Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Karavánpihenő romjai//
-Rendben! Ezer aranyban állapodtunk meg. *zárja rövidre közgazdasági vitájukat, még csak kommentálásra érdemesnek sem tartva az összes többi cifrangot, amivel megbízója ezt megtűzdelni igyekszik. Tapasztalatai szerint ilyen heves vitákban ha van ideális lezárás, az a tömör, mindenki számára elfogadható, minél rövidebb mondat, amit utána már senki nem vonjon kérdőre!
Ezért sem kommentálja azt sem, mikor már a bajszos visszatérése után a haragvó elszenderedését beszélik túl. Amit tudott és akart, azt már elmondta.
Követi a gnómot és pusztán a még benne lobogó dühének tulajdonítja, hogy kedves gesztust sem tesz az ásó odaadásával, de nincs is hősünknek szüksége erre. Amint felveszi kezébe a fának döntött tárgyat, először jó alaposan megvizsgálja, nem-e egy agyon használt darabról van-e szó. Persze akkor sem tenné vissza, csupán felmérné, mely pontokon törhet esetleg túl könnyen el. Majd a lova nyerge alá csúsztatja, hogy az ő kezei szabadok maradjanak.*
~ A tudós meg ha van ilyen, akkor hamar kitalálhat valami okosat, amivel rendbe hozná. Ha csak nem akar az első balul elsült mozdulat után egyedül sírt ásni.~
* A költségvetéssel kapcsolatban pedig még mindig nem akar egy még idegen banditával társalogni. Természetesen ez főleg akkor igaz, ha Aezmorin elfogadta azt az egy mondatot, amivel lezárták nem is olyan régen ezt az ügyet, legalább a napló keresés újabb eredményéig. De a kevés utazó azért őt sem lepi meg.*
-Valahol biztos megnőtt a forgalom, ha itt lecsökkent. De valóban elhagyatottnak tűnik a vidék. Talán csak azért nem jár annyi karaván, mert a pihenőhelyről az a hír járja, hogy romokban van.
* Nem akar nagyon bele menni, mert neki így is jó egyébként. Csupán átsuhan a gondolatai között, hogy egy újra nyitott útszéli taverna egy szent kővel igen csak megragadja a halandók képzeletét.
Majd hamar el is veti a gondolatot, egy mélységi fajtársára és főleg annak hülye istenére gondolva. Amíg nem tudnak a fal kidőlt darabjáról, addig nagyobb biztonságban van. Amint tudni fognak, attól a pillanattól kezdve nagyobb biztonságban lenne egy forgalmas taverna udvarán, mindenki szeme előtt. Ahol feltűnőbb lenne, ha az egyensúly egyik papnője piszkálni merészeli. És nem elhagyatottan árválkodna, kiszolgáltatottan.*
-Mint egy cipős dobozba szórt marék arany... *mondja halkan sóhajtva* Elrejtve annyira haszontalan.
* Megfogja a hullát és az összeeszkábált temetési kocsira rakja. Majd két végét marokra fogva megindul előre. Ő is kíváncsi arra, hogy hová is mennek pontosan.*
~ A nap sem mutatja éjjel magát, az itt történteknek is rejtve kell maradniuk. Ez a dolgok rendje.~ *Még mindig foglalkoztatja, hogy egyáltalán történt-e valami? Hiszen az oltárkő semmi olyan rendkívüli jelét nem adta spirituális voltának, mint a Vérkertben vagy Arthenior templomában.
Csupán meghalt rajta valaki, akinek látszólag még igen sok ideje volt hátra, ha megkapja pár órán belül Aezmorin gyógykeverékét a füvekből.*
-Egy másik lehetséges helye a feljegyzéseinek? Ez jól hangzik. Látod, én tudtam, hogy ide kell jönni! Barátokat és nyomokat találunk.
* Egészen megélénkült és a cipekedés terhét sem érzi. Ez, ha hosszú lesz a séta, még könnyen változhat. De pupillái eltűnnek a figyelmes néző szeme előtt és világossárga érmék kezdenek el forogni a fehér háttérben.*
//Karavánpihenő romjai//
* Igen távol áll jelen pillanatban Grawokunk attól, hogy könnyelműen elismerje, hogy a megbízója nem szorult volna rá feltétlenül az általa hozott kötélre. Mint ahogy az esetek legnagyobb részében ez így szokott történni. Csupán az alacsonyabb férfi ostobaságának -meg leginkább nyakasságának- tulajdonítja, hogy még mindig azon vitáznak, hogy a felszerelések vásárlásánál sóher volt az utazó tudós. Ő meg kapzsi, az is igaz. De neki ez a kötelessége.*
-Kilencszázötven, vagy a kardom súlyával megegyező arany. Addig lehet válogatni, amíg még jó hangulatban vagyok.
* Kissé zaklatottnak tűnik, amiért a gnóm is át akarta vágni őt. De ezt nála nehéz megmondani pontosan, hogy csak a tárgyalás része, vagy komoly érzelmek állnának mögötte.
Van idejük bőven és a Hifeti fiú nem rohan sehova. Jelenleg leginkább azon gondolkodik, hogy hol lehetne még esetleg szerencsét próbálni a könyvet illetően. Ám ez nem a közeljövő meséje, hiszen most egyelőre csak várják, hogy a rablóbanda vagy kihaljon vagy észrevétlenül lehagyják őket a soraikból. Amit ő nagyon sajnálna, de hát elszólítja az a fránya kötelesség. Ha a két jómadár elmehetett saját üzletet intézni, akkor majd nekik is talán lehetőségük lesz valami fontos dolgot elrendezni idővel. Addig meg úsznak az árral.*
~ Most is felpattanhatnánk a lovainkra és bottal üthetnék a nyomunkat, de láthatóan a kis ember még ragaszkodik ahhoz, hogy maradjunk. Én meg a nála lévő pénzhez ragaszkodom.~
* Különösebb feszültségtől mentesen telik el a készülődés és a várakozás. Ám amikor visszatér a bandavezér, akkor ismét csak gyorsan pörögnek az események. Először valami -kellemes vagy kellemetlen- meglepetésre gyanakszik a hátra dugott két kéz láttán, de végül ő ocsúdik elsőként, mikor a fura üzenetet átadja és véres lesz a homloka a bajszosnak, akkor már mindent ért. A lovak remek ötletére kihúzza magát és ezért igen szálegyenesen néz le magyarázatot adva a hebegő-habogó gnómnak.*
-Nincs semmi baj. Csak megpihent és már nem fáj neki a testvére elvesztése. *a vezérre néz ez után és kurtán, szomorú hangon teszi hozzá* Sajnálom.
* Már nem először használt eufemizmust. Ahogy a súlyosan sebesült társuk sebeiről igyekezett úgy beszélni, mintha új barátaikat rabló banda támadta volna meg. És mindvégig a kétséges megítélésű dolgokat kicsit más formában, rendhagyó módon adja elő. Ez amolyan zsivány udvariasság, jótékonyan nem ecsetelve, hogy pontosan mennyi ideje is van a hőbörgőnek a megpihenésre és a történtek átgondolására. Vagy akár az egész életének.*
-Kicsit kegyelem teljesebben! *morogja oda a túlzottan is a halálba kívánkozó útitársának* Barátok és megboldogult rokonok siratják. Lehetnél kicsit empatikusabb, mikor egy érző lélek számára eljön a perc, mikor a Halál Ura magához szólítja.
* Amikor elvállalta, hogy ő viszi a holttestet, nem gondolt ekkora útra. De nem lenne jó, ha megkérdőjeleznék szavahihetőségét. Ráfekteti a túl rövid gyártmányra és a végét két kézzel megemelve immáron készen állnak, hogy meginduljanak Arthenior közelébe. De előtte még csendben végig hallgatja a napló kereső expedíció méreteiről és költségvetéséről a beszélgetést. Csendben mosolyog csak rajta, igazán nem akar beleszólni.*
//Karavánpihenő romjai//
* A banda vezére jól láthatóan ért a csapata kézben tartásához. Valahol belül, mélyen ez elismerést érdemel a Hifeti fiú szerint. De nem ezért beszélt a csatlakozásról. De ezt talán majd később!
A felszínen elülnek a viharok és hősünket már csak a lelkek mélye érdekli ezen témakörben. Akárhányszor menekültek ma meg a haláltól megbízója szerint, ostobának érezné magát, ha hinne abban, hogy ez a kakaskodás nyom nélkül múlt el mindenkiben. Ám minden bizonnyal jó pont a bajszosnál, hogy nem ölte meg az emberét feleslegesen. A csatlakozás pedig egyértelműen azt a reakciót váltja ki, amire számított. Hatalomvágy egy nagyobb banda által és gyanakvás. Mind a kettő ugyan abban a pillanatban, egymást erősítve, semhogy gyengítenék egymást.*
~ És ez is jelzi, hogy látott már ezt-azt, nem egy idealista, aki néhány cimborájával most állt össze először fosztogatni.~
* Mielőtt túl messzire mennénk a gondolatok terén és belekényszerülnénk hosszú magyarázatokba, hogy hogyan viszonyul a sötételf az igazmondáshoz és a hazugsághoz, néhány dologban kénytelen megszólalni.*
-Nevezheted az Árnyék papjának is, de ük-ük-üknagyapám már egyszer megjárta a fajunk elnevezésével. Talán a vér jobban eladható része az istenemnek, mint a fekete szín.
* Ő is megvonja a vállát. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy milyen néven válik ez a kultusz közismertté és tömegmozgalommá. Természetfölötti hatalmat kért még kiskorában is a bujkáló erőktől és most jólesően fürdik egy halhatatlan lény felkent prófétájának szerepében.*
-A tetem szállítását rám bízhatjátok, felkészülök addig, amíg a társam összeeszkábálja. És igazán szép beszéd lesz, ezt megígérem.
* A napló dolgába nem akar beleszólni. Csak megismeri a gazdája, ha az övé. Bár az ő arcán őszinte lenne a mosoly, ha tényleg azt a könyvet találták volna meg, amit kerestek.*
-Tessék, használd egészséggel! Ezért is hoztam, hogy ha kell kötél, akkor legyen. *megvárja, amíg elfordul a dolgát elkezdeni Aezmorin és ekkor hátulról elkapja a nyakszirtjét* És csak hogy el ne felejtse valamelyikünk véletlenül, kilencszázötven arannyal tartozol. Ha nem tudsz számolni, akkor kimérjük mérlegen. De akkor az adósságod serpenyőjét a kardom is nyomni fogja. És az nem egy kiló.
* Közben a kardjára csap. Megtesz mindent, hogy gonoszul sziszegje a fülébe a figyelmeztetést. Nem szül jó vért, ha hanyag a könyvelés. Tisztes elszámolás, jó barátság; ahogy mondani szokták.
Miközben az alacsonyabb hősünk a hordágyon ügyködik, ő a két lovat oda vezeti a holttest mellé és várakozik. Ennyi az ő hozzájárulása a szállításhoz. Ha marad elég kötél, akkor hozzá kötik legalább az egyik végét az egyik patáshoz. Ha nagyon muszáj, akkor már csak a szava miatt is a másik végét megemeli. De amennyiben meg tudják oldani, akkor... fogalmazzunk úgy, hogy jobban nézne ki kívülről, ha két ló között a levegőben úszna a hordágy, mintha a megboldogult csupán hintaágyban pihenne.
Ez talán mindenkinek megfelelőbb lenne.
Ha egyikre sincs mód, mert a kötél túl rövid, akkor még mindig beakaszthatják a szállítás közben a két nyereg egy-egy kengyelébe, de ez nem lenne a legelegánsabb megoldás talán.*
//Karavánpihenő romjai//
* Sötételf hősünk valóban minden idegszállal a túlélésre koncentrál. De nem csak a következő pillanat foglalkoztatja, hanem igyekszik a többi új ismerősét is szemmel tartani, nehogy a csatát megnyerje, de a háborút elveszítse!
Számba vette már magában azt a lehetőséget is, hogy ha túl jó kardforgatónak és hidegvérű harcosnak bizonyul a támadója, vagy mások is rájuk támadnának, akkor hátat fordítva egyszerűen elfut a lovához és felpattanva a nyeregbe hamar maga mögött tudja a karavánpihenő romjait.*
~ Igazán nem hibáztathatna érte senki, hiszen így is elég becsületes voltam, ez hozta most rám a bajt. Nem hagytam a nagyszájú gnómot magára, hogy nyíltan rablással és gonoszsággal vádolva vendéglátóinkat csak a sírját ásná nélkülem.
Inkább békíteni akartam mindenkit, még ezt a szerencsétlent is, aki erre fel mit csinál? Szánalmas, hogy mennyire nem értékelik, ha egy mélységi kivételesen nem mindenki kárára játszik.~
* De nem úgy hozta a harci szerencse, hogy iménti terveit valóra váltaná, még őt magát is meglepte, hogy visszatámadása sikert ér el és amint a főnökük beavatkozik, azonnal elteszi a fegyverét. Jelezni szeretné nekik, hogy ő ugyan nem keresi az erőszakot jelenleg. Lesz elég temetendő anélkül is, hogy egész családokat lemészároljon.*
~ A Pegazusban milyen jól fog hangzani, amikor elmesélem, hogy egy egész bandita családot vertem vissza a tudóska védelmében és barátaik fogták le, mielőtt kénytelen lettem volna megölni őket.
Persze amelyiket le tudtam fegyverezni és nem fekszik a vérében...~
-Nem akarok ártani senkinek. A Sötét Úr elég temetést rendel tőlem mostanában. Ne a holttesteket gyarapítsuk, hanem a hívei számát!
* Két tenyerét ájtatosan széttárja és jámbor arccal néz mindenkire. És már elhiszi talán maga is, hogy ez egy igazán szép nap lesz, amikor Aezmorin is beszélgetésbe kezd és hamar lelombozódik az optimizmusa. Ezek szerint bőre kockáztatása ellenére sem volt értelme az elejétől fogva ide jönni. Vagy talán mégis? Majd kiderül, hogy baj és veszélyen kívül mást is tartogat-e nekik az egykori vesztes csata helyszíne.*
-Nagyon sajnálom. De ne add fel a reményt, továbbra is segítek keresni neked, ahogy megígértem. Bízhatsz bennem.
* Ám bármennyire is szeretne lakatot tenni testőre szájára a tudós, egy kérdés még most is kikívánkozik belőle.*
-Tényleg szeretném, ha elfogadnátok minket barátként és közétek állhatnánk. De említettetek még két társatokat. Tudnunk kell, hogy mi lett velük. Hová indultak és miért nem voltak itt, ha számítottatok rájuk?
De mindenek előtt, ahogy társam is mondta, hová temessük?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:48:50
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin legszívesebben fogná a botját, aztán fejbe vágná vele a mocsokelfet, de mivel tudja, hogy ki húzná a rövidebbet, így inkább csak kifújja a levegőt mérgében, majd rábólint. *
- Ha ezer aranyat fizetek, akkor enyém a lovad - * közli lezárásként ő is. Elvégre Gré százötven aranyért vette a hátasát, ami azt jelenti, hogy a gnómé a paci. Ennyi. Aztán a sötételf meg gyalogolhat hazáig.
Az ásó, hogy miként került oda rejtély, de a gnóm nem törődik ilyesmivel, és azzal sem, hogy Grének odalökje az egyiket. Van keze, használja. Aezmorin egyik kezében a batyuval, másikban az ásóval a vállán szaporán szedi a lépteit, hogy a lovakkal és az egyre előrébb haladó bandavezérrel tarthassa a lépést.
Egy csöppet sem örül annak, hogy a bajszos hirtelen új információt talált a naplójával kapcsolatban, de előfordulhat persze, hogy verés közben valamelyikük kikotyogott valamit. Ennek ellenére a vezér röhögése és a véres pofája éppenséggel elég hátborzongató. ~ Megőrült talán? ~ töpreng magában, és még arra is gondol, hogy a vér istene megszállta szerencsétlent. Logikus lenne. Gré megölte a barátjukat, felkeltette a nagy erejű entitás figyelmét és most lejött ide a végekre szórakozni. ~ Badarság ~ söpri el a gondolatot. ~ Esélyesebb, hogy ő is kapott a fejére egy ütést ~ ez persze nem nyugtatja meg, és nem igazán akar egy kósza mosolynál és hümmögésnél többet reagálni. Természetesen a faház és a strázsálás históriáját sem hiszi el. *
- Barátokat? - * tekint fel a mocsokelfre halvány mosollyal, aztán lehalkítja a hangját. * - Én inkább úgy látom, hogy ráfaragunk. Nem tetszik ez nekem. Legyen készen a kardod, ha meg sokan jönnek, elvágtázunk - * a hullaszállító szerkezet remélhetőleg nem olyan tartós, hogy a menekülésben gátolja őket, ha igen, majd Gré lemetszi a köteleket. Egyébként Aezmorin nem érti az egészet. Nem hiszi, hogy megtámadnák, de olybá tűnik neki, hogy céltalanul mennek előre, vagyis a bandavezér céltalanul vezeti őket valamerre. *
- Vigyázunk! - * kiáltja előre, hogy bajszos tudja hogy figyelnek ők rá. Hogyne tennék. Aezmorin egy kicsit igazít pónija irányán, hogy a futóhomoknak kikiáltott területet biztos elkerüljék. Ennek ellenére azért felnéz Grére, hátha ő jártasabb az ingovány terén. Nem szeretné, ha a bajszos ezzel a húzással süppesztené be őket. Igazából nem érti saját magát. Racionális elméje úgy érzi minden rendben, hiszen számtalan esélyük volt a banditáknak megölni őket, mégsem tették. Amióta visszajött a vezér, teljesen más a felállás. Egyedül van, a többiek fene tudja merre, és a viselkedése is nyugtalanító.
Az előttük álló alak egyre előrébb tör, így a gnóm megszaporázza lépteit, és a pónit is gyorsabb tempóra próbálja ösztökélni. *
- Szerintem nem is Arthenior felé megyünk - * jegyzi meg, bár a napot nem látja a ködtől, de van egy olyan sejtése, hogy inkább észak felé battyognak. Vagy nem. A fene sem tudja. *
- Szerinted? - * kérdi Grére nézve, amikor már csak a vezér hangja hallatszódik. A lovak és a gnóm egyre nehezebben képesek előrébb haladni. Ha mélyebben bemerészkednek, a hátasoknak menekülés terén nem tudják hasznát venni. Azonban, mi van, ha mégis van napló? Talán az egyetlen esély, hogy megtalálja! *
* Aezmorin legszívesebben fogná a botját, aztán fejbe vágná vele a mocsokelfet, de mivel tudja, hogy ki húzná a rövidebbet, így inkább csak kifújja a levegőt mérgében, majd rábólint. *
- Ha ezer aranyat fizetek, akkor enyém a lovad - * közli lezárásként ő is. Elvégre Gré százötven aranyért vette a hátasát, ami azt jelenti, hogy a gnómé a paci. Ennyi. Aztán a sötételf meg gyalogolhat hazáig.
Az ásó, hogy miként került oda rejtély, de a gnóm nem törődik ilyesmivel, és azzal sem, hogy Grének odalökje az egyiket. Van keze, használja. Aezmorin egyik kezében a batyuval, másikban az ásóval a vállán szaporán szedi a lépteit, hogy a lovakkal és az egyre előrébb haladó bandavezérrel tarthassa a lépést.
Egy csöppet sem örül annak, hogy a bajszos hirtelen új információt talált a naplójával kapcsolatban, de előfordulhat persze, hogy verés közben valamelyikük kikotyogott valamit. Ennek ellenére a vezér röhögése és a véres pofája éppenséggel elég hátborzongató. ~ Megőrült talán? ~ töpreng magában, és még arra is gondol, hogy a vér istene megszállta szerencsétlent. Logikus lenne. Gré megölte a barátjukat, felkeltette a nagy erejű entitás figyelmét és most lejött ide a végekre szórakozni. ~ Badarság ~ söpri el a gondolatot. ~ Esélyesebb, hogy ő is kapott a fejére egy ütést ~ ez persze nem nyugtatja meg, és nem igazán akar egy kósza mosolynál és hümmögésnél többet reagálni. Természetesen a faház és a strázsálás históriáját sem hiszi el. *
- Barátokat? - * tekint fel a mocsokelfre halvány mosollyal, aztán lehalkítja a hangját. * - Én inkább úgy látom, hogy ráfaragunk. Nem tetszik ez nekem. Legyen készen a kardod, ha meg sokan jönnek, elvágtázunk - * a hullaszállító szerkezet remélhetőleg nem olyan tartós, hogy a menekülésben gátolja őket, ha igen, majd Gré lemetszi a köteleket. Egyébként Aezmorin nem érti az egészet. Nem hiszi, hogy megtámadnák, de olybá tűnik neki, hogy céltalanul mennek előre, vagyis a bandavezér céltalanul vezeti őket valamerre. *
- Vigyázunk! - * kiáltja előre, hogy bajszos tudja hogy figyelnek ők rá. Hogyne tennék. Aezmorin egy kicsit igazít pónija irányán, hogy a futóhomoknak kikiáltott területet biztos elkerüljék. Ennek ellenére azért felnéz Grére, hátha ő jártasabb az ingovány terén. Nem szeretné, ha a bajszos ezzel a húzással süppesztené be őket. Igazából nem érti saját magát. Racionális elméje úgy érzi minden rendben, hiszen számtalan esélyük volt a banditáknak megölni őket, mégsem tették. Amióta visszajött a vezér, teljesen más a felállás. Egyedül van, a többiek fene tudja merre, és a viselkedése is nyugtalanító.
Az előttük álló alak egyre előrébb tör, így a gnóm megszaporázza lépteit, és a pónit is gyorsabb tempóra próbálja ösztökélni. *
- Szerintem nem is Arthenior felé megyünk - * jegyzi meg, bár a napot nem látja a ködtől, de van egy olyan sejtése, hogy inkább észak felé battyognak. Vagy nem. A fene sem tudja. *
- Szerinted? - * kérdi Grére nézve, amikor már csak a vezér hangja hallatszódik. A lovak és a gnóm egyre nehezebben képesek előrébb haladni. Ha mélyebben bemerészkednek, a hátasoknak menekülés terén nem tudják hasznát venni. Azonban, mi van, ha mégis van napló? Talán az egyetlen esély, hogy megtalálja! *
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-23 18:55:16
Üzenet elküldve: 2018-11-23 18:55:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Lendületesen halad, így a lovakat gyorsabb léptekre kell szaporázni, bár tény, hogy nála sem ásó, sem egyéb nincs, azonban erre nincs is tekintettel.*
- Valóban, valóban, hát ha mondom! *Fordul hátra véres pofájával és kacsint egyet a gnómra.* Igen, mindenkit. Amúgy nem megyünk messzire, csak ide a falu végibe. *Röhög fel, még combját is megcsapkodja ráadásul. Miután alaposan kikacagta magát, folytatja.*
- Egy kicsit keresztül vágunk itt az ingoványon, aztán nem messze az Artheniori úttól, lesz egy tisztás. Egy régi kis lerobbant faház van ott, már rég nem lakja senki. Sokat strázsált ott még a szép időkben. Oda temetjük el. *Bólogat, majd halad tovább.*
- Ó, régen a romok ellenére is jöttek, mentek az emberek, sokkal adakozóbbak voltak, kedvesebbek. *Kezdi fejtegetni Grawok felvetésére.* Könnyebben jött a pénz a szegény lakóknak itt az ingoványban. *Mondja kissé szomorú hangvétellel persze arcát azt nem látják, hiszen még mindig előttük baktat.*
- Ott vigyázzatok. *Mutat nem messze maga mellé.* Futóhomok, elnyel mindenestül, főleg ebben az esős évszakban. *Aztán halad tovább. Kicsit sűrűsödik a rész és egyre nagyobb a bűz, a zsombékok közötti csekély kis ösvény is csökken, a lovaknak egyre nehezebb dolga van. A Bajszos is cuppog már rendesen.*
- Mindjárt ott vagyunk! *Kiált azért hátra, s a mocsár felett meghúzódó pára mintha lefelé ereszkedne.* Csak gyertek utánam! *Hallatszik tompán a hangja, mintha léptei is sietősebbre váltanának, egyre nehezebb észrevenni a távolban.*
- Gyertek, gyertek! *Kiáltja. Miközben a rothadó posványban félig kidőlt fák és ingoványhoz szokott dúsabb vaskosabb növényzet kezdődik. Van, ami fejük fölé is ér, így kissé csökken is a fény, ehhez persze a bűzös pára is hozzájárul. A férfi egyáltalán nem látszik már, bár fojtott hangját tompán hallani, így lehet sejteni merre menjenek.*
- Erre! *Hallatszik messziről.*
*Lendületesen halad, így a lovakat gyorsabb léptekre kell szaporázni, bár tény, hogy nála sem ásó, sem egyéb nincs, azonban erre nincs is tekintettel.*
- Valóban, valóban, hát ha mondom! *Fordul hátra véres pofájával és kacsint egyet a gnómra.* Igen, mindenkit. Amúgy nem megyünk messzire, csak ide a falu végibe. *Röhög fel, még combját is megcsapkodja ráadásul. Miután alaposan kikacagta magát, folytatja.*
- Egy kicsit keresztül vágunk itt az ingoványon, aztán nem messze az Artheniori úttól, lesz egy tisztás. Egy régi kis lerobbant faház van ott, már rég nem lakja senki. Sokat strázsált ott még a szép időkben. Oda temetjük el. *Bólogat, majd halad tovább.*
- Ó, régen a romok ellenére is jöttek, mentek az emberek, sokkal adakozóbbak voltak, kedvesebbek. *Kezdi fejtegetni Grawok felvetésére.* Könnyebben jött a pénz a szegény lakóknak itt az ingoványban. *Mondja kissé szomorú hangvétellel persze arcát azt nem látják, hiszen még mindig előttük baktat.*
- Ott vigyázzatok. *Mutat nem messze maga mellé.* Futóhomok, elnyel mindenestül, főleg ebben az esős évszakban. *Aztán halad tovább. Kicsit sűrűsödik a rész és egyre nagyobb a bűz, a zsombékok közötti csekély kis ösvény is csökken, a lovaknak egyre nehezebb dolga van. A Bajszos is cuppog már rendesen.*
- Mindjárt ott vagyunk! *Kiált azért hátra, s a mocsár felett meghúzódó pára mintha lefelé ereszkedne.* Csak gyertek utánam! *Hallatszik tompán a hangja, mintha léptei is sietősebbre váltanának, egyre nehezebb észrevenni a távolban.*
- Gyertek, gyertek! *Kiáltja. Miközben a rothadó posványban félig kidőlt fák és ingoványhoz szokott dúsabb vaskosabb növényzet kezdődik. Van, ami fejük fölé is ér, így kissé csökken is a fény, ehhez persze a bűzös pára is hozzájárul. A férfi egyáltalán nem látszik már, bár fojtott hangját tompán hallani, így lehet sejteni merre menjenek.*
- Erre! *Hallatszik messziről.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:12:14
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:12:14
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
-Rendben! Ezer aranyban állapodtunk meg. *zárja rövidre közgazdasági vitájukat, még csak kommentálásra érdemesnek sem tartva az összes többi cifrangot, amivel megbízója ezt megtűzdelni igyekszik. Tapasztalatai szerint ilyen heves vitákban ha van ideális lezárás, az a tömör, mindenki számára elfogadható, minél rövidebb mondat, amit utána már senki nem vonjon kérdőre!
Ezért sem kommentálja azt sem, mikor már a bajszos visszatérése után a haragvó elszenderedését beszélik túl. Amit tudott és akart, azt már elmondta.
Követi a gnómot és pusztán a még benne lobogó dühének tulajdonítja, hogy kedves gesztust sem tesz az ásó odaadásával, de nincs is hősünknek szüksége erre. Amint felveszi kezébe a fának döntött tárgyat, először jó alaposan megvizsgálja, nem-e egy agyon használt darabról van-e szó. Persze akkor sem tenné vissza, csupán felmérné, mely pontokon törhet esetleg túl könnyen el. Majd a lova nyerge alá csúsztatja, hogy az ő kezei szabadok maradjanak.*
~ A tudós meg ha van ilyen, akkor hamar kitalálhat valami okosat, amivel rendbe hozná. Ha csak nem akar az első balul elsült mozdulat után egyedül sírt ásni.~
* A költségvetéssel kapcsolatban pedig még mindig nem akar egy még idegen banditával társalogni. Természetesen ez főleg akkor igaz, ha Aezmorin elfogadta azt az egy mondatot, amivel lezárták nem is olyan régen ezt az ügyet, legalább a napló keresés újabb eredményéig. De a kevés utazó azért őt sem lepi meg.*
-Valahol biztos megnőtt a forgalom, ha itt lecsökkent. De valóban elhagyatottnak tűnik a vidék. Talán csak azért nem jár annyi karaván, mert a pihenőhelyről az a hír járja, hogy romokban van.
* Nem akar nagyon bele menni, mert neki így is jó egyébként. Csupán átsuhan a gondolatai között, hogy egy újra nyitott útszéli taverna egy szent kővel igen csak megragadja a halandók képzeletét.
Majd hamar el is veti a gondolatot, egy mélységi fajtársára és főleg annak hülye istenére gondolva. Amíg nem tudnak a fal kidőlt darabjáról, addig nagyobb biztonságban van. Amint tudni fognak, attól a pillanattól kezdve nagyobb biztonságban lenne egy forgalmas taverna udvarán, mindenki szeme előtt. Ahol feltűnőbb lenne, ha az egyensúly egyik papnője piszkálni merészeli. És nem elhagyatottan árválkodna, kiszolgáltatottan.*
-Mint egy cipős dobozba szórt marék arany... *mondja halkan sóhajtva* Elrejtve annyira haszontalan.
* Megfogja a hullát és az összeeszkábált temetési kocsira rakja. Majd két végét marokra fogva megindul előre. Ő is kíváncsi arra, hogy hová is mennek pontosan.*
~ A nap sem mutatja éjjel magát, az itt történteknek is rejtve kell maradniuk. Ez a dolgok rendje.~ *Még mindig foglalkoztatja, hogy egyáltalán történt-e valami? Hiszen az oltárkő semmi olyan rendkívüli jelét nem adta spirituális voltának, mint a Vérkertben vagy Arthenior templomában.
Csupán meghalt rajta valaki, akinek látszólag még igen sok ideje volt hátra, ha megkapja pár órán belül Aezmorin gyógykeverékét a füvekből.*
-Egy másik lehetséges helye a feljegyzéseinek? Ez jól hangzik. Látod, én tudtam, hogy ide kell jönni! Barátokat és nyomokat találunk.
* Egészen megélénkült és a cipekedés terhét sem érzi. Ez, ha hosszú lesz a séta, még könnyen változhat. De pupillái eltűnnek a figyelmes néző szeme előtt és világossárga érmék kezdenek el forogni a fehér háttérben.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-23 10:13:28
Üzenet elküldve: 2018-11-23 10:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin kezdi komolyan elveszteni türelmét, tekintete megkeményedik, és parázsló szemekkel fordul Gré felé. Nem arról a száz aranyról van szó, hanem az elvről ugyebár. ~ Mit képzel ez magáról? ~ dühöng belül, majd szóra nyitja a száját. *
- Ezer aranyban állapodtunk meg, igaz? - * kérdi sértett büszkeséggel. * - Adtam neked százötven aranyat, ez is igaz? - * hogyne lenne igaz. * - Abból vetted a lovat - * bök fejével a hátasok feltételezett irányába. * - Szóval miért mondod, hogy kilencszázötven, amikor nyolcszázötven? - * ha Gré előállna veszélyességi pótlékkal, akkor talán még meg is értené, bár feltehetően vitatkozna, hiszen ezer arany nem kis pénz, sőt elég sok, így a veszedelmet alapból bele lehet kalkulálni.
Természetesen Aezmorin nem hebeg és nem is habog, érti ő a helyzetet, csak nem óhajtja elfogadni. Túlságosan barbár tettnek véli. Persze banditák, és az ilyenek között megesik, hogy hébe-hóba elpatkoltatják egymást, de a gnómot kissé feszélyezi, hogy ez ennyire közel történt személyéhez. Gré kioktatásából nem kér, így nem is foglalkozik a fölé tornyosuló sötételffel. *
- Ezt örömmel halljuk - * erőltet magára egy kényszeredett mosolyt. A felébredés talán egy másik életben lenne, de a gnóm az ilyen badarságokban természetesen nem hisz. A halál után csak sötétség és semmi más nem várja a halandókat. Ez van, ezt kell elfogadni. Nyilván Gré vitatkozna vele ráfogva ezt istenére, de Aezmorin szerint az istene nem más, mint egy másik világból érkezett szélhámos. Talán nagy hatalmú lény, de semmiképp sem isten. *
- Ha te mondod - * vonja meg a vállát a gnóm. Empátiából a gnómnál általában kevés van, ha haramiák haláláról van szó. *
- Óh - * bólint Aezmorin az ásó hollétét illetően. Valóban ott ácsorog két földtúrásra használható eszköz. ~ Micsoda véletlen! ~ töpreng, és bár jó memóriával rendelkezik, nem tudja megállapítani, hogy azok eddig is ott voltak-e. Talán nem tűnt fel neki a zűrzavar közepette. Mindegy is, amint elérik az ásókat, az egyiket magához veszi, a másikat ott hagyja. *
- A válság úgy látszik mindenkit érint - * közli félhangosan, bólogatás közepette. A bajszos bandavezér hallótávolságbon belül lehet. Micsoda világ ez, amikor már a haramiák sem tudnak tisztességesen fosztogatni. *
- Valóban? - * csillan fel Aezmorin tekintete, de utána rögtön el is komorodik. Nem létezik, hogy a bajszos tényleg tudjon valamit a naplójáról. Ez csak egy csel lesz. Ennek ellenére a kíváncsisága eléggé magasra hág. * - Persze, persze. Nem hagyhatjuk szerencsétlent temetetlenül - * meg is paskolná a hulla előtte fityegő lábát, de nem lenne ildomos. És amúgy is Gré felettébb érzékeny mostanában a hullákat illetően. * - És meddig is fogunk menni? - * kérdi csevegő hangnemben. *
* Aezmorin kezdi komolyan elveszteni türelmét, tekintete megkeményedik, és parázsló szemekkel fordul Gré felé. Nem arról a száz aranyról van szó, hanem az elvről ugyebár. ~ Mit képzel ez magáról? ~ dühöng belül, majd szóra nyitja a száját. *
- Ezer aranyban állapodtunk meg, igaz? - * kérdi sértett büszkeséggel. * - Adtam neked százötven aranyat, ez is igaz? - * hogyne lenne igaz. * - Abból vetted a lovat - * bök fejével a hátasok feltételezett irányába. * - Szóval miért mondod, hogy kilencszázötven, amikor nyolcszázötven? - * ha Gré előállna veszélyességi pótlékkal, akkor talán még meg is értené, bár feltehetően vitatkozna, hiszen ezer arany nem kis pénz, sőt elég sok, így a veszedelmet alapból bele lehet kalkulálni.
Természetesen Aezmorin nem hebeg és nem is habog, érti ő a helyzetet, csak nem óhajtja elfogadni. Túlságosan barbár tettnek véli. Persze banditák, és az ilyenek között megesik, hogy hébe-hóba elpatkoltatják egymást, de a gnómot kissé feszélyezi, hogy ez ennyire közel történt személyéhez. Gré kioktatásából nem kér, így nem is foglalkozik a fölé tornyosuló sötételffel. *
- Ezt örömmel halljuk - * erőltet magára egy kényszeredett mosolyt. A felébredés talán egy másik életben lenne, de a gnóm az ilyen badarságokban természetesen nem hisz. A halál után csak sötétség és semmi más nem várja a halandókat. Ez van, ezt kell elfogadni. Nyilván Gré vitatkozna vele ráfogva ezt istenére, de Aezmorin szerint az istene nem más, mint egy másik világból érkezett szélhámos. Talán nagy hatalmú lény, de semmiképp sem isten. *
- Ha te mondod - * vonja meg a vállát a gnóm. Empátiából a gnómnál általában kevés van, ha haramiák haláláról van szó. *
- Óh - * bólint Aezmorin az ásó hollétét illetően. Valóban ott ácsorog két földtúrásra használható eszköz. ~ Micsoda véletlen! ~ töpreng, és bár jó memóriával rendelkezik, nem tudja megállapítani, hogy azok eddig is ott voltak-e. Talán nem tűnt fel neki a zűrzavar közepette. Mindegy is, amint elérik az ásókat, az egyiket magához veszi, a másikat ott hagyja. *
- A válság úgy látszik mindenkit érint - * közli félhangosan, bólogatás közepette. A bajszos bandavezér hallótávolságbon belül lehet. Micsoda világ ez, amikor már a haramiák sem tudnak tisztességesen fosztogatni. *
- Valóban? - * csillan fel Aezmorin tekintete, de utána rögtön el is komorodik. Nem létezik, hogy a bajszos tényleg tudjon valamit a naplójáról. Ez csak egy csel lesz. Ennek ellenére a kíváncsisága eléggé magasra hág. * - Persze, persze. Nem hagyhatjuk szerencsétlent temetetlenül - * meg is paskolná a hulla előtte fityegő lábát, de nem lenne ildomos. És amúgy is Gré felettébb érzékeny mostanában a hullákat illetően. * - És meddig is fogunk menni? - * kérdi csevegő hangnemben. *
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:42:45
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:42:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
- Ó, ne sajnáld, alszik egy jót. Aztán majd' mire visszaérünk csak felébred! *Kuncog fel magában, s bajszát pödri meg, mire az is vértől lesz iszamós. Valamit sejteni vélhet, talán a szeme sarkából látja meg, így zavartan heherészve, hideg tekintettel ismét elrejti kezét.*
- No, nyomás. Ásó ott van a fa mellett, pont kettő. *Mutat az egyik távolban álló fa tövébe állított két ásóra. Hogy hogyan került oda és mikor, arra már nincs magyarázat. Vélhetően a két kalandor meg merne rá esküdni, hogy mikor erre jöttek, akkor még nem volt ott, persze lehet, hogy csak csalfa képzeletük tréfálja meg őket. Jóízűen felnevet a gnóm költségvetésre vonatkozó poénján.*
- Hjah! Az bizony kicsi, főleg mióta megcsappant a forgalom. Már nincs annyi utazó a városból ki és be, mint korábban, mintha elszeleltek volna.* A Bajszos hangja nem csalódott, inkább amolyan hányaveti és nemtörődöm.*
- Azóta is vagyunk ilyen kevesen, főleg mióta az a két gyík elvállalta azt a naaagy küldetést. *Hangja érezhetően válik cinikussá. Jelentősen előre ballag, így illő volna követni, persze feje jár jobbra balra, talán a megszokás, hogy figyeli környezetét. Mindenesetre hátra nem néz.*
- Az az igazság, hogy lenne még tippem a naplódra. *Veti hátra a gnómnak, csak úgy mellékesen.*
- De előbb a temetés. Aztán a meló. *Köp ki egyet oldalra.*
- Ó, ne sajnáld, alszik egy jót. Aztán majd' mire visszaérünk csak felébred! *Kuncog fel magában, s bajszát pödri meg, mire az is vértől lesz iszamós. Valamit sejteni vélhet, talán a szeme sarkából látja meg, így zavartan heherészve, hideg tekintettel ismét elrejti kezét.*
- No, nyomás. Ásó ott van a fa mellett, pont kettő. *Mutat az egyik távolban álló fa tövébe állított két ásóra. Hogy hogyan került oda és mikor, arra már nincs magyarázat. Vélhetően a két kalandor meg merne rá esküdni, hogy mikor erre jöttek, akkor még nem volt ott, persze lehet, hogy csak csalfa képzeletük tréfálja meg őket. Jóízűen felnevet a gnóm költségvetésre vonatkozó poénján.*
- Hjah! Az bizony kicsi, főleg mióta megcsappant a forgalom. Már nincs annyi utazó a városból ki és be, mint korábban, mintha elszeleltek volna.* A Bajszos hangja nem csalódott, inkább amolyan hányaveti és nemtörődöm.*
- Azóta is vagyunk ilyen kevesen, főleg mióta az a két gyík elvállalta azt a naaagy küldetést. *Hangja érezhetően válik cinikussá. Jelentősen előre ballag, így illő volna követni, persze feje jár jobbra balra, talán a megszokás, hogy figyeli környezetét. Mindenesetre hátra nem néz.*
- Az az igazság, hogy lenne még tippem a naplódra. *Veti hátra a gnómnak, csak úgy mellékesen.*
- De előbb a temetés. Aztán a meló. *Köp ki egyet oldalra.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-22 10:26:47
Üzenet elküldve: 2018-11-22 10:26:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Igen távol áll jelen pillanatban Grawokunk attól, hogy könnyelműen elismerje, hogy a megbízója nem szorult volna rá feltétlenül az általa hozott kötélre. Mint ahogy az esetek legnagyobb részében ez így szokott történni. Csupán az alacsonyabb férfi ostobaságának -meg leginkább nyakasságának- tulajdonítja, hogy még mindig azon vitáznak, hogy a felszerelések vásárlásánál sóher volt az utazó tudós. Ő meg kapzsi, az is igaz. De neki ez a kötelessége.*
-Kilencszázötven, vagy a kardom súlyával megegyező arany. Addig lehet válogatni, amíg még jó hangulatban vagyok.
* Kissé zaklatottnak tűnik, amiért a gnóm is át akarta vágni őt. De ezt nála nehéz megmondani pontosan, hogy csak a tárgyalás része, vagy komoly érzelmek állnának mögötte.
Van idejük bőven és a Hifeti fiú nem rohan sehova. Jelenleg leginkább azon gondolkodik, hogy hol lehetne még esetleg szerencsét próbálni a könyvet illetően. Ám ez nem a közeljövő meséje, hiszen most egyelőre csak várják, hogy a rablóbanda vagy kihaljon vagy észrevétlenül lehagyják őket a soraikból. Amit ő nagyon sajnálna, de hát elszólítja az a fránya kötelesség. Ha a két jómadár elmehetett saját üzletet intézni, akkor majd nekik is talán lehetőségük lesz valami fontos dolgot elrendezni idővel. Addig meg úsznak az árral.*
~ Most is felpattanhatnánk a lovainkra és bottal üthetnék a nyomunkat, de láthatóan a kis ember még ragaszkodik ahhoz, hogy maradjunk. Én meg a nála lévő pénzhez ragaszkodom.~
* Különösebb feszültségtől mentesen telik el a készülődés és a várakozás. Ám amikor visszatér a bandavezér, akkor ismét csak gyorsan pörögnek az események. Először valami -kellemes vagy kellemetlen- meglepetésre gyanakszik a hátra dugott két kéz láttán, de végül ő ocsúdik elsőként, mikor a fura üzenetet átadja és véres lesz a homloka a bajszosnak, akkor már mindent ért. A lovak remek ötletére kihúzza magát és ezért igen szálegyenesen néz le magyarázatot adva a hebegő-habogó gnómnak.*
-Nincs semmi baj. Csak megpihent és már nem fáj neki a testvére elvesztése. *a vezérre néz ez után és kurtán, szomorú hangon teszi hozzá* Sajnálom.
* Már nem először használt eufemizmust. Ahogy a súlyosan sebesült társuk sebeiről igyekezett úgy beszélni, mintha új barátaikat rabló banda támadta volna meg. És mindvégig a kétséges megítélésű dolgokat kicsit más formában, rendhagyó módon adja elő. Ez amolyan zsivány udvariasság, jótékonyan nem ecsetelve, hogy pontosan mennyi ideje is van a hőbörgőnek a megpihenésre és a történtek átgondolására. Vagy akár az egész életének.*
-Kicsit kegyelem teljesebben! *morogja oda a túlzottan is a halálba kívánkozó útitársának* Barátok és megboldogult rokonok siratják. Lehetnél kicsit empatikusabb, mikor egy érző lélek számára eljön a perc, mikor a Halál Ura magához szólítja.
* Amikor elvállalta, hogy ő viszi a holttestet, nem gondolt ekkora útra. De nem lenne jó, ha megkérdőjeleznék szavahihetőségét. Ráfekteti a túl rövid gyártmányra és a végét két kézzel megemelve immáron készen állnak, hogy meginduljanak Arthenior közelébe. De előtte még csendben végig hallgatja a napló kereső expedíció méreteiről és költségvetéséről a beszélgetést. Csendben mosolyog csak rajta, igazán nem akar beleszólni.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:53:28
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin Gré szavaira megejt egy sanda mosolyt. *
- Mindig bámulattal tölt el az előrelátásod - * közli szarkasztikus éllel, de azt már nem teszi hozzá, hogy bármi mást is felhasználhatna a hordágy elkészítéséhez, hiszen gnóm. A vérében vannak a furfangos megoldások. Végső esetben pedig egyszerűen átlendíthették volna a pórul járt testvért az egyik lovon. Egyébként sem érti Aezmorin, hogy minek vesződni egy hordággyal, de ha a bajszos így kívánja, hát ő nem fog ellentmondani neki. Fordul is a dolgát végezni, amikor a mocsokelf kezei a nyakára marnak. ~ Most meg mi van? ~ ordít rá gondolatban, de hang nem hagyja el a száját. Megszokta már Gré rigolyáit. Fejét enyhén hátrabillenti, hogy a másik lássa a képén szétterülő mosolyt. *
- Szándékosan mondtam nyolcszázat, vehemens barátom. Ámbár a számolással neked lehet bajod. Az egyezség ezer aranyra szólt, igaz? - * húzza fel szemöldökét jelentőségteljesen * - Mennyi előleget is kaptál a lovadra? Úgy rémlik százötvenet, nem ötvenet. Szóval, ha hülye vagy, akkor legalább tartsd magadban, de semmiképp se fenyegess. Megkapod ami jár, de nem többet - * a végére tekintete szúrós, hangja pedig keménnyé válik. Természetesen egy cseppet sem hiszi, hogy Gré elfelejtette volna az alku részleteit. Egyszerűen csak ki akarja megint használni, ahogy eddig is próbálta. Jelenleg a halál nem érdekli, az utóbbi órákban úgyis kicselezte párszor, de ha a mocsokelf megöli, legalább megszabadul tőle. Jelenleg nincs olyan hangulatban, hogy ez tényleg izgassa. Racionális elméje persze sikít egy távolra száműzött ponton.
A hordágy elkészítése közben a sötételf hozza a lovakat. *
- Ezek meg minek? - * tekint fel rá, aztán rájön, hogy Gré rest cipekedni. * - Jó' van - * legyint egykedvűen. Neki aztán mindegy, hogy kézben viszik, vagy lovak között. Amúgy is halott, nem számít neki, ha a végső menetet egy kupac lószarral is megszentelik.
A kötél úgy tűnik szűkösen, de elég hosszú ahhoz, hogy a hordágy a lovak közé kerülhessen. A póni alacsonyabb, így ahhoz legalább kevesebb kötélhosszt kellett felhasználni. *
- Ha nem, előrebocsájtom, hogy nekem az is megfelelt volna, ha a tisztesség nevében kézben szállítjuk nyughelyére a társatokat. A lovak a testőröm remek ötletének részét képzik - * természetesen még mindig nem árulja el a saját nevüket, amit először mondott meg már eléggé elfelejtette ahhoz, hogy ne kockáztassa meg a megismétlést. ~ Mi is volt? Át'verám? ~ Vagy valami, ami ehhez kapcsolható. Túl sok minden történt már azóta. *
- A testvér? - * néz a bajszosra érdeklődve, miközben egy pillanatra elkerekednek a szemei a vér láttán. Hamar rendezi vonásait, de ha már belekezdett nem torpan meg. * - Nem rója le kegyeletét? - * a gnóm nemhogy rosszat sejt, egyértelműen katasztrófát szimatol. ~ Nyugi, biztos elverte. Csak nem ölte meg? ~ biztatja magát, elvégre egy kis vér a kezén még semmit sem jelent. Az, hogy ebből az arcára is jut, már problémásabb.
~ Aha, meg lehet az életét is ~ gondolja egyre növekvő idegességgel, amikor a vezér Khleronról értekezik. *
- Megyünk - * válaszol a gnóm, majd Grére pillant, és halkan folytatja. * - Én elég alacsony vagyok, de gondolom, ha már kinyírtad fel is bírod tenni, igaz? - * a bajszos szórakozottsága meglátszik, még az sem érdekli, hogy a halott ott fekszik a kövön. Nagyon nincs idejük beszélgetni, így többet nem mond, de, ha szükséges, akkor a mocsokelf segítségére siet a hulla felrakásában. *
- Kicsi a költségvetés - * közli szomorkás hangon a bajszos kérdésére válaszul. Ha sikerül a holttestet felpakolni, akkor követik a vezért, majd a gnóm egy pillanatra megtorpan. * - Kellene néhány ásó. - * szól a bajszoshoz. Ebben egyébként nem annyira hisz. Inkább gondolja úgy, hogy egyáltalán nem lesz senki eltemetve. Mivel talán ide nem térnek vissza, így fogja batyut, amiben a napló is van, és magával cipeli. Biztos, ami biztos. *
* Aezmorin Gré szavaira megejt egy sanda mosolyt. *
- Mindig bámulattal tölt el az előrelátásod - * közli szarkasztikus éllel, de azt már nem teszi hozzá, hogy bármi mást is felhasználhatna a hordágy elkészítéséhez, hiszen gnóm. A vérében vannak a furfangos megoldások. Végső esetben pedig egyszerűen átlendíthették volna a pórul járt testvért az egyik lovon. Egyébként sem érti Aezmorin, hogy minek vesződni egy hordággyal, de ha a bajszos így kívánja, hát ő nem fog ellentmondani neki. Fordul is a dolgát végezni, amikor a mocsokelf kezei a nyakára marnak. ~ Most meg mi van? ~ ordít rá gondolatban, de hang nem hagyja el a száját. Megszokta már Gré rigolyáit. Fejét enyhén hátrabillenti, hogy a másik lássa a képén szétterülő mosolyt. *
- Szándékosan mondtam nyolcszázat, vehemens barátom. Ámbár a számolással neked lehet bajod. Az egyezség ezer aranyra szólt, igaz? - * húzza fel szemöldökét jelentőségteljesen * - Mennyi előleget is kaptál a lovadra? Úgy rémlik százötvenet, nem ötvenet. Szóval, ha hülye vagy, akkor legalább tartsd magadban, de semmiképp se fenyegess. Megkapod ami jár, de nem többet - * a végére tekintete szúrós, hangja pedig keménnyé válik. Természetesen egy cseppet sem hiszi, hogy Gré elfelejtette volna az alku részleteit. Egyszerűen csak ki akarja megint használni, ahogy eddig is próbálta. Jelenleg a halál nem érdekli, az utóbbi órákban úgyis kicselezte párszor, de ha a mocsokelf megöli, legalább megszabadul tőle. Jelenleg nincs olyan hangulatban, hogy ez tényleg izgassa. Racionális elméje persze sikít egy távolra száműzött ponton.
A hordágy elkészítése közben a sötételf hozza a lovakat. *
- Ezek meg minek? - * tekint fel rá, aztán rájön, hogy Gré rest cipekedni. * - Jó' van - * legyint egykedvűen. Neki aztán mindegy, hogy kézben viszik, vagy lovak között. Amúgy is halott, nem számít neki, ha a végső menetet egy kupac lószarral is megszentelik.
A kötél úgy tűnik szűkösen, de elég hosszú ahhoz, hogy a hordágy a lovak közé kerülhessen. A póni alacsonyabb, így ahhoz legalább kevesebb kötélhosszt kellett felhasználni. *
- Ha nem, előrebocsájtom, hogy nekem az is megfelelt volna, ha a tisztesség nevében kézben szállítjuk nyughelyére a társatokat. A lovak a testőröm remek ötletének részét képzik - * természetesen még mindig nem árulja el a saját nevüket, amit először mondott meg már eléggé elfelejtette ahhoz, hogy ne kockáztassa meg a megismétlést. ~ Mi is volt? Át'verám? ~ Vagy valami, ami ehhez kapcsolható. Túl sok minden történt már azóta. *
- A testvér? - * néz a bajszosra érdeklődve, miközben egy pillanatra elkerekednek a szemei a vér láttán. Hamar rendezi vonásait, de ha már belekezdett nem torpan meg. * - Nem rója le kegyeletét? - * a gnóm nemhogy rosszat sejt, egyértelműen katasztrófát szimatol. ~ Nyugi, biztos elverte. Csak nem ölte meg? ~ biztatja magát, elvégre egy kis vér a kezén még semmit sem jelent. Az, hogy ebből az arcára is jut, már problémásabb.
~ Aha, meg lehet az életét is ~ gondolja egyre növekvő idegességgel, amikor a vezér Khleronról értekezik. *
- Megyünk - * válaszol a gnóm, majd Grére pillant, és halkan folytatja. * - Én elég alacsony vagyok, de gondolom, ha már kinyírtad fel is bírod tenni, igaz? - * a bajszos szórakozottsága meglátszik, még az sem érdekli, hogy a halott ott fekszik a kövön. Nagyon nincs idejük beszélgetni, így többet nem mond, de, ha szükséges, akkor a mocsokelf segítségére siet a hulla felrakásában. *
- Kicsi a költségvetés - * közli szomorkás hangon a bajszos kérdésére válaszul. Ha sikerül a holttestet felpakolni, akkor követik a vezért, majd a gnóm egy pillanatra megtorpan. * - Kellene néhány ásó. - * szól a bajszoshoz. Ebben egyébként nem annyira hisz. Inkább gondolja úgy, hogy egyáltalán nem lesz senki eltemetve. Mivel talán ide nem térnek vissza, így fogja batyut, amiben a napló is van, és magával cipeli. Biztos, ami biztos. *
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:32:14
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:32:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*A két férfinek van ideje ügyködni, hordágyat összeállítani, megbeszélni a dolgokat, mert a Bajszos jócskán elmarad. Talán társát nyugtatja, nem lehet tudni, mindenesetre már bőven végeznek mindennel, amikor visszatér hátratett kézzel. Egyedül. Fejét vakarva áll az összetákolt hordágy mellé, majd Aezmorinra néz, miközben egyik ujjával az alkalmatosságra bök, másik kezét hátul tartja.*
- Biztos jó lesz ez? *Kérdezi bizonytalanul, majd a két lovat is megnézi, meg a kötelet, mivel végül is sikeresen hozzákötözik a faalkotmányt a nyeregkápákhoz.*
- Ügyes. *Bólint elismerően mindkettejükre.* Lassan indulhatunk is. *Mondja miközben hátratett kezét előrevéve szórakozottan törli meg verejtékes homlokát, véres csíkot kenve ezzel arcára. Ami azt illeti közelebbről megnézve, mintha az arca is kissé pirosas lenne, bár a fene sem tudja ezekben az ingoványi fényviszonyokban. Mindenesetre mondandóját még nem fejezte be.*
- Khleron azt üzeni nem haragszik. *Vonja meg a vállát a mélységire nézve.* A fájdalom elvette az eszét, amúgy rendes srác, de mégis a testvérét veszítette el. *Villan meg tekintete, majd az Artheniori út felé fordul, így immár csak hátát láthatják.* Gyertek utánam. Arthenior közelében keresünk egy jó helyet. *Kuncog fel, mintha csak valami vicceset mondott volna.* Amúgy, hogyhogy csak ketten jöttetek erre a veszélyes vidékre? *Kérdezi csak úgy válla felett.*
*A két férfinek van ideje ügyködni, hordágyat összeállítani, megbeszélni a dolgokat, mert a Bajszos jócskán elmarad. Talán társát nyugtatja, nem lehet tudni, mindenesetre már bőven végeznek mindennel, amikor visszatér hátratett kézzel. Egyedül. Fejét vakarva áll az összetákolt hordágy mellé, majd Aezmorinra néz, miközben egyik ujjával az alkalmatosságra bök, másik kezét hátul tartja.*
- Biztos jó lesz ez? *Kérdezi bizonytalanul, majd a két lovat is megnézi, meg a kötelet, mivel végül is sikeresen hozzákötözik a faalkotmányt a nyeregkápákhoz.*
- Ügyes. *Bólint elismerően mindkettejükre.* Lassan indulhatunk is. *Mondja miközben hátratett kezét előrevéve szórakozottan törli meg verejtékes homlokát, véres csíkot kenve ezzel arcára. Ami azt illeti közelebbről megnézve, mintha az arca is kissé pirosas lenne, bár a fene sem tudja ezekben az ingoványi fényviszonyokban. Mindenesetre mondandóját még nem fejezte be.*
- Khleron azt üzeni nem haragszik. *Vonja meg a vállát a mélységire nézve.* A fájdalom elvette az eszét, amúgy rendes srác, de mégis a testvérét veszítette el. *Villan meg tekintete, majd az Artheniori út felé fordul, így immár csak hátát láthatják.* Gyertek utánam. Arthenior közelében keresünk egy jó helyet. *Kuncog fel, mintha csak valami vicceset mondott volna.* Amúgy, hogyhogy csak ketten jöttetek erre a veszélyes vidékre? *Kérdezi csak úgy válla felett.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:22:22
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:22:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A banda vezére jól láthatóan ért a csapata kézben tartásához. Valahol belül, mélyen ez elismerést érdemel a Hifeti fiú szerint. De nem ezért beszélt a csatlakozásról. De ezt talán majd később!
A felszínen elülnek a viharok és hősünket már csak a lelkek mélye érdekli ezen témakörben. Akárhányszor menekültek ma meg a haláltól megbízója szerint, ostobának érezné magát, ha hinne abban, hogy ez a kakaskodás nyom nélkül múlt el mindenkiben. Ám minden bizonnyal jó pont a bajszosnál, hogy nem ölte meg az emberét feleslegesen. A csatlakozás pedig egyértelműen azt a reakciót váltja ki, amire számított. Hatalomvágy egy nagyobb banda által és gyanakvás. Mind a kettő ugyan abban a pillanatban, egymást erősítve, semhogy gyengítenék egymást.*
~ És ez is jelzi, hogy látott már ezt-azt, nem egy idealista, aki néhány cimborájával most állt össze először fosztogatni.~
* Mielőtt túl messzire mennénk a gondolatok terén és belekényszerülnénk hosszú magyarázatokba, hogy hogyan viszonyul a sötételf az igazmondáshoz és a hazugsághoz, néhány dologban kénytelen megszólalni.*
-Nevezheted az Árnyék papjának is, de ük-ük-üknagyapám már egyszer megjárta a fajunk elnevezésével. Talán a vér jobban eladható része az istenemnek, mint a fekete szín.
* Ő is megvonja a vállát. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy milyen néven válik ez a kultusz közismertté és tömegmozgalommá. Természetfölötti hatalmat kért még kiskorában is a bujkáló erőktől és most jólesően fürdik egy halhatatlan lény felkent prófétájának szerepében.*
-A tetem szállítását rám bízhatjátok, felkészülök addig, amíg a társam összeeszkábálja. És igazán szép beszéd lesz, ezt megígérem.
* A napló dolgába nem akar beleszólni. Csak megismeri a gazdája, ha az övé. Bár az ő arcán őszinte lenne a mosoly, ha tényleg azt a könyvet találták volna meg, amit kerestek.*
-Tessék, használd egészséggel! Ezért is hoztam, hogy ha kell kötél, akkor legyen. *megvárja, amíg elfordul a dolgát elkezdeni Aezmorin és ekkor hátulról elkapja a nyakszirtjét* És csak hogy el ne felejtse valamelyikünk véletlenül, kilencszázötven arannyal tartozol. Ha nem tudsz számolni, akkor kimérjük mérlegen. De akkor az adósságod serpenyőjét a kardom is nyomni fogja. És az nem egy kiló.
* Közben a kardjára csap. Megtesz mindent, hogy gonoszul sziszegje a fülébe a figyelmeztetést. Nem szül jó vért, ha hanyag a könyvelés. Tisztes elszámolás, jó barátság; ahogy mondani szokták.
Miközben az alacsonyabb hősünk a hordágyon ügyködik, ő a két lovat oda vezeti a holttest mellé és várakozik. Ennyi az ő hozzájárulása a szállításhoz. Ha marad elég kötél, akkor hozzá kötik legalább az egyik végét az egyik patáshoz. Ha nagyon muszáj, akkor már csak a szava miatt is a másik végét megemeli. De amennyiben meg tudják oldani, akkor... fogalmazzunk úgy, hogy jobban nézne ki kívülről, ha két ló között a levegőben úszna a hordágy, mintha a megboldogult csupán hintaágyban pihenne.
Ez talán mindenkinek megfelelőbb lenne.
Ha egyikre sincs mód, mert a kötél túl rövid, akkor még mindig beakaszthatják a szállítás közben a két nyereg egy-egy kengyelébe, de ez nem lenne a legelegánsabb megoldás talán.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:38:15
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin álla szinte leesik Gré nagyszerű tette kapcsán. Nem szónokol, egyszerűen csak elrakja a pengét, és úgy tűnik nem is óhajtja előhúzni. ~ Ilyen nincs ~ a gnóm feltett szándéka volt ma meghalni, legalábbis képzeletében, hiszen már háromszor, vagy négyszer elkerülték a végzetüket. Ekkora mázlit nem képes racionális elméje elkönyvelni, és most mégis rendeződik a helyzet. Gré megölte a kövön fekvőt, bár állítása szerint a véristen magához fogadta, de ezen az apróságon nem fog lovagolni. Meghalt és kész.
A gnóm arcáról a csodálkozás lehervad, amikor a mocsokelf mégis csak szónoklatba kezd és dicsőíti az istenét. Feszülten figyel, hogy mi lesz a vége, de Gré csak a kezeivel ájtatoskodik, szinte már Aezmorin is elhiszi neki, hogy komolyan gondolja. És az is lehet, hogy tényleg, elvégre találkozott valami vérpappal. Legalábbis állítása szerint. *
- Persze, hogy segítesz. Ha akarod a nyolcszáz aranyad - * veti oda Grének halkan, amennyire csak tudja, mert nem szeretné, ha a kapzsi haramiák esetleg vérszemet kapnának a pénz említésére.
Aezmorin nem akarja eljátszani, hogy mennyire sajnálja a szerencsétlen halottat, de a végtisztesség az jár, mindenféle egyéb körítés nélkül. Ha ő meghalna, bizony szeretné, hogy legalább egy kis földet szórjanak rá, hogy ne a vadállatok hordják szét a bendőjükben testének földi maradványait. Mindezekért beleegyezik a temetésben való részvételben, meg hát az életét megtartaná, így nem óhajt a bajszossal ellenkezni.
És Gré ismét beszél. Aezmorin lassú fejmozdulattal tekint fel társára, a száját is nyitná, de végül úgy dönt nem szól közbe rögtön. ~ Közéjük állni? Megvesztél? ~ ordítaná legszívesebben, de tudja, hogy ez nem lenne jó megoldás, így inkább közömbös képet vág, miközben a magasabb lényeket figyeli. Szerencsére a mocsokelf rátér a temetésre, és Aezmorin is megnyugszik. Ezzel ugyebár nem lehet baj, elvégre a haramiavezér is temetni óhajt. Ha véletlen Grét is beletenné egy gödörbe, Aezmorin fapofával elfogadná, és egy szava sem lenne ellene. Úgy tűnik a bajszos is csodálkozik a sötételf kérdésén. *
- Ja, én is - * válaszol őszintén a naplóját ért sajnálatra. Nem veszi egyelőre a fáradtságot, hogy belelapozzon a megtalált műbe, a felirat más, nem ratraxurgi nyelven íródott és logikus gondolkodása elveti az álcázás minden nemű formáját. Minek bajlódna bárki is egy tanulmány meghamisításával? Persze majd belekukkant. Később. Hátha valami fantasztikus tudományos műre lelt.
A veszély elmúlik, így Aezmorin a merevségből felocsúdva a botjáért indul, felkapja, aztán a vállán áthelyezve a posztószíjjal ismét magán tudja a fegyvert. Figyelmesen hallgatja a temetés mikéntjét, aztán elnyom egy sóhajtást, amikor Grét ismét szónoklásra biztatja a bajszos, és széjjelnéz, hogy az utasításnak megfelelően készítsen valami hordágyat. *
- Természetesen - * biccent komoly képpel a bajszos felé. A két keresett haramia nagy kalandja jelenleg nem foglalkoztatja. Egyszerre egy problémával törődjenek.
* - Kéne a köteled, barátom. A hordágyhoz. Aztán visszakapod - * tekint fel Grére. Aezmorin ért egy csomó csomó csomozásához, így nem lesz gond rögzíteni az összetákolt hordágyat. Természetesen a gnóm megelégedne azzal is, ha egyszerűen a lábánál fogva elhúznák a sírhelyig a hullát, de tudja, hogy egy ilyen javaslat nem tüntetné fel őket kedvező színben, így készségesen engedelmeskedik a parancsnak. *
- Ha lehet a temetésnél ne bosszantsd fel a testvért - * intézi szavait a sötételfnek, amikor a bajszos vezér távozik köreikből. Aezmorin ezek után kibújik köpenyéből, ha Gré átadja a kötelet neki, akkor annak segítségével brokátköpenye alját és felső részét a botjához rögzíti, majd keresgélve a romok között talál egy erősebbnek tűnő hullámos faágat. Hosszra nagyjából megegyezik a botjával. A hulla feje, meg a lábai le fognak lógni, de úgy érzi ez nem számottevő probléma. A lényeg a tisztességes halotti menet. Azt el tudják érni ezzel is. A vért meg majd kisikálja ruházatából. A hordágy negyed óra alatt elkészül, és elég stabilnak is tűnik. Bízik benne, hogy nem fog félúton szétesni.
Aezmorin engedély nélkül természetesen nem nyúl a hullához. Nem kell kapkodni, van idejük. *
* Aezmorin álla szinte leesik Gré nagyszerű tette kapcsán. Nem szónokol, egyszerűen csak elrakja a pengét, és úgy tűnik nem is óhajtja előhúzni. ~ Ilyen nincs ~ a gnóm feltett szándéka volt ma meghalni, legalábbis képzeletében, hiszen már háromszor, vagy négyszer elkerülték a végzetüket. Ekkora mázlit nem képes racionális elméje elkönyvelni, és most mégis rendeződik a helyzet. Gré megölte a kövön fekvőt, bár állítása szerint a véristen magához fogadta, de ezen az apróságon nem fog lovagolni. Meghalt és kész.
A gnóm arcáról a csodálkozás lehervad, amikor a mocsokelf mégis csak szónoklatba kezd és dicsőíti az istenét. Feszülten figyel, hogy mi lesz a vége, de Gré csak a kezeivel ájtatoskodik, szinte már Aezmorin is elhiszi neki, hogy komolyan gondolja. És az is lehet, hogy tényleg, elvégre találkozott valami vérpappal. Legalábbis állítása szerint. *
- Persze, hogy segítesz. Ha akarod a nyolcszáz aranyad - * veti oda Grének halkan, amennyire csak tudja, mert nem szeretné, ha a kapzsi haramiák esetleg vérszemet kapnának a pénz említésére.
Aezmorin nem akarja eljátszani, hogy mennyire sajnálja a szerencsétlen halottat, de a végtisztesség az jár, mindenféle egyéb körítés nélkül. Ha ő meghalna, bizony szeretné, hogy legalább egy kis földet szórjanak rá, hogy ne a vadállatok hordják szét a bendőjükben testének földi maradványait. Mindezekért beleegyezik a temetésben való részvételben, meg hát az életét megtartaná, így nem óhajt a bajszossal ellenkezni.
És Gré ismét beszél. Aezmorin lassú fejmozdulattal tekint fel társára, a száját is nyitná, de végül úgy dönt nem szól közbe rögtön. ~ Közéjük állni? Megvesztél? ~ ordítaná legszívesebben, de tudja, hogy ez nem lenne jó megoldás, így inkább közömbös képet vág, miközben a magasabb lényeket figyeli. Szerencsére a mocsokelf rátér a temetésre, és Aezmorin is megnyugszik. Ezzel ugyebár nem lehet baj, elvégre a haramiavezér is temetni óhajt. Ha véletlen Grét is beletenné egy gödörbe, Aezmorin fapofával elfogadná, és egy szava sem lenne ellene. Úgy tűnik a bajszos is csodálkozik a sötételf kérdésén. *
- Ja, én is - * válaszol őszintén a naplóját ért sajnálatra. Nem veszi egyelőre a fáradtságot, hogy belelapozzon a megtalált műbe, a felirat más, nem ratraxurgi nyelven íródott és logikus gondolkodása elveti az álcázás minden nemű formáját. Minek bajlódna bárki is egy tanulmány meghamisításával? Persze majd belekukkant. Később. Hátha valami fantasztikus tudományos műre lelt.
A veszély elmúlik, így Aezmorin a merevségből felocsúdva a botjáért indul, felkapja, aztán a vállán áthelyezve a posztószíjjal ismét magán tudja a fegyvert. Figyelmesen hallgatja a temetés mikéntjét, aztán elnyom egy sóhajtást, amikor Grét ismét szónoklásra biztatja a bajszos, és széjjelnéz, hogy az utasításnak megfelelően készítsen valami hordágyat. *
- Természetesen - * biccent komoly képpel a bajszos felé. A két keresett haramia nagy kalandja jelenleg nem foglalkoztatja. Egyszerre egy problémával törődjenek.
* - Kéne a köteled, barátom. A hordágyhoz. Aztán visszakapod - * tekint fel Grére. Aezmorin ért egy csomó csomó csomozásához, így nem lesz gond rögzíteni az összetákolt hordágyat. Természetesen a gnóm megelégedne azzal is, ha egyszerűen a lábánál fogva elhúznák a sírhelyig a hullát, de tudja, hogy egy ilyen javaslat nem tüntetné fel őket kedvező színben, így készségesen engedelmeskedik a parancsnak. *
- Ha lehet a temetésnél ne bosszantsd fel a testvért - * intézi szavait a sötételfnek, amikor a bajszos vezér távozik köreikből. Aezmorin ezek után kibújik köpenyéből, ha Gré átadja a kötelet neki, akkor annak segítségével brokátköpenye alját és felső részét a botjához rögzíti, majd keresgélve a romok között talál egy erősebbnek tűnő hullámos faágat. Hosszra nagyjából megegyezik a botjával. A hulla feje, meg a lábai le fognak lógni, de úgy érzi ez nem számottevő probléma. A lényeg a tisztességes halotti menet. Azt el tudják érni ezzel is. A vért meg majd kisikálja ruházatából. A hordágy negyed óra alatt elkészül, és elég stabilnak is tűnik. Bízik benne, hogy nem fog félúton szétesni.
Aezmorin engedély nélkül természetesen nem nyúl a hullához. Nem kell kapkodni, van idejük. *
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:16:05
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:16:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Még mindig a fickón térdel, s láthatóan kisebb erőfeszítésébe kerül, hogy arcát a sárba nyomva tartsa lenn:*
- Nyughass már! *Rivall rá, mire Khleron nagy nehezen megnyugszik.*
- Engedj el, nem lesz baj. *Mondja nyögve, majd a bajszos lassan leszáll róla, s útjára engedi.*
- Menj, lásd el a sebedet, de ne lássalak itt, míg beszélgetünk, a temetésen jelen lehetsz. Természetesen. *Néhány villámló pillantás Grawok felé, majd Khleron távozik.*
- Suttyó. *Néz utána a bajszos, majd ismét Aezmorin és Grawok felé fordul.*
- Közénk állni? *Húzódik mosolyra a férfi szája, de egyebet nem mond, jelenleg megelégszik a kérdéssel.*
- Szóval segítetek. Mégsem a te naplód az? *Fordul hirtelen Aezmorin felé, mert nem látja nála a kötetet.* Sajnálom. *Bár nem hangzik túl őszintén a sajnálkozás, inkább az előtte terülő tetemet nézi elgondolkodva. Aztán felnéz, s fürkésző tekintetét Grawokon tartja.*
- Vérpap, hah? *Löki oda a második kérdést, majd fejét rázza meg.* Eh... mindegy is. Fogalmam sincs hová temessük, de itt valóban nem lenne szerencsés a földet bolygatni. *Néz végig a távolban húzódó elátkozott romokon.* Talán az út mellett. *Int az Artheniori út felé.* Valami szép sudár fa alá. Az pont jó lesz neki. Csak el kell cígölni odáig. Meg valami szép beszédet mondani, Vérpap. Valami fenkölteset, amit szoktatok... a híveknek. *Somolygását nem tudja visszatartani, csak akkor hervad le szájáról, mikor elveszett két társukról kérdez.*
- Igazság szerint találkozót beszéltek meg. Valami rejtélyes alakkal, de még nekünk sem mondhattak semmit. Azt mesélték pénzt kapnak, meg valami nagy küldetést emlegettek. *Vonja meg a vállát.*
- Készítsetek valami hordágyszerűséget, te biztos értesz hozzá. *Bök a gnóm felé ujjával.* Addig megnézem ezt a szerencsétlent. *Mondja majd megfordul és az egyik közeli rom felé indul el.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 19:17:34
*Még mindig a fickón térdel, s láthatóan kisebb erőfeszítésébe kerül, hogy arcát a sárba nyomva tartsa lenn:*
- Nyughass már! *Rivall rá, mire Khleron nagy nehezen megnyugszik.*
- Engedj el, nem lesz baj. *Mondja nyögve, majd a bajszos lassan leszáll róla, s útjára engedi.*
- Menj, lásd el a sebedet, de ne lássalak itt, míg beszélgetünk, a temetésen jelen lehetsz. Természetesen. *Néhány villámló pillantás Grawok felé, majd Khleron távozik.*
- Suttyó. *Néz utána a bajszos, majd ismét Aezmorin és Grawok felé fordul.*
- Közénk állni? *Húzódik mosolyra a férfi szája, de egyebet nem mond, jelenleg megelégszik a kérdéssel.*
- Szóval segítetek. Mégsem a te naplód az? *Fordul hirtelen Aezmorin felé, mert nem látja nála a kötetet.* Sajnálom. *Bár nem hangzik túl őszintén a sajnálkozás, inkább az előtte terülő tetemet nézi elgondolkodva. Aztán felnéz, s fürkésző tekintetét Grawokon tartja.*
- Vérpap, hah? *Löki oda a második kérdést, majd fejét rázza meg.* Eh... mindegy is. Fogalmam sincs hová temessük, de itt valóban nem lenne szerencsés a földet bolygatni. *Néz végig a távolban húzódó elátkozott romokon.* Talán az út mellett. *Int az Artheniori út felé.* Valami szép sudár fa alá. Az pont jó lesz neki. Csak el kell cígölni odáig. Meg valami szép beszédet mondani, Vérpap. Valami fenkölteset, amit szoktatok... a híveknek. *Somolygását nem tudja visszatartani, csak akkor hervad le szájáról, mikor elveszett két társukról kérdez.*
- Igazság szerint találkozót beszéltek meg. Valami rejtélyes alakkal, de még nekünk sem mondhattak semmit. Azt mesélték pénzt kapnak, meg valami nagy küldetést emlegettek. *Vonja meg a vállát.*
- Készítsetek valami hordágyszerűséget, te biztos értesz hozzá. *Bök a gnóm felé ujjával.* Addig megnézem ezt a szerencsétlent. *Mondja majd megfordul és az egyik közeli rom felé indul el.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 19:17:34
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:14:51
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:14:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Sötételf hősünk valóban minden idegszállal a túlélésre koncentrál. De nem csak a következő pillanat foglalkoztatja, hanem igyekszik a többi új ismerősét is szemmel tartani, nehogy a csatát megnyerje, de a háborút elveszítse!
Számba vette már magában azt a lehetőséget is, hogy ha túl jó kardforgatónak és hidegvérű harcosnak bizonyul a támadója, vagy mások is rájuk támadnának, akkor hátat fordítva egyszerűen elfut a lovához és felpattanva a nyeregbe hamar maga mögött tudja a karavánpihenő romjait.*
~ Igazán nem hibáztathatna érte senki, hiszen így is elég becsületes voltam, ez hozta most rám a bajt. Nem hagytam a nagyszájú gnómot magára, hogy nyíltan rablással és gonoszsággal vádolva vendéglátóinkat csak a sírját ásná nélkülem.
Inkább békíteni akartam mindenkit, még ezt a szerencsétlent is, aki erre fel mit csinál? Szánalmas, hogy mennyire nem értékelik, ha egy mélységi kivételesen nem mindenki kárára játszik.~
* De nem úgy hozta a harci szerencse, hogy iménti terveit valóra váltaná, még őt magát is meglepte, hogy visszatámadása sikert ér el és amint a főnökük beavatkozik, azonnal elteszi a fegyverét. Jelezni szeretné nekik, hogy ő ugyan nem keresi az erőszakot jelenleg. Lesz elég temetendő anélkül is, hogy egész családokat lemészároljon.*
~ A Pegazusban milyen jól fog hangzani, amikor elmesélem, hogy egy egész bandita családot vertem vissza a tudóska védelmében és barátaik fogták le, mielőtt kénytelen lettem volna megölni őket.
Persze amelyiket le tudtam fegyverezni és nem fekszik a vérében...~
-Nem akarok ártani senkinek. A Sötét Úr elég temetést rendel tőlem mostanában. Ne a holttesteket gyarapítsuk, hanem a hívei számát!
* Két tenyerét ájtatosan széttárja és jámbor arccal néz mindenkire. És már elhiszi talán maga is, hogy ez egy igazán szép nap lesz, amikor Aezmorin is beszélgetésbe kezd és hamar lelombozódik az optimizmusa. Ezek szerint bőre kockáztatása ellenére sem volt értelme az elejétől fogva ide jönni. Vagy talán mégis? Majd kiderül, hogy baj és veszélyen kívül mást is tartogat-e nekik az egykori vesztes csata helyszíne.*
-Nagyon sajnálom. De ne add fel a reményt, továbbra is segítek keresni neked, ahogy megígértem. Bízhatsz bennem.
* Ám bármennyire is szeretne lakatot tenni testőre szájára a tudós, egy kérdés még most is kikívánkozik belőle.*
-Tényleg szeretném, ha elfogadnátok minket barátként és közétek állhatnánk. De említettetek még két társatokat. Tudnunk kell, hogy mi lett velük. Hová indultak és miért nem voltak itt, ha számítottatok rájuk?
De mindenek előtt, ahogy társam is mondta, hová temessük?
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:01:51
Üzenet elküldve: 2018-11-19 22:01:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin tapogat a szütyőben, a könyv, amely akár a sajátja is lehet karnyújtásnyira sincs, de természetesen Gré, már megint alkot valami olyat, amire a békés idilli állapot - egy halottal a kövön - szertefoszlik néhány pillanat alatt. ~ Hogy a ratraxurgi mágikus örvény vinne el ~ gondolja, de maga sem tudja, hogy Gré csodás együttérzésére, vagy a haramia habkönnyű lelkivilágára gondol épp, de akármelyiket is szidja, legszívesebben belefojtaná azt a mocsár egy bűzös posványába, és élvezettel nézné végig, ahogy a bugyborékolás egyre fogyatkozik, majd teljesen megszűnik. A tőrrel sokat nem tudna kezdeni, de a biztonság kedvéért a kezébe veszi, mire a bajszos egy félreérthetetlen jelzéssel adja tudtára, hogy nem kéne.
A gnóm csodálkozva néz, hiszen semmit sem tesz, csak guggol a helyén, de értve a fenyegetést inkább elengedi a tőrt, és felkelve hátrébb lép. Amúgy is van saját kése. Mielőtt meghal, azt még azért előrántja és ágyékon szúr valakit, csak hogy a gyilkosának se legyen jó napja. Azonban egyelőre néz ki a fejéből, és aggódó pillantással figyeli az eseményeket. Nyilván nem Gré vagy az idióta élete vált ki belőle érzelmeket, hanem a röpke harc kimenetele. Szívesen mondana valami biztatót a testőrének, de nem akarja megzavarni az élet-halál harcát, így inkább csendben kussol, még az idő is lelassul, és egy örökkévalóságnak hat, mire a haramiát a földre kényszeríti a hadiszerencse, no meg a csizma.
Aezmorin látja a pillantást, így amikor már megbizonyosodik róla, hogy nem lesznek felnyársalva, testtartásán is lazít. Keze még csak a közelébe sincs a tőrének. A botja meg amúgy is a kő mellett pihen, jelenleg elérhetetlen távolságban. *
- Természetesen - * bólint a temetésre. Esze ágában sincs tovább húzni a banditák idegeit. Mondjuk ezt Gré még fokozhatja, és a gnóm elmondana egy fohászt, ha hinne bármelyik istenségben, hogy a mocsokelf kussoljon már végre, de ennek hiányában csak remélni tud. Aezmorint a kíváncsiság a kötet felé húzza, így kihasználva a pillanatnyi békét a batyuba nyúl és kihúzza a könyvet. A kötés színe stimmel, de a méret már sántít. A súlya sem egyezik tökéletesen. Ha kitéptek belőle néhány lapot, akkor még esetleg. De nem. Nem Aezmorin naplója. * - Sajnos nem - * rántja meg a vállát egykedvűen. Csalódottságát, amennyire tudja elrejti, elvégre egy hulla, aki éppen nem is olyan rég még élő volt ott fekszik mellette. Nem állhat neki keseregni három év munkáján, amikor a földön egy gyászoló fivér éppen a gerincét és a tesóját siratja. * - De ez mellékes - * legyint egykedvűen. * - Hová temessük? - * tekint körbe. A rom nem éppen a legjobb a végtisztesség megadására, bár a banditák morálját nem ismeri, így nem tudhatja mi a jó nekik. *
* Aezmorin tapogat a szütyőben, a könyv, amely akár a sajátja is lehet karnyújtásnyira sincs, de természetesen Gré, már megint alkot valami olyat, amire a békés idilli állapot - egy halottal a kövön - szertefoszlik néhány pillanat alatt. ~ Hogy a ratraxurgi mágikus örvény vinne el ~ gondolja, de maga sem tudja, hogy Gré csodás együttérzésére, vagy a haramia habkönnyű lelkivilágára gondol épp, de akármelyiket is szidja, legszívesebben belefojtaná azt a mocsár egy bűzös posványába, és élvezettel nézné végig, ahogy a bugyborékolás egyre fogyatkozik, majd teljesen megszűnik. A tőrrel sokat nem tudna kezdeni, de a biztonság kedvéért a kezébe veszi, mire a bajszos egy félreérthetetlen jelzéssel adja tudtára, hogy nem kéne.
A gnóm csodálkozva néz, hiszen semmit sem tesz, csak guggol a helyén, de értve a fenyegetést inkább elengedi a tőrt, és felkelve hátrébb lép. Amúgy is van saját kése. Mielőtt meghal, azt még azért előrántja és ágyékon szúr valakit, csak hogy a gyilkosának se legyen jó napja. Azonban egyelőre néz ki a fejéből, és aggódó pillantással figyeli az eseményeket. Nyilván nem Gré vagy az idióta élete vált ki belőle érzelmeket, hanem a röpke harc kimenetele. Szívesen mondana valami biztatót a testőrének, de nem akarja megzavarni az élet-halál harcát, így inkább csendben kussol, még az idő is lelassul, és egy örökkévalóságnak hat, mire a haramiát a földre kényszeríti a hadiszerencse, no meg a csizma.
Aezmorin látja a pillantást, így amikor már megbizonyosodik róla, hogy nem lesznek felnyársalva, testtartásán is lazít. Keze még csak a közelébe sincs a tőrének. A botja meg amúgy is a kő mellett pihen, jelenleg elérhetetlen távolságban. *
- Természetesen - * bólint a temetésre. Esze ágában sincs tovább húzni a banditák idegeit. Mondjuk ezt Gré még fokozhatja, és a gnóm elmondana egy fohászt, ha hinne bármelyik istenségben, hogy a mocsokelf kussoljon már végre, de ennek hiányában csak remélni tud. Aezmorint a kíváncsiság a kötet felé húzza, így kihasználva a pillanatnyi békét a batyuba nyúl és kihúzza a könyvet. A kötés színe stimmel, de a méret már sántít. A súlya sem egyezik tökéletesen. Ha kitéptek belőle néhány lapot, akkor még esetleg. De nem. Nem Aezmorin naplója. * - Sajnos nem - * rántja meg a vállát egykedvűen. Csalódottságát, amennyire tudja elrejti, elvégre egy hulla, aki éppen nem is olyan rég még élő volt ott fekszik mellette. Nem állhat neki keseregni három év munkáján, amikor a földön egy gyászoló fivér éppen a gerincét és a tesóját siratja. * - De ez mellékes - * legyint egykedvűen. * - Hová temessük? - * tekint körbe. A rom nem éppen a legjobb a végtisztesség megadására, bár a banditák morálját nem ismeri, így nem tudhatja mi a jó nekik. *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:13:15
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:13:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//Grawok - ügyességpróba//
*A romok délcegen húzódnak meg a mocsár szívében. Nem csendes a környék, hisz sokszínű állatvilággal terhelt még elhagyatott és rothadt állapota ellenére is. Az elhagyatott tábor közepén vért bugyogó test, s egy vezér, aki óva inti társait a beavatkozástól. Aezmorin izgatottan kutató kezére senki sem csap rá, hisz a vezértől engedélyt kapott, hogy átnézhesse a batyu tartalmát. Sok mindent talál, mi először csupa haszontalan holminak tűnik, aztán láss csodát, talán kezébe akad, mire annyira várt. Persze a végkifejletnek nem tud annyira örülni, mert a mocsár békabrekegte méla természetességébe hangos ordítás vegyül. Mielőtt még túlságosan is elragadtatná magát tőrével a kezében, azonnal kap is egy utasítást:*
- Meg ne próbáld, gnóm! *Üvölt a bajszos magából kikelve, s megindul, hogy rendet tehessen. Khleronnál Grawok érintése nem talált fogadtatásra, jelenleg azt is elfelejti, hogy tulajdonképpen a csodálatos zárszó felé közeledtek.*
- Fogalmad sincs semmiről! *Üvölti magából kikelve, miközben támad. Fékevesztett dühében és elkeseredésében nem nézi, hogy a mélységi mit csinál, így annak villámgyors csapása egy pillanat alatt kiveti kezéből kardját, majd fordultában csap vissza Khleron karjára. A fájdalmas kiáltást azonban tompa puffanás követi, melyet a bajszos erőteljes hátba rúgása, aztán Khleron kidőlése és levegő utáni kapkodása követ.*
- Elég legyen! Hát nem volt elég?! *Kérdezi dühödten fröcsögő nyállal társa arcába.* Tedd le a kardod! Nem lesz rá szükség. *Fordul Grawok felé, de közben a gnómot is szemmel tartja. Egyik szabad keze saját fegyverén, hogy bármikor támadhasson, ha szükséges.*
- Eltemetjük. Ti pedig segítetek ebben! *Mondja lassan halkuló hangon.* Az... az a te naplód? *Kérdezi immár higgadtabban, mert úgy látszik alant fekvő társa egyelőre el van foglalva azzal, hogy gerincét keresi, elég szép talpast kapott. A gnóm felé fordulva, s a kezében tartott vörös, bársonnyal borított kötet felé biccent kérdőn.*
//Grawok - ügyességpróba//
*A romok délcegen húzódnak meg a mocsár szívében. Nem csendes a környék, hisz sokszínű állatvilággal terhelt még elhagyatott és rothadt állapota ellenére is. Az elhagyatott tábor közepén vért bugyogó test, s egy vezér, aki óva inti társait a beavatkozástól. Aezmorin izgatottan kutató kezére senki sem csap rá, hisz a vezértől engedélyt kapott, hogy átnézhesse a batyu tartalmát. Sok mindent talál, mi először csupa haszontalan holminak tűnik, aztán láss csodát, talán kezébe akad, mire annyira várt. Persze a végkifejletnek nem tud annyira örülni, mert a mocsár békabrekegte méla természetességébe hangos ordítás vegyül. Mielőtt még túlságosan is elragadtatná magát tőrével a kezében, azonnal kap is egy utasítást:*
- Meg ne próbáld, gnóm! *Üvölt a bajszos magából kikelve, s megindul, hogy rendet tehessen. Khleronnál Grawok érintése nem talált fogadtatásra, jelenleg azt is elfelejti, hogy tulajdonképpen a csodálatos zárszó felé közeledtek.*
- Fogalmad sincs semmiről! *Üvölti magából kikelve, miközben támad. Fékevesztett dühében és elkeseredésében nem nézi, hogy a mélységi mit csinál, így annak villámgyors csapása egy pillanat alatt kiveti kezéből kardját, majd fordultában csap vissza Khleron karjára. A fájdalmas kiáltást azonban tompa puffanás követi, melyet a bajszos erőteljes hátba rúgása, aztán Khleron kidőlése és levegő utáni kapkodása követ.*
- Elég legyen! Hát nem volt elég?! *Kérdezi dühödten fröcsögő nyállal társa arcába.* Tedd le a kardod! Nem lesz rá szükség. *Fordul Grawok felé, de közben a gnómot is szemmel tartja. Egyik szabad keze saját fegyverén, hogy bármikor támadhasson, ha szükséges.*
- Eltemetjük. Ti pedig segítetek ebben! *Mondja lassan halkuló hangon.* Az... az a te naplód? *Kérdezi immár higgadtabban, mert úgy látszik alant fekvő társa egyelőre el van foglalva azzal, hogy gerincét keresi, elég szép talpast kapott. A gnóm felé fordulva, s a kezében tartott vörös, bársonnyal borított kötet felé biccent kérdőn.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-15 17:38:10
Üzenet elküldve: 2018-11-15 17:38:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
-Az Erdőbe megyek.
*Szólal meg némi seggvakarászás után, most már tényleg ideje indulni.*
-Ha kell, egyedül.
*Veti vállára a méretes zsákot és elindul a messzeségben magasodó fák irányába. Tetszett neki a hely. Nyersanyag, táplálék van bőven.
Követi, aki követi. A frissen csatlakozó orkok nem voltak túl lelkesek, talán túlbecsülte őket. Elválik. Hanem hogy Gnartra vere tart-e, az más kérdés. A leány van annyira szabad, hogy saját feje után menjen, talán nem egy kivénhedt ork mellett kell keresnie célját. De oly hűséges volt eddig, kár lenne érte. Ő viszont megy és nem fog megállni, de még csak hátranézni se, követik-e vagy sem. Eleget szenvedett alkalmatlan orkok terelgetésével.*
-Az Erdőbe megyek.
*Szólal meg némi seggvakarászás után, most már tényleg ideje indulni.*
-Ha kell, egyedül.
*Veti vállára a méretes zsákot és elindul a messzeségben magasodó fák irányába. Tetszett neki a hely. Nyersanyag, táplálék van bőven.
Követi, aki követi. A frissen csatlakozó orkok nem voltak túl lelkesek, talán túlbecsülte őket. Elválik. Hanem hogy Gnartra vere tart-e, az más kérdés. A leány van annyira szabad, hogy saját feje után menjen, talán nem egy kivénhedt ork mellett kell keresnie célját. De oly hűséges volt eddig, kár lenne érte. Ő viszont megy és nem fog megállni, de még csak hátranézni se, követik-e vagy sem. Eleget szenvedett alkalmatlan orkok terelgetésével.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-12 19:35:09
Üzenet elküldve: 2018-11-12 19:35:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A szántóföldek felé//
* Büdös van, de az elfet nem érdekli. Vezeti némán a lovát, és halad előre. Nézi a környezetét, és látja hogy fák. Meg ingovány. Úgyhogy inkább a lova lába elé néz, nehogy elnyelje a mocsár. És csak megy, megy tovább rendületlen, halad előre, mert hova menne. Hát hátra nem akar menni, nincs is rá semmi oka. *
* Büdös van, de az elfet nem érdekli. Vezeti némán a lovát, és halad előre. Nézi a környezetét, és látja hogy fák. Meg ingovány. Úgyhogy inkább a lova lába elé néz, nehogy elnyelje a mocsár. És csak megy, megy tovább rendületlen, halad előre, mert hova menne. Hát hátra nem akar menni, nincs is rá semmi oka. *
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-08 16:39:02
Üzenet elküldve: 2018-11-08 16:39:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Agyas masírozása már a múlté. Fáradtan cuppan ki egy nagyobb kevésbé sáros területre az úton, ahol megpihenhet. Végigtapogatja lábával a földet és ahol a legkevesebb víz gyűlik a nyomaiba, oda heveredik le. Jobb híján a pajzsot rakja a feje alá, így próbál meg kényelembe helyezkedni, már amennyire itt lehet. Aludni nem fog, hisz bírja majd még, csak pihen egy picit. Szokása szerint, amint nincs mit csinálni, azonnal agyaskodni kezd. ~ Há' ez nem teccik. Még jó hogy ittam a folyóbú, mer má' meggebedtem vón szomjan. Az ilyen posványbú, meg nem szabad, mer betegségt terjeszt. Tudom ám, hiába vagyok városi ork. Sok mindent meg nem, hogy fonnyadna szárazra, aki bezárt a rabszolgák köze. Igaz íhes így se vagyok, me az öreg könyvibű tom, hogy meik gyökért lehet megenni. Csak tudnám mit kék csináni magamma', mer itten a posványba nekem vígem. A fődabrosz azt rajzóta, hogy nem nagy járás, tán egy nap se, de utána kő vammi munka, vagy píz, mer gondom, itt se adnak ingyé semmit se. Vót vammi város lefele az irkán, az kő Agyasnak.~ Bólint is fektében a végkövetkeztetésre. Óvatosan rágcsálja a gyökeret, amit előtúrt az út melletti tőzegből. Szedett ugyan belőle mindkét zsebébe bőven, de nem tudja mikor jut legközelebb olyan ételhez, amiről tudja biztosan, hogy ehető. Nem azért lett szabad, hogy néhány napon belül megnyuvadjon valami gaztól vagy bogyótól. Jó fél óra is eltelik, mire végez a pihenéssel és az agyaskodással. Utána visszaveszi hátára a pajzsot és nagy szusszanással nekiindul a dágványnak.*
A hozzászólás írója (Agyas Usshgrukk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.08 16:41:44
*Agyas masírozása már a múlté. Fáradtan cuppan ki egy nagyobb kevésbé sáros területre az úton, ahol megpihenhet. Végigtapogatja lábával a földet és ahol a legkevesebb víz gyűlik a nyomaiba, oda heveredik le. Jobb híján a pajzsot rakja a feje alá, így próbál meg kényelembe helyezkedni, már amennyire itt lehet. Aludni nem fog, hisz bírja majd még, csak pihen egy picit. Szokása szerint, amint nincs mit csinálni, azonnal agyaskodni kezd. ~ Há' ez nem teccik. Még jó hogy ittam a folyóbú, mer má' meggebedtem vón szomjan. Az ilyen posványbú, meg nem szabad, mer betegségt terjeszt. Tudom ám, hiába vagyok városi ork. Sok mindent meg nem, hogy fonnyadna szárazra, aki bezárt a rabszolgák köze. Igaz íhes így se vagyok, me az öreg könyvibű tom, hogy meik gyökért lehet megenni. Csak tudnám mit kék csináni magamma', mer itten a posványba nekem vígem. A fődabrosz azt rajzóta, hogy nem nagy járás, tán egy nap se, de utána kő vammi munka, vagy píz, mer gondom, itt se adnak ingyé semmit se. Vót vammi város lefele az irkán, az kő Agyasnak.~ Bólint is fektében a végkövetkeztetésre. Óvatosan rágcsálja a gyökeret, amit előtúrt az út melletti tőzegből. Szedett ugyan belőle mindkét zsebébe bőven, de nem tudja mikor jut legközelebb olyan ételhez, amiről tudja biztosan, hogy ehető. Nem azért lett szabad, hogy néhány napon belül megnyuvadjon valami gaztól vagy bogyótól. Jó fél óra is eltelik, mire végez a pihenéssel és az agyaskodással. Utána visszaveszi hátára a pajzsot és nagy szusszanással nekiindul a dágványnak.*
A hozzászólás írója (Agyas Usshgrukk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.08 16:41:44
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-07 18:38:28
Üzenet elküldve: 2018-11-07 18:38:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada papucsa és Kriyonbulája//
*Ő maga is így gondolja, bár kissé aggódik, hogy már nem talál majd semmi égetnivalót. A sok suttyó jól belehúzott.*
- Náh, a templomot nem gyújtom fel... ott valószínűleg sok szél és vízmágus van, ráfaraghatok! *Kriyon azért még mindig bátor és hősies.*
- Neeem... nem haragszom. Csak... fingom sincs, hogy akkor most mi van igazából? *fancsalodik el a képe, mert némileg bizonytalan, hogy most akkor mi van közöttük. Már az alapvetéseken túl.*
- Fogalmam sincs... *tárja szét a kezét, majd gyorsan abba is hagyja ezt, mert kapaszkodnia kell a kápában.*
- Majd megmondja az a Laor nevű fickó. Biztos marhára vár minket! *kacsint Nairadára.*
- De a csöves csórókat azért remélem, megpörkölhetem. Hogy érezzék a törődést! *közben átlábalnak az ingoványon.*
- Északról kerüljünk majd, vagy délről? *kérdezi Nairadát, mert itt választhatnak.*
- Északról rövidebb az út, de... megmondom őszintén, én fosok tőle, hogy egyedül kószáljunk. Ha körbemegyünk, és utolérjük azt a Laort, akkor lesz, aki fedezi a seggemet varázslás közben.
*Ő maga is így gondolja, bár kissé aggódik, hogy már nem talál majd semmi égetnivalót. A sok suttyó jól belehúzott.*
- Náh, a templomot nem gyújtom fel... ott valószínűleg sok szél és vízmágus van, ráfaraghatok! *Kriyon azért még mindig bátor és hősies.*
- Neeem... nem haragszom. Csak... fingom sincs, hogy akkor most mi van igazából? *fancsalodik el a képe, mert némileg bizonytalan, hogy most akkor mi van közöttük. Már az alapvetéseken túl.*
- Fogalmam sincs... *tárja szét a kezét, majd gyorsan abba is hagyja ezt, mert kapaszkodnia kell a kápában.*
- Majd megmondja az a Laor nevű fickó. Biztos marhára vár minket! *kacsint Nairadára.*
- De a csöves csórókat azért remélem, megpörkölhetem. Hogy érezzék a törődést! *közben átlábalnak az ingoványon.*
- Északról kerüljünk majd, vagy délről? *kérdezi Nairadát, mert itt választhatnak.*
- Északról rövidebb az út, de... megmondom őszintén, én fosok tőle, hogy egyedül kószáljunk. Ha körbemegyünk, és utolérjük azt a Laort, akkor lesz, aki fedezi a seggemet varázslás közben.
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:37:12
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:37:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Talán mégsem a legjobb irányból közelítette meg a szántóföldeket. Tényleg jó lett volna pár tapasztaltabb társ akik ezt korábban is mondják neki. Legalább abban biztos lehet, hogy banditákkal itt nem találkozik ugyanis épeszű ember nem jön ide magától csak ha errefelé van munkája. Bár valószínűleg a pákászok is biztosabb helyre mentek a háború miatt. Arsenor a lándzsájával igyekszik a biztosabb helyeket megtalálni. Nem könnyű itt eligazodni. Folyik is róla a víz. Szerencse, hogy a főtéren megtöltötte a kulacsát.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-06 21:41:22
Üzenet elküldve: 2018-11-06 21:41:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Kriyon//
- Artheniorban bőven lesz mit felégetned, ne aggódj.
*Felnevet, de rá pár pillanatra belé is nyilall a felismerés, hogy tényleg ezt mondta. De hiába, a várost már nem tudja otthonának tekinteni, akárhány dolog is kösse oda.*
- Csak a templomot hagyd ki, vagy szólj előtte. Ha csak nem haragszol rám nagyon valami miatt, de... *Kacér pillantást vet a férfira, miközben megsarkantyúzza lovát, hogy elinduljanak.* Azt hiszem, erre nem adtam okot.
*Mondjuk ez azért vitás kérdés, de Kriyon szempontjából a válasz egyértelmű, illetve annak kéne lennie.*
- Tényleg fel akarjátok égetni az egészet?
*Kérdi most már kicsit komolyabb ábrázattal. Azt azért kicsit drasztikus lépésnek tartaná Nai, még ha előbb jól el is viccelődött vele.*
- Artheniorban bőven lesz mit felégetned, ne aggódj.
*Felnevet, de rá pár pillanatra belé is nyilall a felismerés, hogy tényleg ezt mondta. De hiába, a várost már nem tudja otthonának tekinteni, akárhány dolog is kösse oda.*
- Csak a templomot hagyd ki, vagy szólj előtte. Ha csak nem haragszol rám nagyon valami miatt, de... *Kacér pillantást vet a férfira, miközben megsarkantyúzza lovát, hogy elinduljanak.* Azt hiszem, erre nem adtam okot.
*Mondjuk ez azért vitás kérdés, de Kriyon szempontjából a válasz egyértelmű, illetve annak kéne lennie.*
- Tényleg fel akarjátok égetni az egészet?
*Kérdi most már kicsit komolyabb ábrázattal. Azt azért kicsit drasztikus lépésnek tartaná Nai, még ha előbb jól el is viccelődött vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896