Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:27:31
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:27:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Amikor Adoaver lassít hozzá hasonlóan, bármennyire is benne vannak egy beszélgetés közepében azonnal felajánlja azt, ami számára logikus, tehát biztonságos is jelenlegi helyzetüket tekintve.*
- Jobb, ha innentől kezdve óvatosak leszünk, lépésről lépésre haladunk és te mész előre.
*Elsőre talán értelmetlennek tűnhet mindez, vagy úgy hangzik, mintha barátját küldené amolyan közvetlen veszélynek kitett felderítőként maga elé előre, de egészen biztos benne, hogy Adoaver magától is már régen kitalálta már, hogy miért mondja ezt.*
- Az én holdnyulam tappancsai csak látszólag érik a talajt, de nem érnek hozzá. Ezért ez az egyik leghasznosabb varázslatom, a legmélyebb pocsolyán is tényleg úgy megyek át neki köszönhetően, mintha egy nagyvárosban tenném a kikövezett úton, szóval, ha én mennék előre, akár tévútra is vezethetnélek, bár nyilván még így is figyelnék. Itt muszáj. De akkor is jobb lesz így.
*Sejti, hogy Adover úgy is elfogadja az ajánlatát, de, ha nem, akkor is mennek tovább csak már jóval lassabban és óvatosabban, mint idáig. Egy jó ideig meg sem szólal ameddig nincs kis idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott tájhoz, mert a kezdeti átmenet után kis idő elteltével már tényleg visszavonhatatlanul az ingoványok vidékén járnak. Talán nem a legalkalmasabb beszélgetésük folytatására a környezet, ugyanakkor úgy van vele, hogy ahhoz azért nem kell túl sok ész, hogy valaki egyszerre legyen képes beszélgetni és a lábai elé nézni közben. Ráadásul már egyikük sem először jár erre, ami például őt illeti harmadszor, bár első alkalommal még nem a Mágustoronyba ment.*
- Van, amit kicsit túlgondolsz kicsit szerintem. Ami furcsa, mert nekem is ez a szokásom, de pont az általad említett esetekben szó sincs ilyesmiről. *szólal meg némi idő elteltével ezek után. Eddig talán úgy tűnhetett, mint aki pusztán a gondolataiba merül, és valamennyire így is volt, holott ösztönösen annak ellenére is figyelte az utat, hogy őt a varázslata itt megóvja attól, hogyha tévútra téved annak rossz vége legyen.*
- Ha van kedved, akkor mesélj nekem Aborgról kérlek, mialatt átmegyünk itt. Én nem sokat tudok róla, még csak nem is láttam, vagy, ha igen, akkor nem jöttem rá, hogy ő az. Egyik öreg mágus külsőleg pont olyan, mint a többi másik. Amikor először a toronyba érkeztem a semmi mágikus tudásommal nyilván nem sietett bemutatkozni nekem, és én sem pont hozzá akartam szaladni útmutatásért, meg, hogy neki személyesen fizessek azért, hogy levehessem az első könyvet a polcról, szóval csak a szolgálóival volt dolgom. Ami viszont az artheniori mágustusát illeti, az ottani mágusok biztosan megmondták volna a nevüket, meg, hogy honnan jöttek, ha bárki a versenyzők közül megkérdezi őket. Valószínű, hogy csak számomra voltak rejtélyes alakok, de hát az akkori városvezetés szervezte nem csak a tusát, hanem az egész fesztivált, vagyis a mostani, hivatalos hatalom, nekik biztosan tudniuk kell, hogy kicsodák.
*Kicsit talán furcsán ejti ki a „mostani hivatalos hatalom” szókapcsolatot, köszönhetően annak, hogy nagyon is pontosan emlékszik arra, hogy ezt az úgynevezett hivatalos hatalmat nagyon is a nem hivatalos úton szerezték meg. Aztán persze ki tudja… amennyire az arthenioiri napi politikai életet követte idáig, még az is lehet, hogy a lázadás óta már a teljes akkor hatalomra került vezetőség lecserélődött a városházán.*
- Az eredményhirdetésig nem is találkoztunk velük. Nem tudom, hogy a többiek megtették-e, de én, bevallom, hogy annyira csak magára a versenyre koncentráltam akkor, hogy eszembe sem jutott azon agyalni, hogy kik lehetnek ők, vagy pedig, hogy megkérdezzem a nevüket. Meg aztán elég nagy a világ ahhoz, hogy ne csak a mi környékünkön éljenek nagy mágusok. Szóval lehet, hogy csak az én személyes figyelmetlenségem és udvariatlanságom, hogy nem tudom kik ők, de még az is lehet, hogy ez is a mestermágiájuk része, hogy ne érdekeljen. Elvarázsoltak.
*Rá nem igazán jellemző, minden bizonnyal kissé hamiskás mosoly jelenik meg szája szegletében. Ritkán próbál meg viccelődni, de amikor igen, akkor saját viccét valószínűleg ő az egyetlen, aki érti, úgy, mint ahogyan, - ezt némi joggal feltételezi, - jelen esetben is így lehet.*
- Amúgy ezen kívül sem teljesen értelek most. *mondja meg a lehető legőszintébben ezek után.* Lehet azt fogod mondani, hogy csak fűszálat hasogatok, de ha Intathból indulunk ki… valóban szüksége van a lehető legtöbb és legpontosabb információra, hogy pontosan tudja egy betegség okát és gyógymódját, vagy, hogy egyáltalán kitalálja azt, hogy melyik tünet miféle betegségre utal. De ugyanakkor nem mindenható, és egyikünk sem az. Legyen bármennyire képzett, tapasztalt, nem láthat bele a beteg belsejébe, anélkül, hogy fel ne vágná, így teljes bizonyosságot ő sem tudhat soha. Minden tudomány és így a mágia is csak kísérletetek és tapasztalatok sokasága után fejlődhet. Szerintem például a teleportáció esetében a te biztonságodat pont az garantálja, hogy amennyire én emlékszem rá, akkor a leírások alapján maga a varázsló körül alakul ki áthatolhatatlan kör, onnan helyezheti át magát egy általa kiszemelt és látható pontra. Ha történt volna valaha olyan eset, hogy ez az áthatolhatatlan ezüstös kör levágná valaki más végtagját, vagy akár csak az orrának a hegyét, akkor a könyvek nyilván a könyvek figyelmeztetnének erre.
*Csak miután kimondja ezt rémlik fel benne, hogy annak idején valószínűleg Intnek is pont ugyanezt mondta. Azóta sincsen más érve erre, és továbbra is úgy érzi, hogy ezen kívül nincs is szüksége másra.*
- De persze nem muszáj kipróbálnunk ezt pont nekünk kettőnknek és éppen egymáson, és nem is fogjuk. Szerintem ennél sokkal izgalmasabb kérdés, - én inkább ilyesmiken szeretek gondolkodni, - hogy mi lenne akkor, hogyha mindketten teleportálni szeretnénk, és éppen ugyanazt a pontot néznénk ki magunknak célként ugyanabban az időben? Még így sem történhetne semmi rossz szerintem. Ellentmondás lenne, mert két egymástól teljesen különálló test nem foglalhatja el ugyanazt a helyet a térben. Ez nem csak logikai lehetetlenség gondolati síkon, hanem a mi testi valóságunkban sem történhet meg. Ebben az esetben egyikünk varázslata nem sikerülne, és kész. *jelenti ki mély meggyőződéssel.*
- Minden másban amúgy azt hiszem, hogy igazad van. Imádni fogom a kis csónakot a tavon. A testőröknél is tényleg fontos lehet megfélemlítés ereje, akár évszázadokig is. De ha láttál már tömeget, ami magát magát az állig felfegyverzett hatalmat söpri el, akkor lehet jobb jelentéktelennek és kívülállónak látszani mégis. Viszont… akármelyikünk is téved éppen, egy erős varázslat talán még megmentheti. Vagy lehet, hogy ez csak remény. De abban biztos vagyok, hogy végre tisztábban fogok látni, ha újra igazi varázskönyveket vehetek majd a kezembe.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.27 19:50:53
*Amikor Adoaver lassít hozzá hasonlóan, bármennyire is benne vannak egy beszélgetés közepében azonnal felajánlja azt, ami számára logikus, tehát biztonságos is jelenlegi helyzetüket tekintve.*
- Jobb, ha innentől kezdve óvatosak leszünk, lépésről lépésre haladunk és te mész előre.
*Elsőre talán értelmetlennek tűnhet mindez, vagy úgy hangzik, mintha barátját küldené amolyan közvetlen veszélynek kitett felderítőként maga elé előre, de egészen biztos benne, hogy Adoaver magától is már régen kitalálta már, hogy miért mondja ezt.*
- Az én holdnyulam tappancsai csak látszólag érik a talajt, de nem érnek hozzá. Ezért ez az egyik leghasznosabb varázslatom, a legmélyebb pocsolyán is tényleg úgy megyek át neki köszönhetően, mintha egy nagyvárosban tenném a kikövezett úton, szóval, ha én mennék előre, akár tévútra is vezethetnélek, bár nyilván még így is figyelnék. Itt muszáj. De akkor is jobb lesz így.
*Sejti, hogy Adover úgy is elfogadja az ajánlatát, de, ha nem, akkor is mennek tovább csak már jóval lassabban és óvatosabban, mint idáig. Egy jó ideig meg sem szólal ameddig nincs kis idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott tájhoz, mert a kezdeti átmenet után kis idő elteltével már tényleg visszavonhatatlanul az ingoványok vidékén járnak. Talán nem a legalkalmasabb beszélgetésük folytatására a környezet, ugyanakkor úgy van vele, hogy ahhoz azért nem kell túl sok ész, hogy valaki egyszerre legyen képes beszélgetni és a lábai elé nézni közben. Ráadásul már egyikük sem először jár erre, ami például őt illeti harmadszor, bár első alkalommal még nem a Mágustoronyba ment.*
- Van, amit kicsit túlgondolsz kicsit szerintem. Ami furcsa, mert nekem is ez a szokásom, de pont az általad említett esetekben szó sincs ilyesmiről. *szólal meg némi idő elteltével ezek után. Eddig talán úgy tűnhetett, mint aki pusztán a gondolataiba merül, és valamennyire így is volt, holott ösztönösen annak ellenére is figyelte az utat, hogy őt a varázslata itt megóvja attól, hogyha tévútra téved annak rossz vége legyen.*
- Ha van kedved, akkor mesélj nekem Aborgról kérlek, mialatt átmegyünk itt. Én nem sokat tudok róla, még csak nem is láttam, vagy, ha igen, akkor nem jöttem rá, hogy ő az. Egyik öreg mágus külsőleg pont olyan, mint a többi másik. Amikor először a toronyba érkeztem a semmi mágikus tudásommal nyilván nem sietett bemutatkozni nekem, és én sem pont hozzá akartam szaladni útmutatásért, meg, hogy neki személyesen fizessek azért, hogy levehessem az első könyvet a polcról, szóval csak a szolgálóival volt dolgom. Ami viszont az artheniori mágustusát illeti, az ottani mágusok biztosan megmondták volna a nevüket, meg, hogy honnan jöttek, ha bárki a versenyzők közül megkérdezi őket. Valószínű, hogy csak számomra voltak rejtélyes alakok, de hát az akkori városvezetés szervezte nem csak a tusát, hanem az egész fesztivált, vagyis a mostani, hivatalos hatalom, nekik biztosan tudniuk kell, hogy kicsodák.
*Kicsit talán furcsán ejti ki a „mostani hivatalos hatalom” szókapcsolatot, köszönhetően annak, hogy nagyon is pontosan emlékszik arra, hogy ezt az úgynevezett hivatalos hatalmat nagyon is a nem hivatalos úton szerezték meg. Aztán persze ki tudja… amennyire az arthenioiri napi politikai életet követte idáig, még az is lehet, hogy a lázadás óta már a teljes akkor hatalomra került vezetőség lecserélődött a városházán.*
- Az eredményhirdetésig nem is találkoztunk velük. Nem tudom, hogy a többiek megtették-e, de én, bevallom, hogy annyira csak magára a versenyre koncentráltam akkor, hogy eszembe sem jutott azon agyalni, hogy kik lehetnek ők, vagy pedig, hogy megkérdezzem a nevüket. Meg aztán elég nagy a világ ahhoz, hogy ne csak a mi környékünkön éljenek nagy mágusok. Szóval lehet, hogy csak az én személyes figyelmetlenségem és udvariatlanságom, hogy nem tudom kik ők, de még az is lehet, hogy ez is a mestermágiájuk része, hogy ne érdekeljen. Elvarázsoltak.
*Rá nem igazán jellemző, minden bizonnyal kissé hamiskás mosoly jelenik meg szája szegletében. Ritkán próbál meg viccelődni, de amikor igen, akkor saját viccét valószínűleg ő az egyetlen, aki érti, úgy, mint ahogyan, - ezt némi joggal feltételezi, - jelen esetben is így lehet.*
- Amúgy ezen kívül sem teljesen értelek most. *mondja meg a lehető legőszintébben ezek után.* Lehet azt fogod mondani, hogy csak fűszálat hasogatok, de ha Intathból indulunk ki… valóban szüksége van a lehető legtöbb és legpontosabb információra, hogy pontosan tudja egy betegség okát és gyógymódját, vagy, hogy egyáltalán kitalálja azt, hogy melyik tünet miféle betegségre utal. De ugyanakkor nem mindenható, és egyikünk sem az. Legyen bármennyire képzett, tapasztalt, nem láthat bele a beteg belsejébe, anélkül, hogy fel ne vágná, így teljes bizonyosságot ő sem tudhat soha. Minden tudomány és így a mágia is csak kísérletetek és tapasztalatok sokasága után fejlődhet. Szerintem például a teleportáció esetében a te biztonságodat pont az garantálja, hogy amennyire én emlékszem rá, akkor a leírások alapján maga a varázsló körül alakul ki áthatolhatatlan kör, onnan helyezheti át magát egy általa kiszemelt és látható pontra. Ha történt volna valaha olyan eset, hogy ez az áthatolhatatlan ezüstös kör levágná valaki más végtagját, vagy akár csak az orrának a hegyét, akkor a könyvek nyilván a könyvek figyelmeztetnének erre.
*Csak miután kimondja ezt rémlik fel benne, hogy annak idején valószínűleg Intnek is pont ugyanezt mondta. Azóta sincsen más érve erre, és továbbra is úgy érzi, hogy ezen kívül nincs is szüksége másra.*
- De persze nem muszáj kipróbálnunk ezt pont nekünk kettőnknek és éppen egymáson, és nem is fogjuk. Szerintem ennél sokkal izgalmasabb kérdés, - én inkább ilyesmiken szeretek gondolkodni, - hogy mi lenne akkor, hogyha mindketten teleportálni szeretnénk, és éppen ugyanazt a pontot néznénk ki magunknak célként ugyanabban az időben? Még így sem történhetne semmi rossz szerintem. Ellentmondás lenne, mert két egymástól teljesen különálló test nem foglalhatja el ugyanazt a helyet a térben. Ez nem csak logikai lehetetlenség gondolati síkon, hanem a mi testi valóságunkban sem történhet meg. Ebben az esetben egyikünk varázslata nem sikerülne, és kész. *jelenti ki mély meggyőződéssel.*
- Minden másban amúgy azt hiszem, hogy igazad van. Imádni fogom a kis csónakot a tavon. A testőröknél is tényleg fontos lehet megfélemlítés ereje, akár évszázadokig is. De ha láttál már tömeget, ami magát magát az állig felfegyverzett hatalmat söpri el, akkor lehet jobb jelentéktelennek és kívülállónak látszani mégis. Viszont… akármelyikünk is téved éppen, egy erős varázslat talán még megmentheti. Vagy lehet, hogy ez csak remény. De abban biztos vagyok, hogy végre tisztábban fogok látni, ha újra igazi varázskönyveket vehetek majd a kezembe.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.27 19:50:53
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:23:20
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A mester szinte tátott szájjal figyeli, hogy hogyan bontakoznak ki az események. Sok mindent látott már életében, de ehhez foghatót még soha, s most elég neki az a feladat is, hogy egyáltalán felfogja mi történik. Ennyi halál, ennyi vér és ennyi tűz, egyszerre meghökkentő és gyönyörű, egyszerre csak izgatottnak érzi magát. Persze nem akar meghalni, ahhoz túlságosan szeret élni, de mégis valahogy bizsereg a bőre. Olyasmi ez, amit már régen érzett. Társai mellett pedig jobban biztonságban érzi magát, mintha csak egyedül kellene lángoló orkok ellen harcolnia. Tudja mik az erősségei és a gyengeségei, a hadi tervezésben például egyáltalán nem mozog otthonosan, abban viszont annál inkább, mikor a felé közeledő támadókat kell hatástalanítani. Így arra teszi fel minden erejét, hogy tartsa a helyét, és védje társait még akkor is, ha borzasztó félelmetes a helyzet. A csatakiáltásoktól zeng a mellkasa, érzi ahogy belerezdülnek a csontjai, s mire feléjük közelít az ellenség már kellőképpen felszívja magát. Igyekszik kihasználni méreteit és erejét, a szélesvállú ork támadása elől megpróbál kitérni, hogy aztán teljes erejével arcon fejelhesse sziklakemény fejével a fenyegetést.*
-Az anyádat!
*Több mindenre aligha akadna ideje.*
-Mint a hegymászás, lépésről lépésre!
*Dörmögi a körülötte lévőknek. Látja a vezér orkot is, de egyelőre valóban nem tudja hogy tudna közelebb férkőzni hozzá, bár van egy olyan megérzése, hogy emiatt nem különösebben kell aggódnia, mert hamarosan az fogja megközelíteni a díszes kompániát.*
*A mester szinte tátott szájjal figyeli, hogy hogyan bontakoznak ki az események. Sok mindent látott már életében, de ehhez foghatót még soha, s most elég neki az a feladat is, hogy egyáltalán felfogja mi történik. Ennyi halál, ennyi vér és ennyi tűz, egyszerre meghökkentő és gyönyörű, egyszerre csak izgatottnak érzi magát. Persze nem akar meghalni, ahhoz túlságosan szeret élni, de mégis valahogy bizsereg a bőre. Olyasmi ez, amit már régen érzett. Társai mellett pedig jobban biztonságban érzi magát, mintha csak egyedül kellene lángoló orkok ellen harcolnia. Tudja mik az erősségei és a gyengeségei, a hadi tervezésben például egyáltalán nem mozog otthonosan, abban viszont annál inkább, mikor a felé közeledő támadókat kell hatástalanítani. Így arra teszi fel minden erejét, hogy tartsa a helyét, és védje társait még akkor is, ha borzasztó félelmetes a helyzet. A csatakiáltásoktól zeng a mellkasa, érzi ahogy belerezdülnek a csontjai, s mire feléjük közelít az ellenség már kellőképpen felszívja magát. Igyekszik kihasználni méreteit és erejét, a szélesvállú ork támadása elől megpróbál kitérni, hogy aztán teljes erejével arcon fejelhesse sziklakemény fejével a fenyegetést.*
-Az anyádat!
*Több mindenre aligha akadna ideje.*
-Mint a hegymászás, lépésről lépésre!
*Dörmögi a körülötte lévőknek. Látja a vezér orkot is, de egyelőre valóban nem tudja hogy tudna közelebb férkőzni hozzá, bár van egy olyan megérzése, hogy emiatt nem különösebben kell aggódnia, mert hamarosan az fogja megközelíteni a díszes kompániát.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:57:09
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Sosem kellett még a mágiáját ilyesfajta helyzetben használnia, s abban sem volt biztos, hogy képes lesz egyáltalán összpontosítani, de úgy fest, a félvér nyomás alatt jobban működik, mint amúgy. Bár erre máskor, más helyzetben is ráébredhetett volna már. Borsot hajtja, hogy minél előbb érje be a mélységit, ha már csodával határos módon, két külön mágia sem állította meg időben a sérült és rendkívül fáradt lovon utazó alélt orkot. Olyan életösztön lehet ez, amit sokan megirigyelhetnének, hiszen más magyarázat erre aligha lenne, de nem sokáig élvezheti már a poshadt szagú levegőt a monstrum, hiszen még mielőtt megkönnyebülve szippanthatott volna egy nagyot belőle, máris láp folyik az orrába. Újabb fej a földön, újabb test kevéssel mellette. Mikor látja a jelenetet, s elhárul végül a veszély, üveges tekintettel bámul előre, majd nézi, ahogy a ló is a halálába fut. Hogy ez a szomorúbb, vagy az, hogy legalább három különböző orkot bénított meg, hogy könnyedebben vehessék vérüket a társai, azt nem tudja, de igen nehezére esik megszólalni. Valahogy kell ez a szünet, s cseppet sem érdekli, hogy miféle javakra tesz szert Norennar a röpke kutakodás után. Momentán azt sem tudja, mikor ért hozzá ennyire közel. Csupán akkor eszmél fel, s rezdül egy nagyot - amitől Bors méltatlankodva prüszköl alatta -, amikor hozzászól Nor. A fejre néz, s nyel egy nagyot, leküzdve az öklendezést. Nagy adag szaggatott levegőt fúj ki utána, majd megfordítja a lovát.*
- Az életének utolsó néhány pillanatát látja csak. *Mondja végül, ha nehézségek árán is.* - Ha csak nincs valami más varázslata is… *Cseppet sem kioktat, hangja is épp annyira halk és gyenge, hogy csupán annyit lehessen belőle érezni, hogy nem feltétlenül van kedve ezt a kobakot a közelében tudni, de nem fog harcba szállni, hogy ne hozza magával a férfi.*
- Mhm. Menjünk. *Meg is indul természetesen, hogy további képeket vetítsen neki az elméje. Most látja a szemekből kihunyt fényt, s szinte bizsereg a keze, amit lendített azért, hogy feltartóztasson valakit, aki szemernyit sem hezitálva ölte volna meg. Mégis, mintha valami bűntudat gyötörné. Aztán lelki szemei előtt látja a hóhajút is, amint őt találja el a láncos buzogány és hamar el is illan a rosszérzés. Mindenki azért tette, amit tett, mert kellett. Hogy védjék egymást, a várost. Talán néhány percig kitart, hogy nem utálja magát és nincs halálra ijedve. Inkább az útra fókuszál, ki tudja, hogy mi következik még. *
- Miért nem jöttek utánunk? Baj lehet? *Kérdi naivan. Persze nagy lesz a meglepetés, ha egyszer csak megláthatja a feketeséget, aki majd büszke az oltárára, vagy Pashthrát a szerzeményeivel.* - Siessünk, ki tudja…
//Szívügy//
*Sosem kellett még a mágiáját ilyesfajta helyzetben használnia, s abban sem volt biztos, hogy képes lesz egyáltalán összpontosítani, de úgy fest, a félvér nyomás alatt jobban működik, mint amúgy. Bár erre máskor, más helyzetben is ráébredhetett volna már. Borsot hajtja, hogy minél előbb érje be a mélységit, ha már csodával határos módon, két külön mágia sem állította meg időben a sérült és rendkívül fáradt lovon utazó alélt orkot. Olyan életösztön lehet ez, amit sokan megirigyelhetnének, hiszen más magyarázat erre aligha lenne, de nem sokáig élvezheti már a poshadt szagú levegőt a monstrum, hiszen még mielőtt megkönnyebülve szippanthatott volna egy nagyot belőle, máris láp folyik az orrába. Újabb fej a földön, újabb test kevéssel mellette. Mikor látja a jelenetet, s elhárul végül a veszély, üveges tekintettel bámul előre, majd nézi, ahogy a ló is a halálába fut. Hogy ez a szomorúbb, vagy az, hogy legalább három különböző orkot bénított meg, hogy könnyedebben vehessék vérüket a társai, azt nem tudja, de igen nehezére esik megszólalni. Valahogy kell ez a szünet, s cseppet sem érdekli, hogy miféle javakra tesz szert Norennar a röpke kutakodás után. Momentán azt sem tudja, mikor ért hozzá ennyire közel. Csupán akkor eszmél fel, s rezdül egy nagyot - amitől Bors méltatlankodva prüszköl alatta -, amikor hozzászól Nor. A fejre néz, s nyel egy nagyot, leküzdve az öklendezést. Nagy adag szaggatott levegőt fúj ki utána, majd megfordítja a lovát.*
- Az életének utolsó néhány pillanatát látja csak. *Mondja végül, ha nehézségek árán is.* - Ha csak nincs valami más varázslata is… *Cseppet sem kioktat, hangja is épp annyira halk és gyenge, hogy csupán annyit lehessen belőle érezni, hogy nem feltétlenül van kedve ezt a kobakot a közelében tudni, de nem fog harcba szállni, hogy ne hozza magával a férfi.*
- Mhm. Menjünk. *Meg is indul természetesen, hogy további képeket vetítsen neki az elméje. Most látja a szemekből kihunyt fényt, s szinte bizsereg a keze, amit lendített azért, hogy feltartóztasson valakit, aki szemernyit sem hezitálva ölte volna meg. Mégis, mintha valami bűntudat gyötörné. Aztán lelki szemei előtt látja a hóhajút is, amint őt találja el a láncos buzogány és hamar el is illan a rosszérzés. Mindenki azért tette, amit tett, mert kellett. Hogy védjék egymást, a várost. Talán néhány percig kitart, hogy nem utálja magát és nincs halálra ijedve. Inkább az útra fókuszál, ki tudja, hogy mi következik még. *
- Miért nem jöttek utánunk? Baj lehet? *Kérdi naivan. Persze nagy lesz a meglepetés, ha egyszer csak megláthatja a feketeséget, aki majd büszke az oltárára, vagy Pashthrát a szerzeményeivel.* - Siessünk, ki tudja…
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:16:07
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* Miután bepakol mindent Kókusz nyeregtáskájába, a feketeség újabb szavakat dob felé, amire a hóhajú halkan felnevet, és megpaskolja az egyik kisebb nyeregtáskát, nem azt, amibe pakolt. *
- Jó helyen van az itt. * Jelenti ki, bár maga sem biztos benne, hogy jó ötlet a titkolózás. Mégis, ha valaki figyeli őket, vagy éppen pont Norileina lenne az, aki úgy dönt alvás közben őrségben, hogy visszaszerzi magához a veszélyes tárgyat, akkor bizonyosan rossz helyen fognak kutakodni, hiszen a szív azóta is a harcos táskájában van, amióta odatette. Az pedig mindig nála, a hátán, mert ott érzi a legnagyobb biztonságban. Egy pillanatra elnéz az irányba, ahonnan az ellenség érkezett, majd vissza arra, amerre kedvese a vérnyomokat követte. Mivel még mindig nem tudják, hogy a páros csapdába sétált, vagy sem, ezért ő is felpattan Kókusz hátára, és megindul a többiek után. Norileina kiabálására ösztönösen szólna, hogy fejezze be, de lenyeli a szavakat. A lovasok láthatóan célzottan keresték őket, és ha hihetnek nekik, akkor tényleg tudják, hogy merre viszik a tárgyat. De még mindig ott motoszkál benne a gondolat, hogy botorság lenne az ellenség minden szavát kétkedés nélkül elhinni. Az úton találkoztak, olyan helyen, ami a mágustornyot és a várost összeköti. Ha pontosan tudnák, hogy merre tartanak a szívvel, és hogy mikor, hol tartózkodik, akkor célszerűbb lett volna rajtuk ütni táborozás közben, vagy csapdát állítani. Lehet, hogy egyszerű kémek figyelték ki őket, és semmi misztikus nincs az egészben. Ezeket a gondolatokat viszont egyelőre megtartja magának, mert azt már ő is tudja, hogy nem Norileina a csapat esze, szóval felesleges lenne vele bármi ilyesmibe belemenni. Ahogy azt sem mondja ki hangosan, hogy szíve szerint most azonnal elindulna a Vérkertbe, ahogy azt a mágus javasolja. Egyre kevesebb kedve van besétálni a legveszélyesebb dologgal száz mérföldes körzeten belül a legnépesebben lakott területre. Ez is olyan dolog, amit majd felhoz, ha újra együtt a csapat. *
//Szívügy//
* Miután bepakol mindent Kókusz nyeregtáskájába, a feketeség újabb szavakat dob felé, amire a hóhajú halkan felnevet, és megpaskolja az egyik kisebb nyeregtáskát, nem azt, amibe pakolt. *
- Jó helyen van az itt. * Jelenti ki, bár maga sem biztos benne, hogy jó ötlet a titkolózás. Mégis, ha valaki figyeli őket, vagy éppen pont Norileina lenne az, aki úgy dönt alvás közben őrségben, hogy visszaszerzi magához a veszélyes tárgyat, akkor bizonyosan rossz helyen fognak kutakodni, hiszen a szív azóta is a harcos táskájában van, amióta odatette. Az pedig mindig nála, a hátán, mert ott érzi a legnagyobb biztonságban. Egy pillanatra elnéz az irányba, ahonnan az ellenség érkezett, majd vissza arra, amerre kedvese a vérnyomokat követte. Mivel még mindig nem tudják, hogy a páros csapdába sétált, vagy sem, ezért ő is felpattan Kókusz hátára, és megindul a többiek után. Norileina kiabálására ösztönösen szólna, hogy fejezze be, de lenyeli a szavakat. A lovasok láthatóan célzottan keresték őket, és ha hihetnek nekik, akkor tényleg tudják, hogy merre viszik a tárgyat. De még mindig ott motoszkál benne a gondolat, hogy botorság lenne az ellenség minden szavát kétkedés nélkül elhinni. Az úton találkoztak, olyan helyen, ami a mágustornyot és a várost összeköti. Ha pontosan tudnák, hogy merre tartanak a szívvel, és hogy mikor, hol tartózkodik, akkor célszerűbb lett volna rajtuk ütni táborozás közben, vagy csapdát állítani. Lehet, hogy egyszerű kémek figyelték ki őket, és semmi misztikus nincs az egészben. Ezeket a gondolatokat viszont egyelőre megtartja magának, mert azt már ő is tudja, hogy nem Norileina a csapat esze, szóval felesleges lenne vele bármi ilyesmibe belemenni. Ahogy azt sem mondja ki hangosan, hogy szíve szerint most azonnal elindulna a Vérkertbe, ahogy azt a mágus javasolja. Egyre kevesebb kedve van besétálni a legveszélyesebb dologgal száz mérföldes körzeten belül a legnépesebben lakott területre. Ez is olyan dolog, amit majd felhoz, ha újra együtt a csapat. *
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:07:48
Üzenet elküldve: 2025-11-26 18:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Norennar a vágtából lassít vissza, amikor a tarfejű feje a sárba zuhan, a test pedig egy későbbi pillanatban követi. A vér már most vastagon keveredik az ingovány nedvével, a sebesült ló pedig továbbrohan, mintha még mindig menekülne valami elől, ami már nem üldözi. A mélységi tekintete egy pillanatra rajta marad a hátason. Nem érez különösebb elégtételt. Csak egy rövid, keserű gondolat fut át rajta, hogy az állat most már vagy az ingovány, vagy a folyó martaléka lesz, aztán elengedi a képet, és Hamut fékezi le.
A ló szinte magától lassít át ügetésből lépésbe, majd megáll. Norennar lecsúszik a nyeregből, egy pillanatra megpaskolja Hamu nyakát, mintegy némán tudatva vele, hogy vége az üldözésnek. A férfi a holttesthez lép, féloldalasan leguggol mellé, és nekilát a megszokott, gyakorlott mozdulatokkal végzett kutatásnak.
A köpenyt félrehajtja, majd kibontja a táskát. Nem számít különösebb értékre, ezt a testtartása és az arca is tükrözi. A fél, már megszáradt szó nélkül cipót félredobja. A fekete rongyot is a kezébe veszi, végigfuttatja rajta a tekintetét, hatalmas figyelmet szentelve a tárgynak. A megnyúzott emberalak mintája rövid ideig leköti a figyelmét, remélve, hogy kivehet belőle valamit, végül pedig egy halk, alig érzékelhető fintor után azt is elrakja.
Ekkorra ér mellé Mai. Norennar csak a léptek hangjára, majd a ló közeledésére emeli fel a fejét. A varázslónőre pillant, egy rövid bólintással jelzi, hogy a helyzet már nem veszélyes, na nem mintha ekkora mágikus hatalom mellett ez számítana, aztán visszafordul a holttesthez, és befejezi, amit elkezdett. Nincs kedve most magyarázkodni, és nem is látja értelmét.
A láncing lefejtése több időt vesz igénybe. Nem kapkod, türelmesen dolgozik, míg a test alól teljesen szabaddá nem válik, aztán félrehúzza, hogy később Hamu nyeregtáskájába kerüljön. Végül felveszi a recés pengét is a földről. Röviden megméri a súlyát, végighúzza rajta egyik ujját, majd megszagolja a kesztyűje hegyét, méreg után kutatva, ezt követően pedig a többi holmi mellé készíti.
Amikor végez, feláll, leporolja a kezét a köpeny szélében. Csak ezután keresi meg a tekintetével a levágott fejet. A vértől ázott ork arc ferdén figyeli a sárban, a vonásai még mindig vérfagyasztónak hatnak. Norennar egy pillanatig némán nézi, majd odalép, leguggol, és felveszi. A mozdulatában van némi undor, de kézben tartja a terhet. Nem először csinál ilyet, és valószínűleg nem is utoljára.
A mélységi még egyszer végigméri a zöldbőrű vonásait, majd visszalép lovához. Közben a rápillant a varázslónőre és amennyiben az eddig nem tette szóvá, cserébe viszont az arcára van írva a kérdés, Norennar vállát megvonva csak ennyit mond.*
- Nori valami olyasmit mondott, hogy látja a halottak emlékeit. Talán kiszedhet a barátunkból valamit.
*Hangja száraz, de nem élcelődő. Inkább tényközlő, mintsem magyarázkodó. A kantárt egyenesen tartja, a tekintete már a visszafelé vezető irányon pihen.*
- Menjünk, mielőtt még szétkapják egymást.
*A mondat végén ott bujkál egy halvány, játékos félmosoly, ahogy finoman ösztökéli Hamut indulásra, és megfordítja a lovat, hogy visszatérjenek a többiekhez.*
//Szívügy//
*Norennar a vágtából lassít vissza, amikor a tarfejű feje a sárba zuhan, a test pedig egy későbbi pillanatban követi. A vér már most vastagon keveredik az ingovány nedvével, a sebesült ló pedig továbbrohan, mintha még mindig menekülne valami elől, ami már nem üldözi. A mélységi tekintete egy pillanatra rajta marad a hátason. Nem érez különösebb elégtételt. Csak egy rövid, keserű gondolat fut át rajta, hogy az állat most már vagy az ingovány, vagy a folyó martaléka lesz, aztán elengedi a képet, és Hamut fékezi le.
A ló szinte magától lassít át ügetésből lépésbe, majd megáll. Norennar lecsúszik a nyeregből, egy pillanatra megpaskolja Hamu nyakát, mintegy némán tudatva vele, hogy vége az üldözésnek. A férfi a holttesthez lép, féloldalasan leguggol mellé, és nekilát a megszokott, gyakorlott mozdulatokkal végzett kutatásnak.
A köpenyt félrehajtja, majd kibontja a táskát. Nem számít különösebb értékre, ezt a testtartása és az arca is tükrözi. A fél, már megszáradt szó nélkül cipót félredobja. A fekete rongyot is a kezébe veszi, végigfuttatja rajta a tekintetét, hatalmas figyelmet szentelve a tárgynak. A megnyúzott emberalak mintája rövid ideig leköti a figyelmét, remélve, hogy kivehet belőle valamit, végül pedig egy halk, alig érzékelhető fintor után azt is elrakja.
Ekkorra ér mellé Mai. Norennar csak a léptek hangjára, majd a ló közeledésére emeli fel a fejét. A varázslónőre pillant, egy rövid bólintással jelzi, hogy a helyzet már nem veszélyes, na nem mintha ekkora mágikus hatalom mellett ez számítana, aztán visszafordul a holttesthez, és befejezi, amit elkezdett. Nincs kedve most magyarázkodni, és nem is látja értelmét.
A láncing lefejtése több időt vesz igénybe. Nem kapkod, türelmesen dolgozik, míg a test alól teljesen szabaddá nem válik, aztán félrehúzza, hogy később Hamu nyeregtáskájába kerüljön. Végül felveszi a recés pengét is a földről. Röviden megméri a súlyát, végighúzza rajta egyik ujját, majd megszagolja a kesztyűje hegyét, méreg után kutatva, ezt követően pedig a többi holmi mellé készíti.
Amikor végez, feláll, leporolja a kezét a köpeny szélében. Csak ezután keresi meg a tekintetével a levágott fejet. A vértől ázott ork arc ferdén figyeli a sárban, a vonásai még mindig vérfagyasztónak hatnak. Norennar egy pillanatig némán nézi, majd odalép, leguggol, és felveszi. A mozdulatában van némi undor, de kézben tartja a terhet. Nem először csinál ilyet, és valószínűleg nem is utoljára.
A mélységi még egyszer végigméri a zöldbőrű vonásait, majd visszalép lovához. Közben a rápillant a varázslónőre és amennyiben az eddig nem tette szóvá, cserébe viszont az arcára van írva a kérdés, Norennar vállát megvonva csak ennyit mond.*
- Nori valami olyasmit mondott, hogy látja a halottak emlékeit. Talán kiszedhet a barátunkból valamit.
*Hangja száraz, de nem élcelődő. Inkább tényközlő, mintsem magyarázkodó. A kantárt egyenesen tartja, a tekintete már a visszafelé vezető irányon pihen.*
- Menjünk, mielőtt még szétkapják egymást.
*A mondat végén ott bujkál egy halvány, játékos félmosoly, ahogy finoman ösztökéli Hamut indulásra, és megfordítja a lovat, hogy visszatérjenek a többiekhez.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-26 16:35:02
Üzenet elküldve: 2025-11-26 16:35:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A pontos tervezésnek meg van a haszna. Az első hullámot sikeresen leverték, de most jön még csak a java. Az ork had lába alatt úgy remeg a föld, ami egészen a szívet remegteti. Ehhez képest töredék mennyiségű orkkal találták szembe magukat a pusztán. Ha ez a kis csapat ilyen erőt képvisel, akkor a több százas, akár ezres hadra, nem is mer gondolni. A közeledő orkok látványa félelemmel tölti el. Még úgy is, hogy biztos benne, hogy a csapdájuk csorbítani fogja a létszámukat, meg a moráljukat is. Az elsőben még igaza is van, de a másodikban tévedett. A vezér kiáltására újra rohamoznak az orkok. Egyesek lángcsóvákkal a testükön.
~Hát ezeket semmi sem rémiszti meg?~
Mit meg nem tenne azért, hogy ork lehessen. Eddig bele sem gondolt abba, hogy milyen lehet orknak lenni. Viszont ideje sincs erre. A csata eléri őket. Thara kap magának egy ellenfelet, akivel elszórakozhat. Elmélkedése nem hagyott neki sok időt, lehet ezért is nézte ki magának a festett ork. Mesterkardját emeli a penge útjába. Bambulását drágán megfizeti. Ellentámadásra nem is gondol. Ameddig nem veszi fel újra a ritmust, addig csak a védekezésben bízhat.*
*A pontos tervezésnek meg van a haszna. Az első hullámot sikeresen leverték, de most jön még csak a java. Az ork had lába alatt úgy remeg a föld, ami egészen a szívet remegteti. Ehhez képest töredék mennyiségű orkkal találták szembe magukat a pusztán. Ha ez a kis csapat ilyen erőt képvisel, akkor a több százas, akár ezres hadra, nem is mer gondolni. A közeledő orkok látványa félelemmel tölti el. Még úgy is, hogy biztos benne, hogy a csapdájuk csorbítani fogja a létszámukat, meg a moráljukat is. Az elsőben még igaza is van, de a másodikban tévedett. A vezér kiáltására újra rohamoznak az orkok. Egyesek lángcsóvákkal a testükön.
~Hát ezeket semmi sem rémiszti meg?~
Mit meg nem tenne azért, hogy ork lehessen. Eddig bele sem gondolt abba, hogy milyen lehet orknak lenni. Viszont ideje sincs erre. A csata eléri őket. Thara kap magának egy ellenfelet, akivel elszórakozhat. Elmélkedése nem hagyott neki sok időt, lehet ezért is nézte ki magának a festett ork. Mesterkardját emeli a penge útjába. Bambulását drágán megfizeti. Ellentámadásra nem is gondol. Ameddig nem veszi fel újra a ritmust, addig csak a védekezésben bízhat.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-25 22:48:22
Üzenet elküldve: 2025-11-25 22:48:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A Pashthrától kapott válaszokat követően enyhe aggodalommal az arcán pillant abba az irányba, amerre Mai és Norennar eltűntek, majd mikor újra hallja a férfi hangját, visszafordul felé.*
- A testével semmit, csak a vére kell nekem. Felajánlom Sa'Terethnek. *Ad rövid magyarázatot, majd mindezek után talán mégis ő lepődik meg leginkább boszorkánysága eredményén. Kissé ijedten hőköl hátra, mikor a földből kiemelkedik a vérkerti obszidián miniatűr mása, ám mégis csalódást keltő, hogy mindemellett semmi mást nem érez. Sem istene jelenlétét, sem pedig a hatalmát, ami tovább nőtt volna a feketére festett lelke mélyén. Maga elé emeli a két tenyerét, és bámulja őket, mintha csak nem értené, hogy mit ronthatott el. A lány feláll, kezében a véres tőrrel, majd néhány másodpercig még a kreálmányát figyelve próbálja leküzdeni a csalódottságát.*
- Hát így állunk. Ennyi neked nem elég. *Szánja a halk szavakat magának az Arctalannak. Arra a következtetésre jut, hogy egyetlen halott ork vérénél több és látványosabb áldozatra lesz szüksége ahhoz, hogy az istenség újra megajándékozza őt.*
- Franc tudja. *Válaszolja Pashthra újabb kérdésére a lovakkal kapcsolatban, miközben a tőrt visszacsúsztatja a helyére, és közben tekintetével már az ork hátasa által hagyott vértócsák nyomait követi, melyek egyértelműen jelzik, hogy merrefelé mentek társaik.*
- Kurva ló, azt hittem még láthatáron belül megdöglik. Hogy a fenében tűnhettek el? *Szitkozódik, miközben ezúttal cserben hagyják az emlékei, pedig, ha eszébe jutna, hogy Árnyék is a halált meghazudtolva vergődött el a Mágustoronyig, ahol Mai végül megmenthette, akkor tudhatná, hogy szívós jószágok ezek, így az ork lovának is több remény járt volna, mint amit ő szánt neki.*
- Szóval nem tudom, hogy te mit csinálsz, de én utánuk megyek. Velar szerint vérmágia van a dologban, és ha ez igaz, akkor szükségük van rám. Az orkok tudják, hol van a szív, akár akarjuk, akár nem. Úgyhogy visszaadhatnád végre… *Árulja el végül a harcosnak azt is, amit az elméjében lakó lélek mondott neki, majd követelése ellenére nem törődve azzal, hogy mi lesz Pashthra válasza vagy, hogy követi-e egyáltalán, felül Árnyék hátára, és kezdi követni a vérrel megjelölt utat.*
- MAI! NORENNAR! *Kiáltja el magát, mikor már előre haladt egy darabon, de még látja a halott orkok fáradt, legelésző paripáit.*
//Szívügy//
*A Pashthrától kapott válaszokat követően enyhe aggodalommal az arcán pillant abba az irányba, amerre Mai és Norennar eltűntek, majd mikor újra hallja a férfi hangját, visszafordul felé.*
- A testével semmit, csak a vére kell nekem. Felajánlom Sa'Terethnek. *Ad rövid magyarázatot, majd mindezek után talán mégis ő lepődik meg leginkább boszorkánysága eredményén. Kissé ijedten hőköl hátra, mikor a földből kiemelkedik a vérkerti obszidián miniatűr mása, ám mégis csalódást keltő, hogy mindemellett semmi mást nem érez. Sem istene jelenlétét, sem pedig a hatalmát, ami tovább nőtt volna a feketére festett lelke mélyén. Maga elé emeli a két tenyerét, és bámulja őket, mintha csak nem értené, hogy mit ronthatott el. A lány feláll, kezében a véres tőrrel, majd néhány másodpercig még a kreálmányát figyelve próbálja leküzdeni a csalódottságát.*
- Hát így állunk. Ennyi neked nem elég. *Szánja a halk szavakat magának az Arctalannak. Arra a következtetésre jut, hogy egyetlen halott ork vérénél több és látványosabb áldozatra lesz szüksége ahhoz, hogy az istenség újra megajándékozza őt.*
- Franc tudja. *Válaszolja Pashthra újabb kérdésére a lovakkal kapcsolatban, miközben a tőrt visszacsúsztatja a helyére, és közben tekintetével már az ork hátasa által hagyott vértócsák nyomait követi, melyek egyértelműen jelzik, hogy merrefelé mentek társaik.*
- Kurva ló, azt hittem még láthatáron belül megdöglik. Hogy a fenében tűnhettek el? *Szitkozódik, miközben ezúttal cserben hagyják az emlékei, pedig, ha eszébe jutna, hogy Árnyék is a halált meghazudtolva vergődött el a Mágustoronyig, ahol Mai végül megmenthette, akkor tudhatná, hogy szívós jószágok ezek, így az ork lovának is több remény járt volna, mint amit ő szánt neki.*
- Szóval nem tudom, hogy te mit csinálsz, de én utánuk megyek. Velar szerint vérmágia van a dologban, és ha ez igaz, akkor szükségük van rám. Az orkok tudják, hol van a szív, akár akarjuk, akár nem. Úgyhogy visszaadhatnád végre… *Árulja el végül a harcosnak azt is, amit az elméjében lakó lélek mondott neki, majd követelése ellenére nem törődve azzal, hogy mi lesz Pashthra válasza vagy, hogy követi-e egyáltalán, felül Árnyék hátára, és kezdi követni a vérrel megjelölt utat.*
- MAI! NORENNAR! *Kiáltja el magát, mikor már előre haladt egy darabon, de még látja a halott orkok fáradt, legelésző paripáit.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-25 22:05:58
Üzenet elküldve: 2025-11-25 22:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Drohin szavai megkönnyebbülést hoznak. Jelentős bizalmat tükröznek, de most az a fontos, hogy a zsoldosokat mozgásra ösztönzik. Hamarosan fel is veszik az általa előírt pozíciókat - meglepetésére Thara pont hozzá csatlakozik -, és ezt pont időben teszik, hisz már gyülekeznek is az orkok.*
~Úgy bizony. Tömörüljetek csak...~
*Biztatja fejében az orkokat, és közben számol; Drohin jelzését nem kíséri szájából hang, csak a többiekkel együtt hajít. Ahogy viszont becsapódnak a rögtönzött fegyverek, már látni, hogy a torony több áldozatot fog szedni, mint a tűz. Bizony az orkokat nem borítja annyi bunda, mint a hátasaikat, és így a lángok sem terjednek olyan könnyedén.*
~Az alakzat megtört. Legyen elég.~
*Nincs idejük megrohamozni az orkokat, a vezér gyorsan parancsol, ám alig hallgatott el üvöltése, Frandr hangja zendül.*
- T'Harun! Tirak khanûr! Tüzet az íjászaikra!
*[T'Harun! A vezért célozd!] Esze ágában sincs figyelmeztetni a böhöm orkot, hogy nyilak ellen kéne védekeznie, ezért sem a közös nyelvet használja. Szíve szerint maga intézné el a dögöt, ám nincs hozzá jó pozícióban, és az alakzatot muszáj tartani. Parancsa második fele annak szól, ha esetleg van még valakinél tüzesflaska, vagy a második Vonyító Láng bevetésre kész állapotban van; a tűz tönkreteheti az íjak idegét, megakadályozva, hogy azok hátulról részt vegyenek a harcban.
Ennyire van csak ideje, aztán már a maga ellenfelével kell foglalkoznia. Amaz egy alulról jövő vágással próbálkozik, Frandr pedig egyszerűen a támadás útjába mozdítja pajzsát. Becslése szerint az ork fegyverek szarral ötvözött vasból készülhetnek, az pedig aligha fogja áthasítani pajzsa acélperemét. Eközben kardja sem rest; a lentről jövő vágás révén könnyű célpont a zöldbőrű hónalja, így ezt célozza meg egy szúrással, ami ha betalál, bizonyára pillanatok alatt elvérzik az ork.
Ennél többet nem tesz; konzervatívan, defenzíven harcol, tartogatja az energiáját. Ha T'Harun nem végzett a vezérrel, keresi a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön ahhoz, ám egyelőre tartja az alakzatot.*
*Drohin szavai megkönnyebbülést hoznak. Jelentős bizalmat tükröznek, de most az a fontos, hogy a zsoldosokat mozgásra ösztönzik. Hamarosan fel is veszik az általa előírt pozíciókat - meglepetésére Thara pont hozzá csatlakozik -, és ezt pont időben teszik, hisz már gyülekeznek is az orkok.*
~Úgy bizony. Tömörüljetek csak...~
*Biztatja fejében az orkokat, és közben számol; Drohin jelzését nem kíséri szájából hang, csak a többiekkel együtt hajít. Ahogy viszont becsapódnak a rögtönzött fegyverek, már látni, hogy a torony több áldozatot fog szedni, mint a tűz. Bizony az orkokat nem borítja annyi bunda, mint a hátasaikat, és így a lángok sem terjednek olyan könnyedén.*
~Az alakzat megtört. Legyen elég.~
*Nincs idejük megrohamozni az orkokat, a vezér gyorsan parancsol, ám alig hallgatott el üvöltése, Frandr hangja zendül.*
- T'Harun! Tirak khanûr! Tüzet az íjászaikra!
*[T'Harun! A vezért célozd!] Esze ágában sincs figyelmeztetni a böhöm orkot, hogy nyilak ellen kéne védekeznie, ezért sem a közös nyelvet használja. Szíve szerint maga intézné el a dögöt, ám nincs hozzá jó pozícióban, és az alakzatot muszáj tartani. Parancsa második fele annak szól, ha esetleg van még valakinél tüzesflaska, vagy a második Vonyító Láng bevetésre kész állapotban van; a tűz tönkreteheti az íjak idegét, megakadályozva, hogy azok hátulról részt vegyenek a harcban.
Ennyire van csak ideje, aztán már a maga ellenfelével kell foglalkoznia. Amaz egy alulról jövő vágással próbálkozik, Frandr pedig egyszerűen a támadás útjába mozdítja pajzsát. Becslése szerint az ork fegyverek szarral ötvözött vasból készülhetnek, az pedig aligha fogja áthasítani pajzsa acélperemét. Eközben kardja sem rest; a lentről jövő vágás révén könnyű célpont a zöldbőrű hónalja, így ezt célozza meg egy szúrással, ami ha betalál, bizonyára pillanatok alatt elvérzik az ork.
Ennél többet nem tesz; konzervatívan, defenzíven harcol, tartogatja az energiáját. Ha T'Harun nem végzett a vezérrel, keresi a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön ahhoz, ám egyelőre tartja az alakzatot.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-25 21:05:58
Üzenet elküldve: 2025-11-25 21:05:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A két ló patái mögött felcsap a sár, miközben versenyt futnak egymással. Az egyre jobban vérző, kisebb hátasnak esélye sincs Hamuval szemben. Ahogy a sötételf az ork mellé kanyarítja lovát, láthatja, hogy ellenfele szablyája szintúgy kivonva, csapásra készen. Az zöldbőrű ádáz tekintete egyetlen dolgot ígér; innen csak egyikük távozik.
Fémes csattanás visszhangzik, ahogy a két kardél összeér. Norennar pengéje azonban továbbcsúszik, hogy rövid úton ő is bevégezze ellenfelét. Az orknak esélye sem volt.
A sárba hulló, vicsorgó fejet követi a test is, az immáron patakokban vérző hátas azonban tovább rohan. Norennar sejtheti, minden bizonnyal a vesztébe. Vagy az ingovány nyeli majd el, vagy az esőtől duzzadó Dereviel folyó, ha csak előbb el nem vérzik.
Amennyiben megvizsgálja a holttestet, túl sok értékes holmit nem talál nála. Egy megszáradt, fél cipó, egy fekete rongy, rajta egy megnyúzott emberalak képével.
Mai megpillantja a távolban társát, ki épp bevégzi ellenfelét. Egy kis időre kettészakadni látszik a kompánia, legalábbis halló és látótávolságon kívül vannak a Norileina - Pashtra kettőstől.*
-Az az ork tudta, hogy itt van a szív. Valamiféle vérmágia vonzotta ide. Hmm-Hmm. *Velar hangját természetesen továbbra is csak Norileina hallja. A benne lakozó lélek egyebet nem fűz hozzá, talán saját gondolataival van elfoglalva. A lány közben munkához lát, s sajátos oltárt kreál az út szélén.
Az áldozati vér megfelelőnek találtatik. A földből egy kalács nagyságú kőtömb bújik elő. A felülete sima, akár az obszidián, ám nem nő akkorára, mint a Vérkertben található párja. Egy erre járó vándor akár egy közönséges kődarabnak is vélhetné első pillantásra. A vér furcsa vonalakba rendeződve tűnik el a kő alatt, ami úgy szívja magába a vérvörös folyadékot, akár a szivacs.
Az oltár ugyan létrejött, de Norileina nem érez magában nagyobb erőt, sem nagyobb sötétséget. A holtak vére kellően friss volt, hogy az oltárt megkreálja, de csak az élő vére bír elég erővel hozzá, hogy az ő lelkében lakozó feketeséget is táplálja.
Pashtra kérdése logikusnak tűnik. A két, megmaradt ló egy jó tucat lépésnyire ácsorog tőlük, s igyekeznek orrukkal valami ehetőt túrni elő a földből. Mindkettőn meglátszik a gondoskodás hiánya; soványak és fáradtak.*
//Szívügy//
*A két ló patái mögött felcsap a sár, miközben versenyt futnak egymással. Az egyre jobban vérző, kisebb hátasnak esélye sincs Hamuval szemben. Ahogy a sötételf az ork mellé kanyarítja lovát, láthatja, hogy ellenfele szablyája szintúgy kivonva, csapásra készen. Az zöldbőrű ádáz tekintete egyetlen dolgot ígér; innen csak egyikük távozik.
Fémes csattanás visszhangzik, ahogy a két kardél összeér. Norennar pengéje azonban továbbcsúszik, hogy rövid úton ő is bevégezze ellenfelét. Az orknak esélye sem volt.
A sárba hulló, vicsorgó fejet követi a test is, az immáron patakokban vérző hátas azonban tovább rohan. Norennar sejtheti, minden bizonnyal a vesztébe. Vagy az ingovány nyeli majd el, vagy az esőtől duzzadó Dereviel folyó, ha csak előbb el nem vérzik.
Amennyiben megvizsgálja a holttestet, túl sok értékes holmit nem talál nála. Egy megszáradt, fél cipó, egy fekete rongy, rajta egy megnyúzott emberalak képével.
Mai megpillantja a távolban társát, ki épp bevégzi ellenfelét. Egy kis időre kettészakadni látszik a kompánia, legalábbis halló és látótávolságon kívül vannak a Norileina - Pashtra kettőstől.*
-Az az ork tudta, hogy itt van a szív. Valamiféle vérmágia vonzotta ide. Hmm-Hmm. *Velar hangját természetesen továbbra is csak Norileina hallja. A benne lakozó lélek egyebet nem fűz hozzá, talán saját gondolataival van elfoglalva. A lány közben munkához lát, s sajátos oltárt kreál az út szélén.
Az áldozati vér megfelelőnek találtatik. A földből egy kalács nagyságú kőtömb bújik elő. A felülete sima, akár az obszidián, ám nem nő akkorára, mint a Vérkertben található párja. Egy erre járó vándor akár egy közönséges kődarabnak is vélhetné első pillantásra. A vér furcsa vonalakba rendeződve tűnik el a kő alatt, ami úgy szívja magába a vérvörös folyadékot, akár a szivacs.
Az oltár ugyan létrejött, de Norileina nem érez magában nagyobb erőt, sem nagyobb sötétséget. A holtak vére kellően friss volt, hogy az oltárt megkreálja, de csak az élő vére bír elég erővel hozzá, hogy az ő lelkében lakozó feketeséget is táplálja.
Pashtra kérdése logikusnak tűnik. A két, megmaradt ló egy jó tucat lépésnyire ácsorog tőlük, s igyekeznek orrukkal valami ehetőt túrni elő a földből. Mindkettőn meglátszik a gondoskodás hiánya; soványak és fáradtak.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-25 18:07:48
Üzenet elküldve: 2025-11-25 18:07:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A leomlott fal fölött már nem csak füst és hamu kavarog. Az első gerelyek és nyílvesszők száraz suhogással vágódnak be a táborba. Valaki felkiált a zsoldosok közül, fájdalomtól tompán, és a hang el is vész a felerősödő morajlásban.
Drohin egy pillanatra Frandr'd felé fordítja a fejét.*
- Hallgassatok rá. Aki ma élve akar maradni, azt csinálja, amit mond.
*Az aranyujjú intése egyszerre parancs és jóváhagyás, az emberei pedig feszesebben zárják a sorokat.
A résen túl sötét alakok mozdulnak. Az orkok megindulnak. Először csak páran, aztán egyre többen, míg a föld megremeg a talpaik alatt. Élre egy termetes, vaskos páncélba bújtatott ork tör elő. Bal karján széles, szegecselt pajzs, jobbjában vastagnyelű, görbe tüskékkel teleszórt buzogány. Ahogy meglátja a zsoldosok alakzatát, felüvölt, és a fegyvert magasra emelve kezdi lengetni, vezényelve a mögötte érkezőket. Az orkok ösztönösen rendeződnek köré, zárt, durva formációt alkotva.
Amikor már jó páran áttörnek a résen, Drohin aranyujja megmozdul.
A torony felől mély recsegés fut végig a levegőn. Először csak halk, fájó roppanás, majd hirtelen üvöltő robaj. A szerkezet megadja magát. A fa és a kő egyetlen dühös zuhanással omlik a beözönlő orkok egy részére. Testek tűnnek el por és törmelék alatt, tompa csattanások és elfojtott hörgések vegyülnek a zajba. A vezér kétségbeesetten kapja hátra a fejét, de nincs ideje sokáig bámulni a pusztulást.
A fal még ép részéről ekkor újabb meglepetés érkezik. Szalmával tömött zsákok repülnek a levegőben, röptükben már foszlik belőlük a száraz szál. Amikor földet érnek, üveg reccsen, és a jól ismert, maró szagú folyadék szétfolyik a köveken. Ekkor újabb üvegek már lángoló üvegcsék repülnek az ork sorok közé. Egy lobbanás és az egész sáv lángba borul. Tűz fut végig a szalmán, felcsap a bokáknál, hasít a levegőbe.
Az orkok megtorpannak, ám még mielőtt hőseink magukhoz ragadhatnák a kezdeményezést, a hatalmas vezér fülsiketítően ordít fel. Üvöltése minden zajt elnyom. Szemében őrjöngő gyűlölet lobban, és ahogy előrelendíti fegyverét, az legbátrabb zöldbőrűek nekilendülnek törnek-zúznak, már nem rendben, nem fegyelemmel, eszeveszett, kaotikus rohanással vetik magukat a zsoldosok alakzatának. Némelyik ruházatán lángcsóvák táncolnak, de látszólag nem érdekli őket. S ez a bátorság nem csak rémisztő, de inspiráló is. Hamarosan követik őket a bizonytalanabb társaik is.
És a táborban hirtelen mindenkinek akad ellenfele.
Frandr'd felé egy hosszú karú, csontokkal és rozsdás vasdarabokkal cifrázott vértű ork ront, kezében széles pengéjű bárddal, amit alulról felfelé próbál vágni, mintha ketté akarná hasítani a pajzsot is.
Thara közelében egy soványabb, de fürgébb zöldbőrű bukkan fel, arcán fekete festéssel és repedt bőrű sisakkal. Rövid, recés pengéjű kardot forgat, és oldalirányból igyekszik rést találni a védelmén.
Natu mester elé egy széles vállú, kopaszra nyírt ork ugrik, vállán lánccal összefogott páncéldarabok csörögnek. Egy kampós, görbe pengét tart, amivel elsősorban ragadni és lerántani próbálna, nem csak vágni.
A zsoldosok több ponton már közelharcba gabalyodnak: csattog a fém, recseg a fa, felcsap a tűz, és minden lélegzetvétel bűzt, izzadtságot és füstöt hoz.*
*A leomlott fal fölött már nem csak füst és hamu kavarog. Az első gerelyek és nyílvesszők száraz suhogással vágódnak be a táborba. Valaki felkiált a zsoldosok közül, fájdalomtól tompán, és a hang el is vész a felerősödő morajlásban.
Drohin egy pillanatra Frandr'd felé fordítja a fejét.*
- Hallgassatok rá. Aki ma élve akar maradni, azt csinálja, amit mond.
*Az aranyujjú intése egyszerre parancs és jóváhagyás, az emberei pedig feszesebben zárják a sorokat.
A résen túl sötét alakok mozdulnak. Az orkok megindulnak. Először csak páran, aztán egyre többen, míg a föld megremeg a talpaik alatt. Élre egy termetes, vaskos páncélba bújtatott ork tör elő. Bal karján széles, szegecselt pajzs, jobbjában vastagnyelű, görbe tüskékkel teleszórt buzogány. Ahogy meglátja a zsoldosok alakzatát, felüvölt, és a fegyvert magasra emelve kezdi lengetni, vezényelve a mögötte érkezőket. Az orkok ösztönösen rendeződnek köré, zárt, durva formációt alkotva.
Amikor már jó páran áttörnek a résen, Drohin aranyujja megmozdul.
A torony felől mély recsegés fut végig a levegőn. Először csak halk, fájó roppanás, majd hirtelen üvöltő robaj. A szerkezet megadja magát. A fa és a kő egyetlen dühös zuhanással omlik a beözönlő orkok egy részére. Testek tűnnek el por és törmelék alatt, tompa csattanások és elfojtott hörgések vegyülnek a zajba. A vezér kétségbeesetten kapja hátra a fejét, de nincs ideje sokáig bámulni a pusztulást.
A fal még ép részéről ekkor újabb meglepetés érkezik. Szalmával tömött zsákok repülnek a levegőben, röptükben már foszlik belőlük a száraz szál. Amikor földet érnek, üveg reccsen, és a jól ismert, maró szagú folyadék szétfolyik a köveken. Ekkor újabb üvegek már lángoló üvegcsék repülnek az ork sorok közé. Egy lobbanás és az egész sáv lángba borul. Tűz fut végig a szalmán, felcsap a bokáknál, hasít a levegőbe.
Az orkok megtorpannak, ám még mielőtt hőseink magukhoz ragadhatnák a kezdeményezést, a hatalmas vezér fülsiketítően ordít fel. Üvöltése minden zajt elnyom. Szemében őrjöngő gyűlölet lobban, és ahogy előrelendíti fegyverét, az legbátrabb zöldbőrűek nekilendülnek törnek-zúznak, már nem rendben, nem fegyelemmel, eszeveszett, kaotikus rohanással vetik magukat a zsoldosok alakzatának. Némelyik ruházatán lángcsóvák táncolnak, de látszólag nem érdekli őket. S ez a bátorság nem csak rémisztő, de inspiráló is. Hamarosan követik őket a bizonytalanabb társaik is.
És a táborban hirtelen mindenkinek akad ellenfele.
Frandr'd felé egy hosszú karú, csontokkal és rozsdás vasdarabokkal cifrázott vértű ork ront, kezében széles pengéjű bárddal, amit alulról felfelé próbál vágni, mintha ketté akarná hasítani a pajzsot is.
Thara közelében egy soványabb, de fürgébb zöldbőrű bukkan fel, arcán fekete festéssel és repedt bőrű sisakkal. Rövid, recés pengéjű kardot forgat, és oldalirányból igyekszik rést találni a védelmén.
Natu mester elé egy széles vállú, kopaszra nyírt ork ugrik, vállán lánccal összefogott páncéldarabok csörögnek. Egy kampós, görbe pengét tart, amivel elsősorban ragadni és lerántani próbálna, nem csak vágni.
A zsoldosok több ponton már közelharcba gabalyodnak: csattog a fém, recseg a fa, felcsap a tűz, és minden lélegzetvétel bűzt, izzadtságot és füstöt hoz.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-24 14:15:19
Üzenet elküldve: 2025-11-24 14:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem tudja hogy azért, mert most egy hátason ülve teszi meg a torony felé tartó utat, vagy mert mélyen el van ragadva a Luninarival való diskurzusukban, de sem a tájkép változása, vagy a fák sokasodása miatt lassan fogyó fény nem tűnik fel számára, csak akkor, mikor maga az út is kezd romlani, lyukasabb, pocsolyásabb lesz, táltosa patái egyre több vizet szórva szét minden olyan alkalommal, amikor beléjük lép. Jelzi gyeplőjével, hogy lassuljanak le, mielőtt még megtalálják azt a legendás tócsát is, ami egy egész lovat nyelt el.*
- Amennyire tudok szeretni egy jó rejtélyt, Luni... *fintorog a nem tetsző hírekre.* - Az már kevésbé tetszik amikor tudatosan ködösítenek valamit, nem pedig azért, mert valóban nem tudják. Legalább Abogrnak a karrierjével nagyjából tisztában vagyok, így tudom hogy mire számítsak vele szemben, de ezekkel a névtelen mágusokkal? Miért akarnék olyan személyeket szórakoztatni, ha még a kilétüket sem hajlandóak közölni velem? Nekem ez így valahogy gyanús, még a csábító jutalmakkal is. *Kicsit el is megy attól a kedve, hogy esetleg egy új alkalommal részt vegyen ezen a mágustusán, de úgy érzi, bővebb magyarázattal szolgál barátjának a villámgyors hangulatváltására, úgyhogy nem késlekedik:* - Ne érts félre, van egy bája, mint ahogy mondtad, a mágia misztikusságának, ami nem egy lelket inspirálhatott nagy felfedezésekre. De, és ezt nem szívesen vallom be, Intathnak megvan a joga hogy utálja ezt: Orvosként minden sziklaszilárd információra szüksége van ahhoz, hogy a helyes döntéseket hozza meg, mert ellenkező esetben visszafordíthatatlan következményekkel kell szembenéznie. *Nem hiszi, hogy az elffel bizonyosan több időt töltött Luninarinak példákat kell felhoznia erre.* - A mágiára többszörösen vonatkozik ez. Így is elég sok kérdőjel van számomra majdnem az összes varázslat miértje mögött, sok kényes részlet, mint ahogy emlékszel, például a helyszínváltoztatós holdmágiád mögött: Mi garantálja, hogy ha velem egy körben próbálod elvégezni azt a varázslatot, és kilógok a körből, akkor nem fogom úgy végezni mint Intath? *Kicsit zord elképzelés és reméli hogy barátja nem a vizuális típus, de jobb példát fel sem tud hozni a hiányzó részletek miatti veszélyekre.* - Semmi, és ez a gondolat megijeszt. Egy könyvtárat már így is felgyújtottam emiatt, és nem akarom ezt a jövőben felülmúlni. Úgyhogy nekem a mágia jobban tetszik tudományként, legyen az akármennyire unalmas, bonyolult és kiábrándító. *Egy darabig csöndben is marad, tekintve hogy ezzel saját jókedvét is elrontotta. Amennyire szeretné magát látni egy, a Luninariéhoz hasonló mágustusán, ráadásul hozzá hasonlóan jól szerepelni, ez a kis baljós gondolat a fejében most nehezen kigyomtalanítható kétségeket ültetett a fejébe; az összeesküvés-elméletek még hagyján, de az sem biztos hogy nem fog e véletlenül komolyan ártani valaki másnak, amilyen mágiái vannak. Lehet jobb ha Aleniánál is csak a háttérben marad...*
- Nem vagyok biztos benne, hogy az a jó választás ha védtelennek nézel ki. *Érezve fél-elf pajtásánák az elhatározását és a komolyságát a hangjában, úgy dönt hogy hamar megtöri némasági fogadalmát. Megfontoltan válaszol, hogy ne csak sületlenséget mondjon.* - Mármint ha védelmező akarsz lenni, nem általánosságban. Nem azért vannak a gazdagoknak testőrei, mert azok éppenséggel távol tartják a hívatlanokat? És még csak nem is kell minden nap bemocskolniuk a kezüket, elég a jelenlétük is. A megfélemlítő erő és a megelőzés nagy szerepet játszik a városok közbiztonságában. Éppen ezért valószínűleg pont az lenne a jó, hogy minél, hogy is mondjam, impozánsabbnak néznél ki, és határozottabbnak. Ellenkező esetben éppen csak vonzanád az opportunista tolvajokat és egyéb bajkeverőket. Utána pedig elég sok időt kéne töltened például Lihanechben is a törvényszék előtt, még ha önvédelemből is kellett erőszakra kényszerülnöd. *Lehet hogy Luni idegen származása miatt nem lehet tisztában ezekkel a folyamatokkal, és nem biztos benne hogy megéri neki elmagyarázni. Megvan rá az esély hogy akkor megint nem fogja betenni a lábát se Artheniorba, se semmi bürökraták által lakott lyukba.*
- Ó ne aggódj, én sem teljes felújításokra és kastélyokra gondoltam. *Nevethetnéke is támad a gondolattól, hogy Luninari idáig is folyamodna leánybarátja kényelméért.* - Mindenki aranyát egy halomba rakva sem lenne elég ahhoz. Egy nem használt szobát kitakarítunk és felkészítünk, talán beleteszünk valami kényelmeset is a kedves vendégnek. A fűtéssel viszont gondok lesznek ha nem kezdtetek el spórolni Intatthal, varázslat nélkül egy foghúzósan drága beruházás lenne a lihanechi mérnökmunka nélkül. A halászást viszont támogatom, az a tó elég magányosan néz ki a mai napokban. Egy kis csónakkal a közepén meglenne az a hiányzó varázs. *A többivel szemben nincs különösebb véleménye, bár a saját teli bendőjük érdekében reméli, hogy a költekezésekkel szemben is olyan zsugori a doktor, mint a róla mondott jó szavakkal.
És amennyi kedve lenne még minden hirtelen jött gondolatról a nap végéig elpapolni a fél-elffel, a mellettük elterülő mocsár és az előtük elterülő akadálypálya leköti a figyelmét; nem szokott eddig négylábon közlekedni ezen a szinte járhatatlan terepen, és nem biztos benne hogy ami szilárd és száraz földszigeteken az ő kicsi lábai pont elférnek, azok jók lesznek a lovának. Luninariénak meg pláne. Vagy óriási nyúl-hoppokkal átugorja őket?*
*Nem tudja hogy azért, mert most egy hátason ülve teszi meg a torony felé tartó utat, vagy mert mélyen el van ragadva a Luninarival való diskurzusukban, de sem a tájkép változása, vagy a fák sokasodása miatt lassan fogyó fény nem tűnik fel számára, csak akkor, mikor maga az út is kezd romlani, lyukasabb, pocsolyásabb lesz, táltosa patái egyre több vizet szórva szét minden olyan alkalommal, amikor beléjük lép. Jelzi gyeplőjével, hogy lassuljanak le, mielőtt még megtalálják azt a legendás tócsát is, ami egy egész lovat nyelt el.*
- Amennyire tudok szeretni egy jó rejtélyt, Luni... *fintorog a nem tetsző hírekre.* - Az már kevésbé tetszik amikor tudatosan ködösítenek valamit, nem pedig azért, mert valóban nem tudják. Legalább Abogrnak a karrierjével nagyjából tisztában vagyok, így tudom hogy mire számítsak vele szemben, de ezekkel a névtelen mágusokkal? Miért akarnék olyan személyeket szórakoztatni, ha még a kilétüket sem hajlandóak közölni velem? Nekem ez így valahogy gyanús, még a csábító jutalmakkal is. *Kicsit el is megy attól a kedve, hogy esetleg egy új alkalommal részt vegyen ezen a mágustusán, de úgy érzi, bővebb magyarázattal szolgál barátjának a villámgyors hangulatváltására, úgyhogy nem késlekedik:* - Ne érts félre, van egy bája, mint ahogy mondtad, a mágia misztikusságának, ami nem egy lelket inspirálhatott nagy felfedezésekre. De, és ezt nem szívesen vallom be, Intathnak megvan a joga hogy utálja ezt: Orvosként minden sziklaszilárd információra szüksége van ahhoz, hogy a helyes döntéseket hozza meg, mert ellenkező esetben visszafordíthatatlan következményekkel kell szembenéznie. *Nem hiszi, hogy az elffel bizonyosan több időt töltött Luninarinak példákat kell felhoznia erre.* - A mágiára többszörösen vonatkozik ez. Így is elég sok kérdőjel van számomra majdnem az összes varázslat miértje mögött, sok kényes részlet, mint ahogy emlékszel, például a helyszínváltoztatós holdmágiád mögött: Mi garantálja, hogy ha velem egy körben próbálod elvégezni azt a varázslatot, és kilógok a körből, akkor nem fogom úgy végezni mint Intath? *Kicsit zord elképzelés és reméli hogy barátja nem a vizuális típus, de jobb példát fel sem tud hozni a hiányzó részletek miatti veszélyekre.* - Semmi, és ez a gondolat megijeszt. Egy könyvtárat már így is felgyújtottam emiatt, és nem akarom ezt a jövőben felülmúlni. Úgyhogy nekem a mágia jobban tetszik tudományként, legyen az akármennyire unalmas, bonyolult és kiábrándító. *Egy darabig csöndben is marad, tekintve hogy ezzel saját jókedvét is elrontotta. Amennyire szeretné magát látni egy, a Luninariéhoz hasonló mágustusán, ráadásul hozzá hasonlóan jól szerepelni, ez a kis baljós gondolat a fejében most nehezen kigyomtalanítható kétségeket ültetett a fejébe; az összeesküvés-elméletek még hagyján, de az sem biztos hogy nem fog e véletlenül komolyan ártani valaki másnak, amilyen mágiái vannak. Lehet jobb ha Aleniánál is csak a háttérben marad...*
- Nem vagyok biztos benne, hogy az a jó választás ha védtelennek nézel ki. *Érezve fél-elf pajtásánák az elhatározását és a komolyságát a hangjában, úgy dönt hogy hamar megtöri némasági fogadalmát. Megfontoltan válaszol, hogy ne csak sületlenséget mondjon.* - Mármint ha védelmező akarsz lenni, nem általánosságban. Nem azért vannak a gazdagoknak testőrei, mert azok éppenséggel távol tartják a hívatlanokat? És még csak nem is kell minden nap bemocskolniuk a kezüket, elég a jelenlétük is. A megfélemlítő erő és a megelőzés nagy szerepet játszik a városok közbiztonságában. Éppen ezért valószínűleg pont az lenne a jó, hogy minél, hogy is mondjam, impozánsabbnak néznél ki, és határozottabbnak. Ellenkező esetben éppen csak vonzanád az opportunista tolvajokat és egyéb bajkeverőket. Utána pedig elég sok időt kéne töltened például Lihanechben is a törvényszék előtt, még ha önvédelemből is kellett erőszakra kényszerülnöd. *Lehet hogy Luni idegen származása miatt nem lehet tisztában ezekkel a folyamatokkal, és nem biztos benne hogy megéri neki elmagyarázni. Megvan rá az esély hogy akkor megint nem fogja betenni a lábát se Artheniorba, se semmi bürökraták által lakott lyukba.*
- Ó ne aggódj, én sem teljes felújításokra és kastélyokra gondoltam. *Nevethetnéke is támad a gondolattól, hogy Luninari idáig is folyamodna leánybarátja kényelméért.* - Mindenki aranyát egy halomba rakva sem lenne elég ahhoz. Egy nem használt szobát kitakarítunk és felkészítünk, talán beleteszünk valami kényelmeset is a kedves vendégnek. A fűtéssel viszont gondok lesznek ha nem kezdtetek el spórolni Intatthal, varázslat nélkül egy foghúzósan drága beruházás lenne a lihanechi mérnökmunka nélkül. A halászást viszont támogatom, az a tó elég magányosan néz ki a mai napokban. Egy kis csónakkal a közepén meglenne az a hiányzó varázs. *A többivel szemben nincs különösebb véleménye, bár a saját teli bendőjük érdekében reméli, hogy a költekezésekkel szemben is olyan zsugori a doktor, mint a róla mondott jó szavakkal.
És amennyi kedve lenne még minden hirtelen jött gondolatról a nap végéig elpapolni a fél-elffel, a mellettük elterülő mocsár és az előtük elterülő akadálypálya leköti a figyelmét; nem szokott eddig négylábon közlekedni ezen a szinte járhatatlan terepen, és nem biztos benne hogy ami szilárd és száraz földszigeteken az ő kicsi lábai pont elférnek, azok jók lesznek a lovának. Luninariénak meg pláne. Vagy óriási nyúl-hoppokkal átugorja őket?*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-23 18:25:46
Üzenet elküldve: 2025-11-23 18:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A mester maga is meglepődik, hogy sikerül megragadnia az orkot, s a földre vinnie a wargja hátáról. Nem sokat gondolkozik a dolgon, ahogy lehetősége engedi kitöri a szerencsétlen nyakát. Nem az ő dolga az, hogy moralizáljon azon, mikor meg akarják ölni, akkor kinek van vagy nincs joga élni, csak teszi az egyszerű ösztönvezérelt dolgát. Hanem a neheze még csak ezután jöhet. Biccentéssel köszöni meg a számszeríjat ami a wargot is leteríti, így azzal már nem kell bajlódnia, csatlakozhat a többiekhez akik mind-mind elbántak a maguk ellenségével. Frandr'd, és a zsoldosok, no meg Thara is úgy látszik, hogy felkészülnek az érkező orkokra, akik sokkal többnek hangzanak, mint amire a mester elsőre számított. Félni ugyan nem fél, hisz a terv akár működhet is, ha meg nem akkor úgyis mindegy, mert az aggodalom biz' nem nyert még csatát. Úgyhogy azt teszi, amit eddig is, megvárja, hogy a csapda végül beválik-e, és jó helyre mennek a megmaradt tüzes palackok. Közben pedig ha van ideje, meggyújtaná a fáklyáját amit korábban szerzett, hogy az legyen nála, és beáll a harcosok közé, várva, hogy hogy alakul az érkező orkok sorsa. Ha elérik a soraikat, leginkább csak védekezne, megpróbálná hatástalanítani az első ellenséget aki a közelébe ér.*
*A mester maga is meglepődik, hogy sikerül megragadnia az orkot, s a földre vinnie a wargja hátáról. Nem sokat gondolkozik a dolgon, ahogy lehetősége engedi kitöri a szerencsétlen nyakát. Nem az ő dolga az, hogy moralizáljon azon, mikor meg akarják ölni, akkor kinek van vagy nincs joga élni, csak teszi az egyszerű ösztönvezérelt dolgát. Hanem a neheze még csak ezután jöhet. Biccentéssel köszöni meg a számszeríjat ami a wargot is leteríti, így azzal már nem kell bajlódnia, csatlakozhat a többiekhez akik mind-mind elbántak a maguk ellenségével. Frandr'd, és a zsoldosok, no meg Thara is úgy látszik, hogy felkészülnek az érkező orkokra, akik sokkal többnek hangzanak, mint amire a mester elsőre számított. Félni ugyan nem fél, hisz a terv akár működhet is, ha meg nem akkor úgyis mindegy, mert az aggodalom biz' nem nyert még csatát. Úgyhogy azt teszi, amit eddig is, megvárja, hogy a csapda végül beválik-e, és jó helyre mennek a megmaradt tüzes palackok. Közben pedig ha van ideje, meggyújtaná a fáklyáját amit korábban szerzett, hogy az legyen nála, és beáll a harcosok közé, várva, hogy hogy alakul az érkező orkok sorsa. Ha elérik a soraikat, leginkább csak védekezne, megpróbálná hatástalanítani az első ellenséget aki a közelébe ér.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-23 06:35:05
Üzenet elküldve: 2025-11-23 06:35:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A csata kezdetét vette, de Thara és emberei nem vették még ki a részüket. Ez a szerepkörükből is adódik, amit magára vállalt. Még ha nem is a legbátrabb pozíció, nem elhanyagolható. A visszavonulók, pontosan egynek az útján kell, hogy állják. Frandr elintézi a lovas wargját, így neki már csak maga az ork kell. Az vadul közd az életéért. Ahogy látja Tharát közeledni, azonnal támad. Egy nála jóval erősebb ork rohamozza meg. Nem is gondol a támadásra, azonnal védekező pózt vesz fel. Hárítja a csapást az alkarvédőjével. Hangos csikorgással és pattogó szikrákkal csúszik el a penge. Amíg az ork vele van elfoglalva, addig Frandr bölcsen és gyorsan reagálva intézi el az ellenfelet. Meg nem utolsó sorban látványosan. Habár ez a kép egy ideig biztosan kísérti majd állmaiban. Frandr felé fordul és egy intéssel megköszöni a segítségét. Talán tévesen ítélte meg a férfit. Habár a modorában és hozzáállásában van probléma, legalább a tapasztalata a segítségükre van.
A csata a wargokkal lezajlott. Sikerült túlélniük ezt a rohamot. De most jön a nehezebbik része. Kint már felsorakozott a gyalogság és már csak arra várnak, hogy betörjenek. Visszacsatlakozik a főerőkhöz. Hallgatva Frandr tervét reméli, hogy Drohin is beleegyezik a tervbe. Nem mintha sok idejük lenne tanácsot ülni.
Követve Frandr parancsát, a legközelebbi pajzsos alak mellé lép, aki nem más mint maga Frandr. Egy ideig még együtt fognak harcolni a csatatéren. Így legalább a rohamban fedezni tudja majd a férfit.*
*A csata kezdetét vette, de Thara és emberei nem vették még ki a részüket. Ez a szerepkörükből is adódik, amit magára vállalt. Még ha nem is a legbátrabb pozíció, nem elhanyagolható. A visszavonulók, pontosan egynek az útján kell, hogy állják. Frandr elintézi a lovas wargját, így neki már csak maga az ork kell. Az vadul közd az életéért. Ahogy látja Tharát közeledni, azonnal támad. Egy nála jóval erősebb ork rohamozza meg. Nem is gondol a támadásra, azonnal védekező pózt vesz fel. Hárítja a csapást az alkarvédőjével. Hangos csikorgással és pattogó szikrákkal csúszik el a penge. Amíg az ork vele van elfoglalva, addig Frandr bölcsen és gyorsan reagálva intézi el az ellenfelet. Meg nem utolsó sorban látványosan. Habár ez a kép egy ideig biztosan kísérti majd állmaiban. Frandr felé fordul és egy intéssel megköszöni a segítségét. Talán tévesen ítélte meg a férfit. Habár a modorában és hozzáállásában van probléma, legalább a tapasztalata a segítségükre van.
A csata a wargokkal lezajlott. Sikerült túlélniük ezt a rohamot. De most jön a nehezebbik része. Kint már felsorakozott a gyalogság és már csak arra várnak, hogy betörjenek. Visszacsatlakozik a főerőkhöz. Hallgatva Frandr tervét reméli, hogy Drohin is beleegyezik a tervbe. Nem mintha sok idejük lenne tanácsot ülni.
Követve Frandr parancsát, a legközelebbi pajzsos alak mellé lép, aki nem más mint maga Frandr. Egy ideig még együtt fognak harcolni a csatatéren. Így legalább a rohamban fedezni tudja majd a férfit.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-22 23:39:55
Üzenet elküldve: 2025-11-22 23:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Egyelőre minden úgy halad, ahogy kell. Elégtétellel nézi, ahogy átüti a dárdahegy az ork koponyáját; ez már senkit sem fog figyelmeztetni. Elég egy pillantás, hogy lássa, a maradék lovasokat is elintézték, így figyelmüket az érkező gyalogosok felé fordíthatják.
Ahogy mély levegőt vesz, eljut orráig az égő hús és szőr maró bűze, és vele halk nyöszörgés, amit csak ő hall. Jobbja, amivel épp egy újabb üveget vesz le övéről, egy szempillantás erejéig megakad, majd folytatja dolgát, és közben megszólal. Hangja nyugodt, határozott; nem kiabál, hiszen a zsoldosok anélkül is hallják, az orkok viszont így már aligha.*
- Aki a széleken van, összezár, készül az üvegekkel; mikor dől a torony, oda dobunk, ahol a legsűrűbben vannak, és a csapdák is ekkor indulnak. Középen lazítunk az alakzaton, hogy szétszóródás helyett felénk haladjanak tovább, de távolról nehezebb célpont legyünk; akinek van pajzsa, védi azt, akinek nincs.
*Kell egy pillanat, hogy rájöjjön, a zsoldosvezér helyett adott parancsot, ám rögtön korrigál; mintha végig ez lett volna a terve, az Aranyujjú felé sandít, odaadja neki a végső szót.*
-Drohin?
*Több évtizedes tapasztalata van ilyen helyzetekben; legszívesebben minden további nélkül osztogatná a parancsokat. Annyi hiba van csak a képben, hogy nem ismeri ezeket a zsoldosokat; nem szoktak hozzá, hogy kövessék az utasításait. Így kénytelen bízni Drohin ítélőképességében: abban, hogy az felismeri szavaiban az átgondolt stratégiát, és tekintélyével mozgásra bírja embereit. Akárhogy is, az üvegén hamar meggyújtja a kanócot: ha Drohintól megerősítést kapott, akkor beszél tovább.*
-Ha a tűz megtörte a lendületüket és az alakzatukat, együtt megrohamozzuk őket; nem adjuk át a kezdeményezést, leöljük, aki marad.
*Mikor az orkok hallótávba értek, már nem beszél, csak pajzsát kitartva vár, mögötte rejtve üvegét; ha akadt jelentkező, akkor nem csak magát védi. Reméli, ez a szétszórtabb alakzat védi őket a nyilaktól és gerelyektől.
Csak akkor emeli dobásra tüzes fegyverét, mikor az ellenség pozícióban van.*
-Most!
*Ha minden jól megy, ebben a pillanatban minden egyszerre találja el az ork gyalogosok tömbjét; a csapdák, az üvegek, és maga a kivágott torony is. Fontos pillanat ez, esélyesen itt dől el, hogy kis csapatuk nyer, vagy veszít. Akárhogy is, ő a lehető leghamarabbi pillanatban karddal a kezében vezeti a megmaradt orkok elleni rohamot. A maga részéről olyan orkot választ célpontnak, aki túl jól viselte a csapdákat, esetleg valami vezérforma. Ha teheti, úgy ütközik bele pajzsával, hogy lendületből leterítse.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.22 23:42:53
*Egyelőre minden úgy halad, ahogy kell. Elégtétellel nézi, ahogy átüti a dárdahegy az ork koponyáját; ez már senkit sem fog figyelmeztetni. Elég egy pillantás, hogy lássa, a maradék lovasokat is elintézték, így figyelmüket az érkező gyalogosok felé fordíthatják.
Ahogy mély levegőt vesz, eljut orráig az égő hús és szőr maró bűze, és vele halk nyöszörgés, amit csak ő hall. Jobbja, amivel épp egy újabb üveget vesz le övéről, egy szempillantás erejéig megakad, majd folytatja dolgát, és közben megszólal. Hangja nyugodt, határozott; nem kiabál, hiszen a zsoldosok anélkül is hallják, az orkok viszont így már aligha.*
- Aki a széleken van, összezár, készül az üvegekkel; mikor dől a torony, oda dobunk, ahol a legsűrűbben vannak, és a csapdák is ekkor indulnak. Középen lazítunk az alakzaton, hogy szétszóródás helyett felénk haladjanak tovább, de távolról nehezebb célpont legyünk; akinek van pajzsa, védi azt, akinek nincs.
*Kell egy pillanat, hogy rájöjjön, a zsoldosvezér helyett adott parancsot, ám rögtön korrigál; mintha végig ez lett volna a terve, az Aranyujjú felé sandít, odaadja neki a végső szót.*
-Drohin?
*Több évtizedes tapasztalata van ilyen helyzetekben; legszívesebben minden további nélkül osztogatná a parancsokat. Annyi hiba van csak a képben, hogy nem ismeri ezeket a zsoldosokat; nem szoktak hozzá, hogy kövessék az utasításait. Így kénytelen bízni Drohin ítélőképességében: abban, hogy az felismeri szavaiban az átgondolt stratégiát, és tekintélyével mozgásra bírja embereit. Akárhogy is, az üvegén hamar meggyújtja a kanócot: ha Drohintól megerősítést kapott, akkor beszél tovább.*
-Ha a tűz megtörte a lendületüket és az alakzatukat, együtt megrohamozzuk őket; nem adjuk át a kezdeményezést, leöljük, aki marad.
*Mikor az orkok hallótávba értek, már nem beszél, csak pajzsát kitartva vár, mögötte rejtve üvegét; ha akadt jelentkező, akkor nem csak magát védi. Reméli, ez a szétszórtabb alakzat védi őket a nyilaktól és gerelyektől.
Csak akkor emeli dobásra tüzes fegyverét, mikor az ellenség pozícióban van.*
-Most!
*Ha minden jól megy, ebben a pillanatban minden egyszerre találja el az ork gyalogosok tömbjét; a csapdák, az üvegek, és maga a kivágott torony is. Fontos pillanat ez, esélyesen itt dől el, hogy kis csapatuk nyer, vagy veszít. Akárhogy is, ő a lehető leghamarabbi pillanatban karddal a kezében vezeti a megmaradt orkok elleni rohamot. A maga részéről olyan orkot választ célpontnak, aki túl jól viselte a csapdákat, esetleg valami vezérforma. Ha teheti, úgy ütközik bele pajzsával, hogy lendületből leterítse.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.22 23:42:53
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-22 07:43:49
Üzenet elküldve: 2025-11-22 07:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Úgy tűnik mágiája nem hagyta cserben a félvért, de az ork akarata acélosabb, mint a sámán társáé volt, így hát csak amolyan bóbiskolva kapaszkodik a vérző lován, aki még így fáradtan, sebesülten is van olyan gyors, hogy mire elkántálja az igét, már hetedhét határon is túl van. Mai, ha a koncentráció miatt nem is vágtázva, de azért az üldöző és üldözött felé haladt, csakhogy mire feleszmél, egyszeriben nem látja őket. Ennyire nem hitte volna, hogy kimerült és nem figyelt, de úgy tűnik többet vett ki belőle a varázslás, mint azt hitte. Megkísérli tovább keresni hát őket, s bár nem egy legendás nyomolvasó, a vér útját annyira nem is nehéz lekövetni, így ha szerencséje van, pont meglátja, hogy Norennar miként sújt le kardjával, remélhetőleg ezúttal sikerrel. Most kivételesen egyebet nem tesz, jobb lesz az az erő még máskorra. Mondjuk leteremteni a hátrahagyott kettőst, hogy fontosabb átkutatni javak után az orkokat és vérmágiást játszani, mint elkapni azt, aki hírvivőként szolgálhat.*
//Szívügy//
*Úgy tűnik mágiája nem hagyta cserben a félvért, de az ork akarata acélosabb, mint a sámán társáé volt, így hát csak amolyan bóbiskolva kapaszkodik a vérző lován, aki még így fáradtan, sebesülten is van olyan gyors, hogy mire elkántálja az igét, már hetedhét határon is túl van. Mai, ha a koncentráció miatt nem is vágtázva, de azért az üldöző és üldözött felé haladt, csakhogy mire feleszmél, egyszeriben nem látja őket. Ennyire nem hitte volna, hogy kimerült és nem figyelt, de úgy tűnik többet vett ki belőle a varázslás, mint azt hitte. Megkísérli tovább keresni hát őket, s bár nem egy legendás nyomolvasó, a vér útját annyira nem is nehéz lekövetni, így ha szerencséje van, pont meglátja, hogy Norennar miként sújt le kardjával, remélhetőleg ezúttal sikerrel. Most kivételesen egyebet nem tesz, jobb lesz az az erő még máskorra. Mondjuk leteremteni a hátrahagyott kettőst, hogy fontosabb átkutatni javak után az orkokat és vérmágiást játszani, mint elkapni azt, aki hírvivőként szolgálhat.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-21 16:58:25
Üzenet elküldve: 2025-11-21 16:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* Pashthra szép komótosan szedegeti össze a felszereléseket és egyéb értékeket, környezettudatos hozzáállás ez, és nem szeret pazarolni. Tudja már, hogy a kaszárnyában szívesen látják ezeket a dolgokat, és úgy is tervezi, hogy ha mindennel végeztek, akkor ezt is becseréli valamire. Bár ezúttal reméli, hogy egy rosszabb piros italnál valami jobbat kap, de persze ha még egy fegyverolajat vágnak hozzá, akkor se fog reklamálni. A lényeg, hogy könnyebb szállítani, és tesz valamit a közjó érdekében. Norileina kérdésére felé fordul, mielőtt válaszolna. *
- Voltam, sok más dologgal együtt. De már csak egy felbérelhető kard vagyok. * Válaszolja hideg tekintettel a szemében, mert se nem büszke, se nem szégyelli azt, amivé lett. Ezek után visszafordul a holttestekhez. Ha már így benne van a dologban, akkor elteszi a bőr karkötőt is, a nyaklánccal együtt, ha másra nem, hát mementónak megteszi. Ahogy végez, hirtelen egy kérdés szegeződik neki, mire megvonja a vállát. Elkezdi a kifosztott testeket levonszolni az útról, hogy ne itt heverjenek halomban. *
- A túlélő ork után indult. Kértem Mait, hogy kövesse. * Teszi még hozzá, és körbe néz, megbizonyosodva arról, hogy kedvese még velük van, vagy őt is elnyelte a láp. Nem aggódik, tudja, hogy ha szükséges, megtalálják egymást, hála újkeletű varázslatainak, amiket tanult. Persze nehezebb lesz a dolga, ha Norennar egyedül maradt, és a mágus nem ment utána, de ezen a folyón majd akkor kelnek át, ha odaértek. *
- Mit csináltál a holttestével? * Teszi fel a kérdést érdeklődve, mert számára ismeretlenek Sa'Tereth tanai, és így az oltárok készítéséről sincs tudomása. Ő csak azt látta, hogy valamiféle furcsa ceremónia zajlott le, és szeretné tudni, hogy ennek eredményeként számíthatnak-e újabb üldözőkre. Közben a szertartásban fontos szerepet játszó tetemre pillant, kérdő tekintettel, mert ha teheti, akkor azt is elhúzza onnan, mielőtt szekerek akadnának meg benne. *
- A lovakkal mi legyen? * Teszi fel még a kérdést azoknak, akik vele maradtak, ha az állatok még a közelükben vannak, és nem menekültek messzire. Arra számít, hogy a harc végeztével valahol az út szélén legelésznek. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.21 17:06:27
//Szívügy//
* Pashthra szép komótosan szedegeti össze a felszereléseket és egyéb értékeket, környezettudatos hozzáállás ez, és nem szeret pazarolni. Tudja már, hogy a kaszárnyában szívesen látják ezeket a dolgokat, és úgy is tervezi, hogy ha mindennel végeztek, akkor ezt is becseréli valamire. Bár ezúttal reméli, hogy egy rosszabb piros italnál valami jobbat kap, de persze ha még egy fegyverolajat vágnak hozzá, akkor se fog reklamálni. A lényeg, hogy könnyebb szállítani, és tesz valamit a közjó érdekében. Norileina kérdésére felé fordul, mielőtt válaszolna. *
- Voltam, sok más dologgal együtt. De már csak egy felbérelhető kard vagyok. * Válaszolja hideg tekintettel a szemében, mert se nem büszke, se nem szégyelli azt, amivé lett. Ezek után visszafordul a holttestekhez. Ha már így benne van a dologban, akkor elteszi a bőr karkötőt is, a nyaklánccal együtt, ha másra nem, hát mementónak megteszi. Ahogy végez, hirtelen egy kérdés szegeződik neki, mire megvonja a vállát. Elkezdi a kifosztott testeket levonszolni az útról, hogy ne itt heverjenek halomban. *
- A túlélő ork után indult. Kértem Mait, hogy kövesse. * Teszi még hozzá, és körbe néz, megbizonyosodva arról, hogy kedvese még velük van, vagy őt is elnyelte a láp. Nem aggódik, tudja, hogy ha szükséges, megtalálják egymást, hála újkeletű varázslatainak, amiket tanult. Persze nehezebb lesz a dolga, ha Norennar egyedül maradt, és a mágus nem ment utána, de ezen a folyón majd akkor kelnek át, ha odaértek. *
- Mit csináltál a holttestével? * Teszi fel a kérdést érdeklődve, mert számára ismeretlenek Sa'Tereth tanai, és így az oltárok készítéséről sincs tudomása. Ő csak azt látta, hogy valamiféle furcsa ceremónia zajlott le, és szeretné tudni, hogy ennek eredményeként számíthatnak-e újabb üldözőkre. Közben a szertartásban fontos szerepet játszó tetemre pillant, kérdő tekintettel, mert ha teheti, akkor azt is elhúzza onnan, mielőtt szekerek akadnának meg benne. *
- A lovakkal mi legyen? * Teszi fel még a kérdést azoknak, akik vele maradtak, ha az állatok még a közelükben vannak, és nem menekültek messzire. Arra számít, hogy a harc végeztével valahol az út szélén legelésznek. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.21 17:06:27
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-21 16:51:16
Üzenet elküldve: 2025-11-21 16:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Norennar Hamu nyakához simulva tartja az iramot, míg a sebesült ork alakja újra és újra felbukkan a nád rései között. A távolság lassan fogy, a paták dobbanása tompán ver visszhangot a vizes talajon. A sötételf minden figyelmét a menekülőre összpontosítja, a légzését a ló mozgásához igazítja, és nem engedi, hogy a környezet apró változásai kizökkentsék.
Ha a hátas nem bicsaklik meg a süppedő földön, Norennar jó eséllyel felzárkózhat a lovas mögé. Ebben az esetben kissé oldalra húzódna, hogy teret nyerjen a suhintáshoz, majd megemelné a kardját, és lendületből próbálna lesújtani. A cél a váll és a nyak találkozása lenne, ahol a láncing sem feltétlen nyújt védelmet. Ha az ork mozdulata késik, és a csapás jól érkezne, a penge akár mélyen is a húsba marhatna, kibillentve a testet a nyeregből, vagy legalább annyira meggyengítve, hogy az üldözés rövid úton véget érjen.
Amennyiben viszont az ork még idejében félrehúzná magát, Norennar kénytelen lenne újabb lépést kockáztatni. Talán alacsonyabb íven próbálkozna ismét, a ló oldalát vagy a combot célozva, hogy a hátas végképp feladja a vágtát. Ebben az esetben a cél már nem feltétlen az azonnali leterítés lenne, hanem az előny kivívása, amely lehetőséget ad egy következő, pontosabb csapásra.
Ha pedig a terep vagy a ló mozgása nem engedné a tiszta suhintást, a mélységi visszafogná a lendületét, és figyelné a ritmust, kivárva azt a pillanatot, amikor az ork mozdulata vagy egy rossz lépés végre rést nyitna rajta. A kard végig készenlétben maradna, a testtartása feszes, mégis kontrollált, mert tudja, hogy egy elhamarkodott támadás könnyen a földre küldheti.
Akár sikerülne a csapás, akár nem, Norennar nem engedné ki kezéből a kezdeményezést. Amíg a menekülő látótávolságon belül marad, addig követné, újra és újra keresve a lehetőséget, hogy véget vessen a hajszának, elvégre egy biztos. Az idő az ő malmára hajtja a vizet.*
//Szívügy//
*Norennar Hamu nyakához simulva tartja az iramot, míg a sebesült ork alakja újra és újra felbukkan a nád rései között. A távolság lassan fogy, a paták dobbanása tompán ver visszhangot a vizes talajon. A sötételf minden figyelmét a menekülőre összpontosítja, a légzését a ló mozgásához igazítja, és nem engedi, hogy a környezet apró változásai kizökkentsék.
Ha a hátas nem bicsaklik meg a süppedő földön, Norennar jó eséllyel felzárkózhat a lovas mögé. Ebben az esetben kissé oldalra húzódna, hogy teret nyerjen a suhintáshoz, majd megemelné a kardját, és lendületből próbálna lesújtani. A cél a váll és a nyak találkozása lenne, ahol a láncing sem feltétlen nyújt védelmet. Ha az ork mozdulata késik, és a csapás jól érkezne, a penge akár mélyen is a húsba marhatna, kibillentve a testet a nyeregből, vagy legalább annyira meggyengítve, hogy az üldözés rövid úton véget érjen.
Amennyiben viszont az ork még idejében félrehúzná magát, Norennar kénytelen lenne újabb lépést kockáztatni. Talán alacsonyabb íven próbálkozna ismét, a ló oldalát vagy a combot célozva, hogy a hátas végképp feladja a vágtát. Ebben az esetben a cél már nem feltétlen az azonnali leterítés lenne, hanem az előny kivívása, amely lehetőséget ad egy következő, pontosabb csapásra.
Ha pedig a terep vagy a ló mozgása nem engedné a tiszta suhintást, a mélységi visszafogná a lendületét, és figyelné a ritmust, kivárva azt a pillanatot, amikor az ork mozdulata vagy egy rossz lépés végre rést nyitna rajta. A kard végig készenlétben maradna, a testtartása feszes, mégis kontrollált, mert tudja, hogy egy elhamarkodott támadás könnyen a földre küldheti.
Akár sikerülne a csapás, akár nem, Norennar nem engedné ki kezéből a kezdeményezést. Amíg a menekülő látótávolságon belül marad, addig követné, újra és újra keresve a lehetőséget, hogy véget vessen a hajszának, elvégre egy biztos. Az idő az ő malmára hajtja a vizet.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-20 20:35:52
Üzenet elküldve: 2025-11-20 20:35:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A varázslata után a feketeség mozdulatlanul nézi végig, ahogy az ork a sebesült ló hátán menekül vágtázva, Norennar utána, Mai pedig ismét varázserejét használva igyekszik segíteni a sötételfnek, miközben Pashthra már az orkokat kutatja át.
Amint felfogja, hogy a harcnak számára egyelőre vége, kardját visszacsúsztatja a tokjába, majd ő is odalép az egyik orkhoz, ahhoz, amelyiknek pont ő vágta le a fejét. Neki is terve van vele, de egészen másféle, mint az őket épp kizsebelő harcosnak.*
- Városőr vagy? Csak mert ijesztően jól harcolsz. *Nem derogál neki bevallani, amit már a csata hevében is érzett a férfivel kapcsolatban. Közben a hosszú tőrét húzza ezúttal elő, s letérdel a fejét vesztett ork mellé, majd beleszúrja a fegyvert a nyakba, hogy a vér intenzívebben kezdjen folyni belőle. Megvárja, míg a pengét beborítja a vörös nedű, majd a test mellett, jobb híján a földbe kezd különös, rituális jeleket rajzolni, miközben sátáni szavakat mormol maga elé. Ha szükséges, újra vérbe mártja a tőrt, majd folytatja a rajzot, amu a végére egy egészen sötét, groteszk ábrává válik. A tőrt a közepébe szúrja, majd továbbra is térdelve, a sarkaira ülve pillant fel az ég felé.*
- A harcot, a győzelmünket és a vért is neked ajánlom, Uram… Érted küzdöttem, a parancsodat teljesítve, az akaratodat védve, s haláluk után a holtak vére és lelke is téged illet. Fogadd hát áldozatom! *A mellette kotorászó Pashthra tisztán hallhatja, amit mond, így számára kétség sem férhet hozzá, hogy a lány az Arctalanhoz imádkozik.
Az áldozatot követően aztán felegyenesedik, és újra körbenéz. Mait még látja, de mélységi barátját sehol sem.*
- Hová tűnt Norennar? *Kérdezi főleg Pashthrát kissé kétségbeesetten, mert csak most eszmél rá, hogy sem az életben maradt ork, sem pedig Norennar nincs sehol a láthatáron. Kérdése, ha Mai közben úgy dönt, hogy nem a férfi után rohan, hanem velük marad, akkor neki is szól.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.20 20:36:22
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//Szívügy//
*A varázslata után a feketeség mozdulatlanul nézi végig, ahogy az ork a sebesült ló hátán menekül vágtázva, Norennar utána, Mai pedig ismét varázserejét használva igyekszik segíteni a sötételfnek, miközben Pashthra már az orkokat kutatja át.
Amint felfogja, hogy a harcnak számára egyelőre vége, kardját visszacsúsztatja a tokjába, majd ő is odalép az egyik orkhoz, ahhoz, amelyiknek pont ő vágta le a fejét. Neki is terve van vele, de egészen másféle, mint az őket épp kizsebelő harcosnak.*
- Városőr vagy? Csak mert ijesztően jól harcolsz. *Nem derogál neki bevallani, amit már a csata hevében is érzett a férfivel kapcsolatban. Közben a hosszú tőrét húzza ezúttal elő, s letérdel a fejét vesztett ork mellé, majd beleszúrja a fegyvert a nyakba, hogy a vér intenzívebben kezdjen folyni belőle. Megvárja, míg a pengét beborítja a vörös nedű, majd a test mellett, jobb híján a földbe kezd különös, rituális jeleket rajzolni, miközben sátáni szavakat mormol maga elé. Ha szükséges, újra vérbe mártja a tőrt, majd folytatja a rajzot, amu a végére egy egészen sötét, groteszk ábrává válik. A tőrt a közepébe szúrja, majd továbbra is térdelve, a sarkaira ülve pillant fel az ég felé.*
- A harcot, a győzelmünket és a vért is neked ajánlom, Uram… Érted küzdöttem, a parancsodat teljesítve, az akaratodat védve, s haláluk után a holtak vére és lelke is téged illet. Fogadd hát áldozatom! *A mellette kotorászó Pashthra tisztán hallhatja, amit mond, így számára kétség sem férhet hozzá, hogy a lány az Arctalanhoz imádkozik.
Az áldozatot követően aztán felegyenesedik, és újra körbenéz. Mait még látja, de mélységi barátját sehol sem.*
- Hová tűnt Norennar? *Kérdezi főleg Pashthrát kissé kétségbeesetten, mert csak most eszmél rá, hogy sem az életben maradt ork, sem pedig Norennar nincs sehol a láthatáron. Kérdése, ha Mai közben úgy dönt, hogy nem a férfi után rohan, hanem velük marad, akkor neki is szól.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.20 20:36:22
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-20 19:59:56
Üzenet elküldve: 2025-11-20 19:59:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A menekülő ork igyekszik minél nagyobb távolságot leküzdeni, s a távolból hallani, hogy erre biztatja lovát is. A hátas Norileina mágiájának jóvoltából határozottan erősebben pettyezi vércseppekkel a talajt patái nyomában. Norennar felkapaszkodik a nyeregbe és az ork után ered. A tarfejű ork alapos meglógott, de még bőven látótávolságban van, így a sötételfnek jó esélye van utolérni.
Mai eközben nem fogadja meg Pashtra tanácsát, helyette ismét megkísérel bűbájt alkalmazni. Láthatják, hogy az ork a varázslónő szavai hatására némileg lecsúszik a nyeregből, de nem jár oly szerencsétlenül, mint őszhajú társa. A félálom határán mozogva kapaszkodik, nem csupán karjaival, de acél akarattal is.
Az ork, s a nyomába szegődő Norennar roppant hamar eltűnnek szem elől, a látóhatárt mögöttük ugyanis felölelik a nádasok és a mocsárból kiemelkedő szigetek buckái. A Hamu hátán utazó sötételf gyorsan közelít. Alig kell két perc, s már ott üget a sebesült, prüszkölő lovon menekülő orkfajzat mögött. Az kétségbeesetten hátrapillant válla felett, ám meg a világért sem állna.
A patadobogás elhal, a hármas pedig magára marad a holttestekkel. Pashtra minden további nélkül neki is áll módszeresen átkutatni őket. Talál némi aranyat, szárított húst, fegyvereket, páncélzatot. Egyebet nemigen, ha csak magához nem veszi az őszhajú ork bőrkarkötőjét és csontokkal szőtt nyakláncát.*
//Szívügy//
*A menekülő ork igyekszik minél nagyobb távolságot leküzdeni, s a távolból hallani, hogy erre biztatja lovát is. A hátas Norileina mágiájának jóvoltából határozottan erősebben pettyezi vércseppekkel a talajt patái nyomában. Norennar felkapaszkodik a nyeregbe és az ork után ered. A tarfejű ork alapos meglógott, de még bőven látótávolságban van, így a sötételfnek jó esélye van utolérni.
Mai eközben nem fogadja meg Pashtra tanácsát, helyette ismét megkísérel bűbájt alkalmazni. Láthatják, hogy az ork a varázslónő szavai hatására némileg lecsúszik a nyeregből, de nem jár oly szerencsétlenül, mint őszhajú társa. A félálom határán mozogva kapaszkodik, nem csupán karjaival, de acél akarattal is.
Az ork, s a nyomába szegődő Norennar roppant hamar eltűnnek szem elől, a látóhatárt mögöttük ugyanis felölelik a nádasok és a mocsárból kiemelkedő szigetek buckái. A Hamu hátán utazó sötételf gyorsan közelít. Alig kell két perc, s már ott üget a sebesült, prüszkölő lovon menekülő orkfajzat mögött. Az kétségbeesetten hátrapillant válla felett, ám meg a világért sem állna.
A patadobogás elhal, a hármas pedig magára marad a holttestekkel. Pashtra minden további nélkül neki is áll módszeresen átkutatni őket. Talál némi aranyat, szárított húst, fegyvereket, páncélzatot. Egyebet nemigen, ha csak magához nem veszi az őszhajú ork bőrkarkötőjét és csontokkal szőtt nyakláncát.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:40:04
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Az események meglehetősen gyorsak, holott csak a lován ül és többnyire kántál. Figyeli a környezetét, amennyire az fél-elfileg lehetséges egy ilyen helyzetben, de a fókusz jobbára azon van, hogy a lehető legtöbb mágiát csikarhassa ki magából, s eddig úgy fest, hogy működőképes a dolog. Újabb fej hullik a sárba, újabb indok, hogy ne azokat vizslassa, hanem a még élőt. Társai kellő ügyességgel forgatják a pengét, ő pedig besegít, hogy a célpontok a lehető legkönnyebb prédák legyenek. Nincs idő viszont arra, hogy elmélkedésekbe, vagy önmaga dicséretébe kezdjen, az ork Arthenior felé veszi az irányt, Norileina mormol, Norennar utána iramodik, Pashthra pedig… őt küldené utána. Hallja ugyan a szavakat, s meg is indul, de már szavalja is a nemrégiben ajkait elhagyó igét. Ha egyszer bevált, most sem tehet vele rossz lóra, az utolsó sem menekülhet el. Nem azért, mert a félvér vérszomjas lenne, s most rákapott a mészárlásba való segédkezés ízére, csupán nem engedheti, hogy az értesítse esetlegesen a társait, s így, ha minden jól megy, hát elalélva hullik majd alá, megfelelő tartás híján. Okosabb lenne belőle kiszedni egynehány dolgot, mondjuk, ha meg lenne kötözve, de fej nélkül is rendben van.
Ha a varázslat most nem sikerül sem esik kétségbe, eleget tesz kedvese kérésének, kinek lova valószínűleg sokkalta képzettebb és gyorsabb, mint az övé, na meg futtában a víváshoz is jobban ért, mint Mai a megcsappant manáinak összpontosításához. Egy biztos, nem gondolhat a lóra és annak talán már veszettül vérző sebeire sem, mert a végén elsiratja a hátast és akkor hiába siet, nem fog látni a saját könnyeitől.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
//Szívügy//
*Az események meglehetősen gyorsak, holott csak a lován ül és többnyire kántál. Figyeli a környezetét, amennyire az fél-elfileg lehetséges egy ilyen helyzetben, de a fókusz jobbára azon van, hogy a lehető legtöbb mágiát csikarhassa ki magából, s eddig úgy fest, hogy működőképes a dolog. Újabb fej hullik a sárba, újabb indok, hogy ne azokat vizslassa, hanem a még élőt. Társai kellő ügyességgel forgatják a pengét, ő pedig besegít, hogy a célpontok a lehető legkönnyebb prédák legyenek. Nincs idő viszont arra, hogy elmélkedésekbe, vagy önmaga dicséretébe kezdjen, az ork Arthenior felé veszi az irányt, Norileina mormol, Norennar utána iramodik, Pashthra pedig… őt küldené utána. Hallja ugyan a szavakat, s meg is indul, de már szavalja is a nemrégiben ajkait elhagyó igét. Ha egyszer bevált, most sem tehet vele rossz lóra, az utolsó sem menekülhet el. Nem azért, mert a félvér vérszomjas lenne, s most rákapott a mészárlásba való segédkezés ízére, csupán nem engedheti, hogy az értesítse esetlegesen a társait, s így, ha minden jól megy, hát elalélva hullik majd alá, megfelelő tartás híján. Okosabb lenne belőle kiszedni egynehány dolgot, mondjuk, ha meg lenne kötözve, de fej nélkül is rendben van.
Ha a varázslat most nem sikerül sem esik kétségbe, eleget tesz kedvese kérésének, kinek lova valószínűleg sokkalta képzettebb és gyorsabb, mint az övé, na meg futtában a víváshoz is jobban ért, mint Mai a megcsappant manáinak összpontosításához. Egy biztos, nem gondolhat a lóra és annak talán már veszettül vérző sebeire sem, mert a végén elsiratja a hátast és akkor hiába siet, nem fog látni a saját könnyeitől.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319