//Nolie//
*Még a toronyban hevesen bólogat Nolie szavaira, de nem szól hozzájuk többet, mert különben soha sem indulnának el. Viszont miután kiértek a lóhoz, ügyesen felpattantak rá, és nekivágtak az útnak még hosszan és csendesen gondolkozik a történteken.
Furcsa ez az egész. Clion gyermekkora óta ismeri a lányt, Idya pedig egyszerűen a fejébe lát, mégsem tud egyikük sem igazán életkedvet varázsolni az ébenfekete hajú lány lelkébe. Aztán jön Nolie, akivel nem is ismerik még egymást igazán, nem is ismeri Nori minden gondolatát, mégis egy csapásra képes életet lehelni belé.
Hogy miért, még mindig ismeretlen Nori számára. Talán azért, mert Nolie ugyanabban a cipőben jár, mint ő, vagy csak azért, mert a tündér egyszerű életre való törekvése eltereli gondolatait a bajokról, de lehet, valami egészen más áll a háttérben.*
- A halandó lényeket sokkal nehezebb tisztelni, mint az isteneket. Szimplán azért, mert nem érdemlik meg.
*Szólal meg végül a lány a semmiből. A ló patái dobognak, a tereptárgyak elsuhannak mellettük, ahogy haladnak keresztül az ingoványon, Nori pedig jó ideje már egy szót sem szólt, csak most.
A mérleg a feketeség lelkében is létezik. Folyamatosan küzd azzal, hogy lénye melyik oldalát válassza, vagy az a legjobb esetleg, ha kiegyensúlyozottan mindkettő jelen van? Ki tudja. Teysus talán igen, de Nori még soha nem próbálta az istenség tanaival azonosítani efféle gondolatait. Most viszont igen. Talán teljesen tévútra jutott, mikor úgy gondolta Sa'Tereth lesz az, ki segíthet neki? ~Áhh...~ Megrázza a fejét, és inkább az útra koncentrál, hogy ne a mocsárban kikötve érjen szomorú véget a történet.
Szerencsére nem ütköznek nem várt problémákba, és miután átértek az ingoványon, Nori megállítja a lovat. Megállítja, mert tudja, hogy nem mehet tovább a tündérrel, amit hamarosan ő is megerősít.*
- Igen, idáig.
*Egy ügyetlenebb mozdulattal leugrik a lóról, megigazítja ruháját, csuklyáját a fejébe húzza, majd mélyen a másik szemeibe néz.*
- Várlak a jövő haton. Az információ nem fontos, ha bajba kerülnél miatta, de mindenképp meg fogom oldani, hogy visszamehessek hozzád a városba. Addig is vigyázz magadra, Nolie!
*Most már elfordul tőle, nem ölelgeti meg, nem búcsúzkodik, mert akkor soha nem tudnának egymástól elszakadni. Csak hátat fordít a fehér tündérnek, int neki, miközben elindul a kikötő felé.
Hosszú út vár rá, hisz újra gyalog kell megtennie az utat, és még arra is kell figyelnie, hogy a kereskedőutakon ne ismerjék fel, mert mostanra már biztosan körözést adtak ki rá.
Az ég közben beborul, hamarosan esni fog, de Norit ez nem igazán zavarja. Most már nincs Nolie, csak Éjfél köröz a feje fölött, miközben lóg az eső lába.
Zavaros gondolatai vissza-visszatérnek, ahogy távolodik Nolietól. Úgy látszik, hogy csak a lány mellett lehet érezheti jól magát.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.06 15:26:18