Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-27 05:49:24
Üzenet elküldve: 2021-05-27 05:49:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*Más esetben lehet megmosolyogná, hogy siettetik azzal, hogy megmentse a saját életét egy olyan reménytelen állapotban mikor egyáltalán nem valószínű, hogy valaha megy már bárhova, de most nincs olyan kedvében. Bár az arca nem látszik továbbra se a mágikus fénysisaktól, de a félelf hallhatja a fiú egyre hevesebb lélegzetvételén, hogy valamihez erőt merít. Quantall tapasztalatból tudja, hogy mágiával minden meggyógyítható akkor is ha a seb okozója még a testében van. Viszont ez úgy fog ez fájni mintha a farkas szép lassan húzná ki a fogait a nyers sebből. Nagyon gyengének érzi magát, de eszméleténél kell majd maradnia és úgy kell elmondania az igéket, hogy a koncentrációja ne törjön meg. Ez olyan kihívás, ami a legtapasztaltabb mágusmestereknek is gondot okozhat, de nincs más választása. Vagy sikerül vagy itt pusztul. Amit nem szeretne. Ideje sincs már sok hisz egyre inkább hagyja el az élet. Belekezd hát gyenge hangján az ismeretlen nyelvű ősi igék mormolásába és minden erejével belekapaszkodni a nem egyszer begyakorolt fohász szövegébe hátha az segít az ébrenléten maradni és nem ismét bezuhanni a sötétségbe.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*Más esetben lehet megmosolyogná, hogy siettetik azzal, hogy megmentse a saját életét egy olyan reménytelen állapotban mikor egyáltalán nem valószínű, hogy valaha megy már bárhova, de most nincs olyan kedvében. Bár az arca nem látszik továbbra se a mágikus fénysisaktól, de a félelf hallhatja a fiú egyre hevesebb lélegzetvételén, hogy valamihez erőt merít. Quantall tapasztalatból tudja, hogy mágiával minden meggyógyítható akkor is ha a seb okozója még a testében van. Viszont ez úgy fog ez fájni mintha a farkas szép lassan húzná ki a fogait a nyers sebből. Nagyon gyengének érzi magát, de eszméleténél kell majd maradnia és úgy kell elmondania az igéket, hogy a koncentrációja ne törjön meg. Ez olyan kihívás, ami a legtapasztaltabb mágusmestereknek is gondot okozhat, de nincs más választása. Vagy sikerül vagy itt pusztul. Amit nem szeretne. Ideje sincs már sok hisz egyre inkább hagyja el az élet. Belekezd hát gyenge hangján az ismeretlen nyelvű ősi igék mormolásába és minden erejével belekapaszkodni a nem egyszer begyakorolt fohász szövegébe hátha az segít az ébrenléten maradni és nem ismét bezuhanni a sötétségbe.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 22:05:04
Üzenet elküldve: 2021-05-26 22:05:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Bár előbb úgy tűnik, a lény lemászik a hídról, ami lényegesen megkönnyítené az ő későbbi bejutását is, így ezt kivárná... végül mégis úgy dönt, hogy előbb kezdi a kántálást, mert a két harcos vészesen közel kerül a démonhoz, azt pedig nem akarja kockáztatni, hogy olyan helyzetben erősítse fel a szörnyet, amiben az ártani is képes a társainak. Így is kissé elméri az időt, mert Bhaar sikeresen támad kétszer is, amitől persze rettenetesen megijed. Fogalma sincs ugyanis, mekkora a baj, s csak akkor lélegzik föl valamelyest, mikor a két férfi megmozdul és nem hallja, hogy a fájdalomtól üvöltenének...
Ebben a lelkiállapotban valamelyest nehezére esik figyelni a mellette megszólaló tündérre, de azért nagyjából felfogja, amit mond, csak válaszolni nem képes rá. Magában talán furcsállja az elhangzottakat, de ezen a helyen az a rendkívüli, ha valami szokványos. Szóval ezek szerint akár ilyesmire is számíthat. Hagyja meghalni aaa... hasonmását? Jó tudni...
Szeme ide-oda jár a tündér és a híd között, s láthatóan futásra készen feszül a teste, miközben még végighallgatja őt, mert fontosnak tűnik a mondandója.*
- Állj! - *Kiált amoda a két férfinak, nem tudván, mire készülnek, de hátha ennyivel megállíthatja őket.
Majd csak visszafordul feje Carsaadi felé, válaszul egyszerűen biccent neki, aztán rohanvást indul a híd felé.
Érzi, hogy ki van merülve, leginkább az elméje, de még vár rájuk megpróbáltatás, ebben is biztos.
Amint kellően közel ért, hogy hallják, s ha még nem előzték meg cselekedetekben, úgy valamivel bővebben fejti ki az előbbi figyelmeztetését, míg tekintete közben már a hidat vizsgálgatja és a látszólag ártalmatlanított démoni lényt.
Frandr kérdésére bólint.*
- Azt hiszem. Nem tudom, ez a híd még elbír-e, vagy ő meddig marad nyugton. Inkább megyek másik hídon. Ha ő így marad, talán nem kellene megölni, nehogy ismét föltámadjon. - *Hadarja, kapkodva a levegőt. Azzal választ sem várva a híd tövéhez áll, határozottan a földre helyezi a lábát és egy intő karmozdulattal varázshidat készít, a másikhoz viszonylag közel, de azért biztosnak vélt távolságban.
Ha a varázslat valóban sikerül, a férfiakra néz, majd a torony bejárata felé.*
- Velem jön valaki, vagy inkább maradtok? - *Ezúttal a feleletet megvárja, de így vagy úgy, el fog indulni a túloldal felé, méghozzá sietősen és tekintetével kerülve a mélységet. A Mágustoronynál már valamelyest hozzászoktatta magát az ilyesfajta látványhoz, meg ezen az átkozott helyen sok félelmetesebb dologgal találkozott már, de azért még mindig benne van a félsz.
Ha bárki is vele tart, akkor a híd végénél megáll és megvárja, hogy az illető is biztonságban átérjen, mielőtt levenné a lábát a varázslatból szőtt tákolmányról. Onnan pedig aztán a torony belseje és a teteje a cél. Vajon itt milyen kihívás vár rá, vagy rájuk? Az alapján, amit a tündér mondott, feltételezi, hogy mindegyik mást rejthet, s ez eléggé nyugtalanítja.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 22:08:48
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Bár előbb úgy tűnik, a lény lemászik a hídról, ami lényegesen megkönnyítené az ő későbbi bejutását is, így ezt kivárná... végül mégis úgy dönt, hogy előbb kezdi a kántálást, mert a két harcos vészesen közel kerül a démonhoz, azt pedig nem akarja kockáztatni, hogy olyan helyzetben erősítse fel a szörnyet, amiben az ártani is képes a társainak. Így is kissé elméri az időt, mert Bhaar sikeresen támad kétszer is, amitől persze rettenetesen megijed. Fogalma sincs ugyanis, mekkora a baj, s csak akkor lélegzik föl valamelyest, mikor a két férfi megmozdul és nem hallja, hogy a fájdalomtól üvöltenének...
Ebben a lelkiállapotban valamelyest nehezére esik figyelni a mellette megszólaló tündérre, de azért nagyjából felfogja, amit mond, csak válaszolni nem képes rá. Magában talán furcsállja az elhangzottakat, de ezen a helyen az a rendkívüli, ha valami szokványos. Szóval ezek szerint akár ilyesmire is számíthat. Hagyja meghalni aaa... hasonmását? Jó tudni...
Szeme ide-oda jár a tündér és a híd között, s láthatóan futásra készen feszül a teste, miközben még végighallgatja őt, mert fontosnak tűnik a mondandója.*
- Állj! - *Kiált amoda a két férfinak, nem tudván, mire készülnek, de hátha ennyivel megállíthatja őket.
Majd csak visszafordul feje Carsaadi felé, válaszul egyszerűen biccent neki, aztán rohanvást indul a híd felé.
Érzi, hogy ki van merülve, leginkább az elméje, de még vár rájuk megpróbáltatás, ebben is biztos.
Amint kellően közel ért, hogy hallják, s ha még nem előzték meg cselekedetekben, úgy valamivel bővebben fejti ki az előbbi figyelmeztetését, míg tekintete közben már a hidat vizsgálgatja és a látszólag ártalmatlanított démoni lényt.
Frandr kérdésére bólint.*
- Azt hiszem. Nem tudom, ez a híd még elbír-e, vagy ő meddig marad nyugton. Inkább megyek másik hídon. Ha ő így marad, talán nem kellene megölni, nehogy ismét föltámadjon. - *Hadarja, kapkodva a levegőt. Azzal választ sem várva a híd tövéhez áll, határozottan a földre helyezi a lábát és egy intő karmozdulattal varázshidat készít, a másikhoz viszonylag közel, de azért biztosnak vélt távolságban.
Ha a varázslat valóban sikerül, a férfiakra néz, majd a torony bejárata felé.*
- Velem jön valaki, vagy inkább maradtok? - *Ezúttal a feleletet megvárja, de így vagy úgy, el fog indulni a túloldal felé, méghozzá sietősen és tekintetével kerülve a mélységet. A Mágustoronynál már valamelyest hozzászoktatta magát az ilyesfajta látványhoz, meg ezen az átkozott helyen sok félelmetesebb dologgal találkozott már, de azért még mindig benne van a félsz.
Ha bárki is vele tart, akkor a híd végénél megáll és megvárja, hogy az illető is biztonságban átérjen, mielőtt levenné a lábát a varázslatból szőtt tákolmányról. Onnan pedig aztán a torony belseje és a teteje a cél. Vajon itt milyen kihívás vár rá, vagy rájuk? Az alapján, amit a tündér mondott, feltételezi, hogy mindegyik mást rejthet, s ez eléggé nyugtalanítja.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 22:08:48
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 20:17:49
Üzenet elküldve: 2021-05-26 20:17:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Egy csatában szinte mindig döntő szerepet tölt be az alkalmazkodóképesség, és a gyors gondolkodás. Rengeteg ingert és információt kell szinte gondolkodás nélkül feldolgozni, főleg, ha természetfeletti körülmények is belejátszanak a helyzetbe.
Ezt gyakran észre sem lehet venni, tudatosan legalábbis. Ösztön szinten jelenik meg, zsigeri megérzések formájában, és ritka az, hogy egy harcos rögtön szavakba tudja önteni ezeknek a megérzéseknek a forrását.
Mikor Laor irányt vált, és a híd előtt sorakoznak fel, egy ilyen megérzés menti meg Frandr életét, vagy legalábbis ábrázatát. Látván ugyanis, hogy Bhaar megáll, és nagyra nyitja a száját, tudatosítja magában, hogy van pár másodperce megvizsgálni a híd támaszpontjait. Az már csak késve, alig kevesebb, mint egy másodperc alatt ér el az agyáig, hogy nem jött ki hang a szörny száján.
Ekkorra viszont már ösztönösen emeli a pajzsot, épp időben, hogy felfogja a démonköpetet. Pár értékes töredékmásodpercig csak bámul, ahogy a pajzsa közepe kővé válik, és majdnem eldobja a kerek védőalkalmatosságot, ahogy a markolathoz kellemetlenül közel egy lyuk kezd el kialakulni rajta.
Oldalra pillant, megbizonyosodva Laor hogylétéről, majd látván, hogy a másik harcos látszólag rendben van, ismét Bhaar felé néz, aki...*
-Elaludt.
*Jelenti ki enyhén hitetlenkedő hangon, miközben szemével már Krestvirt keresi. Biztos benne, hogy a varázslónő keze van a dologban, és most, ahogy belegondol, mintha hallott volna az utóbbi másodpercben valami kántálást is az irányából.*
-Gyengítsük meg a hidat, de ne öljük meg, ha nem muszáj. Krestvir, meg tudod kerülni?
*Ezt lehetőleg azelőtt mondja, hogy bárki is hirtelen döntéseket hozna. Ösztönei azt súgják neki, hogy Bhaar sokkal kiszámíthatóbb élve, mint holtan, és nem akarja megkockáztatni, hogy a dög halála újabb rémfarkasokat idézzen, vagy esetleg a toronyban jelenleg meg újra.
Ha Laor egyetért, akkor előhúzza a fokosát, és azzal próbálja meg kilazítani valamilyen szinten a híd deszkáit rögzítő vasszögeket a földből, társára hagyva a köteleket. Eközben folyamatos pillantásokat vet Bhaar felé, hogy készen álljon arra az eshetőségre, ha az felébred, és újra köpni próbál, vagy Krestvir után eredne.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Egy csatában szinte mindig döntő szerepet tölt be az alkalmazkodóképesség, és a gyors gondolkodás. Rengeteg ingert és információt kell szinte gondolkodás nélkül feldolgozni, főleg, ha természetfeletti körülmények is belejátszanak a helyzetbe.
Ezt gyakran észre sem lehet venni, tudatosan legalábbis. Ösztön szinten jelenik meg, zsigeri megérzések formájában, és ritka az, hogy egy harcos rögtön szavakba tudja önteni ezeknek a megérzéseknek a forrását.
Mikor Laor irányt vált, és a híd előtt sorakoznak fel, egy ilyen megérzés menti meg Frandr életét, vagy legalábbis ábrázatát. Látván ugyanis, hogy Bhaar megáll, és nagyra nyitja a száját, tudatosítja magában, hogy van pár másodperce megvizsgálni a híd támaszpontjait. Az már csak késve, alig kevesebb, mint egy másodperc alatt ér el az agyáig, hogy nem jött ki hang a szörny száján.
Ekkorra viszont már ösztönösen emeli a pajzsot, épp időben, hogy felfogja a démonköpetet. Pár értékes töredékmásodpercig csak bámul, ahogy a pajzsa közepe kővé válik, és majdnem eldobja a kerek védőalkalmatosságot, ahogy a markolathoz kellemetlenül közel egy lyuk kezd el kialakulni rajta.
Oldalra pillant, megbizonyosodva Laor hogylétéről, majd látván, hogy a másik harcos látszólag rendben van, ismét Bhaar felé néz, aki...*
-Elaludt.
*Jelenti ki enyhén hitetlenkedő hangon, miközben szemével már Krestvirt keresi. Biztos benne, hogy a varázslónő keze van a dologban, és most, ahogy belegondol, mintha hallott volna az utóbbi másodpercben valami kántálást is az irányából.*
-Gyengítsük meg a hidat, de ne öljük meg, ha nem muszáj. Krestvir, meg tudod kerülni?
*Ezt lehetőleg azelőtt mondja, hogy bárki is hirtelen döntéseket hozna. Ösztönei azt súgják neki, hogy Bhaar sokkal kiszámíthatóbb élve, mint holtan, és nem akarja megkockáztatni, hogy a dög halála újabb rémfarkasokat idézzen, vagy esetleg a toronyban jelenleg meg újra.
Ha Laor egyetért, akkor előhúzza a fokosát, és azzal próbálja meg kilazítani valamilyen szinten a híd deszkáit rögzítő vasszögeket a földből, társára hagyva a köteleket. Eközben folyamatos pillantásokat vet Bhaar felé, hogy készen álljon arra az eshetőségre, ha az felébred, és újra köpni próbál, vagy Krestvir után eredne.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:51:07
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:51:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*A mélységi vér, ami máshol a boldogság patakzó bora is lehetne, most mint a törött homokórából kipergő homokfolyam, úgy halmozódik a lépcsőn. Alyo tíz szekunduma pedig talán éppen elég lesz a zöld ital hatásától még kicsit élénkebb Quantallnak, hogy saját mellkasán hagyott kezével tegyen valamit. Ám egy biztos, az ital gyenge ahhoz, hogy életét megmentse, és ha minden így marad talán egy órája sincs hátra. Ami pedig a környezetük hektikusan hullámzó időszámítását illeti, lehet addigra le sem érnek a lépcsőn, vagy már vissza is térnek a két öreghez, ki tudja? Egyelőre a sorsok szövőinek (legyenek azok szellemek, istenek, vagy maga a fény), most minden szeme a mélységire szegeződik. Azonban ha kudarcba fulladnak kísérletei, csupán Alyo formás combizmainak lehet drukkolni, hogy bírják és időben megtegyék az utat, ami gyógyulást hozhat Quantallnak. Ami a környezetet illeti a nap kezd itt-ott besütni már a ködbe, ami a torony résein is látható, ám a levegőt furcsa, távoli elhaló kiáltások fűszerezik, melyek mélyen búgnak, és hallhatóan a Föld tornya irányából jönnek.*
-Baaaaaaaa
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*A szűkölő rémfarkas vergődik Krestvir anyagtalan lánca alatt, de tenni sokat már nem tud ellene, így a harcok ezen szárnya csendes marad.
Mire Krestvir elkezdi mormolni az igét Bhaar már a híd közepén jár, a két férfi pedig felé közelít. Bhaar csak döcög előre, nem rohan, úgy tűnik félti a hidat. Hogy miért az hamar ki is derülhet Laor, illetve Frandr számára. A szakadék alja ugyanis nagyjából a ködbe vész, ami mégis látszik belőle, az néhány fenyegetően hegyes sztalagmit, amelyek a ködben, akár a gomba úgy nőhetnek odalent. Egy biztos, leesni egyikük sem akar majd.
Minthogy a szörnyeteg nem sieti el, úgy tűnik lesz idejük a szakadék szélén felvenni egy harcállást a nyikorgó hídpányvák között. A föld démona tehát lassabb, mint amilyennek becsülték. Kissé előre dőlve állapodik meg közeledésük láttán, majd eltátja száját, ám ebben a pillanatban nem üvölt, hanem zöldes-barna nyál köpetet indít meg feléjük.
Krestvir ekkor ér az ige első, és szándéka szerint egyetlen sorának utolsó szavához, így a démon szinte meglódulva köp még egyet. A hirtelen jött sebességen és erőn ő is megrökönyödik. Óriási erővel tapos a híd léceibe következő lépésénél, mire az egy helyen be is törik, bal combja pedig lezuttyan és beszorul.*
-Bhaaaaa...
*A kiáltás azonban nem fejeződik be, mert a lény szuszogva kimerülten terül el a hídon, maradék előkészített nyála lassanként kifolyik.
A folyamatot azonban sem Frandr, sem Laor nem nézheti végig, csupán az eredményre lehetnek figyelmesek, miután kezdtek valamit a számukra személyre szabottan kiköpött nyállal. A rémség átkozottul jól célzott, mindkettejük arca, felső mellkasa van veszélyben, mintha csak tudta volna merre fognak félreugrani. Így egyetlen esélyük van, valamit elé tenni. Ez Frandr esetén egyszerű feladat, az adag a pajzson placcsan, ami ettől a túloldalon megkövesedik, és akár a homokos talaj egy szántóföldi bucka oldalán, mikor az ifjak tapodják, úgy kezd leperegni a földre lassan kialakuló lukat hagyva az alkalmatosságban.
Ugyanígy jár Laor egyik alkarvédője is, már az, amelyiket bele meri tenni a köpet elkerülhetetlen ívébe. Az alkarvédő, a ruha, s valamennyi Laor karszőrzetéből és szakállából is porhanyós kővé válik, de komolyabb sebet nem igazán, horzsolásszerűt is talán csak felületi bőrlepergés formájában szerez.
Ami a hidat illeti, az nyögi a legnagyobbat ebben a pár szemhunyásnyi időben. Négy helyen van rögzítve, két helyen a híd utolsó lécei ágyazódnak a talajba. Ezek két óriási földbe vert vasszeggel vannak rögzítve. Két ugyanilyen szeg a vaskos kötelet tartja, amely a híd feszességéért felel. Ezen szögek feje már két-három ujjnyival a föld felett jár, a kötél pedig egyetlen kardcsapástól ugyan nem pattan el, de gyengülni kezd. Azonban az idő talán most nem méretik olyan szűken, mint idefele jövet. Bhaar összerogyva, az igazak álmát aluszva fekszik a hídon, nyála lassan kövesíti a léceket, melyek ugyanúgy porladnak, akár Frandr pajzsának középső része, s peregnek bele a szakadék mélyébe.
Így idejük adott, már csak egyetlen kérdés maradt, érdemes-e a tömlőszerű testet odafent feldarabolni, vagy biztosabb a sorsra és a szakadék mélyére bízni az elpusztítását, már ha a föld démona képes ezektől elpusztulni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 12:51:25
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*A mélységi vér, ami máshol a boldogság patakzó bora is lehetne, most mint a törött homokórából kipergő homokfolyam, úgy halmozódik a lépcsőn. Alyo tíz szekunduma pedig talán éppen elég lesz a zöld ital hatásától még kicsit élénkebb Quantallnak, hogy saját mellkasán hagyott kezével tegyen valamit. Ám egy biztos, az ital gyenge ahhoz, hogy életét megmentse, és ha minden így marad talán egy órája sincs hátra. Ami pedig a környezetük hektikusan hullámzó időszámítását illeti, lehet addigra le sem érnek a lépcsőn, vagy már vissza is térnek a két öreghez, ki tudja? Egyelőre a sorsok szövőinek (legyenek azok szellemek, istenek, vagy maga a fény), most minden szeme a mélységire szegeződik. Azonban ha kudarcba fulladnak kísérletei, csupán Alyo formás combizmainak lehet drukkolni, hogy bírják és időben megtegyék az utat, ami gyógyulást hozhat Quantallnak. Ami a környezetet illeti a nap kezd itt-ott besütni már a ködbe, ami a torony résein is látható, ám a levegőt furcsa, távoli elhaló kiáltások fűszerezik, melyek mélyen búgnak, és hallhatóan a Föld tornya irányából jönnek.*
-Baaaaaaaa
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*A szűkölő rémfarkas vergődik Krestvir anyagtalan lánca alatt, de tenni sokat már nem tud ellene, így a harcok ezen szárnya csendes marad.
Mire Krestvir elkezdi mormolni az igét Bhaar már a híd közepén jár, a két férfi pedig felé közelít. Bhaar csak döcög előre, nem rohan, úgy tűnik félti a hidat. Hogy miért az hamar ki is derülhet Laor, illetve Frandr számára. A szakadék alja ugyanis nagyjából a ködbe vész, ami mégis látszik belőle, az néhány fenyegetően hegyes sztalagmit, amelyek a ködben, akár a gomba úgy nőhetnek odalent. Egy biztos, leesni egyikük sem akar majd.
Minthogy a szörnyeteg nem sieti el, úgy tűnik lesz idejük a szakadék szélén felvenni egy harcállást a nyikorgó hídpányvák között. A föld démona tehát lassabb, mint amilyennek becsülték. Kissé előre dőlve állapodik meg közeledésük láttán, majd eltátja száját, ám ebben a pillanatban nem üvölt, hanem zöldes-barna nyál köpetet indít meg feléjük.
Krestvir ekkor ér az ige első, és szándéka szerint egyetlen sorának utolsó szavához, így a démon szinte meglódulva köp még egyet. A hirtelen jött sebességen és erőn ő is megrökönyödik. Óriási erővel tapos a híd léceibe következő lépésénél, mire az egy helyen be is törik, bal combja pedig lezuttyan és beszorul.*
-Bhaaaaa...
*A kiáltás azonban nem fejeződik be, mert a lény szuszogva kimerülten terül el a hídon, maradék előkészített nyála lassanként kifolyik.
A folyamatot azonban sem Frandr, sem Laor nem nézheti végig, csupán az eredményre lehetnek figyelmesek, miután kezdtek valamit a számukra személyre szabottan kiköpött nyállal. A rémség átkozottul jól célzott, mindkettejük arca, felső mellkasa van veszélyben, mintha csak tudta volna merre fognak félreugrani. Így egyetlen esélyük van, valamit elé tenni. Ez Frandr esetén egyszerű feladat, az adag a pajzson placcsan, ami ettől a túloldalon megkövesedik, és akár a homokos talaj egy szántóföldi bucka oldalán, mikor az ifjak tapodják, úgy kezd leperegni a földre lassan kialakuló lukat hagyva az alkalmatosságban.
Ugyanígy jár Laor egyik alkarvédője is, már az, amelyiket bele meri tenni a köpet elkerülhetetlen ívébe. Az alkarvédő, a ruha, s valamennyi Laor karszőrzetéből és szakállából is porhanyós kővé válik, de komolyabb sebet nem igazán, horzsolásszerűt is talán csak felületi bőrlepergés formájában szerez.
Ami a hidat illeti, az nyögi a legnagyobbat ebben a pár szemhunyásnyi időben. Négy helyen van rögzítve, két helyen a híd utolsó lécei ágyazódnak a talajba. Ezek két óriási földbe vert vasszeggel vannak rögzítve. Két ugyanilyen szeg a vaskos kötelet tartja, amely a híd feszességéért felel. Ezen szögek feje már két-három ujjnyival a föld felett jár, a kötél pedig egyetlen kardcsapástól ugyan nem pattan el, de gyengülni kezd. Azonban az idő talán most nem méretik olyan szűken, mint idefele jövet. Bhaar összerogyva, az igazak álmát aluszva fekszik a hídon, nyála lassan kövesíti a léceket, melyek ugyanúgy porladnak, akár Frandr pajzsának középső része, s peregnek bele a szakadék mélyébe.
Így idejük adott, már csak egyetlen kérdés maradt, érdemes-e a tömlőszerű testet odafent feldarabolni, vagy biztosabb a sorsra és a szakadék mélyére bízni az elpusztítását, már ha a föld démona képes ezektől elpusztulni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 12:51:25
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-23 23:15:17
Üzenet elküldve: 2021-05-23 23:15:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
* Krestvirhez érkezve aztán újra a csatára koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha a harcosoknak szüksége lenne néhány varázsitalra. Úgy tűnik, hogy még a java csak most fog jönni, annak a rút, groteszk szörnynek személyében. Aggódik társai miatt, de ez csak arra sarkallja, hogy még figyelmesebben nézze a történéseket.
Ekkor a varázslónő elkezd varázsigét mormolni. A tündér reméli, hogy a nő sikerrel jár és ha nem is tud végezni azzal az izével amott, legalább jelentős segítsége lesz a legyőzésben. *
- Nálunk magától esett össze a szörny, miután a toronyba megtettem, amit meg kellett - * szólt ha a lány már nem koncentrál a varázslatra, mert közben nem szeretné zavarni, nehogy elrontsa. *
- Ha önmagaddal találkozol odafenn, hagyd meghalni őt, akármilyen nehéz is El kell engedni, ahogy a jóslat mondta. - * próbálja ellátni jó tanácsokkal a nőt, vagy legalábbis megosztani vele azokat, amik nála bár beváltak. Igaz Krestvir nem álmodott tudomása szerint olyanról mint ő meg Alyo. Lehet egészen más próba fog rá várni odafenn, de akárhogy is, ha ott győz, a szörnynek is meg kell halnia. *
- Ha kell segítség csak kiálts! - * teszi még hozzá, ha a nő már elindult a torony felé. *
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
* Krestvirhez érkezve aztán újra a csatára koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha a harcosoknak szüksége lenne néhány varázsitalra. Úgy tűnik, hogy még a java csak most fog jönni, annak a rút, groteszk szörnynek személyében. Aggódik társai miatt, de ez csak arra sarkallja, hogy még figyelmesebben nézze a történéseket.
Ekkor a varázslónő elkezd varázsigét mormolni. A tündér reméli, hogy a nő sikerrel jár és ha nem is tud végezni azzal az izével amott, legalább jelentős segítsége lesz a legyőzésben. *
- Nálunk magától esett össze a szörny, miután a toronyba megtettem, amit meg kellett - * szólt ha a lány már nem koncentrál a varázslatra, mert közben nem szeretné zavarni, nehogy elrontsa. *
- Ha önmagaddal találkozol odafenn, hagyd meghalni őt, akármilyen nehéz is El kell engedni, ahogy a jóslat mondta. - * próbálja ellátni jó tanácsokkal a nőt, vagy legalábbis megosztani vele azokat, amik nála bár beváltak. Igaz Krestvir nem álmodott tudomása szerint olyanról mint ő meg Alyo. Lehet egészen más próba fog rá várni odafenn, de akárhogy is, ha ott győz, a szörnynek is meg kell halnia. *
- Ha kell segítség csak kiálts! - * teszi még hozzá, ha a nő már elindult a torony felé. *
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-10 09:53:08
Üzenet elküldve: 2021-05-10 09:53:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Arra történetesen még nem gondolt, hogy újdonsült szakállát fegyverként hasznosíthatná, bár ha volna alkalma tükörbe nézni, határozottan ígéretes ötletnek tarthatná. Már csak azért is, mert alighanem ugyanolyan nehezen ismerné fel saját képmását, mint Krestvir. Most viszont jobb lesz hagyományos módszereket segítségül hívni. Már csak azért is, mert alig csatlakoznak fel a többiek mellé, a híd túloldalán megjelenik egy régi ismerős. Bhaar a tőle megszokott szofisztikált módján adja jelét érkezésének és el is kezd átcsörtetni a hídon. Laornak még van egy kis ideje elmosolyodni Kilencedik hirtelen megtalált bátorságán, aztán helyeslően bólint Frandr ötletére.*
- Ha nem engedjük át a hídon, az már félsiker.
*Erre akár esélyük is lehet. Krestvir újabb varázslata érzékenyen érinti a szörnyeteget, aki láthatóan legyengülve igyekszik át a hídon, ami panaszos recsegésekkel veszi a váratlan terhet. Könnyen lehet, hogy az alkotmány megbirkózik a súlyával, de talán a varázslatnak és lassító hatásának köszönhetően lehet annyi idejük, hogy ezen segítsenek.*
- Persze, ha át sem ér...
*Szeme a másik harcos felé villan, aztán ugrik. Ami most annyit jelent, hogy próbálja lépteit szaporázni a híd felé, hogy még bőven beelőzze Bhaart, ott pedig a legvastagabb, a híd megerősítésében szerepet játszó kötélfonatokat keresi és ha talál ilyesmit, kardjával metélni igyekszik azokat. Reméli, Hogy Frandr is jónak találja az ötletét és segítségére lesz, de az sem nagyobb baj, ha társa másként gondolja. Bhaar még így is átérhet és akkor jól jön ha valaki résen van.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Arra történetesen még nem gondolt, hogy újdonsült szakállát fegyverként hasznosíthatná, bár ha volna alkalma tükörbe nézni, határozottan ígéretes ötletnek tarthatná. Már csak azért is, mert alighanem ugyanolyan nehezen ismerné fel saját képmását, mint Krestvir. Most viszont jobb lesz hagyományos módszereket segítségül hívni. Már csak azért is, mert alig csatlakoznak fel a többiek mellé, a híd túloldalán megjelenik egy régi ismerős. Bhaar a tőle megszokott szofisztikált módján adja jelét érkezésének és el is kezd átcsörtetni a hídon. Laornak még van egy kis ideje elmosolyodni Kilencedik hirtelen megtalált bátorságán, aztán helyeslően bólint Frandr ötletére.*
- Ha nem engedjük át a hídon, az már félsiker.
*Erre akár esélyük is lehet. Krestvir újabb varázslata érzékenyen érinti a szörnyeteget, aki láthatóan legyengülve igyekszik át a hídon, ami panaszos recsegésekkel veszi a váratlan terhet. Könnyen lehet, hogy az alkotmány megbirkózik a súlyával, de talán a varázslatnak és lassító hatásának köszönhetően lehet annyi idejük, hogy ezen segítsenek.*
- Persze, ha át sem ér...
*Szeme a másik harcos felé villan, aztán ugrik. Ami most annyit jelent, hogy próbálja lépteit szaporázni a híd felé, hogy még bőven beelőzze Bhaart, ott pedig a legvastagabb, a híd megerősítésében szerepet játszó kötélfonatokat keresi és ha talál ilyesmit, kardjával metélni igyekszik azokat. Reméli, Hogy Frandr is jónak találja az ötletét és segítségére lesz, de az sem nagyobb baj, ha társa másként gondolja. Bhaar még így is átérhet és akkor jól jön ha valaki résen van.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:36:54
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:36:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Nem kellemes a füle közelében a manó kétségbeesett kiáltása, de hűen tükrözi azt, ahogyan ő is érzi magát éppen... mélyen belül... ahol nem kell összeszedettnek lennie és koncentrálnia. Egy mérges fenevad készül rárontani, ő meg egy helyben áll és várja, hogy közelebb érjen hozzá. Persze, hogy ideges és az ösztönei is futásra biztatják, de nem volna mágus, ha nem tudna a belülről jövő zavaró tényezőkön is felülemelkedni.
A varázslat megfogan és a farkast sikeresen feltartóztatja, de a tőrrel elérni őt már nem annyira egyszerű a csóvától. Mikor végül sikerül, érez ugyan némi szánalmat az átkozott lény iránt, mert az egészen egy megkínzott állathoz hasonlóan viselkedik... ám összességében inkább megkönnyebbül, ahogy amaz szűkölve eliszkol. Igaz, annak jobban örült volna, ha itt helyben kiszenved, de talán így sem fog már gondot okozni.
Miközben Kilencedik diadalittas szavait hallgatja, a csóvával még követi az állatot, amíg az fedezékbe nem vonul. Ezzel persze magát is sebezhetővé teszi, de a toronyra és Bhaarra legalább így is jó rálátása van.
Ha a farkas eltűnt a szeme elől, a kezét még le nem engedi, de a tekintete elfordul, hogy a közelebbi környezetét is fölmérje. Elsőként a hozzá érkező tündérre szökken tekintete, ám köszöntés vagy jó szó helyett épp csak tudomásul veszi, hogy barát settenkedett hozzá közelebb, s nem ellenség, így nem kell ismét támadnia, noha a tőrét már készítette újabb döfésre.
Aztán látja, hogy Laor is itt van, noha kissé nehezen ismeri fel őt. Majd Frandr-ra röppen tovább tekintete. A harcos láthatóan még életben van, olybá tűnik, még harcra kész is.
De hol van Quantall és Alyosra?
Csak egy pillanatra veti szemét a Levegő tornya felé, aztán rájön, hogy most nincs idő aggódni, vagy gyászolni. Ha már idáig eljutottak, akkor is tovább kell haladniuk, ha két társuk odaveszett. Sőt, akkor a leginkább...
Visszafordul hát a közelebbi torony és Bhaar felé. Elkap részleteket a két férfi beszélgetéséből és megérteni véli a tervüket, talán mert az összecseng az övével. Szóval rá vár a feladat, hogy fölmenjen ebbe a toronyba...
Figyeli, hogy a démon miként cselekszik a hergelésre, s ha elindul, úgy megvárja, hogy a hídról leérjen, de ha nem szándékozik mozdulni, akkor is kántálni kezdi rá a varázsigét. Egyszer már bevált itt is, talán most is segítségükre lesz...
Ezúttal is csak addig kántál, míg a varázslat meg nem fogan, majd egyből abba is hagyja, abban bízva, hogy ezzel ezt a lényt is végletesen elgyöngíti, akárcsak korábban Gormogont, s akkor a társai már könnyűszerrel elbánhatnak vele, vagy legalább föltartóztathatják. Ha pedig így történik, előtte remélhetőleg tiszta lesz az út a toronyba.*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Nem kellemes a füle közelében a manó kétségbeesett kiáltása, de hűen tükrözi azt, ahogyan ő is érzi magát éppen... mélyen belül... ahol nem kell összeszedettnek lennie és koncentrálnia. Egy mérges fenevad készül rárontani, ő meg egy helyben áll és várja, hogy közelebb érjen hozzá. Persze, hogy ideges és az ösztönei is futásra biztatják, de nem volna mágus, ha nem tudna a belülről jövő zavaró tényezőkön is felülemelkedni.
A varázslat megfogan és a farkast sikeresen feltartóztatja, de a tőrrel elérni őt már nem annyira egyszerű a csóvától. Mikor végül sikerül, érez ugyan némi szánalmat az átkozott lény iránt, mert az egészen egy megkínzott állathoz hasonlóan viselkedik... ám összességében inkább megkönnyebbül, ahogy amaz szűkölve eliszkol. Igaz, annak jobban örült volna, ha itt helyben kiszenved, de talán így sem fog már gondot okozni.
Miközben Kilencedik diadalittas szavait hallgatja, a csóvával még követi az állatot, amíg az fedezékbe nem vonul. Ezzel persze magát is sebezhetővé teszi, de a toronyra és Bhaarra legalább így is jó rálátása van.
Ha a farkas eltűnt a szeme elől, a kezét még le nem engedi, de a tekintete elfordul, hogy a közelebbi környezetét is fölmérje. Elsőként a hozzá érkező tündérre szökken tekintete, ám köszöntés vagy jó szó helyett épp csak tudomásul veszi, hogy barát settenkedett hozzá közelebb, s nem ellenség, így nem kell ismét támadnia, noha a tőrét már készítette újabb döfésre.
Aztán látja, hogy Laor is itt van, noha kissé nehezen ismeri fel őt. Majd Frandr-ra röppen tovább tekintete. A harcos láthatóan még életben van, olybá tűnik, még harcra kész is.
De hol van Quantall és Alyosra?
Csak egy pillanatra veti szemét a Levegő tornya felé, aztán rájön, hogy most nincs idő aggódni, vagy gyászolni. Ha már idáig eljutottak, akkor is tovább kell haladniuk, ha két társuk odaveszett. Sőt, akkor a leginkább...
Visszafordul hát a közelebbi torony és Bhaar felé. Elkap részleteket a két férfi beszélgetéséből és megérteni véli a tervüket, talán mert az összecseng az övével. Szóval rá vár a feladat, hogy fölmenjen ebbe a toronyba...
Figyeli, hogy a démon miként cselekszik a hergelésre, s ha elindul, úgy megvárja, hogy a hídról leérjen, de ha nem szándékozik mozdulni, akkor is kántálni kezdi rá a varázsigét. Egyszer már bevált itt is, talán most is segítségükre lesz...
Ezúttal is csak addig kántál, míg a varázslat meg nem fogan, majd egyből abba is hagyja, abban bízva, hogy ezzel ezt a lényt is végletesen elgyöngíti, akárcsak korábban Gormogont, s akkor a társai már könnyűszerrel elbánhatnak vele, vagy legalább föltartóztathatják. Ha pedig így történik, előtte remélhetőleg tiszta lesz az út a toronyba.*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-20 10:44:57
Üzenet elküldve: 2021-04-20 10:44:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo látott már elég súlyos sebesültet életében, látott haldoklót is és nem kell különösebben éles szeműnek lenni ahhoz sem, hogy felismerje, hogy a kormost vészesen hagyja el az életereje, még a beleöntött bájital ellenér is.*
- A kurva, kibaszott életbe.
*Megint felvetődik benne a gondolat, hogy simán itt hagyja, hogy elvérezzen magában, de most sem viszi rá a lélek. Még akkor sem, ha kormos. Azért bajtársiasság is van a világon. Valahogy oda kell vinni a tündérhez, vagy a tündért idehozni. Magára nem hagyhatja, mert ki tudja, hogy milyen szörnyűségek lesnek még, szóval menni kell. Minden idegszála ellenkezik, hogy teljesítse a kérést, no kivételesen nem azért, mert feláll a szőr a hátán a mágiától, nem is azért, mert egy kormos kívánságát kell teljesíteni, hanem azért, mert lehet, hogy az egész felesleges időpocsékolás.*
- Tíz szekundumod van. Aztán indulunk.
*Mondja Quantall mellett térdelve, a kérésének megfelelően a mellkasára húzva a kezét. Aztán kivárja, hogy mit sikerül a kormosnak összemágiáznia magán, vagy mit nem. Akkor is kivárja, ha többe kerül, mint a megadott időkeret. Akkor pedig nincs apelláta, muszáj lesz felnyalábolnia a másikat, mivel azonban van közöttük némi magasság- és súlykülönbség, így nyilván nem kaphatja a vállára. A felállásban tud segíteni és aztán, ha sikerült talpra állni, akkor az ép karját a nyakába veszi, csuklójánál tartja, másik kezével a derekánál.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo látott már elég súlyos sebesültet életében, látott haldoklót is és nem kell különösebben éles szeműnek lenni ahhoz sem, hogy felismerje, hogy a kormost vészesen hagyja el az életereje, még a beleöntött bájital ellenér is.*
- A kurva, kibaszott életbe.
*Megint felvetődik benne a gondolat, hogy simán itt hagyja, hogy elvérezzen magában, de most sem viszi rá a lélek. Még akkor sem, ha kormos. Azért bajtársiasság is van a világon. Valahogy oda kell vinni a tündérhez, vagy a tündért idehozni. Magára nem hagyhatja, mert ki tudja, hogy milyen szörnyűségek lesnek még, szóval menni kell. Minden idegszála ellenkezik, hogy teljesítse a kérést, no kivételesen nem azért, mert feláll a szőr a hátán a mágiától, nem is azért, mert egy kormos kívánságát kell teljesíteni, hanem azért, mert lehet, hogy az egész felesleges időpocsékolás.*
- Tíz szekundumod van. Aztán indulunk.
*Mondja Quantall mellett térdelve, a kérésének megfelelően a mellkasára húzva a kezét. Aztán kivárja, hogy mit sikerül a kormosnak összemágiáznia magán, vagy mit nem. Akkor is kivárja, ha többe kerül, mint a megadott időkeret. Akkor pedig nincs apelláta, muszáj lesz felnyalábolnia a másikat, mivel azonban van közöttük némi magasság- és súlykülönbség, így nyilván nem kaphatja a vállára. A felállásban tud segíteni és aztán, ha sikerült talpra állni, akkor az ép karját a nyakába veszi, csuklójánál tartja, másik kezével a derekánál.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-20 00:50:00
Üzenet elküldve: 2021-04-20 00:50:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Múltkori alkalommal a tisztáson szinte kellemes volt megpihenni és hátrahagyni mindazt az őrületet amivel az élet jár. A gyűlölködést, gonoszságot, fájdalmat és hogy hiába küzd megállás nélkül ellene a világ szinte magától ugrik a saját pusztulásába. Most viszont egyáltalán nem volt kellemes a halál gondolata és az élmény ahogy a sötétség körülvette. Talán mert most úgy érzi van rá ott szükség még és van mit tennie. Esetleg, hogy most nem az egész világ hanem a saját teste hagyta cserben. Meddig lebeg a halál tornácán ő se tudja, de mikor magához tér szinte kipattannak a szemei és jól láthatóan pánikban forgatja a fejét már amennyire erejéből telik. Lehet a heveskedésével még ront is az állapotán, de talán nem róható fel neki azok után, hogy démonkutyák úgy ráncigálták, mint valami rongyot és megcsapta a halál szele. Csak ha megbizonyosodott róla, hogy nincs veszély akkor nyugszik meg egy kicsit. Jól láthatóan nagyon rosszul néz ki. Bőre pár árnyalattal világosabb, egész teste csatakos a verítéktől, haja a homlokára van tapadva, karja furcsa rendellenes helyzetben áll és nem biztos, hogy teljesen magánál van még fejben se. A fiatal mágus ramatyul is érzi magát. A fényből álló vértjére ragadt vérének látványa minden bizonnyal sokáig kísérteni fogja. A karja fáj és a hirtelen riadalom után határozottan gyengének érzi magát és egyre hívogatóbb az a sötétség, ami egyszer már elragadta. Viszont még nem engedheti meg magának, hogy lepihenjen. Ép kezét megpróbálja a mellkasához húzni ha nem megy akkor a tharg íjászhoz szól.*
-A kezem. Kérem segíts a mellkasomra tenni. Megpróbálom felszedni magam.
*Hogy egyre nagyobb vértócsában fekszik és azért érzi egyre gyengébbnek magát nem veszi észre. Csak, hogy a karját nagyon fájlalja és nincs jól.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Múltkori alkalommal a tisztáson szinte kellemes volt megpihenni és hátrahagyni mindazt az őrületet amivel az élet jár. A gyűlölködést, gonoszságot, fájdalmat és hogy hiába küzd megállás nélkül ellene a világ szinte magától ugrik a saját pusztulásába. Most viszont egyáltalán nem volt kellemes a halál gondolata és az élmény ahogy a sötétség körülvette. Talán mert most úgy érzi van rá ott szükség még és van mit tennie. Esetleg, hogy most nem az egész világ hanem a saját teste hagyta cserben. Meddig lebeg a halál tornácán ő se tudja, de mikor magához tér szinte kipattannak a szemei és jól láthatóan pánikban forgatja a fejét már amennyire erejéből telik. Lehet a heveskedésével még ront is az állapotán, de talán nem róható fel neki azok után, hogy démonkutyák úgy ráncigálták, mint valami rongyot és megcsapta a halál szele. Csak ha megbizonyosodott róla, hogy nincs veszély akkor nyugszik meg egy kicsit. Jól láthatóan nagyon rosszul néz ki. Bőre pár árnyalattal világosabb, egész teste csatakos a verítéktől, haja a homlokára van tapadva, karja furcsa rendellenes helyzetben áll és nem biztos, hogy teljesen magánál van még fejben se. A fiatal mágus ramatyul is érzi magát. A fényből álló vértjére ragadt vérének látványa minden bizonnyal sokáig kísérteni fogja. A karja fáj és a hirtelen riadalom után határozottan gyengének érzi magát és egyre hívogatóbb az a sötétség, ami egyszer már elragadta. Viszont még nem engedheti meg magának, hogy lepihenjen. Ép kezét megpróbálja a mellkasához húzni ha nem megy akkor a tharg íjászhoz szól.*
-A kezem. Kérem segíts a mellkasomra tenni. Megpróbálom felszedni magam.
*Hogy egyre nagyobb vértócsában fekszik és azért érzi egyre gyengébbnek magát nem veszi észre. Csak, hogy a karját nagyon fájlalja és nincs jól.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-19 10:22:22
Üzenet elküldve: 2021-04-19 10:22:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Torz mosoly jelenik meg az arcán, látván, hogy a csatatér állása ismét csak nekik kedvez. Szinte oda sem nézve veti oldalra a rémfarkas elernyedt testét jobbjával, pillantásával követve a Krestvir által kezelésbe vett dögöt.
Az ezt követő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. Egyrészről Bhaar szokásához híven elbődül, jelezve, hogy korántsem fogytak még el az ellenfelek. Ám ez önmagában nem lepné meg őt, hiszen a démon már korábban demonstrálta, hogy a lefejezés, mint olyan, számára csak átmeneti problémát jelent.
Ami viszont meglepi, az a jobb vállán érzett csattanás, ahogy Riri itala becsapódik. Ösztönösen pördül jobbra, ahol épp a Krestvir mellé felzárkózó Ririt láthatja. Ám egy pillanattal később már érzi is a varázsital hatását.
Magában valahogy úgy tudná leírni az érzést, mintha egészen eddig sárban evickélt volna, minden mozdulatáért megküzdve környezetével, megküzdve az idővel magával, és most végre megszabadult volna ettől a visszatartó hatástól.
Szabadon mozoghat, szabadon gondolkozhat, szabadon... ácsoroghat egy helyben egy örökkévalóságig, elvesztegetve az ital hatását, miközben Bhaar lassan, de biztosan átkel a hídon.
Kívülről ebből az egészből csak az látszik, hogy pár rövid másodpercig megtorpan az ital hatására, és ahol nem takarja fejszőrzetét sisak, vagy áztatja el a farkasok vére, ott rövid időre a meglepetéstől hirtelenszőke színt vesz fel.
Ám felocsúdva a pillanatnyi sokkból az ital által ajándékozott gyorsaságot kihasználva villámgyorsan rendezi is felszerelését. Fokosa visszakerül övére, lehajolva felkapja pajzsát, előrántja a kardját, és már áll is be Laor mellé harcállásban.*
-Tereljük el Krestvir útjából, és szabadítsuk meg a végtagjaitól, hátha azok legalább nem nőnek vissza.
*Tesz javaslatot Laornak, és ha az nem kezd heves ellenkezésbe, pár lépéssel balra oldalaz, ügyelve, hogy szilárd talajon maradjon, és reményei szerint a mágusnővel ellentétes irányba csalva a démont, majd elkiáltja magát.*
-Emlékszel rám, Bhaar? Gyere csak, szívesen megöllek még egyszer!
*A korábbi torz mosoly még mindig ott van az arcán, és haja úgy néz ki, nem tudja eldönteni, hogy vérvörös, vagy aranysárga akar lenni.
Ha Bhaar a hídon átérve felé veszi az irányt, kivár, és amint az harctávolságba kerül, egy jobbra irányuló oldalsasszéval próbálja elkerülni, vagy pajzsával felfogni annak támadását. Ezt egy kardvágás követi, amivel szándéka szerint Bhaar bal karját választaná el vállból, majd egy másik vágás, ami a dög combját célozza.
Ám ha a démon Ririt vagy Krestvirt tűzi ki célpontjául, úgy Frandr kénytelen megrohamozni, hogy minél gyorsabban oldalba támadhassa, szintén két vágással a hozzá közelebb álló végtagokat célozva.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Torz mosoly jelenik meg az arcán, látván, hogy a csatatér állása ismét csak nekik kedvez. Szinte oda sem nézve veti oldalra a rémfarkas elernyedt testét jobbjával, pillantásával követve a Krestvir által kezelésbe vett dögöt.
Az ezt követő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. Egyrészről Bhaar szokásához híven elbődül, jelezve, hogy korántsem fogytak még el az ellenfelek. Ám ez önmagában nem lepné meg őt, hiszen a démon már korábban demonstrálta, hogy a lefejezés, mint olyan, számára csak átmeneti problémát jelent.
Ami viszont meglepi, az a jobb vállán érzett csattanás, ahogy Riri itala becsapódik. Ösztönösen pördül jobbra, ahol épp a Krestvir mellé felzárkózó Ririt láthatja. Ám egy pillanattal később már érzi is a varázsital hatását.
Magában valahogy úgy tudná leírni az érzést, mintha egészen eddig sárban evickélt volna, minden mozdulatáért megküzdve környezetével, megküzdve az idővel magával, és most végre megszabadult volna ettől a visszatartó hatástól.
Szabadon mozoghat, szabadon gondolkozhat, szabadon... ácsoroghat egy helyben egy örökkévalóságig, elvesztegetve az ital hatását, miközben Bhaar lassan, de biztosan átkel a hídon.
Kívülről ebből az egészből csak az látszik, hogy pár rövid másodpercig megtorpan az ital hatására, és ahol nem takarja fejszőrzetét sisak, vagy áztatja el a farkasok vére, ott rövid időre a meglepetéstől hirtelenszőke színt vesz fel.
Ám felocsúdva a pillanatnyi sokkból az ital által ajándékozott gyorsaságot kihasználva villámgyorsan rendezi is felszerelését. Fokosa visszakerül övére, lehajolva felkapja pajzsát, előrántja a kardját, és már áll is be Laor mellé harcállásban.*
-Tereljük el Krestvir útjából, és szabadítsuk meg a végtagjaitól, hátha azok legalább nem nőnek vissza.
*Tesz javaslatot Laornak, és ha az nem kezd heves ellenkezésbe, pár lépéssel balra oldalaz, ügyelve, hogy szilárd talajon maradjon, és reményei szerint a mágusnővel ellentétes irányba csalva a démont, majd elkiáltja magát.*
-Emlékszel rám, Bhaar? Gyere csak, szívesen megöllek még egyszer!
*A korábbi torz mosoly még mindig ott van az arcán, és haja úgy néz ki, nem tudja eldönteni, hogy vérvörös, vagy aranysárga akar lenni.
Ha Bhaar a hídon átérve felé veszi az irányt, kivár, és amint az harctávolságba kerül, egy jobbra irányuló oldalsasszéval próbálja elkerülni, vagy pajzsával felfogni annak támadását. Ezt egy kardvágás követi, amivel szándéka szerint Bhaar bal karját választaná el vállból, majd egy másik vágás, ami a dög combját célozza.
Ám ha a démon Ririt vagy Krestvirt tűzi ki célpontjául, úgy Frandr kénytelen megrohamozni, hogy minél gyorsabban oldalba támadhassa, szintén két vágással a hozzá közelebb álló végtagokat célozva.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-18 23:24:41
Üzenet elküldve: 2021-04-18 23:24:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Az utolsó farkas kap egy nyilat, és nem kérdés, hogy a kúszás, mellyel utolsó bosszútettét igyekezett volna végrehajtani, ezzel véget is ér. Teste meglódul lefelé a lépcsőn, az első kanyarban még nyüffen egyet, a másodikban már alig hallható, ezután pedig csak ernyedt sorozatos puffanások kísérik útját egészen addig, míg valahol lentebb meg nem akad egy lépcsőfokon.
Ez megmenti Quantallt a biztos haláltól. Alyonak így szabad útja van felvenni a zöld italt, és tartalmát szinte már romantikusan a kormos szájába csepegtetni. Quantall karja ettől enyhe rángatózásba kezd, karcolásai, sebei, csontjai, szalagjai beforrnak, a bájital erejétől minden a helyére kerül, már csak egy ficam marad, amit jól irányzottan helyre lehet tenni. A fűzöld ital azonban a nagyobb erek vérzését már nem fogja vissza, a tócsa egyre csak növekszik a férfi karja körül. Ám a bájital jótékony hatása miatt a Karavánpihenő hősének az ürességbe tett látogatása csupán két percig tart. Némi pofozgatás után egyre sápadó arcára ismét kiül az élet és az értelem néhány jele. Továbbra is menthetetlenül vérzik és ki van ficamodva megrángatott karja, azonban legalább oldala nem szúr már, s horzsolásai, törései nem nehezítik életét. Abban már csak reménykedni lehet, hogy nehezítheti még ilyen életét, ha nem ezen a lépcsősoron éri majd a végső megmérettetés.*
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Az események felgyorsulnak a két belépő körül, akik feltűnően hirtelen érnek a csatatérre, már ha akár Frandr, akár Krestvir tud másra figyelni, mint az őket fenyegető veszély.
A Kilencedik felméri a veszélyt.*
-Ááááá!
*Kiáltja, mielőtt a varázslat megfoganna. Szemét is eltakarja, csak pár pillanattal később nyitja ki, hogy újra láthassa mi történik.
Krestvir fénysugara akár csak egy tomboló, igen koncentrált orkán, úgy csap le a farkasra. A nagytestű dög lépne, futna, de a fénypászma minduntalan visszatolja, így kar, vagy inkább mancsnyújtásnyira Krestvirtől fagy a mozgásba.
A varázslat sikerén felbuzdulva a meglepett rémségbe Krestvir máris kését engedné, azonban első mozdulatával csak a levegőbe kaszál. A holdfény ugyanis kicsit előle is rejti a mostanra igen mérgesen morgó ellent. Második mozdulatra azonban orrán találja el a lényt, akinek enyhén rothadó húsa és szőre lángnarancsban lobbanva ég össze. Orra szinte teljesen beforr a robbanás erejétől, nem beszélve a szemeit ért kárról. Krákogva, hortyogva kezd visítani, furcsa vére nem ömlik, a sebek beégtek, de levegőt nem kap, és nem is lát. Csak megfordul és elkezd futni. Kilences kommentálja is az eseményeket.*
-Háh, nesze korom, parázs! Egyél szenet te vakarék! Nagy mágus vállán utazom, rohanj te gyáva!
*Visítja teljesen felbátorodva attól a ténytől, hogy az éppen most savazott döglénynek nem lett az előbbi csörtében vacsorája. A fénysugár pedig, amíg Krestvir rajta tartja, farkát nyaldossa csupán. Menekülni tud, ám ha visszafordulna, akkor már nincs mozgásra esélye. Hörögve kapkod mancsával arcához, ahogyan egyre közelebb táncol a tornyot körülvevő szakadékhoz.*
-Baa Bhaaa Bhaaaar!
*Hangzik fel ismét a dühös üvöltés. A torony szájában pedig megjelenik a monstrum, aki éles, sunyi szemével végigméri a közeledőket. Elsőként Frandr eddigre két farkas között álló alakjára esik tekintete. No de hogyan is lett döglött a második farkas? Pár másodperccel ezelőtt Frandr úgy döntött feladja védelmét azért, hogy a jobbjába szorult farkassal végezhessen. Első ütése máris átütő siker. A tarkót olyan erővel sikerül megtalálnia a dög fején, hogy talán egészen agyvelejéig hatol a fegyver. Az állat azonnal elenged, súlya megrogyasztja a harcost, feje pedig engedve kifordul Frandr bőréből egy kicsit kiszélesítve a sebet és hangos csikorgó hanggal tépve meg a brigantin váll lapját, ami ugyan nem enged el, de elcsúszik helyéről, mire a hatalmas agyarakat teljesen magán kívül tudhatja. Az állat élettelen, nem fekszik, nem mozog, csak gusztustalanul vérzik, de megszűnt élni. A férfi jobb vállán enyhe szürkés nyállal keveredő friss vér serken, apró seb, mondhatni katona dolog. Még van ideje felocsúdni és újra felvenni felszereléseit, mielőtt Bhaar kiér a torony előtti "fennsíkra" és úgy néz rá, mint wegtoreni datolyafarmer, akinek éppen most múlt ki az utolsó két kehes tevéje.*
-Bhaaar!
*Kiáltja el magát a monstrum, és döngő léptekkel indul meg egészen a híd széléig. Súlya alatt a túloldal is megremeg, ám a hídhoz érve lelassít, ahogy rálép a fa és a kötelek megreccsennek, bizony talán egy szekeret is elbírna az az átjáró, de Bhaar súlya alig maradhat el attól. Szemét előre szegezve, dühösen nyáladzva, de kimérten, okosan lépdel, s mire másik lába is a hídra kerül Laor beér Frandr mellé. Laor majd kicsattan, most akár szakállával is meg tudná fojtani Bhaart, már ha elég hosszú lenne ahhoz, hogy átérje a förmedvény nyakát. Talán ő sem felejtette el, hogy annak ellenére, hogy távol van tőlük ez a rusnyaság, okozhat még problémákat, így talán kihasználhatják előnyükre is azt, hogy a szörny most a keservesen síró hídon való átkelésre fókuszál.
Riri varázsitala is célt ér, ami pedig Krestvirt illeti, úgy tűnik ő egyelőre egy fénypászmával terelget egy igen erősen döglődő farkast, mikor a tündér csatlakozik hozzá.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Az utolsó farkas kap egy nyilat, és nem kérdés, hogy a kúszás, mellyel utolsó bosszútettét igyekezett volna végrehajtani, ezzel véget is ér. Teste meglódul lefelé a lépcsőn, az első kanyarban még nyüffen egyet, a másodikban már alig hallható, ezután pedig csak ernyedt sorozatos puffanások kísérik útját egészen addig, míg valahol lentebb meg nem akad egy lépcsőfokon.
Ez megmenti Quantallt a biztos haláltól. Alyonak így szabad útja van felvenni a zöld italt, és tartalmát szinte már romantikusan a kormos szájába csepegtetni. Quantall karja ettől enyhe rángatózásba kezd, karcolásai, sebei, csontjai, szalagjai beforrnak, a bájital erejétől minden a helyére kerül, már csak egy ficam marad, amit jól irányzottan helyre lehet tenni. A fűzöld ital azonban a nagyobb erek vérzését már nem fogja vissza, a tócsa egyre csak növekszik a férfi karja körül. Ám a bájital jótékony hatása miatt a Karavánpihenő hősének az ürességbe tett látogatása csupán két percig tart. Némi pofozgatás után egyre sápadó arcára ismét kiül az élet és az értelem néhány jele. Továbbra is menthetetlenül vérzik és ki van ficamodva megrángatott karja, azonban legalább oldala nem szúr már, s horzsolásai, törései nem nehezítik életét. Abban már csak reménykedni lehet, hogy nehezítheti még ilyen életét, ha nem ezen a lépcsősoron éri majd a végső megmérettetés.*
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Az események felgyorsulnak a két belépő körül, akik feltűnően hirtelen érnek a csatatérre, már ha akár Frandr, akár Krestvir tud másra figyelni, mint az őket fenyegető veszély.
A Kilencedik felméri a veszélyt.*
-Ááááá!
*Kiáltja, mielőtt a varázslat megfoganna. Szemét is eltakarja, csak pár pillanattal később nyitja ki, hogy újra láthassa mi történik.
Krestvir fénysugara akár csak egy tomboló, igen koncentrált orkán, úgy csap le a farkasra. A nagytestű dög lépne, futna, de a fénypászma minduntalan visszatolja, így kar, vagy inkább mancsnyújtásnyira Krestvirtől fagy a mozgásba.
A varázslat sikerén felbuzdulva a meglepett rémségbe Krestvir máris kését engedné, azonban első mozdulatával csak a levegőbe kaszál. A holdfény ugyanis kicsit előle is rejti a mostanra igen mérgesen morgó ellent. Második mozdulatra azonban orrán találja el a lényt, akinek enyhén rothadó húsa és szőre lángnarancsban lobbanva ég össze. Orra szinte teljesen beforr a robbanás erejétől, nem beszélve a szemeit ért kárról. Krákogva, hortyogva kezd visítani, furcsa vére nem ömlik, a sebek beégtek, de levegőt nem kap, és nem is lát. Csak megfordul és elkezd futni. Kilences kommentálja is az eseményeket.*
-Háh, nesze korom, parázs! Egyél szenet te vakarék! Nagy mágus vállán utazom, rohanj te gyáva!
*Visítja teljesen felbátorodva attól a ténytől, hogy az éppen most savazott döglénynek nem lett az előbbi csörtében vacsorája. A fénysugár pedig, amíg Krestvir rajta tartja, farkát nyaldossa csupán. Menekülni tud, ám ha visszafordulna, akkor már nincs mozgásra esélye. Hörögve kapkod mancsával arcához, ahogyan egyre közelebb táncol a tornyot körülvevő szakadékhoz.*
-Baa Bhaaa Bhaaaar!
*Hangzik fel ismét a dühös üvöltés. A torony szájában pedig megjelenik a monstrum, aki éles, sunyi szemével végigméri a közeledőket. Elsőként Frandr eddigre két farkas között álló alakjára esik tekintete. No de hogyan is lett döglött a második farkas? Pár másodperccel ezelőtt Frandr úgy döntött feladja védelmét azért, hogy a jobbjába szorult farkassal végezhessen. Első ütése máris átütő siker. A tarkót olyan erővel sikerül megtalálnia a dög fején, hogy talán egészen agyvelejéig hatol a fegyver. Az állat azonnal elenged, súlya megrogyasztja a harcost, feje pedig engedve kifordul Frandr bőréből egy kicsit kiszélesítve a sebet és hangos csikorgó hanggal tépve meg a brigantin váll lapját, ami ugyan nem enged el, de elcsúszik helyéről, mire a hatalmas agyarakat teljesen magán kívül tudhatja. Az állat élettelen, nem fekszik, nem mozog, csak gusztustalanul vérzik, de megszűnt élni. A férfi jobb vállán enyhe szürkés nyállal keveredő friss vér serken, apró seb, mondhatni katona dolog. Még van ideje felocsúdni és újra felvenni felszereléseit, mielőtt Bhaar kiér a torony előtti "fennsíkra" és úgy néz rá, mint wegtoreni datolyafarmer, akinek éppen most múlt ki az utolsó két kehes tevéje.*
-Bhaaar!
*Kiáltja el magát a monstrum, és döngő léptekkel indul meg egészen a híd széléig. Súlya alatt a túloldal is megremeg, ám a hídhoz érve lelassít, ahogy rálép a fa és a kötelek megreccsennek, bizony talán egy szekeret is elbírna az az átjáró, de Bhaar súlya alig maradhat el attól. Szemét előre szegezve, dühösen nyáladzva, de kimérten, okosan lépdel, s mire másik lába is a hídra kerül Laor beér Frandr mellé. Laor majd kicsattan, most akár szakállával is meg tudná fojtani Bhaart, már ha elég hosszú lenne ahhoz, hogy átérje a förmedvény nyakát. Talán ő sem felejtette el, hogy annak ellenére, hogy távol van tőlük ez a rusnyaság, okozhat még problémákat, így talán kihasználhatják előnyükre is azt, hogy a szörny most a keservesen síró hídon való átkelésre fókuszál.
Riri varázsitala is célt ér, ami pedig Krestvirt illeti, úgy tűnik ő egyelőre egy fénypászmával terelget egy igen erősen döglődő farkast, mikor a tündér csatlakozik hozzá.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:13:46
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:13:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev a futkorászástól tökéletesen van, jobban már nem is lehetne. Illetve de, akkor ha végre lenne egy aranyszínű lovacskája, akkor versenyezhetnének is Pyctával, hogy ki az ügyesebb meg a gyorsabb. Nyilván ő nyerne egyébként, mert sokkal könnyebb.*
- Van igazából pegazus? De jó lenne, ha lenne egy pegazusom! Lehet?
*A kislánynak most is, mint mindig, sikerült kiragadnia a lényeget. De egy szárnyas ló még a nokedlinél is sokkal érdekesebb. Vagy a vagyon kérdése.*
- Ó. Azt hiszem, hogy értem. Azt, hogy mi is a vagyon. Ha eladnál, akkor tööööökre gazdag lehetnél. Vagy, ha én eladnálak téged. Szerintem haj kéne a fejedre.
*Néz az elfre úgy, mintha tényleg komolyan azon gondolkodna, hogy eladná Pyctát. Természetesen soha nem tenne ilyet.*
- Áh, olyan sok vagyont adnának érted, hogy be sem férne a zsebembe. Inkább nem adlak el!
*Mosolyog szélesen, édesen.*
- De kell azért kis vagyon, hogy kapjunk nokedlit, ugye? Kicsi azért van, ugye? Nekem arany hajam van, azért adnak nokedlit?
*Arany, vagy aranyszínű, ez az ő fejében igazán egyre megy.*
- Szerintem mókás lenne, ha lenne Xauzurnak zsebe. Akkor lenne nadrágja is, ugye? Szerinted a cicákon, hogy van nadrág? Mind a négy lábukon? Mókás lenne Xauzur nadrágban.
*Niev nagyon jót kacag azon, ahogyan elképzeli az irbiszt gatyában. Ezalatt szinte észre sem veszi, hogy lassan megint a büdös mocsárnál vannak.*
*Niev a futkorászástól tökéletesen van, jobban már nem is lehetne. Illetve de, akkor ha végre lenne egy aranyszínű lovacskája, akkor versenyezhetnének is Pyctával, hogy ki az ügyesebb meg a gyorsabb. Nyilván ő nyerne egyébként, mert sokkal könnyebb.*
- Van igazából pegazus? De jó lenne, ha lenne egy pegazusom! Lehet?
*A kislánynak most is, mint mindig, sikerült kiragadnia a lényeget. De egy szárnyas ló még a nokedlinél is sokkal érdekesebb. Vagy a vagyon kérdése.*
- Ó. Azt hiszem, hogy értem. Azt, hogy mi is a vagyon. Ha eladnál, akkor tööööökre gazdag lehetnél. Vagy, ha én eladnálak téged. Szerintem haj kéne a fejedre.
*Néz az elfre úgy, mintha tényleg komolyan azon gondolkodna, hogy eladná Pyctát. Természetesen soha nem tenne ilyet.*
- Áh, olyan sok vagyont adnának érted, hogy be sem férne a zsebembe. Inkább nem adlak el!
*Mosolyog szélesen, édesen.*
- De kell azért kis vagyon, hogy kapjunk nokedlit, ugye? Kicsi azért van, ugye? Nekem arany hajam van, azért adnak nokedlit?
*Arany, vagy aranyszínű, ez az ő fejében igazán egyre megy.*
- Szerintem mókás lenne, ha lenne Xauzurnak zsebe. Akkor lenne nadrágja is, ugye? Szerinted a cicákon, hogy van nadrág? Mind a négy lábukon? Mókás lenne Xauzur nadrágban.
*Niev nagyon jót kacag azon, ahogyan elképzeli az irbiszt gatyában. Ezalatt szinte észre sem veszi, hogy lassan megint a büdös mocsárnál vannak.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:59:50
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:59:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Ha te mondod. *Nevet fel, amikor Nievesha kijelenti, hogy tornyot lebegtetni nem hordoz semmilyen értelmet. Az igaz, hogy az erdőmélyi elf szerint sincs sok értelme egy egész tornyot lebegtetni, amolyan erőfitogtatásnak érzi, de ettől még nem tör senki felett pálcát, aki megteszi. Meg azért sem, mert aki ilyesmire képes, annak óriási hatalma lehet. És a torony mesteréről éppen ilyesmit vélnek.
Végül megegyeznek egy közös nevezőben, Niev felszalad és miután leért, indulnak is tovább. Az üzlet is megköttetik és amikor a kislány visszaért, akkor megkapja a hátizsákot. Persze, azt nem tisztázták, hogy mennyiszer szalad fel és le Nievesha, így ezt a kislány szabadosan veszi és többször megismétli a mutatványt.*
- Nos, most már jól érzed magad? *Kérdi széles mosollyal, ahogy feladja a hátizsákot.
Alig indulnak el, máris jönnek az újabb kérdések, amire a páncélos csuhás türelmesen válaszolni is kezd, ahogy újra az ingovány felé veszi az irányt.*
- Van egy fogadó, a Pegazus. Ott majd megalszunk. *Válaszol, de aztán kezdi elveszíteni a fonalat, amikor Nievesha a vagyon problematikájába ássa bele magát. Az erdőmélyi elf szélesen mosolyogva rázza meg kissé a fejét, mert maga sem hiszi, hogy ilyeneket hall.*
- A vagyon sokféle lehet. *Kezd bele a válaszba, de már tudja előre, hogy csak még több kérdést fog szülni vele.*
- Nekem itt vagy te, ami minden aranynál többet ér, tehát nekem van vagyonom. Te vagy a vagyonom. Ahogy én is lehetek neked vagyon. De sokaknak a vagyon csak arany és pénz. *Magyarázza nyugodt hangon amikor elérik a lápvidék határát és ezúttal a város felé indulnak.*
- Ha beleférnél a zsebembe, akkor tele lenne a zsebem vagyonnal. *Mosolyog fel a kislányra Éjvihar nyergében.*
- Xauzurt nem érdekli az arany, így ha lenne zsebe és tömve volna arannyal, akkor sem érezné vagyonosnak magát. Neki nincs is szüksége vagyonra. *Fejezi be végül az irbisz zsebénél és már készül is fel az újabb adag kérdésre, mit kérdésre, kérdés özönre, amit most válaszával elindított Nieveshában.*
- Ha te mondod. *Nevet fel, amikor Nievesha kijelenti, hogy tornyot lebegtetni nem hordoz semmilyen értelmet. Az igaz, hogy az erdőmélyi elf szerint sincs sok értelme egy egész tornyot lebegtetni, amolyan erőfitogtatásnak érzi, de ettől még nem tör senki felett pálcát, aki megteszi. Meg azért sem, mert aki ilyesmire képes, annak óriási hatalma lehet. És a torony mesteréről éppen ilyesmit vélnek.
Végül megegyeznek egy közös nevezőben, Niev felszalad és miután leért, indulnak is tovább. Az üzlet is megköttetik és amikor a kislány visszaért, akkor megkapja a hátizsákot. Persze, azt nem tisztázták, hogy mennyiszer szalad fel és le Nievesha, így ezt a kislány szabadosan veszi és többször megismétli a mutatványt.*
- Nos, most már jól érzed magad? *Kérdi széles mosollyal, ahogy feladja a hátizsákot.
Alig indulnak el, máris jönnek az újabb kérdések, amire a páncélos csuhás türelmesen válaszolni is kezd, ahogy újra az ingovány felé veszi az irányt.*
- Van egy fogadó, a Pegazus. Ott majd megalszunk. *Válaszol, de aztán kezdi elveszíteni a fonalat, amikor Nievesha a vagyon problematikájába ássa bele magát. Az erdőmélyi elf szélesen mosolyogva rázza meg kissé a fejét, mert maga sem hiszi, hogy ilyeneket hall.*
- A vagyon sokféle lehet. *Kezd bele a válaszba, de már tudja előre, hogy csak még több kérdést fog szülni vele.*
- Nekem itt vagy te, ami minden aranynál többet ér, tehát nekem van vagyonom. Te vagy a vagyonom. Ahogy én is lehetek neked vagyon. De sokaknak a vagyon csak arany és pénz. *Magyarázza nyugodt hangon amikor elérik a lápvidék határát és ezúttal a város felé indulnak.*
- Ha beleférnél a zsebembe, akkor tele lenne a zsebem vagyonnal. *Mosolyog fel a kislányra Éjvihar nyergében.*
- Xauzurt nem érdekli az arany, így ha lenne zsebe és tömve volna arannyal, akkor sem érezné vagyonosnak magát. Neki nincs is szüksége vagyonra. *Fejezi be végül az irbisz zsebénél és már készül is fel az újabb adag kérdésre, mit kérdésre, kérdés özönre, amit most válaszával elindított Nieveshában.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:03:42
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:03:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Mély elmélkedésével hamar elmegy az idő és már szinte ott is van, ahová érkezni kíván. A templomban kifejezetten beszéltek egy ilyen helyről, ahol semmiképpen nem ajánlatos letérni a jól megtaposott útról. A messzeségben mintha látni vélne formákat, viszonylag szabályosakat, melyen látszik, hogy egykor ember alkotta. ~Biztosan az lesz a romváros.~ Orrát azonban hamar kapja el a szag, ami ezzel a hellyel jár, köpenyének ujját arca elé emelve már átkozza az eget, hogy tegnap annyit ivott, ugyanis nem először akar bosszúhadjáratot indítani a gyomra. Minden erejét összeszedve szedni kezdi lábát, ügyelve arra, hogy biztonságos helyen érjen földet minden egyes lépte-nyoma. Már mindjárt ott van és ez vigasztalja. Igaz, az út viszonylag hosszú volt, főleg, hogy gyalog nem is sietett, de most végre megérkezik és ez a legfontosabb.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:47:54
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:47:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Miután szétnyitja a tenyerét meg is jelenik a fénygömb benne, néhány hosszú percig csodálja a jelenséget, majd becsukja. Ezt követően nagy lelkesen és mosollyal az arcán hagyja el a helyet, az ingovány irányába. Arcát ezúttal egy sállal takarja el, hátha meggátolja egy kicsit, hogy a bűz, ami a környéken uralkodik az orrába kerüljön. Elvetélt ötlet volt, bár talán egy kicsit tompít a dolgon. Nem ül a lovon, inkább csak maga mellett vezeti, az óvatosság mindenek előtt.*
-Ti is láttátok igaz? Sikerült. Nem volt semmi! *Beszél látszólag a mellette sétáló négylábú állathoz, valójában meg csak úgy magához. Nem gondolta volna, hogy valóban sikerül ilyen szintre jutnia, hogy az egyszerűbb igéket könyvből, fizikai segítség nélkül is el tudja majd sajátítani.*
-És elsőre sikerült. *Teszi hozzá, majd hirtelen beljebb ugrik az útra és megtorpan. A nagy csodálkozás közepette nem figyelt és beljebb lépett az ingoványos területre, mint tervezte, így a csizmája vagy félig bele ragadt a labilis talajba. Még szerencse, hogy gyorsan észrevette, de a csizmáján ott a ragaszkodó találkozás nyoma.*
-Pazar. *Fintorog maga elé, majd megrázza egy kicsit, de nem segít sokat, a dolgon.*
-Akkor siessünk. *Ezúttal nem hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét, egészen az ingovány széléig az utat nézi és vezeti a lovat, majd ott megállnak pihenni. Ekkor jut eszébe a jóslat, amit a talmid templomban mondtak neki.*
-Talán többször kéne az eget kémleljem. *Néhány lépést tesz előre, miközben az eget kémleli.*
-Lángnyaláb. *Fürkészi még egy percig, majd, minthogy semmi különös nem történik indulnak is tovább.*
*Miután szétnyitja a tenyerét meg is jelenik a fénygömb benne, néhány hosszú percig csodálja a jelenséget, majd becsukja. Ezt követően nagy lelkesen és mosollyal az arcán hagyja el a helyet, az ingovány irányába. Arcát ezúttal egy sállal takarja el, hátha meggátolja egy kicsit, hogy a bűz, ami a környéken uralkodik az orrába kerüljön. Elvetélt ötlet volt, bár talán egy kicsit tompít a dolgon. Nem ül a lovon, inkább csak maga mellett vezeti, az óvatosság mindenek előtt.*
-Ti is láttátok igaz? Sikerült. Nem volt semmi! *Beszél látszólag a mellette sétáló négylábú állathoz, valójában meg csak úgy magához. Nem gondolta volna, hogy valóban sikerül ilyen szintre jutnia, hogy az egyszerűbb igéket könyvből, fizikai segítség nélkül is el tudja majd sajátítani.*
-És elsőre sikerült. *Teszi hozzá, majd hirtelen beljebb ugrik az útra és megtorpan. A nagy csodálkozás közepette nem figyelt és beljebb lépett az ingoványos területre, mint tervezte, így a csizmája vagy félig bele ragadt a labilis talajba. Még szerencse, hogy gyorsan észrevette, de a csizmáján ott a ragaszkodó találkozás nyoma.*
-Pazar. *Fintorog maga elé, majd megrázza egy kicsit, de nem segít sokat, a dolgon.*
-Akkor siessünk. *Ezúttal nem hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét, egészen az ingovány széléig az utat nézi és vezeti a lovat, majd ott megállnak pihenni. Ekkor jut eszébe a jóslat, amit a talmid templomban mondtak neki.*
-Talán többször kéne az eget kémleljem. *Néhány lépést tesz előre, miközben az eget kémleli.*
-Lángnyaláb. *Fürkészi még egy percig, majd, minthogy semmi különös nem történik indulnak is tovább.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:17:07
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:17:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Mikor kezd kikopni a tájból a jellegzetes fűrengeteg, már sejti, hogy valamelyik elátkozott szegletébe ért a világnak. Leszáll a lóról, mert valami furcsa záptojás szag megüti az orrát. Nem is, hogy csak megüti, de ahogy egyre inkább beljebb sétálnak az úton, egyre inkább erősödik a bűz. A körülöttük lévő táj sem a legszebb képet mutatja, néhol, mintha még buborékot is köpne a szilárdnak tűnő talaj.*
-Te… jó ég… biztos jó helyen járunk? *Fogja be az orrát egy pillanatra, majd benntartva a levegőt egy kis ideig, előhúzza a térképet, hogy ismét rápillantson a fickára, amit térképnek csúfol. Mielőtt viszont visszafordulásra adná a fejét, mert mikor már az állatok is meghúzzák magukat, akkor ő sincsen biztonságban, megpillant valamit a távolban, ami talán lehet egy torony is.*
-Nem hiszem el… *Dugja zsebre a papírost, hogy az utat követve folytassák tovább a menetet. A sárkánylégy immár a nyergen csücsül, utaztatja magát, a ló kantárját pedig mellette sétálva markolássza, mert az út egészen biztonságosnak tűnik, de már mellette is furcsa a talaj. Az kéne még, hogy az állat lehajoljon egy fűcsomóhoz és megegye, aztán napokig ápolhassa a mérgezés miatt.*
-Már csak egy kicsit bírd ki, a tó mellett van normális fű, ott majd tele legelheted magad. *Rántja meg a bőrt, mikor az kinéz magának egy barnás, út menti csomót. Azt a helyet jól ismeri, viszont erre a bűzös mocsárra nem igazán emlékszik, akkoriban minden erdős és füves rész ugyan olyan volt, koszos és furcsa szagú. Pedig minden bizonnyal itt is át kellett kelniük, mikor elhagyták a tudás városát.*
-Mindjárt ott vagyunk… *Nyugtatja a lovat, de leginkább magát.*
*Mikor kezd kikopni a tájból a jellegzetes fűrengeteg, már sejti, hogy valamelyik elátkozott szegletébe ért a világnak. Leszáll a lóról, mert valami furcsa záptojás szag megüti az orrát. Nem is, hogy csak megüti, de ahogy egyre inkább beljebb sétálnak az úton, egyre inkább erősödik a bűz. A körülöttük lévő táj sem a legszebb képet mutatja, néhol, mintha még buborékot is köpne a szilárdnak tűnő talaj.*
-Te… jó ég… biztos jó helyen járunk? *Fogja be az orrát egy pillanatra, majd benntartva a levegőt egy kis ideig, előhúzza a térképet, hogy ismét rápillantson a fickára, amit térképnek csúfol. Mielőtt viszont visszafordulásra adná a fejét, mert mikor már az állatok is meghúzzák magukat, akkor ő sincsen biztonságban, megpillant valamit a távolban, ami talán lehet egy torony is.*
-Nem hiszem el… *Dugja zsebre a papírost, hogy az utat követve folytassák tovább a menetet. A sárkánylégy immár a nyergen csücsül, utaztatja magát, a ló kantárját pedig mellette sétálva markolássza, mert az út egészen biztonságosnak tűnik, de már mellette is furcsa a talaj. Az kéne még, hogy az állat lehajoljon egy fűcsomóhoz és megegye, aztán napokig ápolhassa a mérgezés miatt.*
-Már csak egy kicsit bírd ki, a tó mellett van normális fű, ott majd tele legelheted magad. *Rántja meg a bőrt, mikor az kinéz magának egy barnás, út menti csomót. Azt a helyet jól ismeri, viszont erre a bűzös mocsárra nem igazán emlékszik, akkoriban minden erdős és füves rész ugyan olyan volt, koszos és furcsa szagú. Pedig minden bizonnyal itt is át kellett kelniük, mikor elhagyták a tudás városát.*
-Mindjárt ott vagyunk… *Nyugtatja a lovat, de leginkább magát.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:33:09
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:33:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Ahogy sejtette, Nievesha hamar túllendül az érdeklődésére oly mértékben figyelmet tartó korábbi dolgokról, így a vörös hajról is. Az erdőmélyi elfnek eszébe sem jutott reggel megfésülni, aminek elég profán okai vannak. Egyrészt nincs nála fésű, másrészt pedig Niev úgy gondolta, hogy a hajnallal felfedezőútra indul az egykori erőd területén.*
- Elég sokan. *Válaszolja rezignált mosollyal ahogy felnéz a ló nyergében ülő kislányra. Néha még mindig elképed, hogy milyen fantáziája van a gyerekeknek és milyen kíváncsiak.*
- Csinálok. *Szélesedik ki a mosolya, már csak fel nem nevet. A gombapörkölt említése aztán továbbgördíti a gondolatmenetet és Niev már a galuskára tér ki.*
- Az nem lesz. Csak kenyér lesz. *Válaszol és előre felkészül az újabb kérdésekre.
A gombaszedés aztán feledteti a kislánnyal a kérdéseket, de a csuhátlan csuhás biztos benne, hogy idővel visszatérnek majd a témára. Halovány mosollyal figyeli az ide-oda szökdécselő-ugráló Nieveshát, de közben nem feledkezik meg a környezetükről sem, hisz a vadonban vannak. Xauzur mintha élvezné, hogy mindenhova követnie kell a kislányt, hagyja magát, hogy Niev nekidőlve pihenjen kicsit, majd folytatja a pesztrát.
A kérdés azonban meglepetésként éri. Nievesha nem nagyon kérdezett eddig az édesanyjáról. Lyzendrát annak tartotta, de tudta róla, hogy nem az anyja, hisz akkor neki is elfnek kellett volna lennie. Persze, valahol számított rá, hogy ez a kérdés egyszer fel fog merülni benne, de valahogy nem tudott felkészülni rá.
Nem jön az ajkára semmi egyelőre, de közben elérnek az ingovány szélére, ami kapóra jön az erdőmélyi elfnek, hogy elodázza a választ.*
- Kincsem, gyere vissza. Ülj fel Éjvihar nyergébe, mindjárt elérjük a mocsárt. *Hívja vissza a kislányt, Xauzur pedig, mintha értené, sürgetni kezdi Nievet.
Reméli, hogy a mocsárban elfelejti a korábbi kérdését. Neki amúgy is nagyon kell figyelnie, hogy a száraz utat megtalálja a Mágustorony felé. Sajnos még messze vannak, de a figyelme nem kalandozhat el Ha a kislány újra kérdezne, akkor kedvesen megkéri, hogy ne vonja el a figyelmét a mocsárról, ami veszélyes. Az irbisz előre megy, mint egy előörs, halandókon túli ösztönei biztosabban vezetheti a lépteiket.
Ha elérik a lápvidék határát északon, már csak egy rövid út és elérik a Lihanechi tavat, a partján pedig a lebegő toronnyal.*
- Azok mögött a fák mögött már látni a tornyot. *Néz fel mosolyogva Nieveshára az ingovány szélénél, ahogy újra kiérnek az erdőbe.*
*Ahogy sejtette, Nievesha hamar túllendül az érdeklődésére oly mértékben figyelmet tartó korábbi dolgokról, így a vörös hajról is. Az erdőmélyi elfnek eszébe sem jutott reggel megfésülni, aminek elég profán okai vannak. Egyrészt nincs nála fésű, másrészt pedig Niev úgy gondolta, hogy a hajnallal felfedezőútra indul az egykori erőd területén.*
- Elég sokan. *Válaszolja rezignált mosollyal ahogy felnéz a ló nyergében ülő kislányra. Néha még mindig elképed, hogy milyen fantáziája van a gyerekeknek és milyen kíváncsiak.*
- Csinálok. *Szélesedik ki a mosolya, már csak fel nem nevet. A gombapörkölt említése aztán továbbgördíti a gondolatmenetet és Niev már a galuskára tér ki.*
- Az nem lesz. Csak kenyér lesz. *Válaszol és előre felkészül az újabb kérdésekre.
A gombaszedés aztán feledteti a kislánnyal a kérdéseket, de a csuhátlan csuhás biztos benne, hogy idővel visszatérnek majd a témára. Halovány mosollyal figyeli az ide-oda szökdécselő-ugráló Nieveshát, de közben nem feledkezik meg a környezetükről sem, hisz a vadonban vannak. Xauzur mintha élvezné, hogy mindenhova követnie kell a kislányt, hagyja magát, hogy Niev nekidőlve pihenjen kicsit, majd folytatja a pesztrát.
A kérdés azonban meglepetésként éri. Nievesha nem nagyon kérdezett eddig az édesanyjáról. Lyzendrát annak tartotta, de tudta róla, hogy nem az anyja, hisz akkor neki is elfnek kellett volna lennie. Persze, valahol számított rá, hogy ez a kérdés egyszer fel fog merülni benne, de valahogy nem tudott felkészülni rá.
Nem jön az ajkára semmi egyelőre, de közben elérnek az ingovány szélére, ami kapóra jön az erdőmélyi elfnek, hogy elodázza a választ.*
- Kincsem, gyere vissza. Ülj fel Éjvihar nyergébe, mindjárt elérjük a mocsárt. *Hívja vissza a kislányt, Xauzur pedig, mintha értené, sürgetni kezdi Nievet.
Reméli, hogy a mocsárban elfelejti a korábbi kérdését. Neki amúgy is nagyon kell figyelnie, hogy a száraz utat megtalálja a Mágustorony felé. Sajnos még messze vannak, de a figyelme nem kalandozhat el Ha a kislány újra kérdezne, akkor kedvesen megkéri, hogy ne vonja el a figyelmét a mocsárról, ami veszélyes. Az irbisz előre megy, mint egy előörs, halandókon túli ösztönei biztosabban vezetheti a lépteiket.
Ha elérik a lápvidék határát északon, már csak egy rövid út és elérik a Lihanechi tavat, a partján pedig a lebegő toronnyal.*
- Azok mögött a fák mögött már látni a tornyot. *Néz fel mosolyogva Nieveshára az ingovány szélénél, ahogy újra kiérnek az erdőbe.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:50:27
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:50:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev természetesen hamar elfelejti a vörös haj ügyét, ennek fő oka az, hogy a cipőhordásnál jobban csak a fésülködést utálja, inkább nem is gondol többé a kócra a fején. Az amúgy is tiszta szerencse, hogy Pyctának nem jutott eszébe az, hogy reggel megfésülje. Biztos azért, mert neki nincs is haja.*
- Jó-jó. És mások már látták, hogy lebeg? Vagy csak te?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, összevont szemöldökkel.*
- Hát jó... De otthon majd csinálsz nekem, ugye?
*Az már biztos, hogy az állítólagosan lebegő torony pocsék egy hely lehet, ha még tejbegríz alapanyagokat sem lehet ott beszerezni.*
- Jó-jó-jó-jóóó! Segítek! Nokedli lesz?
*Az ő gyermeki agyában nem értelmű, hogy a tejbegrízhez és a nokedlihez is kell valami, ami vélhetően nincs náluk és az állítólag lebegő toronyban sem beszerezhető.
Láthatóan teljesen be van zsongva attól, hogy segíthet, tulajdonképpen imád segíteni. Innentől kezdve cikázik, szökdécsel, nyargalászik, időről időre megjelenik egy csomó különféle gombával, néha Xauzurnak támaszkodva megpihen. A nagy gombászás közben szöget üt a buksijába egy gondolat.*
- Apa! Az anyukám itt van valahol? Mármint...
*Nem igazán tudja kifejezni magát, de nagyjából arra gondol, hogy a Fákban lakóval van-e, mert hát hol máshol lenne?
Hogy gombászás közben közelednek az ingoványhoz, az
neki csak a szagból tűnik fel, merthogy azt egyre kellemetlenebbnek találja, ráncolja is a kis orrocskáját, végül pedig teátrálisan befogja.*
*Niev természetesen hamar elfelejti a vörös haj ügyét, ennek fő oka az, hogy a cipőhordásnál jobban csak a fésülködést utálja, inkább nem is gondol többé a kócra a fején. Az amúgy is tiszta szerencse, hogy Pyctának nem jutott eszébe az, hogy reggel megfésülje. Biztos azért, mert neki nincs is haja.*
- Jó-jó. És mások már látták, hogy lebeg? Vagy csak te?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, összevont szemöldökkel.*
- Hát jó... De otthon majd csinálsz nekem, ugye?
*Az már biztos, hogy az állítólagosan lebegő torony pocsék egy hely lehet, ha még tejbegríz alapanyagokat sem lehet ott beszerezni.*
- Jó-jó-jó-jóóó! Segítek! Nokedli lesz?
*Az ő gyermeki agyában nem értelmű, hogy a tejbegrízhez és a nokedlihez is kell valami, ami vélhetően nincs náluk és az állítólag lebegő toronyban sem beszerezhető.
Láthatóan teljesen be van zsongva attól, hogy segíthet, tulajdonképpen imád segíteni. Innentől kezdve cikázik, szökdécsel, nyargalászik, időről időre megjelenik egy csomó különféle gombával, néha Xauzurnak támaszkodva megpihen. A nagy gombászás közben szöget üt a buksijába egy gondolat.*
- Apa! Az anyukám itt van valahol? Mármint...
*Nem igazán tudja kifejezni magát, de nagyjából arra gondol, hogy a Fákban lakóval van-e, mert hát hol máshol lenne?
Hogy gombászás közben közelednek az ingoványhoz, az
neki csak a szagból tűnik fel, merthogy azt egyre kellemetlenebbnek találja, ráncolja is a kis orrocskáját, végül pedig teátrálisan befogja.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-05 19:40:25
Üzenet elküldve: 2021-03-05 19:40:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
* Elindulnak a többiek felé. Azonban a rövidnek hitt út sokkal hosszabbra nyúlik el. Nem is igazán a távolsággal van probléma, hanem inkább az idővel, mintha meghajlott téren és időn keresztül érkeznének. Igyekszik a tőle telhető leggyorsabb tempóban Laor sarkában maradni, de még így is csak lassított felvételben látja ami Frandrrel és Krestvirrel történik. *
- Számíthatsz rám! Nem engedem, hogy bajotok essen - * felel elhivatottan a tündérlány, ahogy úgy tűnik nagy lassan talán megérkeznek végre a céljukhoz. A férfi mosolyára haloványan visszamosolyog, hiába nehezen kivehető Laor mimikája azért a mindig pozitív tündér az ilyesmit kiszúrja.
A katona következő mondata viszont meglepi. Mosolya még szélesebbé válik és el is vörösödik ahogy zavarba jön. *
- Ugyan Laor, te vagy a vezér, ne érezd magad rosszul hát azért hogy parancsokat kell adnod - * kacsint rá, s el is indul Krestvir felé ahogy a férfi kérte. Közben azért csak visszafordul, mert úgy véli nem árt egy kis gyorsaság Frandrnek sem, ezért meglódítja kezét ésFrandr'd Gruadfelé hajít 1 Mandulabarna varázsitalt, hogy rajta ne fogjon az idő.
. Amikor odaér Krestvir mellé biccent mosolyogva, köszöntés gyanánt, aztán a támadókra koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha valamelyik férfi bajban lenne.*
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
* Elindulnak a többiek felé. Azonban a rövidnek hitt út sokkal hosszabbra nyúlik el. Nem is igazán a távolsággal van probléma, hanem inkább az idővel, mintha meghajlott téren és időn keresztül érkeznének. Igyekszik a tőle telhető leggyorsabb tempóban Laor sarkában maradni, de még így is csak lassított felvételben látja ami Frandrrel és Krestvirrel történik. *
- Számíthatsz rám! Nem engedem, hogy bajotok essen - * felel elhivatottan a tündérlány, ahogy úgy tűnik nagy lassan talán megérkeznek végre a céljukhoz. A férfi mosolyára haloványan visszamosolyog, hiába nehezen kivehető Laor mimikája azért a mindig pozitív tündér az ilyesmit kiszúrja.
A katona következő mondata viszont meglepi. Mosolya még szélesebbé válik és el is vörösödik ahogy zavarba jön. *
- Ugyan Laor, te vagy a vezér, ne érezd magad rosszul hát azért hogy parancsokat kell adnod - * kacsint rá, s el is indul Krestvir felé ahogy a férfi kérte. Közben azért csak visszafordul, mert úgy véli nem árt egy kis gyorsaság Frandrnek sem, ezért meglódítja kezét ésFrandr'd Gruadfelé hajít 1 Mandulabarna varázsitalt, hogy rajta ne fogjon az idő.
. Amikor odaér Krestvir mellé biccent mosolyogva, köszöntés gyanánt, aztán a támadókra koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha valamelyik férfi bajban lenne.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-04 02:04:26
Üzenet elküldve: 2021-03-04 02:04:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Vad kapálódzása végül sikerrel jár. El lesz engedve. A kezében lévő zsibbadás jelen állapotában nem érdekli. Sőt, semmi nem érdekli csak a túlélési ösztön. A szívét hallja a fülében dobolni és az nyílvessző szinte lassított felvételként hasít a démonlény fejébe. A fiú mindenesetre így látja. Számon tartani őket már nem képes csak ösztönösen tudja, hogy van még egy. Tekintetét rá szegezi ahogy halad felé és ismét megemelné a kardját, hogy védje magát, de a keze nem akar engedelmeskedni. Tényleg van súlya a fegyvernek még ha nem is annyira, mint egy nehezebb fajtának, de valami nincs rendben. A fiú érzi, hogy képtelen megemelni a fegyvert. Nézi a felé haladó démonkutyát, az erőlködéstől vicsor húzódik a szájára majd kicsúszik alóla a talaj és elmerül a sötétségben. Az utolsó érzés ami áthalad az agyán a halálfélelem.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Vad kapálódzása végül sikerrel jár. El lesz engedve. A kezében lévő zsibbadás jelen állapotában nem érdekli. Sőt, semmi nem érdekli csak a túlélési ösztön. A szívét hallja a fülében dobolni és az nyílvessző szinte lassított felvételként hasít a démonlény fejébe. A fiú mindenesetre így látja. Számon tartani őket már nem képes csak ösztönösen tudja, hogy van még egy. Tekintetét rá szegezi ahogy halad felé és ismét megemelné a kardját, hogy védje magát, de a keze nem akar engedelmeskedni. Tényleg van súlya a fegyvernek még ha nem is annyira, mint egy nehezebb fajtának, de valami nincs rendben. A fiú érzi, hogy képtelen megemelni a fegyvert. Nézi a felé haladó démonkutyát, az erőlködéstől vicsor húzódik a szájára majd kicsúszik alóla a talaj és elmerül a sötétségben. Az utolsó érzés ami áthalad az agyán a halálfélelem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319