Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Talán az istenek hisznek abban, hogy a világot törvények irányítják. És a halottakat el kell temetni. De egy makacs gnóm a ruhásszekrényben, egész biztosa abban sötételf főszereplőnk, hogy nem.
Szerencsére Aezmorin ateista léte ellenére sem gátolja meg a Hifeti fiút, hogy szorgosan végezze szellemi munkáját. Ha az istenek esetleg mégsem hinnének eme rendíthetetlen szabályban, az ő égi pártfogója egészen biztosan igen. És elvárja -önjelölt, őrült- igehirdetőitől, hogy bármilyen kegyetlen módon is távozott valaki az élők sorából, a végtisztességet adják meg neki, hogy lelke hozzá és ne egy riválisához jusson. Az most nem igazán ide tartozik, eme felemelő percekben, hogy az imádott Sötét Úr igen gazdag választékot engedélyez a szürke bőrű vallása szerint a vérpapoknak eme borzalmas vég érkezésében.*
~ Talán ez egy jel számomra, hogy a hűtlen asszony végre békére talált. Fekete, mint a mi színünk.~
* Nem igazán értem krónikásként eme kósza gondolatot meghallva a fejéből, de ahogy morfondírozok rajta, Grawok teljesen másként látja a világot. Már az előtt is ilyen volt, mikor csak kiskorában démon megidézésével kísérletezgetett csupán légből kapott ötletektől vezérelve, és ami alatt furcsa módon kialakult egyfajta affinitása a mágia iránt.
De most nem is erről van szó. Szó szoros értelmében másként látja a világot. Valahol a csupán csak csecsemőként észleli, de nem érti a létsík dolgait és a szavak értelmének felfogása között a sötét, napfénytől védett sarkokat a hidegebb kisugárzásával azonosította. Míg melegebbek voltak a verőfényes helyen lévők. Mondjuk odabent a házban, ha el volt húzva a sötétellő függöny kontra a kinti udvar.
És itt lehet a lényeg, amiért az eleredő fehér hópelyheket a Hifeti fiú sötét színűnek látja, mely mindig kellemesebb érzéssel töltötte el, mint amit a verőfényes égitest sugarai értek. Leginkább, mert olyankor ő is részesült eme objektum áldatlan hatásából.*
~ Hogyan tehetném jobbá a világot?~
* Csak egy pillanatig érzem benne felbukkanni ezt, utána hamar elhessegeti azzal, hogy épp most tett boldoggá egy nőszemélyt. Nem férfiként. De faja még nyomokban meglévő tradíciói folytán bele nevelték, hogy ez fontos. Hogy boldogságot hozunk egy nőnek, vagy ugyan ezt csak egy pasi társunknak.
Előveszi a zsebkendőt, mellyel ápolta nem rég eme utóbbit. Áthatva az egész Lanawinon megjelenő csodálattal és békével, melyet a megszilárdult víz hullása okoz kontinens szerte, elkapja a szentimentalizmus, hogy talán mindenkinek vallásosnak kellene lennie és akkor jobb hely lenne a világ.
A tudós vérét megpróbálja kicsit rámaszatolni a fejfára. Épp csak annyira, nehogy elrontsa az imént tökéletesített koncepciót. És egy halk fohászt enged el, mielőtt megindulna befelé áttárgyalni, hogy akkor vajon megtalálták-e a könyvet...*
-Ó, Nagy Úr! Próbáld megnyitni eme hitetlen lény elméjét az Igazság előtt! Add meg neki is, ha kérhetem jelentéktelen szolgádként, hogy ő is megkapja a hangokat, amik eljöveteled óta fel-felbukkannak az agyamban. Kapja meg ő is a nyugalmat, hogy nem kell félni a haláltól, az csupán valami jobb kezdete!
* Az ajtón beérve azonnal a belső szobába veszi az irányt és a bútor ajtaján kopog.*
-Kéne egy kicsit beszélnünk a pénzről. Ezer aranyban állapodtatok meg Kámorffal és még ötszáz, ha sikerrel járok. Igaz?
* Az amúgy is éles fülét még jobban hegyezi, de vélhetően nem hall semmit odabentről. És a vigyor leolvad lassan az arcáról.*
~ Franc álljon beléd, hogy nem lehet olyan könnyen felhúzni, mint a legelején! Igazán jó móka lett volna, ha kiakadsz.~
* Kopogtat a fán.*
-Hé, barátom! Minden rendben van odabent? Most miért duzzogsz? Csak vicc volt! Csak tréfáltam.
* Kezd egyre gyanúsabbá válni a dolog számára. Kardját előhúzva kinyitja a zárat és benéz. Óvatos, mert nem rég pont úgy esett valaki ezen a ponton csapdába, hogy kíváncsiságától hajtva behajolt kutakodva és rácsapódott a két szárny. Inkább csak óvatos távolságtartással lassan a vállfák akasztói alá csúsztatja a pengéje hegyét és egy villám gyors mozdulattal kirántja őket a szoba közepére, a padlóra.
Talán ezek után már jobban láthatóvá válik a lent lévő csapóajtó. És fegyverével a jobbján lehatol barátja után. Ha és amennyiben megtalálja, akkor füttyent egyet.*
-Ejha! Te... *habozik folytatni, mégis megteszi* A nőkkel. szóval... Ilyen helyzetben játszotok? Egész izgalmas dolgokat lehetne velük csinálni.
* Gonosz vigyor ül ki az arcára.*
-Nos, a naplódat megtaláltuk. Közben rájöttem, hogy egy eredar állhat az egész mögött. Csapdába ejtette egy szeszélyes nőszemély szellemét és őt láthattad, mikor a bögrét neked hajította.
* Bár határozottan emlékszem, hogy én lejegyeztem és most vissza is olvasom, hogy egy szó nem esett arról, hogy az északról jött idegen látta azt, aki egy konyhafelszereléssel megkínálta, mégis -számomra is megmagyarázhatatlan okból- most a mélységi így utal a korábban történtekre.*
-A legegyszerűbb az lenne, ha megírnál egy kötelezvényt az ezer aranyról. Már csak azért, semmi rossz föltételezés, csak ha véletlenül elszakadnánk egymástól, akkor is tudjam igazolni, hogy ki fogod fizetni.
Később akár a Vas Bankban is elhelyezheted a számlámon és meghagyhatod a kancellárnak, hogy kérje el tőlem majd ezt a papírt, a tartozás letudásával.
* Ha lejutott a titkos pincébe, akkor a szekrény felé vezető utat állja el, ha a gnóm már feljött, akkor a konyhába nyíló ajtót. Nem szeretné kiengedni és enyhén fenyegető lehet a tartása, ahogy ott áll a karddal, olyan számára, aki nem ismeri.
De én csendes szemlélőként végletekig hiszek benne, hogy a másik hősünk nem feltételezi róla, hogy megromlana a barátságuk egy jelentéktelen anyagi vita során.
Azért ha a titkos kínzókamrában kerül sor a beszélgetésre, akkor némiképp bizarr a látvány a sok eszközzel.*
-Odakint esik a hó. Hamarosan az egész lápvidéken megfagy a víz és a talaj is. Nem fogunk elsüllyedni visszafelé menet.
~ No, azért nem kéne ész nélkül szaladgálni. A vékony jégpáncél beszakadhat és az elég kellemetlen lesz. De mindenesetre könnyebb kijutni, mint a posványos sárban és futóhomoktól szegélyezett kacskaringós ösvényeken.~
* Türelmesen vár a válaszra.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//Úton a toronyhoz//
* Hősnőnk igyekszik minél gyorsabban haladni a kihalt vidéken. Már elhagyta Arthenior közelében lévő utolsó tanyákat is. A vad vidék halált áraszt magából. Igyekszik nem gondolni arra, hogy testvére, a másik Hifeti talán még mindig a közelben van. Annyit tud, hogy jó ideje már annak, hogy elindult az öcsi egy gnóm tudóssal az első lehetséges nyomot, a karavánpihenő romjait átkutatni.
De neki esze ágában sincs elpusztult helyeken megállni. Inkább még gyorsabb vágtára ösztönzi a barna kancát és ha bármi gyanús hangot hall a kereskedőút mellett, akkor kardját előhúzva igyekszik minél félelmetesebb harcosnak kinézni, nehogy megtámadja egy csapat zsivány.
A legkevésbé sincs kedve kideríteni, hogy a két jómadár merre jár. Ő összehozta őket, majd Aezmorin kifizeti őt, mikor eljön az ideje. Még a végén eszükbe jutna belekeverni a lányt is a munkájukba és ő nem haladna a dolgaival.
Pedig jelenleg épp azt teszi. Ahogy azt már korábban kitalálta, megy a varázslók misztikus tornyába. És tőle ez már pont elég feladat.
Még csak kíváncsi tekintetekre sem méltatja az egykor békés megállót, hiszen hamarosan eléri a végállomást, és kiderítheti, van-e valaki a mesteren kívül is ott.
Talán néhány béka beugrik ijedtében a posvány vízébe, mikor nagy robajjal elszáguld a part mentén. Esetleg még néhány madarat is lát az égen. De ennél többre az elmúlás ezen vidékétől más nem telik.
Megkönnyebbülve pillantja meg a nem is olyan távoli tornyot, hogy szinte már ott érzi magát a falakon belül. Azt mondhatnánk, hogy biztonságban.*
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Krónikásként nem lennék meglepve, ha a Hifeti fiúra nagy hatást tett volna valamelyik életében a Kisgöncöl Kiadó egyik népszerű útikalauza, mely fő riválisával szemben leginkább két nagy előnnyel rendelkezik. Az egyik, hogy némileg olcsóbb. A másik, hogy kék borítójára megnyugtató, narancssárga színnel rá van írva nagy betűkkel: "Ne Ess Pánikba!" Ritka jó hasznát veszi számos szerzőjének jó tanácsinak az utazók, akik kezükben forgatják és népes rajongótábora, kik fanatikusan hisznek abban, hogy a világ sokkal biztonságosabb, ha van nálad egy törülköző.
Noha Lanawin népének legnagyobb sajnálatára náluk nem kapható. Sőt! Még földi olvasóink sem ismerkedhettek meg ezzel a remek művel. De hősünk mégis kétséget kizáróan hidegvérűen viselkedik ebben a szituációban.
Bár nem tudjuk meg sosem, hogy ha Aezmorin titkos átjárók után kutatott, hogyan nem vette észre a szekrény alján lévő csapóajtót. Noha némi magyarázatként szolgál erre, hogy nem lefelé fókuszálta figyelmét, hanem a fal irányába.
Ám a sötételfet éles elméje cserben hagyja, mikor válaszokat keres arra, miért zár fogságba egy szellem a szekrénybe egy férfit, ha azt nőknek készítették. És ha falon át akart sétálni megbízója, mint egy lidérc, akkor miért nem tette azt? Miért lefelé hall hangokat?*
~ Ki érti már ezt?~
* Megvonja a vállát és az általa eltervezett dolgokat kezdi elvégezni. A nép titkolt lelki vezetőjeként neki nincs nyugalma, amíg az élők közül eltávozókat a föld alá nem helyezi. Még szerencse, hogy nem munkamániás, így ha nem akad ilyen fajta kötelezettsége, akkor általában nem igyekszik létrehozni. Még csak az kéne, hogy ő is ölje meg azt, akit később el akar temetni!*
~ Elég ritka az olyan megrendelő, aki még fizetne is azért, hogy egy nem halottat elhantoljak.~
* Ám az elmúlt órákban ez már a harmadik és talán minden eddiginél lelkesebben kezd bele. A sebesült bandita igen gyorsan és érzése szerint jól is ment. A testvérét csak megpróbálta elküldeni baljós istenéhez. A bajszos meg...
Ha valami meg nem akadályozná benne, akkor a tűz mellett piruló testet elfüstölésével is végez lassan. És ha csak valami meg nem állítja, akkor a titokzatos hölgy mellé az ő fehér maradványait is bele helyezi a gödörbe. Egy deszkára felvési: "Itt nyugszik a démonok hűtlen szeretője". Tűzben ezt a felső részét kissé megégeti, hogy a rovások eltűnjenek, ne lehessen látni, ha nem épp ezt keresed. Ja, meg majd elfelejtem! Hogy kellően komoran és jól nézzen ki! Végül szándéka szerint a gödör betemetése közben ezt is a földbe ágyazná, elszenesedett részével fölfelé jól láthatóan kinyúlva.
Az alkoholban tartósított vért, melyet a haramia vezérből nyert a fekete, kormos tetejére locsolja és buzgón imádkozni kezd az emlékmű előtt.*
~ Jó kis tréfa volt, hogy bezártam a szekrény ajtaját. Bár a szellem valószínűleg nem engedte volna ki egy darabig egyébként sem. De most aztán felverhetem az árat. Mire ezzel a szépséggel végzek, bepácolódik a saját izzadságában fürödve.~
* Nem biztos, hogy nagyon siet vissza. Tetszik neki, hogy a fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár a holdak fényében groteszkül megvilágítva. A piros vér pedig igazán jól mutat a barnán és a feketén.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:24:41
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*A lány megállapítására bólint.*
-Az legyen a legkisebb gond.
*Ha a ló megsérülne vagy valami itt rejtőzködő banditacsürhe rájuk támadna az nagyobb gond lenne. A lovat itt is kéne hagyniuk. Viszont egyelőre hála az égnek ez elkerülte őket. Egy darabig viszonylag még gyorsan is tudnak haladni. Majd megint tötyörögnek. A kérdésre vállat vonna, de a megjegyzés hallatán ő is felnevet.*
-Az tenne még jót nekem! Amúgy megpróbálhatjuk. Más nem nyöszörgök majd mögötted.
*Az izomláz kérdésére elhúzza a száját. A megjegyzésre viszont elvigyorodik.*
-Jobb szeretem a tegnapi-féle testmozgást ennél. Amúgy elviselem. Hol pihenünk meg? A pusztákon vagy a szántóföldeken lenne megfelelő.
~Remélem a pusztákon mert megdöglök ezen a lovon.~
*A lány megállapítására bólint.*
-Az legyen a legkisebb gond.
*Ha a ló megsérülne vagy valami itt rejtőzködő banditacsürhe rájuk támadna az nagyobb gond lenne. A lovat itt is kéne hagyniuk. Viszont egyelőre hála az égnek ez elkerülte őket. Egy darabig viszonylag még gyorsan is tudnak haladni. Majd megint tötyörögnek. A kérdésre vállat vonna, de a megjegyzés hallatán ő is felnevet.*
-Az tenne még jót nekem! Amúgy megpróbálhatjuk. Más nem nyöszörgök majd mögötted.
*Az izomláz kérdésére elhúzza a száját. A megjegyzésre viszont elvigyorodik.*
-Jobb szeretem a tegnapi-féle testmozgást ennél. Amúgy elviselem. Hol pihenünk meg? A pusztákon vagy a szántóföldeken lenne megfelelő.
~Remélem a pusztákon mert megdöglök ezen a lovon.~
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:24:04
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*Miután leugrott óvatosan araszolva, lábával tapogatózva megy a ló előtt.*
-Hát ez még talán annál is lassabb lesz mint az gondoltam.
*Élesen kifújja a levegőt és folytatja útját. Egy részen egész jó tempóban tud haladni, de utána megint lassul a tempó.*
-Mit gondolsz a füves pusztán ügethetünk majd? Készen állsz rá? Nagyon kell majd kapaszkodnod, mert ha nem pattogni fogsz.
*Jót nevet és a férfira néz.*
-Tényleg, hogy van az izomláz? Jó barátod lesz ezután is ne aggódj.
*Megint felnevet és kikerül egy újabb ingoványos részt. Szerencsére Bakcs ügyesen halad mögötte és nem történik semmi baj.*
*Miután leugrott óvatosan araszolva, lábával tapogatózva megy a ló előtt.*
-Hát ez még talán annál is lassabb lesz mint az gondoltam.
*Élesen kifújja a levegőt és folytatja útját. Egy részen egész jó tempóban tud haladni, de utána megint lassul a tempó.*
-Mit gondolsz a füves pusztán ügethetünk majd? Készen állsz rá? Nagyon kell majd kapaszkodnod, mert ha nem pattogni fogsz.
*Jót nevet és a férfira néz.*
-Tényleg, hogy van az izomláz? Jó barátod lesz ezután is ne aggódj.
*Megint felnevet és kikerül egy újabb ingoványos részt. Szerencsére Bakcs ügyesen halad mögötte és nem történik semmi baj.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:17:59
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Hogyne féltené a lányt azok után amiket eddig tud róla. Átlagos nemesi dolgokat csinált, szeret lovagolni és időnként eljárt vadászni. Ezen kívül egyedül maradt a világban. Szóval ismerve saját magát természetesnek véli az ajánlatát. A csókot viszonozza és öleli a lányt.*
~Jó ég! Ha minden bajbajutott nemes hölgyre vigyázni akarok akkor a végén még lesz egy háremem és egy valagnyi problémám. Hmmm! Hárem.~
*Az ingoványos vidékre érve a doki általában főleg egy ilyen nő közelében egysíkúnak számító gondolatai is komolyabbá válnak. Nem tetszik neki a dolog. Még csak az kéne, hogy az állat kitörje a lábát. Feszülten figyel a környezetükre mikor egy kicsit megcsúsznak. Ő is szorosabban fogta a lány csípőjét és lábbal is rászorított az állatra. Az ötletre bólint.*
-Rendben.
*Közben ő biztosabban helyezkedik és figyelmesen nézi a tájat. Nem akarja, hogy valamik vagy valakik meglepjék.*
*Hogyne féltené a lányt azok után amiket eddig tud róla. Átlagos nemesi dolgokat csinált, szeret lovagolni és időnként eljárt vadászni. Ezen kívül egyedül maradt a világban. Szóval ismerve saját magát természetesnek véli az ajánlatát. A csókot viszonozza és öleli a lányt.*
~Jó ég! Ha minden bajbajutott nemes hölgyre vigyázni akarok akkor a végén még lesz egy háremem és egy valagnyi problémám. Hmmm! Hárem.~
*Az ingoványos vidékre érve a doki általában főleg egy ilyen nő közelében egysíkúnak számító gondolatai is komolyabbá válnak. Nem tetszik neki a dolog. Még csak az kéne, hogy az állat kitörje a lábát. Feszülten figyel a környezetükre mikor egy kicsit megcsúsznak. Ő is szorosabban fogta a lány csípőjét és lábbal is rászorított az állatra. Az ötletre bólint.*
-Rendben.
*Közben ő biztosabban helyezkedik és figyelmesen nézi a tájat. Nem akarja, hogy valamik vagy valakik meglepjék.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:16:01
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*Örül, hogy a férfi ott van vele és, hogy próbálja megnyugtatni és bátorítani, de úgy érzi az túlságosan félti.*
~Ej! Ha tudná mit rejt a nyereg, titkos részein.~
*Apró mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Köszönöm. Nagyon aranyos vagy!
*Ismét hátra fordul egy csókra, majd szomorúan konstatálja, hogy az ingoványos vidék személyes jegyei kezdenek megmutatkozni, így figyelnie kell az irányításra. Szerencsére a ló összeszedett mozgású és gyakoroltak már hasonló ügyességi feladatokat. Ahogy egyre beljebb érnek, egyre nehezebb a haladás. Egyszer meg is csúsznak, reflexből hátra nyúl és magához szorítja a férfit.*
-Leszállok és inkább megyek elől. Bakcs követni fog.
*Megállítja a lovat és lepattan.*
*Örül, hogy a férfi ott van vele és, hogy próbálja megnyugtatni és bátorítani, de úgy érzi az túlságosan félti.*
~Ej! Ha tudná mit rejt a nyereg, titkos részein.~
*Apró mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Köszönöm. Nagyon aranyos vagy!
*Ismét hátra fordul egy csókra, majd szomorúan konstatálja, hogy az ingoványos vidék személyes jegyei kezdenek megmutatkozni, így figyelnie kell az irányításra. Szerencsére a ló összeszedett mozgású és gyakoroltak már hasonló ügyességi feladatokat. Ahogy egyre beljebb érnek, egyre nehezebb a haladás. Egyszer meg is csúsznak, reflexből hátra nyúl és magához szorítja a férfit.*
-Leszállok és inkább megyek elől. Bakcs követni fog.
*Megállítja a lovat és lepattan.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-28 02:06:24
Üzenet elküldve: 2018-12-28 02:06:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A rétek havának emlékképe//
*Hiába a vastag öltözet, az egyre melegedő levegő hatására kikelt szúnyogok terrorizálják mind az ifjút, mind annak hűséges hátasát.
Nem elég azonban, hogy súlyos vérveszteséget szenvednek, hőseinknek szembe kell szállniuk az ingovány ragadós szutykos szennyével is. Nerkon ajkai mosolyra görbülnek, mikor elképzeli, hogy Marcus cipőjére sár kerül. Azután egyenesen hahotázni kezd, mikor jómaga bokáig süllyed a bizonytalan eredetű anyagban.
Ám az itt átélt akadályok csak jobban felcsigázzák a kölyök képzeletét. Napról napra érzi, hogy erősödik, ez pedig üdítően hat az önbizalmára.*
*Hiába a vastag öltözet, az egyre melegedő levegő hatására kikelt szúnyogok terrorizálják mind az ifjút, mind annak hűséges hátasát.
Nem elég azonban, hogy súlyos vérveszteséget szenvednek, hőseinknek szembe kell szállniuk az ingovány ragadós szutykos szennyével is. Nerkon ajkai mosolyra görbülnek, mikor elképzeli, hogy Marcus cipőjére sár kerül. Azután egyenesen hahotázni kezd, mikor jómaga bokáig süllyed a bizonytalan eredetű anyagban.
Ám az itt átélt akadályok csak jobban felcsigázzák a kölyök képzeletét. Napról napra érzi, hogy erősödik, ez pedig üdítően hat az önbizalmára.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-26 16:40:15
Üzenet elküldve: 2018-12-26 16:40:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyon ügyel az ingoványnál, hogy nehogy rosszul lépjen és még a végén elnyelje a mocsár. Direkt még le is száll a lováról, hogy előtte lépkedve biztosíthassa neki a szilárd talajt.* ~Még erre is van egy varázslat, csak azt még nem tudom! Ha nem lenne ilyen elképesztően kapzsi Abogr, akkor már régen megtanulhattam volna! Hihetetlen, hogy egy egész vagyon eltűnt oda, és alig tanultam meg pár varázslatot!~ *Az viszont valamennyire mégiscsak jó dolog, hogy elérte az ág csúcsát. Mégis, inkább az a baj, hogy erre el kellett költenie egy kisebb villa árát.* ~Vagy egy közepes méretű birkanyájét! Ötven birka! Hihetetlen! Abból egy falu megélne!~ *Learonnál mondjuk jelenleg csak ott fekszik a raktárban a gyapjú, mert ő a pár nemezelt dolog kivételével mást nem igazán tudott csinálni vele.* ~Na de! Prexinek milyen jól jönne egy sapka így télire, vagy egy kesztyű!~ *El is gondolkodik rajta, hogy meg fogja kérdezni azt az asszonyt, ha még él, hogy tud-e ilyesmiket csinálni. Ha meg tud, akkor az nagyon jó volna. Neki sem a régi sárguló ingjeiben kéne mennie mindenhova, hanem lenne szép új ruhája.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-22 12:38:51
Üzenet elküldve: 2018-12-22 12:38:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*Grawok gondolataiba ezúttal sem zavar be semmi, kivéve talán a frissen emelt oltárt körbelengő érezhető sötét aurát, melyet csak az arra fogékonyak tapasztalhatnak meg. Grawok bizony ilyen, de ettől függetlenül egyéb nem befolyásolja ténykedését. Azonban akkor sem történik semmi, amikor a szerinte véres zsebkendővel törli meg a fejfát, ugyanis a zsebkendő nem véres. Hiszen felidézvén a korábbiakat a gnóm "homloka közepén egy csodás piros csík marad, a bögre szélétől", mely se nem volt véres, se nem volt horzsolt. Kellemetlen az igen, de semmi egyéb, hacsak a gnóm feje körül repkedő szellembögréket ide nem számítjuk. A sötét úr olybá tűnik már nem jelentkezik többet, nyilván szoros programja van, melybe Grawok fejfa simogatása már nem fér bele, a varázslat ezúttal már hatástalannak bizonyul.
Mindeközben Aezmorin is lassan észhez tér a rémületből, s kiutat keres. Bár teljes bizonyossággal állítja magában, hogy a felfelé vezető út olyannyira egyszerű, azért a csapóajtónál álljunk meg egy pillanatra. Mert nem nyílik. Grawok persze a szekrényt könnyedén kinyithatja, fent a kis könyvek ugyanúgy sorakoznak, miképp a molyrágta és poros ruhák is ott lóghatnak, melyeket szintén könnyedén eltávolíthat. A csapóajtót bármelyikük feszegetheti, rugdoshatja, taszigálhatja, s közben a sötétség és az aranypénzek istenéhez fohászkodhat, de egyelőre a gnóm bizony még a kínkamra foglya marad, miképp Grawok is maximum a saját árnyéka előtt állhat meg fenyegetően. Hogy ez furcsa? Persze, hogy az, ez eleve egy furcsa történet, szellemnőkkel és ingoványban felépült elhagyatott kunyhóval, sötétségoltárral, repülő bögrékkel. Itt egyelőre akkor meg is akad a történet, hisz Aezmorin tárlatvezetése a kínkamrában Grawok számára egyelőre bizony elmarad. Azonban Aezmorin jelenleg biztonságban érezheti magát, a sötétben semmi nem érkezik, s hangot sem hall. Fuvallat vagy más, nem rázza a mennyezetről lógó láncokat. Ahogyan Grawok is szemlélődhet és morfondírozhat, a számára talán már megszokott kis szobában.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.22 12:40:22
*Grawok gondolataiba ezúttal sem zavar be semmi, kivéve talán a frissen emelt oltárt körbelengő érezhető sötét aurát, melyet csak az arra fogékonyak tapasztalhatnak meg. Grawok bizony ilyen, de ettől függetlenül egyéb nem befolyásolja ténykedését. Azonban akkor sem történik semmi, amikor a szerinte véres zsebkendővel törli meg a fejfát, ugyanis a zsebkendő nem véres. Hiszen felidézvén a korábbiakat a gnóm "homloka közepén egy csodás piros csík marad, a bögre szélétől", mely se nem volt véres, se nem volt horzsolt. Kellemetlen az igen, de semmi egyéb, hacsak a gnóm feje körül repkedő szellembögréket ide nem számítjuk. A sötét úr olybá tűnik már nem jelentkezik többet, nyilván szoros programja van, melybe Grawok fejfa simogatása már nem fér bele, a varázslat ezúttal már hatástalannak bizonyul.
Mindeközben Aezmorin is lassan észhez tér a rémületből, s kiutat keres. Bár teljes bizonyossággal állítja magában, hogy a felfelé vezető út olyannyira egyszerű, azért a csapóajtónál álljunk meg egy pillanatra. Mert nem nyílik. Grawok persze a szekrényt könnyedén kinyithatja, fent a kis könyvek ugyanúgy sorakoznak, miképp a molyrágta és poros ruhák is ott lóghatnak, melyeket szintén könnyedén eltávolíthat. A csapóajtót bármelyikük feszegetheti, rugdoshatja, taszigálhatja, s közben a sötétség és az aranypénzek istenéhez fohászkodhat, de egyelőre a gnóm bizony még a kínkamra foglya marad, miképp Grawok is maximum a saját árnyéka előtt állhat meg fenyegetően. Hogy ez furcsa? Persze, hogy az, ez eleve egy furcsa történet, szellemnőkkel és ingoványban felépült elhagyatott kunyhóval, sötétségoltárral, repülő bögrékkel. Itt egyelőre akkor meg is akad a történet, hisz Aezmorin tárlatvezetése a kínkamrában Grawok számára egyelőre bizony elmarad. Azonban Aezmorin jelenleg biztonságban érezheti magát, a sötétben semmi nem érkezik, s hangot sem hall. Fuvallat vagy más, nem rázza a mennyezetről lógó láncokat. Ahogyan Grawok is szemlélődhet és morfondírozhat, a számára talán már megszokott kis szobában.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.22 12:40:22
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-22 01:54:18
Üzenet elküldve: 2018-12-22 01:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin észreveszi a kamrában álldogáló jelenség kezének mozdulását, és ez természetesen odavonzza tekintetét, megijed, ahogy ez már a váratlan helyzeteknél lenni szokott nála, majd megteszi az óvatos lépést hátra, amikor is a hulla hatalmasra nyitott szájjal felsikolt, majd megindul felé olyan sebességgel, amelyet a gnóm képtelen lereagálni. Még további ijedtségre sem futja idejéből, így ha véletlen lekapná a fejét, azt is csak döbbent csöndben venné tudomásul, majd összeesne.
A lefejezés réme előtérbe is kerülhet, hiszen a hullalény karmokat kezd növeszteni, Aezmorin döbbenetére, aki most szánja el magát arra, hogy a kezében eddig hasztalan fegyvert támadásra használja, ámbátor a bokájára csattanó mancsok ebben a mozdulatban teljesen meggátolják és döbbent kiáltást hallatva próbálja a fogságba ejtett végtagot hátrafelé lendíteni, miközben ha bírja, újabb lendületet vesz a tőrrel való hadakozás véghezviteléhez. A nyilvánvalóan nem túl higiénikus köröm általi beavatkozás végül megfeneklik, hiszen a lábát elkapó lény ahelyett, hogy támadna cseverészni kezd és szomorú hangján a gnómhoz beszél. ~ Grének bejönne ez a nő ~ bizonyára ennek a teremtménynek beszélt társa oly hosszan. Vagy valakihez, aki hasonló módon tud sikítani. Természetesen Aezmorin nem tudja meg, hogy honnan is juthatna ki, ami meg fontosabb, hogy miképp, mivel a lény groteszk mosolyra húzza képét, megköszön a gnómnak valamit, aztán eltűnik egy pukkanás kíséretében. Aezmorin értetlenül néz körbe, várva a lény újbóli megjelenését, majd ahogy a döbbenet alábbhagy, a gnóm gyomra felkavarodik, aztán egész egyszerűen legörnyed és elhányja magát. Az epe kesernyés ízét érzi a szájában, majd egy nagy tócsa hányadék hagyja el sugárban szervezetét. ~ Bassza meg! ~ jut egy szofisztikált kifejezés hirtelen eszébe, majd karjával megtörölve száját felegyenesedik, aztán remegő végtagokkal, háborgó gyomorral a lépcsőre ül és mélyeket sóhajt. A környezetét azért figyeli, hátha a széles szájú nőszemély előkerül ismét. Nem tudná megmondani meddig ücsörög, de ahogy ezt teszi, a nő szavai kezdenek elméjében cikázni, amit aztán hangosan is kimond. *
- Úgy juthatsz ki, hogy... - * mondja maga elé, majd körbenéz. * - Na, de honnan? - * annyira csak nem nézte a lény hülyének, hogy ne tudná az utat. Fel a lépcsőn, csapóajtón át, majd ki a szekrényből. Persze lehet, hogy van egy titkos kijárat, amely egyszerűbb és nem kell ajtókat feszegetni, de Aezmorin a korábbi tapasztalataiból még mindig meg van győződve róla, hogy valami illúzió foglya. ~ Talán a lény is káprázat volt ~ persze jelenleg örül, hogy nem okád tovább, így ezt a kérdést elhalasztja későbbre.
Fentről kopogást hallhat és talán a sötételf erőteljes hangját is. ~ Kámorf? ~ gondolkodik el rajta, aztán elkönyveli magának, hogy Gré elszólta magát. A gnóm eddig csak Ká néven ismerte a Hifeti lányt, de persze ez nem olyan információ, ami nagyon érdekelné Aezmorint. Mivel nincs kedve válaszolni, főleg nem az újabb lenyúlási kísérletre, így nem is szólal meg. Majd játssza a hülyét, hogy nem hallotta.
Ha Gré sikerrel nyitja a szekrényt, akkor Aezmorin elkezd felfelé nézni a hang irányába. Egyelőre még nem szándékozik felmenni, itt rengeteg ellopandó fémeszköz van, és Gré bizonyára szeretné úgyis saját szemével a gnóm környezetét szemügyre venni. Ez meg is történik, így Aezmorin felkel a lépcsőről és hagyja, hogy a társa lebandukoljon és előadhassa hülye humorát. *
- Látsz itt nőket? - * kérdi a gnóm, színpadiasan körbekémlelve, aztán hallgatja a sötételfet tovább és megrázza a fejét. *
- Nem láttam senkit, csak repülő bögrét - * de ezt a mocsokelf is bizonyára tudja. Aezmorin elég elcsigázott ahhoz, hogy kiakadjon Gré szokásos hülyeségein. *
- Nekem jobb ötletem van - * tekint fel a sötételfre. * - Átolvasom azt... azokat a naplókat, és ha valóban az enyém, akkor odaadom neked, ami jár - * természetesen nem ezer arany, hanem csak nyolcszázötven, de ha most megemlítené, csak ismét parttalan vitába bonyolódnának, amit jelenleg szeretne elkerülni. *
- Végre valami jó hír is. Na, nézd meg mi mozdítható, aztán tűnjünk innen - * bök fejével a kacatokra. * - Tudod mit, ha már úgyis egy rakat pénzt kifizetek neked, én is széjjel nézek. Talán van egy két levágott ujjról elguruló gyémántgyűrű a padló repedéseiben - * Aezmorin nem gondolja komolyan az értékgyűjtést, de ha a szellemnő szerint van kiút, talán rábukkannak egy titkos járatra. Ha nem, akkor meg felmennek és a házban éjszakáznak. Vagy jó messze a háztól, de a naplót át kell olvasni, ahhoz pedig idő kell. Célszerűbb lenne egy épület erre a feladatra.
Szavainak megfelelően elkezdi a területet átvizsgálni. *
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Aezmorin észreveszi a kamrában álldogáló jelenség kezének mozdulását, és ez természetesen odavonzza tekintetét, megijed, ahogy ez már a váratlan helyzeteknél lenni szokott nála, majd megteszi az óvatos lépést hátra, amikor is a hulla hatalmasra nyitott szájjal felsikolt, majd megindul felé olyan sebességgel, amelyet a gnóm képtelen lereagálni. Még további ijedtségre sem futja idejéből, így ha véletlen lekapná a fejét, azt is csak döbbent csöndben venné tudomásul, majd összeesne.
A lefejezés réme előtérbe is kerülhet, hiszen a hullalény karmokat kezd növeszteni, Aezmorin döbbenetére, aki most szánja el magát arra, hogy a kezében eddig hasztalan fegyvert támadásra használja, ámbátor a bokájára csattanó mancsok ebben a mozdulatban teljesen meggátolják és döbbent kiáltást hallatva próbálja a fogságba ejtett végtagot hátrafelé lendíteni, miközben ha bírja, újabb lendületet vesz a tőrrel való hadakozás véghezviteléhez. A nyilvánvalóan nem túl higiénikus köröm általi beavatkozás végül megfeneklik, hiszen a lábát elkapó lény ahelyett, hogy támadna cseverészni kezd és szomorú hangján a gnómhoz beszél. ~ Grének bejönne ez a nő ~ bizonyára ennek a teremtménynek beszélt társa oly hosszan. Vagy valakihez, aki hasonló módon tud sikítani. Természetesen Aezmorin nem tudja meg, hogy honnan is juthatna ki, ami meg fontosabb, hogy miképp, mivel a lény groteszk mosolyra húzza képét, megköszön a gnómnak valamit, aztán eltűnik egy pukkanás kíséretében. Aezmorin értetlenül néz körbe, várva a lény újbóli megjelenését, majd ahogy a döbbenet alábbhagy, a gnóm gyomra felkavarodik, aztán egész egyszerűen legörnyed és elhányja magát. Az epe kesernyés ízét érzi a szájában, majd egy nagy tócsa hányadék hagyja el sugárban szervezetét. ~ Bassza meg! ~ jut egy szofisztikált kifejezés hirtelen eszébe, majd karjával megtörölve száját felegyenesedik, aztán remegő végtagokkal, háborgó gyomorral a lépcsőre ül és mélyeket sóhajt. A környezetét azért figyeli, hátha a széles szájú nőszemély előkerül ismét. Nem tudná megmondani meddig ücsörög, de ahogy ezt teszi, a nő szavai kezdenek elméjében cikázni, amit aztán hangosan is kimond. *
- Úgy juthatsz ki, hogy... - * mondja maga elé, majd körbenéz. * - Na, de honnan? - * annyira csak nem nézte a lény hülyének, hogy ne tudná az utat. Fel a lépcsőn, csapóajtón át, majd ki a szekrényből. Persze lehet, hogy van egy titkos kijárat, amely egyszerűbb és nem kell ajtókat feszegetni, de Aezmorin a korábbi tapasztalataiból még mindig meg van győződve róla, hogy valami illúzió foglya. ~ Talán a lény is káprázat volt ~ persze jelenleg örül, hogy nem okád tovább, így ezt a kérdést elhalasztja későbbre.
Fentről kopogást hallhat és talán a sötételf erőteljes hangját is. ~ Kámorf? ~ gondolkodik el rajta, aztán elkönyveli magának, hogy Gré elszólta magát. A gnóm eddig csak Ká néven ismerte a Hifeti lányt, de persze ez nem olyan információ, ami nagyon érdekelné Aezmorint. Mivel nincs kedve válaszolni, főleg nem az újabb lenyúlási kísérletre, így nem is szólal meg. Majd játssza a hülyét, hogy nem hallotta.
Ha Gré sikerrel nyitja a szekrényt, akkor Aezmorin elkezd felfelé nézni a hang irányába. Egyelőre még nem szándékozik felmenni, itt rengeteg ellopandó fémeszköz van, és Gré bizonyára szeretné úgyis saját szemével a gnóm környezetét szemügyre venni. Ez meg is történik, így Aezmorin felkel a lépcsőről és hagyja, hogy a társa lebandukoljon és előadhassa hülye humorát. *
- Látsz itt nőket? - * kérdi a gnóm, színpadiasan körbekémlelve, aztán hallgatja a sötételfet tovább és megrázza a fejét. *
- Nem láttam senkit, csak repülő bögrét - * de ezt a mocsokelf is bizonyára tudja. Aezmorin elég elcsigázott ahhoz, hogy kiakadjon Gré szokásos hülyeségein. *
- Nekem jobb ötletem van - * tekint fel a sötételfre. * - Átolvasom azt... azokat a naplókat, és ha valóban az enyém, akkor odaadom neked, ami jár - * természetesen nem ezer arany, hanem csak nyolcszázötven, de ha most megemlítené, csak ismét parttalan vitába bonyolódnának, amit jelenleg szeretne elkerülni. *
- Végre valami jó hír is. Na, nézd meg mi mozdítható, aztán tűnjünk innen - * bök fejével a kacatokra. * - Tudod mit, ha már úgyis egy rakat pénzt kifizetek neked, én is széjjel nézek. Talán van egy két levágott ujjról elguruló gyémántgyűrű a padló repedéseiben - * Aezmorin nem gondolja komolyan az értékgyűjtést, de ha a szellemnő szerint van kiút, talán rábukkannak egy titkos járatra. Ha nem, akkor meg felmennek és a házban éjszakáznak. Vagy jó messze a háztól, de a naplót át kell olvasni, ahhoz pedig idő kell. Célszerűbb lenne egy épület erre a feladatra.
Szavainak megfelelően elkezdi a területet átvizsgálni. *
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-20 13:44:56
Üzenet elküldve: 2018-12-20 13:44:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*A láp. Minden bűzével és mászkosságával magával ragadó látvány. Ez már kissé jobban felcsigázza, valamiért elkezdett a bűzös és mocskos dolgokhoz húzódni. Talán ez az énje jobb gyomorral rendelkezik, nem lehet igazán tudni. Mindenesetre szakértőn és óvatosan lépked a zsombékok között.*
- Te megvagy még bent? *Vigyorodik el, de választ nem kap, ezért játékosan ütögeti meg mellkasát.*
- Hahó! Alszol, vagy végleg kipurcantál? Azért dumálhatnánk, ha van kedved! *Rikkant fel, de csak a csend felel, válasz nem érkezik. Megvonja a vállát, majd két kezével rántva meg a gyeplőt kerül el egy homályosabb foltot a zsombékok között. Nem kellene futóhomokba ragadnia, kell még a lova, ráadásul egészen összeszoktak már. Közel, s távol egyetlen teremtett lelket sem lát, még a madarak is visszahúzódtak vackaikba, s fészkükbe. Nem bánja, szereti a magányt is, bár most azért már inkább társaságra vágyna.*
- Lyz... *Kapja fel fejét.*
- Mit mondtál? *Horkan saját magára csodálkozva.* Akkor még sem alszol? Az elfet emlegeted? Ja, jó bőr, bírnám. *Röhög fel.* Mit akarsz tőle? *Kérdezi unottan.*
- Barát... *Hangzik a válasz, mire a szerzetes nevetésben tör ki.* Ja, barát, na persze, nem láttad a gyűlöletet a szemében, mikor rád nézett? *Kérdezi, miközben körmeit veszi szemügyre begörbített ujjakkal.*
- Hazugság... *Erre megint nevetnie kell.*
- Héló... magaddal beszélgetsz, miért akarnám magamat átverni? *Nevet.*
- Gonosz vagy... *Az arca egy pillanatra elkomolyodik, majd határozottan bólint.*
- Jah, igen, ez igaz, de nem kell mindenkinek tudnia, nem így van?! *Vigyorodik el, majd továbbléptet, immár az útra térve. Válasz vagy kérdés ezúttal már nem érkezik, visszahúzódik a homályba.*
*A láp. Minden bűzével és mászkosságával magával ragadó látvány. Ez már kissé jobban felcsigázza, valamiért elkezdett a bűzös és mocskos dolgokhoz húzódni. Talán ez az énje jobb gyomorral rendelkezik, nem lehet igazán tudni. Mindenesetre szakértőn és óvatosan lépked a zsombékok között.*
- Te megvagy még bent? *Vigyorodik el, de választ nem kap, ezért játékosan ütögeti meg mellkasát.*
- Hahó! Alszol, vagy végleg kipurcantál? Azért dumálhatnánk, ha van kedved! *Rikkant fel, de csak a csend felel, válasz nem érkezik. Megvonja a vállát, majd két kezével rántva meg a gyeplőt kerül el egy homályosabb foltot a zsombékok között. Nem kellene futóhomokba ragadnia, kell még a lova, ráadásul egészen összeszoktak már. Közel, s távol egyetlen teremtett lelket sem lát, még a madarak is visszahúzódtak vackaikba, s fészkükbe. Nem bánja, szereti a magányt is, bár most azért már inkább társaságra vágyna.*
- Lyz... *Kapja fel fejét.*
- Mit mondtál? *Horkan saját magára csodálkozva.* Akkor még sem alszol? Az elfet emlegeted? Ja, jó bőr, bírnám. *Röhög fel.* Mit akarsz tőle? *Kérdezi unottan.*
- Barát... *Hangzik a válasz, mire a szerzetes nevetésben tör ki.* Ja, barát, na persze, nem láttad a gyűlöletet a szemében, mikor rád nézett? *Kérdezi, miközben körmeit veszi szemügyre begörbített ujjakkal.*
- Hazugság... *Erre megint nevetnie kell.*
- Héló... magaddal beszélgetsz, miért akarnám magamat átverni? *Nevet.*
- Gonosz vagy... *Az arca egy pillanatra elkomolyodik, majd határozottan bólint.*
- Jah, igen, ez igaz, de nem kell mindenkinek tudnia, nem így van?! *Vigyorodik el, majd továbbléptet, immár az útra térve. Válasz vagy kérdés ezúttal már nem érkezik, visszahúzódik a homályba.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-19 02:27:43
Üzenet elküldve: 2018-12-19 02:27:43
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Talán az istenek hisznek abban, hogy a világot törvények irányítják. És a halottakat el kell temetni. De egy makacs gnóm a ruhásszekrényben, egész biztosa abban sötételf főszereplőnk, hogy nem.
Szerencsére Aezmorin ateista léte ellenére sem gátolja meg a Hifeti fiút, hogy szorgosan végezze szellemi munkáját. Ha az istenek esetleg mégsem hinnének eme rendíthetetlen szabályban, az ő égi pártfogója egészen biztosan igen. És elvárja -önjelölt, őrült- igehirdetőitől, hogy bármilyen kegyetlen módon is távozott valaki az élők sorából, a végtisztességet adják meg neki, hogy lelke hozzá és ne egy riválisához jusson. Az most nem igazán ide tartozik, eme felemelő percekben, hogy az imádott Sötét Úr igen gazdag választékot engedélyez a szürke bőrű vallása szerint a vérpapoknak eme borzalmas vég érkezésében.*
~ Talán ez egy jel számomra, hogy a hűtlen asszony végre békére talált. Fekete, mint a mi színünk.~
* Nem igazán értem krónikásként eme kósza gondolatot meghallva a fejéből, de ahogy morfondírozok rajta, Grawok teljesen másként látja a világot. Már az előtt is ilyen volt, mikor csak kiskorában démon megidézésével kísérletezgetett csupán légből kapott ötletektől vezérelve, és ami alatt furcsa módon kialakult egyfajta affinitása a mágia iránt.
De most nem is erről van szó. Szó szoros értelmében másként látja a világot. Valahol a csupán csak csecsemőként észleli, de nem érti a létsík dolgait és a szavak értelmének felfogása között a sötét, napfénytől védett sarkokat a hidegebb kisugárzásával azonosította. Míg melegebbek voltak a verőfényes helyen lévők. Mondjuk odabent a házban, ha el volt húzva a sötétellő függöny kontra a kinti udvar.
És itt lehet a lényeg, amiért az eleredő fehér hópelyheket a Hifeti fiú sötét színűnek látja, mely mindig kellemesebb érzéssel töltötte el, mint amit a verőfényes égitest sugarai értek. Leginkább, mert olyankor ő is részesült eme objektum áldatlan hatásából.*
~ Hogyan tehetném jobbá a világot?~
* Csak egy pillanatig érzem benne felbukkanni ezt, utána hamar elhessegeti azzal, hogy épp most tett boldoggá egy nőszemélyt. Nem férfiként. De faja még nyomokban meglévő tradíciói folytán bele nevelték, hogy ez fontos. Hogy boldogságot hozunk egy nőnek, vagy ugyan ezt csak egy pasi társunknak.
Előveszi a zsebkendőt, mellyel ápolta nem rég eme utóbbit. Áthatva az egész Lanawinon megjelenő csodálattal és békével, melyet a megszilárdult víz hullása okoz kontinens szerte, elkapja a szentimentalizmus, hogy talán mindenkinek vallásosnak kellene lennie és akkor jobb hely lenne a világ.
A tudós vérét megpróbálja kicsit rámaszatolni a fejfára. Épp csak annyira, nehogy elrontsa az imént tökéletesített koncepciót. És egy halk fohászt enged el, mielőtt megindulna befelé áttárgyalni, hogy akkor vajon megtalálták-e a könyvet...*
-Ó, Nagy Úr! Próbáld megnyitni eme hitetlen lény elméjét az Igazság előtt! Add meg neki is, ha kérhetem jelentéktelen szolgádként, hogy ő is megkapja a hangokat, amik eljöveteled óta fel-felbukkannak az agyamban. Kapja meg ő is a nyugalmat, hogy nem kell félni a haláltól, az csupán valami jobb kezdete!
* Az ajtón beérve azonnal a belső szobába veszi az irányt és a bútor ajtaján kopog.*
-Kéne egy kicsit beszélnünk a pénzről. Ezer aranyban állapodtatok meg Kámorffal és még ötszáz, ha sikerrel járok. Igaz?
* Az amúgy is éles fülét még jobban hegyezi, de vélhetően nem hall semmit odabentről. És a vigyor leolvad lassan az arcáról.*
~ Franc álljon beléd, hogy nem lehet olyan könnyen felhúzni, mint a legelején! Igazán jó móka lett volna, ha kiakadsz.~
* Kopogtat a fán.*
-Hé, barátom! Minden rendben van odabent? Most miért duzzogsz? Csak vicc volt! Csak tréfáltam.
* Kezd egyre gyanúsabbá válni a dolog számára. Kardját előhúzva kinyitja a zárat és benéz. Óvatos, mert nem rég pont úgy esett valaki ezen a ponton csapdába, hogy kíváncsiságától hajtva behajolt kutakodva és rácsapódott a két szárny. Inkább csak óvatos távolságtartással lassan a vállfák akasztói alá csúsztatja a pengéje hegyét és egy villám gyors mozdulattal kirántja őket a szoba közepére, a padlóra.
Talán ezek után már jobban láthatóvá válik a lent lévő csapóajtó. És fegyverével a jobbján lehatol barátja után. Ha és amennyiben megtalálja, akkor füttyent egyet.*
-Ejha! Te... *habozik folytatni, mégis megteszi* A nőkkel. szóval... Ilyen helyzetben játszotok? Egész izgalmas dolgokat lehetne velük csinálni.
* Gonosz vigyor ül ki az arcára.*
-Nos, a naplódat megtaláltuk. Közben rájöttem, hogy egy eredar állhat az egész mögött. Csapdába ejtette egy szeszélyes nőszemély szellemét és őt láthattad, mikor a bögrét neked hajította.
* Bár határozottan emlékszem, hogy én lejegyeztem és most vissza is olvasom, hogy egy szó nem esett arról, hogy az északról jött idegen látta azt, aki egy konyhafelszereléssel megkínálta, mégis -számomra is megmagyarázhatatlan okból- most a mélységi így utal a korábban történtekre.*
-A legegyszerűbb az lenne, ha megírnál egy kötelezvényt az ezer aranyról. Már csak azért, semmi rossz föltételezés, csak ha véletlenül elszakadnánk egymástól, akkor is tudjam igazolni, hogy ki fogod fizetni.
Később akár a Vas Bankban is elhelyezheted a számlámon és meghagyhatod a kancellárnak, hogy kérje el tőlem majd ezt a papírt, a tartozás letudásával.
* Ha lejutott a titkos pincébe, akkor a szekrény felé vezető utat állja el, ha a gnóm már feljött, akkor a konyhába nyíló ajtót. Nem szeretné kiengedni és enyhén fenyegető lehet a tartása, ahogy ott áll a karddal, olyan számára, aki nem ismeri.
De én csendes szemlélőként végletekig hiszek benne, hogy a másik hősünk nem feltételezi róla, hogy megromlana a barátságuk egy jelentéktelen anyagi vita során.
Azért ha a titkos kínzókamrában kerül sor a beszélgetésre, akkor némiképp bizarr a látvány a sok eszközzel.*
-Odakint esik a hó. Hamarosan az egész lápvidéken megfagy a víz és a talaj is. Nem fogunk elsüllyedni visszafelé menet.
~ No, azért nem kéne ész nélkül szaladgálni. A vékony jégpáncél beszakadhat és az elég kellemetlen lesz. De mindenesetre könnyebb kijutni, mint a posványos sárban és futóhomoktól szegélyezett kacskaringós ösvényeken.~
* Türelmesen vár a válaszra.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-18 19:44:48
Üzenet elküldve: 2018-12-18 19:44:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Folytathatnánk úgy történetünket, hogy miközben Grawok Hifeti kedvtelésének örvendve bőszen hullákat lapátol el, a csendes ingovány miazmás és halovány környezetében, a szerény de kissé ijedős Aezmorin, lábon hord ki egy agy -és két szívinfarktust, melyre, mint tudjuk a zsíros ételek és a gyakori stresszhelyzetek katalizátorként hatnak. Persze a zsíros ételek kevéssé jellemzőek, főleg most, hogy vélhetően legalább fele testsúlyát kiizzadja lassan. A látványos falhoz szorított teremtés feje ugyanis szépen fordul tovább, mintha csak apró kis fogaskerekek mozgatnák. Bár arcát jórészt csimbókokban lógó, kusza fekete haj takarja, mely, mint már tudjuk fehér, vagy inkább holtsápadt-szürke csíkokkal szabdalt, mégis egészen jól kivehető az elkínzott és szomorú arc, amihez viszont betegesen vigyorgó, nagyra eltátott száj párosul. Fura na, nem lehet másképp leírni. Míg Aezmo körbetekint, s a fellógatott áru értékét becsli, a jelenésnek addig maga mellé szorított karjai is megemelkednek, egészen véletlenül, mint egy rendes, ijesztő történetben a gnóm irányába, amit szeme sarkából láthat is. Sokáig vélhetően nem csak a szeme sarkából figyel, mert az eltátott száj bizony tovább tárul, immár természetellenesen, s a szomorú tekintet alatt most már csupán egy hatalmas üreg húzódik, mely bizony ismét vérfagyasztó sikoltásba kezd, bebizonyítva, hogy valóban ő volt a kedves üdvözlés okozója. Aezmorin megteheti azt az apró lépést hátrafelé, s ugyanebben a pillanatban a tárt karokkal ordító jelenség is megindul felé, mint, akit ágyúból lőttek ki.*
*De inkább térjünk át Grawokra, sőt, beszéljünk az időjárásról. Ugyanis a ködszitálta csendes félhomály immár sűrű pelyhekben hulló havazással párosul. A maga módján, még itt az ingoványban is gyönyörű. A csonka félig elrothadt fák között, hűvös szél mozog, olykor felkavarja a lefelé hulló apró, majd egyre nagyobb fehér pernyét, többször is Grawok arcába vágva, aki nyilván nem különösebben foglalkozik ezzel, hisz feladata van. Miközben megeszik barátját. A lapátolás könnyen megy, még egyelőre nedves a föld, csak a felső részt kell egy kicsit áttörni, de ez sem okoz különösebb nehézséget. A közben rostonsült hulla bőre, több helyütt kirepedezett, s bár az elnyílt sebekből szivárgó vér is szépen megsült, a tátongó nyakseb, már kevésbé tud behegedni, s akár akarja, akár nem, abból bizony még csordogál az élet nedve, bár kissé a hő hatására lassabban. Hogy ez hogyan fordulhat elő, mikor jó néhány erős perce sül? Ne kérdezzük, a sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogyan az isteneké is. A fehér csontok is immár a gödörben zörögnek, kellemes kontrasztot képezve a termékeny föld feketeségével és a bajszos kellemes rostonsült barnaságával. Grawok kezdheti betemetni is.*
*Ez alatt az idő alatt, a gnóm gurult, csattant, szétnézett, észrevett, megijedt, hátrált, majd... hát nagy valószínűség szerint ismét megijedt, mert a meglóduló jelenés bizony hamar odaér, s a hátrafelé sasszézó Aezmorin előtt ismét megdermedve, kezére a kegyetlenség fekete karmai húzódnak, vélhetően nem volt ideje körmöt vágni már egy ideje.*
*Grawok közben már a fejfát állítja, s komótosan karcolja a túlvilág üzenetét. Az elkövetkezendő pillanatok már gyorsan telnek. S, hogy érthető legyen az összefüggés, kövessük időrendben:
Grawok karcolja az üzenetet.
A jelenés, Aezmorin előtt állva karmot növeszt.
A mélységi immár vért locsol a hevenyészve összedobott műre, miközben a föld mélyén még a Bajszos nyaka is csörgedezik.
A jelenés megragadja Aezmorin bokáját, hogy hogyan? Mint mondtam, ez egy rémtörténet.
Grawok halk mormogásba kezd, melynek során kissé elsötétül körülötte a táj, érezheti a változást, mert nem csak a hűvös szél csapja meg, immár egy mély és földöntúli hangot is hallhat:*
- Elfogadva!
*A jelenés eközben Aezmorin bokáját markolva, esélyt sem adva bármire is, érdekes módon szomorúan megszólal:*
- Úgy juthatsz ki, hogy... *Grawok varázslata sikerül, a jelenés utolsó pillanataként elmosolyodik, majd egy halk köszönömöt suttogva a gnóm arcába közvetlen közelről, egy tompa pukkanással eltűnik, némi dohos füstöt maga után. Az ingovány ezen területe, melyet talán már csak Aezmorin és Grawok ismer, immár egy sötétség oltárral lett gazdagabb.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Folytathatnánk úgy történetünket, hogy miközben Grawok Hifeti kedvtelésének örvendve bőszen hullákat lapátol el, a csendes ingovány miazmás és halovány környezetében, a szerény de kissé ijedős Aezmorin, lábon hord ki egy agy -és két szívinfarktust, melyre, mint tudjuk a zsíros ételek és a gyakori stresszhelyzetek katalizátorként hatnak. Persze a zsíros ételek kevéssé jellemzőek, főleg most, hogy vélhetően legalább fele testsúlyát kiizzadja lassan. A látványos falhoz szorított teremtés feje ugyanis szépen fordul tovább, mintha csak apró kis fogaskerekek mozgatnák. Bár arcát jórészt csimbókokban lógó, kusza fekete haj takarja, mely, mint már tudjuk fehér, vagy inkább holtsápadt-szürke csíkokkal szabdalt, mégis egészen jól kivehető az elkínzott és szomorú arc, amihez viszont betegesen vigyorgó, nagyra eltátott száj párosul. Fura na, nem lehet másképp leírni. Míg Aezmo körbetekint, s a fellógatott áru értékét becsli, a jelenésnek addig maga mellé szorított karjai is megemelkednek, egészen véletlenül, mint egy rendes, ijesztő történetben a gnóm irányába, amit szeme sarkából láthat is. Sokáig vélhetően nem csak a szeme sarkából figyel, mert az eltátott száj bizony tovább tárul, immár természetellenesen, s a szomorú tekintet alatt most már csupán egy hatalmas üreg húzódik, mely bizony ismét vérfagyasztó sikoltásba kezd, bebizonyítva, hogy valóban ő volt a kedves üdvözlés okozója. Aezmorin megteheti azt az apró lépést hátrafelé, s ugyanebben a pillanatban a tárt karokkal ordító jelenség is megindul felé, mint, akit ágyúból lőttek ki.*
*De inkább térjünk át Grawokra, sőt, beszéljünk az időjárásról. Ugyanis a ködszitálta csendes félhomály immár sűrű pelyhekben hulló havazással párosul. A maga módján, még itt az ingoványban is gyönyörű. A csonka félig elrothadt fák között, hűvös szél mozog, olykor felkavarja a lefelé hulló apró, majd egyre nagyobb fehér pernyét, többször is Grawok arcába vágva, aki nyilván nem különösebben foglalkozik ezzel, hisz feladata van. Miközben megeszik barátját. A lapátolás könnyen megy, még egyelőre nedves a föld, csak a felső részt kell egy kicsit áttörni, de ez sem okoz különösebb nehézséget. A közben rostonsült hulla bőre, több helyütt kirepedezett, s bár az elnyílt sebekből szivárgó vér is szépen megsült, a tátongó nyakseb, már kevésbé tud behegedni, s akár akarja, akár nem, abból bizony még csordogál az élet nedve, bár kissé a hő hatására lassabban. Hogy ez hogyan fordulhat elő, mikor jó néhány erős perce sül? Ne kérdezzük, a sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogyan az isteneké is. A fehér csontok is immár a gödörben zörögnek, kellemes kontrasztot képezve a termékeny föld feketeségével és a bajszos kellemes rostonsült barnaságával. Grawok kezdheti betemetni is.*
*Ez alatt az idő alatt, a gnóm gurult, csattant, szétnézett, észrevett, megijedt, hátrált, majd... hát nagy valószínűség szerint ismét megijedt, mert a meglóduló jelenés bizony hamar odaér, s a hátrafelé sasszézó Aezmorin előtt ismét megdermedve, kezére a kegyetlenség fekete karmai húzódnak, vélhetően nem volt ideje körmöt vágni már egy ideje.*
*Grawok közben már a fejfát állítja, s komótosan karcolja a túlvilág üzenetét. Az elkövetkezendő pillanatok már gyorsan telnek. S, hogy érthető legyen az összefüggés, kövessük időrendben:
Grawok karcolja az üzenetet.
A jelenés, Aezmorin előtt állva karmot növeszt.
A mélységi immár vért locsol a hevenyészve összedobott műre, miközben a föld mélyén még a Bajszos nyaka is csörgedezik.
A jelenés megragadja Aezmorin bokáját, hogy hogyan? Mint mondtam, ez egy rémtörténet.
Grawok halk mormogásba kezd, melynek során kissé elsötétül körülötte a táj, érezheti a változást, mert nem csak a hűvös szél csapja meg, immár egy mély és földöntúli hangot is hallhat:*
- Elfogadva!
*A jelenés eközben Aezmorin bokáját markolva, esélyt sem adva bármire is, érdekes módon szomorúan megszólal:*
- Úgy juthatsz ki, hogy... *Grawok varázslata sikerül, a jelenés utolsó pillanataként elmosolyodik, majd egy halk köszönömöt suttogva a gnóm arcába közvetlen közelről, egy tompa pukkanással eltűnik, némi dohos füstöt maga után. Az ingovány ezen területe, melyet talán már csak Aezmorin és Grawok ismer, immár egy sötétség oltárral lett gazdagabb.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-17 18:45:13
Üzenet elküldve: 2018-12-17 18:45:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csend van, amitől valahogy Noximya sértett gondolatai is elcsitulnak, végre. Valahogy úgy érzi ez egyfajta beleegyezés, kompromisszumkötés. Lehunyja szemeit, mély levegőt vesz. Érzi, ahogy a tiszta levegő a tüdejébe áramlik. A feje most tiszta és a szíve könnyű. Reméli több ilyen víziót nem kap, és úgy dönt nem megy utánuk, baromira nincs az egész cécóhoz kedve, hanem megy Thargiába. Megpróbálja magát ott hasznossá tenni és segíteni, ahogy eredetileg is tervezte.*
~ Ami volt elmúlt. Talán, így mindenki megtalálja a saját maga békés útját. ~
*Mást nem tud most tenni, csak reménykedni ebben, de hisz benne, hogy sorsa a csillagokban van megírva, ezért is érdekli többek között a csillagászat is. Ahogy abban is hisz, hogy senki nem születik eredendően jónak, vagy gonosznak, csak a környezete teszi azzá, ahogy egyik kedvenc filozófus írója mondotta. Noxi ismét lehunyja szemeit, magára koncentrál és új céljaira. Eloldja Kimérát, végigsimítja lova orrhátát, aki szájával pajkosan babrál a kezén, a lány pedig ujjaival kuncogva visszacsipkedi. A sajátos kis üdvözlési ceremónia után, Nox felpattan a hátára, azonnal vágtára sarkalja, és a majmos, lovas trió belegázol az ingoványba. Így, hogy a köd felszállt, már szinte megállíthatatlanul vágtatnak előre. A lány tudja, hogy vigyáznia kell a süppedős vendégmarasztaló talajon, de nem először jár itt, hiszen Artheniorban nőtt fel, és gyakran kellett ezen a tájon végighaladnia, amikor Lihanechbe vagy Daruna városába utazott. Szóval, ismeri itt a járást, és ennek megfelelően hol ügetésben, hol lépésben lovagol Kimérával. Elővigyázatos jártassága meg is hozza a kívánt eredményt, mert elég hamar kikászálódnak a lápból, amit úgy hagynak maguk mögött, mintha ott se lett volna.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.17 18:57:32
~ Ami volt elmúlt. Talán, így mindenki megtalálja a saját maga békés útját. ~
*Mást nem tud most tenni, csak reménykedni ebben, de hisz benne, hogy sorsa a csillagokban van megírva, ezért is érdekli többek között a csillagászat is. Ahogy abban is hisz, hogy senki nem születik eredendően jónak, vagy gonosznak, csak a környezete teszi azzá, ahogy egyik kedvenc filozófus írója mondotta. Noxi ismét lehunyja szemeit, magára koncentrál és új céljaira. Eloldja Kimérát, végigsimítja lova orrhátát, aki szájával pajkosan babrál a kezén, a lány pedig ujjaival kuncogva visszacsipkedi. A sajátos kis üdvözlési ceremónia után, Nox felpattan a hátára, azonnal vágtára sarkalja, és a majmos, lovas trió belegázol az ingoványba. Így, hogy a köd felszállt, már szinte megállíthatatlanul vágtatnak előre. A lány tudja, hogy vigyáznia kell a süppedős vendégmarasztaló talajon, de nem először jár itt, hiszen Artheniorban nőtt fel, és gyakran kellett ezen a tájon végighaladnia, amikor Lihanechbe vagy Daruna városába utazott. Szóval, ismeri itt a járást, és ennek megfelelően hol ügetésben, hol lépésben lovagol Kimérával. Elővigyázatos jártassága meg is hozza a kívánt eredményt, mert elég hamar kikászálódnak a lápból, amit úgy hagynak maguk mögött, mintha ott se lett volna.*
A hozzászólás írója (Noximya, a Feltaláló) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.17 18:57:32
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:29:29
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:29:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A halott Lea parancsa//
*Nem kérdezősködik, nem húzza az időt. Tisztában van vele, hogy konkrét válaszokat kizárólag a Vashegyre hazatérve kaphatnak. A többiek után, a csoport végére maradva megsarkallja lovát és a Waldran által diktált iramot tartva zárkózik fel. Lovára semmi panasza nem lehet, a jószág zokszó nélkül tűri és tartja a feszes tempót. Syv pedig fülét hegyezve és szemeivel a környéket pásztázva figyel, hogy semmilyen váratlan meglepetés ne érhesse az utazókat. Távolodva a Mágustoronytól az elf egyre inkább megkönnyebbül. Az elméjére nehezedő furcsa, kellemetlen érzés is lemarad mögötte.*
*Nem kérdezősködik, nem húzza az időt. Tisztában van vele, hogy konkrét válaszokat kizárólag a Vashegyre hazatérve kaphatnak. A többiek után, a csoport végére maradva megsarkallja lovát és a Waldran által diktált iramot tartva zárkózik fel. Lovára semmi panasza nem lehet, a jószág zokszó nélkül tűri és tartja a feszes tempót. Syv pedig fülét hegyezve és szemeivel a környéket pásztázva figyel, hogy semmilyen váratlan meglepetés ne érhesse az utazókat. Távolodva a Mágustoronytól az elf egyre inkább megkönnyebbül. Az elméjére nehezedő furcsa, kellemetlen érzés is lemarad mögötte.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:10:26
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:10:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Szerencsére Kócos kellően megedződött már, Umon maga is elég rutinosan ül a nyeregben, így könnyedén kerülgeti a bűzös mocsárban rejtőző homok lepte vizenyős talajt, zsombékokat kerülgetve. Nem zavarja a bűz, némiképp még tetszik is neki, olykor hatalmasat szippant a levegőbe, egészen elbódul. Útja elkezdődik, talán régóta erre várt, bár a benne egyre hangosabban kiabáló énje nem igazán.*
- Jajj, maradj már, ne mondd, hogy te nem élvezted?! *Legyint csak úgy egyik kézzel elengedve a kantárszárat, majd gyorsan visszamarkol rá, mert a menet elég döcögős.* Mit csináltam, mit csináltam? Csak azt, amit már régen kellett volna. Szórakozol itt magaddal, hülye gyerek! *Torkolja le csendesen a csendet, Kócos néha fülét mozgatja a hangokra, mintha nem tudná hova tenni, de azért hallgatva gazdájára jókat nyihog közben.*
- Szép ez a vidék... *Néz körbe egyik kezét ellenzőnek használva, majd csuhája alá nyúl, hogy ellenőrizze megvan-e, amit gyűjtött. Nem ideges, csak megfontolt, a kettő között óriási különbség van.*
- Rendben. *A látóhatáron még kell idő, míg az első vörös csík megjelenik, így van ideje, hogy minél gyorsabban odaérjen. Nem akar feltűnést kelteni, a csuklyát fejére is csapja. Jobb ez így, nincs kedve beszélgetni. Csak magával. De magával mindig.*
*Szerencsére Kócos kellően megedződött már, Umon maga is elég rutinosan ül a nyeregben, így könnyedén kerülgeti a bűzös mocsárban rejtőző homok lepte vizenyős talajt, zsombékokat kerülgetve. Nem zavarja a bűz, némiképp még tetszik is neki, olykor hatalmasat szippant a levegőbe, egészen elbódul. Útja elkezdődik, talán régóta erre várt, bár a benne egyre hangosabban kiabáló énje nem igazán.*
- Jajj, maradj már, ne mondd, hogy te nem élvezted?! *Legyint csak úgy egyik kézzel elengedve a kantárszárat, majd gyorsan visszamarkol rá, mert a menet elég döcögős.* Mit csináltam, mit csináltam? Csak azt, amit már régen kellett volna. Szórakozol itt magaddal, hülye gyerek! *Torkolja le csendesen a csendet, Kócos néha fülét mozgatja a hangokra, mintha nem tudná hova tenni, de azért hallgatva gazdájára jókat nyihog közben.*
- Szép ez a vidék... *Néz körbe egyik kezét ellenzőnek használva, majd csuhája alá nyúl, hogy ellenőrizze megvan-e, amit gyűjtött. Nem ideges, csak megfontolt, a kettő között óriási különbség van.*
- Rendben. *A látóhatáron még kell idő, míg az első vörös csík megjelenik, így van ideje, hogy minél gyorsabban odaérjen. Nem akar feltűnést kelteni, a csuklyát fejére is csapja. Jobb ez így, nincs kedve beszélgetni. Csak magával. De magával mindig.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-15 17:42:01
Üzenet elküldve: 2018-12-15 17:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a toronyhoz//
* Hősnőnk igyekszik minél gyorsabban haladni a kihalt vidéken. Már elhagyta Arthenior közelében lévő utolsó tanyákat is. A vad vidék halált áraszt magából. Igyekszik nem gondolni arra, hogy testvére, a másik Hifeti talán még mindig a közelben van. Annyit tud, hogy jó ideje már annak, hogy elindult az öcsi egy gnóm tudóssal az első lehetséges nyomot, a karavánpihenő romjait átkutatni.
De neki esze ágában sincs elpusztult helyeken megállni. Inkább még gyorsabb vágtára ösztönzi a barna kancát és ha bármi gyanús hangot hall a kereskedőút mellett, akkor kardját előhúzva igyekszik minél félelmetesebb harcosnak kinézni, nehogy megtámadja egy csapat zsivány.
A legkevésbé sincs kedve kideríteni, hogy a két jómadár merre jár. Ő összehozta őket, majd Aezmorin kifizeti őt, mikor eljön az ideje. Még a végén eszükbe jutna belekeverni a lányt is a munkájukba és ő nem haladna a dolgaival.
Pedig jelenleg épp azt teszi. Ahogy azt már korábban kitalálta, megy a varázslók misztikus tornyába. És tőle ez már pont elég feladat.
Még csak kíváncsi tekintetekre sem méltatja az egykor békés megállót, hiszen hamarosan eléri a végállomást, és kiderítheti, van-e valaki a mesteren kívül is ott.
Talán néhány béka beugrik ijedtében a posvány vízébe, mikor nagy robajjal elszáguld a part mentén. Esetleg még néhány madarat is lát az égen. De ennél többre az elmúlás ezen vidékétől más nem telik.
Megkönnyebbülve pillantja meg a nem is olyan távoli tornyot, hogy szinte már ott érzi magát a falakon belül. Azt mondhatnánk, hogy biztonságban.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-15 13:17:27
Üzenet elküldve: 2018-12-15 13:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* A gnómnak nem tetszik a bezártság, és az sem, hogy Gré ahelyett, hogy megpróbálná őt kiszabadítani, inkább feltételezhetően a csontvázhoz diskurál. Vagy valami máshoz. Aezmorin az ajtót taszigálva hallgatja a sötételfet, majd egy pillanatra a vér meghűl az ereiben, kezei megdermednek, tarkóján a szőrszálak az égnek merednek és mintha a szíve is kihagyott volna egy ütemnyit. A sikoly! Az biztos nem a csontváztól jön, lévén annak nincs is tüdeje, így a gnóm kezdi összerakni a képet. Gré talált magának valakit, akihez beszélhet, és a nő - mert feltételezhetően hölgy sikolt így - annyira megunta a sötételf szómenését, hogy egy velőtrázó sikollyal próbálja elhallgattatni. Aezmorinnál sikerrel járna, nem kétséges, ámbár Gré makacs egy mocsokelf. A gnóm érzékeli a sikoly erejét és ez nem tetszik neki. A falak remegését ugyan nem, de a szekrényre tett hatását érzi. Talpai alatt vad táncot jár a faanyag, ahogy az ajtó, amire a gnóm keze simul, hasonló őrjöngésben tombol. ~ Milyen bestia tud így üvölteni? ~ állat talán nem, így valami másnak kell lennie. Talán olyan lény, amely bögréket tud hajigálni. Hirtelenjében nem is bánja Aezmorin annyira, hogy be van a szekrénybe zárva. Ez az állapot egészen addig fennáll, amíg a szekrény alja meg nem nyílik. *
- Mi a... ? - * a káromkodásában nem jut túl hosszan előre, hiszen a talpa alatt megnyíló csapóajtó miatt egyensúlyát vesztve bucskázik lefelé valamin. A szögletes és kemény felületből arra tippel, hogy lépcső lehet, így próbálja magát megtartani a fokokban, de csak azt éri el, hogy ujjai megfájdulnak a hasztalan kísérletben. Az esés azonban folytatólagos, oldala és karjai többször kemények a lépcsőnek ütődnek, egy alkalommal még a mellkasában is erős fájdalmat érez, olyannyira, hogy minden levegő kiszorul tüdejéből, és szemei előtt apró csillagok jelennek meg a periférián, hogy aztán látóterének belseje felé cikázzanak lassú tempóban. Végül a padló is elérkezik, a gnóm pedig a sötétben, szédült állapotban feltápászkodik, tőre még mindig a kezében és csak azon tud csodálkozni, hogy nem hagyta el, vagy szúrta le magát vele esés közben.
Kiáltana Grének, de a mellkasa fáj, és inkább összeszedi magát, mielőtt felbaktatva a lépcsőn ki akarna újra törni a szekrényből. A csapóajtó visszazáródásának hangjáról a gnóm, esése közben lemaradt. A sötétben eleinte semmit sem lát, aztán ahogy kezd valamennyire hozzászokni szeme, egyre több részlet világosodik meg előtte. Persze csak módjával. *
- Grének tetszene a hely. Van mit ellopni - * morogja maga elé, ahogy a különböző fémeszközökön végigsiklik a tekintete. Van egy két bizarr szerszám, valószínűleg kínzókamra lehet, vagy valami hasonló. Jelenleg túl kótyagos, hogy ez ijedtséggel tölts el, de ahogy elméje nem csak megfigyeli, de fel is fogja a hely jelenőségét, egyre inkább idegesség csapja meg. Valaki kinyitotta a kínzókamra ajtaját, hogy a gnóm beleeshessen. Következtetés: valaki a gnómon akar szabdalós kísérleteket folytatni. Ez a felismerés hátrébb hőkölteti a lépcső irányába, és akkor pillantja meg a túlsó falnál ácsorgó jelenséget. Aezmorin szája egy pillanatra tátva marad, pislog kettőt, hogy valóban tisztán látja-e mit művel a fekete-fehér hajú... valami, aztán kiszáradt ajkai megnedvesítése közben jön rá, hogy a „nő” háttal áll neki, a feje mégis felé kezd fordulni.
Aezmorin szíve hevesebben kezd verni, mint akkor amikor, rájött, hogy ellopták a kocsiját, benne a naplójával, három évi kemény munkájának gyümölcsével, és most, hogy lát egy ilyen förtelmet, hasonló érzés fogja el. Izzadni kezd, szédülni, és mintha a lába alól kirántanák a szőnyeget. Nem ájul el, de határozottan a lebegős érzés keríti hatalmába, mintha a teste úgy negyvenöt fokos szögben dőlne hátra. Ujjai görcsösen markolnak a tőrre, és azon gondolkozik, hogy a halott - mert hát ez bizonyára hulla - nő ellen vajon megfelelő fegyver-e egy ilyen hasztalan eszköz? Talán. A gnóm dermedten figyeli a hullát, közben rájön, hogy ez sikolthatott. Valahogyan. Lehet, hogy nem is halott. Aezmorin egyelőre nem mozdul, ha a nő sokáig nem csinál semmit, akkor tesz egy óvatos lépést hátra, a lépcső felé. *
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* A gnómnak nem tetszik a bezártság, és az sem, hogy Gré ahelyett, hogy megpróbálná őt kiszabadítani, inkább feltételezhetően a csontvázhoz diskurál. Vagy valami máshoz. Aezmorin az ajtót taszigálva hallgatja a sötételfet, majd egy pillanatra a vér meghűl az ereiben, kezei megdermednek, tarkóján a szőrszálak az égnek merednek és mintha a szíve is kihagyott volna egy ütemnyit. A sikoly! Az biztos nem a csontváztól jön, lévén annak nincs is tüdeje, így a gnóm kezdi összerakni a képet. Gré talált magának valakit, akihez beszélhet, és a nő - mert feltételezhetően hölgy sikolt így - annyira megunta a sötételf szómenését, hogy egy velőtrázó sikollyal próbálja elhallgattatni. Aezmorinnál sikerrel járna, nem kétséges, ámbár Gré makacs egy mocsokelf. A gnóm érzékeli a sikoly erejét és ez nem tetszik neki. A falak remegését ugyan nem, de a szekrényre tett hatását érzi. Talpai alatt vad táncot jár a faanyag, ahogy az ajtó, amire a gnóm keze simul, hasonló őrjöngésben tombol. ~ Milyen bestia tud így üvölteni? ~ állat talán nem, így valami másnak kell lennie. Talán olyan lény, amely bögréket tud hajigálni. Hirtelenjében nem is bánja Aezmorin annyira, hogy be van a szekrénybe zárva. Ez az állapot egészen addig fennáll, amíg a szekrény alja meg nem nyílik. *
- Mi a... ? - * a káromkodásában nem jut túl hosszan előre, hiszen a talpa alatt megnyíló csapóajtó miatt egyensúlyát vesztve bucskázik lefelé valamin. A szögletes és kemény felületből arra tippel, hogy lépcső lehet, így próbálja magát megtartani a fokokban, de csak azt éri el, hogy ujjai megfájdulnak a hasztalan kísérletben. Az esés azonban folytatólagos, oldala és karjai többször kemények a lépcsőnek ütődnek, egy alkalommal még a mellkasában is erős fájdalmat érez, olyannyira, hogy minden levegő kiszorul tüdejéből, és szemei előtt apró csillagok jelennek meg a periférián, hogy aztán látóterének belseje felé cikázzanak lassú tempóban. Végül a padló is elérkezik, a gnóm pedig a sötétben, szédült állapotban feltápászkodik, tőre még mindig a kezében és csak azon tud csodálkozni, hogy nem hagyta el, vagy szúrta le magát vele esés közben.
Kiáltana Grének, de a mellkasa fáj, és inkább összeszedi magát, mielőtt felbaktatva a lépcsőn ki akarna újra törni a szekrényből. A csapóajtó visszazáródásának hangjáról a gnóm, esése közben lemaradt. A sötétben eleinte semmit sem lát, aztán ahogy kezd valamennyire hozzászokni szeme, egyre több részlet világosodik meg előtte. Persze csak módjával. *
- Grének tetszene a hely. Van mit ellopni - * morogja maga elé, ahogy a különböző fémeszközökön végigsiklik a tekintete. Van egy két bizarr szerszám, valószínűleg kínzókamra lehet, vagy valami hasonló. Jelenleg túl kótyagos, hogy ez ijedtséggel tölts el, de ahogy elméje nem csak megfigyeli, de fel is fogja a hely jelenőségét, egyre inkább idegesség csapja meg. Valaki kinyitotta a kínzókamra ajtaját, hogy a gnóm beleeshessen. Következtetés: valaki a gnómon akar szabdalós kísérleteket folytatni. Ez a felismerés hátrébb hőkölteti a lépcső irányába, és akkor pillantja meg a túlsó falnál ácsorgó jelenséget. Aezmorin szája egy pillanatra tátva marad, pislog kettőt, hogy valóban tisztán látja-e mit művel a fekete-fehér hajú... valami, aztán kiszáradt ajkai megnedvesítése közben jön rá, hogy a „nő” háttal áll neki, a feje mégis felé kezd fordulni.
Aezmorin szíve hevesebben kezd verni, mint akkor amikor, rájött, hogy ellopták a kocsiját, benne a naplójával, három évi kemény munkájának gyümölcsével, és most, hogy lát egy ilyen förtelmet, hasonló érzés fogja el. Izzadni kezd, szédülni, és mintha a lába alól kirántanák a szőnyeget. Nem ájul el, de határozottan a lebegős érzés keríti hatalmába, mintha a teste úgy negyvenöt fokos szögben dőlne hátra. Ujjai görcsösen markolnak a tőrre, és azon gondolkozik, hogy a halott - mert hát ez bizonyára hulla - nő ellen vajon megfelelő fegyver-e egy ilyen hasztalan eszköz? Talán. A gnóm dermedten figyeli a hullát, közben rájön, hogy ez sikolthatott. Valahogyan. Lehet, hogy nem is halott. Aezmorin egyelőre nem mozdul, ha a nő sokáig nem csinál semmit, akkor tesz egy óvatos lépést hátra, a lépcső felé. *
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:43:53
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:43:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Toronyba//
*Már tényleg nincs messze a Toronytól, csak ezen a lápon kell átmenni. Ez a legnehezebb része, mert le kell szállni a szekérről és minden lépést jól meg kell gondolni. Lehet, hogy csak emiatt a kis út miatt is érdemes lett volna csak úgy lovon jönni, de Redul nem szereti, ha megülik. Learonnak meg ideje az végül is van, nem probléma, csak már szeretne túljutni ezen, és foglalkozni birtokával. Meg Troddnak is megígérte, hogy segít a háznál és szinte biztos benne, hogy most nagyon sürgősen belekezdett, mert itt a hideg! Megint eltelt egy nyár úgy, hogy a jó pásztor nem építette fel a kunyhóját.* ~Ejj, ejj Trodd! Így hova fognak születni gyerekek? Addig nem is lehet asszonyod se, amíg nincs házad! Öregszünk mind a ketten!~ *Persze barátján annyira nem látszik a kor, mint Learonon, de ugye annak sokkal kevésbé mozgalmas életvitele is segít ezen. A Sajt-mester mindig rohan valahova és mindig intéz valamit megállás nélkül. Trodd pedig… ő csak úgy el van. Néha legeltet, néha iszik és eszik, az idő nagyrészében azonban csak farigcsál valahol egy fa tövében.* ~Békés élet az! Talán nekem is le kéne állni mindennel és csak a birtokra koncentrálni!~ *Mondja ezt úgy, hogy éppen mágiát tanulni tart, hogy egy kisebb vagyont elverjen ottan. A távolban már látja is a Tornyot.*
*Már tényleg nincs messze a Toronytól, csak ezen a lápon kell átmenni. Ez a legnehezebb része, mert le kell szállni a szekérről és minden lépést jól meg kell gondolni. Lehet, hogy csak emiatt a kis út miatt is érdemes lett volna csak úgy lovon jönni, de Redul nem szereti, ha megülik. Learonnak meg ideje az végül is van, nem probléma, csak már szeretne túljutni ezen, és foglalkozni birtokával. Meg Troddnak is megígérte, hogy segít a háznál és szinte biztos benne, hogy most nagyon sürgősen belekezdett, mert itt a hideg! Megint eltelt egy nyár úgy, hogy a jó pásztor nem építette fel a kunyhóját.* ~Ejj, ejj Trodd! Így hova fognak születni gyerekek? Addig nem is lehet asszonyod se, amíg nincs házad! Öregszünk mind a ketten!~ *Persze barátján annyira nem látszik a kor, mint Learonon, de ugye annak sokkal kevésbé mozgalmas életvitele is segít ezen. A Sajt-mester mindig rohan valahova és mindig intéz valamit megállás nélkül. Trodd pedig… ő csak úgy el van. Néha legeltet, néha iszik és eszik, az idő nagyrészében azonban csak farigcsál valahol egy fa tövében.* ~Békés élet az! Talán nekem is le kéne állni mindennel és csak a birtokra koncentrálni!~ *Mondja ezt úgy, hogy éppen mágiát tanulni tart, hogy egy kisebb vagyont elverjen ottan. A távolban már látja is a Tornyot.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-14 23:19:24
Üzenet elküldve: 2018-12-14 23:19:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Gyógyítók a kór ellen//
*A hajnali kelés miatt elég bosszús hangulatú lett. Nem azért mert annyira szeret aludni, de most igazán jól esett neki. És nem zavarta meg semmi, csak ez az átkozott keltés. De fontos teendőnek néznek elébe, így nem szabad most bedühödni egy ilyen kis apróságon.
Mielőtt elindultak volna, kicsit félkómásan, de megigazította lova nyergét, macskáját begyömöszölte az egyik nyeregtáskába és páncélzatát is próbálta megigazítani, már amennyire tudta. Sisakját tegnap este sem vette le, így azzal már nem kellett bajlódnia, de így is elég sok gondot okozott neki a szíjak normális beigazgatása. A hideg idő ellenére sem fázott, kifejezetten élvezte, hogy nem fullasztó hőség van. Meg mellesleg imádta a havat. És rendkívül tetszett neki, hogy szép kis virágok fejei kikandikáltak a fehér takaró alól.
Mikor indult volna lovához szembetalálta magát azzal a fiúval akivel tegnap este összefutott és egyeztettek egy tervet. Meg is lepte, hogy átnyújtott neki egy világoskék meténget, és közölte vele, hogy ő ül előre a lovára. Kikerekedett szemekkel és egy hosszú, de mérges levegőkifújással nyugtázta ezt az információt, de nem ellenkezett. A virágot egyik tarisznyájába rakta és felült hátasára a fiú mellé.
Soha nem tapasztalta, hogy milyen hátul ülni egy lovon, de igen értékes és hasznos információkkal gazdagodott ezzel kapcsolatosan. Meg persze örült is, hogy az út többnyire csendben telt, hiszen nem nagyon volt kedve beszélgetni, meg élvezte, az állat menetelésének hangját. Viszont mikor kiugrott eléjük egy szarvas az eléggé kellemetlen volt. Számára. A paripa egy kisebb ugrással reagálta le, a hirtelen kiugró jószágot, így a lány kénytelen volt belekapaszkodni az előtte ülőbe. Ezután még morcosabb volt*
A hozzászólás írója (Zessia Fedra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.14 23:30:57
*A hajnali kelés miatt elég bosszús hangulatú lett. Nem azért mert annyira szeret aludni, de most igazán jól esett neki. És nem zavarta meg semmi, csak ez az átkozott keltés. De fontos teendőnek néznek elébe, így nem szabad most bedühödni egy ilyen kis apróságon.
Mielőtt elindultak volna, kicsit félkómásan, de megigazította lova nyergét, macskáját begyömöszölte az egyik nyeregtáskába és páncélzatát is próbálta megigazítani, már amennyire tudta. Sisakját tegnap este sem vette le, így azzal már nem kellett bajlódnia, de így is elég sok gondot okozott neki a szíjak normális beigazgatása. A hideg idő ellenére sem fázott, kifejezetten élvezte, hogy nem fullasztó hőség van. Meg mellesleg imádta a havat. És rendkívül tetszett neki, hogy szép kis virágok fejei kikandikáltak a fehér takaró alól.
Mikor indult volna lovához szembetalálta magát azzal a fiúval akivel tegnap este összefutott és egyeztettek egy tervet. Meg is lepte, hogy átnyújtott neki egy világoskék meténget, és közölte vele, hogy ő ül előre a lovára. Kikerekedett szemekkel és egy hosszú, de mérges levegőkifújással nyugtázta ezt az információt, de nem ellenkezett. A virágot egyik tarisznyájába rakta és felült hátasára a fiú mellé.
Soha nem tapasztalta, hogy milyen hátul ülni egy lovon, de igen értékes és hasznos információkkal gazdagodott ezzel kapcsolatosan. Meg persze örült is, hogy az út többnyire csendben telt, hiszen nem nagyon volt kedve beszélgetni, meg élvezte, az állat menetelésének hangját. Viszont mikor kiugrott eléjük egy szarvas az eléggé kellemetlen volt. Számára. A paripa egy kisebb ugrással reagálta le, a hirtelen kiugró jószágot, így a lány kénytelen volt belekapaszkodni az előtte ülőbe. Ezután még morcosabb volt*
A hozzászólás írója (Zessia Fedra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.14 23:30:57
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-14 22:50:20
Üzenet elküldve: 2018-12-14 22:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Gyógyítók a kór ellen //
*Hajnalban keltek. Kevés hó megmaradt abból, ami az éjjel lehullt, de nagy része megolvadt, és még így is teljesen befedett mindent a fehér hótakaró. Mindenesetre legalább nem teljes latyakban kell megtenniük egy ekkora utat, bár meglehet, mire odaérnek, elolvad. Pár jégvirágos nyuszifül és árvácska mellett még nyílt egy világoskék kis meténg, és mivel ez tűnt a legszebbnek a hóban, letépte majd átnyújtja a lánynak.*
– Amiért én ülök elöl a lovon.
*Jelentette ki egy halvány mosoly kíséretében, majd felpattant a lóra.
Az utolsó dolgok amiket maguk mögött hagytak az erdőben az egy kék virágszirom, egy még mindig parázsló tábortűz, és egy ártatlan nyúl vércseppjei a fehér hóban.
Utuk nagy részén csendben utaztak, egy részt azért, mert túl nagy csend honolt a tájon, és Erderk nem szerette volna megtörni a természet álmát, más részt abban se volt biztos, hogy a lány éberen van.
Egy idő után az az érzés kerítette hatalmába, hogy megállt az idő, és ez az érzet meglehetősen hosszú idieg telepedett rá, egészen addig, míg ki nem rontott egy rénszrvas a bokrokból, amitől a ló ijedtében félreugrott.
*
*Hajnalban keltek. Kevés hó megmaradt abból, ami az éjjel lehullt, de nagy része megolvadt, és még így is teljesen befedett mindent a fehér hótakaró. Mindenesetre legalább nem teljes latyakban kell megtenniük egy ekkora utat, bár meglehet, mire odaérnek, elolvad. Pár jégvirágos nyuszifül és árvácska mellett még nyílt egy világoskék kis meténg, és mivel ez tűnt a legszebbnek a hóban, letépte majd átnyújtja a lánynak.*
– Amiért én ülök elöl a lovon.
*Jelentette ki egy halvány mosoly kíséretében, majd felpattant a lóra.
Az utolsó dolgok amiket maguk mögött hagytak az erdőben az egy kék virágszirom, egy még mindig parázsló tábortűz, és egy ártatlan nyúl vércseppjei a fehér hóban.
Utuk nagy részén csendben utaztak, egy részt azért, mert túl nagy csend honolt a tájon, és Erderk nem szerette volna megtörni a természet álmát, más részt abban se volt biztos, hogy a lány éberen van.
Egy idő után az az érzés kerítette hatalmába, hogy megállt az idő, és ez az érzet meglehetősen hosszú idieg telepedett rá, egészen addig, míg ki nem rontott egy rénszrvas a bokrokból, amitől a ló ijedtében félreugrott.
*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-14 14:25:11
Üzenet elküldve: 2018-12-14 14:25:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
* Krónikásként nem lennék meglepve, ha a Hifeti fiúra nagy hatást tett volna valamelyik életében a Kisgöncöl Kiadó egyik népszerű útikalauza, mely fő riválisával szemben leginkább két nagy előnnyel rendelkezik. Az egyik, hogy némileg olcsóbb. A másik, hogy kék borítójára megnyugtató, narancssárga színnel rá van írva nagy betűkkel: "Ne Ess Pánikba!" Ritka jó hasznát veszi számos szerzőjének jó tanácsinak az utazók, akik kezükben forgatják és népes rajongótábora, kik fanatikusan hisznek abban, hogy a világ sokkal biztonságosabb, ha van nálad egy törülköző.
Noha Lanawin népének legnagyobb sajnálatára náluk nem kapható. Sőt! Még földi olvasóink sem ismerkedhettek meg ezzel a remek művel. De hősünk mégis kétséget kizáróan hidegvérűen viselkedik ebben a szituációban.
Bár nem tudjuk meg sosem, hogy ha Aezmorin titkos átjárók után kutatott, hogyan nem vette észre a szekrény alján lévő csapóajtót. Noha némi magyarázatként szolgál erre, hogy nem lefelé fókuszálta figyelmét, hanem a fal irányába.
Ám a sötételfet éles elméje cserben hagyja, mikor válaszokat keres arra, miért zár fogságba egy szellem a szekrénybe egy férfit, ha azt nőknek készítették. És ha falon át akart sétálni megbízója, mint egy lidérc, akkor miért nem tette azt? Miért lefelé hall hangokat?*
~ Ki érti már ezt?~
* Megvonja a vállát és az általa eltervezett dolgokat kezdi elvégezni. A nép titkolt lelki vezetőjeként neki nincs nyugalma, amíg az élők közül eltávozókat a föld alá nem helyezi. Még szerencse, hogy nem munkamániás, így ha nem akad ilyen fajta kötelezettsége, akkor általában nem igyekszik létrehozni. Még csak az kéne, hogy ő is ölje meg azt, akit később el akar temetni!*
~ Elég ritka az olyan megrendelő, aki még fizetne is azért, hogy egy nem halottat elhantoljak.~
* Ám az elmúlt órákban ez már a harmadik és talán minden eddiginél lelkesebben kezd bele. A sebesült bandita igen gyorsan és érzése szerint jól is ment. A testvérét csak megpróbálta elküldeni baljós istenéhez. A bajszos meg...
Ha valami meg nem akadályozná benne, akkor a tűz mellett piruló testet elfüstölésével is végez lassan. És ha csak valami meg nem állítja, akkor a titokzatos hölgy mellé az ő fehér maradványait is bele helyezi a gödörbe. Egy deszkára felvési: "Itt nyugszik a démonok hűtlen szeretője". Tűzben ezt a felső részét kissé megégeti, hogy a rovások eltűnjenek, ne lehessen látni, ha nem épp ezt keresed. Ja, meg majd elfelejtem! Hogy kellően komoran és jól nézzen ki! Végül szándéka szerint a gödör betemetése közben ezt is a földbe ágyazná, elszenesedett részével fölfelé jól láthatóan kinyúlva.
Az alkoholban tartósított vért, melyet a haramia vezérből nyert a fekete, kormos tetejére locsolja és buzgón imádkozni kezd az emlékmű előtt.*
~ Jó kis tréfa volt, hogy bezártam a szekrény ajtaját. Bár a szellem valószínűleg nem engedte volna ki egy darabig egyébként sem. De most aztán felverhetem az árat. Mire ezzel a szépséggel végzek, bepácolódik a saját izzadságában fürödve.~
* Nem biztos, hogy nagyon siet vissza. Tetszik neki, hogy a fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár a holdak fényében groteszkül megvilágítva. A piros vér pedig igazán jól mutat a barnán és a feketén.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896