Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Nem tudjuk, hogy milyen szerekkel élt az alacsonyabb főszereplőnk, de nagyon hatásos lehet. Az ingoványos vidéken megfulladó bajszosról, maguktól repülő bögrékről és kaparászó hangokról hallucinál.
De a sötételf hősünk meg tisztán hallja, ami a füléig eljut. És amit a szemével lát. Nem vitatkozik már, csupán ráhagyja a képzelődéseit megbízójára, és inkább a futóhomokok között szívinfarktust kapó banda főnökkel és az itt ragadt kísértettel foglalkozik. Meg azzal, aki az ajtóra véste fel a figyelmeztetést és persze a lánccal.
No, nem akarja ő sem azt, hogy a kezére kerüljön ez utóbbi. És legnagyobb sajnálatára kardjával nem sikerült kiszabadítania a végét. És próbálkozásait félbe hagyja néhány sürgős teendő miatt. Először is a naplóért, aminek megtalálására elindultak a gnómmal. Gyorsan a kezébe is adja és átélve milyen fontos lehet valaki számára ez, aki sokat dolgozott a lejegyzetelésein, aki kisebb expedíciót szervezett egy veszélyes környékre, nem akarja elrontani a pillanatot, ezért fel sem hozza azonnal a költségeket. Jól összeszoktak. Vele marad még egy kicsit és majd később eljön ennek is az ideje.*
-Mondd csak! Nem jut eszedbe semmi...
* Belekezdett volna a látomás körülírásába, de mire oda fordulna ismét a tudóshoz, az már ott sincs a szobában.*
~ Izgága alak.~
-Te vagy a halott. És a képen. Nem akarlak bántani, de pár dolog érdekelne. *kezd bele a nővel való csevegésbe reményei szerint* Sikerült rájönni a találós kérdés megfejtésére?
Elnézésedet kérem, ha bántó vádaskodásnak tűnik, de érdekel mi történt. "Pillanatnyi boldogságért, az örökké tartót ott hagyta minden este." Olyan, mintha a hűtlenségről beszélne. De ez szinte semmit meg nem magyaráz. De esetleg volt félre lépésed? Nem csak ismerted, de kötődtél is ahhoz a férfihoz.
* Visszanéz az ágyhoz rögzített vasra.*
A bilincs lehet nem csak eszköze a halálodnak, de jelképe is. Mint mikor szerelmünket magunkhoz kötjük. Ha a férjed volt, az nem magyarázná meg, hogy miért karmokkal véste fel a feliratot.
De ha egy csábító démon, akiért hűtlen szeretőként elárultad az uradat... *nézi, hogy vajon kap-e valami jelet, hogy jó felé kapiskál-e* Az eredarokról olvastam egy könyvet Kryantól. Állítólag imádják mások szenvedéseit. Egyfajta táplálék ez számukra. Talán ezért kényszerített bele a játékba, mely halálodhoz vezetett. A férfi hangja odakintről mintha nem dühös, hanem szórakozott lett volna.
Jó felé járok? Éjszakai pillangó vagy hűtlen szerető? De hát miért akkor a két csepp vér? A havi baj? Vagy a szüzesség elvesztése? Még mindig kevés amit tudok ahhoz, hogy összeálljon az egész kép.
* Ha lát a szekrényen kulcsot, akkor elfordítja. Ha nem, akkor nem tesz erőfeszítéseket bezárni Aezmoriant kíváncsisága csapdájába. Ám mind két esetben felveszi a földről a könyvet és elteszi a zsákjába.*
-Ha pusztán eltemetnénk, azzal megoldódna a gond? Szerintem neki igaza volt. *int fejével odabent rekedt felé* Talán tényleg nem olyan jólelkű a mi barátunk, hogy csupán egy temetésért idecsábítson egy papot.
Nagyobb esélyt adok arra, hogy eladta a lelkét. És azt remélte, ha másokét felkínálja, akkor megválthatja vele a sajátját.
* Maga is eltöpreng, hogy mióta lett ő ennyire híve a magas röptű gondolatoknak és az alaptalan találgatásoknak. És rájött, hogy világéletében azzal tűnt ki a sokaság közül, amit csinál. Nem azzal, amit gondol.*
-Ha nem haragszol, akkor először azért a temetést megejteném. Utána visszatérünk a megismerésedre.
* Ezzel ha akadály nem jelentkezik, akkor az ágyneműkbe csomagolva bepólyázgatja a földi maradványokat, kiviszi a tűzhöz az összeomlott konyhaszekrény maradékával és elhamvasztja. Miközben a lángok végzik a dolgukat, ő a fa tövében -ha létezik az, amiről a bajszos beszélt- egy sírgödröt ás alig egy láb mélyen, amibe majd szórhatja a csontokat egy kis hamuval.*
-Uram! Fogadd a lelkét, ki oly sötétben lelte halálát, mint a te birodalmad! Adj lelkének megnyugvást!
* Ha sikerül, akkor visszatér egy újabb fáklyával a ruhás szekrényhez. Természetesen nem tudhatjuk, hogy a bent rekedt ki tudott-e eddigre szabadulni. És ha igen, akkor mikor...*
-Nos, hát nem megnyugtatóbb így?
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az állítólag híres szörnyvadász hősünk nem sok mindent tud mondani a barátjának, hogy miért repülnek maguktól a bögrék. Leginkább semmiért. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül van ott valaki. Pusztán kinyitott egy ajtót, amire az volt írva, hogy "csapda". De ettől még a szekrény összeomlásánál is lehetett olyan előre ki nem számítható erő, amely a vakszerencse következtében Aezmorian felé lökte az egyébként magától leesni kívánó edényt.*
~ Bármi kiválthatta a szekrény összecsuklását, ezen kár is lenne filozofálni. Nem értem, hogy egyes alakoknak és különösen egyes fajoknak miért éri meg okosnak feltüntetni magukat azzal, hogy olyasmire keresik a választ, amire nincs.
Balesetek elő szoktak fordulni.~
* A kardot meg feleslegesnek érzi elővenni. Ha valami jön, a lángoló végű fával még szeme közé tud sózni. De a másik keze jobb, ha szabad lesz. Mondjuk fosztogatni. De van annyi becsület benne, hogy ne rögtön rátegye a kezét az első dologra, amit meglát. Előbb inkább a képet porolja le és talán jól is tette. A bútor egyezését nem tartja lehetetlennek, hogy a véletlenen túl más magyarázata is lenne, hogy a szobában és a festményen is ott van.*
~ Ha én magamról festetnék egy ilyet, akkor nem a szomszédhoz mennék át, hogy adja kölcsön a szobáját, mert az jobban áll a ruhámhoz. A ház úrnőjét ábrázolhatja.~
* Észrevételei egy részét a tudóssal is megosztja. Főleg, miután a lánc végén megtalálja a gazdáját.*
-Minden bizonnyal ő lakott itt. *mutat a képre* Egy nemesi család tagja. Ha kereskedő, akkor nagyon gazdag. De azok talán inkább a városban tartanák a kedvesüket. Vidéki kúria lehetett egykor. Jobban mondva... *torpan meg egy pillanatra lendületes beszédében* Egy viskó, ami a földjére kikocsikázó elit alvását és étkezését szolgálta.
* Az ajtóra mutat, ahol még minden bizonnyal ott a szöveg.*
-Itt tarthatták fogva, amíg meg nem halt. Azért az érdekes, hogy már kezdettől fogva nem építettek ablakot, mintha csak a fogság céljára tervezték volna. Vagy csak utólag befalazták?
* Eszébe jut még egy valami.*
-Talán véletlen lenne, hogy a bajszos ide akart hozni, miután megtudta, hogy pap vagyok és temetéssel foglalkozom?
Sokkal racionálisabb indok az eltemetés szükségszerűségére a te szellemeidtől való megszabadulás. Mentális jólétednek jót tesz majd, ha tudod, hogy aki hozzád vág bögrét a semmiből, meg konyhaszekrényeket reptet, az már átkelt a Halottak Folyóján.
* Levágja a vasat a kézről és elteszi magának, majd óvatosan megérinti az elhunytat.*
-Lássuk, mit tudsz nekem mondani!
* Erősen koncentrál. Bármennyire is ostobaság, valahol ő is reméli, hogy a dolgok egy részét pusztán a kísértet megmagyarázná.*
~ Még ha nem is mindent. A barátunkat valaki elhúzta, miután halálra rémítette. Ezt egy itt ragadt lélek alig ha lenne képes megtenni test nélkül. És a fa ajtón sem olyan vékonyak a betűk, mintha szike vágta volna őket. És nehéz lenne látnom az összefüggést, hogy ha csupán a haramiák főnöke túszként tartotta volna itt a nemes kisasszonyt, akkor miért vágta volna le egy bestia mancsát, hogy annak a karmaival vésse fel.~
* Újfent kattan egyet valami, de a csendet betöltő hangot ezúttal is Grawok agyának fogaskerekei közül hallom.*
~ A könyvről a tarisznyában fogalma sem volt, hogy egy északról jött gnóm írta-e. Nyilván nem tud olvasni, hiszen egyértelmű lehetett volna számára, ha csak az első oldalakba belenéz.
Vagyis a bejáratot olyan valaki csinálta, aki a betűvetésben jártas.~
* De felesleges tovább jegyzetelnem a sületlenségeket, amik bevillannak és ugyan olyan gyorsan tovatűnnek. Sokkal több olvasót érdekelne, hogy az elhunyt mit közölt hősünkkel.
Na, ez az, amiről krónikásként lemaradtam.*
-A mi feladatunk csak annyi, hogy tájékoztassuk a város katonaságát a gyanús jelekről, kellően dokumentálva és tárgyi bizonyítékokat biztonságba mentve átadjuk nekik.
Hogy mire jut idejük és mire nem, az nem a mi dolgunk. De végre neki állnál a helyszíni jegyzőkönyv írásának?
* A szarkasztikus megjegyzés, mely végső soron a fém eltulajdonításának eredeti szándékát vonja kétségbe, kellően komoly és már-már fedő hangnemű választ szül.*
-Úgy látom, meg van a naplód. Tényleg pont úgy néz ki, ahogyan azt elmondtad.
* Véletlenszerűen leveszi az egyiket és társa kezébe adja.*
-Gyere! Előbb temessünk!
* Ekkor hirtelen meghallja a sóhajokat és kaparászásokat és még gyorsan odateszi mögé.*
-Minél kevesebbet vagyunk egy kísértetkastélyban, annál jobb. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha az ágyat kihúznánk, elég faanyagot tennénk alá tisztességes hamvasztáshoz. És a csontokat egy kis pernyével együtt elásnánk.
De ha inkább hagyományos temetéshez van kedved, akkor felőlem már most elkezdhetsz lapátolni.
* Mivel valaki ijedtében belehajította az ingoványba a saját ásóját, ezért sötételf hősünk felajánlja neki, amennyiben az utóbbi lehetőséget választja. De plusz munkát nem csinálhat neki senki finnyás természetével.*
-De ha az égetés megfelel, akkor magam fogok gondoskodni a kis gödörről.
* Teljesen úgy hangzik, mintha megnyomta volna a kicsi szót, és jelentőséget tulajdonított volna annak, hogy több fizikai erőfeszítésbe és időbe kerül előkészíteni a "koporsós" változatot. Mivel Bajszost már úgy is elkezdték az előbbi módszerrel örök nyugalomba helyezni, a maga részéről nem lát okot arra, hogy ne folytassák.
Megfogja a fekhely végét és elkezdi rángatni kifelé.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ne hallucinálj! Nincs ott senki.
* Hamar végez és abba is hagyja az ápolást, mert látja, hogy bosszantja a másikat.
Nem csalódik a gnómban a sötételf hősünk. Teljesen új embernek, vagyis új akárminek látná, ha elhagyná magát egy homlokának csapódó ivóalkalmatosságtól. Bátran követi a zöld palástos mélységit a tudós, amit az eddigi filmes élményeim alapján jelentéktelenül szemlélődő személyem megnyugtatóbbnak talál, mintha mindannyian külön bóklásznánk egy kihalt tájon. Gyorsan követem is hát őket és szorgosan jegyzetelek.*
-Nem kell mindig fegyvert rántani. Egyszer egy... igazából elég bolond, vén gnóm, de azt mondta nekem, hogy aki kardot húz elő, az kard által fogja végezni.
Szóval az én halálom mikéntje a fajtársad szerint már el van döntve, de... *kicsit gondolkodik, hogyan kéne visszakanyarodnia oda, hogy nem kell mindig ilyen eszközhöz nyúlni rögtön az elején* Ha már tudjuk a szomorú sorsunkat, akkor mit ijedezgetsz itt? Majd a kezemben lesz, mikor már késő!
* Gonosz mosolyt ereszt meg félig hátra fordulva, hiszen erre aztán varrhat gombot bárki.*
-Valakit fogva tarthattak itt. * jegyzi meg és elsőként leporolja a festményt, hogy jobban láthassák, mit is akart ábrázolni. Utána ha még a megbízója nem előzte volna meg ebben, akkor az ágyhoz lép és a láncon végig vezetve a kezét a karfától egészen a bilincsig, alaposan szemügyre veszi a szerkezetet. Minden furcsaság érdekes lehet.*
-Elég kicsinek tűnik, nem egy óriásnak készült, az gyanítható. *jegyzi meg a fekhelyre sandítva* Ezt azért magunkkal visszük és szólunk a városőrségnek, hogy bizonyíték a bűntettre. Jöjjenek és kutassanak át mindent emberrablók után. Megnézed?
* Fejével az éjjeliszekrényre bök. És elkezdi lefeszíteni a szabadságot korlátozó vasdarabot a karfáról, ha kell, akkor a pengéjével. Vélhetőleg a nagyobb szekrénnyel már végzett Aezmorin eddigre. Igazán nem lenne szép tőle, ha minden értéket elszedne előle.
A láncot valahogy az övébe füzi úgy, hogy ne nagyon zavarja a mozgásba és meg is álljon azért. Igyekszik figyelni a zajokra, még ha ez magyarázható a kívülről jött hangokkal. De gyanakszik ő is és figyeli az esetleg hirtelen változó padlón lévő porréteget, ha van. A kaliba állapotából az gyanítható, hogy lehetnek olyan részek jócskán, ahol már vastagon áll a kosz. És a nehéz levegőben is hátha megérez valami új szagot, mely kevésbé áporodott. Egy démon szaga, ha ugyan tényleg az bujkál itt, csak eléggé elüt a világunktól, hogy rájöjjön, nem ide való!*
-Híresek lennénk, ha egy elfogott zombi bérgyilkossal térnénk vissza, amit Arthenior legnagyobb tudósai kísérleteknek és vizsgálatoknak vethetnek alá. Nem így gondolod?
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A sötételf kezdi egyre jobban megkedvelni a bajszost. Halottan már egész szerethető. És az ő népében semminek nem örülnek jobban, mintha ingyen kapnak valamit. Talán annak, ha egy halom hulla után élve jut ki a faj valamelyik tagja a mocsaras vidékről.
Azért lelkének megnyugvás, hogy eltemette. Noha csak spirituálisan, hiszen a holttestet valahogy el kéne tüntetni. Ez utóbbit hamarosan talán meg is oldja, de ne rohanjunk ennyire előre! Előtte még oda rohan a naplóját kereső gnómhoz.*
-Nem esett bajod? Mi történt?
* Egy textil zsebkendőt vesz elő és letörli vele a tudós homlokáról a seb vörös nyomát. Végig nézi, lát-e rajta valahol máshol is, de úgy tűnik, megúszta ennyivel.*
-Az mondtad, a kotyvaszod gyógyította volna a hullán a vágásokat. Van még belőle? Gyere, kikísérlek és kezeld magad ott, legalább látod is majd, hogy mit csinálsz! Én meg átnézem neked azt a szobát, ha már ennyire fontos.
* A megboldogulttól való szabadulást részben meg is oldja azzal, hogy az egyre jobban lobogó lángokhoz egész közel húzza, hogy a hús elkezdjen pirulni. Ha van rá módja, akkor ágasokat állít és nyársra húzva teszi fel a tetemet, hogy minél hatásosabb legyen. Pár csepp vérét feloldja a kulacsában lévő alkoholban, hogy ne száradjon meg. Amolyan gyors tartósítás. A hulla odahúzására még meg is jegyzi:*
-Ha éhes vagy, hamarosan elkészül a hús és ehetünk.
* Természetesen eszébe sem jutna még ilyen fogást vacsorázni. Főleg amíg van az alacsonyabb főszereplőnknél előrelátóan vásárolt kaja.
Ha kicsit még gyengélkedik Aezmorian, akkor fáklyaként egy égő végű fadarabot maga előtt tartva megy be egyedül a helyiségbe. De ha nem akarja az önérzetét csorbítani, akkor jöhet utána. És ez esetben még hátrasúgja.*
-Vigyázz a csapdákra!
* De kevésbé hiszi, hogy csupán ötletes szerkezetek azok, amitől tartaniuk kell. Ha egy démonnal üzletelt a banditák vezére, akkor könnyen lehet, hogy túlvilági varázslatai is veszélyt jelentenek a kalandozó párosra.*
-Mondd csak! Neked nincs ötleted arra, hogyan ejtsünk fogságba valakit, aki esetleg visszatér? Vagy itt van, és távolabbról figyel minket...
És vigyázz a tűzre! Nehogy magunkra gyújtsuk ezt a kócerájt!
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A sötételf hősünk már egész nyugodttá válik, hogy újra van meleg. A fény hiánya nem zavarta. De az Álmos Könyv sem ír jót a szétválásról. És arról sem, ha egy zombitámadás alatt nincs kéznél a tűz.*
~ Jó, elég kicsi a valószínűsége annak, hogy tényleg élőhalott lenne a száj tulajdonosa. És lennének az itt rekedtnek karmai. Valljuk meg őszintén, bosszantó, hogy mennyire jól leplezi Aezmorian a félelmét attól, hogy valami leselkedik ránk idekint.
Az a nagy szíve vitte el a bajszost. De most szó szerint. Bár az élete utolsó pillanatairól szóló látomásban nem volt hang, de nagyon jól tudjuk az északról jött gnómmal, hogy mit mondott közben.
" -Okosnak hiszed magad? Bátornak? Téves következtetés!"~
* Újra megvizsgálja az ujjára húzott gyűrűt, amennyiben korábban nem érzett volna semmi különöset a fekete ékszer érintésétől. Artheniorban a gazdagok kinevetnék ebben a lyukas szalmakalapban. Lehet a szegények is, de a dőzsölők lenézése utóbbiakkal ellentétben nem megbocsátható bűn. Bár a lincselésekben nem vett részt, az alacsony megbízójának arról is nyíltan beszélt, hogy szimpatizál a lázadókkal. Vélhetően pénztelen származása miatt és mert a hatalom mintha mindig a nemeseket védte volna jobban. A negyedükben áll -hősünk szerint még most is- a rendfenntartók barakkja, a legközelebb a segítség, ha baj van. És a kúriák kisebb magánhadseregekkel is rendelkeznek. Ezzel szemben egy mélységiben csak az alvilági alakot látják, aki már a létezésével is gyanús.*
-Már megint mit csináltál?
* Akár kap választ a kérdésére, akár nem, ő megindul befelé megnézni a csattanást. A kialudt eredeti tűzhelyből kiveszi a fejet, hátha egy sötét tréfa erejéig még hasznos lesz.*
~ Nem értem, miért vagyok ilyen bizalmas vele.~ *morfondírozik még mindig a kérdésen* ~Sem az istenemet nem vallottam meg másnak -és itt most a halottak kivételek- sem a zavargások témájában nem hirdettem az álláspontomat. Amolyan mind a kettő csak bajt hozhat, ha kitudódik.
Őt meg még csak nem is ismerem igazából.~
* Igen érdekes kérdés, hogy mit fog találni odabent. Ha egy fémes találkozástól eszméletlen tudóst, akkor felpofozza. És az elhunyt bandavezérrel közösen néznek majd a szemeibe, mikor kinyitja. Ha sikerül elhajolni vagy elütnie... vagy ne gondoljuk túl a dolgot és egyszerűen csak nem repült olyan sebességgel az a bögre, akkor inkább karba fonja a kezét, szintén a trófeát a társa felé fordítva.*
-Nem fel volt írva oda, hogy ne menj be? Gondolhattad volna, hogy valami csapdát elrejtettek. Ha valaki valamit rejtegetett, akkor nem csak az olvasni tudókra gondol, hanem a nép másik négyötödére is.
Vagy az ilyesmin el sem szoktál gondolkodni?
* Nagy örömét lelné benne, ha ezzel a kirohanással ki tudná oktatni ezt a buta fajt a józan logikából. Azért végig nézi, hogy nincs-e a tudóson komoly sérülés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:22:11
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:22:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik az eddig méla csendbe erőteljesen belemarnak a bekövetkező változások. Adott egy gnóm a szekrényben, s egy holt nyugodt mélységi, aki oly kedvesen kezdeményez bájcsevejt a szekrényajtó mögött lapuló szépségnek nem igazán nevezhető jelenséggel, mintha csak vacsorára lett volna hivatalos, s épp a desszertnél tartanának. Eleinte semmi különös nem történik, úgy látszik az ágy ráncigálásával már felhagyott sötételf, kedves kérdésekkel bombázza kiszemeltjét, miközben bámulatos agytekervényei már az apró mozaikdarabkákat próbálják egymáshoz illeszteni. Azt kell mondanunk, hogy a sötételf nem egyszerű fickó, s bármennyire is egy marcona, lopkodó haramiának látszik kívülről, azért nem ejtették a feje lágyára, s kellő rafináltsággal áll hozzá mindenhez, amellett, hogy mottója a: "Ne ijedezz feleslegesen."
Nem úgy persze Aezmorin, aki hirtelen női ruhák között, korom sötétben találhatja magát, s a száján kijövő hang csupán tompa dobozba zárt szellemének tűnik. Természetesen beszédfoszlányok behallatszanak, amik még feljebb korbácsolhatják egyébként is alacsony ingerküszöbét. Az ismét kezébe adott naplót markolászva, megint csak megállapíthatja, hogy kézzel fogható és igazi kötetről, nem csak fantáziájáról van szó. Egy rövid kísérletet tesz, hogy kiszóljon a sötételfnek, aztán az ajtót kezdi el feszegetni kifelé.
Mielőtt azonban ennek sikerére, vagy sikertelenségére térnénk rá, kicsit ugorjunk vissza Grawokhoz, aki a jelenséghez beszél érdeklődőn. Eleinte semmi különös nem történik, azonban, mikor a hűtlenségről és az eradarról kezd Grawok beszélni minden megváltozik. A falnak fejét támasztó jelenség oly hirtelen fordul meg, hogy haja alig bírja követni a mozdulatot, Grawok szembesülhet az arcára írt borzalommal. Fekete szemek, holtsápadt bőr és rothadó fogak, az igazi szépség, mely hamarosan énektudását is megcsillogtatja, mert olyan éktelen sikollyal válaszol, hogy megremegnek a falak. Az eddigi csend tovatűnni látszik, s Aezmorin szekrényajtót kifelé tolni próbáló keze is lehet, hogy picit elbizonytalanodik. Egyelőre maradjunk ennél a fejezetnél, annyira ne szaladjunk előre. A sikoly után a jelenség eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, tulajdonképpen szó szerint, mert egészen egyszerűen a padlón át távozik. Ahogyan Aezmorin is, mert a szekrény alja megnyílik, s egy lépcsőn pattog lefelé kedélyesen, oldalát néhányszor alaposan megütve. A hangból ítélve a csapóajtó visszazáródik eközben. Meg kell szoknia szemének a sötétet, de aztán elé tárul a kamra, annak minden eszközével. Akkora, mint a fenti szoba, méretében pont azzal megegyező, annyi különbséggel, hogy itt ágy helyett szögekkel kivert deszka, mennyezetről lógó láncok, kések, csillagok, fogók, koszos vízzel telt dézsa és gyanús foltok vannak a padlón. Oh igen... és egy térdhajlatáig érő koromfekete és fehér csíkos hajú fekete jelenség a szemközti falnak fordulva, girhes és csontos testével. A tompa puffanásra lassan azonban tekintete mintha a gnóm felé indulna, de csak a feje a nyakán, teste továbbra is a fal felé néz.
Grawok, a kulcsot elfordítva nem ér el sikert, a szekrény zárva marad, nem nyílik. Jelenleg egyedül tartózkodik a szobában, bár puffanásokat hallhatott az imént, hacsak nem kezd a sikoltásra átkozódásba. A lefelé eső Aezmorin is adhatott ki hangot, sőt kiálthat is a mélységinek, így a sötételf sejtheti, hogy valami történt, a távolodó hangokból pedig gondolhatja, hogy gnóm barátja lefelé távozott. Ha ennek ellenére továbbra is temetni szeretne, akkor eljuthat addig, hogy a test becsavarásához a takarót felhasználja, s elindul kifelé a szobából a csontvázzal, majd a konyhán keresztül ki a szabadba, hogy nekikezdjen, aminek korábban neki akart.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik az eddig méla csendbe erőteljesen belemarnak a bekövetkező változások. Adott egy gnóm a szekrényben, s egy holt nyugodt mélységi, aki oly kedvesen kezdeményez bájcsevejt a szekrényajtó mögött lapuló szépségnek nem igazán nevezhető jelenséggel, mintha csak vacsorára lett volna hivatalos, s épp a desszertnél tartanának. Eleinte semmi különös nem történik, úgy látszik az ágy ráncigálásával már felhagyott sötételf, kedves kérdésekkel bombázza kiszemeltjét, miközben bámulatos agytekervényei már az apró mozaikdarabkákat próbálják egymáshoz illeszteni. Azt kell mondanunk, hogy a sötételf nem egyszerű fickó, s bármennyire is egy marcona, lopkodó haramiának látszik kívülről, azért nem ejtették a feje lágyára, s kellő rafináltsággal áll hozzá mindenhez, amellett, hogy mottója a: "Ne ijedezz feleslegesen."
Nem úgy persze Aezmorin, aki hirtelen női ruhák között, korom sötétben találhatja magát, s a száján kijövő hang csupán tompa dobozba zárt szellemének tűnik. Természetesen beszédfoszlányok behallatszanak, amik még feljebb korbácsolhatják egyébként is alacsony ingerküszöbét. Az ismét kezébe adott naplót markolászva, megint csak megállapíthatja, hogy kézzel fogható és igazi kötetről, nem csak fantáziájáról van szó. Egy rövid kísérletet tesz, hogy kiszóljon a sötételfnek, aztán az ajtót kezdi el feszegetni kifelé.
Mielőtt azonban ennek sikerére, vagy sikertelenségére térnénk rá, kicsit ugorjunk vissza Grawokhoz, aki a jelenséghez beszél érdeklődőn. Eleinte semmi különös nem történik, azonban, mikor a hűtlenségről és az eradarról kezd Grawok beszélni minden megváltozik. A falnak fejét támasztó jelenség oly hirtelen fordul meg, hogy haja alig bírja követni a mozdulatot, Grawok szembesülhet az arcára írt borzalommal. Fekete szemek, holtsápadt bőr és rothadó fogak, az igazi szépség, mely hamarosan énektudását is megcsillogtatja, mert olyan éktelen sikollyal válaszol, hogy megremegnek a falak. Az eddigi csend tovatűnni látszik, s Aezmorin szekrényajtót kifelé tolni próbáló keze is lehet, hogy picit elbizonytalanodik. Egyelőre maradjunk ennél a fejezetnél, annyira ne szaladjunk előre. A sikoly után a jelenség eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, tulajdonképpen szó szerint, mert egészen egyszerűen a padlón át távozik. Ahogyan Aezmorin is, mert a szekrény alja megnyílik, s egy lépcsőn pattog lefelé kedélyesen, oldalát néhányszor alaposan megütve. A hangból ítélve a csapóajtó visszazáródik eközben. Meg kell szoknia szemének a sötétet, de aztán elé tárul a kamra, annak minden eszközével. Akkora, mint a fenti szoba, méretében pont azzal megegyező, annyi különbséggel, hogy itt ágy helyett szögekkel kivert deszka, mennyezetről lógó láncok, kések, csillagok, fogók, koszos vízzel telt dézsa és gyanús foltok vannak a padlón. Oh igen... és egy térdhajlatáig érő koromfekete és fehér csíkos hajú fekete jelenség a szemközti falnak fordulva, girhes és csontos testével. A tompa puffanásra lassan azonban tekintete mintha a gnóm felé indulna, de csak a feje a nyakán, teste továbbra is a fal felé néz.
Grawok, a kulcsot elfordítva nem ér el sikert, a szekrény zárva marad, nem nyílik. Jelenleg egyedül tartózkodik a szobában, bár puffanásokat hallhatott az imént, hacsak nem kezd a sikoltásra átkozódásba. A lefelé eső Aezmorin is adhatott ki hangot, sőt kiálthat is a mélységinek, így a sötételf sejtheti, hogy valami történt, a távolodó hangokból pedig gondolhatja, hogy gnóm barátja lefelé távozott. Ha ennek ellenére továbbra is temetni szeretne, akkor eljuthat addig, hogy a test becsavarásához a takarót felhasználja, s elindul kifelé a szobából a csontvázzal, majd a konyhán keresztül ki a szabadba, hogy nekikezdjen, aminek korábban neki akart.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-13 23:16:11
Üzenet elküldve: 2018-12-13 23:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin és a napló, amely nem lehet valódi, elválnak egymástól, és a kaparászás hang olybá tűnik számára, hogy a bútor mögül merészel elő vánszorogni. Pontosabban szólva, hallja, hogy a szekrényajtó mögül jön inkább, de mivel az imént ott még nem volt semmi, így a racionális gnóm első felvetése, hogy a hangok a fal mögül jönnek. Ideges, fél és nem érti mi folyik itt, főleg a tömérdek naplóval nem tud mit kezdeni, pedig ahogy Gré a kezébe adta érezte, hogy bizony valódi. Vaskos, pergamenszagú, és minden tekintetben a sajátja, és mégsem. Aezmorin nem hiszi el, még ha végiglapozná, ha elolvasna benne minden egyes szót, akkor sem tudná elfogadni, hogy az a saját naplója, pontosabban naplói lennének. Az illúziók persze már csak ilyenek. Álmokhoz hasonlatosak, hiszen alvás közben sem tudja az illető, hogy igaz-e vagy sem, itt a különbség annyi, hogy bár minden valódinak tűnik, a gnóm tudja, hogy nem az. Mert nem álomban vannak, hanem valami mesterkélt illúzióban, amely valamiért fogva tartja őket. Persze ebben nem lehet biztos, és abban sem, hogy minden káprázat, vagy csak a könyvei, de ezen a ponton a kíváncsisága egyébként is nagyobb, mivel meg akarja találni a sóhaj és kaparászás forrását. ~ Ha illúzió az egész, akkor édes mindegy mi van a túloldalon, ha meg nem, akkor legalább tudni fogom ~ átok és áldás is egyben a kíváncsi természet. Aezmorin hajlik rá, hogy jelenleg meg fogja bánni ezt, de nem érdekli. A szekrény mély, ő meg alacsony, így kénytelen bevánszorogni a ruhák közé, hogy a csapóajtó után kutason.
A háta mögül érkező csattanás váratlanul éri, ahogy a hirtelen elsötétedő környezete is. *
- Hé, vessz meg, Gré ez nem vicces! - * üvölti a szekrénybe zárt gnóm, mivel természetes, hogy első gondolata arra terelődik, hogy a testőre járatja a bolondját vele. További gondolatai az illúzió, és egy újabb mágikus csapdán járnak, miközben mérgelődve taszigálni kezdi a bútor ajtaját. Nyílik-e vagy sem, még azelőtt megpróbálja kitárni azt, mielőtt Gré - bár erről a gnóm nyilván nem tud - be akarná őt zárni - ha lát kulcsot -, valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan indíttatásból.
Gré hangját azonban remélhetőleg hallja a bezártságban is. Olybá tűnik, hogy beszél valakihez. Aezmorin nem fél a sötétben, de a hely amúgy is idegeire megy, és amíg a testőr szónokol, ő eszeveszetten kezd dörömbölni, vállával próbálja a szekrényajtót kitárni - ha eleddig nem sikerült kijönnie. Ha a kísérletek eredménytelenek, akkor a fülét a szekrényajtó falának tapasztja, hogy minél többet hallhasson. A sötételfnek vagy elment a józan esze, vagy tényleg lát valakit, akivel társalog. Természetesen fogalma sincs róla, hogy miket beszél, meg kinek, de a szavakból, ami eljutott hozzá úgy tűnik, mintha a csontvázhoz dumálna. *
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin és a napló, amely nem lehet valódi, elválnak egymástól, és a kaparászás hang olybá tűnik számára, hogy a bútor mögül merészel elő vánszorogni. Pontosabban szólva, hallja, hogy a szekrényajtó mögül jön inkább, de mivel az imént ott még nem volt semmi, így a racionális gnóm első felvetése, hogy a hangok a fal mögül jönnek. Ideges, fél és nem érti mi folyik itt, főleg a tömérdek naplóval nem tud mit kezdeni, pedig ahogy Gré a kezébe adta érezte, hogy bizony valódi. Vaskos, pergamenszagú, és minden tekintetben a sajátja, és mégsem. Aezmorin nem hiszi el, még ha végiglapozná, ha elolvasna benne minden egyes szót, akkor sem tudná elfogadni, hogy az a saját naplója, pontosabban naplói lennének. Az illúziók persze már csak ilyenek. Álmokhoz hasonlatosak, hiszen alvás közben sem tudja az illető, hogy igaz-e vagy sem, itt a különbség annyi, hogy bár minden valódinak tűnik, a gnóm tudja, hogy nem az. Mert nem álomban vannak, hanem valami mesterkélt illúzióban, amely valamiért fogva tartja őket. Persze ebben nem lehet biztos, és abban sem, hogy minden káprázat, vagy csak a könyvei, de ezen a ponton a kíváncsisága egyébként is nagyobb, mivel meg akarja találni a sóhaj és kaparászás forrását. ~ Ha illúzió az egész, akkor édes mindegy mi van a túloldalon, ha meg nem, akkor legalább tudni fogom ~ átok és áldás is egyben a kíváncsi természet. Aezmorin hajlik rá, hogy jelenleg meg fogja bánni ezt, de nem érdekli. A szekrény mély, ő meg alacsony, így kénytelen bevánszorogni a ruhák közé, hogy a csapóajtó után kutason.
A háta mögül érkező csattanás váratlanul éri, ahogy a hirtelen elsötétedő környezete is. *
- Hé, vessz meg, Gré ez nem vicces! - * üvölti a szekrénybe zárt gnóm, mivel természetes, hogy első gondolata arra terelődik, hogy a testőre járatja a bolondját vele. További gondolatai az illúzió, és egy újabb mágikus csapdán járnak, miközben mérgelődve taszigálni kezdi a bútor ajtaját. Nyílik-e vagy sem, még azelőtt megpróbálja kitárni azt, mielőtt Gré - bár erről a gnóm nyilván nem tud - be akarná őt zárni - ha lát kulcsot -, valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan indíttatásból.
Gré hangját azonban remélhetőleg hallja a bezártságban is. Olybá tűnik, hogy beszél valakihez. Aezmorin nem fél a sötétben, de a hely amúgy is idegeire megy, és amíg a testőr szónokol, ő eszeveszetten kezd dörömbölni, vállával próbálja a szekrényajtót kitárni - ha eleddig nem sikerült kijönnie. Ha a kísérletek eredménytelenek, akkor a fülét a szekrényajtó falának tapasztja, hogy minél többet hallhasson. A sötételfnek vagy elment a józan esze, vagy tényleg lát valakit, akivel társalog. Természetesen fogalma sincs róla, hogy miket beszél, meg kinek, de a szavakból, ami eljutott hozzá úgy tűnik, mintha a csontvázhoz dumálna. *
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:33:55
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
- Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni. Akkor láttam először és utoljára, csak így emlékszem rá. A hideg kiráz, ha rágondolok.
*Már a nyeregben ül, mikor rájön, hogy elfelejtett pisilni, erre Waldran még az ukázt is kiadja, hogy nincs megállás hazáig.*
- Szellemjáró. Miért hívták így?
*Nem ásta bele magát túlzottan a barbár folklórba, mert annyira távolinak érzi magától az egészet, ráadásul a nő már azelőtt halott volt, hogy ő először a Vashegyre tette a lábát. Jó, halott talán nem volt, de nem volt otthon, így életében tényleg sosem látta.
Waldran mindenesetre furcsa, és Nirs meg is kérdezi a különös viselkedésének esetleges okát, Aenae meg nagyon igyekszik nyeregben maradni és figyelni is egyszerre.*
- Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni. Akkor láttam először és utoljára, csak így emlékszem rá. A hideg kiráz, ha rágondolok.
*Már a nyeregben ül, mikor rájön, hogy elfelejtett pisilni, erre Waldran még az ukázt is kiadja, hogy nincs megállás hazáig.*
- Szellemjáró. Miért hívták így?
*Nem ásta bele magát túlzottan a barbár folklórba, mert annyira távolinak érzi magától az egészet, ráadásul a nő már azelőtt halott volt, hogy ő először a Vashegyre tette a lábát. Jó, halott talán nem volt, de nem volt otthon, így életében tényleg sosem látta.
Waldran mindenesetre furcsa, és Nirs meg is kérdezi a különös viselkedésének esetleges okát, Aenae meg nagyon igyekszik nyeregben maradni és figyelni is egyszerre.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:28:02
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:28:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
*Kis grimaszolással vette Aenae a vártnál is részletesebb beszámolóját. Minden részletre talán nem lett volna kíváncsi. Lehet, hogy Waldran sem, aki viszont mintha kicsit zokon vette volna a lány szavait. Bólint az új információkra, persze ezekkel sincs sokkal beljebb. Azon gondolkodik, hogy vajon ismerte-e azt a Leandanát? Elképzelhető, de aligha emlékezhet rá. Amikor Kagan elárulta őket, és társaival délnek indult, Nirs nem volt több három évesnél.
Közben már maguk mögött hagyták a tavat és annak fura tornyát, és ismét a reménytelen ingoványnál járnak. Ez az a vidék, ahol Nirs egy cseppet sem sajnálja, hogy Waldran elég nagy iramot diktál. Szeretne ezt a tájat minél hamarabb maga mögött tudni. Ezzel együtt különösnek találja ezt a nagy sietséget egy ostoba álom miatt. Ha ugyan azért van. Úgyhogy fel is teszi az obligát kérdést, miután Waldran közölte, hogy egészen a Vashegyig marad ez az iram.*
- Valami baj van?
*Kis grimaszolással vette Aenae a vártnál is részletesebb beszámolóját. Minden részletre talán nem lett volna kíváncsi. Lehet, hogy Waldran sem, aki viszont mintha kicsit zokon vette volna a lány szavait. Bólint az új információkra, persze ezekkel sincs sokkal beljebb. Azon gondolkodik, hogy vajon ismerte-e azt a Leandanát? Elképzelhető, de aligha emlékezhet rá. Amikor Kagan elárulta őket, és társaival délnek indult, Nirs nem volt több három évesnél.
Közben már maguk mögött hagyták a tavat és annak fura tornyát, és ismét a reménytelen ingoványnál járnak. Ez az a vidék, ahol Nirs egy cseppet sem sajnálja, hogy Waldran elég nagy iramot diktál. Szeretne ezt a tájat minél hamarabb maga mögött tudni. Ezzel együtt különösnek találja ezt a nagy sietséget egy ostoba álom miatt. Ha ugyan azért van. Úgyhogy fel is teszi az obligát kérdést, miután Waldran közölte, hogy egészen a Vashegyig marad ez az iram.*
- Valami baj van?
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:12:52
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:12:52
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
* Waldrannak mindegy, hogy hova hagynak üzenetet, de valóban amit a lány mond, abban van valami ráció. A pakolászás közben nem figyeli a lány tevékenykedését, de amikor megkapja a megírt üzenetet, akkor egy szalaggal ez nyílra köti, és kilövi egy közeli fára, nagyjából szemmagasságban. Mármint Krestvirnek szemmagasságban, nem magának. Ahogy ezzel megvan, el is indulnak, de a lány beszédére kicsit megfeszül a nyeregben. *
- Kicsit több tisztelettel beszélj róla, Aenae. * Szól rá szigorúan, és mintha harag is kicsendülne a hangjából, ahogy felcsattan. * Remekebb ember volt legtöbbünknél. * Talán a lánynak is eszébe juthat, hogy a tor után is beszélt róla Waldran, és akkor is elismerően emlegette. *
- Egyébként Leandanának hívták. * Veti oda Nirsnek. * Ő is ott volt, amikor elindultunk új otthonra lelni. A kezdetektől velünk volt, amikor megérkeztünk ide, és elfoglaltuk a helyünket.
* Veti még oda, de nincs túl beszédes kedvében. Az egész álom felkavarta, pedig már meggyászolta a nőt, most viszont mintha újra beszélt volna vele, újra ott lett volna... Nem érti az egészet, de nagyon rossz érzése van. Mielőbb haza akar érni, úgyhogy az idefelé diktált tempónál is gyorsabban haladhatnak, ha a többiek nem ellenzik, vagy tudják vele tartani a tempót.*
- Amíg nem érünk Thargarodra, nem állunk meg. * Tájékoztatja a kis csapatot. Ha tényleg Lea üzent nekik a halálon túlról, akkor komoly oka lehetett rá. A szellemek nem szokták csak úgy viccből heccelni a törzs tagjait. *
* Waldrannak mindegy, hogy hova hagynak üzenetet, de valóban amit a lány mond, abban van valami ráció. A pakolászás közben nem figyeli a lány tevékenykedését, de amikor megkapja a megírt üzenetet, akkor egy szalaggal ez nyílra köti, és kilövi egy közeli fára, nagyjából szemmagasságban. Mármint Krestvirnek szemmagasságban, nem magának. Ahogy ezzel megvan, el is indulnak, de a lány beszédére kicsit megfeszül a nyeregben. *
- Kicsit több tisztelettel beszélj róla, Aenae. * Szól rá szigorúan, és mintha harag is kicsendülne a hangjából, ahogy felcsattan. * Remekebb ember volt legtöbbünknél. * Talán a lánynak is eszébe juthat, hogy a tor után is beszélt róla Waldran, és akkor is elismerően emlegette. *
- Egyébként Leandanának hívták. * Veti oda Nirsnek. * Ő is ott volt, amikor elindultunk új otthonra lelni. A kezdetektől velünk volt, amikor megérkeztünk ide, és elfoglaltuk a helyünket.
* Veti még oda, de nincs túl beszédes kedvében. Az egész álom felkavarta, pedig már meggyászolta a nőt, most viszont mintha újra beszélt volna vele, újra ott lett volna... Nem érti az egészet, de nagyon rossz érzése van. Mielőbb haza akar érni, úgyhogy az idefelé diktált tempónál is gyorsabban haladhatnak, ha a többiek nem ellenzik, vagy tudják vele tartani a tempót.*
- Amíg nem érünk Thargarodra, nem állunk meg. * Tájékoztatja a kis csapatot. Ha tényleg Lea üzent nekik a halálon túlról, akkor komoly oka lehetett rá. A szellemek nem szokták csak úgy viccből heccelni a törzs tagjait. *
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-13 03:03:37
Üzenet elküldve: 2018-12-13 03:03:37
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Nem tudjuk, hogy milyen szerekkel élt az alacsonyabb főszereplőnk, de nagyon hatásos lehet. Az ingoványos vidéken megfulladó bajszosról, maguktól repülő bögrékről és kaparászó hangokról hallucinál.
De a sötételf hősünk meg tisztán hallja, ami a füléig eljut. És amit a szemével lát. Nem vitatkozik már, csupán ráhagyja a képzelődéseit megbízójára, és inkább a futóhomokok között szívinfarktust kapó banda főnökkel és az itt ragadt kísértettel foglalkozik. Meg azzal, aki az ajtóra véste fel a figyelmeztetést és persze a lánccal.
No, nem akarja ő sem azt, hogy a kezére kerüljön ez utóbbi. És legnagyobb sajnálatára kardjával nem sikerült kiszabadítania a végét. És próbálkozásait félbe hagyja néhány sürgős teendő miatt. Először is a naplóért, aminek megtalálására elindultak a gnómmal. Gyorsan a kezébe is adja és átélve milyen fontos lehet valaki számára ez, aki sokat dolgozott a lejegyzetelésein, aki kisebb expedíciót szervezett egy veszélyes környékre, nem akarja elrontani a pillanatot, ezért fel sem hozza azonnal a költségeket. Jól összeszoktak. Vele marad még egy kicsit és majd később eljön ennek is az ideje.*
-Mondd csak! Nem jut eszedbe semmi...
* Belekezdett volna a látomás körülírásába, de mire oda fordulna ismét a tudóshoz, az már ott sincs a szobában.*
~ Izgága alak.~
-Te vagy a halott. És a képen. Nem akarlak bántani, de pár dolog érdekelne. *kezd bele a nővel való csevegésbe reményei szerint* Sikerült rájönni a találós kérdés megfejtésére?
Elnézésedet kérem, ha bántó vádaskodásnak tűnik, de érdekel mi történt. "Pillanatnyi boldogságért, az örökké tartót ott hagyta minden este." Olyan, mintha a hűtlenségről beszélne. De ez szinte semmit meg nem magyaráz. De esetleg volt félre lépésed? Nem csak ismerted, de kötődtél is ahhoz a férfihoz.
* Visszanéz az ágyhoz rögzített vasra.*
A bilincs lehet nem csak eszköze a halálodnak, de jelképe is. Mint mikor szerelmünket magunkhoz kötjük. Ha a férjed volt, az nem magyarázná meg, hogy miért karmokkal véste fel a feliratot.
De ha egy csábító démon, akiért hűtlen szeretőként elárultad az uradat... *nézi, hogy vajon kap-e valami jelet, hogy jó felé kapiskál-e* Az eredarokról olvastam egy könyvet Kryantól. Állítólag imádják mások szenvedéseit. Egyfajta táplálék ez számukra. Talán ezért kényszerített bele a játékba, mely halálodhoz vezetett. A férfi hangja odakintről mintha nem dühös, hanem szórakozott lett volna.
Jó felé járok? Éjszakai pillangó vagy hűtlen szerető? De hát miért akkor a két csepp vér? A havi baj? Vagy a szüzesség elvesztése? Még mindig kevés amit tudok ahhoz, hogy összeálljon az egész kép.
* Ha lát a szekrényen kulcsot, akkor elfordítja. Ha nem, akkor nem tesz erőfeszítéseket bezárni Aezmoriant kíváncsisága csapdájába. Ám mind két esetben felveszi a földről a könyvet és elteszi a zsákjába.*
-Ha pusztán eltemetnénk, azzal megoldódna a gond? Szerintem neki igaza volt. *int fejével odabent rekedt felé* Talán tényleg nem olyan jólelkű a mi barátunk, hogy csupán egy temetésért idecsábítson egy papot.
Nagyobb esélyt adok arra, hogy eladta a lelkét. És azt remélte, ha másokét felkínálja, akkor megválthatja vele a sajátját.
* Maga is eltöpreng, hogy mióta lett ő ennyire híve a magas röptű gondolatoknak és az alaptalan találgatásoknak. És rájött, hogy világéletében azzal tűnt ki a sokaság közül, amit csinál. Nem azzal, amit gondol.*
-Ha nem haragszol, akkor először azért a temetést megejteném. Utána visszatérünk a megismerésedre.
* Ezzel ha akadály nem jelentkezik, akkor az ágyneműkbe csomagolva bepólyázgatja a földi maradványokat, kiviszi a tűzhöz az összeomlott konyhaszekrény maradékával és elhamvasztja. Miközben a lángok végzik a dolgukat, ő a fa tövében -ha létezik az, amiről a bajszos beszélt- egy sírgödröt ás alig egy láb mélyen, amibe majd szórhatja a csontokat egy kis hamuval.*
-Uram! Fogadd a lelkét, ki oly sötétben lelte halálát, mint a te birodalmad! Adj lelkének megnyugvást!
* Ha sikerül, akkor visszatér egy újabb fáklyával a ruhás szekrényhez. Természetesen nem tudhatjuk, hogy a bent rekedt ki tudott-e eddigre szabadulni. És ha igen, akkor mikor...*
-Nos, hát nem megnyugtatóbb így?
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:15:19
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:15:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Grawok elméje szokásához híven kezd ámokfutásba és fejtegetésbe, bár tény, hogy a logikai következtetéseket kiválóan vonja le. Persze az is biztos, hogy mindezt oly tényként közli, mintha legalábbis maga lett volna a ház úrnője, vagy a festő, ki a képet pingálta. Talán nem is lesz jelentősége a történet szempontjából, talán igen, mindenesetre az ágy az már érdekesebb téma, főleg a benne fekvő csontváz teteme. A mélységi magához illő érdeklődést tanúsít, abban a két szemhunyásnyi pillanatban, mikor a bilincs pántját csuklóstul letöri a vázról. A penge egyelőre nem boldogul, az ágy fejtámlájára kapcsolt bilincs amaz vége bizony ott marad, hacsak persze ki nem talál valamit, vagy nem elégszik meg a másik véggel, melyet maximum kezében tarthat az ítéletidőkig, az ágyhoz láncolva, vagy esetleg viheti ágyastul, hogy immár ő legyen a rabul ejtett. Hogy e kapcsán hogyan dönt nem lehet tudni, mert máris kíváncsisága joggal kerekedik felül kleptomán természetén, s határozott kézzel a csontvázhoz nyúl.*
- NEEE! NE HAGYj IIITT!!! *Zeng fel a fejében a sikoly, mely határozottan egy női hang, s a kép is megjelenik hozzá fejében, mely az ágyon ülő szemszögéből néz a lassan csukódó ajtó felé. Mást is hall, mintha egy apró versike lenne, ez kissé távolabbról, talán az ajtót becsukó férfi szájából hangzik el:*
- Az igazságban fukar, több helyütt járt, s nem fázott sosem. Pillanatnyi boldogságért, az örökké tartót ott hagyta minden este. Két csepp vére sírt utána. *Az ajtó becsukódik, majd csak egy mondat hallik:*
- Két szó a válasz, csupán kettő. *A varázs véget ért.*
*Mindeközben persze a gnóm ijedt nyusziszemeit kapkodja jobbra balra és bizony igaza van, Grawok tevőleges mozdulatai, a csontváz zörgése, a pánt feszegetése robbanásszerű zajjal járnak a néma csendben, melybe néha még beleordít a kint pattogó tűz harsány hangja is. No meg a sóhaj és a kaparászás a fal felől, mikor a majd' száz bársonynaplót felfedezi. Képzelete játszik talán velük? Az ingovány bűzös kipárolgása zavarta volna meg elméjük, vagy csupán egy kegyetlen játszma részesei, melynek végkimenetele még igencsak bizonytalan? Szerencsére hőseinket nem ma szalajtották, ha cselekedni vágyik a természet. Grawok rögtön át akarja rendezni a szobát, a gnóm pedig női ruhát választana magának, mit sem törődve a kezéből kieső naplóval, mely bizony napló. Kézzelfogható és régi pergamentől illatos. Annak rendje és módja szerint koppan is egyet a padlón, majd Aezmorin a szekrényben kutat, mely nagy és mély, alaposan bele kell hajolnia, így váratlanul éri a bevágódó ajtaja, mely egész egyszerűen rácsukódik, bezárva Grawok apró barátját a sötétbe, a molyrágta ruhák és még ki tudja mik közé.
Grawok ennek persze szemtanúja, hacsak már nem az ágyat rángatja kifelé, mely azért nem olyan egyszerű, főleg nem egyedül. Az sem biztos, hogy kiférne az ajtón, de lehet inkább mégis másra figyel. Mert becsukódó szekrényajtó mögött, a falnál egy fekete jelenségre figyelhet fel, ki arcát a fal felé, homlokát annak hűvösére tapasztja. Néhol sejtelmesen áttetsző, de mindenféleképpen egy női alak ki hátát mutatja, ébenfekete fehér csíkokkal átszőtt haja térdhajlatáig ér, vézna és sovány, tán már girhesnek mondható. Nem reagál semmire, csak áll és a falat bámulja, Grawokra nem figyel fel, most sóhajok sem hallatszanak.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Grawok elméje szokásához híven kezd ámokfutásba és fejtegetésbe, bár tény, hogy a logikai következtetéseket kiválóan vonja le. Persze az is biztos, hogy mindezt oly tényként közli, mintha legalábbis maga lett volna a ház úrnője, vagy a festő, ki a képet pingálta. Talán nem is lesz jelentősége a történet szempontjából, talán igen, mindenesetre az ágy az már érdekesebb téma, főleg a benne fekvő csontváz teteme. A mélységi magához illő érdeklődést tanúsít, abban a két szemhunyásnyi pillanatban, mikor a bilincs pántját csuklóstul letöri a vázról. A penge egyelőre nem boldogul, az ágy fejtámlájára kapcsolt bilincs amaz vége bizony ott marad, hacsak persze ki nem talál valamit, vagy nem elégszik meg a másik véggel, melyet maximum kezében tarthat az ítéletidőkig, az ágyhoz láncolva, vagy esetleg viheti ágyastul, hogy immár ő legyen a rabul ejtett. Hogy e kapcsán hogyan dönt nem lehet tudni, mert máris kíváncsisága joggal kerekedik felül kleptomán természetén, s határozott kézzel a csontvázhoz nyúl.*
- NEEE! NE HAGYj IIITT!!! *Zeng fel a fejében a sikoly, mely határozottan egy női hang, s a kép is megjelenik hozzá fejében, mely az ágyon ülő szemszögéből néz a lassan csukódó ajtó felé. Mást is hall, mintha egy apró versike lenne, ez kissé távolabbról, talán az ajtót becsukó férfi szájából hangzik el:*
- Az igazságban fukar, több helyütt járt, s nem fázott sosem. Pillanatnyi boldogságért, az örökké tartót ott hagyta minden este. Két csepp vére sírt utána. *Az ajtó becsukódik, majd csak egy mondat hallik:*
- Két szó a válasz, csupán kettő. *A varázs véget ért.*
*Mindeközben persze a gnóm ijedt nyusziszemeit kapkodja jobbra balra és bizony igaza van, Grawok tevőleges mozdulatai, a csontváz zörgése, a pánt feszegetése robbanásszerű zajjal járnak a néma csendben, melybe néha még beleordít a kint pattogó tűz harsány hangja is. No meg a sóhaj és a kaparászás a fal felől, mikor a majd' száz bársonynaplót felfedezi. Képzelete játszik talán velük? Az ingovány bűzös kipárolgása zavarta volna meg elméjük, vagy csupán egy kegyetlen játszma részesei, melynek végkimenetele még igencsak bizonytalan? Szerencsére hőseinket nem ma szalajtották, ha cselekedni vágyik a természet. Grawok rögtön át akarja rendezni a szobát, a gnóm pedig női ruhát választana magának, mit sem törődve a kezéből kieső naplóval, mely bizony napló. Kézzelfogható és régi pergamentől illatos. Annak rendje és módja szerint koppan is egyet a padlón, majd Aezmorin a szekrényben kutat, mely nagy és mély, alaposan bele kell hajolnia, így váratlanul éri a bevágódó ajtaja, mely egész egyszerűen rácsukódik, bezárva Grawok apró barátját a sötétbe, a molyrágta ruhák és még ki tudja mik közé.
Grawok ennek persze szemtanúja, hacsak már nem az ágyat rángatja kifelé, mely azért nem olyan egyszerű, főleg nem egyedül. Az sem biztos, hogy kiférne az ajtón, de lehet inkább mégis másra figyel. Mert becsukódó szekrényajtó mögött, a falnál egy fekete jelenségre figyelhet fel, ki arcát a fal felé, homlokát annak hűvösére tapasztja. Néhol sejtelmesen áttetsző, de mindenféleképpen egy női alak ki hátát mutatja, ébenfekete fehér csíkokkal átszőtt haja térdhajlatáig ér, vézna és sovány, tán már girhesnek mondható. Nem reagál semmire, csak áll és a falat bámulja, Grawokra nem figyel fel, most sóhajok sem hallatszanak.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-12 15:11:18
Üzenet elküldve: 2018-12-12 15:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin nem győződik meg róla, hogy a sötétben senki sincs, így fenntartással fordul a szoba felé, közben figyel amennyire tőle telik mindkét irányba. A szoba sötét, a fáklya fénye viszont elegendő világosságot nyújt, így a nyomasztó csend nem is tűnik annyira vészesnek. Lépteik zaja a poros padlón mintha lódobogás lenne. Vagy csak a gnómnak tűnik úgy, mintha iszonyatos hangzavart csapnának. Ideges, kicsit talán fél is, de mindenképpen mérges. Grére és a nemtörődöm jellemére. ~ Hogy lehet valaki ilyen rohadt nyugodt? ~ puffog magában, de azért követi a sötételfet zokszó nélkül.
A testőr letapizza a képet, aztán az előbukkanó csontvázat, majd szóba elegyedik a gnómmal. Aezmorin elgondolkozik a hallottakon, de nem igazán tartja valószínűnek Gré állításait. Néhány pillantást vet a csontváza, arcán újfent idegesség és elfojtott harag fut át, aztán inkább visszafordul a szekrény felé, közben visszafogottan társalgásba kezd testőrével. *
- Egyrészt kétlem, hogy bármiben is igazad lenne, mert ez egy viskó, és ha valami gazdag ficsúr család megszállni akarna, akkor nem ilyen szutykot épít. Amúgy meg nem hiszek benne, hogy a temetés meggátolná a... szellemeket a dobálózásban - * abban sem hisz, hogy szellem lenne az elkövető. Mágia, talán egy csapda, ami az ajtó nyílásával együtt aktiválódott. * - Másrészt szerintem igen. Ha a bajszos valaha is volt épeszű, akkor hagyta volna ezt a kunyhót a fenébe, és nem foglalkozik egy pappal. Ugyan már? Temetés? Mi haszna származna belőle? - * Gré persze csak találgat, és még akár igaza is lehet, de Aezmorin úgy véli a sötételf azt hiszi körülötte forog a világ. A bajszos akármit is akart, nem egy csontvázat temetni. Inkább őket, bele a mocsárba. Az már inkább valószínűbb. Csak közben rossz helyre lépett és elnyelte az ingovány. Ennyi. Vannak persze megmagyarázhatatlan dolgok a történetben, mint például a sziszegés, meg a repülő bögrék, de ha a haramia segítséget akart volna kérni, nem csatangol bele a mocsárba eszét vesztve.
A gnóm felhorkant a jegyzőkönyv említésére és megrázza a fejét. *
- Nagyszerű, ha majd Artheniorban jársz, tájékoztasd őket - * zárja le ennyivel, mert marhára nem érdekli, hogy Gré milyen kifogásokat talál a lánc ellopásával kapcsolatban.
Ahogy kinyitja a szekrényt, egy ideig semmi különöset nem lát, csak ruhák sokaságát, de ahogy tekintetét feljebb hordozza, a szemei kikerekednek, arcára a döbbenet varázsol mozdulatlanságot. ~ Mi a...? ~ fagy le, még a gondolkodásban is egy időre. ~ Ez nem lehet igaz? Ugye? ~ a könyvek szakasztott másolatai saját művének, legalábbis kívülről, de ilyen meg ugyebár nem létezik. ~ Talán csak... ~ Becsukja a száját és egy lépést hátrál, amikor tudatosul benne, hogy halk sóhajok és kaparászó hangok hallatszódnak a szekrény túloldaláról. Gré természetesen rögtön cselekszik és lesegít neki egy könyvet. Aezmorin nem hálás érte, habár alacsony termete miatt másznia kellett volna, hogy felérjen a könyvekig, de ahogy megragadja ösztönösen a könyvet, mintha lapáttal csapták volna orrba. Megremeg, izmai megfeszülnek, és meredten bámulja a kötetet. A gnóm határozott meggyőződése, hogy ezek mind-mind illúziók. Nincs is valójában semmi a kezében, csak úgy érzi, már ha érzi a súlyát. A pislákoló fénynél még azt sem látja elsőre, hogy van-e a borítón szöveg, ami kétségkívül bizonyítaná, hogy a sajátját tartja markában.
Megzavarodva, a sóhajoktól és kaparászástól idegesen maga elé meredve hallgatja Grét, és megrázza a fejét. *
- Szedd össze az ágyneműt, meg a csontokat, aztán dobd a tűzre. Ha az ágyat meg el akarod lopni, akkor tedd. Ne fogd szerencsétlen nő temetésére - * Aezmorinnak komolyan megfordul a fejében, hogy a sötételf el akarja csórni az ágyat, de más is szöget üt elméjében. ~ Van a kalyibának titkos ajtaja? Vagy kintről jönnek a hangok? ~ a falra ráhajtott szekrényajtó mögül hallatszódik a sóhaj, és a gnómnak esze ágában sincs közelebb menni, mégis megteszi. Miért? Mert az egész valószerűtlen. Kezdi komolyan azt gondolni, hogy a mocsári gázok járatják a bolondját vele. A könyv a kezében, a hangok, a sziszegés. A napló szerű képződményt nemes egyszerűséggel kiejti a kezéből, majd a szekrény felé indul, és a tőrt szorongatva a ruhák közé nyúl, ha tudja, széthúzza azokat, hogy láthatóvá váljon a szekrény belső fala. Szakavatottan járatja végig tekintetét, és ha Gré nem tart neki fényt valamilyen formában, vagy a rögtönzött fáklya kialvó félben van, akkor a szeme helyett a tenyerével és ujjaival keres bármit, ami kallantyúnak, gombnak, vagy egyébnek mechanikus szerkezetnek tűnhet. *
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin nem győződik meg róla, hogy a sötétben senki sincs, így fenntartással fordul a szoba felé, közben figyel amennyire tőle telik mindkét irányba. A szoba sötét, a fáklya fénye viszont elegendő világosságot nyújt, így a nyomasztó csend nem is tűnik annyira vészesnek. Lépteik zaja a poros padlón mintha lódobogás lenne. Vagy csak a gnómnak tűnik úgy, mintha iszonyatos hangzavart csapnának. Ideges, kicsit talán fél is, de mindenképpen mérges. Grére és a nemtörődöm jellemére. ~ Hogy lehet valaki ilyen rohadt nyugodt? ~ puffog magában, de azért követi a sötételfet zokszó nélkül.
A testőr letapizza a képet, aztán az előbukkanó csontvázat, majd szóba elegyedik a gnómmal. Aezmorin elgondolkozik a hallottakon, de nem igazán tartja valószínűnek Gré állításait. Néhány pillantást vet a csontváza, arcán újfent idegesség és elfojtott harag fut át, aztán inkább visszafordul a szekrény felé, közben visszafogottan társalgásba kezd testőrével. *
- Egyrészt kétlem, hogy bármiben is igazad lenne, mert ez egy viskó, és ha valami gazdag ficsúr család megszállni akarna, akkor nem ilyen szutykot épít. Amúgy meg nem hiszek benne, hogy a temetés meggátolná a... szellemeket a dobálózásban - * abban sem hisz, hogy szellem lenne az elkövető. Mágia, talán egy csapda, ami az ajtó nyílásával együtt aktiválódott. * - Másrészt szerintem igen. Ha a bajszos valaha is volt épeszű, akkor hagyta volna ezt a kunyhót a fenébe, és nem foglalkozik egy pappal. Ugyan már? Temetés? Mi haszna származna belőle? - * Gré persze csak találgat, és még akár igaza is lehet, de Aezmorin úgy véli a sötételf azt hiszi körülötte forog a világ. A bajszos akármit is akart, nem egy csontvázat temetni. Inkább őket, bele a mocsárba. Az már inkább valószínűbb. Csak közben rossz helyre lépett és elnyelte az ingovány. Ennyi. Vannak persze megmagyarázhatatlan dolgok a történetben, mint például a sziszegés, meg a repülő bögrék, de ha a haramia segítséget akart volna kérni, nem csatangol bele a mocsárba eszét vesztve.
A gnóm felhorkant a jegyzőkönyv említésére és megrázza a fejét. *
- Nagyszerű, ha majd Artheniorban jársz, tájékoztasd őket - * zárja le ennyivel, mert marhára nem érdekli, hogy Gré milyen kifogásokat talál a lánc ellopásával kapcsolatban.
Ahogy kinyitja a szekrényt, egy ideig semmi különöset nem lát, csak ruhák sokaságát, de ahogy tekintetét feljebb hordozza, a szemei kikerekednek, arcára a döbbenet varázsol mozdulatlanságot. ~ Mi a...? ~ fagy le, még a gondolkodásban is egy időre. ~ Ez nem lehet igaz? Ugye? ~ a könyvek szakasztott másolatai saját művének, legalábbis kívülről, de ilyen meg ugyebár nem létezik. ~ Talán csak... ~ Becsukja a száját és egy lépést hátrál, amikor tudatosul benne, hogy halk sóhajok és kaparászó hangok hallatszódnak a szekrény túloldaláról. Gré természetesen rögtön cselekszik és lesegít neki egy könyvet. Aezmorin nem hálás érte, habár alacsony termete miatt másznia kellett volna, hogy felérjen a könyvekig, de ahogy megragadja ösztönösen a könyvet, mintha lapáttal csapták volna orrba. Megremeg, izmai megfeszülnek, és meredten bámulja a kötetet. A gnóm határozott meggyőződése, hogy ezek mind-mind illúziók. Nincs is valójában semmi a kezében, csak úgy érzi, már ha érzi a súlyát. A pislákoló fénynél még azt sem látja elsőre, hogy van-e a borítón szöveg, ami kétségkívül bizonyítaná, hogy a sajátját tartja markában.
Megzavarodva, a sóhajoktól és kaparászástól idegesen maga elé meredve hallgatja Grét, és megrázza a fejét. *
- Szedd össze az ágyneműt, meg a csontokat, aztán dobd a tűzre. Ha az ágyat meg el akarod lopni, akkor tedd. Ne fogd szerencsétlen nő temetésére - * Aezmorinnak komolyan megfordul a fejében, hogy a sötételf el akarja csórni az ágyat, de más is szöget üt elméjében. ~ Van a kalyibának titkos ajtaja? Vagy kintről jönnek a hangok? ~ a falra ráhajtott szekrényajtó mögül hallatszódik a sóhaj, és a gnómnak esze ágában sincs közelebb menni, mégis megteszi. Miért? Mert az egész valószerűtlen. Kezdi komolyan azt gondolni, hogy a mocsári gázok járatják a bolondját vele. A könyv a kezében, a hangok, a sziszegés. A napló szerű képződményt nemes egyszerűséggel kiejti a kezéből, majd a szekrény felé indul, és a tőrt szorongatva a ruhák közé nyúl, ha tudja, széthúzza azokat, hogy láthatóvá váljon a szekrény belső fala. Szakavatottan járatja végig tekintetét, és ha Gré nem tart neki fényt valamilyen formában, vagy a rögtönzött fáklya kialvó félben van, akkor a szeme helyett a tenyerével és ujjaival keres bármit, ami kallantyúnak, gombnak, vagy egyébnek mechanikus szerkezetnek tűnhet. *
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-10 12:31:13
Üzenet elküldve: 2018-12-10 12:31:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az állítólag híres szörnyvadász hősünk nem sok mindent tud mondani a barátjának, hogy miért repülnek maguktól a bögrék. Leginkább semmiért. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül van ott valaki. Pusztán kinyitott egy ajtót, amire az volt írva, hogy "csapda". De ettől még a szekrény összeomlásánál is lehetett olyan előre ki nem számítható erő, amely a vakszerencse következtében Aezmorian felé lökte az egyébként magától leesni kívánó edényt.*
~ Bármi kiválthatta a szekrény összecsuklását, ezen kár is lenne filozofálni. Nem értem, hogy egyes alakoknak és különösen egyes fajoknak miért éri meg okosnak feltüntetni magukat azzal, hogy olyasmire keresik a választ, amire nincs.
Balesetek elő szoktak fordulni.~
* A kardot meg feleslegesnek érzi elővenni. Ha valami jön, a lángoló végű fával még szeme közé tud sózni. De a másik keze jobb, ha szabad lesz. Mondjuk fosztogatni. De van annyi becsület benne, hogy ne rögtön rátegye a kezét az első dologra, amit meglát. Előbb inkább a képet porolja le és talán jól is tette. A bútor egyezését nem tartja lehetetlennek, hogy a véletlenen túl más magyarázata is lenne, hogy a szobában és a festményen is ott van.*
~ Ha én magamról festetnék egy ilyet, akkor nem a szomszédhoz mennék át, hogy adja kölcsön a szobáját, mert az jobban áll a ruhámhoz. A ház úrnőjét ábrázolhatja.~
* Észrevételei egy részét a tudóssal is megosztja. Főleg, miután a lánc végén megtalálja a gazdáját.*
-Minden bizonnyal ő lakott itt. *mutat a képre* Egy nemesi család tagja. Ha kereskedő, akkor nagyon gazdag. De azok talán inkább a városban tartanák a kedvesüket. Vidéki kúria lehetett egykor. Jobban mondva... *torpan meg egy pillanatra lendületes beszédében* Egy viskó, ami a földjére kikocsikázó elit alvását és étkezését szolgálta.
* Az ajtóra mutat, ahol még minden bizonnyal ott a szöveg.*
-Itt tarthatták fogva, amíg meg nem halt. Azért az érdekes, hogy már kezdettől fogva nem építettek ablakot, mintha csak a fogság céljára tervezték volna. Vagy csak utólag befalazták?
* Eszébe jut még egy valami.*
-Talán véletlen lenne, hogy a bajszos ide akart hozni, miután megtudta, hogy pap vagyok és temetéssel foglalkozom?
Sokkal racionálisabb indok az eltemetés szükségszerűségére a te szellemeidtől való megszabadulás. Mentális jólétednek jót tesz majd, ha tudod, hogy aki hozzád vág bögrét a semmiből, meg konyhaszekrényeket reptet, az már átkelt a Halottak Folyóján.
* Levágja a vasat a kézről és elteszi magának, majd óvatosan megérinti az elhunytat.*
-Lássuk, mit tudsz nekem mondani!
* Erősen koncentrál. Bármennyire is ostobaság, valahol ő is reméli, hogy a dolgok egy részét pusztán a kísértet megmagyarázná.*
~ Még ha nem is mindent. A barátunkat valaki elhúzta, miután halálra rémítette. Ezt egy itt ragadt lélek alig ha lenne képes megtenni test nélkül. És a fa ajtón sem olyan vékonyak a betűk, mintha szike vágta volna őket. És nehéz lenne látnom az összefüggést, hogy ha csupán a haramiák főnöke túszként tartotta volna itt a nemes kisasszonyt, akkor miért vágta volna le egy bestia mancsát, hogy annak a karmaival vésse fel.~
* Újfent kattan egyet valami, de a csendet betöltő hangot ezúttal is Grawok agyának fogaskerekei közül hallom.*
~ A könyvről a tarisznyában fogalma sem volt, hogy egy északról jött gnóm írta-e. Nyilván nem tud olvasni, hiszen egyértelmű lehetett volna számára, ha csak az első oldalakba belenéz.
Vagyis a bejáratot olyan valaki csinálta, aki a betűvetésben jártas.~
* De felesleges tovább jegyzetelnem a sületlenségeket, amik bevillannak és ugyan olyan gyorsan tovatűnnek. Sokkal több olvasót érdekelne, hogy az elhunyt mit közölt hősünkkel.
Na, ez az, amiről krónikásként lemaradtam.*
-A mi feladatunk csak annyi, hogy tájékoztassuk a város katonaságát a gyanús jelekről, kellően dokumentálva és tárgyi bizonyítékokat biztonságba mentve átadjuk nekik.
Hogy mire jut idejük és mire nem, az nem a mi dolgunk. De végre neki állnál a helyszíni jegyzőkönyv írásának?
* A szarkasztikus megjegyzés, mely végső soron a fém eltulajdonításának eredeti szándékát vonja kétségbe, kellően komoly és már-már fedő hangnemű választ szül.*
-Úgy látom, meg van a naplód. Tényleg pont úgy néz ki, ahogyan azt elmondtad.
* Véletlenszerűen leveszi az egyiket és társa kezébe adja.*
-Gyere! Előbb temessünk!
* Ekkor hirtelen meghallja a sóhajokat és kaparászásokat és még gyorsan odateszi mögé.*
-Minél kevesebbet vagyunk egy kísértetkastélyban, annál jobb. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha az ágyat kihúznánk, elég faanyagot tennénk alá tisztességes hamvasztáshoz. És a csontokat egy kis pernyével együtt elásnánk.
De ha inkább hagyományos temetéshez van kedved, akkor felőlem már most elkezdhetsz lapátolni.
* Mivel valaki ijedtében belehajította az ingoványba a saját ásóját, ezért sötételf hősünk felajánlja neki, amennyiben az utóbbi lehetőséget választja. De plusz munkát nem csinálhat neki senki finnyás természetével.*
-De ha az égetés megfelel, akkor magam fogok gondoskodni a kis gödörről.
* Teljesen úgy hangzik, mintha megnyomta volna a kicsi szót, és jelentőséget tulajdonított volna annak, hogy több fizikai erőfeszítésbe és időbe kerül előkészíteni a "koporsós" változatot. Mivel Bajszost már úgy is elkezdték az előbbi módszerrel örök nyugalomba helyezni, a maga részéről nem lát okot arra, hogy ne folytassák.
Megfogja a fekhely végét és elkezdi rángatni kifelé.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-09 21:47:13
Üzenet elküldve: 2018-12-09 21:47:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt mondják, ha egy szót túl sokszor mondunk ki, akkor elveszíti értelmét. Talán a csend nem ilyen, mely továbbra is változatlan. Persze ez hamar fordulhat át, bár valószínűleg nem Grawok esetében. A festményen évek óta állhat a por, jó sokáig kell törölni, s ez az egyetlen inger, ami éri, míg végül megmutatja magát. Ami először feltűnik rajta, az egy vaskosabb hajkorona, alaposan feldíszítve mindennel, mit csak a kor vívmányai engedtek. Keresztben több fényes tű tartja a kontyot. Ha Grawok tovább törli a festményt, s miért ne tenné, hisz kíváncsi, hamarosan egy méltóságteljesen, ölében pihentetett kézzel ülő nő alakjára lehet figyelmes, kinek arca mérhetetlen szomorúságot tükröz. Ruhája hasonlatos kontyához, kellően művi és nemes, talán bársony lehet, bár a festmény meglehetősen kopott, ahogyan bársony lehet a szék anyaga is, melyen ül, mélybordó és puha. A háttér nehezen vehető ki, talán egy szekrény, mely külcsínre furcsamód egyezik a szobában található vaskos, falhoz állított bútordarabbal. Persze ez lehet pusztán a véletlen is. Grawok furcsán érezheti magát mikor kissé elfordul, ha szeme sarkából a képre néz, talán az alkotó beteg játéka, de olybá tűnik a lány szomorú szemei követik bármerre is indul, azonban amint egyenesen rápillant, ez a hatás azonnal megszűnik, s ismét csak egy vászonra pingált emléknek lehet szemtanúja. A gnóm mindeközben tőrének markolatára ragadt izzadó tenyérrel néz körbe a szobában, majd vissza a konyhába. A reakciója érthető, hisz őt érte több inger korábban, vagy csak nehezebben dolgozza fel az ingoványi élet viszontagságait, majd lassan a szekrényhez indul, hogy felfedezze annak setét rejtekét. Grawok persze észreveszi a láncot, s annak rendje módja szerint megpróbálja látens eltulajdonítani. Ezzel csak egy bökkenő van, hogy a lánc másik végén, a takaró alatt ott fekszik a tulajdonosa is. Persze nem valószínű, hogy egy rojtos, hosszú hajú csontváz csuklójának letörése problémát jelenthet, mely jelenleg alaposan felreccsen, ahogy a bilincset adjusztálja. Ha felhajtja a takarót, foszlott rongyokba bújtatva fekvő csontkollekciót találhat, rajta rabláncával, s tátott szájába, sötétlő szemüregébe költözött méltatlankodva szétszaladó póksereggel. Nem tudni miképp reagál, bár sejtés van rá, azonban ez nem is lényeges, hisz a jó csapatmunka bizonyítékául Aezmorin immár a szekrényt veszi szemügyre, melyet kitárva meglepetésben lehet része. No nem a molyrágta és dohos szagú női ruhákra kell gondolni, melyek mélán búslakodva függenek beakasztva, sokkal inkább a szekrény felső részén elhelyezett polcokon sorakozó könyvek lehetnek érdekesek, melyek mindegyike pontosan ugyanúgy néz ki, mint rég elvesztett naplója. Egyetlen egy probléma van csak. Hogy a bársonyborítású könyvekből van, vagy száz darab és mind hajszálpontosan ugyanúgy néz ki. A másik probléma pedig, ami már talán inkább közös problémának nevezhető, hogy az ágyban fekvő csontváz zörgésétől eltekintve más is hallható. Az pedig a falra rányíló szekrényajtó mögül hallatszó sóhajokkal vegyes kaparászás.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt mondják, ha egy szót túl sokszor mondunk ki, akkor elveszíti értelmét. Talán a csend nem ilyen, mely továbbra is változatlan. Persze ez hamar fordulhat át, bár valószínűleg nem Grawok esetében. A festményen évek óta állhat a por, jó sokáig kell törölni, s ez az egyetlen inger, ami éri, míg végül megmutatja magát. Ami először feltűnik rajta, az egy vaskosabb hajkorona, alaposan feldíszítve mindennel, mit csak a kor vívmányai engedtek. Keresztben több fényes tű tartja a kontyot. Ha Grawok tovább törli a festményt, s miért ne tenné, hisz kíváncsi, hamarosan egy méltóságteljesen, ölében pihentetett kézzel ülő nő alakjára lehet figyelmes, kinek arca mérhetetlen szomorúságot tükröz. Ruhája hasonlatos kontyához, kellően művi és nemes, talán bársony lehet, bár a festmény meglehetősen kopott, ahogyan bársony lehet a szék anyaga is, melyen ül, mélybordó és puha. A háttér nehezen vehető ki, talán egy szekrény, mely külcsínre furcsamód egyezik a szobában található vaskos, falhoz állított bútordarabbal. Persze ez lehet pusztán a véletlen is. Grawok furcsán érezheti magát mikor kissé elfordul, ha szeme sarkából a képre néz, talán az alkotó beteg játéka, de olybá tűnik a lány szomorú szemei követik bármerre is indul, azonban amint egyenesen rápillant, ez a hatás azonnal megszűnik, s ismét csak egy vászonra pingált emléknek lehet szemtanúja. A gnóm mindeközben tőrének markolatára ragadt izzadó tenyérrel néz körbe a szobában, majd vissza a konyhába. A reakciója érthető, hisz őt érte több inger korábban, vagy csak nehezebben dolgozza fel az ingoványi élet viszontagságait, majd lassan a szekrényhez indul, hogy felfedezze annak setét rejtekét. Grawok persze észreveszi a láncot, s annak rendje módja szerint megpróbálja látens eltulajdonítani. Ezzel csak egy bökkenő van, hogy a lánc másik végén, a takaró alatt ott fekszik a tulajdonosa is. Persze nem valószínű, hogy egy rojtos, hosszú hajú csontváz csuklójának letörése problémát jelenthet, mely jelenleg alaposan felreccsen, ahogy a bilincset adjusztálja. Ha felhajtja a takarót, foszlott rongyokba bújtatva fekvő csontkollekciót találhat, rajta rabláncával, s tátott szájába, sötétlő szemüregébe költözött méltatlankodva szétszaladó póksereggel. Nem tudni miképp reagál, bár sejtés van rá, azonban ez nem is lényeges, hisz a jó csapatmunka bizonyítékául Aezmorin immár a szekrényt veszi szemügyre, melyet kitárva meglepetésben lehet része. No nem a molyrágta és dohos szagú női ruhákra kell gondolni, melyek mélán búslakodva függenek beakasztva, sokkal inkább a szekrény felső részén elhelyezett polcokon sorakozó könyvek lehetnek érdekesek, melyek mindegyike pontosan ugyanúgy néz ki, mint rég elvesztett naplója. Egyetlen egy probléma van csak. Hogy a bársonyborítású könyvekből van, vagy száz darab és mind hajszálpontosan ugyanúgy néz ki. A másik probléma pedig, ami már talán inkább közös problémának nevezhető, hogy az ágyban fekvő csontváz zörgésétől eltekintve más is hallható. Az pedig a falra rányíló szekrényajtó mögül hallatszó sóhajokkal vegyes kaparászás.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:31:33
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:31:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Hazafelé //
*Máris megérzi a férfi hiányát, kicsit el is szontyolodik holott ez cseppet sem jellemző rá. Túlságosan régóta vágyott már törődésre és ennek tudatában sem volt. Az viszont ösztönzi, hogy tudja ha minél jobban igyekszik, annál hamarabb láthatja drága elvetemült szívszerelmét, és annak igencsak sajátos módon, de elragadó lányát. Kedveli őket, ez egyszer biztos. Ha pedig már a szeretőiről van szó, szépen sorban felidézi magában a kellemesen eltöltött időket. Egészen úgy érzi egyébként, hogy most úgy teljes az élete, talán még sosem volt ennyi támogatásban része.*
*Máris megérzi a férfi hiányát, kicsit el is szontyolodik holott ez cseppet sem jellemző rá. Túlságosan régóta vágyott már törődésre és ennek tudatában sem volt. Az viszont ösztönzi, hogy tudja ha minél jobban igyekszik, annál hamarabb láthatja drága elvetemült szívszerelmét, és annak igencsak sajátos módon, de elragadó lányát. Kedveli őket, ez egyszer biztos. Ha pedig már a szeretőiről van szó, szépen sorban felidézi magában a kellemesen eltöltött időket. Egészen úgy érzi egyébként, hogy most úgy teljes az élete, talán még sosem volt ennyi támogatásban része.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-07 21:27:27
Üzenet elküldve: 2018-12-07 21:27:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin legszívesebben félrelökte volna a sötételf kezét, de túlságosan lekötötte a konyha belseje felé bambulás, így csak szavakkal volt képes Grét megállásra késztetni, és a csökönyös mocsokelfnek az olyasmi, mintha egy légynek mondanák, hogy hagyja abba a repülést. Hiába no, mindkét lény az erőszakból ért. Amint a gnóm felocsúdik annyira, hogy kezével elhessegesse a zsoldosét meg az idióta keszkenőjét, meg is teszi. Amúgy sem érdekli igazán a homloka. *
- Aha, szóval csak úgy magától repült a bögre... - * mondjuk tényleg úgy tűnt, de ha nem mágikus dolog van a támadásban, akkor valakinek lennie kéne ott. Gré meg olyan nyugodt, hogy legszívesebben beleállítaná a tőrét a lábába, és a képébe ordítaná, hogy mi a francért ilyen rohadt flegma. Ez persze gnómon aluli cselekedet lenne, így inkább hanyagolja. *
- Hah - * néz fel társára és megenged magának egy kósza mosolyt. * - Igazad van - * vonja meg a vállát. * - Előbb-utóbb úgyis meg kell halni, miért ne tennénk azt úgy, hogy elkerülhető lett volna. Teljesen megérné - * mivel esélytelen, hogy Gré bármiben is hallgasson rá, így nem erőlteti tovább a dolgot. Ha nem akar fegyvert rántani, hát nem akar. Aezmorin görcsös kezében azért ott pihen a tőr és minden egyes fura hangra fejét a zaj vélt forrása felé fordítja, hátha megpillant valamit. Nem szeretne ismét egy repülő tárgy útjába kerülni. ~ Repülő bögre, meg szétrobbanó szekrény. A franc van ezzel a házzal? ~ természetesen lehet, hogy egy komisz varázsló borzolja a kedélyeiket, vagy valami másik létsíkból szökött lény, mindenesetre egyik sem szerencsés, mert a vége katasztrófa lehet. Persze a világnak nem hiányozna egy gnóm, meg egy sötételf igazán, de azért Aezmorin zokon venné, ha itt kellene meghalnia. *
- Én is úgy vélem - * bólint, igazat adva a társának, bár alacsonyabb lévén több időbe telik neki, mire a helyzetet teljesen átlátja. Szerencsére csökevényes látómagasságát kompenzálja az intelligenciája.
Gré előbb a festményt, majd a láncot veszi szemügyre. Mocsokelf vére kiütközik és máris mozdítana mindent, ami egy kicsit is csillog. *
- Nem kétlem, hogy a hősi őrség Artheniorban kapva kapna az alkalmon, hogy a mocsárba vágjon egy emberrabló banda miatt - * kezd bele szarkasztikusan, miközben a sötételf fejének mozgását követve a szekrényre pillant. * - de talán túlbecsülöd a létszámukat. Van elég bajuk most odahaza - * a lázadás lehet, hogy már a piaci részt is elérte.
Aezmorin eléggé ideges, de igyekszik leplezni azt régi jól bevált stílusával, ami egyébként sajátja, csak az utóbbi órák eseményei kibillentették a megszokott kerékvágásból. Utálja is a helyzetet emiatt. A gnóm nem látja a lánc végét, így még akár rejthetne is valamit, de nagyon bízik benne, hogy ez nem egy csodálatos kalandor csapda a gyanútlan fémtolvajok számára. Bár csak Grétól telik ki, hogy egy retkes láncot is magáénak akar tudni. A gnóm természetesen sejti, hogy a sötételfnek esze ágában sincs szólni a városőrségnek, csak kell neki a lánc. Ezzel persze kivételesen egyetért, mert ha valakit el kell itt fogniuk, még hasznos lehet.
Levéve tekintetét a sötételfről a fáklya fénye által megvilágított szekrényhez sétál óvatosan. A lába elé is néz, nehogy valamibe belelépjen, aztán amikor eléri az ódon bútort, megpróbálja kinyitni, közben hallgatja Gré láncmentő akciójának zajait. Várakozással teli ábrázattal tárja fel - ha tudja - a táblás szekrény ajtajait. ~ Napló és nem szörny, napló és nem szörny, napló és nem repülő bögre! ~ mintha csak valami varázsigét kántálna, de sejti, hogy hasztalan. Igazából nem tudja, hogy milyen förtelmes lény lakna egy szekrényben, de a sziszegő hang tulajdonosa bármi lehet. *
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin legszívesebben félrelökte volna a sötételf kezét, de túlságosan lekötötte a konyha belseje felé bambulás, így csak szavakkal volt képes Grét megállásra késztetni, és a csökönyös mocsokelfnek az olyasmi, mintha egy légynek mondanák, hogy hagyja abba a repülést. Hiába no, mindkét lény az erőszakból ért. Amint a gnóm felocsúdik annyira, hogy kezével elhessegesse a zsoldosét meg az idióta keszkenőjét, meg is teszi. Amúgy sem érdekli igazán a homloka. *
- Aha, szóval csak úgy magától repült a bögre... - * mondjuk tényleg úgy tűnt, de ha nem mágikus dolog van a támadásban, akkor valakinek lennie kéne ott. Gré meg olyan nyugodt, hogy legszívesebben beleállítaná a tőrét a lábába, és a képébe ordítaná, hogy mi a francért ilyen rohadt flegma. Ez persze gnómon aluli cselekedet lenne, így inkább hanyagolja. *
- Hah - * néz fel társára és megenged magának egy kósza mosolyt. * - Igazad van - * vonja meg a vállát. * - Előbb-utóbb úgyis meg kell halni, miért ne tennénk azt úgy, hogy elkerülhető lett volna. Teljesen megérné - * mivel esélytelen, hogy Gré bármiben is hallgasson rá, így nem erőlteti tovább a dolgot. Ha nem akar fegyvert rántani, hát nem akar. Aezmorin görcsös kezében azért ott pihen a tőr és minden egyes fura hangra fejét a zaj vélt forrása felé fordítja, hátha megpillant valamit. Nem szeretne ismét egy repülő tárgy útjába kerülni. ~ Repülő bögre, meg szétrobbanó szekrény. A franc van ezzel a házzal? ~ természetesen lehet, hogy egy komisz varázsló borzolja a kedélyeiket, vagy valami másik létsíkból szökött lény, mindenesetre egyik sem szerencsés, mert a vége katasztrófa lehet. Persze a világnak nem hiányozna egy gnóm, meg egy sötételf igazán, de azért Aezmorin zokon venné, ha itt kellene meghalnia. *
- Én is úgy vélem - * bólint, igazat adva a társának, bár alacsonyabb lévén több időbe telik neki, mire a helyzetet teljesen átlátja. Szerencsére csökevényes látómagasságát kompenzálja az intelligenciája.
Gré előbb a festményt, majd a láncot veszi szemügyre. Mocsokelf vére kiütközik és máris mozdítana mindent, ami egy kicsit is csillog. *
- Nem kétlem, hogy a hősi őrség Artheniorban kapva kapna az alkalmon, hogy a mocsárba vágjon egy emberrabló banda miatt - * kezd bele szarkasztikusan, miközben a sötételf fejének mozgását követve a szekrényre pillant. * - de talán túlbecsülöd a létszámukat. Van elég bajuk most odahaza - * a lázadás lehet, hogy már a piaci részt is elérte.
Aezmorin eléggé ideges, de igyekszik leplezni azt régi jól bevált stílusával, ami egyébként sajátja, csak az utóbbi órák eseményei kibillentették a megszokott kerékvágásból. Utálja is a helyzetet emiatt. A gnóm nem látja a lánc végét, így még akár rejthetne is valamit, de nagyon bízik benne, hogy ez nem egy csodálatos kalandor csapda a gyanútlan fémtolvajok számára. Bár csak Grétól telik ki, hogy egy retkes láncot is magáénak akar tudni. A gnóm természetesen sejti, hogy a sötételfnek esze ágában sincs szólni a városőrségnek, csak kell neki a lánc. Ezzel persze kivételesen egyetért, mert ha valakit el kell itt fogniuk, még hasznos lehet.
Levéve tekintetét a sötételfről a fáklya fénye által megvilágított szekrényhez sétál óvatosan. A lába elé is néz, nehogy valamibe belelépjen, aztán amikor eléri az ódon bútort, megpróbálja kinyitni, közben hallgatja Gré láncmentő akciójának zajait. Várakozással teli ábrázattal tárja fel - ha tudja - a táblás szekrény ajtajait. ~ Napló és nem szörny, napló és nem szörny, napló és nem repülő bögre! ~ mintha csak valami varázsigét kántálna, de sejti, hogy hasztalan. Igazából nem tudja, hogy milyen förtelmes lény lakna egy szekrényben, de a sziszegő hang tulajdonosa bármi lehet. *
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-07 20:42:17
Üzenet elküldve: 2018-12-07 20:42:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ne hallucinálj! Nincs ott senki.
* Hamar végez és abba is hagyja az ápolást, mert látja, hogy bosszantja a másikat.
Nem csalódik a gnómban a sötételf hősünk. Teljesen új embernek, vagyis új akárminek látná, ha elhagyná magát egy homlokának csapódó ivóalkalmatosságtól. Bátran követi a zöld palástos mélységit a tudós, amit az eddigi filmes élményeim alapján jelentéktelenül szemlélődő személyem megnyugtatóbbnak talál, mintha mindannyian külön bóklásznánk egy kihalt tájon. Gyorsan követem is hát őket és szorgosan jegyzetelek.*
-Nem kell mindig fegyvert rántani. Egyszer egy... igazából elég bolond, vén gnóm, de azt mondta nekem, hogy aki kardot húz elő, az kard által fogja végezni.
Szóval az én halálom mikéntje a fajtársad szerint már el van döntve, de... *kicsit gondolkodik, hogyan kéne visszakanyarodnia oda, hogy nem kell mindig ilyen eszközhöz nyúlni rögtön az elején* Ha már tudjuk a szomorú sorsunkat, akkor mit ijedezgetsz itt? Majd a kezemben lesz, mikor már késő!
* Gonosz mosolyt ereszt meg félig hátra fordulva, hiszen erre aztán varrhat gombot bárki.*
-Valakit fogva tarthattak itt. * jegyzi meg és elsőként leporolja a festményt, hogy jobban láthassák, mit is akart ábrázolni. Utána ha még a megbízója nem előzte volna meg ebben, akkor az ágyhoz lép és a láncon végig vezetve a kezét a karfától egészen a bilincsig, alaposan szemügyre veszi a szerkezetet. Minden furcsaság érdekes lehet.*
-Elég kicsinek tűnik, nem egy óriásnak készült, az gyanítható. *jegyzi meg a fekhelyre sandítva* Ezt azért magunkkal visszük és szólunk a városőrségnek, hogy bizonyíték a bűntettre. Jöjjenek és kutassanak át mindent emberrablók után. Megnézed?
* Fejével az éjjeliszekrényre bök. És elkezdi lefeszíteni a szabadságot korlátozó vasdarabot a karfáról, ha kell, akkor a pengéjével. Vélhetőleg a nagyobb szekrénnyel már végzett Aezmorin eddigre. Igazán nem lenne szép tőle, ha minden értéket elszedne előle.
A láncot valahogy az övébe füzi úgy, hogy ne nagyon zavarja a mozgásba és meg is álljon azért. Igyekszik figyelni a zajokra, még ha ez magyarázható a kívülről jött hangokkal. De gyanakszik ő is és figyeli az esetleg hirtelen változó padlón lévő porréteget, ha van. A kaliba állapotából az gyanítható, hogy lehetnek olyan részek jócskán, ahol már vastagon áll a kosz. És a nehéz levegőben is hátha megérez valami új szagot, mely kevésbé áporodott. Egy démon szaga, ha ugyan tényleg az bujkál itt, csak eléggé elüt a világunktól, hogy rájöjjön, nem ide való!*
-Híresek lennénk, ha egy elfogott zombi bérgyilkossal térnénk vissza, amit Arthenior legnagyobb tudósai kísérleteknek és vizsgálatoknak vethetnek alá. Nem így gondolod?
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-07 19:34:16
Üzenet elküldve: 2018-12-07 19:34:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Csendesen nyikorogva tárul az ajtó, miközben beszélgetnek. Egy halk kattanás hallik, ahogyan az ajtó, a mögötte lévő szoba falának ütődik mélán. Egyelőre minden csendes, semmi sem mozdul. Grawok önzetlen szeretete ismét megmutatkozik, mikor Aezmorin homlokát bőszen törölgetni kezdi, a gnóm hálás tekintete mellett. Majdnem. Nincs akadálya, hogy furcsa vacsorát tálaljon, bár tény, hogy elképzelhető, valójában nem ez a célja, ahogy azzal sincs probléma, hogy néhány csepp vért feloldjon az alkoholban. A fáklya jó ötlet volt, azért mégis csak többet lehet így látni, még Gré kiváló szemeitől eltekintve is. A gnóm is bizonyára erre gondolhat. A Gré kezében lévő lobogó fáklya lángjának fénye lassan terül szét a belső helyiségen. Rutinos szemlélődőként Aezmorin a csapdákra figyel, de olybá tűnik, akár a konyha ajtajánál, itt sem kell hasonlóra számítani. Ami Grawoknak először feltűnhet, az a szemközti falon lógó régi, por- és pókháló lepte festmény. Nem látszik pontosan, hogy mit ábrázol, attól jóval régibb és koszosabb. A bal oldalon, fal látható, mely üres, erre nyílt az ajtó, ez a ház külső fala. A szoba tehát jobbra terül el, s ha fáklyáját irányba fordítja, lassan megmutatja magát. A jobb oldali fal közepénél egy ágy, mely keresztben helyezkedik el a szobában, a belső oldalán fejrésznél (a jobb oldali falon) kis éjjeliszekrény, az ajtó felőli falnál, egy vaskos, régi fatáblás szekrény. A lábrész majdnem azzal az ajtóval szemben van, amin bejöttek. Az egész szoba, ajtótól festményig olyan öt lépés lehet, míg a bal oldali faltól az ágy fejrészéig, talán hat, nem kicsi, de nem is nagy, bizonyára hálószobaként funkcionált, figyelembe véve a két lépés széles és körülbelül két és fél lépés hosszú ágyat. Az ágy be van vetve, bár ódon és dohos szagot áraszt, ez beteríti a szoba levegőjét, kissé nehézkes a légzés, de megszokható, nem mérgező. A szobának egyetlen ablaka sincs, de gyertyák, vagy gyertyatartók sincsenek, mik valaha a fényt szolgáltathatták. Egy különlegessége még van az ágynak, az pedig a fejtámláról takaró alá lógó vastag láncos bilincs, melynek vége a takaró miatt nem látszik. A mocsár zaja nem hallik be, így csak a két kalandor lélegzete hallatszik, talán néha apró sercegés, de az vélhetően a kint perzselődő hulla hangja lehet. Vagy nem.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Csendesen nyikorogva tárul az ajtó, miközben beszélgetnek. Egy halk kattanás hallik, ahogyan az ajtó, a mögötte lévő szoba falának ütődik mélán. Egyelőre minden csendes, semmi sem mozdul. Grawok önzetlen szeretete ismét megmutatkozik, mikor Aezmorin homlokát bőszen törölgetni kezdi, a gnóm hálás tekintete mellett. Majdnem. Nincs akadálya, hogy furcsa vacsorát tálaljon, bár tény, hogy elképzelhető, valójában nem ez a célja, ahogy azzal sincs probléma, hogy néhány csepp vért feloldjon az alkoholban. A fáklya jó ötlet volt, azért mégis csak többet lehet így látni, még Gré kiváló szemeitől eltekintve is. A gnóm is bizonyára erre gondolhat. A Gré kezében lévő lobogó fáklya lángjának fénye lassan terül szét a belső helyiségen. Rutinos szemlélődőként Aezmorin a csapdákra figyel, de olybá tűnik, akár a konyha ajtajánál, itt sem kell hasonlóra számítani. Ami Grawoknak először feltűnhet, az a szemközti falon lógó régi, por- és pókháló lepte festmény. Nem látszik pontosan, hogy mit ábrázol, attól jóval régibb és koszosabb. A bal oldalon, fal látható, mely üres, erre nyílt az ajtó, ez a ház külső fala. A szoba tehát jobbra terül el, s ha fáklyáját irányba fordítja, lassan megmutatja magát. A jobb oldali fal közepénél egy ágy, mely keresztben helyezkedik el a szobában, a belső oldalán fejrésznél (a jobb oldali falon) kis éjjeliszekrény, az ajtó felőli falnál, egy vaskos, régi fatáblás szekrény. A lábrész majdnem azzal az ajtóval szemben van, amin bejöttek. Az egész szoba, ajtótól festményig olyan öt lépés lehet, míg a bal oldali faltól az ágy fejrészéig, talán hat, nem kicsi, de nem is nagy, bizonyára hálószobaként funkcionált, figyelembe véve a két lépés széles és körülbelül két és fél lépés hosszú ágyat. Az ágy be van vetve, bár ódon és dohos szagot áraszt, ez beteríti a szoba levegőjét, kissé nehézkes a légzés, de megszokható, nem mérgező. A szobának egyetlen ablaka sincs, de gyertyák, vagy gyertyatartók sincsenek, mik valaha a fényt szolgáltathatták. Egy különlegessége még van az ágynak, az pedig a fejtámláról takaró alá lógó vastag láncos bilincs, melynek vége a takaró miatt nem látszik. A mocsár zaja nem hallik be, így csak a két kalandor lélegzete hallatszik, talán néha apró sercegés, de az vélhetően a kint perzselődő hulla hangja lehet. Vagy nem.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:10:46
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:10:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin és a zár a táncukat járják, míg végül a tárgy kattanva kiold, hogy aztán a konyha felől egy, a gnóm számára meghatározhatatlan tárgy repüljön - jöjjön - felé, ámbátor kérdéses, hogy a gnóm életrevalótlansága, vagy a tárgy gyorsasága okozza, de bizonyos, hogy akkorát csattan a homlokán a bögre, hogy Aezmorin kénytelen behunyni a szemeit, majd a hülyéje tőrrel a kezében kap a fejéhez. Még szerencse, hogy nem heggyel a szeme felé fordulva, így csak ökölbe szorított kezével vágja a fegyver markolatát a homlokához. *
- Bassza meg! - * sziszegi mérgesen, de kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem huzamosabb ideig fájlalja homlokát, elvégre még az egyensúlyát sem veszítette el, de valaki rohadtul hozzávágott egy bögrét. Ez a tény úgy látszik a megjelenő Grét cseppet sem hatja meg, de persze ő nem láthatta, hogy mi történt. *
- Ki van ott? - * ordítja a konyha magányába, de választ nem vár, vagyis igen is és nem is. Talán valami démon, amelyik az árnyakba tud burkolózni. Nyilván Aezmorin nem valódi démonnak gondolja, hanem olyan létsík váltó lénynek, mint Gré istenei is. Szívének dübörgése, kémlelő tekintete és Gré megjelenése folytán csak később tudatosul benne, hogy a háta mögötti ajtó vészjósló nyikorgással kitárul. Még szerencse, hogy a sötételf jött, az már viszont marhára idegesíti, amit mond. *
- Hagyd a francba azt! - * törli meg homlokát, van vér, nincs vér, vagy csak egy piros ütésnyom a homlokán, ez mind mellékes, az viszont nem, hogy babusgatni akarja a zsoldos őt. Aezmorin úgy hátrál, hogy a nyikorogva kinyíló ajtóra is valamelyest ráláthasson, de ne kerüljön a láthatatlan dobálózó lény vélt közelébe. * - Jól vagyok. Valami átokfajzat hozzám vágott egy... * - néhány pillanatra megtorpan a beszédben, aztán a földön a pislákoló fénynél felismeri a tárgyat. * - Egy bögrét. Neked jobb a látásod, én lószart sem látok. Van ott valami? - * a sötételfek határozottan jobbak a fényhiányos területeken. Persze ha Gré látna valamit, nem foglalkozna ilyen apróságokkal, mint egy sebesült homlok. *
- Nem kezelek én semmit - * csattan fel a gnóm, és esze ágában sincs kihátrálni. Ideges, dühös, és ez szavain is hallatszódik. Van egy fekete szoba, egy kevésbé sötét konyha, és mindenhonnan támadás várható. * - Húzd már elő a kardod és tedd el a bajszost a közelemből - * lehet, hogy Aezmorint az ütés jobban megviselte, vagy csak nem figyeli, hogy van-e Gré kezében fegyver, akárhogy is, majd betudja a homlokát ért becsapódó bögrének. *
- Vessz meg a kajáddal együtt - * közli csak úgy magának, halkan, hogy Gré biztos ne hallja. Történetesen fogalma sincs, hogy mit kezd sütögetni Gré, de rohadtul nem tetszik neki a zsoldos nyugodtsága. Így hát vár - ha teheti - amíg a sötételf visszatér, remélhetőleg fényforrással.
Természetesen követi Grét és a rögtönzött fáklyáját, közben a konyha felé tekintget, kezében a tőr a biztonság kedvéért ott szorong görcsös markában. *
- Pedig talán az lenne a legjobb - * már ha felgyújtanák az egészet a fenébe. Persze miután átvizsgálták az épületet. Nem lenne szerencsés, ha a naplója a lángok martalékává válna, ha véletlen itt leledzne. * - Amúgy fogalmam sincs. Élőholt ellen a fejlenyisszantás a legjobb módszer - * minek kéne elfogni? *
- Nézz a földre is, hátha találunk csapóajtót - * meg hát a csapdák is ott lehetnek leginkább. Aezmorin zakatoló szívvel lép be a szobába, minden egyes mozdulata kimért, és merev. Nem tetszik neki, de hadd ne egy ajtó döntse már el, hogy belépnek-e rajta, vagy sem. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 21:13:51
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin és a zár a táncukat járják, míg végül a tárgy kattanva kiold, hogy aztán a konyha felől egy, a gnóm számára meghatározhatatlan tárgy repüljön - jöjjön - felé, ámbátor kérdéses, hogy a gnóm életrevalótlansága, vagy a tárgy gyorsasága okozza, de bizonyos, hogy akkorát csattan a homlokán a bögre, hogy Aezmorin kénytelen behunyni a szemeit, majd a hülyéje tőrrel a kezében kap a fejéhez. Még szerencse, hogy nem heggyel a szeme felé fordulva, így csak ökölbe szorított kezével vágja a fegyver markolatát a homlokához. *
- Bassza meg! - * sziszegi mérgesen, de kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem huzamosabb ideig fájlalja homlokát, elvégre még az egyensúlyát sem veszítette el, de valaki rohadtul hozzávágott egy bögrét. Ez a tény úgy látszik a megjelenő Grét cseppet sem hatja meg, de persze ő nem láthatta, hogy mi történt. *
- Ki van ott? - * ordítja a konyha magányába, de választ nem vár, vagyis igen is és nem is. Talán valami démon, amelyik az árnyakba tud burkolózni. Nyilván Aezmorin nem valódi démonnak gondolja, hanem olyan létsík váltó lénynek, mint Gré istenei is. Szívének dübörgése, kémlelő tekintete és Gré megjelenése folytán csak később tudatosul benne, hogy a háta mögötti ajtó vészjósló nyikorgással kitárul. Még szerencse, hogy a sötételf jött, az már viszont marhára idegesíti, amit mond. *
- Hagyd a francba azt! - * törli meg homlokát, van vér, nincs vér, vagy csak egy piros ütésnyom a homlokán, ez mind mellékes, az viszont nem, hogy babusgatni akarja a zsoldos őt. Aezmorin úgy hátrál, hogy a nyikorogva kinyíló ajtóra is valamelyest ráláthasson, de ne kerüljön a láthatatlan dobálózó lény vélt közelébe. * - Jól vagyok. Valami átokfajzat hozzám vágott egy... * - néhány pillanatra megtorpan a beszédben, aztán a földön a pislákoló fénynél felismeri a tárgyat. * - Egy bögrét. Neked jobb a látásod, én lószart sem látok. Van ott valami? - * a sötételfek határozottan jobbak a fényhiányos területeken. Persze ha Gré látna valamit, nem foglalkozna ilyen apróságokkal, mint egy sebesült homlok. *
- Nem kezelek én semmit - * csattan fel a gnóm, és esze ágában sincs kihátrálni. Ideges, dühös, és ez szavain is hallatszódik. Van egy fekete szoba, egy kevésbé sötét konyha, és mindenhonnan támadás várható. * - Húzd már elő a kardod és tedd el a bajszost a közelemből - * lehet, hogy Aezmorint az ütés jobban megviselte, vagy csak nem figyeli, hogy van-e Gré kezében fegyver, akárhogy is, majd betudja a homlokát ért becsapódó bögrének. *
- Vessz meg a kajáddal együtt - * közli csak úgy magának, halkan, hogy Gré biztos ne hallja. Történetesen fogalma sincs, hogy mit kezd sütögetni Gré, de rohadtul nem tetszik neki a zsoldos nyugodtsága. Így hát vár - ha teheti - amíg a sötételf visszatér, remélhetőleg fényforrással.
Természetesen követi Grét és a rögtönzött fáklyáját, közben a konyha felé tekintget, kezében a tőr a biztonság kedvéért ott szorong görcsös markában. *
- Pedig talán az lenne a legjobb - * már ha felgyújtanák az egészet a fenébe. Persze miután átvizsgálták az épületet. Nem lenne szerencsés, ha a naplója a lángok martalékává válna, ha véletlen itt leledzne. * - Amúgy fogalmam sincs. Élőholt ellen a fejlenyisszantás a legjobb módszer - * minek kéne elfogni? *
- Nézz a földre is, hátha találunk csapóajtót - * meg hát a csapdák is ott lehetnek leginkább. Aezmorin zakatoló szívvel lép be a szobába, minden egyes mozdulata kimért, és merev. Nem tetszik neki, de hadd ne egy ajtó döntse már el, hogy belépnek-e rajta, vagy sem. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 21:13:51
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:57:51
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:57:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A sötételf kezdi egyre jobban megkedvelni a bajszost. Halottan már egész szerethető. És az ő népében semminek nem örülnek jobban, mintha ingyen kapnak valamit. Talán annak, ha egy halom hulla után élve jut ki a faj valamelyik tagja a mocsaras vidékről.
Azért lelkének megnyugvás, hogy eltemette. Noha csak spirituálisan, hiszen a holttestet valahogy el kéne tüntetni. Ez utóbbit hamarosan talán meg is oldja, de ne rohanjunk ennyire előre! Előtte még oda rohan a naplóját kereső gnómhoz.*
-Nem esett bajod? Mi történt?
* Egy textil zsebkendőt vesz elő és letörli vele a tudós homlokáról a seb vörös nyomát. Végig nézi, lát-e rajta valahol máshol is, de úgy tűnik, megúszta ennyivel.*
-Az mondtad, a kotyvaszod gyógyította volna a hullán a vágásokat. Van még belőle? Gyere, kikísérlek és kezeld magad ott, legalább látod is majd, hogy mit csinálsz! Én meg átnézem neked azt a szobát, ha már ennyire fontos.
* A megboldogulttól való szabadulást részben meg is oldja azzal, hogy az egyre jobban lobogó lángokhoz egész közel húzza, hogy a hús elkezdjen pirulni. Ha van rá módja, akkor ágasokat állít és nyársra húzva teszi fel a tetemet, hogy minél hatásosabb legyen. Pár csepp vérét feloldja a kulacsában lévő alkoholban, hogy ne száradjon meg. Amolyan gyors tartósítás. A hulla odahúzására még meg is jegyzi:*
-Ha éhes vagy, hamarosan elkészül a hús és ehetünk.
* Természetesen eszébe sem jutna még ilyen fogást vacsorázni. Főleg amíg van az alacsonyabb főszereplőnknél előrelátóan vásárolt kaja.
Ha kicsit még gyengélkedik Aezmorian, akkor fáklyaként egy égő végű fadarabot maga előtt tartva megy be egyedül a helyiségbe. De ha nem akarja az önérzetét csorbítani, akkor jöhet utána. És ez esetben még hátrasúgja.*
-Vigyázz a csapdákra!
* De kevésbé hiszi, hogy csupán ötletes szerkezetek azok, amitől tartaniuk kell. Ha egy démonnal üzletelt a banditák vezére, akkor könnyen lehet, hogy túlvilági varázslatai is veszélyt jelentenek a kalandozó párosra.*
-Mondd csak! Neked nincs ötleted arra, hogyan ejtsünk fogságba valakit, aki esetleg visszatér? Vagy itt van, és távolabbról figyel minket...
És vigyázz a tűzre! Nehogy magunkra gyújtsuk ezt a kócerájt!
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-06 18:55:51
Üzenet elküldve: 2018-12-06 18:55:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*Grawok magához veszi az előtalált tárgyakat, sőt mi több, azonnal fel is húzza azokat. A fekete ében éköves gyűrű, mintha pont ujjára illene, könnyedén csusszan fel, de nem kell attól tartania, hogy leesik kezéről, mert kiválóan illeszkedik. Semmi különöset nem érez, jelenleg pusztán csak gyűrűnek tűnik, ami ettől függetlenül meglehetősen szép és illik személyiségéhez. A fekete apró ékkövön kószán törik a holdfény, ahogyan a veretes karimája is, mintha teljesen új lenne. Pedig ki tudja mióta porosodik már a szekrénykében. A szalmakalap, egy szalmakalap, fedetlen fejére kicsit nagy, ettől függetlenül nem fújja le az első szél. A lyukakon éri a hideget, de még mindig jobb, mint hajadonfőtt. A hatalmas csattanásra ő is felfigyel, természetesen azonnal Aezmorint hibáztatja. Kívülről csak sejthető a látvány, bár a lassan ismét faágakba kapó tűz, apránként megvilágítja az ajtónyílást, így láthatja az összetört szekrény maradványait.
A repülő bögréről lekésik, azóta az elhaladt az ajtónyílás előtt, s a gnóm pechére nem lassabb egy kőnél, annál viszont nagyobb. Szerencséje, hogy csak egy bögréről van szó, ami nagy ugyan, de könnyű és életlen. A gnóm feje kemény, szerencsére egy repülő fémbögrénél mindenféleképpen. A csattanás viszont elég nagy, ahogyan homlokán találja el, persze ettől még csak meg sem szédül, néhány pillanatig azonban lehet, hogy több repkedő bögrét is lát feje körül, valamint homloka közepén egy csodás piros csík marad, a bögre szélétől. Forró kávé nem volt benne, csupán egy riadtan menekülő pók. Bár a kilincset nem volt ideje lenyomni, érdekes módon háta mögött az ajtó lassan, nagyon lassan kezd kitárulni, hátborzongató csikorgás közepette. Tekintettel arra, hogy Grawoknál kezében valami oknál fogva csupán egy himbálódzó fej lengedezik, a szobában semmit nem tud kivenni, hisz elég sötét van, látszólag vagy nincs ablak, vagy csupán vastag függönyök takarják azt. A történtektől és a lassan táruló faajtó nyikorgásától eltekintve ismét csend lesz, néma csend, melyet Aezmorin kósza nyögése szakíthat csak meg egy pillanatra.*
*Grawok magához veszi az előtalált tárgyakat, sőt mi több, azonnal fel is húzza azokat. A fekete ében éköves gyűrű, mintha pont ujjára illene, könnyedén csusszan fel, de nem kell attól tartania, hogy leesik kezéről, mert kiválóan illeszkedik. Semmi különöset nem érez, jelenleg pusztán csak gyűrűnek tűnik, ami ettől függetlenül meglehetősen szép és illik személyiségéhez. A fekete apró ékkövön kószán törik a holdfény, ahogyan a veretes karimája is, mintha teljesen új lenne. Pedig ki tudja mióta porosodik már a szekrénykében. A szalmakalap, egy szalmakalap, fedetlen fejére kicsit nagy, ettől függetlenül nem fújja le az első szél. A lyukakon éri a hideget, de még mindig jobb, mint hajadonfőtt. A hatalmas csattanásra ő is felfigyel, természetesen azonnal Aezmorint hibáztatja. Kívülről csak sejthető a látvány, bár a lassan ismét faágakba kapó tűz, apránként megvilágítja az ajtónyílást, így láthatja az összetört szekrény maradványait.
A repülő bögréről lekésik, azóta az elhaladt az ajtónyílás előtt, s a gnóm pechére nem lassabb egy kőnél, annál viszont nagyobb. Szerencséje, hogy csak egy bögréről van szó, ami nagy ugyan, de könnyű és életlen. A gnóm feje kemény, szerencsére egy repülő fémbögrénél mindenféleképpen. A csattanás viszont elég nagy, ahogyan homlokán találja el, persze ettől még csak meg sem szédül, néhány pillanatig azonban lehet, hogy több repkedő bögrét is lát feje körül, valamint homloka közepén egy csodás piros csík marad, a bögre szélétől. Forró kávé nem volt benne, csupán egy riadtan menekülő pók. Bár a kilincset nem volt ideje lenyomni, érdekes módon háta mögött az ajtó lassan, nagyon lassan kezd kitárulni, hátborzongató csikorgás közepette. Tekintettel arra, hogy Grawoknál kezében valami oknál fogva csupán egy himbálódzó fej lengedezik, a szobában semmit nem tud kivenni, hisz elég sötét van, látszólag vagy nincs ablak, vagy csupán vastag függönyök takarják azt. A történtektől és a lassan táruló faajtó nyikorgásától eltekintve ismét csend lesz, néma csend, melyet Aezmorin kósza nyögése szakíthat csak meg egy pillanatra.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:42:35
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorin nem törődik Grével és azzal, hogy mit talál, vagy mit nem talál. Felőle akár egy hordónyi aranyat is rejthetnek a szekrények, az sem különösebben hatná meg, viszont ha a naplója ott lenne az már természetesen egy egészen más helyzetet teremtene. Erről perszer Grét ismerve rögtön tudomása lenne, hiszen a sötételf nem szokta elhallgatni nagyszerűségének bizonyítékait, és egy megtalált könyv, amely történetesen a gnómé, bizonyára fennen hirdetné Gré nevét. Azonban ilyesmire nem kerül sor, így Aezmorin egy lusta pillantást vet társára, majd a konyha felőli hangra megriad, hátrál, aztán szépen lassan elhatározásra jut. Azt a fránya ajtót ki kell nyitni. Nem lenne ráírva semmi, ha nem így lenne. Ez teljességgel logikus. Ha csapda, akkor nem írnak rá semmit, hagyják, hogy gyanútlanul bemerészkedjen bárki. Bizony, a gnóm úgy sejti valami kell, hogy legyet ott, amit ilyen amatőr módszerrel akarnak védeni. Nem hiszi, hogy a naplója miatt lenne kaparászott az ajtó, de ha a banditák rejteke, akkor talán oda tették félre a nagyobb szakértelmet igénylő zsákmányokat.
Aezmorin lenyomja a kilincset, de az ajtó nem mozdul, így a kezében lévő tőrrel kezdi a félfa és a nyílászáró közötti részt birizgálni, remélve, hogy valamilyen szinten hatni tud a zárnyelvre. Nem egy gyakorlott zárfeltörő, de a szerkezet, aminek a nyelvét feszegeti nem tűnik túl bonyolultnak, és az is lehet, hogy egyszerűen beragadt a nyirkos időtől a zárszerkezet. Ez persze némileg aláásná a bandita rejtek elméletet, hiszen akkor rendszeresen használva lenne, de jelen pillanatban a gnóm félresöpri a zárfeltörős közben felmerülő kétségeit. A művelet végül sikerrel zárul. Halk kattanást hall, amire széles vigyor terül szét arcán. Megfogja a kilincset, erőt akar kifejteni rá, de a kunyhó ismét önálló életre kel a zajok terén. Valami széttörik hatalmas csattanással. A gnóm a robaj felé fordul, szíve ismét hevesen kezd verni, arca feszült maszkot ölt, miközben kezében lévő tőrre keményen rámarkol. A sötétség miatt későn figyel fel a közeledő tárgyra, azt sem tudja igazán megállapítani, hogy micsoda. Egy lény fura feje, amelynek a teste a sötétségbe olvad, vagy valami más? Kiáltani szeretne, de a rémület megbénítja, és ha a tárgy túlságosan gyors, akkor Aezmorin egyetlen mozdulatot sem képes tenni, hogy kitérjen annak útjából, vagy kezeit hárításra emelje. Ha egy dobott kő sebességénél lassabb, akkor néhány pillanat elég neki, hogy felocsúdva legalább az arca elé kapja karjait, és összébb húzza magát, minél kisebb felületet hagyva a találat esélyének. A mögötte lévő ajtó viszont csukva marad, ha valami egyéb ok folytán nem nyílik ki, hiszen Aezmorinnak nem volt ideje a kilincset lenyomni. *
* Aezmorin nem törődik Grével és azzal, hogy mit talál, vagy mit nem talál. Felőle akár egy hordónyi aranyat is rejthetnek a szekrények, az sem különösebben hatná meg, viszont ha a naplója ott lenne az már természetesen egy egészen más helyzetet teremtene. Erről perszer Grét ismerve rögtön tudomása lenne, hiszen a sötételf nem szokta elhallgatni nagyszerűségének bizonyítékait, és egy megtalált könyv, amely történetesen a gnómé, bizonyára fennen hirdetné Gré nevét. Azonban ilyesmire nem kerül sor, így Aezmorin egy lusta pillantást vet társára, majd a konyha felőli hangra megriad, hátrál, aztán szépen lassan elhatározásra jut. Azt a fránya ajtót ki kell nyitni. Nem lenne ráírva semmi, ha nem így lenne. Ez teljességgel logikus. Ha csapda, akkor nem írnak rá semmit, hagyják, hogy gyanútlanul bemerészkedjen bárki. Bizony, a gnóm úgy sejti valami kell, hogy legyet ott, amit ilyen amatőr módszerrel akarnak védeni. Nem hiszi, hogy a naplója miatt lenne kaparászott az ajtó, de ha a banditák rejteke, akkor talán oda tették félre a nagyobb szakértelmet igénylő zsákmányokat.
Aezmorin lenyomja a kilincset, de az ajtó nem mozdul, így a kezében lévő tőrrel kezdi a félfa és a nyílászáró közötti részt birizgálni, remélve, hogy valamilyen szinten hatni tud a zárnyelvre. Nem egy gyakorlott zárfeltörő, de a szerkezet, aminek a nyelvét feszegeti nem tűnik túl bonyolultnak, és az is lehet, hogy egyszerűen beragadt a nyirkos időtől a zárszerkezet. Ez persze némileg aláásná a bandita rejtek elméletet, hiszen akkor rendszeresen használva lenne, de jelen pillanatban a gnóm félresöpri a zárfeltörős közben felmerülő kétségeit. A művelet végül sikerrel zárul. Halk kattanást hall, amire széles vigyor terül szét arcán. Megfogja a kilincset, erőt akar kifejteni rá, de a kunyhó ismét önálló életre kel a zajok terén. Valami széttörik hatalmas csattanással. A gnóm a robaj felé fordul, szíve ismét hevesen kezd verni, arca feszült maszkot ölt, miközben kezében lévő tőrre keményen rámarkol. A sötétség miatt későn figyel fel a közeledő tárgyra, azt sem tudja igazán megállapítani, hogy micsoda. Egy lény fura feje, amelynek a teste a sötétségbe olvad, vagy valami más? Kiáltani szeretne, de a rémület megbénítja, és ha a tárgy túlságosan gyors, akkor Aezmorin egyetlen mozdulatot sem képes tenni, hogy kitérjen annak útjából, vagy kezeit hárításra emelje. Ha egy dobott kő sebességénél lassabb, akkor néhány pillanat elég neki, hogy felocsúdva legalább az arca elé kapja karjait, és összébb húzza magát, minél kisebb felületet hagyva a találat esélyének. A mögötte lévő ajtó viszont csukva marad, ha valami egyéb ok folytán nem nyílik ki, hiszen Aezmorinnak nem volt ideje a kilincset lenyomni. *
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:06:59
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:06:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A sötételf hősünk már egész nyugodttá válik, hogy újra van meleg. A fény hiánya nem zavarta. De az Álmos Könyv sem ír jót a szétválásról. És arról sem, ha egy zombitámadás alatt nincs kéznél a tűz.*
~ Jó, elég kicsi a valószínűsége annak, hogy tényleg élőhalott lenne a száj tulajdonosa. És lennének az itt rekedtnek karmai. Valljuk meg őszintén, bosszantó, hogy mennyire jól leplezi Aezmorian a félelmét attól, hogy valami leselkedik ránk idekint.
Az a nagy szíve vitte el a bajszost. De most szó szerint. Bár az élete utolsó pillanatairól szóló látomásban nem volt hang, de nagyon jól tudjuk az északról jött gnómmal, hogy mit mondott közben.
" -Okosnak hiszed magad? Bátornak? Téves következtetés!"~
* Újra megvizsgálja az ujjára húzott gyűrűt, amennyiben korábban nem érzett volna semmi különöset a fekete ékszer érintésétől. Artheniorban a gazdagok kinevetnék ebben a lyukas szalmakalapban. Lehet a szegények is, de a dőzsölők lenézése utóbbiakkal ellentétben nem megbocsátható bűn. Bár a lincselésekben nem vett részt, az alacsony megbízójának arról is nyíltan beszélt, hogy szimpatizál a lázadókkal. Vélhetően pénztelen származása miatt és mert a hatalom mintha mindig a nemeseket védte volna jobban. A negyedükben áll -hősünk szerint még most is- a rendfenntartók barakkja, a legközelebb a segítség, ha baj van. És a kúriák kisebb magánhadseregekkel is rendelkeznek. Ezzel szemben egy mélységiben csak az alvilági alakot látják, aki már a létezésével is gyanús.*
-Már megint mit csináltál?
* Akár kap választ a kérdésére, akár nem, ő megindul befelé megnézni a csattanást. A kialudt eredeti tűzhelyből kiveszi a fejet, hátha egy sötét tréfa erejéig még hasznos lesz.*
~ Nem értem, miért vagyok ilyen bizalmas vele.~ *morfondírozik még mindig a kérdésen* ~Sem az istenemet nem vallottam meg másnak -és itt most a halottak kivételek- sem a zavargások témájában nem hirdettem az álláspontomat. Amolyan mind a kettő csak bajt hozhat, ha kitudódik.
Őt meg még csak nem is ismerem igazából.~
* Igen érdekes kérdés, hogy mit fog találni odabent. Ha egy fémes találkozástól eszméletlen tudóst, akkor felpofozza. És az elhunyt bandavezérrel közösen néznek majd a szemeibe, mikor kinyitja. Ha sikerül elhajolni vagy elütnie... vagy ne gondoljuk túl a dolgot és egyszerűen csak nem repült olyan sebességgel az a bögre, akkor inkább karba fonja a kezét, szintén a trófeát a társa felé fordítva.*
-Nem fel volt írva oda, hogy ne menj be? Gondolhattad volna, hogy valami csapdát elrejtettek. Ha valaki valamit rejtegetett, akkor nem csak az olvasni tudókra gondol, hanem a nép másik négyötödére is.
Vagy az ilyesmin el sem szoktál gondolkodni?
* Nagy örömét lelné benne, ha ezzel a kirohanással ki tudná oktatni ezt a buta fajt a józan logikából. Azért végig nézi, hogy nincs-e a tudóson komoly sérülés.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:08:29
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:08:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grawok a magához méltó kenetteljes nyugalommal futtatja körbe tekintetét a kunyhót körbevevő csenevész fákon, néhány kisebb fasoron és rothadó cserjén, de a mocsár szokványos szem sarkából észlelhető zizzenésén, egy-két buborék elpattanásán kívül különösebb dolgot nem észlel és nem tapasztal. Talán csak képzeletük játszott, vagy valaki alaposan bujkál ezen a kopár síkon, bokorról, bokorra haladva, s lereagálva tettüket. A kunyhóba lépve már gondolkodóba esik, bár az is igaz, hogy mindent alaposan megfontol és megrág, felvetéseit nem is rejti véka alá. Gondosan esik neki a konyhában lévő bútoroknak, a felirat láthatóan bár figyelmét felkelti, különösebben nem foglalkoztatja. Az ajtóval szemben, asztal túloldalán lévő kis szekrénykében csak pókokat és pár nyirkos pókhálót talál, egyebet sajnos nem, a szekrény belülről is úgy néz ki, mint kívülről. Penészes, dohos és moly, vagy egérrágta. Nem adja fel, halad tovább, s a már a második szekrénynél siker koronázza munkásságát. Hogy ki hagyta itt, nem lehet tudni, de a fekete kővel ékített gyűrű felkeltheti figyelmét. Felfeszítenie sem kell a szekrényt, hiszen egy gyenge húzásra azonnal nyílik, benne két polc helyezkedik el, s pont a legfelső polc közepén ott van. Fekete, mint az ében, érdekes módon, nem csak a közepén elhelyezkedő kisujj körömnyi kődarab, hanem a veretes karimája is. Az utolsó szekrénynél is sikerrel jár, bár kissé viseltesen, de egy lyukas szalmakalapot talál. Ha akarja, mindkét tárgyat elteheti, csapdát nem rejt egyik bútordarab sem, ahogy máshol sem észlelnek hasonlót. A hang forrását nem látják, csak a kuncogás fut végig gerincük mentén, talán egészen a nyakszirtig. Ettől függetlenül, ha Gré még mindig akarja, egészen nyugodtan megrakhatja a tüzet, jelenleg semmi egyéb más nem történik.
Aezmorin legyőzve félelmét elhatározásra szánja el magát, hisz adott egy mély erezetes, nehéz faajtó, hevenyészetten felkapart hívogató felirattal. Ugyan ki volna az, ki e csábításnak ellent tudna állni, Grawok kivételével persze. A gnómok köztudottan kíváncsi természetek, ez Aezmorin esetében kiválóan megnyilvánul, s miközben az ajtó feszegetésének esik neki, azért társának is jelez. Bár a sötét történetekben ilyenkor mindig történik valami, egyelőre csak néhány béka brekkenése és Grawok szöszmötölése hallik kint, a kunyhó előtt, a gnóm zavartalan bütykölheti meg a zárnyelvet tőre segítségével, tekintettel arra, hogy az bizony zárva van. Az apró karistolások hangja lassan kitölti a kicsiny helyiséget, idegtépő pillanatok következnek, mígnem a vélhetően nem sok szakértelemről árulkodó apró kovácsoltvas szerkezet megfelelő rovátkáiba talál, majd egy halk kattanás jelzi sikerét. Kezét ismét a kilincsre teheti, melyen különösebbet nem érez, csak egy szokványos kilincs.*
- BAMM!!
*A Grawok által feszegetett, ajtóval szemben, asztal túloldalán lévő szekrény hirtelen apró darabokra törik össze. Ha Aezmorin a zajra hátrafordul, a konyha eleddig, ajtótól jobbra, közvetlenül vele szemben lévő üres sarkából egy, a levegőben, némán és nyílegyenesen felé repülő fémbögrére figyelhet fel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grawok a magához méltó kenetteljes nyugalommal futtatja körbe tekintetét a kunyhót körbevevő csenevész fákon, néhány kisebb fasoron és rothadó cserjén, de a mocsár szokványos szem sarkából észlelhető zizzenésén, egy-két buborék elpattanásán kívül különösebb dolgot nem észlel és nem tapasztal. Talán csak képzeletük játszott, vagy valaki alaposan bujkál ezen a kopár síkon, bokorról, bokorra haladva, s lereagálva tettüket. A kunyhóba lépve már gondolkodóba esik, bár az is igaz, hogy mindent alaposan megfontol és megrág, felvetéseit nem is rejti véka alá. Gondosan esik neki a konyhában lévő bútoroknak, a felirat láthatóan bár figyelmét felkelti, különösebben nem foglalkoztatja. Az ajtóval szemben, asztal túloldalán lévő kis szekrénykében csak pókokat és pár nyirkos pókhálót talál, egyebet sajnos nem, a szekrény belülről is úgy néz ki, mint kívülről. Penészes, dohos és moly, vagy egérrágta. Nem adja fel, halad tovább, s a már a második szekrénynél siker koronázza munkásságát. Hogy ki hagyta itt, nem lehet tudni, de a fekete kővel ékített gyűrű felkeltheti figyelmét. Felfeszítenie sem kell a szekrényt, hiszen egy gyenge húzásra azonnal nyílik, benne két polc helyezkedik el, s pont a legfelső polc közepén ott van. Fekete, mint az ében, érdekes módon, nem csak a közepén elhelyezkedő kisujj körömnyi kődarab, hanem a veretes karimája is. Az utolsó szekrénynél is sikerrel jár, bár kissé viseltesen, de egy lyukas szalmakalapot talál. Ha akarja, mindkét tárgyat elteheti, csapdát nem rejt egyik bútordarab sem, ahogy máshol sem észlelnek hasonlót. A hang forrását nem látják, csak a kuncogás fut végig gerincük mentén, talán egészen a nyakszirtig. Ettől függetlenül, ha Gré még mindig akarja, egészen nyugodtan megrakhatja a tüzet, jelenleg semmi egyéb más nem történik.
Aezmorin legyőzve félelmét elhatározásra szánja el magát, hisz adott egy mély erezetes, nehéz faajtó, hevenyészetten felkapart hívogató felirattal. Ugyan ki volna az, ki e csábításnak ellent tudna állni, Grawok kivételével persze. A gnómok köztudottan kíváncsi természetek, ez Aezmorin esetében kiválóan megnyilvánul, s miközben az ajtó feszegetésének esik neki, azért társának is jelez. Bár a sötét történetekben ilyenkor mindig történik valami, egyelőre csak néhány béka brekkenése és Grawok szöszmötölése hallik kint, a kunyhó előtt, a gnóm zavartalan bütykölheti meg a zárnyelvet tőre segítségével, tekintettel arra, hogy az bizony zárva van. Az apró karistolások hangja lassan kitölti a kicsiny helyiséget, idegtépő pillanatok következnek, mígnem a vélhetően nem sok szakértelemről árulkodó apró kovácsoltvas szerkezet megfelelő rovátkáiba talál, majd egy halk kattanás jelzi sikerét. Kezét ismét a kilincsre teheti, melyen különösebbet nem érez, csak egy szokványos kilincs.*
- BAMM!!
*A Grawok által feszegetett, ajtóval szemben, asztal túloldalán lévő szekrény hirtelen apró darabokra törik össze. Ha Aezmorin a zajra hátrafordul, a konyha eleddig, ajtótól jobbra, közvetlenül vele szemben lévő üres sarkából egy, a levegőben, némán és nyílegyenesen felé repülő fémbögrére figyelhet fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896