Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-18 22:46:01
Üzenet elküldve: 2024-09-18 22:46:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
*Ideje tovább is állnia, rengeteget tanult, főleg a torony új helyéről és arról, hogy még maradtak meg régi ismerős arcok és aktívan foglalkoznak is a varázslással. És erről eszébe is jut, hogy szerezhet egy kis gyakorlatot, valamint ehet is egy keveset, ami természetesen barackfaültetéssel történik. Valamint a gyökerek megkötik a talajt ezen a hevenyészett tájon és bár nem jósol a fának hosszú éltet, azért talán mások számára is árnyékot és élelmet nyújthat. Bizonyosan nagyobb hasznát vehette volna a mocsári vájárnak, azonban már így is túl sok időt töltött el azzal, ami nem képezi a feladatai részét és nem lenne szép, ha jövőre is csak a toronyban bujkálna a könyvekben. Valamint, nem is maradt sok a zsebében, így minden tisztes meghatározás szerint a dolgával végzett, ameddig tudott és egy kicsit tovább is. Alig várja, hogy végre stabil talajon topogjon.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-17 13:06:23
Üzenet elküldve: 2024-09-17 13:06:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
- Már megbocsáss, ó nagy mágusmester! De az oldalamon logó kardon kívül nemigen van más dolog, amivel megvédhetném magam. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy ilyen kis fogpiszkáló semmit sem érne a nagy vadak ellen!
* Olyan sűrű a szarkazmus, hogy késsel lehetne vágni. Persze ez nem feltétlen jelent rosszat. Nem sértődik meg, mikor csendet szeretne. Csak bólint feléje, majd csendben folytatja az utat. Így legalább nyitva tarthatja a szemét, ha bármi lenne, és nem tereli el a figyelmét a beszéd. Egy kis csend amúgy sem árt nekik. Kitisztíthatják az elméjüket. Miközben nézelődik, keze szigorúan a kardján pihen. Sokat nem konyít annak forgatásához, de legalább látszanak megvan. Pont annyira, mint a kidolgozott izmai. Persze ha találkozna egy nála erősebbel, akkor könnyen kiderülne, hogy ezek csak mutogatásra vannak, mintsem koponyák betörésére. *
- Már megbocsáss, ó nagy mágusmester! De az oldalamon logó kardon kívül nemigen van más dolog, amivel megvédhetném magam. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy ilyen kis fogpiszkáló semmit sem érne a nagy vadak ellen!
* Olyan sűrű a szarkazmus, hogy késsel lehetne vágni. Persze ez nem feltétlen jelent rosszat. Nem sértődik meg, mikor csendet szeretne. Csak bólint feléje, majd csendben folytatja az utat. Így legalább nyitva tarthatja a szemét, ha bármi lenne, és nem tereli el a figyelmét a beszéd. Egy kis csend amúgy sem árt nekik. Kitisztíthatják az elméjüket. Miközben nézelődik, keze szigorúan a kardján pihen. Sokat nem konyít annak forgatásához, de legalább látszanak megvan. Pont annyira, mint a kidolgozott izmai. Persze ha találkozna egy nála erősebbel, akkor könnyen kiderülne, hogy ezek csak mutogatásra vannak, mintsem koponyák betörésére. *
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:15:24
Üzenet elküldve: 2024-09-17 11:15:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
* Nimeril elhagyja a tornyot és újra a mocsár felé veszi az irányt. Most már közel sem olyan kellemes, vagy érdekes, mint jövetben. Jóleső mentális fáradság van a lányon. Úgyhogy csak túl akar lenni ezen a helyen, amilyen gyorsan csak lehet. Most egyébként nagyon boldog a lány, szinte sziporkázik. Rengeteg hasznos dolgot tanult, már közel sem tart annyira másoktól, mivel megvan a maga a fegyvere a védekezésre. Mondjuk élesben nem szeretné tesztelni, mert annyira nem bízik a mágiában, hiszen nincs rá hatása, hogy létrejön vagy sem az elképzelt varázslat. A törvényszerűség meg azt diktálja, hogy minél inkább kéne, annál kevésbé fog sikerülni.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:39:50
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:39:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Derk láthatóan bizalmatlan más emberekkel szemben. Nem hibáztatja. Sokféle ember él a világon és nem lehetünk benne biztosak, hogy pontosan ki milyen személy. Lehet valaki kedves és szimpatikus első találkozásra és később döfi hátba az embert, de előfordulhat épp az ellentéte is. Valaki egy láthatóan rosszarcú, veszélyes ember, de ő a legjobb társa, barátja egy személynek.*
-Látványosan félsz a helytől. *Kuncog* Persze én is hallottam nem túl szép dolgokat az ingoványról, de ha az úton haladunk gyorsan végigjutunk rajt.
*Persze ő is fél a helytől. Van benne valami teljesen borzongást keltő. A hely atmoszférája is tökéletes ennek az érzésnek a táplálásához. Most, hogy van mellette valaki, aki amúgy magasabb és erősebb is mint ő, biztonságosabbnak tartja az utat. Persze Derk sem a legjobb védelem, de társaságnak remek.*
-Ha nem haragszol nem akarok sokat beszélni erre felé. Ne keltsünk felesleges feltűnést. Csak kövessük az utat, az gyorsan a toronyhoz vezet minket.
*Derk láthatóan bizalmatlan más emberekkel szemben. Nem hibáztatja. Sokféle ember él a világon és nem lehetünk benne biztosak, hogy pontosan ki milyen személy. Lehet valaki kedves és szimpatikus első találkozásra és később döfi hátba az embert, de előfordulhat épp az ellentéte is. Valaki egy láthatóan rosszarcú, veszélyes ember, de ő a legjobb társa, barátja egy személynek.*
-Látványosan félsz a helytől. *Kuncog* Persze én is hallottam nem túl szép dolgokat az ingoványról, de ha az úton haladunk gyorsan végigjutunk rajt.
*Persze ő is fél a helytől. Van benne valami teljesen borzongást keltő. A hely atmoszférája is tökéletes ennek az érzésnek a táplálásához. Most, hogy van mellette valaki, aki amúgy magasabb és erősebb is mint ő, biztonságosabbnak tartja az utat. Persze Derk sem a legjobb védelem, de társaságnak remek.*
-Ha nem haragszol nem akarok sokat beszélni erre felé. Ne keltsünk felesleges feltűnést. Csak kövessük az utat, az gyorsan a toronyhoz vezet minket.
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:18:58
Üzenet elküldve: 2024-09-17 09:18:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
- És tényleg!
* Dől hátra a helyében. Bár rosszalló hozzáállása sokszor megmenti irháját, most mégis csapdában találja magát e kérdést hallva. *
- Így megy ez, ha rossz környéken nő fel az ember. Szerintem jobb óvatosabbnak lenni, mintsem megfontolatlannak.
* Persze van az az aranyközépút, de attól még messze van. Kicsit meglepi a megállás, de mint már az elején mondták, csak eddig viszi őket. Ez is több mint semmi. Bár fogalma sincs, hogy ezúttal hogyan fognak boldogulni a továbbiakban. Leugrik hát a szekérről, majd int a kocsisnak. *
- Köszönjük! Sok sikert!
* Majd fordul Snamtör felé. A kérdés nem lepi meg. Sőt, időszerű volt, hogy elhangozzon. *
- Hát nem éppen. Remélem, ha követjük az utat, akkor jók leszünk!
* Folytatja előre az útját. Nem biztos, hogy jó irányba. Ha nem, akkor Snamtör biztos kijavítja. *
- Csak ne tévedjünk el. Hallottam néhány mesét eltűntekről. Nem szép dolgokat!
* Kihangsúlyozza a végét. Hátha ki kéne jelenteni, hogy nem cukorkát árulnak a susnyásba. Szekér nélkül biztos hosszú útjuk lesz. De ha rájuk mosolyog a szerencse, biztos elkaphatnak valami újabb szekerest, aki felajánlja, hogy elvigyék. Közben nézelődik, mert mint mondta, még nem járt erre. Mintha megpillantana a távolban némi mozgást, de az betudja annak, hogy képzelődik. Inkább megtartja magának, nehogy hülyének nézze útitársa. *
- És tényleg!
* Dől hátra a helyében. Bár rosszalló hozzáállása sokszor megmenti irháját, most mégis csapdában találja magát e kérdést hallva. *
- Így megy ez, ha rossz környéken nő fel az ember. Szerintem jobb óvatosabbnak lenni, mintsem megfontolatlannak.
* Persze van az az aranyközépút, de attól még messze van. Kicsit meglepi a megállás, de mint már az elején mondták, csak eddig viszi őket. Ez is több mint semmi. Bár fogalma sincs, hogy ezúttal hogyan fognak boldogulni a továbbiakban. Leugrik hát a szekérről, majd int a kocsisnak. *
- Köszönjük! Sok sikert!
* Majd fordul Snamtör felé. A kérdés nem lepi meg. Sőt, időszerű volt, hogy elhangozzon. *
- Hát nem éppen. Remélem, ha követjük az utat, akkor jók leszünk!
* Folytatja előre az útját. Nem biztos, hogy jó irányba. Ha nem, akkor Snamtör biztos kijavítja. *
- Csak ne tévedjünk el. Hallottam néhány mesét eltűntekről. Nem szép dolgokat!
* Kihangsúlyozza a végét. Hátha ki kéne jelenteni, hogy nem cukorkát árulnak a susnyásba. Szekér nélkül biztos hosszú útjuk lesz. De ha rájuk mosolyog a szerencse, biztos elkaphatnak valami újabb szekerest, aki felajánlja, hogy elvigyék. Közben nézelődik, mert mint mondta, még nem járt erre. Mintha megpillantana a távolban némi mozgást, de az betudja annak, hogy képzelődik. Inkább megtartja magának, nehogy hülyének nézze útitársa. *
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-17 08:07:02
Üzenet elküldve: 2024-09-17 08:07:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*A szekér döcögve elindul az ingovány irányába, bár oda már nem tér be.*
-Vannak még jó emberek a világon. Ahogy látod ő is ilyen.
*Mondja kicsit rosszallóan. Mi lehet az oka, hogy a férfi ilyen rosszul áll az emberekhez?*
-Elég furcsán állsz másokhoz. Nem mindenki ilyen rossz.
*Mondja neki míg a szekéren vannak. Azt, hogy hogyan tervezi a bogárlest direkt nem ecseteli, azt még neki is ki kell találnia, de addig vár a férfi válaszára. Közben gyorsan megérkeznek a leszállóhelyükhöz. A szekér kényelmesen hajt be a tulajdonosa tanyájára, míg ők gyalogolhatnak z ingoványos felé.*
-Ha a toronynál nem voltál, akkor valószínű még erre sem, jól gondolom?
*Kérdezi a férfit.*
*A szekér döcögve elindul az ingovány irányába, bár oda már nem tér be.*
-Vannak még jó emberek a világon. Ahogy látod ő is ilyen.
*Mondja kicsit rosszallóan. Mi lehet az oka, hogy a férfi ilyen rosszul áll az emberekhez?*
-Elég furcsán állsz másokhoz. Nem mindenki ilyen rossz.
*Mondja neki míg a szekéren vannak. Azt, hogy hogyan tervezi a bogárlest direkt nem ecseteli, azt még neki is ki kell találnia, de addig vár a férfi válaszára. Közben gyorsan megérkeznek a leszállóhelyükhöz. A szekér kényelmesen hajt be a tulajdonosa tanyájára, míg ők gyalogolhatnak z ingoványos felé.*
-Ha a toronynál nem voltál, akkor valószínű még erre sem, jól gondolom?
*Kérdezi a férfit.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-16 00:20:25
Üzenet elküldve: 2024-09-16 00:20:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
*Nem kicsit bizonytalanodik el abban, hogy jó irányban jár, amikor meglepetésére nedvesebb vidékekre érkezik, de személye felé bizonyosan állítják, hogy a torony mozdult el és magabiztosan jelzik felé, hogy arra kell haladni, amerre most léptei vezetik. És, miután egynél több fő is esküszik erre, páron valamennyivel több műveltséget is talál, mint az egyszerű földművelőn, ezért feltételezi, hogy nem összeesküvés áldozata, hanem a nagy mágusok már maguk sem kedvezményezik az itteni vidékeket és teljesen ellenkező irányzatba haladnak. Ezzel jó pár napnyi útja el is veszett, de ezért igazán csak magát okolhatja, gyökeresen megváltozhat a világ képe, amíg a laborjában pakolgat, főleg ha azon talapzati gyökerek nem is léteznek, mint egy lebegő toronynál.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-11 08:49:32
Üzenet elküldve: 2024-09-11 08:49:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Greksar azóta éli magányos mindennapjait, mióta elvált fajtársaitól. Az ingoványból is csak ritkán mozdul ki, hiszen egy hozzá hasonló agyarasnak aligha akad ennél kényelmesebb hely. A sűrű növényzet és a folyamatosan párás levegő tökéletes búvóhelyet nyújt számára, étel is bőven akad, ha nem válogatós a gyomor. Grek bendője pedig mindent elnyel: csigákat, békákat, bogarakat, gombákat, gyökereket, gumókat. De szerencsés napokon tojásokra, madarakra vagy akár kisebb vadakra is ráakadhat. A nagyobb zsákmányt elkerüli, hacsak nem akad könnyen kapható prédára, amelyet nem kell üldözni vagy megküzdeni érte. A sár hűvös érintése az egyetlen, ami néha emlékezteti arra, hogy él . Zöld bőrével szinte beleolvad a környezetébe, ahogyan óvatos léptekkel halad az ingovány ragacsos talaján. Ha a nap sugarai elérik a mocskos vizet, fénypászmákat rajzolnak a felszínre, de az ork ritkán áll meg csodálni. Számára ez az idill a természet zord, de békés öle. Itt nincs üldözés, nincs harc – a túlélő ösztönei vezérlik. A napok egymás után úgy tűntek el, mint a ködbe vesző fák között kúszó párával fedett ösvények. Grek csendben járta az ingoványt, ahol lassan minden ösvényt és rejtett zugot ismert. Azt hitte, a természet idilli békéje továbbra is megvédi, de ezúttal óvatlan volt. Két vadász váratlanul rátámadt, nem kérdeztek, csak lőttek. A nyílhegyek átszaggatták vastag, zöld bőrét, amely alatt ugyanúgy vörös vér csordogált, mint bármely más élőlényben. A földre zuhant, vérét lassan felszívta az ingovány nyálkás talaja, ahogyan a vadászoké is, akiket még utolsó erejével küldött a halálba. Életben maradt, talán – de csak alig. Testét mély sebek borítják, minden lélegzetvétel fájdalmas emlékeztető arra, hogy élete most egy hajszálon függ. Minden egyes mozdulat újabb vért fakaszt a testéből, és Grek hamar felismeri: ha nem vigyáz, ezek a sérülések lassan, de biztosan elveszik az életét. Napok teltek el lázálmok és szenvedés között. Sebláztól gyötörve, az élet és halál határán lebegve Greksar elméjét egyetlen érzés járja át: düh. Egész életét mások irányítása alatt élte, szolgaként, rabként. És most, amikor végre megszerezte szabadságát, ismét mások kezében forgott az élete. Ez a düh azonban nem maradt sokáig az övé egyedül. Egy idegen, gonosz hang furakodott az elméjébe, suttogva a sötétben. Vért, bosszút és kielégülést ígért, egy erőt, ami visszaadná az irányítást a saját sorsa fölött. Greksar lázas állapotában nem képes ellenállni, sőt nem is akar ellenszegülni ennek az ismerős, de régóta elfeledett érzésnek. Újra érzi a vér ígéretének csábítását, a vadászat örömét. Saját életéért harcolt, de mégis oly jóleső érzés volt újra rendes vért ontani. Amikor végre lement a láza, és bár még távol van a gyógyulástól, már tudja, hogy a legrosszabbon túl van. Az időérzékét rég elvesztette, fogalma sincs, hogy róla, hány napig feküdt lázálmok között vergődve. Teste lassan regenerálódik, de a düh, amelyet a hang táplált fel benne, nem tűnt el. Grek most már nemcsak túlélni akar – többre vágyik.*
*Greksar azóta éli magányos mindennapjait, mióta elvált fajtársaitól. Az ingoványból is csak ritkán mozdul ki, hiszen egy hozzá hasonló agyarasnak aligha akad ennél kényelmesebb hely. A sűrű növényzet és a folyamatosan párás levegő tökéletes búvóhelyet nyújt számára, étel is bőven akad, ha nem válogatós a gyomor. Grek bendője pedig mindent elnyel: csigákat, békákat, bogarakat, gombákat, gyökereket, gumókat. De szerencsés napokon tojásokra, madarakra vagy akár kisebb vadakra is ráakadhat. A nagyobb zsákmányt elkerüli, hacsak nem akad könnyen kapható prédára, amelyet nem kell üldözni vagy megküzdeni érte. A sár hűvös érintése az egyetlen, ami néha emlékezteti arra, hogy él . Zöld bőrével szinte beleolvad a környezetébe, ahogyan óvatos léptekkel halad az ingovány ragacsos talaján. Ha a nap sugarai elérik a mocskos vizet, fénypászmákat rajzolnak a felszínre, de az ork ritkán áll meg csodálni. Számára ez az idill a természet zord, de békés öle. Itt nincs üldözés, nincs harc – a túlélő ösztönei vezérlik. A napok egymás után úgy tűntek el, mint a ködbe vesző fák között kúszó párával fedett ösvények. Grek csendben járta az ingoványt, ahol lassan minden ösvényt és rejtett zugot ismert. Azt hitte, a természet idilli békéje továbbra is megvédi, de ezúttal óvatlan volt. Két vadász váratlanul rátámadt, nem kérdeztek, csak lőttek. A nyílhegyek átszaggatták vastag, zöld bőrét, amely alatt ugyanúgy vörös vér csordogált, mint bármely más élőlényben. A földre zuhant, vérét lassan felszívta az ingovány nyálkás talaja, ahogyan a vadászoké is, akiket még utolsó erejével küldött a halálba. Életben maradt, talán – de csak alig. Testét mély sebek borítják, minden lélegzetvétel fájdalmas emlékeztető arra, hogy élete most egy hajszálon függ. Minden egyes mozdulat újabb vért fakaszt a testéből, és Grek hamar felismeri: ha nem vigyáz, ezek a sérülések lassan, de biztosan elveszik az életét. Napok teltek el lázálmok és szenvedés között. Sebláztól gyötörve, az élet és halál határán lebegve Greksar elméjét egyetlen érzés járja át: düh. Egész életét mások irányítása alatt élte, szolgaként, rabként. És most, amikor végre megszerezte szabadságát, ismét mások kezében forgott az élete. Ez a düh azonban nem maradt sokáig az övé egyedül. Egy idegen, gonosz hang furakodott az elméjébe, suttogva a sötétben. Vért, bosszút és kielégülést ígért, egy erőt, ami visszaadná az irányítást a saját sorsa fölött. Greksar lázas állapotában nem képes ellenállni, sőt nem is akar ellenszegülni ennek az ismerős, de régóta elfeledett érzésnek. Újra érzi a vér ígéretének csábítását, a vadászat örömét. Saját életéért harcolt, de mégis oly jóleső érzés volt újra rendes vért ontani. Amikor végre lement a láza, és bár még távol van a gyógyulástól, már tudja, hogy a legrosszabbon túl van. Az időérzékét rég elvesztette, fogalma sincs, hogy róla, hány napig feküdt lázálmok között vergődve. Teste lassan regenerálódik, de a düh, amelyet a hang táplált fel benne, nem tűnt el. Grek most már nemcsak túlélni akar – többre vágyik.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-07 16:32:25
Üzenet elküldve: 2024-09-07 16:32:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1440
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1440
Játékstílus: Vakmerő
* Telnek-múlnak az órák és a megszokott sík, könnyen járható utat felváltja az ingovány. Morwon utoljára akkor járt erre, amikor többedmagával óriás-hangyákra próbált vadászni. Mai fejjel belátja, hogy akkor talán egy kicsit elhamarkodott döntés volt csak úgy belevágni a hangya-vadászatba Erdőmélyén – azóta is gyötri a lelkiismerete, hiszen nem tudja biztosan, hogy társai valaha kijutottak-e a mocsárból. Viszont ez már több, mint egy éve volt, mostanra sikerült túltennie magát a veszteségein. Ahogy azon is túltette magát előbb-utóbb, hogy korábbi otthona, a Thargok erődje megváltozott és már nem is látják ott szívesen. Máig szokott gondolni Kaganra, és bár hallott ezt-azt arról, hogy mi lett a sorsa, még mindig nem tudja biztosan. Furcsa dolgok történtek Lanawin-szerte az elmúlt években, az biztos.
Ahogy Pajtással az ingoványon haladnak keresztül, megint eszébe jut, hogy milyen rég járt arra. Ki tudja, talán régi barátai: Learon, Trodd, Chiari, Azil, Rolkó és a többiek már mind-mind szétszéledtek. Kicsit el is szomorodik, de aztán arra gondol, hogy akármerre is járhatnak régi ismerősei, biztosan ők is boldogan élik életüket, épp csak valahol máshol, ahol ő épp nem járt mostanában. Arthenior is hatalmas, hát még Lanawin! Az is eszébe jut, hogy szerencsére ezen a nagy területen rengeteg szerzet is él, így még biztosan rengeteg barátja lesz az évek során. Épp csak ebben a mocsárban igen alacsony a népsűrűség. De még csak egyedül sincs, hiszen ott van neki Pajtás. Morwon elégedett a jelenlegi életével, de annyi év után, úgy döntött, belekezd valami újba, mert az új dolgok mindig érdekesek… Vagy legalábbis azok az új dolgok, amik érdeklik. Ezért is mennek most a Mágustoronyhoz. Eddigi élete során nagyjából háromszor járt ott, de még sosem tanult semmit. Épp itt az ideje bővítenie a tudását! *
Ahogy Pajtással az ingoványon haladnak keresztül, megint eszébe jut, hogy milyen rég járt arra. Ki tudja, talán régi barátai: Learon, Trodd, Chiari, Azil, Rolkó és a többiek már mind-mind szétszéledtek. Kicsit el is szomorodik, de aztán arra gondol, hogy akármerre is járhatnak régi ismerősei, biztosan ők is boldogan élik életüket, épp csak valahol máshol, ahol ő épp nem járt mostanában. Arthenior is hatalmas, hát még Lanawin! Az is eszébe jut, hogy szerencsére ezen a nagy területen rengeteg szerzet is él, így még biztosan rengeteg barátja lesz az évek során. Épp csak ebben a mocsárban igen alacsony a népsűrűség. De még csak egyedül sincs, hiszen ott van neki Pajtás. Morwon elégedett a jelenlegi életével, de annyi év után, úgy döntött, belekezd valami újba, mert az új dolgok mindig érdekesek… Vagy legalábbis azok az új dolgok, amik érdeklik. Ezért is mennek most a Mágustoronyhoz. Eddigi élete során nagyjából háromszor járt ott, de még sosem tanult semmit. Épp itt az ideje bővítenie a tudását! *
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-06 13:22:14
Üzenet elküldve: 2024-09-06 13:22:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványról még csak meséket hallott, ráadásul nem a legjobbakat. Mindig is érdekelte, hogy vajon hogyan nézhet ki és most láthatja is. Bár sok ember nem értene vele egyet de neki tetszik. Lenyűgözi az az atmoszféra mely körüllengi a területet. Veszély, bizonytalanság azok amik rögtön eszébe jutnak. A kis szende kislány személyisége kezd a múlté válni. Érzi, hogy egyre bátrabb és az ilyen helyek csak növelik önbizalmát, hogy van hely ezen a világon ami talán szívesen befogadná. Itt még ráadásul jól el is tudna menekülni, ha bárki üldözné, csak ő maga ne essen bele a saját csapdájába és tévedjen el teljesen. De bízik a helyben. Reméli, hogy az ingovány is szívélyesen fogadná őt. A gondolataiból romok látvány zökkentik ki. Hallott történeteket, hogy mi történt itt, de mind mást és mást mondott. Érdekes lehetett átélni a pihenő pusztulását, mely romokba tiporta az egyszer oly szép karavánpihenőt. A karavánt kísérők nem tudnak olyan pozitívan gondolkozni az ingoványról mint ő. Nem is csoda. Ők félnek, viszont ő már alig várja, hogy tervei megvalósuljanak, de ahhoz még idő kell. Tudja, hogy munkát is találnia kell, hogy fenn tudja tartani magát, de azzal sem lesz különösebb gondja. Furcsa, hogy ilyen gondolatok nem riasztják meg. Már talán saját magától kellene félnie.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-06 08:22:02
Üzenet elküldve: 2024-09-06 08:22:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eldöntötte, hogy mi lesz a terve. Egy kis rovarászás remek elfoglaltság lesz számára. Majd aztán még össze is vetheti a saját írását másokéval. Ha jól tudja, akkor Artheniorban van is egy nagy könyvtár. Ha jól emlékszik a város templomában. Az úton amin ide érkezett, most újra megteszi. Hosszú út lesz a kis lábainak, de hátha szerencséje lesz és találkozik, majd egy kedves emberrel, akinek van szekere. Az ingovány hangulata és atmoszférája nyugtalansággal tölti meg, ezért nem is akar sokáig itt időzni. A karavánpihenőt most a másik irányból közelíti meg, ami nem teszi szebbé. Kár, hogy ilyen sorsa jutott ez a hely. Sokan járnak erre, nem lenne bolond ötlet, ha megpróbálnák feléleszteni a régi pihenőt. Persze hallott ezt-azt. Banditák, mindenfajta sötét lények és emberek, ami nehezebbé tenné a hely védelmét. Ezt megérti, de akkor is szép lenne erre úgy járni, hogy biztonságban érezheti magát az ember.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-05 14:35:33
Üzenet elküldve: 2024-09-05 14:35:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Eszeveszett tempót diktál, aminek egyedül csak szerencsétlen ló nem örül a feneke alatt, de hamarosan fellélegezhet szegény pára, mert a mocsár most is, mint mindig, jócskán lassítja a haladását. Itt nem teheti meg, hogy a lába elé sem nézve csak átvágjon mindenen keresztül, mert az akár végzetes is lehetne. Itt minden lépést háromszor is át kell gondolnia, még akkor is, ha Sa'Tereth-nek köszönhetően a halhatatlanság áldását élvezi.
Óvatosabb, ügető tempóra vált hát, hogy inkább lassan, de biztosan haladjon tovább a Lihanech-i tó irányába, ami fölött már vár rá az a különös torony, és a mágia rejtelmei. Ami a mágiát illeti, már sokkal magabiztosabbnak érzi magát vele kapcsolatban. A tisztáson történt kis incidens során egyszer sem hibázott, ami arra engedi következtetni, hogy jó úton jár, és nem fog többé a sikertelenség miatt úgy összeomlani, ahogy azt tette a Vérkertben az elrontott vérkötelék miatt. Erről persze eszébe jut a fél-elf, aki felől már napok óta nem is hallott, csak azokban a különös álmokban. Ezúttal nem is szólt neki, hogy elmegy. Mi lesz, ha keresni fogja? Kicsit megijed ettől, de most Mai-nál sokkal fontosabb az, hogy kiverje a fejéből Arthenior-t, és mindent, ami ott történt.*
Óvatosabb, ügető tempóra vált hát, hogy inkább lassan, de biztosan haladjon tovább a Lihanech-i tó irányába, ami fölött már vár rá az a különös torony, és a mágia rejtelmei. Ami a mágiát illeti, már sokkal magabiztosabbnak érzi magát vele kapcsolatban. A tisztáson történt kis incidens során egyszer sem hibázott, ami arra engedi következtetni, hogy jó úton jár, és nem fog többé a sikertelenség miatt úgy összeomlani, ahogy azt tette a Vérkertben az elrontott vérkötelék miatt. Erről persze eszébe jut a fél-elf, aki felől már napok óta nem is hallott, csak azokban a különös álmokban. Ezúttal nem is szólt neki, hogy elmegy. Mi lesz, ha keresni fogja? Kicsit megijed ettől, de most Mai-nál sokkal fontosabb az, hogy kiverje a fejéből Arthenior-t, és mindent, ami ott történt.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:42:18
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:42:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
* Ha akart volna benézhetett volna a ligetbe, ami életének egyik fontos állomása, de testének egyetlen sejtje sem kívánja, hogy lássa a jó Intath doktort, vagy mit. Lendületesen belevág az ingoványba. Azt a kevés utat, ami van azért követi. Itt már sokkal barátságtalanabb a terep. Nehezebb a haladás, idegesítőek a rovarok, fojtós, büdös a levegő. Viszont az élet szinte lüktet, ami lenyűgözi minden egyes alkalommal a félvért. Néha még meg is áll megnézni egy színesebb gombát, vagy növényt. Így itt talán többet időzik el, mint eddig az útja során, pedig a cél már szinte itt van.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-04 13:08:50
Üzenet elküldve: 2024-09-04 13:08:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*A ló is kellőképpen kimozogta magát, mire valóban ahhoz az ösvényhez érnek, ami bevisz az ingoványba, így leszáll a lóról, ott tartanak egy percnyi szusszanást, megitatja az állatot, majd mennek. Nem szeretne sokáig időzni egy helyben. Odabenn ő is tudja, hogy az a legjobb, ha minél kevesebb zajt csapnak, még itt nem került bajba, de jobb félni, mint ijedten, fejvesztve egy mindent elnyelő iszaptóba ragadni lovastul. Szerencsére a ló egészen jól bírja a furcsa neszeket és zajokat, nem kell mindig csitítani sem, talán ösztönösen érzi, veszélyes helyen császkálnak. Arra pedig különösen nagy figyelmet fordít, hogy csakis az úton sétáljanak, a kijelölt ösvényen, eddig azzal nem volt baj. Az orrát facsarja a bűz, ami a környéken terjeng, de már egy ideje nincsen hozzászoktatva a finom parfümök és illóolajok érzéki egyvelegéhez, így kevésbé bosszantó. Sosem gondolta volna, hogy ilyen előnyökkel is fog járni, ha egyszer több időt tölt a könyvtárban, mint fogadók illatos fürdőiben, gazdag ficsúrok kölnitől túlcsordult társaságában. Mikor a napsugarak egyre erőteljesebben törik át a lombok takarását, kezd felengedni, ugyanis azt jelenti, végre kiérnek lassan.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-09-04 10:38:08
Üzenet elküldve: 2024-09-04 10:38:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztásokat lassan egy erdőség váltja fel és, egy a természetből fakadó, de mégis ismeretlen eredetű, félelem. Valamiért zsigerből félelem tölti el ettől a helytől és régi emlékek és hangok rejlenek fel, ahogy egyre közelebb merészkedik. Egyszer már áthaladt a vidéken és akkor sem nyerte el tetszését. Pedig nem tér le az útról, mely egészen a pihenőig megy és onnan tovább Lihanech felé vagy éppen Arthenior felé. Ez attól függ az ember melyik irányból közelíti meg a pihenőt. A csendesen és üresen álló pihenő mindig sötét gondolatokat hoznak fel benne és még sötétebb emlékeket. Azok a hangok melyeket hall mind a mai napig libabőrössé teszik. Pedig itt lenne már az ideje elengedni a múltat és a jövőbe tekinteni. Mintha még a nap is kevésbé sütne annak ellenére, hogy egy felhő sem tarkítja az eget. Gyorsan le akarja tudni ezt a kellemetlen utat. Amennyire csak kis lábai engedik, gyors gyaloglásba kezd. Ha csak belegondol milyen röhejesen nézhet ki, ahogy a kis lábait szedve próbál az emlékek ellen menekülni és minél hamarabb maga mögött hagyni, akárcsak a karavánpihenőt. Még ő maga is megmosolyogja gondolatait és még egy kisebb nevetést is megenged magának. Legalább így nem sértődik meg, hiszen saját magát neveti ki.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:20:43
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:20:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Nem felel semmit arra, hogy Denjaar szerint háború várható. Helyeselni, örülni az hírnek mégse helyénvaló. Még akkor is, ha magában így érez, nem fogja ezt fennhangon is kijelenteni, hiszern tudja jól: mindenki másnak szenvedést, félelmet, veszteséget jelent csak, és csak igen keveseknek hasznos. De hát ez a világ természete. Attól nem lesz másképp, ha ő leteszi a kardot.*
- Az nem lenne rossz. Majd meglátjuk, hogy mennyit időzöm még Artheniorban. A pajzsjavításon kívül nemigen van ott se semmi tennivalóm.
*feleli. Habár lehet, hogy kicsit feljavíttatja a felszerelését is. Szeretné megtartani a bőrvértet, mert segíti a gyors mozgásban, és nincs kifogása az ágrólszakadt külső ellen sem, ami alapján hajlamosak alábecsülni a képességeit. De azért nem ártana megfelelő fémekkel kicsit növelni a védelmet, amit nyújt. Ha most kifizetik őket, lesz rá pénze.*
- Ha mehetnéked lesz, rám nem kell várnod, de ha úgy jön ki a lépés, szívesen tartok veled.
*feleli. A férfi kérdésére elmosolyodik.*
- Festeni azt nem. Csak rajzolni, főleg szénrudakkal. Színezni végképp nem. Artheniorban találkoztam egy nővel, aki szépen festett. Hajlandó volt megtanítani néhány fortélyra, ami a rajzolásban is segít, meg a tetoválásban is hasznos lesz.
*meséli maga előtt somolyogva. Kihagyja a történetnek azt a részét, hogy aktmodellt állt egy festményhez a nőnek, cserébe az okításért. És hogy sajnos ő volt az egyetlen, akiről lekerült a ruha. De attól még jópofa élmény maradt. Kíváncsi, viszontlátja-e még valaha a festményt valahol.
Közben laposodni kezd a tekintete, úgyhogy megszólal.*
- Na, én eltenném magam holnapra. Kezded ma te az őrködést? Majd ébressz, ha rajtam a sor.
*mondja, és ha Denjaar már nem fűz ehhez hozzá többet, akkor ő valóban nyugovóra tér, és szinte rögtön egyenletessé válik a légzése. Elcsigázta a nap és az előző, többnyire átvirrasztott éjszaka is.
Másnap reggel aztán átveszi az őrséget, majd ha Denjaar is felkelt, összekészülhetnek, és megindulhatnak vissza a városba.*
*Nem felel semmit arra, hogy Denjaar szerint háború várható. Helyeselni, örülni az hírnek mégse helyénvaló. Még akkor is, ha magában így érez, nem fogja ezt fennhangon is kijelenteni, hiszern tudja jól: mindenki másnak szenvedést, félelmet, veszteséget jelent csak, és csak igen keveseknek hasznos. De hát ez a világ természete. Attól nem lesz másképp, ha ő leteszi a kardot.*
- Az nem lenne rossz. Majd meglátjuk, hogy mennyit időzöm még Artheniorban. A pajzsjavításon kívül nemigen van ott se semmi tennivalóm.
*feleli. Habár lehet, hogy kicsit feljavíttatja a felszerelését is. Szeretné megtartani a bőrvértet, mert segíti a gyors mozgásban, és nincs kifogása az ágrólszakadt külső ellen sem, ami alapján hajlamosak alábecsülni a képességeit. De azért nem ártana megfelelő fémekkel kicsit növelni a védelmet, amit nyújt. Ha most kifizetik őket, lesz rá pénze.*
- Ha mehetnéked lesz, rám nem kell várnod, de ha úgy jön ki a lépés, szívesen tartok veled.
*feleli. A férfi kérdésére elmosolyodik.*
- Festeni azt nem. Csak rajzolni, főleg szénrudakkal. Színezni végképp nem. Artheniorban találkoztam egy nővel, aki szépen festett. Hajlandó volt megtanítani néhány fortélyra, ami a rajzolásban is segít, meg a tetoválásban is hasznos lesz.
*meséli maga előtt somolyogva. Kihagyja a történetnek azt a részét, hogy aktmodellt állt egy festményhez a nőnek, cserébe az okításért. És hogy sajnos ő volt az egyetlen, akiről lekerült a ruha. De attól még jópofa élmény maradt. Kíváncsi, viszontlátja-e még valaha a festményt valahol.
Közben laposodni kezd a tekintete, úgyhogy megszólal.*
- Na, én eltenném magam holnapra. Kezded ma te az őrködést? Majd ébressz, ha rajtam a sor.
*mondja, és ha Denjaar már nem fűz ehhez hozzá többet, akkor ő valóban nyugovóra tér, és szinte rögtön egyenletessé válik a légzése. Elcsigázta a nap és az előző, többnyire átvirrasztott éjszaka is.
Másnap reggel aztán átveszi az őrséget, majd ha Denjaar is felkelt, összekészülhetnek, és megindulhatnak vissza a városba.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-07-18 23:00:45
Üzenet elküldve: 2024-07-18 23:00:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Szórakozottan piszkálgatja a tüzet egy hosszabb gallyal, míg Mykaelt hallgatja. Még értően bólogat is hozzá. Csak akkor mosolyodik el halványan, mikor szóba kerül a “sudár örömlány”. Van egy sanda gyanúja, kire gondolhat Mykael.*
-Háború. *Visszhangozza elmélázva az ifjoncot. Talán ha bárki mással lenne dolga a zsoldosnak, biztos meghallgathatna egy litániát a háború borzalmairól. Ő azonban érti a fiatal férfit. A magukfajta csupán tévelygő szerencsevadász - vagy épp fejvadász - itt keleten háború nélkül. Ott mutathatják meg igazán, mit érnek. Kapitánykodása alatt megtanulta Artheniorban: békeidőben a szócséplők és a cselszövők azok, akik valójában diktálnak. Mikor a kardnak nincs helye már, akkor a pergamen és a tinta válik fegyverré.*
-Előbb-utóbb beköszönt az is. *Hiszi, hogy így lesz. Látta már jeleit, ám se nem Nagybölcs, se nem jövendőmondó, hogy bizton fejtegethessen bármit Mykaelnek.*
-Egen, alighanem oda. *Megtartja magának, de biztos benne, hogy Relaelnek hízna a mája, ha tudná, hogy így emlegetik.*
-Ha kipihentem magam Artheniorban. És egyéb dolgom is akad a Kikötőben éppenséggel. *Hisz a rejtélyes Intéző invitálásának még nem tett eleget.*
-Csatlakozhatsz hozzám délre menet is, ha gondolod. De ezt már nem számíthatod zsoldba. *Teszi hozzá. Természetesen nem kötelező útitársnak szegődnie, főleg, ha siet. Ugyanakkor Mykael azon kevesek egyike, akiknek nem terhes számára a társasága.*
-Mondd csak, festeni is tudsz?
*Szórakozottan piszkálgatja a tüzet egy hosszabb gallyal, míg Mykaelt hallgatja. Még értően bólogat is hozzá. Csak akkor mosolyodik el halványan, mikor szóba kerül a “sudár örömlány”. Van egy sanda gyanúja, kire gondolhat Mykael.*
-Háború. *Visszhangozza elmélázva az ifjoncot. Talán ha bárki mással lenne dolga a zsoldosnak, biztos meghallgathatna egy litániát a háború borzalmairól. Ő azonban érti a fiatal férfit. A magukfajta csupán tévelygő szerencsevadász - vagy épp fejvadász - itt keleten háború nélkül. Ott mutathatják meg igazán, mit érnek. Kapitánykodása alatt megtanulta Artheniorban: békeidőben a szócséplők és a cselszövők azok, akik valójában diktálnak. Mikor a kardnak nincs helye már, akkor a pergamen és a tinta válik fegyverré.*
-Előbb-utóbb beköszönt az is. *Hiszi, hogy így lesz. Látta már jeleit, ám se nem Nagybölcs, se nem jövendőmondó, hogy bizton fejtegethessen bármit Mykaelnek.*
-Egen, alighanem oda. *Megtartja magának, de biztos benne, hogy Relaelnek hízna a mája, ha tudná, hogy így emlegetik.*
-Ha kipihentem magam Artheniorban. És egyéb dolgom is akad a Kikötőben éppenséggel. *Hisz a rejtélyes Intéző invitálásának még nem tett eleget.*
-Csatlakozhatsz hozzám délre menet is, ha gondolod. De ezt már nem számíthatod zsoldba. *Teszi hozzá. Természetesen nem kötelező útitársnak szegődnie, főleg, ha siet. Ugyanakkor Mykael azon kevesek egyike, akiknek nem terhes számára a társasága.*
-Mondd csak, festeni is tudsz?
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-07-16 16:48:05
Üzenet elküldve: 2024-07-16 16:48:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Maga elé bólogatva fogadja Denjaar magyarázatát, habár lehet, hogy a férfi ezt nem látja, ha nem néz feléje. De ennyi információval egyelőre beéri. Lennének még kérdései a bájitalokkal kapcsolatban, de lehet, hogy nem a gladiátort kellene fárasztani ezekkel. Például, hogy van-e olyan erősségű szer, ami réges régi hegeket is begyógyít? Esetleg olyan, ami "kitöröl" egy tetoválást a bőrből - hiszen végső soron a tetoválás egy festett seb a bőrön, mint tudhatja azt a bájital, hogy ennek maradnia kellene? De inkább majd keres magának egy gyógyítót - lehetőleg valami helyes leányzót - és tőle tanulja ki ezeket a dolgokat. Amúgy is szeretné tovább bővíteni a kezdetleges felcser tudását.
A tábortűzig már kevés szó esik közöttük, Mykael se nagyon erőlteti a dolgot. Talán kezd tudatosulni benne, hogy megint túlvan egy veszélyes küldetésen, és megúszta ép bőrrel.
Csak akkor kérdez újra Denjaar olyat, amin el kell gondolkodnia.*
- Hát, nem tudom. Először is a kovácshoz kell mennem, hogy nézze meg a pajzsom. Aztán előbb-utóbb a kikötőbe megyek, hogy magamra tetováltassam ezt a dögöt. Van ott egy ügyes bőrmintázó mester, sokat tudok tőle tanulni, miközben dolgozik. Meg felkeresem ott azt a sudár örömlányt a Hét Varjúban. De hogy aztán mi lesz... Nem tudom. Kéne egy jó kis háború.
*mondja ezt olyan hangon, mintha arról beszélnének, hogy eshetne kicsit több eső. De hát ő mégiscsak katona, ha nincs hol harcolni, előbb-utóbb elfogy a pénze.*
- És te? Merre visz az utad a kalmárból? Vissza a kikötőbe ahhoz az elegáns matrónához?
*Maga elé bólogatva fogadja Denjaar magyarázatát, habár lehet, hogy a férfi ezt nem látja, ha nem néz feléje. De ennyi információval egyelőre beéri. Lennének még kérdései a bájitalokkal kapcsolatban, de lehet, hogy nem a gladiátort kellene fárasztani ezekkel. Például, hogy van-e olyan erősségű szer, ami réges régi hegeket is begyógyít? Esetleg olyan, ami "kitöröl" egy tetoválást a bőrből - hiszen végső soron a tetoválás egy festett seb a bőrön, mint tudhatja azt a bájital, hogy ennek maradnia kellene? De inkább majd keres magának egy gyógyítót - lehetőleg valami helyes leányzót - és tőle tanulja ki ezeket a dolgokat. Amúgy is szeretné tovább bővíteni a kezdetleges felcser tudását.
A tábortűzig már kevés szó esik közöttük, Mykael se nagyon erőlteti a dolgot. Talán kezd tudatosulni benne, hogy megint túlvan egy veszélyes küldetésen, és megúszta ép bőrrel.
Csak akkor kérdez újra Denjaar olyat, amin el kell gondolkodnia.*
- Hát, nem tudom. Először is a kovácshoz kell mennem, hogy nézze meg a pajzsom. Aztán előbb-utóbb a kikötőbe megyek, hogy magamra tetováltassam ezt a dögöt. Van ott egy ügyes bőrmintázó mester, sokat tudok tőle tanulni, miközben dolgozik. Meg felkeresem ott azt a sudár örömlányt a Hét Varjúban. De hogy aztán mi lesz... Nem tudom. Kéne egy jó kis háború.
*mondja ezt olyan hangon, mintha arról beszélnének, hogy eshetne kicsit több eső. De hát ő mégiscsak katona, ha nincs hol harcolni, előbb-utóbb elfogy a pénze.*
- És te? Merre visz az utad a kalmárból? Vissza a kikötőbe ahhoz az elegáns matrónához?
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-07-15 22:44:29
Üzenet elküldve: 2024-07-15 22:44:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*A mocsár a visszaúton sem lopja be magát a szívébe. Igaz, hogy az erdőséget maguk mögött hagyták és már nem érzi a hátán a megannyi figyelő tekintetet, de ez az ingovány sem épp szívderítő látvány. *
-Hmm? Hogy a bájitalok? *Ocsúdik gondolataiból, amik a szóban forgó ‘Vöröske' és a kalmár körül keringtek épp. Kíváncsi, miként fogadják majd őket. *
-Elódázza a dolgot, de a fáradtság előbb-utóbb utolér. Nem, nem fog rád szakadni. Ahogy a begyógyult seb sem szakad fel újra. *Amennyiben Mykael úgy gondolja, hogy a bájitalok nagy hozzáértőjével van dolga, nagyjából igaza van. Literszám kellett ilyesmit ledöntenie a torkán fénykorában egy-egy erőpróba után, bár később igyekezett mellőzni az efféle szereket. Nem egy olyan esethez volt szerencséje, mikor a használója függőjévé vált a bájitaloknak.
Hagyja, Mykael hadd gyűjtse a tüzelőnek valót. Még meg is várja, ha amaz lemarad. Nem számít hűvös éjjelre, de ezen a vidéken a tűz igenis barátja az utazónak. Épp ezért ahogy megérkeznek legutóbbi táborhelyük maradványaihoz, rögtön neki is lát, hogy tüzet szítson. *
-A kalmár elégedett lehet majd. Ami megmarad esetleg a bőrből, az az övé. Ahogy a karom is, ha arannyá óhajtod tenni. *A tűz mellé telepszik, hogy aztán a sózott hús és a kétszersült után nyúljon. Fejedelmi lakoma ez az egész napos kutyagolás után. Annál is inkább, mert szép lassan rájuk esteledik, s tán a vacsoraidőn is túl vannak már.*
-Aztán mihez kezdesz ezután? *Körbemutat, jelezvén mit is ért “ez” alatt. Persze megbeszélték, hogy együtt mennek a kalmárhoz, de ő messzemenő terveket vár a fiatal harcostól. *
*A mocsár a visszaúton sem lopja be magát a szívébe. Igaz, hogy az erdőséget maguk mögött hagyták és már nem érzi a hátán a megannyi figyelő tekintetet, de ez az ingovány sem épp szívderítő látvány. *
-Hmm? Hogy a bájitalok? *Ocsúdik gondolataiból, amik a szóban forgó ‘Vöröske' és a kalmár körül keringtek épp. Kíváncsi, miként fogadják majd őket. *
-Elódázza a dolgot, de a fáradtság előbb-utóbb utolér. Nem, nem fog rád szakadni. Ahogy a begyógyult seb sem szakad fel újra. *Amennyiben Mykael úgy gondolja, hogy a bájitalok nagy hozzáértőjével van dolga, nagyjából igaza van. Literszám kellett ilyesmit ledöntenie a torkán fénykorában egy-egy erőpróba után, bár később igyekezett mellőzni az efféle szereket. Nem egy olyan esethez volt szerencséje, mikor a használója függőjévé vált a bájitaloknak.
Hagyja, Mykael hadd gyűjtse a tüzelőnek valót. Még meg is várja, ha amaz lemarad. Nem számít hűvös éjjelre, de ezen a vidéken a tűz igenis barátja az utazónak. Épp ezért ahogy megérkeznek legutóbbi táborhelyük maradványaihoz, rögtön neki is lát, hogy tüzet szítson. *
-A kalmár elégedett lehet majd. Ami megmarad esetleg a bőrből, az az övé. Ahogy a karom is, ha arannyá óhajtod tenni. *A tűz mellé telepszik, hogy aztán a sózott hús és a kétszersült után nyúljon. Fejedelmi lakoma ez az egész napos kutyagolás után. Annál is inkább, mert szép lassan rájuk esteledik, s tán a vacsoraidőn is túl vannak már.*
-Aztán mihez kezdesz ezután? *Körbemutat, jelezvén mit is ért “ez” alatt. Persze megbeszélték, hogy együtt mennek a kalmárhoz, de ő messzemenő terveket vár a fiatal harcostól. *
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-07-14 16:59:34
Üzenet elküldve: 2024-07-14 16:59:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Mióta megitta azt a bájitalt, nemhogy teljesen felgyógyult az elszenvedett sérüléseiből, hanem még mintha az erejét is visszanyerte volna. Sose gondolta volna, hogy ezek a bájitalok ilyen hatékonyan.
Ugyanakkor nagyon kíváncsi arra, hogy meglesz-e ennek még a böjtje. Például az a fáradtság, ami szépen lassan gyűlt benne az kialvatlanságtól, az erdei meneteléstől, a hegymászástól és a harctól, nem fog-e hirtelen egyszerre a nyakába szakadni. Mert ha igen, és egyik pillanatról a másikra elalél a kimerültségtől, az bizony nem hiányozna most.
Már a hegy lábánál vannak és a visszaútra készülődnek, amikor így felel Denjaarnak.*
- Kösz. Te is jól harcoltál.
*ismeri el. Meglehet, hogy Denjaart a maga hírnevével és tapasztalatával már régóta nem ítélte meg senki, de Mykael oldalán most harcolt először, a fiatal zsoldos meg nem az a fajta, aki illedelmes megilletődöttségben hallgat.*
- Jó, induljunk. Persze, a kalmárba mindenképpen vissza akarok menni, ott hagytam a holmim a vöröskénél. Meg gondolom, a tretil karmaira is akad vevő a kalmárok között. Mondd csak, ezeknek a bájitaloknak van, hogy elmúlik a hatása? Mert most egész kipihentnek érzem magam. Így is maradok és majd elfáradok, mint rendesen, vagy a nyakamba fog még szakadni az a fáradtság, ami elillant a szertől?
*kérdi aztán, mivel Denjaarnak valószínűleg több tapasztalata van ebben a témában. Ő meg inkább kérdez, ha kell, hülyeséget, mint hogy a hallgatás miatt járjon pórul.
Visszafele egész ütemesen haladnak. Idefele épp elég nehéz volt ösvényt vágniuk maguknak a rengetegben, azonban a természetnek nem volt még elég ideje visszafoglalni az utat. Így most könnyebben haladnak. Ha jól haladnak, talán még este előtt visszaérnek a karavánpihenőbe. Mykael már menet közben, amikor már úgy ítéli, hogy biztosan odaérnek, elkezd száraz rőzsét gyűjteni az erdőben. Nem olyan könnyű, ez párásabb vidék, de valamennyi kiszáradt ág azért csak akad ebben a rengetegben.*
*Mióta megitta azt a bájitalt, nemhogy teljesen felgyógyult az elszenvedett sérüléseiből, hanem még mintha az erejét is visszanyerte volna. Sose gondolta volna, hogy ezek a bájitalok ilyen hatékonyan.
Ugyanakkor nagyon kíváncsi arra, hogy meglesz-e ennek még a böjtje. Például az a fáradtság, ami szépen lassan gyűlt benne az kialvatlanságtól, az erdei meneteléstől, a hegymászástól és a harctól, nem fog-e hirtelen egyszerre a nyakába szakadni. Mert ha igen, és egyik pillanatról a másikra elalél a kimerültségtől, az bizony nem hiányozna most.
Már a hegy lábánál vannak és a visszaútra készülődnek, amikor így felel Denjaarnak.*
- Kösz. Te is jól harcoltál.
*ismeri el. Meglehet, hogy Denjaart a maga hírnevével és tapasztalatával már régóta nem ítélte meg senki, de Mykael oldalán most harcolt először, a fiatal zsoldos meg nem az a fajta, aki illedelmes megilletődöttségben hallgat.*
- Jó, induljunk. Persze, a kalmárba mindenképpen vissza akarok menni, ott hagytam a holmim a vöröskénél. Meg gondolom, a tretil karmaira is akad vevő a kalmárok között. Mondd csak, ezeknek a bájitaloknak van, hogy elmúlik a hatása? Mert most egész kipihentnek érzem magam. Így is maradok és majd elfáradok, mint rendesen, vagy a nyakamba fog még szakadni az a fáradtság, ami elillant a szertől?
*kérdi aztán, mivel Denjaarnak valószínűleg több tapasztalata van ebben a témában. Ő meg inkább kérdez, ha kell, hülyeséget, mint hogy a hallgatás miatt járjon pórul.
Visszafele egész ütemesen haladnak. Idefele épp elég nehéz volt ösvényt vágniuk maguknak a rengetegben, azonban a természetnek nem volt még elég ideje visszafoglalni az utat. Így most könnyebben haladnak. Ha jól haladnak, talán még este előtt visszaérnek a karavánpihenőbe. Mykael már menet közben, amikor már úgy ítéli, hogy biztosan odaérnek, elkezd száraz rőzsét gyűjteni az erdőben. Nem olyan könnyű, ez párásabb vidék, de valamennyi kiszáradt ág azért csak akad ebben a rengetegben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1929-1948