Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:08:26
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:08:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Syndra az éjjeli virrasztásról fáradtan halad az úton, az ingovány felől már szagos szelet hord a szél felé, ha az út nem arra vinne, akkor is tudná, jó irányba halad. Nemsokára pedig összetalálkozik a felé haladó kettőssel, társaival.
Örömteli a találkozás és egy kis fázásnál ás fáradtságnál nagyobb kellemetlenség senkivel sem történt. Az első akadályt jól vették, de mint érezhetik, hogy ennél csak nehezebbek várják majd őket.
Míg visszatérnek az előző esti táborhelyig, sikerül gallyakat és fát gyűjteni, ám úgy tűnik, a mocsárban csak két véglet akad. Vagy száraz, mint a wegtoreni homok vagy nedves, ám a száraz megfelelő tüzet gyújtani, a nedves pedig bár füstölni fog, de használható lesz.
A táborhelyen tehát hamarosan kissé füstös, de vidám tűz lobban, Morw ledig nekikezdhet az egy napig "érlelt" nyúl feldolgozásához. A húsnak biztosan nincs baja, de mindenképp meg kell enniük, a nyers hús hűtés nélkül hamarosan megromlana. Az óriás kaphat tőrt, mondjuk Aniss hosszútőre alkalmas a nyúl feldolgozására, a legyek és más mocsári szárnyasok pedig mind tiszteletüket teszik a helyszínen. Kellemetlen munka, de hamarosan kész a nyúzással. Egy ipszilon alakú gallyra ki is tudja feszíteni, hogy a tűz fölött megsüthesse. Nem telik el fertály óra és az első sült részeket már le is lehet szelni a nyúlra már aligha hasonlító, de ínycsiklandó illatú sültről. A hús kissé íztelen, azaz elég naturális ízű, ám tápláló. Mind érzik, hogy jó lenne hozzá egy kis burgonya vagy friss kenyér, de ezt most nélkülözniük kell.
A kis nyúl hármuknak épp elég, az óriás érzi, hogy tudna még enni, de az elf és az ember lány elégségesnek érzik az ételt. Ha mind ettek, Syndrára fáradtság is törhet, de tovább tudna indulni, ám estére biztosan nagyon elfáradna. A mocsár különösebb ismerete nélkül is akár estére elérhetik Erdőmélye határát, persze megfelelő óvatossággal haladva. Ez már csak a trión múlik.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Syndra az éjjeli virrasztásról fáradtan halad az úton, az ingovány felől már szagos szelet hord a szél felé, ha az út nem arra vinne, akkor is tudná, jó irányba halad. Nemsokára pedig összetalálkozik a felé haladó kettőssel, társaival.
Örömteli a találkozás és egy kis fázásnál ás fáradtságnál nagyobb kellemetlenség senkivel sem történt. Az első akadályt jól vették, de mint érezhetik, hogy ennél csak nehezebbek várják majd őket.
Míg visszatérnek az előző esti táborhelyig, sikerül gallyakat és fát gyűjteni, ám úgy tűnik, a mocsárban csak két véglet akad. Vagy száraz, mint a wegtoreni homok vagy nedves, ám a száraz megfelelő tüzet gyújtani, a nedves pedig bár füstölni fog, de használható lesz.
A táborhelyen tehát hamarosan kissé füstös, de vidám tűz lobban, Morw ledig nekikezdhet az egy napig "érlelt" nyúl feldolgozásához. A húsnak biztosan nincs baja, de mindenképp meg kell enniük, a nyers hús hűtés nélkül hamarosan megromlana. Az óriás kaphat tőrt, mondjuk Aniss hosszútőre alkalmas a nyúl feldolgozására, a legyek és más mocsári szárnyasok pedig mind tiszteletüket teszik a helyszínen. Kellemetlen munka, de hamarosan kész a nyúzással. Egy ipszilon alakú gallyra ki is tudja feszíteni, hogy a tűz fölött megsüthesse. Nem telik el fertály óra és az első sült részeket már le is lehet szelni a nyúlra már aligha hasonlító, de ínycsiklandó illatú sültről. A hús kissé íztelen, azaz elég naturális ízű, ám tápláló. Mind érzik, hogy jó lenne hozzá egy kis burgonya vagy friss kenyér, de ezt most nélkülözniük kell.
A kis nyúl hármuknak épp elég, az óriás érzi, hogy tudna még enni, de az elf és az ember lány elégségesnek érzik az ételt. Ha mind ettek, Syndrára fáradtság is törhet, de tovább tudna indulni, ám estére biztosan nagyon elfáradna. A mocsár különösebb ismerete nélkül is akár estére elérhetik Erdőmélye határát, persze megfelelő óvatossággal haladva. Ez már csak a trión múlik.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:55:11
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:55:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A hűvös éjjel az amon ruadh-i éjjeket idézi fel, amikor az óriás őrizte a vidék békéjét. Most sincs ez egészen másképp, csakhogy a hajnalhasadtával nem őrségváltás, hanem további sétálás következik. Morwon nincs fecsegős kedvében, ami bizonyára a fáradtságnak és éhségnek köszönhető – ennek ellenére pár szót váltanak Anissal és persze kenyérvéget is elfogadja, noha az csak rövid időre csökkenti az éhségét. *
– Remélem is. * Bólint arra, hogy Syndra majd rájuk talál. Ezután a kenyeret majszolva sétál tovább, nem szól mást. Talán kevesebb, mint egy óra múlva megtalálják egymást az elffel. Aniss lelkesen rohan Syndrához, az óriás bár maga is örül, hogy társukra egyben találtak, ő visszafogottabban mutatja ezt ki. *
– Há' itt vagyol! Mán azt hittök, megevett az erdő! * Kiált fel és miközben közelebb ballag, végignéz Syndrán, hogy minden tagja megvan-e még. *
– Nem sérültél meg? Akkó' mehetünk! * Persze megvárja, amíg véget ér a nagy összeborulás, csak utána indul vissza. Azonban nem sok időt akar egy helyben ácsorgással tölteni, hiszen nincs olyan dolog, amit útközben ne tárgyalhatnának meg. Ezzel pedig Aniss kérdésére is választ ad. Igaz, este nem a lehető legjobb táborhelyet találták meg, mégiscsak jobb ott, ahol már egyszer raktak tüzet. *
– No, de a fa elfogyott. Ha találtok a földön gallyakat, szedjétek fel útközben! * Hamarosan el is indulnak és kiderül, hogy mi történt az elffel. Közben Morwon is az utat, illetve az út mentét figyeli, hátha találnak néhány fadarabot, ami még nem egészen rohadt el. Mivel az ingovány szélén járnak még csak, errefelé még itt-ott nőnek a fák, úgyhogy könnyebb dolguk van, mintha a legmocsarasabb részen kezdenének keresni. *
– Még szerencse, hogy az ingoványba' nem élnek farkasok! * Kiált fel a történetet hallva. * – Mán, ha jól tudom. * Vonja meg vállait. Nem hinné, hogy a farkasok pont egy ilyen környéken vadásznának, cserébe viszont vannak itt egyéb borzalmak. Morwon szívesen találkozna egyszer egy pár mocsári trollal, biztosan jól elbeszélgetne velük. Mivel a legtöbb kérdésre Aniss válaszol, Morwon nem látja értelmét kétszer ugyanazt elmondani. Inkább csak hallgatja a többieket és próbálja elképzelni, hogy hogyan menthetné meg őt egy kötél attól, hogy leessen a fáról, de valószínűleg nem véletlenül Anissnak és nem neki javasolta ezt a praktikát a hosszúéletű. *
– Nem hinném. * Felel Anissnak. * – Az ingoványba' lassabban tudunk haladni, így két napba is beletelhet, még kiérünk. Hacsak nem itten találunk egy bolyt! Bár azt kötve hiszem! * Nevet fel. Alighanem feleannyit sem tud a hangyákról, mint mondjuk Nimeril, akinek elvileg még saját hangyafarmja is van, de azt még ő is tudja, hogy a vizet nem igazán kedvelik. Bizonyára így van ez nagyra nőtt rokonaikkal is. *
– Nem kóstoltam még őket! No, de ami azt illeti, nem is akarnám. Nimeril is azzal gyütt, hogy fel kéne boncolni űket, meg mittomén! * Rosszallóan megrázza a fejét. * – Én csak meg akarom nézni a hangyákokat, s majd utána meglátjuk, mit kezdünk velük. * Persze előfordulhat, hogy mire odáig érnek, elég éhesek lesznek ahhoz, hogy Morwon véleménye is megváltozzon erről.
Ha minden jól halad, nemsokára elérik az előző esti tábort. *
– Van valakinél kés? * Merthogy Morwonnál csak kard van, az meg talán túlzás lenne egy nyúl megnyúzásához. Ha kap valakitől tőrt, akkor neki is lát a nyuszi megnyúzásának, közben ejt pár szót a továbbiakról. *
– Pihenj le, de ha elkészültünk, induljunk is tovább! Majdan Árnyék hátán alhatsz. De egyszerre csak az egyikőtök aludjon, nehogy elsüllyedjetek a mocsárban! * Azt inkább megtartja magában, hogy Árnyékkal aligha lenne gond – ellenben Pajtással. Remélhetőleg hamarosan végez a nyúzással és, ha sikerült ágakat gyűjteniük, akkor akár meg is süthetik a húst. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A hűvös éjjel az amon ruadh-i éjjeket idézi fel, amikor az óriás őrizte a vidék békéjét. Most sincs ez egészen másképp, csakhogy a hajnalhasadtával nem őrségváltás, hanem további sétálás következik. Morwon nincs fecsegős kedvében, ami bizonyára a fáradtságnak és éhségnek köszönhető – ennek ellenére pár szót váltanak Anissal és persze kenyérvéget is elfogadja, noha az csak rövid időre csökkenti az éhségét. *
– Remélem is. * Bólint arra, hogy Syndra majd rájuk talál. Ezután a kenyeret majszolva sétál tovább, nem szól mást. Talán kevesebb, mint egy óra múlva megtalálják egymást az elffel. Aniss lelkesen rohan Syndrához, az óriás bár maga is örül, hogy társukra egyben találtak, ő visszafogottabban mutatja ezt ki. *
– Há' itt vagyol! Mán azt hittök, megevett az erdő! * Kiált fel és miközben közelebb ballag, végignéz Syndrán, hogy minden tagja megvan-e még. *
– Nem sérültél meg? Akkó' mehetünk! * Persze megvárja, amíg véget ér a nagy összeborulás, csak utána indul vissza. Azonban nem sok időt akar egy helyben ácsorgással tölteni, hiszen nincs olyan dolog, amit útközben ne tárgyalhatnának meg. Ezzel pedig Aniss kérdésére is választ ad. Igaz, este nem a lehető legjobb táborhelyet találták meg, mégiscsak jobb ott, ahol már egyszer raktak tüzet. *
– No, de a fa elfogyott. Ha találtok a földön gallyakat, szedjétek fel útközben! * Hamarosan el is indulnak és kiderül, hogy mi történt az elffel. Közben Morwon is az utat, illetve az út mentét figyeli, hátha találnak néhány fadarabot, ami még nem egészen rohadt el. Mivel az ingovány szélén járnak még csak, errefelé még itt-ott nőnek a fák, úgyhogy könnyebb dolguk van, mintha a legmocsarasabb részen kezdenének keresni. *
– Még szerencse, hogy az ingoványba' nem élnek farkasok! * Kiált fel a történetet hallva. * – Mán, ha jól tudom. * Vonja meg vállait. Nem hinné, hogy a farkasok pont egy ilyen környéken vadásznának, cserébe viszont vannak itt egyéb borzalmak. Morwon szívesen találkozna egyszer egy pár mocsári trollal, biztosan jól elbeszélgetne velük. Mivel a legtöbb kérdésre Aniss válaszol, Morwon nem látja értelmét kétszer ugyanazt elmondani. Inkább csak hallgatja a többieket és próbálja elképzelni, hogy hogyan menthetné meg őt egy kötél attól, hogy leessen a fáról, de valószínűleg nem véletlenül Anissnak és nem neki javasolta ezt a praktikát a hosszúéletű. *
– Nem hinném. * Felel Anissnak. * – Az ingoványba' lassabban tudunk haladni, így két napba is beletelhet, még kiérünk. Hacsak nem itten találunk egy bolyt! Bár azt kötve hiszem! * Nevet fel. Alighanem feleannyit sem tud a hangyákról, mint mondjuk Nimeril, akinek elvileg még saját hangyafarmja is van, de azt még ő is tudja, hogy a vizet nem igazán kedvelik. Bizonyára így van ez nagyra nőtt rokonaikkal is. *
– Nem kóstoltam még őket! No, de ami azt illeti, nem is akarnám. Nimeril is azzal gyütt, hogy fel kéne boncolni űket, meg mittomén! * Rosszallóan megrázza a fejét. * – Én csak meg akarom nézni a hangyákokat, s majd utána meglátjuk, mit kezdünk velük. * Persze előfordulhat, hogy mire odáig érnek, elég éhesek lesznek ahhoz, hogy Morwon véleménye is megváltozzon erről.
Ha minden jól halad, nemsokára elérik az előző esti tábort. *
– Van valakinél kés? * Merthogy Morwonnál csak kard van, az meg talán túlzás lenne egy nyúl megnyúzásához. Ha kap valakitől tőrt, akkor neki is lát a nyuszi megnyúzásának, közben ejt pár szót a továbbiakról. *
– Pihenj le, de ha elkészültünk, induljunk is tovább! Majdan Árnyék hátán alhatsz. De egyszerre csak az egyikőtök aludjon, nehogy elsüllyedjetek a mocsárban! * Azt inkább megtartja magában, hogy Árnyékkal aligha lenne gond – ellenben Pajtással. Remélhetőleg hamarosan végez a nyúzással és, ha sikerült ágakat gyűjteniük, akkor akár meg is süthetik a húst. *
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-26 18:28:12
Üzenet elküldve: 2022-04-26 18:28:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyon fáradtan ébredt fel, arról pedig nem beszélve, hogy szinte felüvöltötték - legalábbis ő így érzékelte - és még fázott is. Nem túl jó előjelek a vadászáshoz. *
- Na igen, remélem, hogy legalább három vadkant húz maga után. Éhes vagyok. * És hogy ennek más is hangot adjon, mint az ajka, a gyomra is megkordul. Minden egyes morzsát, maradékot összekotor még a hátizsákjából és megeszi. Valamennyit átnyújt Morwonnak is, aki ha mégsem fogadná el a felajánlást, megeszi ő maga. Nagyon reméli, hogy a mai napon már lesz valami jó fogásuk, mert a kalandozás ugyan jó, de az éhhalál már nem annyira. Még jó, hogy vizük van még valamennyi. *
- Nyugodj meg, ő egy elf. Ha mi nem találjuk meg őt, ő biztosan minket! * Meleg és biztató mosolyt küld az óriás felé, bár ő csak az általa hallott legendákból táplálkozik, Syndra képességeiről nem sokat tud. Bár tény, hogy egyből szerezett nyuszit az első nap, szóval annyira talán még sem lehet elveszett. A modora és magabiztossága is elég jó, legalábbis őt teljesen meggyőzte. És ahogy ennek lennie kell, nem túl sok idő múlva - még mindig fázva kissé, hiszen az idő nem túl kegyes most hozzá - mosolyogva int vissza és kezd el rohanni az elf lány felé. *
- Nagyon is! * Sodorja a hangját a szél már messziről az éles elf fülekbe. Ha Syndra nem figyel, vagy nem akarja, akkor nem öleli meg melegen Aniss, ha viszont hagyja magát, akkor egy igazán meleg ölelésben részesül. *
- Nem csak akartunk, jöttünk is! * Húzza ki magát büszkén és várja be az óriást, aki nincs túlságosan amúgy sem lemaradva. *
- Ó, hát, ez is több, mint amit mi szereztünk! * Kacag egyet, és láthatóan pozitívan érte az elf leánnyal való újra találkozás. Figyeli, ahogy a lovával játszik az elf, teljesen odavan ettől. ~ Milyen édesek! ~ *
- Látod Morwi, mondtam, hogy meglesz! * Néz az óriás barátjára Aniss. Nagyon örül, hogy újra együtt a trió, már majdnem megfeledkezik a kaparó torokról és a hidegről. *
- Nem nagyon vertünk tábort, vagyis hát... visszamenjünk, vagy jó lesz itt is Morwi? * Szereti becézni a hegyomlásnyi barátját, mert ez a két személy már a barátja. Hiszen már így is mennyi kalandban volt részük, nem igaz? Évődve hallgatja, ahogy meséli a kalandjait Syndra.*
- Neked aztán mozgalmas egy napod volt, Syndra! * Mondja, és közben a nyulat fürkészi. Bár nagyon kevés, de tudja, hogy ha elkészül, még az is jó lesz, mint a maradék, amiket előkotort reggel. Majd nagyon lassan fogja enni és akkor tovább tart! *
- Jó, kell majd kötél legközelebb és a fára kell mászni ha olyan állat jön, ami nem tud fára mászni! * Jegyzetel magában, és igen hasznosnak véli az információt, főleg az elhangzottak alatt. Hiszen Syndra találkozott nyúllal, farkassal és vaddisznóval. Legalábbis ő a malacnál inkább vaddisznóra gondol. *
- A maradékot megettük... de arra gondoltam, hogy buta voltam, mert gyűjthettünk volna ehető bogyókat, vagy valamilyen vad gyümölcsöket. Azok táplálók is, meg elüldözik az éhségem. De már mindegy! * Bosszankodik kicsit, majd újra az óriásra néz. *
- Remélem ma elérünk a hangyákokig! Egyébként azok ehetők? * Egy kicsit elmozdultak a gondolatai egy irányba, de azonnal új felé libbenek, amikor Syndra megöleli. Visszaölel és mosolyog a szemeibe. *
- Örülök, hogy újra itt vagy, Syn! * Becézi a másikat és készen áll mindenre, ami csak eléjük áll a következő órákban, vagy napokban. Csak ne kelljen éhezniük! *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyon fáradtan ébredt fel, arról pedig nem beszélve, hogy szinte felüvöltötték - legalábbis ő így érzékelte - és még fázott is. Nem túl jó előjelek a vadászáshoz. *
- Na igen, remélem, hogy legalább három vadkant húz maga után. Éhes vagyok. * És hogy ennek más is hangot adjon, mint az ajka, a gyomra is megkordul. Minden egyes morzsát, maradékot összekotor még a hátizsákjából és megeszi. Valamennyit átnyújt Morwonnak is, aki ha mégsem fogadná el a felajánlást, megeszi ő maga. Nagyon reméli, hogy a mai napon már lesz valami jó fogásuk, mert a kalandozás ugyan jó, de az éhhalál már nem annyira. Még jó, hogy vizük van még valamennyi. *
- Nyugodj meg, ő egy elf. Ha mi nem találjuk meg őt, ő biztosan minket! * Meleg és biztató mosolyt küld az óriás felé, bár ő csak az általa hallott legendákból táplálkozik, Syndra képességeiről nem sokat tud. Bár tény, hogy egyből szerezett nyuszit az első nap, szóval annyira talán még sem lehet elveszett. A modora és magabiztossága is elég jó, legalábbis őt teljesen meggyőzte. És ahogy ennek lennie kell, nem túl sok idő múlva - még mindig fázva kissé, hiszen az idő nem túl kegyes most hozzá - mosolyogva int vissza és kezd el rohanni az elf lány felé. *
- Nagyon is! * Sodorja a hangját a szél már messziről az éles elf fülekbe. Ha Syndra nem figyel, vagy nem akarja, akkor nem öleli meg melegen Aniss, ha viszont hagyja magát, akkor egy igazán meleg ölelésben részesül. *
- Nem csak akartunk, jöttünk is! * Húzza ki magát büszkén és várja be az óriást, aki nincs túlságosan amúgy sem lemaradva. *
- Ó, hát, ez is több, mint amit mi szereztünk! * Kacag egyet, és láthatóan pozitívan érte az elf leánnyal való újra találkozás. Figyeli, ahogy a lovával játszik az elf, teljesen odavan ettől. ~ Milyen édesek! ~ *
- Látod Morwi, mondtam, hogy meglesz! * Néz az óriás barátjára Aniss. Nagyon örül, hogy újra együtt a trió, már majdnem megfeledkezik a kaparó torokról és a hidegről. *
- Nem nagyon vertünk tábort, vagyis hát... visszamenjünk, vagy jó lesz itt is Morwi? * Szereti becézni a hegyomlásnyi barátját, mert ez a két személy már a barátja. Hiszen már így is mennyi kalandban volt részük, nem igaz? Évődve hallgatja, ahogy meséli a kalandjait Syndra.*
- Neked aztán mozgalmas egy napod volt, Syndra! * Mondja, és közben a nyulat fürkészi. Bár nagyon kevés, de tudja, hogy ha elkészül, még az is jó lesz, mint a maradék, amiket előkotort reggel. Majd nagyon lassan fogja enni és akkor tovább tart! *
- Jó, kell majd kötél legközelebb és a fára kell mászni ha olyan állat jön, ami nem tud fára mászni! * Jegyzetel magában, és igen hasznosnak véli az információt, főleg az elhangzottak alatt. Hiszen Syndra találkozott nyúllal, farkassal és vaddisznóval. Legalábbis ő a malacnál inkább vaddisznóra gondol. *
- A maradékot megettük... de arra gondoltam, hogy buta voltam, mert gyűjthettünk volna ehető bogyókat, vagy valamilyen vad gyümölcsöket. Azok táplálók is, meg elüldözik az éhségem. De már mindegy! * Bosszankodik kicsit, majd újra az óriásra néz. *
- Remélem ma elérünk a hangyákokig! Egyébként azok ehetők? * Egy kicsit elmozdultak a gondolatai egy irányba, de azonnal új felé libbenek, amikor Syndra megöleli. Visszaölel és mosolyog a szemeibe. *
- Örülök, hogy újra itt vagy, Syn! * Becézi a másikat és készen áll mindenre, ami csak eléjük áll a következő órákban, vagy napokban. Csak ne kelljen éhezniük! *
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:52:13
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:52:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Sok kellemetlenség volt már az életében, de ritka pillanat az, hogy a vadászt kergetik fel a fára a vadak. Enyhén kihűlten és fáradtan találja meg az utat. Egy öröm sóhaj azért elhagyja az ajkait, az úton gyorsan vissza indul a többiek felé. *
- Ahh, aludnom kell majd egy kicsit mikor vissza érek.
* Érzi, hogy a feje kótyagos, de az isteneknek köszönhetően legalább nem lüktet. Elkezd kotorni a táskájában, de végül meggondolja magát. ~ Majd megcsinálom a tábortűznél a sminkemet. ~ Sóhajt fel csalódottan, el sem tudja képzelni, hogy az éjszaka mennyire viselhette meg a sminkjét. Egy rövidebb kutyagolás után el is éri a mocsarat, a rovarok a hűs idő ellenére lelkesen zümmögnek, és a láp bűze csapja meg az orrát. ~ Ilyenek a sivatagban nincsenek. ~ Csalódottan lépdel tovább, de nem is kell sokáig haladnia mire társai szembe jönnek vele. Az arcvonásain gyorsan javít egy keveset majd mosolyogva feléjük int. *
- Csak nem hiányoztam?
* Mosolyog a két bátor utazó felé. *
- Csak nem utánam akartatok indulni?
* Kacag fel a hosszú életű, de utána fel is mutatja azt az egy árva nyulát. *
- Próbáltam egy disznót leteríteni, de gyorsabb volt mint számítottam rá.
* Rántja magasra a vállait. Gyorsan lovához megy, hogy végig simítsa az állaton a kezét. *
- Te is hiányoztál picikém.
* Ad egy puszit a lovának, hogy aztán az prüszkölve meglökje orrával. *
- Na elég! * Kacag fel vidáman az elf. Ha megfordulnak a többiek akkor átveszi a lovának a vezetését. *
- Menjünk vissza a táborba, ameddig megsütitek és megnyúzzátok pihennék egy kicsit, hosszú éjszakám volt.
* Sóhajt ismételten az elf, majd egy nagyot nyújtózik. Tudja jól, hogy magyarázattal tartozik a többieknek, ezért nem is húzza tovább az idegeiket, csak szimplán belekezd. *
- A malacot kicsit túl sokáig kergettem, de végül meglógott. Utána rátaláltam erre a nyúlra, de már rám esteledett.
* Vesz egy mélyebb levegőt, hogy aztán folytathassa. *
- Láttam egy farkast már amikor bementem az erdőbe, de nem zavartattam magam. * Egy pillanatra elbambulva tekintetével a többieket fürkészi. * - A nyulat kivéreztettem és utána indultam is, de egy tucat farkas úgy gondolta, hogy az én zsákmányomra meg a formás fenekemre is igényt tartanak, így kénytelen voltam egy fán éjszakázni.
* Sóhajt fel ismételten, majd megrázza a fejét. *
- Most már bánom, hogy nem vettem kötelet, akkor nyugodtan aludhattam volna. Aniss ezt jegyezd meg!
* Mutatja fel a lánynak a mutató ujját. *
- Ha nagy a vad és tudod, hogy nem tud fára mászni csak akkor menekülj oda! Ha pedig van köteled akkor kösd ki magad a fához és akkor nyugodtan tudsz aludni.
* Az elf tisztában van vele, hogy ez sem mindig állja meg a helyét, de ez is pont a helyzet felismerésről szól. Ennél a helyzetnél tökéletes lett volna, de néhány nagyobb macskánál már aligha. Tekintetéről nem lehet sok mindent leolvasni, de látni rajta, hogy próbál nem nagy ügyet csinálni a dologból.
Ha engedi Aniss akkor még meg is ölelgeti, hogy aztán derekát felmérje. *
- Ti tényleg szinte semmi élelmet nem hoztatok magatokkal az erdőbe? Tudtatok valamit enni?
* Néz rájuk érdeklődve, de utána meglapogatja a vadászott nyulat mosolyogva. Nem sok, főleg nem egy óriással. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Sok kellemetlenség volt már az életében, de ritka pillanat az, hogy a vadászt kergetik fel a fára a vadak. Enyhén kihűlten és fáradtan találja meg az utat. Egy öröm sóhaj azért elhagyja az ajkait, az úton gyorsan vissza indul a többiek felé. *
- Ahh, aludnom kell majd egy kicsit mikor vissza érek.
* Érzi, hogy a feje kótyagos, de az isteneknek köszönhetően legalább nem lüktet. Elkezd kotorni a táskájában, de végül meggondolja magát. ~ Majd megcsinálom a tábortűznél a sminkemet. ~ Sóhajt fel csalódottan, el sem tudja képzelni, hogy az éjszaka mennyire viselhette meg a sminkjét. Egy rövidebb kutyagolás után el is éri a mocsarat, a rovarok a hűs idő ellenére lelkesen zümmögnek, és a láp bűze csapja meg az orrát. ~ Ilyenek a sivatagban nincsenek. ~ Csalódottan lépdel tovább, de nem is kell sokáig haladnia mire társai szembe jönnek vele. Az arcvonásain gyorsan javít egy keveset majd mosolyogva feléjük int. *
- Csak nem hiányoztam?
* Mosolyog a két bátor utazó felé. *
- Csak nem utánam akartatok indulni?
* Kacag fel a hosszú életű, de utána fel is mutatja azt az egy árva nyulát. *
- Próbáltam egy disznót leteríteni, de gyorsabb volt mint számítottam rá.
* Rántja magasra a vállait. Gyorsan lovához megy, hogy végig simítsa az állaton a kezét. *
- Te is hiányoztál picikém.
* Ad egy puszit a lovának, hogy aztán az prüszkölve meglökje orrával. *
- Na elég! * Kacag fel vidáman az elf. Ha megfordulnak a többiek akkor átveszi a lovának a vezetését. *
- Menjünk vissza a táborba, ameddig megsütitek és megnyúzzátok pihennék egy kicsit, hosszú éjszakám volt.
* Sóhajt ismételten az elf, majd egy nagyot nyújtózik. Tudja jól, hogy magyarázattal tartozik a többieknek, ezért nem is húzza tovább az idegeiket, csak szimplán belekezd. *
- A malacot kicsit túl sokáig kergettem, de végül meglógott. Utána rátaláltam erre a nyúlra, de már rám esteledett.
* Vesz egy mélyebb levegőt, hogy aztán folytathassa. *
- Láttam egy farkast már amikor bementem az erdőbe, de nem zavartattam magam. * Egy pillanatra elbambulva tekintetével a többieket fürkészi. * - A nyulat kivéreztettem és utána indultam is, de egy tucat farkas úgy gondolta, hogy az én zsákmányomra meg a formás fenekemre is igényt tartanak, így kénytelen voltam egy fán éjszakázni.
* Sóhajt fel ismételten, majd megrázza a fejét. *
- Most már bánom, hogy nem vettem kötelet, akkor nyugodtan aludhattam volna. Aniss ezt jegyezd meg!
* Mutatja fel a lánynak a mutató ujját. *
- Ha nagy a vad és tudod, hogy nem tud fára mászni csak akkor menekülj oda! Ha pedig van köteled akkor kösd ki magad a fához és akkor nyugodtan tudsz aludni.
* Az elf tisztában van vele, hogy ez sem mindig állja meg a helyét, de ez is pont a helyzet felismerésről szól. Ennél a helyzetnél tökéletes lett volna, de néhány nagyobb macskánál már aligha. Tekintetéről nem lehet sok mindent leolvasni, de látni rajta, hogy próbál nem nagy ügyet csinálni a dologból.
Ha engedi Aniss akkor még meg is ölelgeti, hogy aztán derekát felmérje. *
- Ti tényleg szinte semmi élelmet nem hoztatok magatokkal az erdőbe? Tudtatok valamit enni?
* Néz rájuk érdeklődve, de utána meglapogatja a vadászott nyulat mosolyogva. Nem sok, főleg nem egy óriással. *
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:18:41
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:18:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A hajnal kellemetlen tud lenni a szabad ég alatt, főleg, mert a tavasz még nem köszöntött be igazán, bár nappal már érezni a közeledtét. De az éjszakák még hidegek és nyirkosak az igoványban is.
Anisshoz nem csak az óriás ébresztője volt "nem túl érzékeny", de az éjjel sem. A törékeny lány bőrvértje nem sokat védett az éjjeli hideg ellen, csak jól megszívta magát a hajnal nedvességével. Fázik, bizony fázik és a hideg is rázza, a kezei elgémberedtek, nehezen mozognak. Az orra is kicsit mintha folydogálna és a torka is kapar, de nem vészes, meglehet, csak egy rosszul átaludt éjszaka emléke.
Morwon állóképességén nem fog ki az este viszontagsága, de ettől még nem volt kegyesebb hozzá a reggel és a földön alvás, ám a kurta ébresztő után el is indulhatnak visszafelé az úton, hogy megkeressék éjjelre elveszett társukat.
Syndra az átvészelt éjjel után lemászik a fáról. A farkasok továbbállhattak, mert nem érzékeli őket. Fáradt és kissé fázik is, ám éhségét a hideg élelemmel tudja csillapítani. Ha minden igaz, a legnagyobb gondja nem az lesz, hogy a formás fenekét féltse, mert ha ilyen sikertelenül végződnek a vadászatai, akkor bajban lesznek. És Erdőmélye nem az a barátságos erőd, mint a Levegő Városát körülvevő vidék.
Ahogy halad az úton, Syndra az ingovány felé, Aniss és Morw pedig az Artheniort körülvevő erőség felé, egy kanyar után feltűnnek egymás előtt még az ingovány szélén. A lápban éjszakázó kettős gyomra megkordul, az előző esti hideg élelemnek már csak az emléke maradt.
Szerencséjükre, vagy hála az isteneknek, nem is kellett elhagyni az ingoványt, innen folytathatják útjukat Erdőmélye felé.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A hajnal kellemetlen tud lenni a szabad ég alatt, főleg, mert a tavasz még nem köszöntött be igazán, bár nappal már érezni a közeledtét. De az éjszakák még hidegek és nyirkosak az igoványban is.
Anisshoz nem csak az óriás ébresztője volt "nem túl érzékeny", de az éjjel sem. A törékeny lány bőrvértje nem sokat védett az éjjeli hideg ellen, csak jól megszívta magát a hajnal nedvességével. Fázik, bizony fázik és a hideg is rázza, a kezei elgémberedtek, nehezen mozognak. Az orra is kicsit mintha folydogálna és a torka is kapar, de nem vészes, meglehet, csak egy rosszul átaludt éjszaka emléke.
Morwon állóképességén nem fog ki az este viszontagsága, de ettől még nem volt kegyesebb hozzá a reggel és a földön alvás, ám a kurta ébresztő után el is indulhatnak visszafelé az úton, hogy megkeressék éjjelre elveszett társukat.
Syndra az átvészelt éjjel után lemászik a fáról. A farkasok továbbállhattak, mert nem érzékeli őket. Fáradt és kissé fázik is, ám éhségét a hideg élelemmel tudja csillapítani. Ha minden igaz, a legnagyobb gondja nem az lesz, hogy a formás fenekét féltse, mert ha ilyen sikertelenül végződnek a vadászatai, akkor bajban lesznek. És Erdőmélye nem az a barátságos erőd, mint a Levegő Városát körülvevő vidék.
Ahogy halad az úton, Syndra az ingovány felé, Aniss és Morw pedig az Artheniort körülvevő erőség felé, egy kanyar után feltűnnek egymás előtt még az ingovány szélén. A lápban éjszakázó kettős gyomra megkordul, az előző esti hideg élelemnek már csak az emléke maradt.
Szerencséjükre, vagy hála az isteneknek, nem is kellett elhagyni az ingoványt, innen folytathatják útjukat Erdőmélye felé.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:42:22
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:42:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
– Dehogy-dehogy! * Válaszol nyugodtan Anissnak. A félelem érdekes kérdés. Önmagában semmi sem félelmetes, legfeljebb a megfigyelők látják annak. Már azok a megfigyelők, akik félősek. Morwon nem az, így ő aligha fog félni az erdőben. Hogy oka lenne-e rá, az más kérdés. Így, még ha csak egy vakmerő óriás is jutott Anissnak, még mindig jobban járt, mintha egy nyúlszívű behemót kísérné.
Túlzás lenne azt mondani, hogy az éjszaka csak úgy elröppent, de végül felébred a környék, s vele együtt a lány is, úgyhogy indulhatnak megkeresni csapatuk eltűnt tagját. Természetesen a lovat és az öszvért is magukkal viszik, mert bár jobb esetben néhány óra múlva ugyanerre jönnek majd vissza, erre nem érdemes alapozni. Aniss kérdésére helyeslően bólint. *
– Bezony. Há' különben mit ennénk? * Fel is nevet, merthogy ezt viccnek szánta – bár minden vicc féligazság. Remélhetőleg Aniss fejét nem tömték tele gyerekkorában emberevő óriásokról szóló mesékkel, így nem érti majd félre a tréfa csattanóját. *
– Tegnap úgy egy órát mehettönk a mocsárba'. * Állapítja meg, aztán egy ideig hallgat, láthatóan töpreng valamin. Végül újra megszólal. *
– Ha nem esett baja, tán mán ő is minket keres. Akkó' meg jobb vóna a táborban maradni… Ejj! * Megrázza fejét és tenyerét a homlokára teszi. *
– Belefájdul a fejem a sok gondolkodásba! * És mivel valóban enyhe fejfájás gyötri – bár inkább a kialvatlanságtól, mint a gondolkodástól –, inkább csendben is marad, és nem töri a fejét a lehetőségekről. Nem lassít, nem áll meg, nem fordul vissza. A többiről ráér majd akkor tanakodni, ha kiértek az ingoványból és/vagy megtalálták Syndrát. *
//Aniss, Morwon//
– Dehogy-dehogy! * Válaszol nyugodtan Anissnak. A félelem érdekes kérdés. Önmagában semmi sem félelmetes, legfeljebb a megfigyelők látják annak. Már azok a megfigyelők, akik félősek. Morwon nem az, így ő aligha fog félni az erdőben. Hogy oka lenne-e rá, az más kérdés. Így, még ha csak egy vakmerő óriás is jutott Anissnak, még mindig jobban járt, mintha egy nyúlszívű behemót kísérné.
Túlzás lenne azt mondani, hogy az éjszaka csak úgy elröppent, de végül felébred a környék, s vele együtt a lány is, úgyhogy indulhatnak megkeresni csapatuk eltűnt tagját. Természetesen a lovat és az öszvért is magukkal viszik, mert bár jobb esetben néhány óra múlva ugyanerre jönnek majd vissza, erre nem érdemes alapozni. Aniss kérdésére helyeslően bólint. *
– Bezony. Há' különben mit ennénk? * Fel is nevet, merthogy ezt viccnek szánta – bár minden vicc féligazság. Remélhetőleg Aniss fejét nem tömték tele gyerekkorában emberevő óriásokról szóló mesékkel, így nem érti majd félre a tréfa csattanóját. *
– Tegnap úgy egy órát mehettönk a mocsárba'. * Állapítja meg, aztán egy ideig hallgat, láthatóan töpreng valamin. Végül újra megszólal. *
– Ha nem esett baja, tán mán ő is minket keres. Akkó' meg jobb vóna a táborban maradni… Ejj! * Megrázza fejét és tenyerét a homlokára teszi. *
– Belefájdul a fejem a sok gondolkodásba! * És mivel valóban enyhe fejfájás gyötri – bár inkább a kialvatlanságtól, mint a gondolkodástól –, inkább csendben is marad, és nem töri a fejét a lehetőségekről. Nem lassít, nem áll meg, nem fordul vissza. A többiről ráér majd akkor tanakodni, ha kiértek az ingoványból és/vagy megtalálták Syndrát. *
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-18 12:51:14
Üzenet elküldve: 2022-04-18 12:51:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*A reggel a romos erődben nem a legkellemesebb. Nem is. Inkább egész kellemetlen. A tűz kevéske meleget ad és a vizes ruhák legfeljebb nedvesre száradnak, de cserébe jó füstszagú lesz minden. Azt szokták mondani, az elfek nem tudnak büdösek lenni, de az erdőmélyi most élő bizonyítéka annak, hogy de. A vizes ruhák és a páncél önmagában is kellemetlen szagú és erre rátesz még saját testszaga is. Maga sem tudja, mióta nem fürdött már egy jót, de valójában egy apró kellemetlenségen kívül nem okoz nagyobb bajt fizimiskájának borzalmas állapota.
Szótlan, rezignált felkészülés után indulnak el a lápvidék felé, hogy a városba térjenek. Nievesha sincs jobb bőrben, mint ők. Ezen talán némiképp segít, hogy a Fákban Lakó áldásából az ő ruháit apró virágok borítják. Niev, ha szeretne, felülhet Éjvihar hátára, amíg biztonságos a nyergében ülni. Xauzur vezeti őket ezúttal is át a mocsáron, az irbisz érzékszervei élesebbek és az erdei pihenőt sem sínylette meg úgy, mint a trió.*
- Jó, de a rémségek előtt még pihenünk kicsit. *Válaszolja fáradt mosollyal Rírionnak még az induláskor. Amikor megismerte, egy tejfelesszájú kölyköt látott benne, de mostanra mintha férfiasabb lenne. Már amennyire lehet, a csuhátlan csuháshoz képest még mindig egy nyikhaj. Kell egy kis hús rá és jobb lesz.
Az ingovány mindhármuk állóképességét kikezdi, ebben biztos és bár az erdőmélyi elf fizikailag a legjobb hármuk közül, még ő is sa'terethbe kívánja már a bűzös lápvidéket. Alig várja már, hogy végre újra az erdőben legyenek és onnan már csak pár óra a város. Ahol aztán kereshetnek egy fogadót és annyit költhetnek majd luxusra, amennyit nem szégyellnek. Akad még arany az erszényében, aminek csak egy részét kívánja felszerelésre, fegyverre és páncélra költeni.*
- Kincsem. *Szól az érthetően szótlan lány felé és beletúrva zsákjába egy kis bőrszütyőből arany- és ezüst fülbevalókat és egy szép masnit vesz elő. Az idő és a zsákban való viszontagságok kicsit megviselték őket, de szépek.*
- Ezeket még nektek vettem, amikor Artheniorban voltam. Remélem, tetszenek. *Adja oda a lánynak, hátha ettől jobb kedve lesz majd és erőt ad neki átvészelni az ingovány megpróbáltatásait. Remélhetően hamarosan elérik az artheniori erdőt és akkor már könnyebb, gyorsabb útjuk lesz a Levegő Városába.*
*A reggel a romos erődben nem a legkellemesebb. Nem is. Inkább egész kellemetlen. A tűz kevéske meleget ad és a vizes ruhák legfeljebb nedvesre száradnak, de cserébe jó füstszagú lesz minden. Azt szokták mondani, az elfek nem tudnak büdösek lenni, de az erdőmélyi most élő bizonyítéka annak, hogy de. A vizes ruhák és a páncél önmagában is kellemetlen szagú és erre rátesz még saját testszaga is. Maga sem tudja, mióta nem fürdött már egy jót, de valójában egy apró kellemetlenségen kívül nem okoz nagyobb bajt fizimiskájának borzalmas állapota.
Szótlan, rezignált felkészülés után indulnak el a lápvidék felé, hogy a városba térjenek. Nievesha sincs jobb bőrben, mint ők. Ezen talán némiképp segít, hogy a Fákban Lakó áldásából az ő ruháit apró virágok borítják. Niev, ha szeretne, felülhet Éjvihar hátára, amíg biztonságos a nyergében ülni. Xauzur vezeti őket ezúttal is át a mocsáron, az irbisz érzékszervei élesebbek és az erdei pihenőt sem sínylette meg úgy, mint a trió.*
- Jó, de a rémségek előtt még pihenünk kicsit. *Válaszolja fáradt mosollyal Rírionnak még az induláskor. Amikor megismerte, egy tejfelesszájú kölyköt látott benne, de mostanra mintha férfiasabb lenne. Már amennyire lehet, a csuhátlan csuháshoz képest még mindig egy nyikhaj. Kell egy kis hús rá és jobb lesz.
Az ingovány mindhármuk állóképességét kikezdi, ebben biztos és bár az erdőmélyi elf fizikailag a legjobb hármuk közül, még ő is sa'terethbe kívánja már a bűzös lápvidéket. Alig várja már, hogy végre újra az erdőben legyenek és onnan már csak pár óra a város. Ahol aztán kereshetnek egy fogadót és annyit költhetnek majd luxusra, amennyit nem szégyellnek. Akad még arany az erszényében, aminek csak egy részét kívánja felszerelésre, fegyverre és páncélra költeni.*
- Kincsem. *Szól az érthetően szótlan lány felé és beletúrva zsákjába egy kis bőrszütyőből arany- és ezüst fülbevalókat és egy szép masnit vesz elő. Az idő és a zsákban való viszontagságok kicsit megviselték őket, de szépek.*
- Ezeket még nektek vettem, amikor Artheniorban voltam. Remélem, tetszenek. *Adja oda a lánynak, hátha ettől jobb kedve lesz majd és erőt ad neki átvészelni az ingovány megpróbáltatásait. Remélhetően hamarosan elérik az artheniori erdőt és akkor már könnyebb, gyorsabb útjuk lesz a Levegő Városába.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:46:46
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:46:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
- Gondolod? Azért annyira félelmetes sem lesz, igaz, Morwi? * Arcán némi aggodalom suhan át, ahogy az óriás azt mondja, hogy "az erdő mélyén nem lesz unalmas". Igaz, a nagy melák ittlétéből nagyon sokat erőt merít, mert maga biztosan nem vállalkozott volna ilyenre. Ami azt illeti, eszébe sem igen jutott volna, hiszen a várost szerette volna felfedezni eredetileg. De nem bánta meg, csak most egy kicsit aggódik az elf leány miatt. *
//Napváltás//
* Nagyot, két kézzel nyújtózva ébred fel Morwon nem túl érzékeny ébresztője után. Összeszedelőzködik, majd az óriásra néz. *
- Akkor Syndra után megyünk, igaz?! * Inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek, Aniss számára elég egyértelmű, hogy az elf társuk jobban érdekli, mint a hangyákok. Amint lehet, útnak indulnak, hogy megtalálják az elveszett lányt, és Aniss magában Teysushoz fohászkodik, hogy egyben és épségben találják meg Syndrát. *
//Aniss, Morwon//
- Gondolod? Azért annyira félelmetes sem lesz, igaz, Morwi? * Arcán némi aggodalom suhan át, ahogy az óriás azt mondja, hogy "az erdő mélyén nem lesz unalmas". Igaz, a nagy melák ittlétéből nagyon sokat erőt merít, mert maga biztosan nem vállalkozott volna ilyenre. Ami azt illeti, eszébe sem igen jutott volna, hiszen a várost szerette volna felfedezni eredetileg. De nem bánta meg, csak most egy kicsit aggódik az elf leány miatt. *
//Napváltás//
* Nagyot, két kézzel nyújtózva ébred fel Morwon nem túl érzékeny ébresztője után. Összeszedelőzködik, majd az óriásra néz. *
- Akkor Syndra után megyünk, igaz?! * Inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek, Aniss számára elég egyértelmű, hogy az elf társuk jobban érdekli, mint a hangyákok. Amint lehet, útnak indulnak, hogy megtalálják az elveszett lányt, és Aniss magában Teysushoz fohászkodik, hogy egyben és épségben találják meg Syndrát. *
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-17 21:41:19
Üzenet elküldve: 2022-04-17 21:41:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Lassan összekanalazza magát. Este nem zavarta, hogy vizes, most viszont igen. Próbál emlékezni, mennyire örült annak, hogy az eső tisztára mosta. Örült a hideg ellenére is. Most nehezebb elviselni így, kipihenten, közvetlen életveszély nélkül. Ugyanakkor még mindig Erdőmélyén vannak és ébernek kell maradnia, amíg nem érnek ki.*
- Eddig sem volt rossz sorom, jöhetnek a rémségek! *Feleli Pyctának egy elszánt félmosollyal, mintha nem is ő feküdt volna hálóba tekerve, törött bordákkal, kb. fél napja. Niev süteményt emleget, ám az elfet nem hozza lázba az édesség gondolata. Jobban örülne valami sósnak és még inkább csípősnek. Számára az volna a jutalom. Bár mostanra nincs olyan kötelezettsége, ami erősen viszi az aranyat, megszokásból nem gondol drága dolgokra. Számára a sütemény pont ilyen drágaság. Különlegesség, ami hamar bünteti új éhséggel hódolóit. Cseppnyi élvezetért kemény árat kér és az elf gyomor húzza a rövidebbet. Rírion esze csípős húslevesen jár, ám az ingovány bűze feledteti vele eme kellemes képeket. Eszébe jut, itt találkozott új barátaival. Nem volt olyan régen, de ezer évnek tűnik. Egyik saruja erősen sáros lett akkor, most pedig mindkettő sáros a tegnapi eső miatt. Így teljes a kaland!*
*Lassan összekanalazza magát. Este nem zavarta, hogy vizes, most viszont igen. Próbál emlékezni, mennyire örült annak, hogy az eső tisztára mosta. Örült a hideg ellenére is. Most nehezebb elviselni így, kipihenten, közvetlen életveszély nélkül. Ugyanakkor még mindig Erdőmélyén vannak és ébernek kell maradnia, amíg nem érnek ki.*
- Eddig sem volt rossz sorom, jöhetnek a rémségek! *Feleli Pyctának egy elszánt félmosollyal, mintha nem is ő feküdt volna hálóba tekerve, törött bordákkal, kb. fél napja. Niev süteményt emleget, ám az elfet nem hozza lázba az édesség gondolata. Jobban örülne valami sósnak és még inkább csípősnek. Számára az volna a jutalom. Bár mostanra nincs olyan kötelezettsége, ami erősen viszi az aranyat, megszokásból nem gondol drága dolgokra. Számára a sütemény pont ilyen drágaság. Különlegesség, ami hamar bünteti új éhséggel hódolóit. Cseppnyi élvezetért kemény árat kér és az elf gyomor húzza a rövidebbet. Rírion esze csípős húslevesen jár, ám az ingovány bűze feledteti vele eme kellemes képeket. Eszébe jut, itt találkozott új barátaival. Nem volt olyan régen, de ezer évnek tűnik. Egyik saruja erősen sáros lett akkor, most pedig mindkettő sáros a tegnapi eső miatt. Így teljes a kaland!*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-16 16:09:21
Üzenet elküldve: 2022-04-16 16:09:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Kimerülten ébred, annak ellenére is, hogy nem kellett altatni az éjjel. Puha, meleg ágyban és tiszta, száraz ágyneműben valószínűleg sokkal jobbat tudna aludni. Utána pedig addig enne, amíg csak látja az ételt maga előtt, tulajdonképpen azzal próbálja csillapítani a saját éhségét, hogy elképzeli mi mindent falna most fel: tükörtojást, friss kenyér puha belét, elrágcsálna hozzá egy szál újhagymát is, meg egy fél pár kolbászt és meleg kakaóval öblítené le. Lenne sütemény is. És mindezt száraz ruhában fogyasztaná el, mert hiába a tűz, a göncei nem száradtak meg teljesen, ez pedig nagyon pocsék érzés. Morózussá válik, csak a sütemény lehetősége élteti.
Némán megy Pycta után, megállapítja, hogy a fa nélkül sokkal könnyebben haladhatnak, fáradt, de összeszorított foggal menetel. Lelki szemei előtt sütemények látszódnak, mindenféle formájú, színű és ízű sütemények. Lehet, hogy irigy a gondolat, de nem akarja ezeket a süteményeket senkivel sem megosztani, addig akarja enni őket, míg a végén ájultan összeesik.
De a sütemények még messze vannak, előbb át kell küzdeniük magukat az ingoványon.*
*Kimerülten ébred, annak ellenére is, hogy nem kellett altatni az éjjel. Puha, meleg ágyban és tiszta, száraz ágyneműben valószínűleg sokkal jobbat tudna aludni. Utána pedig addig enne, amíg csak látja az ételt maga előtt, tulajdonképpen azzal próbálja csillapítani a saját éhségét, hogy elképzeli mi mindent falna most fel: tükörtojást, friss kenyér puha belét, elrágcsálna hozzá egy szál újhagymát is, meg egy fél pár kolbászt és meleg kakaóval öblítené le. Lenne sütemény is. És mindezt száraz ruhában fogyasztaná el, mert hiába a tűz, a göncei nem száradtak meg teljesen, ez pedig nagyon pocsék érzés. Morózussá válik, csak a sütemény lehetősége élteti.
Némán megy Pycta után, megállapítja, hogy a fa nélkül sokkal könnyebben haladhatnak, fáradt, de összeszorított foggal menetel. Lelki szemei előtt sütemények látszódnak, mindenféle formájú, színű és ízű sütemények. Lehet, hogy irigy a gondolat, de nem akarja ezeket a süteményeket senkivel sem megosztani, addig akarja enni őket, míg a végén ájultan összeesik.
De a sütemények még messze vannak, előbb át kell küzdeniük magukat az ingoványon.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:28:54
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:28:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Annak, aki nem szokta a föld keménységét, annak nehezebb az éjjel és mire beköszön a hajnal, elgémberedett tagokkal ébredhet az új napra. Aniss kényelmetlen talajtól fájó testtel ébred és a hideg is rázza, ahogy magzatpótban öleli önmagát, hogy testmelegét védje. Bár jön a tavasz, de az ingoványban a reggelek hidegek és sűrű köd borít mindent körülöttük. A ruhájuk, felszerelésük nyirkos és nedves, felettébb kellemetlen a hajnal.
Morwon valamivel jobban tűrte az éjjelt, fizikailag sokkal erősebb, mint a lány, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen kipihent és friss, mint a wegtoreni import málna, főleg, hogy az éjjel második felében ő őrködött. Ám a tettrekészség sok mindent pótol.
Syndra nem érkezett meg hajnalra sem, így már biztosra vehetik, hogy valami történt, de az is megfordulhat a fejükben, hogy jobb elfoglaltság után nézett.
Az utat követve tökéletesen irányba tudnak állni és elérkezni ahhoz a ponthoz, ahol elváltak a vadászni induló lánytól.*
//Aniss, Morwon//
*Annak, aki nem szokta a föld keménységét, annak nehezebb az éjjel és mire beköszön a hajnal, elgémberedett tagokkal ébredhet az új napra. Aniss kényelmetlen talajtól fájó testtel ébred és a hideg is rázza, ahogy magzatpótban öleli önmagát, hogy testmelegét védje. Bár jön a tavasz, de az ingoványban a reggelek hidegek és sűrű köd borít mindent körülöttük. A ruhájuk, felszerelésük nyirkos és nedves, felettébb kellemetlen a hajnal.
Morwon valamivel jobban tűrte az éjjelt, fizikailag sokkal erősebb, mint a lány, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen kipihent és friss, mint a wegtoreni import málna, főleg, hogy az éjjel második felében ő őrködött. Ám a tettrekészség sok mindent pótol.
Syndra nem érkezett meg hajnalra sem, így már biztosra vehetik, hogy valami történt, de az is megfordulhat a fejükben, hogy jobb elfoglaltság után nézett.
Az utat követve tökéletesen irányba tudnak állni és elérkezni ahhoz a ponthoz, ahol elváltak a vadászni induló lánytól.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-13 14:45:37
Üzenet elküldve: 2022-04-13 14:45:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
* Kíváncsian hallgatja Aniss elbeszélését és néha bólogat hozzá. Habár Morwon még sosem járt a tó északi részén, el tudja képzelni a helyet, hiszen ő is hasonló körülmények között nőtt fel. Sőt, még abban is egyezik történetük, hogy az óriás is útnak indult fiatal korában, de ez csak természetes, hiszen máskülönben hogyan találkoztak volna össze a városban? A kettejük közötti legnagyobb különbség tehát (leszámítva az igen szembetűnő külső jegyeket) a tapasztalat. Ugyan Morwon sem olyan jártas a világ dolgaiban, mint ahogy azt a mondák, vagy akár ő maga állítja; azonban mégiscsak több ideje volt rutint szerezni, mint Anissnak, aki állítása szerint csak néhány hónapja hagyta el otthonát. *
– Sebaj, majdan az erdő mélyén nem lesz unalmas! * Vigyorodik el az óriás és bár most még távolinak tűnik az "erdő mélye", ha minden terv szerint halad, néhány napon belül kiérnek az ingoványból és ott találják magukat a méltán hírhedt erdőben. Ott pedig bár a mocsár nem valószínű, hogy elnyeli őket, a vadállatok és egyéb veszélyforrások tömkelege fogadja majd a csapatot. Morwon őszintén reméli, hogy Aniss túléli majd – magát és Syndrát kevésbé félti. Ezt persze nem köti a lány orrára, mert még megsértődik.
Telik-múlik az idő és Syndra nem ér vissza, úgyhogy megint kenyeret és sajtot fognak enni. *
– Az egyik cipó még megvan. * Bólint és feláll, odamegy Pajtáshoz és leveszi a zsákot a hátáról. A másnapos kenyér már egy kicsit szikkadt, de még ehető, ráadásul sajt is van hozzá, úgyhogy ha nem is elsőosztályú vacsorában részesülnek, nincs okuk panaszkodni. Előző este ugyan Morwon egymaga megevett egy fél kenyeret, most előrelátóbb annál, így csak a félnek a felét rágcsálja el és a másik negyedet Aniss kezébe nyomja. Nem ugyanakkora az étvágyuk, de arra elég ez a mennyiség is, hogy Morwon ne haljon éhen. Miután ettek, Morwon nagyot nyújtózva dől hátra a nem túl kényelmes földön. *
– No, akkó' jóccakát! * S pár perc múlva már alszik is, még a néha a véréből lakmározó szúnyogok sem ébresztik fel. Csak Aniss. Néhány óra múlva, az éjszaka közepén.
//Napváltás//
Napkeltéig őrködik, de nem járkál, csak ül és figyeli a csillagokat, a szél suhogását, a békák brekegését és a tűz pattogását. Néha rátesz egy-egy fadarabot, míg el nem fogy. Mikor már elég világos van ahhoz, hogy lássák, hová lépnek, felébreszti Anisst, ha magától nem kelt volna fel. *
– Ébresztő! Indulunk! * Kiált fel és mivel este olyan gyorsan elaludt, hogy még a csizmáját se vette le, hamar indulásra készen áll. Ha nincs ellenvetés és nem lát valami szokatlant, el is indul arra, amerről tegnap jöttek. Nem nehéz megtalálni az irányt, hiszen a nap is keleten kel és az út is nagyjából kelet-nyugat irányú. *
//Aniss, Morwon//
* Kíváncsian hallgatja Aniss elbeszélését és néha bólogat hozzá. Habár Morwon még sosem járt a tó északi részén, el tudja képzelni a helyet, hiszen ő is hasonló körülmények között nőtt fel. Sőt, még abban is egyezik történetük, hogy az óriás is útnak indult fiatal korában, de ez csak természetes, hiszen máskülönben hogyan találkoztak volna össze a városban? A kettejük közötti legnagyobb különbség tehát (leszámítva az igen szembetűnő külső jegyeket) a tapasztalat. Ugyan Morwon sem olyan jártas a világ dolgaiban, mint ahogy azt a mondák, vagy akár ő maga állítja; azonban mégiscsak több ideje volt rutint szerezni, mint Anissnak, aki állítása szerint csak néhány hónapja hagyta el otthonát. *
– Sebaj, majdan az erdő mélyén nem lesz unalmas! * Vigyorodik el az óriás és bár most még távolinak tűnik az "erdő mélye", ha minden terv szerint halad, néhány napon belül kiérnek az ingoványból és ott találják magukat a méltán hírhedt erdőben. Ott pedig bár a mocsár nem valószínű, hogy elnyeli őket, a vadállatok és egyéb veszélyforrások tömkelege fogadja majd a csapatot. Morwon őszintén reméli, hogy Aniss túléli majd – magát és Syndrát kevésbé félti. Ezt persze nem köti a lány orrára, mert még megsértődik.
Telik-múlik az idő és Syndra nem ér vissza, úgyhogy megint kenyeret és sajtot fognak enni. *
– Az egyik cipó még megvan. * Bólint és feláll, odamegy Pajtáshoz és leveszi a zsákot a hátáról. A másnapos kenyér már egy kicsit szikkadt, de még ehető, ráadásul sajt is van hozzá, úgyhogy ha nem is elsőosztályú vacsorában részesülnek, nincs okuk panaszkodni. Előző este ugyan Morwon egymaga megevett egy fél kenyeret, most előrelátóbb annál, így csak a félnek a felét rágcsálja el és a másik negyedet Aniss kezébe nyomja. Nem ugyanakkora az étvágyuk, de arra elég ez a mennyiség is, hogy Morwon ne haljon éhen. Miután ettek, Morwon nagyot nyújtózva dől hátra a nem túl kényelmes földön. *
– No, akkó' jóccakát! * S pár perc múlva már alszik is, még a néha a véréből lakmározó szúnyogok sem ébresztik fel. Csak Aniss. Néhány óra múlva, az éjszaka közepén.
//Napváltás//
Napkeltéig őrködik, de nem járkál, csak ül és figyeli a csillagokat, a szél suhogását, a békák brekegését és a tűz pattogását. Néha rátesz egy-egy fadarabot, míg el nem fogy. Mikor már elég világos van ahhoz, hogy lássák, hová lépnek, felébreszti Anisst, ha magától nem kelt volna fel. *
– Ébresztő! Indulunk! * Kiált fel és mivel este olyan gyorsan elaludt, hogy még a csizmáját se vette le, hamar indulásra készen áll. Ha nincs ellenvetés és nem lát valami szokatlant, el is indul arra, amerről tegnap jöttek. Nem nehéz megtalálni az irányt, hiszen a nap is keleten kel és az út is nagyjából kelet-nyugat irányú. *
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-13 06:56:23
Üzenet elküldve: 2022-04-13 06:56:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
* Mosolyogva forgatja meg a szemeit, amikor újra elhangzik Syndra lovának a neve. Nem volt az olyan régen, hogy az elf elmondta nekik, Morwonnak úgy látszik a nem túl fontos részletek kiesnek. Legalábbis a számára nem fontos részletek. A kérdésre merengve pillant fel, ahogy visszaemlékszik a szülői házra. *
- A Tó északi részén, egy kisebb falucskában, vagy inkább pár tanyából álló helyen. Szerencsére el tudtam onnan jönni, a földművelés nem nekem való, és amint lehetett eljöttem. Azaz néhány hónapja. * Olyan sokat nem akar mesélni magáról, sokkal jobban leköti a tűzgyújtás, amibe az óriás barátja is tevékenyen részt vesz. Hamarosan lobog a tűz, Morwon pedig szokatlanul beszédes kedvében van, mert újabb kérdést visz a szél Aniss felé. *
- Eddig nem rossz, habár sok minden nem történt és a fogadó ágyai kényelmesebbek, mint a kemény föld. Remélem Syndra hamar visszaér. * Néz rá az óriásra, akkor még nem sejtve, hogy kívánsága nem fog teljesülni. Szerencsére a füst elűzi a vérszívók nagy részét, de hamar kiderül, hogy az elf szépség késése miatt nem fognak tovább indulni egyhamar. *
- Nem mondott semmit, csak a városban sok újdonság ért, ez a vidék bár szép, de unalmas. *Vonja meg a vállát, és most, hogy Morwon említi, neki is úgy tűnik, hogy kevesebbet beszél. Talán Syndra utáni aggodalom játszhat közbe? Nem tudja, mert egyébként az elf lány nem túl régi ismerőse, mégis kezdett a szívéhez közel lenni. Vagy egyszerűen a bajtársiasság, ami munkálkodik benne. Ezen tűnődik, amíg rájuk nem esteledik. *
- Elég gyorsan. * Nyugtázza ő is Morwon szavait. * - Igen, maradunk és ha Syndra esetleg nem tér vissza, ahogy mondod, utánamegyünk. * Egy aggodalmas mosolyt azért előránt, mégiscsak mosoly az. * - Szeretnék előbb én őrködni, úgy érzem, hogy később nem tudnék. Van még valami ennivalód? Nekem még maradt egy kicsi a sajtból. * Kotor bele a zsákjába, majd a maradékot megossza az óriással. Nem jut eszébe, hogy háromfelé kellene osztani, már csak azért sem, mert ha Syndra visszatérne, úgyis hozna magával valami vadat. Meg sem fordul a fejébe, hogy a lánynak esetleg ne sikerülne a vadászat, hiszen egy hosszúéletűről van szó. Végül bárhogy is őrködnek, hamarosan felébred az éjszakai alvás után.*
//Napváltás//
* Aniss nehezen nyitja ki a szemeit, majd lassan feltápászkodva körbenéz, hogy meglássa, hazatért e éjjel a lány, vagy sem. *
//Aniss, Morwon//
* Mosolyogva forgatja meg a szemeit, amikor újra elhangzik Syndra lovának a neve. Nem volt az olyan régen, hogy az elf elmondta nekik, Morwonnak úgy látszik a nem túl fontos részletek kiesnek. Legalábbis a számára nem fontos részletek. A kérdésre merengve pillant fel, ahogy visszaemlékszik a szülői házra. *
- A Tó északi részén, egy kisebb falucskában, vagy inkább pár tanyából álló helyen. Szerencsére el tudtam onnan jönni, a földművelés nem nekem való, és amint lehetett eljöttem. Azaz néhány hónapja. * Olyan sokat nem akar mesélni magáról, sokkal jobban leköti a tűzgyújtás, amibe az óriás barátja is tevékenyen részt vesz. Hamarosan lobog a tűz, Morwon pedig szokatlanul beszédes kedvében van, mert újabb kérdést visz a szél Aniss felé. *
- Eddig nem rossz, habár sok minden nem történt és a fogadó ágyai kényelmesebbek, mint a kemény föld. Remélem Syndra hamar visszaér. * Néz rá az óriásra, akkor még nem sejtve, hogy kívánsága nem fog teljesülni. Szerencsére a füst elűzi a vérszívók nagy részét, de hamar kiderül, hogy az elf szépség késése miatt nem fognak tovább indulni egyhamar. *
- Nem mondott semmit, csak a városban sok újdonság ért, ez a vidék bár szép, de unalmas. *Vonja meg a vállát, és most, hogy Morwon említi, neki is úgy tűnik, hogy kevesebbet beszél. Talán Syndra utáni aggodalom játszhat közbe? Nem tudja, mert egyébként az elf lány nem túl régi ismerőse, mégis kezdett a szívéhez közel lenni. Vagy egyszerűen a bajtársiasság, ami munkálkodik benne. Ezen tűnődik, amíg rájuk nem esteledik. *
- Elég gyorsan. * Nyugtázza ő is Morwon szavait. * - Igen, maradunk és ha Syndra esetleg nem tér vissza, ahogy mondod, utánamegyünk. * Egy aggodalmas mosolyt azért előránt, mégiscsak mosoly az. * - Szeretnék előbb én őrködni, úgy érzem, hogy később nem tudnék. Van még valami ennivalód? Nekem még maradt egy kicsi a sajtból. * Kotor bele a zsákjába, majd a maradékot megossza az óriással. Nem jut eszébe, hogy háromfelé kellene osztani, már csak azért sem, mert ha Syndra visszatérne, úgyis hozna magával valami vadat. Meg sem fordul a fejébe, hogy a lánynak esetleg ne sikerülne a vadászat, hiszen egy hosszúéletűről van szó. Végül bárhogy is őrködnek, hamarosan felébred az éjszakai alvás után.*
//Napváltás//
* Aniss nehezen nyitja ki a szemeit, majd lassan feltápászkodva körbenéz, hogy meglássa, hazatért e éjjel a lány, vagy sem. *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:07:41
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:07:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Cupp-cupp-cupp-cupp. Nem, Zopal nem a nyúlhúson cuppog. Már nincs is abból a szerencsétlen tapsifülesből. Az ork csizmája cuppog az ingoványban és időnként ha rosszul lép akkor alaposan meg is ragadja a lábát. Erős késztetést érez, hogy használja a mágikus fülbevalóit, de ha bajba kerülne akkor nagyobb szüksége lenne azokra. Így orkhoz nem illő önuralmat gyakorolva vág át azon a kimondottan kellemetlen terepen. És ezt az egészet csak rosszabbá teszi, hogy már most tudja. Visszafelé is meg kell majd tennie ezt az utat. Minek költözött ide az a mágus? Ha már a kikötő nem volt neki se szimpatikus mehetett volna Artheniorba vagy a szántóföldekre. A thargokhoz inkább ne mert oda Zopal se akarna menni. De még az is jobb lenne mint itt az istenek háta mögött.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:54:46
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:54:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Aniss tűzszerszámával könnyebben sikerül lángot csiholni a száraz gallyakra, így hamarosan keserű szagú füsttel égő kisebb tűz kezd lobogni a táborhely közepén. A füst az idegesítő kis rovarok egy részét távol tartja, de azért sűrűn kell hessegetni és lecsapdosni a kis vérszívókat maguk körül. Lassan a lánynak is feltűnik, hogy Syndra elég régóta elmaradt már, az alkony után a sötét is megérkezik és az esélye egyre csökken, hogy a kettős az elf keresésére indulhasson.
Ahogy a mondás is tartja, szépre száll a füst, olykor az óriás a tábortűz füstjében pácolódva fejtheti ki azon nagyon helyesnek ható nézetét, hogy sötétben elindulni Syndra keresésére nagy hiba lenne. Társát is arra buzdítja, hogy várjanak reggelig, remélve, hogy az elfnek addig nem esik bántódása.
A sikertelen vadászat úgy tűnik, kettészakította a triót, Syndra valahol az erdőben rekedhetett, bár erről biztosan nem tudhatnak és Aniss és Morwon párosa pedig az ingoványban ütött tanyát reggelig. Ha a lány rá nem beszéli az óriást, hogy mégis kerekedjenek fel társuk keresésére.
Az ingoványbeli sötétben békák kuruttyolnak, olykor csobban valami a közeli láposban, bagoly huhog a sötétben, emberkoponya méretű óriáscsiga halad el komótosan a tábortűz fénykörén túl.
Ha maradnak és aludni térnének - állítsanak őrt avagy sem - az éjjel biztonságosan telik. Semmi nem zavarja álmukat, kivéve az idegesítő kis rovarok, amelyek folyamatosan próbálják megcsapolni egy kevéssel a vérüket.*
//Aniss, Morwon//
*Aniss tűzszerszámával könnyebben sikerül lángot csiholni a száraz gallyakra, így hamarosan keserű szagú füsttel égő kisebb tűz kezd lobogni a táborhely közepén. A füst az idegesítő kis rovarok egy részét távol tartja, de azért sűrűn kell hessegetni és lecsapdosni a kis vérszívókat maguk körül. Lassan a lánynak is feltűnik, hogy Syndra elég régóta elmaradt már, az alkony után a sötét is megérkezik és az esélye egyre csökken, hogy a kettős az elf keresésére indulhasson.
Ahogy a mondás is tartja, szépre száll a füst, olykor az óriás a tábortűz füstjében pácolódva fejtheti ki azon nagyon helyesnek ható nézetét, hogy sötétben elindulni Syndra keresésére nagy hiba lenne. Társát is arra buzdítja, hogy várjanak reggelig, remélve, hogy az elfnek addig nem esik bántódása.
A sikertelen vadászat úgy tűnik, kettészakította a triót, Syndra valahol az erdőben rekedhetett, bár erről biztosan nem tudhatnak és Aniss és Morwon párosa pedig az ingoványban ütött tanyát reggelig. Ha a lány rá nem beszéli az óriást, hogy mégis kerekedjenek fel társuk keresésére.
Az ingoványbeli sötétben békák kuruttyolnak, olykor csobban valami a közeli láposban, bagoly huhog a sötétben, emberkoponya méretű óriáscsiga halad el komótosan a tábortűz fénykörén túl.
Ha maradnak és aludni térnének - állítsanak őrt avagy sem - az éjjel biztonságosan telik. Semmi nem zavarja álmukat, kivéve az idegesítő kis rovarok, amelyek folyamatosan próbálják megcsapolni egy kevéssel a vérüket.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-10 17:04:50
Üzenet elküldve: 2022-04-10 17:04:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
– Árnyék! * Kiált fel a név hallatán, mintha neki is épp eszébe jutott volna. Ki tudja, talán így is van. Miután szétválnak útjaik Syndrával, békésen haladnak tovább az igen ritkán járt karavánúton. Az óriás is csak egyszer szólal meg, mikor a lánytól megtudja, hogy nemrég már járt erre. *
– Honnét is gyüttél? Mármint azelőtt, hogy a Városba gyüttél. * Nem emlékszik rá, hogy Aniss említette volna korábban, ezért úgy gondolja, nem árt, ha egy kicsit jobban is megismerkednek az úton. Morwon úgy vette észre, hogy mióta az elf is velük tart, a zsoldoslány sokkal csöndesebb lett. Ez persze betudható rengeteg dolognak, és Morwon egyelőre nem is piszkálja miatta.
~ Majdan, ha egyszer ráveszem az ördögvigyorra, megered a nyelve! ~ Gondolja, magában nevetve, ám most még nem erőlteti a beszélgetést.
Az ideiglenes táborba érve az óriás is besegít a tűzrakásba, noha a munka legfontosabb részét Aniss végzi, hiszen nála van a tűzszerszám. Végre megpihenhetnek. Morwon leül a földre, ez pedig nagyszerű alkalom egy kis csevegésre. *
– No, hogy tetszik eddig a kaland?! * Hahotázik egy kicsit, hiszen ha számításai helyesek, kalandjuk még el sem kezdődött (bár nem kizárt, hogy épp e percekben kezdődik), de persze mindenkinek mást jelent ez a szó, így elképzelhető, hogy Aniss számára már az eddigiek is elég izgalmat rejtegettek. *
– Kevesebbet jár a szád, mióta Syndra is velünk van. * Állapítja meg és állát vakargatva figyeli Aniss reakcióját. Nem kioktatni akarja, csak kíváncsi, hogy mi lehet az oka ennek. *
– Tán mondott vajmit?
* Beszélgetésük után másfelé tereli a témát. *
– Hej, de gyorsan beesteledett! * Csodálkozik el a lassan lebukó égitest felé tekintve. ~ Tán túl gyorsan is… ~ Még az is megfordul a fejében, hogy valami sötét mágia hatására lett ilyen korán este, de ésszerűbb magyarázat, hogy később indultak, mint tegnap, ezért haladtak valamivel kevesebbet. Persze így sem mondható feleslegesnek a mai nap, főleg ha a végén valami finomat ehetnek. – Azonban ahogy telik az idő, Syndrának még semmi híre. Jóformán csak a nap állásából következtethetnek az idő múlására. Aniss is szóvá teszi a dolgot, mire Morwon némán bólint. Kisvártatva megszólal. *
– Való igaz. Ha besötétedik, nem érdemes elindulnunk, mer' még elnyel a mocsár vagy mi is eltévedünk. * Magyarázza, viszont aztán egy gondterhelt sóhaj tanúsítja, hogy az óriás sincs teljesen kibékülve ezzel a gondolattal. *
– De, ha reggelig nem ér utol, úgyis vissza kő fordulnunk érte. * Újra az égre néz, és úgy állapítja meg, hogy gyorsan kell dönteniük. *
– Bárhogy is, maradjunk együtt! Hmm… * Eszébe jut ugyan, hogy visszamegy egy-két kilométert és telekürtöli a levegőt Syndra nevével, ezt a lehetőséget azonban elveti, amikor eszébe jutnak a hátasok, akiket vész esetén Anissnak egyedül kéne megvédenie. *
– És még Pajtásékra is vigyázni kő! Aztat mondom, hogy várjunk reggelig! * Végül csak sikerül meggyőznie magát. Amennyiben Aniss sem veszíti el józan ítélőképességét és vágja bele magát a lassan éjszakába átcsapó estébe, Morwon dob néhány gallyat a tűzre, aztán visszaül mellé. *
– Tud vigyázni magára! * Mondja, de már nem tudja, hogy Anisst, vagy önmagát próbálja nyugtatni ezzel. *
//Aniss, Morwon//
– Árnyék! * Kiált fel a név hallatán, mintha neki is épp eszébe jutott volna. Ki tudja, talán így is van. Miután szétválnak útjaik Syndrával, békésen haladnak tovább az igen ritkán járt karavánúton. Az óriás is csak egyszer szólal meg, mikor a lánytól megtudja, hogy nemrég már járt erre. *
– Honnét is gyüttél? Mármint azelőtt, hogy a Városba gyüttél. * Nem emlékszik rá, hogy Aniss említette volna korábban, ezért úgy gondolja, nem árt, ha egy kicsit jobban is megismerkednek az úton. Morwon úgy vette észre, hogy mióta az elf is velük tart, a zsoldoslány sokkal csöndesebb lett. Ez persze betudható rengeteg dolognak, és Morwon egyelőre nem is piszkálja miatta.
~ Majdan, ha egyszer ráveszem az ördögvigyorra, megered a nyelve! ~ Gondolja, magában nevetve, ám most még nem erőlteti a beszélgetést.
Az ideiglenes táborba érve az óriás is besegít a tűzrakásba, noha a munka legfontosabb részét Aniss végzi, hiszen nála van a tűzszerszám. Végre megpihenhetnek. Morwon leül a földre, ez pedig nagyszerű alkalom egy kis csevegésre. *
– No, hogy tetszik eddig a kaland?! * Hahotázik egy kicsit, hiszen ha számításai helyesek, kalandjuk még el sem kezdődött (bár nem kizárt, hogy épp e percekben kezdődik), de persze mindenkinek mást jelent ez a szó, így elképzelhető, hogy Aniss számára már az eddigiek is elég izgalmat rejtegettek. *
– Kevesebbet jár a szád, mióta Syndra is velünk van. * Állapítja meg és állát vakargatva figyeli Aniss reakcióját. Nem kioktatni akarja, csak kíváncsi, hogy mi lehet az oka ennek. *
– Tán mondott vajmit?
* Beszélgetésük után másfelé tereli a témát. *
– Hej, de gyorsan beesteledett! * Csodálkozik el a lassan lebukó égitest felé tekintve. ~ Tán túl gyorsan is… ~ Még az is megfordul a fejében, hogy valami sötét mágia hatására lett ilyen korán este, de ésszerűbb magyarázat, hogy később indultak, mint tegnap, ezért haladtak valamivel kevesebbet. Persze így sem mondható feleslegesnek a mai nap, főleg ha a végén valami finomat ehetnek. – Azonban ahogy telik az idő, Syndrának még semmi híre. Jóformán csak a nap állásából következtethetnek az idő múlására. Aniss is szóvá teszi a dolgot, mire Morwon némán bólint. Kisvártatva megszólal. *
– Való igaz. Ha besötétedik, nem érdemes elindulnunk, mer' még elnyel a mocsár vagy mi is eltévedünk. * Magyarázza, viszont aztán egy gondterhelt sóhaj tanúsítja, hogy az óriás sincs teljesen kibékülve ezzel a gondolattal. *
– De, ha reggelig nem ér utol, úgyis vissza kő fordulnunk érte. * Újra az égre néz, és úgy állapítja meg, hogy gyorsan kell dönteniük. *
– Bárhogy is, maradjunk együtt! Hmm… * Eszébe jut ugyan, hogy visszamegy egy-két kilométert és telekürtöli a levegőt Syndra nevével, ezt a lehetőséget azonban elveti, amikor eszébe jutnak a hátasok, akiket vész esetén Anissnak egyedül kéne megvédenie. *
– És még Pajtásékra is vigyázni kő! Aztat mondom, hogy várjunk reggelig! * Végül csak sikerül meggyőznie magát. Amennyiben Aniss sem veszíti el józan ítélőképességét és vágja bele magát a lassan éjszakába átcsapó estébe, Morwon dob néhány gallyat a tűzre, aztán visszaül mellé. *
– Tud vigyázni magára! * Mondja, de már nem tudja, hogy Anisst, vagy önmagát próbálja nyugtatni ezzel. *
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:46:06
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:46:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem gondolta volna, hogy a masszírozása - főleg az ő nem hozzáértő módszereivel - egy kacagást hoz ki társnőjéből. Ez persze őt is mosolyra készteti, és úgy pillant fel rá kérdőn, amikor Syndra elkapja a karját. A kacsintás hatására hirtelen összeszorul a torka, és nem tudja, hogy mitévő legyen. *
- Ó, bocsánat! * Elnézést kér, mert nem tudja, hogy megijedjen, vagy jóleső érzéssel a szívében várakozzon. Azért már nem folytatja tovább és inkább feláll, miközben Morwon megkéri őket, hogy ne menjenek tovább. Az elf lány vadászni indul, de megkéri őket, hogy vigyázzanak a lovára. *
- Ez csak természetes, Syndra. * Ha már az óriás barátja nem erősíti meg a hosszúéletűben azt, hogy nem lesz Árnyéknak semmi baja, megteszi ő helyettük. Biztos, hogy az adott szó többet ér, mint egy bólintás, vagy egy odavetett valami, amit Morwon szokott csinálni. *
- Igen, vigyázz magadra! * Búcsút int ő is, és figyeli a távozó alakját. Még az is eszébe ötlik, hogy az elf mintha szándékosan lépkedne úgy, hogy a kerek hátsója jól láthatóan kikerekedjen. De az is lehet, hogy Aniss csak fáradt már ahhoz, hogy az ilyeneket pontosan meg tudja állapítani. Végül egy vállrántással intézi el magában az egészet, mikor Morwon kérdése elér hozzá. *
- Árnyék, legalább háromszor mondta el az imént * Feleli és bár az említés számaira nem biztos, hogy jól emlékszik, a hátas felé néz. Valahogy illik rá a név, pedig Aniss nem nagyon szokott az ilyenekre figyelni. Vagy csak már annyiszor említette Syndra, hogy még neki is természetesen hat a lóra nézve ez az elnevezés. Végül pedig Morwon kérésére vezetni kezdi Árnyékot, hátha a hátas is jobban szereti már őt, mint méretesebb társát. *
- Igen, nemrég jártam erre, amikor Artheniorba igyekeztem. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar érezni fogom újra ezt a bűzt. * Néz fintorogva az óriásra, aki kijelöli a tüzelőhelyüket. *
- Persze, itt van még Syndráé * Belekotor a zsákjába, és előveszi a tűzszerszámot, majd nem sokkal ezután már lobog is a kicsiny tűz. Ha már Morwon megkérte, hogy ne legyen túl nagy. Igyekszik minden vérszíó bogarat lecsapni, és főleg a tűz közelében tartózkodni, ami talán elég lesz, hogy elriassza a nem kívánt rovarokat. *
- Soká van el már, nem, Morwon? Kezdek aggódni. * Lezuttyan az óriás mellé, felnézve rá. Az aggodalom is kiütközik az arcán, nem szeretne itt maradni úgy, hogy az elf leánynak meg lehet, hogy segítségre van szüksége. *
- Mit csináljuk?
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem gondolta volna, hogy a masszírozása - főleg az ő nem hozzáértő módszereivel - egy kacagást hoz ki társnőjéből. Ez persze őt is mosolyra készteti, és úgy pillant fel rá kérdőn, amikor Syndra elkapja a karját. A kacsintás hatására hirtelen összeszorul a torka, és nem tudja, hogy mitévő legyen. *
- Ó, bocsánat! * Elnézést kér, mert nem tudja, hogy megijedjen, vagy jóleső érzéssel a szívében várakozzon. Azért már nem folytatja tovább és inkább feláll, miközben Morwon megkéri őket, hogy ne menjenek tovább. Az elf lány vadászni indul, de megkéri őket, hogy vigyázzanak a lovára. *
- Ez csak természetes, Syndra. * Ha már az óriás barátja nem erősíti meg a hosszúéletűben azt, hogy nem lesz Árnyéknak semmi baja, megteszi ő helyettük. Biztos, hogy az adott szó többet ér, mint egy bólintás, vagy egy odavetett valami, amit Morwon szokott csinálni. *
- Igen, vigyázz magadra! * Búcsút int ő is, és figyeli a távozó alakját. Még az is eszébe ötlik, hogy az elf mintha szándékosan lépkedne úgy, hogy a kerek hátsója jól láthatóan kikerekedjen. De az is lehet, hogy Aniss csak fáradt már ahhoz, hogy az ilyeneket pontosan meg tudja állapítani. Végül egy vállrántással intézi el magában az egészet, mikor Morwon kérdése elér hozzá. *
- Árnyék, legalább háromszor mondta el az imént * Feleli és bár az említés számaira nem biztos, hogy jól emlékszik, a hátas felé néz. Valahogy illik rá a név, pedig Aniss nem nagyon szokott az ilyenekre figyelni. Vagy csak már annyiszor említette Syndra, hogy még neki is természetesen hat a lóra nézve ez az elnevezés. Végül pedig Morwon kérésére vezetni kezdi Árnyékot, hátha a hátas is jobban szereti már őt, mint méretesebb társát. *
- Igen, nemrég jártam erre, amikor Artheniorba igyekeztem. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar érezni fogom újra ezt a bűzt. * Néz fintorogva az óriásra, aki kijelöli a tüzelőhelyüket. *
- Persze, itt van még Syndráé * Belekotor a zsákjába, és előveszi a tűzszerszámot, majd nem sokkal ezután már lobog is a kicsiny tűz. Ha már Morwon megkérte, hogy ne legyen túl nagy. Igyekszik minden vérszíó bogarat lecsapni, és főleg a tűz közelében tartózkodni, ami talán elég lesz, hogy elriassza a nem kívánt rovarokat. *
- Soká van el már, nem, Morwon? Kezdek aggódni. * Lezuttyan az óriás mellé, felnézve rá. Az aggodalom is kiütközik az arcán, nem szeretne itt maradni úgy, hogy az elf leánynak meg lehet, hogy segítségre van szüksége. *
- Mit csináljuk?
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-08 16:48:00
Üzenet elküldve: 2022-04-08 16:48:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Az óriás és hidegkék szemű lány az ingoványban vernek tábort egy szárazabb fövenyen. Táborhelynek nem a legkiválóbb, a mocsár folyamatosan eregeti bűzös miazmáit, apróbb vérszívók bizony környékezik őket és lakmároznak vérükből, ha nem elég figyelmesek. Márpedig vérszívó rovarból és légyből akad bőven ezen a vidéken. A tél lassan elmúlik is ébredeznek a bosszantó kis szárnyasok, bár az való igaz, hogy nincsenek még jelen teljes számban.
Tüzet még nem gyújtottak, de gyújthatnak, ha van rá megfelelő eszközük. Ha nincs, kénytelenek a vándorok módszereit segítségül hívni.
Egy órát haladtak az úton az ingoványban és eltelik egy újabb óra, de Syndra még sehol. A hegyek mögött lebukó nap alkonyati fényt varázsol a mocsárvidék fölé is. Békák kezdenek kuruttyolni, bagoly huhog fel felettük a szürkés levelű fák lombjai között, a közeli láposban alkarnyi gyík mozdul. A vidék készül az éjjeli életre. És Syndrának még mindig semmi nyoma.*
//Aniss, Morwon//
*Az óriás és hidegkék szemű lány az ingoványban vernek tábort egy szárazabb fövenyen. Táborhelynek nem a legkiválóbb, a mocsár folyamatosan eregeti bűzös miazmáit, apróbb vérszívók bizony környékezik őket és lakmároznak vérükből, ha nem elég figyelmesek. Márpedig vérszívó rovarból és légyből akad bőven ezen a vidéken. A tél lassan elmúlik is ébredeznek a bosszantó kis szárnyasok, bár az való igaz, hogy nincsenek még jelen teljes számban.
Tüzet még nem gyújtottak, de gyújthatnak, ha van rá megfelelő eszközük. Ha nincs, kénytelenek a vándorok módszereit segítségül hívni.
Egy órát haladtak az úton az ingoványban és eltelik egy újabb óra, de Syndra még sehol. A hegyek mögött lebukó nap alkonyati fényt varázsol a mocsárvidék fölé is. Békák kezdenek kuruttyolni, bagoly huhog fel felettük a szürkés levelű fák lombjai között, a közeli láposban alkarnyi gyík mozdul. A vidék készül az éjjeli életre. És Syndrának még mindig semmi nyoma.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:57:46
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:57:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Még épp időben eszükbe jutott, hogy vadászni kéne, úgyhogy megállnak tanakodni és hamarosan különválnak útjaik. *
– Vigyázzá' magadra! * Kiált Syndra után. Nem mintha félteni kéne a hosszúéletűt, hiszen ha akár csak feleannyira jó vadász, mint amilyennek állítja magát, nem fog baja esni. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy elég távol járnak már Artheniortól, így a természet vadjai is kiszámíthatatlanabbak és ebből fakadóan veszélyesebbek ezen a vidéken. Mivel úgy tűnik, az elf lovát velük hagyja, Morwon odaszól Anissnak, hiszen maga már felel egy négylábúért. *
– Hozd a pacit! Hogy is híjják? * Syndra hamarosan eltűnik a távolban, ahogy Morwonék is haladnak az úton. Az óriás néha megáll és felvesz a földről egy-egy gallyat, amit aztán Pajtás hátára tesz, de ahogy haladnak előre, a fás vidék is mögöttük marad. Néhány korhadó ágat és gyökeret leszámítva gyakorlatilag csak a végeláthatatlan láp öleli őket körül. Nem mennek sokáig, legalábbis Morwon a maga részéről legfeljebb egy órás séta után megáll és körbenéz. *
– Érzed a láp szagát? * Szólal meg végül, hogy megtörje a csendet. Elég mélyen járnak már az ingoványban, így értelemszerűen annak bűzét sem kerülhetik el. Szerencséjükre a szúnyogok még nem hemzsegnek, úgyhogy talán aludni is fognak tudni. *
– Itten megvárhatjuk Syndrát, de ne rakjunk túl nagy tüzet! Messze van még az este, ha hamar utolér minket, akkó' tán még tovahala– * Hirtelen félbeszakítja mondanóját, mivel eszébe jut egy lényegesebb kérdés. * – No, de nálad van még a tűzserszám? * Ha jól emlékszik, előző este Aniss gyújtott tüzet, de az elftől kapott hozzá eszközöket. S bár Morwon ismer más tűzgyűjtási módszert is, ahhoz száraz anyagok és kitartó próbálkozás szükséges. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Még épp időben eszükbe jutott, hogy vadászni kéne, úgyhogy megállnak tanakodni és hamarosan különválnak útjaik. *
– Vigyázzá' magadra! * Kiált Syndra után. Nem mintha félteni kéne a hosszúéletűt, hiszen ha akár csak feleannyira jó vadász, mint amilyennek állítja magát, nem fog baja esni. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy elég távol járnak már Artheniortól, így a természet vadjai is kiszámíthatatlanabbak és ebből fakadóan veszélyesebbek ezen a vidéken. Mivel úgy tűnik, az elf lovát velük hagyja, Morwon odaszól Anissnak, hiszen maga már felel egy négylábúért. *
– Hozd a pacit! Hogy is híjják? * Syndra hamarosan eltűnik a távolban, ahogy Morwonék is haladnak az úton. Az óriás néha megáll és felvesz a földről egy-egy gallyat, amit aztán Pajtás hátára tesz, de ahogy haladnak előre, a fás vidék is mögöttük marad. Néhány korhadó ágat és gyökeret leszámítva gyakorlatilag csak a végeláthatatlan láp öleli őket körül. Nem mennek sokáig, legalábbis Morwon a maga részéről legfeljebb egy órás séta után megáll és körbenéz. *
– Érzed a láp szagát? * Szólal meg végül, hogy megtörje a csendet. Elég mélyen járnak már az ingoványban, így értelemszerűen annak bűzét sem kerülhetik el. Szerencséjükre a szúnyogok még nem hemzsegnek, úgyhogy talán aludni is fognak tudni. *
– Itten megvárhatjuk Syndrát, de ne rakjunk túl nagy tüzet! Messze van még az este, ha hamar utolér minket, akkó' tán még tovahala– * Hirtelen félbeszakítja mondanóját, mivel eszébe jut egy lényegesebb kérdés. * – No, de nálad van még a tűzserszám? * Ha jól emlékszik, előző este Aniss gyújtott tüzet, de az elftől kapott hozzá eszközöket. S bár Morwon ismer más tűzgyűjtási módszert is, ahhoz száraz anyagok és kitartó próbálkozás szükséges. *
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:06:06
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:06:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A kellemes melegség lovaglás közben újra vissza tér, hagyja társát kedve szerint elhelyezkedni. Morwonnal és Anissal lelkesen beszélgetnek és hosszabb történeteket mesélnek egymásnak. Az óriás látványosan bővíti történetét, amit meg is jegyez neki a hallgatóság, de Syndra történeténél kérdés merül fel a termetes férfiban. ~ Aniss túlságosan csendben van. ~ Próbál hátra sandítani, de utána mégis választ ad. *
- Nem dehogyis! Árnyék egy lótenyésztőtől van, aki évekig foglalkozott lovaival.
* Végül szóba kerül a vadászat, amin nem lepődik meg a hosszú életű, hisz már volt róla szó. Miután nyergét elhagyja szóra emelné a száját, de Aniss ismételt segítőkezet nyújt számára. Ha nem a perverz fajtából származna, még zavarba is jönne, de helyette csak kellemesen felnyög a combjának masszírozása közben. *
- Oh jaj! * Kacag fel szeleburdin. A lány kezét megfogja. * - Óvatosan az ilyen mozdulatokkal még a végén félre értem. * Dorombolja a lánynak, és most kap egy igazi perverz kacsintást is. Tekintetével a tájat nézi és gondolkodóba esik. *
- Igazad van, nem szabad megállnunk, de ennél tovább nem mehetek ha normális állatot akarok ejteni.
* Állapítja meg az elf és utána Morw felé fordul. *
- Menjetek tovább néhány kilométert és rakjatok az út mentén egy emelkedőn tüzet. Akkor majd megtalállak titeket. * Az erdő felé indul szép lassan, miközben lábait próbálja ki nyújtogatni. Árnyék fordulna is, de meghallja gazdája szavát. * - Maradj velük. * Mondja a lónak, mintha érthetné egyáltalán, de azután már nem mozdul helyéről a négylábú. * - Vigyétek magatokkal Árnyékot és ha tudtok a tűzön kívül készítsetek hosszú és vaskos ágakat. Nem tudom, hogy mit tudok fogni, de előfordulhat, hogy sikerül egy szarvast.
* Rántja meg a vállát, majd elindul az erdő felé. Csak reménykedni tud benne, hogy sikerül valami nagyobb állatot is elejtenie. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A kellemes melegség lovaglás közben újra vissza tér, hagyja társát kedve szerint elhelyezkedni. Morwonnal és Anissal lelkesen beszélgetnek és hosszabb történeteket mesélnek egymásnak. Az óriás látványosan bővíti történetét, amit meg is jegyez neki a hallgatóság, de Syndra történeténél kérdés merül fel a termetes férfiban. ~ Aniss túlságosan csendben van. ~ Próbál hátra sandítani, de utána mégis választ ad. *
- Nem dehogyis! Árnyék egy lótenyésztőtől van, aki évekig foglalkozott lovaival.
* Végül szóba kerül a vadászat, amin nem lepődik meg a hosszú életű, hisz már volt róla szó. Miután nyergét elhagyja szóra emelné a száját, de Aniss ismételt segítőkezet nyújt számára. Ha nem a perverz fajtából származna, még zavarba is jönne, de helyette csak kellemesen felnyög a combjának masszírozása közben. *
- Oh jaj! * Kacag fel szeleburdin. A lány kezét megfogja. * - Óvatosan az ilyen mozdulatokkal még a végén félre értem. * Dorombolja a lánynak, és most kap egy igazi perverz kacsintást is. Tekintetével a tájat nézi és gondolkodóba esik. *
- Igazad van, nem szabad megállnunk, de ennél tovább nem mehetek ha normális állatot akarok ejteni.
* Állapítja meg az elf és utána Morw felé fordul. *
- Menjetek tovább néhány kilométert és rakjatok az út mentén egy emelkedőn tüzet. Akkor majd megtalállak titeket. * Az erdő felé indul szép lassan, miközben lábait próbálja ki nyújtogatni. Árnyék fordulna is, de meghallja gazdája szavát. * - Maradj velük. * Mondja a lónak, mintha érthetné egyáltalán, de azután már nem mozdul helyéről a négylábú. * - Vigyétek magatokkal Árnyékot és ha tudtok a tűzön kívül készítsetek hosszú és vaskos ágakat. Nem tudom, hogy mit tudok fogni, de előfordulhat, hogy sikerül egy szarvast.
* Rántja meg a vállát, majd elindul az erdő felé. Csak reménykedni tud benne, hogy sikerül valami nagyobb állatot is elejtenie. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319