Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-21 18:30:50
Üzenet elküldve: 2020-12-21 18:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Pontos tényeket lehet nem is tudna a mélységi, de talán ha nem épp démonok szorongatnák valamilyen tudományos tényt elő tudna venni mint például, hogy a meleg levegő miképp mozgat papírlapokat vagy hasonlókat. Amiből következtetést nem tudna igazán levonni hisz nem jártas a témában csak tájékozott és tudja, hogy van ilyen. Egy szebb világban talán épp ezt magyarázza valamelyik kollégának és hosszasan diskurálnak a jelenségről. Most csak megelégszik vele, hogy az a kéz eltűnt róla. A forró hőhullám, ami a lábát érte, épp annyira volt kellemes mint amennyire ijesztő. Viszont pihenni nincs nagyon idő. A félvér ordibál és a farkasok úgy néz ki felértek. Mármint még nem hisz a lépcsőn vannak. Ha úgy saccolja, hogy még van ideje akkor mielőtt elérnének akkor próbálkozik meg a varázslatával az égnek szegezve a kezét. Ha úgy érzi, hogy nem akkor igyekezve elállva a dögök útját, próbálja őket a lépcsőn tartani és széles csapásokkal megőrizni egy nagyobb számára biztonságos távot köztük. Ha itt lenne a bátyja ő valószínűleg könnyebben elbírna ezzel a helyzettel. Quantall-al ellentétben ő valódi lovagi képzésben részesült és napi rendszerességgel edz is, nem csak az alapokkal ismertették meg és néha ha eszébe jut átgyakorolja azt. Ha korábban nem sikerült akkor ha úgy érzi sikerült a távot kialakítani akkor sütné el a varázslatát. Azt a fényvértet próbálja magára ölteni amivel már próbálkozott az előző napi menekülés alkalmával. A tüskéssel ami reményei szerint egyrészt megvédheti őt a harapások ellen másrészt kellemetlenséget is okozhat a farkasoknak abban az esetben ha azoknak az állkapcsa a mágikus fémen csattanna.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfele nyúl mindkét kezével, melynek hatására fényből tetszőleges vértet formáz testére, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A felszerelés nem átadható.
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Pontos tényeket lehet nem is tudna a mélységi, de talán ha nem épp démonok szorongatnák valamilyen tudományos tényt elő tudna venni mint például, hogy a meleg levegő miképp mozgat papírlapokat vagy hasonlókat. Amiből következtetést nem tudna igazán levonni hisz nem jártas a témában csak tájékozott és tudja, hogy van ilyen. Egy szebb világban talán épp ezt magyarázza valamelyik kollégának és hosszasan diskurálnak a jelenségről. Most csak megelégszik vele, hogy az a kéz eltűnt róla. A forró hőhullám, ami a lábát érte, épp annyira volt kellemes mint amennyire ijesztő. Viszont pihenni nincs nagyon idő. A félvér ordibál és a farkasok úgy néz ki felértek. Mármint még nem hisz a lépcsőn vannak. Ha úgy saccolja, hogy még van ideje akkor mielőtt elérnének akkor próbálkozik meg a varázslatával az égnek szegezve a kezét. Ha úgy érzi, hogy nem akkor igyekezve elállva a dögök útját, próbálja őket a lépcsőn tartani és széles csapásokkal megőrizni egy nagyobb számára biztonságos távot köztük. Ha itt lenne a bátyja ő valószínűleg könnyebben elbírna ezzel a helyzettel. Quantall-al ellentétben ő valódi lovagi képzésben részesült és napi rendszerességgel edz is, nem csak az alapokkal ismertették meg és néha ha eszébe jut átgyakorolja azt. Ha korábban nem sikerült akkor ha úgy érzi sikerült a távot kialakítani akkor sütné el a varázslatát. Azt a fényvértet próbálja magára ölteni amivel már próbálkozott az előző napi menekülés alkalmával. A tüskéssel ami reményei szerint egyrészt megvédheti őt a harapások ellen másrészt kellemetlenséget is okozhat a farkasoknak abban az esetben ha azoknak az állkapcsa a mágikus fémen csattanna.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfele nyúl mindkét kezével, melynek hatására fényből tetszőleges vértet formáz testére, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A felszerelés nem átadható.
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:35:35
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
*Bár a mágusok képességeire mindig is bizalmatlanul tekintett, azt már egészen ifjú korában megtanulta, hogy az alkimisták tudománya aranyat ér a harcos számára. Nincs másként most sem. Az ital hatása azonnal érezhető, és talán ennek is köszönhető, hogy két farkast üt egy csapással. Ez a fejlemény némileg meg is lepi. Eddig azt is nagy szerencseként kellett elkönyvelnie, ha errefelé olyan lény került elé akinek egyáltalán árthatott a pengéjével. Túl sokáig nem tud örülni kis sikerének, mert a vízből gyúrt lény mintha feldühödne a farkasok balszerencséjén, mert rohamra indul. Laornak pedig csak annyi ideje van, hogy védekezőn maga elé lendítse a kardját. Ami persze csak amolyan reflexszerű mozdulat, hiszen ha gondolkozna rajta rájönne, hogy sok hasznát nem veszi. Aztán úgy érzi, mintha nyakon öntötték volna egy vödör vízzel, egy jókora vödör vízzel és csuromvizesen pislog kissé értetlenül a sebesült farkasra. Forrón reméli, hogy a fenevad elbizonytalanodott a sebétől és nem tervez újabb támadást, mert mostanra rájött, hogy Ormiknak nem ő az elsődleges célpont. Muszáj kockáztatnia, így ha nem is örömmel, de hátat fordít a farkasnak és ahogy csak bírja, rohan a víziszörny és Riri után.*
- Megállj, hogy a jó kurva...
*Talán egy barbár harcostól nem ezt várná el az ismeretlen, de Laor nem a mocskos szájáról híres. Most is csak a düh és az elkeseredés hozza ki belőle ezt, no meg azt, hogy ha sikerül utolérnie a vízlényt, akkor a következő cselekedete az lesz, hogy a tőrét vágja Ormik hátába, már amennyiben beszélhetünk az esetében ilyen testrészről. Abban bízik, hogy a Krestvír által a tőr pengéjébe bűvöl tűzből még maradt valami és ennek Ormik nem fog örülni.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
*Bár a mágusok képességeire mindig is bizalmatlanul tekintett, azt már egészen ifjú korában megtanulta, hogy az alkimisták tudománya aranyat ér a harcos számára. Nincs másként most sem. Az ital hatása azonnal érezhető, és talán ennek is köszönhető, hogy két farkast üt egy csapással. Ez a fejlemény némileg meg is lepi. Eddig azt is nagy szerencseként kellett elkönyvelnie, ha errefelé olyan lény került elé akinek egyáltalán árthatott a pengéjével. Túl sokáig nem tud örülni kis sikerének, mert a vízből gyúrt lény mintha feldühödne a farkasok balszerencséjén, mert rohamra indul. Laornak pedig csak annyi ideje van, hogy védekezőn maga elé lendítse a kardját. Ami persze csak amolyan reflexszerű mozdulat, hiszen ha gondolkozna rajta rájönne, hogy sok hasznát nem veszi. Aztán úgy érzi, mintha nyakon öntötték volna egy vödör vízzel, egy jókora vödör vízzel és csuromvizesen pislog kissé értetlenül a sebesült farkasra. Forrón reméli, hogy a fenevad elbizonytalanodott a sebétől és nem tervez újabb támadást, mert mostanra rájött, hogy Ormiknak nem ő az elsődleges célpont. Muszáj kockáztatnia, így ha nem is örömmel, de hátat fordít a farkasnak és ahogy csak bírja, rohan a víziszörny és Riri után.*
- Megállj, hogy a jó kurva...
*Talán egy barbár harcostól nem ezt várná el az ismeretlen, de Laor nem a mocskos szájáról híres. Most is csak a düh és az elkeseredés hozza ki belőle ezt, no meg azt, hogy ha sikerül utolérnie a vízlényt, akkor a következő cselekedete az lesz, hogy a tőrét vágja Ormik hátába, már amennyiben beszélhetünk az esetében ilyen testrészről. Abban bízik, hogy a Krestvír által a tőr pengéjébe bűvöl tűzből még maradt valami és ennek Ormik nem fog örülni.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:19:54
Üzenet elküldve: 2020-12-19 21:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Niev a fejét csóválja és ciccent arra, hogy Pycta türelmes, szerinte semmi értelme nincsen a türelemnek, attól nem kapja meg hamarabb, azt, amire vágyik. Persze a türelmetlenségtől sem, de azzal legalább le tudja foglalni magát, hogy zizeg.*
- Milyen teát főzzek neked? Hoztunk egyáltalán teát? De apa, ott, ahova megyünk tüzet kell rakni? Nyársra fogunk mókust tűzni és azt megenni? Nem akarok mókust enni, az annnnyííííra cukíííí!
*Könnyen elterelődnek a gondolatai arról, hogy Pycta kopasz feje meg fog fázni.*
- És mikor végzünk? Sokáig fog tartani? Milyen dolgod van? Gyerekek is ott lehetnek?
*Fejét egészen Pycta mellkasának hajtja, hogy fel tudjon rá nézni, bár így jobbára csak az elf állát látja, de annyi baj legyen.*
- De, hát persze, hogy a barátja vagyok. Xauzur a legeslegjobb barátom ám! Meg fogja mutatni a feleségét meg a gyerekeit, ugye? A pici Xauzurok sokkal cukibbak, mint a mókusok! Picike, szőrös kis gombócok! Ugye?
*Lelkendezik felfelé nézve, tapsikolva, majd utolsó mozzanatként az irbisz felé integetve.*
- De apa! Meg fogsz fázni, ha leszállsz és már nem melegítelek.
*Hiszen ugye azért nem ült Xauzur hátára, hogy melegítse Pyctát, erre az leszáll. Niev hangjában van némi pukkancsság és szemrehányás, de végül is sóhajjal elfogadja a dolgot. Szájacskáját azonban dacosan szorítja össze.*
- Itt mindig ilyen büdös van?
*Niev a fejét csóválja és ciccent arra, hogy Pycta türelmes, szerinte semmi értelme nincsen a türelemnek, attól nem kapja meg hamarabb, azt, amire vágyik. Persze a türelmetlenségtől sem, de azzal legalább le tudja foglalni magát, hogy zizeg.*
- Milyen teát főzzek neked? Hoztunk egyáltalán teát? De apa, ott, ahova megyünk tüzet kell rakni? Nyársra fogunk mókust tűzni és azt megenni? Nem akarok mókust enni, az annnnyííííra cukíííí!
*Könnyen elterelődnek a gondolatai arról, hogy Pycta kopasz feje meg fog fázni.*
- És mikor végzünk? Sokáig fog tartani? Milyen dolgod van? Gyerekek is ott lehetnek?
*Fejét egészen Pycta mellkasának hajtja, hogy fel tudjon rá nézni, bár így jobbára csak az elf állát látja, de annyi baj legyen.*
- De, hát persze, hogy a barátja vagyok. Xauzur a legeslegjobb barátom ám! Meg fogja mutatni a feleségét meg a gyerekeit, ugye? A pici Xauzurok sokkal cukibbak, mint a mókusok! Picike, szőrös kis gombócok! Ugye?
*Lelkendezik felfelé nézve, tapsikolva, majd utolsó mozzanatként az irbisz felé integetve.*
- De apa! Meg fogsz fázni, ha leszállsz és már nem melegítelek.
*Hiszen ugye azért nem ült Xauzur hátára, hogy melegítse Pyctát, erre az leszáll. Niev hangjában van némi pukkancsság és szemrehányás, de végül is sóhajjal elfogadja a dolgot. Szájacskáját azonban dacosan szorítja össze.*
- Itt mindig ilyen büdös van?
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-19 19:37:54
Üzenet elküldve: 2020-12-19 19:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Alyo gondolatainak nagy részét az tölti ki, hogy szeretne otthon lenni. Éppen valami levadászott őzet vacsorázna Rellel, utána pedig magával vonszolná az ágyba. Avagy az étkezőasztalnál nyalifaliznának. Waldrannak meg egészen biztosan a kezébe fogja adni a golyóit. Persze nem tud túl sokáig háborítatlanul Waldran golyóinak letekerésére koncentrálni, mert éppen mindenféle rémségek törnek az életére, meg a szél is ugye, ráadásul ez a rendkívüli módon ismerős kislány is ott van, aki valahogy nehezebb, mint számított rá.*
- Mi a faszról beszélsz?!
*Kérdezi hitetlenkedve, de valami furcsa kis hang a fejében azt diktálja, hogy eressze el.*
- APÁD NEM FOG ÖRÜLNI!
*Kiabálja a kislány után, maga sem tudja, hogy milyen megfontolásból, majd lerogyik a fal tövébe, egy szélvédettebb zugba. Egy lélegzetnyit szusszannia kell, aztán igyekszik Qantallhoz négykézlábazni és úgy helyezkedni, hogy tiszta célpont legyen a támadó farkas, ha pedig megadatik a tiszta célpont, akkor gondolkodás nélkül beleereszt egy nyílvesszőt.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Alyo gondolatainak nagy részét az tölti ki, hogy szeretne otthon lenni. Éppen valami levadászott őzet vacsorázna Rellel, utána pedig magával vonszolná az ágyba. Avagy az étkezőasztalnál nyalifaliznának. Waldrannak meg egészen biztosan a kezébe fogja adni a golyóit. Persze nem tud túl sokáig háborítatlanul Waldran golyóinak letekerésére koncentrálni, mert éppen mindenféle rémségek törnek az életére, meg a szél is ugye, ráadásul ez a rendkívüli módon ismerős kislány is ott van, aki valahogy nehezebb, mint számított rá.*
- Mi a faszról beszélsz?!
*Kérdezi hitetlenkedve, de valami furcsa kis hang a fejében azt diktálja, hogy eressze el.*
- APÁD NEM FOG ÖRÜLNI!
*Kiabálja a kislány után, maga sem tudja, hogy milyen megfontolásból, majd lerogyik a fal tövébe, egy szélvédettebb zugba. Egy lélegzetnyit szusszannia kell, aztán igyekszik Qantallhoz négykézlábazni és úgy helyezkedni, hogy tiszta célpont legyen a támadó farkas, ha pedig megadatik a tiszta célpont, akkor gondolkodás nélkül beleereszt egy nyílvesszőt.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-19 15:08:36
Üzenet elküldve: 2020-12-19 15:08:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
* Furcsa a tündér számára a saját kezét megfogni, de mégse az övét. Nem is igazán érti, hova megy a másik, sőt egy pillanatig elgondolkodik, hogy talán vissza kellene tartania, de ha a múltból merít az illúzió akkor nem szabadna meghalnia, hiszen azt az eseményt túlélte. *
- Már semmit sem tehetsz - * próbálta tovább, de fizikailag mégis kezeskedett neki. Annyira szomorúnak tűnt, annyira elhagyatottnak, azt hitte, hogy vissza tudja majd rántani a kisebbik önmagát, ha túl mélyre merészkedne. Nos ebben sajnos tévedett. A keze végül nembírta, és hiába kérlelte a másikat, hogy forduljon vissza amaz nem akart. Végül nem bírta tovább és kicsúszott a kezéből. Egy hosszú sikoly, aztán néma csend. *
- Talán így kellett volna - * suttogta maga elé halkan. Milyen megnyugtató lett volna. Lenéz kezeire, egy pillanattal ezelőtt önmagát tartotta vele, most meg még a szárny sem maradt a kezében, ami régen igen. Talán ez a különbség a valóság és a látkép között. Most nem gondolkodhat a múlton. Össze kell szednie magát a többiekért. De hagyta elveszni önmagát. Akkor most veszített?
Furcsa hangot hall mögüle, mint valami kürt. Laornak nincs kürtje, de másnak se. Lassan megfordul, a lépcső felől víz csobogását hallja. Elkerekedik a szeme. Túljutott Laoron? Akkor Laor? Hátrál a kút faláig és próbál gondolkodni, mit tehetne. *
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
* Furcsa a tündér számára a saját kezét megfogni, de mégse az övét. Nem is igazán érti, hova megy a másik, sőt egy pillanatig elgondolkodik, hogy talán vissza kellene tartania, de ha a múltból merít az illúzió akkor nem szabadna meghalnia, hiszen azt az eseményt túlélte. *
- Már semmit sem tehetsz - * próbálta tovább, de fizikailag mégis kezeskedett neki. Annyira szomorúnak tűnt, annyira elhagyatottnak, azt hitte, hogy vissza tudja majd rántani a kisebbik önmagát, ha túl mélyre merészkedne. Nos ebben sajnos tévedett. A keze végül nembírta, és hiába kérlelte a másikat, hogy forduljon vissza amaz nem akart. Végül nem bírta tovább és kicsúszott a kezéből. Egy hosszú sikoly, aztán néma csend. *
- Talán így kellett volna - * suttogta maga elé halkan. Milyen megnyugtató lett volna. Lenéz kezeire, egy pillanattal ezelőtt önmagát tartotta vele, most meg még a szárny sem maradt a kezében, ami régen igen. Talán ez a különbség a valóság és a látkép között. Most nem gondolkodhat a múlton. Össze kell szednie magát a többiekért. De hagyta elveszni önmagát. Akkor most veszített?
Furcsa hangot hall mögüle, mint valami kürt. Laornak nincs kürtje, de másnak se. Lassan megfordul, a lépcső felől víz csobogását hallja. Elkerekedik a szeme. Túljutott Laoron? Akkor Laor? Hátrál a kút faláig és próbál gondolkodni, mit tehetne. *
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-17 16:31:22
Üzenet elküldve: 2020-12-17 16:31:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Én attól még türelmes leszek. *Válaszol mosolyogva a toppantó Nievesha válaszára. A nyafogásra egyáltalán nem figyel, hisz ha figyelmet párosít mellé, akkor azzal csak erősíteni fogja a lányban, hogy azzal mindent el lehet érni. Látja a kislányon, hogy valamin nagyon töri a fejét és végül ki is bújik a szög a zsákból.*
- Igazad van, de ha megfáznék, akkor majd főzöl nekem teát. Igaz? *Mondja már a nyeregben ülve.*
- Köszönöm, kincsem. *Öleli meg az előtte ülő Nievet, ahogy rákanyarodnak az ingovány felé vezetű ösvényre. A kérdésözönt a megszokott türelemmel hallgatja végig és igyekszik őszintén és kedvesen válaszolni minden kérdésre.*
- Amikor végzünk. Apának el kell intéznie egy dolgot. *Ezt már kicsit halkabban ejti ki és úgy érzi, egy újabb ölelésre is szükség van. De inkább neki, mint a kislánynak.*
- Erdőmélye az ingovány után terül el. Nem olyan sokat. Egerészölyv. *Folytatja a válaszokat és sárga tekintete követi a szürke ég előtt szálló ragadozómadarat.*
- Xauzur? *Csodálkozik rá széles mosollyal.*
- Vannak. Például te is a barátja vagy, nem? *Az irbisz, mintha értené, visszanéz rájuk. Ő már messziről érzi a lápvidék szagát és bár biztosan nem tetszik neki, nem fog visszafordulni, hisz mögötte a valódi otthona várja.*
- Nincs felesége és gyermekei sincsenek. *Válaszol az utolsó kérdésekre is.*
- De ha ott leszünk, lehet megismer valakit. *Teszi hozzá.
Lassan az erdő átadja helyét a mocsárnak. A környezet megváltozik, egyre kietlenebbe és barátságtalanabb lesz.*
- Kincsem, most le kell szállnom, de te maradhatsz Éjvihar hátán. Én majd kantáron vezetem át a lápon. Figyelj nagyon. *Emeli át a lábát a nyereg mögött és száll le egy szárazabb földdarabon. Ilyenkor a hidegtől biztonságosabb a járás, de nem bízná el magát. Xauzur előtte halad, így talán nem lepheti meg semmi és senki, de azért az erdőmélyi elf is figyel a környezetére és Nieveshára is, ahogy átkelnek a mocsáron Erdőmélye felé.*
- Én attól még türelmes leszek. *Válaszol mosolyogva a toppantó Nievesha válaszára. A nyafogásra egyáltalán nem figyel, hisz ha figyelmet párosít mellé, akkor azzal csak erősíteni fogja a lányban, hogy azzal mindent el lehet érni. Látja a kislányon, hogy valamin nagyon töri a fejét és végül ki is bújik a szög a zsákból.*
- Igazad van, de ha megfáznék, akkor majd főzöl nekem teát. Igaz? *Mondja már a nyeregben ülve.*
- Köszönöm, kincsem. *Öleli meg az előtte ülő Nievet, ahogy rákanyarodnak az ingovány felé vezetű ösvényre. A kérdésözönt a megszokott türelemmel hallgatja végig és igyekszik őszintén és kedvesen válaszolni minden kérdésre.*
- Amikor végzünk. Apának el kell intéznie egy dolgot. *Ezt már kicsit halkabban ejti ki és úgy érzi, egy újabb ölelésre is szükség van. De inkább neki, mint a kislánynak.*
- Erdőmélye az ingovány után terül el. Nem olyan sokat. Egerészölyv. *Folytatja a válaszokat és sárga tekintete követi a szürke ég előtt szálló ragadozómadarat.*
- Xauzur? *Csodálkozik rá széles mosollyal.*
- Vannak. Például te is a barátja vagy, nem? *Az irbisz, mintha értené, visszanéz rájuk. Ő már messziről érzi a lápvidék szagát és bár biztosan nem tetszik neki, nem fog visszafordulni, hisz mögötte a valódi otthona várja.*
- Nincs felesége és gyermekei sincsenek. *Válaszol az utolsó kérdésekre is.*
- De ha ott leszünk, lehet megismer valakit. *Teszi hozzá.
Lassan az erdő átadja helyét a mocsárnak. A környezet megváltozik, egyre kietlenebbe és barátságtalanabb lesz.*
- Kincsem, most le kell szállnom, de te maradhatsz Éjvihar hátán. Én majd kantáron vezetem át a lápon. Figyelj nagyon. *Emeli át a lábát a nyereg mögött és száll le egy szárazabb földdarabon. Ilyenkor a hidegtől biztonságosabb a járás, de nem bízná el magát. Xauzur előtte halad, így talán nem lepheti meg semmi és senki, de azért az erdőmélyi elf is figyel a környezetére és Nieveshára is, ahogy átkelnek a mocsáron Erdőmélye felé.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-15 22:37:49
Üzenet elküldve: 2020-12-15 22:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Vizsgálódása eredményeképpen megállapíthatja, hogy ez a lángszerű valami bizonyos módon mégiscsak hasonlít egy kristályra. Még a markába is tudja fogni.
Mivel a holdfényburok védi, nem tudja, hogy egyébként égetné-e a kezét ez a valami. Ránézésre olyan kis semmiségnek tűnik... Akárha egy egyszerű kalapáccsal szét lehetne törni. De vajon mi lehet a tényleges megoldás az elpusztítására?
Töprengése közben eszébe jut, hogy hamarosan lejárhat a védelmező varázslata. Márpedig ennél még egy kicsivel több időre lehet szüksége...
Kénytelen újra bemondani az igét, s remélhetőleg sikerrel is jár, mert most ez a kudarc hiányzik a legkevésbé.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Vizsgálódása eredményeképpen megállapíthatja, hogy ez a lángszerű valami bizonyos módon mégiscsak hasonlít egy kristályra. Még a markába is tudja fogni.
Mivel a holdfényburok védi, nem tudja, hogy egyébként égetné-e a kezét ez a valami. Ránézésre olyan kis semmiségnek tűnik... Akárha egy egyszerű kalapáccsal szét lehetne törni. De vajon mi lehet a tényleges megoldás az elpusztítására?
Töprengése közben eszébe jut, hogy hamarosan lejárhat a védelmező varázslata. Márpedig ennél még egy kicsivel több időre lehet szüksége...
Kénytelen újra bemondani az igét, s remélhetőleg sikerrel is jár, mert most ez a kudarc hiányzik a legkevésbé.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:55:48
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:55:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Megrántja a fokost, és az folytatja az útját, ismét találkozva azzal a döggel, mely ebben a csatában az első állomás szerepét töltötte be. Tapasztalat előjogán ismét csak a baltafej követeli magának a dicsőséget, ahogy út közben könnyed mozdulattal a célpont felé fordul, távol tartva a fokos átellenes oldalán levő, zúzásra alkalmas riválisát. Ismerős a terep, így, kis segítséggel forgatója részéről, befejezi, amit elkezdett.
Ahogy az arcától a kézfejéig mindent eláztat a forró vér, már egyértelmű a vigyor Frandr arcán. Haja is arany színben pompázik, már ott, ahol nem szennyezik be halott ellenségének életnedvei. Színtiszta műélvezet néznie a fokosát, ami elhanyagolható mértékű útbaigazítással pontosan tudja a szerepét, és mesteri módon játssza el azt.
Ám nem áll meg a színdarab, a történetszálak ahogy lendületet kapnak, a rendező odafigyelését alig igénylik. Így emlékezteti őt jelenlétére egy hangos, fájdalmasnak hangzó, ám zenei minőségű koppanással egy másik gyakran figyelmen kívül hagyott szereplő a pajzsa személyében.
Átadva magát a harc örömének Frandr öblös nevetést hallat, ahogy látja az utolsó élő farkas tántorgását. Vigyora kirakatba helyezi fogsorát, amit részben vörösre festett az előző dög vére, és ha nem lenne ennyire elmélyedve a műélvezetben, biztosan jobban zavarná a folyadék savanyú, undorító íze.
Ám jelenleg csak az érdekli, hogy méltó lezárást kapjon a színdarab eme jelenete, így gyors lépéssel a rémfarkas oldalához kerül, és útjára engedi magasban tartott fokosát, melynek zúzófejével a korábbihoz hasonló módon a dög gerincét célozza meg, körülbelül ugyanott, ahol először, hasonló eredményben reménykedve.
Amennyiben ez sikerül, azonnal körülnéz, hogy érkezik-e további bestia. Ha tiszta a terep, akkor rövid pillantást vet a Tűz Tornya felé, és röviden hezitál. Végül oldalra fordítja a fejét, vöröset kiköp, majd sietősen elindul a keresztút felé.*
~Remélem, tudja, hogy mit csinál. A Föld Tornyánál már szükség lesz rám.~
*Gondolja futás közben, ahogy igyekszik felmérni a távolságot a legnyugatabbi torony felé. Haja ekkorra már tisztán barna, távozott belőle az arany szín, és bár adrenalin továbbra is az ereiben pumpál, gondolatai tiszták és stratégikusak.*
//Elveszve az időben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Megrántja a fokost, és az folytatja az útját, ismét találkozva azzal a döggel, mely ebben a csatában az első állomás szerepét töltötte be. Tapasztalat előjogán ismét csak a baltafej követeli magának a dicsőséget, ahogy út közben könnyed mozdulattal a célpont felé fordul, távol tartva a fokos átellenes oldalán levő, zúzásra alkalmas riválisát. Ismerős a terep, így, kis segítséggel forgatója részéről, befejezi, amit elkezdett.
Ahogy az arcától a kézfejéig mindent eláztat a forró vér, már egyértelmű a vigyor Frandr arcán. Haja is arany színben pompázik, már ott, ahol nem szennyezik be halott ellenségének életnedvei. Színtiszta műélvezet néznie a fokosát, ami elhanyagolható mértékű útbaigazítással pontosan tudja a szerepét, és mesteri módon játssza el azt.
Ám nem áll meg a színdarab, a történetszálak ahogy lendületet kapnak, a rendező odafigyelését alig igénylik. Így emlékezteti őt jelenlétére egy hangos, fájdalmasnak hangzó, ám zenei minőségű koppanással egy másik gyakran figyelmen kívül hagyott szereplő a pajzsa személyében.
Átadva magát a harc örömének Frandr öblös nevetést hallat, ahogy látja az utolsó élő farkas tántorgását. Vigyora kirakatba helyezi fogsorát, amit részben vörösre festett az előző dög vére, és ha nem lenne ennyire elmélyedve a műélvezetben, biztosan jobban zavarná a folyadék savanyú, undorító íze.
Ám jelenleg csak az érdekli, hogy méltó lezárást kapjon a színdarab eme jelenete, így gyors lépéssel a rémfarkas oldalához kerül, és útjára engedi magasban tartott fokosát, melynek zúzófejével a korábbihoz hasonló módon a dög gerincét célozza meg, körülbelül ugyanott, ahol először, hasonló eredményben reménykedve.
Amennyiben ez sikerül, azonnal körülnéz, hogy érkezik-e további bestia. Ha tiszta a terep, akkor rövid pillantást vet a Tűz Tornya felé, és röviden hezitál. Végül oldalra fordítja a fejét, vöröset kiköp, majd sietősen elindul a keresztút felé.*
~Remélem, tudja, hogy mit csinál. A Föld Tornyánál már szükség lesz rám.~
*Gondolja futás közben, ahogy igyekszik felmérni a távolságot a legnyugatabbi torony felé. Haja ekkorra már tisztán barna, távozott belőle az arany szín, és bár adrenalin továbbra is az ereiben pumpál, gondolatai tiszták és stratégikusak.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:48:47
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:48:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Krestvir nem szokványos körülmények között, de szokványos toronyfőt találhat, már ha persze a berendezések teljes hiányát annak lehet venni. A középütt lobogó kis tűz nem változik akkor sem, amikor közelebb lép, jobban nem ontja magából a hőt, mint a falak, vagy a lépcső tette. Hogy ez, leple, vagy esetleg azért van így, mert a kis tűz jobbára nem forró, nem lehet egelőre tudni. Ahogy közelebb hajol, még mindig csak tűznek látja, azonban, mikor tenyerét alácsúsztatja, már másabb dolgokat tapasztalhat. Egyrészt nem égeti meg a kezét, másrészt pedig a tűznek "súlya" van, nem is olyan kicsi. Ettől függetlenül persze elemelheti, s kezében tarthatja meg, az illúzió nem változik, azonban érzetre már inkább egy tűz képében tetszelgő kristályról beszélhetünk. Sem az illúzió forrását nem látja, sem mást, a kristály egyszerűen nem kapcsolódik semmivel és senkivel, csak mintha érezhetően vibrálna picit kezében, ütemesen, akár a szívdobogás.
Frnadr elmondhat magában egy halk szitkot, majd aztá rögtön elborítja a fájdalom. Váratlanul nem éri, gyakorlatilag ugyanolyan erős, mint a másik harapás volt, egy ilyen férfiembert azonban ez inkább felbosszant, mint megtántorít. Persze a zúzódást majd érdemes lesz megnézni, de nem most. Most erre nincs idő. A fájdalom mellett dönt, jobban fogalmazva, inkább a halál elkerülése mellett, hiszen egy, a torkának ugró fogakkal teli száj, több veszélyt rejt, mint védett lábszárát csócsáló másik.
Lendíti felfelé a fegyvert, nem sokon múlik, ugyanis éle a szörnyeteg bundájában majdhogynem elakad felfelé menet, egy pillanatra meg is bicsaklik az eddig biztos kéz. Az ijedtség nem tart sokáig, ugyanis a nehéz fokos teszi a dolgát... a fakras torkába hatolva, mintha bugyborékolva kiáltana, mielőtt megindul az iszamos vér, mi eláztatja Frandr kezét. Úgy nyaklik össze, ahogyan ugrott felfelé, de ezúttal már holtan. A fegyver Frandr kezében marad, s immár csupán egy ellenféllel kellene szembenéznie, kinek fején azonban a pajzs lekerekített pereme koppan. Nem olyan erővel, mintha csak ebbe vinné minden energiáját, de nem is csupán simításnak hat. A farkas azonnal elengedi az addig szorított bokát, s máris tartózkodóbb lenne, teljesen érthető módon igyekszik meg hátrálni, legalább, amíg összeszedi magát. Azonban ez még idő, bőségesen elegendő egy újabb támadás kivitelezésére Frandr részéről.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Barna hajába lágyan is kaphatna, de cibálja azt, a formás ajkak közt szokványos szitkozódás csúszik ki, mely így, a szélben hátradobott lengedező hajjal, még akár erotikusnak is mondható lenne... de ebbena helyzetben kevéssé lehet elképzelni rosszabb romantikát. Van ideje, Quantallt figyelmeztetni, jóllehet felfelé menet már ő is megérzi a szélfútta likakon az orkán erejét. A haj lengése, s a káromkodás mellett immár négykézlábra ereszkedve próbálja elérni. Immár a második is kiugrik, csak a kislány pillant hátra, majd egy kedélyes szemöldökrángás közepette indul meg lefelé, de megakadályozzák ebenne. A kéz apró, de Alyo gyorsasága és ügyessége a szituációhoz pont megfelelő, így vasmarokkal szorítja meg a kezet, majd szinte azonnal éles rántást érez a vállában. A gyermek pihekönnyű, a gravitáció azonban lehúzza, Alyo akaratlanul is felkiált, majd közvetlenül eztán kénytelen elviselni a nyüsszögést:*
- Mit csinálsz... engedj! Megvédjük! *Hangzik az ijedt kiáltozás, s egy újabb rántást érez, ahogyan a lány hintázni kezd kezében. Ebben a pillanatban ugrik ki a válla. Szemei könnybe lábadnak, de tudja még tartani.*
- Nem ismersz meg? Meg kell halnom... életeddel kell fizetned, hát nem emlékszel? Engedd hát el...
*Nincsenek pontos kutatások a levegő és a forróság, vagy magma hatásáról, azonban látványnak nem utolsó, ahogyan a bokájára kulcsolódó kéz szisszenve illan el, akárha ott sem lett volna. A kard erejének forróságát lábán érzi, de egyéb hatással nem jár. A pillanatnyi megtorpanás azonban kapásból öt farkassal hozza össze, melyek közül a lépcsőn, egymás mellett igaz csupán "másfél" fér el, ebből azonban egy, azonnal támad. Addigra Quantall azonban már két karddal állhat ellen.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
*Riri végül szembesül a valósággal, s korábban átélt élménye egy újabb perspektívából jelenik meg számára. Önnön magát láthatja, amint közös húguk után léphet... illúzió talán? Vagy ez a valóság? Nem tudni pontosan, de amint a kezet megérinti, immár meggyőződhet annak fizikai valójával, vagy legalábbis azt érzi, hogy tényleg egy hűvös kezet foghat.*
- De... *csuklik el a hang* utána kell mennem... *Kissé sírásra görbült száj, s meglepően őszinte és tiszta tekintet Carsaadi minden szépségével kísérve, pedig még csak gyermek. Lelke tisztasága zonban már most érződik rajta. A kezek összeszorulnak, s a lány ereszkedni kezd, a kút azonban nyirkos és hideg, Carsaadi pedig nem erejéről híres, valójában talán soha nem vett még részt efféle megpróbáltatásban. Nem tudja sokáig tartani. Valójában az egész nem tart túl sokáig. Csak egy apró távolodó sikoly, mi mintha soha nem érne véget, aztn elhal az is. Carsaadi fiatalabb énje a kútba zuhan, húga után. Talán furcsa, de Riri megkönnyebbülést érezhet egy pillanatra, míg meg nem hallja azt az átható barbár kürt üvöltést, s a sebes folyó hangját a lépcső felől.
Laor karja biztossággal emeli meg az üvegcsét ajkai felé, azonnal eltelíti az erő, mit az ital ád. Carsaadi és egyéb alkimisták körül kószáló gondolatai kellő optimizmust adnak számára, még a páratlan mellékhatásokat is - mely idevezető útja során kísérte - jobbára leküzdi. A harcos magához méltó védekezést választ: a támadást. Kevés ideje van, a hely sem túl nagy, azonban ugyanez a két farkasra is igaz. Gyorsasága elegendő az apó, kitérő mozdulat kivitelezéséhez, majd ezt követően, vagy ezzel párhuzamosan kardja is megindul. A torkának ugró farkas gyomrán szinte azonnal végigszánt a felfelé ívelő kard, érdekes módon, azt meg sem érzi, hogy közben mr a másik torkában is elakad és felhasítja. Valószínűleg, miután kettőt pislant, csak akkor látja meg, hogy két farkasból az egyik szűkölve hátrál vissza, míg a másik, lába előtt néhány arasszal, nyelvét kilógatva szájából prüszköl csak csendesen. Szokatlanul gyors vég egy ekkora bestiának, de a harcos képességei sem most keletkeztek, ahogyan az ital hatása is érződik. A másik farkas a hasán sérült, belei ugyan nem omlottak a földre, azonban egyelőre nem támad és vérzik. Ormik hirtelen fuvallattal süvölt fel, akár egy messziföldről jött barbár kürtje, Laor felkészülhet a legrosszabbra, mikor eindul felé, azonban... nedves placcsanást érezhet, valamint, hogy egyszerűen átsétálnak rajta. Ormik célpontja ezúttal nem ő volt, ugyanis az éteri lény, a lépcsőn indul el felfelé, akár az özönvíz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.15 20:07:14
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//11//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
//1//
*Krestvir nem szokványos körülmények között, de szokványos toronyfőt találhat, már ha persze a berendezések teljes hiányát annak lehet venni. A középütt lobogó kis tűz nem változik akkor sem, amikor közelebb lép, jobban nem ontja magából a hőt, mint a falak, vagy a lépcső tette. Hogy ez, leple, vagy esetleg azért van így, mert a kis tűz jobbára nem forró, nem lehet egelőre tudni. Ahogy közelebb hajol, még mindig csak tűznek látja, azonban, mikor tenyerét alácsúsztatja, már másabb dolgokat tapasztalhat. Egyrészt nem égeti meg a kezét, másrészt pedig a tűznek "súlya" van, nem is olyan kicsi. Ettől függetlenül persze elemelheti, s kezében tarthatja meg, az illúzió nem változik, azonban érzetre már inkább egy tűz képében tetszelgő kristályról beszélhetünk. Sem az illúzió forrását nem látja, sem mást, a kristály egyszerűen nem kapcsolódik semmivel és senkivel, csak mintha érezhetően vibrálna picit kezében, ütemesen, akár a szívdobogás.
Frnadr elmondhat magában egy halk szitkot, majd aztá rögtön elborítja a fájdalom. Váratlanul nem éri, gyakorlatilag ugyanolyan erős, mint a másik harapás volt, egy ilyen férfiembert azonban ez inkább felbosszant, mint megtántorít. Persze a zúzódást majd érdemes lesz megnézni, de nem most. Most erre nincs idő. A fájdalom mellett dönt, jobban fogalmazva, inkább a halál elkerülése mellett, hiszen egy, a torkának ugró fogakkal teli száj, több veszélyt rejt, mint védett lábszárát csócsáló másik.
Lendíti felfelé a fegyvert, nem sokon múlik, ugyanis éle a szörnyeteg bundájában majdhogynem elakad felfelé menet, egy pillanatra meg is bicsaklik az eddig biztos kéz. Az ijedtség nem tart sokáig, ugyanis a nehéz fokos teszi a dolgát... a fakras torkába hatolva, mintha bugyborékolva kiáltana, mielőtt megindul az iszamos vér, mi eláztatja Frandr kezét. Úgy nyaklik össze, ahogyan ugrott felfelé, de ezúttal már holtan. A fegyver Frandr kezében marad, s immár csupán egy ellenféllel kellene szembenéznie, kinek fején azonban a pajzs lekerekített pereme koppan. Nem olyan erővel, mintha csak ebbe vinné minden energiáját, de nem is csupán simításnak hat. A farkas azonnal elengedi az addig szorított bokát, s máris tartózkodóbb lenne, teljesen érthető módon igyekszik meg hátrálni, legalább, amíg összeszedi magát. Azonban ez még idő, bőségesen elegendő egy újabb támadás kivitelezésére Frandr részéről.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Barna hajába lágyan is kaphatna, de cibálja azt, a formás ajkak közt szokványos szitkozódás csúszik ki, mely így, a szélben hátradobott lengedező hajjal, még akár erotikusnak is mondható lenne... de ebbena helyzetben kevéssé lehet elképzelni rosszabb romantikát. Van ideje, Quantallt figyelmeztetni, jóllehet felfelé menet már ő is megérzi a szélfútta likakon az orkán erejét. A haj lengése, s a káromkodás mellett immár négykézlábra ereszkedve próbálja elérni. Immár a második is kiugrik, csak a kislány pillant hátra, majd egy kedélyes szemöldökrángás közepette indul meg lefelé, de megakadályozzák ebenne. A kéz apró, de Alyo gyorsasága és ügyessége a szituációhoz pont megfelelő, így vasmarokkal szorítja meg a kezet, majd szinte azonnal éles rántást érez a vállában. A gyermek pihekönnyű, a gravitáció azonban lehúzza, Alyo akaratlanul is felkiált, majd közvetlenül eztán kénytelen elviselni a nyüsszögést:*
- Mit csinálsz... engedj! Megvédjük! *Hangzik az ijedt kiáltozás, s egy újabb rántást érez, ahogyan a lány hintázni kezd kezében. Ebben a pillanatban ugrik ki a válla. Szemei könnybe lábadnak, de tudja még tartani.*
- Nem ismersz meg? Meg kell halnom... életeddel kell fizetned, hát nem emlékszel? Engedd hát el...
*Nincsenek pontos kutatások a levegő és a forróság, vagy magma hatásáról, azonban látványnak nem utolsó, ahogyan a bokájára kulcsolódó kéz szisszenve illan el, akárha ott sem lett volna. A kard erejének forróságát lábán érzi, de egyéb hatással nem jár. A pillanatnyi megtorpanás azonban kapásból öt farkassal hozza össze, melyek közül a lépcsőn, egymás mellett igaz csupán "másfél" fér el, ebből azonban egy, azonnal támad. Addigra Quantall azonban már két karddal állhat ellen.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 1//
*Riri végül szembesül a valósággal, s korábban átélt élménye egy újabb perspektívából jelenik meg számára. Önnön magát láthatja, amint közös húguk után léphet... illúzió talán? Vagy ez a valóság? Nem tudni pontosan, de amint a kezet megérinti, immár meggyőződhet annak fizikai valójával, vagy legalábbis azt érzi, hogy tényleg egy hűvös kezet foghat.*
- De... *csuklik el a hang* utána kell mennem... *Kissé sírásra görbült száj, s meglepően őszinte és tiszta tekintet Carsaadi minden szépségével kísérve, pedig még csak gyermek. Lelke tisztasága zonban már most érződik rajta. A kezek összeszorulnak, s a lány ereszkedni kezd, a kút azonban nyirkos és hideg, Carsaadi pedig nem erejéről híres, valójában talán soha nem vett még részt efféle megpróbáltatásban. Nem tudja sokáig tartani. Valójában az egész nem tart túl sokáig. Csak egy apró távolodó sikoly, mi mintha soha nem érne véget, aztn elhal az is. Carsaadi fiatalabb énje a kútba zuhan, húga után. Talán furcsa, de Riri megkönnyebbülést érezhet egy pillanatra, míg meg nem hallja azt az átható barbár kürt üvöltést, s a sebes folyó hangját a lépcső felől.
Laor karja biztossággal emeli meg az üvegcsét ajkai felé, azonnal eltelíti az erő, mit az ital ád. Carsaadi és egyéb alkimisták körül kószáló gondolatai kellő optimizmust adnak számára, még a páratlan mellékhatásokat is - mely idevezető útja során kísérte - jobbára leküzdi. A harcos magához méltó védekezést választ: a támadást. Kevés ideje van, a hely sem túl nagy, azonban ugyanez a két farkasra is igaz. Gyorsasága elegendő az apó, kitérő mozdulat kivitelezéséhez, majd ezt követően, vagy ezzel párhuzamosan kardja is megindul. A torkának ugró farkas gyomrán szinte azonnal végigszánt a felfelé ívelő kard, érdekes módon, azt meg sem érzi, hogy közben mr a másik torkában is elakad és felhasítja. Valószínűleg, miután kettőt pislant, csak akkor látja meg, hogy két farkasból az egyik szűkölve hátrál vissza, míg a másik, lába előtt néhány arasszal, nyelvét kilógatva szájából prüszköl csak csendesen. Szokatlanul gyors vég egy ekkora bestiának, de a harcos képességei sem most keletkeztek, ahogyan az ital hatása is érződik. A másik farkas a hasán sérült, belei ugyan nem omlottak a földre, azonban egyelőre nem támad és vérzik. Ormik hirtelen fuvallattal süvölt fel, akár egy messziföldről jött barbár kürtje, Laor felkészülhet a legrosszabbra, mikor eindul felé, azonban... nedves placcsanást érezhet, valamint, hogy egyszerűen átsétálnak rajta. Ormik célpontja ezúttal nem ő volt, ugyanis az éteri lény, a lépcsőn indul el felfelé, akár az özönvíz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.15 20:07:14
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-15 07:46:19
Üzenet elküldve: 2020-12-15 07:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
*Mire komolyabban rátérnek az ork kérdésre, addigra már el is érik az ingoványos terület határát. Az erdő lassan eltűnik, és bugyogó mocsár látványa tárul eléjük, melyben a lélegzetvétel elég kellemetlen a bűzlő szagok miatt. Meglepődik, hogy Arelow az apóval ért egyet az okok veszélyességét tekintve. Ha lovagja mondja, akkor elhiszi, hogy tényleg veszélyes fajról van szó.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem. Pirtianesben katonaként nem engedték meg nekik a durva kihágásokat, de ezek szerint csoportosan veszélyesek lehetnek. *Ezt jól megjegyezi magának, s azt is, amit Arelow az orkok Artheniori megérkezéséről említ.*
- Ezt a történetet én is hallottam. Az ork háborúk. *Helyeslően bólogat, hiszen így megvilágítva már teljesen jogos a lovag tanácsa.*
- Majd óvatos leszek velük. *Megfogadja a másik tanácsát és ezt a leckét jól megtanulja, hogy ha ilyen helyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mire számíthat az orkok részéről. Azt viszont megerősíti lovagja, hogy az ingovány mindenféle pletyka mellett is veszélyes hely. Csóka léptei is kezdenek egyre megfontoltabbak lenni, amint befelé haladnak a mocsárba. Lenézve a talajra nem szívesen próbálkozna itt gyalogolni. Biztonságérzetet ad neki, hogy a magas csataménről tekinthet le a nem túl biztató tájra.*
- A sisakod felfog valamit a büdösből? *Kíváncsian kérdezi meg lovagját, miközben saját orrát próbálja a felsőjével eltakarni, hogy az valamit tompítson a kellemetlen szagokon.*
*Mire komolyabban rátérnek az ork kérdésre, addigra már el is érik az ingoványos terület határát. Az erdő lassan eltűnik, és bugyogó mocsár látványa tárul eléjük, melyben a lélegzetvétel elég kellemetlen a bűzlő szagok miatt. Meglepődik, hogy Arelow az apóval ért egyet az okok veszélyességét tekintve. Ha lovagja mondja, akkor elhiszi, hogy tényleg veszélyes fajról van szó.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem. Pirtianesben katonaként nem engedték meg nekik a durva kihágásokat, de ezek szerint csoportosan veszélyesek lehetnek. *Ezt jól megjegyezi magának, s azt is, amit Arelow az orkok Artheniori megérkezéséről említ.*
- Ezt a történetet én is hallottam. Az ork háborúk. *Helyeslően bólogat, hiszen így megvilágítva már teljesen jogos a lovag tanácsa.*
- Majd óvatos leszek velük. *Megfogadja a másik tanácsát és ezt a leckét jól megtanulja, hogy ha ilyen helyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mire számíthat az orkok részéről. Azt viszont megerősíti lovagja, hogy az ingovány mindenféle pletyka mellett is veszélyes hely. Csóka léptei is kezdenek egyre megfontoltabbak lenni, amint befelé haladnak a mocsárba. Lenézve a talajra nem szívesen próbálkozna itt gyalogolni. Biztonságérzetet ad neki, hogy a magas csataménről tekinthet le a nem túl biztató tájra.*
- A sisakod felfog valamit a büdösből? *Kíváncsian kérdezi meg lovagját, miközben saját orrát próbálja a felsőjével eltakarni, hogy az valamit tompítson a kellemetlen szagokon.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-14 15:35:48
Üzenet elküldve: 2020-12-14 15:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Út a toronyhoz //
* Az orkos téma most egy időre biztosan leköti őket. Mire Morzden a kérdéséhez jut, már majdnem az ingoványt tapossák. Ám mire Arelow is össze szedi a gondolatait, már be is érnek az emlegetett helyszínre.*
- Ne légy naiv! Az orkok pont olyan veszélyesek, amilyennek leírta az apó. Az, hogy találkozik egy pár nem túl agresszívvel az ember nem jelenti azt, hogy mind jó lenne. Nekem semmi bajom velük, mert nem egyszer harcoltam is az oldalukon, mert zsoldosként alkalmazták őket. Viszont tény, hogy eléggé vérszomjas népség. Artheniort is feldúlták, amikor megérkeztek erre a földre. A pusztán mai napig vannak vad törzsek és rengeteg bandita bujkál a hegyekben meg az ilyen mocsaras vidékeken. Minden orkot jó fenntartással kezelni.* Ez jó kis lecke a kölyöknek, mert ő már látta, hogy milyen egy felbőszült ork.*
- Én nem találkoztam senkivel, de fő az óvatosság. Már csak maga a mocsár is okozhat meglepetéseket, anélkül, hogy összefutnánk bárkivel. Szóval igen a válasz. Veszélyes ez a hely.* Csóka is óvatosabban lépked mióta beértek ide. Nem szívesen van itt, de Arelow nem engedi, hogy ő diktáljon. Tartatja vele az irányt a torony felé. Szeretne mihamarább oda érni, hogy megehessék a reggelijüket. Amúgy a környék ebben az évszakban jóval kihaltabb, mint amikor legutóbb járt erre. A rovarok meg a békák most csöndben vannak. Csak a víz bugyog fel néha. A ködös, fojtogató levegő viszont továbbra is állandó vendégük. Őt nem zavarja a hűvösebb idő.*
* Az orkos téma most egy időre biztosan leköti őket. Mire Morzden a kérdéséhez jut, már majdnem az ingoványt tapossák. Ám mire Arelow is össze szedi a gondolatait, már be is érnek az emlegetett helyszínre.*
- Ne légy naiv! Az orkok pont olyan veszélyesek, amilyennek leírta az apó. Az, hogy találkozik egy pár nem túl agresszívvel az ember nem jelenti azt, hogy mind jó lenne. Nekem semmi bajom velük, mert nem egyszer harcoltam is az oldalukon, mert zsoldosként alkalmazták őket. Viszont tény, hogy eléggé vérszomjas népség. Artheniort is feldúlták, amikor megérkeztek erre a földre. A pusztán mai napig vannak vad törzsek és rengeteg bandita bujkál a hegyekben meg az ilyen mocsaras vidékeken. Minden orkot jó fenntartással kezelni.* Ez jó kis lecke a kölyöknek, mert ő már látta, hogy milyen egy felbőszült ork.*
- Én nem találkoztam senkivel, de fő az óvatosság. Már csak maga a mocsár is okozhat meglepetéseket, anélkül, hogy összefutnánk bárkivel. Szóval igen a válasz. Veszélyes ez a hely.* Csóka is óvatosabban lépked mióta beértek ide. Nem szívesen van itt, de Arelow nem engedi, hogy ő diktáljon. Tartatja vele az irányt a torony felé. Szeretne mihamarább oda érni, hogy megehessék a reggelijüket. Amúgy a környék ebben az évszakban jóval kihaltabb, mint amikor legutóbb járt erre. A rovarok meg a békák most csöndben vannak. Csak a víz bugyog fel néha. A ködös, fojtogató levegő viszont továbbra is állandó vendégük. Őt nem zavarja a hűvösebb idő.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:46:58
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:46:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Felfelé haladva egyszer sem áll meg, csak mikor Laor italt kér tőle. Ezt hamar a férfi felé dobja, hogy biztos megkapja az italt, s egy pillanatra elmereng, hogy vajon a többiekkel mi lehet? Szükségük lett volna italra, vagy megvannak anélkül is? Frandr vitt magával néhányat,hátha azoknak majd jó hasznát veszi.
Amint felér elkerekedik a szeme, bár igazán nem is lehetett másra számítani, ott a kút. Az a sorsokat eldöntő kút, ami azon a végzetes napon sok mindentől megfosztotta a tündérlányt. Nagyot nyel,s elindul feléje. Először azt hiszi az a síró gyermek a húga, de ahogy közelebb ér, s a hangját illetve szavait is meghallja rájön, hogy önmagával került szembe. *
- Nem hiszem, hogy jó ötlet... - * motyogja fejét rázva, de végül sóhajt egy nagyot. Ebben a teremben másfelé nem tud menni, viszont valamit itt kell csinálnia, tehát nem tehet semmi mást, minthogy kövesse önmagát. Először körbenéz valami után, amihez rögzíteni tudná magát, kötél helyett jó a palást, vagy az öve, amin az italok lógnak, de egy egyszerű szoba sima falakkal nem képes jó rögzítőhelyet kínálni, így hát biztosíték nélkül megfogja a másik karját és csak reménykedni tud, hogy nem húzza magával.*
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Felfelé haladva egyszer sem áll meg, csak mikor Laor italt kér tőle. Ezt hamar a férfi felé dobja, hogy biztos megkapja az italt, s egy pillanatra elmereng, hogy vajon a többiekkel mi lehet? Szükségük lett volna italra, vagy megvannak anélkül is? Frandr vitt magával néhányat,hátha azoknak majd jó hasznát veszi.
Amint felér elkerekedik a szeme, bár igazán nem is lehetett másra számítani, ott a kút. Az a sorsokat eldöntő kút, ami azon a végzetes napon sok mindentől megfosztotta a tündérlányt. Nagyot nyel,s elindul feléje. Először azt hiszi az a síró gyermek a húga, de ahogy közelebb ér, s a hangját illetve szavait is meghallja rájön, hogy önmagával került szembe. *
- Nem hiszem, hogy jó ötlet... - * motyogja fejét rázva, de végül sóhajt egy nagyot. Ebben a teremben másfelé nem tud menni, viszont valamit itt kell csinálnia, tehát nem tehet semmi mást, minthogy kövesse önmagát. Először körbenéz valami után, amihez rögzíteni tudná magát, kötél helyett jó a palást, vagy az öve, amin az italok lógnak, de egy egyszerű szoba sima falakkal nem képes jó rögzítőhelyet kínálni, így hát biztosíték nélkül megfogja a másik karját és csak reménykedni tud, hogy nem húzza magával.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-05 22:10:28
Üzenet elküldve: 2020-12-05 22:10:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Amennyire csak tud igyekszik kapaszkodni ha van mibe és ellenállni a folyamatos széllökéseknek úgyhogy nem kell figyelmeztetni. Onnan leesni egyenlő lenne a biztos halállal. Alaposan leizzad mire felér és szinte meg akar fagyni az agya attól ahogy az izzadt haját az erős szél hátrafújja. Ez a hely tényleg a túlvilághoz tartozhat. Viszont komolyabban elgondolkozni most nincs idő. Felérve szétnéz és megállapítja, hogy nem lát elpusztítandó kristályt. Viszont az ajtót igen, ami mögött ott lehet és valami kirepült. Hogy ez jó vagy nem, azt a fiú nem tudja, de a szél őt is elkapja és a falhoz löki amihez érve nagyot nyög. Szerencse, hogy magát nem nyársalta fel a kardjával. A kutyák csaholása egyre közelebb van. A félvérre ordít.*
-Tovább kell menni!
*A hirtelen fájdalomra lenéz és gondolkozás nélkül megpróbál az elbűvölt fegyverével az anyagtalan kézbe beledöfni. Valamit talán hallott már a melegről és a levegőről, de nem tudná akkor és ott visszamondani. Csak ösztönből cselekszik és már rántja is elő a másik kardját.*
-Menj!
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Amennyire csak tud igyekszik kapaszkodni ha van mibe és ellenállni a folyamatos széllökéseknek úgyhogy nem kell figyelmeztetni. Onnan leesni egyenlő lenne a biztos halállal. Alaposan leizzad mire felér és szinte meg akar fagyni az agya attól ahogy az izzadt haját az erős szél hátrafújja. Ez a hely tényleg a túlvilághoz tartozhat. Viszont komolyabban elgondolkozni most nincs idő. Felérve szétnéz és megállapítja, hogy nem lát elpusztítandó kristályt. Viszont az ajtót igen, ami mögött ott lehet és valami kirepült. Hogy ez jó vagy nem, azt a fiú nem tudja, de a szél őt is elkapja és a falhoz löki amihez érve nagyot nyög. Szerencse, hogy magát nem nyársalta fel a kardjával. A kutyák csaholása egyre közelebb van. A félvérre ordít.*
-Tovább kell menni!
*A hirtelen fájdalomra lenéz és gondolkozás nélkül megpróbál az elbűvölt fegyverével az anyagtalan kézbe beledöfni. Valamit talán hallott már a melegről és a levegőről, de nem tudná akkor és ott visszamondani. Csak ösztönből cselekszik és már rántja is elő a másik kardját.*
-Menj!
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-12-01 09:41:20
Üzenet elküldve: 2020-12-01 09:41:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kínkeserves már feljutni is, de odafent gyakorlatilag egyből nyekken, ahogyan a szél ledönti a lábáról.*
- A kurva életbe már.
*Hogy valójában a falhoz csapja-e a szél, vagy csak képzeli, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre nyekken egyet.*
- Vigyázz kormos, nagy a szél...
*Kiált hátra, négykézláb áll a falmaradék tövében, viszonylagos biztonságban. Tátott szájjal figyeli a gyerekeket.*
- Mi a picsa?!
*Mereszti a szemét, ahogyan ugrálni kezdenek a gyerekek lefelé.*
- Hé, várj!
*Igyekszik eljutni az ismerősnek tűnő leány felé, négykézláb akarja leküzdeni ezt a távolságot, néha hátrapillant, hogy Quantallnak sikerült-e feljutnia, de összességében a gyerekek jobban érdeklik, mint a sötételf. Döbbenetesen világos tekintete jórészt az ismerősnek tűnő leányon függ, annyi kérdése lenne. És tervei szerint elkapja a leányt és mindet fel is teszi neki. Ha nem is sikerül odaérni hozzá, hát menet közben fel is teszi rögtön az elsőt.*
- Anyád tudja, hogy itt vagy?!
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kínkeserves már feljutni is, de odafent gyakorlatilag egyből nyekken, ahogyan a szél ledönti a lábáról.*
- A kurva életbe már.
*Hogy valójában a falhoz csapja-e a szél, vagy csak képzeli, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre nyekken egyet.*
- Vigyázz kormos, nagy a szél...
*Kiált hátra, négykézláb áll a falmaradék tövében, viszonylagos biztonságban. Tátott szájjal figyeli a gyerekeket.*
- Mi a picsa?!
*Mereszti a szemét, ahogyan ugrálni kezdenek a gyerekek lefelé.*
- Hé, várj!
*Igyekszik eljutni az ismerősnek tűnő leány felé, négykézláb akarja leküzdeni ezt a távolságot, néha hátrapillant, hogy Quantallnak sikerült-e feljutnia, de összességében a gyerekek jobban érdeklik, mint a sötételf. Döbbenetesen világos tekintete jórészt az ismerősnek tűnő leányon függ, annyi kérdése lenne. És tervei szerint elkapja a leányt és mindet fel is teszi neki. Ha nem is sikerül odaérni hozzá, hát menet közben fel is teszi rögtön az elsőt.*
- Anyád tudja, hogy itt vagy?!
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-30 17:32:47
Üzenet elküldve: 2020-11-30 17:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Ahogy Riri ajándéka eléri, bármilyen cifra is a helyzet, elmosolyodik. Egyszerűen nem tud nem arra gondolni, hogy az íjászok, parittyások valószínűleg fél karjukat adnák azért a tudásért, amit az alkimisták féltékenyen őriznek. Nem valószínű, hogy bájitalokat óhajtanának kotyvasztani, de azt biztosan nagyra tartanák ha tudnák: minden nyílvessző, minden kő célba fog találni. Mert ez valami különleges tudás lehet. Legalábbis Laor még nem találkozott olyan alkimistával aki ne lett volna képes akár háttal fordulva, fejen állva is célba juttatni a kis üvegcséit. És ha ez a mosoly az arcán marad is, aligha látszik jól. Most már biztos benne, hogy valami szentségtelen mágia munkál itt, szakálla is ennek köszönhetően ér lassan mellközépig. De ez csak amolyan mellékhatás lehet. A nagyobb baj, hogy az öregség fizikai jelei is igen hamar jelentkeznek. Ezért is apró öröm a tündér főzete, ami legalább az erőt képes visszaadni valamelyet. Amire szüksége is lesz. Ha annak lehet is örülni, hogy a víziszony kint reked vagy önszántából várakozik, a farkasok nem haboznak zsákmányként tekinteni rá. Sok ideje nincs, így épp csak annyira sandít hátra, hogy megbizonyosodhasson róla, Riri már valamelyest biztonságos távolságba került Ormiktól és kis barátaitól. De most már tényleg a farkasokkal kell foglalkoznia, akik kitűnő taktikai érzékről téve tanúbizonyságot, egyszerre támadnak, eltérő célokra. Laornak pedig valószínűleg csak annyi ideje lehet, hogy kissé oldalt forduljon, hogy legalább ne két oldaltól csimpaszkodjanak rá a dögök és az ugrás magasságában húz egy harántvágást a karddal. Ha egy kis szerencséje van, az egyik farkas beleakad. Ha nagy, akkor mindkettő. De ezzel nem számol.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Ahogy Riri ajándéka eléri, bármilyen cifra is a helyzet, elmosolyodik. Egyszerűen nem tud nem arra gondolni, hogy az íjászok, parittyások valószínűleg fél karjukat adnák azért a tudásért, amit az alkimisták féltékenyen őriznek. Nem valószínű, hogy bájitalokat óhajtanának kotyvasztani, de azt biztosan nagyra tartanák ha tudnák: minden nyílvessző, minden kő célba fog találni. Mert ez valami különleges tudás lehet. Legalábbis Laor még nem találkozott olyan alkimistával aki ne lett volna képes akár háttal fordulva, fejen állva is célba juttatni a kis üvegcséit. És ha ez a mosoly az arcán marad is, aligha látszik jól. Most már biztos benne, hogy valami szentségtelen mágia munkál itt, szakálla is ennek köszönhetően ér lassan mellközépig. De ez csak amolyan mellékhatás lehet. A nagyobb baj, hogy az öregség fizikai jelei is igen hamar jelentkeznek. Ezért is apró öröm a tündér főzete, ami legalább az erőt képes visszaadni valamelyet. Amire szüksége is lesz. Ha annak lehet is örülni, hogy a víziszony kint reked vagy önszántából várakozik, a farkasok nem haboznak zsákmányként tekinteni rá. Sok ideje nincs, így épp csak annyira sandít hátra, hogy megbizonyosodhasson róla, Riri már valamelyest biztonságos távolságba került Ormiktól és kis barátaitól. De most már tényleg a farkasokkal kell foglalkoznia, akik kitűnő taktikai érzékről téve tanúbizonyságot, egyszerre támadnak, eltérő célokra. Laornak pedig valószínűleg csak annyi ideje lehet, hogy kissé oldalt forduljon, hogy legalább ne két oldaltól csimpaszkodjanak rá a dögök és az ugrás magasságában húz egy harántvágást a karddal. Ha egy kis szerencséje van, az egyik farkas beleakad. Ha nagy, akkor mindkettő. De ezzel nem számol.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:15:00
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:15:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
~Kifúj~
*Célt ér a csapás, és a hatása is megvan. Frandr elégtétellel konstatálja, hogy eggyel kevesebb döggel kell foglalkoznia.
Ezt követő légvétele viszont fájdalmas szisszenéssé alakul, ahogy a másik lábát is megcélozza egy dög, behorpasztva azt a lábszárvédőt is. A szituációhoz nem illő módon eszébe jut, hogy ha valahogy túléli ezt, muszáj lesz új páncélzatot vásárolnia, ugyanis a jelenlegi felszerelésén lassan már a kovácskalapács és lelkiismeretes foltozgatás sem fog tudni segíteni.
Ám ez a gondolat egy pillanatig foglalkoztatja csak, és rögtön visszairányítja a figyelmét a jelenlegi helyzetre.
Első ösztöne az, hogy a másik lábára akaszkodó dögöt is a társához hasonló sorsra juttassa, ám azonnal változtat ezen a tervén, ahogy látóterébe férkőzik a másik, sérült rémfarkas, amin könnyen lehet látni, hogy mivel próbálkozik.
Az összepréselt fogai közül sziszegve távozó levegő kíséri mozdulatát, ahogy ugyanazzal a mozdulattal lendíti meg fokosát, amivel kirántotta a fegyverét a farkas gerincéből. Tekintve, hogy a torkát támadó lénynek már alkalma volt megismerkednie Frandr fegyverének baltaélével, ezúttal szándékai szerint a zúzásra alkalmas fejet is bemutatja neki. Célja az, hogy ütésével összeomlassza annak jelenleg védtelen mellkasát.
A csapásba beleviszi a teljes felsőtestét, ezzel lendületet adva mind a fokosának, mind a szinte a fokossal egyidőben lendülő pajzsának, aminek szélével igyekszik a jobb lábszárvédőjét roncsoló pokolfajzat koponyájára bevinni egy csapást. Ahogy a mozdulata végén belélegzi a mocsár büdös, a torony által felforrósított levegőjét, meglepve konstatálja, hogy mosolyog, és a sisakja alól a szeme elé lógó hajtincs, aminek végéről időnként egy-egy izzadtságcsöpp hull a földre, időnként aranysárgán villan fel.
Felismeri az érzést, bár csak régi ismerősként üdvözölheti. Harcból ugyan nyugatra jövetele előtt sem volt igazán hiánya, az utolsó pár alkalommal a harc izgalma helyett ürességet és undort talált csak magában. Ám most egy jó cél érdekében démonfajzatokkal küzd, és akármilyen pokoli is ez a helyzet minden értelemben, rá kell jönnie, hogy valahol élvezi. Ez viszont ahelyett, hogy elvenne a koncentrációjából, még inkább ráhangolja minden érzékét a harcra, segítve kizárni az olyan ingereket, mint a hő, a bűz, vagy a fájdalom, ami most már mindkét vádlijából lüktet.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
~Kifúj~
*Célt ér a csapás, és a hatása is megvan. Frandr elégtétellel konstatálja, hogy eggyel kevesebb döggel kell foglalkoznia.
Ezt követő légvétele viszont fájdalmas szisszenéssé alakul, ahogy a másik lábát is megcélozza egy dög, behorpasztva azt a lábszárvédőt is. A szituációhoz nem illő módon eszébe jut, hogy ha valahogy túléli ezt, muszáj lesz új páncélzatot vásárolnia, ugyanis a jelenlegi felszerelésén lassan már a kovácskalapács és lelkiismeretes foltozgatás sem fog tudni segíteni.
Ám ez a gondolat egy pillanatig foglalkoztatja csak, és rögtön visszairányítja a figyelmét a jelenlegi helyzetre.
Első ösztöne az, hogy a másik lábára akaszkodó dögöt is a társához hasonló sorsra juttassa, ám azonnal változtat ezen a tervén, ahogy látóterébe férkőzik a másik, sérült rémfarkas, amin könnyen lehet látni, hogy mivel próbálkozik.
Az összepréselt fogai közül sziszegve távozó levegő kíséri mozdulatát, ahogy ugyanazzal a mozdulattal lendíti meg fokosát, amivel kirántotta a fegyverét a farkas gerincéből. Tekintve, hogy a torkát támadó lénynek már alkalma volt megismerkednie Frandr fegyverének baltaélével, ezúttal szándékai szerint a zúzásra alkalmas fejet is bemutatja neki. Célja az, hogy ütésével összeomlassza annak jelenleg védtelen mellkasát.
A csapásba beleviszi a teljes felsőtestét, ezzel lendületet adva mind a fokosának, mind a szinte a fokossal egyidőben lendülő pajzsának, aminek szélével igyekszik a jobb lábszárvédőjét roncsoló pokolfajzat koponyájára bevinni egy csapást. Ahogy a mozdulata végén belélegzi a mocsár büdös, a torony által felforrósított levegőjét, meglepve konstatálja, hogy mosolyog, és a sisakja alól a szeme elé lógó hajtincs, aminek végéről időnként egy-egy izzadtságcsöpp hull a földre, időnként aranysárgán villan fel.
Felismeri az érzést, bár csak régi ismerősként üdvözölheti. Harcból ugyan nyugatra jövetele előtt sem volt igazán hiánya, az utolsó pár alkalommal a harc izgalma helyett ürességet és undort talált csak magában. Ám most egy jó cél érdekében démonfajzatokkal küzd, és akármilyen pokoli is ez a helyzet minden értelemben, rá kell jönnie, hogy valahol élvezi. Ez viszont ahelyett, hogy elvenne a koncentrációjából, még inkább ráhangolja minden érzékét a harcra, segítve kizárni az olyan ingereket, mint a hő, a bűz, vagy a fájdalom, ami most már mindkét vádlijából lüktet.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-25 12:44:47
Üzenet elküldve: 2020-11-25 12:44:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
*Próbál nem túl sokat lélegezni a fojtogató, forró levegőből, de nehéz ez, miközben a teste meg épphogy megkövetelné a testi és lelki megterhelés miatt. A lépcsők megmászása során van egy szakasz, amikor kezd kétségbe esni, hogy megint csapdába estek, mert valójában sosem érheti el a torony tetejét, csak illúzió... De nem adja fel, és aggodalma végül oktalan félelemnek bizonyul, mert a lépcsők elkezdenek fogyatkozni.
Végül pedig föl is ér...
Hevesen dobogó szívvel néz körül, s ugyan a holdfényburok védi, mégis izzadtság maszatolja koszos homlokát.
A teremben ellenséget keres, de nem lát senkit, így tekintete végül megállapodik a kis lángon.
Ez... nem kristály. Vagy az volna? Inkább tűnik lángnak...
Közelebb lépdel, hogy megvizsgálja. Majd a kezét is kinyújtja felé, igyekezvén alá nyúlni. Vajon föl tudja-e emelni, s markába venni, vagy tudja-e érinteni. Óvatosan közelíti azért a kezét, inkább csak megszokásból, mint tudatosan.
Ez volna az, amit el kell pusztítania? Ha a sorrend fontos, akkor tényleg sietnie kellene, mert ennek kell megsemmisülnie először. De mi ez valójában? Mi táplálja? És mivel lehetne kioltani?...*
//Elveszve az időben...//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
*Próbál nem túl sokat lélegezni a fojtogató, forró levegőből, de nehéz ez, miközben a teste meg épphogy megkövetelné a testi és lelki megterhelés miatt. A lépcsők megmászása során van egy szakasz, amikor kezd kétségbe esni, hogy megint csapdába estek, mert valójában sosem érheti el a torony tetejét, csak illúzió... De nem adja fel, és aggodalma végül oktalan félelemnek bizonyul, mert a lépcsők elkezdenek fogyatkozni.
Végül pedig föl is ér...
Hevesen dobogó szívvel néz körül, s ugyan a holdfényburok védi, mégis izzadtság maszatolja koszos homlokát.
A teremben ellenséget keres, de nem lát senkit, így tekintete végül megállapodik a kis lángon.
Ez... nem kristály. Vagy az volna? Inkább tűnik lángnak...
Közelebb lépdel, hogy megvizsgálja. Majd a kezét is kinyújtja felé, igyekezvén alá nyúlni. Vajon föl tudja-e emelni, s markába venni, vagy tudja-e érinteni. Óvatosan közelíti azért a kezét, inkább csak megszokásból, mint tudatosan.
Ez volna az, amit el kell pusztítania? Ha a sorrend fontos, akkor tényleg sietnie kellene, mert ennek kell megsemmisülnie először. De mi ez valójában? Mi táplálja? És mivel lehetne kioltani?...*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-25 09:36:14
Üzenet elküldve: 2020-11-25 09:36:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
*Súlyos légzések ezek, a levegő nehéz, pöffeszkedő és forró, ha nem tudná hol van, azt érezhetné, hogy egy boszorkány kondérjában fürdik, ami alá begyújtottak. Persze a lepel megvédi, s hűsíti őt, szerencséje, hogy egyáltalán eszébe jutott, de nem véletlenül került kiválasztásra az útra. A lépcső magasan kanyarog felfelé, de a varázslat megsegíti, s védelmében könnyedén halad. Nem tudni mennyi idő telik el, de a fokok hamarosan elfogynak, s a torony tetejére érve, egy kör alakú helyiségben találja magát, melynek közepén csekély lángocska lobog, mit látszólag semmi sem éltet. A torony teteje egyszerű kőlapokkal lerakott, melyből nem hiányzik egy sem, nincs berendezés, vagy használati tárgy, nincs semmi sem, csupán körben ablakok, lőrés szerűek, középütt pedig a játékosan lobogó kis tűz.
Frandr racionális elméje eszébe juttatja apró kis akadályát, tekintve, hogy a toronyba nem hívják be, így, ha akarna sem tudna belépni, talán erről Krestvir megfeledkezett, de igazából a helyzet szempontjából nem számít, mert a férfinek más dolga akadt. A lábikrájába maró fájdalom, a koncentrált légzésből kiragadja, ahogyan a meglepetés is, ami akkor éri, mikor fokosa találata után a másik csupán felüvölt, de egyelőre még talpon marad. A hátulról érkező is csatasorba állt már, s nem várva meg, míg Frandr eldönti, melyiket kívánja a halálba küldeni, máris támad. A férfi a lábát harapót választja, ő van a legközelebb. Roppan a gerinc, ahogyan a fokos belehatol, meglehetősen tiszta és mély találat, ahogy hallik csigolyát tört, s ennek látványos megjelenése, hogy a farkas négy lába összerogyik, bűzlő pofája a férfi lábától eltávolodik, a földre esik, s csak fejét forgatva mozog tovább, nem jelent veszélyt. Ellentétben a harmadikkal, mely a támadás hevében kivitelezi saját harapását. Szerencse, a szerencsétlenségben, hogy ezúttal a másik lábán csattannak a fogak, hasonló hatást kiváltva, mint az imént. A vért behorpad, Frandr lába megroggyan, de csak felszíni, zúzódásos sérülés nem több. Mindeközben a harmadik kissé összeszedte magát, vérző fejjel, de két lábra ágaskodva próbálja a férfi nyakát elharapni.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Gondolataiba merülve igyekszik felfelé vélt testvére után a lépcsőn, s csak Laor kiáltása az, mi gondolataiból kiszakítja. Több rés is található, hol kihajolhat, s dobását elvégezheti, így vezére nem marad segítség nélkül, a kért bájital célba érkezhet. Carsaadi gyorsan halad, őt nem gátolja forróság, nem gátolja egyéb veszély, kivéve talán saját gondolatait, melyeket egyelőre elkerül az előre megjósolt halál. Nem sok idő telik el s a torony tetejébe jut, ahol immár ismerős táj várhatja. Kör alakú helyiség, igaz, fél oldala hiányzik, sokkal inkább tekinthető egy hatalmas fa törzsének, mint magának a toronynak. A berendezés puritán, már ha lehet így nevezni egy üres helyiséget, csupán egy ékesen meredező, ódon kút kávája terebélyesedik középütt, mely mellett a szárnyaszegett lány álldogál, immár üres kézzel, szomorú tekintettel.*
- Bár én estem volna bele inkább... *zokog fel hirtelen, s megrázza magát.* miért kellett? Most mit mondanak majd anyáék? *Kérdezi reményvesztetten, s könnyes tekintete Carsaadira mered, majd hirtelen közelebb lépve ragadja meg annak kezét.*
- Segíts! Fogj, kihúzom! *Kiált fel, majd a kút káváján veti át lábát, hogy lefelé kezdjen mászni, közben karját nyújtja Riri felé.
Az inkorrektség valóban az élet velejárója, azonban Laor végre megnyugodhat. Ormik mögött feltűnő két terebélyes farkas fogai igencsak valódinak és kézzelfoghatónak tűnnek, ahogyan acsarkodó morgásuk is. A kért ital megérkezik, s azonnal erő járná át, ha meginná azt, de feltehetően későbbre tartogatja. Pedig szükséges lenne, szinte aggastyánnak érzi magát, igaz, ennek fizikai tünetei még nem, csupán pszichikailag jelentkeznek, mellyel még megbirkózik. Talán csak arra kell figyelnie, hogy tekintélyes méretűre duzzadt, szokatlan szakállába ne akadjon el, hátrálás közben. Ormik nem közelít, talán ráhagyja csatlósaira a dolgot, talán csak kivár, nem tudni. Sajnos, a barlangszerű bejáratban két farkas még könnyedén elfér, ha Ormik kint is ragad. Nem is rest mindkettő egyszerre ugrani, mintha összebeszéltek volna. Egyikük Laor keze felé, másikuk pedig lábára kapna, ha sikerül.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Meglehetősen bosszantó menekülés és küldetés közbene egy folyamatos zúgó és ócsárló hangra figyelni, nehéz kizárni és nehéz is megszabadulni tőle. Alyo kiáltása érthető. S, ha ez nem lenne elég, a két előre futó gyermek kacagása és trappolása olyannak tűnik, mintha csak játszanának, ráadásul fent, szinte egy egész gyermekmegőrzőnek tűnő hangok hallhatóak. A torony magas. Magasabb, mint a többi, bár ez belülről kevéssé érzékelhető, mindenesetre annyit Alyo és Quantall is sejthet, hogy talán már vagy húsz, harminc méter magasan járhatnak. Alyo az első, aki kibukkan a lépcső tetején, s rögtön ledönti lábáról a szél, majd az egyik megmaradt falszakaszhoz sodorja, ahol megáll csúszásában. A torony nem ép, lenthez hasonlóan hatalmas lyukak tátonganak a falak helyén, szinte nyitott az egész, s szédítő a látvány, melynek ugyan nagy része ködbe vész, de beláthatatlan távolságokra el lehet látni. Az egyik sarokban, pántjairól leszakad méretes ajtó, ami úgy tetszik, a nyílásba illik, mi a torony felső helyiségébe juttatja a felfelé haladót. Ha nagy nehezen oldalra fordítja, csupán résnyire kinyitható szemeit, érdekes látványban lehet része. A gyermekcsapat, melynek része egy gyanúsan ismerős leány is fent játszik, úgy tetszik katonásat.*
- A tornyot megvédjük! Esküszünk életünkre! *Hangzik az ünnepélyes, kacagásokkal tűzdelt fogadalom.*
- Vérünk nem veszik! Testünk nem szabdalják! Lelkünk csak a miénk! AZ UTOLSÓ LEHELETIG! *A kiáltás elhal, büszke és nyomatékos bólintás mindenki részéről egymás felé, majd az első gyermek (talán Ahroius) kiugrik a toronyból.
Quantall hasonló igyekezettel halad felfelé, kissé lemaradva, így jobban kitéve Gormogon áldásos tevékenységének, valamint módjában áll megfigyelni, lent a besorjázó farkasokat, akik legalább öten vannak, s megindulnak trappolva felfelé, egyelőre még biztonságos távolságban. A mélységinek minden igyekezetére szüksége van, hogy lábán maradhasson. Gormogon folyamatosan támadja, igaz, ezek csupán széllőkéseknek tűnnek, egyelőre kárt nem okoznak benne. Alaposan megizzad mire felér, az izzadság nedvesen és hidegen tapad homlokához, ő már az utolsó ugrásra készülő gyermeket látja csak, talán Alyo is összeszedi magát addigra. Quantall körbe nézhet a helyiségben, mielőtt őt is egy lökéssel az egyik falszakaszhoz juttatják. A morgás és csaholás egyre közelebbről hallik, majd hirtelen jeges fájdalmat érez bokáján, a materializálódott szél alak kezeit kulcsolja rá.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.25 10:17:44
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
//2//
*Súlyos légzések ezek, a levegő nehéz, pöffeszkedő és forró, ha nem tudná hol van, azt érezhetné, hogy egy boszorkány kondérjában fürdik, ami alá begyújtottak. Persze a lepel megvédi, s hűsíti őt, szerencséje, hogy egyáltalán eszébe jutott, de nem véletlenül került kiválasztásra az útra. A lépcső magasan kanyarog felfelé, de a varázslat megsegíti, s védelmében könnyedén halad. Nem tudni mennyi idő telik el, de a fokok hamarosan elfogynak, s a torony tetejére érve, egy kör alakú helyiségben találja magát, melynek közepén csekély lángocska lobog, mit látszólag semmi sem éltet. A torony teteje egyszerű kőlapokkal lerakott, melyből nem hiányzik egy sem, nincs berendezés, vagy használati tárgy, nincs semmi sem, csupán körben ablakok, lőrés szerűek, középütt pedig a játékosan lobogó kis tűz.
Frandr racionális elméje eszébe juttatja apró kis akadályát, tekintve, hogy a toronyba nem hívják be, így, ha akarna sem tudna belépni, talán erről Krestvir megfeledkezett, de igazából a helyzet szempontjából nem számít, mert a férfinek más dolga akadt. A lábikrájába maró fájdalom, a koncentrált légzésből kiragadja, ahogyan a meglepetés is, ami akkor éri, mikor fokosa találata után a másik csupán felüvölt, de egyelőre még talpon marad. A hátulról érkező is csatasorba állt már, s nem várva meg, míg Frandr eldönti, melyiket kívánja a halálba küldeni, máris támad. A férfi a lábát harapót választja, ő van a legközelebb. Roppan a gerinc, ahogyan a fokos belehatol, meglehetősen tiszta és mély találat, ahogy hallik csigolyát tört, s ennek látványos megjelenése, hogy a farkas négy lába összerogyik, bűzlő pofája a férfi lábától eltávolodik, a földre esik, s csak fejét forgatva mozog tovább, nem jelent veszélyt. Ellentétben a harmadikkal, mely a támadás hevében kivitelezi saját harapását. Szerencse, a szerencsétlenségben, hogy ezúttal a másik lábán csattannak a fogak, hasonló hatást kiváltva, mint az imént. A vért behorpad, Frandr lába megroggyan, de csak felszíni, zúzódásos sérülés nem több. Mindeközben a harmadik kissé összeszedte magát, vérző fejjel, de két lábra ágaskodva próbálja a férfi nyakát elharapni.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Gondolataiba merülve igyekszik felfelé vélt testvére után a lépcsőn, s csak Laor kiáltása az, mi gondolataiból kiszakítja. Több rés is található, hol kihajolhat, s dobását elvégezheti, így vezére nem marad segítség nélkül, a kért bájital célba érkezhet. Carsaadi gyorsan halad, őt nem gátolja forróság, nem gátolja egyéb veszély, kivéve talán saját gondolatait, melyeket egyelőre elkerül az előre megjósolt halál. Nem sok idő telik el s a torony tetejébe jut, ahol immár ismerős táj várhatja. Kör alakú helyiség, igaz, fél oldala hiányzik, sokkal inkább tekinthető egy hatalmas fa törzsének, mint magának a toronynak. A berendezés puritán, már ha lehet így nevezni egy üres helyiséget, csupán egy ékesen meredező, ódon kút kávája terebélyesedik középütt, mely mellett a szárnyaszegett lány álldogál, immár üres kézzel, szomorú tekintettel.*
- Bár én estem volna bele inkább... *zokog fel hirtelen, s megrázza magát.* miért kellett? Most mit mondanak majd anyáék? *Kérdezi reményvesztetten, s könnyes tekintete Carsaadira mered, majd hirtelen közelebb lépve ragadja meg annak kezét.*
- Segíts! Fogj, kihúzom! *Kiált fel, majd a kút káváján veti át lábát, hogy lefelé kezdjen mászni, közben karját nyújtja Riri felé.
Az inkorrektség valóban az élet velejárója, azonban Laor végre megnyugodhat. Ormik mögött feltűnő két terebélyes farkas fogai igencsak valódinak és kézzelfoghatónak tűnnek, ahogyan acsarkodó morgásuk is. A kért ital megérkezik, s azonnal erő járná át, ha meginná azt, de feltehetően későbbre tartogatja. Pedig szükséges lenne, szinte aggastyánnak érzi magát, igaz, ennek fizikai tünetei még nem, csupán pszichikailag jelentkeznek, mellyel még megbirkózik. Talán csak arra kell figyelnie, hogy tekintélyes méretűre duzzadt, szokatlan szakállába ne akadjon el, hátrálás közben. Ormik nem közelít, talán ráhagyja csatlósaira a dolgot, talán csak kivár, nem tudni. Sajnos, a barlangszerű bejáratban két farkas még könnyedén elfér, ha Ormik kint is ragad. Nem is rest mindkettő egyszerre ugrani, mintha összebeszéltek volna. Egyikük Laor keze felé, másikuk pedig lábára kapna, ha sikerül.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Meglehetősen bosszantó menekülés és küldetés közbene egy folyamatos zúgó és ócsárló hangra figyelni, nehéz kizárni és nehéz is megszabadulni tőle. Alyo kiáltása érthető. S, ha ez nem lenne elég, a két előre futó gyermek kacagása és trappolása olyannak tűnik, mintha csak játszanának, ráadásul fent, szinte egy egész gyermekmegőrzőnek tűnő hangok hallhatóak. A torony magas. Magasabb, mint a többi, bár ez belülről kevéssé érzékelhető, mindenesetre annyit Alyo és Quantall is sejthet, hogy talán már vagy húsz, harminc méter magasan járhatnak. Alyo az első, aki kibukkan a lépcső tetején, s rögtön ledönti lábáról a szél, majd az egyik megmaradt falszakaszhoz sodorja, ahol megáll csúszásában. A torony nem ép, lenthez hasonlóan hatalmas lyukak tátonganak a falak helyén, szinte nyitott az egész, s szédítő a látvány, melynek ugyan nagy része ködbe vész, de beláthatatlan távolságokra el lehet látni. Az egyik sarokban, pántjairól leszakad méretes ajtó, ami úgy tetszik, a nyílásba illik, mi a torony felső helyiségébe juttatja a felfelé haladót. Ha nagy nehezen oldalra fordítja, csupán résnyire kinyitható szemeit, érdekes látványban lehet része. A gyermekcsapat, melynek része egy gyanúsan ismerős leány is fent játszik, úgy tetszik katonásat.*
- A tornyot megvédjük! Esküszünk életünkre! *Hangzik az ünnepélyes, kacagásokkal tűzdelt fogadalom.*
- Vérünk nem veszik! Testünk nem szabdalják! Lelkünk csak a miénk! AZ UTOLSÓ LEHELETIG! *A kiáltás elhal, büszke és nyomatékos bólintás mindenki részéről egymás felé, majd az első gyermek (talán Ahroius) kiugrik a toronyból.
Quantall hasonló igyekezettel halad felfelé, kissé lemaradva, így jobban kitéve Gormogon áldásos tevékenységének, valamint módjában áll megfigyelni, lent a besorjázó farkasokat, akik legalább öten vannak, s megindulnak trappolva felfelé, egyelőre még biztonságos távolságban. A mélységinek minden igyekezetére szüksége van, hogy lábán maradhasson. Gormogon folyamatosan támadja, igaz, ezek csupán széllőkéseknek tűnnek, egyelőre kárt nem okoznak benne. Alaposan megizzad mire felér, az izzadság nedvesen és hidegen tapad homlokához, ő már az utolsó ugrásra készülő gyermeket látja csak, talán Alyo is összeszedi magát addigra. Quantall körbe nézhet a helyiségben, mielőtt őt is egy lökéssel az egyik falszakaszhoz juttatják. A morgás és csaholás egyre közelebbről hallik, majd hirtelen jeges fájdalmat érez bokáján, a materializálódott szél alak kezeit kulcsolja rá.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.25 10:17:44
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-18 21:32:00
Üzenet elküldve: 2020-11-18 21:32:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
* Legalább száradna meg a lány, dobná el azt a buta vödröt. De nem szól, csak sietősen elindul felfelé a lépcsőn. Nem tartja feltétlen segítőnek az entitást, de hiszi, hogy ami neki kell az a lépcső tetején van, ahova mindenképp fel kell jutnia, ha közbe pedig ez a látomás rátámad, hát majd csak kitalál valamit.
Igyekszik a lehető leggyorsabb lenni, ugyan vannak akadályozó tényezők, a csúszós lépcsők nem könnyítik meg a dolgát, sem a hiányzó fokok, azonban gond nélküli veszi eddig a nehezítéseket. Laor hangjára azonnal hátrapillant, a kérésre pedig bólint. Kiold övéről 1 Vérvörös varázsitalt és hamar elhajítja Laor Vylnisfelé.
. Ezután folytatja útját. Már nincsen sok hátra, talán ha szerencséje lesz hamarosan odafenn lesz a testvére mellett, aki hangjából ítélve már odafenn várja remélhetőleg nem az áldozatának tekintett Riri.
Fel sem fogja a tündér egészen, hogy talán egy órán belül meghal. Az sem tudatosult benne, hogy átlépte valószínűleg a küszöbét annak az épületnek, ahonnan talán sohasem fog kijönni. Ezek mind még csak fel sem ötlenek benne annyira lefoglalja fejét a testvérével kapcsolatos gondolatok, illetve a láthatatlan küzdelem, hogy különbséget tudjon tenni az entitás és a halott kishúga között. *
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
* Legalább száradna meg a lány, dobná el azt a buta vödröt. De nem szól, csak sietősen elindul felfelé a lépcsőn. Nem tartja feltétlen segítőnek az entitást, de hiszi, hogy ami neki kell az a lépcső tetején van, ahova mindenképp fel kell jutnia, ha közbe pedig ez a látomás rátámad, hát majd csak kitalál valamit.
Igyekszik a lehető leggyorsabb lenni, ugyan vannak akadályozó tényezők, a csúszós lépcsők nem könnyítik meg a dolgát, sem a hiányzó fokok, azonban gond nélküli veszi eddig a nehezítéseket. Laor hangjára azonnal hátrapillant, a kérésre pedig bólint. Kiold övéről 1 Vérvörös varázsitalt és hamar elhajítja Laor Vylnisfelé.
. Ezután folytatja útját. Már nincsen sok hátra, talán ha szerencséje lesz hamarosan odafenn lesz a testvére mellett, aki hangjából ítélve már odafenn várja remélhetőleg nem az áldozatának tekintett Riri.Fel sem fogja a tündér egészen, hogy talán egy órán belül meghal. Az sem tudatosult benne, hogy átlépte valószínűleg a küszöbét annak az épületnek, ahonnan talán sohasem fog kijönni. Ezek mind még csak fel sem ötlenek benne annyira lefoglalja fejét a testvérével kapcsolatos gondolatok, illetve a láthatatlan küzdelem, hogy különbséget tudjon tenni az entitás és a halott kishúga között. *
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-16 18:38:05
Üzenet elküldve: 2020-11-16 18:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*Elgondolkodva hallgatja a férfit, csak néhány másodperc múlva szólal meg maga is.*
-De Te már kedveled őket, nem igaz? *Baljával nyúl át a férfi álla alatt, s cirógatja meg a fiú arcát az ellentétes oldalon. Hangja ugyan negédesen cseng, de némi gúny is rejlik mélyén.*
-Hitünk meghaladta a fajok közötti, ősi konfliktusokat.
*Jelenti ki határozottan. Na nem volt mindig így, de mára már megtanulta, hogy mindegy, kifélének sarja valaki, ha osztozik hitében. Tekintetét sűrűn magára vonja az ingovány barátságtalan természete. Ugyan járt már erre, még sem emlékszik egyáltalán.*
-Hogy? *Ocsúdik fel, majd halkan felnevet.* -Nem az igazság táplálta a lelkembe Urunk hitét, elhiheted. A sötétség maga az igazság útja is egyben. Ne tégy úgy, mintha a Fény Úrnőjét nem a fény szimbolizálná. A sötétség a pallosunk és az árnyék a pajzsunk. Csak a tudatlan hiszi azt, hogy ez rosszat is jelent egyúttal. Félik az éjszakát és vele együtt félik a sötétséget. Tudatlan lennél, Nirs Thargodrym vagy csak mosdatni próbálod magad? *Szavait kedveskedő mázzal ellensúlyozza hangjában. Még egy bájosnak szánt mosolyt is megereszt a férfi irányába.*
-Ugyan... E mágusokat a legkevésbé sem érdekli, mi célból óhajtod megtanulni mágiájuk. Egy dolog foglalkoztatja őket csupán, hogy milyen vaskos az erszényed. És noha a miénk alighanem szerény... *Elhúzza száját, miközben aprócska erszényére téved keze, csak hogy kitapinthassa annak tartalmát.* -Valamire csak elég lesz. Talán ez vezet ahhoz, hogy bosszút álljunk urunk gyalázóján. S ha így van, már megérte az út.
*Elgondolkodva hallgatja a férfit, csak néhány másodperc múlva szólal meg maga is.*
-De Te már kedveled őket, nem igaz? *Baljával nyúl át a férfi álla alatt, s cirógatja meg a fiú arcát az ellentétes oldalon. Hangja ugyan negédesen cseng, de némi gúny is rejlik mélyén.*
-Hitünk meghaladta a fajok közötti, ősi konfliktusokat.
*Jelenti ki határozottan. Na nem volt mindig így, de mára már megtanulta, hogy mindegy, kifélének sarja valaki, ha osztozik hitében. Tekintetét sűrűn magára vonja az ingovány barátságtalan természete. Ugyan járt már erre, még sem emlékszik egyáltalán.*
-Hogy? *Ocsúdik fel, majd halkan felnevet.* -Nem az igazság táplálta a lelkembe Urunk hitét, elhiheted. A sötétség maga az igazság útja is egyben. Ne tégy úgy, mintha a Fény Úrnőjét nem a fény szimbolizálná. A sötétség a pallosunk és az árnyék a pajzsunk. Csak a tudatlan hiszi azt, hogy ez rosszat is jelent egyúttal. Félik az éjszakát és vele együtt félik a sötétséget. Tudatlan lennél, Nirs Thargodrym vagy csak mosdatni próbálod magad? *Szavait kedveskedő mázzal ellensúlyozza hangjában. Még egy bájosnak szánt mosolyt is megereszt a férfi irányába.*
-Ugyan... E mágusokat a legkevésbé sem érdekli, mi célból óhajtod megtanulni mágiájuk. Egy dolog foglalkoztatja őket csupán, hogy milyen vaskos az erszényed. És noha a miénk alighanem szerény... *Elhúzza száját, miközben aprócska erszényére téved keze, csak hogy kitapinthassa annak tartalmát.* -Valamire csak elég lesz. Talán ez vezet ahhoz, hogy bosszút álljunk urunk gyalázóján. S ha így van, már megérte az út.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896