát verjen odalent a Kikötőben? *ingatja a fejét, néha megosztva elmélkedései tárgyát az öreggel.*
- A városban majd jó lenne meglátogatni Eeyr templomát is. Van-e kedved hozzá? *kérdez rá az ingoványon átvezető úton baktatva aztán az apónál.*
- Mondd csak, Te az új istenek valamelyikét követed-e? *faggatja ki efelől az apót, bár sejti a választ.*
- Én Eeyr híve vagyok. A mesteremtől *utal itt most Pyctára* - azt tanultam, az Erdő szelleme Eeyr egyik megjelenési formája. Csak a városiak, és az új hívei nevezik őt Eeyrnek. *teszi hozzá rögtön, ő hogyan is vélekedik erről a kérdésről.*
- Az elf faluban pedig, ahol felnőttem, úgy mesélték *mélázik el* - Fák őrzője és Föld védője voltak az elsők, kik az erdőt vigyázni kezdték.
*A sütkérezés után Isq is hamar elteszi magát. A kora reggel már újra az Ingoványban éri őket.
A félvér nem sokat szól, csak kilép a reggeli hűvösben, még mindig a Toronyban tanultakon, Abogr tudásán és az elemi erők mágiáján gondolkodva.*
- Hogy hogyan tudta ide repíteni a Tornyát, az sem fér a fejembe. Meg ami azért igazán aggasztó, hogy ennyire felmérhetetlen hatalommal hogy nem tudta megakadályozni, hogy a sötétség tanyát verjen odalent a Kikötőben? *ingatja a fejét, néha megosztva elmélkedései tárgyát az öreggel.*
- A városban majd jó lenne meglátogatni Eeyr templomát is. Van-e kedved hozzá? *kérdez rá az ingoványon átvezető úton baktatva aztán az apónál.*
- Mondd csak, Te az új istenek valamelyikét követed-e? *faggatja ki efelől az apót, bár sejti a választ.*
- Én Eeyr híve vagyok. A mesteremtől *utal itt most Pyctára* - azt tanultam, az Erdő szelleme Eeyr egyik megjelenési formája. Csak a városiak, és az új hívei nevezik őt Eeyrnek. *teszi hozzá rögtön, ő hogyan is vélekedik erről a kérdésről.*
- Az elf faluban pedig, ahol felnőttem, úgy mesélték *mélázik el* - Fák őrzője és Föld védője voltak az elsők, kik az erdőt vigyázni kezdték.
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-25 23:00:26
Üzenet elküldve: 2020-08-25 23:00:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
- Máris adom - * Szól. Előbb 1 Sötétzöld varázsitalt ad át Frandr'd Gruadnek,
aztán hamar követi1 Piros varázsital is, nehogy az előző magányos legyen Frandr'd Gruadnál. Végül, hogy valami ütősebb is legyen Frandr'd Gruadnál kap 1 Vérvörös varázsitalt. *
- De emellett figyelek ha másra is szükséged lesz -* szól, hiszen nem tudja elégséges-e a harcosnak a kapott mennyiség. A többiek úgy tűnik egyelőre nem kérnek, így visszaengedi köpenyét, hogy eltakarja az üvegcséket.
A gyerkőcig nézelődik, ott kezdenek felgyorsulni az események. Van egy gondolata, talán az örökös naivitásából fakadóan, hogy talán ez a gyermek nem rossz. Lehet csak egy másik időbeli önmaguk, s akik a bokorba vannak lényegében ők, csak fiatalabb kiadásban. Meg is próbálkozik ezzel az úttal, szólítja amazt Laorként, hátha igaz amiben reménykedik, ám ismét csak téved. Ez a látomás sem a jó nevében érkezik.
Látja ő már, hogy furcsán, gyanúsan mozog, a hangja is mélyül. Zavartan nyúl a kis üvegeihez, készen, hogy ha bárkinek kell, azonnal nyújthasson segítséget. Ekkor elkiáltja magát a sötételf. Csapda. Riri előbb rémülten hátratekint a kiáltóra, amolyan reflexszerűen, ezért azt, hogy Laort kevés híján felszúrják csak kicsit később érzékeli. Lép egy lépést hátra, nem akar útban lenni, emellett megjelenik Krestvir fala is. A terv máris megszületett a vezér fejében, az utasításokat mindenki megkapta. Riri tudja a dolgát, egy helyben marad s nagyon figyel a kiáltásokra, ha valakinek segítség kell. *
//Elveszve az időben...//
- Máris adom - * Szól. Előbb 1 Sötétzöld varázsitalt ad át Frandr'd Gruadnek,
aztán hamar követi1 Piros varázsital is, nehogy az előző magányos legyen Frandr'd Gruadnál. Végül, hogy valami ütősebb is legyen Frandr'd Gruadnál kap 1 Vérvörös varázsitalt. *- De emellett figyelek ha másra is szükséged lesz -* szól, hiszen nem tudja elégséges-e a harcosnak a kapott mennyiség. A többiek úgy tűnik egyelőre nem kérnek, így visszaengedi köpenyét, hogy eltakarja az üvegcséket.
A gyerkőcig nézelődik, ott kezdenek felgyorsulni az események. Van egy gondolata, talán az örökös naivitásából fakadóan, hogy talán ez a gyermek nem rossz. Lehet csak egy másik időbeli önmaguk, s akik a bokorba vannak lényegében ők, csak fiatalabb kiadásban. Meg is próbálkozik ezzel az úttal, szólítja amazt Laorként, hátha igaz amiben reménykedik, ám ismét csak téved. Ez a látomás sem a jó nevében érkezik.
Látja ő már, hogy furcsán, gyanúsan mozog, a hangja is mélyül. Zavartan nyúl a kis üvegeihez, készen, hogy ha bárkinek kell, azonnal nyújthasson segítséget. Ekkor elkiáltja magát a sötételf. Csapda. Riri előbb rémülten hátratekint a kiáltóra, amolyan reflexszerűen, ezért azt, hogy Laort kevés híján felszúrják csak kicsit később érzékeli. Lép egy lépést hátra, nem akar útban lenni, emellett megjelenik Krestvir fala is. A terv máris megszületett a vezér fejében, az utasításokat mindenki megkapta. Riri tudja a dolgát, egy helyben marad s nagyon figyel a kiáltásokra, ha valakinek segítség kell. *
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-25 13:02:49
Üzenet elküldve: 2020-08-25 13:02:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Elgondolkodva figyeli, ahogy a láda teteje lassan lecsukódik, miután kivette a medált az oroszlán szeméből.*
~Vajon a banya hogy állította meg a kukacáradatot, ha arra ért haza, hogy tele van velük a pince? Lehet, csak káprázat az egész...~
*Ha nem volna fáradt az egész napos gyaloglástól, valószínűleg tenne még egy próbát. Csak kinyitni a ládát még egyszer, hogy ott vannak-e még a férgek... Csak azt a negyedik kulcsot elforgatni a koponyában, a rajz alapján abba úgysem lehet belehalni... aztán a pillantása a csonttá soványodott manóra téved, és lassan megcsóválja a fejét. Elkezdi eloltogatni a még pislogó gyertyákat. Felmerül ugyan benne a gondolat, hogy akár fel is gyújthatnák a kunyhót, de ebben a melegben az egész nádas lángra kapna.*
- Mi az a vérmanó? *kérdi Armarkhturt. Ha minden gyertya elaludt, a nyakába ülteti, és bal kézbe fogva a tőrét kilép a kunyhóból. A manó válaszaitól nem lesznek sokkal okosabbak, de azért nem akarná, hogy szegény párának most még haza is kelljen gyalogolni.*
- A zsákjaimat kint hagytam az út mellett. Van bennük víz meg ennivaló is. Felvesszük, aztán hazaviszünk. *mondja a manónak, de közben Ukromra néz, hogy mit szól az ötlethez. Nawanthirinak a banya kunyhójában már nincs sok kedve megaludni. Hátha mégis igaziak a férgek, és addig tekeregnek, míg beomlasztják a padlót, vagy visszajön a banya titokzatos gyilkosa, aztán az ő vérüket is kiszívja. Attól viszont még jobban fázik, hogy csak úgy leheveredjenek valahol a mocsárban. Önmagában is bátorságos dolog lenne így, hogy nem ismerik a járást, de ki tudja, mi történik, ha mondjuk rásüt a holdfény a vérmanó tőrre, vagy kifolyik a zsebéből az a fura zselé. Armarkhtur meg biztos nem zavarja el őket, ha már egyszer ott vannak a házánál.* Messze laksz? *kérdi a manót, miközben beleereszkedik a fekete vízbe, ami a banya házát körülveszi. Emlékszik, hogy merről jöttek, óvatosan el is indul a sáson át az országút felé.*
*Elgondolkodva figyeli, ahogy a láda teteje lassan lecsukódik, miután kivette a medált az oroszlán szeméből.*
~Vajon a banya hogy állította meg a kukacáradatot, ha arra ért haza, hogy tele van velük a pince? Lehet, csak káprázat az egész...~
*Ha nem volna fáradt az egész napos gyaloglástól, valószínűleg tenne még egy próbát. Csak kinyitni a ládát még egyszer, hogy ott vannak-e még a férgek... Csak azt a negyedik kulcsot elforgatni a koponyában, a rajz alapján abba úgysem lehet belehalni... aztán a pillantása a csonttá soványodott manóra téved, és lassan megcsóválja a fejét. Elkezdi eloltogatni a még pislogó gyertyákat. Felmerül ugyan benne a gondolat, hogy akár fel is gyújthatnák a kunyhót, de ebben a melegben az egész nádas lángra kapna.*
- Mi az a vérmanó? *kérdi Armarkhturt. Ha minden gyertya elaludt, a nyakába ülteti, és bal kézbe fogva a tőrét kilép a kunyhóból. A manó válaszaitól nem lesznek sokkal okosabbak, de azért nem akarná, hogy szegény párának most még haza is kelljen gyalogolni.*
- A zsákjaimat kint hagytam az út mellett. Van bennük víz meg ennivaló is. Felvesszük, aztán hazaviszünk. *mondja a manónak, de közben Ukromra néz, hogy mit szól az ötlethez. Nawanthirinak a banya kunyhójában már nincs sok kedve megaludni. Hátha mégis igaziak a férgek, és addig tekeregnek, míg beomlasztják a padlót, vagy visszajön a banya titokzatos gyilkosa, aztán az ő vérüket is kiszívja. Attól viszont még jobban fázik, hogy csak úgy leheveredjenek valahol a mocsárban. Önmagában is bátorságos dolog lenne így, hogy nem ismerik a járást, de ki tudja, mi történik, ha mondjuk rásüt a holdfény a vérmanó tőrre, vagy kifolyik a zsebéből az a fura zselé. Armarkhtur meg biztos nem zavarja el őket, ha már egyszer ott vannak a házánál.* Messze laksz? *kérdi a manót, miközben beleereszkedik a fekete vízbe, ami a banya házát körülveszi. Emlékszik, hogy merről jöttek, óvatosan el is indul a sáson át az országút felé.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-24 18:38:50
Üzenet elküldve: 2020-08-24 18:38:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*Armarkhtur képtelen volna ellenkezni, annyira le van gyengülve, így Nawanthiri könnyedén beéri és felkapja, hogy kimásszon vele a felső helyiségbe. A manó azonban nem ül meg a hintaszékben, lekászálódik róla és rezignált tekintettel fürkészi a halott banya testét. Nawanthiri válaszára csak alig láthatóan bólint. Ki tudja, mik játszódhatnak le benne, amikor egykori kínzóját látja holtan a padlón?
Amikor az oroszlán szeméből kikerül a medál, az annak rendje és módja szerint lecsukódik, elnyelve minden lentről jövő zajt. A medál halkan koccan a zsebében az üvegcséhez. Vészjóslónak ható csend telepedik a szobára, amelyre a koronát a banya halott teste teszi fel.*
- Én nem jártam idefent és nem láttam senkit. *Motyogja a manó fáradtan.
Ukron korábban a láda fedelével csak akkor jár sikerrel, amikor Nawanthiri kiveszi a medált. Addig a láda fedele fel-felnyílik, de végül lecsukódik.
A láda tetejének lecsukódásával, és így a lejárat lezárásával nem derül ki, hogy mi történik odalent, a sötétségbe borult teremben, de a lábad teteje látszólag nem mozdul.
Armarkhtur nemet int a fejével az ork felé válaszként.*
- Nem tudom, mire való. De láttam a banyánál. *Pillant újra a test felé, de inkább elfordítja tőle a fejét.*
- Vérmanó tőr, így beszélt róla, amikor lent volt, de nem láttam, mit csinál vele, mert a kínpadhoz voltam láncolva. *Gördül le egy könnycsepp beszéd közben Armarkhtur arcán.*
- Elmehetünk végre? *Kérdi és ha senki sem marasztalja, akkor az ajtó felé kezd somfordálni.*
*Armarkhtur képtelen volna ellenkezni, annyira le van gyengülve, így Nawanthiri könnyedén beéri és felkapja, hogy kimásszon vele a felső helyiségbe. A manó azonban nem ül meg a hintaszékben, lekászálódik róla és rezignált tekintettel fürkészi a halott banya testét. Nawanthiri válaszára csak alig láthatóan bólint. Ki tudja, mik játszódhatnak le benne, amikor egykori kínzóját látja holtan a padlón?
Amikor az oroszlán szeméből kikerül a medál, az annak rendje és módja szerint lecsukódik, elnyelve minden lentről jövő zajt. A medál halkan koccan a zsebében az üvegcséhez. Vészjóslónak ható csend telepedik a szobára, amelyre a koronát a banya halott teste teszi fel.*
- Én nem jártam idefent és nem láttam senkit. *Motyogja a manó fáradtan.
Ukron korábban a láda fedelével csak akkor jár sikerrel, amikor Nawanthiri kiveszi a medált. Addig a láda fedele fel-felnyílik, de végül lecsukódik.
A láda tetejének lecsukódásával, és így a lejárat lezárásával nem derül ki, hogy mi történik odalent, a sötétségbe borult teremben, de a lábad teteje látszólag nem mozdul.
Armarkhtur nemet int a fejével az ork felé válaszként.*
- Nem tudom, mire való. De láttam a banyánál. *Pillant újra a test felé, de inkább elfordítja tőle a fejét.*
- Vérmanó tőr, így beszélt róla, amikor lent volt, de nem láttam, mit csinál vele, mert a kínpadhoz voltam láncolva. *Gördül le egy könnycsepp beszéd közben Armarkhtur arcán.*
- Elmehetünk végre? *Kérdi és ha senki sem marasztalja, akkor az ajtó felé kezd somfordálni.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-24 10:25:19
Üzenet elküldve: 2020-08-24 10:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo érthető módon nem akar fecserészni, az álmán, vagy vízióján gondolkodik. Nem tudja, hogy igaz volt-e amit látott, vagy sem, de igazság szerint cseppet sem érdekli, nincs ellenére a hősi halál sem, sőt inkább ilyesmire vágyik, mint arra, hogy ágyban, párnák között, a saját szarában fekve lehelje ki a lelkét. Siettetni nem fogja, szóval egyelőre nem ugrik Laor, meg a fura gyerek közé, Frandr szavaira bólint, ahogyan Laoréra is. Krestvir varázslatán már meg sem áll ámuldozni , hiszen már nem hat rá az újdonság erejével.
Teszi amit Laor mond és oldalazva indul el a megjelölt irányba, kihúzott íjjal, a nyílvessző hegye pedig a lényre mutat, egyetlen rossz mozdulat vagy szó és bele fogja ereszteni. De gyorsan tud reagálni bármilyen másik felmerülő eseményre is.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo érthető módon nem akar fecserészni, az álmán, vagy vízióján gondolkodik. Nem tudja, hogy igaz volt-e amit látott, vagy sem, de igazság szerint cseppet sem érdekli, nincs ellenére a hősi halál sem, sőt inkább ilyesmire vágyik, mint arra, hogy ágyban, párnák között, a saját szarában fekve lehelje ki a lelkét. Siettetni nem fogja, szóval egyelőre nem ugrik Laor, meg a fura gyerek közé, Frandr szavaira bólint, ahogyan Laoréra is. Krestvir varázslatán már meg sem áll ámuldozni , hiszen már nem hat rá az újdonság erejével.
Teszi amit Laor mond és oldalazva indul el a megjelölt irányba, kihúzott íjjal, a nyílvessző hegye pedig a lényre mutat, egyetlen rossz mozdulat vagy szó és bele fogja ereszteni. De gyorsan tud reagálni bármilyen másik felmerülő eseményre is.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:03
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*A kezdődő, vagy inkább folytatódó torzsalkodásra most már nem reagál. Mindenki morogjon amíg lehet, addig nincs baj. De ha valaki épp fúj a másikra és emiatt nem vesz észre valamit ami az egész társaságot veszélybe sodorja, akkor saját kezűleg fogja kibelezni.*
- Jó. *mosolyog Ririre, aztán amikor Frandr meléé sodródik, bólint neki egyet* Én is valami ilyesmivel számoltam. Nem fogom hagyni.
*Egy srófra járhat az agyuk, vagy Frandr is ugyanazt szűrte le Riri szavaiból. Utána már nem szólal meg, míg a gyerekkel nem találkoznak. Akivel úgy is tesz egy próbát, hogy a mélységi kételyeinek ad hangot. A figyelmeztetésre aztán ráerősít a fiú viselkedése is ami minden, csak nem bizalomgerjesztő. Riri megjegyzését nem tudja mire vélni, annyit sejt, hogy nem neki, hanem a gyereknek szólt. Ezt kipuhatolni nincs ideje, hiszen a hangszín változása vészjósló, és mire Quantall felkiált, már lép egyet hátra. A megérzés mellett a sötételf figyelmeztetésének is köszönheti, hogy a "fiú" karmai csak a bőrvértet hasítják végig. Frandr reagál, rátámad a gyerekre, majd igyekszik úgy helyezkedni, hogy elvághassa cinkosaitól. Laor érteni véli a szándékot és ahogy Frandr mozdul, oldalt sasszézik, hogy mellette elmozdulva egy félfordulattal egy időben kardot rántson és azzal a lendülettel, egy harántvágással sújthasson le a démonfiók fejére. A terv csak félig sikerül. Hallja Krestvir szavait, azt is sejti, hogy a mágus épp varázsol. Jót akart, de ezzel éppen keresztülhúzta Laor számításait. Vicsorít egyet, dühödten perdít egyet a kardon csuklóból, aztán eszébe jut valami.*
- Ez az izé körbeveszi? *biccent fejével a gyerek felé, aztán szemével Krestvir felé vág* Vagy csak felénk nem tud jönni?
*Ha azt a választ kapja, hogy csak az ellenfelük előtt képződött akadály, bólint egyet.*
- Alyo! *kiált és bal kezével tesz egy félköríves mozdulatot, jelezve, hogy az íjász mozogjon úgy, hogy a fiú hátába kerülhessen. Laor úgy számol, hogy ha a félvér így helyezkedik olyan helyzetbe kerülhet, hogy alkalmasint Frandr segítségére lehessen. Emellett - hacsak a növendék démon másként nem gondolkodik - a fiúnak is fordulnia kell vele, hogy abból az irányból ne érhesse meglepetés. Akkor viszont védtelen hátát mutatja Laornak. Ha pedig nem mozdul, akkor Alyo kerülhet előnybe a másik oldalról.*
- Ki tudod deríteni, hogy miféle szerzetek bujkálnak ott?
*Ez a kérdés már a sötételfnek szól, mivel úgy hiszi, hogy egy varázslat után pihennie kell a mágusnak és ezért nem akarja Krestvirt terhelni.*
- Ki tudod ugrasztani a nyavalyásokat?
*Mert úgy nem szívesen ugrana neki a fiú társainak, hogy még azt sem tudja, mire számítson. És mindemellett még arra is ügyelnie kell, hogy Riri esetlegesen feltámadó önfeláldozó hajlamait kezelni, azaz megakadályozni tudja.*
//Elveszve az időben...//
*A kezdődő, vagy inkább folytatódó torzsalkodásra most már nem reagál. Mindenki morogjon amíg lehet, addig nincs baj. De ha valaki épp fúj a másikra és emiatt nem vesz észre valamit ami az egész társaságot veszélybe sodorja, akkor saját kezűleg fogja kibelezni.*
- Jó. *mosolyog Ririre, aztán amikor Frandr meléé sodródik, bólint neki egyet* Én is valami ilyesmivel számoltam. Nem fogom hagyni.
*Egy srófra járhat az agyuk, vagy Frandr is ugyanazt szűrte le Riri szavaiból. Utána már nem szólal meg, míg a gyerekkel nem találkoznak. Akivel úgy is tesz egy próbát, hogy a mélységi kételyeinek ad hangot. A figyelmeztetésre aztán ráerősít a fiú viselkedése is ami minden, csak nem bizalomgerjesztő. Riri megjegyzését nem tudja mire vélni, annyit sejt, hogy nem neki, hanem a gyereknek szólt. Ezt kipuhatolni nincs ideje, hiszen a hangszín változása vészjósló, és mire Quantall felkiált, már lép egyet hátra. A megérzés mellett a sötételf figyelmeztetésének is köszönheti, hogy a "fiú" karmai csak a bőrvértet hasítják végig. Frandr reagál, rátámad a gyerekre, majd igyekszik úgy helyezkedni, hogy elvághassa cinkosaitól. Laor érteni véli a szándékot és ahogy Frandr mozdul, oldalt sasszézik, hogy mellette elmozdulva egy félfordulattal egy időben kardot rántson és azzal a lendülettel, egy harántvágással sújthasson le a démonfiók fejére. A terv csak félig sikerül. Hallja Krestvir szavait, azt is sejti, hogy a mágus épp varázsol. Jót akart, de ezzel éppen keresztülhúzta Laor számításait. Vicsorít egyet, dühödten perdít egyet a kardon csuklóból, aztán eszébe jut valami.*
- Ez az izé körbeveszi? *biccent fejével a gyerek felé, aztán szemével Krestvir felé vág* Vagy csak felénk nem tud jönni?
*Ha azt a választ kapja, hogy csak az ellenfelük előtt képződött akadály, bólint egyet.*
- Alyo! *kiált és bal kezével tesz egy félköríves mozdulatot, jelezve, hogy az íjász mozogjon úgy, hogy a fiú hátába kerülhessen. Laor úgy számol, hogy ha a félvér így helyezkedik olyan helyzetbe kerülhet, hogy alkalmasint Frandr segítségére lehessen. Emellett - hacsak a növendék démon másként nem gondolkodik - a fiúnak is fordulnia kell vele, hogy abból az irányból ne érhesse meglepetés. Akkor viszont védtelen hátát mutatja Laornak. Ha pedig nem mozdul, akkor Alyo kerülhet előnybe a másik oldalról.*
- Ki tudod deríteni, hogy miféle szerzetek bujkálnak ott?
*Ez a kérdés már a sötételfnek szól, mivel úgy hiszi, hogy egy varázslat után pihennie kell a mágusnak és ezért nem akarja Krestvirt terhelni.*
- Ki tudod ugrasztani a nyavalyásokat?
*Mert úgy nem szívesen ugrana neki a fiú társainak, hogy még azt sem tudja, mire számítson. És mindemellett még arra is ügyelnie kell, hogy Riri esetlegesen feltámadó önfeláldozó hajlamait kezelni, azaz megakadályozni tudja.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 21:42:50
Üzenet elküldve: 2020-08-19 21:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
- Ezért sem kellene egyáltalán szétválnunk. *Már mindössze Frandr-nak válaszol, neki is csak így röviden. Bővebben nem vitázik, mert ezt a döntést közös megegyezéssel későbbre halasztották.
Ha azt a kristályt őrzik, akkor gyaníthatóan ketten sem lesznek elegen, mert ha így volna, akkor egyedül is volna esélye. Bár nem éppen legyőzhetetlen, de a harcos véleményével szemben nem is teljesen védtelen...
A keresztútnál aztán a többiek visszajelzései alapján megállapítja, hogy most nem személyre szóló látomásban lehet része, hanem mind ugyanazt tapasztalják maguk körül, vagyis sejthetően nem a gombák műve ez, hanem akár a valóság is lehet.
A lezajló beszélgetést ugyanakkor elég furának találja és nem csak azért, mert a tündér Laornak szólítja a fiút. Mikor a gyerek hangja elkezd mélyülni, már nagyon rosszat sejt és minden idegszálával azt kívánja, hogy bár csak egy rémálom volna ez, amiből mindjárt fölébred!
Lélegzetét visszafogva már feszülnek az izmai és hátrálásra kész, de csak Quantall kiáltása rázza föl a dermedtségből.
Azaz még az sem azonnal, mert egyszerűen képtelen levenni a szemét arról, ami történik. Itt nagyon hiányzik a harcképzettsége, mert miközben a fiú átalakul, ő csak bámulja tétlenül, értékes pillanatokat vesztegetve el.
És ennek meg is van az eredménye, mert Laort támadás éri...
Frandr utasítását alig fogja föl és nem is engedelmeskedik azonnal. Hirtelen nem tudja, mit tehetne, amivel a társaiban biztosan nem tenne kárt, így gyors döntést hoz és a közeledő veszély helyett a már jelenlévővel foglalkozik.
Tekintetét a Gomorgonra szegezve igét mormol, s ha azt el nem rontja, akkor közvetlenül a lény előtt egy fal fog megjelenni, amin egyedül ő nem tud áthaladni az irányukba, mert az követni fogja a mozgását. Mintha a világnak azt a szeletét, ami előtte van, egyszerűen lehasították volna egy egyenes síkkal, s ő semerre sem tudna átkerülni a túloldalra...
Ha ez sikerül, akkor fordul figyelmével a közeledő veszély felé, Frandr mellé sorolva, hogy időben fogadni tudja az érkezőket.*
- A fal feltartja egy időre, erre nem tud jönni, de ti sem tudjátok támadni! Készüljetek rájuk! - *Kiáltja ezt is, a bozót felé mutatva, nyomatékosítva, hogy az ismeretlen veszélyre készüljenek. Talán nem hozta a legjobb döntést, de számára észszerűnek tűnt kiiktatni egy időre ezt a szörnyet, hogy a többivel is foglalkozni tudjanak. Persze ez utóbbiakat csak akkor teszi, ha a varázslata sikerült.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
//Elveszve az időben...//
- Ezért sem kellene egyáltalán szétválnunk. *Már mindössze Frandr-nak válaszol, neki is csak így röviden. Bővebben nem vitázik, mert ezt a döntést közös megegyezéssel későbbre halasztották.
Ha azt a kristályt őrzik, akkor gyaníthatóan ketten sem lesznek elegen, mert ha így volna, akkor egyedül is volna esélye. Bár nem éppen legyőzhetetlen, de a harcos véleményével szemben nem is teljesen védtelen...
A keresztútnál aztán a többiek visszajelzései alapján megállapítja, hogy most nem személyre szóló látomásban lehet része, hanem mind ugyanazt tapasztalják maguk körül, vagyis sejthetően nem a gombák műve ez, hanem akár a valóság is lehet.
A lezajló beszélgetést ugyanakkor elég furának találja és nem csak azért, mert a tündér Laornak szólítja a fiút. Mikor a gyerek hangja elkezd mélyülni, már nagyon rosszat sejt és minden idegszálával azt kívánja, hogy bár csak egy rémálom volna ez, amiből mindjárt fölébred!
Lélegzetét visszafogva már feszülnek az izmai és hátrálásra kész, de csak Quantall kiáltása rázza föl a dermedtségből.
Azaz még az sem azonnal, mert egyszerűen képtelen levenni a szemét arról, ami történik. Itt nagyon hiányzik a harcképzettsége, mert miközben a fiú átalakul, ő csak bámulja tétlenül, értékes pillanatokat vesztegetve el.
És ennek meg is van az eredménye, mert Laort támadás éri...
Frandr utasítását alig fogja föl és nem is engedelmeskedik azonnal. Hirtelen nem tudja, mit tehetne, amivel a társaiban biztosan nem tenne kárt, így gyors döntést hoz és a közeledő veszély helyett a már jelenlévővel foglalkozik.
Tekintetét a Gomorgonra szegezve igét mormol, s ha azt el nem rontja, akkor közvetlenül a lény előtt egy fal fog megjelenni, amin egyedül ő nem tud áthaladni az irányukba, mert az követni fogja a mozgását. Mintha a világnak azt a szeletét, ami előtte van, egyszerűen lehasították volna egy egyenes síkkal, s ő semerre sem tudna átkerülni a túloldalra...
Ha ez sikerül, akkor fordul figyelmével a közeledő veszély felé, Frandr mellé sorolva, hogy időben fogadni tudja az érkezőket.*
- A fal feltartja egy időre, erre nem tud jönni, de ti sem tudjátok támadni! Készüljetek rájuk! - *Kiáltja ezt is, a bozót felé mutatva, nyomatékosítva, hogy az ismeretlen veszélyre készüljenek. Talán nem hozta a legjobb döntést, de számára észszerűnek tűnt kiiktatni egy időre ezt a szörnyet, hogy a többivel is foglalkozni tudjanak. Persze ez utóbbiakat csak akkor teszi, ha a varázslata sikerült.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:03:58
Üzenet elküldve: 2020-08-19 19:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor történetét időpazarlásnak tartja, de nem szólal meg. Végtére is az egész vita felesleges időpazarlás volt, és ehhez ő is hozzátett. És látván, hogy a történet jelezte a vita végét, inkább annak örül, hogy indulhatnak. Vezetőjük javaslatára bólint, hiszen a mágusoknak egyértelműen több tapasztalatuk is van ilyen helyzetek terén.
Krestvir ötletére rögtön reagál.*
-És ha őrzik a kristályt, ami valószínűleg így lesz? Egyedül nem tudod megvédeni magad. És ha bármelyik mágusunk meghal, akkor cseszhetjük az egészet.
*Pusztáról jött harcos, alig tud bármit a mágiáról, így szerinte az alkimista is varázsló. Mindenesetre a véleménye és az elhatározottsága egyértelmű: Nem tervezi hagyni, hogy Krestvir egyedül vágjon neki a toronynak.
Ezután jön a bájitalkérdés. Rövid gondolkozás után válaszol Ririnek.*
-Most. Ha váratlanul több részre válik a csapat, jobb, ha van nálam bájital.
*Ha megkapja, amit kért, rögtön az övére is tűzi az üvegcséket. Miközben ezzel ügyködik, hallja Alyo kijelentését. Szúrós pillantást lő felé, miközben a szakálla alatt halkan felmordul.*
-Ha nincs mit mondanod, akkor minek pofázol?
*A hozzá legközelebb sétálók is valószínűleg csak érthetetlen mormogásként értelmezhetik, amit mond, bár Alyo elf fülei miatt talán egy kevés értelmet is kiszűrhet belőle.
Picit jobban szaporázza a lépteit, felsorakozik Laor mellé, és, amennyire ez lehetséges, félrevonja, majd halkan beszélni kezd.*
-Nem tetszik nekem ez az álom-dolog, és ezt te is tudod. Az sem tetszik, ahogy Riri megijedt, mikor kiderült, hogy Alyo is kapott valamilyen látomást. Ha megpróbálja feláldozni magát, vagy valami hasonló baromságot csinál, ne hagyd neki, akármit is látott, vagy hiszi, hogy látott.
*Mindezt gyorsan mondja, ám elég csöndesen, hogy csak Laor hallhassa. Ha a vezetőjük mond valamit, azt még kivárja, majd visszamegy a sor végére.
Nemsokára meg is érkeznek a keresztúthoz. Krestvir kérdésére csak bólint, majd készenlétbe helyezkedik, látván a "kisfiú" reakcióját kijelentésére. Többet nem mond, ám egyre biztosabb abban, hogy a velük szemben álló valaki nem emberi lény. Ezt a szavai és az egyre mélyülő hangja is megerősítik.
Aztán, ahogy amaz visszakiált maga mögé a nádasba, lassan, alig észrevehető módon Alyo és Krestvir mellé áll.*
~Csak ne legyen emberfeletti hallása...~
*Néma fohász, amit először a mágushoz majd az íjászhoz suttogott, szinte lehelt szavak követnek.*
-Mikor minden elbaszódik, füstöld ki a bokorban bujkáló cimboráit. Te pedig lőjél le bármit, ami kijön onnan.
*Mikor elmondta a mondanivalóját, újra a kisfiúra kezd el figyelni, miközben lassan visszamegy Laor mellé. Beszélgetőpartnerül épp arról beszél, hogy egy gyerek.*
~Lófaszt.~
*Majd valami olyasmi történik, ami meglepi. Riri megszólítja Laort, ám a velük szemben álló valamit nézi, és nem úgy tűnik, hogy a harcoshoz beszél. Eszébe jut a pár másodperccel korábbi szóváltás, amit a kígyóktól való félelemről folytatott Laor és a kölyök, illetve a gyerekkori Krestvir, akit a látomása mutatott neki.
A démonfajzat válasza megerősíti a sejtését, ám ejtenie kell a témát, ugyanis Quantall kiáltásával jelzi, amit valószínűleg már mindannyian sejtettek. Ezzel valószínűleg meg is menti Laor életét. Tekintve, hogy a pusztai harcos egész eddig készenlétben állt, szinte egyidőben mozdul ellenfelükkel.
Egy gyors lépéssel elég közel igyekszik kerülni a démonhoz, hogy fokosa baltafejével a még kinyújtott kart lenyeshesse, ha az istenek is úgy kívánják. Úgy mozog, hogy támadása végén Laor és a bokor közé kerülhessen, egyszerre fedezve a harcost és fenyegetve Gormogont.
Ha szerencséje van, akkor ez azt jelenti, hogy bárminek, ami a bokorból érkezik először rajta kelljen átmennie, hogy akár Laort, akár a csapat többi részét megtámadja. És ha a mágus hallgatott arra, amit mondott, akkor esélyes, hogy hamarosan le is tesztelheti majd ezt a tervet.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 19:16:05
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor történetét időpazarlásnak tartja, de nem szólal meg. Végtére is az egész vita felesleges időpazarlás volt, és ehhez ő is hozzátett. És látván, hogy a történet jelezte a vita végét, inkább annak örül, hogy indulhatnak. Vezetőjük javaslatára bólint, hiszen a mágusoknak egyértelműen több tapasztalatuk is van ilyen helyzetek terén.
Krestvir ötletére rögtön reagál.*
-És ha őrzik a kristályt, ami valószínűleg így lesz? Egyedül nem tudod megvédeni magad. És ha bármelyik mágusunk meghal, akkor cseszhetjük az egészet.
*Pusztáról jött harcos, alig tud bármit a mágiáról, így szerinte az alkimista is varázsló. Mindenesetre a véleménye és az elhatározottsága egyértelmű: Nem tervezi hagyni, hogy Krestvir egyedül vágjon neki a toronynak.
Ezután jön a bájitalkérdés. Rövid gondolkozás után válaszol Ririnek.*
-Most. Ha váratlanul több részre válik a csapat, jobb, ha van nálam bájital.
*Ha megkapja, amit kért, rögtön az övére is tűzi az üvegcséket. Miközben ezzel ügyködik, hallja Alyo kijelentését. Szúrós pillantást lő felé, miközben a szakálla alatt halkan felmordul.*
-Ha nincs mit mondanod, akkor minek pofázol?
*A hozzá legközelebb sétálók is valószínűleg csak érthetetlen mormogásként értelmezhetik, amit mond, bár Alyo elf fülei miatt talán egy kevés értelmet is kiszűrhet belőle.
Picit jobban szaporázza a lépteit, felsorakozik Laor mellé, és, amennyire ez lehetséges, félrevonja, majd halkan beszélni kezd.*
-Nem tetszik nekem ez az álom-dolog, és ezt te is tudod. Az sem tetszik, ahogy Riri megijedt, mikor kiderült, hogy Alyo is kapott valamilyen látomást. Ha megpróbálja feláldozni magát, vagy valami hasonló baromságot csinál, ne hagyd neki, akármit is látott, vagy hiszi, hogy látott.
*Mindezt gyorsan mondja, ám elég csöndesen, hogy csak Laor hallhassa. Ha a vezetőjük mond valamit, azt még kivárja, majd visszamegy a sor végére.
Nemsokára meg is érkeznek a keresztúthoz. Krestvir kérdésére csak bólint, majd készenlétbe helyezkedik, látván a "kisfiú" reakcióját kijelentésére. Többet nem mond, ám egyre biztosabb abban, hogy a velük szemben álló valaki nem emberi lény. Ezt a szavai és az egyre mélyülő hangja is megerősítik.
Aztán, ahogy amaz visszakiált maga mögé a nádasba, lassan, alig észrevehető módon Alyo és Krestvir mellé áll.*
~Csak ne legyen emberfeletti hallása...~
*Néma fohász, amit először a mágushoz majd az íjászhoz suttogott, szinte lehelt szavak követnek.*
-Mikor minden elbaszódik, füstöld ki a bokorban bujkáló cimboráit. Te pedig lőjél le bármit, ami kijön onnan.
*Mikor elmondta a mondanivalóját, újra a kisfiúra kezd el figyelni, miközben lassan visszamegy Laor mellé. Beszélgetőpartnerül épp arról beszél, hogy egy gyerek.*
~Lófaszt.~
*Majd valami olyasmi történik, ami meglepi. Riri megszólítja Laort, ám a velük szemben álló valamit nézi, és nem úgy tűnik, hogy a harcoshoz beszél. Eszébe jut a pár másodperccel korábbi szóváltás, amit a kígyóktól való félelemről folytatott Laor és a kölyök, illetve a gyerekkori Krestvir, akit a látomása mutatott neki.
A démonfajzat válasza megerősíti a sejtését, ám ejtenie kell a témát, ugyanis Quantall kiáltásával jelzi, amit valószínűleg már mindannyian sejtettek. Ezzel valószínűleg meg is menti Laor életét. Tekintve, hogy a pusztai harcos egész eddig készenlétben állt, szinte egyidőben mozdul ellenfelükkel.
Egy gyors lépéssel elég közel igyekszik kerülni a démonhoz, hogy fokosa baltafejével a még kinyújtott kart lenyeshesse, ha az istenek is úgy kívánják. Úgy mozog, hogy támadása végén Laor és a bokor közé kerülhessen, egyszerre fedezve a harcost és fenyegetve Gormogont.
Ha szerencséje van, akkor ez azt jelenti, hogy bárminek, ami a bokorból érkezik először rajta kelljen átmennie, hogy akár Laort, akár a csapat többi részét megtámadja. És ha a mágus hallgatott arra, amit mondott, akkor esélyes, hogy hamarosan le is tesztelheti majd ezt a tervet.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 19:16:05
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 15:00:17
Üzenet elküldve: 2020-08-19 15:00:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiúgyermek büszkén áll, hajába csak néha kap bele a szél, tekintete még délcegnek is mondható, talán túl acélos egy ilyen kisgyermek tekintetéhez képest. A kiáltását követően hátul nem indul be mozgás, pedig arra lehetne számítani ha többen vannak, s ez két dogot jelenthet. Vagy a gyermek egyedül áll itt, vagy, a hátul lévők pontosan értik az utasítást és nem mozdulnak. Van egy harmadik lehetőség is persze... de arra a csapatból kevesen gyanakodnak.
Fanrd "látomás" megjegyzésére, gúnyos fintort vág, majd csak megvonja a vállát, s a felé kissé közelítő Laorra tekint kifejezéstelen tekintettel. Nem válaszol, gúnyos fintora hamar leolvad, hogy átadja a helyet inkább egyfajta kérdő, vagy érdeklődő tekintetnek.*
- Biztosan? *Mintha mélyült volna a hangja egy fél oktávot. Kissé dörgőbben szólal meg Krestvir kijelentésére, s szemei oldalra siklanak a lányra, sőt mi több, kacsint is egy aprót, majd megrázza magát.* Micsoda stratégák! *Kiált ismét hátra, de semmi... semmi nem mozdul.*
- De valójában te félsz tőlük a legjobban. *Ismét egy vállvonás, s a mondat ezúttal már Laornak szól.* Ne légy leereszkedő, gyerek vagyok, nem hülye, hogy itt gügyögj nekem... *megvillan a tekintete, s a csapat minden tagja észlelheti, hogy a hangja megint ugrott egy fél oktávot, immár szinte reszelősen mély. Szemei nem változnak, ahogyan arca sem, csupán a hangja, bár... a feje megbicsaklik oldalra, majd hirtelen vissza. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy bátornak nevezik végre, de akkor is gyanús. Nagy levegőt vesz, majd hátrál egy fél lépést a bozótos felé.*
- Nem hiszek nektek. *Csóválja meg fejét, majd elvigyorodik. Carsaadi láthatóan felkelti érdeklődését, jó alaposan megszemléli, de válasz helyett csupán visszakérdez.*
- Laor? *Ismét az a fejrándítás, s az a vigyor is egyre szélesebb. Néma csend van ezen az átkozott tájon, most a szél is elállt. Talán nem is változik annyira, csak mintha szürkülne az ég alja, csak mintha minden meghalt volna kicsit, s a keresztút mentén, a kantáros vigyorgó gyermeken kívül az értetlen csapat álldogálna egyedül.*
- Voltam már Laor is... *Kitör belőle a röhögés, s Quantall hangja ekkor vágja ketté az eddigi sötét csendet. Minden zsigerében érzi azt a rosszindulatot, mit a hely, s a gyermek is áraszt magából, szinte letaglózza a gonoszság érzete. Kiáltását mindenki meghallhatja, s vele egy időben a gyerek is mozdul. Karja hirtelen nyúlik meg szinte háromszorosára, lábai szintén nőnek, jóval hosszabbra, melynek következtében azonnal előreesik két kezére, s mint egy torz kutya áll már a társaság előtt. Feje ekkor kezd megfordulni nyakán, hogy a hátsó, hajas felével forduljon a társaság felé, csak a szájából kivágódó öblös nyelv az, mi tarkóján át előre kerül a feje hátuljával együtt. A hajas fejbőrön két nyílás nyílik, hogy sötét íriszek pislogjanak Laorra. Az egész egy pillanat alatt lezajlik, s közben a saját megkezdett kijelentését további mondattal zárja le.*
- De most Gormogon... *Iszonyú mély hang, s a kéz megindul Laor felé. Laor, Quantall kiáltásának köszönhetően időben tud hátralépni, bár mellkasán szánt végig a kar, melyen időközben hatalmas karmok képződtek. A torz szülemény felsüvölt mérgében, mikor csak a bőrvértet tépi fel. Hátul hirtelen megelevenedik a táj, a bozótosban mozgás indul, de egyelőre nem jelenik meg semmi és senki. A tornyok a háttérben várakoznak, innen nézve majd, hogy nem békésen. Persze... a látszatra kevésbé kell adni, főként egy ilyen helyen.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiúgyermek büszkén áll, hajába csak néha kap bele a szél, tekintete még délcegnek is mondható, talán túl acélos egy ilyen kisgyermek tekintetéhez képest. A kiáltását követően hátul nem indul be mozgás, pedig arra lehetne számítani ha többen vannak, s ez két dogot jelenthet. Vagy a gyermek egyedül áll itt, vagy, a hátul lévők pontosan értik az utasítást és nem mozdulnak. Van egy harmadik lehetőség is persze... de arra a csapatból kevesen gyanakodnak.
Fanrd "látomás" megjegyzésére, gúnyos fintort vág, majd csak megvonja a vállát, s a felé kissé közelítő Laorra tekint kifejezéstelen tekintettel. Nem válaszol, gúnyos fintora hamar leolvad, hogy átadja a helyet inkább egyfajta kérdő, vagy érdeklődő tekintetnek.*
- Biztosan? *Mintha mélyült volna a hangja egy fél oktávot. Kissé dörgőbben szólal meg Krestvir kijelentésére, s szemei oldalra siklanak a lányra, sőt mi több, kacsint is egy aprót, majd megrázza magát.* Micsoda stratégák! *Kiált ismét hátra, de semmi... semmi nem mozdul.*
- De valójában te félsz tőlük a legjobban. *Ismét egy vállvonás, s a mondat ezúttal már Laornak szól.* Ne légy leereszkedő, gyerek vagyok, nem hülye, hogy itt gügyögj nekem... *megvillan a tekintete, s a csapat minden tagja észlelheti, hogy a hangja megint ugrott egy fél oktávot, immár szinte reszelősen mély. Szemei nem változnak, ahogyan arca sem, csupán a hangja, bár... a feje megbicsaklik oldalra, majd hirtelen vissza. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy bátornak nevezik végre, de akkor is gyanús. Nagy levegőt vesz, majd hátrál egy fél lépést a bozótos felé.*
- Nem hiszek nektek. *Csóválja meg fejét, majd elvigyorodik. Carsaadi láthatóan felkelti érdeklődését, jó alaposan megszemléli, de válasz helyett csupán visszakérdez.*
- Laor? *Ismét az a fejrándítás, s az a vigyor is egyre szélesebb. Néma csend van ezen az átkozott tájon, most a szél is elállt. Talán nem is változik annyira, csak mintha szürkülne az ég alja, csak mintha minden meghalt volna kicsit, s a keresztút mentén, a kantáros vigyorgó gyermeken kívül az értetlen csapat álldogálna egyedül.*
- Voltam már Laor is... *Kitör belőle a röhögés, s Quantall hangja ekkor vágja ketté az eddigi sötét csendet. Minden zsigerében érzi azt a rosszindulatot, mit a hely, s a gyermek is áraszt magából, szinte letaglózza a gonoszság érzete. Kiáltását mindenki meghallhatja, s vele egy időben a gyerek is mozdul. Karja hirtelen nyúlik meg szinte háromszorosára, lábai szintén nőnek, jóval hosszabbra, melynek következtében azonnal előreesik két kezére, s mint egy torz kutya áll már a társaság előtt. Feje ekkor kezd megfordulni nyakán, hogy a hátsó, hajas felével forduljon a társaság felé, csak a szájából kivágódó öblös nyelv az, mi tarkóján át előre kerül a feje hátuljával együtt. A hajas fejbőrön két nyílás nyílik, hogy sötét íriszek pislogjanak Laorra. Az egész egy pillanat alatt lezajlik, s közben a saját megkezdett kijelentését további mondattal zárja le.*
- De most Gormogon... *Iszonyú mély hang, s a kéz megindul Laor felé. Laor, Quantall kiáltásának köszönhetően időben tud hátralépni, bár mellkasán szánt végig a kar, melyen időközben hatalmas karmok képződtek. A torz szülemény felsüvölt mérgében, mikor csak a bőrvértet tépi fel. Hátul hirtelen megelevenedik a táj, a bozótosban mozgás indul, de egyelőre nem jelenik meg semmi és senki. A tornyok a háttérben várakoznak, innen nézve majd, hogy nem békésen. Persze... a látszatra kevésbé kell adni, főként egy ilyen helyen.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:40:03
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:40:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon Zarándokoknak//
*Vajmi elégedettséggel konstatálja, hogy a kettő minden probléma nélkül megteszi az utat. Legalább maradt még vajmi erő a manóban. Ahogy ő is mássza a fokokat, azon gondolkodik, hogy vajon mit értett Armarkhtur azalatt, hogy "a lelkét szívják ki." Tud ő is annyit, hogy néhány különösebben megvetemedett varázslathoz nemcsak természetes mágia-affinitás kell, de hogy valakik ilyen mélyre folyamodjanak, az már a végső kétségbeesést jelenti. Vagy az abszolút hatalommániát, lesz rá ideje eldönteni.
Miután a földszint padlóját tapossák mindhárman, ösztönösen ő is a "láda" teteje felé fordul, megpróbálja lecsapni puszta erőből, bár kétli, hogy sikerrel jár. Bármit is csinált Nawanthiri, ami a mágikus szerkezetet működésbe hozta, az ork meglehetősen örülne, ha ismét meg tudná csinálni, lehetőleg az ellenkező kimenetellel. Sötét ábrázattal válaszol a lány kérdésére.*
- Nem tudom. *Ennél többet is tudna mondani, de nem akar több aggodalmat generálni. Az a végtelen jel a lapon csak túlozhat, hiszen nincs az az isten, hogy
bármi fizikai forma a végtelenségig termelődjön. Vagy alábecsüli a mágia mérhetetlenül komplex ágait? Ezek egyáltalán jönnek valahol? Gondolatait elterelve a kettő felé fordul, hozzáadva pár szót vasgyúró társa válaszához.*
- Az egyik karja fel van dagadva. Egy üres üvegcsét is találtunk mellette. *Teszi hozzá, miközben lehajolva a hullához, kezével az eltorzult testrészhez, majd a még mindig mellette lévő üveghez mutat.* - Tudsz róluk valamit? Bájital, főzet? Lehet, hogy mérgezés történt. *A biztonság kedvéért előkapja a tőrt is.* - Ezt is nála szoktad látni?
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 08:42:32
*Vajmi elégedettséggel konstatálja, hogy a kettő minden probléma nélkül megteszi az utat. Legalább maradt még vajmi erő a manóban. Ahogy ő is mássza a fokokat, azon gondolkodik, hogy vajon mit értett Armarkhtur azalatt, hogy "a lelkét szívják ki." Tud ő is annyit, hogy néhány különösebben megvetemedett varázslathoz nemcsak természetes mágia-affinitás kell, de hogy valakik ilyen mélyre folyamodjanak, az már a végső kétségbeesést jelenti. Vagy az abszolút hatalommániát, lesz rá ideje eldönteni.
Miután a földszint padlóját tapossák mindhárman, ösztönösen ő is a "láda" teteje felé fordul, megpróbálja lecsapni puszta erőből, bár kétli, hogy sikerrel jár. Bármit is csinált Nawanthiri, ami a mágikus szerkezetet működésbe hozta, az ork meglehetősen örülne, ha ismét meg tudná csinálni, lehetőleg az ellenkező kimenetellel. Sötét ábrázattal válaszol a lány kérdésére.*
- Nem tudom. *Ennél többet is tudna mondani, de nem akar több aggodalmat generálni. Az a végtelen jel a lapon csak túlozhat, hiszen nincs az az isten, hogy
bármi fizikai forma a végtelenségig termelődjön. Vagy alábecsüli a mágia mérhetetlenül komplex ágait? Ezek egyáltalán jönnek valahol? Gondolatait elterelve a kettő felé fordul, hozzáadva pár szót vasgyúró társa válaszához.*
- Az egyik karja fel van dagadva. Egy üres üvegcsét is találtunk mellette. *Teszi hozzá, miközben lehajolva a hullához, kezével az eltorzult testrészhez, majd a még mindig mellette lévő üveghez mutat.* - Tudsz róluk valamit? Bájital, főzet? Lehet, hogy mérgezés történt. *A biztonság kedvéért előkapja a tőrt is.* - Ezt is nála szoktad látni?
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 08:42:32
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:33:15
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*A hangulat nem épp a legvidámabb a csapat tagjai között, de mindenesetre enyhült a feszültség. Bár az arcok Quantall megállapítása szerint eléggé elégedetlenek.*
~Nem fogják ezt bírni. Meg fognak törni és egymás torkának esnek ha így folytatódik.~
*Mindenesetre a tündér végül igazat ad nekik. A kis mese amúgy Quantall-t is érdekli ugyanis még ő se hallott arról a bizonyos félistenről. A harcos is panaszkodik kicsit és a vezetőjük megfontolva a helyzetet bizalmat szavaz nekik amiért a mélységi mágus egy udvarias főhajtással ad hálát.*
-Igyekszem méltónak lenni a bizalmukra.
*Krestvir magiszter is kifejti a maga véleményét. Maga az út nagyon furcsa. Quantall már akkor visszaköti a maszkját és próbálja figyelni a tájat. Nem tudja mi az. Az öregek meséltek sok mindent, de hogy el is higgye az már egy másik dolog.*
-Nem tudom igazi-e vagy csak valaki szórakozik velünk.
*Kezét mindenesetre nem veszi le a kardjáról és időnként meg is szorítja annak markolatát. Főleg mikor közelebbről hall valamit. Az elágazáshoz érve ő is gyanakodva nézi a jelenést. A többiek okosan viselkednek. Ő most mögéjük húzódik és a szemét becsukva motyog kicsit magában. Ha veszélyt érez egyből hangosan felcsattan.*
-Csapda!
*Ellenkező esetben csendben marad. Mindenesetre nem tetszik neki a dolog és a tündér is furcsán viselkedik.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*A hangulat nem épp a legvidámabb a csapat tagjai között, de mindenesetre enyhült a feszültség. Bár az arcok Quantall megállapítása szerint eléggé elégedetlenek.*
~Nem fogják ezt bírni. Meg fognak törni és egymás torkának esnek ha így folytatódik.~
*Mindenesetre a tündér végül igazat ad nekik. A kis mese amúgy Quantall-t is érdekli ugyanis még ő se hallott arról a bizonyos félistenről. A harcos is panaszkodik kicsit és a vezetőjük megfontolva a helyzetet bizalmat szavaz nekik amiért a mélységi mágus egy udvarias főhajtással ad hálát.*
-Igyekszem méltónak lenni a bizalmukra.
*Krestvir magiszter is kifejti a maga véleményét. Maga az út nagyon furcsa. Quantall már akkor visszaköti a maszkját és próbálja figyelni a tájat. Nem tudja mi az. Az öregek meséltek sok mindent, de hogy el is higgye az már egy másik dolog.*
-Nem tudom igazi-e vagy csak valaki szórakozik velünk.
*Kezét mindenesetre nem veszi le a kardjáról és időnként meg is szorítja annak markolatát. Főleg mikor közelebbről hall valamit. Az elágazáshoz érve ő is gyanakodva nézi a jelenést. A többiek okosan viselkednek. Ő most mögéjük húzódik és a szemét becsukva motyog kicsit magában. Ha veszélyt érez egyből hangosan felcsattan.*
-Csapda!
*Ellenkező esetben csendben marad. Mindenesetre nem tetszik neki a dolog és a tündér is furcsán viselkedik.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:06:25
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
* Laor meséjére bólint zavartan. Ő tényleg nem szeretne mártírkodni, de ha egyszer álmában az a bácsi, aki az ajtóban áll azt mondta, hogy vagy ő vagy a többiek, akkor mégse lehet önző magát választani. A kijelentése is ugyanerre utalt, miszerint akkor hagyják ott, de igyekszik nem olyan szituációba hozni a többieket, hogy ilyesmire kelljen folyamodniuk.*
- Jól van - * biccent a végén, s haloványan elmosolyodik. Frandr közben felsorolja, mire lenne szüksége. *
- Most kéred, vagy elég ha kéznél tartom? - * kérdez rá. Ha a harcos úgy gondolja most, akkor már szedi is lefelé az övéről. Ezután nagy nehezen elindulnak a tornyok irányába. Az út talán hosszú, talán rövid, Riri nem igen tudja megmondani. Az egész táj változik. Minden, akár ha víz alatt lenne hullámzik, eltűnik, megjelenik. Egyszer egy szekérszerű valami száguld el mellettük. A kis tündér összerezzen, s akaratlanul nyikkan. Arrafelé nézve, már nincs ott semmi, a fekete árnyék szertefoszlott, talán máshol rég összeállt újra. Aztán a napra emeli fel tekintetét. Megesküdött volna, hogy elébb sokkal lejjebb volt. Tényleg ennyire sokat sétáltak volna, picit fürkészik, akkor meg lefelé csúszik az égről. *
~ Bizonyára ez is valami sajátossága az itteni árnyvilágnak ~ * állapítja meg zavartan.
Nagy végre elérnek a keresztúthoz, ott azonban valaki fogadja is őket. Egy gyerkőc. Riri szíve rögvest hevesebben ver. Legszívesebben odalépne hozzá, de tudja nem szabad. Marad a helyén. Aggodalmasan figyel csupán.
Aztán megszólal. Ő egy hős, csak a kígyóktól fél. Elkerekedik a tündér szeme, a levegőt is úgy veszi, hogy hangos "HA "-t hallat közbe? A látomásába, amikor taposta a sarat, a kisfiú épp ugyanezeket mondta neki. Akkor egy barna kislányt vezetett. Alyot. *
- Laor? -* jobban megnézi a kisfiút, hogy vajon külsőre is ismerős-e neki, vagy az egész csak véletlen egybeesés lenne. A nevet kiejtve nem is néz a vezérre, a kisfiúhoz szól. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 23:10:25
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
* Laor meséjére bólint zavartan. Ő tényleg nem szeretne mártírkodni, de ha egyszer álmában az a bácsi, aki az ajtóban áll azt mondta, hogy vagy ő vagy a többiek, akkor mégse lehet önző magát választani. A kijelentése is ugyanerre utalt, miszerint akkor hagyják ott, de igyekszik nem olyan szituációba hozni a többieket, hogy ilyesmire kelljen folyamodniuk.*
- Jól van - * biccent a végén, s haloványan elmosolyodik. Frandr közben felsorolja, mire lenne szüksége. *
- Most kéred, vagy elég ha kéznél tartom? - * kérdez rá. Ha a harcos úgy gondolja most, akkor már szedi is lefelé az övéről. Ezután nagy nehezen elindulnak a tornyok irányába. Az út talán hosszú, talán rövid, Riri nem igen tudja megmondani. Az egész táj változik. Minden, akár ha víz alatt lenne hullámzik, eltűnik, megjelenik. Egyszer egy szekérszerű valami száguld el mellettük. A kis tündér összerezzen, s akaratlanul nyikkan. Arrafelé nézve, már nincs ott semmi, a fekete árnyék szertefoszlott, talán máshol rég összeállt újra. Aztán a napra emeli fel tekintetét. Megesküdött volna, hogy elébb sokkal lejjebb volt. Tényleg ennyire sokat sétáltak volna, picit fürkészik, akkor meg lefelé csúszik az égről. *
~ Bizonyára ez is valami sajátossága az itteni árnyvilágnak ~ * állapítja meg zavartan.
Nagy végre elérnek a keresztúthoz, ott azonban valaki fogadja is őket. Egy gyerkőc. Riri szíve rögvest hevesebben ver. Legszívesebben odalépne hozzá, de tudja nem szabad. Marad a helyén. Aggodalmasan figyel csupán.
Aztán megszólal. Ő egy hős, csak a kígyóktól fél. Elkerekedik a tündér szeme, a levegőt is úgy veszi, hogy hangos "HA "-t hallat közbe? A látomásába, amikor taposta a sarat, a kisfiú épp ugyanezeket mondta neki. Akkor egy barna kislányt vezetett. Alyot. *
- Laor? -* jobban megnézi a kisfiút, hogy vajon külsőre is ismerős-e neki, vagy az egész csak véletlen egybeesés lenne. A nevet kiejtve nem is néz a vezérre, a kisfiúhoz szól. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 23:10:25
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:48:26
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*A manó annyira szabadulni akar, hogy meg sem várja Nawanthirit, csak próbál a kis törődött testével felevickélni a létrafokokon. A lány nem hibáztatja: Armarkhtur a súlyából ítélve csoda, hogy még él, és a látszólag megállíthatatlanul termelődő férgek sem valami kellemes társaság. Ártani ugyan nem ártottak egyiküknek sem, de azért a lánynak nem sok kedve lett volna kipróbálni, vajon vérszívók-e.*
- Szerinted mennyi kukac jön még elő az üstökből? *kérdi Ukromot, miután ő is kimászott a ládából. Leteszi a manót a hintaszékbe, aztán kiveszi a medált az oroszlán szeméből, és elrakja abba a zsebébe, amelyikbe az áttetsző zselével teli üveget. Ha a láda teteje nem csukódna be ennyitől, megpróbálja kézzel lezárni.*
- Már így találtuk. *feleli a manónak, miközben felveszi a tőrét meg a kalapját* Napok óta halott lehet. Nem járt más a kunyhóban rajtunk kívül?
*A manó annyira szabadulni akar, hogy meg sem várja Nawanthirit, csak próbál a kis törődött testével felevickélni a létrafokokon. A lány nem hibáztatja: Armarkhtur a súlyából ítélve csoda, hogy még él, és a látszólag megállíthatatlanul termelődő férgek sem valami kellemes társaság. Ártani ugyan nem ártottak egyiküknek sem, de azért a lánynak nem sok kedve lett volna kipróbálni, vajon vérszívók-e.*
- Szerinted mennyi kukac jön még elő az üstökből? *kérdi Ukromot, miután ő is kimászott a ládából. Leteszi a manót a hintaszékbe, aztán kiveszi a medált az oroszlán szeméből, és elrakja abba a zsebébe, amelyikbe az áttetsző zselével teli üveget. Ha a láda teteje nem csukódna be ennyitől, megpróbálja kézzel lezárni.*
- Már így találtuk. *feleli a manónak, miközben felveszi a tőrét meg a kalapját* Napok óta halott lehet. Nem járt más a kunyhóban rajtunk kívül?
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:26:10
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:26:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*Nawanthirinek valóban sikerül kiszabadítani a manót, de ahogy tapasztalja, a férgek termelődése az üstökben nem áll meg. Az üstök körül már három ujjnyi vastagon tekergőznek gyomorforgató látvánnyal és egyre több és több lesz belőlük a földön.
A menekülni készülő manó nem sokat teketóriázik, csak fizikai állapota lassítja, ha tehetné, már rég messze lenne. A lány szavaira sem reagál, kiutat keres a létránál. A Nawanthiri zsebébe kerülő üvegcse áttetsző, zselés állagú anyagot tartalmaz. Ahogy átfutja a papírt, természetes, hogy nem talál összefüggést, de a helyzet sem biztosít túl sok időt a tétlenkedésre és a vizsgálódásra.
Amikor eléri Armarkhturt, a manó már az első fokokon jár, de könnyedén felemeli őt. A manó csupa csont és bőr, szinte pehelykönnyű, ami bizonyítja, hogy valóban régóta tengődik a kínpadon. Aztán Armarkhturral könnyedén ki tud jutni a láda rejtett kijáratán a felső helyiségbe.
Ukron a szekrénynél kutat, míg a lány mögötte döntést hoz. Hangosan kimondott gondolatait akár hallhatja is. A különböző, furcsa alapanyagok között fürkészve megtalálja a könyvet és benne a lapot. A szekrény tetejéről záporoznak rá a férgek, de látszólag ártalmatlanok, csak undorítóak és zavaróak.
A könyvet eldobja, kérdés, a lapot megtartotta-e, majd elvéve a tőrt az asztalról, maga is követi Nawanthirit és a manót a felső szobába a ládán át.
Amikor mind kiérnek, a fények kialszanak és a lenti helyiség sötétbe borul, csak a padlón hagyott fáklya lobog még gyengén. Csak az egyre termelődő férgek visszataszító zizegése hallatszik lentről. Mire mind felmásznak, a lány ledobott fáklyájának fényét megfojtják a férgek és a sötétség magának követeli odalent mindent. Az üstök tovább termelik a férgeket, kérdés, meddig és mégis mi történik odalent, ha ne adj Eeyr, megtöltik a rendelkezésükre álló teret.
Az ork, Nawanthiri és a manó odafent vannak, Armarkhtur örömmel vegyes félelemmel tekint a földön heverő banya testére.*
- Ti öltétek meg? *Kérdi a kettőst.*
*Nawanthirinek valóban sikerül kiszabadítani a manót, de ahogy tapasztalja, a férgek termelődése az üstökben nem áll meg. Az üstök körül már három ujjnyi vastagon tekergőznek gyomorforgató látvánnyal és egyre több és több lesz belőlük a földön.
A menekülni készülő manó nem sokat teketóriázik, csak fizikai állapota lassítja, ha tehetné, már rég messze lenne. A lány szavaira sem reagál, kiutat keres a létránál. A Nawanthiri zsebébe kerülő üvegcse áttetsző, zselés állagú anyagot tartalmaz. Ahogy átfutja a papírt, természetes, hogy nem talál összefüggést, de a helyzet sem biztosít túl sok időt a tétlenkedésre és a vizsgálódásra.
Amikor eléri Armarkhturt, a manó már az első fokokon jár, de könnyedén felemeli őt. A manó csupa csont és bőr, szinte pehelykönnyű, ami bizonyítja, hogy valóban régóta tengődik a kínpadon. Aztán Armarkhturral könnyedén ki tud jutni a láda rejtett kijáratán a felső helyiségbe.
Ukron a szekrénynél kutat, míg a lány mögötte döntést hoz. Hangosan kimondott gondolatait akár hallhatja is. A különböző, furcsa alapanyagok között fürkészve megtalálja a könyvet és benne a lapot. A szekrény tetejéről záporoznak rá a férgek, de látszólag ártalmatlanok, csak undorítóak és zavaróak.
A könyvet eldobja, kérdés, a lapot megtartotta-e, majd elvéve a tőrt az asztalról, maga is követi Nawanthirit és a manót a felső szobába a ládán át.
Amikor mind kiérnek, a fények kialszanak és a lenti helyiség sötétbe borul, csak a padlón hagyott fáklya lobog még gyengén. Csak az egyre termelődő férgek visszataszító zizegése hallatszik lentről. Mire mind felmásznak, a lány ledobott fáklyájának fényét megfojtják a férgek és a sötétség magának követeli odalent mindent. Az üstök tovább termelik a férgeket, kérdés, meddig és mégis mi történik odalent, ha ne adj Eeyr, megtöltik a rendelkezésükre álló teret.
Az ork, Nawanthiri és a manó odafent vannak, Armarkhtur örömmel vegyes félelemmel tekint a földön heverő banya testére.*
- Ti öltétek meg? *Kérdi a kettőst.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896