Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:19:26
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:19:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Ünneprontó.
*Vágja vissza vigyorogva a lánynak, mert pontosan tudja hogy valójában tényleg könnyen kővé dermeszthet egy képzett varázsló valakit.*
-Hmm. Leginkább a vér és halál mágiával feltámasztott vagy teremtett lényeket, Sa'Tereth keze nyomát. Igen.
*Most már érti ő, hogy talán az ő hatalma nyomának nincs köze ehhez, viszont egy próbát mindenképp megért Valuryen szemszögéből. *
-De olyan varázslatot is ismerek, ami alapvetően az ártó szándékot érzékeli, igaz csak akkor ha felém irányul, de talán annyira specifikus veszélyt mégsem jelenthet itt semmi, ami csakis csak titeket akarna bántani, és én mehetek isten hírével.
*Talán ezt is megpróbálja, hogy biztosan kizárhassanak mindent.*
-Egyébként ezeket a varázslatokat gondoltam a kardon is használni.
*Ezt csak úgy megemlíti, mint érdekesség Krestvirnek. Aztán pedig kerek szemekkel figyel és hallgat, tekintete hol a lányra hol pedig az obszidián alakokra ugrik.*
-Krestvir?
*Kérdez vissza, csak hogy kicsit kizökkentse a rossz emlékekből.*
-Örülök hogy visszatértetek!
*És ez igencsak őszintén hangozhat a szájából. Közben pedig nekilát a korábban említett mágiának, és szerencsére sikeresen idézi meg Eeyr erejét. Meglepetésére nem üres a kör! Ezen fel is hőköl.*
-Nos a szobrok nem Sa'Tereth keze munkái, ez biztos. Viszont..
*Itt ujjával mutat a piros pontra a körben.*
-Ez itt egy sötétség oltár. Nem is olyan messze tőlünk. Arra.
*Mutat el kezével nyugatra.*
-Olyan messze sem lehet, pár száz lépés legfeljebb. Egyes szintű oltár, nem túlságosan erős mágia, valószínűleg az egyik vérmágus áldozott itt az istenének, s annak nyoma ez. Ez nem jó.
*Rázza meg a fejét.*
-Idevonzhatja a gonoszságot meg a sötét lelkeket. És ha ilyen közel van a szobrokhoz, talán más is megcsodálja majd ezeket az alkotásokat és ha balszerencsés még baj is történhet.
*Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik.*
-El kell pusztítanom. Nem szeretném itt hagyni, ha már a véletlen okán felfedeztük. Képes vagyok rá.
*Jelenti ki.*
-De igaz. Menjünk. Nem botorkálnék az éjszaka közepén, mikor semmit sem látni. Holnap visszatérek ide, és persze örülnék ha elkísérnél de megértem ha nem szeretnéd. Azok után ami történt.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
-Ünneprontó.
*Vágja vissza vigyorogva a lánynak, mert pontosan tudja hogy valójában tényleg könnyen kővé dermeszthet egy képzett varázsló valakit.*
-Hmm. Leginkább a vér és halál mágiával feltámasztott vagy teremtett lényeket, Sa'Tereth keze nyomát. Igen.
*Most már érti ő, hogy talán az ő hatalma nyomának nincs köze ehhez, viszont egy próbát mindenképp megért Valuryen szemszögéből. *
-De olyan varázslatot is ismerek, ami alapvetően az ártó szándékot érzékeli, igaz csak akkor ha felém irányul, de talán annyira specifikus veszélyt mégsem jelenthet itt semmi, ami csakis csak titeket akarna bántani, és én mehetek isten hírével.
*Talán ezt is megpróbálja, hogy biztosan kizárhassanak mindent.*
-Egyébként ezeket a varázslatokat gondoltam a kardon is használni.
*Ezt csak úgy megemlíti, mint érdekesség Krestvirnek. Aztán pedig kerek szemekkel figyel és hallgat, tekintete hol a lányra hol pedig az obszidián alakokra ugrik.*
-Krestvir?
*Kérdez vissza, csak hogy kicsit kizökkentse a rossz emlékekből.*
-Örülök hogy visszatértetek!
*És ez igencsak őszintén hangozhat a szájából. Közben pedig nekilát a korábban említett mágiának, és szerencsére sikeresen idézi meg Eeyr erejét. Meglepetésére nem üres a kör! Ezen fel is hőköl.*
-Nos a szobrok nem Sa'Tereth keze munkái, ez biztos. Viszont..
*Itt ujjával mutat a piros pontra a körben.*
-Ez itt egy sötétség oltár. Nem is olyan messze tőlünk. Arra.
*Mutat el kezével nyugatra.*
-Olyan messze sem lehet, pár száz lépés legfeljebb. Egyes szintű oltár, nem túlságosan erős mágia, valószínűleg az egyik vérmágus áldozott itt az istenének, s annak nyoma ez. Ez nem jó.
*Rázza meg a fejét.*
-Idevonzhatja a gonoszságot meg a sötét lelkeket. És ha ilyen közel van a szobrokhoz, talán más is megcsodálja majd ezeket az alkotásokat és ha balszerencsés még baj is történhet.
*Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik.*
-El kell pusztítanom. Nem szeretném itt hagyni, ha már a véletlen okán felfedeztük. Képes vagyok rá.
*Jelenti ki.*
-De igaz. Menjünk. Nem botorkálnék az éjszaka közepén, mikor semmit sem látni. Holnap visszatérek ide, és persze örülnék ha elkísérnél de megértem ha nem szeretnéd. Azok után ami történt.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 23:04:18
Üzenet elküldve: 2023-01-26 23:04:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Valuryen valójában egészen figyelmen kívül hagyja az óva intését, de nem tud mit tenni, semmint aggódva figyelni. Illetve a maga részéről emiatt még egyszer annyira résen van és tart egy bizonyos távolságot a szobroktól, abban bízva, ha valami mégis történne, lesz ideje közbeavatkozni.*
- Kővé dermedés... föld-ág... - *Veti ellen egykedvűen, bár igazából maga sem hiszi, hogy erről volna itt szó, csak példaként hozza fel, hogy mivel lehetne hasonló hatást elérni. Ám ez többek között arra nem adna magyarázatot, hogy miért ábrázolják a szobrok egy-egy bajtársát és őt magát.
Kilencedik Valuryenhez hasonlóan minden félsz nélkül szemléli a képmásaikat, és kimondottan élvezi a figyelmet, amit az elftől kap, úgyhogy nagy büszkén tartja ki azt a pózt, hosszabban produkálva magát a barátja kedvéért.
Később, mikor Valuryen is fölfedezi a többi fölött, a levegőben "úszó" szobrot, csak biccent a kérdésére, megerősítve a feltételezést, hogy az ott valóban Alyot ábrázolja.*
- Sötétség erői? - *Kérdez vissza.* - Bármilyen gonosz szándékot érzékelsz, vagy Sa'Tereth híveit, varázslatait?... Ha igaz, amit megtudtunk, mindaz, amit ott tapasztaltunk, nem Sa'Tereth műve volt... - *A szakrális mágiát nem ismeri, viszont ezt lényegesnek tartja tisztázni, tekintve, hogy bármiért is vannak itt ezek a szobrok, erősen ahhoz a másik világhoz kötődnek tartalmukban.
Figyeli közben, hogy Valuryen mit csinál, de többnyire a környezetükön hordozza körbe tekintetét nyugtalanul. Már nem csak a helyszín és a szobrok nyomasztják, de az egyre inkább alábukó nap is. Nagyon nem szeretne itt maradni a sötétben.*
- Nem tudom. - *Válaszol bizonytalanul, ám elgondolkodtatják az elf kérdései.*
- Tisztelgés is lehet. Talán az Őrzők... - *Mondja, mintegy magának, eléggé szétszórtan.*
- De ijesztő. Mindez megtörtént... Azok ott... - *Mutat a medvealakok fogságában lévő emberekre, akikből épp a démoni lények bújnak elő.* - Taitos és Kagaenae... Úgy láttuk, mintha a medvék őket tartanák fogva. Laor ki akarta őket szabadítani. - *Mutat a tharg harcost megörökítő obszidiánalkotásra.* - De mikor megidéztem a fényvirágot... - *Tartja föl tenyerét, s ezúttal ő veszi föl azt a pózt, amiben a szobra is van, ezzel jelezve, hogy milyen eseményt és varázslatot ábrázol az pontosan.* -..., akkor átalakultak és megmutatták, mik is valójában. - *Ehhez nem fűz külön magyarázatot, látni lehet, miféle förtelmes lények bújtak meg a számukra fontos emberek bőre mögött.*
- Bárki is csinálta ezt, pontosan látott mindent, ami ott történt. - *Fejezi be, úgy vélve, hogy a lényeget átadta arról, hogy mennyire kísértetiesen pontosan idézik ezek a szobrok az ott átélt jeleneteket.
Aztán mikor látja, hogy Valuryen az előkészületek után bele is fog a varázslatba, elhallgat, hogy ne zavarja meg az összpontosításban. Sőt, annyi óvatlanságot is megenged magának kíváncsisága okán, hogy most leginkább csak a férfit figyeli és az igencsak látványosnak bizonyuló varázslatot.
Fogalma sincs, hogy mit néz, de mikor a körben megjelenik egy piros pont, feltételezi, hogy ez jelenthet valamit, ezért aggódva vissza is emeli tekintetét a szoborcsoportra, majd miután mozgást nem lát, gyorsan a környezetüket is átpásztázza ismét, noha a szürkületben egyre kevesebbet lát.*
- Ez mit jelent? - *Kérdi közben, vissza-visszapillantva a fénylő körre és a benne lévő jelzésre.*
- Menjünk lassan. Mindjárt ránk sötétedik. - *Teszi aztán hozzá félősen, mielőtt még a másik válaszolhatna.*
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Valuryen valójában egészen figyelmen kívül hagyja az óva intését, de nem tud mit tenni, semmint aggódva figyelni. Illetve a maga részéről emiatt még egyszer annyira résen van és tart egy bizonyos távolságot a szobroktól, abban bízva, ha valami mégis történne, lesz ideje közbeavatkozni.*
- Kővé dermedés... föld-ág... - *Veti ellen egykedvűen, bár igazából maga sem hiszi, hogy erről volna itt szó, csak példaként hozza fel, hogy mivel lehetne hasonló hatást elérni. Ám ez többek között arra nem adna magyarázatot, hogy miért ábrázolják a szobrok egy-egy bajtársát és őt magát.
Kilencedik Valuryenhez hasonlóan minden félsz nélkül szemléli a képmásaikat, és kimondottan élvezi a figyelmet, amit az elftől kap, úgyhogy nagy büszkén tartja ki azt a pózt, hosszabban produkálva magát a barátja kedvéért.
Később, mikor Valuryen is fölfedezi a többi fölött, a levegőben "úszó" szobrot, csak biccent a kérdésére, megerősítve a feltételezést, hogy az ott valóban Alyot ábrázolja.*
- Sötétség erői? - *Kérdez vissza.* - Bármilyen gonosz szándékot érzékelsz, vagy Sa'Tereth híveit, varázslatait?... Ha igaz, amit megtudtunk, mindaz, amit ott tapasztaltunk, nem Sa'Tereth műve volt... - *A szakrális mágiát nem ismeri, viszont ezt lényegesnek tartja tisztázni, tekintve, hogy bármiért is vannak itt ezek a szobrok, erősen ahhoz a másik világhoz kötődnek tartalmukban.
Figyeli közben, hogy Valuryen mit csinál, de többnyire a környezetükön hordozza körbe tekintetét nyugtalanul. Már nem csak a helyszín és a szobrok nyomasztják, de az egyre inkább alábukó nap is. Nagyon nem szeretne itt maradni a sötétben.*
- Nem tudom. - *Válaszol bizonytalanul, ám elgondolkodtatják az elf kérdései.*
- Tisztelgés is lehet. Talán az Őrzők... - *Mondja, mintegy magának, eléggé szétszórtan.*
- De ijesztő. Mindez megtörtént... Azok ott... - *Mutat a medvealakok fogságában lévő emberekre, akikből épp a démoni lények bújnak elő.* - Taitos és Kagaenae... Úgy láttuk, mintha a medvék őket tartanák fogva. Laor ki akarta őket szabadítani. - *Mutat a tharg harcost megörökítő obszidiánalkotásra.* - De mikor megidéztem a fényvirágot... - *Tartja föl tenyerét, s ezúttal ő veszi föl azt a pózt, amiben a szobra is van, ezzel jelezve, hogy milyen eseményt és varázslatot ábrázol az pontosan.* -..., akkor átalakultak és megmutatták, mik is valójában. - *Ehhez nem fűz külön magyarázatot, látni lehet, miféle förtelmes lények bújtak meg a számukra fontos emberek bőre mögött.*
- Bárki is csinálta ezt, pontosan látott mindent, ami ott történt. - *Fejezi be, úgy vélve, hogy a lényeget átadta arról, hogy mennyire kísértetiesen pontosan idézik ezek a szobrok az ott átélt jeleneteket.
Aztán mikor látja, hogy Valuryen az előkészületek után bele is fog a varázslatba, elhallgat, hogy ne zavarja meg az összpontosításban. Sőt, annyi óvatlanságot is megenged magának kíváncsisága okán, hogy most leginkább csak a férfit figyeli és az igencsak látványosnak bizonyuló varázslatot.
Fogalma sincs, hogy mit néz, de mikor a körben megjelenik egy piros pont, feltételezi, hogy ez jelenthet valamit, ezért aggódva vissza is emeli tekintetét a szoborcsoportra, majd miután mozgást nem lát, gyorsan a környezetüket is átpásztázza ismét, noha a szürkületben egyre kevesebbet lát.*
- Ez mit jelent? - *Kérdi közben, vissza-visszapillantva a fénylő körre és a benne lévő jelzésre.*
- Menjünk lassan. Mindjárt ránk sötétedik. - *Teszi aztán hozzá félősen, mielőtt még a másik válaszolhatna.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:31:12
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:31:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
//Krestvir Drelm, Valuryen Meloar'c//
*Megfolyt a nap a láthatáron. Elkent, fakó fénye mellett csökken a látótávolság, s a sötétség hidege is érkezik, mintha csak a fekete szobrok lehelnék bele az ingoványba. Alakjuk méltóságteljes, még, ha nem is a legkedvezőbb pózban állnak tán, bár ezt döntse el a két felfedező. A távolban olykor halkabb, olykor hangosabb neszek, zörejek, van, mi csörtet, s van, mi csak óvatosan surran tova. Békésen cuppan a zsombék, zizzen a nád, s reccsen a száraz aprófa kisebb és nagyobb talpak alatt. Csak kevés választja el attól a pillanatot, hogy a távolban vékony és kísérteties vihogást halljanak, de ez szerencsére nem következik be, ha igen, az csak a természet adta képzelet szüleménye.
Valuryen leereszkedik, s egy tisztább, megtisztított területen mágikus ábrát rajzol a néhol nedves, néhol szárazabb földbe. Ujjának utolsó ujjbegye könnyedén hatol a porhanyós talajba, hogy aztán körbe szaladjon és egy többé kevésbé arányos kör alakzat keletkezhessen keze nyomán. Ajkáról mély, ősi rítusok dallama csendül fel, eleinte nem történik semmi. Amikor azonban a nap, talán az utolsókat ásítja a horizont felett, a kör szélei hirtelen felragyognak a sötétben, sejtelmes, zöldes fénybe burkolva Valuryen arcát. Az előttük álló szobrok továbbra is nyugodtan állnak, sőt, a rajzolt körben helyük nem jelenik meg, a kör azon a részen sötét marad. Meglepetésükre azonban más viszont megjelenik. Ha a kör felett állva ránéznek, bal oldalán egy halvány, egyértelműen vöröslő pont jelenik meg. A helyszín, tőlük jóval nyugatabbra helyezkedhet el, át a sűrű zsombékon, a bokros, itt-ott fás részeken, így szabad szemmel nem látható, bár ebben a szürkület sem segíti őket. Valuryen pontosan tudja mit lát, mit jelez a kör, ahogyan azt is, a jelzett dolog mennyire lehet erős.*
//Krestvir Drelm, Valuryen Meloar'c//
*Megfolyt a nap a láthatáron. Elkent, fakó fénye mellett csökken a látótávolság, s a sötétség hidege is érkezik, mintha csak a fekete szobrok lehelnék bele az ingoványba. Alakjuk méltóságteljes, még, ha nem is a legkedvezőbb pózban állnak tán, bár ezt döntse el a két felfedező. A távolban olykor halkabb, olykor hangosabb neszek, zörejek, van, mi csörtet, s van, mi csak óvatosan surran tova. Békésen cuppan a zsombék, zizzen a nád, s reccsen a száraz aprófa kisebb és nagyobb talpak alatt. Csak kevés választja el attól a pillanatot, hogy a távolban vékony és kísérteties vihogást halljanak, de ez szerencsére nem következik be, ha igen, az csak a természet adta képzelet szüleménye.
Valuryen leereszkedik, s egy tisztább, megtisztított területen mágikus ábrát rajzol a néhol nedves, néhol szárazabb földbe. Ujjának utolsó ujjbegye könnyedén hatol a porhanyós talajba, hogy aztán körbe szaladjon és egy többé kevésbé arányos kör alakzat keletkezhessen keze nyomán. Ajkáról mély, ősi rítusok dallama csendül fel, eleinte nem történik semmi. Amikor azonban a nap, talán az utolsókat ásítja a horizont felett, a kör szélei hirtelen felragyognak a sötétben, sejtelmes, zöldes fénybe burkolva Valuryen arcát. Az előttük álló szobrok továbbra is nyugodtan állnak, sőt, a rajzolt körben helyük nem jelenik meg, a kör azon a részen sötét marad. Meglepetésükre azonban más viszont megjelenik. Ha a kör felett állva ránéznek, bal oldalán egy halvány, egyértelműen vöröslő pont jelenik meg. A helyszín, tőlük jóval nyugatabbra helyezkedhet el, át a sűrű zsombékon, a bokros, itt-ott fás részeken, így szabad szemmel nem látható, bár ebben a szürkület sem segíti őket. Valuryen pontosan tudja mit lát, mit jelez a kör, ahogyan azt is, a jelzett dolog mennyire lehet erős.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:46:52
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:46:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Persze!
*Feleli halkan, de egyáltalán nem óvatos. Az óvatosan éppen az ellenkezőjét teszi.*
-Nem ismerek ehhez hasonló mágiát bár.. Attól még létezhet! Nem?
*Végül csak elgondolkozik ezek a lehetőségen is, de a meglepő látvány sokkal jobban felkelti a gyermeki kíváncsiságot benne.*
-Tényleg! Hűű!
*Kontrázik a manó szavaira, és csillogó szemekkel nézi, hogy felveszi ugyanazt a pózt, mint ahogyan itt is meg van örökítve. Aztán most van ideje jobban is megszemlélni a szobrokat. Egy zsoldos, aki mesterkardját tartva áll harcra készen két medvealak előtt, amelyek egy lányt és egy férfit tartanak mancsaikban. A lány és a férfi testéből pedig embertelen lények törnek elő, lehántva magukról azok bőrét, hogy alóla démoni lényekké váljanak.
Egy mélységi, aki csodás páncélban áll egy lépcső tetején, amelyet démonfarkasok vesznek körül. A sötételf díszes kardját, markolatán növénymotívumokkal, emeli a magasba, harciasan néz szembe a rá törő veszéllyel. Feje körül obszidiánból faragott fénykoszorú,
A farkasokkal átellenes oldalon egy horpadt lábszárvédős harcos áll, ugyancsak démonfarkasoktól körülvéve. Egyik kezében fokos, másikban kard. A férfi szája diadalmas kiáltásra nyílik, látszik, hogy elemében van, az arcot mintha sziklából faragták volna ki. Büszkén dülleszti ki mellkasát készen minden akadályt leküzdeni.
A körben áll egy apró tündéralak is, egy gyermeki tekintetű, apró, de dús ajkú lány. Törékenynek tűnik, ám az őt körülvevő borzalmak ellenére is hősiesen állja a sarat. Kezeiben bájitalos flaskák, amelyekből egyet épp hajításra emel, hogy társai felé dobja, segítse őket a démonokkal vívott harcban.
A szoborcsoport közepén egy alacsony, vitéznek és gyönyörűnek tűnő alak áll ugyancsak fekete obszidiánból megálmodva. Arcán összepontosítás, ahogy felfelé néz feltartott kezére, amelyben ragyogónak ható fényvirág nyílik épp, tökéletes másolása valamiféle mágiának. Az alak vállán apró manó áll, kezeiben egy-egy kis késsel néz ellenségeik felé.
A körben álló szobrok felett magasan pedig egy utolsó áll. Vékony obszidián szál tartja a magasban, szinte nem is látható. Egy levegőben úszó félvér lány alakja az. Mindkét kezében tőrökkel szeli át a teret, háta megfeszül, lábai mintha még a levegőben is járnának, mozgatva őt előre. Arcán a mindent feláldozók feszültsége, vörös szemében elszántság.*
-Ő lenne Alyo?
*Mutat a magasba hosszúkás ujjaival, és talán észre sem vette volna őt először.*
-Sajnos nem tudok illúziókat felfedni, de.. Van egy ötletem. A sötétséget tudom érzékelni, így ha mást nem is, azt biztosan megtudhatjuk, hogy a sötétség erői munkálkodnak-e itt, vagy egy nagyobb sugarú körben körülöttünk.
*Úgy gondolja, hogy ez is adhat egy megnyugvást, úgyhogy egy kört rajzol a földbe az egyik tőrével, aztán varázsolni kezd lassan.*
-Egyébként van ötleted ki tehette? És egyébként tudom furcsa kérdés lesz, de hogy érzed magad? Örülsz neki vagy? Úgy érzed ez tisztelgés akar lenni, vagy inkább gúny?
A varázsló bármilyen módon felrajzol egy kört, aztán kezeit fölé tartva elmormol egy bonyolultabb igét. A kör közepe a varázslót jelképezi, a körbezárt terület pedig a varázsló 1000 lépéses környékét. Az ige végeztével a felrajzolt körben megjelennek a hatósugáron belül található vér és halál mágiával idézett vagy feltámasztott lények (pontos típussal) és a sötétség oltárok helyei (szintjük is látszik). Ha a varázslat egy fény oltár mellett lett elmondva, a hatósugár megnövekedik a fény oltár hatósugarával (szint*100 lépés).
-Persze!
*Feleli halkan, de egyáltalán nem óvatos. Az óvatosan éppen az ellenkezőjét teszi.*
-Nem ismerek ehhez hasonló mágiát bár.. Attól még létezhet! Nem?
*Végül csak elgondolkozik ezek a lehetőségen is, de a meglepő látvány sokkal jobban felkelti a gyermeki kíváncsiságot benne.*
-Tényleg! Hűű!
*Kontrázik a manó szavaira, és csillogó szemekkel nézi, hogy felveszi ugyanazt a pózt, mint ahogyan itt is meg van örökítve. Aztán most van ideje jobban is megszemlélni a szobrokat. Egy zsoldos, aki mesterkardját tartva áll harcra készen két medvealak előtt, amelyek egy lányt és egy férfit tartanak mancsaikban. A lány és a férfi testéből pedig embertelen lények törnek elő, lehántva magukról azok bőrét, hogy alóla démoni lényekké váljanak.
Egy mélységi, aki csodás páncélban áll egy lépcső tetején, amelyet démonfarkasok vesznek körül. A sötételf díszes kardját, markolatán növénymotívumokkal, emeli a magasba, harciasan néz szembe a rá törő veszéllyel. Feje körül obszidiánból faragott fénykoszorú,
A farkasokkal átellenes oldalon egy horpadt lábszárvédős harcos áll, ugyancsak démonfarkasoktól körülvéve. Egyik kezében fokos, másikban kard. A férfi szája diadalmas kiáltásra nyílik, látszik, hogy elemében van, az arcot mintha sziklából faragták volna ki. Büszkén dülleszti ki mellkasát készen minden akadályt leküzdeni.
A körben áll egy apró tündéralak is, egy gyermeki tekintetű, apró, de dús ajkú lány. Törékenynek tűnik, ám az őt körülvevő borzalmak ellenére is hősiesen állja a sarat. Kezeiben bájitalos flaskák, amelyekből egyet épp hajításra emel, hogy társai felé dobja, segítse őket a démonokkal vívott harcban.
A szoborcsoport közepén egy alacsony, vitéznek és gyönyörűnek tűnő alak áll ugyancsak fekete obszidiánból megálmodva. Arcán összepontosítás, ahogy felfelé néz feltartott kezére, amelyben ragyogónak ható fényvirág nyílik épp, tökéletes másolása valamiféle mágiának. Az alak vállán apró manó áll, kezeiben egy-egy kis késsel néz ellenségeik felé.
A körben álló szobrok felett magasan pedig egy utolsó áll. Vékony obszidián szál tartja a magasban, szinte nem is látható. Egy levegőben úszó félvér lány alakja az. Mindkét kezében tőrökkel szeli át a teret, háta megfeszül, lábai mintha még a levegőben is járnának, mozgatva őt előre. Arcán a mindent feláldozók feszültsége, vörös szemében elszántság.*
-Ő lenne Alyo?
*Mutat a magasba hosszúkás ujjaival, és talán észre sem vette volna őt először.*
-Sajnos nem tudok illúziókat felfedni, de.. Van egy ötletem. A sötétséget tudom érzékelni, így ha mást nem is, azt biztosan megtudhatjuk, hogy a sötétség erői munkálkodnak-e itt, vagy egy nagyobb sugarú körben körülöttünk.
*Úgy gondolja, hogy ez is adhat egy megnyugvást, úgyhogy egy kört rajzol a földbe az egyik tőrével, aztán varázsolni kezd lassan.*
-Egyébként van ötleted ki tehette? És egyébként tudom furcsa kérdés lesz, de hogy érzed magad? Örülsz neki vagy? Úgy érzed ez tisztelgés akar lenni, vagy inkább gúny?
A varázsló bármilyen módon felrajzol egy kört, aztán kezeit fölé tartva elmormol egy bonyolultabb igét. A kör közepe a varázslót jelképezi, a körbezárt terület pedig a varázsló 1000 lépéses környékét. Az ige végeztével a felrajzolt körben megjelennek a hatósugáron belül található vér és halál mágiával idézett vagy feltámasztott lények (pontos típussal) és a sötétség oltárok helyei (szintjük is látszik). Ha a varázslat egy fény oltár mellett lett elmondva, a hatósugár megnövekedik a fény oltár hatósugarával (szint*100 lépés).
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:54:07
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:54:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A válaszra nem mozdul egy tapodtat sem, de szemét a furcsa alakokon tartja. Aztán azért oda-odasandít, mikor észleli, hogy Valuryen készül valamire, majd ahogy a kőtörmelék repül és mintha találna is, feszülten várja, hogy mi fog történni.
De semmi mozgás...*
- Óvatosan! - *Szól a férfira aggódva, s ösztönösen lép is utána, hogy a védelmében tudja.
Az ő gyanakvása ennyivel nem múlik. Nem ezen a helyen.*
- Azért még vigyázz. Lehet álca. Vagy varázslat... - *Feleli a megállapításra, miszerint ezek csak szobrok.
Bár közelebb érve benne is ezt a benyomást keltik az alakok. Ahogy pedig elkezdi őket nem csak veszélyforrásként figyelni, váratlan mozgás után kutatva, hanem végre részleteikben is alaposabban szemügyre veszi a szoboralakokat, azok elkezdenek ismerőssé válni, a jelenetekkel együtt, melyekben ábrázolásra kerültek.
Így még valamivel azelőtt, hogy Valuryen megszólalna, megszületik benne is a felismerés, hogy kiket és miket is lát. Valamiért nem lesz nyugodtabb.
Odakapja tekintetét az elf felé. Nyomasztja, hogy a férfi ennyire körülvette magát a szobrokkal.
Részéről tartja a távolságot, s csak annyival oldalaz közelebb, hogy szemből láthassa a saját és Kilencedik mását, elpillantva a többi között.*
- Hű! Az tényleg én vagyok. Nézd! Ott vannak a késeim is! - *Tör ki Kilencedik az eddigi nyomott hangulatából egyértelmű lelkesedéssel, és egyből le is utánozza a pózt, amiben ábrázolták, megvillantva a késeit.
Krestviren ellenben nem látszik ez a lenyűgözöttség, ő még mindig bizalmatlanul méregeti a szoborcsoport tagjait.
Majd mikor fölfedezi a vékony obszidiánszálat, annak mentén fölfelé vezeti tekintetét, hogy ott találja csapatuk utolsó tagjának képmását is.*
- Alyo... - *Jegyzi meg félhalkan, hosszabban elnézve a "repülő" nőalakot.
Majd még egyszer végigpillant az összes szobron.*
- Nem értem, mi ez. - *Szól aztán motyogva.
Mintha valami emlékhely volna. Mintha egy-egy kőbe fagyott pillanat állna itt abból, amit ők odaát átéltek. De hogyan lehetséges? És mi a célja? Talán valami illúzió? Vagy megint hallucinál?
Ez utóbbi gondolatra szája és orra elé húzza a köpönyege mellkasi részét és hátrál vagy két lépést.*
- Fel tudsz fedni illúziókat?
*A válaszra nem mozdul egy tapodtat sem, de szemét a furcsa alakokon tartja. Aztán azért oda-odasandít, mikor észleli, hogy Valuryen készül valamire, majd ahogy a kőtörmelék repül és mintha találna is, feszülten várja, hogy mi fog történni.
De semmi mozgás...*
- Óvatosan! - *Szól a férfira aggódva, s ösztönösen lép is utána, hogy a védelmében tudja.
Az ő gyanakvása ennyivel nem múlik. Nem ezen a helyen.*
- Azért még vigyázz. Lehet álca. Vagy varázslat... - *Feleli a megállapításra, miszerint ezek csak szobrok.
Bár közelebb érve benne is ezt a benyomást keltik az alakok. Ahogy pedig elkezdi őket nem csak veszélyforrásként figyelni, váratlan mozgás után kutatva, hanem végre részleteikben is alaposabban szemügyre veszi a szoboralakokat, azok elkezdenek ismerőssé válni, a jelenetekkel együtt, melyekben ábrázolásra kerültek.
Így még valamivel azelőtt, hogy Valuryen megszólalna, megszületik benne is a felismerés, hogy kiket és miket is lát. Valamiért nem lesz nyugodtabb.
Odakapja tekintetét az elf felé. Nyomasztja, hogy a férfi ennyire körülvette magát a szobrokkal.
Részéről tartja a távolságot, s csak annyival oldalaz közelebb, hogy szemből láthassa a saját és Kilencedik mását, elpillantva a többi között.*
- Hű! Az tényleg én vagyok. Nézd! Ott vannak a késeim is! - *Tör ki Kilencedik az eddigi nyomott hangulatából egyértelmű lelkesedéssel, és egyből le is utánozza a pózt, amiben ábrázolták, megvillantva a késeit.
Krestviren ellenben nem látszik ez a lenyűgözöttség, ő még mindig bizalmatlanul méregeti a szoborcsoport tagjait.
Majd mikor fölfedezi a vékony obszidiánszálat, annak mentén fölfelé vezeti tekintetét, hogy ott találja csapatuk utolsó tagjának képmását is.*
- Alyo... - *Jegyzi meg félhalkan, hosszabban elnézve a "repülő" nőalakot.
Majd még egyszer végigpillant az összes szobron.*
- Nem értem, mi ez. - *Szól aztán motyogva.
Mintha valami emlékhely volna. Mintha egy-egy kőbe fagyott pillanat állna itt abból, amit ők odaát átéltek. De hogyan lehetséges? És mi a célja? Talán valami illúzió? Vagy megint hallucinál?
Ez utóbbi gondolatra szája és orra elé húzza a köpönyege mellkasi részét és hátrál vagy két lépést.*
- Fel tudsz fedni illúziókat?
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:28:36
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:28:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen kíváncsian figyeli csak a lányt, és mint általában nagyon rugalmas.*
-Ó. Érthető, talán én sem akarnék mindenféle talán átkozott dolgokat magamnál cipelni.
*Még a végén álmában ki tudja mit csinálna, ha önálló életre kelne? Ezt a kockázatot ő sem vállalná szívesen, amíg van más lehetőség.*
-Áhh! Szóval így értetted hogy nézzünk szét!
*Zavarában lép is egy párat oldalra, majd vissza.*
-Természetesen, természetesen. Akkor induljunk, végül is igazad lehet, ki akarna benyitni egy szőnyegbe a semmi közepén, éjszaka a vaksötétben?
*Látja az abszurditását a dolognak, nem tudja elképzelni hogy ez bárhogy is előforduljon, úgyhogy efelől megnyugszik. Jó darabig az elf sem beszél, kár lenne. Vigasztalni és nyugtatni sem tudná, legalábbis úgy érzi nem lenne képes olyasmit mondani, ami enyhítene bármin is, amit most Krestvir érezhet. Úgyhogy inkább csak ott van vele, és ha a másiknak szüksége lenne rá, akkor támogatja amiben csak tudja. Természetesen ő is megtorpan, amikor a többiek és talán kell is neki néhány másodperc, hogy meglássa amit a társai. Nem kerüli el figyelmét Kilencedik reakciója sem, és őt is egészen megsajnálja azok miatt, amiket át kellett élnie. Biztosan nem volt könnyű.*
-Ne. Majd én. Várj csak.
*Mondja és maga körül kezd tapogatózni, hátha talál egy kisebb követ, vagy fadarabkát akkor odahajítja. Talál! Pedig nem olyan jó célzó. De lenyugodnak az idegei, amikor hallja a tompa koppanást.*
-Ezek.. nem élnek.
*Lép is egy párat közelebb, hogy szemügyre tudja venni, hogy mik is azok ott.*
-Ezek szobrok!
*Mondja hatalmas meglepettséggel és izgatottsággal, akárcsak egy gyermek. Rögtön közelebb is megy, nem törődve azzal az eshetőséggel, hogy talán mégsem szobrok. Szerencsére semmi gond nem történik, és valóban szobornak tűnnek.*
-Négy is van!
*Ámuldozik rajtuk, meg gyönyörűnek tűnnek, nagyon aprólékosak és igazán mesteri munkák. Az igazi meglepetés csak később érkezik, amikor szinte a lélegzete is eláll.*
-Az anyját! Krestvir!Kilenceik! Ezek.. Ezek ti vagytok!
*Kiáltja akkora szemekkel ami szinte lehetetlennek tűnik. Nem tudja hová tenni a dolgot, így több dolgot nem is akar mondani. Meg igazából nem is tudna, csak értetlen áll a dolog előtt, és kíváncsi rá, hogy a lány tud-e erről bármit is.*
*Valuryen kíváncsian figyeli csak a lányt, és mint általában nagyon rugalmas.*
-Ó. Érthető, talán én sem akarnék mindenféle talán átkozott dolgokat magamnál cipelni.
*Még a végén álmában ki tudja mit csinálna, ha önálló életre kelne? Ezt a kockázatot ő sem vállalná szívesen, amíg van más lehetőség.*
-Áhh! Szóval így értetted hogy nézzünk szét!
*Zavarában lép is egy párat oldalra, majd vissza.*
-Természetesen, természetesen. Akkor induljunk, végül is igazad lehet, ki akarna benyitni egy szőnyegbe a semmi közepén, éjszaka a vaksötétben?
*Látja az abszurditását a dolognak, nem tudja elképzelni hogy ez bárhogy is előforduljon, úgyhogy efelől megnyugszik. Jó darabig az elf sem beszél, kár lenne. Vigasztalni és nyugtatni sem tudná, legalábbis úgy érzi nem lenne képes olyasmit mondani, ami enyhítene bármin is, amit most Krestvir érezhet. Úgyhogy inkább csak ott van vele, és ha a másiknak szüksége lenne rá, akkor támogatja amiben csak tudja. Természetesen ő is megtorpan, amikor a többiek és talán kell is neki néhány másodperc, hogy meglássa amit a társai. Nem kerüli el figyelmét Kilencedik reakciója sem, és őt is egészen megsajnálja azok miatt, amiket át kellett élnie. Biztosan nem volt könnyű.*
-Ne. Majd én. Várj csak.
*Mondja és maga körül kezd tapogatózni, hátha talál egy kisebb követ, vagy fadarabkát akkor odahajítja. Talál! Pedig nem olyan jó célzó. De lenyugodnak az idegei, amikor hallja a tompa koppanást.*
-Ezek.. nem élnek.
*Lép is egy párat közelebb, hogy szemügyre tudja venni, hogy mik is azok ott.*
-Ezek szobrok!
*Mondja hatalmas meglepettséggel és izgatottsággal, akárcsak egy gyermek. Rögtön közelebb is megy, nem törődve azzal az eshetőséggel, hogy talán mégsem szobrok. Szerencsére semmi gond nem történik, és valóban szobornak tűnnek.*
-Négy is van!
*Ámuldozik rajtuk, meg gyönyörűnek tűnnek, nagyon aprólékosak és igazán mesteri munkák. Az igazi meglepetés csak később érkezik, amikor szinte a lélegzete is eláll.*
-Az anyját! Krestvir!Kilenceik! Ezek.. Ezek ti vagytok!
*Kiáltja akkora szemekkel ami szinte lehetetlennek tűnik. Nem tudja hová tenni a dolgot, így több dolgot nem is akar mondani. Meg igazából nem is tudna, csak értetlen áll a dolog előtt, és kíváncsi rá, hogy a lány tud-e erről bármit is.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:13:25
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:13:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Az elf kérdéseire csak bizonytalan biccentéssel felel, mert nem tudja, mit mondjon. Maga sem tudja, jó ötlet-e körülnézni, vagy hogy egyedül is megtenné-e, ám jelenleg úgy érzi, erre van szüksége.
A kérdéseket beleegyezésként értelmezve el is indul a romok között, élénk figyelemmel, noha fogalma sincs, mit keres, vagy mire számít. Talán csak megnyugodni szeretne, hogy valóban semmi rendkívüli nem maradt már itt.
Aztán Valuryen szavaiból közben kiszűri, hogy félreértették egymást és a férfinak kicsit más tervei voltak, legalábbis a sorrendiséget illetően.*
- A kard nincs nálam, Synmirán hagytam, biztos helyen. - *Közli először is.*
- Mivel úgy számoltak be róla, hogy a kard érintése, vagy közelsége okozta a furcsa... eseményeket, vigyáztam, hogy én se érintsem puszta kézzel, vagy tartsam magamnál hosszabb ideig. - *Magyarázza aztán, míg átlép egy korhadt fadarabot, ami egykor talán gerenda lehetett.
Majd már biztosabban állva odapillant Valuryenre.*
- Én úgy gondoltam, előbb körülnézünk, aztán táborozunk le. Már a falakon, vagy hát... azok maradékán kívül.
Őrködni szerintem nem szükséges. Ha találunk valami jó helyet, ahol nem könnyű fölfedezni az ajtót a földön, különösen éjszaka, nem kellene, hogy bármi is fenyegessen minket. - *Vélekedik, miközben jelzésértékűen megemeli vállát a zsákkal, emlékeztetőül, hogy milyen ajtóról is beszél.
Ha mindenben megegyeztek, akkor pedig lassan folytatja a menetelést ezen a helyen, ami még a természetellenes köd nélkül is bír egyfajta kísérteties jelleggel, ami talán magyarázható a hely múltjával. Vagy éppen azzal, hogy mint kiderült, egy "találkozóponton" épült, ahol akár más világok is áttörhetnek...
Ha Valuryen nem szól hozzá, Krestvir is hallgat. Minél nagyobb területet fedez föl, annál inkább kezd meggyőződni róla, hogy nem maradt itt semmi természetellenes. Ami meg kellene, hogy nyugtassa, valamiért mégis ugyanúgy fölzaklatja. Talán mert így valóban nem tud visszautat találni abba a világba. Talán mert nehéz feldolgoznia, hogy olyan, mintha az egész nem is történt volna meg...*
- Azok... Mik azok ott? - *Szólal meg váratlanul Kilencedik, suttogó-vinnyogó hangon, és apró ujjával egy távolabbi pont felé bök, míg kezével a lány csuklyájába markol, mintha máris elbújni készülne. Bizony, azért benne is nyomot hagytak a történtek...
Krestvir a mutatott irányba fordul és elsőre az ő lélegzete is eláll.
A romok között, mint egy téren, temérdek sötét alak áll, s mind humanoidnak tűnnek innen nézve, épp csak a testük természetellenesen árnyszerű.
Kell egy-két pillanat, hogy megállapítsa, hogy az alakok nem mozognak, bár ettől még nem száll el a gyanakvása. Szemét meresztve bámulja őket, de egyelőre túl messze vannak, hogy pontosan ki tudja venni, mit is lát.*
- Közelebb menjünk? - *Kérdi halkan, Valuryen felé pillantva.*
- Mi? - *Sípol vissza Kilencedik, kifejezve egyet nem értését a tervvel.*
*Az elf kérdéseire csak bizonytalan biccentéssel felel, mert nem tudja, mit mondjon. Maga sem tudja, jó ötlet-e körülnézni, vagy hogy egyedül is megtenné-e, ám jelenleg úgy érzi, erre van szüksége.
A kérdéseket beleegyezésként értelmezve el is indul a romok között, élénk figyelemmel, noha fogalma sincs, mit keres, vagy mire számít. Talán csak megnyugodni szeretne, hogy valóban semmi rendkívüli nem maradt már itt.
Aztán Valuryen szavaiból közben kiszűri, hogy félreértették egymást és a férfinak kicsit más tervei voltak, legalábbis a sorrendiséget illetően.*
- A kard nincs nálam, Synmirán hagytam, biztos helyen. - *Közli először is.*
- Mivel úgy számoltak be róla, hogy a kard érintése, vagy közelsége okozta a furcsa... eseményeket, vigyáztam, hogy én se érintsem puszta kézzel, vagy tartsam magamnál hosszabb ideig. - *Magyarázza aztán, míg átlép egy korhadt fadarabot, ami egykor talán gerenda lehetett.
Majd már biztosabban állva odapillant Valuryenre.*
- Én úgy gondoltam, előbb körülnézünk, aztán táborozunk le. Már a falakon, vagy hát... azok maradékán kívül.
Őrködni szerintem nem szükséges. Ha találunk valami jó helyet, ahol nem könnyű fölfedezni az ajtót a földön, különösen éjszaka, nem kellene, hogy bármi is fenyegessen minket. - *Vélekedik, miközben jelzésértékűen megemeli vállát a zsákkal, emlékeztetőül, hogy milyen ajtóról is beszél.
Ha mindenben megegyeztek, akkor pedig lassan folytatja a menetelést ezen a helyen, ami még a természetellenes köd nélkül is bír egyfajta kísérteties jelleggel, ami talán magyarázható a hely múltjával. Vagy éppen azzal, hogy mint kiderült, egy "találkozóponton" épült, ahol akár más világok is áttörhetnek...
Ha Valuryen nem szól hozzá, Krestvir is hallgat. Minél nagyobb területet fedez föl, annál inkább kezd meggyőződni róla, hogy nem maradt itt semmi természetellenes. Ami meg kellene, hogy nyugtassa, valamiért mégis ugyanúgy fölzaklatja. Talán mert így valóban nem tud visszautat találni abba a világba. Talán mert nehéz feldolgoznia, hogy olyan, mintha az egész nem is történt volna meg...*
- Azok... Mik azok ott? - *Szólal meg váratlanul Kilencedik, suttogó-vinnyogó hangon, és apró ujjával egy távolabbi pont felé bök, míg kezével a lány csuklyájába markol, mintha máris elbújni készülne. Bizony, azért benne is nyomot hagytak a történtek...
Krestvir a mutatott irányba fordul és elsőre az ő lélegzete is eláll.
A romok között, mint egy téren, temérdek sötét alak áll, s mind humanoidnak tűnnek innen nézve, épp csak a testük természetellenesen árnyszerű.
Kell egy-két pillanat, hogy megállapítsa, hogy az alakok nem mozognak, bár ettől még nem száll el a gyanakvása. Szemét meresztve bámulja őket, de egyelőre túl messze vannak, hogy pontosan ki tudja venni, mit is lát.*
- Közelebb menjünk? - *Kérdi halkan, Valuryen felé pillantva.*
- Mi? - *Sípol vissza Kilencedik, kifejezve egyet nem értését a tervvel.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-23 16:20:59
Üzenet elküldve: 2023-01-23 16:20:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Krestvir az értintéstől összerezzen, csak úgy mint az a vad, akit nemrég még üldözött a vadásza. Nem haragszik rá emiatt, talán túl bátor dolog volt tőle, szemeiben csak melegséget láthat a lány.*
-Biztos jó ötlet ez?
*A kérdésben inkább csak az aggódása tűnhet ki, de aztán abba gondol bele, hogy valószínűleg ő maga is szeretne szétnézni ha hasonló cipőben járna.*
-Bár még mindig jobb, hogy többen vagyunk mintha egyedül térnél ide vissza, nem igaz?
*Magára erőltet egy apróbbacska mosolyt, de azért ez sem az igazi.*
-Legyen. Ne bóklásszunk a sötétben, verjünk tábort és nézzünk szét. Közben akkor már megnézhetném a kardot is az egyik varázslattal. Hátha kiderül valami.
~Vagyis hát valami biztosan ki fog derülni. Vagy az, hogy van benne gonoszság, vagy az hogy nincs. Mindenesetre az egyiket ki fogjuk tudni zárni.~
-Őrködhetek is, ha úgy nyugodtabban alszol. Aztán mondjuk váltjuk egymást. Mit gondolsz?
*Kicsit el is felejtette a varázsszőnyeget, s hogy valójában nem kell tábort verniük, hogy az jóformán már eleve velük van. Így sokkal kényelmesebb a dolog.*
*Krestvir az értintéstől összerezzen, csak úgy mint az a vad, akit nemrég még üldözött a vadásza. Nem haragszik rá emiatt, talán túl bátor dolog volt tőle, szemeiben csak melegséget láthat a lány.*
-Biztos jó ötlet ez?
*A kérdésben inkább csak az aggódása tűnhet ki, de aztán abba gondol bele, hogy valószínűleg ő maga is szeretne szétnézni ha hasonló cipőben járna.*
-Bár még mindig jobb, hogy többen vagyunk mintha egyedül térnél ide vissza, nem igaz?
*Magára erőltet egy apróbbacska mosolyt, de azért ez sem az igazi.*
-Legyen. Ne bóklásszunk a sötétben, verjünk tábort és nézzünk szét. Közben akkor már megnézhetném a kardot is az egyik varázslattal. Hátha kiderül valami.
~Vagyis hát valami biztosan ki fog derülni. Vagy az, hogy van benne gonoszság, vagy az hogy nincs. Mindenesetre az egyiket ki fogjuk tudni zárni.~
-Őrködhetek is, ha úgy nyugodtabban alszol. Aztán mondjuk váltjuk egymást. Mit gondolsz?
*Kicsit el is felejtette a varázsszőnyeget, s hogy valójában nem kell tábort verniük, hogy az jóformán már eleve velük van. Így sokkal kényelmesebb a dolog.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:11:33
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:11:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A vállát érintő kézre megrezzen és kissé elhúzódik, de rögtön utána föl is pillant az elf szemébe egy pillanatra, mintegy bocsánatkérőn. Tudja, hogy általában nem akarnak neki ártani, hanem épphogy kedvességből és törődésből szokták egymást érinteni így az emberek, s olykor még rá is jó hatással tud lenni az ilyesmi, ha fel van rá készülve és a hangulata is megfelelő. Ám ha váratlanul éri, úgy ösztönösen el kell húzódnia, amit társas viselkedés szempontjából rossz szokásának tart.
Egy biccentéssel felel aztán a hogyléte felől érdeklődő kérdésre, mielőtt tekintetét ismét visszavezetné a romos terepre. Csak hogy aztán újból a férfi felé forduljon a javaslatra.
Néhány pillanatig hallgat és töpreng, mielőtt fölvetné...*
- Inkább körülnézhetnénk egy kicsit? *Majd folytatja.*
- Hamarosan sötétedik, lassan úgyis le kellene táboroznunk. A mocsaras vidéken biztonságosabb lesz világosban átkelni. Nem akarok itt maradni, de kicsit távolabb, az út mentén éjszakázhatnánk. Valahol, ahol az ajtó rejtve marad. - *Várakozón néha oda-odanéz Valuryen arcára. Valóban nem akar a romok között éjszakázni, azt viszont szeretné látni, mielőtt továbbmennének, hogy maradt-e bármi nyoma annak, ami itt történt.*
*A vállát érintő kézre megrezzen és kissé elhúzódik, de rögtön utána föl is pillant az elf szemébe egy pillanatra, mintegy bocsánatkérőn. Tudja, hogy általában nem akarnak neki ártani, hanem épphogy kedvességből és törődésből szokták egymást érinteni így az emberek, s olykor még rá is jó hatással tud lenni az ilyesmi, ha fel van rá készülve és a hangulata is megfelelő. Ám ha váratlanul éri, úgy ösztönösen el kell húzódnia, amit társas viselkedés szempontjából rossz szokásának tart.
Egy biccentéssel felel aztán a hogyléte felől érdeklődő kérdésre, mielőtt tekintetét ismét visszavezetné a romos terepre. Csak hogy aztán újból a férfi felé forduljon a javaslatra.
Néhány pillanatig hallgat és töpreng, mielőtt fölvetné...*
- Inkább körülnézhetnénk egy kicsit? *Majd folytatja.*
- Hamarosan sötétedik, lassan úgyis le kellene táboroznunk. A mocsaras vidéken biztonságosabb lesz világosban átkelni. Nem akarok itt maradni, de kicsit távolabb, az út mentén éjszakázhatnánk. Valahol, ahol az ajtó rejtve marad. - *Várakozón néha oda-odanéz Valuryen arcára. Valóban nem akar a romok között éjszakázni, azt viszont szeretné látni, mielőtt továbbmennének, hogy maradt-e bármi nyoma annak, ami itt történt.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:37:54
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:37:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Habár szinte látta ezt a pillanatot jönni, talán elképzelni sem tudja min mehet most keresztül a lány. Persze Kilencedik is valahogy igyekszik reagálni az elf szavaira, az könnyen látszik hogy Krestvir elméje önkéntelenül is máshol jár.*
-Az lenne csak igazán különleges utazás!
*Ő maga is megáll mellette, s egy darabig nem is szól. Finoman megérinti a vállát kezével és megnyugtató hangon kérdez.*
-Jól vagy?
*Ostoba kérdés, talán nem is vár rá igazán választ.*
-Már nem vagyunk messze a toronytól, ott talán válaszokra lelhetünk, és némi megnyugvásra is. Gyere, menjünk.
*Egyáltalán nem parancsolni szeretne, sem utasítgatni, csak úgy mint egy igaz barát próbál könnyíteni a lány lelkét nyomó terhen.*
*Habár szinte látta ezt a pillanatot jönni, talán elképzelni sem tudja min mehet most keresztül a lány. Persze Kilencedik is valahogy igyekszik reagálni az elf szavaira, az könnyen látszik hogy Krestvir elméje önkéntelenül is máshol jár.*
-Az lenne csak igazán különleges utazás!
*Ő maga is megáll mellette, s egy darabig nem is szól. Finoman megérinti a vállát kezével és megnyugtató hangon kérdez.*
-Jól vagy?
*Ostoba kérdés, talán nem is vár rá igazán választ.*
-Már nem vagyunk messze a toronytól, ott talán válaszokra lelhetünk, és némi megnyugvásra is. Gyere, menjünk.
*Egyáltalán nem parancsolni szeretne, sem utasítgatni, csak úgy mint egy igaz barát próbál könnyíteni a lány lelkét nyomó terhen.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:29
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Tisztában van az elfek hosszú életével, mégis nehéz elképzelnie azt az időtávlatot, ami már mögöttük van, miközben küllemre továbbra is ifjúnak látszanak az emberi szemnek.
Hunyorogva les oda az ezüstös szakállát simogató férfira, de esetében is nehezen fér a fejébe az a kor, ami mellett ő még kicsi gyermeknek tűnhet csupán, mégsem érzi oly sokkal idősebbnek magánál az elfet. Mondjuk ehhez lehet némi köze Valuryen bohókás természetének is...
Mikor a Karavánpihenő romjainak közelébe érnek, fölmerül benne, hogy a szokásos módon szélesen elkerülje, ahogy az utóbbi időkben az már megszokottá vált az utazóktól, ám végül mégis a közelébe igyekszik irányítani menetüket.
Hallja közben a tréfás beszélgetést, de tekintete komoran fürkészi az ismerős vidéket, így úgy tűnhet, nem is figyel.*
- Én Kilencedik vagyok! Utazó, nem hátas! - *Jelenti ki a manó válaszul, mintha ez egy magától értetődő tény volna. Majd elvigyorodik.*
- De ha gondolod, a másik váll a tiéd lehet! - *Int át Krestvir másik válla felé előzékenyen, s egyúttal a lány arcára néz, a reakcióját figyelve, de nem éppen azt találja ott, amit keres.
Hordozója meredt tekintetét látva beinteget az arca elé, majd bele is böki egyik vékonyka ujját a lány felé eső orcájába, hogy magára vonja a figyelmét.
Krestvir fintorogva dörzsöli meg a bökés helyét, de ugyanolyan komoly marad.*
- Az a köd eltűnt... Mintha semmi sem történt volna. Már csak a romokat látom. - *Mondja álmatagon, bizonytalanul.*
*Tisztában van az elfek hosszú életével, mégis nehéz elképzelnie azt az időtávlatot, ami már mögöttük van, miközben küllemre továbbra is ifjúnak látszanak az emberi szemnek.
Hunyorogva les oda az ezüstös szakállát simogató férfira, de esetében is nehezen fér a fejébe az a kor, ami mellett ő még kicsi gyermeknek tűnhet csupán, mégsem érzi oly sokkal idősebbnek magánál az elfet. Mondjuk ehhez lehet némi köze Valuryen bohókás természetének is...
Mikor a Karavánpihenő romjainak közelébe érnek, fölmerül benne, hogy a szokásos módon szélesen elkerülje, ahogy az utóbbi időkben az már megszokottá vált az utazóktól, ám végül mégis a közelébe igyekszik irányítani menetüket.
Hallja közben a tréfás beszélgetést, de tekintete komoran fürkészi az ismerős vidéket, így úgy tűnhet, nem is figyel.*
- Én Kilencedik vagyok! Utazó, nem hátas! - *Jelenti ki a manó válaszul, mintha ez egy magától értetődő tény volna. Majd elvigyorodik.*
- De ha gondolod, a másik váll a tiéd lehet! - *Int át Krestvir másik válla felé előzékenyen, s egyúttal a lány arcára néz, a reakcióját figyelve, de nem éppen azt találja ott, amit keres.
Hordozója meredt tekintetét látva beinteget az arca elé, majd bele is böki egyik vékonyka ujját a lány felé eső orcájába, hogy magára vonja a figyelmét.
Krestvir fintorogva dörzsöli meg a bökés helyét, de ugyanolyan komoly marad.*
- Az a köd eltűnt... Mintha semmi sem történt volna. Már csak a romokat látom. - *Mondja álmatagon, bizonytalanul.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-19 20:59:55
Üzenet elküldve: 2023-01-19 20:59:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Lassan de biztosan lépnek be az ingoványos területre, ahol azért kénytelen a szeme sarkából néha oldalra, meg hátra is nézni nem csak maga elé. Akárhogy is veszélyes vidék ez, még akkor is, ha már számtalanszor megjárta ezt az utat. Szinte a saját lábnyomaiba is lépkedhetne, és meglehet Krestvir sincs ezzel máshogy.*
-Igazság szerint közelebb van a harmadik emberöltő, mint a századforduló. Vén csont vagyok.
*Mondja mosolyogva, és végigsimítja ezüstöt haját, majd a szakállát is.*
-Igazad lehet. No de nem mindig csak erre a környékre járok, talán tényleg csak öregszem és kezd elfáradni a lábam az egész napi gyaloglás után. Kellene nekem egy nagy manó, hogy a vállára tudjak ülni és vigyen egész nap mindenhová. Mit gondolsz Kilencedik? Nem viszel te egy darabig?
*Kérdezi mókásan, hogy elvegye az élét a helynek, hisz hamar eszébe jut, hogy a lánynak nem lehet könnyű erre a helyre jönni azok után, amiken keresztülmehettek. Csak elképzelni tudja, vagy talán még azt sem.*
*Lassan de biztosan lépnek be az ingoványos területre, ahol azért kénytelen a szeme sarkából néha oldalra, meg hátra is nézni nem csak maga elé. Akárhogy is veszélyes vidék ez, még akkor is, ha már számtalanszor megjárta ezt az utat. Szinte a saját lábnyomaiba is lépkedhetne, és meglehet Krestvir sincs ezzel máshogy.*
-Igazság szerint közelebb van a harmadik emberöltő, mint a századforduló. Vén csont vagyok.
*Mondja mosolyogva, és végigsimítja ezüstöt haját, majd a szakállát is.*
-Igazad lehet. No de nem mindig csak erre a környékre járok, talán tényleg csak öregszem és kezd elfáradni a lábam az egész napi gyaloglás után. Kellene nekem egy nagy manó, hogy a vállára tudjak ülni és vigyen egész nap mindenhová. Mit gondolsz Kilencedik? Nem viszel te egy darabig?
*Kérdezi mókásan, hogy elvegye az élét a helynek, hisz hamar eszébe jut, hogy a lánynak nem lehet könnyű erre a helyre jönni azok után, amiken keresztülmehettek. Csak elképzelni tudja, vagy talán még azt sem.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:26:38
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:26:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kerülni az utakat, és még is a közelükben maradni. Az úton állok alaptézise. Persze ennek csak módjával tesz eleget ilyen rohadt helyen. Őrültség lenne nem az utat használni, s még azt is gyakran elvéti. Két kezén sem tudná megszámolni, hányszor süllyed bokáig a sárban, míg átevickél azon a rövid szakaszon, ami az Ingoványt jelenti, mielőtt a Füves Puszta felé fordul.
Nem fáj a feje az útvonal miatt. Bolond lenne a legrövidebb úton hazacsámborogni. Csak úgy tudja megfelelően kerülni az utakat, ha erre jön. Voltaképp nem olyan nagy kerülő, ha a várost nem nézzük. Sokkal több időt vesz igénybe, hogy átjusson a környezeti akadályokon. De megéri a fáradtságot az a néhány száz arany, ami üti majd a markát ezért a szépségért... Első útja a Sellőházba fog vezetni, az is biztos!*
Nem fáj a feje az útvonal miatt. Bolond lenne a legrövidebb úton hazacsámborogni. Csak úgy tudja megfelelően kerülni az utakat, ha erre jön. Voltaképp nem olyan nagy kerülő, ha a várost nem nézzük. Sokkal több időt vesz igénybe, hogy átjusson a környezeti akadályokon. De megéri a fáradtságot az a néhány száz arany, ami üti majd a markát ezért a szépségért... Első útja a Sellőházba fog vezetni, az is biztos!*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:18:46
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:18:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Kicsit belefáradt a két kölyök cipelésébe, így most hagyja őket a saját lábukon közlekedni, persze a madzag töretlenül rajtuk van. Valahol még szerencsés is, hogy a két kölyök felderíti előtte az utat, s ha netalántán baj érné őket akkor Karheia könnyedén segíthet rajtuk. Most még, elvégre a két “apróság” igen gyors ütemben cseperedik, talán a mágikus étek vagy a sok friss levegő miatt, mindenesetre láthatóan termetes ebek lesznek egy napon.*
~ Még szerencse, hogy tudok ételt varázsolni, különben meggyűlne a bajom az etetésükkel. ~
~ Még szerencse, hogy tudok ételt varázsolni, különben meggyűlne a bajom az etetésükkel. ~
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-06 23:34:42
Üzenet elküldve: 2022-11-06 23:34:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
* A visszaút meglehetősen unalmasra sikerül. Syndra előremegy, mert fontos teendői akadtak. Bár Morwon furcsállja a hirtelen jött sietséget, nem mond semmit. Elköszön, aztán lepihen éjszakára. Mikor felébred, Aniss nincs sehol. Órákon át keresi, de nem találja sehol, így abban a reményben, hogy Syndrával együtt ő is előresietett, végül elindul az úton. A következő napokban tehát egyetlen útitársa Pajtás, aki azonban továbbra is híján van az önkifejezés verbális eszközeinek. Néha prüszköl, néha iázik, néha megrázza fejét, de ha őszinték akarunk lenni, Morwon a több napig tartó út során sem talál konzisztenciát az öszvér működésében. *
– Olyan vagyol, mint egy ork! Szerencséd, hogy nem vagyol ződ, se nem nincs agyarad! Máskülönbe' mán rég lezártak volna, s senki sem szeretne. Így legalább itt vagyok neked én, s nekem te! Meglásd Pajtás, előbb-utóbb kiérönk a mocsár-vidékből és rátalálunk az emberek tanyáira. Ottan majdan kapol friss szénát vagy tán még almát is! * Mindkettejük szerencséjére az eső egyszer sem ered meg, amíg az ingoványban tartózkodnak, így aztán viszonylag könnyedén átjutnak rajta. Morwon, ha nem is tapasztalt nyomolvasó, néhol rátalál – feltételezése szerint – Syndra lovának nyomaira, így megbizonyosodhat róla, hogy jó úton halad – vagy, ha eltévedt, legalább nem egyedül tette azt. Néhány napon belül pedig megpillantja a Karavánpihenő romjait. Épp itt volt már az ideje. Éhesek, szomjasak és fáradtak, de túl közel van a cél, hogy megálljanak. Legalábbis Morwon így határoz és Pajtás talán az óriással köttetett barátsága jeléül szintén nem áll meg az út közepén, ahogy a fajtája gyakran teszi. Mármint egyelőre. *
– Nincs a' mán messze, ha elérjük a romokat, onnét néhány mérőföldre akadhat valami fogadó. Ottan majdnan kapol minden jót, meg én is. Tán majdan Anissékkal is újfönt összefutunk!
– Olyan vagyol, mint egy ork! Szerencséd, hogy nem vagyol ződ, se nem nincs agyarad! Máskülönbe' mán rég lezártak volna, s senki sem szeretne. Így legalább itt vagyok neked én, s nekem te! Meglásd Pajtás, előbb-utóbb kiérönk a mocsár-vidékből és rátalálunk az emberek tanyáira. Ottan majdan kapol friss szénát vagy tán még almát is! * Mindkettejük szerencséjére az eső egyszer sem ered meg, amíg az ingoványban tartózkodnak, így aztán viszonylag könnyedén átjutnak rajta. Morwon, ha nem is tapasztalt nyomolvasó, néhol rátalál – feltételezése szerint – Syndra lovának nyomaira, így megbizonyosodhat róla, hogy jó úton halad – vagy, ha eltévedt, legalább nem egyedül tette azt. Néhány napon belül pedig megpillantja a Karavánpihenő romjait. Épp itt volt már az ideje. Éhesek, szomjasak és fáradtak, de túl közel van a cél, hogy megálljanak. Legalábbis Morwon így határoz és Pajtás talán az óriással köttetett barátsága jeléül szintén nem áll meg az út közepén, ahogy a fajtája gyakran teszi. Mármint egyelőre. *
– Nincs a' mán messze, ha elérjük a romokat, onnét néhány mérőföldre akadhat valami fogadó. Ottan majdnan kapol minden jót, meg én is. Tán majdan Anissékkal is újfönt összefutunk!
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-17 18:29:51
Üzenet elküldve: 2022-10-17 18:29:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egész úton hazafelé...//
*Frissen szerzett tudását nem akarta a toronyban kipróbálni. Igazából leginkább fürdeni szeretne, egy jót enni és pihenni. Viszont ahhoz, hogy mindezt elérje, haza kell érnie. Ami ugye, ló nélkül nehezebben és lassabban megy. Az ingovány pedig olyan hely, ahol nem szívesen időzik. Viszont az utat nem lehet lerövidíteni, sem pedig bármilyen módon megkerülni. Ez a hír járja és kedve sincs utána járni. Felettébb örül annak, ha csak simán kitalál innen és nem eszik meg a szúnyogok, meg lápi hogyishívjákok. Próbálkozik azzal, hogy kevésbé vizes részeket találjon és ne süllyedjen el bokáig, térdig. Ha Nimeril meglátja, milyen szutykosan tér haza, nem fogja beengedni az ajtón. Mosakodhat meg ruhástul a bejárat előtt.*
*Frissen szerzett tudását nem akarta a toronyban kipróbálni. Igazából leginkább fürdeni szeretne, egy jót enni és pihenni. Viszont ahhoz, hogy mindezt elérje, haza kell érnie. Ami ugye, ló nélkül nehezebben és lassabban megy. Az ingovány pedig olyan hely, ahol nem szívesen időzik. Viszont az utat nem lehet lerövidíteni, sem pedig bármilyen módon megkerülni. Ez a hír járja és kedve sincs utána járni. Felettébb örül annak, ha csak simán kitalál innen és nem eszik meg a szúnyogok, meg lápi hogyishívjákok. Próbálkozik azzal, hogy kevésbé vizes részeket találjon és ne süllyedjen el bokáig, térdig. Ha Nimeril meglátja, milyen szutykosan tér haza, nem fogja beengedni az ajtón. Mosakodhat meg ruhástul a bejárat előtt.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-01 22:25:46
Üzenet elküldve: 2022-10-01 22:25:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Toronykodás - indulás//
* Ketten indulnak el és folyamatosan bizonyítja közben lány, hogy vadember kinézetéhez képest igazán rendes.*
- Szép ló.* Dicséri meg ösztönösen, mert ki ne szeretné a dicséretet? A dolgok pedig úgy folytatódnak, ahogy arra számított.*
~ Köszönöm! Legyen áldott Teysus neve! ~* Mondja magában, miközben örömmel karolja át bájos kísérőjét. Egy meleg asszony teste mindig fel tudja dobni a hangulatát. Shauri pedig szép nő, pont olyan, akivel szívesen összegyűrni a lepedőt.*
- Ahogy gondolod, ha szükséges én is leszállhatok. ~ Remélem nem kell. ~* Nincs kedve a gyalogláshoz, mert hát nem arra találták ki az ő gyenge testét.*
- A Pegazus jó hely, de ha mégis hamar jönne az este, akkor elvileg akad a közelben fogadó is az utazóknak. Nem tudom, hogy meddig fog tartani az út.* Rántja meg kis vállait. Szívesen töltene el még időt ezzel a barbár szépséggel, de ez nem rajta múlik. Ha viszont vele utazik, akkor már miért ne kérdezné ki.*
- Mit említettem komédiás vagyok, aki gyűjti a történeteket. Neked esetleg nincs valamilyen érdekes történeted, ami talán megérne egy feldolgozást?* Pillant rá kíváncsian, miközben csepegett magáról is némi információt.*
- Jómagam bejártam mind a négy várost. Láttam sok mindent, na meg tapasztaltam. Pirtianesi matrónák, wegtoreni tűznyelők, lihanechi tudósok, Artheniorról meg ne is beszéljünk. A környéken születtem, nem is olyan borzasztóan messze, az egyik erdei közösségben.* Egyelőre ennyit elégségesnek talál, talán még soknak is. Most már némi választ vár, mert ég a vágytól, hogy többet tudjon meg bájos útitársáról.*
* Ketten indulnak el és folyamatosan bizonyítja közben lány, hogy vadember kinézetéhez képest igazán rendes.*
- Szép ló.* Dicséri meg ösztönösen, mert ki ne szeretné a dicséretet? A dolgok pedig úgy folytatódnak, ahogy arra számított.*
~ Köszönöm! Legyen áldott Teysus neve! ~* Mondja magában, miközben örömmel karolja át bájos kísérőjét. Egy meleg asszony teste mindig fel tudja dobni a hangulatát. Shauri pedig szép nő, pont olyan, akivel szívesen összegyűrni a lepedőt.*
- Ahogy gondolod, ha szükséges én is leszállhatok. ~ Remélem nem kell. ~* Nincs kedve a gyalogláshoz, mert hát nem arra találták ki az ő gyenge testét.*
- A Pegazus jó hely, de ha mégis hamar jönne az este, akkor elvileg akad a közelben fogadó is az utazóknak. Nem tudom, hogy meddig fog tartani az út.* Rántja meg kis vállait. Szívesen töltene el még időt ezzel a barbár szépséggel, de ez nem rajta múlik. Ha viszont vele utazik, akkor már miért ne kérdezné ki.*
- Mit említettem komédiás vagyok, aki gyűjti a történeteket. Neked esetleg nincs valamilyen érdekes történeted, ami talán megérne egy feldolgozást?* Pillant rá kíváncsian, miközben csepegett magáról is némi információt.*
- Jómagam bejártam mind a négy várost. Láttam sok mindent, na meg tapasztaltam. Pirtianesi matrónák, wegtoreni tűznyelők, lihanechi tudósok, Artheniorról meg ne is beszéljünk. A környéken születtem, nem is olyan borzasztóan messze, az egyik erdei közösségben.* Egyelőre ennyit elégségesnek talál, talán még soknak is. Most már némi választ vár, mert ég a vágytól, hogy többet tudjon meg bájos útitársáról.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-01 21:03:32
Üzenet elküldve: 2022-10-01 21:03:32
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronykodás - indulás//
* Egy lebegő tündér nem lenne nagy szám a maga nemében, főleg ha van szárnya. De egy gnómtól már valami. Megvonja a vállát. Így mikor már induláshoz készülődik, csak a tündér fiú az, aki végül is vele tart. Az alku az alku, bár nem esik nehezére majd teljesíteni. *
- Gyere, menjünk.
* A lépcsőkön lefelé elsőnek megy, hiszen van némi méretbeli különbség közte és a tündér fiú között. Kész arra, hogy segítsen neki, ha rosszul lépne. *
- Nekem sem volt könnyű idejutnom, de azért ne aggódj, nem hagylak magadra. Visszafelé kicsivel rövidebb lesz az út innen.
* Segít neki, hogy gyorsabban haladjon és könnyebben kijusson az ingoványból. Odakint pedig felül a lovára, kinek majdnem aranyszőre van. Kissé hasonlatos, az ő szemének a színéhez. Karját nyújtva segít a tündérnek felhúzódzkodni a háta mögé. Nem bánja, ha ott akar ülni, nem zavarja. *
- Egy darabig tudunk így haladni, de az ingoványban beljebb majd én leszállok.
* Így is tesznek. Bár itt kicsit sem kellemes, de azért nem borul ki attól sem, hogy sáros és piszkos lesz a ruházata. A szarvasbőr pedig olyan anyag; amit jelenleg is hord; hogy viszonylag könnyű kimosni és nehezen tesz benne kárt bármi is. Most még könnyű léptekkel haladnak a lovon és már nem bánja azt sem, ha a fiú szóval tartja. Az értelmes lények beszédétől bár nagyon elszokott, de most újra élvezi a társaságot. Egy ponton már, ahol kicsit nehezebben emeli a lova a lábait, leszáll. *
- Te maradj csak fent, így könnyebben haladunk.
* Száron vezetve lovát jobban látja, hogy merre is lépnek. Csak kicsit könnyebb így, de az is valami. *
- Azt hiszem, hogy a Pegazus lenne a legjobb úti cél. Mindkettőnknek. De az bizony még messze van.
* Egy lebegő tündér nem lenne nagy szám a maga nemében, főleg ha van szárnya. De egy gnómtól már valami. Megvonja a vállát. Így mikor már induláshoz készülődik, csak a tündér fiú az, aki végül is vele tart. Az alku az alku, bár nem esik nehezére majd teljesíteni. *
- Gyere, menjünk.
* A lépcsőkön lefelé elsőnek megy, hiszen van némi méretbeli különbség közte és a tündér fiú között. Kész arra, hogy segítsen neki, ha rosszul lépne. *
- Nekem sem volt könnyű idejutnom, de azért ne aggódj, nem hagylak magadra. Visszafelé kicsivel rövidebb lesz az út innen.
* Segít neki, hogy gyorsabban haladjon és könnyebben kijusson az ingoványból. Odakint pedig felül a lovára, kinek majdnem aranyszőre van. Kissé hasonlatos, az ő szemének a színéhez. Karját nyújtva segít a tündérnek felhúzódzkodni a háta mögé. Nem bánja, ha ott akar ülni, nem zavarja. *
- Egy darabig tudunk így haladni, de az ingoványban beljebb majd én leszállok.
* Így is tesznek. Bár itt kicsit sem kellemes, de azért nem borul ki attól sem, hogy sáros és piszkos lesz a ruházata. A szarvasbőr pedig olyan anyag; amit jelenleg is hord; hogy viszonylag könnyű kimosni és nehezen tesz benne kárt bármi is. Most még könnyű léptekkel haladnak a lovon és már nem bánja azt sem, ha a fiú szóval tartja. Az értelmes lények beszédétől bár nagyon elszokott, de most újra élvezi a társaságot. Egy ponton már, ahol kicsit nehezebben emeli a lova a lábait, leszáll. *
- Te maradj csak fent, így könnyebben haladunk.
* Száron vezetve lovát jobban látja, hogy merre is lépnek. Csak kicsit könnyebb így, de az is valami. *
- Azt hiszem, hogy a Pegazus lenne a legjobb úti cél. Mindkettőnknek. De az bizony még messze van.
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:02:27
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:02:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Némi nehézség árán jut el a Mágustoronyig. Igaz, azt beszélték meg újdonsült kollégájával, ahogy Nimerilt szokta hívni, hogy együtt jönnek el ide. De már nem igazán tudott várni. S mivel nem volt más egyéb dolga, hát rászánta az időt és útra kelt. Persze nem hanyagolta el emiatt teendőit. A kert rendben van, most még alig van benne növény, ami gondozásra szorul és róluk gondoskodott. Kitakarított, főzött és sütött, így Nim nem marad étlen-szomjan, ha visszatér. Papírjai nála vannak, szénceruzája is akad, ha valamit fel akarna jegyzetelni. Így készen áll a tanulásra. Csak előbb jusson ki ebből a nyomorult ingoványból! Még jó, hogy csizmát húzott. Csak aztán le is tudja majd vakarni róla ezt a valami miazmát! Egek!*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:30:00
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:30:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Ez van, ha a kalózember nem nézi, hogy merre megy. Valami lápos bánatban van, ami úgy egyébként tetszik neki, mert illik a hangulatához. Itt legalább nem zargatja semmi. Nincsenek emberek és nincsenek nők se és úgy semmi más, csak rothadó növényzet és fák.* ~Nem is kell nekem más, csak ez!~ *Egy pillanatra azon is elgondolkozik, hogy lefekszik a mocsárba és hagyja, hogy az ellepje őt és beigya magát a bőrébe, az orrába, a szemeit elfedje, hogy le láthassa többet az apró lábakat és fülét is betömje, hogy sose hallhassa újra azt a dobhártya lukasztó sírást.*
~És a számba is, hogy ne tudjak inni!~ *Hallja saját hangját a fejében és szinte meg is ugrik előre.* ~Inni kéne! Ha kijutok innen tudok venni inni!~ *Azt nem mondhatná, hogy hirtelen ettől a gondolattól felvillanyozódott, de abban biztos, hogy a torkát úgy marja a szomjúság hogy az szinte elviselhetetlen. Rosszabb, mint a hangok, amik zsibognak a fejében.*
~És a számba is, hogy ne tudjak inni!~ *Hallja saját hangját a fejében és szinte meg is ugrik előre.* ~Inni kéne! Ha kijutok innen tudok venni inni!~ *Azt nem mondhatná, hogy hirtelen ettől a gondolattól felvillanyozódott, de abban biztos, hogy a torkát úgy marja a szomjúság hogy az szinte elviselhetetlen. Rosszabb, mint a hangok, amik zsibognak a fejében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319