Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-23 17:31:08
Üzenet elküldve: 2023-06-23 17:31:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Érezhető a feszültség ami körülöleli a triót, de az elf igyekszik oldani ezt ahogy csak erejéből telik. Hisz legjobb tudomása szerint maga az oltár elpusztult, s ezt a saját szemei is megerősítik. Kár lenne hát ezt firtatnia.*
-Az nekem sem tetszett.
*Feleli Kilencedik szavaira egy aprócska mosollyal.*
-De szerencsére már elmúlt.
*A hang legalábbis biztosan. Nem kéri számon Krestvirt, nem is érzi hogy rá vagy ellene irányulna ez az aura, főleg annak tudatában hogy min mentek keresztül korábban ketten. És az csak az, amit elmeséltek neki, ki tudja mi minden történt még ott a másik oldalon?*
-Menjünk. Ne rontsuk itt a levegőt tovább.
*Szinte rögtön válaszol, hogy ne hagyjon kétséget a másikban. Azonban a leereszkedő köd valóban bajlósan hat. Éppen most.*
-Őszintén nem tudom. Bár.. Egyszerű ködnek tűnik, és olyan mágiáról sem hallottam még hogy valaki csak úgy tudna ködöt idézni.
*Úgy érzi most nem lenne helyénvaló hogy füllentsen annak érdekében, hogy megnyugtassa a párost és saját magát, hisz lehet hogy tényleg nem természetes. És ki tudja mi bujkál a ködben? ~Talán maga Sa'Tereth akarja ránk szabadítani haragját?~*
-Maradjunk közel és induljunk el, akárhogy is legyen, itt nem maradhatunk.
*Csak egy pillanatot gondolkozik el.*
-Menjünk a kunyhó felé vissza, ha még sűrűbb lenne a köd oda behúzódhatunk, és ha bármi fenyegetést észlelnénk, akkor könnyebben is meg tudjuk védeni magunkat. Jó?
*Kérdezi, és lassú léptekkel elindul Krestvir felé. Azért nem tudja megállni, hogy az örök optimizmusa ne törjön elő. No meg egy ötlet.*
-Ha vezetsz, megpróbálhatom az előző varázslatot mint a szobroknál, hogy megérezzem hogy ellenséges szándék irányul-e ránk. De biztosan semmi ilyesmi nem lesz. Meg aztán ki merne packázni a hatalmas Kilencedikkel, nem igaz?
*Hisz amíg a varázslatra koncentrál, folyamatosan tud érzékelni, ha pedig Krestvir vezeti őt nem kell kinyitnia a szemét, amúgysem látna túl sokat ebben a ködben.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
*Érezhető a feszültség ami körülöleli a triót, de az elf igyekszik oldani ezt ahogy csak erejéből telik. Hisz legjobb tudomása szerint maga az oltár elpusztult, s ezt a saját szemei is megerősítik. Kár lenne hát ezt firtatnia.*
-Az nekem sem tetszett.
*Feleli Kilencedik szavaira egy aprócska mosollyal.*
-De szerencsére már elmúlt.
*A hang legalábbis biztosan. Nem kéri számon Krestvirt, nem is érzi hogy rá vagy ellene irányulna ez az aura, főleg annak tudatában hogy min mentek keresztül korábban ketten. És az csak az, amit elmeséltek neki, ki tudja mi minden történt még ott a másik oldalon?*
-Menjünk. Ne rontsuk itt a levegőt tovább.
*Szinte rögtön válaszol, hogy ne hagyjon kétséget a másikban. Azonban a leereszkedő köd valóban bajlósan hat. Éppen most.*
-Őszintén nem tudom. Bár.. Egyszerű ködnek tűnik, és olyan mágiáról sem hallottam még hogy valaki csak úgy tudna ködöt idézni.
*Úgy érzi most nem lenne helyénvaló hogy füllentsen annak érdekében, hogy megnyugtassa a párost és saját magát, hisz lehet hogy tényleg nem természetes. És ki tudja mi bujkál a ködben? ~Talán maga Sa'Tereth akarja ránk szabadítani haragját?~*
-Maradjunk közel és induljunk el, akárhogy is legyen, itt nem maradhatunk.
*Csak egy pillanatot gondolkozik el.*
-Menjünk a kunyhó felé vissza, ha még sűrűbb lenne a köd oda behúzódhatunk, és ha bármi fenyegetést észlelnénk, akkor könnyebben is meg tudjuk védeni magunkat. Jó?
*Kérdezi, és lassú léptekkel elindul Krestvir felé. Azért nem tudja megállni, hogy az örök optimizmusa ne törjön elő. No meg egy ötlet.*
-Ha vezetsz, megpróbálhatom az előző varázslatot mint a szobroknál, hogy megérezzem hogy ellenséges szándék irányul-e ránk. De biztosan semmi ilyesmi nem lesz. Meg aztán ki merne packázni a hatalmas Kilencedikkel, nem igaz?
*Hisz amíg a varázslatra koncentrál, folyamatosan tud érzékelni, ha pedig Krestvir vezeti őt nem kell kinyitnia a szemét, amúgysem látna túl sokat ebben a ködben.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:55:57
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:55:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Nem néz Valuryenre, mikor a férfi feléjük fordul, s hozzájuk kezd beszélni, csak nyakát húzza hirtelen beljebb a szokványos, mégis szokatlan hangerővel felcsendülő szavakra.
Tekintete még mindig a környéken jár körbe, vissza-visszatérve a megsemmisült oltár helyéhez és a kunyhóhoz, de mindenfelé nézelődik gyanakvón és nyugtalanul.
Ennek ellenére figyel, s felfogja az elf szavait, majd pedig az utóbb érkező kérdő hangvétel már arra is ösztökéli, hogy pillantását a férfi felé vezesse, azonban látni lehet rajta, hogy távol áll még a lehiggadástól és nem képes egy beszélgetésre összpontosítani.
Egy zavart biccentéssel azért felel, majd ismét idegesen néz körbe.*
- Nem tetszett az a sikoltozás. - *Kotyog közbe Kilencedik, elszontyolodott beismeréssel, ám rá érzékelhetően jobban hatottak Valuryen szavai: oldódik a testtartása, kihúzza magát, hátrahúzott fülei kezdenek visszaegyenesedni.
Közben a nagy csöndben és eseménytelenségben Krestvirben is megszületik a gondolat, hogy talán csak a saját szorongása játszik vele, s hiteti el vele, hogy itt valami furcsa. Végül is az elf valóban nyugodtnak tűnik, s magabiztosnak a saját mágiájában és annak hatásában...
Így bár rossz érzése nem szűnik, igyekszik azt elnyomni magában és visszatérni az élet rendes medrébe a feszült készültség helyett. Tudatosan lazítja el vállait, majd fordul az elf felé, ellenállva a késztetésnek, hogy továbbra is a környezetüket pásztázza.*
- Ha végeztünk, menjünk. - *Szól kurtán, nem utasítóan, de az érezhető, hogy ez határozottan az, amit szeretne.
Akár továbbhaladnak, akár körülnéznek még a környéken, hamarosan elég nehézzé válik figyelmen kívül hagyni a rájuk ereszkedő ködöt. Ami természetesen ismét csak rossz emlékeket idéz Krestvirben, de ezt is igyekszik elhessegetni magától józan ésszel.
Hiszen az átjáró bezárult, ez a köd nem több, mint egy egyszerű időjárási jelenség. - Ezt a gondolatot ismételgeti legalábbis magában, de ahogy a köd sűrűsödik, úgy gyarapodik a szorongása is, míg végül nem tudja magában tartani...*
- Szerinted ez természetes?... Ez a köd. - *Szegezi Valuryennek a kérdést. Valamennyire szégyenli magát, amiért egy kis köd képes őt megijeszteni, de hajlandó ezt fölfedni, mert épp nagy szükségét érzi annak, hogy valaki, aki nem élte át azt, amit ő, megerősítse abban, hogy ez a köd csak az, aminek látszik: köd.*
*Nem néz Valuryenre, mikor a férfi feléjük fordul, s hozzájuk kezd beszélni, csak nyakát húzza hirtelen beljebb a szokványos, mégis szokatlan hangerővel felcsendülő szavakra.
Tekintete még mindig a környéken jár körbe, vissza-visszatérve a megsemmisült oltár helyéhez és a kunyhóhoz, de mindenfelé nézelődik gyanakvón és nyugtalanul.
Ennek ellenére figyel, s felfogja az elf szavait, majd pedig az utóbb érkező kérdő hangvétel már arra is ösztökéli, hogy pillantását a férfi felé vezesse, azonban látni lehet rajta, hogy távol áll még a lehiggadástól és nem képes egy beszélgetésre összpontosítani.
Egy zavart biccentéssel azért felel, majd ismét idegesen néz körbe.*
- Nem tetszett az a sikoltozás. - *Kotyog közbe Kilencedik, elszontyolodott beismeréssel, ám rá érzékelhetően jobban hatottak Valuryen szavai: oldódik a testtartása, kihúzza magát, hátrahúzott fülei kezdenek visszaegyenesedni.
Közben a nagy csöndben és eseménytelenségben Krestvirben is megszületik a gondolat, hogy talán csak a saját szorongása játszik vele, s hiteti el vele, hogy itt valami furcsa. Végül is az elf valóban nyugodtnak tűnik, s magabiztosnak a saját mágiájában és annak hatásában...
Így bár rossz érzése nem szűnik, igyekszik azt elnyomni magában és visszatérni az élet rendes medrébe a feszült készültség helyett. Tudatosan lazítja el vállait, majd fordul az elf felé, ellenállva a késztetésnek, hogy továbbra is a környezetüket pásztázza.*
- Ha végeztünk, menjünk. - *Szól kurtán, nem utasítóan, de az érezhető, hogy ez határozottan az, amit szeretne.
Akár továbbhaladnak, akár körülnéznek még a környéken, hamarosan elég nehézzé válik figyelmen kívül hagyni a rájuk ereszkedő ködöt. Ami természetesen ismét csak rossz emlékeket idéz Krestvirben, de ezt is igyekszik elhessegetni magától józan ésszel.
Hiszen az átjáró bezárult, ez a köd nem több, mint egy egyszerű időjárási jelenség. - Ezt a gondolatot ismételgeti legalábbis magában, de ahogy a köd sűrűsödik, úgy gyarapodik a szorongása is, míg végül nem tudja magában tartani...*
- Szerinted ez természetes?... Ez a köd. - *Szegezi Valuryennek a kérdést. Valamennyire szégyenli magát, amiért egy kis köd képes őt megijeszteni, de hajlandó ezt fölfedni, mert épp nagy szükségét érzi annak, hogy valaki, aki nem élte át azt, amit ő, megerősítse abban, hogy ez a köd csak az, aminek látszik: köd.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-22 20:52:13
Üzenet elküldve: 2023-06-22 20:52:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
* Valuryen a tőle megszokott hangerővel szólal meg, de most mégis mintha hangosabb lenne, mint megszokták. A hirtelen beállt csendben minden jobban hallatszódik, a saját lélegzetvételük is, de még a szívük dobogása is olyan, hogy úgy érzik, a másik is biztos hallja. Mintha hirtelen hűlni kezdene a levegő, lassan pára ereszkedik alá, és enyhe köd kezdi körbe ölelni őket, aminek hála a környező táj szépen elkezd beleolvadni a tejfehér egyhangúságba. Még mindig nem hallanak semmit, egymáson kívül, azonban a köd szűrni kezdi a napot is, és szép lassan szürkületi félhomályban találják magukat. Természetesen mindez nem pillanatok alatt történik, addig a páros beszélgethet, vagy ha akar, haladhat is az ingoványban, de alig négy fertályórán belül teljesen beáll a fent vázolt állapot. *
* Valuryen a tőle megszokott hangerővel szólal meg, de most mégis mintha hangosabb lenne, mint megszokták. A hirtelen beállt csendben minden jobban hallatszódik, a saját lélegzetvételük is, de még a szívük dobogása is olyan, hogy úgy érzik, a másik is biztos hallja. Mintha hirtelen hűlni kezdene a levegő, lassan pára ereszkedik alá, és enyhe köd kezdi körbe ölelni őket, aminek hála a környező táj szépen elkezd beleolvadni a tejfehér egyhangúságba. Még mindig nem hallanak semmit, egymáson kívül, azonban a köd szűrni kezdi a napot is, és szép lassan szürkületi félhomályban találják magukat. Természetesen mindez nem pillanatok alatt történik, addig a páros beszélgethet, vagy ha akar, haladhat is az ingoványban, de alig négy fertályórán belül teljesen beáll a fent vázolt állapot. *
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-21 20:39:01
Üzenet elküldve: 2023-06-21 20:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen élete folyamatos bizonytalanság, kételkedés minden lépésében. Kételkedés az életében, kételkedés abban amit a saját szemével lát, a két kezével érint, a bőrén a nap melege. De nem úgy most, ebben a szent pillanatban. Szüntelen kavargó gondolatai mintha most mind összefognának és egyetlen egyszerű de annál nemesebb célra fókuszálnak. A nyugalom az a furcsa, számára ismeretlen érzés ami áthatja egész testét. Kezével az ég felé áll és mormol, tán ő maga sem tudná megmondani pontosan milyen szavakat is formál, talán maga Eeyr adja szájába a hangokat. Mindenesetre az első reccsenésre megrezzen akár egy vadnyúl, de ahogy rájön hogy mi is történik átadja magát az érzésnek és rendületlenül folytatja a varázslatot. Krestvir testének nehezét is alig-alig érzi a hátán, szeretné megnyugtatni, szeretné megvédeni de tudja jól hogy most nem teheti ezt meg. Egészen addig folytatja míg írmagja sem marad annak a fertőnek, mit egyesek oltárként emlegetnek. Aztán leengedi kezét és nagyot sóhajt.*
-Vége van.
*Krestvirre néz és igyekszik a saját szemeibe visszacsempészni a korábbi gondtalanság szikráját.*
-Semmi baj, végleg megsemmisült. Már nem érzem a jelenlétét sem. A jövőben erre tévedők nagyobb biztonságban lesznek.
*Megenged magának egy lassú mosolyt.*
-Azért ijesztő volt mi? Még sosem csináltam ilyet, kicsit engem is meglepett ez az... erő.
*Valuryen élete folyamatos bizonytalanság, kételkedés minden lépésében. Kételkedés az életében, kételkedés abban amit a saját szemével lát, a két kezével érint, a bőrén a nap melege. De nem úgy most, ebben a szent pillanatban. Szüntelen kavargó gondolatai mintha most mind összefognának és egyetlen egyszerű de annál nemesebb célra fókuszálnak. A nyugalom az a furcsa, számára ismeretlen érzés ami áthatja egész testét. Kezével az ég felé áll és mormol, tán ő maga sem tudná megmondani pontosan milyen szavakat is formál, talán maga Eeyr adja szájába a hangokat. Mindenesetre az első reccsenésre megrezzen akár egy vadnyúl, de ahogy rájön hogy mi is történik átadja magát az érzésnek és rendületlenül folytatja a varázslatot. Krestvir testének nehezét is alig-alig érzi a hátán, szeretné megnyugtatni, szeretné megvédeni de tudja jól hogy most nem teheti ezt meg. Egészen addig folytatja míg írmagja sem marad annak a fertőnek, mit egyesek oltárként emlegetnek. Aztán leengedi kezét és nagyot sóhajt.*
-Vége van.
*Krestvirre néz és igyekszik a saját szemeibe visszacsempészni a korábbi gondtalanság szikráját.*
-Semmi baj, végleg megsemmisült. Már nem érzem a jelenlétét sem. A jövőben erre tévedők nagyobb biztonságban lesznek.
*Megenged magának egy lassú mosolyt.*
-Azért ijesztő volt mi? Még sosem csináltam ilyet, kicsit engem is meglepett ez az... erő.
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-20 22:43:48
Üzenet elküldve: 2023-06-20 22:43:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Nem sokkal később már a manónak sincs annyi kedve a tréfához; mintha megérezné az elkomorodó hangulatot.
Krestvir fejet hajt az elf újabb hálálkodására, majd figyeli őt, ahogy belekezd a varázslatba. Azonban figyelme hamar áttér a környezetükre, őrködik, s csak a szeme sarkából lesi olykor Valuryent, a kantálás hangjára hagyatkozva sejti csupán, hogy mikor érhet az ige végére a férfi.
Nem is tudja, mire számít, talán épp valami hasonlóra, mint ami történik, mégis meghűl az ereiben a vér, amikor a rémisztő hangzavar kezdetét veszi. Idegesen kapkodja a fejét, ellenséget keresve, míg egy lépéssel úgy fordul, hogy háttal helyezkedjen az elfnek, s ketten nagyobb teret láthassanak be. Ám a hang forrása elég egyértelmű, így jobb belátása ellenére mégis újra és újra odanéz, miközben igyekszik olvasni Valuryen testbeszédét is: vajon ő helyénvalónak gondolja, ami történik, vagy valami balul sült el?
Kilencedik hasonlóan rémülten bámul a szétporladó oltár felé, miközben kis kezei görcsösen szorongatják Krestvir köpönyegét, épp csak nem bújik ismét a csuklya alá.
A lányt e hangok kísértetiesen emlékeztetik arra az alaktalan, hatalmas rettenetre, leírhatatlan masszára, ami az ingoványból emelkedett ki és üldözte őket sötétedéskor, s amitől csak az Őrzők kunyhója óvta meg őket végül.
Mire a hang elhallgat, s rájuk ereszkedik az a furcsa, néma csönd, érzi, hogy jeges veríték csorog végig a tarkóján, s egy pillanat elteltével már azt is tudatosítja, hogy az a kapkodó hang, amit mégis hall, a saját lélegzete.
Úgy tűnik, vége van, bármi is történt. A baljós csöndben mégsem mer megszólalni, vagy megkönnyebbülni. Vár. Figyel. Készül.*
*Nem sokkal később már a manónak sincs annyi kedve a tréfához; mintha megérezné az elkomorodó hangulatot.
Krestvir fejet hajt az elf újabb hálálkodására, majd figyeli őt, ahogy belekezd a varázslatba. Azonban figyelme hamar áttér a környezetükre, őrködik, s csak a szeme sarkából lesi olykor Valuryent, a kantálás hangjára hagyatkozva sejti csupán, hogy mikor érhet az ige végére a férfi.
Nem is tudja, mire számít, talán épp valami hasonlóra, mint ami történik, mégis meghűl az ereiben a vér, amikor a rémisztő hangzavar kezdetét veszi. Idegesen kapkodja a fejét, ellenséget keresve, míg egy lépéssel úgy fordul, hogy háttal helyezkedjen az elfnek, s ketten nagyobb teret láthassanak be. Ám a hang forrása elég egyértelmű, így jobb belátása ellenére mégis újra és újra odanéz, miközben igyekszik olvasni Valuryen testbeszédét is: vajon ő helyénvalónak gondolja, ami történik, vagy valami balul sült el?
Kilencedik hasonlóan rémülten bámul a szétporladó oltár felé, miközben kis kezei görcsösen szorongatják Krestvir köpönyegét, épp csak nem bújik ismét a csuklya alá.
A lányt e hangok kísértetiesen emlékeztetik arra az alaktalan, hatalmas rettenetre, leírhatatlan masszára, ami az ingoványból emelkedett ki és üldözte őket sötétedéskor, s amitől csak az Őrzők kunyhója óvta meg őket végül.
Mire a hang elhallgat, s rájuk ereszkedik az a furcsa, néma csönd, érzi, hogy jeges veríték csorog végig a tarkóján, s egy pillanat elteltével már azt is tudatosítja, hogy az a kapkodó hang, amit mégis hall, a saját lélegzete.
Úgy tűnik, vége van, bármi is történt. A baljós csöndben mégsem mer megszólalni, vagy megkönnyebbülni. Vár. Figyel. Készül.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-20 10:16:32
Üzenet elküldve: 2023-06-20 10:16:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
* Ahogy Valuryen a varázslat végére ér, a hármas recsegő hangot hall, és vérfagyasztó, síron túli sikoltást. Mintha ezernyi férfi és nő suttogna valahol, de csak foszlányokat értenek, szavakat nem tudnak kivenni belőle - vagy olyan nyelven beszélnek, amin nem beszélnek, vagy pedig olyan gyorsan és úgy elmosódik, hogy ezért nem értik. Az ég továbbra is változatlan, nincsen drámai esőfelhő, ahogy villám sem cikázik át felettük, viszont a recsegő hang egyre erősödik, és hirtelen olyan hangos lesz, mintha csak a közvetlen közelükben csapott volna le egy villám. A mennydörgés szerű hanggal ketté hasad az oltár, a hirtelen támadt szél felkapja a port és a törmelékek kisebb darabjait, és elfelé viszi a csapattól. Az oltár egyre csak reped, törik, és ahogy minél kisebb darabokra szakad, úgy halkul a recsegő hang is. Amikor pedig már nincs ökölnél nagyobb kődarab, ami egyben maradt volna belőle, a hang teljesen elhalkul, ahogy a suttogás és a sikoltozás is. Hirtelen néma csend száll az oltár rombolókra. Az ingovány általános zajából semmit nem hallani, nincsen semmilyen állat hang, még a szitakötők sem repkednek. A szél is eláll, a falevelek sem mozdulnak. Még a lélegzetvétel is hangosnak tűnik ebben a szinte légüres térben, ebben a tökéletes csöndben. Az hallhat ilyet, akit tökéletesen szigetelt szobába zárnak. *
* Ahogy Valuryen a varázslat végére ér, a hármas recsegő hangot hall, és vérfagyasztó, síron túli sikoltást. Mintha ezernyi férfi és nő suttogna valahol, de csak foszlányokat értenek, szavakat nem tudnak kivenni belőle - vagy olyan nyelven beszélnek, amin nem beszélnek, vagy pedig olyan gyorsan és úgy elmosódik, hogy ezért nem értik. Az ég továbbra is változatlan, nincsen drámai esőfelhő, ahogy villám sem cikázik át felettük, viszont a recsegő hang egyre erősödik, és hirtelen olyan hangos lesz, mintha csak a közvetlen közelükben csapott volna le egy villám. A mennydörgés szerű hanggal ketté hasad az oltár, a hirtelen támadt szél felkapja a port és a törmelékek kisebb darabjait, és elfelé viszi a csapattól. Az oltár egyre csak reped, törik, és ahogy minél kisebb darabokra szakad, úgy halkul a recsegő hang is. Amikor pedig már nincs ökölnél nagyobb kődarab, ami egyben maradt volna belőle, a hang teljesen elhalkul, ahogy a suttogás és a sikoltozás is. Hirtelen néma csend száll az oltár rombolókra. Az ingovány általános zajából semmit nem hallani, nincsen semmilyen állat hang, még a szitakötők sem repkednek. A szél is eláll, a falevelek sem mozdulnak. Még a lélegzetvétel is hangosnak tűnik ebben a szinte légüres térben, ebben a tökéletes csöndben. Az hallhat ilyet, akit tökéletesen szigetelt szobába zárnak. *
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:40:18
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Tőle szokatlan módon óvatosan közelít, de az ember sosem tudhatja hogy mire számítson amikor az ősi gonosszal, vagy annak bármilyen fekélyes csapásával áll szemben. Márpedig ők éppen erre készülnek most, megszabadítani az ingoványt ettől a tehertől, egyébként is van annak már elég baja. Még Kilencedik megjegyzésén is csak éppen elmosolyodni tud, a varázslatra is koncentrál, de leginkább csak izgatott amiatt, ami következni fog. Némileg fél is.*
-Köszönöm hogy jöttetek.
*Ismétli el még egyszer halkan, mikor már jól kivehető hogy a céljuk ott lehet a szemük előtt. Az oltár. Mély levegőt vesz, majd megáll egy pillanatra és Krestvirre néz.*
-Akkor azt hiszem, most megpróbálom a varázslatot.
*Transzszerű állapotba kerül, miközben kezét az ég felé nyújtja, s kántálni kezdi a szavakat. Magához Eeyrhez szól, kezével pedig akárcsak egy éhes gyermek aki a túl magasan lévő almáért nyúlna, úgy próbálja elérni a szent erőt, hogy segítsen neki az előtte álló feladatban.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
*Tőle szokatlan módon óvatosan közelít, de az ember sosem tudhatja hogy mire számítson amikor az ősi gonosszal, vagy annak bármilyen fekélyes csapásával áll szemben. Márpedig ők éppen erre készülnek most, megszabadítani az ingoványt ettől a tehertől, egyébként is van annak már elég baja. Még Kilencedik megjegyzésén is csak éppen elmosolyodni tud, a varázslatra is koncentrál, de leginkább csak izgatott amiatt, ami következni fog. Némileg fél is.*
-Köszönöm hogy jöttetek.
*Ismétli el még egyszer halkan, mikor már jól kivehető hogy a céljuk ott lehet a szemük előtt. Az oltár. Mély levegőt vesz, majd megáll egy pillanatra és Krestvirre néz.*
-Akkor azt hiszem, most megpróbálom a varázslatot.
*Transzszerű állapotba kerül, miközben kezét az ég felé nyújtja, s kántálni kezdi a szavakat. Magához Eeyrhez szól, kezével pedig akárcsak egy éhes gyermek aki a túl magasan lévő almáért nyúlna, úgy próbálja elérni a szent erőt, hogy segítsen neki az előtte álló feladatban.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:33:44
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Már látja maga előtt az út végét, de még túl kell jutnia a legrosszabbon. Ahogy ott cuppog az iszapos, vizenyős és lápos borzadályon, Azt is eldönti, hogyha lesz rá kapacitása, megtanulja a mocsári vájár varázslatot is. Mennyivel egyszerűbb lenne használni azt és akkor nem kéne néznie folyamatosan, hogy hova pakolgatja a lábát, hogy a csizmája ne süllyedjen el bokáig vagy még rosszabb esetben a vádlija közepéig. Azonban lassan de biztosan ezen is áthalad. Ráadásul olyan ügyesen, hogy nadrágja nem is lesz még koszosabb, mint mikor ideért.* ~Mondjuk ennek már úgyis mindegy, látott ez már mostanában mindent, csak szappanosdézsát nem!~ *El sem tudja képzelni milyen szaga lehet, de ha hazaér, majd odaadja Fortas asszonynak a sok ruhaneműt, hogy kezdjen vele valamit. Talán nem fogja leszedni a fejét Norenn hitestársa, amiért ennyi plusz munkát ró rá azok után, hogy legalább egy hete haza sem dugta a képét. Azzal nyugtatja magát, hogy a két gyerek meg a férj mellett úgyis egész nap mos az asszony, talán ez a váltás még belefér neki majd. Ahogy kijut végül a fék közül, már látja is maga előtt a Toronyt a maga hatalmasságában, a hozzá felvezető lépcsővel. Azonban mielőtt belépne, egy kicsit leül szuszogni a második fokra. Így septiben meg sem tudná mászni ezt a nagy akadályt.* ~Amilyen nagymester ez az Abogr, igazán kitalálhatott volna már valamit, hogy ne kelljen lépcsőzni! Egy varázslattal fellebegtethetne vagy bármi!~
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-04-04 11:17:46
Üzenet elküldve: 2023-04-04 11:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaúton//
*Minthogy saját bevallása szerint, már elég időt eltöltött a könyvek bújásával, kevesebb sikerrel, mint ahogy azt várta, így továbbáll. Visszafelé az útja ismét az ingoványon vezet keresztül. Sajnos nem sikerült ez alatt a rövid idő alatt olyan mesterré képeznie magát, hogy ne keljen ezt az utat kutyagolva megtennie.*
-Az anyádat! Jössz le, de azonnal! *Áll meg egy nagyobb kőnél és próbálja leszántani a csizmája talpáról a szinte hozzánőtt sárgörgeteget. Közben pedig magát átkozza, hogy miért eső után indult neki, de innen ő már vissza nem fordul. Nincs azaz isten.*
-Bááár, lenne itt valami. *Kezd el kotorászni az oldaltáskájában, majd egy nem kicsit összegyűrt papír fecnit kap elő.*
-Megvagy! *Tisztában van vele, hogy ez nem igazán sikerült még eddig, talán csak egyszer és még gyakorlásra szorul, de talán pont itt az ideje. Ez is gyakorlás lenne, ha összejönne. Elkezd csapkodni a kezeivel, ha nem sikerül, csupán annyit ér el, hogy ha lenne esély rá, hogy bárki láthassa ezt a meglehetősen képzeletszegény produkciót, azt gondolhatná, hogy agyára ment az ingovány bűzös levegője, mert a gnóm közismerten röpképtelen faj. Ha viszont, várakozásai ellenére siker koronázza a próbálkozást azt bizony elsöprő örömmel fogja fogadni, megfeledkezve arról, hogy hol is van valójában.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
*Minthogy saját bevallása szerint, már elég időt eltöltött a könyvek bújásával, kevesebb sikerrel, mint ahogy azt várta, így továbbáll. Visszafelé az útja ismét az ingoványon vezet keresztül. Sajnos nem sikerült ez alatt a rövid idő alatt olyan mesterré képeznie magát, hogy ne keljen ezt az utat kutyagolva megtennie.*
-Az anyádat! Jössz le, de azonnal! *Áll meg egy nagyobb kőnél és próbálja leszántani a csizmája talpáról a szinte hozzánőtt sárgörgeteget. Közben pedig magát átkozza, hogy miért eső után indult neki, de innen ő már vissza nem fordul. Nincs azaz isten.*
-Bááár, lenne itt valami. *Kezd el kotorászni az oldaltáskájában, majd egy nem kicsit összegyűrt papír fecnit kap elő.*
-Megvagy! *Tisztában van vele, hogy ez nem igazán sikerült még eddig, talán csak egyszer és még gyakorlásra szorul, de talán pont itt az ideje. Ez is gyakorlás lenne, ha összejönne. Elkezd csapkodni a kezeivel, ha nem sikerül, csupán annyit ér el, hogy ha lenne esély rá, hogy bárki láthassa ezt a meglehetősen képzeletszegény produkciót, azt gondolhatná, hogy agyára ment az ingovány bűzös levegője, mert a gnóm közismerten röpképtelen faj. Ha viszont, várakozásai ellenére siker koronázza a próbálkozást azt bizony elsöprő örömmel fogja fogadni, megfeledkezve arról, hogy hol is van valójában.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-20 20:02:17
Üzenet elküldve: 2023-03-20 20:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Felvetése sajnos nem megvalósítható, s mint kiderül, az elfnek nincs is nagy tapasztalata ezzel a varázslattal, de Krestvir arcán nem lehet felfedezni, hogy bármit is érezne ezzel kapcsolatban. Látszólag pusztán tudomásul veszi.
Majd pedig nyakát nyújtogatva les el arra, amerre a férfi mutat, de kell tennie még pár lépést, hogy rendesen ki tudja venni, amit a hórihorgas elf már messzebbről kiszúr.
Vajon szakrális vérmágusok tanyája ez? Füstöt valóban nem lát, ettől függetlenül nem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lakott legyen az épület. Azért csak követi Valuryent.
Bár néha kénytelen megállni, mikor egy-egy tüske belekapaszkodik a ruhájába és nem is igen akarja őt elengedni. Ha pedig elhajtaná maga elől az ágakat, azt a keze bánja. Nem egy kellemes séta, a lábuk is pocsolyákban toccsan, de ez már csak az ingovány varázsa...
Valuryen mágikus "mutatványa" egy pillanatra kizökkenti a bokrokkal való viaskodásból, hiszen ez egy számára ismeretlen varázslat. Eltöpreng, hogy maga is megkönnyíthetné a maga haladását, ha már nem ragaszkodnak hozzá, hogy rejtsék a varázsképességeiket, de végül úgy dönt, vár vele. Ki tudja, mennyire lesz szükség az elméje frissességére, talán jobb, ha tartalékolja a manáját...
Végül csak kiérnek a zsombékos terepre, ahol immár teljes egészében szemügyre vehetik, hogy mihez is tartozik az a kémény.*
- Egy kicsit kipofozzuk, és jobb lesz, mint újkorában! Üdv itthon! - *Jelenti Kilencedik, érzékelhető iróniával.
Krestvir óvatosan merészkedik közelebb, hogy még a távolból beleshessen az egyik ablakon.
Ha látja is a viskó mögötti dombon lévő tákolmányt, a részéről nem tulajdonít neki jelentőséget, mert nem tudja, hogy az lehet az, amit keresnek.*
*Felvetése sajnos nem megvalósítható, s mint kiderül, az elfnek nincs is nagy tapasztalata ezzel a varázslattal, de Krestvir arcán nem lehet felfedezni, hogy bármit is érezne ezzel kapcsolatban. Látszólag pusztán tudomásul veszi.
Majd pedig nyakát nyújtogatva les el arra, amerre a férfi mutat, de kell tennie még pár lépést, hogy rendesen ki tudja venni, amit a hórihorgas elf már messzebbről kiszúr.
Vajon szakrális vérmágusok tanyája ez? Füstöt valóban nem lát, ettől függetlenül nem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lakott legyen az épület. Azért csak követi Valuryent.
Bár néha kénytelen megállni, mikor egy-egy tüske belekapaszkodik a ruhájába és nem is igen akarja őt elengedni. Ha pedig elhajtaná maga elől az ágakat, azt a keze bánja. Nem egy kellemes séta, a lábuk is pocsolyákban toccsan, de ez már csak az ingovány varázsa...
Valuryen mágikus "mutatványa" egy pillanatra kizökkenti a bokrokkal való viaskodásból, hiszen ez egy számára ismeretlen varázslat. Eltöpreng, hogy maga is megkönnyíthetné a maga haladását, ha már nem ragaszkodnak hozzá, hogy rejtsék a varázsképességeiket, de végül úgy dönt, vár vele. Ki tudja, mennyire lesz szükség az elméje frissességére, talán jobb, ha tartalékolja a manáját...
Végül csak kiérnek a zsombékos terepre, ahol immár teljes egészében szemügyre vehetik, hogy mihez is tartozik az a kémény.*
- Egy kicsit kipofozzuk, és jobb lesz, mint újkorában! Üdv itthon! - *Jelenti Kilencedik, érzékelhető iróniával.
Krestvir óvatosan merészkedik közelebb, hogy még a távolból beleshessen az egyik ablakon.
Ha látja is a viskó mögötti dombon lévő tákolmányt, a részéről nem tulajdonít neki jelentőséget, mert nem tudja, hogy az lehet az, amit keresnek.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:08:40
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:08:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
*Zizzen a sás, s a nedves környezet ellenére, száraz, szúrós tövis is bőséggel akad. Szerencsére elsősorban a ruházatot támadják, s csak az óvatlanba karmolnak bele, azonban ez a sérülés még elviselhető. Mindkét kalandor feszülten figyel, főképp, mikor Valuryen a kéményt is felfedezi. A bot jó ötlet volt, nem messze onnan, ahonnan elindultak máris ingoványosabb a talaj, azonban így könnyedén elkerülik a veszélyes részeket. Persze ez azzal jár, hogy általában a járatlan utat kell választaniuk. A tüskésebbet. Ám hamarosan tisztább részre érnek, s egy omladozó, de még egyben lévő házikó tűnik fel az egyik nádasabb zsombékos mögött. Két ablaka ásít a tájra, az egyiknek kerete sincs már, a másik tákolmány ablakkeret csupán a sarkán még megmaradt zsanéron egyensúlyozik bágyadtan. Ajtaja tárva nyitva, egyik sarkában lusta pók terpeszkedik. A néha-néha feltámadó szél mélyen fütyül, ahogy keresztül suhan a vélhetően másik oldalt már leomlott házon. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Dohos és öreg illatot érezhetnek, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban.
Valuryen tudja, hogy nem a házban van a cél, sokkal inkább nem sokkal előtte, kissé nyugati irányban egy vénhedt, korhadt fától nem messze. Hevenyészett, immár gyommal benőtt domborulatot láthatnak, melyből egy elszenesedett tetejű deszka áll ki. Mintha karcolatok lennének rajta, de ez az égés miatt nem látszik rendesen.
"A fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár".
Valuryen oltárjelzője abban a pillanatban oszlik szét, ahogyan odaérnek.*
*Zizzen a sás, s a nedves környezet ellenére, száraz, szúrós tövis is bőséggel akad. Szerencsére elsősorban a ruházatot támadják, s csak az óvatlanba karmolnak bele, azonban ez a sérülés még elviselhető. Mindkét kalandor feszülten figyel, főképp, mikor Valuryen a kéményt is felfedezi. A bot jó ötlet volt, nem messze onnan, ahonnan elindultak máris ingoványosabb a talaj, azonban így könnyedén elkerülik a veszélyes részeket. Persze ez azzal jár, hogy általában a járatlan utat kell választaniuk. A tüskésebbet. Ám hamarosan tisztább részre érnek, s egy omladozó, de még egyben lévő házikó tűnik fel az egyik nádasabb zsombékos mögött. Két ablaka ásít a tájra, az egyiknek kerete sincs már, a másik tákolmány ablakkeret csupán a sarkán még megmaradt zsanéron egyensúlyozik bágyadtan. Ajtaja tárva nyitva, egyik sarkában lusta pók terpeszkedik. A néha-néha feltámadó szél mélyen fütyül, ahogy keresztül suhan a vélhetően másik oldalt már leomlott házon. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Dohos és öreg illatot érezhetnek, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban.
Valuryen tudja, hogy nem a házban van a cél, sokkal inkább nem sokkal előtte, kissé nyugati irányban egy vénhedt, korhadt fától nem messze. Hevenyészett, immár gyommal benőtt domborulatot láthatnak, melyből egy elszenesedett tetejű deszka áll ki. Mintha karcolatok lennének rajta, de ez az égés miatt nem látszik rendesen.
"A fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár".
Valuryen oltárjelzője abban a pillanatban oszlik szét, ahogyan odaérnek.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:59:30
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Hálás vagyok, tényleg.
*Mosolyog szívből a párosra, és tényleg jól esik neki, hogy támogatják ebben a kis kitérőben. Neki ez sokat jelent, főleg úgy hogy tudja, hogy min mentek keresztül éppen ezen a helyen, vagy legalábbis ehhez köthetően. Nem beszélve azokról a szobrokról.*
-Sajnos nem. Csak pár lépésnyi, közvetlenül ott kell lennem, hogy hatásos legyen. Bár.. Be kell vallanom, hogy még sosem volt alkalmam kipróbálni. De nem félek tőle, hogy ne lendülnénk túl ezen az aprócska kis akadályon.
*Kínosan nevet, közben pedig szemei kiszúrják a kéményt.*
-Ott!
*Töri meg a csendet, már ha egyáltalán keletkezett ilyen.*
-Látod? Egy kémény. Nem füstöl de ember alkotta, akkor pedig az oltár sem lehet messze.
*Kezeivel az ég felé nyúl, s ha varázslata sikeres, egy hosszú fabotot kér Eeyrtől, hogy azzal tapogathassa maguk előtt az utat, nehogy túl puha legyen a talaj, vagy túl mély egy sárfolt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
-Hálás vagyok, tényleg.
*Mosolyog szívből a párosra, és tényleg jól esik neki, hogy támogatják ebben a kis kitérőben. Neki ez sokat jelent, főleg úgy hogy tudja, hogy min mentek keresztül éppen ezen a helyen, vagy legalábbis ehhez köthetően. Nem beszélve azokról a szobrokról.*
-Sajnos nem. Csak pár lépésnyi, közvetlenül ott kell lennem, hogy hatásos legyen. Bár.. Be kell vallanom, hogy még sosem volt alkalmam kipróbálni. De nem félek tőle, hogy ne lendülnénk túl ezen az aprócska kis akadályon.
*Kínosan nevet, közben pedig szemei kiszúrják a kéményt.*
-Ott!
*Töri meg a csendet, már ha egyáltalán keletkezett ilyen.*
-Látod? Egy kémény. Nem füstöl de ember alkotta, akkor pedig az oltár sem lehet messze.
*Kezeivel az ég felé nyúl, s ha varázslata sikeres, egy hosszú fabotot kér Eeyrtől, hogy azzal tapogathassa maguk előtt az utat, nehogy túl puha legyen a talaj, vagy túl mély egy sárfolt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-11 17:48:25
Üzenet elküldve: 2023-02-11 17:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
- A baj esetére vagyunk itt. - *Inti el Valuryen értük aggódó szavait. Korántsem könnyelműségből, inkább megerősítés gyanánt, hogy ez a saját vállalása, s nem a férfi rángatja őket a veszélybe.*
- De azért én is remélem. - *Teszi azért hozzá, miközben továbbhaladnak.
A szemét nyitva tartja és igyekszik készenléti állapotba hozni magát, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha mégis történne valami váratlan. Na meg persze a terepre sem árt odafigyelni...
Alacsony termetéből adódóan nem ő lesz az első, aki észreveszi a növényzet mögött megbújó kéményt, így nem sejti, hogy mennyire közel lehetnek, egyszerűen lépeget Valuryen után, helyenként kimondottan a nyomában.*
- Mekkora a varázslatod hatótávja? Talán maradhatnánk rejtekben. - *Veti föl halkan, épp csak annyira emelve meg hangját, hogy a lépteik zajában azért még fölfigyeljen rá az elf.*
- A baj esetére vagyunk itt. - *Inti el Valuryen értük aggódó szavait. Korántsem könnyelműségből, inkább megerősítés gyanánt, hogy ez a saját vállalása, s nem a férfi rángatja őket a veszélybe.*
- De azért én is remélem. - *Teszi azért hozzá, miközben továbbhaladnak.
A szemét nyitva tartja és igyekszik készenléti állapotba hozni magát, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha mégis történne valami váratlan. Na meg persze a terepre sem árt odafigyelni...
Alacsony termetéből adódóan nem ő lesz az első, aki észreveszi a növényzet mögött megbújó kéményt, így nem sejti, hogy mennyire közel lehetnek, egyszerűen lépeget Valuryen után, helyenként kimondottan a nyomában.*
- Mekkora a varázslatod hatótávja? Talán maradhatnánk rejtekben. - *Veti föl halkan, épp csak annyira emelve meg hangját, hogy a lépteik zajában azért még fölfigyeljen rá az elf.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-06 11:40:47
Üzenet elküldve: 2023-02-06 11:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*És mintha az idő vasfogas szája a hátuk mögött lihegne, indulnak is. Hátra sem néz, lehet hogy elfogja még egy érzelgős mondat, vagy csak lenyúlja az egyik asztalon hagyott könyvtári kötetet; bár jól tudja, hogy tolvaj-biztos varázslattal lett átitatva az utolsó bomladozó tekercs is itt Abogr mágusmester munkájaképp, amíg nem lát élő példát egy merész lopási kísérlet eredményére, a kíváncsiság mindig is ott lesz. A parancsnok mögött most először szavak nélkül teszi meg az utat, kifelé a toronyból, és be az erdőségbe.*
- Értettem. *Bólint Gaerralos tanácsára, megduplázva eddigi tevékenységére irányított figyelmét. Eddig vajmi kevés időt töltött a veterán katona mellett barátja nélkül, túl keveset ahhoz, hogy "igazán" ellazuljon mellette; de ahogy abból a pár napból és percnyi találkozásokból ki tudta venni, általános viselkedése nem nagyon különbözik első találkozásuktól, tehát nagyjából tudja, mire számítson ebből az útból. A városokat összekötő, szekerek és hátasok által agyondöngölt földútig mindössze a megkezdett és alábbhagyott, lábbal kitaposott puszta sávok és a természet "bőre" van lábuk alatt a mágustoronytól az ingovány "keményebb" részéig; ha mázlijuk van, meglelhetik a régi karavánutak egyik mellékelágazását ami már szárazon kivezeti őket a fákból, vissza Arthenior felé.
Eddig Adoaver vagy egyedül ment, vagy Garsinnal, aki még egy ilyen átkozott úton is jó beszélgetőtársnak ígérkezett (már amikor), így nem mondhatni hogy nagyon siettek. Gaerralos sebességét koncentrálnia kell hogy megtartsa a csúszós, sáros talajon és a helyenként ravasz akadályként szolgáló, valószínűleg viharoktól szétszóródott gallyakat és növényeket kerülgetve, átlépve. A biztonságos fűcsomókra a parancsnokot árnyékként követve lép rá, és van ideje beérni amazt és összeszedni magát, míg ő megkeresi tekintetével a következőt. Ő már itt megtanult szájon át lélegezni, így a szag kevésbé zavarja, mint várható lenne egy hozzá hasonló kölyökként.
Egy-két helyen egy különösen vizenyős területre érnek, ahol a mágusnövendéknek elfogy a türelme, és borsósan megszerzett tudását gyakorlatba is hozza, az elöttük lévő pár méter hossznyi szakaszra szúrósan ránézve, és belül koncentrálva: ha eléri célját, az általa szélesnek ítélt tócsákból lassan elkezd párologni a mocskos víz, helyenként most már látható és elkerülhető gödröket hagyva maguk után, máshol pedig természetellenesen száraz talajt. Ezt sem tudja, sem tervezi megtenni az egész lápon keresztül, de felettébb meg akarja így könnyíteni a rosszabb részeket.
Ennek, és a gyors tempónak köszönhetően a megszokottnál hamarabb ki kéne érniük az ingoványból, de utána biztos hogy lassabban tudnak csak haladni, ha nem más hát Adoaver tüdője miatt. Tudja, hogy kettő van neki, de mindkettőt szeretné még a végsőkig használni.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
*És mintha az idő vasfogas szája a hátuk mögött lihegne, indulnak is. Hátra sem néz, lehet hogy elfogja még egy érzelgős mondat, vagy csak lenyúlja az egyik asztalon hagyott könyvtári kötetet; bár jól tudja, hogy tolvaj-biztos varázslattal lett átitatva az utolsó bomladozó tekercs is itt Abogr mágusmester munkájaképp, amíg nem lát élő példát egy merész lopási kísérlet eredményére, a kíváncsiság mindig is ott lesz. A parancsnok mögött most először szavak nélkül teszi meg az utat, kifelé a toronyból, és be az erdőségbe.*
- Értettem. *Bólint Gaerralos tanácsára, megduplázva eddigi tevékenységére irányított figyelmét. Eddig vajmi kevés időt töltött a veterán katona mellett barátja nélkül, túl keveset ahhoz, hogy "igazán" ellazuljon mellette; de ahogy abból a pár napból és percnyi találkozásokból ki tudta venni, általános viselkedése nem nagyon különbözik első találkozásuktól, tehát nagyjából tudja, mire számítson ebből az útból. A városokat összekötő, szekerek és hátasok által agyondöngölt földútig mindössze a megkezdett és alábbhagyott, lábbal kitaposott puszta sávok és a természet "bőre" van lábuk alatt a mágustoronytól az ingovány "keményebb" részéig; ha mázlijuk van, meglelhetik a régi karavánutak egyik mellékelágazását ami már szárazon kivezeti őket a fákból, vissza Arthenior felé.
Eddig Adoaver vagy egyedül ment, vagy Garsinnal, aki még egy ilyen átkozott úton is jó beszélgetőtársnak ígérkezett (már amikor), így nem mondhatni hogy nagyon siettek. Gaerralos sebességét koncentrálnia kell hogy megtartsa a csúszós, sáros talajon és a helyenként ravasz akadályként szolgáló, valószínűleg viharoktól szétszóródott gallyakat és növényeket kerülgetve, átlépve. A biztonságos fűcsomókra a parancsnokot árnyékként követve lép rá, és van ideje beérni amazt és összeszedni magát, míg ő megkeresi tekintetével a következőt. Ő már itt megtanult szájon át lélegezni, így a szag kevésbé zavarja, mint várható lenne egy hozzá hasonló kölyökként.
Egy-két helyen egy különösen vizenyős területre érnek, ahol a mágusnövendéknek elfogy a türelme, és borsósan megszerzett tudását gyakorlatba is hozza, az elöttük lévő pár méter hossznyi szakaszra szúrósan ránézve, és belül koncentrálva: ha eléri célját, az általa szélesnek ítélt tócsákból lassan elkezd párologni a mocskos víz, helyenként most már látható és elkerülhető gödröket hagyva maguk után, máshol pedig természetellenesen száraz talajt. Ezt sem tudja, sem tervezi megtenni az egész lápon keresztül, de felettébb meg akarja így könnyíteni a rosszabb részeket.
Ennek, és a gyors tempónak köszönhetően a megszokottnál hamarabb ki kéne érniük az ingoványból, de utána biztos hogy lassabban tudnak csak haladni, ha nem más hát Adoaver tüdője miatt. Tudja, hogy kettő van neki, de mindkettőt szeretné még a végsőkig használni.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-04 12:13:57
Üzenet elküldve: 2023-02-04 12:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Úgy tűnik, Adoaver sem fogja erőltetni a vita azonnali folytatását, ami persze nem jelenti azt, hogy Gaerralos nem lesz hajlandó később felvenni a fonalat. Mégis, nem akarja késleltetni tovább az indulást, és így, hogy tanítványa segítségével teljes páncélzatát sikerült felvennie, rátérhetnek az indulás előtti, közvetlenebb teendőkre.
A tűzmágus által elejtett eufemizmus szokatlanságát észre sem veszi, amíg nem látja meg Gaersin kissé összezavarodott pillantását, és bár kívül nem mutatja, azért magában kissé szórakoztatja a lány reakciója.
Ezután pedig elkövetkezik a búcsú. A katonás válasz még a komiszsággal együtt is (vagy talán részben amiatt? Ha igen, se ismerné be) imponál neki, a tisztelgést pedig ahogy illik, rögtön hasonló módon viszonozza. Bár arckifejezését is ez a fegyelmezett rend uralja, szemeiben csak egy gyorsan elillanó pillanatig mintha felcsillanna a büszkeség. Mintha.*
-Ahogy azt kell. Pihenj.
*Nyugtázza a lány reakcióját, egyben engedélyt adva rá, hogy amaz újra egy relaxáltabb pózba ereszkedjen vissza. Ezután teret hagy kettősnek, hogy elintézzék a maguk búcsúját is, majd viszonozza az elköszönést, és Adoaverrel együtt távozik.*
-Amíg nem érünk biztonságosabb talajra, addig jobb, ha nem vonjuk el egymás figyelmét.
*Mondja Adoavernek, ahogy a Mágustornyot elhagyva elindulnak Arthenior felé. Elsősorban azt akarja, hogy elérjék a kereskedőutat, mely nem fenyeget azzal, hogy egy szerencsétlen lépést követően elnyeli valamelyikőjüket. Na meg persze a Romtábor közvetlen közeléből is ki akar érni, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy ha valahol rajtuk próbál ütni pár bandita, az ezen a környéken fog történni.
Persze nem tartja valószínűnek a dolgot még így sem, de azért az óvatosság mindig hasznos.
Az Ingovány olyan büdös, amilyen mindig szokott lenni, habár a hideg időjárás valamenyest azért enyhít rajta. Amíg kevésbé kitaposott utakon járnak, külön figyel arra, hogy ne térjenek le a járható talajról, és így a vele együtt utazó máguspalántának sem kell aggódnia amiatt, hogy ne tudná tartani a lépést.
Ha minden jól megy, egy idő után sikeresen elérnek egy biztonságosabb szakaszra, ahol már kevésbé ingatag a talaj. Ezen a ponton látni is, hogy picit relaxálni kezd, és ha Adoaver valamiféle diskurzust akar kezdeményezni, akkor ezen a ponton túl már nyitottságot vélhet felfedezni az őrmester viselkedésében.*
*Úgy tűnik, Adoaver sem fogja erőltetni a vita azonnali folytatását, ami persze nem jelenti azt, hogy Gaerralos nem lesz hajlandó később felvenni a fonalat. Mégis, nem akarja késleltetni tovább az indulást, és így, hogy tanítványa segítségével teljes páncélzatát sikerült felvennie, rátérhetnek az indulás előtti, közvetlenebb teendőkre.
A tűzmágus által elejtett eufemizmus szokatlanságát észre sem veszi, amíg nem látja meg Gaersin kissé összezavarodott pillantását, és bár kívül nem mutatja, azért magában kissé szórakoztatja a lány reakciója.
Ezután pedig elkövetkezik a búcsú. A katonás válasz még a komiszsággal együtt is (vagy talán részben amiatt? Ha igen, se ismerné be) imponál neki, a tisztelgést pedig ahogy illik, rögtön hasonló módon viszonozza. Bár arckifejezését is ez a fegyelmezett rend uralja, szemeiben csak egy gyorsan elillanó pillanatig mintha felcsillanna a büszkeség. Mintha.*
-Ahogy azt kell. Pihenj.
*Nyugtázza a lány reakcióját, egyben engedélyt adva rá, hogy amaz újra egy relaxáltabb pózba ereszkedjen vissza. Ezután teret hagy kettősnek, hogy elintézzék a maguk búcsúját is, majd viszonozza az elköszönést, és Adoaverrel együtt távozik.*
-Amíg nem érünk biztonságosabb talajra, addig jobb, ha nem vonjuk el egymás figyelmét.
*Mondja Adoavernek, ahogy a Mágustornyot elhagyva elindulnak Arthenior felé. Elsősorban azt akarja, hogy elérjék a kereskedőutat, mely nem fenyeget azzal, hogy egy szerencsétlen lépést követően elnyeli valamelyikőjüket. Na meg persze a Romtábor közvetlen közeléből is ki akar érni, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy ha valahol rajtuk próbál ütni pár bandita, az ezen a környéken fog történni.
Persze nem tartja valószínűnek a dolgot még így sem, de azért az óvatosság mindig hasznos.
Az Ingovány olyan büdös, amilyen mindig szokott lenni, habár a hideg időjárás valamenyest azért enyhít rajta. Amíg kevésbé kitaposott utakon járnak, külön figyel arra, hogy ne térjenek le a járható talajról, és így a vele együtt utazó máguspalántának sem kell aggódnia amiatt, hogy ne tudná tartani a lépést.
Ha minden jól megy, egy idő után sikeresen elérnek egy biztonságosabb szakaszra, ahol már kevésbé ingatag a talaj. Ezen a ponton látni is, hogy picit relaxálni kezd, és ha Adoaver valamiféle diskurzust akar kezdeményezni, akkor ezen a ponton túl már nyitottságot vélhet felfedezni az őrmester viselkedésében.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-03 19:18:24
Üzenet elküldve: 2023-02-03 19:18:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
*Az éjszaka nyugalomban telik, már amennyire a láp nyugalmat adhat. Krestvir szőnyege gondoskodik a kényelemről, illetve a védelemről is.
A reggel hűvös és csípős, néhol szél is felkavarja a harmattól ázott fűszálakat, ettől függetlenül fagy nincs. Valuryen pontosan tudja, hogy melyik az az irány, mely felé indulniuk kell, azt is tudja, hogy a cél körülbelül hány lépés távolságra lehet. Annyi bizonyos, hogy vészes közelségben taláható, s a reggel egyébként is beláthatóbb láthatárt biztosít. Az út nem egyszerű. Ha végignéznek rajta, számtalan bozótos, nádas keresztezi, mely alatt olykor ingovány bújhat meg. Nem kell felemlegetni, hogy hányan lettek már rabja, igaz, a felkészült utazókat talán hasonló veszély nem fenyegetheti. A férfi messzebbre lát mint az átlag, emiatt a bozótoson túl, olykor a kacskaringózó pára tetején apró kémény látszik kibukkanni, mi hidegen ásít, de leheletet nem ád. Nem úgy tűnik, mintha volna gazdája, jóllehet a hozzá tartozó épületet nem láthatja még. Annyi bizonyos, hogy az oltár valahol ott található.*
*Az éjszaka nyugalomban telik, már amennyire a láp nyugalmat adhat. Krestvir szőnyege gondoskodik a kényelemről, illetve a védelemről is.
A reggel hűvös és csípős, néhol szél is felkavarja a harmattól ázott fűszálakat, ettől függetlenül fagy nincs. Valuryen pontosan tudja, hogy melyik az az irány, mely felé indulniuk kell, azt is tudja, hogy a cél körülbelül hány lépés távolságra lehet. Annyi bizonyos, hogy vészes közelségben taláható, s a reggel egyébként is beláthatóbb láthatárt biztosít. Az út nem egyszerű. Ha végignéznek rajta, számtalan bozótos, nádas keresztezi, mely alatt olykor ingovány bújhat meg. Nem kell felemlegetni, hogy hányan lettek már rabja, igaz, a felkészült utazókat talán hasonló veszély nem fenyegetheti. A férfi messzebbre lát mint az átlag, emiatt a bozótoson túl, olykor a kacskaringózó pára tetején apró kémény látszik kibukkanni, mi hidegen ásít, de leheletet nem ád. Nem úgy tűnik, mintha volna gazdája, jóllehet a hozzá tartozó épületet nem láthatja még. Annyi bizonyos, hogy az oltár valahol ott található.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-31 17:39:14
Üzenet elküldve: 2023-01-31 17:39:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Frissen és üdén köszönti a párost, tényleg csodálatos ez a varázskuckó. Sikerül elkészülődniük, a reggeli sem marad ki úgyhogy tele hassal és tiszta fejjel indulhatnak útnak.*
-Emlékszem, igen. Arrafelé lehet valahol.
*Mutat el az egyik irányba, abba amerre sejti hogy lehet az oltár. Persze a pontos helyet úgyis a szemükkel kell megkeresni, vagy persze újra varázsolhat ha mégsem találnák.*
-Meg kellene ismernünk, úgy hiszem, ha megtaláljuk.
*Erősíti meg azért a dolgot. A következő kérdésre pedig igencsak elgondolkozik, hogy hogy is válaszoljon.*
-Nos hát.. Elpusztítom. Egy varázslattal, mely elűz minden vérmágust a közelből, és lerombolja az oltárt, ha éppen a közelben van. Még sosem használtam, nem volt alkalmam sem okom rá, úgyhogy valójában én is kíváncsi vagyok.
*Vallja be végül egy apróbb mosollyal az arcán, miközben talán útnak is indulhatnak a célpont felé.*
-Nem tudom hogy védik-e.
*Veti fel végül azt, ami még emészti, de őszintén nem gondolja hogy bárki is itt vesztegelné az idejét. De a sötét istent nem lehet kiismerni. ~Igazából egyiket sem.~*
-De reménykedem, hogy nem lesz gond. Nem szeretnélek veszélybe sodorni titeket.
*Frissen és üdén köszönti a párost, tényleg csodálatos ez a varázskuckó. Sikerül elkészülődniük, a reggeli sem marad ki úgyhogy tele hassal és tiszta fejjel indulhatnak útnak.*
-Emlékszem, igen. Arrafelé lehet valahol.
*Mutat el az egyik irányba, abba amerre sejti hogy lehet az oltár. Persze a pontos helyet úgyis a szemükkel kell megkeresni, vagy persze újra varázsolhat ha mégsem találnák.*
-Meg kellene ismernünk, úgy hiszem, ha megtaláljuk.
*Erősíti meg azért a dolgot. A következő kérdésre pedig igencsak elgondolkozik, hogy hogy is válaszoljon.*
-Nos hát.. Elpusztítom. Egy varázslattal, mely elűz minden vérmágust a közelből, és lerombolja az oltárt, ha éppen a közelben van. Még sosem használtam, nem volt alkalmam sem okom rá, úgyhogy valójában én is kíváncsi vagyok.
*Vallja be végül egy apróbb mosollyal az arcán, miközben talán útnak is indulhatnak a célpont felé.*
-Nem tudom hogy védik-e.
*Veti fel végül azt, ami még emészti, de őszintén nem gondolja hogy bárki is itt vesztegelné az idejét. De a sötét istent nem lehet kiismerni. ~Igazából egyiket sem.~*
-De reménykedem, hogy nem lesz gond. Nem szeretnélek veszélybe sodorni titeket.
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:48:47
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen válasza hoz egy cseppnyi nyugalmat számára a szobrokkal kapcsolatban, ugyanekkor pedig azt is tudatosítja, milyen butaságnak tűnhet, hogy ilyesmi félelemmel tölti el. Végül is, csak szobrok... Ám mégsem képes semlegesen állni hozzájuk.
Újabb szótlan válasz gyanánt ismét csak biccent a terveket illetően.
Aztán pedig, mikor az elf hálálkodva meghajol felé, hasonlóképp cselekszik ő is, épp csak kevésbé mélyen dől előre, mert a vállán ülő kis potyautast nem volna jó lepottyantani.
Kisvártatva aztán már a hajlékban töltik vacsorájukat, s eljő a lefekvés ideje is. Krestvirt ugyan eleinte nyugtalanítja a környék, ahol táboroznak, de a szőnyeg mágiája, és persze a társaság is végül kellő biztonságérzetbe ringatják, hogy el tudjon aludni.*
//Napváltás//
*Másnap még elég korai lehet a reggel, mégis egészen kipihenten ébred ő is, méghozzá Valuryen mozgolódására. Mikor a férfi már a létránál jár, felül, de nem kapkod kimászni a takaró alól.*
- Jó reggelt! - *Köszön ő is, ám nem tartóztatja a másikat. Míg Valuryen körülnéz, addig ő idelent intézi el a reggeli teendőit, bár ezek egy részéhez ő is kénytelen később fölmászni.
Mikor pedig készen vannak, egy egyszerű reggelit is kezdeményez az indulás előtt, s csak utána zárja be a hajlékot, a szőnyeget a takaróval együtt visszakötve a zsákja tetejébe.*
- Tudod még az irányt és hogy mennyit kell mennünk? - *Érdeklődik Krestvir, az elfre hagyva a vezetést.*
- Mi fog történni? Mit kell csinálnod? - *Nem tudja, mire számítson. Lesz valami ellenállás is? Hírből tud róla, hogy Arthenior templomában nem volt egyszerű "megtisztítani" az oltárt: nem véletlenül nevezik a város hőseinek azokat, akiknek ez sikerült. Vajon Valuryen vállalkozása is ennyire veszélyes?*
*Valuryen válasza hoz egy cseppnyi nyugalmat számára a szobrokkal kapcsolatban, ugyanekkor pedig azt is tudatosítja, milyen butaságnak tűnhet, hogy ilyesmi félelemmel tölti el. Végül is, csak szobrok... Ám mégsem képes semlegesen állni hozzájuk.
Újabb szótlan válasz gyanánt ismét csak biccent a terveket illetően.
Aztán pedig, mikor az elf hálálkodva meghajol felé, hasonlóképp cselekszik ő is, épp csak kevésbé mélyen dől előre, mert a vállán ülő kis potyautast nem volna jó lepottyantani.
Kisvártatva aztán már a hajlékban töltik vacsorájukat, s eljő a lefekvés ideje is. Krestvirt ugyan eleinte nyugtalanítja a környék, ahol táboroznak, de a szőnyeg mágiája, és persze a társaság is végül kellő biztonságérzetbe ringatják, hogy el tudjon aludni.*
//Napváltás//
*Másnap még elég korai lehet a reggel, mégis egészen kipihenten ébred ő is, méghozzá Valuryen mozgolódására. Mikor a férfi már a létránál jár, felül, de nem kapkod kimászni a takaró alól.*
- Jó reggelt! - *Köszön ő is, ám nem tartóztatja a másikat. Míg Valuryen körülnéz, addig ő idelent intézi el a reggeli teendőit, bár ezek egy részéhez ő is kénytelen később fölmászni.
Mikor pedig készen vannak, egy egyszerű reggelit is kezdeményez az indulás előtt, s csak utána zárja be a hajlékot, a szőnyeget a takaróval együtt visszakötve a zsákja tetejébe.*
- Tudod még az irányt és hogy mennyit kell mennünk? - *Érdeklődik Krestvir, az elfre hagyva a vezetést.*
- Mi fog történni? Mit kell csinálnod? - *Nem tudja, mire számítson. Lesz valami ellenállás is? Hírből tud róla, hogy Arthenior templomában nem volt egyszerű "megtisztítani" az oltárt: nem véletlenül nevezik a város hőseinek azokat, akiknek ez sikerült. Vajon Valuryen vállalkozása is ennyire veszélyes?*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-29 19:00:34
Üzenet elküldve: 2023-01-29 19:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A sötétség oltár őt sem lepi meg kevésbé, mint Krestvirt valószínűleg. Bár nem sokat mond ezen a ponton túl a lány, ami nem is annyira lepi meg a bohókás elfet. A varázslata Eeyrnek hála ismét nem mond csődöt, úgyhogy kiderül számára amire kíváncsi volt.*
-Nem érzek ellenséges szándékot. Bár igaz, a varázslat ha jól tudom kifejezetten az élőlényekre vonatkozik de, nem hiszem hogy maguktól tudna bármilyen tárgy ártó szándékkal bírni? Ez már azt hiszem kicsit filozofikus probléma lehet. Mindenesetre.
*Néz ismét a szoborcsoportra.*
-Úgy hiszem ezektől nem kell félni. De ha eljutunk majd a toronyba, esetleg megkérdezhetjük róla a mestert.
*Talán tud majd szolgálni valamiféle bölcsességgel, mint ahogy egyébként is remélik. *
-Hálás vagyok.
*Meg is hajlik derékból, ami egészen komikus látvány lehet, tekintve hogy milyen magas. Valóban sok mindent köszönhet Krestvirnek és persze a manónak is. Valahogy mindig pont a legszükségesebb helyzetekben bukkanak elő, hogy útmutatást, vagy egy újabb célt adjanak a férfinek, vagy csak emlékeztessék valamire, amire talán a túl sok megélt éve miatt ködösen emlékszik. Aztán csak biccent, hogy induljanak és követi őt vissza az út felé. A kőtörmelékek között pedig alaposan kifújja magát, amikor úgy tűnik találtak egy ideáls helyet a szőnyegnek. A kis rejtekbe érve pedig kellemes meglepetés fogadja, ugyanis Krestvir valóban bevásárolt a piacon. Jól is jön az étel, mert már kimozogta magát a napra, úgyhogy igyekszik valamiféle vacsorát csapni, hogy leültesse a másik kettőt is enni, nehogy elfelejtsék ezt az igencsak fontos feladatot. Általános csevegés lehet legfeljebb, néhány aprócska poén hogy könnyebben jöjjön az álom az elf szemére. Erre pedig nem is kell sokat várnia. Hamar vízszintesbe vágja magát amint minden elcsendesedik és izgalommal telve várja a másnapot.*
//Napváltás//
*Reggel a szokásosnál ismét kipihentebben ébred, és még mindig nem tudja hová tenni ezt az igazán különleges kis szőnyeget, aminek Krestvir a birtokosa.*
-Jó reggel!
*Mondja, ha már amazok is felkeltek, ha pedig még mindig durmolnak, akkor igyekszik a legcsendesebben összeszedni magát, a holmijait, a ruháját és felmászni, hogy körülnézhessen immáron a jótékony napvilágnál.*
*A sötétség oltár őt sem lepi meg kevésbé, mint Krestvirt valószínűleg. Bár nem sokat mond ezen a ponton túl a lány, ami nem is annyira lepi meg a bohókás elfet. A varázslata Eeyrnek hála ismét nem mond csődöt, úgyhogy kiderül számára amire kíváncsi volt.*
-Nem érzek ellenséges szándékot. Bár igaz, a varázslat ha jól tudom kifejezetten az élőlényekre vonatkozik de, nem hiszem hogy maguktól tudna bármilyen tárgy ártó szándékkal bírni? Ez már azt hiszem kicsit filozofikus probléma lehet. Mindenesetre.
*Néz ismét a szoborcsoportra.*
-Úgy hiszem ezektől nem kell félni. De ha eljutunk majd a toronyba, esetleg megkérdezhetjük róla a mestert.
*Talán tud majd szolgálni valamiféle bölcsességgel, mint ahogy egyébként is remélik. *
-Hálás vagyok.
*Meg is hajlik derékból, ami egészen komikus látvány lehet, tekintve hogy milyen magas. Valóban sok mindent köszönhet Krestvirnek és persze a manónak is. Valahogy mindig pont a legszükségesebb helyzetekben bukkanak elő, hogy útmutatást, vagy egy újabb célt adjanak a férfinek, vagy csak emlékeztessék valamire, amire talán a túl sok megélt éve miatt ködösen emlékszik. Aztán csak biccent, hogy induljanak és követi őt vissza az út felé. A kőtörmelékek között pedig alaposan kifújja magát, amikor úgy tűnik találtak egy ideáls helyet a szőnyegnek. A kis rejtekbe érve pedig kellemes meglepetés fogadja, ugyanis Krestvir valóban bevásárolt a piacon. Jól is jön az étel, mert már kimozogta magát a napra, úgyhogy igyekszik valamiféle vacsorát csapni, hogy leültesse a másik kettőt is enni, nehogy elfelejtsék ezt az igencsak fontos feladatot. Általános csevegés lehet legfeljebb, néhány aprócska poén hogy könnyebben jöjjön az álom az elf szemére. Erre pedig nem is kell sokat várnia. Hamar vízszintesbe vágja magát amint minden elcsendesedik és izgalommal telve várja a másnapot.*
//Napváltás//
*Reggel a szokásosnál ismét kipihentebben ébred, és még mindig nem tudja hová tenni ezt az igazán különleges kis szőnyeget, aminek Krestvir a birtokosa.*
-Jó reggel!
*Mondja, ha már amazok is felkeltek, ha pedig még mindig durmolnak, akkor igyekszik a legcsendesebben összeszedni magát, a holmijait, a ruháját és felmászni, hogy körülnézhessen immáron a jótékony napvilágnál.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:34:47
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:34:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen felvetésére biccent. Egyrészt egyetértése jeléül, hogy itt, ha valaminek ártó szándéka van, az feltehetően mindannyiukra veszélyt jelent. Másrészt támogatóan, hogy szeretné, ha a férfi tenne egy próbát azzal a varázslattal is.
A kard említésére pedig ismét csak egy biccentéssel felel, ezek az igék elég segítőkésznek ígérkeznek a fegyver esetleges megszállottságának leleplezésében.
Aztán tart némi élménybeszámolót Valuryennek, minek végén, mikor a férfi megszólítja, valóban sikerül kicsit kizökkentenie az emlékek közül. Hosszabban a másik szemébe néz, ami tőle alapból szokatlan, majd zavartan bólint újabban, mielőtt elfordítaná tekintetét.
Jól jön az emlékeztető, hogy az ott történteknek vége van, visszatértek onnan. Ugyan nem mindannyian, de ő maga most viszonylagos biztonságban van.
És persze a szavak és az őszintőnek tetsző törődés is jól esnek, különösen az után, hogy hazatérve az üres és hideg Synmira fogadta.
Örül, hogy Valuryen felbukkant. A bizalma felé egyre erősödőben van, amiben könnyen lehet, hogy közrejátszik az is, hogy a többiek távollétében nem igazán maradt más, akihez kötődhetne, de maga a férfi viselkedése is az, ami ezt a bizalmat lehetővé teszi.
Ezek után a varázslás van soron, s mikor a mágikus felderítés végül eredményt hoz, kérdésére kap magyarázatot is rá, hogy mit tudott meg az elf ennek alapján. Egy sötétség oltár...
Elpillant a mutatott irányba, de innen aligha láthat bármit is.
Nyomasztó, félelmetes tudni, hogy hozzájuk ennyire közel van egy oltár, főleg annak tudatában, hogy azt valaki létre is hozta ott. Valaki, aki akár még mindig a közelben lehet.*
- Elkísérlek. - *Szögezi le Valuryen szabadkozására. Ugyan nem szívesen avatkozik bele az istenek és híveik dolgába, de mind közül Sa'Terethet tartja a legártalmasabbnak. De legfőképpen Valuryen miatt vállalkozik a kíséretre, hiszen a férfi is kíséri őt, így a legkevesebb, hogy ő is kitart mellette abban, ami számára fontos.
Ezek után a részéről nem szaporítja tovább a szót, hanem ténylegesen elindul. A szoborcsoportot szélesebben megkerülve, tőlük egy nyugtalan pillantással búcsúzva halad tovább észak felé, hogy a Pihenő romjainak azon a szélén, már az út közelében kereshessenek maguknak valami rejtettebb zugot, ahol a szőnyeget leterítheti.
Az út nem éppen sima, így vélhetően már jócskán szürkül, mire csaknem teljesen kiérnek az egykori menedékből. Valamiféle falmaradvány mögött, kőtörmelékek között állapodik meg végül és veti le a hátizsákját. Szótlanul, egy pillantással azért megérdeklődi Valuryentől is, hogy rendben van-e vele, ha itt táboroznak, de ha nem lát ellenkezést, úgy leteríti a földre előbb a takarót, amibe a szőnyeget csavarta, majd a tetejébe a szőnyeget is, ami a következő szempillantásra máris egy felnyitható csapóajtóvá változik.
Ha leérnek a kis hajlékba, az elf azt láthatja, hogy a szoba képe megváltozott némileg. Mondhatni zsúfoltabb lett, de talán kárpótlásként szolgál, hogy az egymásra pakolt ládák leginkább élelemmel vannak megpakolva, így vacsorára akár válogatni is lehet.*
*Valuryen felvetésére biccent. Egyrészt egyetértése jeléül, hogy itt, ha valaminek ártó szándéka van, az feltehetően mindannyiukra veszélyt jelent. Másrészt támogatóan, hogy szeretné, ha a férfi tenne egy próbát azzal a varázslattal is.
A kard említésére pedig ismét csak egy biccentéssel felel, ezek az igék elég segítőkésznek ígérkeznek a fegyver esetleges megszállottságának leleplezésében.
Aztán tart némi élménybeszámolót Valuryennek, minek végén, mikor a férfi megszólítja, valóban sikerül kicsit kizökkentenie az emlékek közül. Hosszabban a másik szemébe néz, ami tőle alapból szokatlan, majd zavartan bólint újabban, mielőtt elfordítaná tekintetét.
Jól jön az emlékeztető, hogy az ott történteknek vége van, visszatértek onnan. Ugyan nem mindannyian, de ő maga most viszonylagos biztonságban van.
És persze a szavak és az őszintőnek tetsző törődés is jól esnek, különösen az után, hogy hazatérve az üres és hideg Synmira fogadta.
Örül, hogy Valuryen felbukkant. A bizalma felé egyre erősödőben van, amiben könnyen lehet, hogy közrejátszik az is, hogy a többiek távollétében nem igazán maradt más, akihez kötődhetne, de maga a férfi viselkedése is az, ami ezt a bizalmat lehetővé teszi.
Ezek után a varázslás van soron, s mikor a mágikus felderítés végül eredményt hoz, kérdésére kap magyarázatot is rá, hogy mit tudott meg az elf ennek alapján. Egy sötétség oltár...
Elpillant a mutatott irányba, de innen aligha láthat bármit is.
Nyomasztó, félelmetes tudni, hogy hozzájuk ennyire közel van egy oltár, főleg annak tudatában, hogy azt valaki létre is hozta ott. Valaki, aki akár még mindig a közelben lehet.*
- Elkísérlek. - *Szögezi le Valuryen szabadkozására. Ugyan nem szívesen avatkozik bele az istenek és híveik dolgába, de mind közül Sa'Terethet tartja a legártalmasabbnak. De legfőképpen Valuryen miatt vállalkozik a kíséretre, hiszen a férfi is kíséri őt, így a legkevesebb, hogy ő is kitart mellette abban, ami számára fontos.
Ezek után a részéről nem szaporítja tovább a szót, hanem ténylegesen elindul. A szoborcsoportot szélesebben megkerülve, tőlük egy nyugtalan pillantással búcsúzva halad tovább észak felé, hogy a Pihenő romjainak azon a szélén, már az út közelében kereshessenek maguknak valami rejtettebb zugot, ahol a szőnyeget leterítheti.
Az út nem éppen sima, így vélhetően már jócskán szürkül, mire csaknem teljesen kiérnek az egykori menedékből. Valamiféle falmaradvány mögött, kőtörmelékek között állapodik meg végül és veti le a hátizsákját. Szótlanul, egy pillantással azért megérdeklődi Valuryentől is, hogy rendben van-e vele, ha itt táboroznak, de ha nem lát ellenkezést, úgy leteríti a földre előbb a takarót, amibe a szőnyeget csavarta, majd a tetejébe a szőnyeget is, ami a következő szempillantásra máris egy felnyitható csapóajtóvá változik.
Ha leérnek a kis hajlékba, az elf azt láthatja, hogy a szoba képe megváltozott némileg. Mondhatni zsúfoltabb lett, de talán kárpótlásként szolgál, hogy az egymásra pakolt ládák leginkább élelemmel vannak megpakolva, így vacsorára akár válogatni is lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319