Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

900. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:07:18
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 243

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //
// Napváltás //

* A tegnaphoz képest jól alszik. Nem gyötrik azok az átkozott álmok. Reggel frissen és kipihenten ébred. A reggelit megoldja a helyi vadon növő gyümölcsökkel. Hamar útra kelnek vissza a mocsárba. Hamar elérik az ingoványt. A tündér ma is megrepteti a madarát az irány jelzés gyanánt. Szerencsére nem kell mélyre hatolniuk az ingoványban. A terep is bírható. Nemsokára már el kezd szilárdulni erőteljesen. Közel már az erdő.*
– Igen én is így gondolom. Mielőtt bemennénk az erdőbe pihenjünk majd le egy kicsit.* Javasolja Nimeril.*


899. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 19:22:32
 ÚJ
>Loecbert Laeventher avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Nyílt//

* ~ Átkozott mocsár! ~ Morogja magában egy ifjú elf, az ingoványon való átkelés közben. Ruházata alapján valamiféle vándornak hihetné az ember, viszont ennél sokkal többről van szó. Loecbert egy nemesi sarj. Jelenleg a Felhők városában akadt dolga, csupán ahhoz előbb el kéne jutnia oda. Ez természetesen koránt sem lehet könnyű, ahogy azt az élettől várnánk. Folyamatosan kerülgeti a kétesnek vélt részeit a lápnak, közben pedig kutyáját is figyeli, hogy hasonlóan jó helyekre lép-e. Igazság szerint ez nem egy olyan út, melyet önszántából megtett volna, de a szülői ráhatás nagy úr. Itt semmi érdekes nem történik körülötte, szóval csendben baktat tovább.*



898. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 17:19:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 84

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//

*Lábak cuppannak bokáig a sárban, vonzó, ragaszkodó, s nagyon hamar immár lábbelire szárad, hogy fehérsége és vastagsága jelezze a megtett távolságot. A csapat kitartóan halad előre, csak a meleg ne lenne oly kínzó. Mintha megállt volna a levegő, szél sem rezdül, s egyetlen fűszál sem mozdul, mozdulatlan, groteszk, éles festménnyé merevedett a táj. Laor pillantása vészjósló fellegeket nem ígér, bár, mintha az ég alja egy kissé sötétebb, szürkésebb lenne, s hirtelen egyetlen csepp esik homlokára. Langyos, saras, ha megnézi, s ujjai között dörzsöli el, tán lépte verte fel, bár ilyen magasra nehézkesen jut. Meglett és harcedzett veteránként bizakodón tekint a jövőbe, s a távolban már, a zsombékok mögött sejteni véli a karavánpihenő romjait, meddig utuk tart. Piros pontokat, miről az erőltetett menetben a beszélgetés folyik, nem látni sehol, sem a közelben, sem a távolban, pedig jó ideje caplatnak már. Sereghajtóként Frandr'd figyel, fények, s egyéb olyan jelek után kutatva, mely befolyásolhatja kalandjukat, azonban egyelőre ő sem észlel semmit, csupán egyetlen mászkos csepp pottyan homlokára. Hasonlót tapasztal, mint Laor, akárha az ingovány egyetlen darabja pottyan volna le az égből, mindez persze nem akadályozza meg abban, hogy ő is beszálljon a beszélgetésbe. Kilencedik mohón veszi át a kis kulacsot, vagy legalábbis megfogja maga is Krestvir kezében, azonban mielőtt szaporán nyeldekelve inni kezdene, lapát fülei körbefordulnak fején, s egy pillanatra a levegőbe szimatol. Vállát megrántva kortyolja a vizet, bizonyára alaposan megszomjazott. Fejét a dörgésre felkapja bár, de Krestvir válasza megnyugtatja, s a lány is folytathatja a karavánpihenőről kialakított diskurzusát, melynek nagy része persze elmélet. Mindezek mellett hasznosságát senki sem vitatja el, még Quantall sem, kinek tapasztalata tán e téren a legtöbb a csapatban. Összeszűkült tekintettel figyel fel az égre, melyen egyetlen egy madarat sem lát, ahogy felhőt sem. Kristálytiszta és kék, tulajdonképpen inkább már majdhogynem fehér, itt ott az ég alján, egy-két szürke, hosszanti elmosódással. Más is feltűnhet neki, ahogy az élen haladó Laornak is. A távolban egy apró fekete pont körkörösen repül, beazonosíthatatlanul. Carsaadi, már e apró kis dörrenéstől is összerezzen, bár éles fülei mást is sejthetnek. Nem hasonló égzengéshez, sokkal inkább olyan, mintha valami nagy robajjal földhöz csapódott volna a magasból. Ez nem ismétlődik meg, így nincs mitől tartania. A csapatban talán Alyo szeme a legélesebb, így ő a kis fekete pontot, ha kezét szeme elé tartja nagyjából ki tudja venni. Nem madár, talán nem is élőlény, sőt, ha jobban megfigyeli, a kis fekete pontot további amorf alakzatok követik, mind egy irányba, körkörösen, hozzájuk képest hátrafelé, nagyjából azonos sebességgel jobbról, bal kéz felőli irányba.

Csend, csend, néma csend. Lapító, alamuszi, élettelen, halálos, mintha a világ is meghalt volna, mintha ők maradtak volna az utolsó öt élőlény e földön, közel, s távol, leszámítva persze azokat a furcsán mozgó fekete pontokat. Érdekes lehet, hogy a szél sem rezdül, vajon ennyire meleg lenne? Így megállt volna a levegő? Kresvtir, a vállán is érezheti, hogy valami nincs rendben, Kilencedik izgágán kezd ficeregni, s ismét a levegőbe szimatol, zavarában szokásához híven zsebeiben kotorászik, mígnem ijedten rázkódik meg a fejére cseppenő saras csepptől, mit azonnal szétmázol a képén.*
- Valami... *kezdi motyogva* valami nem stimmel itt... *idegesen figyel és kotorászik* mmm... mjam... hová tűntek a madarak?! *Kérdezi Krestvir köpenyét megrángatva. Sűrű némaság, nyugalma nem nyugtató, Alyo szemei közeledni látják a szüntelen, egyenes vonalban észak, észak-nyugati irányba repülő fekete pontokat, melyeket immár Laor távolba révedő tekintete is kiszúr. Carsaadi éles füleivel egy újabb dörrenést hall a távolból, melyet immár Quantall is észlelhet, azonban a mélységi mást is tapasztal. Zsákjában lévő aprócska könyv hirtelen felpattanni akar, feszíti a szövetet, szinte ugrál, s csak halk suttogás, mi onnan kiszól, Quantall füleit üti meg.*
- Fussatok... *Susogja a látnok hangja.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 17:44:36


897. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:26:12
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

* A dörrenésre összerezzen a tündérlány, s habár nem akarja bontani a csendet, de egy halk nyögés csak elhagyja azokat a pici ajkakat. A kezei is rámarkolnak az italokra, s aztán csak nagy nehezen tudja ellazítani őket, mikor rájön, hogy az ég tréfálta meg. Ő nem bánja ha esni fog, ugyan a dörgések kicsit túl hangosak a fülének, de azért zokszó nélkül tűrné a vihart. Ám ha nem csak kutyagolni kell hanem harcolni is, úgy már lehet, hogy rosszul jönne a zuhancs.
Laor figyelmeztetésére, hogy mikor érnek oda csak bólint. Riri tényleg elhiszi, hogy lehetnek olyan csendesek, hogy Krestvir gond nélkül elintézhesse a dolgát. Sőt felmerül benne még az is, hogy ha ez igaz, akkor talán megússzák majd a harcot és akkor mindenki boldogan és egyben visszatér a toronyhoz, a lovaikhoz, sőt, talán visszafelé még virágot is tud gyűjteni, hogy az igásló sörényébe tudja majd fűzni, ha odaérnek. Talán csak a szíve mélyén tudja, hogy ez nem valószínű, ám ezt a pozitivitása és erős reménye annyira el tudja nyomni, hogy most még ő maga sem tudná megmondani, hogy vannak baljós sejtései is. *

A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 11:29:05


896. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 10:37:29
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 787
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Alyo elég sokat látott már élete során, elég sok dolgot át is élt. Félholtra verték, megerőszakolták, éhezett és szomjazott, éhesen-szomjasan menetelt órákat vagy akár egész napokat is. Ezek persze régen voltak, még azelőtt, hogy a thargok letelepedésre adták volna a fejüket. Bőven az élőholt háború előtt. Meglehet, hogy azóta ő maga is elkényelmesedett, de azért most is zokszó nélkül teszi a dolgát. Belül persze háborog, hogy itt kell cuppogjon a mocsárban, mikor otthon is pöcörögtethené a pöcörőjét. Arcán inkább a koncentráció látszik, semmint a bosszúság, hogy itt kell lennie. Társai beszélgetését csak fél füllel hallgatja, inkább a környezetükre figyel.
Nem szereti a mágiát és a mágikus helyeket sem, kimondhatjuk, hogy fél a varázslatos dolgoktól, főleg azok ismeretlen mivolta miatt. Jobb szereti az olyan dolgokat, amiknek ismeri a gyenge pontjait. Most azonban nemigen támaszkodhatnak pontos dolgokra, csak sejtésekre, tapasztalásokra.
Alyo próbál figyelni minden apró jelre, hogy ne lephesse meg őket semmi.*


895. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 22:27:06
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//
//Napváltás//

*Az éjszaka háborítatlanul, kellemesen telt. Semmi nem tűnt el a holmijai közül, ráadásul Nimeril is elfogadta a pokrócot. Másnap összepakkolnak, s csak érintőlegesen átvonulnak az ingoványon. Nyxát megint felröpteti, a lova komótosan ballag mögöttük. A tündér nem bírja kapkodni lábait a tanonc után, hiába, meglátszik a méretkülönbség. Hamar visszatér a madár, a "szokott" útra vezeti Mërulont. A lápos vidék újra kezd szilárdabbá válni, lassan nyirkos föld behatását kelti. A nap sugarai áthatolnak a fák lombkoronáján, szép hajnal keretében várja őket a vadon.*
-Lassan odaérünk. *Mondja mosolyogva. Egyre izgatottabbá válik, ahogyan érzi, kalandja még csak most fogja kezdetét venni. Talán sikerrel jár, talán nem. De tapasztalatot mindenképoen fog szerezni.*


894. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:07:26
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 243

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

*
Óvatosan haladnak az ingoványban. Végre Mërulon is hasznossá teszi magát és elküldi a madarát körülnézni. Nemsokára visszatér a madár és közli vele a fiú, hogy mindjárt vége az ingoványnak.*
– Nagyon helyes! Már kezdek elfáradni.* Válaszolja a másiknak. Megint csöndben haladnak tovább egy ideig, de aztán útitársa újabb kérdéssel áll elő.*
– Nem tudom talán. A doki lehet utánam jönne, de nem tudja, hogy merre mentem. Ha körbekérdezne is kevés az esély, hogy megtaláljanak. Te mondtad, hogy sok a ragadozó. Ha meghalunk vagy megsérülünk, akkor tuti felfalnak és nem sok minden marad csak pár csont.* Fejezi be a nem túl biztató választ. Közben kiérnek a mocsárból és megpillantják az úti céljukat. Már jócskán túljutottak a délidőn. Ahogy Nimeril körbenéz egy lebegő tornyot pillant meg nem messze. Eszébe jut, hogy mintha élne itt valahol egy varázsló.*
– Menjünk oda a toronyhoz! Szükségünk van pihenésre mielőtt az erdőbe bemennénk.* Mondja a tündérnek és meg is indul a torony felé.*


893. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:48:52
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*A folytonos kerülőket (ha óvatosan is) gyorsasággal próbálják kiküszöbölni. Tempósan haladnak, persze amennyire csak a viszonyok engedik. Észreveszi, hogy az elf (vagy fél-elf, még mindig nem tudja) hallgatózik. Tapasztalt már kalandokban, azt veszi észre Mërulon. Persze ő sem tétlenkedik. Eldobja Nyxát, felderíteni, mennyi van még hátra a bűzölgő mocsárból. A bagoly viszonylag hamar visszaszáll, elmondja gazdájának, hogy közel már a vadon. Ezt megosztja a tündér Nimmel is.*
-Most jönni fog egy latyakosabb szakasz, aztán észre kell majd venned, hogy a föld szilárd és nyirkos. Azután már csak pár láb és Erdőmélyén leszünk. *Reméli a lány hasznosnak veszi a tájékoztatást. Aztán furcsa gondolatok kerítik hatalmába.* ~Lesz valaki, aki utánam jönne, ha nem térnék vissza? Szerintem nem. A lány után jönne valaki?~ *Úgy gondolja, ezt Nimeriltől is megkérdezi.* ~Elvégre ha őt megtalálnák, akár sebesülten, akár holtan, engem sem hagynának itt.~ *A fiatal nő felé fordul és kérdez.*
-Ha esetleg történne velünk valami, lenne olyan, aki a nyomodba eredne, ha gyanúsan sokáig maradnál? Van olyan, akinek hiány érzete támadna, ha több hatra eltűnnél? *Kíváncsi a válaszra, ugyanis jól esne tudni, hogy vannak még olxanok, akiknek elérhető közelben van a segítség, vagy legalábbis az utánuk ered, ha kell. Közben elérkeznek a baglya által leírt láposabb részre, ami az eddigieknél is több figyelmet követel meg tőlük.*


892. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:12:27
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 243

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* A koron való beszéden túl vannak. Mivel társa kicsike így ne tudja álladóan az arcát nézni, ezért még csak leolvasni se tudja, a gondolatait az arcáról, csak ha az ránéz. A becenévre csak bólint. ~ Jobb, mint azé az orvosé. Nimri brrr. Hogy tudok ilyen marhaságot kitalálni?~ A talaj kezd ingoványossá válni, ezért a figyelmeztetést komolyan veszi. Óvatosan haladnak tovább. A talaj egyre csak rosszabbá válik. Néhol kisebb kerülőket kell tenniük. Nem elég a rossz útviszony, mellé még büdös is van. Rohadó növények és állati maradványok keverékének szaga tölti be a párás levegőt. Nimeril nem beszél most, inkább figyel, de mindenre. Az útra és környező bozótosra egyaránt. Hallgatja a hely hangjait. Az a legrosszabb ha elnémulnak, mert akkor baj lehet. De eddig minden rendben van a békák is bőszen mondják a magukét.*


891. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 01:08:47
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun dele//

-Amit tudok szívesen megosztom.
*Hajol meg ő is a másik felé. Ritka, hogy ilyen tiszteletadó formula járjon neki. Ezek után el is hallgat. Faja adományának hála lassabban fárad és izmokat is könnyebben épít. Ezen kívül utazásai során hozzá is szokott a hosszú gyalogláshoz. Ez persze nem, azt jelenti, hogy őt ne viselné meg az út és a körülmények, de kevésbé mint egy olyan mágust, aki megengedhette magának, hogy csak a tanulmányainak éljen egy kényelmesebb helyen. Akár egy toronyban vagy egy templomban. A kulacsában lévő vizet amennyi van, mindenesetre ő is fogyasztja. Mikor felmerül a kérdés a fényekről ő is figyelmesen hallgat. Krestvir magiszter bizonytalanságára felvet egy ötletet.*
-Esetleg mágikus fegyverekkel lenne érdemes. Ha nem lehet őket kikerülni. Ezek szerint ezek nem gondolkodó lények voltak?
*Ő már hozzászokott a felelősséghez, hogy ilyen helyzetben a kísérletezés milyen veszélyes lehet. De tudja, hogy ha nem is próbálkoznának csak rosszabb lenne a helyzet. Az egyik eddig szűkszavúnak tűnő harcos érdekes kérdést szegez a mágusnak. A nyers fogalmazásra pislog párat a mélységi majd megszólal.*
-Mármint a sötétség lényeinek esetében? Hát... Mindenütt mást. Vannak amolyan kísértet szerű lények akiknek mintha nem is lenne anyaga. Van, hogy át is lehet látni rajtuk mint a ködön. Azokon a sima fegyver mintha ott se lenne. Vannak lények amiknek csak egy gyenge pontjuk van. És míg, azt el nem pusztították nem hal meg. Hiába vágják le a karját vagy lövik át a szívét. Azok néha képesek új végtagot is növeszteni. És láttam olyan lényt is, ami olyan volt mintha egy üllőt vagy egy fémszobrot csaptam volna meg. Amelyik lényt felismerem arról igyekszem majd tájékoztatni önöket mire lehet számítani.
~Ha pedig nem tudom én se akkor jön a szerencse és a remény, hogy minél kevesebben halnak meg itt.~
*A dörgésre ő is felnéz az égre és rossz előérzete fokozódik.*


890. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-11 00:42:40
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun dele//

- Ezekről szeretnék majd többet megtudni. - *Fejezi ki óhaját Quantall felé, majd csak úgy, menet közben meghajol, de épp csak annyira, hogy Kilencedik még ne essen le a válláról. Ezzel köszöni meg a beszélgetést, s egyúttal jelzi, hogy részéről most zárja. Bár kíváncsisága nagy, a környezet megfigyelése és az éber készenlét jelenleg előnyt élvez.
Egy kicsit távolabb is húzódik a férfitől, de csak annyira, hogy a harcosok alkotta "védőgyűrűben" mindenkitől nagyjából azonos távolságra legyen. Ebben nincs semmi stratégiai megfontolás, pusztán a kényelmét szolgálja, ha mások nincsenek benne túlzottan a személyes terében.
Meglehet, így a levegőt is kevésbé szívják el egymás elől, meg alighanem, ha így tűz a nap, hamarosan olyan erős lesz az izzadtságszag, hogy még a mocsár bűze sem nyomja el. Szóval, akár megfontolt lépés is lehetne...
Krestvir is izzad, de vándorolt eleget a mesterével, hogy az út viszontagságai ne legyenek szokatlanok a számára. Persze, ettől függetlenül még szenved, viszont nem sokat törődik vele. Ha már mennek egy ideje, megkínálja egy kis vízzel Kilencediket, s maga is iszik. A hő, a víz és az élet összefüggéseivel tisztában van, úgyhogy míg nem szükséges, nem csak a szomjúságérzetét szünteti meg, hanem annak okát is. Töprengett már rajta, miért jó a szomjoltó varázslat, ha valójában csak a kellemetlen érzést tünteti el, de mellette még szomjan lehet halni. Aztán arra jutott, hogy a kitartást növelheti meg, ínség idején. Illetve megfelelő gyakorlóvarázslat...
Laor figyelmeztetését követően ő is előadja a magáét, amire pedig jogos kérdést kap. Csak hát...*
- Nem tudom, akkor mit kellene tennünk. - *Adja meg a valószínűleg kiábrándító választ.*
- Amíg csak néhányan vannak, nem jelentenek komoly veszélyt, bár nem kellemes, ha megérintenek. Viszont tömegesen már képesek ölni... De talán ha nem érünk hozzájuk, ezek a valamik is békén hagynak minket. Én megérintettem őket, utána kezdtek el követni és körém gyűlni. A mestereim iránt ellenben úgy tűnt, nem érdeklődnek. Ebből gondolom. De hogy mit csináljunk, ha körbevesznek minket... azt nem tudom. Nem ismerem a gyengéjüket. Talán a legjobb, ha menekülünk előlük... ha módunkban áll... Ha nem, akkor azt hiszem, lehetőségem lesz egy gyors kísérletezésre. - *Nem néz senkire, a környezetüket figyeli továbbra is, míg színtelen hangján beszél. Így aztán aligha akad valaki, aki az utolsó szavaiból kivenné, hogy épp humoros próbált lenni. De legalább saját magát jobb kedvre derítette vele. Sőt, ami azt illeti, miután kimondta, egészen kíváncsivá vált, vajon milyen védekezési, vagy támadási mód válna be azok ellen az apró lények ellen. Tűz, esetleg víz, jégpáncél, vagy fény? Persze, a legjobb továbbra is az volna, ha elkerülnék őket, de egy pillanatra felvillanyozza a kísérletezés gondolata; míg rá nem jön, hogy a sikertelenség az életükbe kerülhetne.
Fölsandít a magában motyogó Kilencedikre. Úgy tűnik, már megint a zsebeit túrja, s láthatóan bosszankodik, hogy nem találja, amit keres.
Majd megzördül az ég a távolban, amire ő is a hang forrását kezdi kutatni a magasban, míg a manó meg nem rántja a csuklyáját.*
- Mi volt ez? - *Sipogja elfogódott hangon a manó.*
- Semmi baj. Ez csak az ég. Talán eső lesz. - *Feleli halkan a lénynek, bár nincs meggyőződve arról, amit mond, de úgy tűnik, legalább Kilit megnyugtatja az ő látszólagos nyugalma.
Ezután a beszélgetésre figyel, mikor Frandr megszólítja Quantallt, s közben igyekszik elnézni abba az irányba, ahol a romokat sejti. Vajon meglátja már a ködöt?*


889. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:42:02
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun dele//

*Frandr a keleti pusztákról érkezett, így hozzászokott már a forróságban, napon való masírozáshoz. Ám így is megizzad most, hiszen a puszta száraz levegője helyett az ingovány vízterhes gőzei veszik körül.
Kulacsa csak félig van már, bánja, hogy nem töltötte újra a tó vizéből. Ha teljesen tisztának nem is, ihatónak tűnt. Bár szemével az ingoványt fürkészi, tudja, hogy nem hallana meg minden neszt és zajt, így Krestvir és Quantall beszélgetését hallgatja.
Nagy részét nem érti, de megtud pár dolgot Quantall képességeiről. Eddig annyit tudott róla, hogy két kardja van, meg bő tudása a démonokról, most viszont már tudja azt is, hogy mit várhat tőle a csatatéren.
A látomásokkal nem tud mit kezdeni, így nem is gondolkozik rajtuk többet.*
-Szólok, ha fényt látok.
*Dörmögi. Nem is mond most többet. Általában jobb a hangulata, ha tudja, mire számíthat, de most nem bizakodó. Most jön csak rá, hogy minél jobban harcolnak, annál kevesebb esélyük lesz a győzelemre, hiszen egy erősebb lény elől nehezebb lesz visszavonulni.
Teljesen nyugodt, de -bár nagy részét takarja a sisak- sötétszürke hajszíne tükrözi komor hangulatát. Ekkor jut eszébe valami, ami még fontos lehet.*
-Egész pontosan mit jelent az, hogy sebezhetetlen?
*Teszi fel kérdését Quantallnak, miután Krestvir válaszolt Laor kérdésére. Frandr számára eléggé lényeges különbség van aközött, hogy ha levágja egy démon karját, az visszanő, vagy a démon nem zavartatja magát, és tovább támad.*


888. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:02:17
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 931
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Ha nem lenne ilyen izzasztó meleg, különösebb baja nem is lenne. Egyelőre. Hiszen körülöttük csend van és nyugalom, legfeljebb arra kell ügyelni, hogy nehogy bizonytalanabb talajra tévedjenek. Persze ezen a vidéken ez sem olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Laor igyekszik erre is figyelni, de azt is szem előtt kell tartania, hogy hiába békés ez a kietlen táj, hamar megváltozhat. Mondhatni, hogy ez a csend vihar előtti. Végszóra meg is dörren az ég. Kicsit nyugtalanul sandít fel az égre, de közelgő égiháborúnak nem látja nyomát. Most nem ártana ha velük lenne Trodd vagy Learon. Azt beszélik, hogy a föld fiai a legapróbb jelekből is meg tudják mondani, hogy kapnak-e esőt avagy sem. Laor ez időtájt a vagy semnek örülne, hiszen így is elég víz szorult a talajba, semmi szükség rá, hogy utánpótlás érkezzen. A melegen enyhítene ugyan, de úgy érzi, hogy többet ártana, mint használna.
Krestvir és Quantall beszélgetésére épp csak annyira figyel, hogy pár szót el tud csípni belőle, és amikor egy kis szünet támad a párbeszédben, a válla felett hátraszól.*
- Fertály óra lehet és elérjük a romokat. Próbáljunk meg csendesen és gyorsan mozogni, hogy Krestvir megvizsgálhassa a pontjait.
*Lelke mélyén persze tudja, hogy nem nagyon fordulhat elő olyan csoda, hogy észrevétlenül érkeznek és ugyanígy távoznak. Amikor pedig Krestvir a horgonypontok után piros fényekről is szót ejt, bólint egyet.*
- Úgy lesz. De mi legyen akkor, ha azok a fények akarnak hozzánk érni?


887. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-08 20:08:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 84

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*A nap elhagyta már csúcspontját. Hat vándor vág neki az ismeretlennek, persze jórészt mindegyikük járt már az ingovány laza szerkezetű talaján, s az odavezető utat könnyen megtalálják. A mágustoronytól nem messze, a Lihanechi tó mellett terül el, de cseppet sem méltóságteljesen. Bűzösen, ragacsosan, pont úgy, ahogyan egy lápnak terülnie kell. Csend van, csupán az itt őshonos létformák hangja sikolt fel olykor, békák kórusa hirdet valamit, mintha közeledő időt jósolnának, jóllehet felhő, egy szemernyi sem látszik az égen. Fülledt meleg van, amolyan torokszorongató, az ember vállán megül a pára, nehéz és fojtogató. Mozgás nincs, leszámítva persze néhány szitakötőt, melyek fűszálról fűszálra repülnek, egy-két bozótban surranó siklót, s bokrok alján neszező poszátát, Laor mégis figyelemre int mindenkit. Jól teszi. A láp veszélyes, jóllehet nappal könnyen átlátható, az apró teremtmények némelyike igencsak mérgező, nem beszélve a regékről, melyek az ingoványban tanyáznak, kósza, lopott történetek, melyeknek tán alapja sincs... vagy arra várnak, hogy e hat utazó által bizonyítást nyerjenek. Míg Laor a vezető, Frandr a sereghajtó, bár esetében sokkal inkább a biztosító őr kifejezés a leginkább testhezálló. Fontos feladata van, hisz ő a bástya, min, ha átjut az ellen, a körbezárt csapat akár hamvába holhat. Alyo... néma nemesség, fennköltség, míg a többiek feszülten figyelnek, hanyag testtartásban hátrahagyott lovát, s elveszített sötételf nevelőjét siratja, barátokat, párokat. Az ember kívülről azt gondolná, hogy nem koncentrál eléggé, de ettől több gyakorlata van már, látszik, ahogyan keze megfeszül az íjon, s tört fehér írisze villanása jelzi csak, hogy a környéket pásztázza. Quantall és Krestvir már másabb, s csendes beszélgetéssel múlatják az időt, ők a támogatók, ha úgy tetszik, a varázstudók, a mentál csapat. Nem kevésbé fontos a dolguk, mint a már említett háromnak, s Krestvir hathatós segítsége máris megmutatkozik, mikor Quantall egyik kardja pompás, vöröslő fényben izzik fel, majd lassan kialszik. Nem hiába, ez bizonyítja, hogy a csapás, melyet bevisz, maradandó emléket fog okozni. Kölcsönösen osztják meg a fontosabbnál fontosabb információkat, ki a lápról, ki pedig a történelemről, s a változásokról, jó lesz, ha figyelnek. Carsaadi, a tündér, apró keze, köpenye alatti üvegcsékre szorul. Gyógyító, s támogató egyben, szerencse, hogy rá esett a választás, tán szükség lehet rá hamar. Ideges és feszült, nem csoda, hisz hol van már a csodás természet e tájon, melyhez olyannyira vonzódik? Törékeny szíve, minden pusztulást külön fejezetként megél.

Hat és fél mérföld, ennyit kell megtenni, mely nem hosszú távolság... egy kikövezett, gondosan letaposott, városba vezető ösvényen, délelőtti órákban, mikor a hajnali szél maradéka még kedvesen simogat, s nem a tűző nap éget a posványtól nedves lápi világban. Hat és fél mérföld forróság, sebességtől függően, gyalogosan, csizmarabló mocsárban, férgek és piócák között, melyektől hemzseg a táj. A távolban felmordul az ég, mintha csak mélyen nevetne, tekintetét még nem csukja le, marad gyönyörű tiszta és halványkék. A csapat egyelőre jól halad, tarthatja a tempót, problémát nem észlelnek, ahogyan mozgást sem, sehol. Bár lehet máris szomjaznak, hisz tikkasztó a hőség.*


886. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:06:27
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

* Búcsút int a lónak utoljára, aztán elindul ő is a többiekkel. Valahol eléggé középen helyezkedik el, nem csak azért, mert így a többieknek könnyebb figyelni rá, hanem mert így neki is könnyebb figyelni a többiekre.
Mind a két keze becsúszik köpenye alá, hogy jobbja egy vörös ital nyakán nyugodjon, a balja pedig egy zöld italon. Így ha baj van, azonnal tud reagálni és kikapni övéről a szereket majd eldobni a kívánt irányba. Leginkább arra számít, hogy a pirosat kell használnia Frandrre, Laorra vagy Alyora, mert ha rajtuk ütnek a varázslóknak nem szabadna az élvonalban állni, így ráér az ő kékeiket később, egy második dobással kiosztani. Ha pedig valaki úgy kezd, hogy megsérül, úgyis oda fog rohanni, de azért ott a picike ujja a zöldön.
A két mágus beszélgetését csak fél füllel hallgatja, pusztán azért, mert közel vannak hozzá és nem tudja nem meghallani, pedig nem akar kihallgatni senkit, hisz ezt illetlennek tartja. Szemei a közeli bokrokat fürkészi, minden rezdülésre megrándul, még szerencse, hogy csuklyája arcába lóg, ezért a kis arcrándulásokat a többiek nem láthatják, hacsak nem konkrétan őt nézik, ami lássuk be nem túl valószínű és ezt ő is tudja.
Krestvir figyelmeztetésére bólint ez remek ötlet volt, mert Riri biztos az elsők között érne hozzá lebegő piros izékhez. Sőt, elsőnek. Ő lenne az aki már akkor összetapizza azokat a lebegő izéket, amikor a többiek még azt se tudják, hogy vannak. Valószínűleg ezután is lesz kísértése arra, hogy hozzáérjen, de próbálja visszaszorítani és inkább mindkét keze most már erősen markolja az üvegcsék nyakait. *


885. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:46:13
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Meglepetten néz a lányra a kérdés hallatán. Úgy tűnik tényleg új információ volt az, hogy a könyv a látnok maga.*
-Igen.
*Bólint végül. A további kérdéseken elgondolkozik.*
-A torony a pusztán volt. Lovon pár napra a várostól. Míg távol voltunk addigra történtek a nagy változások. A mágia megváltozása is. És mire visszaértem a levegő temploma már Eeyr temploma volt és ott volt az istennő félistene.
*Így maradt le a nagy hős a világ teljes megváltozásáról és késett el azokkal az információkkal amikkel megváltoztathatta volna talán sok háború kimenetelét. De ez van. Időközben a csapat eléri az ingoványt. Quantall is jobban figyel hova lép. Nem kíván ő se derékig süllyedni a sárban. Bár megjelenésére nem lehet panasz, de a ruháinál azért ügyelt arra, hogy jól mozoghasson bennük. A pár éve valamelyik vásárban vett csizmája most is jó szolgálatot tesz. Ilyen apróságok is hasznára válhatnak egy kalandozónak. Valószínűleg a barbárok az ilyesmivel tisztában vannak, de ezt a tudást a mélységi csak az útján szerezte meg. Talán ha túléli ezt a kalandot abból is tanul valamit. A kapott tanácsokat elfogadja. Igyekszik figyelni a környezetére. Reméli nem esteledik rájuk itt mert akkor a csapat nagy része hátrányba kerülhet a sötétség lényeivel szemben.*


884. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 13:28:30
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Javarészt az utat figyeli a lába előtt, vagy a környezetüket, erre a válaszra azonban meglepetten fordul Quantall felé.*
- Ezek tehát mind összefüggésben állnak egymással? - *A kérdés félig-meddig költői, mindenesetre ebből talán a mélységi is rájön, hogy a lány korábban nem rakta össze a kirakós darabjait.*
- Hol volt ez a torony, s mikor történt ez? Ez is az élőholt támadások idején volt? - *Tesz fel még néhány kérdést, amikre azt gondolja, lehetséges röviden válaszolni. Ami még ennél is jobban érdekelné, az a tárgyba zárt lélek. Szívesen tudna meg többet erről a mágiáról. Azonban tart tőle, hogy ez már olyasmi, amihez nem megfelelőek a körülmények.
Különösen, hogy közben mélyebbre hatolnak az ingoványba. Nem tudja, a thargok közül ki járt már a romoknál, s bár Laor elég magabiztosnak tűnik, ha kell, jelzi, ha szerinte rossz felé mennek.
Illetve Laor óvatosságra intéséhez ő is fűz néhány szót, hangját megemelve.*
- Ha apró, piros fényeket látnátok, ne érjetek hozzájuk, kerüljétek el őket!


883. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:43:28
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Miután beszélt a látomásairól, a másik elgondolkozik. Ha a kétségeit közölné vele a mélységi nem sértődne meg. Sokáig ő se hitt az ilyesmiben. Azóta viszont nagyon sokat látott. A másik megjegyzéseit úgy érzékeli, hogy a magiszter összerakta a képet.*
-Igen a látnok lelke a könyvben van. És tudta, hogy én találom majd meg. Ő jegyzett fel mindent a sötét úr szolgáival kapcsolatban. Vagyis nem mindent, de sokat. A tornyát viszont elfoglalta a gonosz míg meg nem tisztítottuk néhányan.
*Úgy érzi jól összefoglalta a lényeges dolgokat. Nem a tábortűz körül ülnek, hogy részletesen beszámoljon róla milyen volt csapdába kerülni, szűk járatokon átmászni, küzdeni azokkal a sötét varázslókkal... Elég ennyi. A varázsfegyverek témáját is hamar lezárják miután a részleteket elmondja a magiszternek és a saját fegyverei ügyét is megtudja. Közben a másik kardját elteszi hisz jelenleg nincs rá szükség. Alaposan szemügyre veszi miképp varázsol a nő. Valamilyen szöveget mormol magában ahogy megidézi a hatást. Mágusként Quantall szintén kíváncsi az ilyesmire. Ki tudja valaha hasznára válik-e? Mikor visszakapja a fegyverét ahogy javasolták nagyon óvatosan bánik vele. Visszateszi a hüvelyébe a kardját, hogy még véletlenül se vágja meg se magát se mást.*


882. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:22:08
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Kilencedik halkan dudorászik a vállán, de Krestvir tudja jól, hogy a manó valójában figyel és ott van a füle a beszélgetésen. Tapasztalta már korábban, hogy az apró lény olyan dolgokra utalt vissza és válaszolt, amikre korábban úgy tűnt, ügyet sem vetett. Mégis hálás érte, hogy most csöndben van és nem kell még rá is figyelnie. Az igencsak megnehezítené a beszélgetést...
Mikor Quantall elhallgat, egy ideig nem válaszol, magában emészti a hallottakat. A látomások már magukban is érdekesek, de hogy azokat egy halott szelleme küldi... egy csomó kérdést felvet. Az is felmerül benne, hogy a férfi talán csak babonás, vagy saját tévképzeteit magyarázza így, közben pedig csak néha van egy-egy jó következtetése, amit később látomásként könyvel el magában, nem pedig saját érdemként. Egy másik ötlete, hogy az az állítólagos látnok valójában még él és varázslat útján üzen olykor a férfinak... Ezeken kívül akad még természetesen más gondolata is az egésszel kapcsolatban, de nem mind ennyire tagadó. Van olyan feltételezése is, hogy a férfi által elmondottak teljes mértékben úgy vannak, miképp azt elmesélte. S mivel annyi tapasztalata már van, hogy tudja, mások világlátását és véleményét megkérdőjelezni vitákhoz vezet, a kétségeit megtartja magának és kívülre inkább mutatja azt, hogy elfogadta, amit hallott, s marad ezen a biztonságos terepen. Végül is, ezen a feltételezésen elindulva is fény derülhet később az igazságra...*
- Látomások, egy könyv, amiről úgy beszél, mintha élne... - *Nem köti össze a két dolgot, a könyvet azért említi, mert épp azokat a furcsaságokat sorolja, amikkel Quantall eddig előállt.* -... és a tudása azokról a lényekről. Kíváncsivá tett, hol és hogyan tett szert ezekre. - *Jegyzi meg, bár ő is sejti, ez nem a legalkalmasabb idő ilyesfajta beszélgetésre.*
- Értem. - *Feleli a mágikus fegyverekkel és páncélzattal kapcsolatban. Valamelyest csalódott, de legalább Quantall maga rendelkezni fog ezekkel, ha másokat nem is képes felruházni velük. Ez már előny.
Végighallgatja aztán a férfi véleményét, melynek végén biccent.*
- Rendben. Ez esetben ezt a kardot elbájolom, a másikat hagyjuk. - *Rögzíti az álláspontot, s nem is vesztegeti az időt, rögvest belekezd a varázsigébe. Léptei kissé lelassulnak, de talán ezt a pár pillanatnyi akadályoztatást elnézik neki a többiek.
Amennyiben a varázslat sikerül, úgy a fegyvert vissza is adja Quantallnak.*
- Most már óvatosan! Ha magát, vagy egy társunkat sebzi meg, akkor is felszabadul a varázslat... - *Amennyire csak lehetséges, ő is igyekszik óvatosan bánni a karddal, míg az visszakerül gazdájához.*

A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).

881. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:40:14
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*A látomások kérdésére megrázza a fejét.*
-Ezek nem rajtam múlnak. Volt egy látnok a városon kívül. Meghalt, de ő küld ilyen látomásokat. Nem tudom miért pont nekem. Eddig segítettek.
*Nehéz megmagyarázni. A másik akár ezekből arra is rájöhet, hogy a könyv az ami beszél hozzá és ezért beszélt úgy róla mint egy személyről. A fegyverek és a páncélok kérdésére megrázza a fejét.*
-Csak magamra. De mivel mágia hozza őket létre és az is alkotja így mágikusaknak számítanak.
*Ami ugye már ki volt fejtve miért is hasznos. A magisztertől pedig el is várja, hogy emlékezzen. Nem is kell csalódnia, hisz a következő kérdése pont erről szól.*
-Igaza van. Elég lesz az egyik is. Nem ragaszkodom a kétkezes harchoz csak mikor az-az előnyösebb számomra. Sok előnye van annak is mikor csak egy kardot használok. Kevésbé fáraszt és van egy szabad kezem varázsolni. Így egy második elbájolt fegyver meglepetést is okozhat akár az ellenfélnek.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1448-1467