Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:42:39
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:42:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* Miután a mágus mágiája mágikusan feltartja az őt támadó orkot, nem okoz komoly gondot az ő fejét is levágni. A lovon épp annyira dől oldalra, hogy a vágás kellően erős lehessen, és a pengét is úgy tartja, hogy az általa leírt ív egyenes legyen, a lehető legprecízebb vágást téve lehetővé. Talán pont ezért sikerül gond nélkül ezt a testrészt is elválasztani a törzstől. Mire Koloszt visszalassítja, és ismét megfordul, látja, hogy a mélységi már üldözőbe vette a megmaradt túlélőt. Első gondolata az, hogy utána siet, de nem tartja jó ötletnek magukra hagyni a mágusokat, főleg úgy, hogy feloszthatják a csapatot egy-egy mágus és harcos felosztásban is. *
- Mai! Menj utána kérlek. * Szól a nőnek, aki szintén lovon van, és reméli, hogy szerelme így tesz. Ha nem akarózik neki az üldözés, akkor viszont hagyja Norennart egyedül menni, mert ezt ítéli meg a legkisebb kockázatnak a csapatra nézve. Ez esetben csak remélni tudja, hogy a férfi nem kerül csapdába, de ha mégis így tenne, akkor bízik benne, hogy hárman kiszabadítják. Bárhogy is alakul, a környezetüket veszi szemügyre, további ellenségek nyomai után kutatva, és ha semmi ilyet nem talál, akkor leszáll a nyeregből, hogy a tetemeket vegye szemügyre, és szabadítsa meg aranyuktól, amennyiben más nem előzi meg ebben a folyamatban. Ha aranyat nem talál, bízik benne, hogy valami más értéket lel, és legrosszabb esetben a páncélokat, és a fegyvereket kezdi el begyűjteni. Ha bárki furcsállná a dolgot, megvonja a vállát. *
- A városi őrség hasznát veszi. * Jelenti ki magyarázatként, és nem is hazudik, adott már le felszerelést a kaszárnyában. A fém egyébként is fém, nem kér enni, és bármikor jól jöhet. *
//Szívügy//
* Miután a mágus mágiája mágikusan feltartja az őt támadó orkot, nem okoz komoly gondot az ő fejét is levágni. A lovon épp annyira dől oldalra, hogy a vágás kellően erős lehessen, és a pengét is úgy tartja, hogy az általa leírt ív egyenes legyen, a lehető legprecízebb vágást téve lehetővé. Talán pont ezért sikerül gond nélkül ezt a testrészt is elválasztani a törzstől. Mire Koloszt visszalassítja, és ismét megfordul, látja, hogy a mélységi már üldözőbe vette a megmaradt túlélőt. Első gondolata az, hogy utána siet, de nem tartja jó ötletnek magukra hagyni a mágusokat, főleg úgy, hogy feloszthatják a csapatot egy-egy mágus és harcos felosztásban is. *
- Mai! Menj utána kérlek. * Szól a nőnek, aki szintén lovon van, és reméli, hogy szerelme így tesz. Ha nem akarózik neki az üldözés, akkor viszont hagyja Norennart egyedül menni, mert ezt ítéli meg a legkisebb kockázatnak a csapatra nézve. Ez esetben csak remélni tudja, hogy a férfi nem kerül csapdába, de ha mégis így tenne, akkor bízik benne, hogy hárman kiszabadítják. Bárhogy is alakul, a környezetüket veszi szemügyre, további ellenségek nyomai után kutatva, és ha semmi ilyet nem talál, akkor leszáll a nyeregből, hogy a tetemeket vegye szemügyre, és szabadítsa meg aranyuktól, amennyiben más nem előzi meg ebben a folyamatban. Ha aranyat nem talál, bízik benne, hogy valami más értéket lel, és legrosszabb esetben a páncélokat, és a fegyvereket kezdi el begyűjteni. Ha bárki furcsállná a dolgot, megvonja a vállát. *
- A városi őrség hasznát veszi. * Jelenti ki magyarázatként, és nem is hazudik, adott már le felszerelést a kaszárnyában. A fém egyébként is fém, nem kér enni, és bármikor jól jöhet. *
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:13:40
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:13:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A káosz egyetlen lélegzetvétel alatt veszi át a tábor felett az uralmat. A csapda lángjai még sisteregnek, amikor Frandr'd felszólítása után Raymond már mozdul is. A férfi egyetlen bólintással jelzi, hogy vette a parancsot, aztán előreront a közelebbi warg lovas felé.
A másik beszabadult lovasra Natu mester csap le. Az óriás egyetlen mozdulattal ragadja meg a vágtató warg nyergében ülő orkot, s játszi könnyedséggel kapja le hátasáról. A lovas fegyvere a földön koppan, de lélekjelenléte még kitart: tőrt ránt, és a penge csillan egyet, mielőtt a penge az óriás dereka felé lendülne. A döfés azonban célt téveszt, s az óriás akadálytalanul viheti földre az ellenfelét, amitől az a tőrét is elejti. Ezen a ponton a mester kezében a döntés. Kivégzi-e az orkot, vagy elkábítja. Utóbbinál kérdéses, hogy mennyire lesz tartós ez az állapot, valamint, hogy a csata végére vajon agyontapossák-e az kábult zöldbőrűt. Bárhogy is alakul, mire az óriás hátra hagyja ellenfelét, amögött már ott hever a hátasa is. Egy számszeríj lövedéke mélyen a szemgolyóba áll, a fenevad mozdulatlan.
Frandr'd dobása ekkor éri el célját. Az üveg a menekülni készülő warg oldalán törik szét; a láng végigfut a szőrzeten, a vadállat felbőg és dühösen csapódik oldalra. Lovasa azonban még időben menekül: leugrik, a földön gördül, és már fut is. Thara érkezik az útjába, mozdulatai gyorsak és határozottak. Az ork rávág egy széles ívű csapással, amelyet a sötételf ösztönből hárít, s épp csak sikerül is. A csapás az alkarvédőjéről csusszan le, szikrákat vetve. Mielőtt visszatámadhatna, egy hosszú árnyék suhan át fölöttük. A következő pillanatban egy gerely tör elő, és hátulról, szinte hangtalanul üti át az ork koponyáját. Egy már biztos, nem lesz ki figyelmeztesse a gyalogosokat a csapdáról.
S ha már gyalogosok, ha Thara hátrafordul, a frissen bedőlt falrésen túl egyetlen szívdobbanás alatt felmérheti a helyzetet. A köd mögött fekete alakok mozognak; a közeledő ork gyalogosok hosszú sora tagolódik ki a félhomályból. Számban nagyjából harminc körül lehetnek, és rohamban jönnek.
Odabent a zsoldosok közben befejezik, amit a csapda elkezdett. Bár az alakzatuk nem kifinomult, a képességeik és a harci rutinjuk pótolja, ami hiányzik a taktikából: a maradék wargok és lovasaik gyorsan elhullanak a félkörbe rendeződött fegyveresek között.
Egyetlen lélegzetnyi szünet sincs. Mielőtt elcsendesedne a tábor, az első ork gerelyek máris átívelnek a leomlott falrész felett. A nyílvesszők száraz suhogással hasítják a levegőt, és néhány a földbe csapódva remeg tovább. A következő hullám már nincs messze: a gyalogosok rohama dübörög, a falon túl mozgó tömeg egyre gyorsul, és minden lépéssel közelebb ér a falon ütött réshez.
A valódi csata most kezdődik.*
*A káosz egyetlen lélegzetvétel alatt veszi át a tábor felett az uralmat. A csapda lángjai még sisteregnek, amikor Frandr'd felszólítása után Raymond már mozdul is. A férfi egyetlen bólintással jelzi, hogy vette a parancsot, aztán előreront a közelebbi warg lovas felé.
A másik beszabadult lovasra Natu mester csap le. Az óriás egyetlen mozdulattal ragadja meg a vágtató warg nyergében ülő orkot, s játszi könnyedséggel kapja le hátasáról. A lovas fegyvere a földön koppan, de lélekjelenléte még kitart: tőrt ránt, és a penge csillan egyet, mielőtt a penge az óriás dereka felé lendülne. A döfés azonban célt téveszt, s az óriás akadálytalanul viheti földre az ellenfelét, amitől az a tőrét is elejti. Ezen a ponton a mester kezében a döntés. Kivégzi-e az orkot, vagy elkábítja. Utóbbinál kérdéses, hogy mennyire lesz tartós ez az állapot, valamint, hogy a csata végére vajon agyontapossák-e az kábult zöldbőrűt. Bárhogy is alakul, mire az óriás hátra hagyja ellenfelét, amögött már ott hever a hátasa is. Egy számszeríj lövedéke mélyen a szemgolyóba áll, a fenevad mozdulatlan.
Frandr'd dobása ekkor éri el célját. Az üveg a menekülni készülő warg oldalán törik szét; a láng végigfut a szőrzeten, a vadállat felbőg és dühösen csapódik oldalra. Lovasa azonban még időben menekül: leugrik, a földön gördül, és már fut is. Thara érkezik az útjába, mozdulatai gyorsak és határozottak. Az ork rávág egy széles ívű csapással, amelyet a sötételf ösztönből hárít, s épp csak sikerül is. A csapás az alkarvédőjéről csusszan le, szikrákat vetve. Mielőtt visszatámadhatna, egy hosszú árnyék suhan át fölöttük. A következő pillanatban egy gerely tör elő, és hátulról, szinte hangtalanul üti át az ork koponyáját. Egy már biztos, nem lesz ki figyelmeztesse a gyalogosokat a csapdáról.
S ha már gyalogosok, ha Thara hátrafordul, a frissen bedőlt falrésen túl egyetlen szívdobbanás alatt felmérheti a helyzetet. A köd mögött fekete alakok mozognak; a közeledő ork gyalogosok hosszú sora tagolódik ki a félhomályból. Számban nagyjából harminc körül lehetnek, és rohamban jönnek.
Odabent a zsoldosok közben befejezik, amit a csapda elkezdett. Bár az alakzatuk nem kifinomult, a képességeik és a harci rutinjuk pótolja, ami hiányzik a taktikából: a maradék wargok és lovasaik gyorsan elhullanak a félkörbe rendeződött fegyveresek között.
Egyetlen lélegzetnyi szünet sincs. Mielőtt elcsendesedne a tábor, az első ork gerelyek máris átívelnek a leomlott falrész felett. A nyílvesszők száraz suhogással hasítják a levegőt, és néhány a földbe csapódva remeg tovább. A következő hullám már nincs messze: a gyalogosok rohama dübörög, a falon túl mozgó tömeg egyre gyorsul, és minden lépéssel közelebb ér a falon ütött réshez.
A valódi csata most kezdődik.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-16 19:33:04
Üzenet elküldve: 2025-11-16 19:33:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Ahogy a tarfejű ork megfordítja lovát és futásnak ered, Norennarban egy pillanatra minden megfeszül. Pontosan erre számított, de így is végigszalad benne a düh. Félhangosan káromkodik, inkább csak magának, aztán már mozdul is.
Hamu tőle nem messze várakozik, türelmesen, mintha semmit sem érzékelt volna az előző percek zűrzavarából. A mélységi néhány sietős lépéssel mellette terem, megragadja a kantárt, és egy gyors lendülettel felül a nyeregbe. A ló meging, aztán megállapodik a súly alatt. A férfi meghúzza a hevedert, előre dől kissé, és halkan morog egyet, hátasának címezve.*
- Na lássuk, mit tudsz.
*Nem kell kétszer mondani. Hamu megfeszíti a nyakát, majd megindul. Először csak lépésből indul ügetésbe, aztán ahogy Norennar finoman ösztökéli, gyorsulni kezd. A talaj csúszós, az ingovány még mindig nedves a vihar után, de a ló biztos léptekkel halad, mintha jól ismerné ezt a terepet.
Norennar fél kézzel a kantárt fogja, a másikkal lefelé hajtja a kard pengéjét, hogy ne zavarja a vágtában. A tekintete végig az ork hátán. Nem gondolkodik azon, hogy jó ötlet-e utána menni. Nincs idő mérlegelni. Ha eléri a karavánút szélét vagy sűrűbb nádsávot, könnyen eltűnhet, és akkor sokkal nehezebb lesz megtalálni. Most még látszik. Most még van esély.
Norennar mélyen beszívja a levegőt, és igyekszik tartani a ritmust. Nem pillant hátra a többiekre. Úgy ítéli tudnak vigyázni magukra, már csak abból kiindulva, hogy ők vele ellentétben komolyabb mágiákra is képesek, mint a lágy szellő vagy néhány szikra generálása. A kard markolatán végigfutó ujjak feszesek, de nem remegnek. Egyedül az számít, hogy a menekülőt elérje, vagy legalább addig kövesse, míg annak sebesült hátasa fel nem adja a hajszát.*
//Szívügy//
*Ahogy a tarfejű ork megfordítja lovát és futásnak ered, Norennarban egy pillanatra minden megfeszül. Pontosan erre számított, de így is végigszalad benne a düh. Félhangosan káromkodik, inkább csak magának, aztán már mozdul is.
Hamu tőle nem messze várakozik, türelmesen, mintha semmit sem érzékelt volna az előző percek zűrzavarából. A mélységi néhány sietős lépéssel mellette terem, megragadja a kantárt, és egy gyors lendülettel felül a nyeregbe. A ló meging, aztán megállapodik a súly alatt. A férfi meghúzza a hevedert, előre dől kissé, és halkan morog egyet, hátasának címezve.*
- Na lássuk, mit tudsz.
*Nem kell kétszer mondani. Hamu megfeszíti a nyakát, majd megindul. Először csak lépésből indul ügetésbe, aztán ahogy Norennar finoman ösztökéli, gyorsulni kezd. A talaj csúszós, az ingovány még mindig nedves a vihar után, de a ló biztos léptekkel halad, mintha jól ismerné ezt a terepet.
Norennar fél kézzel a kantárt fogja, a másikkal lefelé hajtja a kard pengéjét, hogy ne zavarja a vágtában. A tekintete végig az ork hátán. Nem gondolkodik azon, hogy jó ötlet-e utána menni. Nincs idő mérlegelni. Ha eléri a karavánút szélét vagy sűrűbb nádsávot, könnyen eltűnhet, és akkor sokkal nehezebb lesz megtalálni. Most még látszik. Most még van esély.
Norennar mélyen beszívja a levegőt, és igyekszik tartani a ritmust. Nem pillant hátra a többiekre. Úgy ítéli tudnak vigyázni magukra, már csak abból kiindulva, hogy ők vele ellentétben komolyabb mágiákra is képesek, mint a lágy szellő vagy néhány szikra generálása. A kard markolatán végigfutó ujjak feszesek, de nem remegnek. Egyedül az számít, hogy a menekülőt elérje, vagy legalább addig kövesse, míg annak sebesült hátasa fel nem adja a hajszát.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-16 09:57:32
Üzenet elküldve: 2025-11-16 09:57:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Ahogy lesújt, még őt magát is meglepi, hogy a wegtoreni mesterfegyver milyen könnyedén választja el a földön fekvő ork fejét a testétől. Ez az első alkalom ugyanis, hogy a kardot valódi harcban, éles helyzetben használja, és bár egy kisebb ház árát költötte rá, cserébe a kovács ódákat zengett arról, hogy mennyire hatékony lesz majd a csatában. Ez most be is igazolódott. A fegyver sikeresen esett át a tűzkeresztségen, s most már ork vér mocskolja be az eddig makulátlanul tiszta pengét, míg ő maga immáron sokadszor válik gyilkossá, de ezzel most még nincs ideje törődni, még nincs vége.
Ahogy felegyenesedik, és társai felé pillant, visszafojtott lélegzettel figyeli, hogy mi fog történni, hisz ideje már nincs sem Main, sem Norennaron segíteni, mielőtt ellenfeleik elérnék őket. Úgy tűnik, hogy rá nincs is szükség, mert míg Norennar ügyesen tér ki a felé suhanó penge elől, addig Mai sikeresen tartóztatja fel az őt célba vevő buzogányost, akinek a feje ismételten Pashthrának köszönhetően szintén a földre hull. Egy most már biztos, nem nézte volna ki belőle, de a hóhajú harcossal nem akar szembe kerülni a csatatéren. A férfi és csatalova kombinációja, mindez harc közben meghozott, gyors, határozott döntésekkel társulva olyan veszedelmesnek tűnik, hogy az valahol félelmet is kelt benne.
Mindeközben Norennar sem szégyenkezhet, ellentámadását hatékony módon hajtja végre, de sajnos nem az orkot, csak a lovát éri a pengéje.*
- Picsába… *Sziszegi maga elé halkan, mert jól tudja, hogy ha az orkot magát érte volna a mélységi csapása, akkor máris vége volna a dalnak. Így is, merthogy biztosan nem fogja hagyni, hogy a lovas messzire meneküljön. Nem pattan azonban Árnyék hátára, hogy üldözni próbálja a menekülőt, nem is mozdul, helyette mormolni kezd egy varázsigét, melynek célpontja nem az ork, hanem az állata. Ha sikerül, minden bizonnyal meglehetősen fájdalmas lesz a következő néhány pillanat szegénynek, de ez most eszébe sem jut, csupán arra gondol, hogy varázslatával lassíthatja őket, míg a továbbra is lovon ülő Mai vagy Pashthra remélhetőleg el tudják kapni az utolsó orkot, akinek még a nyakán van a feje.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont nem ellátott, jelenleg is vérző sebei (az összes) annyi körönként súlyosbodnak egy kategóriát, ahányadik kategóriásak jelenleg, ezen kívül a varázslat a kimondásának pillanatában is eggyel súlyosbítja a legmagasabb kategóriájú sebet a célponton. A varázslat addig hat, amíg a sebet el nem látják (egy kötözés elég). Egy személyre egy vérzékenység hathat egyszerre. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a sebeket csak varázsitallal, vagy mágiával lehet begyógyítani.
//Szívügy//
*Ahogy lesújt, még őt magát is meglepi, hogy a wegtoreni mesterfegyver milyen könnyedén választja el a földön fekvő ork fejét a testétől. Ez az első alkalom ugyanis, hogy a kardot valódi harcban, éles helyzetben használja, és bár egy kisebb ház árát költötte rá, cserébe a kovács ódákat zengett arról, hogy mennyire hatékony lesz majd a csatában. Ez most be is igazolódott. A fegyver sikeresen esett át a tűzkeresztségen, s most már ork vér mocskolja be az eddig makulátlanul tiszta pengét, míg ő maga immáron sokadszor válik gyilkossá, de ezzel most még nincs ideje törődni, még nincs vége.
Ahogy felegyenesedik, és társai felé pillant, visszafojtott lélegzettel figyeli, hogy mi fog történni, hisz ideje már nincs sem Main, sem Norennaron segíteni, mielőtt ellenfeleik elérnék őket. Úgy tűnik, hogy rá nincs is szükség, mert míg Norennar ügyesen tér ki a felé suhanó penge elől, addig Mai sikeresen tartóztatja fel az őt célba vevő buzogányost, akinek a feje ismételten Pashthrának köszönhetően szintén a földre hull. Egy most már biztos, nem nézte volna ki belőle, de a hóhajú harcossal nem akar szembe kerülni a csatatéren. A férfi és csatalova kombinációja, mindez harc közben meghozott, gyors, határozott döntésekkel társulva olyan veszedelmesnek tűnik, hogy az valahol félelmet is kelt benne.
Mindeközben Norennar sem szégyenkezhet, ellentámadását hatékony módon hajtja végre, de sajnos nem az orkot, csak a lovát éri a pengéje.*
- Picsába… *Sziszegi maga elé halkan, mert jól tudja, hogy ha az orkot magát érte volna a mélységi csapása, akkor máris vége volna a dalnak. Így is, merthogy biztosan nem fogja hagyni, hogy a lovas messzire meneküljön. Nem pattan azonban Árnyék hátára, hogy üldözni próbálja a menekülőt, nem is mozdul, helyette mormolni kezd egy varázsigét, melynek célpontja nem az ork, hanem az állata. Ha sikerül, minden bizonnyal meglehetősen fájdalmas lesz a következő néhány pillanat szegénynek, de ez most eszébe sem jut, csupán arra gondol, hogy varázslatával lassíthatja őket, míg a továbbra is lovon ülő Mai vagy Pashthra remélhetőleg el tudják kapni az utolsó orkot, akinek még a nyakán van a feje.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont nem ellátott, jelenleg is vérző sebei (az összes) annyi körönként súlyosbodnak egy kategóriát, ahányadik kategóriásak jelenleg, ezen kívül a varázslat a kimondásának pillanatában is eggyel súlyosbítja a legmagasabb kategóriájú sebet a célponton. A varázslat addig hat, amíg a sebet el nem látják (egy kötözés elég). Egy személyre egy vérzékenység hathat egyszerre. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a sebeket csak varázsitallal, vagy mágiával lehet begyógyítani.
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-16 01:27:58
Üzenet elküldve: 2025-11-16 01:27:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Az őszhajú ork épp a földről tápászkodna fel, mikor egy sötét árny vetül rá; Norileina. A lánynak még csak meg sem kell feszülnie, hogy bevégezze ellenfelét. Egyetlen csapás elég hozzá, hogy elválassza fejétől törzsét. A sámánnak feleszmélnie sincs ideje kábaságából, legalábbis ábrázatára kövült vonásokról inkább zavartság, semmint ijedtség vagy fájdalom olvasható le.*
-Megdöglesz, boszorkány! *Üvölti az ork, ám lépései lassulni látszanak. Kezét feje elé tartja, mintha orkán erejű széllel küzdene, miközben igyekszik közelebb férkőzni Maihoz.
Ez már csak azért sem valósul meg, mert a lóháton maradó Pashtra ismét feltűnik, hogy a következő csapással az ő fejét válassza el törzsétől. A buzogányos harcost egyrészről váratlanul éri a hóhajú, másrészről Mai varázslata sem könnyíti meg dolgát. Az ő feje is az esőáztatta talajon landol, egy undok puffanás kíséretében. Úgy tűnik, a kis csapatnak ma ehhez a sajátos harcmodorhoz van hangulata.
A heves küzdelem amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen is ér véget, legalábbis négyből három ork fej rövid úton elválasztatott gazdájától.
A negyedik még tulajdonosa testén viszont, ki szintén lóháton maradva épp Norennart célozza vicsorogva. A sötételf ügyes mozdulattal tér ki a felé suhintott, recés penge útjából, s azzal a lendülettel igyekszik visszatámadni. Az orkot ugyan nem éri el, de a ló hátsó combját, ha nem is túl mélyen, de végigszántja a penge. A ló felnyerít, gazdája pedig hátasát egy pillanatra sem visszafogva, válla felett hátrapillantva szemrevételezi bajtársai helyzetét.*
-Gyí. Gyí! *Igyekszik lovát tempóra fogni, s Arthenior felé elügetve háta mögött hagyni a csapatot. Hogy utánairamodnak-e, netán hagyják futni, rajtuk áll. Mindenesetre a sebesült hátas néhány lépésenként vérpöttyel jelzi útjukat, így amennyiben le is maradnak, jó szerencsével még úgy is a nyomába eredhetnek.*
//Szívügy//
*Az őszhajú ork épp a földről tápászkodna fel, mikor egy sötét árny vetül rá; Norileina. A lánynak még csak meg sem kell feszülnie, hogy bevégezze ellenfelét. Egyetlen csapás elég hozzá, hogy elválassza fejétől törzsét. A sámánnak feleszmélnie sincs ideje kábaságából, legalábbis ábrázatára kövült vonásokról inkább zavartság, semmint ijedtség vagy fájdalom olvasható le.*
-Megdöglesz, boszorkány! *Üvölti az ork, ám lépései lassulni látszanak. Kezét feje elé tartja, mintha orkán erejű széllel küzdene, miközben igyekszik közelebb férkőzni Maihoz.
Ez már csak azért sem valósul meg, mert a lóháton maradó Pashtra ismét feltűnik, hogy a következő csapással az ő fejét válassza el törzsétől. A buzogányos harcost egyrészről váratlanul éri a hóhajú, másrészről Mai varázslata sem könnyíti meg dolgát. Az ő feje is az esőáztatta talajon landol, egy undok puffanás kíséretében. Úgy tűnik, a kis csapatnak ma ehhez a sajátos harcmodorhoz van hangulata.
A heves küzdelem amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen is ér véget, legalábbis négyből három ork fej rövid úton elválasztatott gazdájától.
A negyedik még tulajdonosa testén viszont, ki szintén lóháton maradva épp Norennart célozza vicsorogva. A sötételf ügyes mozdulattal tér ki a felé suhintott, recés penge útjából, s azzal a lendülettel igyekszik visszatámadni. Az orkot ugyan nem éri el, de a ló hátsó combját, ha nem is túl mélyen, de végigszántja a penge. A ló felnyerít, gazdája pedig hátasát egy pillanatra sem visszafogva, válla felett hátrapillantva szemrevételezi bajtársai helyzetét.*
-Gyí. Gyí! *Igyekszik lovát tempóra fogni, s Arthenior felé elügetve háta mögött hagyni a csapatot. Hogy utánairamodnak-e, netán hagyják futni, rajtuk áll. Mindenesetre a sebesült hátas néhány lépésenként vérpöttyel jelzi útjukat, így amennyiben le is maradnak, jó szerencsével még úgy is a nyomába eredhetnek.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-15 01:22:47
Üzenet elküldve: 2025-11-15 01:22:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
//Részeges stílus-választott szám a 8-as//
*A beszéd elcsendesül, helyette pedig olyan csend kerekedik, ami a legtöbb valamirevaló embert nyomasztaná, őrölné az idegeit. Nem úgy Natu mesterét. Az ő idegei kocsonyából vannak, főleg mikor van benne pár liter, így túlságosan nem érzi magát feszültnek, sokkal inkább izgatottnak. A falon végzett munka meghozza a gyümölcsét, az orkok pedig ráharapnak a csalira. Büszkeség önti el, hogy végül is a terve úgy látszik működik, az más kérdés, hogy végül jól is jönnek-e ki belőle. Ő a torony lábánál áll, készen arra, hogy akcióba lépjen, ám a kezdeti káoszban nem is tudja hirtelen, hogy mitévő legyen. Látja, hogyan kapnak lángra a bestiák, és jó páran közülük ha nem is rögtön, de jó úton haladnak az enyészet felé. Látja azt is, hogy az egyik wargos menekülni igyekszik, és hogy a két társa hamarabb észleli ennek a veszélyét, ezért igyekeznek megállítani. Ő azonban úgy gondolja, hogy már nem lenne sok értelme ha odaugrana, csak láb alatt lenne. Sokkal inkább foglalkoztatja az a két ellenség, akik bejutottak a soraikba, úgyhogy még egy korty pálinkát nyel, mielőtt fennhangon kiáltana.*
-Amék warg ugat, az nem harap, te dög!
*Azzal pedig, termetét és erejét igyekezvén kihasználni a hozzá közelebb eső orkot megpróbálja megragadni és ledobni, lerántani az állat hátáról, hogy aztán ott érje majd a végzet. Abban pedig csak reménykedni tud, hogy azok az orkok, akik még élnek de a földön hevernek, a zsoldosok intézik a sorsukat.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2025.11.15 01:36:18, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére másodlagos fejléc módosítása
//Részeges stílus-választott szám a 8-as//
*A beszéd elcsendesül, helyette pedig olyan csend kerekedik, ami a legtöbb valamirevaló embert nyomasztaná, őrölné az idegeit. Nem úgy Natu mesterét. Az ő idegei kocsonyából vannak, főleg mikor van benne pár liter, így túlságosan nem érzi magát feszültnek, sokkal inkább izgatottnak. A falon végzett munka meghozza a gyümölcsét, az orkok pedig ráharapnak a csalira. Büszkeség önti el, hogy végül is a terve úgy látszik működik, az más kérdés, hogy végül jól is jönnek-e ki belőle. Ő a torony lábánál áll, készen arra, hogy akcióba lépjen, ám a kezdeti káoszban nem is tudja hirtelen, hogy mitévő legyen. Látja, hogyan kapnak lángra a bestiák, és jó páran közülük ha nem is rögtön, de jó úton haladnak az enyészet felé. Látja azt is, hogy az egyik wargos menekülni igyekszik, és hogy a két társa hamarabb észleli ennek a veszélyét, ezért igyekeznek megállítani. Ő azonban úgy gondolja, hogy már nem lenne sok értelme ha odaugrana, csak láb alatt lenne. Sokkal inkább foglalkoztatja az a két ellenség, akik bejutottak a soraikba, úgyhogy még egy korty pálinkát nyel, mielőtt fennhangon kiáltana.*
-Amék warg ugat, az nem harap, te dög!
*Azzal pedig, termetét és erejét igyekezvén kihasználni a hozzá közelebb eső orkot megpróbálja megragadni és ledobni, lerántani az állat hátáról, hogy aztán ott érje majd a végzet. Abban pedig csak reménykedni tud, hogy azok az orkok, akik még élnek de a földön hevernek, a zsoldosok intézik a sorsukat.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2025.11.15 01:36:18, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére másodlagos fejléc módosítása
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:13:34
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:13:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Natu mesternek legalább van elég esze, hogy elviccelje a dolgot. Frandrnek nincs most ideje azzal foglalkozni, hogy ez mennyire volt sikeres; ehelyett egy haditerven dolgozik, amit aztán szinte rögtön el is vet, mert egyértelművé válik, hogy Drohinban nincs sok szándék az együttműködésre.
Ha rajta múlik, pár barikáddal leszűkítette volna valamelyest a betörő warglovasok mozgásterét, hogy ne legyen más választásuk, mint a lándzsákba rohanni. A zsoldosokat a paliszádon, és egyéb fedezék mögött, elszórtan helyezte volna el - íjakkal, számszeríjakkal, tüzes flaskákkal -, és közelharchoz csak egy páncélos keménymagot és pár, az oldalbatámadásért felelős gyalogost hagyott volna. A csatatér leszűkítésével így kompenzálhatták volna a számbeli hátrányukat, és kihasználhatták volna, hogy íjászaik jobb pozícióban vannak.
Ezzel szemben amit lát, az egy, a bejáratot körülvevő félkör.*
~Félkör, bazdmeg.~
*Így az érkező wargok kedvükre válogathatnak, hogy kit támadnak meg, és minden zsoldos egyszerre vesz majd rész a közelharcban; épp az ellenkezője annak, amire szükség lenne. A lándzsák elszórtan vannak itt-ott, és nincs semmi garancia, hogy épp jó helyen lesz egy, ha le kell ölni egy wargot.*
*Nincs ideje megkérdezni Drohint, hogy mégis hogy gondolta ezt; alkalmazkodnia kell. A félkör közepe táján csatlakozik az alakzathoz, és Raymondot is magával hozza, beállva a zsoldosok elé, akik a lángoló üvegekkel lettek felszerelve. A korábbi elképzelését elvetve nem az a célja, hogy a wargok felnyársalják magukat, hanem az, hogy távol tartsa őket az üvegdobálóktól.
Itt áll, amikor lebontják a falakat, és mikor a wargok előtörnek a ködből.*
~Két warg, lovas nélkül.~
*A csapda nem működött olyan jól, mint remélte, és a wargokat is el kell majd intézni, ám önmagukban csak vadállatok.*
~Még kettő, egyelőre ártalmatlanok.~
*Ő nem dob a többiekkel együtt; kivár, figyel. A roham iránya már egyértelmű, így lándzsáját az egyik mellette levő zsoldos kezébe nyomja, és ő maga a fáklyához lépve meggyújtja a saját üvegét.*
-Raymond, segíts nekik!
*Morran fel, látván, hogy az utolsó két lovas áttörte a védelmüket. Ha tudja, azt a zsoldost is odaküldi, akinek az imént a lándzsáját adta; velük együtt talán már el lehet intézni a wargokat.
Nem nézi, hogy sikerrel járnak-e; az ő figyelme innentől a menekülni készülő lovast kíséri. Oldalazik pár lépést, csak hogy Thara biztosan ne legyen célvonalban, majd emel, hajít; repül az üveg, ám mozdulatai nem állnak meg. Tegezéhez nyúl, kikap belőle egy hajítódárdát, és azzal is ugyanazt az orkot célozza meg. Akár lángba borította hátasát, akár nem, holtan akarja tudni azt az orkot, mielőtt még elordíthatná magát.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.14 21:43:28
*Natu mesternek legalább van elég esze, hogy elviccelje a dolgot. Frandrnek nincs most ideje azzal foglalkozni, hogy ez mennyire volt sikeres; ehelyett egy haditerven dolgozik, amit aztán szinte rögtön el is vet, mert egyértelművé válik, hogy Drohinban nincs sok szándék az együttműködésre.
Ha rajta múlik, pár barikáddal leszűkítette volna valamelyest a betörő warglovasok mozgásterét, hogy ne legyen más választásuk, mint a lándzsákba rohanni. A zsoldosokat a paliszádon, és egyéb fedezék mögött, elszórtan helyezte volna el - íjakkal, számszeríjakkal, tüzes flaskákkal -, és közelharchoz csak egy páncélos keménymagot és pár, az oldalbatámadásért felelős gyalogost hagyott volna. A csatatér leszűkítésével így kompenzálhatták volna a számbeli hátrányukat, és kihasználhatták volna, hogy íjászaik jobb pozícióban vannak.
Ezzel szemben amit lát, az egy, a bejáratot körülvevő félkör.*
~Félkör, bazdmeg.~
*Így az érkező wargok kedvükre válogathatnak, hogy kit támadnak meg, és minden zsoldos egyszerre vesz majd rész a közelharcban; épp az ellenkezője annak, amire szükség lenne. A lándzsák elszórtan vannak itt-ott, és nincs semmi garancia, hogy épp jó helyen lesz egy, ha le kell ölni egy wargot.*
*Nincs ideje megkérdezni Drohint, hogy mégis hogy gondolta ezt; alkalmazkodnia kell. A félkör közepe táján csatlakozik az alakzathoz, és Raymondot is magával hozza, beállva a zsoldosok elé, akik a lángoló üvegekkel lettek felszerelve. A korábbi elképzelését elvetve nem az a célja, hogy a wargok felnyársalják magukat, hanem az, hogy távol tartsa őket az üvegdobálóktól.
Itt áll, amikor lebontják a falakat, és mikor a wargok előtörnek a ködből.*
~Két warg, lovas nélkül.~
*A csapda nem működött olyan jól, mint remélte, és a wargokat is el kell majd intézni, ám önmagukban csak vadállatok.*
~Még kettő, egyelőre ártalmatlanok.~
*Ő nem dob a többiekkel együtt; kivár, figyel. A roham iránya már egyértelmű, így lándzsáját az egyik mellette levő zsoldos kezébe nyomja, és ő maga a fáklyához lépve meggyújtja a saját üvegét.*
-Raymond, segíts nekik!
*Morran fel, látván, hogy az utolsó két lovas áttörte a védelmüket. Ha tudja, azt a zsoldost is odaküldi, akinek az imént a lándzsáját adta; velük együtt talán már el lehet intézni a wargokat.
Nem nézi, hogy sikerrel járnak-e; az ő figyelme innentől a menekülni készülő lovast kíséri. Oldalazik pár lépést, csak hogy Thara biztosan ne legyen célvonalban, majd emel, hajít; repül az üveg, ám mozdulatai nem állnak meg. Tegezéhez nyúl, kikap belőle egy hajítódárdát, és azzal is ugyanazt az orkot célozza meg. Akár lángba borította hátasát, akár nem, holtan akarja tudni azt az orkot, mielőtt még elordíthatná magát.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.14 21:43:28
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:33:39
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:33:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
*Hosszú út áll előttük Arthenior városáig. Nem biztos, hogy megéri az éjszakában visszatérni a menedékre. Erdőmélye nem biztonságos hely, de nappal legalább jobban látnak. Íját és egy vesszőt készen tartva vágnak át az erdőn. Mondaná, hogy megnyugszik, mikor talpa a kemény talaj helyett, lápos földet ér, de hazudna. Az egyetlen dolog ami megnyugtatja, hogy innen már karavánok által járt utakon mehetnek. A bűzt még szoknia kell.*
-A piacon nézzünk magunknak lovat is. Hátha árulnak olcsóbb jószágokat.
*Javasolja Zzulnak.*
*Hosszú út áll előttük Arthenior városáig. Nem biztos, hogy megéri az éjszakában visszatérni a menedékre. Erdőmélye nem biztonságos hely, de nappal legalább jobban látnak. Íját és egy vesszőt készen tartva vágnak át az erdőn. Mondaná, hogy megnyugszik, mikor talpa a kemény talaj helyett, lápos földet ér, de hazudna. Az egyetlen dolog ami megnyugtatja, hogy innen már karavánok által járt utakon mehetnek. A bűzt még szoknia kell.*
-A piacon nézzünk magunknak lovat is. Hátha árulnak olcsóbb jószágokat.
*Javasolja Zzulnak.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:21:52
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:21:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A terv világos. Nincs szükség tovább ragozni. Az előkészületek megvannak, már csak a fő attrakcióra kell várni és arra sem sokat. Thara a meggyengített falrész, nekik bal kézre, a kint lévő orkokhoz képest jobb kéz felől, helyezkedik el, várva az alkalmat, hogy bekerítse a betörő orkokat. Kerít maga mellé pár zsoldost is, de nem sokat, hogy ne vegye el a frontvonaltól az embereket. Ha van jelentkező, akkor négy embert választ ki magának maximum.
A fal hangosan omlik le. Az utána leszálló csend már-már fülsüketítő. Aztán jön az amire várt és egyben félt is. A warg vonyítás. Csontjáig hatol a fenevadak üvöltése. A betörő zöldbőrűek a csapdában találják magukat. Kárörvendő mosollyal fogadja az eseményeket. A szárnyával addig nem mozdul, amíg az orkok nincsenek bent és a palackok el nem lettek dobva, ahogy az megtörténik, ő is kiadja a parancsot a támadásra. A tüzet kerülve az a célja, hogy a visszavonulóknak az útját állja.*
*A terv világos. Nincs szükség tovább ragozni. Az előkészületek megvannak, már csak a fő attrakcióra kell várni és arra sem sokat. Thara a meggyengített falrész, nekik bal kézre, a kint lévő orkokhoz képest jobb kéz felől, helyezkedik el, várva az alkalmat, hogy bekerítse a betörő orkokat. Kerít maga mellé pár zsoldost is, de nem sokat, hogy ne vegye el a frontvonaltól az embereket. Ha van jelentkező, akkor négy embert választ ki magának maximum.
A fal hangosan omlik le. Az utána leszálló csend már-már fülsüketítő. Aztán jön az amire várt és egyben félt is. A warg vonyítás. Csontjáig hatol a fenevadak üvöltése. A betörő zöldbőrűek a csapdában találják magukat. Kárörvendő mosollyal fogadja az eseményeket. A szárnyával addig nem mozdul, amíg az orkok nincsenek bent és a palackok el nem lettek dobva, ahogy az megtörténik, ő is kiadja a parancsot a támadásra. A tüzet kerülve az a célja, hogy a visszavonulóknak az útját állja.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-13 20:44:19
Üzenet elküldve: 2025-11-13 20:44:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Mai nem egy harcos alkat, az már bizonyos, még Borsról sem huppan le, mintha kedvenc hátasa biztonságot nyújtana a számára. Talán nevetségesen is festene, ha előrántaná kicsiny tőreinek egyikét, hiszen egy suta szúrásnál nagyobb eredményt aligha tudna prezentálni. Egyhez viszont jól ért. A mágia ott csörgedezik az ereiben, s már sikeresen magára varázsolt némi védelmet, na meg a valóság és a képzelet határára sodort egy orkot, akit remélhetőleg Nori majd el is intéz.
Hogy Kedvese az imént vágott le egy fejet, az olyasmi, amibe jobb nem belegondolnia, így hát a tudományra hagyatkozik és kiszámolja, hogy jelenleg ketten vannak talpon, ők pedig még mindig négyen vannak. Csakhogy abból a kettőből egy éppen rá fókuszál. A felé reppenő penge megijeszti, noha nem ér célt, mágiájának hála. Nagy gondban lenne, ha nem igézte volna meg saját magát, s a felé iramodó, meglepett ork látványára ösztönösen nyújtja ki a kezét, hogy újabb varázzsal próbálkozzon. Ha nem is okoz kárt, legalább benne sem tudnak majd, ahogy tenyerét a közeledő felé fordítja, hogy megálljt parancsoljon, ami ismételten jó alkalom lehet társainak arra, hogy pengével illessék annak nyakát, vagy egyéb testrészét.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
//Szívügy//
*Mai nem egy harcos alkat, az már bizonyos, még Borsról sem huppan le, mintha kedvenc hátasa biztonságot nyújtana a számára. Talán nevetségesen is festene, ha előrántaná kicsiny tőreinek egyikét, hiszen egy suta szúrásnál nagyobb eredményt aligha tudna prezentálni. Egyhez viszont jól ért. A mágia ott csörgedezik az ereiben, s már sikeresen magára varázsolt némi védelmet, na meg a valóság és a képzelet határára sodort egy orkot, akit remélhetőleg Nori majd el is intéz.
Hogy Kedvese az imént vágott le egy fejet, az olyasmi, amibe jobb nem belegondolnia, így hát a tudományra hagyatkozik és kiszámolja, hogy jelenleg ketten vannak talpon, ők pedig még mindig négyen vannak. Csakhogy abból a kettőből egy éppen rá fókuszál. A felé reppenő penge megijeszti, noha nem ér célt, mágiájának hála. Nagy gondban lenne, ha nem igézte volna meg saját magát, s a felé iramodó, meglepett ork látványára ösztönösen nyújtja ki a kezét, hogy újabb varázzsal próbálkozzon. Ha nem is okoz kárt, legalább benne sem tudnak majd, ahogy tenyerét a közeledő felé fordítja, hogy megálljt parancsoljon, ami ismételten jó alkalom lehet társainak arra, hogy pengével illessék annak nyakát, vagy egyéb testrészét.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-13 18:55:27
Üzenet elküldve: 2025-11-13 18:55:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A tűz mellett a beszélgetés lassan kifut a maga medréből. Drohin érdeklődve méri végig a társaságot, és bár Thara fogolyszerzésről szóló ötletén látszik, hogy elgondolkodik, végül csak hümmög egyet.*
- Élve elkapni? Ha sikerül, hát legyen. De ne kockáztassatok miatta többet, mint kell.
*Frandr Wegtorenről szóló figyelmeztetésére felvonja szemöldökét, és valami elégedett – talán hálás – félmosoly suhanna át rajta.*
- Jó tudni. Elég bajunk van anélkül is, hogy mások szennyesébe lépjünk bele.
*A harcos csatatervére nem mond nemet, nem is javítja át. Csak egy egyszerű biccentés követi az aranyujjú részéről, mintegy jelezve, hogy nincs ellenmondása.*
- Tegyétek, ahogy jónak látjátok. Az én embereim is felveszik a maguk helyét.
*Natu mester harsány nevetése pedig végül teljesen eloszlatja a feszültséget, bár ha jól odafigyel az öreg láthatja, hogy a csuklyás elf még mindig meglehetősen ádázul figyeli őt. Pár zsoldos még morog egy sort magában, de az egyetlen kivételtől eltekintve ellenségesség nem marad a levegőben.*
*A Romtábor lassan átrendeződik. A tűz mellett már senki nem időzik tétlenül; mindenki a maga feladatához lát. Rokhar a paliszád peremén surran végig, úgy foglal pozíciót, mintha mindig is ott lett volna. T'Harun még egyszer ellenőrzi a számszeríját, majd a torony tövéhez sétál, hogy jó rálátása legyen az érkező irányra.
Borin ekkor bukkan elő az egyik sátor mögül. Teljes páncélban, ütött-kopott, horpadt acéllemezekkel, minden festés vagy jelzés nélkül. A páncél zörög rajta, ahogy közeledik, mégis magabiztos a mozgása. A sisakrostély mögül csak annyit morran.*
- Na, kezdhetjük.
*Hragar a fal mellett várja, baltáját a vállára támasztva. Brynda a két csapda közt jár fel-alá, ellenőrzi a rongyokat, az alkohol mennyiségét, a gyújtópontokat.*
- Ha ezek nem gyulladnak meg, akkor semmi. *Jegyzi meg féloldalas vigyorral.*
*A „gyenge pontnál” végzett munka eredménye lassan megmutatja magát. Hragar int egyet a többieknek, majd nagyot üt a támasztógerendára. A recsegés mély, tompa és hosszú. A paliszád megremeg, majd a következő ütésnél enged is: a teljes falrész befelé dől, nagy puffanással omlik a tábor földjére. Senkit nem ér, a munkások előre felkészültek, így mindenki még időben félreállt.
Két zsoldos odarohan, és úgy tesznek, mintha kétségbeesetten próbálnák befoltozni a rést, valaki még egy laza deszkát is odatámaszt, teljesen értelmetlenül, de jól látható színjátékkal.*
- Gyorsan! Tartsd már ott! *Hallatszik az egyik hamisan túljátszott rikoltása.
Amikor a zaj elcsendesül, egy hosszú, hideg csend telepszik a falon túli rengetegre. Mintha a köd is megmerevedne. Aztán valami mozog odakint: előbb csak szuszogásszerű moraj, majd tompa dobbanások sora, mintha több láb súlya verné a mocsár talaját.
Majd egy hosszan elnyújtott warg üvöltés hasít végig a ködön. Közelebb. Sokkal közelebb, mint eddig bármikor.
Az ezt követő ropogás, ziháló morgás és egyre gyorsuló vágtahang már nem hagy kétséget: közelednek. Némelyik gyalog, némelyik hátasokon. A tábor fölött újra megfeszül a levegő, mintha mindenki egyszerre tartaná vissza a lélegzetét.*
*A köd egyszer csak szétnyílik, mintha valami brutális kéz tépné ketté. Hét warg tör elő egyesével, elsőként, nyál fröccsen a foguk közül, a lovasaik bömbölve lendülnek előre. A fal leomlott szakaszán át egyenesen be akarnak rontani a tábor belsejébe.
Brynda már a helyén áll. A kanóc izzik az ujjai között, rövid szikrázó fény bukkan fel, aztán csattanás, a „vonyító láng” életre kel. A csapdából előtörő tűzoszlop éles, sikoltásszerű hangot hallat, és két szélső warg reflexből félrerántja magát. A lovasaik nem ilyen szerencsések: az egyik a földre bukik, vállal a sárba csapódik, a másikat hátára veti a megriadt állat, és lezuhan a tábor szélére.
A többi warg felüvölt, de nem áll meg. A roham lendülete töretlen, az első csapda lángja csak egy pillanatnyi zavarodást kelt. A következő négy lovas máris előretör, vágtában próbálnak a zsoldosok közé vágni, hogy megtörjék a védelmet.
A zsoldosok reagálnak elsőként: három tűzpalack ível a levegőben különböző irányból. Kettő célt talál, az üvegek csattanva törnek az állatok oldalán, a párlat egy szempillantás alatt lángra kap, és a két warg vad, fuldokló vonítással csapódik egymásnak. A harmadik üveg balul sikerül: a dobó elméri a távolságot, és a flaskát a paliszád egyik épen maradt gerendája nyeli el, szétspriccelő, sistergő égést hagyva maga után.
Az egyik lángoló warg lovasa még időben leugrik, gurulva próbálja magáról letépni a felcsapó szikrákat. A másiknak nincs ekkora szerencséje: a kengyelhez szorult lába nem engedi elugrani. A felbőszült, égő állat fájdalmas rángással tipor rajta végig, míg a páncél recsegve adja meg magát alatta.
Ezalatt két ép warg mégis bejut a zsoldosok közé, felborítva néhányukat, és véres káoszt okozva a sorfal mögött.
Az utolsó lovas azonban máshová figyel. Egy pillanat alatt felméri a helyzetet, a csapdát, a kitörési pontot, majd a kijárat felé rántja a warg fejét. Az állat hátrál, fordul, menekülő ívbe lendül. A mozdulat egyértelmű: nem harcolni akar. Figyelmeztetni megy.
Ha sikerül neki, a gyalog közeledő orkcsapat tudni fogja, hogy csapda vár rájuk.*
*A tűz mellett a beszélgetés lassan kifut a maga medréből. Drohin érdeklődve méri végig a társaságot, és bár Thara fogolyszerzésről szóló ötletén látszik, hogy elgondolkodik, végül csak hümmög egyet.*
- Élve elkapni? Ha sikerül, hát legyen. De ne kockáztassatok miatta többet, mint kell.
*Frandr Wegtorenről szóló figyelmeztetésére felvonja szemöldökét, és valami elégedett – talán hálás – félmosoly suhanna át rajta.*
- Jó tudni. Elég bajunk van anélkül is, hogy mások szennyesébe lépjünk bele.
*A harcos csatatervére nem mond nemet, nem is javítja át. Csak egy egyszerű biccentés követi az aranyujjú részéről, mintegy jelezve, hogy nincs ellenmondása.*
- Tegyétek, ahogy jónak látjátok. Az én embereim is felveszik a maguk helyét.
*Natu mester harsány nevetése pedig végül teljesen eloszlatja a feszültséget, bár ha jól odafigyel az öreg láthatja, hogy a csuklyás elf még mindig meglehetősen ádázul figyeli őt. Pár zsoldos még morog egy sort magában, de az egyetlen kivételtől eltekintve ellenségesség nem marad a levegőben.*
*A Romtábor lassan átrendeződik. A tűz mellett már senki nem időzik tétlenül; mindenki a maga feladatához lát. Rokhar a paliszád peremén surran végig, úgy foglal pozíciót, mintha mindig is ott lett volna. T'Harun még egyszer ellenőrzi a számszeríját, majd a torony tövéhez sétál, hogy jó rálátása legyen az érkező irányra.
Borin ekkor bukkan elő az egyik sátor mögül. Teljes páncélban, ütött-kopott, horpadt acéllemezekkel, minden festés vagy jelzés nélkül. A páncél zörög rajta, ahogy közeledik, mégis magabiztos a mozgása. A sisakrostély mögül csak annyit morran.*
- Na, kezdhetjük.
*Hragar a fal mellett várja, baltáját a vállára támasztva. Brynda a két csapda közt jár fel-alá, ellenőrzi a rongyokat, az alkohol mennyiségét, a gyújtópontokat.*
- Ha ezek nem gyulladnak meg, akkor semmi. *Jegyzi meg féloldalas vigyorral.*
*A „gyenge pontnál” végzett munka eredménye lassan megmutatja magát. Hragar int egyet a többieknek, majd nagyot üt a támasztógerendára. A recsegés mély, tompa és hosszú. A paliszád megremeg, majd a következő ütésnél enged is: a teljes falrész befelé dől, nagy puffanással omlik a tábor földjére. Senkit nem ér, a munkások előre felkészültek, így mindenki még időben félreállt.
Két zsoldos odarohan, és úgy tesznek, mintha kétségbeesetten próbálnák befoltozni a rést, valaki még egy laza deszkát is odatámaszt, teljesen értelmetlenül, de jól látható színjátékkal.*
- Gyorsan! Tartsd már ott! *Hallatszik az egyik hamisan túljátszott rikoltása.
Amikor a zaj elcsendesül, egy hosszú, hideg csend telepszik a falon túli rengetegre. Mintha a köd is megmerevedne. Aztán valami mozog odakint: előbb csak szuszogásszerű moraj, majd tompa dobbanások sora, mintha több láb súlya verné a mocsár talaját.
Majd egy hosszan elnyújtott warg üvöltés hasít végig a ködön. Közelebb. Sokkal közelebb, mint eddig bármikor.
Az ezt követő ropogás, ziháló morgás és egyre gyorsuló vágtahang már nem hagy kétséget: közelednek. Némelyik gyalog, némelyik hátasokon. A tábor fölött újra megfeszül a levegő, mintha mindenki egyszerre tartaná vissza a lélegzetét.*
*A köd egyszer csak szétnyílik, mintha valami brutális kéz tépné ketté. Hét warg tör elő egyesével, elsőként, nyál fröccsen a foguk közül, a lovasaik bömbölve lendülnek előre. A fal leomlott szakaszán át egyenesen be akarnak rontani a tábor belsejébe.
Brynda már a helyén áll. A kanóc izzik az ujjai között, rövid szikrázó fény bukkan fel, aztán csattanás, a „vonyító láng” életre kel. A csapdából előtörő tűzoszlop éles, sikoltásszerű hangot hallat, és két szélső warg reflexből félrerántja magát. A lovasaik nem ilyen szerencsések: az egyik a földre bukik, vállal a sárba csapódik, a másikat hátára veti a megriadt állat, és lezuhan a tábor szélére.
A többi warg felüvölt, de nem áll meg. A roham lendülete töretlen, az első csapda lángja csak egy pillanatnyi zavarodást kelt. A következő négy lovas máris előretör, vágtában próbálnak a zsoldosok közé vágni, hogy megtörjék a védelmet.
A zsoldosok reagálnak elsőként: három tűzpalack ível a levegőben különböző irányból. Kettő célt talál, az üvegek csattanva törnek az állatok oldalán, a párlat egy szempillantás alatt lángra kap, és a két warg vad, fuldokló vonítással csapódik egymásnak. A harmadik üveg balul sikerül: a dobó elméri a távolságot, és a flaskát a paliszád egyik épen maradt gerendája nyeli el, szétspriccelő, sistergő égést hagyva maga után.
Az egyik lángoló warg lovasa még időben leugrik, gurulva próbálja magáról letépni a felcsapó szikrákat. A másiknak nincs ekkora szerencséje: a kengyelhez szorult lába nem engedi elugrani. A felbőszült, égő állat fájdalmas rángással tipor rajta végig, míg a páncél recsegve adja meg magát alatta.
Ezalatt két ép warg mégis bejut a zsoldosok közé, felborítva néhányukat, és véres káoszt okozva a sorfal mögött.
Az utolsó lovas azonban máshová figyel. Egy pillanat alatt felméri a helyzetet, a csapdát, a kitörési pontot, majd a kijárat felé rántja a warg fejét. Az állat hátrál, fordul, menekülő ívbe lendül. A mozdulat egyértelmű: nem harcolni akar. Figyelmeztetni megy.
Ha sikerül neki, a gyalog közeledő orkcsapat tudni fogja, hogy csapda vár rájuk.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-13 18:01:28
Üzenet elküldve: 2025-11-13 18:01:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* A harc hevében Pashthra látótere leszűkül, kevésbé foglalkozik azzal, amit társai csinálnak, és főleg az orkokra koncentrál. Persze ennek ott a hátulütője, hogy akár hátba is találhatja egy varázslat vagy nyíl, viszont bízik annyira a többiekben, hogy ettől nem tart. Kolosz pedig teszi a dolgát, a hátas jól dolgozik össze a hátán lovagló harcossal, aminek hatására hamarosan a földön gurul egy levágott fej. Nem zavarja, hogy bunkó módon a férfi szavába vágott - szó szerint - inkább finoman húzza a ló fejét jobbra, fordításra ösztökélve az állatot. Tekintetével azt keresi, hogy még kibe köthet bele a kardjával. A földön fetrengővel nem foglalkozik, bár ha úgy lenne, egyszerűen áttiporna rajta. Miközben ívesen fordul, mérlegeli, hogy melyik megmaradt ellenféllel foglalkozzon. Végül úgy dönt, hogy a könnyebbnek tűnő célpontot választja, és megpróbál úgy helyezkedni, hogy a buzogányos ork közte, és szerelme között helyezkedjen el, miközben újabb rohamra ösztökéli az állatot. Ha időben észleli is a veszélyt a férfi, bízik benne, hogy ketten a mágussal elegek hozzá, hogy az előtt elintézzék, mint hogy Koloszban kárt tehetne. Megpróbálja hátulról az ő fejét is elválasztani a törzsétől, ahogy azt fajtársával tette, ha időben odaér, bár ha kedvese időközben elintézi, akkor a rohamon ismét változtat, és a mélységivel harcoló fickó felé próbál meg hasonló módon támadni. Próbálja nem vesztegetni az idejét, és egységnyi idő alatt a legtöbb pusztítást véghez vinni. Ahogy illik. *
//Szívügy//
* A harc hevében Pashthra látótere leszűkül, kevésbé foglalkozik azzal, amit társai csinálnak, és főleg az orkokra koncentrál. Persze ennek ott a hátulütője, hogy akár hátba is találhatja egy varázslat vagy nyíl, viszont bízik annyira a többiekben, hogy ettől nem tart. Kolosz pedig teszi a dolgát, a hátas jól dolgozik össze a hátán lovagló harcossal, aminek hatására hamarosan a földön gurul egy levágott fej. Nem zavarja, hogy bunkó módon a férfi szavába vágott - szó szerint - inkább finoman húzza a ló fejét jobbra, fordításra ösztökélve az állatot. Tekintetével azt keresi, hogy még kibe köthet bele a kardjával. A földön fetrengővel nem foglalkozik, bár ha úgy lenne, egyszerűen áttiporna rajta. Miközben ívesen fordul, mérlegeli, hogy melyik megmaradt ellenféllel foglalkozzon. Végül úgy dönt, hogy a könnyebbnek tűnő célpontot választja, és megpróbál úgy helyezkedni, hogy a buzogányos ork közte, és szerelme között helyezkedjen el, miközben újabb rohamra ösztökéli az állatot. Ha időben észleli is a veszélyt a férfi, bízik benne, hogy ketten a mágussal elegek hozzá, hogy az előtt elintézzék, mint hogy Koloszban kárt tehetne. Megpróbálja hátulról az ő fejét is elválasztani a törzsétől, ahogy azt fajtársával tette, ha időben odaér, bár ha kedvese időközben elintézi, akkor a rohamon ismét változtat, és a mélységivel harcoló fickó felé próbál meg hasonló módon támadni. Próbálja nem vesztegetni az idejét, és egységnyi idő alatt a legtöbb pusztítást véghez vinni. Ahogy illik. *
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:34:48
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:34:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Amikor a számszeríj idege megpendül, Norennar már érzi, hogy jó volt a célzás. A nyíl azonban mégsem talál: a tarfejű ork egy rövid, gyakorlott mozdulattal félrehúzza a fejét, így a vessző a válla mellett suhan el és eltűnik a mocsaras növények között. Norennar fogai összekoccannak a visszafojtott ingerültségtől, de nem torpan meg. A csalódottság egy halk szisszenésben távozik belőle, aztán a számszeríjat a vállára lendíti és kihúzza a kardját. Mozdulata határozott, minden felesleges tartózkodás nélkül.
Amint az ork megindul felé, Norennar még szorosabban markolja a fegyvert. A vágtató ló egyre közelebb ér, a körülötte zajló harcok neszei összemosódnak, de ő nem engedi elterelni a figyelmét. A tarfejű áttöri a távolságot, a recés penge íve pedig tisztán kirajzolódik előtte, jelezve, hogy a következő pillanat dönt majd mindenről. A mélységi megfeszíti a lábait, a kardot maga előtt tartja, és egyetlen rövid pillanatra úgy tűnhet, mintha kivárna. Valójában az ütemet figyeli: a hátas mozgását, a paták ritmusát, a mozdulatot ahogy az ork támadásra készül.
Ha sikerül jól elkapnia a pillanatot, Norennar félreugrik oldalra, a csapás élét éppen annyira engedve el, hogy az süvítve hasítson el mellette. Ilyenkor egyetlen gyors fordulaton múlik minden: ahogy az ork elszáguld mellette, Norennar megpróbál egy oldalirányú, rövid vágást bevinni a ló oldala felé vagy a lovas lábára. Ahol nem védi a láncing és remélhetőleg más se.
Ha a kitérés nem sikerül tökéletesen, Norennar ösztönből reagál. Nem próbálja „tompítani” a csapást, azt lehetetlen lenne egy vágtató orktól érkező, teljes erejű, recés pengéjű suhintásnál. Inkább félfordulatot vesz, a súlyát hátraengedi, és egy gyors, csúszó lépéssel hátrál. Lehet, hogy a penge így legfeljebb csak a köpenyét tépi fel, talán el is éri a karját, de ilyenkor a cél csak az, hogy állva maradjon. Ebben az esetben nem tudna egyből támadni, előbb talajt kellene fognia, majd oldalt fordulva újra felvennie a ritmust, mielőtt az ork visszafordulna.
Ha viszont az ork támadása teljes sikert arat, a mélységi jó eséllyel a földre kerül, s ha marad még ereje s elég lélekjelenléte, jó eséllyel kénytelen lenne a Nestartól vett egyik zöld italért nyúlni, ugyanis egy ilyen csapás után aligha tudná egykönnyen folytatni a harcot.
Azonban, ha a kitérés jól sikerül és a támadása is célba találna, az ork egy pillanatra kibillenhet a nyeregből. Norennar ekkor nem habozna. Egy gyors lépéssel közelebb mozdulna, készen arra, hogy a továbbiakban közelharcba keveredjen, mielőtt a lovas újra rohamra tudná fogni a hátasát.
Akárhogy is alakul a nyitás, egy dolog biztos: Norennar nem hátrál meg. A kard két kézre fogva, a testtartása alacsony és feszes, tekintete végig a tarfejűn. Várja a következő mozdulatot, a következő hibát, a következő rést, amit kihasználhat.*
//Szívügy//
*Amikor a számszeríj idege megpendül, Norennar már érzi, hogy jó volt a célzás. A nyíl azonban mégsem talál: a tarfejű ork egy rövid, gyakorlott mozdulattal félrehúzza a fejét, így a vessző a válla mellett suhan el és eltűnik a mocsaras növények között. Norennar fogai összekoccannak a visszafojtott ingerültségtől, de nem torpan meg. A csalódottság egy halk szisszenésben távozik belőle, aztán a számszeríjat a vállára lendíti és kihúzza a kardját. Mozdulata határozott, minden felesleges tartózkodás nélkül.
Amint az ork megindul felé, Norennar még szorosabban markolja a fegyvert. A vágtató ló egyre közelebb ér, a körülötte zajló harcok neszei összemosódnak, de ő nem engedi elterelni a figyelmét. A tarfejű áttöri a távolságot, a recés penge íve pedig tisztán kirajzolódik előtte, jelezve, hogy a következő pillanat dönt majd mindenről. A mélységi megfeszíti a lábait, a kardot maga előtt tartja, és egyetlen rövid pillanatra úgy tűnhet, mintha kivárna. Valójában az ütemet figyeli: a hátas mozgását, a paták ritmusát, a mozdulatot ahogy az ork támadásra készül.
Ha sikerül jól elkapnia a pillanatot, Norennar félreugrik oldalra, a csapás élét éppen annyira engedve el, hogy az süvítve hasítson el mellette. Ilyenkor egyetlen gyors fordulaton múlik minden: ahogy az ork elszáguld mellette, Norennar megpróbál egy oldalirányú, rövid vágást bevinni a ló oldala felé vagy a lovas lábára. Ahol nem védi a láncing és remélhetőleg más se.
Ha a kitérés nem sikerül tökéletesen, Norennar ösztönből reagál. Nem próbálja „tompítani” a csapást, azt lehetetlen lenne egy vágtató orktól érkező, teljes erejű, recés pengéjű suhintásnál. Inkább félfordulatot vesz, a súlyát hátraengedi, és egy gyors, csúszó lépéssel hátrál. Lehet, hogy a penge így legfeljebb csak a köpenyét tépi fel, talán el is éri a karját, de ilyenkor a cél csak az, hogy állva maradjon. Ebben az esetben nem tudna egyből támadni, előbb talajt kellene fognia, majd oldalt fordulva újra felvennie a ritmust, mielőtt az ork visszafordulna.
Ha viszont az ork támadása teljes sikert arat, a mélységi jó eséllyel a földre kerül, s ha marad még ereje s elég lélekjelenléte, jó eséllyel kénytelen lenne a Nestartól vett egyik zöld italért nyúlni, ugyanis egy ilyen csapás után aligha tudná egykönnyen folytatni a harcot.
Azonban, ha a kitérés jól sikerül és a támadása is célba találna, az ork egy pillanatra kibillenhet a nyeregből. Norennar ekkor nem habozna. Egy gyors lépéssel közelebb mozdulna, készen arra, hogy a továbbiakban közelharcba keveredjen, mielőtt a lovas újra rohamra tudná fogni a hátasát.
Akárhogy is alakul a nyitás, egy dolog biztos: Norennar nem hátrál meg. A kard két kézre fogva, a testtartása alacsony és feszes, tekintete végig a tarfejűn. Várja a következő mozdulatot, a következő hibát, a következő rést, amit kihasználhat.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:59:27
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:59:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Ritka alkalmak egyike ez: most ő az, aki csapata diplomáciai képességeit a leginkább csillogtatja, s a dolog humoros pikantériája, hogy mindezt épp orkokkal teszi. Úgy tűnik, jól is alakulhatna a beszélgetés, ugyanis a bumburnyákok igencsak határozottan figyelnek rá, ám társai más befejezést szánnak a tárgyalásnak, és az agresszív véleménycsere mellett döntenek.
Először egy nyílvessző repül el mellette váratlanul, ám sajnos (ha már így alakult), a célpontját is elvéti. Még fel sem fogja, mi történt igazán, a tarfejű már célba is veszi az őt támadó Norennart, míg másik oldalán Pashthra csatalova dobogó patákkal száguld el mellette, hogy lovasa egy jól irányzott, könyörtelen suhintással megszabadíthassa azt a fejétől, mely megalázottan hull a sárba. Az eseményeknek még ekkor sincs vége, a történtekből felocsúdva Mai hangját hallja a háta mögül, mire az őszhajú ork lefordul a nyeregből, és kiterül a földön.
Minden rövid másodpercek alatt történik, de úgy tűnik, a meglepetés ereje az ő oldalukra billentette a mérleget. Az egyik ork halott, a másik kábult. A tarfejű Norennar felé rohan, míg a buzogányos Mait veszi célba, rá és Pashthrára épp senki nem figyel. Több sem kell neki, leugrik a nyeregből, és előrántja a mesterkardját, hogy az őszhajú ork torkát célozva megadja neki a kegyelemdöfést, nehogy a végén még kedve támadjon felkelni, miután kialudta magát.
Ha sikerrel jár, ezt követően már csak arra marad ideje, hogy felpillantson, majd Norennar és Mai felé fordulva nézze végig, mi fog történni velük az elkövetkezendő másodpercekben.*
//Szívügy//
*Ritka alkalmak egyike ez: most ő az, aki csapata diplomáciai képességeit a leginkább csillogtatja, s a dolog humoros pikantériája, hogy mindezt épp orkokkal teszi. Úgy tűnik, jól is alakulhatna a beszélgetés, ugyanis a bumburnyákok igencsak határozottan figyelnek rá, ám társai más befejezést szánnak a tárgyalásnak, és az agresszív véleménycsere mellett döntenek.
Először egy nyílvessző repül el mellette váratlanul, ám sajnos (ha már így alakult), a célpontját is elvéti. Még fel sem fogja, mi történt igazán, a tarfejű már célba is veszi az őt támadó Norennart, míg másik oldalán Pashthra csatalova dobogó patákkal száguld el mellette, hogy lovasa egy jól irányzott, könyörtelen suhintással megszabadíthassa azt a fejétől, mely megalázottan hull a sárba. Az eseményeknek még ekkor sincs vége, a történtekből felocsúdva Mai hangját hallja a háta mögül, mire az őszhajú ork lefordul a nyeregből, és kiterül a földön.
Minden rövid másodpercek alatt történik, de úgy tűnik, a meglepetés ereje az ő oldalukra billentette a mérleget. Az egyik ork halott, a másik kábult. A tarfejű Norennar felé rohan, míg a buzogányos Mait veszi célba, rá és Pashthrára épp senki nem figyel. Több sem kell neki, leugrik a nyeregből, és előrántja a mesterkardját, hogy az őszhajú ork torkát célozva megadja neki a kegyelemdöfést, nehogy a végén még kedve támadjon felkelni, miután kialudta magát.
Ha sikerrel jár, ezt követően már csak arra marad ideje, hogy felpillantson, majd Norennar és Mai felé fordulva nézze végig, mi fog történni velük az elkövetkezendő másodpercekben.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:46:56
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:46:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Natu érzékeli, hogy kicsit megfagy a levegő a kérdésére, de nem akar úgy tenni, mintha vak lenne, s egyébként is sosem volt valami józan természetű figura. Csoda az is, hogy ennyi esztendőt megélt már, főleg hogy naponta több liter bort iszik minimum. Nem is szól egy darabig többet, csak figyeli a csapat reakcióját, meg Drohinét is, aki igyekszik elütni az élét a kérdésnek, Frandr'd pedig igencsak befeszül. Csak pár másodpercig tartja a komoly ábrázatot a mester magán, majd keményen röhögni kezd. Öblösen, úgy igazán, ahogy csak egy részeg óriás tud nevetni, és mutatóujjával mutat rájuk.*
-Most megvagytok! Höhhö!
*Megrázza magát, és hallgatva a harcosra valóban iszik még egy kicsit.*
-Jaj basszátok meg látnotok kellett volna az arcotok.
*Nagyot sóhajt, hogy elnyelje a nevetést, s reméli hogy ténylegesen sikerült elütnie a kérdése élét. Magában azonban pontosan tudja, hogy egyáltalán nem viccelt, és tényleg kíváncsi volt a társaság reakciójára. Eleget elárult számára, hogy a csata közben tudja hol a helye. Azzal egyébként nincs baja, hogy ő a saját emberinek parancsol, ők pedig maguknak, ezt érthetőnek gondolja, meg aztán a mester egyébként sem valami nagy hadvezér. ~Megnézem hányan juttok el Wegtorenig.~ Gondolja, de csak némán bólogat.*
-Én is megvagyok, persze.
*Mondja és egyik kezéből a másikba veti a botját.*
-Nincs más hátra, mint előre.
*Natu érzékeli, hogy kicsit megfagy a levegő a kérdésére, de nem akar úgy tenni, mintha vak lenne, s egyébként is sosem volt valami józan természetű figura. Csoda az is, hogy ennyi esztendőt megélt már, főleg hogy naponta több liter bort iszik minimum. Nem is szól egy darabig többet, csak figyeli a csapat reakcióját, meg Drohinét is, aki igyekszik elütni az élét a kérdésnek, Frandr'd pedig igencsak befeszül. Csak pár másodpercig tartja a komoly ábrázatot a mester magán, majd keményen röhögni kezd. Öblösen, úgy igazán, ahogy csak egy részeg óriás tud nevetni, és mutatóujjával mutat rájuk.*
-Most megvagytok! Höhhö!
*Megrázza magát, és hallgatva a harcosra valóban iszik még egy kicsit.*
-Jaj basszátok meg látnotok kellett volna az arcotok.
*Nagyot sóhajt, hogy elnyelje a nevetést, s reméli hogy ténylegesen sikerült elütnie a kérdése élét. Magában azonban pontosan tudja, hogy egyáltalán nem viccelt, és tényleg kíváncsi volt a társaság reakciójára. Eleget elárult számára, hogy a csata közben tudja hol a helye. Azzal egyébként nincs baja, hogy ő a saját emberinek parancsol, ők pedig maguknak, ezt érthetőnek gondolja, meg aztán a mester egyébként sem valami nagy hadvezér. ~Megnézem hányan juttok el Wegtorenig.~ Gondolja, de csak némán bólogat.*
-Én is megvagyok, persze.
*Mondja és egyik kezéből a másikba veti a botját.*
-Nincs más hátra, mint előre.
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:44:46
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:44:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Úgy fest, Norileina határozottan magára vonja a hallgatóság figyelmét. Hogy karizmája, vagy a mondanivalója volt rájuk hatással, nehéz lenne megállapítani. Mielőtt azonban válasz érkezne, a diplomáciát rövid úton egy pendülő íjhúr zárja le. A kis kompánia összedolgozik, legalábbis több dolog is történik egyszerre. Pashtra kiugratja lovát, hogy a lándzsát szorító lovas mellé lépve megsuhintsa pengéjét. Mai mormolni kezd, aminek meg is van az eredménye; az őszhajú ork először nagyot pislog, majd elbóbiskolva csúszik le a nyeregből, s rövid úton a földön találja magát.
A nyílvessző elsuhan a tarfejű ork mellett, aki olybá fest, számolt a végig őt célzó számszeríjjal, legalábbis sikerrel tér ki előle. Ő is kiugratja lovát, s egyenesen Norennart célozza vicsorogva. Kissé kihajol a nyeregből, hogy kellő hatékonysággal suhinthassa meg a recés élű pengét. A mozdulat során köpenye félrecsúszik, így jól kivehető az alatta hordott láncing.
Eközben a lándzsás, aki túl későn ocsúdik Nori beszédéből, maga mellett találja a hóhajú harcost.*
-Azt hiszed, hogy... *Hiába nyúl lándzsájáért, már sosem derül ki, mit szeretett volna közölni. Teste fejetlen csúszik le a nyeregből, lovának legnagyobb riadalmára. A hátas prüszkölve kerüli meg a társaságot, hogy a fejetlen testet maga után húzva, rohanvást vágjon neki az útnak Arthenior felé.
A buzogányos ork eközben kisebb nehézségek árán lehuppan a nyeregből, hogy öles léptekkel Mait vegye célba. El nem éri azonnal, így jobb híján egy csizmája szárából előhalászott kést hajít a lány irányába, alighanem gyengébbik kezével, tekintettel rá, hogy a másikkal a buzogányt szorongatja.*
-Mi a... *Legnagyobb meglepetésére az aprócska tőr, Mai közelébe érve megállapodik a levegőben, mintha csak falba fúródott volna. Ez persze nem tántorítja el tőle, hogy továbbra is a varázslónőt vegye célba. Elordítja magát, a buzogányt pedig feje fölé emeli.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 23:50:35
//Szívügy//
*Úgy fest, Norileina határozottan magára vonja a hallgatóság figyelmét. Hogy karizmája, vagy a mondanivalója volt rájuk hatással, nehéz lenne megállapítani. Mielőtt azonban válasz érkezne, a diplomáciát rövid úton egy pendülő íjhúr zárja le. A kis kompánia összedolgozik, legalábbis több dolog is történik egyszerre. Pashtra kiugratja lovát, hogy a lándzsát szorító lovas mellé lépve megsuhintsa pengéjét. Mai mormolni kezd, aminek meg is van az eredménye; az őszhajú ork először nagyot pislog, majd elbóbiskolva csúszik le a nyeregből, s rövid úton a földön találja magát.
A nyílvessző elsuhan a tarfejű ork mellett, aki olybá fest, számolt a végig őt célzó számszeríjjal, legalábbis sikerrel tér ki előle. Ő is kiugratja lovát, s egyenesen Norennart célozza vicsorogva. Kissé kihajol a nyeregből, hogy kellő hatékonysággal suhinthassa meg a recés élű pengét. A mozdulat során köpenye félrecsúszik, így jól kivehető az alatta hordott láncing.
Eközben a lándzsás, aki túl későn ocsúdik Nori beszédéből, maga mellett találja a hóhajú harcost.*
-Azt hiszed, hogy... *Hiába nyúl lándzsájáért, már sosem derül ki, mit szeretett volna közölni. Teste fejetlen csúszik le a nyeregből, lovának legnagyobb riadalmára. A hátas prüszkölve kerüli meg a társaságot, hogy a fejetlen testet maga után húzva, rohanvást vágjon neki az útnak Arthenior felé.
A buzogányos ork eközben kisebb nehézségek árán lehuppan a nyeregből, hogy öles léptekkel Mait vegye célba. El nem éri azonnal, így jobb híján egy csizmája szárából előhalászott kést hajít a lány irányába, alighanem gyengébbik kezével, tekintettel rá, hogy a másikkal a buzogányt szorongatja.*
-Mi a... *Legnagyobb meglepetésére az aprócska tőr, Mai közelébe érve megállapodik a levegőben, mintha csak falba fúródott volna. Ez persze nem tántorítja el tőle, hogy továbbra is a varázslónőt vegye célba. Elordítja magát, a buzogányt pedig feje fölé emeli.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 23:50:35
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:51:51
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:51:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Kissé meglepi, hogy Drohin nem akarja összehangolni a taktikáikat, ám nem erőlteti a dolgot. A lándzsákat megnézi magának; van közöttük rövid is, hosszú is, és kezd a fejében kialakulni egy terv.*
-Akkor egyikünk sem parancsol a másiknak, jobb is így. Majd a csata előtt tisztázom részünkről a tervet.
*Ezután viszont olyat hall Drohintól, ami az ő jókedvét is sikeresen elkaszálja. Sötétebb hajjal hallgatja végig a férfi beszédét, és a nevetésbe sem csatlakozik be. Csalódott, de legalább egy jó része van a dolognak: Drohin szinte biztos, hogy nem hazudik nekik, nem próbál bennük válaszával hamis biztonságérzetet kelteni. Ha ez lenne a célja, nem így válaszolt volna.*
-Hát, ha Wegtorenbe mentek, akkor egy kis hasznos tanács. Egy hónapja, mikor ott voltam, épp kezdett elrondulni a viszály két kereskedőtársaság között. Ha rám hallgatsz, maradjatok ki a dologból. Sokat ígérnek, de a valóságban szűkmarkúak, és küldtek már zsoldosokat szar helyzetekbe, csak hogy ne kelljen őket kifizetni.
*Ezzel reményei szerint jól megalapozza a zsoldosok és kis csapatuk közötti jóindulatot.*
~Így talán picit jobban megbíznak bennü- a kurva élet bassza keresztbe az iszákos képedet.~
*Ekkor ugyanis jön Natukoya, hogy pár könnyed, harsány szóval megszüntessen minden eddigi jó szándékot. Kezét tudatosan távoltartja kardja markolatától, ám szemei villámot szórnak, haja parázsvörös, és mellvértjébe mintha vihart zártak volna, úgy kavarognak rajta a színek.*
-Inkább igyál még abból a borból, öreg, és ne beszélj ekkora faszságokat csata előtt.
*Szólal meg közvetlenül Drohin után. Az egy dolog, hogy a zsoldosvezér helyén kezelte a helyzetet, de részükről is látszódnia kell a szándéknak a békés együttműködésre. Nem is érti, az óriás mit akart elérni ezzel a kérdéssel; ha eddig nem, hát most már bizonyára fennáll a kísértés, hogy "véletlenül" eltalálják őket egy-két nyíllal vagy tüzesflaskával.
Akárhogy is, de túllépnek a dolgon. Thara szavaira csak bólint.*
-Igyekezni fogok. Ha látok valami tisztfélét, megpróbálom kiütni. Nekem is van tervem ezutánra, és kell hozzá az információ.
*Végül már az utolsó előkészületeknél tartanak. Volt alkalma felmérni a leendő csatateret, és ha volt kitől, azt is megtudakolta, hogy hol vannak a veszélyzónák, amiket a csapdák, illetve a hulló torony jelentenek. Ennek ismeretében jelöli ki, hogy hol tervezi megtörni az érkező warglovasok áradatát; a csapdáktól nem túl messze, de úgy, hogy legyen elég tér egy gyilokzóna kialakításához, és hogy a leendő résen benézve ők legyenek az első dolog, amiket az orkok látnak.*
-Tretfillel együtt itt fogunk várni, a lándzsákkal együtt. Ha adsz mellénk pár páncélozott, vagy pajzsos legényt, akkor ki tudunk alakítani egy jó kis lándzsafalat, amin a tűz elől menekülve felnyársalják magukat. Így talán megakadnak, összetömörülnek, és záporozhatnak a közepükbe felülről a nyilak, tüzesflaskák, meg minden más. Aztán aki marad, azt oldalról lekaszaboljuk. Hogy hangzik?
*Látványosan kerüli, hogy Drohin csapata fölött próbáljon rendelkezni, inkább csak azt írja le, hogy ő mit tud hozzátenni a dologhoz, és miként lehet őt támogatni. Ha beleegyeznek a dologba, akkor a kiválasztott helyre összegyűjti a lándzsákat, előkészít pár fáklyát, és - ha Thara beleegyezik a dologba - kicsivel mögöttük egy magas karót is a földbe ver, amire aztán kitűzi a mélységinél levő orkfejet.
Végül ha mindennel elkészültek, és időközben Bolim is felvette a páncélját, akkor ő is megszólal.*
-Készen állunk.
*A lándzsafallal még vár, és gondoskodik róla, hogy a lándzsákat csak akkor emeljék fel, ha már bent ragadtak az orkok. Sisakjával a fején, pajzzsal a kezében tartja a pozíciót, felkészülve arra, hogy előadja a nagy pánikot a kintről érkező orkoknak; nem lenne okos dolog idejekorán felfedni a csapdát.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 22:00:19
*Kissé meglepi, hogy Drohin nem akarja összehangolni a taktikáikat, ám nem erőlteti a dolgot. A lándzsákat megnézi magának; van közöttük rövid is, hosszú is, és kezd a fejében kialakulni egy terv.*
-Akkor egyikünk sem parancsol a másiknak, jobb is így. Majd a csata előtt tisztázom részünkről a tervet.
*Ezután viszont olyat hall Drohintól, ami az ő jókedvét is sikeresen elkaszálja. Sötétebb hajjal hallgatja végig a férfi beszédét, és a nevetésbe sem csatlakozik be. Csalódott, de legalább egy jó része van a dolognak: Drohin szinte biztos, hogy nem hazudik nekik, nem próbál bennük válaszával hamis biztonságérzetet kelteni. Ha ez lenne a célja, nem így válaszolt volna.*
-Hát, ha Wegtorenbe mentek, akkor egy kis hasznos tanács. Egy hónapja, mikor ott voltam, épp kezdett elrondulni a viszály két kereskedőtársaság között. Ha rám hallgatsz, maradjatok ki a dologból. Sokat ígérnek, de a valóságban szűkmarkúak, és küldtek már zsoldosokat szar helyzetekbe, csak hogy ne kelljen őket kifizetni.
*Ezzel reményei szerint jól megalapozza a zsoldosok és kis csapatuk közötti jóindulatot.*
~Így talán picit jobban megbíznak bennü- a kurva élet bassza keresztbe az iszákos képedet.~
*Ekkor ugyanis jön Natukoya, hogy pár könnyed, harsány szóval megszüntessen minden eddigi jó szándékot. Kezét tudatosan távoltartja kardja markolatától, ám szemei villámot szórnak, haja parázsvörös, és mellvértjébe mintha vihart zártak volna, úgy kavarognak rajta a színek.*
-Inkább igyál még abból a borból, öreg, és ne beszélj ekkora faszságokat csata előtt.
*Szólal meg közvetlenül Drohin után. Az egy dolog, hogy a zsoldosvezér helyén kezelte a helyzetet, de részükről is látszódnia kell a szándéknak a békés együttműködésre. Nem is érti, az óriás mit akart elérni ezzel a kérdéssel; ha eddig nem, hát most már bizonyára fennáll a kísértés, hogy "véletlenül" eltalálják őket egy-két nyíllal vagy tüzesflaskával.
Akárhogy is, de túllépnek a dolgon. Thara szavaira csak bólint.*
-Igyekezni fogok. Ha látok valami tisztfélét, megpróbálom kiütni. Nekem is van tervem ezutánra, és kell hozzá az információ.
*Végül már az utolsó előkészületeknél tartanak. Volt alkalma felmérni a leendő csatateret, és ha volt kitől, azt is megtudakolta, hogy hol vannak a veszélyzónák, amiket a csapdák, illetve a hulló torony jelentenek. Ennek ismeretében jelöli ki, hogy hol tervezi megtörni az érkező warglovasok áradatát; a csapdáktól nem túl messze, de úgy, hogy legyen elég tér egy gyilokzóna kialakításához, és hogy a leendő résen benézve ők legyenek az első dolog, amiket az orkok látnak.*
-Tretfillel együtt itt fogunk várni, a lándzsákkal együtt. Ha adsz mellénk pár páncélozott, vagy pajzsos legényt, akkor ki tudunk alakítani egy jó kis lándzsafalat, amin a tűz elől menekülve felnyársalják magukat. Így talán megakadnak, összetömörülnek, és záporozhatnak a közepükbe felülről a nyilak, tüzesflaskák, meg minden más. Aztán aki marad, azt oldalról lekaszaboljuk. Hogy hangzik?
*Látványosan kerüli, hogy Drohin csapata fölött próbáljon rendelkezni, inkább csak azt írja le, hogy ő mit tud hozzátenni a dologhoz, és miként lehet őt támogatni. Ha beleegyeznek a dologba, akkor a kiválasztott helyre összegyűjti a lándzsákat, előkészít pár fáklyát, és - ha Thara beleegyezik a dologba - kicsivel mögöttük egy magas karót is a földbe ver, amire aztán kitűzi a mélységinél levő orkfejet.
Végül ha mindennel elkészültek, és időközben Bolim is felvette a páncélját, akkor ő is megszólal.*
-Készen állunk.
*A lándzsafallal még vár, és gondoskodik róla, hogy a lándzsákat csak akkor emeljék fel, ha már bent ragadtak az orkok. Sisakjával a fején, pajzzsal a kezében tartja a pozíciót, felkészülve arra, hogy előadja a nagy pánikot a kintről érkező orkoknak; nem lenne okos dolog idejekorán felfedni a csapdát.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 22:00:19
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:55:51
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:55:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Mindenki újra a tűz köré gyűlik. Thara gyakorlatlansága a vezetés terén kitűnhet, ahogy a csapatot jellemezte. Frandr az aki pontosabb és konkrét szerepet ad a társaságnak. Szépen bele is trafál, mármint Tharával kapcsolatban. Ő nem olyan aki a frontvonalba állva tud harcolni. Nem rendelkezik akkora termettel, hogy azt megtehesse. Az oldalba támadásban viszont igaza van. Abban Thara tényleg jól tudna teljesíteni. A beszélgetés további részében, Drohin válaszában viszont csalódik. Számított a csapat segítségére. Attól még nem mond le róluk. Lehet a csata hevében meggondolják magukat.
Natu mester úgy csatlakozik be a beszélgetésbe, amitől meghűl Tharában a vér. Thara sem hitte el egyik szavát sem Drohinnak az eredetükről, vagy legalább is feltételekkel hitt neki, de a közös ügy fontosabb. Szerencsére Drohin ezt könnyedén, jókedvűen rázza le. A válasz nem nyugtatja meg. Egy újabb probléma amire majd oda kell, hogy figyeljenek. Viszont Frandr kérdését sem hagyja szó nélkül. Felé fordul és válaszol neki.*
-Bárhogy is alakuljon a csata, jó lenne ha egy vagy két orkot foglyul ejtenénk, hogy kikérdezhessük. Utána tudnék pontosabb cél mondani. Ezt még később megbeszéljük.
*Megpróbál ezzel az utolsó mondattal jelezni Frandrnek, hogy ha sikerrel járnak akkor beszélne vele, két szem közt. Most erre sajnos nincs lehetőségük. A zsoldos csapat miatt is meg a a jelzés miatt. Drohin szavaira a sisakjáért nyúl.*
-Én készen állok.
*Mondja harcra készen.*
*Mindenki újra a tűz köré gyűlik. Thara gyakorlatlansága a vezetés terén kitűnhet, ahogy a csapatot jellemezte. Frandr az aki pontosabb és konkrét szerepet ad a társaságnak. Szépen bele is trafál, mármint Tharával kapcsolatban. Ő nem olyan aki a frontvonalba állva tud harcolni. Nem rendelkezik akkora termettel, hogy azt megtehesse. Az oldalba támadásban viszont igaza van. Abban Thara tényleg jól tudna teljesíteni. A beszélgetés további részében, Drohin válaszában viszont csalódik. Számított a csapat segítségére. Attól még nem mond le róluk. Lehet a csata hevében meggondolják magukat.
Natu mester úgy csatlakozik be a beszélgetésbe, amitől meghűl Tharában a vér. Thara sem hitte el egyik szavát sem Drohinnak az eredetükről, vagy legalább is feltételekkel hitt neki, de a közös ügy fontosabb. Szerencsére Drohin ezt könnyedén, jókedvűen rázza le. A válasz nem nyugtatja meg. Egy újabb probléma amire majd oda kell, hogy figyeljenek. Viszont Frandr kérdését sem hagyja szó nélkül. Felé fordul és válaszol neki.*
-Bárhogy is alakuljon a csata, jó lenne ha egy vagy két orkot foglyul ejtenénk, hogy kikérdezhessük. Utána tudnék pontosabb cél mondani. Ezt még később megbeszéljük.
*Megpróbál ezzel az utolsó mondattal jelezni Frandrnek, hogy ha sikerrel járnak akkor beszélne vele, két szem közt. Most erre sajnos nincs lehetőségük. A zsoldos csapat miatt is meg a a jelzés miatt. Drohin szavaira a sisakjáért nyúl.*
-Én készen állok.
*Mondja harcra készen.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:17:51
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:17:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A tűz körül halk beszélgetés kíséri a kora délutánt. Drohin figyelmesen hallgatja Tharát, ahogy a kis csapatát bemutatja. Láthatóan nem zavarja a leírt egyszínűség, sőt, szórakozott félmosollyal bólint rá.*
- Nincs ezzel semmi baj. Elkél majd az erős kar.
*Jegyzi meg, majd a lángokba néz.
Thara kérdése, mely szerint mihez kezdene, ha kijutnak innen, rövid gondolkodásra készteti, ám mielőtt válaszolna, Frandr'd is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Drohin azonnal odakapja a fejét, és a férfinak felel, mintha a korábbi kérdés hirtelen el is tűnt volna a feledés homályában.*
- A ti embereitekkel ti rendelkeztek. Az enyéim tudni fogják a dolgukat. *Hangja határozott, de nem ellenséges.* - Ami pedig a szálfegyvereket illeti... *Aranyujjával a paliszád egyik szakasza felé mutat, ahol öt lándzsa áll a falnak támasztva. A hosszuk nem egyforma, sőt láthatóan a minőségük se, de kifejezetten egyik darab sem emelkedik ki a többi közül.* - Szolgáljátok ki magatok bátran.
*Ami a következő témát illeti, ezzel sikeresen elérik, hogy lehervadjon a mosoly a zsoldosvezér képéről és annak helyét egyfajta értetlen ábrázat vegye át. Drohin végigméri Tharát és Frandr'det, majd elneveti magát, mély, rekedtes nevetéssel, ami végiggördül a táboron.*
- Nincs annyi pénze se nektek, se Artheniornak közösen, amennyiért a kardomat eladnám ezért az ügyért. Pláne miután közöltétek mi van a pusztában. És biztosítalak titeket afelől, hogy az embereim se fognak másképp vélekedni. Sőt, a lihanechi utat is kihagyjuk. Inkább Wegtorenbe megyünk, minél messzebb legyünk ettől a bizonyos hordától. Szerintem egy életre elégünk lett a zöldbőrűekből... *Hangját megemeli, hogy következő kérdést minden embere hallja.* - Igaz, fiúk?
*A tűz körül néhány helyeslő moraj hallatszik, valaki füttyent is, de a legtöbben némán folytatják a dolgukat, mintha fel sem vették volna a kérdést.
Ezt követően az öreg mester töri meg a beszélgetés fonalát. A levegő szinte megfagy a táborban ahogy az óriás szavai elhangzanak. Néhány zsoldos felkapja a fejét, rosszalló pillantásokat vetnek a mesterre. Drohin azonban gyorsan közbelép. Szélesen elvigyorodik, és barátságosan megveregeti Natu karját.*
- Ugyan, kérlek. Emiatt ne aggódj. Magam vágom le annak a kezét, aki megpróbálja.
*Körbepillant a társaságon, mintegy jelzés értékűen mérve végig embereit.
Ekkor Hragar tűnik fel az egyik sátor mögül. Nem szól, csak a baltájával a torony felé bök. Drohin egy pillanatig értetlenül nézi, majd felismeri a jelzés értelmét, és diadalittasan kihúzza magát.*
- Úgy tűnik, készen állunk. - *Tekintete visszatér a Tharára.* - Én megvárom, míg Borin felölti az Eeyrverte páncélját, aztán jöhet, aminek jönnie kell. Ha viszont nektek több idő kell, megadom. Szóljatok, ha kezdődhet.
*A táborban újra megindul az élet. A zsoldosok ellenőrzik a fegyvereket, fáklyákat állítanak a földbe, hogy kéznél legyenek, acéllemezekkel egészítik bőrpáncéljaikat, néhányan pedig láncinget húznak elő a sátrukból.*
- Reméljük bekapják a horgot.
*Fűzi hozzá az időközben megjelenő Rokhar.*
*A tűz körül halk beszélgetés kíséri a kora délutánt. Drohin figyelmesen hallgatja Tharát, ahogy a kis csapatát bemutatja. Láthatóan nem zavarja a leírt egyszínűség, sőt, szórakozott félmosollyal bólint rá.*
- Nincs ezzel semmi baj. Elkél majd az erős kar.
*Jegyzi meg, majd a lángokba néz.
Thara kérdése, mely szerint mihez kezdene, ha kijutnak innen, rövid gondolkodásra készteti, ám mielőtt válaszolna, Frandr'd is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Drohin azonnal odakapja a fejét, és a férfinak felel, mintha a korábbi kérdés hirtelen el is tűnt volna a feledés homályában.*
- A ti embereitekkel ti rendelkeztek. Az enyéim tudni fogják a dolgukat. *Hangja határozott, de nem ellenséges.* - Ami pedig a szálfegyvereket illeti... *Aranyujjával a paliszád egyik szakasza felé mutat, ahol öt lándzsa áll a falnak támasztva. A hosszuk nem egyforma, sőt láthatóan a minőségük se, de kifejezetten egyik darab sem emelkedik ki a többi közül.* - Szolgáljátok ki magatok bátran.
*Ami a következő témát illeti, ezzel sikeresen elérik, hogy lehervadjon a mosoly a zsoldosvezér képéről és annak helyét egyfajta értetlen ábrázat vegye át. Drohin végigméri Tharát és Frandr'det, majd elneveti magát, mély, rekedtes nevetéssel, ami végiggördül a táboron.*
- Nincs annyi pénze se nektek, se Artheniornak közösen, amennyiért a kardomat eladnám ezért az ügyért. Pláne miután közöltétek mi van a pusztában. És biztosítalak titeket afelől, hogy az embereim se fognak másképp vélekedni. Sőt, a lihanechi utat is kihagyjuk. Inkább Wegtorenbe megyünk, minél messzebb legyünk ettől a bizonyos hordától. Szerintem egy életre elégünk lett a zöldbőrűekből... *Hangját megemeli, hogy következő kérdést minden embere hallja.* - Igaz, fiúk?
*A tűz körül néhány helyeslő moraj hallatszik, valaki füttyent is, de a legtöbben némán folytatják a dolgukat, mintha fel sem vették volna a kérdést.
Ezt követően az öreg mester töri meg a beszélgetés fonalát. A levegő szinte megfagy a táborban ahogy az óriás szavai elhangzanak. Néhány zsoldos felkapja a fejét, rosszalló pillantásokat vetnek a mesterre. Drohin azonban gyorsan közbelép. Szélesen elvigyorodik, és barátságosan megveregeti Natu karját.*
- Ugyan, kérlek. Emiatt ne aggódj. Magam vágom le annak a kezét, aki megpróbálja.
*Körbepillant a társaságon, mintegy jelzés értékűen mérve végig embereit.
Ekkor Hragar tűnik fel az egyik sátor mögül. Nem szól, csak a baltájával a torony felé bök. Drohin egy pillanatig értetlenül nézi, majd felismeri a jelzés értelmét, és diadalittasan kihúzza magát.*
- Úgy tűnik, készen állunk. - *Tekintete visszatér a Tharára.* - Én megvárom, míg Borin felölti az Eeyrverte páncélját, aztán jöhet, aminek jönnie kell. Ha viszont nektek több idő kell, megadom. Szóljatok, ha kezdődhet.
*A táborban újra megindul az élet. A zsoldosok ellenőrzik a fegyvereket, fáklyákat állítanak a földbe, hogy kéznél legyenek, acéllemezekkel egészítik bőrpáncéljaikat, néhányan pedig láncinget húznak elő a sátrukból.*
- Reméljük bekapják a horgot.
*Fűzi hozzá az időközben megjelenő Rokhar.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:15:20
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:15:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A mester talál egy fáklyát, s a gyúlékony csodafegyverből is kap egyet, amit megköszön és alaposan rögzíti magához, nehogy véletlenül elejtse, vagy megigya azt. Egyébként pedig csak a botjára támaszkodik, figyel és hallgat, no meg hallgat és figyel is. Jól megnézi magának ezt a zsoldos társaságot, s így a háttérben, már hogy nem igazán állt le társalogni senkivel van ideje erre. Elgondolkozik a történetükön, meg azon a kocsin is, amit nagyon nem szerettek volna ha ők is megnéznek maguknak. Drohin szavaiból is arra következtet, hogy igencsak zsivány egy banda ez. Iszik még pár kortyot a borból, s mivel hogy a sasszemű nem jelzett hogy az orkok már a nyakukon lennének, közelebb lép Micartharához és Drohinhoz, majd zengő hangján bekérdez a társalgásba, ha már szóba kerül, hogy mi legyen ezután. S valahogy ez sokkal jobban izgatja, mint a haditerv, amihez egyébként sem ért igazán.*
-Ugye velünk nem fog történni egy sajnálatos "baleset", miután kijutunk az orkok gyűrűjéből? Ha kijutunk, persze.
*Bök fejével a kocsi felé. Az érződhet az óriáson, hogy tényleg csak kíváncsi, meg aztán lehet, hogy a többiek is ezen gondolkodtak, csak nem merték megkérdezni, vagy nem voltak benne biztosak, de a mesternek nincs szüksége efféle bizonyosságra. Ő maga a bizonyosság, s a bor amit iszik. Ugyan nem ismeri sem a sötételfet, sem a roppant érdekes hajú harcost közelebbről, a táborban lévőket meg még annyira sem, de azért él a gyanúval, hogy nem a legkedvesebb cimboráira készül rábízni az életét. A tanács, vagy a város dolga őt nem különösebben érdekli, bár azért nyilván nem szeretné ha orkok kezére kerülne a város, s ez bőven elég indok hogy most itt legyen. Annyira azonban nem érzi fontosnak ezt, hogy félretegyen mindent.*
-Nem szeretném ha pofán lőne valamelyik ügyeskezű embered az erszényemért, amiben vagy van arany, vagy nincs.
*A mester talál egy fáklyát, s a gyúlékony csodafegyverből is kap egyet, amit megköszön és alaposan rögzíti magához, nehogy véletlenül elejtse, vagy megigya azt. Egyébként pedig csak a botjára támaszkodik, figyel és hallgat, no meg hallgat és figyel is. Jól megnézi magának ezt a zsoldos társaságot, s így a háttérben, már hogy nem igazán állt le társalogni senkivel van ideje erre. Elgondolkozik a történetükön, meg azon a kocsin is, amit nagyon nem szerettek volna ha ők is megnéznek maguknak. Drohin szavaiból is arra következtet, hogy igencsak zsivány egy banda ez. Iszik még pár kortyot a borból, s mivel hogy a sasszemű nem jelzett hogy az orkok már a nyakukon lennének, közelebb lép Micartharához és Drohinhoz, majd zengő hangján bekérdez a társalgásba, ha már szóba kerül, hogy mi legyen ezután. S valahogy ez sokkal jobban izgatja, mint a haditerv, amihez egyébként sem ért igazán.*
-Ugye velünk nem fog történni egy sajnálatos "baleset", miután kijutunk az orkok gyűrűjéből? Ha kijutunk, persze.
*Bök fejével a kocsi felé. Az érződhet az óriáson, hogy tényleg csak kíváncsi, meg aztán lehet, hogy a többiek is ezen gondolkodtak, csak nem merték megkérdezni, vagy nem voltak benne biztosak, de a mesternek nincs szüksége efféle bizonyosságra. Ő maga a bizonyosság, s a bor amit iszik. Ugyan nem ismeri sem a sötételfet, sem a roppant érdekes hajú harcost közelebbről, a táborban lévőket meg még annyira sem, de azért él a gyanúval, hogy nem a legkedvesebb cimboráira készül rábízni az életét. A tanács, vagy a város dolga őt nem különösebben érdekli, bár azért nyilván nem szeretné ha orkok kezére kerülne a város, s ez bőven elég indok hogy most itt legyen. Annyira azonban nem érzi fontosnak ezt, hogy félretegyen mindent.*
-Nem szeretném ha pofán lőne valamelyik ügyeskezű embered az erszényemért, amiben vagy van arany, vagy nincs.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319