Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-03 16:24:35
Üzenet elküldve: 2025-11-03 16:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Az új nap kezdete mindenkihez elért. A tábor ébredezik és a lakói szorgosan végzik a dolgukat. Thara a falat fürkészi. Figyel, hall e bármit is azon túlról. A tábor hangja persze ezt nem teszi lehetővé. A legtöbbet a toronyból látná, de őrszemek már vannak. Csak feleslegesen menne fel. Egy esetleges nyílzáport nehezebben tudnának elkerülni és rögtön két áldozat is volna. Néhány erősebb alak elkezdte a fal gyenge pontját kialakítani.
~Helyes. Nem teketóriáznak.~
Szívesen segítene, de sok segítségükre nem lenne, főleg miután Natu csatlakozik hozzájuk. Így ott is csak felesleges plusz volna. A tűzgyújtáshoz sem ért, szóval abban sem tud segíteni Frandrnak. Talán ott vennék a legkevesebb hasznát Tharának. Haszontalannak érzi magát. Visszalépdel a tűzhöz és leül. A tábornak csak a csatában tud a segítségére lenni, de addig meg csak várni tud. Az ötletelésekkel végeztek. Ahogy látja a zsoldosok még arra is gondoltak, hogy a betévedő ork semmiképp ne tudjanak kimenekülni. Thara is gondolkozott egy megoldáson, de semmire sem jutott. Erre az ötletre viszont elismerően bólint.
~Találékony elmék. Ezek szerint nagyon el akarnak szabadulni. Kíváncsi lennék, hogy mennyire tapasztaltak? Hasznát vennénk a segítségüket az orkok elleni csatákban?~
Hisz ezért is van itt. Ha a táborban nem orkokat, hanem banditákat találnak, akkor megpróbálja őket betoborozni. Már csak az a fő kérdés, hogy akarnak is e egyáltalán segíteni. Nagy örömére a banda vezére csatlakozik a társaságához.*
-A terv biztos. Nem tudom mi motiválja őket, de minket a kijutás lehetősége. Nem láttam az embereidet az ide jöttünk előtt, de mintha készebbnek mutatkoznának a harcra. Igazam van?
*Csak találgatni tud, de ha beleképzeli magát az ő helyükbe, ő biztos sokkal nyugodtabb és lelkesebb lenne ha idegenek jönnek, méghozzá ránézésre harcképesek.
~Ha már harcképes.~*
-Mondtad, hogy zsoldosok vagytok. Akkor van is tapasztalatotok. Pontosan ki miben jeleskedik?
*Kérdezi Drohintől, hogy minél tisztábban képet kapjon, hogy pontosan ki, hogyan és milyen módon tud majd a csatában segíteni.*
*Az új nap kezdete mindenkihez elért. A tábor ébredezik és a lakói szorgosan végzik a dolgukat. Thara a falat fürkészi. Figyel, hall e bármit is azon túlról. A tábor hangja persze ezt nem teszi lehetővé. A legtöbbet a toronyból látná, de őrszemek már vannak. Csak feleslegesen menne fel. Egy esetleges nyílzáport nehezebben tudnának elkerülni és rögtön két áldozat is volna. Néhány erősebb alak elkezdte a fal gyenge pontját kialakítani.
~Helyes. Nem teketóriáznak.~
Szívesen segítene, de sok segítségükre nem lenne, főleg miután Natu csatlakozik hozzájuk. Így ott is csak felesleges plusz volna. A tűzgyújtáshoz sem ért, szóval abban sem tud segíteni Frandrnak. Talán ott vennék a legkevesebb hasznát Tharának. Haszontalannak érzi magát. Visszalépdel a tűzhöz és leül. A tábornak csak a csatában tud a segítségére lenni, de addig meg csak várni tud. Az ötletelésekkel végeztek. Ahogy látja a zsoldosok még arra is gondoltak, hogy a betévedő ork semmiképp ne tudjanak kimenekülni. Thara is gondolkozott egy megoldáson, de semmire sem jutott. Erre az ötletre viszont elismerően bólint.
~Találékony elmék. Ezek szerint nagyon el akarnak szabadulni. Kíváncsi lennék, hogy mennyire tapasztaltak? Hasznát vennénk a segítségüket az orkok elleni csatákban?~
Hisz ezért is van itt. Ha a táborban nem orkokat, hanem banditákat találnak, akkor megpróbálja őket betoborozni. Már csak az a fő kérdés, hogy akarnak is e egyáltalán segíteni. Nagy örömére a banda vezére csatlakozik a társaságához.*
-A terv biztos. Nem tudom mi motiválja őket, de minket a kijutás lehetősége. Nem láttam az embereidet az ide jöttünk előtt, de mintha készebbnek mutatkoznának a harcra. Igazam van?
*Csak találgatni tud, de ha beleképzeli magát az ő helyükbe, ő biztos sokkal nyugodtabb és lelkesebb lenne ha idegenek jönnek, méghozzá ránézésre harcképesek.
~Ha már harcképes.~*
-Mondtad, hogy zsoldosok vagytok. Akkor van is tapasztalatotok. Pontosan ki miben jeleskedik?
*Kérdezi Drohintől, hogy minél tisztábban képet kapjon, hogy pontosan ki, hogyan és milyen módon tud majd a csatában segíteni.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-02 21:19:14
Üzenet elküldve: 2025-11-02 21:19:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A mélységi bólint, és enyhe mozdulattal Hamu oldalába sújt, mire a ló engedelmesen megindul. Úgy dönt, ezúttal ő megy elöl. Ismeri a visszautat, és amíg az irányra koncentrál, addig sem kell a mögötte ülő feszültséggel foglalkoznia. A nyeregből hátra-hátrapillant, ellenőrzi, hogy mindenki követi-e, aztán teljes figyelmét az útra fordítja. A lova léptei tompán koppannak a nedves földön, miközben elhagyják a tornyot, és az út lassan a láp felé kanyarodik.
A talaj még mindig nedves a tegnapi vihar nyomán. Mélyen süpped a paták alatt. Az Ingovány széléhez érve a táj fokozatosan változik: a föld elnehezül, a fű eltűnik, helyét sár, nád és alacsony víztükrök veszik át. A levegőben pedig állott, mocsaras szag terjeng.
Norennar visszafogja Hamut, hagyja, hogy a ló megszokja a talaj bizonytalanságát. A paták alatt cuppog a víz. A férfi lesüti a tekintetét, figyeli, hová lép az állat. A mélységi a jól bejáratott útvonalat követi, amit már korábban is végigjárt. Igyekszik a biztonságosabb, szilárdabb részek mentén vezetni lovát, és kerülni a mélyedéseket, amik könnyen csapdát rejthetnek. Időnként hátrapillant, hogy a többiek tartják-e a sort, aztán visszafordul és továbbhalad. Minden érzéke éberen figyel, a fülét az apró neszekre, a szemét a mozgó nádszálakra, a kezét a ló ritmusára hangolja.
Az út egyre beljebb visz az Ingoványba. A száraz föld már messze maradt mögöttük, helyét az állandó nedvesség, a sekély víz és az ingatag talaj vette át. Itt-ott sás- és nádszigetek emelkednek ki, köztük keskeny csapások kanyarognak. A napfény meg-megcsillan a víz felszínén, mintha ez a vidék ismerné a saját csalárdságát, és még kedvét is lelné benne.
Norennar nem szól semmit. Nem kell. Tudja, hogy innen a karavánpihenő romjai felé kell tartani, ott majd újra szilárd talajt találnak, és onnan már Arthenior felé vezethet az út. Most viszont minden figyelme az Ingoványra irányul.*
A talaj még mindig nedves a tegnapi vihar nyomán. Mélyen süpped a paták alatt. Az Ingovány széléhez érve a táj fokozatosan változik: a föld elnehezül, a fű eltűnik, helyét sár, nád és alacsony víztükrök veszik át. A levegőben pedig állott, mocsaras szag terjeng.
Norennar visszafogja Hamut, hagyja, hogy a ló megszokja a talaj bizonytalanságát. A paták alatt cuppog a víz. A férfi lesüti a tekintetét, figyeli, hová lép az állat. A mélységi a jól bejáratott útvonalat követi, amit már korábban is végigjárt. Igyekszik a biztonságosabb, szilárdabb részek mentén vezetni lovát, és kerülni a mélyedéseket, amik könnyen csapdát rejthetnek. Időnként hátrapillant, hogy a többiek tartják-e a sort, aztán visszafordul és továbbhalad. Minden érzéke éberen figyel, a fülét az apró neszekre, a szemét a mozgó nádszálakra, a kezét a ló ritmusára hangolja.
Az út egyre beljebb visz az Ingoványba. A száraz föld már messze maradt mögöttük, helyét az állandó nedvesség, a sekély víz és az ingatag talaj vette át. Itt-ott sás- és nádszigetek emelkednek ki, köztük keskeny csapások kanyarognak. A napfény meg-megcsillan a víz felszínén, mintha ez a vidék ismerné a saját csalárdságát, és még kedvét is lelné benne.
Norennar nem szól semmit. Nem kell. Tudja, hogy innen a karavánpihenő romjai felé kell tartani, ott majd újra szilárd talajt találnak, és onnan már Arthenior felé vezethet az út. Most viszont minden figyelme az Ingoványra irányul.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-02 19:51:44
Üzenet elküldve: 2025-11-02 19:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Négy személy és négy hátas, összesen nyolcan indulhatnak neki az útnak, mi ki tudja, hol ér majd véget. Remélhetőleg Artheniorban és minél hamarabb, de azt már megtanulta, hogy az ingoványosban járva elég csak egy sárga szemű, fekete macskába zárt démon, és könnyedén, máris az erdő mélyén találhatja magát. Így is csoda, hogy a bundás kis barátja még nem tűnt fel nyávogva, hogy ő éhes és egyébként is törődésre vágyik.
Hogy végül ki megy elől, Pashthra vagy Mai, neki aztán oly mindegy, egyetlen dolog számít neki csupán, az, hogy közvetlenül, szorosan a férfi mögött haladjon, hisz most már jól tudja, hogy nála van a tárgy, amire neki kell vigyáznia. Miután visszavenni képtelen tőle a szívet, kérni pedig nem fogja, arra a következtetésre jut, hogy amíg Pashthra jól van, addig a szív is, és amíg a harcost látja, addig azt is tudja, hogy a gyémántba zárt furcsaság hol van, neki pedig egyelőre ennyi elég.
A terep akkora esőzés után, mint a tegnapi, valóban nem lesz könnyű, óvatosabban is vezeti emiatt Árnyékot. Nem szól továbbra egy szót sem, csak az utat és a környéket figyeli közvetlenül maga körül.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.02 19:52:18
Hogy végül ki megy elől, Pashthra vagy Mai, neki aztán oly mindegy, egyetlen dolog számít neki csupán, az, hogy közvetlenül, szorosan a férfi mögött haladjon, hisz most már jól tudja, hogy nála van a tárgy, amire neki kell vigyáznia. Miután visszavenni képtelen tőle a szívet, kérni pedig nem fogja, arra a következtetésre jut, hogy amíg Pashthra jól van, addig a szív is, és amíg a harcost látja, addig azt is tudja, hogy a gyémántba zárt furcsaság hol van, neki pedig egyelőre ennyi elég.
A terep akkora esőzés után, mint a tegnapi, valóban nem lesz könnyű, óvatosabban is vezeti emiatt Árnyékot. Nem szól továbbra egy szót sem, csak az utat és a környéket figyeli közvetlenül maga körül.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.02 19:52:18
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-02 19:07:43
Üzenet elküldve: 2025-11-02 19:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A kedve épp csak egy leheletnyivel lett jobb, hogy még az út előtt egy kicsit hozzábújhatott a hóhajúhoz. Nem kezd beszélgetésbe senki, így ő sem sem emel szót. Jószerivel nem is néz senkire, csak Borsot készíti fel az útra, na meg néhány kedves simítással illeti. Volt elég ideje pihenni a hátasnak, hogy nekivághassanak a most biztosan nem a legkellemesebb terepnek. Csak akkor néz végig a társaságon, amikor végre megindulhatnak, de végül nem várja meg, hogy bárki is előre siessen, ismeri már a terepet, számtalanszor tette meg, így hát az sem baj, ha ő vonul elől. Persze lassít, ha más átvenné tőle e szerepet. Egy biztos; feszült figyelemmel kémleli a tájat, addig sem kell azzal törődnie, hogy ki milyen kedvében van.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:19:21
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:19:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
* A toronyban viszonozza kedvese ölelését, és a csókot is, úgyhogy valamivel jobb hangulatban érkeznek meg az állatokhoz. Ott aztán úgy tűnik, végre elindulnak, Pashthra pedig boldogan szökken fel Kolosz nyergébe. Ettől még jobb a kedve így, hogy újra látja régi barátját, jóleső érzéssel paskolja meg a nyakán a páncélt. Nem sokat teketóriázik, hiszen úgy tűnik senki nem akar beszélni senkivel, helyette a ló oldalához érinti sarkát, ezzel ösztökélve az indulásra. Miután az állat tesz néhány lépést, megfordul vele, hogy visszanézzen a többiekre, türelmesen várakozva. Igyekszik nem a sor elején menni, bár ha senki más nem megy előre, akkor kénytelen lesz ő így tegyen, ami több problémát is magával hordoz. Egyrészt háttal lesz mindenkinek, amit nem szeret, másrészt egy olyan terepen kell előre menjen, amit nem ismer. Remélhetőleg ezt mások is belátják, és ő boldogan mehet hátul, követve a többieket a biztos talajon. Ha mégis ő indul meg elsőként, akkor bizonyosan kalandosabb lesz az utazásuk az ingoványos vidékben, hála annak, hogy a hóhajú harcos nem ismeri az utat, nehezen találja meg az ösvényeket, és egyébként is, a síkságokhoz van szokva, nem a mocsarakhoz. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.11.04 00:03:39, a következő indokkal:
Helytelen fejléc
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.11.04 00:03:39, a következő indokkal:
Helytelen fejléc
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-02 10:29:22
Üzenet elküldve: 2025-11-02 10:29:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A reggel lassan bontogatja a fényét, a tábor nyüzsgése ismét munkára áll. T'Harun Frandr'd köszöntésére szélesen elvigyorodik, de nem bőbeszédű. A válasz helyett inkább a napi teendőkbe merül, azaz elfoglalja őrpozícióját.
Az, aki a tűzhöz ért a tűzhöz értő kezet keresi, hamar vonja magára a tekinteteket. Mindenki Bryndara mutat. A vörös, szeplős nő épp a szekér oldaláról emel le egy ládát, tele kiürült üvegcsékkel. Ha Frandr'd odalép, Brynda először szúrós tekintettel méri végig, aztán egy határozott mozdulattal a férfi kezébe nyomja a ládát.*
- Cipeld te!
*A felszólítás rövid, de nem udvariatlan, Brynda továbbáll, és a szekértől nem messze felhalmozott alkoholhoz irányítja a férfit.
Frandr'd nekilát: rongyokat, üvegeket és a rendelkezésre álló töményet használva egyszerű, lobbanékony szerkezeteket. Brynda először csak figyel, később mosolyogva bólint.*
- Jobbat itt amúgy se hoznánk itt össze.
*Kettejük munkája nyomán tizennégy alkalmas darab készül, a maradékot csapdákhoz, tartogatják legalábbis a nő szerint. Natu mester briliáns ötletét hallva a nő előbb felvonja a szemöldökét majd le is inti az óriást.*
- Ez csak alkohol, nem olaj. Ha szétlocsoljuk idő előtt, elillan az egész, aztán baszhatjuk.
*A figyelmeztetés jogos; ezért is ügyelnek a tárolásra és a pontos időzésre.
Időközben a falnál készül a „gyenge pont”. Az egyik torony tövében Borin, az ősz törp, és Hragar, a nagy darab, mélyet ásnak. Amint az óriás odaér, a két munkás vigyorogva tol egy ásót a kezébe. Széles mozdulatokkal dolgoznak: óvatosan, rétegenként bontják ki a talajt és a karókat, nehogy a fal idő előtt eldőljön. Még egy rövid ebédszünet is belefér; a munka folytatódik utána. Hragar aztán fejszét ragad, és a közeli torony tartóoszlopát kezdi csépelni.
Ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy ezt most mégis miért teszi, a nagydarab nem felel, helyette, az időközben a közelben lekuporodott és vígan pipázgató öreg törp felel.*
- Ez majd benn tartja őket.
*A mondat tömör, de mindent elmond.
Eközben Drohin a tűz mellett odalép Tharához. Arcán széles vigyor húzódik és a munkálatokat látva büszkén húzza ki magát, mint egy dicső hadvezér a győzelem napján.*
- Nem tűnsz túl bizakodónak, kedves. Netán kételkedsz a tervben?
*Kérdezi kissé szemrehányóan, de azért felfedezhető az élc a férfi hangjában. A tábori élet folytatódik, aki tud, készül a mai napra, aki nem, rendszerezi a holmiját.*
*A reggel lassan bontogatja a fényét, a tábor nyüzsgése ismét munkára áll. T'Harun Frandr'd köszöntésére szélesen elvigyorodik, de nem bőbeszédű. A válasz helyett inkább a napi teendőkbe merül, azaz elfoglalja őrpozícióját.
Az, aki a tűzhöz ért a tűzhöz értő kezet keresi, hamar vonja magára a tekinteteket. Mindenki Bryndara mutat. A vörös, szeplős nő épp a szekér oldaláról emel le egy ládát, tele kiürült üvegcsékkel. Ha Frandr'd odalép, Brynda először szúrós tekintettel méri végig, aztán egy határozott mozdulattal a férfi kezébe nyomja a ládát.*
- Cipeld te!
*A felszólítás rövid, de nem udvariatlan, Brynda továbbáll, és a szekértől nem messze felhalmozott alkoholhoz irányítja a férfit.
Frandr'd nekilát: rongyokat, üvegeket és a rendelkezésre álló töményet használva egyszerű, lobbanékony szerkezeteket. Brynda először csak figyel, később mosolyogva bólint.*
- Jobbat itt amúgy se hoznánk itt össze.
*Kettejük munkája nyomán tizennégy alkalmas darab készül, a maradékot csapdákhoz, tartogatják legalábbis a nő szerint. Natu mester briliáns ötletét hallva a nő előbb felvonja a szemöldökét majd le is inti az óriást.*
- Ez csak alkohol, nem olaj. Ha szétlocsoljuk idő előtt, elillan az egész, aztán baszhatjuk.
*A figyelmeztetés jogos; ezért is ügyelnek a tárolásra és a pontos időzésre.
Időközben a falnál készül a „gyenge pont”. Az egyik torony tövében Borin, az ősz törp, és Hragar, a nagy darab, mélyet ásnak. Amint az óriás odaér, a két munkás vigyorogva tol egy ásót a kezébe. Széles mozdulatokkal dolgoznak: óvatosan, rétegenként bontják ki a talajt és a karókat, nehogy a fal idő előtt eldőljön. Még egy rövid ebédszünet is belefér; a munka folytatódik utána. Hragar aztán fejszét ragad, és a közeli torony tartóoszlopát kezdi csépelni.
Ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy ezt most mégis miért teszi, a nagydarab nem felel, helyette, az időközben a közelben lekuporodott és vígan pipázgató öreg törp felel.*
- Ez majd benn tartja őket.
*A mondat tömör, de mindent elmond.
Eközben Drohin a tűz mellett odalép Tharához. Arcán széles vigyor húzódik és a munkálatokat látva büszkén húzza ki magát, mint egy dicső hadvezér a győzelem napján.*
- Nem tűnsz túl bizakodónak, kedves. Netán kételkedsz a tervben?
*Kérdezi kissé szemrehányóan, de azért felfedezhető az élc a férfi hangjában. A tábori élet folytatódik, aki tud, készül a mai napra, aki nem, rendszerezi a holmiját.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-01 20:02:43
Üzenet elküldve: 2025-11-01 20:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A mester hallgatózik ameddig csak bírja szuflával, de mivel úgy látszik, hogy mindenki nyugovóra tér - kivéve az őröket, akiknek neve legyen áldott - ezért ő maga is idővel enged a csábításnak és átadja magát a viszonylag biztonságos tábor álmának. A hajnal első fénye azonban rögtön új erőt önt fáradt testébe, nem is késlekedik sokáig, azonnal belekezd a reggeli rutinjába. A táborban készülődnek a népek, ő a maga részéről pedig a saját, jól bevált módszerét alkalmazza. Nem is áll az másból, minthogy egy kisebb patakot megszégyenítő mennyiségű, alkoholtól bűzlő vizelettől megszabaduljon, aztán nyújtózzon egyet úgy, hogy minden ízület a testében roppanjon, aztán pedig a legfontosabb lépés: igyon néhány korty bort, hogy sápadt arcára költözzön valami szín is. Rögtön jobban is érzi magát, és készen áll szembe szállni bármivel, ami rájuk leselkedik a falakon túl.*
-Na akkor, süssünk warg pecsenyét, hm?
*Barátságosan meglapogatja Frandr'd vállát hatalmas, lapátnyi tenyerével. Ezzel is úgymond megköszönve az éjszakai szolgálatot, bizonyára jobb őr volt, mint a mester az előző éjjelen, de jól van ez így.*
-Én nem értek az ilyen csodafegyverekhez, úgyhogy ezt az ügyesebb kezúekre bíznám. Hanem éjszaka az jutott eszembe, hogyha tényleg kihasználják ezt a gyenge pontot és betörnek, jó lenne valahogy megakadályozni, hogy rögtön kiforduljanak mikor rájönnek hogy beszaladtak abba a bizonyos erdőbe. Úgyhogy mindenképp locsoljunk oda is a löttyből, hogy elzárjuk a kivezető utat.
*Mutat mutatóujjával homlokára, mintha valami hatalmas bölcsességet közölt volna, bár valószínűbb, hogy erre egyébként is gondolt a társaság. Egyébiránt pedig feltűri karján a rongyait, hogy megmutatkozzanak ábrázatához egyáltalán nem illő kifejezetten szikár és nagy izmai.*
-Segítek ásni, cimborák.
*Ő is ki szeretné venni a részét a munkából. Szemével Micartharát is megleli, de őt nem zaklatja túlságosan, hisz láthatóan igyekszik ősszeszedni magát, reggelizni és hasonlók. Meg ő egyébként is valószínűleg a harcban lesz hasznosabb, mintsem a fizikai munkában.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 20:04:30
*A mester hallgatózik ameddig csak bírja szuflával, de mivel úgy látszik, hogy mindenki nyugovóra tér - kivéve az őröket, akiknek neve legyen áldott - ezért ő maga is idővel enged a csábításnak és átadja magát a viszonylag biztonságos tábor álmának. A hajnal első fénye azonban rögtön új erőt önt fáradt testébe, nem is késlekedik sokáig, azonnal belekezd a reggeli rutinjába. A táborban készülődnek a népek, ő a maga részéről pedig a saját, jól bevált módszerét alkalmazza. Nem is áll az másból, minthogy egy kisebb patakot megszégyenítő mennyiségű, alkoholtól bűzlő vizelettől megszabaduljon, aztán nyújtózzon egyet úgy, hogy minden ízület a testében roppanjon, aztán pedig a legfontosabb lépés: igyon néhány korty bort, hogy sápadt arcára költözzön valami szín is. Rögtön jobban is érzi magát, és készen áll szembe szállni bármivel, ami rájuk leselkedik a falakon túl.*
-Na akkor, süssünk warg pecsenyét, hm?
*Barátságosan meglapogatja Frandr'd vállát hatalmas, lapátnyi tenyerével. Ezzel is úgymond megköszönve az éjszakai szolgálatot, bizonyára jobb őr volt, mint a mester az előző éjjelen, de jól van ez így.*
-Én nem értek az ilyen csodafegyverekhez, úgyhogy ezt az ügyesebb kezúekre bíznám. Hanem éjszaka az jutott eszembe, hogyha tényleg kihasználják ezt a gyenge pontot és betörnek, jó lenne valahogy megakadályozni, hogy rögtön kiforduljanak mikor rájönnek hogy beszaladtak abba a bizonyos erdőbe. Úgyhogy mindenképp locsoljunk oda is a löttyből, hogy elzárjuk a kivezető utat.
*Mutat mutatóujjával homlokára, mintha valami hatalmas bölcsességet közölt volna, bár valószínűbb, hogy erre egyébként is gondolt a társaság. Egyébiránt pedig feltűri karján a rongyait, hogy megmutatkozzanak ábrázatához egyáltalán nem illő kifejezetten szikár és nagy izmai.*
-Segítek ásni, cimborák.
*Ő is ki szeretné venni a részét a munkából. Szemével Micartharát is megleli, de őt nem zaklatja túlságosan, hisz láthatóan igyekszik ősszeszedni magát, reggelizni és hasonlók. Meg ő egyébként is valószínűleg a harcban lesz hasznosabb, mintsem a fizikai munkában.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.01 20:04:30
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-01 17:21:28
Üzenet elküldve: 2025-11-01 17:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Megkönnyebbülésére a többiek helyén kezelik a helyzetet. Senki sem kezd nyílt áskálódásba, habár az alapján, ahogy összenéztek, egyikük figyelmét sem kerülte el, hogy kimondottan bűzlik a dolog.
Elteszi a gondolatot későbbre, és inkább a jelennel foglalkozik. Drohin nem bánja, hogy beszáll az őrködésbe; ez biztató jel.*
~Nem készülnek semmire az éjszaka folyamán.~
*Nem mintha valószínűnek tartotta volna, hogy valami ármányt terveznek Drohin emberei, de tapasztalatai szerint egy kis óvatosság sokat javít a várható élettartamon.
Viszonozza T'Harun mosolyát, ám annak bőrszíne sem kerüli el a figyelmét. Az utóbbi két évben nem egy hasonlóval találkozott már, hisz a hegységtől nyugatra inkább az ő világos bőrszíne a szokatlan. Furcsa népek, furcsa szokásokkal, de hozzájuk szokott valamelyest.
Rövidesen már a paliszádon állva figyeli a lustán kavargó ködöt, hallgatja a fák közül jövő hangokat. Bizony figyelnek, és nem lehet benne biztos, hogy nincs közülük olyan, aki látja is. Hallott történeteket, melyek szerint a tárnák orkjai tisztán látnak a homályban is. Igaz-e vagy sem? Nem tudja. Mindenesetre fülel, hogy időben felkaphassa pajzsát, ha íjhúr pendülését hallja.*
*Telnek-múlnak a percek, majd az órák, és míg figyelme nem lankad, gondolatai kalandozni kezdenek. Drohinon és kompániáján jár az esze.*
~Annyira nem próbálta rejteni, hogy valamit elhallgatnak.~
*Kétli, hogy Drohin a gyanú árnyékát is el akarja kerülni. Inkább az lehet a kimondatlan alku, hogy amíg az egyik fél sem próbálja felfeni a másik titkait, addig marad a békesség. Mégis...*
~Ha sikerül a rajtaütés, mi lesz utána?~
*Fontos kérdés. Időt nyerhetnek, biztonságot nem. Van egyáltalán olyan, hogy biztonság, mikor keletre egy ezerfős ork légió támadásra készül? Talán igen – hegység túloldalán, vagy Lihanech falai mögött. Nem maga miatt érdekli a dolog; a zsoldosokat próbálja kiszámítani, ha valóban azok.*
~Ha reménytelennek gondolják a helyzetet, Lihanechbe menekülnek... de csak akkor, ha beengedik őket.~
*Mert ha az ő kezükön szárad egy lihanechben ismert mesterember vére, az megint más helyzet. Röviden a belső tábor felé pillant, szeme átfut a többi őrszemen, az alvó figurákon.*
~Kik vagytok, és mire vágytok?~
*Zsoldosok, akiket csak a pénz és a lehetőség mozgat? Banditák, akiket kivetett magából a társadalom? Van köztük családos ember? Maguknak választották ezt az életet, vagy nem maradt nekik más? Fontos ez egyáltalán?
Neki igen. Mert ha igaza van, szüksége lesz rájuk – szüksége lesz minden fegyverforgatóra. Vér és acél kell, de meg kell tudnia fizetni. Arany? Hála? Megváltás? Amnesztia? Otthon? Sokan sokféle valutában mérik az életüket, és Frandrben erős az érzés, hogy ha nem egyedül akar szembeszállni a zöldbőrűek légiójával, ahhoz mélyen az erszényébe kell nyúlnia.
Valahol a távolban, keletre, tán füst gomolyog. Egy égő falu, tele halottakkal. Vagy lehet, hogy akárcsak a Romtábor, még állja az ostromot, és falai kint tartják a sötétben leselkedő ragadozókat. Így vagy úgy, de Frandrnek komoly feladata van, és nem rest munkához látni.*
*Idővel mikor már a napfelkelte újból színezni kezdi az ég alját, visszatér a sötét bőrű wegtoreni.*
-Shamsar talik daraq, sadim.
*[Nap-Tűz kísérje lépteid, bajtárs]. Bár akcentusa erős és kiejtése távol áll a tökélytől, ha T'Harun tényleg Wegtorenből származik, úgy szavaiban felismerhet egy helyi jókívánságot. Frandr hamarosan célba veszi a belső tábort, ahol – ahogy ígérte – felkelti Raymondot, hogy szálljon be az őrködésbe, majd csatlakozik a reggeliző zsoldosokhoz.
Van még nála pár napi élelem; most valamennyit bedob a közösbe, és evés közben megpróbál beszélgetésbe elegyedni a többiekkel. Ismerkedik, és látni rajta, hogy tényleg kíváncsi rá, kikkel sodorta össze a szél. A szekér és a mester témáját kerüli, és nem áskálódik erőszakosan senki múltjában.
Idővel aztán, mikor végzett a reggelivel, feltápászkodik. Rákérdez, van-e valaki a zsoldosok közül, aki kicsit is ért a tűzhöz, vagy lobbanékony vegyületekhez, illetve eléggé kísérletezgető kedvű, hogy beszálljon a dologba. Ha Natu mester eddigre ébren van, akkor őt is bevonja, majd – amennyiben senki sem akadályozza –, megpróbálja megvalósítani korábbi ötletét a szekérből előhozott anyagok, üres üvegek és rongyok használatával.*
*Megkönnyebbülésére a többiek helyén kezelik a helyzetet. Senki sem kezd nyílt áskálódásba, habár az alapján, ahogy összenéztek, egyikük figyelmét sem kerülte el, hogy kimondottan bűzlik a dolog.
Elteszi a gondolatot későbbre, és inkább a jelennel foglalkozik. Drohin nem bánja, hogy beszáll az őrködésbe; ez biztató jel.*
~Nem készülnek semmire az éjszaka folyamán.~
*Nem mintha valószínűnek tartotta volna, hogy valami ármányt terveznek Drohin emberei, de tapasztalatai szerint egy kis óvatosság sokat javít a várható élettartamon.
Viszonozza T'Harun mosolyát, ám annak bőrszíne sem kerüli el a figyelmét. Az utóbbi két évben nem egy hasonlóval találkozott már, hisz a hegységtől nyugatra inkább az ő világos bőrszíne a szokatlan. Furcsa népek, furcsa szokásokkal, de hozzájuk szokott valamelyest.
Rövidesen már a paliszádon állva figyeli a lustán kavargó ködöt, hallgatja a fák közül jövő hangokat. Bizony figyelnek, és nem lehet benne biztos, hogy nincs közülük olyan, aki látja is. Hallott történeteket, melyek szerint a tárnák orkjai tisztán látnak a homályban is. Igaz-e vagy sem? Nem tudja. Mindenesetre fülel, hogy időben felkaphassa pajzsát, ha íjhúr pendülését hallja.*
*Telnek-múlnak a percek, majd az órák, és míg figyelme nem lankad, gondolatai kalandozni kezdenek. Drohinon és kompániáján jár az esze.*
~Annyira nem próbálta rejteni, hogy valamit elhallgatnak.~
*Kétli, hogy Drohin a gyanú árnyékát is el akarja kerülni. Inkább az lehet a kimondatlan alku, hogy amíg az egyik fél sem próbálja felfeni a másik titkait, addig marad a békesség. Mégis...*
~Ha sikerül a rajtaütés, mi lesz utána?~
*Fontos kérdés. Időt nyerhetnek, biztonságot nem. Van egyáltalán olyan, hogy biztonság, mikor keletre egy ezerfős ork légió támadásra készül? Talán igen – hegység túloldalán, vagy Lihanech falai mögött. Nem maga miatt érdekli a dolog; a zsoldosokat próbálja kiszámítani, ha valóban azok.*
~Ha reménytelennek gondolják a helyzetet, Lihanechbe menekülnek... de csak akkor, ha beengedik őket.~
*Mert ha az ő kezükön szárad egy lihanechben ismert mesterember vére, az megint más helyzet. Röviden a belső tábor felé pillant, szeme átfut a többi őrszemen, az alvó figurákon.*
~Kik vagytok, és mire vágytok?~
*Zsoldosok, akiket csak a pénz és a lehetőség mozgat? Banditák, akiket kivetett magából a társadalom? Van köztük családos ember? Maguknak választották ezt az életet, vagy nem maradt nekik más? Fontos ez egyáltalán?
Neki igen. Mert ha igaza van, szüksége lesz rájuk – szüksége lesz minden fegyverforgatóra. Vér és acél kell, de meg kell tudnia fizetni. Arany? Hála? Megváltás? Amnesztia? Otthon? Sokan sokféle valutában mérik az életüket, és Frandrben erős az érzés, hogy ha nem egyedül akar szembeszállni a zöldbőrűek légiójával, ahhoz mélyen az erszényébe kell nyúlnia.
Valahol a távolban, keletre, tán füst gomolyog. Egy égő falu, tele halottakkal. Vagy lehet, hogy akárcsak a Romtábor, még állja az ostromot, és falai kint tartják a sötétben leselkedő ragadozókat. Így vagy úgy, de Frandrnek komoly feladata van, és nem rest munkához látni.*
*Idővel mikor már a napfelkelte újból színezni kezdi az ég alját, visszatér a sötét bőrű wegtoreni.*
-Shamsar talik daraq, sadim.
*[Nap-Tűz kísérje lépteid, bajtárs]. Bár akcentusa erős és kiejtése távol áll a tökélytől, ha T'Harun tényleg Wegtorenből származik, úgy szavaiban felismerhet egy helyi jókívánságot. Frandr hamarosan célba veszi a belső tábort, ahol – ahogy ígérte – felkelti Raymondot, hogy szálljon be az őrködésbe, majd csatlakozik a reggeliző zsoldosokhoz.
Van még nála pár napi élelem; most valamennyit bedob a közösbe, és evés közben megpróbál beszélgetésbe elegyedni a többiekkel. Ismerkedik, és látni rajta, hogy tényleg kíváncsi rá, kikkel sodorta össze a szél. A szekér és a mester témáját kerüli, és nem áskálódik erőszakosan senki múltjában.
Idővel aztán, mikor végzett a reggelivel, feltápászkodik. Rákérdez, van-e valaki a zsoldosok közül, aki kicsit is ért a tűzhöz, vagy lobbanékony vegyületekhez, illetve eléggé kísérletezgető kedvű, hogy beszálljon a dologba. Ha Natu mester eddigre ébren van, akkor őt is bevonja, majd – amennyiben senki sem akadályozza –, megpróbálja megvalósítani korábbi ötletét a szekérből előhozott anyagok, üres üvegek és rongyok használatával.*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-01 07:20:25
Üzenet elküldve: 2025-11-01 07:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Mindannyian egyet értenek, hogy jobb ha nem bolygatják a szekér ügyét. Nem artheniori városőrök, akik fel akarják számolni a banditák búvó helyét. Vagyis ha Drohin szavának hisznek, akkor zsoldosok.
Az éjszaka további része eseménytelenül telik. Thara nem vállal őrséget. Hosszú napon vannak túl. Fáradtnak érzi magát. A tűz mellett kényelembe helyezi magát és lehunyja szemét. Az álom nem jön olyan könnyen, mint ahogy gondolta. A tábor elcsendesülése segít, de gondolatai nem hagyják nyugodni.
~Mibe keverted magad és a többieket?~
Nem gondolta át teljesen ezt az Romtábori felderítést.
~Mire számítottál pontosan?~
Választ nem ad magának. De abban biztos, hogy ha még szerencsétlen helyzetnek is tekinti a sajátjukat, a tábornak valahogy mégis reményt és megnyugvást nyújthatnak. Habár a megnövekedett létszám több éhes szájt jelent, ők négyen nem itt akarnak letelepedni.
A kérdés már csak az, hogy a terv sikeresen be fog-e válni?
~Ne légy pesszimista Thara! Sikerülni fog. Sikerülnie kell!~
Ezek az utolsó gondolatai, még mielőtt végleg az álmok földjére lépne. Az álma ködös. A szó szoros és átvitt értelmében. Nem is érti őket, meg a napjuk egészét átfedő ködre is igaz. Mikor végre felkel a nap és vele együtt Thara is, már nem emlékszik, hogy mit is álmodott. A tábor egyre élénkebb, ahogy ő is. Az alvás jól esett Tharának. Nagy szüksége volt rá. Beletelik néhány percbe míg teljesen felébred és feltápászkodik. Amint Teljesen felébred, a bejárathoz gyalogol, ahol tegnap beengedték őket. Ezt tudná a legjobb helynek elképzelni, ahol az orkok bejöhetnének, viszont Frandrnek van igaza. Ennyire ostobák nem lennének. Még akkor sem, ha valakit csaléteknek használnának. Magányosan áll és gondolkozik. Közben belekezd az utolsó adag élelmébe. Azt falatozza reggelinek, közben pedig valami terven agyal, hátha jut is valamire.*
*Mindannyian egyet értenek, hogy jobb ha nem bolygatják a szekér ügyét. Nem artheniori városőrök, akik fel akarják számolni a banditák búvó helyét. Vagyis ha Drohin szavának hisznek, akkor zsoldosok.
Az éjszaka további része eseménytelenül telik. Thara nem vállal őrséget. Hosszú napon vannak túl. Fáradtnak érzi magát. A tűz mellett kényelembe helyezi magát és lehunyja szemét. Az álom nem jön olyan könnyen, mint ahogy gondolta. A tábor elcsendesülése segít, de gondolatai nem hagyják nyugodni.
~Mibe keverted magad és a többieket?~
Nem gondolta át teljesen ezt az Romtábori felderítést.
~Mire számítottál pontosan?~
Választ nem ad magának. De abban biztos, hogy ha még szerencsétlen helyzetnek is tekinti a sajátjukat, a tábornak valahogy mégis reményt és megnyugvást nyújthatnak. Habár a megnövekedett létszám több éhes szájt jelent, ők négyen nem itt akarnak letelepedni.
A kérdés már csak az, hogy a terv sikeresen be fog-e válni?
~Ne légy pesszimista Thara! Sikerülni fog. Sikerülnie kell!~
Ezek az utolsó gondolatai, még mielőtt végleg az álmok földjére lépne. Az álma ködös. A szó szoros és átvitt értelmében. Nem is érti őket, meg a napjuk egészét átfedő ködre is igaz. Mikor végre felkel a nap és vele együtt Thara is, már nem emlékszik, hogy mit is álmodott. A tábor egyre élénkebb, ahogy ő is. Az alvás jól esett Tharának. Nagy szüksége volt rá. Beletelik néhány percbe míg teljesen felébred és feltápászkodik. Amint Teljesen felébred, a bejárathoz gyalogol, ahol tegnap beengedték őket. Ezt tudná a legjobb helynek elképzelni, ahol az orkok bejöhetnének, viszont Frandrnek van igaza. Ennyire ostobák nem lennének. Még akkor sem, ha valakit csaléteknek használnának. Magányosan áll és gondolkozik. Közben belekezd az utolsó adag élelmébe. Azt falatozza reggelinek, közben pedig valami terven agyal, hátha jut is valamire.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:47:41
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:47:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Amire szüksége volt, azt megtette, de most ideje visszatérni a városba. Semmi kedve a gyalogláshoz, de sajnos ez van. Hosszú és fárasztó gyalogtúra következik keresztül a mocsáron. Zápor még mindig kedveli ezt a környéket, nem úgy mint a gazdája. A ruhája mindig csupa sár és kosz lesz. Ráadásul a mocsár ocsmány szaga meg a ruháiba bele issza magát. Arborgot elátkozza ezerszer, hogy ide tette le az átkozott tornyát, az átkozott semmi közepére. Most még huncutkodni sem tudott a toronyban, hogy legalább a kedve jó legyen.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:25:51
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:25:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Lassan közeledik a közös út vége, ami valahol szomorú, mert jól szórakozott a tündér. Mindig elemében érzi magát az ilyen utazásokon. Kicsit még hiányzik is neki a vándorló életmód. A tábortűz fénye mellett töltött esték, az előadások és a lopott csókok. Ha már lopott csókok, akkor most is úgy fog távozni innen, hogy az egyik menyecskétől csókot csen. Mást is elcsent volna tőle, de arra már nincs ideje, ami szomorú, mert egy pár formás combra mindig érdemes időt szakítani. Megköszöni az utazást végül és távozik. Az ösvényre is hamar rálel, így gond nélkül tudja folytatni az utat tovább. Csupán egy negyedóra séta és elé is fogja érni a célját.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:57:31
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:57:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Drohin félmosolyra húzza a száját Frandr'd felajánlására, majd elkiáltja magát.*
- T'Harun! Jó hírem van! Ma nem kell virrasztanod!
*A paliszád tetejéről egy kopasz, sötétbőrű férfi kukucskál le. A hírek hallatán az ő ajkai is széles vigyorba görbülnek, majd bólint, és leereszkedik a létrán. Egy pillanattal később Frandr'd már a helyére állhat, a magasból rálátva a táborra és a környező ködbe burkolt vidékre.
A táborban lassan elcsendesedik az élet. A legtöbben még a tűz körül esznek vagy isznak, mások a sátraikat igazítják. Egy férfi rozsdás páncélcsatot javít, egy másik a nyílvesszők hegyét kalapálja meg egy kődarabbal. Ketten a fal mellett kuporognak, valószínűleg kockáznak. A moraj egyre halkul, ahogy egyre több fáradt zsoldos húzódik el aludni. Csak a tűz pattog, a zsír serceg, és néha valaki félálomban megfordul vagy halkan felmordul.
Odakint a fák között időnként mintha valami megmozdulna. Előbb csak egy apró reccsenés, majd valami tompa, mély nesz, mintha egy nagytestű állat lépett volna a vízbe. Frandr'd figyel, de semmit sem lát, csak a köd hullámzik, a paliszád túloldalán. A távolból halk szél hozza a sás susogását, aztán ismét csend. Csak a saját lélegzete és a fák között kóborló, bizonytalan zajok emlékeztetik rá, hogy nincsenek teljesen egyedül.
Az éjszaka hátralévő része eseménytelenül telik. Időnként hallatszik egy-egy horkantás, valaki álmában motyog, a tűz pedig lassan parázsig ég. Frandr'd őrsége végére az ég alja enyhén világosodni kezd, a köd pedig narancsos színűre vált a derengő fénytől. A mocsárból madárhang szól, a táborban pedig az első ébredők mocorognak. T'Harun ismét felkapaszkodik a létrán, vállán átvetve ott lóg a számszeríja, odalán pedig az apró nyilakkal megrakott tegez, arcán ugyanaz a fáradt, de derűs mosoly.*
- Cserélünk, testvér.
*Mondja halkan, és helyet cserél Frandr'del a pallón. A tábor lassan életre kel. Valaki vizet hoz a hordóból, más a tűzre dobja az utolsó hasábokat. A húsmaradékot felszeletelik, kenyeret törnek, a levegőben ismét füst és zsírillata keveredik. Drohin még nem látszik, de a hangokból ítélve a zsoldosok már készülődnek a mai napra.*
*Drohin félmosolyra húzza a száját Frandr'd felajánlására, majd elkiáltja magát.*
- T'Harun! Jó hírem van! Ma nem kell virrasztanod!
*A paliszád tetejéről egy kopasz, sötétbőrű férfi kukucskál le. A hírek hallatán az ő ajkai is széles vigyorba görbülnek, majd bólint, és leereszkedik a létrán. Egy pillanattal később Frandr'd már a helyére állhat, a magasból rálátva a táborra és a környező ködbe burkolt vidékre.
A táborban lassan elcsendesedik az élet. A legtöbben még a tűz körül esznek vagy isznak, mások a sátraikat igazítják. Egy férfi rozsdás páncélcsatot javít, egy másik a nyílvesszők hegyét kalapálja meg egy kődarabbal. Ketten a fal mellett kuporognak, valószínűleg kockáznak. A moraj egyre halkul, ahogy egyre több fáradt zsoldos húzódik el aludni. Csak a tűz pattog, a zsír serceg, és néha valaki félálomban megfordul vagy halkan felmordul.
Odakint a fák között időnként mintha valami megmozdulna. Előbb csak egy apró reccsenés, majd valami tompa, mély nesz, mintha egy nagytestű állat lépett volna a vízbe. Frandr'd figyel, de semmit sem lát, csak a köd hullámzik, a paliszád túloldalán. A távolból halk szél hozza a sás susogását, aztán ismét csend. Csak a saját lélegzete és a fák között kóborló, bizonytalan zajok emlékeztetik rá, hogy nincsenek teljesen egyedül.
Az éjszaka hátralévő része eseménytelenül telik. Időnként hallatszik egy-egy horkantás, valaki álmában motyog, a tűz pedig lassan parázsig ég. Frandr'd őrsége végére az ég alja enyhén világosodni kezd, a köd pedig narancsos színűre vált a derengő fénytől. A mocsárból madárhang szól, a táborban pedig az első ébredők mocorognak. T'Harun ismét felkapaszkodik a létrán, vállán átvetve ott lóg a számszeríja, odalán pedig az apró nyilakkal megrakott tegez, arcán ugyanaz a fáradt, de derűs mosoly.*
- Cserélünk, testvér.
*Mondja halkan, és helyet cserél Frandr'del a pallón. A tábor lassan életre kel. Valaki vizet hoz a hordóból, más a tűzre dobja az utolsó hasábokat. A húsmaradékot felszeletelik, kenyeret törnek, a levegőben ismét füst és zsírillata keveredik. Drohin még nem látszik, de a hangokból ítélve a zsoldosok már készülődnek a mai napra.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-26 19:06:06
Üzenet elküldve: 2025-10-26 19:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A mester nótába kezd, hisz nem mindennapi szesz áldja meg szervezetét, s láthatóan többen ismerik is a nótát, ki így, ki úgy csatlakozik be, de a maga részéről sikeresnek tartja a kornyikálást. Meg is hajol illedelmesen, ahogy a dal végére ér, és visszahuppan méretes ülepére a tűz mellett, majd elégedetten kortyol még egyet, mielőtt a maradék pálinkát visszatenné rongyai közé, hisz később még jól jöhet neki, mindet nem szeretné elpocsékolni. Aztán csak hallgat és figyel, ahogy egy öreg mesterhez illik. Ugyan nem valami legendás, lélekbelátó emberismerő, de bizony sokat megélt már, sokat látott, és nem siklik el mellette Drohin viselkedése a szekeret illetően. Lopva vált néhány pillantást a sötételffel és a marcona harcossal, úgy hiszi az ő fejükben is pontosan az járhat, mint az övében. Mégpedig, hogy rohadt gyanús egy banda ez, a "balesettel" együtt. Persze hangosan nem szól, nem ellenkezik, csak némán bólint, jelezve hogy megérti a dolgot és nem akar kutakodni a holmik között. Azért a bizalmát nem teljesen nyerik el ezek az alakok. Habár most egymás hasznára lehetnek, nem tudni mit hoz a holnap. Égni való akad elég, ez azért legalább szerencsés.*
-Igazad van cimbora.
*Feleli kurtán Frandr'd szavaira, azzal kapcsolatban, hogy ne becsüljék alá ellenségeiket. Aztán úgy tesz, mint aki nagyot ásít, harap pár falatot az ételből ha akad neki is, majd szorosabbra húzza csuklyáját a feje körül, és vízszintesbe helyezi magát a tűz melege közelében, háttal a társaságnak.*
-Akkor pihenjünk, és lássuk mit hoz a hajnal.
*Nem kardoskodik az őrségért, hagyja hogy mások vigyék ezt a nemes feladatot. Ő csak elfordul és pihen. Lehunyja szemét, ám igazából nem tervez sokat aludni, mivel korábban már hunyt egyet mikor őrködnie kellett volna, így most nem olyan fáradt, és abban bízik, hogy talán míg azt hiszik alszik elcsíphet egy-két kósza beszélgetést a díszes kompániától. Öreg a mester, de nem ostoba.*
*A mester nótába kezd, hisz nem mindennapi szesz áldja meg szervezetét, s láthatóan többen ismerik is a nótát, ki így, ki úgy csatlakozik be, de a maga részéről sikeresnek tartja a kornyikálást. Meg is hajol illedelmesen, ahogy a dal végére ér, és visszahuppan méretes ülepére a tűz mellett, majd elégedetten kortyol még egyet, mielőtt a maradék pálinkát visszatenné rongyai közé, hisz később még jól jöhet neki, mindet nem szeretné elpocsékolni. Aztán csak hallgat és figyel, ahogy egy öreg mesterhez illik. Ugyan nem valami legendás, lélekbelátó emberismerő, de bizony sokat megélt már, sokat látott, és nem siklik el mellette Drohin viselkedése a szekeret illetően. Lopva vált néhány pillantást a sötételffel és a marcona harcossal, úgy hiszi az ő fejükben is pontosan az járhat, mint az övében. Mégpedig, hogy rohadt gyanús egy banda ez, a "balesettel" együtt. Persze hangosan nem szól, nem ellenkezik, csak némán bólint, jelezve hogy megérti a dolgot és nem akar kutakodni a holmik között. Azért a bizalmát nem teljesen nyerik el ezek az alakok. Habár most egymás hasznára lehetnek, nem tudni mit hoz a holnap. Égni való akad elég, ez azért legalább szerencsés.*
-Igazad van cimbora.
*Feleli kurtán Frandr'd szavaira, azzal kapcsolatban, hogy ne becsüljék alá ellenségeiket. Aztán úgy tesz, mint aki nagyot ásít, harap pár falatot az ételből ha akad neki is, majd szorosabbra húzza csuklyáját a feje körül, és vízszintesbe helyezi magát a tűz melege közelében, háttal a társaságnak.*
-Akkor pihenjünk, és lássuk mit hoz a hajnal.
*Nem kardoskodik az őrségért, hagyja hogy mások vigyék ezt a nemes feladatot. Ő csak elfordul és pihen. Lehunyja szemét, ám igazából nem tervez sokat aludni, mivel korábban már hunyt egyet mikor őrködnie kellett volna, így most nem olyan fáradt, és abban bízik, hogy talán míg azt hiszik alszik elcsíphet egy-két kósza beszélgetést a díszes kompániától. Öreg a mester, de nem ostoba.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-26 14:22:48
Üzenet elküldve: 2025-10-26 14:22:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A hirtelen jött énekszó meglepi, ám nem kell sok, hogy felismerje a dallamot, mely önkéntelen is vigyort csal az arcára. Rövidesen már pajzsán dobolva adja a ritmust a nótához, és aki figyel, láthatja, hogy haja ismét szőkül valamelyest. Az utolsó stanzába Frandr érces hangja is becsatlakozik, és hajszíne, mely ekkorra már egyértelműen szalmaszőke, csak ezután barnul vissza.
Nem kerüli el a figyelmét Drohin reakciója, ahogy a haját célzó kíváncsi pillantások sem. Volt bőven ideje hozzászokni a dologhoz, és ezen a ponton már nem igazán bánja, hogy szokatlan kinézete felhívja rá a figyelmet. Így tehát a megjegyzésen sem sértődik meg, csak egy félmosollyal nyugtázza.*
-Unalmas dolog lehet napról napra a zöldbőrűek pofáját nézni. Gondoltuk, színesítünk kicsit a képen.
*Ezután már komolyabb témára terelődik a beszélgetés, és Frandr sem rest kivenni a részét. Mikor Natu mester az orkok intelligenciáról beszél, felmorran.*
-Nem hülyék, csak szeretnek a vadászösztönükre hagyatkozni. Ne becsüljük őket alá; ha túl egyértelmű a csapda, azt ők is felismerik.
*Ezután átadja a szót Drohinnak, aki szép sorban reagál a feltett kérdésekre, ám abban, ahogy mindezt teszi, van mire felfigyelni. A mester kilétére nem ad választ, és láthatólag a vérfoltos szekér tartalmát sem kívánja köztudomásra hozni.
Frandr kifelé azt mutatja, hogy mindennel egyetért; nyugodtan vacsorázik, ám figyel, hogy van-e a csapata közül valaki, aki túl nagy kíváncsisággal nézi a szekeret. Ha igen, akkor diszkréten elkapja a pillantásukat, és egy rövid fejrázással jelzi: most nem ez a legfontosabb.*
~Nem szabad, hogy olyan titkot fedezzünk fel, ami után nem engedhetnek minket szabadon.~
*Fontos, hogy Drohin kompániája ne lássanak tőlük semmit a gyanútlanságon vagy a közönyön túl.*
-Jól hangzik. A lobbanást tekintve pedig talán van egy-két ötletem.
*Biccent, mikor az Aranyujjú bizalmasai visszatérnek a szekértől. Alaposabban is megnézi magának mindazt, amit lerak elé a páros; próbálja megállapítani, mit tudnak kezdeni az erőforrásaikal.
Nem nagy szakértője a pirotechnikának, ám annyira azért nem is idegen tőle a dolog; a Füves Pusztán is használt már tüzet fegyverként, de a Wegtorenben töltött évei során megismert egy érdekes konstrukciót. Vékony, égetett agyagkehely valami lobbanékony, ragacsos keverékkel megtöltve, kanócként egy alkohollal átitatott ronggyal.
Ha a jelenlévők közül nyitott erre valaki, akkor összedugja velük a fejét, hogy a rendelkezésükre álló dolgokból miként tudnának valami hasonlót összeeszkábálni - akár üveggel és szesszel, akár bármi mással, amit ennyi idő alatt elő tudnak szedni.
Végül viszont így, vagy úgy, de elérkezik az idő a pihenésre.*
-Az őrködésből mi is kivesszük a részünket. Ez a legkevesebb. Az első őrváltás az enyém, utánam Raymond jön.
*Ahogy feltápászkodik a tűz mellől, felveszi sisakját, majd a pajzsát is felkapja a földről.*
-Ti aludjatok. Rátok fér.
*Szól halkan Tharához és Natuhoz, majd ha nincs nagy ellenkezés, felveszi az egyik felső őrpozíciót.*
~Lássanak csak, ha figyelnek.~
*Ha figyelnek lentről orkok, akkor a holdfénynél épp, hogy csak kirajzolódhat a ködköpenyes alak, derengő szemű vállvasaival. Nem gyújt fáklyát, nem mozgolódik feleslegesen; néma őrszemként figyel, és csak néha pillant alvó társai felé.
Persze ügyel arra, hogy ha egy íjász célba veszi, akkor a nyíl pajzsát, vagy rosszabb esetben páncélját érje csak, ám ha nem jön támadás, éberen figyeli végig az őrségváltást. Ezután ígéretéhez híven felkelti Raymondot, hogy átadja neki pozícióját, ő maga pedig meglepő gyorsasággal elalszik.*
*A hirtelen jött énekszó meglepi, ám nem kell sok, hogy felismerje a dallamot, mely önkéntelen is vigyort csal az arcára. Rövidesen már pajzsán dobolva adja a ritmust a nótához, és aki figyel, láthatja, hogy haja ismét szőkül valamelyest. Az utolsó stanzába Frandr érces hangja is becsatlakozik, és hajszíne, mely ekkorra már egyértelműen szalmaszőke, csak ezután barnul vissza.
Nem kerüli el a figyelmét Drohin reakciója, ahogy a haját célzó kíváncsi pillantások sem. Volt bőven ideje hozzászokni a dologhoz, és ezen a ponton már nem igazán bánja, hogy szokatlan kinézete felhívja rá a figyelmet. Így tehát a megjegyzésen sem sértődik meg, csak egy félmosollyal nyugtázza.*
-Unalmas dolog lehet napról napra a zöldbőrűek pofáját nézni. Gondoltuk, színesítünk kicsit a képen.
*Ezután már komolyabb témára terelődik a beszélgetés, és Frandr sem rest kivenni a részét. Mikor Natu mester az orkok intelligenciáról beszél, felmorran.*
-Nem hülyék, csak szeretnek a vadászösztönükre hagyatkozni. Ne becsüljük őket alá; ha túl egyértelmű a csapda, azt ők is felismerik.
*Ezután átadja a szót Drohinnak, aki szép sorban reagál a feltett kérdésekre, ám abban, ahogy mindezt teszi, van mire felfigyelni. A mester kilétére nem ad választ, és láthatólag a vérfoltos szekér tartalmát sem kívánja köztudomásra hozni.
Frandr kifelé azt mutatja, hogy mindennel egyetért; nyugodtan vacsorázik, ám figyel, hogy van-e a csapata közül valaki, aki túl nagy kíváncsisággal nézi a szekeret. Ha igen, akkor diszkréten elkapja a pillantásukat, és egy rövid fejrázással jelzi: most nem ez a legfontosabb.*
~Nem szabad, hogy olyan titkot fedezzünk fel, ami után nem engedhetnek minket szabadon.~
*Fontos, hogy Drohin kompániája ne lássanak tőlük semmit a gyanútlanságon vagy a közönyön túl.*
-Jól hangzik. A lobbanást tekintve pedig talán van egy-két ötletem.
*Biccent, mikor az Aranyujjú bizalmasai visszatérnek a szekértől. Alaposabban is megnézi magának mindazt, amit lerak elé a páros; próbálja megállapítani, mit tudnak kezdeni az erőforrásaikal.
Nem nagy szakértője a pirotechnikának, ám annyira azért nem is idegen tőle a dolog; a Füves Pusztán is használt már tüzet fegyverként, de a Wegtorenben töltött évei során megismert egy érdekes konstrukciót. Vékony, égetett agyagkehely valami lobbanékony, ragacsos keverékkel megtöltve, kanócként egy alkohollal átitatott ronggyal.
Ha a jelenlévők közül nyitott erre valaki, akkor összedugja velük a fejét, hogy a rendelkezésükre álló dolgokból miként tudnának valami hasonlót összeeszkábálni - akár üveggel és szesszel, akár bármi mással, amit ennyi idő alatt elő tudnak szedni.
Végül viszont így, vagy úgy, de elérkezik az idő a pihenésre.*
-Az őrködésből mi is kivesszük a részünket. Ez a legkevesebb. Az első őrváltás az enyém, utánam Raymond jön.
*Ahogy feltápászkodik a tűz mellől, felveszi sisakját, majd a pajzsát is felkapja a földről.*
-Ti aludjatok. Rátok fér.
*Szól halkan Tharához és Natuhoz, majd ha nincs nagy ellenkezés, felveszi az egyik felső őrpozíciót.*
~Lássanak csak, ha figyelnek.~
*Ha figyelnek lentről orkok, akkor a holdfénynél épp, hogy csak kirajzolódhat a ködköpenyes alak, derengő szemű vállvasaival. Nem gyújt fáklyát, nem mozgolódik feleslegesen; néma őrszemként figyel, és csak néha pillant alvó társai felé.
Persze ügyel arra, hogy ha egy íjász célba veszi, akkor a nyíl pajzsát, vagy rosszabb esetben páncélját érje csak, ám ha nem jön támadás, éberen figyeli végig az őrségváltást. Ezután ígéretéhez híven felkelti Raymondot, hogy átadja neki pozícióját, ő maga pedig meglepő gyorsasággal elalszik.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-26 05:58:07
Üzenet elküldve: 2025-10-26 05:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A borral jó embert, vagy éppen óriást, kínált meg. Natu azonnal dalolászásba kezd. Thara nem nagy rajongója a művészeteknek, legyen az festészet, dalolászás. A pusztán mondjuk éppen jól jött a tündér elterelése. Így jutott hozzá a trófeájához. Míg Natu énekel, addig Thara megszabadul a sisakjától. Most aránylag biztonságos helyen vannak. Drohin a látottak szerint nem értékeli a trófeáját. Pedig ő nagyra tartja. Még akkor is ha nem volt különösebb ellenállás az ork részéről. A koponya hamar visszakerül hozzá és vissza a táskájába. Ahogy felnéz látja, hogy a férfi egy tiszta, fehér selyemkendővel tisztogatja. Thara arcáról leolvasható a meglepődés, de nem mond semmit. Még akkor sem ha a tárgy nem illik sehogy ebbe képbe. Ötlete nem talál süket fülekre. Sőt. Ahogy észreveszi ez az a stratégia amit követni fognak. Ketten mennek a szekér felé. Ő is állna fel, hogy segítsen, de Drohin mondatára visszaül.
~Rendetlenség?~
Ahogy körülnéz, ez a legkisebb probléma ami miatt aggódnia kellene, de ráhagyja. Tényleg kár lenne egy másik balesetért. A tábor híre nem hagy kétséget, hogy ezek itt valószínűleg nem zsoldosok, inkább banditák. De most egy csónakban eveznek. Felesleges belső harcokat nem akar. Drohin tervét hallgatja, s közben végignéz a hozott tárgyakon. Kevésnek ítéli, főleg, hogy nem tudják, hogy mennyi ellenfél ellen kell majd használniuk.
~Ha ez van, hát ez van.~
A terv készen áll. Már csak meg kell valósítani. Most, hogy már biztonságban vannak, előveszi a maradék egy napi élelmének maradékát és abból falatozik. Már igen fáradt is. Ha hagyják, akkor vacsora után ő el is szenderül a tűz előtt.*
*A borral jó embert, vagy éppen óriást, kínált meg. Natu azonnal dalolászásba kezd. Thara nem nagy rajongója a művészeteknek, legyen az festészet, dalolászás. A pusztán mondjuk éppen jól jött a tündér elterelése. Így jutott hozzá a trófeájához. Míg Natu énekel, addig Thara megszabadul a sisakjától. Most aránylag biztonságos helyen vannak. Drohin a látottak szerint nem értékeli a trófeáját. Pedig ő nagyra tartja. Még akkor is ha nem volt különösebb ellenállás az ork részéről. A koponya hamar visszakerül hozzá és vissza a táskájába. Ahogy felnéz látja, hogy a férfi egy tiszta, fehér selyemkendővel tisztogatja. Thara arcáról leolvasható a meglepődés, de nem mond semmit. Még akkor sem ha a tárgy nem illik sehogy ebbe képbe. Ötlete nem talál süket fülekre. Sőt. Ahogy észreveszi ez az a stratégia amit követni fognak. Ketten mennek a szekér felé. Ő is állna fel, hogy segítsen, de Drohin mondatára visszaül.
~Rendetlenség?~
Ahogy körülnéz, ez a legkisebb probléma ami miatt aggódnia kellene, de ráhagyja. Tényleg kár lenne egy másik balesetért. A tábor híre nem hagy kétséget, hogy ezek itt valószínűleg nem zsoldosok, inkább banditák. De most egy csónakban eveznek. Felesleges belső harcokat nem akar. Drohin tervét hallgatja, s közben végignéz a hozott tárgyakon. Kevésnek ítéli, főleg, hogy nem tudják, hogy mennyi ellenfél ellen kell majd használniuk.
~Ha ez van, hát ez van.~
A terv készen áll. Már csak meg kell valósítani. Most, hogy már biztonságban vannak, előveszi a maradék egy napi élelmének maradékát és abból falatozik. Már igen fáradt is. Ha hagyják, akkor vacsora után ő el is szenderül a tűz előtt.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:09:01
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:09:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A tűz körül egyre többen gyülekeznek. A beszélgetések moraja zsong a füstben, valaki még a hús sülését figyeli, más a ládák felé sandít, egy harmadik a fegyverét igazítja. A hangok között egyszer csak felcsendül egy rekedt, mély hang, Natu mester dalra fakad.
A nóta lassan magasodik a beszéd fölé. Előbb csak páran figyelnek fel rá, majd a hangok elhalkulnak, mintha a dal fokozatosan kiszorítaná a zajt. Van, aki áhítattal hallgatja, más unottan bámulja a lángokat, egy férfi hümmögve kíséri a ritmust a pengéje markolatán. A szöveg egy része ismerős lehet némelyiküknek, arcokon halvány mosoly, másutt a régi idők fáradt tükröződése. Mire az utolsó sor elhangzik, a táborban már csak a tűz pattogása marad, és a mester hangjának visszhangja a ködben.
Drohin fél kézzel elkapja a felé hajított ork-koponyát, fintor torzítja el a száját, aztán egy csuklómozdulattal visszadobja Thara felé. A másik kezével előhúz valami egészen oda nem illőt: hófehér, tiszta selyemkendőt, amivel gondosan megtörli az ujjait és az aranygyűrűt is, mintha a kosz nem is rá, hanem a gyűrűre lenne sértő.*
- Érdekes egy kompánia vagytok, az már biztos.
*Jegyzi meg, és nem is leplezi, hogy közben Frandr'det méri végig, a férfi haján egy árnyalatnyi színváltás játszik a parázsfényben, amitől az aranyujjú szemében felvillan egy kíváncsi szikra, ám szóvá láthatóan nem teszi a dolgot. Na nem mintha lenne rá idő, elvégre az ötletek záporoznak; wargégetés, csalogatás, „gyengének látszani, erős helyen állni”. Néhány zsoldos helyeslően morog, mások számlálják a nyílvesszőket, csomózzák a fáklyák rongyát. Drohin hallgat, míg mindenki elmondja a magáét, aztán rövidet bólint.*
- Jó. A párlatból jut fáklyának is, sebnek is, okosan kell beosztani. A lángoló nyíl már trükkösebb kérdés, a pokoltüzet pedig jobb, ha elfelejted barátom. *Kacsint vigyorogva Frandrre* - Egyszerű lelkek vagyunk. Egyedül az alkohol nem hagy minket hidegen ami az alkímiát illeti. A csalogatáshoz pedig meglesz az a „gyenge pont”.
*Hragarra és Rokharra pillant, egyetlen rövid kézjel. A nagy darab már áll is fel, s menet közben egy hatalmas fejszét is magával visz, az pedig elf némán surran utána. A szekérhez mennek, és el is tűnnek mögötte, egyedül a halk neszek adják a társaság tudtára, hogy ügyködnek valamin.*
- A szekeret kizárólag mi nézzük át *Fordul vissza a vendégekhez Drohin, hangja udvarias, de nem tűr ellentmondást.* - Mi sem turkálunk a ti holmitokban. Ha találunk olajat, szurkot, zsírt vagy akármi gyúlékonyat, idehozzuk. Nem a bizalmatlanság miatt… *Egy fél pillantás a vérfoltos deszkákra.* - Csak rendezetlen most ott minden, és nem hiányzik még egy baleset.
*A fal túloldaláról halk vonítás hasít a ködbe. Távoli, elnyújtott hang, mintha a warghok a sötétből üzengetnének egymásnak. Aztán minden elcsendesül újra; csak a tűz ropogása és az izzó zsír sercegése tölti be a levegőt. Az íjak feszülése lassan oldódik, a markolatok elernyednek, de a feszültség még ott bujkál mindenkiben. A láng magasabbra kap, a kör szorosabbra húzódik körülötte, mintha a fény melege lenne az utolsó biztos határ a sötét ellen.*
- A helyzetünk nem szép, de nem is reménytelen *Zárja rövidre Drohin.* - Öt napja álljuk, és még mindig állunk.
*Rokhar ekkor visszasiklik a ládáktól, két bőrtömlőt és egy csomag rongyot tesz le a tűz mellé; Hragar a vállán cipekedve hoz még egy teli hordót és egy demizsont. A nagy darab hümmög egyet, az elf csak biccent.*
- Ennyink biztos. *Mutat rájuk Drohin.* - Elég lehet egy jókora lobbanáshoz, ha magunkhoz engedjük a dögöket. A „gyenge pontot” holnap reggel környékén megcsináljuk. Kicsit aláásunk a fal egy pontján, hogy aztán úgy tűnjön, mintha magától omlott volna össze.
*Végigpillant a társaságon, a selyemkendőt gondosan összehajtja, mintha ez volna az egyetlen makulátlan dolog az egész táborban, majd el is teszi az egyik zsebébe.*
- Pihenjetek, egyetek, igyatok mértékkel. Őrség marad sűrítve, kettő fent, kettő lent.
*A tűz körül egyre többen gyülekeznek. A beszélgetések moraja zsong a füstben, valaki még a hús sülését figyeli, más a ládák felé sandít, egy harmadik a fegyverét igazítja. A hangok között egyszer csak felcsendül egy rekedt, mély hang, Natu mester dalra fakad.
A nóta lassan magasodik a beszéd fölé. Előbb csak páran figyelnek fel rá, majd a hangok elhalkulnak, mintha a dal fokozatosan kiszorítaná a zajt. Van, aki áhítattal hallgatja, más unottan bámulja a lángokat, egy férfi hümmögve kíséri a ritmust a pengéje markolatán. A szöveg egy része ismerős lehet némelyiküknek, arcokon halvány mosoly, másutt a régi idők fáradt tükröződése. Mire az utolsó sor elhangzik, a táborban már csak a tűz pattogása marad, és a mester hangjának visszhangja a ködben.
Drohin fél kézzel elkapja a felé hajított ork-koponyát, fintor torzítja el a száját, aztán egy csuklómozdulattal visszadobja Thara felé. A másik kezével előhúz valami egészen oda nem illőt: hófehér, tiszta selyemkendőt, amivel gondosan megtörli az ujjait és az aranygyűrűt is, mintha a kosz nem is rá, hanem a gyűrűre lenne sértő.*
- Érdekes egy kompánia vagytok, az már biztos.
*Jegyzi meg, és nem is leplezi, hogy közben Frandr'det méri végig, a férfi haján egy árnyalatnyi színváltás játszik a parázsfényben, amitől az aranyujjú szemében felvillan egy kíváncsi szikra, ám szóvá láthatóan nem teszi a dolgot. Na nem mintha lenne rá idő, elvégre az ötletek záporoznak; wargégetés, csalogatás, „gyengének látszani, erős helyen állni”. Néhány zsoldos helyeslően morog, mások számlálják a nyílvesszőket, csomózzák a fáklyák rongyát. Drohin hallgat, míg mindenki elmondja a magáét, aztán rövidet bólint.*
- Jó. A párlatból jut fáklyának is, sebnek is, okosan kell beosztani. A lángoló nyíl már trükkösebb kérdés, a pokoltüzet pedig jobb, ha elfelejted barátom. *Kacsint vigyorogva Frandrre* - Egyszerű lelkek vagyunk. Egyedül az alkohol nem hagy minket hidegen ami az alkímiát illeti. A csalogatáshoz pedig meglesz az a „gyenge pont”.
*Hragarra és Rokharra pillant, egyetlen rövid kézjel. A nagy darab már áll is fel, s menet közben egy hatalmas fejszét is magával visz, az pedig elf némán surran utána. A szekérhez mennek, és el is tűnnek mögötte, egyedül a halk neszek adják a társaság tudtára, hogy ügyködnek valamin.*
- A szekeret kizárólag mi nézzük át *Fordul vissza a vendégekhez Drohin, hangja udvarias, de nem tűr ellentmondást.* - Mi sem turkálunk a ti holmitokban. Ha találunk olajat, szurkot, zsírt vagy akármi gyúlékonyat, idehozzuk. Nem a bizalmatlanság miatt… *Egy fél pillantás a vérfoltos deszkákra.* - Csak rendezetlen most ott minden, és nem hiányzik még egy baleset.
*A fal túloldaláról halk vonítás hasít a ködbe. Távoli, elnyújtott hang, mintha a warghok a sötétből üzengetnének egymásnak. Aztán minden elcsendesül újra; csak a tűz ropogása és az izzó zsír sercegése tölti be a levegőt. Az íjak feszülése lassan oldódik, a markolatok elernyednek, de a feszültség még ott bujkál mindenkiben. A láng magasabbra kap, a kör szorosabbra húzódik körülötte, mintha a fény melege lenne az utolsó biztos határ a sötét ellen.*
- A helyzetünk nem szép, de nem is reménytelen *Zárja rövidre Drohin.* - Öt napja álljuk, és még mindig állunk.
*Rokhar ekkor visszasiklik a ládáktól, két bőrtömlőt és egy csomag rongyot tesz le a tűz mellé; Hragar a vállán cipekedve hoz még egy teli hordót és egy demizsont. A nagy darab hümmög egyet, az elf csak biccent.*
- Ennyink biztos. *Mutat rájuk Drohin.* - Elég lehet egy jókora lobbanáshoz, ha magunkhoz engedjük a dögöket. A „gyenge pontot” holnap reggel környékén megcsináljuk. Kicsit aláásunk a fal egy pontján, hogy aztán úgy tűnjön, mintha magától omlott volna össze.
*Végigpillant a társaságon, a selyemkendőt gondosan összehajtja, mintha ez volna az egyetlen makulátlan dolog az egész táborban, majd el is teszi az egyik zsebébe.*
- Pihenjetek, egyetek, igyatok mértékkel. Őrség marad sűrítve, kettő fent, kettő lent.
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-23 04:54:56
Üzenet elküldve: 2025-10-23 04:54:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Három hattal később//
*Sokáig nem marad a magány társaságában. Buga megérkezésével már ketten vannak az Erdőmélyébe vezető út előtt.*
-Szerintem ez mindnyájunkra igaz.
*Mondja kimerülten. A Yarra jellemző jókedv most nincs jelen, túlságosan fáradt ő is.
Utána érkezik meg Zzul. A jelenlévők közül ő az egyik legkipihentebbnek tűnő. Az akiben látszik az erő. Ennek a látványa Yarra pozitívan hat. Kihúzza magát. Háta hangos ropogásokat hallat.*
-Ez de jól esett.
*A jókedv még nehezen jön, de máris energikusabbnak érzi magát.*
-Még Zaghumára várunk.
*Ahogy kimondja a nevét megpillantja Zzul vaskos háta mögött a nőt. A látvány nem szívderítő. Gyorsan a nő segítségére siet. Odaérve féltérdre ereszkedik és megvizsgálja a sebet. Sok sebet látott már életében, saját magán is, de az alap ellátáson kívül nem nagyon tud mit kezdeni vele. Pár szakadt ruhadarab van nála, de ennyi. Fertőtlenítésre szolgáló ital sajnos nincs, szóval a ruhadarabokkal kell beérniük. Óvatosan megemeli a nő lábát, átdugja alatta a ruhát és elkezdi körbetekerni vele a sebhelyet. Két teljes körig jut vele, utána egy erősebb csomót köt rá. Ha a nő felszisszenne a csomó szorosságán, akkor rákérdez, hogy vegye e lazábbra.*
-Ha túl szoros lazábbra vehetem.
*Ha Zaghumának így jó, akkor hagyja, ha lazítást kér akkor lazít rajta, figyelve a nő reakcióit, hogy ne kösse szorosra, de lazára sem. A végén úgy is inkább szorosabb lesz mint lazább. Megfelelőre ő nem tudja kötni.*
-Tudsz így járni? A táborig még hosszú az út.
*Kérdezi a sérült Zaghumától.*
*Sokáig nem marad a magány társaságában. Buga megérkezésével már ketten vannak az Erdőmélyébe vezető út előtt.*
-Szerintem ez mindnyájunkra igaz.
*Mondja kimerülten. A Yarra jellemző jókedv most nincs jelen, túlságosan fáradt ő is.
Utána érkezik meg Zzul. A jelenlévők közül ő az egyik legkipihentebbnek tűnő. Az akiben látszik az erő. Ennek a látványa Yarra pozitívan hat. Kihúzza magát. Háta hangos ropogásokat hallat.*
-Ez de jól esett.
*A jókedv még nehezen jön, de máris energikusabbnak érzi magát.*
-Még Zaghumára várunk.
*Ahogy kimondja a nevét megpillantja Zzul vaskos háta mögött a nőt. A látvány nem szívderítő. Gyorsan a nő segítségére siet. Odaérve féltérdre ereszkedik és megvizsgálja a sebet. Sok sebet látott már életében, saját magán is, de az alap ellátáson kívül nem nagyon tud mit kezdeni vele. Pár szakadt ruhadarab van nála, de ennyi. Fertőtlenítésre szolgáló ital sajnos nincs, szóval a ruhadarabokkal kell beérniük. Óvatosan megemeli a nő lábát, átdugja alatta a ruhát és elkezdi körbetekerni vele a sebhelyet. Két teljes körig jut vele, utána egy erősebb csomót köt rá. Ha a nő felszisszenne a csomó szorosságán, akkor rákérdez, hogy vegye e lazábbra.*
-Ha túl szoros lazábbra vehetem.
*Ha Zaghumának így jó, akkor hagyja, ha lazítást kér akkor lazít rajta, figyelve a nő reakcióit, hogy ne kösse szorosra, de lazára sem. A végén úgy is inkább szorosabb lesz mint lazább. Megfelelőre ő nem tudja kötni.*
-Tudsz így járni? A táborig még hosszú az út.
*Kérdezi a sérült Zaghumától.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:21:15
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
~Hát visszatakarodtak a fák közé.~
*Aprócska káröröm ebben a szorult helyzetben. De azért nem rózsás ez az éjszaka, ő maga is jól megnézi a társaságot, s nem kétli, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat, legalábbis aminek Drohin elmondja őket. A sercegő lóhústól összefut a nyál a szájában, bár lehet hogy ennek a pálinkához is van némi köze, no meg ahhoz a kotyvalékhoz, amit a mester készletéből szereztek ezek a fickók. Az alkímiáról nem sokat tud, ebben kár volna hazudnia, azonban nem olyan ostoba, mint amilyennek első, vagy második ránézésre tűnik. Két társa azonban olyan jól vizsgálja meg a helyzetet, hogy neki szinte alig akad mondandója. Hanem ahogy a marcona férfit vizslatja, azt veszi észre a szeme sarkából, mintha a hajával lenne valami, de egyelőre csak arra fogja, hogy egy ilyen hosszú nap után biztos csak a képzelete játszik vele. Azért ha mégsem így lenne, úgy biztosan rákérdezne, hogy ez meg mégis mi a fészkes fene lehet? ~És tényleg van egy koponyája.~ Megcsóválja a fejét vigyorogva, visszaemlékezve a korábbiakra. Hanem a kemény hírek, s a tények, hogy sem segítség, sem kilátás nem nagyon maradt, s a tervezéshez sem tud sokat hozzátenni, egy egészen más dolog jut eszébe. Thara borát csillogó szemekkel fogja kezébe, hogy a kompániára emelje. Feláll a tűznél, kihúzza magát hogy látszódjanak óriási méretei, majd belekortyol a túlvilági nedűbe, és öblös, rekedtes hangján egy közismert nótába fog.*
-Mink volnánk hát a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyre megy,
hogy völgybe, avagy hegyre megy,
parasztra, úrra, papra megy,
bitóra vagy csak babra megy.
Háltunk már puszta ég alatt,
füvet kaszáltunk jég alatt,
láttunk a sárban lángokat
s űztünk tízéves lányokat,
mer' mink vagyunk a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok.
Láttatok zsenge gyermeket,
akit a strázsa kergetett?
Így verbuváltak minket is,
kaptunk páncélt és inget is,
korbáccsal vert a hadnagyunk,
így nőttünk fel s most itt vagyunk.
Izzadtunk lenn a por megett,
s hörböltünk szomjan hólevet,
ettünk sáskát, döglött lovat,
s hallottunk szörnyű átkokat,
mer' mink vagyunk a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok.
*Bizonyára ismerheti bárki, aki nem a városi nemesek körében nőtt fel. Talán a táboriak közül is be-be csatlakoznak néhányan. Mindenesetre Natu, mint az egyedüli élő mester a társaságban most igazán kitesz azért, hogy valamiféle lelket csiholjon mindenkibe.*
-Gyújtsuk fel a rohadékokat, ez tetszik!
*Azért hozzáteszi a véleményét a tervhez ő is.*
-Úgy tudom az orkok nem valami okosak, meg kergetik a zsákmányt. Azt mondom játsszuk el, hogy szarabb itt a helyzetünk, mint amennyire az, s akkor biztos ránk törnek. Nem is olyan rossz ötlet, mint amilyennek hangzik.
*Talán a sok szesztől, vagy csak alapvetően a hirtelen felindulástól vezérelve, de egészen vigyorogni támad kedve.*
-Nézzük meg azt a szekeret, és lássuk miből élünk! Nem tervezek itt megdögleni az ingovány közepén pár rusnyaképű bitanggal.
*Mondja végül tréfálkozva. Talán mégis van kiút ebből a halálcsapdából.*
~Hát visszatakarodtak a fák közé.~
*Aprócska káröröm ebben a szorult helyzetben. De azért nem rózsás ez az éjszaka, ő maga is jól megnézi a társaságot, s nem kétli, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat, legalábbis aminek Drohin elmondja őket. A sercegő lóhústól összefut a nyál a szájában, bár lehet hogy ennek a pálinkához is van némi köze, no meg ahhoz a kotyvalékhoz, amit a mester készletéből szereztek ezek a fickók. Az alkímiáról nem sokat tud, ebben kár volna hazudnia, azonban nem olyan ostoba, mint amilyennek első, vagy második ránézésre tűnik. Két társa azonban olyan jól vizsgálja meg a helyzetet, hogy neki szinte alig akad mondandója. Hanem ahogy a marcona férfit vizslatja, azt veszi észre a szeme sarkából, mintha a hajával lenne valami, de egyelőre csak arra fogja, hogy egy ilyen hosszú nap után biztos csak a képzelete játszik vele. Azért ha mégsem így lenne, úgy biztosan rákérdezne, hogy ez meg mégis mi a fészkes fene lehet? ~És tényleg van egy koponyája.~ Megcsóválja a fejét vigyorogva, visszaemlékezve a korábbiakra. Hanem a kemény hírek, s a tények, hogy sem segítség, sem kilátás nem nagyon maradt, s a tervezéshez sem tud sokat hozzátenni, egy egészen más dolog jut eszébe. Thara borát csillogó szemekkel fogja kezébe, hogy a kompániára emelje. Feláll a tűznél, kihúzza magát hogy látszódjanak óriási méretei, majd belekortyol a túlvilági nedűbe, és öblös, rekedtes hangján egy közismert nótába fog.*
-Mink volnánk hát a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyre megy,
hogy völgybe, avagy hegyre megy,
parasztra, úrra, papra megy,
bitóra vagy csak babra megy.
Háltunk már puszta ég alatt,
füvet kaszáltunk jég alatt,
láttunk a sárban lángokat
s űztünk tízéves lányokat,
mer' mink vagyunk a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok.
Láttatok zsenge gyermeket,
akit a strázsa kergetett?
Így verbuváltak minket is,
kaptunk páncélt és inget is,
korbáccsal vert a hadnagyunk,
így nőttünk fel s most itt vagyunk.
Izzadtunk lenn a por megett,
s hörböltünk szomjan hólevet,
ettünk sáskát, döglött lovat,
s hallottunk szörnyű átkokat,
mer' mink vagyunk a foltozott
irhájú hírhedt zsoldosok.
*Bizonyára ismerheti bárki, aki nem a városi nemesek körében nőtt fel. Talán a táboriak közül is be-be csatlakoznak néhányan. Mindenesetre Natu, mint az egyedüli élő mester a társaságban most igazán kitesz azért, hogy valamiféle lelket csiholjon mindenkibe.*
-Gyújtsuk fel a rohadékokat, ez tetszik!
*Azért hozzáteszi a véleményét a tervhez ő is.*
-Úgy tudom az orkok nem valami okosak, meg kergetik a zsákmányt. Azt mondom játsszuk el, hogy szarabb itt a helyzetünk, mint amennyire az, s akkor biztos ránk törnek. Nem is olyan rossz ötlet, mint amilyennek hangzik.
*Talán a sok szesztől, vagy csak alapvetően a hirtelen felindulástól vezérelve, de egészen vigyorogni támad kedve.*
-Nézzük meg azt a szekeret, és lássuk miből élünk! Nem tervezek itt megdögleni az ingovány közepén pár rusnyaképű bitanggal.
*Mondja végül tréfálkozva. Talán mégis van kiút ebből a halálcsapdából.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-22 12:17:05
Üzenet elküldve: 2025-10-22 12:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Három hattal később//
*Úgy érzi mintha évek óta volna úton. Már napját sem tudja, mikor hagyta maga mögött Erdőmélye félhomályát, és benne a történteket, melyet most nem is akar felidézni. Egyelőre elzárja elméje egy rejtett zugába. Csak lépteire figyel, hogy egyik lábát tegye a másik után.
A többieket keresi, még nem sejtve, mennyire megfogyatkozott a csapat. Még nem sejtve, hol és milyen körülmények között talál rájuk. Még nem sejtve... semmit.
Hamarabb is ideérhetett volna, de combsebe lassabban gyógyult mint várta, hiába a megfelelő gyógynövények hatásának hiánya. Amikor elindult erre a hosszú útra, csak menekülni akart, kijutni az erdőből, minél messzebbre kerülni a helytől. A korábban egy napnyi út most majdnem egy hatig tartott, mire elérte a folyó partját, és gázlót találva sikeresen átúszott. A biztonságos oldalon már meg mert engedni egy teljes napnyi pihenést, és a tiszta víz is jót tett a sebnek, mely lassan ugyan, de végül gyógyulásnak indult. Észak-keleti irányban tartott az Ingoványos vidék felé.
Hogy miféle ösztön vezette erre, azt mondjuk nem igazán tudná megmagyarázni. Az utolsó két napban elfogyott az élelme, más csak jobbára vizet ivott. Halálosan fáradtnak érezte magát, kimerültnek, és lelkére rátelepedett egy érzés mely nem hagyta nyugodni: Soha nem találja meg új családját.
Aztán végre kiér a fák közül, közel az út, mely a szoborcsoport mellett halad el. Nem lép az útra, inkább mellette halad, s alig telik el néhány fertályóra, a távolban ismerős alakokat pillant meg.
~Oly kevesen vannak...~
Bukkan fel benne a gondolat, de azért örül nekik, megpróbálja szaporázni a lépteit.*
-Üdv Tűzdal-klán!
*Kiáltja feléjük utolsó erejével, s alig néhány lépésnyire a kis csoporttól elgyengülten lerogy. Sérült bal lábát kinyújtja, s aztán el is heveredik, fejét a fűbe ejti. Megnyugszik, mert megtalálta őket. Egy pillanatra behunyja a szemeit.*
-Köszönöm, Farkasisten...
*Suttogja maga elé halkan.*
*Úgy érzi mintha évek óta volna úton. Már napját sem tudja, mikor hagyta maga mögött Erdőmélye félhomályát, és benne a történteket, melyet most nem is akar felidézni. Egyelőre elzárja elméje egy rejtett zugába. Csak lépteire figyel, hogy egyik lábát tegye a másik után.
A többieket keresi, még nem sejtve, mennyire megfogyatkozott a csapat. Még nem sejtve, hol és milyen körülmények között talál rájuk. Még nem sejtve... semmit.
Hamarabb is ideérhetett volna, de combsebe lassabban gyógyult mint várta, hiába a megfelelő gyógynövények hatásának hiánya. Amikor elindult erre a hosszú útra, csak menekülni akart, kijutni az erdőből, minél messzebbre kerülni a helytől. A korábban egy napnyi út most majdnem egy hatig tartott, mire elérte a folyó partját, és gázlót találva sikeresen átúszott. A biztonságos oldalon már meg mert engedni egy teljes napnyi pihenést, és a tiszta víz is jót tett a sebnek, mely lassan ugyan, de végül gyógyulásnak indult. Észak-keleti irányban tartott az Ingoványos vidék felé.
Hogy miféle ösztön vezette erre, azt mondjuk nem igazán tudná megmagyarázni. Az utolsó két napban elfogyott az élelme, más csak jobbára vizet ivott. Halálosan fáradtnak érezte magát, kimerültnek, és lelkére rátelepedett egy érzés mely nem hagyta nyugodni: Soha nem találja meg új családját.
Aztán végre kiér a fák közül, közel az út, mely a szoborcsoport mellett halad el. Nem lép az útra, inkább mellette halad, s alig telik el néhány fertályóra, a távolban ismerős alakokat pillant meg.
~Oly kevesen vannak...~
Bukkan fel benne a gondolat, de azért örül nekik, megpróbálja szaporázni a lépteit.*
-Üdv Tűzdal-klán!
*Kiáltja feléjük utolsó erejével, s alig néhány lépésnyire a kis csoporttól elgyengülten lerogy. Sérült bal lábát kinyújtja, s aztán el is heveredik, fejét a fűbe ejti. Megnyugszik, mert megtalálta őket. Egy pillanatra behunyja a szemeit.*
-Köszönöm, Farkasisten...
*Suttogja maga elé halkan.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-22 09:50:23
Üzenet elküldve: 2025-10-22 09:50:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Három hattal később//
*Az utóbbi idő kellemetlen tapasztalatok sokaságává áll össze. Már azt se tudja, hogy mi merre van, vagy hogy mi a valóság. A legszívesebben azt kívánná, hogy ez az egész csak egy álom lenne, amiből elég csak felébrednie. De akárhányszor lehunyja a szemét, mindig ugyanoda ébred. Ennek ellenére, vagy éppen miatta, már nem gyötri búskomorság van melankólia. Sötétebbnek látja a világot, de valahogy mégis tisztábbnak. Elméjén gyakran végigfut az a gondolat, hogy mi lett volna, ha Akaaruush mellett marad? Nem mondja, hogy bele sem akar gondolni. Azt sem mondaná, hogy olyan borzalmas gondolat az egész. Ork énjét elengedve tudna tombolni. Nem számítana semmi és senki. De a döntése végleges és ezt sem bánta meg.
Nyugodtan, ráérősen szeli az utat. A mocsár egyes helyeken ellepi az utat, csizmáját ragacsos sárral borítva. Pallosa a kezében, a pengét a vállán pihenteti. Készenlétben áll bármilyen támadás esetére.
Megpillantva társait, széles mosolyra húzza száját. Őszinte, megkönnyebbült öröm ez.*
-Mindenki megérkezett?
*Kérdését nem előzi meg köszönés. Nem halkan közelítette meg a többieket, szóval nem lepheti meg őket csendességével.*
*Az utóbbi idő kellemetlen tapasztalatok sokaságává áll össze. Már azt se tudja, hogy mi merre van, vagy hogy mi a valóság. A legszívesebben azt kívánná, hogy ez az egész csak egy álom lenne, amiből elég csak felébrednie. De akárhányszor lehunyja a szemét, mindig ugyanoda ébred. Ennek ellenére, vagy éppen miatta, már nem gyötri búskomorság van melankólia. Sötétebbnek látja a világot, de valahogy mégis tisztábbnak. Elméjén gyakran végigfut az a gondolat, hogy mi lett volna, ha Akaaruush mellett marad? Nem mondja, hogy bele sem akar gondolni. Azt sem mondaná, hogy olyan borzalmas gondolat az egész. Ork énjét elengedve tudna tombolni. Nem számítana semmi és senki. De a döntése végleges és ezt sem bánta meg.
Nyugodtan, ráérősen szeli az utat. A mocsár egyes helyeken ellepi az utat, csizmáját ragacsos sárral borítva. Pallosa a kezében, a pengét a vállán pihenteti. Készenlétben áll bármilyen támadás esetére.
Megpillantva társait, széles mosolyra húzza száját. Őszinte, megkönnyebbült öröm ez.*
-Mindenki megérkezett?
*Kérdését nem előzi meg köszönés. Nem halkan közelítette meg a többieket, szóval nem lepheti meg őket csendességével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319