Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-26 19:31:28
Üzenet elküldve: 2025-09-26 19:31:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
~Alantas hím?~ *Valamiért megüti a fülét Norennar félmondata, fejét kissé oldalra billentve figyeli is őt néhány másodpercig, míg megpróbálja megfejteni a saját érzését ezzel kapcsolatban. Minden hím az. A Sellőházban folytatott, furcsa kis játékuk alkalmával egyszer már el is árulta Mainak, hogy utálja őket, mégis, most valamiért úgy érzi, hogy a sötételf szájából ez a mondat valami sokkal sötétebb jelentéssel bír, mint amilyen sötét lesz a rájuk telepedő, mocsári éjszaka. Ahogy elérnek a tudatáig Norennar korábbi szavai is, az sem csillapítja ezt a sötét érzést. Túl élethű az a kép, amit lefest. Egy rövid, hegyes nyílvessző süvít a szélben, majd egy halk, loccsanó hang kíséretében borít be mindent a vérvörös szökőkút, mígnem a test élettelenül borul a földre. Nori csak pislog párat, majd, mintha mi sem történt volna, elmosolyodik, és kinyilatkoztatja a szeretetét mindhárom társa felé, Mai grátiszban még egy ölelést is kap hozzá, mert neki jár az is.
A tűz erőteljesebben lobban lángra, ahogy Norennar egy ágat dob rá, ő pedig közben elhúzódik Maitól, de a mosoly ráragad az arcára, ahogy a lány viszonozza a szeretetét.*
- Nem most akarok harcolni, majd egyszer. *Jegyzi meg, miközben Pashthra szavai is mély nyomot hagynak a feketeség elméjében. Az átütött bőrvértjéről felsejlő emléket a fehérhajú harcos sem hagyja békében elhessegetni, ismét élénken jelenik meg előtte a kép, melyet látva az ő véleménye is egyértelmű a témában.*
- Pashthrának igaza van. Semmit nem ér. *Elég hangosan suttogja maga elé a szavakat ahhoz, hogy mindenki hallhassa, miközben óvatosan végigsimít a szívét ezúttal óvni próbáló brigantin vértet. A tapasztalat az, ami miatt neki erre esett a választása. Bízik abban, hogy ha a múlt kísértené, vagy megismerné önmagát, a bőrök közé iktatott fémréteg nagyobb védelmet nyújt majd a számára.
Végül gondolataiból ismét felocsúdva bólint egyet Pashthra felajánlására, ő is úgy gondolta, hogy majd a toronynál, ha lesz rá lehetőségük, megmutathatják egymásnak, hogy mit tudnak. Tekintete követi a fiú biccentését, így újra Norennaron akad meg a pillantása.*
- Nem hiszem, legalábbis pusztán a karddal nem… *Ezt is a legrosszabb módon tapasztalta meg, miután az összes varázslata csődöt mondott. Pashthra feláll, ő pedig fogja magát, és mint egy zsák krumpli, egyszerűen csak hátra dől a földön, és a csillagokat kezdi bámulni, de néha már önkéntelenül is lecsukódnak a szemei. Ha így marad, lehet, hogy ő lesz az első, aki elnyom az álom.*
~Alantas hím?~ *Valamiért megüti a fülét Norennar félmondata, fejét kissé oldalra billentve figyeli is őt néhány másodpercig, míg megpróbálja megfejteni a saját érzését ezzel kapcsolatban. Minden hím az. A Sellőházban folytatott, furcsa kis játékuk alkalmával egyszer már el is árulta Mainak, hogy utálja őket, mégis, most valamiért úgy érzi, hogy a sötételf szájából ez a mondat valami sokkal sötétebb jelentéssel bír, mint amilyen sötét lesz a rájuk telepedő, mocsári éjszaka. Ahogy elérnek a tudatáig Norennar korábbi szavai is, az sem csillapítja ezt a sötét érzést. Túl élethű az a kép, amit lefest. Egy rövid, hegyes nyílvessző süvít a szélben, majd egy halk, loccsanó hang kíséretében borít be mindent a vérvörös szökőkút, mígnem a test élettelenül borul a földre. Nori csak pislog párat, majd, mintha mi sem történt volna, elmosolyodik, és kinyilatkoztatja a szeretetét mindhárom társa felé, Mai grátiszban még egy ölelést is kap hozzá, mert neki jár az is.
A tűz erőteljesebben lobban lángra, ahogy Norennar egy ágat dob rá, ő pedig közben elhúzódik Maitól, de a mosoly ráragad az arcára, ahogy a lány viszonozza a szeretetét.*
- Nem most akarok harcolni, majd egyszer. *Jegyzi meg, miközben Pashthra szavai is mély nyomot hagynak a feketeség elméjében. Az átütött bőrvértjéről felsejlő emléket a fehérhajú harcos sem hagyja békében elhessegetni, ismét élénken jelenik meg előtte a kép, melyet látva az ő véleménye is egyértelmű a témában.*
- Pashthrának igaza van. Semmit nem ér. *Elég hangosan suttogja maga elé a szavakat ahhoz, hogy mindenki hallhassa, miközben óvatosan végigsimít a szívét ezúttal óvni próbáló brigantin vértet. A tapasztalat az, ami miatt neki erre esett a választása. Bízik abban, hogy ha a múlt kísértené, vagy megismerné önmagát, a bőrök közé iktatott fémréteg nagyobb védelmet nyújt majd a számára.
Végül gondolataiból ismét felocsúdva bólint egyet Pashthra felajánlására, ő is úgy gondolta, hogy majd a toronynál, ha lesz rá lehetőségük, megmutathatják egymásnak, hogy mit tudnak. Tekintete követi a fiú biccentését, így újra Norennaron akad meg a pillantása.*
- Nem hiszem, legalábbis pusztán a karddal nem… *Ezt is a legrosszabb módon tapasztalta meg, miután az összes varázslata csődöt mondott. Pashthra feláll, ő pedig fogja magát, és mint egy zsák krumpli, egyszerűen csak hátra dől a földön, és a csillagokat kezdi bámulni, de néha már önkéntelenül is lecsukódnak a szemei. Ha így marad, lehet, hogy ő lesz az első, aki elnyom az álom.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:44:32
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:44:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A bőrvért kapcsán nem mond semmit, bár megvan a véleménye az ilyen dolgokról. Nagyjából olyan hasznosnak tartja, mint egy inget, ha valaki megkérdezné, de nem teszi senki. A Krultos név viszont megüti a nevét, mert ismert egy ilyet. Eszébe jut Jenari, és hogy milyen jól kijöttek egymással a barakkban. Kellemes emlék ez, ami egész régre viszi vissza. *
- Denjaar volt az? * Teszi fel a kérdést, mert csak őt ismeri ezzel a névvel, akire illik a személyleírás. *
- Derék férfi, jó harcos. Egy időben ő is városőr volt, bár nem tudom, hogy mi vitte rá, hogy éppen bőrvértet ajánljon. Majdnem olyan nehéz, mint a sodrony, viszont közel sem ér annyit. Szerintem nyugodtan hordj helyette egyszerű ruhát, amiben szabadabban mozogsz, és nem korlátoz a harcban. Ugyan olyan hasznos. * Bukik ki mégis belőle a dolog, és a magabiztosan elhangzó tanács. Norennar felvetésére viszont megrázza a fejét. *
- Volt egy férfi, aki ugyan így gondolkodott a lázadás során. Úgy célzott, hogy ötven lábról ellőtte a pipád végét, szóval nem kellett a szomszédba menjen, ha le akart lőni valakit. Mégse tudott kárt tenni egy mágusban, aki egyszerűen csak láthatatlan falat húzott maga köré, mielőtt a nyíl elérte volna. Nyílt küzdelemben nem akarsz mágussal harcolni, hidd el nekem. * Csóválja meg a fejét, és a tanító által közbefűzött mondatra is bólint. Közben próbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen útban a közelebb hajoló nőnek. Kicsit furcsállja a hirtelen közelséget, viszont mindent megtesz, hogy tekintete ne vándoroljon el olyan tájakra, amikre nem lenne illendő. *
- Ha mágus az ellenfél, azt tanították nekem, hogy az a titok, hogy ne tudja előre, hogy támadni akarsz. De még az se elég, ha elvágja a harcos a torkukat, mert sokan közülük olyan gyógyításra képesek, amivel még az ilyen sérülések sem okoznak problémát. Nem minden varázslathoz kell ige. * Mondja bölcsen, főleg, hogy nemrég tanult egyet, amihez csak koncentrálni kell. *
- Az a szerencsénk, hogy a legtöbb mágusnak van annyi sütnivalója, hogy nem kezd felesleges pusztításba. * Biccent a két nő felé, bár az emberlány nem teljesen felel meg ennek a kritériumnak, most mégis megelőlegezi neki a bizalmat. *
- Úgyhogy én nem venném ilyen könnyedén őket a helyedben. Főleg, ha még varázsitalok is vannak náluk. * Teszi még hozzá, a mélységinek címezve a szavait. * Ráadásul vannak köztük olyanok, akik képesek az italok képességeit amuletbe zárni. Waldrannak is volt egy ilyenje, és a tharg raktárban még van is egy-kettő, ha jól emlékszem. Legalábbis, néhány éve még volt.
* Teszi még hozzá, és közben visszafordul a mesterkardot viselő nő felé. Mai tenyerének nyomát még mindig érzi a combján, de próbál nem gondolni rá. Ha többet inna, talán meg is mozgatna benne valamit, viszont még eléggé eszénél van ahhoz, hogy ne csináljon semmi butaságot. Bár ahogy közel hajolt, az orrába bekúszott az illata, ami most nem hagyja nyugodni.*
- Ha szeretnéd, a mágustoronynál gyakorlatozhatunk. * Jegyzi meg mosolyogva, mintha nem épp a gyilkosságról beszélt volna alig néhány másodperce. * Ha jobb vagy, mint ő, akkor lehet, hogy le is tudsz győzni.
* Teszi hozzá egy kacsintás keretében, és a fejével billent a mélységi felé, jelezve, hogy kire is gondol. *
- Viszont ha megbocsájtotok, könnyítek magamon. * Áll fel a tűztől, miközben a férfi, akiről épp beszélt, újabb ágakat dobál rá. Nem jegyzi meg, hogy ennyi erővel ki is táblázhatta volna az úton, hogy merre találják őket, mert feleslegesnek tartja. Az éjszaka hideg, a többiek pedig isznak, úgyhogy már elengedte a túlzott biztonság fogalmát. Bízik saját képességeiben, és abban, hogy bármi is jön, túléli. Reméli, hogy a többiek is, mert már egészen megkedvelte őket. Most viszont a pokróccal a vállán, és a kardjával az oldalán a tűz fénykörén kívülre indul, hogy utána halk fröcskölő hang jelezze, mivel is foglalkozik a hóhajú. Legalább eltereli a figyelmét a fél-elfről. *
* A bőrvért kapcsán nem mond semmit, bár megvan a véleménye az ilyen dolgokról. Nagyjából olyan hasznosnak tartja, mint egy inget, ha valaki megkérdezné, de nem teszi senki. A Krultos név viszont megüti a nevét, mert ismert egy ilyet. Eszébe jut Jenari, és hogy milyen jól kijöttek egymással a barakkban. Kellemes emlék ez, ami egész régre viszi vissza. *
- Denjaar volt az? * Teszi fel a kérdést, mert csak őt ismeri ezzel a névvel, akire illik a személyleírás. *
- Derék férfi, jó harcos. Egy időben ő is városőr volt, bár nem tudom, hogy mi vitte rá, hogy éppen bőrvértet ajánljon. Majdnem olyan nehéz, mint a sodrony, viszont közel sem ér annyit. Szerintem nyugodtan hordj helyette egyszerű ruhát, amiben szabadabban mozogsz, és nem korlátoz a harcban. Ugyan olyan hasznos. * Bukik ki mégis belőle a dolog, és a magabiztosan elhangzó tanács. Norennar felvetésére viszont megrázza a fejét. *
- Volt egy férfi, aki ugyan így gondolkodott a lázadás során. Úgy célzott, hogy ötven lábról ellőtte a pipád végét, szóval nem kellett a szomszédba menjen, ha le akart lőni valakit. Mégse tudott kárt tenni egy mágusban, aki egyszerűen csak láthatatlan falat húzott maga köré, mielőtt a nyíl elérte volna. Nyílt küzdelemben nem akarsz mágussal harcolni, hidd el nekem. * Csóválja meg a fejét, és a tanító által közbefűzött mondatra is bólint. Közben próbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen útban a közelebb hajoló nőnek. Kicsit furcsállja a hirtelen közelséget, viszont mindent megtesz, hogy tekintete ne vándoroljon el olyan tájakra, amikre nem lenne illendő. *
- Ha mágus az ellenfél, azt tanították nekem, hogy az a titok, hogy ne tudja előre, hogy támadni akarsz. De még az se elég, ha elvágja a harcos a torkukat, mert sokan közülük olyan gyógyításra képesek, amivel még az ilyen sérülések sem okoznak problémát. Nem minden varázslathoz kell ige. * Mondja bölcsen, főleg, hogy nemrég tanult egyet, amihez csak koncentrálni kell. *
- Az a szerencsénk, hogy a legtöbb mágusnak van annyi sütnivalója, hogy nem kezd felesleges pusztításba. * Biccent a két nő felé, bár az emberlány nem teljesen felel meg ennek a kritériumnak, most mégis megelőlegezi neki a bizalmat. *
- Úgyhogy én nem venném ilyen könnyedén őket a helyedben. Főleg, ha még varázsitalok is vannak náluk. * Teszi még hozzá, a mélységinek címezve a szavait. * Ráadásul vannak köztük olyanok, akik képesek az italok képességeit amuletbe zárni. Waldrannak is volt egy ilyenje, és a tharg raktárban még van is egy-kettő, ha jól emlékszem. Legalábbis, néhány éve még volt.
* Teszi még hozzá, és közben visszafordul a mesterkardot viselő nő felé. Mai tenyerének nyomát még mindig érzi a combján, de próbál nem gondolni rá. Ha többet inna, talán meg is mozgatna benne valamit, viszont még eléggé eszénél van ahhoz, hogy ne csináljon semmi butaságot. Bár ahogy közel hajolt, az orrába bekúszott az illata, ami most nem hagyja nyugodni.*
- Ha szeretnéd, a mágustoronynál gyakorlatozhatunk. * Jegyzi meg mosolyogva, mintha nem épp a gyilkosságról beszélt volna alig néhány másodperce. * Ha jobb vagy, mint ő, akkor lehet, hogy le is tudsz győzni.
* Teszi hozzá egy kacsintás keretében, és a fejével billent a mélységi felé, jelezve, hogy kire is gondol. *
- Viszont ha megbocsájtotok, könnyítek magamon. * Áll fel a tűztől, miközben a férfi, akiről épp beszélt, újabb ágakat dobál rá. Nem jegyzi meg, hogy ennyi erővel ki is táblázhatta volna az úton, hogy merre találják őket, mert feleslegesnek tartja. Az éjszaka hideg, a többiek pedig isznak, úgyhogy már elengedte a túlzott biztonság fogalmát. Bízik saját képességeiben, és abban, hogy bármi is jön, túléli. Reméli, hogy a többiek is, mert már egészen megkedvelte őket. Most viszont a pokróccal a vállán, és a kardjával az oldalán a tűz fénykörén kívülre indul, hogy utána halk fröcskölő hang jelezze, mivel is foglalkozik a hóhajú. Legalább eltereli a figyelmét a fél-elfről. *
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:03:40
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:03:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
- Nekem csak egy bőrvértem van. *Nevet fel halkan, s végigsimít az anyagán. Ha nem is jó túlzottan szerinte semmire, legalább már hajlandó felvenni.*
- Nemrég készíttettem a kovácsnál, valami nagydarab ember segédkezett kiválasztani. Kru… Krultos? Ő valami nagy harcos? Úgy vagytok egymással, mint a mágusok, hogy rögtön tudjátok egy névről, hogy kiféle az, mert kolléga? *Legalábbis így képzeli. Na meg miért is ne kíváncsiskodna valakiről, aki pont olyan fizimiskával rendelkezik, ami az ínyére van. Ez most persze csak az alkohol hatása, nem mintha a kíváncsisága ettől eltekintve ne lenne kiapadhatatlan.
A mesterkardok áldása dolgába nem szól bele. Ő maga is ismer egy igét, amit a húgával tanultak, na de nem venné el előle a fényt; ha akarja mutassa csak be.
Inkább Norennarra kíváncsi, ő van leginkább csendben. A válasza után, ha úgy is fest Mai, hogy könnyű megijeszteni, nem ez süt róla. Sokkal inkább mindent tudni akar. Még testtartása is változásnak indul. Minden porcikája azt sugallja, hogy ez a téma olyasmi, ami rettentően érdekli. Szinte áthajol Pashthrán, hogy jobban lássa a sötét vonásokat, amik, ha mutatják is később, hogy talán csak tréfálkozott, ezzel mit sem törődik a félvér.*
- Szóval kellett már ehhez folyamodnod? *A szeme élénken csillog, közelebb is húzódik a hóhajú harcoshoz, megfogva annak combját, hogy meg tudjon támaszkodni. A mozdulat túl természetes… semmi romantikus él nincs benne, de ennyivel is közelebbről kívánja látni a mélységit, ahogy helyezkedik, csakhogy útban van Pash, mégsem zavarja e tény.*
- Igazából minden azon múlik, hogy ki ismeri fel előbb, hogy lépnie kell. Hiába tudnád átszúrni a tüdőm, hogyha nem nézed ki belőlem, vagy fogalmad sincs róla, hogy egy legyintéssel megdermeszthetlek. *Szavaiban nincs jelen semmiféle felsőbbrendűség, sokkal inkább hangosan gondolkodik. Aztán hirtelen kissé lefelé biggyeszti az ajkát, mikor ráeszmél, hogy van, aki igen közel áll a szívéhez, mégsem tudja róla ezt az információt. Végül visszaereszkedik az előző pozíciójába.*
- Ha ilyesféle terveid vannak, veled is szívesen megosztom. Nem mindig a családodtól kapod meg azt, amire szükséged van.
*Mély levegőt vesz, majd Norileina és Pashthtra között cikáznak lélektükrei. Ahogy húga arról a szánalmas véglényről beszél, el is fintorodik. De csak magában enged meg egy megjegyzést ~ És nemmellesleg egy kibaszott kannibál.~ *
- Azért talán ne most ragadjatok kardot.
*Mosolyog, hiszen képesek és a végén nekilátnak egy kis ittas küzdelemnek.*
- Elég a méltatásomból. De én szívesen megnézném tényleg. *Azzal megsimogatja újra húga hollófekete haját.*
- Én is szeretlek, Nori. *Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy vajon zokon venné-e, ha nem a feketeség alakja sejlene fel egy sikeres ige következtében. De inkább újra a pálinka felé nyúl, nincs kedve ezen merengeni. Inkább élvezi a színes kis társaságukat.*
- Nekem csak egy bőrvértem van. *Nevet fel halkan, s végigsimít az anyagán. Ha nem is jó túlzottan szerinte semmire, legalább már hajlandó felvenni.*
- Nemrég készíttettem a kovácsnál, valami nagydarab ember segédkezett kiválasztani. Kru… Krultos? Ő valami nagy harcos? Úgy vagytok egymással, mint a mágusok, hogy rögtön tudjátok egy névről, hogy kiféle az, mert kolléga? *Legalábbis így képzeli. Na meg miért is ne kíváncsiskodna valakiről, aki pont olyan fizimiskával rendelkezik, ami az ínyére van. Ez most persze csak az alkohol hatása, nem mintha a kíváncsisága ettől eltekintve ne lenne kiapadhatatlan.
A mesterkardok áldása dolgába nem szól bele. Ő maga is ismer egy igét, amit a húgával tanultak, na de nem venné el előle a fényt; ha akarja mutassa csak be.
Inkább Norennarra kíváncsi, ő van leginkább csendben. A válasza után, ha úgy is fest Mai, hogy könnyű megijeszteni, nem ez süt róla. Sokkal inkább mindent tudni akar. Még testtartása is változásnak indul. Minden porcikája azt sugallja, hogy ez a téma olyasmi, ami rettentően érdekli. Szinte áthajol Pashthrán, hogy jobban lássa a sötét vonásokat, amik, ha mutatják is később, hogy talán csak tréfálkozott, ezzel mit sem törődik a félvér.*
- Szóval kellett már ehhez folyamodnod? *A szeme élénken csillog, közelebb is húzódik a hóhajú harcoshoz, megfogva annak combját, hogy meg tudjon támaszkodni. A mozdulat túl természetes… semmi romantikus él nincs benne, de ennyivel is közelebbről kívánja látni a mélységit, ahogy helyezkedik, csakhogy útban van Pash, mégsem zavarja e tény.*
- Igazából minden azon múlik, hogy ki ismeri fel előbb, hogy lépnie kell. Hiába tudnád átszúrni a tüdőm, hogyha nem nézed ki belőlem, vagy fogalmad sincs róla, hogy egy legyintéssel megdermeszthetlek. *Szavaiban nincs jelen semmiféle felsőbbrendűség, sokkal inkább hangosan gondolkodik. Aztán hirtelen kissé lefelé biggyeszti az ajkát, mikor ráeszmél, hogy van, aki igen közel áll a szívéhez, mégsem tudja róla ezt az információt. Végül visszaereszkedik az előző pozíciójába.*
- Ha ilyesféle terveid vannak, veled is szívesen megosztom. Nem mindig a családodtól kapod meg azt, amire szükséged van.
*Mély levegőt vesz, majd Norileina és Pashthtra között cikáznak lélektükrei. Ahogy húga arról a szánalmas véglényről beszél, el is fintorodik. De csak magában enged meg egy megjegyzést ~ És nemmellesleg egy kibaszott kannibál.~ *
- Azért talán ne most ragadjatok kardot.
*Mosolyog, hiszen képesek és a végén nekilátnak egy kis ittas küzdelemnek.*
- Elég a méltatásomból. De én szívesen megnézném tényleg. *Azzal megsimogatja újra húga hollófekete haját.*
- Én is szeretlek, Nori. *Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy vajon zokon venné-e, ha nem a feketeség alakja sejlene fel egy sikeres ige következtében. De inkább újra a pálinka felé nyúl, nincs kedve ezen merengeni. Inkább élvezi a színes kis társaságukat.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-26 11:24:30
Üzenet elküldve: 2025-09-26 11:24:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Romtábor vagy Ork-tábor? //
*Nem ellenkeznek a táborverés ötletére. Sokat nem kell várni és mindenki a dolgára ered. Thara is tűzifa után nézne, mikor Frnadr úgy dönt, hogy vele nézne körbe. A legkevésbé a nyafka férfival van kedve felfedezni, habár nem tagadhatja, hogy a tapasztalata jól jöhet. Kelletlenül, de csak a férfival tart. Buzogányával a kezében haladnak előre. Halkan próbál lépkedni, nem keltve nagy zajt. Nem is beszél. Nem tud mit mondani a férfinak és nem is akar felesleges beszélgetni. Inkább a környezetüket figyeli. Hallgat. Hagyja, hogy Frandr vezessen. Állatok nyomai tarkítják a talajt. Kisebb, közepes nagyságú állatok nyomai bukkannak fel. Különösebben nem foglalkozik velük, amíg egy nagyobb nyomra nem bukkannak.*
-Pszt!
*Szólítja meg Frnadrt, ha az még nem vette volna észre a nyomokat. Ha meg igen, akkor nem mond semmit.
Közelebbről megnézve nem mai nyom. De mindenféleképpen aggodalomra ad okot. Főleg azért, mert így akkor a gyanúja bebizonyosodhat. Még van esély rá, hogy az erőd ork mentes, lehet egy felderítő nyomaira bukkantak. A nyom kellemetlen emlékeket hoz a felszínre. A wargok vérfagyasztó hangja újra és újra átfut agyán.*
-Figyelmeztetnünk kell a többieket.
*Suttogja a férfinak. A táborozás már nem olyan jó ötlet, habár ezzel újabb ötletek hada ver tábort fejében, de ezeket még nem osztja meg senkivel. Abban viszont biztos, hogy jobb ha nem követik a nyomokat. Viszont ha Frandr nagyon akarja, akkor nem hagyja magára. Azért a kíváncsiság az ő oldalát is fúrja.*
*Nem ellenkeznek a táborverés ötletére. Sokat nem kell várni és mindenki a dolgára ered. Thara is tűzifa után nézne, mikor Frnadr úgy dönt, hogy vele nézne körbe. A legkevésbé a nyafka férfival van kedve felfedezni, habár nem tagadhatja, hogy a tapasztalata jól jöhet. Kelletlenül, de csak a férfival tart. Buzogányával a kezében haladnak előre. Halkan próbál lépkedni, nem keltve nagy zajt. Nem is beszél. Nem tud mit mondani a férfinak és nem is akar felesleges beszélgetni. Inkább a környezetüket figyeli. Hallgat. Hagyja, hogy Frandr vezessen. Állatok nyomai tarkítják a talajt. Kisebb, közepes nagyságú állatok nyomai bukkannak fel. Különösebben nem foglalkozik velük, amíg egy nagyobb nyomra nem bukkannak.*
-Pszt!
*Szólítja meg Frnadrt, ha az még nem vette volna észre a nyomokat. Ha meg igen, akkor nem mond semmit.
Közelebbről megnézve nem mai nyom. De mindenféleképpen aggodalomra ad okot. Főleg azért, mert így akkor a gyanúja bebizonyosodhat. Még van esély rá, hogy az erőd ork mentes, lehet egy felderítő nyomaira bukkantak. A nyom kellemetlen emlékeket hoz a felszínre. A wargok vérfagyasztó hangja újra és újra átfut agyán.*
-Figyelmeztetnünk kell a többieket.
*Suttogja a férfinak. A táborozás már nem olyan jó ötlet, habár ezzel újabb ötletek hada ver tábort fejében, de ezeket még nem osztja meg senkivel. Abban viszont biztos, hogy jobb ha nem követik a nyomokat. Viszont ha Frandr nagyon akarja, akkor nem hagyja magára. Azért a kíváncsiság az ő oldalát is fúrja.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:40:11
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:40:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar hosszú ideig némán figyeli a lángokat. A tűz lassan ropog, a parázs vörösen izzik és apró szikrák pattannak a levegőbe. Teste mozdulatlan, csak a szemében tükröződő fény árulja el, hogy még ébren van. Egy idő után előre hajol, kinyújtott lábait behúzza maga alá, és könyökeit a térdeire támasztja. Kezeit összefonja maga előtt, fejét pedig ráhajtja, mintha fáradtság húzná lefelé. Tekintete lassan elkalandozik a lángoktól, a sötét ingovány felé fordul. Hallja a békák kuruttyolását, a távoli víz lassú csobbanását, és a rovarok szűnni nem akaró zümmögését. Arcán tompa kifejezés ül, vállai kissé előrehajlanak, mintha csak pihenni próbálna.
A félvér hangja azonban kizökkenti ebből a némaságból. Norennar rögtön felkapja a fejét, a mozdulat élesebb, mint amilyennek szánta. Félig kihúzza magát, ülőhelyében kiegyenesedik, majd lassan Mai felé fordul. Előbb csak bólint, aztán kimért hangon megszólal.*
- Volt már dolgom mágiával és mágusokkal is. Megtanultam, hogy a legcélszerűbb a torkukat átlőni. Mikor a tüdejük lassan megtelik a saját vérükkel, nem mormolnak igéket, és a kézmozdulatokkal se bánnak túl jól, ha épp a torkukat szorítják.
*Hangja rideg, szinte tanári szárazsággal mondja ki a szavakat, mintha pusztán egy harci tapasztalatot ismertetne. Aztán felsóhajt, szája szegletében halvány mosoly jelenik meg, jelezve, hogy talán tréfának szánta a megjegyzést, még ha a valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen is. Rövid csend után folytatja, már nyugodtabban.*
- A családomban rengeteg kiváló mágus volt. Gyerekként csodáltam őket. Vagyis inkább azt, mire képesek. De sosem érezték szükségét, hogy velem is megosszák a tudásuk.
*Pillanatra elhallgat, a tekintete a tűz fényében úszik. Egy vállrándítással toldja meg mondandóját.*
- Mégiscsak egy alantas hím vagyok.
*Ezt követően átengedi a terepet az esetleges megjegyzéseknek és ismét kiveszi a maga tehetős részét hallgatásból. Keze lassan elengedi a térdét, majd ismét a kövekre támaszkodik. Hátát kissé hátrébb engedi, tekintetét újra a lángokra szegezi.
Néhány pillanat múlva azonban a feketeség oldalról kinyújtja felé az üveget. Norennar odafordítja fejét, és bár habozás nélkül, de lassú, óvatos mozdulattal nyúl érte és veszi el. Egy pillanatig csak a súlyát méregeti a tenyerében, majd ajkaihoz emeli, és nagyobbat húz belőle, mint legutóbb. Az ital még mindig égeti a nyelvét és a torkát, de a kesernyés marás és a megkérdőjelezhető minőségű ízvilág most kevésbé riasztja vissza. Úgy érzi, mintha lassan megszokná a szesz nyers erejét. Egy rövid fújtatással engedi ki a levegőt, aztán az üveget visszanyújtja tovább, annak, aki igényt tart rá.
Amikor a feketeség halkan, de határozottan kinyilvánítja érzéseit, Norennar figyelme ismét ráirányul. Szemei rövid időre megtelnek fénnyel, halvány mosoly fut át az arcán. Nem kommentálja a hallottakat, de arckifejezése elárulja, hogy a szavak, ha nem is mélyen, de megérintették.
Végül lassan lehajol egy ágért, amely a tűz mellett hever. Felkapja, és a lángok közé veti, hogy az újra erőre kapjon. Aztán egy másik, hosszabb ágat is felemel. A parázs közé szúrja, majd apró mozdulatokkal széthúzza a parázsló részeket. A faágat néha megforgatja, hogy a levegő jobban átjárja a tüzet, s a lángok magasabbra csapjanak. Szakszerű mozdulatokkal dolgozik, mintha a tűz körül végzett munka rutinszerű része lenne minden megállójának. A parázs lassan ismét fellángol, árnyékot vetve mindannyiuk arcára.*
*Norennar hosszú ideig némán figyeli a lángokat. A tűz lassan ropog, a parázs vörösen izzik és apró szikrák pattannak a levegőbe. Teste mozdulatlan, csak a szemében tükröződő fény árulja el, hogy még ébren van. Egy idő után előre hajol, kinyújtott lábait behúzza maga alá, és könyökeit a térdeire támasztja. Kezeit összefonja maga előtt, fejét pedig ráhajtja, mintha fáradtság húzná lefelé. Tekintete lassan elkalandozik a lángoktól, a sötét ingovány felé fordul. Hallja a békák kuruttyolását, a távoli víz lassú csobbanását, és a rovarok szűnni nem akaró zümmögését. Arcán tompa kifejezés ül, vállai kissé előrehajlanak, mintha csak pihenni próbálna.
A félvér hangja azonban kizökkenti ebből a némaságból. Norennar rögtön felkapja a fejét, a mozdulat élesebb, mint amilyennek szánta. Félig kihúzza magát, ülőhelyében kiegyenesedik, majd lassan Mai felé fordul. Előbb csak bólint, aztán kimért hangon megszólal.*
- Volt már dolgom mágiával és mágusokkal is. Megtanultam, hogy a legcélszerűbb a torkukat átlőni. Mikor a tüdejük lassan megtelik a saját vérükkel, nem mormolnak igéket, és a kézmozdulatokkal se bánnak túl jól, ha épp a torkukat szorítják.
*Hangja rideg, szinte tanári szárazsággal mondja ki a szavakat, mintha pusztán egy harci tapasztalatot ismertetne. Aztán felsóhajt, szája szegletében halvány mosoly jelenik meg, jelezve, hogy talán tréfának szánta a megjegyzést, még ha a valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen is. Rövid csend után folytatja, már nyugodtabban.*
- A családomban rengeteg kiváló mágus volt. Gyerekként csodáltam őket. Vagyis inkább azt, mire képesek. De sosem érezték szükségét, hogy velem is megosszák a tudásuk.
*Pillanatra elhallgat, a tekintete a tűz fényében úszik. Egy vállrándítással toldja meg mondandóját.*
- Mégiscsak egy alantas hím vagyok.
*Ezt követően átengedi a terepet az esetleges megjegyzéseknek és ismét kiveszi a maga tehetős részét hallgatásból. Keze lassan elengedi a térdét, majd ismét a kövekre támaszkodik. Hátát kissé hátrébb engedi, tekintetét újra a lángokra szegezi.
Néhány pillanat múlva azonban a feketeség oldalról kinyújtja felé az üveget. Norennar odafordítja fejét, és bár habozás nélkül, de lassú, óvatos mozdulattal nyúl érte és veszi el. Egy pillanatig csak a súlyát méregeti a tenyerében, majd ajkaihoz emeli, és nagyobbat húz belőle, mint legutóbb. Az ital még mindig égeti a nyelvét és a torkát, de a kesernyés marás és a megkérdőjelezhető minőségű ízvilág most kevésbé riasztja vissza. Úgy érzi, mintha lassan megszokná a szesz nyers erejét. Egy rövid fújtatással engedi ki a levegőt, aztán az üveget visszanyújtja tovább, annak, aki igényt tart rá.
Amikor a feketeség halkan, de határozottan kinyilvánítja érzéseit, Norennar figyelme ismét ráirányul. Szemei rövid időre megtelnek fénnyel, halvány mosoly fut át az arcán. Nem kommentálja a hallottakat, de arckifejezése elárulja, hogy a szavak, ha nem is mélyen, de megérintették.
Végül lassan lehajol egy ágért, amely a tűz mellett hever. Felkapja, és a lángok közé veti, hogy az újra erőre kapjon. Aztán egy másik, hosszabb ágat is felemel. A parázs közé szúrja, majd apró mozdulatokkal széthúzza a parázsló részeket. A faágat néha megforgatja, hogy a levegő jobban átjárja a tüzet, s a lángok magasabbra csapjanak. Szakszerű mozdulatokkal dolgozik, mintha a tűz körül végzett munka rutinszerű része lenne minden megállójának. A parázs lassan ismét fellángol, árnyékot vetve mindannyiuk arcára.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-25 19:37:41
Üzenet elküldve: 2025-09-25 19:37:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A pálinka körbe jár, nála is kiköt újra. Beleszagol, majd emelné is a szájához, hogy igyon belőle még egy kortyot, de nem teszi. Nem kívánja most mégsem, így csak tovább adja annak, aki nyúl érte, ha viszont senki nem kéri, akkor egyszerűen Mai kezébe nyomja az üvegcsét. Nem akar már inni, nem kell, most így jó. Nem fortyog már benne a barátja iránt érzett, félreértés okozta düh, Mai szeretetét, mellette ülve, minden egyes másodpercben érzi, és úgy tűnik, hogy végre Pashthrával is sikerült megtalálnia a közös hangot.*
- Borzalmasan hangzik, bár… hm. *A mellkasánál szétcincált bőrvértjének képe villan fel elméjében, ahogy a beszélgetésük a páncél okozta hátrányokra terelődik, és a gondolat, hogy egy erősebb vért talán esélyt adott volna neki, hogy elkerülje a halált.*
- Nem. *Saját magának válaszol hangosan, konstatálva, hogy akkor sem lett volna esélye a vipera nélkül, ha a világ legerősebb páncélját viselte volna, Pashthrának mégis úgy tűnhet, mintha az ő szavaira reagálna a lány. Mai hangját is hallja közben, melyre odafordul hozzá, két ujjával elgondolkodva simít végig saját állán, majd mosolyogva szólal meg.*
- Ha nem, az egész biztosan nem a te hibád lesz. *Mai ezek után Norennarral kezdeményez beszélgetést, ő pedig folytathatja a fegyverekről való diskurzust a fehérhajú harcossal.*
- Igazad van. Ha ismerem a varázst, akkor a hatalom mindig az enyém. Majd megmutatom. *Ismét eltűnődik valamelyest, ahogy a két mesterkard között vándorol a tekintete, végül pedig újra Pashthra kékjein állapodik meg.*
- Kíváncsi vagyok, hogy tudsz-e olyan jól harcolni, mint a bátyám. Én tőle tanultam, de legutóbb már legyőztem, illetve nem voltam hajlandó úgy küzdeni vele, hogy szánalmas volt. Már nem volt a régi önmaga. A fejébe vette, hogy elpusztítja Sa'Terethet, mert úgy érezte, hogy elvett tőle engem, de ez nem volt igaz, csak magát tette tönkre. *Ránt vállat. Az alkohol talán jótékony hatással van a feketeségre, nem össze-vissza beszél, és az emlékeit is könnyebben osztja meg a többiekkel. Akkor viszont egy kicsit megijed, mikor Pashthra a víztükrös varázslatát emlegeti újra.*
- Nem, én nem… *Válaszolja, hogy nem szeretne tudni semmit. Nem a varázslat maga rémítette meg, hanem a szeretettől, mint érzéstől fél, vagy mostanra már annak hiányától.*
- Én… anélkül is tudom, hogy Mait szeretem. *Öleli is meg hirtelen a félvér lányt, ha hagyja, majd onnan pillant át Norennar irányába.* Meg Norennart is. Nekem ennyi elég. Te is kedves vagy. *Teszi hozzá kicsit késve az utolsó mondatot, miután rájön, hogy Pashthrát sem szabadna kihagynia a kedves gesztusok sorából.*
*A pálinka körbe jár, nála is kiköt újra. Beleszagol, majd emelné is a szájához, hogy igyon belőle még egy kortyot, de nem teszi. Nem kívánja most mégsem, így csak tovább adja annak, aki nyúl érte, ha viszont senki nem kéri, akkor egyszerűen Mai kezébe nyomja az üvegcsét. Nem akar már inni, nem kell, most így jó. Nem fortyog már benne a barátja iránt érzett, félreértés okozta düh, Mai szeretetét, mellette ülve, minden egyes másodpercben érzi, és úgy tűnik, hogy végre Pashthrával is sikerült megtalálnia a közös hangot.*
- Borzalmasan hangzik, bár… hm. *A mellkasánál szétcincált bőrvértjének képe villan fel elméjében, ahogy a beszélgetésük a páncél okozta hátrányokra terelődik, és a gondolat, hogy egy erősebb vért talán esélyt adott volna neki, hogy elkerülje a halált.*
- Nem. *Saját magának válaszol hangosan, konstatálva, hogy akkor sem lett volna esélye a vipera nélkül, ha a világ legerősebb páncélját viselte volna, Pashthrának mégis úgy tűnhet, mintha az ő szavaira reagálna a lány. Mai hangját is hallja közben, melyre odafordul hozzá, két ujjával elgondolkodva simít végig saját állán, majd mosolyogva szólal meg.*
- Ha nem, az egész biztosan nem a te hibád lesz. *Mai ezek után Norennarral kezdeményez beszélgetést, ő pedig folytathatja a fegyverekről való diskurzust a fehérhajú harcossal.*
- Igazad van. Ha ismerem a varázst, akkor a hatalom mindig az enyém. Majd megmutatom. *Ismét eltűnődik valamelyest, ahogy a két mesterkard között vándorol a tekintete, végül pedig újra Pashthra kékjein állapodik meg.*
- Kíváncsi vagyok, hogy tudsz-e olyan jól harcolni, mint a bátyám. Én tőle tanultam, de legutóbb már legyőztem, illetve nem voltam hajlandó úgy küzdeni vele, hogy szánalmas volt. Már nem volt a régi önmaga. A fejébe vette, hogy elpusztítja Sa'Terethet, mert úgy érezte, hogy elvett tőle engem, de ez nem volt igaz, csak magát tette tönkre. *Ránt vállat. Az alkohol talán jótékony hatással van a feketeségre, nem össze-vissza beszél, és az emlékeit is könnyebben osztja meg a többiekkel. Akkor viszont egy kicsit megijed, mikor Pashthra a víztükrös varázslatát emlegeti újra.*
- Nem, én nem… *Válaszolja, hogy nem szeretne tudni semmit. Nem a varázslat maga rémítette meg, hanem a szeretettől, mint érzéstől fél, vagy mostanra már annak hiányától.*
- Én… anélkül is tudom, hogy Mait szeretem. *Öleli is meg hirtelen a félvér lányt, ha hagyja, majd onnan pillant át Norennar irányába.* Meg Norennart is. Nekem ennyi elég. Te is kedves vagy. *Teszi hozzá kicsit késve az utolsó mondatot, miután rájön, hogy Pashthrát sem szabadna kihagynia a kedves gesztusok sorából.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:43:07
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:43:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
- Itt nincs, de otthon van. * Feleli a vádaskodásra, majd rögtön magyarázatot is az. *
- A páncél nagyon jó védelmet nyújt, viszont olyan, mintha élve főnél meg benne a tűző napon. Nehéz is, nem könnyű viselni, és megterheli a testet. Nem tűnt jó ötletnek, hogy abban lovagoljak, ki tudja meddig. Ha lenne egy segítőm, aki hozza és rám adja, amikor kell, akkor itt lenne nálam. * Mosolyog, ahogy elképzeli, hogy egy fiatal srác kíséri, tisztán tartja a páncélját, hordozza, és segít feladni rá. Cserébe megtanul tőle vívni, és minden fontosat, ami ahhoz kell, hogy egy nap majd ő is fogadjon maga mellé egy apródot, akinek ugyan így adja át a tudását. Könnyebb élet lenne, de ez inkább a tehetős, gazdag lovagoknak adatik meg, mint egyszerű bérkardoknak, amilyen ő is. Néha sajnálja, hogy megvette a nehéz, drága páncélt, amit sokkal jobb harcosok is csináltathattak volna maguknak, olyanok, akik inkább hasznát vennék. *
- Nem is kell maradandó legyen. * Jegyzi meg a másik mondatra, ahogy a sajátját veszi kézbe, persze nem húzva ki a hüvelyből, csak elfekteti a keresztbe tett combjain. * Ha bármikor el tudod mondani az igét, az majdnem olyan, mintha mindig benne lenne, nem igaz? Egyszerűen csak újratöltöd, ha kifogy, mint egy kancsó vizet. * Gondolkodik hangosan, talán pőrén beszélve a mágiáról, de nem azért teszi, mert lebecsülné a dolgot, sokkal inkább a tudatlanságából fakad. Viszont abban teljes mértékben egyet kell értenie a tűzmágussal, amikor a félelfről beszél. *
- Valóban remek tanár. Láttad te is, hogy milyen gyorsan segített megidézni a mágiát az előbb is. Előtte sokkal ügyetlenebb voltam, most viszont már úgy érzem, bármikor el tudnám mondani. Már ha szeretne még valaki tudni magáról valamit. * Nevet fel halkan, arra gondolva, hogy talán illendő lenne mindenkinek viszonozni Norennar bemutatóját, és felvállalni, hogy kit szeretnek úgy igazán. Persze ettől még nem vállalkozik önként, hogy ő legyen a következő. *
- Itt nincs, de otthon van. * Feleli a vádaskodásra, majd rögtön magyarázatot is az. *
- A páncél nagyon jó védelmet nyújt, viszont olyan, mintha élve főnél meg benne a tűző napon. Nehéz is, nem könnyű viselni, és megterheli a testet. Nem tűnt jó ötletnek, hogy abban lovagoljak, ki tudja meddig. Ha lenne egy segítőm, aki hozza és rám adja, amikor kell, akkor itt lenne nálam. * Mosolyog, ahogy elképzeli, hogy egy fiatal srác kíséri, tisztán tartja a páncélját, hordozza, és segít feladni rá. Cserébe megtanul tőle vívni, és minden fontosat, ami ahhoz kell, hogy egy nap majd ő is fogadjon maga mellé egy apródot, akinek ugyan így adja át a tudását. Könnyebb élet lenne, de ez inkább a tehetős, gazdag lovagoknak adatik meg, mint egyszerű bérkardoknak, amilyen ő is. Néha sajnálja, hogy megvette a nehéz, drága páncélt, amit sokkal jobb harcosok is csináltathattak volna maguknak, olyanok, akik inkább hasznát vennék. *
- Nem is kell maradandó legyen. * Jegyzi meg a másik mondatra, ahogy a sajátját veszi kézbe, persze nem húzva ki a hüvelyből, csak elfekteti a keresztbe tett combjain. * Ha bármikor el tudod mondani az igét, az majdnem olyan, mintha mindig benne lenne, nem igaz? Egyszerűen csak újratöltöd, ha kifogy, mint egy kancsó vizet. * Gondolkodik hangosan, talán pőrén beszélve a mágiáról, de nem azért teszi, mert lebecsülné a dolgot, sokkal inkább a tudatlanságából fakad. Viszont abban teljes mértékben egyet kell értenie a tűzmágussal, amikor a félelfről beszél. *
- Valóban remek tanár. Láttad te is, hogy milyen gyorsan segített megidézni a mágiát az előbb is. Előtte sokkal ügyetlenebb voltam, most viszont már úgy érzem, bármikor el tudnám mondani. Már ha szeretne még valaki tudni magáról valamit. * Nevet fel halkan, arra gondolva, hogy talán illendő lenne mindenkinek viszonozni Norennar bemutatóját, és felvállalni, hogy kit szeretnek úgy igazán. Persze ettől még nem vállalkozik önként, hogy ő legyen a következő. *
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:25:08
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:25:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Belemélyed a tűz fényébe. Ritka, mikor csak ül és nincs jobb dolga, mint várni a virradatot, hogy útra kelhessenek. Ahogy elmereng a narancsos lobogásban, mintha eltűnne a világ minden gondja néhány pillanat erejéig, de egyre tovább meredve bele, végül utoléri a leszorított tudat. Felégetett várost lát maga előtt, s megborzong. Hamar vált át az idill a káoszba, így el is kapja a tekintetét.
Nem kívánt válaszolni Nori szavaira. Ha az alkohol rabja lenne, minden bizonnyal alkalmatlan lenne hivatására, s pontosan tudja, hogy alig emel már fel kupát, vagy üveget. Artheniorba érkezése után egyszerre kellett bepótoljon mindent, ami addig nem volt az övé; italt, életet, szerelmet, barátságokat. A feketeségre néz... ő jutott neki leginkább. Halvány a mosoly, de mindig egy kis csalódott él van a gondolat mögött. Sokszor dereng fel a bűntudat, ami nem is kéne az övé legyen, s sokszor dereng fel az is, hogy sokszor olyan egyoldalú minden. De mérhetetlenül szereti a lányt. Ekkor pillant Pashthrára. Eszébe jut a félbemaradt beszélgetés, hogy milyen jó is az, ha van hallgatóága, nem csak ő hallgat. Persze a mélységire is rávetül a jegeskék szempár, amolyan magánakvalónak tűnik, mégis a leghangosabbal barátkozik. Színesek a lelkek körülötte és most kifejezetten élvezi. A kardokhoz ugyan nem tud hozzászólni, ő maga el sem bírná, nemhogy forgatni tudja. De mikor róla esik szó, azért jól esik neki. *
- Csak azt remélem, hogy ha olyan jó vagyok, akkor az a kölyköknél majd megtérül.
*A csillagos eget kezdi el fixírozni, s próbál nem elmélkedni tovább semmin. A pálinka fogy, olykor érte nyúl, vagy tovább adja. Egyszerre várja a másnapot és irtózik tőle. De nem akar gondolkodni, s lassan el is koptatja a szesz. Talán ezért is ásít egy hatalmasat.*
- A földmágia engem is érdekel. *Kissé helyezkedik, mintha elgémberedtek volna a tagjai.* - Norennar?
*Szólítja meg hirtelenjében a mélységit.*
- Volt már dolgod mágiával? * Természetesen nem a mai napi eseményekre gondol, hanem azon túl. Nem kívánja túlzottan belevonni a beszélgetésbe, ha nem szeretné, de a hangját már szívesen hallaná. Nem tudja eldönteni ugyanis, hogy amaz unatkozik, vagy tényleg csak szeret csendbe burkolózni.*
*Belemélyed a tűz fényébe. Ritka, mikor csak ül és nincs jobb dolga, mint várni a virradatot, hogy útra kelhessenek. Ahogy elmereng a narancsos lobogásban, mintha eltűnne a világ minden gondja néhány pillanat erejéig, de egyre tovább meredve bele, végül utoléri a leszorított tudat. Felégetett várost lát maga előtt, s megborzong. Hamar vált át az idill a káoszba, így el is kapja a tekintetét.
Nem kívánt válaszolni Nori szavaira. Ha az alkohol rabja lenne, minden bizonnyal alkalmatlan lenne hivatására, s pontosan tudja, hogy alig emel már fel kupát, vagy üveget. Artheniorba érkezése után egyszerre kellett bepótoljon mindent, ami addig nem volt az övé; italt, életet, szerelmet, barátságokat. A feketeségre néz... ő jutott neki leginkább. Halvány a mosoly, de mindig egy kis csalódott él van a gondolat mögött. Sokszor dereng fel a bűntudat, ami nem is kéne az övé legyen, s sokszor dereng fel az is, hogy sokszor olyan egyoldalú minden. De mérhetetlenül szereti a lányt. Ekkor pillant Pashthrára. Eszébe jut a félbemaradt beszélgetés, hogy milyen jó is az, ha van hallgatóága, nem csak ő hallgat. Persze a mélységire is rávetül a jegeskék szempár, amolyan magánakvalónak tűnik, mégis a leghangosabbal barátkozik. Színesek a lelkek körülötte és most kifejezetten élvezi. A kardokhoz ugyan nem tud hozzászólni, ő maga el sem bírná, nemhogy forgatni tudja. De mikor róla esik szó, azért jól esik neki. *
- Csak azt remélem, hogy ha olyan jó vagyok, akkor az a kölyköknél majd megtérül.
*A csillagos eget kezdi el fixírozni, s próbál nem elmélkedni tovább semmin. A pálinka fogy, olykor érte nyúl, vagy tovább adja. Egyszerre várja a másnapot és irtózik tőle. De nem akar gondolkodni, s lassan el is koptatja a szesz. Talán ezért is ásít egy hatalmasat.*
- A földmágia engem is érdekel. *Kissé helyezkedik, mintha elgémberedtek volna a tagjai.* - Norennar?
*Szólítja meg hirtelenjében a mélységit.*
- Volt már dolgod mágiával? * Természetesen nem a mai napi eseményekre gondol, hanem azon túl. Nem kívánja túlzottan belevonni a beszélgetésbe, ha nem szeretné, de a hangját már szívesen hallaná. Nem tudja eldönteni ugyanis, hogy amaz unatkozik, vagy tényleg csak szeret csendbe burkolózni.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 17:46:40
Üzenet elküldve: 2025-09-24 17:46:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar hátradől, tenyereivel megtámasztja magát a köveken, nehogy hátraessen. Vállai kissé lejjebb engednek, testtartása laza, mégis érezni rajta az éberséget. Lábait előrenyújtja, csizmája orrával lassan végighúz egy vonalat a földön.
Időnként oldalra pillant, de többnyire csak a lángokat nézi. Lopva mindig az éppen beszélőre emeli tekintetét. Mikor Nori szólal meg, arcán rövid figyelem tükröződik, majd mikor Pash mesél, a szemöldöke alig észrevehetően megemelkedik, azonban nem fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz. Nem, érzi szükségét.
Egy pillanatra felemeli egyik kezét a támaszból, megroppantja ujjait, majd visszaengedi. Máskor a köpenye szélét igazítja meg, mintha csak ürügyet keresne egy apró mozdulatra. Sóhaj szakad ki belőle, de csendben, hangtalanul. Norennar szemei újra és újra a társaságra tévednek, aztán visszatérnek a parázshoz.*
*Norennar hátradől, tenyereivel megtámasztja magát a köveken, nehogy hátraessen. Vállai kissé lejjebb engednek, testtartása laza, mégis érezni rajta az éberséget. Lábait előrenyújtja, csizmája orrával lassan végighúz egy vonalat a földön.
Időnként oldalra pillant, de többnyire csak a lángokat nézi. Lopva mindig az éppen beszélőre emeli tekintetét. Mikor Nori szólal meg, arcán rövid figyelem tükröződik, majd mikor Pash mesél, a szemöldöke alig észrevehetően megemelkedik, azonban nem fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz. Nem, érzi szükségét.
Egy pillanatra felemeli egyik kezét a támaszból, megroppantja ujjait, majd visszaengedi. Máskor a köpenye szélét igazítja meg, mintha csak ürügyet keresne egy apró mozdulatra. Sóhaj szakad ki belőle, de csendben, hangtalanul. Norennar szemei újra és újra a társaságra tévednek, aztán visszatérnek a parázshoz.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 17:18:43
Üzenet elküldve: 2025-09-24 17:18:43
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Romtábor vagy Ork-tábor? //
*A táborhely körüli csend lassan megszilárdul, mintha maga az erdő figyelné őket. A fák között a köd vékonyabb, de így is fátyolként fedi a törzseket, és minden árny sötétebbnek és sejtelmesebbnek hat. Raymond és Natukoya külön útra mennek, hogy tüzelőt szedjenek. Nem kell messzire menniük, vastagabb ágak, korhadt rönkök hevernek mindenfelé. A legtöbb azonban nedves, belül átitatta a mocsár párája. Csak türelmes keresgélés árán akadnak szárazabb darabokra, amelyeket ki lehet kezdeni szikracsiholóval. Végül össze tudnak gyűjteni annyit, amennyi egy kiadós tűzhöz elég lehet.
Közben Thara és Frandr'd óvatosan körbejárják a helyet. A talaj itt már kemény, de a sűrűbb fű és az aljnövényzet között így is felismerhetők a nyomok. Előbb kisebb állatok csapásait veszik észre, rágcsálók, talán mókus vagy nyúl futott keresztül a földön. Aztán a puhább foltokban kirajzolódik valami egészen más. Mélyebb, súlyosabb lenyomatok, melyeket hosszú karmok karcoltak a földbe. A körvonalak elmosódottak, de a méretük és alakjuk nem hagy kétséget: wargok jártak erre. Nem tegnap, nem ma, de mindenesetre nem túl rég, mert az eső vagy a köd nedvessége még nem mosta teljesen szét a mintákat. A nyomok ráadásul egy irányba mutatnak, egyenesen a Romtábor felé.
Az erdő némasága mindeközben tovább húzza a feszültséget. A madarak nem térnek vissza, a köd csak lassan kúszik a fatörzsek között, és hála a nemrég látott nyomoknak, valószínűleg minden egyes recsegés, minden roppanás idegennek és aggasztónak hathat bátor kompániánk számára. A hely bár kényelmesnek tűnik a pihenéshez, a körülötte talált jelek mást sugallnak. Biztonságos menedék ez, vagy csupán csapda a köd mélyén? Erre most nincs válasz, viszont az éjszaka majd eldönti, már ha kitartanak azon elhatározásuk mellett, hogy tábort vernek.*
*A táborhely körüli csend lassan megszilárdul, mintha maga az erdő figyelné őket. A fák között a köd vékonyabb, de így is fátyolként fedi a törzseket, és minden árny sötétebbnek és sejtelmesebbnek hat. Raymond és Natukoya külön útra mennek, hogy tüzelőt szedjenek. Nem kell messzire menniük, vastagabb ágak, korhadt rönkök hevernek mindenfelé. A legtöbb azonban nedves, belül átitatta a mocsár párája. Csak türelmes keresgélés árán akadnak szárazabb darabokra, amelyeket ki lehet kezdeni szikracsiholóval. Végül össze tudnak gyűjteni annyit, amennyi egy kiadós tűzhöz elég lehet.
Közben Thara és Frandr'd óvatosan körbejárják a helyet. A talaj itt már kemény, de a sűrűbb fű és az aljnövényzet között így is felismerhetők a nyomok. Előbb kisebb állatok csapásait veszik észre, rágcsálók, talán mókus vagy nyúl futott keresztül a földön. Aztán a puhább foltokban kirajzolódik valami egészen más. Mélyebb, súlyosabb lenyomatok, melyeket hosszú karmok karcoltak a földbe. A körvonalak elmosódottak, de a méretük és alakjuk nem hagy kétséget: wargok jártak erre. Nem tegnap, nem ma, de mindenesetre nem túl rég, mert az eső vagy a köd nedvessége még nem mosta teljesen szét a mintákat. A nyomok ráadásul egy irányba mutatnak, egyenesen a Romtábor felé.
Az erdő némasága mindeközben tovább húzza a feszültséget. A madarak nem térnek vissza, a köd csak lassan kúszik a fatörzsek között, és hála a nemrég látott nyomoknak, valószínűleg minden egyes recsegés, minden roppanás idegennek és aggasztónak hathat bátor kompániánk számára. A hely bár kényelmesnek tűnik a pihenéshez, a körülötte talált jelek mást sugallnak. Biztonságos menedék ez, vagy csupán csapda a köd mélyén? Erre most nincs válasz, viszont az éjszaka majd eldönti, már ha kitartanak azon elhatározásuk mellett, hogy tábort vernek.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:57:19
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:57:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Képtelen annyi dologra figyelni egyszerre, amennyi körülötte történik. Miközben a pálinka végigmarja a torkát, és kissé a fejébe is száll hirtelen, Norennar pipája a földön landol, s mindez azért, mert Mai olyan részletet árul el róla, amire valahol talán még büszke is. Igen, az átkai veszélyesek, és használni is fogja őket, ha úgy érzi, hogy bántani akarják.
Az üveg tovább vándorol, először Norennarhoz, majd Maihoz, akinek a félbehagyott félmondatát nem tudja befejezni gondolatban, de az legalább bizonyosságot nyer, hogy valóban Maitól származik az ital.*
- Mindig van nálad. Azóta sem szoktál le róla, mi? *Nem számonkérés ez, csupán játékos csipkelődés, hisz az alkohol az egyetlen téma, amivel ő tud fogást találni Main olykor, még ha ő maga tagadja is, hogy a kelleténél többször szokott a pohár fenekére nézni.
Kíváncsisága aztán végül most Pashthra felé irányítja, s a nála lévő kardról kezd kérdezősködni. Az a kis alkoholmennyiség, amit legurított, valamelyest talán jótékony hatással is van az agyára, mert egész könnyedén össze tudja rakni a képet, hogy Pashthra városőr volt, Kolosz pedig a páncélos jószága, aki felé integet. Egy valamit furcsáll csak az egészben.*
- Nincs is páncélod. *Alig, hogy kimondja, már meg is kapja a magyarázatot, így ennek a mondatnak a végére is pont kerül. Mikor a tűzzel való kapcsolatát méltatják, büszkén húzza ki magát. Kezébe veszi a kardját, ami a földön, mellette pihen azóta, hogy újra leült Mai mellé, nem húzza elő a tokjából, csak kíváncsian kezdi forgatni a kezei között.*
- Tudom, hogy ez a penge képes magába zárni a lángokat, de nem hiszem, hogy valaha is maradandóvá tudjam csinálni. *Vállat ránt csupán, és nem fejti ki, hogy mi az oka ennek. Az ezt követő dicsekvést hallgatva Maira pillant ismét, majd vissza Pashthrára, elmosolyodik.*
- Ilyen gyorsan megtanultad? *Pislog meglepetten, kérdése egy dicséretként is értelmezhető.* Hát, Mai jó tanár. Engem írni és olvasni tanított meg rendesen. Fárasztó volt. *Emlékszik, hogy mennyire golyóztak a szemei és szédült a rengeteg gyakorlás után, de így mégis csak könnyebb a varázskönyveket lapozni, mintha mindig a varázsitalaira kellene hagyatkoznia.*
*Képtelen annyi dologra figyelni egyszerre, amennyi körülötte történik. Miközben a pálinka végigmarja a torkát, és kissé a fejébe is száll hirtelen, Norennar pipája a földön landol, s mindez azért, mert Mai olyan részletet árul el róla, amire valahol talán még büszke is. Igen, az átkai veszélyesek, és használni is fogja őket, ha úgy érzi, hogy bántani akarják.
Az üveg tovább vándorol, először Norennarhoz, majd Maihoz, akinek a félbehagyott félmondatát nem tudja befejezni gondolatban, de az legalább bizonyosságot nyer, hogy valóban Maitól származik az ital.*
- Mindig van nálad. Azóta sem szoktál le róla, mi? *Nem számonkérés ez, csupán játékos csipkelődés, hisz az alkohol az egyetlen téma, amivel ő tud fogást találni Main olykor, még ha ő maga tagadja is, hogy a kelleténél többször szokott a pohár fenekére nézni.
Kíváncsisága aztán végül most Pashthra felé irányítja, s a nála lévő kardról kezd kérdezősködni. Az a kis alkoholmennyiség, amit legurított, valamelyest talán jótékony hatással is van az agyára, mert egész könnyedén össze tudja rakni a képet, hogy Pashthra városőr volt, Kolosz pedig a páncélos jószága, aki felé integet. Egy valamit furcsáll csak az egészben.*
- Nincs is páncélod. *Alig, hogy kimondja, már meg is kapja a magyarázatot, így ennek a mondatnak a végére is pont kerül. Mikor a tűzzel való kapcsolatát méltatják, büszkén húzza ki magát. Kezébe veszi a kardját, ami a földön, mellette pihen azóta, hogy újra leült Mai mellé, nem húzza elő a tokjából, csak kíváncsian kezdi forgatni a kezei között.*
- Tudom, hogy ez a penge képes magába zárni a lángokat, de nem hiszem, hogy valaha is maradandóvá tudjam csinálni. *Vállat ránt csupán, és nem fejti ki, hogy mi az oka ennek. Az ezt követő dicsekvést hallgatva Maira pillant ismét, majd vissza Pashthrára, elmosolyodik.*
- Ilyen gyorsan megtanultad? *Pislog meglepetten, kérdése egy dicséretként is értelmezhető.* Hát, Mai jó tanár. Engem írni és olvasni tanított meg rendesen. Fárasztó volt. *Emlékszik, hogy mennyire golyóztak a szemei és szédült a rengeteg gyakorlás után, de így mégis csak könnyebb a varázskönyveket lapozni, mintha mindig a varázsitalaira kellene hagyatkoznia.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:05:45
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:05:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Mai nem ellenkezik, legalábbis szavakkal az ellen, hogy később beszéljenek a halálról, úgyhogy Pash nem is folytatja. Inkább a pálinkát kínálja körbe, amit el is vesz mindenki. A kardra érkező kérdést hallva ösztönösen lenéz maga mellé, ahol még mindig keze ügyében van a fegyver, sose távolodik tőle karnyújtásnál távolabb. Bólint a nő szavaira. *
- Artheniorban kovácsoltattam. * Mondja büszkén, és gondolkodik, hogy mi is volt akkoriban, amit csinált. * Amikor a városi őrségnél szolgáltam, a Warg alakulat tagjaként. Akkoriban kovácsolták Kolosz páncélját, és az enyémet is. * Magyarázza a fiú, és ha nem tudnák, hogy ki az a Kolosz, akkor biztosan tudni fogják abból, hogy a ló felé int. *
- Persze nem ezt a páncélomat, hanem a lovagit. Gyönyörű, finom munka. * Teszi még hozzá büszkén, és kicsit bánja, hogy ilyen pőrén jött, de tudja, hogy a nagy páncélban nem lett volna ilyen könnyű az utazás, és most a kedve is rosszabb lenne. Inkább visszafordul a kérdező felé. *
- Láttam, hogy tudsz bánni a lángokkal. Zártál már valamilyen varázst a te kardodba? * Érdeklődik inkább, miközben a többiek eléggé maguknak való módon maradnak csöndben. Persze Pash lehetne az utolsó, aki ezért valakit megszól, de a pálinka és az előbbi tanulás kicsit megoldotta a nyelvét. *
- Én azért akarok földmágiát tanulni, hogy zárhassak az enyémbe. Azt mondják, hogy a pirtianesi pallosokba csak az való. * Teszi még hozzá vágyakozó arccal, és ha tudná, hogy merre van, akkor bizonyosan a mágustorony irányába fordulna, de erről fogalma sincs, és azt se tudja hogy néz ki, szóval még elképzelni is képtelen. *
- Egyébként ha szomjas vagy, én most tanultam rá egy varázslatot a barátnődtől. * Teszi hozzá büszkén, és önmagát cáfolja meg azzal, hogy ismét a pálinka felé nyúl. Miért is ne inna belőle még egy kortyot, ha már olyan finom. *
* Mai nem ellenkezik, legalábbis szavakkal az ellen, hogy később beszéljenek a halálról, úgyhogy Pash nem is folytatja. Inkább a pálinkát kínálja körbe, amit el is vesz mindenki. A kardra érkező kérdést hallva ösztönösen lenéz maga mellé, ahol még mindig keze ügyében van a fegyver, sose távolodik tőle karnyújtásnál távolabb. Bólint a nő szavaira. *
- Artheniorban kovácsoltattam. * Mondja büszkén, és gondolkodik, hogy mi is volt akkoriban, amit csinált. * Amikor a városi őrségnél szolgáltam, a Warg alakulat tagjaként. Akkoriban kovácsolták Kolosz páncélját, és az enyémet is. * Magyarázza a fiú, és ha nem tudnák, hogy ki az a Kolosz, akkor biztosan tudni fogják abból, hogy a ló felé int. *
- Persze nem ezt a páncélomat, hanem a lovagit. Gyönyörű, finom munka. * Teszi még hozzá büszkén, és kicsit bánja, hogy ilyen pőrén jött, de tudja, hogy a nagy páncélban nem lett volna ilyen könnyű az utazás, és most a kedve is rosszabb lenne. Inkább visszafordul a kérdező felé. *
- Láttam, hogy tudsz bánni a lángokkal. Zártál már valamilyen varázst a te kardodba? * Érdeklődik inkább, miközben a többiek eléggé maguknak való módon maradnak csöndben. Persze Pash lehetne az utolsó, aki ezért valakit megszól, de a pálinka és az előbbi tanulás kicsit megoldotta a nyelvét. *
- Én azért akarok földmágiát tanulni, hogy zárhassak az enyémbe. Azt mondják, hogy a pirtianesi pallosokba csak az való. * Teszi még hozzá vágyakozó arccal, és ha tudná, hogy merre van, akkor bizonyosan a mágustorony irányába fordulna, de erről fogalma sincs, és azt se tudja hogy néz ki, szóval még elképzelni is képtelen. *
- Egyébként ha szomjas vagy, én most tanultam rá egy varázslatot a barátnődtől. * Teszi hozzá büszkén, és önmagát cáfolja meg azzal, hogy ismét a pálinka felé nyúl. Miért is ne inna belőle még egy kortyot, ha már olyan finom. *
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-24 11:04:30
Üzenet elküldve: 2025-09-24 11:04:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Igencsak várja, hogy megnyíljon Pashthra és elmesélje neki a halálhoz való hozzáállását, mikoris megjelenik a páros, akik láthatóan tényleg megbeszélték a dolgokat. A fiú felé tekint. Mai cseppet sem bánja, hogy végre rendeződtek a viszonyok, de egy kérlelő szemvillanást mutat felé, hogy erre a válaszra valódban kíváncsi. A kezét ért paskolás alól nem vonja ki kacsóját, valahogy közelebb érzi magát a harcoshoz, mint eddig. Ezek a történetek valóban bensőségesek, amit a fél-elf igazán tud értékelni. És szívesen van olyanok társaságában, akik rábíznak ilyesféle történéseket, amiket kifejezetten értékel, s soha vissza nem élne vele. Csak hangtalan formálja a szavakat, hogy „köszönöm”, majd biccent egyet. A halálról beszélgetni Norileina előtt szabad volna, nem retten meg ennek tényétől, ellenben jól tudja, hogy olyan válaszokat hallana itt mindenki, amitől ők maguk düllesztenék ki a szemeiket. Nem árt ezt elkerülni, noha Norennarnak mégiscsak jobb volna tudni egyet, s mást. Figyeli annak rezzenéseit, hogy hogyan hullik ki kezéből a pipája, s veszi fel, majd ahogy nagy gondossággal letakarítja. Érdekli, mert szeretné összerakni végre a képet. Talán csak tényleg egy egyszerű barátság, de valahogy ez mégsem tűnik opciónak.
Végül a feketeség elvigyorodik, mire kissé összevonja a szemöldökét, pedig ő maga tréfálkozott. Vannak dolgok, amiktől érdemes tartani, ha félni nem is. Tudna mesélni, de ő már elejét vette a lehetséges problémáknak. Norennar viszont nem. Pusztán a barátság ténye ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy megússza a lány kirohanásait, vagy szeretetből kiszórt átkait.*
- Még a végén kiderül, hogy… *Inkább magába fojtja a szót. Norileina nőkhöz való vonzódását már megemésztette, inkább az volt érdekes számára, hogy a mélységire esett a választása most. Bár… ezek szerint nem esett. Mély levegőt vesz, s termesztésen nem bánja, hogy Pashthra kínálja az italt, amit hozott. Mindenkinek jobb lesz talán most kicsit tovább oldódni.*
- Én hoztam. És szerintem jól tettem. *Nyúl ő is érte, hogy még egyszer megízlelje az égető szeszt. Utána kicsit csendben marad, hagyja, hadd kérdezősködjön a húga is, vagy adjon választ az esetleges kérdésekre. *
*Igencsak várja, hogy megnyíljon Pashthra és elmesélje neki a halálhoz való hozzáállását, mikoris megjelenik a páros, akik láthatóan tényleg megbeszélték a dolgokat. A fiú felé tekint. Mai cseppet sem bánja, hogy végre rendeződtek a viszonyok, de egy kérlelő szemvillanást mutat felé, hogy erre a válaszra valódban kíváncsi. A kezét ért paskolás alól nem vonja ki kacsóját, valahogy közelebb érzi magát a harcoshoz, mint eddig. Ezek a történetek valóban bensőségesek, amit a fél-elf igazán tud értékelni. És szívesen van olyanok társaságában, akik rábíznak ilyesféle történéseket, amiket kifejezetten értékel, s soha vissza nem élne vele. Csak hangtalan formálja a szavakat, hogy „köszönöm”, majd biccent egyet. A halálról beszélgetni Norileina előtt szabad volna, nem retten meg ennek tényétől, ellenben jól tudja, hogy olyan válaszokat hallana itt mindenki, amitől ők maguk düllesztenék ki a szemeiket. Nem árt ezt elkerülni, noha Norennarnak mégiscsak jobb volna tudni egyet, s mást. Figyeli annak rezzenéseit, hogy hogyan hullik ki kezéből a pipája, s veszi fel, majd ahogy nagy gondossággal letakarítja. Érdekli, mert szeretné összerakni végre a képet. Talán csak tényleg egy egyszerű barátság, de valahogy ez mégsem tűnik opciónak.
Végül a feketeség elvigyorodik, mire kissé összevonja a szemöldökét, pedig ő maga tréfálkozott. Vannak dolgok, amiktől érdemes tartani, ha félni nem is. Tudna mesélni, de ő már elejét vette a lehetséges problémáknak. Norennar viszont nem. Pusztán a barátság ténye ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy megússza a lány kirohanásait, vagy szeretetből kiszórt átkait.*
- Még a végén kiderül, hogy… *Inkább magába fojtja a szót. Norileina nőkhöz való vonzódását már megemésztette, inkább az volt érdekes számára, hogy a mélységire esett a választása most. Bár… ezek szerint nem esett. Mély levegőt vesz, s termesztésen nem bánja, hogy Pashthra kínálja az italt, amit hozott. Mindenkinek jobb lesz talán most kicsit tovább oldódni.*
- Én hoztam. És szerintem jól tettem. *Nyúl ő is érte, hogy még egyszer megízlelje az égető szeszt. Utána kicsit csendben marad, hagyja, hadd kérdezősködjön a húga is, vagy adjon választ az esetleges kérdésekre. *
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:24:05
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:24:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar még mindig a pipát forgatja az ujjai közt. Szeme a szárán fut végig, a fa évgyűrűinek mintáját követi, mintha azok apró vonalai leköthetnék a gondolatait. A tűz pattogása egyenletes háttérzajt ad, a parázs fényében vörösen izzanak az elszenesedő faágak végei, miközben a társaság lassan ismét szóba elegyedik. A mélységi éppen megemeli a pipát, hogy újra szemügyre vegye, amikor megüti fülét a félvér nő mondata. Az a bizonyos élcelődő megjegyzés, miszerint barátnője kevesebbért is szórt már átkot.
Norennar ha csak egy pillanatra is de megdermed, a pipa kiesik a kezéből, és tompán koppan a köveken. Egy pillanatra csak némán ül. Ismételten elhúzza száját. Tekintete előbb előre réved, majd lassan lepillant a földre. Kezével lenyúl, felveszi az eszközt, és komótosan, de már-már gyanúsan gondos mozdulatokkal letörölgeti a szárát. Miután elégedetten szemügyre veszi, kiüríti a hamut, és elteszi az egyik zsebébe.
A következő mondat amire felfigyel az a feketeség száját hagyja el. Mikor Norennar meghallja, ahogy Nori arról beszél, hogy a kedvese olyan gyönyörű, mint egy félistennő, a mélységi szemöldöke aprót rezzen, aztán az orra alatt elmosolyodik. Nem szokott efféle magasztalásokon gondolkodni, de be kell látnia, a feketeség szavai talán ezúttal sem állnak távol az igazságtól.
Az üveget aztán felé nyújtják. Norennar egy pillanatig vonakodva nézi, majd elveszi. Tekintete a nyílásra tapad, mintha meg akarna győződni arról, hogy nem rejt magában semmi váratlant. Az orrához emeli, gondosan beleszagol. Ahogy az üveg száján kicsapódó szag megcsapja az orrát, homloka összeráncolódik, és röviden félre is fordítja a fejét. Végül apró vállvonással beletörődik a sorsába, és ajkaihoz emeli. Két kortyot húz belőle.
Az ital végigmarja a torkát. A korty kesernyés ereje végig kíséri a mellkasáig, s ott is kellemetlen forróságot hagy maga után. Nem köhög fel, de az ajka szegletében ott bujkál a fintor.*
- Hát…
*Mormogja inkább magának, mint a többieknek, miközben egy újabb pillantást vet az üveg szájára. Nem lesz a kedvence, ez már bizonyos. Újra felemeli az üveget, felvont szemöldökkel vizsgálja egy másodpercig, majd átadja annak, aki igényt tart rá.
Ezután hátradől, tenyereit maga mögött a köveken támasztja meg. A tekintete a tűzbe vándorol, hagyja, hogy a lángok játéka egy időre lefoglalja. Lassan ereszti ki tüdejéből a levegőt, miközben a tőle megszokott módon tovább fülel. Hallja a mocsár halk zörejeit, a békák kuruttyolását, az apró rovarok neszezését. Összességében talán jobban is érdekli, mint a körülötte folyó párbeszéd.*
*Norennar még mindig a pipát forgatja az ujjai közt. Szeme a szárán fut végig, a fa évgyűrűinek mintáját követi, mintha azok apró vonalai leköthetnék a gondolatait. A tűz pattogása egyenletes háttérzajt ad, a parázs fényében vörösen izzanak az elszenesedő faágak végei, miközben a társaság lassan ismét szóba elegyedik. A mélységi éppen megemeli a pipát, hogy újra szemügyre vegye, amikor megüti fülét a félvér nő mondata. Az a bizonyos élcelődő megjegyzés, miszerint barátnője kevesebbért is szórt már átkot.
Norennar ha csak egy pillanatra is de megdermed, a pipa kiesik a kezéből, és tompán koppan a köveken. Egy pillanatra csak némán ül. Ismételten elhúzza száját. Tekintete előbb előre réved, majd lassan lepillant a földre. Kezével lenyúl, felveszi az eszközt, és komótosan, de már-már gyanúsan gondos mozdulatokkal letörölgeti a szárát. Miután elégedetten szemügyre veszi, kiüríti a hamut, és elteszi az egyik zsebébe.
A következő mondat amire felfigyel az a feketeség száját hagyja el. Mikor Norennar meghallja, ahogy Nori arról beszél, hogy a kedvese olyan gyönyörű, mint egy félistennő, a mélységi szemöldöke aprót rezzen, aztán az orra alatt elmosolyodik. Nem szokott efféle magasztalásokon gondolkodni, de be kell látnia, a feketeség szavai talán ezúttal sem állnak távol az igazságtól.
Az üveget aztán felé nyújtják. Norennar egy pillanatig vonakodva nézi, majd elveszi. Tekintete a nyílásra tapad, mintha meg akarna győződni arról, hogy nem rejt magában semmi váratlant. Az orrához emeli, gondosan beleszagol. Ahogy az üveg száján kicsapódó szag megcsapja az orrát, homloka összeráncolódik, és röviden félre is fordítja a fejét. Végül apró vállvonással beletörődik a sorsába, és ajkaihoz emeli. Két kortyot húz belőle.
Az ital végigmarja a torkát. A korty kesernyés ereje végig kíséri a mellkasáig, s ott is kellemetlen forróságot hagy maga után. Nem köhög fel, de az ajka szegletében ott bujkál a fintor.*
- Hát…
*Mormogja inkább magának, mint a többieknek, miközben egy újabb pillantást vet az üveg szájára. Nem lesz a kedvence, ez már bizonyos. Újra felemeli az üveget, felvont szemöldökkel vizsgálja egy másodpercig, majd átadja annak, aki igényt tart rá.
Ezután hátradől, tenyereit maga mögött a köveken támasztja meg. A tekintete a tűzbe vándorol, hagyja, hogy a lángok játéka egy időre lefoglalja. Lassan ereszti ki tüdejéből a levegőt, miközben a tőle megszokott módon tovább fülel. Hallja a mocsár halk zörejeit, a békák kuruttyolását, az apró rovarok neszezését. Összességében talán jobban is érdekli, mint a körülötte folyó párbeszéd.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:49:08
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:49:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Hogy miért, az talán hagy némi megmagyarázni valót maga után, de hála Norennarnak, még azelőtt sikerül elásni azt a bizonyos csatabárdot, hogy igazán egymásra támadnának vele. Ebben most a feketeség, és a kusza elméje is partner, mert ahelyett, hogy a félreértésből összekuszálódott szálakra kerülő csomó szorosabbá válna attól, hogy ráncigálja, szépen kioldódik, és vele együtt oldódik meg a Yilltih és Tea hasonlósága közti probléma is. Egy öleléssel kér bocsánatot, majd egy utolsó, lágy mosolyt követően vissza is megy Maihoz és Pashthrához. Ott néhány pillanatig ide-oda vándorol a tekintete Norennar és Mai között, de nem próbálja meg megérteni azt a rejtett harcot, ami most kettejük között zajlik.
Közben visszaülve Mai mellé, játékosan vigyorodik el, mikor barátnője úgy fenyegeti meg a mélységit az átkaival, mintha ő egy bármikor bevethető, néha magától elsülő fegyver volna. Nem ágáll ez ellen, hadd tudja csak meg barátja is, hogy ő bizony veszélyes.
Mai túlzott gondoskodása azonban most őt is meglepi kissé, értetlenül pislog vissza a kék szemekre, majd a szabadkozva felemelt kezekre, de végül csak kuncog egyet.*
- Jól vagyok ühüm, de lehet, hogy szomjas is. Amúgy semmi baj nem történt, csak kiderült, hogy Norennar kedvese olyan gyönyörű, mint egy félistennő… *Hümment, majd elgondolkodva néz körbe, hogy mit lehet meginni, de sokáig nem kell keresgélnie, mert Pashthra meg is kínálja pálinkával, amiért oda is mászik a fiúhoz közel, hogy elvegye tőle. Ha megkapja, jó nagyot húz bele az üvegbe, amitől az erős szesz okozta grimaszok nem maradnak el, és az arca is annak rendje és módja szerint vörösödik ki, ahogy kell.*
- Ugh, honnan van ilyenetek? Te hoztad, Mai? *Pillant vissza a lányra kíváncsian, majd még egy kortyot iszik, aztán tovább is adja az üvegcsét annak, aki kéri. Ha senki nem veszi el tőle, akkor rácsavarja a kupakot, és leteszi csak valahová.*
- Amúgy neked honnan van a kardod? *Kérdezi Pashthrát, ha már közel került hozzá, de miközben érdeklődik, vissza is húzódik Mai mellé, hisz amennyi simogatást és cirógatást kapott tőle az elmúlt egy-két órácskában, egyértelművé tette a számára, hogy ott, mellette lenni a legjobb.*
- Én a saját pénzemből vettem az enyémet, amit lószar lapátolásával kerestem. Umm, nagyjából… *Meséli el szemrebbenés nélkül a történetet.* Azóta csak egyszer használtam, de abban a harcban, nos… az nem ért jó véget. *Szívesen fűzné tovább a kérdéseit olyan irányba, hogy ölt-e már a harcos, és ha igen, akkor hányszor és miért, de pótanyukája jelenléte valamiért arra ösztökéli, hogy ne tegye. Rá is pillant Maira, ártatlanul pislog párat, aztán inkább megelégszik ennyivel, már ha kap válaszokat.*
*Hogy miért, az talán hagy némi megmagyarázni valót maga után, de hála Norennarnak, még azelőtt sikerül elásni azt a bizonyos csatabárdot, hogy igazán egymásra támadnának vele. Ebben most a feketeség, és a kusza elméje is partner, mert ahelyett, hogy a félreértésből összekuszálódott szálakra kerülő csomó szorosabbá válna attól, hogy ráncigálja, szépen kioldódik, és vele együtt oldódik meg a Yilltih és Tea hasonlósága közti probléma is. Egy öleléssel kér bocsánatot, majd egy utolsó, lágy mosolyt követően vissza is megy Maihoz és Pashthrához. Ott néhány pillanatig ide-oda vándorol a tekintete Norennar és Mai között, de nem próbálja meg megérteni azt a rejtett harcot, ami most kettejük között zajlik.
Közben visszaülve Mai mellé, játékosan vigyorodik el, mikor barátnője úgy fenyegeti meg a mélységit az átkaival, mintha ő egy bármikor bevethető, néha magától elsülő fegyver volna. Nem ágáll ez ellen, hadd tudja csak meg barátja is, hogy ő bizony veszélyes.
Mai túlzott gondoskodása azonban most őt is meglepi kissé, értetlenül pislog vissza a kék szemekre, majd a szabadkozva felemelt kezekre, de végül csak kuncog egyet.*
- Jól vagyok ühüm, de lehet, hogy szomjas is. Amúgy semmi baj nem történt, csak kiderült, hogy Norennar kedvese olyan gyönyörű, mint egy félistennő… *Hümment, majd elgondolkodva néz körbe, hogy mit lehet meginni, de sokáig nem kell keresgélnie, mert Pashthra meg is kínálja pálinkával, amiért oda is mászik a fiúhoz közel, hogy elvegye tőle. Ha megkapja, jó nagyot húz bele az üvegbe, amitől az erős szesz okozta grimaszok nem maradnak el, és az arca is annak rendje és módja szerint vörösödik ki, ahogy kell.*
- Ugh, honnan van ilyenetek? Te hoztad, Mai? *Pillant vissza a lányra kíváncsian, majd még egy kortyot iszik, aztán tovább is adja az üvegcsét annak, aki kéri. Ha senki nem veszi el tőle, akkor rácsavarja a kupakot, és leteszi csak valahová.*
- Amúgy neked honnan van a kardod? *Kérdezi Pashthrát, ha már közel került hozzá, de miközben érdeklődik, vissza is húzódik Mai mellé, hisz amennyi simogatást és cirógatást kapott tőle az elmúlt egy-két órácskában, egyértelművé tette a számára, hogy ott, mellette lenni a legjobb.*
- Én a saját pénzemből vettem az enyémet, amit lószar lapátolásával kerestem. Umm, nagyjából… *Meséli el szemrebbenés nélkül a történetet.* Azóta csak egyszer használtam, de abban a harcban, nos… az nem ért jó véget. *Szívesen fűzné tovább a kérdéseit olyan irányba, hogy ölt-e már a harcos, és ha igen, akkor hányszor és miért, de pótanyukája jelenléte valamiért arra ösztökéli, hogy ne tegye. Rá is pillant Maira, ártatlanul pislog párat, aztán inkább megelégszik ennyivel, már ha kap válaszokat.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-23 17:02:07
Üzenet elküldve: 2025-09-23 17:02:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Kellemesen meglepődik. Mert reménykedni, de legbelül azért inkább arra számított, hogy valaki visszakérdez. Úgy tűnik viszont, hogy mindenki veszi a lapot, vagy minimum úgy tesz.
Nem tudja, mekkora a dolog tétje. Meglehet - talán valószínű - hogy semekkora. Ott és akkor elhitte Raymondnak, hogy valaki figyeli őket, ám utólag felmerül benne, hogy talán csak megérzés állhatott a dolog mögött.
Egy kis paranoia mindenesetre egészséges dolog, és az sem árt, hogy tesztelte kicsit társait. Úgy tűnik, valamennyire bízhat benne, hogy ha kell, képesek követni egy stratégiát.*
~Kezdetnek nem rossz.~
*Lassacskán kiérnek a mocsárból, ami számára mindenképpen üdvös fejlemény. A köd nem ment sehová, de lélegezni könnyebb, és a talaj sem olyan ingatag. Fák jelennek meg; az általuk kínált rejtekhely egy esetleges támadónak meglehet, több menedéket kínál, mint nekik.
Ez az érzés csak tovább nő, ahogy egy elhagyatott tábor bontakozik ki előttük. A biztonság érzete helyett inkább gyanút kelt.*
~Nehéz lesz az őrködés. A fák között könnyű dolog közel osonni.~
*Nem tudja, egyedül vannak-e. Kétli, hogy bárki ilyen hosszasan követte volna őket, még ha egy bizonyos ponton le is hallgatták őket. Ám ha ő akarna rajtaütést tervezni, biztos itt tenné, és meglehet, van valaki a fák között.*
-Egyetértek, pihenjünk.
*Látja a többieken, hogy már lankadnak; ő maga sem csattan ki az energiától, ám tűrőhatárának közelében sincs. Mielőtt viszont lepihennének, időt kell szakítani pár dologra. Innentől lényegesen halkabban beszél.*
-Előbb viszont nézzünk körül. Inkább most tudjuk meg, ha valami bujkál a fák között. Tharával ketten teszünk egy kört, addig gyűjtsetek tüzifát, de ne menjetek olyan messzire, hogy már nem látjátok a táborhelyet. Így ha eltájolódunk, a hangotok alapján visszatalálhatunk.
*Nem azért választja Tharát, mert annyira kedvelné, hanem mert saját magát leszámítva a legkevésbé fáradt, lát a sötétben, és a méretétől adódóan talán könnyebben is mozog a fák között.*
-És még valami. Maradjatok együtt. Kétlem, hogy valami itt leselkedik, de inkább ne kockáztassunk.
*Ezután a maga részéről ha senki sem ellenkezik hangosan - és persze ha Micathara beleegyezik a feladatba - pontosan úgy tesz, ahogy ígérte. Alaposan, módszeresen ellenőrzi az őket körülvevő, sűrűn benőtt területet. Nem megy túl messzire, hallótávolságon belül marad. Táskáját és hajítódárdáit hátrahagyta, itt inkább csak a mozgást nehezítenék.
Ha olyan rejtekhelyet talál, ahonnan a táborra is jól rá lehet látni, igyekszik megjegyezni a hollétét, hátha jó lehet őrposztnak. Amennyiben továbbra is az a terv, hogy a tűzzel próbálják idecsalogatni az esetlegesen itt levő orkokat, mindenképp jól jöhet egy rejtett őrszem.
Ha nem talál semmi fenyegetést, egy idő után visszatér, és ezt jelzi a többieknek is.*
*Kellemesen meglepődik. Mert reménykedni, de legbelül azért inkább arra számított, hogy valaki visszakérdez. Úgy tűnik viszont, hogy mindenki veszi a lapot, vagy minimum úgy tesz.
Nem tudja, mekkora a dolog tétje. Meglehet - talán valószínű - hogy semekkora. Ott és akkor elhitte Raymondnak, hogy valaki figyeli őket, ám utólag felmerül benne, hogy talán csak megérzés állhatott a dolog mögött.
Egy kis paranoia mindenesetre egészséges dolog, és az sem árt, hogy tesztelte kicsit társait. Úgy tűnik, valamennyire bízhat benne, hogy ha kell, képesek követni egy stratégiát.*
~Kezdetnek nem rossz.~
*Lassacskán kiérnek a mocsárból, ami számára mindenképpen üdvös fejlemény. A köd nem ment sehová, de lélegezni könnyebb, és a talaj sem olyan ingatag. Fák jelennek meg; az általuk kínált rejtekhely egy esetleges támadónak meglehet, több menedéket kínál, mint nekik.
Ez az érzés csak tovább nő, ahogy egy elhagyatott tábor bontakozik ki előttük. A biztonság érzete helyett inkább gyanút kelt.*
~Nehéz lesz az őrködés. A fák között könnyű dolog közel osonni.~
*Nem tudja, egyedül vannak-e. Kétli, hogy bárki ilyen hosszasan követte volna őket, még ha egy bizonyos ponton le is hallgatták őket. Ám ha ő akarna rajtaütést tervezni, biztos itt tenné, és meglehet, van valaki a fák között.*
-Egyetértek, pihenjünk.
*Látja a többieken, hogy már lankadnak; ő maga sem csattan ki az energiától, ám tűrőhatárának közelében sincs. Mielőtt viszont lepihennének, időt kell szakítani pár dologra. Innentől lényegesen halkabban beszél.*
-Előbb viszont nézzünk körül. Inkább most tudjuk meg, ha valami bujkál a fák között. Tharával ketten teszünk egy kört, addig gyűjtsetek tüzifát, de ne menjetek olyan messzire, hogy már nem látjátok a táborhelyet. Így ha eltájolódunk, a hangotok alapján visszatalálhatunk.
*Nem azért választja Tharát, mert annyira kedvelné, hanem mert saját magát leszámítva a legkevésbé fáradt, lát a sötétben, és a méretétől adódóan talán könnyebben is mozog a fák között.*
-És még valami. Maradjatok együtt. Kétlem, hogy valami itt leselkedik, de inkább ne kockáztassunk.
*Ezután a maga részéről ha senki sem ellenkezik hangosan - és persze ha Micathara beleegyezik a feladatba - pontosan úgy tesz, ahogy ígérte. Alaposan, módszeresen ellenőrzi az őket körülvevő, sűrűn benőtt területet. Nem megy túl messzire, hallótávolságon belül marad. Táskáját és hajítódárdáit hátrahagyta, itt inkább csak a mozgást nehezítenék.
Ha olyan rejtekhelyet talál, ahonnan a táborra is jól rá lehet látni, igyekszik megjegyezni a hollétét, hátha jó lehet őrposztnak. Amennyiben továbbra is az a terv, hogy a tűzzel próbálják idecsalogatni az esetlegesen itt levő orkokat, mindenképp jól jöhet egy rejtett őrszem.
Ha nem talál semmi fenyegetést, egy idő után visszatér, és ezt jelzi a többieknek is.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:42:32
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:42:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Figyelmesen hallgatja a nőt, és bár láthatóan meglepi, hogy az egész csak illúzió, mégis érzi magában ugyan azt a hatást, mint amikor a kancsós varázslatot alkalmazza, ezért tudja, hogy nem egyszerű elmetrükk, hanem tényleg csinált valamit. Nem tudja, hogy valóban csak az elme átverése lenne, viszont több esze van annál, hogy kételkedni kezdjen a nála sokkal gyakorlotabb, és nagyobb tudású szavaiban. Épp ezért készségesen elhiszi Mainak amit mond, és megjegyzi, hogy ezzel óvatosan kell bánjon. Viszont kap egy ígéretet, amitől felcsillan a szeme. Az egyértelműen igaz, és valóságos, úgyhogy bizonyosan hasznos is. *
- Nagyon köszönöm! * Válaszol egyből, majd így, hogy figyelmeztetve lett a korábbi varázslat esetleges hátrányaira, gyorsan beleiszik megint a pálinkába, biztos ami biztos alapon. Így könnyebben is megy neki a mesélés, ahogy megoszt a múltjából egy szeletet. Belsőséges, furcsa dolog ez. Nem szeret magáról, és az átélt dolgokról beszélni, de úgy érzi, hogy ez a legkevesebb, amit most tehet.
Ahogy befejezi a történetet, látja, hogy meghatja a nőt. Próbál olyan választ találni, amivel nem fogja magára haragítani, vagy elidegeníteni magától egy kialakulóban lévő belsőséges kapcsolatot, valakit, akire később talán még barátként is tudna hivatkozni. Szerencsére megmenti őket a visszatérő Norenarral, aki ezúttal magával hozza a hisztis lányt is. *
- Majd elmesélem azt is. * Ígéri halkan, és ha teheti, megpaskolja a tanító kézfejét. * Nem tudom, hogy mennyire zavarná a halálról való beszélgetés. Lehet, hogy valami könnyebb dolog kellene most.
* Mondja, mintha lenne esze, és valamennyi tapasztalat a háta mögött. A korábbi viselkedés, és mostani kirohanás után, hiába tűnik idősebbnek nála fizikailag, nem tud nem gyerekként gondolni a mélységi barátnőjére. Alig láthatóan megborzong ettől, és próbálja inkább valami másra terelni a gondolatait. *
- Örülök, hogy megbeszéltétek. * Mosolyog inkább a társaságra, és felemeli az üveget, amin eddig ketten osztozkodtak. *
- Pálinkát? * Ajánlja fel a többieknek is, bár nem ő hozta, és emiatt bűnbánóan néz a mellette ülő nőre. * Az íze alapján grappa, de abból a jobbik fajta.
* Figyelmesen hallgatja a nőt, és bár láthatóan meglepi, hogy az egész csak illúzió, mégis érzi magában ugyan azt a hatást, mint amikor a kancsós varázslatot alkalmazza, ezért tudja, hogy nem egyszerű elmetrükk, hanem tényleg csinált valamit. Nem tudja, hogy valóban csak az elme átverése lenne, viszont több esze van annál, hogy kételkedni kezdjen a nála sokkal gyakorlotabb, és nagyobb tudású szavaiban. Épp ezért készségesen elhiszi Mainak amit mond, és megjegyzi, hogy ezzel óvatosan kell bánjon. Viszont kap egy ígéretet, amitől felcsillan a szeme. Az egyértelműen igaz, és valóságos, úgyhogy bizonyosan hasznos is. *
- Nagyon köszönöm! * Válaszol egyből, majd így, hogy figyelmeztetve lett a korábbi varázslat esetleges hátrányaira, gyorsan beleiszik megint a pálinkába, biztos ami biztos alapon. Így könnyebben is megy neki a mesélés, ahogy megoszt a múltjából egy szeletet. Belsőséges, furcsa dolog ez. Nem szeret magáról, és az átélt dolgokról beszélni, de úgy érzi, hogy ez a legkevesebb, amit most tehet.
Ahogy befejezi a történetet, látja, hogy meghatja a nőt. Próbál olyan választ találni, amivel nem fogja magára haragítani, vagy elidegeníteni magától egy kialakulóban lévő belsőséges kapcsolatot, valakit, akire később talán még barátként is tudna hivatkozni. Szerencsére megmenti őket a visszatérő Norenarral, aki ezúttal magával hozza a hisztis lányt is. *
- Majd elmesélem azt is. * Ígéri halkan, és ha teheti, megpaskolja a tanító kézfejét. * Nem tudom, hogy mennyire zavarná a halálról való beszélgetés. Lehet, hogy valami könnyebb dolog kellene most.
* Mondja, mintha lenne esze, és valamennyi tapasztalat a háta mögött. A korábbi viselkedés, és mostani kirohanás után, hiába tűnik idősebbnek nála fizikailag, nem tud nem gyerekként gondolni a mélységi barátnőjére. Alig láthatóan megborzong ettől, és próbálja inkább valami másra terelni a gondolatait. *
- Örülök, hogy megbeszéltétek. * Mosolyog inkább a társaságra, és felemeli az üveget, amin eddig ketten osztozkodtak. *
- Pálinkát? * Ajánlja fel a többieknek is, bár nem ő hozta, és emiatt bűnbánóan néz a mellette ülő nőre. * Az íze alapján grappa, de abból a jobbik fajta.
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:24:36
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:24:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Halkan nevet fel, majd legyint egyet.*
- Úgy lehet engem is felzaklatna, amit látok.
*Könnyedebbnek érzi magát, ő is oldódott valamelyest a társaságban, annak ellenére, hogy nem sokkal messzebb éppen Nori hangját hallja, ráadásul egyre tisztábban és emelkedettebben. Le is olvad a jókedv, de csak látszólag. Amíg nem borul lángokba a mocsár némi kántálás után, vagy nem hasítja ketté a mélységit a mesterkardjával, addig olyan nagy baj nem lehet. Muszáj hátrálnia kicsit, ha aggódik is, meg kell vívja a saját harcait a lány. Amaz az övéiről általában amúgysem tud, vagy nem érdekli, talán neki sem kellene belevonódnia jobban a kelleténél.
Figyelmét próbálja teljes egészében Pashthrának áldozni. *
- Úgy tudom, csak illúzió. A leirat úgy szól, hogy nem érzel szomjúságot, nem pedig úgy, hogy valóban oltja. Óvatosan bánj vele, ha kitartóbb is leszel tőle, végestelen végig biztosan nem lehet vele kihúzni. De úgyis megtanítom neked azt is, amit tőlem láttál, az tényleg víz. *Egészen kedve lett fecsegni is, a tanítás neki olyasvalami, ami mindig feléleszti benne a jókedvet és a további tettrekészséget. De most ő halkul el és figyeli a történetet, ami bár tényleg igen színes, elképed tőle. A világ sokkal véresebb, mint amennyit ő bármikor is gondolt róla, erre minduntalan rájön, főleg, ha harcosokkal beszélget. Szerencse, hogy ismer közülük olyat, akik jó oldalon állnak, s nem csak ontják a vért, hanem védenek is. Bár csak a szimpátiája miatt gondol erre, hiszen amaz most vallotta be, hogy nem egy jó embernek dolgozott.*
- Ó, ez rettenetes. *Majdnem elakad a szava is, hiába volt eddig nagy kedve azok megformálásához.* - Hogy bírod ezt…? A halált. *Tudja jól, hogy edzettebb a lelkük e téren, mint az övé, na de önként vállalkozni ilyesféle küldetésre… meg is borzong. A pálinkásüvegért nyúl, de még nem iszik bele.*
- Hogyan tanultad meg egyáltalán, hogy utána ne kísértsen folyton? Már, ha nem kísért… *Teszi fel újabb kérdését, majd a páros felé fordul, akiket mintha kicseréltek volna, úgy érkeznek vissza.*
- Félreértés? *Hunyorít, majd Norennarra tekint, aki nem átall beszólni neki, amit ennek fényében talán meg is érdemel. Épp ezért, csak pimaszul felé mutatja az üveget, mintha csak rá inna, s jól meg is húzza, aztán leteszi újra a földre, hogy más is megtehesse ugyanezt.*
- Szerencséd. *Harap rá ajkára, majd Nori felé pillant.* - Kevesebbért is szórt már átkot. *Nem teszi fel a kérdést még mindig, ami már rég megérett benne.*
- Jól vagy, Szívem? *Természetesen a feketeségnek szól, nem a sötételfnek.* - Nem vagy éhes… szomjas? *Behunyja a szemeit, mikor ráeszmél, hogy nem kellene úgy viseltetnie az irányába, mintha az egyik árvája lenne. Fel is teszi a kezét védekezőleg egy pillanatra, hogy ez a kérdés el sem hangzott, majd hátrébb dől, s tenyerén támaszkodik meg maga mögött.*
*Halkan nevet fel, majd legyint egyet.*
- Úgy lehet engem is felzaklatna, amit látok.
*Könnyedebbnek érzi magát, ő is oldódott valamelyest a társaságban, annak ellenére, hogy nem sokkal messzebb éppen Nori hangját hallja, ráadásul egyre tisztábban és emelkedettebben. Le is olvad a jókedv, de csak látszólag. Amíg nem borul lángokba a mocsár némi kántálás után, vagy nem hasítja ketté a mélységit a mesterkardjával, addig olyan nagy baj nem lehet. Muszáj hátrálnia kicsit, ha aggódik is, meg kell vívja a saját harcait a lány. Amaz az övéiről általában amúgysem tud, vagy nem érdekli, talán neki sem kellene belevonódnia jobban a kelleténél.
Figyelmét próbálja teljes egészében Pashthrának áldozni. *
- Úgy tudom, csak illúzió. A leirat úgy szól, hogy nem érzel szomjúságot, nem pedig úgy, hogy valóban oltja. Óvatosan bánj vele, ha kitartóbb is leszel tőle, végestelen végig biztosan nem lehet vele kihúzni. De úgyis megtanítom neked azt is, amit tőlem láttál, az tényleg víz. *Egészen kedve lett fecsegni is, a tanítás neki olyasvalami, ami mindig feléleszti benne a jókedvet és a további tettrekészséget. De most ő halkul el és figyeli a történetet, ami bár tényleg igen színes, elképed tőle. A világ sokkal véresebb, mint amennyit ő bármikor is gondolt róla, erre minduntalan rájön, főleg, ha harcosokkal beszélget. Szerencse, hogy ismer közülük olyat, akik jó oldalon állnak, s nem csak ontják a vért, hanem védenek is. Bár csak a szimpátiája miatt gondol erre, hiszen amaz most vallotta be, hogy nem egy jó embernek dolgozott.*
- Ó, ez rettenetes. *Majdnem elakad a szava is, hiába volt eddig nagy kedve azok megformálásához.* - Hogy bírod ezt…? A halált. *Tudja jól, hogy edzettebb a lelkük e téren, mint az övé, na de önként vállalkozni ilyesféle küldetésre… meg is borzong. A pálinkásüvegért nyúl, de még nem iszik bele.*
- Hogyan tanultad meg egyáltalán, hogy utána ne kísértsen folyton? Már, ha nem kísért… *Teszi fel újabb kérdését, majd a páros felé fordul, akiket mintha kicseréltek volna, úgy érkeznek vissza.*
- Félreértés? *Hunyorít, majd Norennarra tekint, aki nem átall beszólni neki, amit ennek fényében talán meg is érdemel. Épp ezért, csak pimaszul felé mutatja az üveget, mintha csak rá inna, s jól meg is húzza, aztán leteszi újra a földre, hogy más is megtehesse ugyanezt.*
- Szerencséd. *Harap rá ajkára, majd Nori felé pillant.* - Kevesebbért is szórt már átkot. *Nem teszi fel a kérdést még mindig, ami már rég megérett benne.*
- Jól vagy, Szívem? *Természetesen a feketeségnek szól, nem a sötételfnek.* - Nem vagy éhes… szomjas? *Behunyja a szemeit, mikor ráeszmél, hogy nem kellene úgy viseltetnie az irányába, mintha az egyik árvája lenne. Fel is teszi a kezét védekezőleg egy pillanatra, hogy ez a kérdés el sem hangzott, majd hátrébb dől, s tenyerén támaszkodik meg maga mögött.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:56:57
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar áll, figyel, de a homloka finoman ráncolódik. Még mindig nem teljesen érti, miről beszél a feketeség, a neveket és a történetet nehezen illeszti össze. Annyit azért sejt, hogy a lány újra megpróbálja valamihez kötni a látottakat, hogy értelmet találjon a saját zűrzavarában. Holott valószínű, hogy még mindig csak egy szerencsétlen véletlenről van szó. Mindenesetre a mélységi már nem érzi feladatának, hogy a démonok helyett is magyarázkodjon. Egy ennyire sűrű napra már bőven elég volt saját magát kimagyaráznia ebből a helyzetből. Ennek a félreértésnek a terhét már hordozza más.
A következő pillanatban bűntudatos pislogás érkezik, amiből kiolvasható az ölelés szándéka. Norennar nem tiltakozik. Bár előbb játékosan, némi szemrehányást színlelve megforgatja szemeit, s csak aztán tárja szét karjait, hogy befogadja az érkező ölelést. Ahogy Nori hozzá simul, Norennar röviden meg is lapogatja a hátát, majd amíg a feketeség el nem húzódik, finoman, inkább nyugtató jelleggel a lány lapockáját simogatja.*
- Nem haragszom.
*Mondja halkan, a tőle telhető legkellemesebb és legmegnyugtatóbb hangnemben. Ahogy Nori elhúzódik, a mélységi visszaengedi karjait az oldalához. Figyeli, ahogy a lány mosolyogva ejti ki Thea nevét, majd csuklyáját hátravetve visszaindul a tűzhöz. Norennar egy rövid, helyeslő bólintással nyugtázza a mind a kedvese szépségére, mind a visszatérésre vonatkozó kijelentést.
Szokásos nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt vissza a többiekhez. Visszaérve a tábortűzhöz ismét elfoglalja korábbi helyét. Pipáját felveszi a kövek mellől, ujj közt forgatja, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy a parázs bizony teljesen kihűlt. Az apró hamumaradvány szürkén pereg ki a fejéből.
Ennek örömére, vagyis inkább bánatára megenged magának egy újabb keserű sóhajt. Tekintetét aztán Mai felé emeli. Bár csak futólag, de hallotta a nő válaszát a korábbi kérdésére és meg is jegyezte azt. A szeme sarkában egy pillanatra játékos fény villan, a komorság oldódik benne.*
- Több vasat a tűzben, mi?
*Szól oda a nőnek, hangjában érezhető a számonkérés. Persze bőven van benne annyi élc és játékos csipkelődés is, amennyi ahhoz kell, hogy ne kérdésérének teljes mértékben elvegye a komoly élét. A helyzet közte és Nori között tisztázódott, szóval legfőbb ideje, hogy tisztára mossa becsületét is. Ha nem is ünnepélyesen, de legalább humorral igyekszik helyére tenni a dolgokat.
Az este így lassan visszatér a korábbi ritmusába. A tűz pattog, a hangulat ismét elég oldott ahhoz, hogy a paranoiás ember újból a mocsár zajaira tudjon koncentrálni. Norennar karjai a térdén pihennek, ujjai közt pipáját forgatva, mintha azon gondolkodna, hogy újra megtöltse-e.*
*Norennar áll, figyel, de a homloka finoman ráncolódik. Még mindig nem teljesen érti, miről beszél a feketeség, a neveket és a történetet nehezen illeszti össze. Annyit azért sejt, hogy a lány újra megpróbálja valamihez kötni a látottakat, hogy értelmet találjon a saját zűrzavarában. Holott valószínű, hogy még mindig csak egy szerencsétlen véletlenről van szó. Mindenesetre a mélységi már nem érzi feladatának, hogy a démonok helyett is magyarázkodjon. Egy ennyire sűrű napra már bőven elég volt saját magát kimagyaráznia ebből a helyzetből. Ennek a félreértésnek a terhét már hordozza más.
A következő pillanatban bűntudatos pislogás érkezik, amiből kiolvasható az ölelés szándéka. Norennar nem tiltakozik. Bár előbb játékosan, némi szemrehányást színlelve megforgatja szemeit, s csak aztán tárja szét karjait, hogy befogadja az érkező ölelést. Ahogy Nori hozzá simul, Norennar röviden meg is lapogatja a hátát, majd amíg a feketeség el nem húzódik, finoman, inkább nyugtató jelleggel a lány lapockáját simogatja.*
- Nem haragszom.
*Mondja halkan, a tőle telhető legkellemesebb és legmegnyugtatóbb hangnemben. Ahogy Nori elhúzódik, a mélységi visszaengedi karjait az oldalához. Figyeli, ahogy a lány mosolyogva ejti ki Thea nevét, majd csuklyáját hátravetve visszaindul a tűzhöz. Norennar egy rövid, helyeslő bólintással nyugtázza a mind a kedvese szépségére, mind a visszatérésre vonatkozó kijelentést.
Szokásos nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt vissza a többiekhez. Visszaérve a tábortűzhöz ismét elfoglalja korábbi helyét. Pipáját felveszi a kövek mellől, ujj közt forgatja, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy a parázs bizony teljesen kihűlt. Az apró hamumaradvány szürkén pereg ki a fejéből.
Ennek örömére, vagyis inkább bánatára megenged magának egy újabb keserű sóhajt. Tekintetét aztán Mai felé emeli. Bár csak futólag, de hallotta a nő válaszát a korábbi kérdésére és meg is jegyezte azt. A szeme sarkában egy pillanatra játékos fény villan, a komorság oldódik benne.*
- Több vasat a tűzben, mi?
*Szól oda a nőnek, hangjában érezhető a számonkérés. Persze bőven van benne annyi élc és játékos csipkelődés is, amennyi ahhoz kell, hogy ne kérdésérének teljes mértékben elvegye a komoly élét. A helyzet közte és Nori között tisztázódott, szóval legfőbb ideje, hogy tisztára mossa becsületét is. Ha nem is ünnepélyesen, de legalább humorral igyekszik helyére tenni a dolgokat.
Az este így lassan visszatér a korábbi ritmusába. A tűz pattog, a hangulat ismét elég oldott ahhoz, hogy a paranoiás ember újból a mocsár zajaira tudjon koncentrálni. Norennar karjai a térdén pihennek, ujjai közt pipáját forgatva, mintha azon gondolkodna, hogy újra megtöltse-e.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:43:39
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:43:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Nori újra a tüzet szítja, de ez már nem a tenyereiből, hanem a lelkéből fakad, és olyan hevesen ég, hogy azt már nem fogja tudni egyszerűen, fél kulacs vízzel eloltani senki, még Norennar sem. Csak beszél, beszél és beszél egyre hangosabban. Akárhányszor próbál meg az apró, lélegzetvételnyi szünetekbe kapaszkodva megszólalni a férfi, nem hagyja. Ennek ellenére talán megvan az előnye is annak, hogy a feketeség kibeszéli magából felháborodásának okát, mely nem szerelmi bánat, nem csalódás, csupán egy nagyon szerencsétlen félreértés, egy kísérteties hasonlóság, melyet az ő sérült elméje egyként, ugyanazként kezel. A két meseszép, női alak a képzeletében összeforr, eggyé válik, és így mosódik össze minden hozzájuk kapcsolódó történet is, melyet a saját átiratában vág Norennar fejéhez sorban, egészen addig, míg meg nem szeppen a hirtelen felcsattanó, erélyes hangtól. Egészen hirtelen hallgat el, és csak riadtan pislog az őt figyelő, szürkés szemekbe. A tüdejében ragadt levegőt csak akkor meri kifújni, mikor elhangzik a következő, már lágy, kérlelő szó.
Ahogy Norennar még egy lépést közelebb lép, talán már csak néhány centiméter választja el őket egymástól, de a mélységi közelsége annak ellenére, hogy rá haragszik, valahogy mégis megnyugtatóan hat rá, mintha volna valamiféle vékony aurája, melybe bekerülve átjárja őt egy furcsa, groteszk biztonságérzet, amiről elképzelni sem tudja, hogy miből fakadhat.*
- Megnyugodtam. Mondd… *Szavait halkan formálja meg, és suttogja maga elé, miközben a földet kezdi bámulni. Hallgatja a magyarázatot, amit a dacossága okán először nem akar elhinni, de legbelül ő is érzi, hogy Norennar nem hazudik neki. Amikor meghallja azt a női nevet, újra felkapja a fejét, mintha csak villámcsapásként tudatosulna benne, hogy mennyire félreértett mindent, és a két nő személye úgy válik külön lelki szemei előtt, mintha csak egy papírlapot tépett volna ketté.*
- Thea? *Kérdezi, miközben tekintete mindenféle értelmet nélkülöz mindaddig, míg az agya fel nem tudja dolgozni az információt, és szépen lassan ugyan, de összerakja a helyes képet, ahogy Norennar elmeséli a történetét a nőről, a vele való kapcsolatáról, és arról, hogy semmi köze nincs semmiféle félistenhez..*
- De akkor… ő nem is Yillith? De hát ugyanolyanok! Ó, baszd meg… Aki átvert, az nem te vagy, hanem az a démon picsa. Lefogadom, hogy ezt direkt csinálta velem. *A fejét csóválja, és talán a helyes konklúzió nem az, ha Norennar helyett most Sa'Tereth félistenét hibáztatja azért, mert összekuszálta a dolgokat, de a mostani ellentétet legalább megoldja.*
- Ne haragudj rám! *Pislog bűntudatosan, majd, ha hagyja, akkor meg is öleli barátját, de kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Thea tényleg gyönyörű *elmosolyodik.* Menjünk vissza! *Azzal lehajtja a csuklyát a fejéről, és visszamegy Maihoz és Pashthrához, reménykedve abban, hogy Norennar is követi.*
- Minden rendben, csak egy félreértés volt. Norennar nem csinált semmi rosszat. *Vallja be társainak, hogy hibázott, ami Mai számára talán meglepő lehet, mert még ilyet sem láthatott nagyon soha a feketeségtől. Hogy a vérkötelék dolgozik serényen, vagy a sötételf van ilyen jó hatással rá, azt viszont már csak az istenek tudhatják.*
*Nori újra a tüzet szítja, de ez már nem a tenyereiből, hanem a lelkéből fakad, és olyan hevesen ég, hogy azt már nem fogja tudni egyszerűen, fél kulacs vízzel eloltani senki, még Norennar sem. Csak beszél, beszél és beszél egyre hangosabban. Akárhányszor próbál meg az apró, lélegzetvételnyi szünetekbe kapaszkodva megszólalni a férfi, nem hagyja. Ennek ellenére talán megvan az előnye is annak, hogy a feketeség kibeszéli magából felháborodásának okát, mely nem szerelmi bánat, nem csalódás, csupán egy nagyon szerencsétlen félreértés, egy kísérteties hasonlóság, melyet az ő sérült elméje egyként, ugyanazként kezel. A két meseszép, női alak a képzeletében összeforr, eggyé válik, és így mosódik össze minden hozzájuk kapcsolódó történet is, melyet a saját átiratában vág Norennar fejéhez sorban, egészen addig, míg meg nem szeppen a hirtelen felcsattanó, erélyes hangtól. Egészen hirtelen hallgat el, és csak riadtan pislog az őt figyelő, szürkés szemekbe. A tüdejében ragadt levegőt csak akkor meri kifújni, mikor elhangzik a következő, már lágy, kérlelő szó.
Ahogy Norennar még egy lépést közelebb lép, talán már csak néhány centiméter választja el őket egymástól, de a mélységi közelsége annak ellenére, hogy rá haragszik, valahogy mégis megnyugtatóan hat rá, mintha volna valamiféle vékony aurája, melybe bekerülve átjárja őt egy furcsa, groteszk biztonságérzet, amiről elképzelni sem tudja, hogy miből fakadhat.*
- Megnyugodtam. Mondd… *Szavait halkan formálja meg, és suttogja maga elé, miközben a földet kezdi bámulni. Hallgatja a magyarázatot, amit a dacossága okán először nem akar elhinni, de legbelül ő is érzi, hogy Norennar nem hazudik neki. Amikor meghallja azt a női nevet, újra felkapja a fejét, mintha csak villámcsapásként tudatosulna benne, hogy mennyire félreértett mindent, és a két nő személye úgy válik külön lelki szemei előtt, mintha csak egy papírlapot tépett volna ketté.*
- Thea? *Kérdezi, miközben tekintete mindenféle értelmet nélkülöz mindaddig, míg az agya fel nem tudja dolgozni az információt, és szépen lassan ugyan, de összerakja a helyes képet, ahogy Norennar elmeséli a történetét a nőről, a vele való kapcsolatáról, és arról, hogy semmi köze nincs semmiféle félistenhez..*
- De akkor… ő nem is Yillith? De hát ugyanolyanok! Ó, baszd meg… Aki átvert, az nem te vagy, hanem az a démon picsa. Lefogadom, hogy ezt direkt csinálta velem. *A fejét csóválja, és talán a helyes konklúzió nem az, ha Norennar helyett most Sa'Tereth félistenét hibáztatja azért, mert összekuszálta a dolgokat, de a mostani ellentétet legalább megoldja.*
- Ne haragudj rám! *Pislog bűntudatosan, majd, ha hagyja, akkor meg is öleli barátját, de kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Thea tényleg gyönyörű *elmosolyodik.* Menjünk vissza! *Azzal lehajtja a csuklyát a fejéről, és visszamegy Maihoz és Pashthrához, reménykedve abban, hogy Norennar is követi.*
- Minden rendben, csak egy félreértés volt. Norennar nem csinált semmi rosszat. *Vallja be társainak, hogy hibázott, ami Mai számára talán meglepő lehet, mert még ilyet sem láthatott nagyon soha a feketeségtől. Hogy a vérkötelék dolgozik serényen, vagy a sötételf van ilyen jó hatással rá, azt viszont már csak az istenek tudhatják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319