Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-17 21:44:47
Üzenet elküldve: 2018-05-17 21:44:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Az események tovább peregnek, madár be, nyílvessző suhan, kard villan, vér freccsen, minden van, ami egy jó színházi drámához vagy komédiához kell.
Sheni lecsap, de nem sikerül kiütni a cuki elf lány kezéből a tőrt, amire a csajszi hókusz-pókuszolni kezd és megjelenik valami. Egy ezüstös szellemalak, karddal a kezében. A hegyesfülű nem tudja, hogy mi az vagy honnan jött, felőle akár az erdei kísértet is lehet, de őt nem ilyennek képzelte el.*
- Ez is egy olyan mocsári banya, mint a másik volt, csak ez nem gömbbel horgászik és még csinos is. *önti szavakba gondolatait, ahogy védekező állást vesz fel a megjelenő ezüstös lénnyel szemben, nem támad, kivárja Lyzi parancsát.
Isq azon van, hogy harc nélkül oldják meg a dolgot, de ahhoz Annunak kellene először eltenni a fegyvert, ha nem ront rájuk, már hazafelé tartanának vagy épp tábort vernek valahol a mocsáron túl. Shen figyel a dokira, nem is akar támadni, de figyelmét a szellemalakra fókuszálja, hogy útját tudja állni, ha valakit meg akarna támadni. Szokatlanul most nem is szólal meg. A holló közben nem tágít, felettük verdes a szárnyával. Seles is békésen rendezné a dolgokat, de ennek egyetlen gátja csak maga a bolond csajszi a tőrrel, meg a fénylő szellemalakjával.
De persze van más is, aki nem tud megülni a seggén és okvetlenkednie kell. Ki más, mint Kormi az. Ráveti magát Annura és a lombzabálónak alkalma sincs megakadályozni, mert a fénylő alakra figyel, így csak a szeme sarkából látja, ahogy a füstös nekiesik a lánynak.*
- Teténylegennyirehülyevagy? *hadarja, ahogy egy pillanatra odakapja tekintetét. Ha a kerubi meg akarná támadni a kormost, akkor az útjába áll, kardjával óvja, pedig nem kellene, a mélységit. Ha tudja.*
- Lyz! *kiált oda a fővadásznak, de az angyali elf erdőkirálykisasszony már cselekszik is.
Nem tudja, mi sül ki belőle, ő a kerubit tartja fel fegyverrel, de más esetben még örülne is a három, sárban dagonyázó kis csinoska látványának, csak most valamiért éppen nincs lehetősége ezen örömködni.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Az események tovább peregnek, madár be, nyílvessző suhan, kard villan, vér freccsen, minden van, ami egy jó színházi drámához vagy komédiához kell.
Sheni lecsap, de nem sikerül kiütni a cuki elf lány kezéből a tőrt, amire a csajszi hókusz-pókuszolni kezd és megjelenik valami. Egy ezüstös szellemalak, karddal a kezében. A hegyesfülű nem tudja, hogy mi az vagy honnan jött, felőle akár az erdei kísértet is lehet, de őt nem ilyennek képzelte el.*
- Ez is egy olyan mocsári banya, mint a másik volt, csak ez nem gömbbel horgászik és még csinos is. *önti szavakba gondolatait, ahogy védekező állást vesz fel a megjelenő ezüstös lénnyel szemben, nem támad, kivárja Lyzi parancsát.
Isq azon van, hogy harc nélkül oldják meg a dolgot, de ahhoz Annunak kellene először eltenni a fegyvert, ha nem ront rájuk, már hazafelé tartanának vagy épp tábort vernek valahol a mocsáron túl. Shen figyel a dokira, nem is akar támadni, de figyelmét a szellemalakra fókuszálja, hogy útját tudja állni, ha valakit meg akarna támadni. Szokatlanul most nem is szólal meg. A holló közben nem tágít, felettük verdes a szárnyával. Seles is békésen rendezné a dolgokat, de ennek egyetlen gátja csak maga a bolond csajszi a tőrrel, meg a fénylő szellemalakjával.
De persze van más is, aki nem tud megülni a seggén és okvetlenkednie kell. Ki más, mint Kormi az. Ráveti magát Annura és a lombzabálónak alkalma sincs megakadályozni, mert a fénylő alakra figyel, így csak a szeme sarkából látja, ahogy a füstös nekiesik a lánynak.*
- Teténylegennyirehülyevagy? *hadarja, ahogy egy pillanatra odakapja tekintetét. Ha a kerubi meg akarná támadni a kormost, akkor az útjába áll, kardjával óvja, pedig nem kellene, a mélységit. Ha tudja.*
- Lyz! *kiált oda a fővadásznak, de az angyali elf erdőkirálykisasszony már cselekszik is.
Nem tudja, mi sül ki belőle, ő a kerubit tartja fel fegyverrel, de más esetben még örülne is a három, sárban dagonyázó kis csinoska látványának, csak most valamiért éppen nincs lehetősége ezen örömködni.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-17 21:40:19
Üzenet elküldve: 2018-05-17 21:40:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
*Üldögél a kölcsönlovacskáján, miközben a mocsári elfek próbálják rendezni a kialakult nézeteltérésüket. Relild közben reménykedik, hogy a ló nem esik össze. Ritkán ült állatokon, ha mégis, az ennél egy kicsit nagyobb volt. Nem nagyon, csak egy kicsit, de az is biztos sokat számít. Vagy nem?*
~Eh, nem lényeg.~
*Közben még nézelődik egy kicsit, hátha talál valami furcsát, de semmi szoktalant nem vesz észre, így a szemei helyett a füleit kezdi el hegyezni.*
- Mi az a venár?
*Bukik ki belőle a kérdés szinte azonnal, amint meghallja, hogy a nő kimondja. Közben bután pislog hozzá, hátha így előbb megkapja a választ.
Mikor megejelnik az a furcsa, kardos szellem valami, még hatalmasabb, kerekebb szemekkel bámul.*
- Az meg mi a szigony?
*Körbe-körbe pislog, hátha valaki megmondja neki ezt is.*
~Ej, de keveset tudok ezekről a mocsáriakról.~
*Közben madár repül, nyíl is repül, nyí megy tovább, madár megy... meg elmegy.*
~Milyen őrült madár repked itt?~
*Ez a gondolat annyira eltereli a figyelmét, hogy már csak akkor eszmél fel, mikor a nevét hallja.*
- Mi? Hol hova? Milyen erdő? De hát itt csak láp van!
*Értetlenül rázza a fejét, és néz körbe, hogy akkor most hova menjen, kivel menjen, és mit csináljon.*
*Üldögél a kölcsönlovacskáján, miközben a mocsári elfek próbálják rendezni a kialakult nézeteltérésüket. Relild közben reménykedik, hogy a ló nem esik össze. Ritkán ült állatokon, ha mégis, az ennél egy kicsit nagyobb volt. Nem nagyon, csak egy kicsit, de az is biztos sokat számít. Vagy nem?*
~Eh, nem lényeg.~
*Közben még nézelődik egy kicsit, hátha talál valami furcsát, de semmi szoktalant nem vesz észre, így a szemei helyett a füleit kezdi el hegyezni.*
- Mi az a venár?
*Bukik ki belőle a kérdés szinte azonnal, amint meghallja, hogy a nő kimondja. Közben bután pislog hozzá, hátha így előbb megkapja a választ.
Mikor megejelnik az a furcsa, kardos szellem valami, még hatalmasabb, kerekebb szemekkel bámul.*
- Az meg mi a szigony?
*Körbe-körbe pislog, hátha valaki megmondja neki ezt is.*
~Ej, de keveset tudok ezekről a mocsáriakról.~
*Közben madár repül, nyíl is repül, nyí megy tovább, madár megy... meg elmegy.*
~Milyen őrült madár repked itt?~
*Ez a gondolat annyira eltereli a figyelmét, hogy már csak akkor eszmél fel, mikor a nevét hallja.*
- Mi? Hol hova? Milyen erdő? De hát itt csak láp van!
*Értetlenül rázza a fejét, és néz körbe, hogy akkor most hova menjen, kivel menjen, és mit csináljon.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-17 14:33:45
Üzenet elküldve: 2018-05-17 14:33:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Igen, valami biztosan lelte *suttog vissza Shennek, s már valójában szánja Annulient. Örül, hogy a kis izgága Isq ennyire megőrizte türelmét. Külön hálás, hogy nem hagyta otthon, és napolta a gyűjtögetést, a felderítés miatt, mert akkor minden másképp alakul. Még így is lehet…
Mivel Shen a madár fenyegetése ellenére is megpróbálja lefegyverezni a lányt, de az akció nem sikerül, csak megsebzi, emellett Seles nyílvesszője sem találja a madarat, hanem szintén Annut éri, aki vérét hullajtja másodízben is.
Ez az, amit szeretett volna elkerülni. Főleg, mert így aztán már biztosan kapnak valamit a nyakukba, a hollón kívül is. Félelme beigazolódni látszik, amikor a lány suttogni kezd, s feldereng a kerubi. Lyz nem tudja, mi ez, hogy támadni fog, vagy csak áll majd egy helyben a derengés, de nem is szeretné kipróbálni.
Isqeha és Seles is, mindennek ellenére is kéri őket, hogy tegyék el a fegyvert, s ezzel Lyz is egyetértene, ha nem érezné veszélyben magát. *
- Annu, figyelj rám! Leteszem a fegyvert, ha te is.*kezdi határozottan, hogy Isqeha után, magára vonja a lány figyelmét, eltartva magától az íjat, hogy lássa Annu a szándékot.* Kapsz inni, enni, ellátjuk a sebeidet, de csa… *nem tudja befejezni, hogy a feltételt is ismertesse, mert Xotara nem törődve a derengő harcossal, Annulienre veti magát.
Lyz szíve szerint Xot után indulna, de a holló még ott kering, ezért támadástól tartva megfeszíti íját, hogy ha támadna a madár, azonnal lőhessen. Ezzel egy időben kiáltja el magát:*
- Xotara! Ne! *Látta már Xotarát a védfalról orkra ugrani, nem kétséges, hogy Annu egyedül nem bír majd vele, csak az a derengés ne lenne…*
- Szedjétek le róla!* Kiált újra a többieknek, miközben figyelmét a madáron tartja, ahogy a mocsári birkózókhoz siet, de a dagonyának, hamar vége van. Xotara a következő pillanatban a lába elé löki Annu tőrét, s immár talán visszaállhat a világ rendje végre. Lyz felpillant a madárra még, aztán ő is leengedi a fegyvert.*
- Annulien, jól vagy? ~Bár, ha ideadod a tőrt időben, még ennyi bajod sem lenne…~
- Figyelj rám *folytatja, amint Annu rá figyel, s figyelmen kívül hagyja Xotara sürgetését.*
- Jó kezekben vagy, Isqeha gondjaiba vesz, vele biztosan szót értesz majd. Ellátja a sebeidet. Rendben? *Isqehára pillant.* Tábort verünk éjjelre, kapsz enni, inni. Elfogadod Annu?*ahogy a lány válaszol, Isqehához fordul.*
- Isq, légy szíves. Nekünk még feladataink vannak, de ti induljatok, amint Annu is útra kész. *dönti el. A következő pillanatban Selesre és Relildre pillant, úgy folytatja.*
- Seles, Relild, maradjatok velük, mihamarabb induljatok el tábort verni. Az első erdőnél láttam egy romos tanyát a legutóbb. Egy éjjelre megteszi. A fák közt van, de nem túl mélyen, hamar megtaláljátok, és majd mi is titeket.
*Xotara jobban tájékozódik a sötétben, ezzel nem lesz gondjuk, még ha rájuk is sötétedik, akkor sem.*
- Xot, Shen, mi megnézzük, amit kell. Induljunk.
*S fordul a romok felé, s reménykedik, hogy ne húzzon elő a boszorkány valami varázslatot a kalapból, míg a többiek segíteni akarnak rajta.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Igen, valami biztosan lelte *suttog vissza Shennek, s már valójában szánja Annulient. Örül, hogy a kis izgága Isq ennyire megőrizte türelmét. Külön hálás, hogy nem hagyta otthon, és napolta a gyűjtögetést, a felderítés miatt, mert akkor minden másképp alakul. Még így is lehet…
Mivel Shen a madár fenyegetése ellenére is megpróbálja lefegyverezni a lányt, de az akció nem sikerül, csak megsebzi, emellett Seles nyílvesszője sem találja a madarat, hanem szintén Annut éri, aki vérét hullajtja másodízben is.
Ez az, amit szeretett volna elkerülni. Főleg, mert így aztán már biztosan kapnak valamit a nyakukba, a hollón kívül is. Félelme beigazolódni látszik, amikor a lány suttogni kezd, s feldereng a kerubi. Lyz nem tudja, mi ez, hogy támadni fog, vagy csak áll majd egy helyben a derengés, de nem is szeretné kipróbálni.
Isqeha és Seles is, mindennek ellenére is kéri őket, hogy tegyék el a fegyvert, s ezzel Lyz is egyetértene, ha nem érezné veszélyben magát. *
- Annu, figyelj rám! Leteszem a fegyvert, ha te is.*kezdi határozottan, hogy Isqeha után, magára vonja a lány figyelmét, eltartva magától az íjat, hogy lássa Annu a szándékot.* Kapsz inni, enni, ellátjuk a sebeidet, de csa… *nem tudja befejezni, hogy a feltételt is ismertesse, mert Xotara nem törődve a derengő harcossal, Annulienre veti magát.
Lyz szíve szerint Xot után indulna, de a holló még ott kering, ezért támadástól tartva megfeszíti íját, hogy ha támadna a madár, azonnal lőhessen. Ezzel egy időben kiáltja el magát:*
- Xotara! Ne! *Látta már Xotarát a védfalról orkra ugrani, nem kétséges, hogy Annu egyedül nem bír majd vele, csak az a derengés ne lenne…*
- Szedjétek le róla!* Kiált újra a többieknek, miközben figyelmét a madáron tartja, ahogy a mocsári birkózókhoz siet, de a dagonyának, hamar vége van. Xotara a következő pillanatban a lába elé löki Annu tőrét, s immár talán visszaállhat a világ rendje végre. Lyz felpillant a madárra még, aztán ő is leengedi a fegyvert.*
- Annulien, jól vagy? ~Bár, ha ideadod a tőrt időben, még ennyi bajod sem lenne…~
- Figyelj rám *folytatja, amint Annu rá figyel, s figyelmen kívül hagyja Xotara sürgetését.*
- Jó kezekben vagy, Isqeha gondjaiba vesz, vele biztosan szót értesz majd. Ellátja a sebeidet. Rendben? *Isqehára pillant.* Tábort verünk éjjelre, kapsz enni, inni. Elfogadod Annu?*ahogy a lány válaszol, Isqehához fordul.*
- Isq, légy szíves. Nekünk még feladataink vannak, de ti induljatok, amint Annu is útra kész. *dönti el. A következő pillanatban Selesre és Relildre pillant, úgy folytatja.*
- Seles, Relild, maradjatok velük, mihamarabb induljatok el tábort verni. Az első erdőnél láttam egy romos tanyát a legutóbb. Egy éjjelre megteszi. A fák közt van, de nem túl mélyen, hamar megtaláljátok, és majd mi is titeket.
*Xotara jobban tájékozódik a sötétben, ezzel nem lesz gondjuk, még ha rájuk is sötétedik, akkor sem.*
- Xot, Shen, mi megnézzük, amit kell. Induljunk.
*S fordul a romok felé, s reménykedik, hogy ne húzzon elő a boszorkány valami varázslatot a kalapból, míg a többiek segíteni akarnak rajta.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:21:46
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Az óriáslány mostani előadása kicsit sok neki a jóból. A mai nap igencsak hosszúra nyúlt már és jócskán elfáradt. Ez a fene nagy várakozás és tétlenség a fogadóban nem az ő terepe. Bár ott és akkor nem tudott sokat tenni, csak feltöltöttek minden vödröt, ibriket és edényt vízzel, tűzoltás végett. Szerencsére nem volt rájuk szükség és le is tudtak lépni gond nélkül. Egy jó forró fürdőre vágyakozik, más egyebek mellett, valamint egy kiadósabb alvásra. Vagy rövid alvásra, csak kényelmesebb helyen. Így mikor jókora töprengés után az óriáslány nem tud semmi jót kiötölni, Umon dönti el, mi is legyen. Hármasban mennek tovább, Lesha pedig visszafordul és megkeresi a másik leányzót és utánuk jönnek, valahogy. Sheldat újra felül a háta mögé, mert így ketten még mindig tudják tartani annyira a tempót, hogy ne maradjanak le nagyon Umon mögött. Ő pedig egészen jó lovas és figyel a mutatott helyekre, mert hát kettőjük súlyával igencsak könnyedén el tudná őket nyelni az ingovány. Ezeket a pontokat megpróbálja megjegyezni, valamit lovával próbálja felméri, hogy egy-egy rossz pont miért is olyan rossz? Érzékelve a változásokat igyekszik kiismerni magát az idegen területen. Ki tudja, mikor veszi hasznát ennek? *
- Tartjuk a tempódat Umon, ne félts minket!
* Kiáltja vissza, s valóban, nem sokban maradnak el mögötte. *
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Az óriáslány mostani előadása kicsit sok neki a jóból. A mai nap igencsak hosszúra nyúlt már és jócskán elfáradt. Ez a fene nagy várakozás és tétlenség a fogadóban nem az ő terepe. Bár ott és akkor nem tudott sokat tenni, csak feltöltöttek minden vödröt, ibriket és edényt vízzel, tűzoltás végett. Szerencsére nem volt rájuk szükség és le is tudtak lépni gond nélkül. Egy jó forró fürdőre vágyakozik, más egyebek mellett, valamint egy kiadósabb alvásra. Vagy rövid alvásra, csak kényelmesebb helyen. Így mikor jókora töprengés után az óriáslány nem tud semmi jót kiötölni, Umon dönti el, mi is legyen. Hármasban mennek tovább, Lesha pedig visszafordul és megkeresi a másik leányzót és utánuk jönnek, valahogy. Sheldat újra felül a háta mögé, mert így ketten még mindig tudják tartani annyira a tempót, hogy ne maradjanak le nagyon Umon mögött. Ő pedig egészen jó lovas és figyel a mutatott helyekre, mert hát kettőjük súlyával igencsak könnyedén el tudná őket nyelni az ingovány. Ezeket a pontokat megpróbálja megjegyezni, valamit lovával próbálja felméri, hogy egy-egy rossz pont miért is olyan rossz? Érzékelve a változásokat igyekszik kiismerni magát az idegen területen. Ki tudja, mikor veszi hasznát ennek? *
- Tartjuk a tempódat Umon, ne félts minket!
* Kiáltja vissza, s valóban, nem sokban maradnak el mögötte. *
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:25:51
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:25:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
*Az ingoványba érve aztán a haladás igazán lassúvá válik, mintha tényleg iszapba ragadt volna, pedig csak a sötétben sokkal nehezebb száraz területeket keresni az átjutáshoz. Éjvihar, ha lehet, még jobban kellemetlenkedik, így a csuhásnak szinte folyamatosan kell beszélnie hozzá népük dallamos nyelvén, ha nem szeretné, hogy baj történjen.
Ezáltal a haladás igazán vontatottá válik, hol a telivérre, hol a vizenyős talajra, hol mindkettőre kell figyelni, ami egy ilyen tapasztalt vándor képességeit is próbára teszik. Egy alkalommal bokáig merül egy alattomos víznyelőben, csak Éjvihar segítségével tud kiszabadulni.
Aztán rájön, hogy a rohanással csak kockáztat, ezért inkább a lassabb, de biztosabb haladást helyezi előtértbe.
A helyzet amúgy kísértetiesen hasonlít arra az alkalomra, amikor először találkoztak a csuhás és Aenae. Bár egy-két részlet nem egyezik, de akkor is egy tapasztalatlan elkóborolt lány után indultak Darenn-nel. Akkor megtalálta Aenae-t, reméli, hogy most is így lesz.
Halkan duruzsol Éjviharnak, miközben méterről-méterre küzdi magát előre a higanyszerűen fénylő mocsárszemek tagolta száraz részeken. Ha nem volna ennyire feszült, még tetszene is neki a látvány.*
*Az ingoványba érve aztán a haladás igazán lassúvá válik, mintha tényleg iszapba ragadt volna, pedig csak a sötétben sokkal nehezebb száraz területeket keresni az átjutáshoz. Éjvihar, ha lehet, még jobban kellemetlenkedik, így a csuhásnak szinte folyamatosan kell beszélnie hozzá népük dallamos nyelvén, ha nem szeretné, hogy baj történjen.
Ezáltal a haladás igazán vontatottá válik, hol a telivérre, hol a vizenyős talajra, hol mindkettőre kell figyelni, ami egy ilyen tapasztalt vándor képességeit is próbára teszik. Egy alkalommal bokáig merül egy alattomos víznyelőben, csak Éjvihar segítségével tud kiszabadulni.
Aztán rájön, hogy a rohanással csak kockáztat, ezért inkább a lassabb, de biztosabb haladást helyezi előtértbe.
A helyzet amúgy kísértetiesen hasonlít arra az alkalomra, amikor először találkoztak a csuhás és Aenae. Bár egy-két részlet nem egyezik, de akkor is egy tapasztalatlan elkóborolt lány után indultak Darenn-nel. Akkor megtalálta Aenae-t, reméli, hogy most is így lesz.
Halkan duruzsol Éjviharnak, miközben méterről-méterre küzdi magát előre a higanyszerűen fénylő mocsárszemek tagolta száraz részeken. Ha nem volna ennyire feszült, még tetszene is neki a látvány.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-14 23:04:44
Üzenet elküldve: 2018-05-14 23:04:44
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Isqeha megússza sérülés nélkül a madár támadását.*
- Helyes! Rohadt tollas dög rápacsáltál!
*Seles nyílvesszője viszont nem ért célt, de Xot úgy véli jobb is így. Van egy erős sandája, érzi a zsigereiben, hogy jobb, ha a Hollót nem sebzik meg. Látja a nyílvessző elsuhan a fekete tollak mellett, és ahogy Annut sérti meg, majd ahogy az elf lány combjából vér serken.*
~ Fúh, mellé… nocsak még se… ~
*A látványra Xotara heges szája beteges vigyorra húzódik. Majd leginkább Selesnek címezve, de Annunak is szánva, hátra fordulás nélkül szól.*
- Szép lövés! Csak legközelebb ne a madárra célozzál!
*A sötételf lány pattanásig feszült idegekkel tartja méregzöld szemeit Annun, de fél szemmel a szurok madarat is figyeli. Xotara megfékezte indulatait és átengedte a helyzet kezelését a többieknek, de ettől még minden porcikája ugrásra készen várja a legkisebb okot is, hogy a platina cicusra vethesse magát. Sőt, szinte áhítja, hogy csináljon valamit, ami miatt nekimehet. Xot tudja az elf lányról, hogy nem veszélytelen, mert valamiféle mágus, hiszen hallotta a nagycsarnokban, amikor a lány Bajdival beszélt és valami varázslatot akart bocsátani a Vadvéd irbiszére.*
~ Csak az a madár ne lenne… biztos nem rég újította be ez a szőke boszorkány… tuti valami szektás spiné lett belőle… fekete macska helyett, mutatósabb is egy fekete holló. ~
*Töpreng magában, miközben Lyz és Isq szóban próbálnak hatni a mágus lányra. Shen meg, mint valami jó őrkutya, aki várja Lyz torokfeltépő parancsát, igyekszik sakkban tartani és lefegyverezni Annut. Az elf lány nem ejti el a tőrt, sőt szemei dühösen villannak meg, miközben valamit mormolni is kezd. A mágus lány nyelve gyorsan pörög, hamar a rövid varázsstrófa végére ér, mire a semmiből szinte azonnal feltűnik valamiféle szellemalak. Xotarának fogalma sincs, hogyan lehet megkülönböztetni a megidézett baltás-gyilkos szellemeket a patrónus szellemektől. Ilyen szempontból tényleg csak egy sötét sötételf. Xot csak azt látja, hogy annak a csuda szellem izének egy bazi nagy kard van a kezében, és támadóközelségben van, tehát könnyűszerrel árthat Isqehának és Aranyhajnak is. Xot számára egyszerű és logikus, hogy a megidézőt kell kiiktatni, és úgy véli akkor talán a Holló és a szellemalak is eltűnik.*
~ Átkozott boszorkány! Rám akart támadni, és még a szép szóra se hallgat, most meg nekiáll átkozódni?! Lehet a hollót is ő idézte meg. ~
*Xotara idegei elpattannak, mint egy íj húrja. Méregzöld szemei megvillannak. A következők pillanatok alatt zajlanak le csupán.
Hallja Isqeha kiáltását: „Kérlek! Tegyétek el a fegyvereket! ”. Xot fejében már rögvest érkezik is a válasz az elkövetkező tettének önigazolására.*
~ De hát én nem is rántottam fegyvert… nem… most én jövök. Nektek nem jött össze. Eleget vártam. Lesz, ami lesz. Platina cicus úgyis engem akart, hát most megkapja, amit akart. ~
*A mélységi lány izmai megfeszülnek, majd ellazulnak, ahogy elrugaszkodik. Csizmái cuppanva szakadnak ki a mocsárból.
Hallja Seles ideges szavait is, mire tovább cikáznak a gondolatok a fejében.*
~ Jól van. Ne károgjatok már! Akkor nem bántom… csak egy kicsit… csak az a madár ne lenne… kéne valami mágikus madárijesztő. ~
*Gondolatára, maga sem érti miért, de Umon csuklyás gazos és sáros képe ugrik be, ahogy egy éjszaka az őrtoronynál állt, miután arcával illette a földet.*
~ Miért jut még ilyen lehetetlen helyzetben is az eszembe? ~
*Xot ugrás közben elvigyorodik, de a beteges színezet nélkül. A sötételf lány Annura veti magát, de már nem akarja bántani az elf lányt, csupán a földre akarja levinni. Jelen esetben a kulimászos talajra, ahol valószínűleg mindketten fülhegyig sárosak lesznek. Majd megpróbálja kicsavarni a mágus lány kezéből a tőrt. Ha sikerül megtennie, akkor látványosan felvágja bal tenyerét Annu pengéjével, majd Lyz lábai elé veti az elkobzott fegyvert.*
- Tessék! Ezt akartad? Hát itt a mocskos kormos vérem! *Mutatja vérző tenyerét az elf lánynak.*
- Nézd! Ugyan olyan vörös, mint a Te véred. *Pillant jelentőségteljesen, Annu megsebzett combjára.*
- Most pedig hogy már mindkettőnk vére hullott. Ezt a két megidézett csuda szellem izét is oszlasd szét… _kérlek_… a hideg ráz ki tőlük! És húzzunk már el innen a vérbe!
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Isqeha megússza sérülés nélkül a madár támadását.*
- Helyes! Rohadt tollas dög rápacsáltál!
*Seles nyílvesszője viszont nem ért célt, de Xot úgy véli jobb is így. Van egy erős sandája, érzi a zsigereiben, hogy jobb, ha a Hollót nem sebzik meg. Látja a nyílvessző elsuhan a fekete tollak mellett, és ahogy Annut sérti meg, majd ahogy az elf lány combjából vér serken.*
~ Fúh, mellé… nocsak még se… ~
*A látványra Xotara heges szája beteges vigyorra húzódik. Majd leginkább Selesnek címezve, de Annunak is szánva, hátra fordulás nélkül szól.*
- Szép lövés! Csak legközelebb ne a madárra célozzál!
*A sötételf lány pattanásig feszült idegekkel tartja méregzöld szemeit Annun, de fél szemmel a szurok madarat is figyeli. Xotara megfékezte indulatait és átengedte a helyzet kezelését a többieknek, de ettől még minden porcikája ugrásra készen várja a legkisebb okot is, hogy a platina cicusra vethesse magát. Sőt, szinte áhítja, hogy csináljon valamit, ami miatt nekimehet. Xot tudja az elf lányról, hogy nem veszélytelen, mert valamiféle mágus, hiszen hallotta a nagycsarnokban, amikor a lány Bajdival beszélt és valami varázslatot akart bocsátani a Vadvéd irbiszére.*
~ Csak az a madár ne lenne… biztos nem rég újította be ez a szőke boszorkány… tuti valami szektás spiné lett belőle… fekete macska helyett, mutatósabb is egy fekete holló. ~
*Töpreng magában, miközben Lyz és Isq szóban próbálnak hatni a mágus lányra. Shen meg, mint valami jó őrkutya, aki várja Lyz torokfeltépő parancsát, igyekszik sakkban tartani és lefegyverezni Annut. Az elf lány nem ejti el a tőrt, sőt szemei dühösen villannak meg, miközben valamit mormolni is kezd. A mágus lány nyelve gyorsan pörög, hamar a rövid varázsstrófa végére ér, mire a semmiből szinte azonnal feltűnik valamiféle szellemalak. Xotarának fogalma sincs, hogyan lehet megkülönböztetni a megidézett baltás-gyilkos szellemeket a patrónus szellemektől. Ilyen szempontból tényleg csak egy sötét sötételf. Xot csak azt látja, hogy annak a csuda szellem izének egy bazi nagy kard van a kezében, és támadóközelségben van, tehát könnyűszerrel árthat Isqehának és Aranyhajnak is. Xot számára egyszerű és logikus, hogy a megidézőt kell kiiktatni, és úgy véli akkor talán a Holló és a szellemalak is eltűnik.*
~ Átkozott boszorkány! Rám akart támadni, és még a szép szóra se hallgat, most meg nekiáll átkozódni?! Lehet a hollót is ő idézte meg. ~
*Xotara idegei elpattannak, mint egy íj húrja. Méregzöld szemei megvillannak. A következők pillanatok alatt zajlanak le csupán.
Hallja Isqeha kiáltását: „Kérlek! Tegyétek el a fegyvereket! ”. Xot fejében már rögvest érkezik is a válasz az elkövetkező tettének önigazolására.*
~ De hát én nem is rántottam fegyvert… nem… most én jövök. Nektek nem jött össze. Eleget vártam. Lesz, ami lesz. Platina cicus úgyis engem akart, hát most megkapja, amit akart. ~
*A mélységi lány izmai megfeszülnek, majd ellazulnak, ahogy elrugaszkodik. Csizmái cuppanva szakadnak ki a mocsárból.
Hallja Seles ideges szavait is, mire tovább cikáznak a gondolatok a fejében.*
~ Jól van. Ne károgjatok már! Akkor nem bántom… csak egy kicsit… csak az a madár ne lenne… kéne valami mágikus madárijesztő. ~
*Gondolatára, maga sem érti miért, de Umon csuklyás gazos és sáros képe ugrik be, ahogy egy éjszaka az őrtoronynál állt, miután arcával illette a földet.*
~ Miért jut még ilyen lehetetlen helyzetben is az eszembe? ~
*Xot ugrás közben elvigyorodik, de a beteges színezet nélkül. A sötételf lány Annura veti magát, de már nem akarja bántani az elf lányt, csupán a földre akarja levinni. Jelen esetben a kulimászos talajra, ahol valószínűleg mindketten fülhegyig sárosak lesznek. Majd megpróbálja kicsavarni a mágus lány kezéből a tőrt. Ha sikerül megtennie, akkor látványosan felvágja bal tenyerét Annu pengéjével, majd Lyz lábai elé veti az elkobzott fegyvert.*
- Tessék! Ezt akartad? Hát itt a mocskos kormos vérem! *Mutatja vérző tenyerét az elf lánynak.*
- Nézd! Ugyan olyan vörös, mint a Te véred. *Pillant jelentőségteljesen, Annu megsebzett combjára.*
- Most pedig hogy már mindkettőnk vére hullott. Ezt a két megidézett csuda szellem izét is oszlasd szét… _kérlek_… a hideg ráz ki tőlük! És húzzunk már el innen a vérbe!
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-14 17:15:32
Üzenet elküldve: 2018-05-14 17:15:32
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Seles szemével követi a kiröppenő nyílvesszőt, és ijedtében felkiált, látván, hogy az megsebzi Annulien lábát. Hiába fenyegette Xotot az elf, attól még Selesnek bántani nem állt szándékában, legfeljebb, ha bármelyikük életét veszélyeztette volna. Egyedül az nyugtatja meg, hogy a lövedék csak súrolta, nem találta el támadójukat. Úgy tűnik azonban, hogy a hollóra sem volt különösebb hatással, de ezt a problémát Xot hamarabb megoldja, amikor visszarántja Isqet, aki még a kezét is visszahúzza az állat elől.
A baj akkor következik, mikor Shen (is) megsérti Annut, és Seles agyáig ekkor jut el, hogy milyen hókuszpókuszról meg motyogásról beszélt Lyz az előbb, bár akkor még alig jutott el a tudatáig a dolog.*
~ Tud varázsolni! ~ *Állapítja meg egyszerre ámulva és ijedten. Annu szavainak hatására egy ezüst színű, kardos szellem jelenik meg előttük. Ritkán volt dolga életében mágiával, érthető tehát, hogy nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a jelenséggel. Még szerencse, hogy Isqeha hamarabb észbe kap, és figyelmezteti őket. Olyan határozott, mint amilyennek még nem hallotta őt Seles soha, így ösztönösen úgy tesz, ahogy a herbalista kéri, és nem helyez új nyílvesszőt az íjára, leereszti a fegyvert maga mellé.*
- Tegyetek úgy, ahogy Isqeha mondta! *Kiáltja oda a többieknek, de szíve a torkában dobog, mikor a fiú ezek után még képes megközelíteni újra azt a nőt, és vízzel kínálni. Seles körülnéz, kényelmetlenül érzi magát, a lova is idegesen lépked alatta. Azon van, hogy minden veszélyforrást, amiből ezen a büdös lápon aztán rengeteg van, figyelembe vegyen. Figyelmesen végighordozza a tekintetét a karavánpihenő maradványain, pillantása átsiklik az odébb várakozó Relilden, hátha észrevesz valami furcsát, majd megkeresi a hollót megint.* Vigyázzatok a madárral, itt van egészen közel felettünk! *Mondja felfelé mutatva, de ha egyszer Isqeha azt mondta, hogy tegye le a fegyvert, neki aztán eszébe sincs lövöldözni a hollóra.*
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Seles szemével követi a kiröppenő nyílvesszőt, és ijedtében felkiált, látván, hogy az megsebzi Annulien lábát. Hiába fenyegette Xotot az elf, attól még Selesnek bántani nem állt szándékában, legfeljebb, ha bármelyikük életét veszélyeztette volna. Egyedül az nyugtatja meg, hogy a lövedék csak súrolta, nem találta el támadójukat. Úgy tűnik azonban, hogy a hollóra sem volt különösebb hatással, de ezt a problémát Xot hamarabb megoldja, amikor visszarántja Isqet, aki még a kezét is visszahúzza az állat elől.
A baj akkor következik, mikor Shen (is) megsérti Annut, és Seles agyáig ekkor jut el, hogy milyen hókuszpókuszról meg motyogásról beszélt Lyz az előbb, bár akkor még alig jutott el a tudatáig a dolog.*
~ Tud varázsolni! ~ *Állapítja meg egyszerre ámulva és ijedten. Annu szavainak hatására egy ezüst színű, kardos szellem jelenik meg előttük. Ritkán volt dolga életében mágiával, érthető tehát, hogy nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a jelenséggel. Még szerencse, hogy Isqeha hamarabb észbe kap, és figyelmezteti őket. Olyan határozott, mint amilyennek még nem hallotta őt Seles soha, így ösztönösen úgy tesz, ahogy a herbalista kéri, és nem helyez új nyílvesszőt az íjára, leereszti a fegyvert maga mellé.*
- Tegyetek úgy, ahogy Isqeha mondta! *Kiáltja oda a többieknek, de szíve a torkában dobog, mikor a fiú ezek után még képes megközelíteni újra azt a nőt, és vízzel kínálni. Seles körülnéz, kényelmetlenül érzi magát, a lova is idegesen lépked alatta. Azon van, hogy minden veszélyforrást, amiből ezen a büdös lápon aztán rengeteg van, figyelembe vegyen. Figyelmesen végighordozza a tekintetét a karavánpihenő maradványain, pillantása átsiklik az odébb várakozó Relilden, hátha észrevesz valami furcsát, majd megkeresi a hollót megint.* Vigyázzatok a madárral, itt van egészen közel felettünk! *Mondja felfelé mutatva, de ha egyszer Isqeha azt mondta, hogy tegye le a fegyvert, neki aztán eszébe sincs lövöldözni a hollóra.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-14 15:01:34
Üzenet elküldve: 2018-05-14 15:01:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kiruccanás//
*A holló támadása nem volt igazán váratlan, szerencsére mindenkinek sikerül időben reagálnia, így karmai már csak a levegőt markolhatják. Elsuhan Isqeha keze mellett, de mielőtt földet érne, újabb szárnycsapásokkal ismét a magasba emelkedik. Jóval közelebb van, mint eddig, alig öt méterrel a csapat felett köröz, sötét, vészjósló tekintete a vénárokat pásztázza. Seles nyílvesszője későn érkezik, de vigasztalhatja a tudat, hogyha gyorsabban reagál sem ér célt. A vessző felszántja a hirtelenszőke lány jobb combját, mielőtt a földbe csapódna. A madár reszelős hangon károg felettük, ám egyelőre nem indít újabb támadást.*
*A holló támadása nem volt igazán váratlan, szerencsére mindenkinek sikerül időben reagálnia, így karmai már csak a levegőt markolhatják. Elsuhan Isqeha keze mellett, de mielőtt földet érne, újabb szárnycsapásokkal ismét a magasba emelkedik. Jóval közelebb van, mint eddig, alig öt méterrel a csapat felett köröz, sötét, vészjósló tekintete a vénárokat pásztázza. Seles nyílvesszője későn érkezik, de vigasztalhatja a tudat, hogyha gyorsabban reagál sem ér célt. A vessző felszántja a hirtelenszőke lány jobb combját, mielőtt a földbe csapódna. A madár reszelős hangon károg felettük, ám egyelőre nem indít újabb támadást.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:46:27
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:46:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
*Remélvén, hogy a két főre csökkent csapat követi őt, az ingoványig gyors iramot diktál, s mikor a bűzölgő, lápos, zsombékos területet elérik, az ösvényeken keresztül is a lehető leggyorsabban kíván haladni. A láp óriási területen fekszik, nem gondolja hát, hogy társai talán nem is olyan messze tőlük fedezik fel a környéket. Gondolkodni azonban nincs ideje, már erősen honvágya van, bár talán szívében tátongó űrt kívánja betölteni, amit Xotara a sötételf hiánya okoz. Néha-néha hátratekint, hogy két társa megfelelő távolságban követi e. kezével jelzi nekik a kényes pontokat, mit Kócossal kitapasztal. ~ Xotara. Merre járhatsz most? ~ Gondolja mosolyogva. ~ Talán épp az őrtoronyban várod, hogy felbukkanjak. ~ Elmélkedik tovább, majd rögtön az ellenkezőjét is gondolja. ~ Vagy azon gondolkodsz miképp vágj a fejemhez sértéseket, irántam érzett gyűlöletedben. ~ A gondolat ismét vágtára sarkallja, így Kócos fülébe suttog, kit egészen megszokott már.*
- Vágtass, paripám, vágtass! *Mondja, de azért hozzáfűzi.* Persze csak óvatosan, s még erősebben kapaszkodik a lovon, nehogy lepottyanjon.*
- Hamarosan Erdőmélyébe érünk! *Szól oda a többieknek.* Ott majd mindnyájan megpihenhetünk, megfürödhetünk. Tartsatok ki! *Mondja határozottan, már neki is jól esne egy fürdés.* ~ Hátha Xotara is ott lesz. Pont, mint kezdetekkor. ~ Mosolyodik el halványan, miközben elérik az erdő határát.*
//Umon, Kalynma, Sheldat//
*Remélvén, hogy a két főre csökkent csapat követi őt, az ingoványig gyors iramot diktál, s mikor a bűzölgő, lápos, zsombékos területet elérik, az ösvényeken keresztül is a lehető leggyorsabban kíván haladni. A láp óriási területen fekszik, nem gondolja hát, hogy társai talán nem is olyan messze tőlük fedezik fel a környéket. Gondolkodni azonban nincs ideje, már erősen honvágya van, bár talán szívében tátongó űrt kívánja betölteni, amit Xotara a sötételf hiánya okoz. Néha-néha hátratekint, hogy két társa megfelelő távolságban követi e. kezével jelzi nekik a kényes pontokat, mit Kócossal kitapasztal. ~ Xotara. Merre járhatsz most? ~ Gondolja mosolyogva. ~ Talán épp az őrtoronyban várod, hogy felbukkanjak. ~ Elmélkedik tovább, majd rögtön az ellenkezőjét is gondolja. ~ Vagy azon gondolkodsz miképp vágj a fejemhez sértéseket, irántam érzett gyűlöletedben. ~ A gondolat ismét vágtára sarkallja, így Kócos fülébe suttog, kit egészen megszokott már.*
- Vágtass, paripám, vágtass! *Mondja, de azért hozzáfűzi.* Persze csak óvatosan, s még erősebben kapaszkodik a lovon, nehogy lepottyanjon.*
- Hamarosan Erdőmélyébe érünk! *Szól oda a többieknek.* Ott majd mindnyájan megpihenhetünk, megfürödhetünk. Tartsatok ki! *Mondja határozottan, már neki is jól esne egy fürdés.* ~ Hátha Xotara is ott lesz. Pont, mint kezdetekkor. ~ Mosolyodik el halványan, miközben elérik az erdő határát.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:54:59
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*A félvér látja a bizalmatlanságot a fiatal, és más körülmények között olyan finom vonású elf lányon. De érzékeli azt is, ahogy a bizalmatlan, gyanakvó tekintet lassan, lassan enyhül, és a szinte eszelősen lobogó láng, ami most eltorzítja a megejtő vonásokat, kezdi elveszíteni a gyűlöletből táplálkozó erőt. Csodálkozás és döbbenet néz rá a világoskék, majdnem szürke szemekből, a lélek kútmélyéről.
Szerencsére Lyz rábólint a próbálkozására.
Isq valahogy tudja, hogy ezen a helyen, itt és most semmiképp nem szabad erőszakhoz folyamodni. Nemcsak a gyógyító beszél belőle. Az indulás óta valahogy jobban érti és látja a környezetét, és a körülötte lévők motivációját. Mintha sokkal több bölcsesség és élettapasztalat lenne a háta mögött, mint egyébként.
~Talán a medál teszi.
Ez az ingovány veszélyes. Nem csak egy egyszerű mocsárvidék! A romokat sem véletlen próbálja mindenki elkerülni!
Pyctának jó oka kellett legyen, hogy kiküldött minket! Lyz pedig elmondta indulás előtt: semmi akció! Mert könnyen meglehet, hogy valamilyen entitásba vagy varázslatba botlunk!~
Xotara is leáll, hála az Erdő Szellemének, kurtán bólintva, és nem kezd eszelős párviadalba a víztől és még ki tudja mitől félőrült Annuliennel.
A félvér, ha a vizet nem is fogadja el Annu, már majdnem választ kap arra, hogy vajon mi is az, ami belehajszolta a máguslányt ebbe a mélyről jövő, olthatatlannak tűnő, elkeseredett gyűlöletbe.
De a tőrért nyúló mozdulata válasz nélkül marad. Annu felcsattan, úgy fröcsögi magából a fájdalmat, ami eszi-rágja, torzítja a lelkét.
De a mozdulat mégsem marad teljesen válasz nélkül. Isq csak az utolsó pillanatban realizálja a felülről érkező-zuhanó veszedelmet, annyira figyel Annu tekintetére, és a tőrt tartó kezére.
Visszarántja a sajátját, de ha nem tenné, akkor is hátrarántja valami ~Xot az~ döbben rá egy pillanatnyi fáziskéséssel.
Shen odasuhint a tőrt el nem engedő kéz felé, a Seles kilőtte nyílvessző pedig már olyannyira sokadik történés, hogy Isqehában nem is tudatosul a dolog. Ő még mindig Annulienre figyel, aki a kezét ért vágásra összerezzen, majd gyűlölettel teli pillantással mormolni kezd. ~Csak ezt ne!~ fohászkodik az Erdő Szelleméhez a félvér, de aztán meglátja az ezüstös fényben ragyogó, előttük alakot öltő védőszellemet, és kissé megnyugszik.*
- Kérlek! Ha jót akartok magatoknak! *néz körül, mindenkit sorra véve: Annulient, Selest, Shen'erielt, Xotarát, Lyzt, még Relildet is, aki csak elveszetten néz a történésekre a lova hátán.*
- Tegyétek el a fegyvereket!!
- Annu! Elfogadod a vizet?
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*A félvér látja a bizalmatlanságot a fiatal, és más körülmények között olyan finom vonású elf lányon. De érzékeli azt is, ahogy a bizalmatlan, gyanakvó tekintet lassan, lassan enyhül, és a szinte eszelősen lobogó láng, ami most eltorzítja a megejtő vonásokat, kezdi elveszíteni a gyűlöletből táplálkozó erőt. Csodálkozás és döbbenet néz rá a világoskék, majdnem szürke szemekből, a lélek kútmélyéről.
Szerencsére Lyz rábólint a próbálkozására.
Isq valahogy tudja, hogy ezen a helyen, itt és most semmiképp nem szabad erőszakhoz folyamodni. Nemcsak a gyógyító beszél belőle. Az indulás óta valahogy jobban érti és látja a környezetét, és a körülötte lévők motivációját. Mintha sokkal több bölcsesség és élettapasztalat lenne a háta mögött, mint egyébként.
~Talán a medál teszi.
Ez az ingovány veszélyes. Nem csak egy egyszerű mocsárvidék! A romokat sem véletlen próbálja mindenki elkerülni!
Pyctának jó oka kellett legyen, hogy kiküldött minket! Lyz pedig elmondta indulás előtt: semmi akció! Mert könnyen meglehet, hogy valamilyen entitásba vagy varázslatba botlunk!~
Xotara is leáll, hála az Erdő Szellemének, kurtán bólintva, és nem kezd eszelős párviadalba a víztől és még ki tudja mitől félőrült Annuliennel.
A félvér, ha a vizet nem is fogadja el Annu, már majdnem választ kap arra, hogy vajon mi is az, ami belehajszolta a máguslányt ebbe a mélyről jövő, olthatatlannak tűnő, elkeseredett gyűlöletbe.
De a tőrért nyúló mozdulata válasz nélkül marad. Annu felcsattan, úgy fröcsögi magából a fájdalmat, ami eszi-rágja, torzítja a lelkét.
De a mozdulat mégsem marad teljesen válasz nélkül. Isq csak az utolsó pillanatban realizálja a felülről érkező-zuhanó veszedelmet, annyira figyel Annu tekintetére, és a tőrt tartó kezére.
Visszarántja a sajátját, de ha nem tenné, akkor is hátrarántja valami ~Xot az~ döbben rá egy pillanatnyi fáziskéséssel.
Shen odasuhint a tőrt el nem engedő kéz felé, a Seles kilőtte nyílvessző pedig már olyannyira sokadik történés, hogy Isqehában nem is tudatosul a dolog. Ő még mindig Annulienre figyel, aki a kezét ért vágásra összerezzen, majd gyűlölettel teli pillantással mormolni kezd. ~Csak ezt ne!~ fohászkodik az Erdő Szelleméhez a félvér, de aztán meglátja az ezüstös fényben ragyogó, előttük alakot öltő védőszellemet, és kissé megnyugszik.*
- Kérlek! Ha jót akartok magatoknak! *néz körül, mindenkit sorra véve: Annulient, Selest, Shen'erielt, Xotarát, Lyzt, még Relildet is, aki csak elveszetten néz a történésekre a lova hátán.*
- Tegyétek el a fegyvereket!!
- Annu! Elfogadod a vizet?
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-13 17:28:57
Üzenet elküldve: 2018-05-13 17:28:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Az ingoványba érve már léptetésre lassít, végül le is száll a nyeregből. Éjvihar először berzenkedik a mocsárba lépni, bűzös kipárolgásai idegenek még a számára, de a csuhás pár simítással és kedves, halk szóval népének nyelvén megnyugtatja, hogy nincs mitől tartania, míg vele van.
Bár ismerős számára az út, mégis mindent kétszer ellenőriz, jobb, ha biztosra megy, mert a mocsárban egész területek tűnnek el és változnak át, itt nem él a Fákban Lakó törvénye, veszélyes vidék.
De a tapasztalat és a rutin sokat segít, így a csuhás magabiztosan választja meg a száraz területeket az előrehaladáshoz. Olykor kénytelen újra megnyugtatni a telivért, nehogy kiragadja kezéből a kantárat és bajba sodorja magát.
A lápvidék Erdőmélye felé eső peremét megközelítve már elmaradnak a vizenyős területek és egyre szárazabb talajon járhatnak. Éjvihar is megnyugszik, ahogy megérzi az erdő illatát.
Átjutva a csuhás újra nyeregbe lendül és élénkülő vidámsággal köszönti Erdőmélye határát. Újra lelkében érzi a Fákban Lakót, bár egy pillanatra sem hagyta el, most mégis újult erővel dübörögnek fel benne a felsőbbrendű hatalmak érzése.*
*Az ingoványba érve már léptetésre lassít, végül le is száll a nyeregből. Éjvihar először berzenkedik a mocsárba lépni, bűzös kipárolgásai idegenek még a számára, de a csuhás pár simítással és kedves, halk szóval népének nyelvén megnyugtatja, hogy nincs mitől tartania, míg vele van.
Bár ismerős számára az út, mégis mindent kétszer ellenőriz, jobb, ha biztosra megy, mert a mocsárban egész területek tűnnek el és változnak át, itt nem él a Fákban Lakó törvénye, veszélyes vidék.
De a tapasztalat és a rutin sokat segít, így a csuhás magabiztosan választja meg a száraz területeket az előrehaladáshoz. Olykor kénytelen újra megnyugtatni a telivért, nehogy kiragadja kezéből a kantárat és bajba sodorja magát.
A lápvidék Erdőmélye felé eső peremét megközelítve már elmaradnak a vizenyős területek és egyre szárazabb talajon járhatnak. Éjvihar is megnyugszik, ahogy megérzi az erdő illatát.
Átjutva a csuhás újra nyeregbe lendül és élénkülő vidámsággal köszönti Erdőmélye határát. Újra lelkében érzi a Fákban Lakót, bár egy pillanatra sem hagyta el, most mégis újult erővel dübörögnek fel benne a felsőbbrendű hatalmak érzése.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-13 11:36:56
Üzenet elküldve: 2018-05-13 11:36:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Összehúzott szemekkel, vizslatóan néz az útját állóra.*
-Helyes.
*Lyz szavaira nem reagál, csupán kissé oldalra fordítja fejét, hogy tisztán hallhassa.*
*Mielőtt bármit tenne, egy férfi lép oda hozzájuk, elég közel ahhoz, hogy bánthassa, de mozdulatai nem árulkodnak ilyen szándékról.
Figyelmét felé fordítva először gyanakodva hallgatja a férfit, de ez csakhamar átcsap csodálkozással vegyes döbbenetbe. Kezdi elhagyni az erő, noha dühe még mindig fortyog a közeledő sötételf felé, a túlerővel szemben amúgy sem kezdhetne semmit.*
-Nem! *Csattan fel.* -Orkok, sötételfek voltak, akik...
*Ekkor összerezzen az íj pendülésének hangjára, biztos benne, hogy Lyz engedte szabadjára a nyilat. Ő is észreveszi a lefelé vágódó madarat és tekintetével követi annak útját. Nyíl repül az irányába és nem Lyztől, ez biztos. Nem tudja elsőre mire vélni a jelenséget, majd eszébe jut a nemrég látott madár. Melegség önti el, valaki bizony vigyáz rá.
Ekkor élesen felszisszen és tőrt tartó kezéhez kap. Az előtte posztoló elf váratlan mozdulatától ösztönösen is összerezzen, kézfején vékony, piros csík jelzi Shen kardjának nyomát.
Dühösen villan szeme az elfre, majd szemét behunyva, erősen koncentrálva szavakat kezd formálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Összehúzott szemekkel, vizslatóan néz az útját állóra.*
-Helyes.
*Lyz szavaira nem reagál, csupán kissé oldalra fordítja fejét, hogy tisztán hallhassa.*
*Mielőtt bármit tenne, egy férfi lép oda hozzájuk, elég közel ahhoz, hogy bánthassa, de mozdulatai nem árulkodnak ilyen szándékról.
Figyelmét felé fordítva először gyanakodva hallgatja a férfit, de ez csakhamar átcsap csodálkozással vegyes döbbenetbe. Kezdi elhagyni az erő, noha dühe még mindig fortyog a közeledő sötételf felé, a túlerővel szemben amúgy sem kezdhetne semmit.*
-Nem! *Csattan fel.* -Orkok, sötételfek voltak, akik...
*Ekkor összerezzen az íj pendülésének hangjára, biztos benne, hogy Lyz engedte szabadjára a nyilat. Ő is észreveszi a lefelé vágódó madarat és tekintetével követi annak útját. Nyíl repül az irányába és nem Lyztől, ez biztos. Nem tudja elsőre mire vélni a jelenséget, majd eszébe jut a nemrég látott madár. Melegség önti el, valaki bizony vigyáz rá.
Ekkor élesen felszisszen és tőrt tartó kezéhez kap. Az előtte posztoló elf váratlan mozdulatától ösztönösen is összerezzen, kézfején vékony, piros csík jelzi Shen kardjának nyomát.
Dühösen villan szeme az elfre, majd szemét behunyva, erősen koncentrálva szavakat kezd formálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-12 22:03:54
Üzenet elküldve: 2018-05-12 22:03:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Úgy szeretem, ha fáj. *válaszol az ismeretlen, gógyis lánynak, amikor az próbálkozásra ösztönzi, a félrelökés elől hátra próbál lépni, hogy ezzel is időt nyerjen a döntésnek, így állva el továbbra is az utat Xotara elől.
Mellette Lyzi intéz szózatot a bolond lánynak, Shenit jóleső érzéssel tölti el, a történtek ellenére is, hogy az elf lány védeni akarja.*
- Ha venár volt, ha nem, most akkor is gyogyós. *suttogja vissza, de közben éber marad, mert figyelnie kell.
Közben befut a doki is, fegyver helyett vízzel próbálva jobb belátásra téríteni a zavart lány. Shen nem ad túl sok esélyt a dolognak, de Isqi már csak ilyen kis békés. Ő gyógyít, nem harcol.*
- Vigyázz doki, nehogy megkarcoljon. *suttogja oda Isqehanak, de a rövidkardot továbbra is védekezőn emeli maga elé, hogy ha kell, akár megvédhesse a dokit vagy lefegyverezhesse Annulient.
Doki a tőrért nyúl, amikor szinte a szárnycsapásokkal egyszerre hallja meg Seles kiáltását. Az eddig ki tudja hol repdeső varjú csap le károgva Isqeha tőrért nyúló kezére, hátul nyílvessző semmivel össze nem téveszthető hangja hangzik fel és Shennek is cselekvésre kell szánnia magát.
Kormi is beéri őket, megpróbálja hátra rántani a dokit, s bár a hegyesfülű nem tudja, hogy Seles lövése talál-e, az egyetlen dolgot teszi, aminek esetleges eredményét látja, rövidkardjával Annulien tőre felé kaszál, hogy kiüsse a láthatóan erőtlen csajszi kezéből. Persze csak akkor, ha ezzel nem veszélyezteti Isqehat, ha Korminak vagy a varjúnak baja esik közben, attól nem lesznek álmatlan éjszakái. Az se baj, ha kicsit megsérti vele a lány ujjait, legalább máskor nem hozza a frászt békés katasztrófa-turistákra. Reméli, ezzel sikerül lefegyvereznie Annulient, a többit majd kiokoskodják utána.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Úgy szeretem, ha fáj. *válaszol az ismeretlen, gógyis lánynak, amikor az próbálkozásra ösztönzi, a félrelökés elől hátra próbál lépni, hogy ezzel is időt nyerjen a döntésnek, így állva el továbbra is az utat Xotara elől.
Mellette Lyzi intéz szózatot a bolond lánynak, Shenit jóleső érzéssel tölti el, a történtek ellenére is, hogy az elf lány védeni akarja.*
- Ha venár volt, ha nem, most akkor is gyogyós. *suttogja vissza, de közben éber marad, mert figyelnie kell.
Közben befut a doki is, fegyver helyett vízzel próbálva jobb belátásra téríteni a zavart lány. Shen nem ad túl sok esélyt a dolognak, de Isqi már csak ilyen kis békés. Ő gyógyít, nem harcol.*
- Vigyázz doki, nehogy megkarcoljon. *suttogja oda Isqehanak, de a rövidkardot továbbra is védekezőn emeli maga elé, hogy ha kell, akár megvédhesse a dokit vagy lefegyverezhesse Annulient.
Doki a tőrért nyúl, amikor szinte a szárnycsapásokkal egyszerre hallja meg Seles kiáltását. Az eddig ki tudja hol repdeső varjú csap le károgva Isqeha tőrért nyúló kezére, hátul nyílvessző semmivel össze nem téveszthető hangja hangzik fel és Shennek is cselekvésre kell szánnia magát.
Kormi is beéri őket, megpróbálja hátra rántani a dokit, s bár a hegyesfülű nem tudja, hogy Seles lövése talál-e, az egyetlen dolgot teszi, aminek esetleges eredményét látja, rövidkardjával Annulien tőre felé kaszál, hogy kiüsse a láthatóan erőtlen csajszi kezéből. Persze csak akkor, ha ezzel nem veszélyezteti Isqehat, ha Korminak vagy a varjúnak baja esik közben, attól nem lesznek álmatlan éjszakái. Az se baj, ha kicsit megsérti vele a lány ujjait, legalább máskor nem hozza a frászt békés katasztrófa-turistákra. Reméli, ezzel sikerül lefegyvereznie Annulient, a többit majd kiokoskodják utána.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-12 21:06:35
Üzenet elküldve: 2018-05-12 21:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Hamar félre kell tennie a Shennel kapcsolatos vitáját, mert ezen az úton bizony mindig történik valami.*
- Annulien egy ideig venár volt, aztán szó nélkül távozott. *Válaszol Shennek.* Ezek szerint még él.* Ezzel mindent elmond, ami pillanatnyilag fontos. Kezében a következő vessző, mikor Shen Annu elé penderül, hogy lefegyverezze. Annyit tud, hogy talán, valamiféle mágus a lány, és ettől cseppet sem boldog. Pláne, hogy Shen ennyire közel van hozzá.
Ha eddig nem lett volna eltökélt, hát most valami nagyon megszállja.*
- Add át önként a tőrödet, és nem lesz baj! *szól oda Annunak újra.* De semmi hókuszpókusz, vagy motyogás! Ha baja lesz a fiúnak… *Nem fejezi be a mondatot, így is egyértelmű, mire gondol. Meglepődik, hogy mennyire komolyan gondolja. Valószínűleg hangján is érződik, hogy nem a levegőbe beszél. De mire cselekedne, Isqeha lép Annu elé, s vízzel kínálja a lányt. Lyz szűkülő szemmel figyeli az eseményeket. Egyelőre jobbnak látja, ha marad, ahol van, s íját továbbra is célra tartva, de inkább lehűl egy kicsit. Nem akarja, hogy Annu igya meg a levét annak, hogy többször táncoltak ma az idegein. Már Relild miatt is eszi a lelkiismeret furdalás. Na meg amiatt s, hogy egészen elragadtatta magát Shen'eriellel.
Reméli, hogy Isq szót ért vele, ő közelebb is van az ezüstszőke elf lányhoz, talán lát valamit, amit ő nem, vagy a hirtelen történések miatt elsiklott bizonyos részletek fölött.
Isqeha higgadtan próbál szót érteni Annuval, s mikor kipillant rá, Lyz bólint, hogy folytassa, s ő is közelebb lépked. Reméli, hogy lecsillapodik a lány, és nem lesz szükség a második vesszőre.
Azért külön hálás Selesnek, és Isqehának is, hogy Xotarát is megpróbálják leépíteni. Talán Selesre jobban hallgat, mint köztük bárki másra, így ő is észhez tér, és akkor már csak Annulien van hátra. Sajnos nem örülhet Lyz a fél sikernek, mert amint Isq a tőr felé nyúl, egy fekete holló kerül elő a semmiből, s sebesen a fiú felé repül. Semmi jót nem ígér, de Xotara visszarántja a fiút, s Seles pedig a madárra lő. Lyz továbbra sem moccan, inkább a szöszkét tartja szemmel. Gyorsan jár az agya, s csak arra jut, hogy a madár valamiképp kapcsolódik Annulienhez, talán védelmezné, vagy ő maga irányítja. Pedig igazából a lány rontott rájuk.
~Megszállta volna valami?~
Még inkább kíváncsi, vajon célt talál-e Seles, de cseppet sem nyugszik meg, ha igen.
~Csak nehogy valami rosszabb jöjjön…~
Lyz érzékei, ha lehet, még inkább kiélesednek, s tovább araszol Shen és Annu felé.*
- Annu, hallgass Isqehára! Kérlek, beszéljük meg. Segíthetünk kijutni innen *próbálkozik higgadtabban ő is.* Nem akarunk bántani…
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.12 21:21:54
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Hamar félre kell tennie a Shennel kapcsolatos vitáját, mert ezen az úton bizony mindig történik valami.*
- Annulien egy ideig venár volt, aztán szó nélkül távozott. *Válaszol Shennek.* Ezek szerint még él.* Ezzel mindent elmond, ami pillanatnyilag fontos. Kezében a következő vessző, mikor Shen Annu elé penderül, hogy lefegyverezze. Annyit tud, hogy talán, valamiféle mágus a lány, és ettől cseppet sem boldog. Pláne, hogy Shen ennyire közel van hozzá.
Ha eddig nem lett volna eltökélt, hát most valami nagyon megszállja.*
- Add át önként a tőrödet, és nem lesz baj! *szól oda Annunak újra.* De semmi hókuszpókusz, vagy motyogás! Ha baja lesz a fiúnak… *Nem fejezi be a mondatot, így is egyértelmű, mire gondol. Meglepődik, hogy mennyire komolyan gondolja. Valószínűleg hangján is érződik, hogy nem a levegőbe beszél. De mire cselekedne, Isqeha lép Annu elé, s vízzel kínálja a lányt. Lyz szűkülő szemmel figyeli az eseményeket. Egyelőre jobbnak látja, ha marad, ahol van, s íját továbbra is célra tartva, de inkább lehűl egy kicsit. Nem akarja, hogy Annu igya meg a levét annak, hogy többször táncoltak ma az idegein. Már Relild miatt is eszi a lelkiismeret furdalás. Na meg amiatt s, hogy egészen elragadtatta magát Shen'eriellel.
Reméli, hogy Isq szót ért vele, ő közelebb is van az ezüstszőke elf lányhoz, talán lát valamit, amit ő nem, vagy a hirtelen történések miatt elsiklott bizonyos részletek fölött.
Isqeha higgadtan próbál szót érteni Annuval, s mikor kipillant rá, Lyz bólint, hogy folytassa, s ő is közelebb lépked. Reméli, hogy lecsillapodik a lány, és nem lesz szükség a második vesszőre.
Azért külön hálás Selesnek, és Isqehának is, hogy Xotarát is megpróbálják leépíteni. Talán Selesre jobban hallgat, mint köztük bárki másra, így ő is észhez tér, és akkor már csak Annulien van hátra. Sajnos nem örülhet Lyz a fél sikernek, mert amint Isq a tőr felé nyúl, egy fekete holló kerül elő a semmiből, s sebesen a fiú felé repül. Semmi jót nem ígér, de Xotara visszarántja a fiút, s Seles pedig a madárra lő. Lyz továbbra sem moccan, inkább a szöszkét tartja szemmel. Gyorsan jár az agya, s csak arra jut, hogy a madár valamiképp kapcsolódik Annulienhez, talán védelmezné, vagy ő maga irányítja. Pedig igazából a lány rontott rájuk.
~Megszállta volna valami?~
Még inkább kíváncsi, vajon célt talál-e Seles, de cseppet sem nyugszik meg, ha igen.
~Csak nehogy valami rosszabb jöjjön…~
Lyz érzékei, ha lehet, még inkább kiélesednek, s tovább araszol Shen és Annu felé.*
- Annu, hallgass Isqehára! Kérlek, beszéljük meg. Segíthetünk kijutni innen *próbálkozik higgadtabban ő is.* Nem akarunk bántani…
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.12 21:21:54
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-12 12:08:15
Üzenet elküldve: 2018-05-12 12:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Füst a város felett//
*Visszakanyarodik valamennyit északnak, az ingovány felé. A mocsár szélén halad óvatosan. Keleten, amerre a nap kel, ott hullámzik a puszta, oda igyekszik. Azután újra délnek haladhat. Úgy meg tudja kerülni a várost. Közbn terveket sző, és azon gondolkodik, mi is történhetett. ~Lehet, hogy vissza kellene mennem a táborba, szólni a többieknek. Eh, ostobaság! Lehet, hogy már nálam is jobban tudják, mi van odalenn.~*
*Visszakanyarodik valamennyit északnak, az ingovány felé. A mocsár szélén halad óvatosan. Keleten, amerre a nap kel, ott hullámzik a puszta, oda igyekszik. Azután újra délnek haladhat. Úgy meg tudja kerülni a várost. Közbn terveket sző, és azon gondolkodik, mi is történhetett. ~Lehet, hogy vissza kellene mennem a táborba, szólni a többieknek. Eh, ostobaság! Lehet, hogy már nálam is jobban tudják, mi van odalenn.~*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-12 00:11:32
Üzenet elküldve: 2018-05-12 00:11:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
*Elindulnak, ha minden igaz ki az ingoványból, ha pedig nem igaz, akkor valószínűleg a halálba. Mert ha a mocsári elfek hazudtak, akkor az nem jelent sok jót, ha meg nem hazudtak, akkor az meg csak jót jelenthet.
Még ki is derül közben, hogy aránylag jól tud lovagolni, na nem mintha a mesterek nem tanították volna. Nem mondja, hogy profi benne, de azért ellovagolgat, ha kell. Mint most is.
Közben a morcosok tovább morcoskodnak, Relid reméli, hogy gyorsan kiérnek az ingoványból, mert akkor vissza sem jön errefelé. Nem, nem azért, mert majdnem meghalt, az eszébe sem jutott; az sokkal jobban zavarja, hogy itt mindenki veszekedik mindenkivel. Egészen borzaszó és elképesztő!
Aztán hirtelen felbukkan még egy mocsári elf, azaz nem csak bukkan, hanem rohan, tör át mindenen, nagyon úgy tűnik, nem éppen jószerencsét akar kívánni. Ha a tőr nem lenne elég, elég morcosan néz, mint az összes elf.*
~Minden elf morcos. Világos is, sötét is.~
*Nem szereti az okvetlen öldöklést és haragot, bár ennek lehet oka - hiszen ezek az idegen közül senkit sem ismer - de azért szíve szerint mégis berontana közéjük, és két felé dobálná a világos és sötételfeket. Az egyik mestere viszont azt tanította, hogy ne avatkozzon olyan dolgokba, ami nem rá tartozik, úgyhogy Relid csak nyel egy hatalmasat, ráharap a nyelvére, megállítja a lovat, majd reménykedve nézi, hogy mi fog történni.*
~Hátha nem ölik meg egymást. Ha meghal valaki, annak temetés kell, de azt nem jó mocsárban intézni.~
*Úgy dönt, inkább szemléli a romokat, hátha megtalálja bennük, ami a mestereknek kell.*
~Ki építkezik mocsárba? Mondjuk az a banya...~
*Inkább gyorsan elhessegeti a fejéből a gondolatot, mielőtt még túlkomplikálja, és ráijeszt saját magára. Nem-nem, el kell felejtenie az egészet.*
*Elindulnak, ha minden igaz ki az ingoványból, ha pedig nem igaz, akkor valószínűleg a halálba. Mert ha a mocsári elfek hazudtak, akkor az nem jelent sok jót, ha meg nem hazudtak, akkor az meg csak jót jelenthet.
Még ki is derül közben, hogy aránylag jól tud lovagolni, na nem mintha a mesterek nem tanították volna. Nem mondja, hogy profi benne, de azért ellovagolgat, ha kell. Mint most is.
Közben a morcosok tovább morcoskodnak, Relid reméli, hogy gyorsan kiérnek az ingoványból, mert akkor vissza sem jön errefelé. Nem, nem azért, mert majdnem meghalt, az eszébe sem jutott; az sokkal jobban zavarja, hogy itt mindenki veszekedik mindenkivel. Egészen borzaszó és elképesztő!
Aztán hirtelen felbukkan még egy mocsári elf, azaz nem csak bukkan, hanem rohan, tör át mindenen, nagyon úgy tűnik, nem éppen jószerencsét akar kívánni. Ha a tőr nem lenne elég, elég morcosan néz, mint az összes elf.*
~Minden elf morcos. Világos is, sötét is.~
*Nem szereti az okvetlen öldöklést és haragot, bár ennek lehet oka - hiszen ezek az idegen közül senkit sem ismer - de azért szíve szerint mégis berontana közéjük, és két felé dobálná a világos és sötételfeket. Az egyik mestere viszont azt tanította, hogy ne avatkozzon olyan dolgokba, ami nem rá tartozik, úgyhogy Relid csak nyel egy hatalmasat, ráharap a nyelvére, megállítja a lovat, majd reménykedve nézi, hogy mi fog történni.*
~Hátha nem ölik meg egymást. Ha meghal valaki, annak temetés kell, de azt nem jó mocsárban intézni.~
*Úgy dönt, inkább szemléli a romokat, hátha megtalálja bennük, ami a mestereknek kell.*
~Ki építkezik mocsárba? Mondjuk az a banya...~
*Inkább gyorsan elhessegeti a fejéből a gondolatot, mielőtt még túlkomplikálja, és ráijeszt saját magára. Nem-nem, el kell felejtenie az egészet.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-11 21:33:42
Üzenet elküldve: 2018-05-11 21:33:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Xotara eltökélten várja Annu támadását. Az élete során rengeteg elfojtott düh halmozódott fel a mélységi lányban és most, hogy ilyen összezavarodott a kapuban történtek után, Annu felbukkanása és szavai az utolsó cseppek a pohárban. Azonban, a gondolat, hogy apja milyen elégedett lenne, ha végezne az elf leányzóval mérsékli indulatait és kitisztítják kicsit a fejét. Célja nem más, mint hogy kicsavarja Annu kezéből a tőrt és egy kicsit véresebben ráijesszen. Ezért is viharzik úgy az elf lány elé és reméli, hogy azelőtt sikerül kiviteleznie tervét, hogy a többiek belefolynának a dologba, de elképzelése ostobaságnak bizonyul.
Lyz és Shen együttes erővel még azelőtt megállítják Annut, hogy bármi tettlegesség is történhetne az elf és a sötételf között. Lyz költői kérdésére, természetesen nem felel, de támadást fogadó testtartásból kiegyenesedik és leengedi karjait. Viszont a méregzöld pillantásával megkeresi platina cicus világoskék szemeit. A sötételf lánynak nem tűnik fel, hogy Annu nincs eszénél, csak azt látja, hogy elégé megviselt állapotban van, amin nem is csodálkozik, ha a Vadvédből való távozása óta eltelt időt mind itt töltötte az ingovány lágy ölén. Csak azon csodálkozik, hogy még életben van. Volt venártársuk útját Shen állja el. Xotara mellé, pedig ekkor lép oda Isq. A füvészgyógyítójuk is szelíd szóval rendre utasítja, majd hallja a háta mögött Seles szavait is. Egyiküknek sem felel szóban, de egy kurtát biccent, és hagyja, hogy Isq átvegye a szót és kezelje Annut. Xotara néma szemlélőként áll a füvész fiú mellett és úgy fürkészi tovább Annulient.
Egyetért a félvér fiú szavaival, viszont a rávonatkozó védő szavakban, jelenleg, egyáltalán nem olyan biztos, mint amennyire Isqeha. De most nem engedi, hogy bizonytalansága erőt vegyen rajta és nem kezd el magában évődni, a helyzet komoly és tudja, jobb, ha teljes sötétség előtt elhagyják az ingoványt. Most már nemcsak a saját bőrét vinné a vásárra, ha nekiesne Annunak.
Xotara sötételf szemeivel ekkor szúr ki a magasban, Annulien feje felett, egy köröző Hollót, ami lassan ereszkedik alá, mint valami baljós árny. A fekete madár láttán a hideg fut végig a hátán, majd mély női orgánumával elbődül.*
- Hogy a hóhér vágjon hátba! Vigyázzatok! Egy holló kíséri, és valami izé… tuti nem stimmel azzal a döggel.
*A Holló már károgva száll alá, hogy Isqeha kezébe marjon karmos lábaival. Xotara nem tököl, ha a füvész fiú hagyja, ha nem, elkapja a ruhájánál fogva és hátra rántja, de csak annyira, hogy egy pár lépést kelljen hátra lépnie. Seles sem fér teljesen a bőrébe, és egy nyílveszőt küld a baljós madár felé. Xot Shennek is odaszól.*
- Te is vigyázz, hülye gyerek!
*Xotara a Hollóra kapja a tekintetét és várja, hogy mi lesz.*
~ Az Eredarba! ~
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Xotara eltökélten várja Annu támadását. Az élete során rengeteg elfojtott düh halmozódott fel a mélységi lányban és most, hogy ilyen összezavarodott a kapuban történtek után, Annu felbukkanása és szavai az utolsó cseppek a pohárban. Azonban, a gondolat, hogy apja milyen elégedett lenne, ha végezne az elf leányzóval mérsékli indulatait és kitisztítják kicsit a fejét. Célja nem más, mint hogy kicsavarja Annu kezéből a tőrt és egy kicsit véresebben ráijesszen. Ezért is viharzik úgy az elf lány elé és reméli, hogy azelőtt sikerül kiviteleznie tervét, hogy a többiek belefolynának a dologba, de elképzelése ostobaságnak bizonyul.
Lyz és Shen együttes erővel még azelőtt megállítják Annut, hogy bármi tettlegesség is történhetne az elf és a sötételf között. Lyz költői kérdésére, természetesen nem felel, de támadást fogadó testtartásból kiegyenesedik és leengedi karjait. Viszont a méregzöld pillantásával megkeresi platina cicus világoskék szemeit. A sötételf lánynak nem tűnik fel, hogy Annu nincs eszénél, csak azt látja, hogy elégé megviselt állapotban van, amin nem is csodálkozik, ha a Vadvédből való távozása óta eltelt időt mind itt töltötte az ingovány lágy ölén. Csak azon csodálkozik, hogy még életben van. Volt venártársuk útját Shen állja el. Xotara mellé, pedig ekkor lép oda Isq. A füvészgyógyítójuk is szelíd szóval rendre utasítja, majd hallja a háta mögött Seles szavait is. Egyiküknek sem felel szóban, de egy kurtát biccent, és hagyja, hogy Isq átvegye a szót és kezelje Annut. Xotara néma szemlélőként áll a füvész fiú mellett és úgy fürkészi tovább Annulient.
Egyetért a félvér fiú szavaival, viszont a rávonatkozó védő szavakban, jelenleg, egyáltalán nem olyan biztos, mint amennyire Isqeha. De most nem engedi, hogy bizonytalansága erőt vegyen rajta és nem kezd el magában évődni, a helyzet komoly és tudja, jobb, ha teljes sötétség előtt elhagyják az ingoványt. Most már nemcsak a saját bőrét vinné a vásárra, ha nekiesne Annunak.
Xotara sötételf szemeivel ekkor szúr ki a magasban, Annulien feje felett, egy köröző Hollót, ami lassan ereszkedik alá, mint valami baljós árny. A fekete madár láttán a hideg fut végig a hátán, majd mély női orgánumával elbődül.*
- Hogy a hóhér vágjon hátba! Vigyázzatok! Egy holló kíséri, és valami izé… tuti nem stimmel azzal a döggel.
*A Holló már károgva száll alá, hogy Isqeha kezébe marjon karmos lábaival. Xotara nem tököl, ha a füvész fiú hagyja, ha nem, elkapja a ruhájánál fogva és hátra rántja, de csak annyira, hogy egy pár lépést kelljen hátra lépnie. Seles sem fér teljesen a bőrébe, és egy nyílveszőt küld a baljós madár felé. Xot Shennek is odaszól.*
- Te is vigyázz, hülye gyerek!
*Xotara a Hollóra kapja a tekintetét és várja, hogy mi lesz.*
~ Az Eredarba! ~
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-11 21:02:12
Üzenet elküldve: 2018-05-11 21:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Seles, Lyz, Shen, Xot, Isq, Relild, Annu//
//Seles legel 6: Vízi Rysha 1 tő, Talpas Whula 1 tő//
*Seles, bár előzőleg nagyon támogatta a szerelmespárt, szintén felfedezi, hogy valami nem stimmel a soraik közt, és nem élik meg olyan hatalmas örömként az egymás mögött ülést, mint ahogy azt a lány az előbb elképzelte. Persze ez még nem jelenti azt, hogy veszve van a Lyz-Shen ügy, a csipkelődés is valami, átmenetileg megteszi. Mindenesetre, mikor úgy hallja, Isqeha is hasonlóan vélekedik, rákacsint mögöttük haladó barátjára. Nem törődik azonban sokáig ezzel, a karavánpihenő jobban leköti. Amennyire tehette, az idefelé tartó úton elkerülte ezt a helyet, mert rossz híre volt az erdőjárók között, és nem merte megkockáztatni, hogy valami rosszakaróba vagy ártó mágiába sétáljon. Most biztonságban érzi magát, elég csak az őt körülvevő csapatra gondolnia, akik minden bizonnyal megóvják a bajtól.
A karavánpihenő kicsit saját háza maradványaira emlékezteti, csak azt nem nőtte be az iszalag, annál inkább a korábbi tűzről tanúskodott. A romokban egy dolog tűnt közösnek, mégpedig az, hogy mind a ketten a szomorú múlt emlékeitől terhesek. Selesre mintegy ködként nehezedik ez a furcsa, idegen, és mégis számára annyira valóságos érzés, és a halotti csöndet csak a lovuk patájának cuppogása töri meg, csak ez rántja vissza a lányt a valóságba, hogy aztán újra hatalmába kerítse ez a furcsa, álmoskás hangulat.
Ami ezután történik, az szinte úgy éri Selest, mintha őt dobálták volna meg kővel. Egy nő tűnik fel, méghozzá teljesen elborult állapotban, és a reflexből íjához kapó Seles csak abból tud következtetni rá, hogy Annulienről, a nem olyan rég "szökött" klántársukról van szó, mert a többiek jobban ismerték őt, és könnyebben felismerik nála a lány zilált arcát. Amit mond, amit cselekszik, mind olyan szürreális, hogy Seles torkán akad a szó, és csak egy értelmetlen kiáltás hagyja el a száját, amikor az elf Xotra akar rontani.*
- Ne tedd alá a lovat! Xot! *Kiáltja, amikor sötételf barátnője, aki valószínűleg már elunta, hogy ez ma már a második elf, aki sötét bőréért piszkálja, kikel Annu ellen. Nem tudja, mi volt köztük annak idején a kapcsolat, de nem is kíváncsi rá, sokkal jobban aggasztja, hogy Xotnak és a kés közelében lévő Isqnek ne essen baja.
//A kiruccanók figyelmébe//
Mivel tekintetével a veszély fő forrására, a késre figyel, és nem is áll olyan távol Isqehához, ezért felfigyel a holló szárnycsapásaira is, és elképedve, szinte lassítva nézi a nagy madár baljós közeledését.*
- Isq! *Kiáltja el magát, és ösztönétől vezetve megfeszíti a kezében lévő íjat, majd visszafogva magát jóval átgondoltabban lő, inkább elfele irányozva a vesszőt, hogy ha nem is talál, ne venártársának ártson a nyíllal, hanem az inkább odébb, a sárban puffanjon. Csak reméli, hogy elijeszti a hollót legalább annyira, ahogy a holló megijesztette őt.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.11 21:09:39
//Seles, Lyz, Shen, Xot, Isq, Relild, Annu//
//Seles legel 6: Vízi Rysha 1 tő, Talpas Whula 1 tő//
*Seles, bár előzőleg nagyon támogatta a szerelmespárt, szintén felfedezi, hogy valami nem stimmel a soraik közt, és nem élik meg olyan hatalmas örömként az egymás mögött ülést, mint ahogy azt a lány az előbb elképzelte. Persze ez még nem jelenti azt, hogy veszve van a Lyz-Shen ügy, a csipkelődés is valami, átmenetileg megteszi. Mindenesetre, mikor úgy hallja, Isqeha is hasonlóan vélekedik, rákacsint mögöttük haladó barátjára. Nem törődik azonban sokáig ezzel, a karavánpihenő jobban leköti. Amennyire tehette, az idefelé tartó úton elkerülte ezt a helyet, mert rossz híre volt az erdőjárók között, és nem merte megkockáztatni, hogy valami rosszakaróba vagy ártó mágiába sétáljon. Most biztonságban érzi magát, elég csak az őt körülvevő csapatra gondolnia, akik minden bizonnyal megóvják a bajtól.
A karavánpihenő kicsit saját háza maradványaira emlékezteti, csak azt nem nőtte be az iszalag, annál inkább a korábbi tűzről tanúskodott. A romokban egy dolog tűnt közösnek, mégpedig az, hogy mind a ketten a szomorú múlt emlékeitől terhesek. Selesre mintegy ködként nehezedik ez a furcsa, idegen, és mégis számára annyira valóságos érzés, és a halotti csöndet csak a lovuk patájának cuppogása töri meg, csak ez rántja vissza a lányt a valóságba, hogy aztán újra hatalmába kerítse ez a furcsa, álmoskás hangulat.
Ami ezután történik, az szinte úgy éri Selest, mintha őt dobálták volna meg kővel. Egy nő tűnik fel, méghozzá teljesen elborult állapotban, és a reflexből íjához kapó Seles csak abból tud következtetni rá, hogy Annulienről, a nem olyan rég "szökött" klántársukról van szó, mert a többiek jobban ismerték őt, és könnyebben felismerik nála a lány zilált arcát. Amit mond, amit cselekszik, mind olyan szürreális, hogy Seles torkán akad a szó, és csak egy értelmetlen kiáltás hagyja el a száját, amikor az elf Xotra akar rontani.*
- Ne tedd alá a lovat! Xot! *Kiáltja, amikor sötételf barátnője, aki valószínűleg már elunta, hogy ez ma már a második elf, aki sötét bőréért piszkálja, kikel Annu ellen. Nem tudja, mi volt köztük annak idején a kapcsolat, de nem is kíváncsi rá, sokkal jobban aggasztja, hogy Xotnak és a kés közelében lévő Isqnek ne essen baja.
//A kiruccanók figyelmébe//
Mivel tekintetével a veszély fő forrására, a késre figyel, és nem is áll olyan távol Isqehához, ezért felfigyel a holló szárnycsapásaira is, és elképedve, szinte lassítva nézi a nagy madár baljós közeledését.*
- Isq! *Kiáltja el magát, és ösztönétől vezetve megfeszíti a kezében lévő íjat, majd visszafogva magát jóval átgondoltabban lő, inkább elfele irányozva a vesszőt, hogy ha nem is talál, ne venártársának ártson a nyíllal, hanem az inkább odébb, a sárban puffanjon. Csak reméli, hogy elijeszti a hollót legalább annyira, ahogy a holló megijesztette őt.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.11 21:09:39
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:54:02
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:54:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kiruccanás//
//A kiruccanók figyelmébe//
*Annulien váratlan felbukkanása eléggé leköti mindenki figyelmét, hogy ne tűnjön fel rögtön senkinek, nem egyedül érkezett. Feje felett egy éj fekete holló száll, árnyékként követte a lányt a romoktól, hangtalanul köröz a kis csapatot figyelve. Egészen addig talán fel sem tűnik nekik, míg Isqeha a szőkeség felé ne nyúl, hogy elvegye a fegyverét. A madár hirtelen irányt változtat, egyenesen a férfi kezét célozza karmaival. Nagy szárnycsapásokkal, haragosan vijjogva ereszkedik, így van ideje visszahúznia, ha nem akarja, hogy kicsi, de éles körmök marjanak a bőrébe.*
//A kiruccanók figyelmébe//
*Annulien váratlan felbukkanása eléggé leköti mindenki figyelmét, hogy ne tűnjön fel rögtön senkinek, nem egyedül érkezett. Feje felett egy éj fekete holló száll, árnyékként követte a lányt a romoktól, hangtalanul köröz a kis csapatot figyelve. Egészen addig talán fel sem tűnik nekik, míg Isqeha a szőkeség felé ne nyúl, hogy elvegye a fegyverét. A madár hirtelen irányt változtat, egyenesen a férfi kezét célozza karmaival. Nagy szárnycsapásokkal, haragosan vijjogva ereszkedik, így van ideje visszahúznia, ha nem akarja, hogy kicsi, de éles körmök marjanak a bőrébe.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-11 14:05:04
Üzenet elküldve: 2018-05-11 14:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Lyz, Shen, Xot, Isq, Relild, Annu//
*Végre elindulnak a valahavolt Karavánpihenő felé, amiből mára csak a repkénnyel és iszalaggal benőtt romos kőfalak maradtak meg. ~Kimmeri azt mesélte, valaha holdmágusok éltek itt. Hogy még a nevét is erről kapta.~
A félvér sohasem járt a Hold Karavánpihenőben, pedig amikor Artheniorba érkezett, még megpihenhettek ott a Lihanechbe tartó és onnan érkező karavánok, és a vidék nem volt ennyire süppedős-ingoványos, nem uralta a mocsár visszavonhatatlanul. Így most kíváncsian közeledik, kicsit lemaradva a többiektől, a romokhoz, némi kerülővel, lassan beérve a többieket.
Feltűnő csendben jöttek végig az út során, egyelőre csak megválaszolatlan kérdéseket vet fel mindannyiukban a város irányában, az ég alján égnek gomolygó füst miértje, aztán pedig már kirajzolódik szemük előtt a baljós romok sziluettje.
Isq annyit érzékel a Lyz Sheni kettős vívódásából, hogy valamin nagyon harcolnak mindketten. Messziről csak annyi látszik, hogy egymással szembefordulva erősen magyaráznak, a testtartásukról egyre jobban lerí, hogy dühösek mind a ketten, de valahogy Isq mégis azt érzi, emellé társul valami mély elkeseredettség is, és hogy a dühe mellett mindkettő elszántan meg szeretné valamiről győzni a másikat.*
- Hát ezek tuti elbeszélnek egymás mellett! *vélekedik hangosan a jelenetről, ahogy beéri Xotarát és Selest, és a valószínű a kapott lovon érkező Relildet. Azzal nincs tisztában, hogy a Shen hirtelen Lyz mögé pottyanásának szóló somolygós tréfája Xotara szokásos harsányan félrevonuló magánkárörvendésével párosulva ennyire belegázol Sheni lelkivilágába. De azt látja, hogy az elf srác feléjük mutogat, és ő annyit rak össze magában, hogy Lyz haragszik Shenre, mert az nem a vezetőt látja benne, vagyis a vezetőt alig, Shen meg haragszik Lyzre, mert az meg nem veszi észre benne a férfit, csak folyton megszégyeníti. ~Oszt valószínű mind a ketten próbálják felhívni a másik figyelmét eme bántó hiányosságra~ vigyorog Isq magában elnézően, bár szerinte szerint nem sok reménybeli sikerrel.*
- Mindenesetre én nagyon drukkolok nekik! Úgy veszekednek, mint egy szerelmespár! Talán Shen TÉNYLEG felnő hozzá... *teszi hozzá eltűnődve.*
- Lyz... igazán megérdemelné, hogy szeresse valaki... hogy ennyire szeresse valaki, nem? *vigyorog rá a lányokra, de aztán gyorsan eltünteti a nevetést, nehogy Shen megint félreértse, és azt higgye, rajta nevetnek.
A csendes idillbe ekkor robban bele a romok közül előtámolygó Annu. Valószínűleg a többieknek is, úgy mint Isqnek, kell az a néhány pillanat, amíg erre rádöbbennek, és felismerjék a zilált alakban a máguslányt, ugyanúgy, ahogy a bágyadt, kócos, igencsak megviselt állapotban lévő Annuliennek, hogy rádöbbenjen, azzal a társasággal találkozik, akiket sok nappal ezelőtt maga mögött hagyott Vadvédben.
Isq már száll is le a lováról, és nyúl a vizes kulacs után. A lány láthatólag régóta nem ihatott, a szája cserepes, alig áll a lábán.
De ami azután történik, attól, ha Isqeha szájtátós fajta lenne, biztos hogy tátva maradna a szája. De szerencsére nem az. Annu bizony szemmel láthatóan teljesen kivan. Lyz megállítja ugyan egy a lába elé kilőtt nyílvesszővel a valamiféle elkeseredett, delíriumos kétségbeesés szülte, Xotnak szóló rohamát, de akkor is döbbenetes az egész. Xotnak meg persze csak épp ez hiányzik Shen egész úton tartó gúnyosan megvető heccelése után. Épp csak nem öleli keblére Annulient, mint egy újabb igaztalan bántalmazót, akinek a kormos vérére fáj a foga.*
- Xot!! *szól rá a védmesterek gyöngyére (mely gyöngy persze, nyilvánvalóan, éjfekete).* - Leállítanád magad??! Nem látod, hogy nincs eszénél?? *próbálja kézfeltartással hárítani a mélységi leányzó bátor közeledését, és lépdel oda Annulienhez, kezében a kulaccsal, és kínálja neki oda. Ha a lány elfogadja, akkor amíg iszik, komótosan lehajol a földbe fúródott nyílvesszőért, és kihúzza, majd kiegyenesedik, és tényleg szánalommal nézi a lányt. Utoljára azon a megbeszélésen látta, amihez végül nem szólt hozzá, csak ült visszahúzódón, pedig Pycta vezetőt keresett a mágusoknak, Annulien ezért kereste meg.*
- Miféle fájó emlékeket hurcolsz magaddal, Annu, hogy MINDEN másfajút gyilkosnak és tolvajnak kiáltasz?? *kérdezi tőle valódi kíváncsisággal, a szemébe nézve. Erőszakkal nem fogják tudni lecsillapítani és magához téríteni!*
- Én is véráruló vagyok, mert félvérnek születtem?? *kérdezi meg még higgadtan, mosolyogva, készen állva bármiféle válaszra.*
- Xotarát befogadta a venárok közössége. A falainkat védi. Tolvajoktól és gyilkosoktól. Ezt az utat választotta. *mondja még ugyanolyan higgadt csendességgel, Annu szemébe nézve, majd Lyzre pillantva.*
- Ahogy Téged is befogadtunk. *igyekszik továbbra is fogva tartani Annu tekintetét, nagyon remélve, hogy a békítő akciójához Lyz és lassan a többiek is csatlakoznak. Ekkor lép Shen, és Isqeha elcsodálkozik, de örül is, hiszen gyakorlatilag Xotara védelmére kel. A Lyznek szóló kérdésére a tőrt illetően kérdőn Annulienre pillant. Láthatóan alig van benne erő, és Isqeha mindenképpen jobbnak látná, ha ezeket a faji kérdéseket kiegyenlítettebb körülmények között beszélnék meg, nem úgy, hogy az egyik vitázó fél épp kiszáradni készül.*
- Kérlek! *nyúl a tőr után óvatosan, Shenre pillantva segítségért a leszereléshez.* - Elmeséled, mit csinálsz itt, a romok között? Mióta nem ittál?
//Seles, Lyz, Shen, Xot, Isq, Relild, Annu//
*Végre elindulnak a valahavolt Karavánpihenő felé, amiből mára csak a repkénnyel és iszalaggal benőtt romos kőfalak maradtak meg. ~Kimmeri azt mesélte, valaha holdmágusok éltek itt. Hogy még a nevét is erről kapta.~
A félvér sohasem járt a Hold Karavánpihenőben, pedig amikor Artheniorba érkezett, még megpihenhettek ott a Lihanechbe tartó és onnan érkező karavánok, és a vidék nem volt ennyire süppedős-ingoványos, nem uralta a mocsár visszavonhatatlanul. Így most kíváncsian közeledik, kicsit lemaradva a többiektől, a romokhoz, némi kerülővel, lassan beérve a többieket.
Feltűnő csendben jöttek végig az út során, egyelőre csak megválaszolatlan kérdéseket vet fel mindannyiukban a város irányában, az ég alján égnek gomolygó füst miértje, aztán pedig már kirajzolódik szemük előtt a baljós romok sziluettje.
Isq annyit érzékel a Lyz Sheni kettős vívódásából, hogy valamin nagyon harcolnak mindketten. Messziről csak annyi látszik, hogy egymással szembefordulva erősen magyaráznak, a testtartásukról egyre jobban lerí, hogy dühösek mind a ketten, de valahogy Isq mégis azt érzi, emellé társul valami mély elkeseredettség is, és hogy a dühe mellett mindkettő elszántan meg szeretné valamiről győzni a másikat.*
- Hát ezek tuti elbeszélnek egymás mellett! *vélekedik hangosan a jelenetről, ahogy beéri Xotarát és Selest, és a valószínű a kapott lovon érkező Relildet. Azzal nincs tisztában, hogy a Shen hirtelen Lyz mögé pottyanásának szóló somolygós tréfája Xotara szokásos harsányan félrevonuló magánkárörvendésével párosulva ennyire belegázol Sheni lelkivilágába. De azt látja, hogy az elf srác feléjük mutogat, és ő annyit rak össze magában, hogy Lyz haragszik Shenre, mert az nem a vezetőt látja benne, vagyis a vezetőt alig, Shen meg haragszik Lyzre, mert az meg nem veszi észre benne a férfit, csak folyton megszégyeníti. ~Oszt valószínű mind a ketten próbálják felhívni a másik figyelmét eme bántó hiányosságra~ vigyorog Isq magában elnézően, bár szerinte szerint nem sok reménybeli sikerrel.*
- Mindenesetre én nagyon drukkolok nekik! Úgy veszekednek, mint egy szerelmespár! Talán Shen TÉNYLEG felnő hozzá... *teszi hozzá eltűnődve.*
- Lyz... igazán megérdemelné, hogy szeresse valaki... hogy ennyire szeresse valaki, nem? *vigyorog rá a lányokra, de aztán gyorsan eltünteti a nevetést, nehogy Shen megint félreértse, és azt higgye, rajta nevetnek.
A csendes idillbe ekkor robban bele a romok közül előtámolygó Annu. Valószínűleg a többieknek is, úgy mint Isqnek, kell az a néhány pillanat, amíg erre rádöbbennek, és felismerjék a zilált alakban a máguslányt, ugyanúgy, ahogy a bágyadt, kócos, igencsak megviselt állapotban lévő Annuliennek, hogy rádöbbenjen, azzal a társasággal találkozik, akiket sok nappal ezelőtt maga mögött hagyott Vadvédben.
Isq már száll is le a lováról, és nyúl a vizes kulacs után. A lány láthatólag régóta nem ihatott, a szája cserepes, alig áll a lábán.
De ami azután történik, attól, ha Isqeha szájtátós fajta lenne, biztos hogy tátva maradna a szája. De szerencsére nem az. Annu bizony szemmel láthatóan teljesen kivan. Lyz megállítja ugyan egy a lába elé kilőtt nyílvesszővel a valamiféle elkeseredett, delíriumos kétségbeesés szülte, Xotnak szóló rohamát, de akkor is döbbenetes az egész. Xotnak meg persze csak épp ez hiányzik Shen egész úton tartó gúnyosan megvető heccelése után. Épp csak nem öleli keblére Annulient, mint egy újabb igaztalan bántalmazót, akinek a kormos vérére fáj a foga.*
- Xot!! *szól rá a védmesterek gyöngyére (mely gyöngy persze, nyilvánvalóan, éjfekete).* - Leállítanád magad??! Nem látod, hogy nincs eszénél?? *próbálja kézfeltartással hárítani a mélységi leányzó bátor közeledését, és lépdel oda Annulienhez, kezében a kulaccsal, és kínálja neki oda. Ha a lány elfogadja, akkor amíg iszik, komótosan lehajol a földbe fúródott nyílvesszőért, és kihúzza, majd kiegyenesedik, és tényleg szánalommal nézi a lányt. Utoljára azon a megbeszélésen látta, amihez végül nem szólt hozzá, csak ült visszahúzódón, pedig Pycta vezetőt keresett a mágusoknak, Annulien ezért kereste meg.*
- Miféle fájó emlékeket hurcolsz magaddal, Annu, hogy MINDEN másfajút gyilkosnak és tolvajnak kiáltasz?? *kérdezi tőle valódi kíváncsisággal, a szemébe nézve. Erőszakkal nem fogják tudni lecsillapítani és magához téríteni!*
- Én is véráruló vagyok, mert félvérnek születtem?? *kérdezi meg még higgadtan, mosolyogva, készen állva bármiféle válaszra.*
- Xotarát befogadta a venárok közössége. A falainkat védi. Tolvajoktól és gyilkosoktól. Ezt az utat választotta. *mondja még ugyanolyan higgadt csendességgel, Annu szemébe nézve, majd Lyzre pillantva.*
- Ahogy Téged is befogadtunk. *igyekszik továbbra is fogva tartani Annu tekintetét, nagyon remélve, hogy a békítő akciójához Lyz és lassan a többiek is csatlakoznak. Ekkor lép Shen, és Isqeha elcsodálkozik, de örül is, hiszen gyakorlatilag Xotara védelmére kel. A Lyznek szóló kérdésére a tőrt illetően kérdőn Annulienre pillant. Láthatóan alig van benne erő, és Isqeha mindenképpen jobbnak látná, ha ezeket a faji kérdéseket kiegyenlítettebb körülmények között beszélnék meg, nem úgy, hogy az egyik vitázó fél épp kiszáradni készül.*
- Kérlek! *nyúl a tőr után óvatosan, Shenre pillantva segítségért a leszereléshez.* - Elmeséled, mit csinálsz itt, a romok között? Mióta nem ittál?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896