Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:34:24
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:34:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A varázslat sikerül, s látva, hogy a lény hiába igyekszik Laorhoz férkőzni, egy szusszanásnyi megkönnyebbülést megenged magának, de azért elég ijedten figyeli a jelenetet.
Majd mikor a férfi felé fordul, hirtelen nem is nagyon érti, amit mond, vagy az arckifejezését. Mosoly? Dühös vicsor?...
Kapcsol aztán, hogy ez továbbra sem az elmélkedések ideje, amit a torony rázkódása és a szakadozó világ csak nyomatékosítanak.
Egy gyors pillantás hátra. Akár azt is hihetik, a menekülést tervezi... És mozdul is, csak épp nem a kijárat felé.
Ha teheti, belekapaszkodik a tündér ruhájába, karjába, ahol éri, hogy magával vonja és szándéka szerint sietősen a fal síkjának másik oldalára vonszolja magukat, mint amin a lény van. Ha pedig ebben sikerrel járt, ismét mormolni kezdi az igét, amit korábban Bhaaron is alkalmazott, hogy aztán akárcsak akkor, most is szinte azonnal félbehagyja azt. Bízik benne, hogy ez a förtelem is végletesen kimerül a pillanatnyi hatalmas erő és tettrekészség megtapasztalása után, akkor pedig biztatni fogja Laort, hogy kerülje meg a közé és lény közé álló falat, s tegye amit tenni akart...*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A varázslat sikerül, s látva, hogy a lény hiába igyekszik Laorhoz férkőzni, egy szusszanásnyi megkönnyebbülést megenged magának, de azért elég ijedten figyeli a jelenetet.
Majd mikor a férfi felé fordul, hirtelen nem is nagyon érti, amit mond, vagy az arckifejezését. Mosoly? Dühös vicsor?...
Kapcsol aztán, hogy ez továbbra sem az elmélkedések ideje, amit a torony rázkódása és a szakadozó világ csak nyomatékosítanak.
Egy gyors pillantás hátra. Akár azt is hihetik, a menekülést tervezi... És mozdul is, csak épp nem a kijárat felé.
Ha teheti, belekapaszkodik a tündér ruhájába, karjába, ahol éri, hogy magával vonja és szándéka szerint sietősen a fal síkjának másik oldalára vonszolja magukat, mint amin a lény van. Ha pedig ebben sikerrel járt, ismét mormolni kezdi az igét, amit korábban Bhaaron is alkalmazott, hogy aztán akárcsak akkor, most is szinte azonnal félbehagyja azt. Bízik benne, hogy ez a förtelem is végletesen kimerül a pillanatnyi hatalmas erő és tettrekészség megtapasztalása után, akkor pedig biztatni fogja Laort, hogy kerülje meg a közé és lény közé álló falat, s tegye amit tenni akart...*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:16:32
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:16:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Semmi előjele nem volt annak, hogy mire készült Alyo. Mindkét férfi, Frandr és Quantall is az ugró lány után kap, de sikertelen próbálják meg elérni a lendületből megindulót és így megakadályozni sem tudják az akcióját. Látják, ahogy a félvér átszeli a meredélyt és sikeresen magával rántja a mélybe a démont. A toronyból felszökő fényből tudhatják, hogy a démon megsérült, akár meg is hallhatott, a korában látottak legalábbis ezt igazolhatják. De hogy a lánnyal mi lett, azt nem tudják. Az biztos, hogy a démon, míg a torony áll, újraéled, ám mire felküzdi magát a szakadék aljából, addigra talán a bent lévő társaiknak sikerül megoldani ennek a toronynak is a rejtélyét és lerombolni azt.
Alyo társai arcán érthetetlenség tükröződik a történtek miatt, de ki is válaszolhatná meg kérdéseiket, amikor harmadik társuk már talán egy jobb világban van és időt adott nekik, hogy győzzenek.
Mögöttük nem kél mozgás, úgy tűnik, újabb démonfarkasok nem érkeznek, de a világ körülöttük újra kettészakad, újra kettőt látnak belőlük és magukból is. Egy valódit, az ingoványban és egy másikat, amelyben a torony áll, türkizszélű lyuk tátong a semmibe nyílva, a széleken apró szikrák pattognak és a lyuk mintha forogna. Pár pillanat csupán, de a kettősség jól érezhető, majd a két világ újra összeolvad egy remegéssel.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Krestvir varázslata nyomán újra fény világítja be a toronybelsőt és bizony így láthatja, hogy Laor egyáltalán nem azt tette, amit ígért. De hogyan is vethetné a szemére, amikor egyikük sem fogadott szót. A tündér bájitala repül és a harcoson landol, növelve ezzel esélyeit a démon ellen, de a varázsló sem kíván kimaradni a továbbiakból. Újabb ige kél ajkán, röviden elmormolt szavai nyomán egy fal anyagiasul a lény előtt, aki épp ekkor támadna Laorra karmaival.
A fegyverforgató érzi, hogy a bájital kifejti a hatását. Érzi, ahogy fizikai korláti az agilitás terén olyan magasságokba emelkednek, amelyekről mások csak álmodhatnak. Úgy érzi, mindenre képes volna most.
A démon karja lendül, de épp akkor jelenik meg a fal előtte így karmai csak a falat szántják végig ami épp előtte áll. A lény felsikolt tehetetlen dühében és azonnal mozdul, ám a fal útját állja lekövetve a mozgását. Laor Krestvir felé fordul, bocsánatkérő arccal mondja el terveit, amelyek most ezzel a varázslattal megakadni látszanak.
Carsaadi tökéletesen elvégezte a dolgát, a bájital célba ér, ám Laor nem tud azonnal támadni, viszont Krestvir fala megvédi a harcost. Még ebben a helyzetben is megmosolyogtatja a helyzet komikuma. Amíg pedig tudnak mosolyogni, addig nem veszett el minden.
Krestvir és Carsaadi nem messze a torony bejáratától állnak, Laor a förmedelemmel szemben, köztük a fal, ami láthatóan követi a tehetetlenségében felsikoltó démont, aki többször is belecsap a falba, de nem tud kárt tenni benne. A feltűnhet Laornak, hogy a megidézett fal nem forog, csak abban a síkban mozog, amelyben megjelent.
A kettészakadó világ rájuk is lecsap, újra kettőt látnak magukból és az őket körülvevő világból. Megremeg a torony, ezúttal kicsit erősebben, mint korábban, a jégfal rádől a mögötte lévő csontvázakra, maga alá temetve azokat.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Semmi előjele nem volt annak, hogy mire készült Alyo. Mindkét férfi, Frandr és Quantall is az ugró lány után kap, de sikertelen próbálják meg elérni a lendületből megindulót és így megakadályozni sem tudják az akcióját. Látják, ahogy a félvér átszeli a meredélyt és sikeresen magával rántja a mélybe a démont. A toronyból felszökő fényből tudhatják, hogy a démon megsérült, akár meg is hallhatott, a korában látottak legalábbis ezt igazolhatják. De hogy a lánnyal mi lett, azt nem tudják. Az biztos, hogy a démon, míg a torony áll, újraéled, ám mire felküzdi magát a szakadék aljából, addigra talán a bent lévő társaiknak sikerül megoldani ennek a toronynak is a rejtélyét és lerombolni azt.
Alyo társai arcán érthetetlenség tükröződik a történtek miatt, de ki is válaszolhatná meg kérdéseiket, amikor harmadik társuk már talán egy jobb világban van és időt adott nekik, hogy győzzenek.
Mögöttük nem kél mozgás, úgy tűnik, újabb démonfarkasok nem érkeznek, de a világ körülöttük újra kettészakad, újra kettőt látnak belőlük és magukból is. Egy valódit, az ingoványban és egy másikat, amelyben a torony áll, türkizszélű lyuk tátong a semmibe nyílva, a széleken apró szikrák pattognak és a lyuk mintha forogna. Pár pillanat csupán, de a kettősség jól érezhető, majd a két világ újra összeolvad egy remegéssel.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Krestvir varázslata nyomán újra fény világítja be a toronybelsőt és bizony így láthatja, hogy Laor egyáltalán nem azt tette, amit ígért. De hogyan is vethetné a szemére, amikor egyikük sem fogadott szót. A tündér bájitala repül és a harcoson landol, növelve ezzel esélyeit a démon ellen, de a varázsló sem kíván kimaradni a továbbiakból. Újabb ige kél ajkán, röviden elmormolt szavai nyomán egy fal anyagiasul a lény előtt, aki épp ekkor támadna Laorra karmaival.
A fegyverforgató érzi, hogy a bájital kifejti a hatását. Érzi, ahogy fizikai korláti az agilitás terén olyan magasságokba emelkednek, amelyekről mások csak álmodhatnak. Úgy érzi, mindenre képes volna most.
A démon karja lendül, de épp akkor jelenik meg a fal előtte így karmai csak a falat szántják végig ami épp előtte áll. A lény felsikolt tehetetlen dühében és azonnal mozdul, ám a fal útját állja lekövetve a mozgását. Laor Krestvir felé fordul, bocsánatkérő arccal mondja el terveit, amelyek most ezzel a varázslattal megakadni látszanak.
Carsaadi tökéletesen elvégezte a dolgát, a bájital célba ér, ám Laor nem tud azonnal támadni, viszont Krestvir fala megvédi a harcost. Még ebben a helyzetben is megmosolyogtatja a helyzet komikuma. Amíg pedig tudnak mosolyogni, addig nem veszett el minden.
Krestvir és Carsaadi nem messze a torony bejáratától állnak, Laor a förmedelemmel szemben, köztük a fal, ami láthatóan követi a tehetetlenségében felsikoltó démont, aki többször is belecsap a falba, de nem tud kárt tenni benne. A feltűnhet Laornak, hogy a megidézett fal nem forog, csak abban a síkban mozog, amelyben megjelent.
A kettészakadó világ rájuk is lecsap, újra kettőt látnak magukból és az őket körülvevő világból. Megremeg a torony, ezúttal kicsit erősebben, mint korábban, a jégfal rádől a mögötte lévő csontvázakra, maga alá temetve azokat.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 05:16:02
Üzenet elküldve: 2021-10-19 05:16:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Láthatták már tőle ezt a varázslatát. Nem esik túl jól neki a hirtelen mozdulat, de sikeresen eltalálja a démont, aki ettől kicsit lassabban kezd felfelé mászni. Ezek után azért elkezd gondolkozni rajta, hogy mégis, hogyan tovább. Az íjásznő ha nem találja el akkor, hogyan segíthetné még? Esetleg valami hajítófegyverrel? Otthon volt utoljára olyan a kezébe és még az előtt, hogy a mesteréhez került volna, hisz mindenképp akartak valamennyi fegyveresharcot tanítani neki. Teljesen végig se tudja ezeket gondolni mikor a szakállas tharg kiáltására felkapja a fejét, hátrafordulna, de csak a mellette elsuhanó árnyat látja még amit követve csak akkor fog fel, hogy ki mikor az már a levegőben van kartávolságon kívül. Reflexből utánanyúl, de már nem éri el úgyhogy csak ordít utána.*
-Neeeeee!
*Ezzel viszont már elkésett. A hangja nem rántja vissza a nőt. Csak tehetetlenül tudja nézni a jelenetet. Minden olyan gyorsan történt. Azt, nem lehet mondani, hogy megkedvelte volna a mogorva íjászt. Még a nevét se jegyezte meg, de ez a halál olyan érhetetlen volt. Tátott szájjal néz utána a mélybe és látszik rajta, hogy őt ez teljesen lesokkolta. Számára, aki a világot szereti logika alapján értelmezni ez még abból a szempontból is lesújtó volt, hogy nem tudja felfogni mi járhatott a nő fejében. Motyog maga elé ahogy néz le.*
-De...de...Miért? Ezt miért?
*Akárhogy próbálja értelmezni nem tudja. A démon sárból volt nem lehetett megkapaszkodni rajta, ilyen ugrás során azokban a híddeszkákban megkapaszkodni is hősies dolog lett volna még egy fizikai erejéről ismert mélységinek vagy orknak is, miért nem próbálta íjjal a meggyengített démont lelőni? Korábban utalt rá, hogy van valami baja és ilyesmit tervez csak a Quantall nem vette észre? Szóval a fiatal mélységi srác csak döbbenten áll a szakadék előtt és értetlenül bámul le miközben magában motyog és próbálja felfogni mi is történt.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Láthatták már tőle ezt a varázslatát. Nem esik túl jól neki a hirtelen mozdulat, de sikeresen eltalálja a démont, aki ettől kicsit lassabban kezd felfelé mászni. Ezek után azért elkezd gondolkozni rajta, hogy mégis, hogyan tovább. Az íjásznő ha nem találja el akkor, hogyan segíthetné még? Esetleg valami hajítófegyverrel? Otthon volt utoljára olyan a kezébe és még az előtt, hogy a mesteréhez került volna, hisz mindenképp akartak valamennyi fegyveresharcot tanítani neki. Teljesen végig se tudja ezeket gondolni mikor a szakállas tharg kiáltására felkapja a fejét, hátrafordulna, de csak a mellette elsuhanó árnyat látja még amit követve csak akkor fog fel, hogy ki mikor az már a levegőben van kartávolságon kívül. Reflexből utánanyúl, de már nem éri el úgyhogy csak ordít utána.*
-Neeeeee!
*Ezzel viszont már elkésett. A hangja nem rántja vissza a nőt. Csak tehetetlenül tudja nézni a jelenetet. Minden olyan gyorsan történt. Azt, nem lehet mondani, hogy megkedvelte volna a mogorva íjászt. Még a nevét se jegyezte meg, de ez a halál olyan érhetetlen volt. Tátott szájjal néz utána a mélybe és látszik rajta, hogy őt ez teljesen lesokkolta. Számára, aki a világot szereti logika alapján értelmezni ez még abból a szempontból is lesújtó volt, hogy nem tudja felfogni mi járhatott a nő fejében. Motyog maga elé ahogy néz le.*
-De...de...Miért? Ezt miért?
*Akárhogy próbálja értelmezni nem tudja. A démon sárból volt nem lehetett megkapaszkodni rajta, ilyen ugrás során azokban a híddeszkákban megkapaszkodni is hősies dolog lett volna még egy fizikai erejéről ismert mélységinek vagy orknak is, miért nem próbálta íjjal a meggyengített démont lelőni? Korábban utalt rá, hogy van valami baja és ilyesmit tervez csak a Quantall nem vette észre? Szóval a fiatal mélységi srác csak döbbenten áll a szakadék előtt és értetlenül bámul le miközben magában motyog és próbálja felfogni mi is történt.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-17 21:23:49
Üzenet elküldve: 2021-10-17 21:23:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
* Sikerül a férfira dobnia a bájitalt, azután pedig a varázslónő mellett megáll, várva, hogy mi fog következni. Nem igazán tud többet tenni Laorért sem a többiekért. Ajkába harapva figyeli a rusnya dögöt. Rémisztő, borzalmas förmedvény. Néha önmagát is megpillantja, mintha torz tükrökkel nézne szembe ilyenkor akarata ellenére is hátrál egy két totyogó lépést, hogy aztán mély lélegzetet véve azt a párat visszalépje az eredeti helyén maradva.
Mellette a fal túloldalán a csontvázak elfeküdtek, az előző varázslat hatására pedig újra nappal van, de már látja a szeme sarkából, hogy Krestvir újabb igét mormol.
Ezután fal emelkedik Laor és a szörny elé. Talán most el fognak futni? A harcos visszafordulására haloványan elmosolyodik. Valahogy ilyen helyzetben talán még fogékonyabb arra, hogy felismerje ez mennyire komikus momentum volt.
Egyelőre nem mozdul, egyik kezét ajka elé teszi, hogy még le nem szedi a mosolyt az arcáról el legyen takarva valamivel, s figyel, hogy bármikor kell a harcosnak még további ital, vagy Krestvirnek manás akkor ott legyen és tudjon segíteni. *
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
* Sikerül a férfira dobnia a bájitalt, azután pedig a varázslónő mellett megáll, várva, hogy mi fog következni. Nem igazán tud többet tenni Laorért sem a többiekért. Ajkába harapva figyeli a rusnya dögöt. Rémisztő, borzalmas förmedvény. Néha önmagát is megpillantja, mintha torz tükrökkel nézne szembe ilyenkor akarata ellenére is hátrál egy két totyogó lépést, hogy aztán mély lélegzetet véve azt a párat visszalépje az eredeti helyén maradva.
Mellette a fal túloldalán a csontvázak elfeküdtek, az előző varázslat hatására pedig újra nappal van, de már látja a szeme sarkából, hogy Krestvir újabb igét mormol.
Ezután fal emelkedik Laor és a szörny elé. Talán most el fognak futni? A harcos visszafordulására haloványan elmosolyodik. Valahogy ilyen helyzetben talán még fogékonyabb arra, hogy felismerje ez mennyire komikus momentum volt.
Egyelőre nem mozdul, egyik kezét ajka elé teszi, hogy még le nem szedi a mosolyt az arcáról el legyen takarva valamivel, s figyel, hogy bármikor kell a harcosnak még további ital, vagy Krestvirnek manás akkor ott legyen és tudjon segíteni. *
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-15 15:28:32
Üzenet elküldve: 2021-10-15 15:28:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Ha most patikamérlegen kéne mérni a bátorságot, Laor szerint Ririnek jutott a legtöbb a társaságból. Véleménye szerint sokkal kevesebbtől is inába szállna a bátorsága egy olyan törékeny kis lénynek, mint a tündér, de az alkimista még mindig itt van. Persze ebben a pillanatban épp nem ezen fog elmélkedni, hiszen épp valami olyasmivel néz farkasszemet, hogy leginkább azon kéne ámulnia: ő maga miért nem old kereket? Talán Sa'argathot kis háziállatával volt ilyen helyzetben annak idején. Az hajszál híján végzett vele, aztán jött egy göndör hajú tündér - aki a szó szoros értelmében nem volt tündér - és megmentette az életét, de ez már egy másik történet. Most csak fintorog egyet ahogy a szörnyeteg eltáncol előle, aztán egy kis ütést érez a nyakszirtjén. Vagy Riri céloz mindig oda, vagy a Nagy Alkimista Italdobási Útmutatóban szerepel ez kívánatos célpontként, mindegy is. A lényeg, hogy azonnal érzi a hatást, még a rutinszerűen, csuklóból megpörgetett kard is simábban szeli a levegőt. Továbbra is komoly fenyegetést jelentenek azok a vészjósló karmok, de nagyobb ügyességgel jobb esélyei vannak egy manikűrre. Tehát újult ügyességgel támadna ismét, amikor mágikus erők szőtte fal ereszkedik alá és elválasztja nemesnek épp nem nevezhető ellenfelétől. Laornak természetesen fogalma sincs, hogy mi ez valójában, de Krestvirtől is látott már ilyet, így félig hátrafordul a mágus felé egy zavartan torz, már-már bocsánatkérő mosollyal képén.*
- Épp... *dadogja és szabad kezével a rémség felé int, hátha Krestvir számára nem világos a dolog* Épp végeznék vele, hm?
*Persze a varázsló józan logikával gondolhatja úgy, hogy a fal oltalma alatt szépen kimenekülhetnek erről az elátkozott helyről, de a harcos már csak olyan, hogy ha az agyát ellepi a vérköd, akkor nem a futás az első ami eszébe jut.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Ha most patikamérlegen kéne mérni a bátorságot, Laor szerint Ririnek jutott a legtöbb a társaságból. Véleménye szerint sokkal kevesebbtől is inába szállna a bátorsága egy olyan törékeny kis lénynek, mint a tündér, de az alkimista még mindig itt van. Persze ebben a pillanatban épp nem ezen fog elmélkedni, hiszen épp valami olyasmivel néz farkasszemet, hogy leginkább azon kéne ámulnia: ő maga miért nem old kereket? Talán Sa'argathot kis háziállatával volt ilyen helyzetben annak idején. Az hajszál híján végzett vele, aztán jött egy göndör hajú tündér - aki a szó szoros értelmében nem volt tündér - és megmentette az életét, de ez már egy másik történet. Most csak fintorog egyet ahogy a szörnyeteg eltáncol előle, aztán egy kis ütést érez a nyakszirtjén. Vagy Riri céloz mindig oda, vagy a Nagy Alkimista Italdobási Útmutatóban szerepel ez kívánatos célpontként, mindegy is. A lényeg, hogy azonnal érzi a hatást, még a rutinszerűen, csuklóból megpörgetett kard is simábban szeli a levegőt. Továbbra is komoly fenyegetést jelentenek azok a vészjósló karmok, de nagyobb ügyességgel jobb esélyei vannak egy manikűrre. Tehát újult ügyességgel támadna ismét, amikor mágikus erők szőtte fal ereszkedik alá és elválasztja nemesnek épp nem nevezhető ellenfelétől. Laornak természetesen fogalma sincs, hogy mi ez valójában, de Krestvirtől is látott már ilyet, így félig hátrafordul a mágus felé egy zavartan torz, már-már bocsánatkérő mosollyal képén.*
- Épp... *dadogja és szabad kezével a rémség felé int, hátha Krestvir számára nem világos a dolog* Épp végeznék vele, hm?
*Persze a varázsló józan logikával gondolhatja úgy, hogy a fal oltalma alatt szépen kimenekülhetnek erről az elátkozott helyről, de a harcos már csak olyan, hogy ha az agyát ellepi a vérköd, akkor nem a futás az első ami eszébe jut.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:58:39
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:58:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A terv befullad, viszont gyorsan reagálnak társai. Quantall rögtön valami varázslatot küld a dög felé, és hirtelen eszébe jut, hogy látott már hasonló lövedéket korábban, mikor a kormos egy rémfarkason használta. Valamennyire tisztában van vele, hogy milyen hatásra is számíthat. Alyo eközben még nem eresztette útjára nyílvesszőjét, biztos kell neki egy pillanat, hogy rendesen célba vegye Bhaart, ezzel már Frandrnek nincs ideje foglalkozni.
Figyelme meg van osztva, ahogy fordul, a hátuk mögötti horizontot kezdve pásztázni, hogy észrevehesse az esetleges újabb dögöket. Talán ezért is lehet az, hogy nem veszi észre, ahogy Alyo hirtelen már nem is a démonfajzatot figyeli, hanem az ő arcát fürkészi. Pár rövid, ám egy ilyen szituációban élet-halál kérdést eldöntő töredékmásodpercig fel sem fogja, mi történik, mikor végül az íjász eldobja fegyverét, és a szakadék felé kezd rohanni.*
-Alyo!
*Kiált fel, miközben szabad kezével a lány után kap, ám későn, már messze túl későn kezdődik meg ez a mozdulat. Látván, ahogy a félelf elhagyja a szilárd talajt, pillanatok alatt válik hófehérré teljes hajkoronája.*
-ALYO!
*Üvölt fel még egyszer, ezúttal sokkal hangosabban, ahogy lassan megérti, hogy a másik mivel próbálkozik. Csodával határos módon Bhaart még el is éri az íjász, ám ezután Frandr csak tehetetlenül nézhet, ahogy társa a Föld Démonával együtt hullik a mélybe.
Haja egyszerre több színben kezd el táncolni. Fehér, fekete, szőke, vörös, ezüstszőke... Összepréseli ajkait, ahogy csak mered a mélybe, és igyekszik lent tartani... nem is tudja, hogy miként törne elő belőle mindaz a fáradtság, stressz, trauma, érzelem és abszurditás, ami az ingoványba érkezése óta felgyülemlett benne.
Egyszerre van jelen az igény, hogy nevessen, harsányan, könnyezve, irányíthatatlanul, ijesztően, amíg be nem reked, és amíg nem fáj a lélegzés is...
Hogy üvöltsön, artikuláció és értelem nélkül, a legbelsőbb érzelmeit kiadva magából, talán Bhaarhoz hasonlatosan...
Hogy összeomoljon, engedjen a fáradtságnak, és csak várja, hogy ez az átkozott hely azt tegyen vele, amit akar...
Ám végül egy szinte fizikailag érezhető lökéssel lent tartja mindezt, és felnéz a szakadékból. Haja egy kicsit fakó, kicsit hamisnak ható barna színt vesz fel, melyen még a normális esetben tapasztalható, eddig már tőle megszokott apró árnyalatbeli változások sem tapasztalhatóak.
Egy szó nélkül, némán megfordul, és újra az ingoványt kezdi el pásztázni, rémfarkasok után kutatva.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A terv befullad, viszont gyorsan reagálnak társai. Quantall rögtön valami varázslatot küld a dög felé, és hirtelen eszébe jut, hogy látott már hasonló lövedéket korábban, mikor a kormos egy rémfarkason használta. Valamennyire tisztában van vele, hogy milyen hatásra is számíthat. Alyo eközben még nem eresztette útjára nyílvesszőjét, biztos kell neki egy pillanat, hogy rendesen célba vegye Bhaart, ezzel már Frandrnek nincs ideje foglalkozni.
Figyelme meg van osztva, ahogy fordul, a hátuk mögötti horizontot kezdve pásztázni, hogy észrevehesse az esetleges újabb dögöket. Talán ezért is lehet az, hogy nem veszi észre, ahogy Alyo hirtelen már nem is a démonfajzatot figyeli, hanem az ő arcát fürkészi. Pár rövid, ám egy ilyen szituációban élet-halál kérdést eldöntő töredékmásodpercig fel sem fogja, mi történik, mikor végül az íjász eldobja fegyverét, és a szakadék felé kezd rohanni.*
-Alyo!
*Kiált fel, miközben szabad kezével a lány után kap, ám későn, már messze túl későn kezdődik meg ez a mozdulat. Látván, ahogy a félelf elhagyja a szilárd talajt, pillanatok alatt válik hófehérré teljes hajkoronája.*
-ALYO!
*Üvölt fel még egyszer, ezúttal sokkal hangosabban, ahogy lassan megérti, hogy a másik mivel próbálkozik. Csodával határos módon Bhaart még el is éri az íjász, ám ezután Frandr csak tehetetlenül nézhet, ahogy társa a Föld Démonával együtt hullik a mélybe.
Haja egyszerre több színben kezd el táncolni. Fehér, fekete, szőke, vörös, ezüstszőke... Összepréseli ajkait, ahogy csak mered a mélybe, és igyekszik lent tartani... nem is tudja, hogy miként törne elő belőle mindaz a fáradtság, stressz, trauma, érzelem és abszurditás, ami az ingoványba érkezése óta felgyülemlett benne.
Egyszerre van jelen az igény, hogy nevessen, harsányan, könnyezve, irányíthatatlanul, ijesztően, amíg be nem reked, és amíg nem fáj a lélegzés is...
Hogy üvöltsön, artikuláció és értelem nélkül, a legbelsőbb érzelmeit kiadva magából, talán Bhaarhoz hasonlatosan...
Hogy összeomoljon, engedjen a fáradtságnak, és csak várja, hogy ez az átkozott hely azt tegyen vele, amit akar...
Ám végül egy szinte fizikailag érezhető lökéssel lent tartja mindezt, és felnéz a szakadékból. Haja egy kicsit fakó, kicsit hamisnak ható barna színt vesz fel, melyen még a normális esetben tapasztalható, eddig már tőle megszokott apró árnyalatbeli változások sem tapasztalhatóak.
Egy szó nélkül, némán megfordul, és újra az ingoványt kezdi el pásztázni, rémfarkasok után kutatva.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-14 15:23:10
Üzenet elküldve: 2021-10-14 15:23:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hunyt szemmel összpontosít a sötétben a varázslatra, s csak akkor nyitja szemhéjait, mikor azokon át is érzékeli, hogy sikerrel járt.
Laor Carsaadihoz intézett kiáltását hallja, így elsőre is rá vetül pillantása. Aztán ott is ragad...
"Jövök mögöttetek!"... Hát persze!
A harcos önfeláldozó hősiességének nyoma ott hever a földön, csaknem kettészelve. De nem csak az egyik rémséggel szállt volna szembe egyedül a férfi. Míg a korábban Taitos bőrébe bújttal láthatóan hamar végzett, a másik most az ő életére pályázik. És micsoda rettenetes külseje van!
Krestvir talán ismét lefagyna egy-két pillanatra, de a tündér mozdul, s akkor már ő is.
Ajkai igét mormolnak, miközben a démoni lényt szuggerálja, s csak remélni meri, hogy előbb teremt mágikus akadályt közé és a harcos közé, semmint azok a karmok a férfit elérhetnék.
Igaz, ezáltal talán a rémséget is védi Laor támadásától, de ez legyen a jövő gondja...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hunyt szemmel összpontosít a sötétben a varázslatra, s csak akkor nyitja szemhéjait, mikor azokon át is érzékeli, hogy sikerrel járt.
Laor Carsaadihoz intézett kiáltását hallja, így elsőre is rá vetül pillantása. Aztán ott is ragad...
"Jövök mögöttetek!"... Hát persze!
A harcos önfeláldozó hősiességének nyoma ott hever a földön, csaknem kettészelve. De nem csak az egyik rémséggel szállt volna szembe egyedül a férfi. Míg a korábban Taitos bőrébe bújttal láthatóan hamar végzett, a másik most az ő életére pályázik. És micsoda rettenetes külseje van!
Krestvir talán ismét lefagyna egy-két pillanatra, de a tündér mozdul, s akkor már ő is.
Ajkai igét mormolnak, miközben a démoni lényt szuggerálja, s csak remélni meri, hogy előbb teremt mágikus akadályt közé és a harcos közé, semmint azok a karmok a férfit elérhetnék.
Igaz, ezáltal talán a rémséget is védi Laor támadásától, de ez legyen a jövő gondja...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-14 13:17:11
Üzenet elküldve: 2021-10-14 13:17:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A lezuhanó híd látványa először a győzelem mámorító ízével kecsegteti a meredély szélénél állókat. A hídon ébredező démon azzal együtt zuhanna a mélybe, ám nem kívánja ilyen könnyed adni magát. Már zuhantában fordul és kapaszkodik meg a hídban, hogy a meredély oldalának csapódva a másik oldalon kezdjen el felfelé mászni. Talán Bhaar is érzi, hogy miféle küzdelem zajlik a toronyban és azon lenne, hogy beavatkozzon. Ha felér és hátba támadja Krestvirt és csapatát, akkor a mérleg nyelve elbillenhet és nem az ő irányukba.
Frandr tehetetlennek érzi magát, közelharcban ellenfele lehetne a démonnak, de így csak szemlélője lehet a felfelé mászó Bhaarnak. Biztatja is a csapat íjászát, hogy tegyen valamit ez ellen.
Quantall sérült válla ellenére igyekszik összepontosítani és varázslatot idézni, hogy valahogyan akadályozza a démont a felfelé mászásban. A megidézett energialövedék fénylő pászmát húzva át a meredély felett találja el Bhaart amire a démon felordít és láthatóan darabosabbá válik a mozgása, lelassul, de vicsorogva küzdi tovább magát felfelé.
Alyo a csapat egyetlen íjásza, akinek mind a tudás, mind az eszköz a kezében van, hogy megakadályozza a démont a feljutásban. Ám ő egészen másra szánja magát. Talán azért, mert a nyilakat kevésnek érzi, talán azért, mert tudja, hogy csak a torony pusztulása után lehet megölni a démont, véglegesnek tetsző döntésre jut.
Az idő szinte lelassulni látszik, ahogy társaira néz, látja Frandr feszült pillantását a démonon, Quantall összepontosítását, ahogy útjára küldi a bénító energialövedéket. Eldobja íját és nyilait, pár lépést hátrál és nekifut. Izmai szinte repítik előre, ahogy előhúzza varázslattal megerősített dobókéseit, de nem elhajítani kívánja őket.
Ahogy eléri a meredély szélét, elrugaszkodik. Ugyan nem tudná átugrani a meredélyt széltében, de mivel a leszakadó híddal lefelé zuhanó és a meredély falának vágódó Bhaar így jóval lejjebb került, így jól számítva az ívet, egyenesen a lelassuló démon felé repül.
Lábai még mindig futva, kezeiben a tőrökkel száll bele Bhaar hátába és mélyíti mindkét fegyverét a testébe. Bhaar felordít fájdalmában, perzseli a tőr, hangját visszaveri a meredély fala, megvonaglik, a hátán megkapaszkodó Alyo felé csapna harciasan. Ám így elvéti a fogást, a megnövekedett súlyt már nem bírják el karmai, arasznyi mély nyomot hagyva csúszik le a hídról, hogy az önmagát feláldozó lánnyal együtt zuhanjon a meredély alja felé.
A másik oldalon fent álló Frandr és Quantall ott maradnak ketten, a szakadék sötétjében pedig eltűnik a Bhaar és Alyo. A toronyból széles fénycsóva lövell az ég felé, megvilágítva egy pillanatra a környéket, jelezve, hogy a lezuhanó démon megsérült, talán el is pusztult.
Ha odalent újra is éled a démon, jó ideig eltart, mire felküzdi valahogyan onnan magát. Alyo, bár a halálba zuhant, így időt és ezzel esélyt adott társainak, hogy végezzenek a toronnyal és így annak démonával.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Krestvir úgy dönt, nem hallgat Laorra és nem fogja menekülőre a dolgot, amikor rájuk szakad a sötétség. Ahogy mondani szokás, a sötétben nem attól félünk, hogy egyedül vagyunk, hanem attól, hogy nem vagyunk egyedül. És a varázsló és társai egyáltalán nincsenek egyedül a sötétségben. Krestvir is láthatja az emberre nem emlékeztető felépítésű lény felvillanását, ahogy az ismeretlen energia végiglüktet a testén.
Koncentrálása sikeres, akarata alá hajtja a mindent körülvevő manát és varázslata nyomán újra nappali világosság támad körülöttük, bevilágítva az egész toronybelsőt.
Krestvir láthatja ekkor, ahogy társai is, ha azoknak van ideje körbenézni, hogy a csontvázak elterültek a kövön és valószínűleg így jártak a jégfal mögöttiek is. Ám Laorral szemben, ahol korábban még a kőmancsok tartották fogva Tajtost és Kagaenaet, már csak csonka medvekarokat látni, a "foglyok" kiszabadultak. A két démoni teremtés közül az egyik szinte kettészelve fekszik a földön, a másik viszont Laor előtt áll fenyegetőn.
A nem e világi jelenés két fejjel magasodik a kardot tartó férfi fölé. Végtagjai megnyúltak, karjai talán térdéig is leérnek, a bőre áttetsző, alatta kékes-lilás erek futják be a testét. Az arca sem emberi, ajaktalan szájában tűszerű fogak százaival vicsorog, szemei két oldalt hosszan elnyúlnak és olajos feketén fénylenek. A koponyája felfelé-hátra hosszan elnyúlik, koronaszerű kinövésekkel. Kezei nem ujjakban, hanem karmokban végződnek, azokat emeli támadón Laorra.
A fegyverforgató még a fény megérkezése előtt lecsapna második ellenfelére, ám annak sikerül kitérnie egy szökkenéssel hátra és amikor a nappali világosság betölti a torony belsejét, Laor segítséget kér Carsaaditól, még mielőtt az előtte álló ellenfél támadhatna.
A tündér hajlik teljesíteni Laor korábbi parancsát a menekülésre, de megtorpan látva, hogy Krestvir másképp dönt. A sötétséggel minden félelme rászakad, ő is látja a feketeségben felvillanó démoni alakot és amikor újra világos lesz, a valódi arcát is.
Laor támad, de ellenfele elkerüli a csapást, a férfi pedig a tündér segítségét kéri, aki teljesít is. Repül az esélyeket javító bájital és csattan Laoron, azonnal kifejtve pozitív hatását.
A démoni alak felsikolt, hangjába beleremeg a torony újra, ahogy előrehajtva fejét támadásra készül karmos mancsaival.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A lezuhanó híd látványa először a győzelem mámorító ízével kecsegteti a meredély szélénél állókat. A hídon ébredező démon azzal együtt zuhanna a mélybe, ám nem kívánja ilyen könnyed adni magát. Már zuhantában fordul és kapaszkodik meg a hídban, hogy a meredély oldalának csapódva a másik oldalon kezdjen el felfelé mászni. Talán Bhaar is érzi, hogy miféle küzdelem zajlik a toronyban és azon lenne, hogy beavatkozzon. Ha felér és hátba támadja Krestvirt és csapatát, akkor a mérleg nyelve elbillenhet és nem az ő irányukba.
Frandr tehetetlennek érzi magát, közelharcban ellenfele lehetne a démonnak, de így csak szemlélője lehet a felfelé mászó Bhaarnak. Biztatja is a csapat íjászát, hogy tegyen valamit ez ellen.
Quantall sérült válla ellenére igyekszik összepontosítani és varázslatot idézni, hogy valahogyan akadályozza a démont a felfelé mászásban. A megidézett energialövedék fénylő pászmát húzva át a meredély felett találja el Bhaart amire a démon felordít és láthatóan darabosabbá válik a mozgása, lelassul, de vicsorogva küzdi tovább magát felfelé.
Alyo a csapat egyetlen íjásza, akinek mind a tudás, mind az eszköz a kezében van, hogy megakadályozza a démont a feljutásban. Ám ő egészen másra szánja magát. Talán azért, mert a nyilakat kevésnek érzi, talán azért, mert tudja, hogy csak a torony pusztulása után lehet megölni a démont, véglegesnek tetsző döntésre jut.
Az idő szinte lelassulni látszik, ahogy társaira néz, látja Frandr feszült pillantását a démonon, Quantall összepontosítását, ahogy útjára küldi a bénító energialövedéket. Eldobja íját és nyilait, pár lépést hátrál és nekifut. Izmai szinte repítik előre, ahogy előhúzza varázslattal megerősített dobókéseit, de nem elhajítani kívánja őket.
Ahogy eléri a meredély szélét, elrugaszkodik. Ugyan nem tudná átugrani a meredélyt széltében, de mivel a leszakadó híddal lefelé zuhanó és a meredély falának vágódó Bhaar így jóval lejjebb került, így jól számítva az ívet, egyenesen a lelassuló démon felé repül.
Lábai még mindig futva, kezeiben a tőrökkel száll bele Bhaar hátába és mélyíti mindkét fegyverét a testébe. Bhaar felordít fájdalmában, perzseli a tőr, hangját visszaveri a meredély fala, megvonaglik, a hátán megkapaszkodó Alyo felé csapna harciasan. Ám így elvéti a fogást, a megnövekedett súlyt már nem bírják el karmai, arasznyi mély nyomot hagyva csúszik le a hídról, hogy az önmagát feláldozó lánnyal együtt zuhanjon a meredély alja felé.
A másik oldalon fent álló Frandr és Quantall ott maradnak ketten, a szakadék sötétjében pedig eltűnik a Bhaar és Alyo. A toronyból széles fénycsóva lövell az ég felé, megvilágítva egy pillanatra a környéket, jelezve, hogy a lezuhanó démon megsérült, talán el is pusztult.
Ha odalent újra is éled a démon, jó ideig eltart, mire felküzdi valahogyan onnan magát. Alyo, bár a halálba zuhant, így időt és ezzel esélyt adott társainak, hogy végezzenek a toronnyal és így annak démonával.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Krestvir úgy dönt, nem hallgat Laorra és nem fogja menekülőre a dolgot, amikor rájuk szakad a sötétség. Ahogy mondani szokás, a sötétben nem attól félünk, hogy egyedül vagyunk, hanem attól, hogy nem vagyunk egyedül. És a varázsló és társai egyáltalán nincsenek egyedül a sötétségben. Krestvir is láthatja az emberre nem emlékeztető felépítésű lény felvillanását, ahogy az ismeretlen energia végiglüktet a testén.
Koncentrálása sikeres, akarata alá hajtja a mindent körülvevő manát és varázslata nyomán újra nappali világosság támad körülöttük, bevilágítva az egész toronybelsőt.
Krestvir láthatja ekkor, ahogy társai is, ha azoknak van ideje körbenézni, hogy a csontvázak elterültek a kövön és valószínűleg így jártak a jégfal mögöttiek is. Ám Laorral szemben, ahol korábban még a kőmancsok tartották fogva Tajtost és Kagaenaet, már csak csonka medvekarokat látni, a "foglyok" kiszabadultak. A két démoni teremtés közül az egyik szinte kettészelve fekszik a földön, a másik viszont Laor előtt áll fenyegetőn.
A nem e világi jelenés két fejjel magasodik a kardot tartó férfi fölé. Végtagjai megnyúltak, karjai talán térdéig is leérnek, a bőre áttetsző, alatta kékes-lilás erek futják be a testét. Az arca sem emberi, ajaktalan szájában tűszerű fogak százaival vicsorog, szemei két oldalt hosszan elnyúlnak és olajos feketén fénylenek. A koponyája felfelé-hátra hosszan elnyúlik, koronaszerű kinövésekkel. Kezei nem ujjakban, hanem karmokban végződnek, azokat emeli támadón Laorra.
A fegyverforgató még a fény megérkezése előtt lecsapna második ellenfelére, ám annak sikerül kitérnie egy szökkenéssel hátra és amikor a nappali világosság betölti a torony belsejét, Laor segítséget kér Carsaaditól, még mielőtt az előtte álló ellenfél támadhatna.
A tündér hajlik teljesíteni Laor korábbi parancsát a menekülésre, de megtorpan látva, hogy Krestvir másképp dönt. A sötétséggel minden félelme rászakad, ő is látja a feketeségben felvillanó démoni alakot és amikor újra világos lesz, a valódi arcát is.
Laor támad, de ellenfele elkerüli a csapást, a férfi pedig a tündér segítségét kéri, aki teljesít is. Repül az esélyeket javító bájital és csattan Laoron, azonnal kifejtve pozitív hatását.
A démoni alak felsikolt, hangjába beleremeg a torony újra, ahogy előrehajtva fejét támadásra készül karmos mancsaival.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-13 21:28:51
Üzenet elküldve: 2021-10-13 21:28:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Amikor Laor parancsba adja a menekülést a kis tündér elindul kifelé, de megtorpan, ahogy észreveszi, hogy Krestvir nem követi őt, utána hátrafordulva még éppen elkapja Laor kardjának lendülését, mielőtt az egész torony teljesen elsötétedne. Elkerekedett szemmel fordul vissza, kezében megszorítva tőrét. Semmi jót nem sejt. Elkezdi hallani a csattogó hangokat, amik a jégfalon túlról érkeznek, fejét odakapja, ugyan semmit sem lát. Nagyot nyel. Azon gondolkodik vajon meddig fog kitartani a fal. Aztán a hang elhal, s elölről fény gyullad. Vörös, ijesztően remegő sugár, ami egy groteszk alakot emel ki a sötétből, pontosan Laor előtt. Riri rémülten lép több lépést is feléjük, mielőtt megtorpanna a férfi hangjára. Fél, kicsi szíve hevesen dobog. A világok elmosódása, a remegő torony, mind nagyon megrémítik, de tudja, hogy ha bepánikol akkor tényleg csak nyűg lenne a többieknek, muszáj erősnek és bátornak lennie, hogy legalább italaival segíteni tudja társait. *
- Igen, igen máris - * bólint és azonnal elhajítLaor Vylnis irányába 1 Aranysárga varázsitalt, hogy amaz ügyesebbé váljon.
utána pedig kicsit visszatotyog, hogy Krestvir közelébe maradhasson. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Amikor Laor parancsba adja a menekülést a kis tündér elindul kifelé, de megtorpan, ahogy észreveszi, hogy Krestvir nem követi őt, utána hátrafordulva még éppen elkapja Laor kardjának lendülését, mielőtt az egész torony teljesen elsötétedne. Elkerekedett szemmel fordul vissza, kezében megszorítva tőrét. Semmi jót nem sejt. Elkezdi hallani a csattogó hangokat, amik a jégfalon túlról érkeznek, fejét odakapja, ugyan semmit sem lát. Nagyot nyel. Azon gondolkodik vajon meddig fog kitartani a fal. Aztán a hang elhal, s elölről fény gyullad. Vörös, ijesztően remegő sugár, ami egy groteszk alakot emel ki a sötétből, pontosan Laor előtt. Riri rémülten lép több lépést is feléjük, mielőtt megtorpanna a férfi hangjára. Fél, kicsi szíve hevesen dobog. A világok elmosódása, a remegő torony, mind nagyon megrémítik, de tudja, hogy ha bepánikol akkor tényleg csak nyűg lenne a többieknek, muszáj erősnek és bátornak lennie, hogy legalább italaival segíteni tudja társait. *
- Igen, igen máris - * bólint és azonnal elhajítLaor Vylnis irányába 1 Aranysárga varázsitalt, hogy amaz ügyesebbé váljon.
utána pedig kicsit visszatotyog, hogy Krestvir közelébe maradhasson. *
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-13 16:52:06
Üzenet elküldve: 2021-10-13 16:52:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Elthur megjegyzéseihez megerősítésként bólint, de ennél többet jelenleg nem képes válaszolni; mintha lábát ólommal töltötték volna meg, és minden lélegzetvételnél vasszöggel döfködnék a tüdejét. Jobb kezét drámaian a mellkasán tartva, panaszkodás nélkül taposgál, de ő is felsóhajt örömében mikor megpillantják az égben lebegő épület sziluettjét. És mintha az előbb említett istenségek tervezték volna, süt is ki a nap a felhők közül, bár meleget már nem hozva magával, jelezve a délutánt. Gyakorlatilag már egy lábbal kint vannak, de nincs kedve vagy ereje szükségtelen beszéddel elrontani a hangulatot.*
~ Csak még pár perc, és megállhatunk ~ *Ígéri magának, észlelve, hogy mióta elkezdte mondani a magáét a társa által felvetett kérdéseket megválaszolván, a levegő is elviselhetőbb lett. Szárazabb, még ha nem is annyival melegebb is. Biztos szólnának két futárjuk, ha valami nincs rendjén? Akkor gyerünk neki, még egy szakasz!*
*Elthur megjegyzéseihez megerősítésként bólint, de ennél többet jelenleg nem képes válaszolni; mintha lábát ólommal töltötték volna meg, és minden lélegzetvételnél vasszöggel döfködnék a tüdejét. Jobb kezét drámaian a mellkasán tartva, panaszkodás nélkül taposgál, de ő is felsóhajt örömében mikor megpillantják az égben lebegő épület sziluettjét. És mintha az előbb említett istenségek tervezték volna, süt is ki a nap a felhők közül, bár meleget már nem hozva magával, jelezve a délutánt. Gyakorlatilag már egy lábbal kint vannak, de nincs kedve vagy ereje szükségtelen beszéddel elrontani a hangulatot.*
~ Csak még pár perc, és megállhatunk ~ *Ígéri magának, észlelve, hogy mióta elkezdte mondani a magáét a társa által felvetett kérdéseket megválaszolván, a levegő is elviselhetőbb lett. Szárazabb, még ha nem is annyival melegebb is. Biztos szólnának két futárjuk, ha valami nincs rendjén? Akkor gyerünk neki, még egy szakasz!*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-13 10:48:13
Üzenet elküldve: 2021-10-13 10:48:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Ő is kimerült. Nem csak az úttól, a korábbi lelki megterheléstől is. Mostanra ugyan megnyugodott, amihez lehet köze az oszladozó ködnek, meg Adoaver érezhetően jobb hangulatának is, de egy kis émelyítő gyengeség, hidegség még mindig ott ül a bensőjében. Szeretne beburkolózni a takarójába és aludni egyet, attól vélhetően enyhülne, de már némi hunyt szemű pihenés is jól esne. Nyomasztja, hogy ennyire távol van a helytől, ahol nagyjából biztonságban érzi magát, ráadásul egy ingovány választja el őket a várostól, az odútól, a wargoktól... Ha mégis történne valami, vajon visszatalálna-e hozzájuk? Vagy itt ragadna egyedül?
Szeretne bízni a köpenyesben és felé fordulni a biztonságérzetért, de az ifjú annyira idegen még, ráadásul gyakran viselkedik kiszámíthatatlanul. Szóval kényszeredetten saját magában igyekszik megtalálni a nyugalmat és erőt, bátorságot, hogy kitartson ezen az idegen helyen, ám ez számára cseppet sem egyszerű.
Az előjött téma azonban a jelek szerint mindkettejük számára jövedelmező. Adoaver szívesen mesél a mágiáról, ő pedig szívesen hallgatja őt, s ez a gondolatait is szerencsésen leköti.*
- Szakrálisat Arthenior templomában lehet tanulni... - *Fűz csak ennyit hozzá egy biccentéssel az ifjú mondandójának végéhez. Persze, azokhoz a tekercsekhez meg az igazán elhivatott híveket engedik hozzáférni. Garsin nem az. Hiába volna kézenfekvő, hogy a városban tanulhatná a szakrális ágát, ha az isteneket oly távolinak érzi magától. Elismeri a létezésüket, hiszen az égen is megjelentek csatározva, s hiszi azt is, hogy hatalmas erővel bírnak... de a legtöbb, amit érez feléjük, az a félelem és tartózkodás. A templomon keresztülhaladni a könyvtárig sem kellemes a számára, bár már kezdi megszokni és nem tartani tőle, hogy ott helyben éri bármi ítélet az istennőtől. Na meg igyekszik kicsit azt is nézni, hogy az övéi közül is többen tisztelik Eeyrt, akik ráadásul még ismerik is a múltját, s mégsem ítélték őt el. Talán az istennő maga sem néz rá rossz szemmel...
Nem tartja már szóval Adoavert, megszíveli a kérését és hagyja őt levegőhöz jutni az út további részében, s maga is a haladásra összpontosít, na meg a lassan változó környezetükre. Ám hamarosan a pocsolyákból és a gyérülő sásból fölpillantva észrevesz valamit, amit meg kell osztania.*
- Ott... az már a torony? - *Kérdi, s mutatja, mikor egy függőleges, hosszúkás, sötét folt jelenik meg távolabb az égen, nem túl magasan. A párás levegő és a távolság még elmaszatolják a körvonalakat, de határozottan látszik arra valami.*
*Ő is kimerült. Nem csak az úttól, a korábbi lelki megterheléstől is. Mostanra ugyan megnyugodott, amihez lehet köze az oszladozó ködnek, meg Adoaver érezhetően jobb hangulatának is, de egy kis émelyítő gyengeség, hidegség még mindig ott ül a bensőjében. Szeretne beburkolózni a takarójába és aludni egyet, attól vélhetően enyhülne, de már némi hunyt szemű pihenés is jól esne. Nyomasztja, hogy ennyire távol van a helytől, ahol nagyjából biztonságban érzi magát, ráadásul egy ingovány választja el őket a várostól, az odútól, a wargoktól... Ha mégis történne valami, vajon visszatalálna-e hozzájuk? Vagy itt ragadna egyedül?
Szeretne bízni a köpenyesben és felé fordulni a biztonságérzetért, de az ifjú annyira idegen még, ráadásul gyakran viselkedik kiszámíthatatlanul. Szóval kényszeredetten saját magában igyekszik megtalálni a nyugalmat és erőt, bátorságot, hogy kitartson ezen az idegen helyen, ám ez számára cseppet sem egyszerű.
Az előjött téma azonban a jelek szerint mindkettejük számára jövedelmező. Adoaver szívesen mesél a mágiáról, ő pedig szívesen hallgatja őt, s ez a gondolatait is szerencsésen leköti.*
- Szakrálisat Arthenior templomában lehet tanulni... - *Fűz csak ennyit hozzá egy biccentéssel az ifjú mondandójának végéhez. Persze, azokhoz a tekercsekhez meg az igazán elhivatott híveket engedik hozzáférni. Garsin nem az. Hiába volna kézenfekvő, hogy a városban tanulhatná a szakrális ágát, ha az isteneket oly távolinak érzi magától. Elismeri a létezésüket, hiszen az égen is megjelentek csatározva, s hiszi azt is, hogy hatalmas erővel bírnak... de a legtöbb, amit érez feléjük, az a félelem és tartózkodás. A templomon keresztülhaladni a könyvtárig sem kellemes a számára, bár már kezdi megszokni és nem tartani tőle, hogy ott helyben éri bármi ítélet az istennőtől. Na meg igyekszik kicsit azt is nézni, hogy az övéi közül is többen tisztelik Eeyrt, akik ráadásul még ismerik is a múltját, s mégsem ítélték őt el. Talán az istennő maga sem néz rá rossz szemmel...
Nem tartja már szóval Adoavert, megszíveli a kérését és hagyja őt levegőhöz jutni az út további részében, s maga is a haladásra összpontosít, na meg a lassan változó környezetükre. Ám hamarosan a pocsolyákból és a gyérülő sásból fölpillantva észrevesz valamit, amit meg kell osztania.*
- Ott... az már a torony? - *Kérdi, s mutatja, mikor egy függőleges, hosszúkás, sötét folt jelenik meg távolabb az égen, nem túl magasan. A párás levegő és a távolság még elmaszatolják a körvonalakat, de határozottan látszik arra valami.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-13 09:38:04
Üzenet elküldve: 2021-10-13 09:38:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Szinte már az indulásukkor meglévő határozottsággal és energiájával lépked, vagyis lépkedne, ha az ingovány stresszes utazásától felgyűlt fáradtság nem próbálná még mindig a sárba húzni. Látszódik a mosoly alatt, hogy már nagyon erőlteti magát az állandósodott lépések fönntartásáért, és a tanító jellegű szavai közti szünetek alatt egyre szabálytalanabbul veszi a levegőt. De nem szól ez ellen, ugyanis ahogy szemeit lassan forgatja az előttük lévő táj körül, már lehet látni kísérőjüket is, és azt is, hogy a sártavak kezdenek felszáradni, a pocsolyák ritkábbá válni, és a nádasok kevéssé sűrűbbé válni. Mindjárt kint vannak. Ez elég reménnyel tölti el ahhoz, hogy kitartóan koptasson tovább.*
- Hogy megértsd, abban én nem segíthetek, ugyanis demonstrációk nélkül ez még nekem is kissé ködös. Könyvekkel egyedül nem megyek túl messzire. De igen, állítólag lennének gyakorlatiasabb kötetek, amik segítenének egyenesebben megmutatni, mit és hogyan. De még egyet sem láttam ezek közül, nem osztják ezeket cukorkaként. De megint csak igen, ha minden igaz, állítólag kategorizálniuk kéne a megtanulható varázslatokat elemenként, szóval nem kéne két levegővel foglalkozó varázslat között túl sokat lapozgatnod. Ja, és még egy dolog: amiket mi tanulhatnánk ott, azokat szigorúan elementáris mágiáknak nevezik, ne keverd össze azokat a szakrális mágiákkal. Arról már szóltam, de az egy olyan csoport, ami nem olyan rég jött ki. A három... öhm... "Istenség" hitéből ágazódnak ki, és különböző gyakorlóik között nagyobb a viadalom mint ahogy el lehet képzelni. És ha most megbocsátasz, megpróbálom nem kiköpni a tüdőmet.
*Szinte már az indulásukkor meglévő határozottsággal és energiájával lépked, vagyis lépkedne, ha az ingovány stresszes utazásától felgyűlt fáradtság nem próbálná még mindig a sárba húzni. Látszódik a mosoly alatt, hogy már nagyon erőlteti magát az állandósodott lépések fönntartásáért, és a tanító jellegű szavai közti szünetek alatt egyre szabálytalanabbul veszi a levegőt. De nem szól ez ellen, ugyanis ahogy szemeit lassan forgatja az előttük lévő táj körül, már lehet látni kísérőjüket is, és azt is, hogy a sártavak kezdenek felszáradni, a pocsolyák ritkábbá válni, és a nádasok kevéssé sűrűbbé válni. Mindjárt kint vannak. Ez elég reménnyel tölti el ahhoz, hogy kitartóan koptasson tovább.*
- Hogy megértsd, abban én nem segíthetek, ugyanis demonstrációk nélkül ez még nekem is kissé ködös. Könyvekkel egyedül nem megyek túl messzire. De igen, állítólag lennének gyakorlatiasabb kötetek, amik segítenének egyenesebben megmutatni, mit és hogyan. De még egyet sem láttam ezek közül, nem osztják ezeket cukorkaként. De megint csak igen, ha minden igaz, állítólag kategorizálniuk kéne a megtanulható varázslatokat elemenként, szóval nem kéne két levegővel foglalkozó varázslat között túl sokat lapozgatnod. Ja, és még egy dolog: amiket mi tanulhatnánk ott, azokat szigorúan elementáris mágiáknak nevezik, ne keverd össze azokat a szakrális mágiákkal. Arról már szóltam, de az egy olyan csoport, ami nem olyan rég jött ki. A három... öhm... "Istenség" hitéből ágazódnak ki, és különböző gyakorlóik között nagyobb a viadalom mint ahogy el lehet képzelni. És ha most megbocsátasz, megpróbálom nem kiköpni a tüdőmet.
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-12 21:10:20
Üzenet elküldve: 2021-10-12 21:10:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Nem válaszol a feltett kérdésre, mert lehetőséget nem kap rá, maga pedig nem szeretné félbeszakítani a másik mondandóját. De egyébként nem nagyon tudja azt sem, hogy mi az a filozófia, csak olvasta már a szót néhol, de értelmének még nem járt utána. Egy kicsit a gondolkodással, a bármiről való gondolkodással azonosítja. Olyan elvont dolog számára, akár a meditáció... Azzal kapcsolatban sem érti még, mi az pontosan, miben különbözik az alvástól, vagy az elmélyült gondolkodástól.
Miközben hallgatja az ifjú magyarázatát, igyekszik maga elé is képzelni ezeket az elemeket. S talál benne igazságot... Föld, víz, tűz, levegő... Valóban ezekből áll a világ. De akkor már a fény is oda tartozhat. Vagy a sötétség? Bár utóbbiról meg az jut eszébe, hogy az meg a fény hiánya lehet... Erről pedig sok egyéb gondolata támad, de nem merül el benne, mert közben figyelni is próbál.
Kap egy rövid gyorstalpalót a két kakukktojásnak beállított mágiaág jellegéről.*
- Nagyjából. - *Feleli bizonytalanul. Majd javít rajta, mielőtt még értetlennek gondolnák.*
- Amit eddig mondott, azt értem, azt hiszem. De túl kevés még, hogy el tudjam képzelni és meg tudjam érteni. Viszont ha jól tudom, vannak összefoglalók is, hogy az egyes ágak alá milyen ismert varázslatok tartoznak? Amiket meg is lehet tanulni itt a toronyban... - *Mondja félig kérdés gyanánt, a megerősítést várva.*
*Nem válaszol a feltett kérdésre, mert lehetőséget nem kap rá, maga pedig nem szeretné félbeszakítani a másik mondandóját. De egyébként nem nagyon tudja azt sem, hogy mi az a filozófia, csak olvasta már a szót néhol, de értelmének még nem járt utána. Egy kicsit a gondolkodással, a bármiről való gondolkodással azonosítja. Olyan elvont dolog számára, akár a meditáció... Azzal kapcsolatban sem érti még, mi az pontosan, miben különbözik az alvástól, vagy az elmélyült gondolkodástól.
Miközben hallgatja az ifjú magyarázatát, igyekszik maga elé is képzelni ezeket az elemeket. S talál benne igazságot... Föld, víz, tűz, levegő... Valóban ezekből áll a világ. De akkor már a fény is oda tartozhat. Vagy a sötétség? Bár utóbbiról meg az jut eszébe, hogy az meg a fény hiánya lehet... Erről pedig sok egyéb gondolata támad, de nem merül el benne, mert közben figyelni is próbál.
Kap egy rövid gyorstalpalót a két kakukktojásnak beállított mágiaág jellegéről.*
- Nagyjából. - *Feleli bizonytalanul. Majd javít rajta, mielőtt még értetlennek gondolnák.*
- Amit eddig mondott, azt értem, azt hiszem. De túl kevés még, hogy el tudjam képzelni és meg tudjam érteni. Viszont ha jól tudom, vannak összefoglalók is, hogy az egyes ágak alá milyen ismert varázslatok tartoznak? Amiket meg is lehet tanulni itt a toronyban... - *Mondja félig kérdés gyanánt, a megerősítést várva.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-12 19:55:56
Üzenet elküldve: 2021-10-12 19:55:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hogy magyarázatára nem kezdtek el azonnal ásítozni, azt sikernek könyveli el. Megemelt lelkesedéssel, immáron vidáman csillogó szempárral folytatja tovább, szinte szeme előtt képzelve, ahogy leendő mágustársa csodálattal áhítattan körmöli a szavakat rögvest előkapott pergamenjébe:*
- Mennyire vagy jártas a filozófiában? Annak értelmében ezen varázslatok fő összetevője, tűz, víz, föld, levegő, e föld alaprészei. Még az írás akár ötletének is megszületése előtt, ezen mágiafajták voltak az akkori varázstudók kenyere és vize. Azért hívták őket elemeknek, mert szerintük ezen anyagok már nem voltak tovább bonthatóak, ezek voltak az általuk ismert világ földszintje, emelete, és teteje. A maradék két ág, a nap és a hold, na már az összetettebb, bár talán történelmi szempontból ugyanott álnak elemi rokonaikkal, vagy talán csak később fordítottak rájuk figyelmet. Az előbbi fény és hő kombinációjára jó, egyszerű, szó szerinti szemfényvesztésektól igazán életeket mentő kis trükkökre is tudod őket használni. Az utóbbi már az sokoldalúbb, az ész elmét minden módon érintő illúziókra és családságokra lehetsz vele képes, vagy a fényhiány ellenére fénnyel ügyködni. Ugyanis, hold. Érthető?
*Hogy magyarázatára nem kezdtek el azonnal ásítozni, azt sikernek könyveli el. Megemelt lelkesedéssel, immáron vidáman csillogó szempárral folytatja tovább, szinte szeme előtt képzelve, ahogy leendő mágustársa csodálattal áhítattan körmöli a szavakat rögvest előkapott pergamenjébe:*
- Mennyire vagy jártas a filozófiában? Annak értelmében ezen varázslatok fő összetevője, tűz, víz, föld, levegő, e föld alaprészei. Még az írás akár ötletének is megszületése előtt, ezen mágiafajták voltak az akkori varázstudók kenyere és vize. Azért hívták őket elemeknek, mert szerintük ezen anyagok már nem voltak tovább bonthatóak, ezek voltak az általuk ismert világ földszintje, emelete, és teteje. A maradék két ág, a nap és a hold, na már az összetettebb, bár talán történelmi szempontból ugyanott álnak elemi rokonaikkal, vagy talán csak később fordítottak rájuk figyelmet. Az előbbi fény és hő kombinációjára jó, egyszerű, szó szerinti szemfényvesztésektól igazán életeket mentő kis trükkökre is tudod őket használni. Az utóbbi már az sokoldalúbb, az ész elmét minden módon érintő illúziókra és családságokra lehetsz vele képes, vagy a fényhiány ellenére fénnyel ügyködni. Ugyanis, hold. Érthető?
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-12 10:51:52
Üzenet elküldve: 2021-10-12 10:51:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Persze Laor sem akar itt veszni, csupán a kilátástalannak tűnő helyzetben az futott át az agyán, hogy ha tud egy kis időt nyerni, akkor Riri és Krestvir számára tud biztosítani egy halvány esélyt. Ezért mondja amit mond, és huzakodik neki az egyik lénynek. A fény kihuny és ha nem is látja, de érzi, hallja, hogy a csapás nem volt hatástalan. Örömre vagy elégedettségre nincs idő, szeme sarkából látja a vöröses felvillanást, amit nehéz lenne nem fenyegetésként értékelni. Visszarántja a fegyvert, és egy sasszé után oldalazó, vízszintes vágást indít a másik lény felé. Nagyjából ezzel egy időben történhet, hogy a mágus nem vette igazán komolyan amit hallott és újra fény támad a teremben. Akár szemrehányást akarna tenni, hogy szavait figyelmen kívül hagyták, akár köszönetet mondana érte, egyikre sincs idő. Ismét hagyatkozhat a látására és bár a látvány minden, csak nem megnyugató, Laor lehet annyira tapasztalt akár túlvilági szörnyetegek elleni küzdelemben is, hogy ne billentse ki. Egyébként is a kötelességtudat volt egész életében a vezérlő motívum, ez pedig most azt diktálja, hogy képességeivel igyekezzen oltalmazni fegyverforgatáshoz kevésbé értő társait. Tehát most a másik fenyegetést igyekszik elhárítani. Ha emberekkel állna szemben, akár több ellenfél sem jelentene számára megoldhatatlan problémát, de ezekkel szemben elkelhet némi segítség.*
- Riri! Gyorsaság vagy ügyesség!
*Akár a fürgébb mozgás, akár a biztosabban forgatott kard ilyen lehet, és mivel azon nem ér rá gondolkodni, hogy az alkimistánál melyik varázsital van kéznél, egyáltalán melyikből van még, Ririre bízza a választást. Amivel viszont sem a mágus, sem a tündér nem tud mit kezdeni, az a tér furcsa meghasadása. Laor természetesen nem tudja, hogy mi is ez, csupán tapasztalja a szokatlan hatásokat és tagadhatatlan, hogy ez zavaró. Fogait összeszorítva igyekszik koncentrálni, kirekeszteni mindazt amit nem ért és csak arra összpontosítani ami a dolga.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Persze Laor sem akar itt veszni, csupán a kilátástalannak tűnő helyzetben az futott át az agyán, hogy ha tud egy kis időt nyerni, akkor Riri és Krestvir számára tud biztosítani egy halvány esélyt. Ezért mondja amit mond, és huzakodik neki az egyik lénynek. A fény kihuny és ha nem is látja, de érzi, hallja, hogy a csapás nem volt hatástalan. Örömre vagy elégedettségre nincs idő, szeme sarkából látja a vöröses felvillanást, amit nehéz lenne nem fenyegetésként értékelni. Visszarántja a fegyvert, és egy sasszé után oldalazó, vízszintes vágást indít a másik lény felé. Nagyjából ezzel egy időben történhet, hogy a mágus nem vette igazán komolyan amit hallott és újra fény támad a teremben. Akár szemrehányást akarna tenni, hogy szavait figyelmen kívül hagyták, akár köszönetet mondana érte, egyikre sincs idő. Ismét hagyatkozhat a látására és bár a látvány minden, csak nem megnyugató, Laor lehet annyira tapasztalt akár túlvilági szörnyetegek elleni küzdelemben is, hogy ne billentse ki. Egyébként is a kötelességtudat volt egész életében a vezérlő motívum, ez pedig most azt diktálja, hogy képességeivel igyekezzen oltalmazni fegyverforgatáshoz kevésbé értő társait. Tehát most a másik fenyegetést igyekszik elhárítani. Ha emberekkel állna szemben, akár több ellenfél sem jelentene számára megoldhatatlan problémát, de ezekkel szemben elkelhet némi segítség.*
- Riri! Gyorsaság vagy ügyesség!
*Akár a fürgébb mozgás, akár a biztosabban forgatott kard ilyen lehet, és mivel azon nem ér rá gondolkodni, hogy az alkimistánál melyik varázsital van kéznél, egyáltalán melyikből van még, Ririre bízza a választást. Amivel viszont sem a mágus, sem a tündér nem tud mit kezdeni, az a tér furcsa meghasadása. Laor természetesen nem tudja, hogy mi is ez, csupán tapasztalja a szokatlan hatásokat és tagadhatatlan, hogy ez zavaró. Fogait összeszorítva igyekszik koncentrálni, kirekeszteni mindazt amit nem ért és csak arra összpontosítani ami a dolga.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:09:20
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:09:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alyo nem szokott tétovázni, Frandrra néz, aztán Quantallra. A kormos már cselekszik is, szívdobbanásnyi idő csak, amit Alyo is kivár, kénytelen kivárni, talán a hatást akarja látni. Döbbenetesen világos tekintete megáll egy újabb szívdobbanásnyi időre Frandr arcán, ekkor már megszületik az elhatározás. Quantallal nem számol, jártányi ereje is alig van, de Frandr gondot jelenthet, de akkorát ő sem, páncélt visel de páncél nélkül is eleve lassabb nála.
Az íjat elhajítja, de a nyilakat is mellé löki, ő pedig előbb hátrál valamennyit, majd rohanni kezd. Valószínűleg bárki azt mondaná, hogy a vesztébe rohan. Kezeiben a két, Krestvir által megbűvölt tőrrel, aztán ugrik. A levegőben lábai továbbra is mozognak, mintha a futás mímelése segíthene abban, hogy áthidalja a közte és a szörny között lévő távolságot. Ha minden jól megy, akkor belevághatja az egyik, majd a másik bűvös tőrt is a szörny nyakába és hátába, ezzel együtt megkapaszkodva benne. Igazából nem gondolkodott, csak cselekedett, nem magával akarja rántani a mélybe, megölni akarja, aztán a híd maradékán felkapaszkodni.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alyo nem szokott tétovázni, Frandrra néz, aztán Quantallra. A kormos már cselekszik is, szívdobbanásnyi idő csak, amit Alyo is kivár, kénytelen kivárni, talán a hatást akarja látni. Döbbenetesen világos tekintete megáll egy újabb szívdobbanásnyi időre Frandr arcán, ekkor már megszületik az elhatározás. Quantallal nem számol, jártányi ereje is alig van, de Frandr gondot jelenthet, de akkorát ő sem, páncélt visel de páncél nélkül is eleve lassabb nála.
Az íjat elhajítja, de a nyilakat is mellé löki, ő pedig előbb hátrál valamennyit, majd rohanni kezd. Valószínűleg bárki azt mondaná, hogy a vesztébe rohan. Kezeiben a két, Krestvir által megbűvölt tőrrel, aztán ugrik. A levegőben lábai továbbra is mozognak, mintha a futás mímelése segíthene abban, hogy áthidalja a közte és a szörny között lévő távolságot. Ha minden jól megy, akkor belevághatja az egyik, majd a másik bűvös tőrt is a szörny nyakába és hátába, ezzel együtt megkapaszkodva benne. Igazából nem gondolkodott, csak cselekedett, nem magával akarja rántani a mélybe, megölni akarja, aztán a híd maradékán felkapaszkodni.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:12:50
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:12:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Érezhetően sikerült olyan témát találnia, amiről a köpenyes szívesen beszél. Ő pedig kimerültsége ellenére is lelkesen hallgatja, noha egyelőre nem hangzik el olyasmi, amiről a könyvtárban ne olvasott volna ilyen vázlatos formában, de jól jön a megerősítés és hogy mindezt szóban is előadják neki.*
- Mit jelent igazából ez az "elem"? - *Teszi fel a kérdést, ami elég bugyután hangozhat, de érdekli, hogyan magyarázná Adoaver. Az olvasmányokból valamennyire felfogta, miről van szó, de maga nehezen tudná szavakba foglalni a lényeget.
Közben fölmerül benne, hogy valamit megoszthatna az ifjúval, ami valószínűleg fölkeltené az érdeklődését, de végül nem találja megfelelőnek az alkalmat és a helyszínt itt a mocsárban, míg a következő lépéseikért küzdenek. Talán majd ha odaértek és pihenőt tartanak...*
*Érezhetően sikerült olyan témát találnia, amiről a köpenyes szívesen beszél. Ő pedig kimerültsége ellenére is lelkesen hallgatja, noha egyelőre nem hangzik el olyasmi, amiről a könyvtárban ne olvasott volna ilyen vázlatos formában, de jól jön a megerősítés és hogy mindezt szóban is előadják neki.*
- Mit jelent igazából ez az "elem"? - *Teszi fel a kérdést, ami elég bugyután hangozhat, de érdekli, hogyan magyarázná Adoaver. Az olvasmányokból valamennyire felfogta, miről van szó, de maga nehezen tudná szavakba foglalni a lényeget.
Közben fölmerül benne, hogy valamit megoszthatna az ifjúval, ami valószínűleg fölkeltené az érdeklődését, de végül nem találja megfelelőnek az alkalmat és a helyszínt itt a mocsárban, míg a következő lépéseikért küzdenek. Talán majd ha odaértek és pihenőt tartanak...*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-10 19:26:15
Üzenet elküldve: 2021-10-10 19:26:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Nem is baj, ha Nievesha kimarad az idegen elf és a csuhátlan csuhás kurta párbeszédéből. Sajnos a mágia sem sül el jól, így nem tud meg többet róla, mint amit eddig tudott. A varázslatból pedig csak pár ismeretlen szót hallhatott, a pillanatra becsukott szemet már nem is láthatta. Hacsak nem ismeri a mágiát.
A szánhoz és a telivérhez visszatérve halkan sóhajt, hisz jól jönne a hosszúéletű segítsége és jobb volna, ha gyorsan túljutnának a mocsáron.*
- Az. *Válaszolja a megrökönyödött ismétlésre és magában már örül, hogy elérte a célját a vadon megemlítésével. Azt sosem gondolná, hogy pont Xauzur lesz, aki miatt a kölyök meggondolja magát. Az irbisz ugyan szelídnek tűnik, pedig koránt sem az. Xauzur a társa, nem a szelídített állata, akit az Erdő Szíve rendelt mellé. Még akkor is, ha egykor megvásárolta valakitől.
Már amikor elindulnának beakad a szán egyik vége egy kiálló gyökérbe. Ahol lóval simán átvágnának a lápvidéken, ott a szélesebb, súllyal megpakolt szán már könnyen elakad.*
- Akkor Fänrírion, tiéd a bal oldal. *Utasítja a telivér mellé, a saját helyére az ifjút, így Niev a másik oldalon maradva vezetheti Éjvihart, az erdőmélyi elf pedig hátra maradhat, hogy a szán mögött haladva hárítsa el az akadályokat. Fänrírion somolygását látva Niev felé elhúzza a száját és felhúzott bal szemöldökkel pillant a lány felé, hogy lássa reakcióját.*
- Pycta vagyok, ő pedig a lányom, Nievesha. *Sosem mutatkozott be álnéven, most sem teszi, bár lehet, hogy a rokoni kapcsolatot kifejező szót kissé megnyomja, hogy egyértelmű legyen. Erre nem gondolt, amikor elvégezte a szertartást, hisz a célja az volt, hogy Niev olyan idős legyen, hogy elindulhasson vele. Arra egyszer sem gondolt, hogy ezzel olyan korba lép a lány, hogy felkeltheti a korabeli kamasz ifjak figyelmét.*
- Indulás! Igyekeznünk kell. Afelé a göcsörtös fa felé, jobbra! *Emeli meg kissé a hangját és ha Éjvihar megindul, akkor az ifjúság is mozdulhat előre. Ha a kettős elől jól irányítja a telivért, akkor hamarosan kikeveredhetnek az ingoványból és elérhetik Erdőmélye határát. Nem bánná, ha már ott vannak.
A varázslattal most nem próbálkozik, eléggé kimerítette lehetőségeit a korábbi mágia, de meglehet, hogy később még elsüti. Ha jól haladnak, akkor akár ki is léphetnek végre a mocsárból.*
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Nem is baj, ha Nievesha kimarad az idegen elf és a csuhátlan csuhás kurta párbeszédéből. Sajnos a mágia sem sül el jól, így nem tud meg többet róla, mint amit eddig tudott. A varázslatból pedig csak pár ismeretlen szót hallhatott, a pillanatra becsukott szemet már nem is láthatta. Hacsak nem ismeri a mágiát.
A szánhoz és a telivérhez visszatérve halkan sóhajt, hisz jól jönne a hosszúéletű segítsége és jobb volna, ha gyorsan túljutnának a mocsáron.*
- Az. *Válaszolja a megrökönyödött ismétlésre és magában már örül, hogy elérte a célját a vadon megemlítésével. Azt sosem gondolná, hogy pont Xauzur lesz, aki miatt a kölyök meggondolja magát. Az irbisz ugyan szelídnek tűnik, pedig koránt sem az. Xauzur a társa, nem a szelídített állata, akit az Erdő Szíve rendelt mellé. Még akkor is, ha egykor megvásárolta valakitől.
Már amikor elindulnának beakad a szán egyik vége egy kiálló gyökérbe. Ahol lóval simán átvágnának a lápvidéken, ott a szélesebb, súllyal megpakolt szán már könnyen elakad.*
- Akkor Fänrírion, tiéd a bal oldal. *Utasítja a telivér mellé, a saját helyére az ifjút, így Niev a másik oldalon maradva vezetheti Éjvihart, az erdőmélyi elf pedig hátra maradhat, hogy a szán mögött haladva hárítsa el az akadályokat. Fänrírion somolygását látva Niev felé elhúzza a száját és felhúzott bal szemöldökkel pillant a lány felé, hogy lássa reakcióját.*
- Pycta vagyok, ő pedig a lányom, Nievesha. *Sosem mutatkozott be álnéven, most sem teszi, bár lehet, hogy a rokoni kapcsolatot kifejező szót kissé megnyomja, hogy egyértelmű legyen. Erre nem gondolt, amikor elvégezte a szertartást, hisz a célja az volt, hogy Niev olyan idős legyen, hogy elindulhasson vele. Arra egyszer sem gondolt, hogy ezzel olyan korba lép a lány, hogy felkeltheti a korabeli kamasz ifjak figyelmét.*
- Indulás! Igyekeznünk kell. Afelé a göcsörtös fa felé, jobbra! *Emeli meg kissé a hangját és ha Éjvihar megindul, akkor az ifjúság is mozdulhat előre. Ha a kettős elől jól irányítja a telivért, akkor hamarosan kikeveredhetnek az ingoványból és elérhetik Erdőmélye határát. Nem bánná, ha már ott vannak.
A varázslattal most nem próbálkozik, eléggé kimerítette lehetőségeit a korábbi mágia, de meglehet, hogy később még elsüti. Ha jól haladnak, akkor akár ki is léphetnek végre a mocsárból.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-10 18:30:47
Üzenet elküldve: 2021-10-10 18:30:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
- Na igen, a költségek... *Kezd el töprengeni ő is a témán. E kis mellékes tényező elég arra, hogy a "jólelkű mágus" jelzőt már nem veheti magára az öreg csákó. Horribilis összegekre számít, de saját taníttatásával kapcsolatban semmi aggodalma nem lehet. Vagy mégis? Mintha hirtelen könnyebnek érezné erszénye súlyát. Néha-néha nagyobb marokkal kellett belenyúlnia mikor öneltartására érkezett idő, de csak elégnek kell a mostaninak lenni annak a kapzsi remetének? Ugye nem kell a padlót súrolnia máskülönben? * ~ Talán az első alkalommal levonhat az árakból... ~
*Nem szólal fel Elthur valószínűleg magának üzent gondolataira, de belül még inkább sajnálja tőle a lányt. Adoaverrel ellentétben neki meg lehet kötve a keze, még ha lazán is, így még ha hiú reménye valóra is válik, akkor sem járhatná körbe kedve szerint a vidéket tudásbővítésként. No nem mintha maga is egy nagy utazós típus lenne, de kifejezetten irritálná egy ilyen kötelezett helyhez-kötődöttség.
Az új kérdésre felhúzza a szemöldökét, de elereszt egy félmosolyt. Tekintve hogy állítólag ezeket szeretné majd gyakorolni, egyértelmű a kérdés. El kell még ezeket viselnie.*
- Nos, ha figyelt az eddigi könnyes szemű beszámolómra, akkor kettőt tippelhet. Bár nem válogatok; amelyiket kezembe kapom, el próbálom sajátítani. *Emeli meg vállait.* - És igen: A múlt hatalmas szakállasai több ágra bontották le a ma ismert varázslatokat, legalábbis amiket mi ismerünk és használunk. Vagy használhatunk. Vagy tudunk használni. Ha kíváncsi, bővebben megfogalmazom, de a java nagyjából ez:* Itt lélegzetet vesz.* - Vannak a szakrális mágiák, amiket a külön instenségek hívői használnak, és vannak az elementáris mágiák, amit meg mindenki más. Az utóbbinál hat "ág" van, azon belül lehet mesterkedni a külön elemekkel. Mondanám, hogy hat elem, de nem hiszem hogy a "hold" vagy a "nap" annak tudható be... *Magyarázza szinte pislogás nélkül. Jó témát érintett meg a katona, és szíve vágya szerint tovább is mesélne róla, ha más miatt nem is, hogy mulassa az időt. Legalább annál kevesebb meredek témát kell megint elővenniük.*
- Na igen, a költségek... *Kezd el töprengeni ő is a témán. E kis mellékes tényező elég arra, hogy a "jólelkű mágus" jelzőt már nem veheti magára az öreg csákó. Horribilis összegekre számít, de saját taníttatásával kapcsolatban semmi aggodalma nem lehet. Vagy mégis? Mintha hirtelen könnyebnek érezné erszénye súlyát. Néha-néha nagyobb marokkal kellett belenyúlnia mikor öneltartására érkezett idő, de csak elégnek kell a mostaninak lenni annak a kapzsi remetének? Ugye nem kell a padlót súrolnia máskülönben? * ~ Talán az első alkalommal levonhat az árakból... ~
*Nem szólal fel Elthur valószínűleg magának üzent gondolataira, de belül még inkább sajnálja tőle a lányt. Adoaverrel ellentétben neki meg lehet kötve a keze, még ha lazán is, így még ha hiú reménye valóra is válik, akkor sem járhatná körbe kedve szerint a vidéket tudásbővítésként. No nem mintha maga is egy nagy utazós típus lenne, de kifejezetten irritálná egy ilyen kötelezett helyhez-kötődöttség.
Az új kérdésre felhúzza a szemöldökét, de elereszt egy félmosolyt. Tekintve hogy állítólag ezeket szeretné majd gyakorolni, egyértelmű a kérdés. El kell még ezeket viselnie.*
- Nos, ha figyelt az eddigi könnyes szemű beszámolómra, akkor kettőt tippelhet. Bár nem válogatok; amelyiket kezembe kapom, el próbálom sajátítani. *Emeli meg vállait.* - És igen: A múlt hatalmas szakállasai több ágra bontották le a ma ismert varázslatokat, legalábbis amiket mi ismerünk és használunk. Vagy használhatunk. Vagy tudunk használni. Ha kíváncsi, bővebben megfogalmazom, de a java nagyjából ez:* Itt lélegzetet vesz.* - Vannak a szakrális mágiák, amiket a külön instenségek hívői használnak, és vannak az elementáris mágiák, amit meg mindenki más. Az utóbbinál hat "ág" van, azon belül lehet mesterkedni a külön elemekkel. Mondanám, hogy hat elem, de nem hiszem hogy a "hold" vagy a "nap" annak tudható be... *Magyarázza szinte pislogás nélkül. Jó témát érintett meg a katona, és szíve vágya szerint tovább is mesélne róla, ha más miatt nem is, hogy mulassa az időt. Legalább annál kevesebb meredek témát kell megint elővenniük.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-10 17:09:19
Üzenet elküldve: 2021-10-10 17:09:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
- Én is. - *Biccent, ami a torony mágusmesterének jó szemét illeti, s hogy ő meg tudja-e mondani, való-e valakinek a varázslatok tanulása.*
- Bár ha tényleg úgy van, ahogy mondják, csak pénzért cserébe tanít bármit is. Abból nekem nem sok van... - *Jegyzi meg, noha eltöprengett rajta, ha netán találna valamit, amit meg tud fizetni, úgy talán tenne egy próbát. Viszont eléggé tart tőle, hogy kidobott pénz volna, amit ő nem igazán engedhet meg magának még úgy sem, hogy az őrségnél kap enni, meg fedelet is a feje fölé. Továbbra is vannak még hiányosságok, amiket pótolnia kell és gyűjtögetnie, hogy megvehesse. Mondjuk egy új cipő sem ártana... Főleg ez után az út után. Egyre inkább tocsog a lábbelijében a nedvesség. Nem tudja eldönteni, hogy csak átázott, vagy lyukas is valahol? De ezen kívül kissé szorítja is már egy ideje. Ő maga, s így a lába is sokat nőtt az utóbbi hónapokban. A lényeg, hogy van hova raknia a pénzét...*
- De nem is ezért vagyok itt. Talán majd egyszer... Most remélem, az őrség ügyében fogad majd egyáltalán Abogr úr. - *Mondja, részben csak hangosan gondolkodva. Közben engedi már a félelem görcse, csak egy kis gyengeség marad rajta, de a gondolatai is tisztulnak, már nem vár veszélyt minden zugból, noha erővel is igyekszik ezeket az érzéseket magától távol tartani, s mással foglalni le elméjét. Meglehet, ezért is lesz beszédesebb. Cserébe próbál olyat kérdezni, ami talán a másikat sem zaklatja föl.*
- Melyik mágiaággal szeretne foglalkozni? A könyvtárban olvastam, hogy különfélék vannak... *Érdeklődik, mert a maga részéről Adoaverben a lehetőséget látja, hogy valaki olyannál kérdezősködhessen, aki jártasabb lehet a témában, s élőbb, mint egy könyv sorai.
Feltűnik neki közben az is, hogy az ifjú tegeződésre váltott, de maga olyan régen használta a közvetlen megszólítást, hogy nem is tudja, hogyan kellene, s viszonozhatja-e. Már évek óta nem váltott szót hosszabban bárkivel is, akivel szemben megengedhette volna magának engedély nélkül.
Haladnak is azért, míg beszélnek. S mintha a mocsár bűze a köddel együtt kezdene szertébb foszlani. A levegő párás marad, de frissül, mintha egy nagy, tiszta vízforrás közelében járnának már.*
- Én is. - *Biccent, ami a torony mágusmesterének jó szemét illeti, s hogy ő meg tudja-e mondani, való-e valakinek a varázslatok tanulása.*
- Bár ha tényleg úgy van, ahogy mondják, csak pénzért cserébe tanít bármit is. Abból nekem nem sok van... - *Jegyzi meg, noha eltöprengett rajta, ha netán találna valamit, amit meg tud fizetni, úgy talán tenne egy próbát. Viszont eléggé tart tőle, hogy kidobott pénz volna, amit ő nem igazán engedhet meg magának még úgy sem, hogy az őrségnél kap enni, meg fedelet is a feje fölé. Továbbra is vannak még hiányosságok, amiket pótolnia kell és gyűjtögetnie, hogy megvehesse. Mondjuk egy új cipő sem ártana... Főleg ez után az út után. Egyre inkább tocsog a lábbelijében a nedvesség. Nem tudja eldönteni, hogy csak átázott, vagy lyukas is valahol? De ezen kívül kissé szorítja is már egy ideje. Ő maga, s így a lába is sokat nőtt az utóbbi hónapokban. A lényeg, hogy van hova raknia a pénzét...*
- De nem is ezért vagyok itt. Talán majd egyszer... Most remélem, az őrség ügyében fogad majd egyáltalán Abogr úr. - *Mondja, részben csak hangosan gondolkodva. Közben engedi már a félelem görcse, csak egy kis gyengeség marad rajta, de a gondolatai is tisztulnak, már nem vár veszélyt minden zugból, noha erővel is igyekszik ezeket az érzéseket magától távol tartani, s mással foglalni le elméjét. Meglehet, ezért is lesz beszédesebb. Cserébe próbál olyat kérdezni, ami talán a másikat sem zaklatja föl.*
- Melyik mágiaággal szeretne foglalkozni? A könyvtárban olvastam, hogy különfélék vannak... *Érdeklődik, mert a maga részéről Adoaverben a lehetőséget látja, hogy valaki olyannál kérdezősködhessen, aki jártasabb lehet a témában, s élőbb, mint egy könyv sorai.
Feltűnik neki közben az is, hogy az ifjú tegeződésre váltott, de maga olyan régen használta a közvetlen megszólítást, hogy nem is tudja, hogyan kellene, s viszonozhatja-e. Már évek óta nem váltott szót hosszabban bárkivel is, akivel szemben megengedhette volna magának engedély nélkül.
Haladnak is azért, míg beszélnek. S mintha a mocsár bűze a köddel együtt kezdene szertébb foszlani. A levegő párás marad, de frissül, mintha egy nagy, tiszta vízforrás közelében járnának már.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319