Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 14:41:23
Üzenet elküldve: 2022-04-07 14:41:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Syndra felajánlása ismét jól esik neki, sőt még többféle pozíciót is megenged az elf Anissnak, amiért igazán hálás. *
- Kedves tőled * Mondja fülig érő szájjal, és úgy is tesz, ahogy Syndra kérte tőle. Mivel a lónak semmilyen problémát nem akar okozni, ezért csak simán a lány mögé ül és szorosan átkarolja annak derekát. Fejét a hosszúéletű vállára hajtja és olyan közel helyezkedik hozzá, amennyire csak lehet és még kényelmes. Már majdnem elbóbiskol, és meglehetősen jól érzi magát az elf leány mögött, amikor Morwon megtöri a csendet hősi történetével, amit Aniss megkérdőjelez csendben, Syndra pedig hangosan ki is mondja az ezzel kapcsolatos kételyeit. Csak magában derül Morwon meséjének, a mosolyt pedig társnőjének viszonozza. Syndra pedig elmond egy másik történetet és Aniss azon kapja magát, hogy lehet, hogy neki még nincs ilyen jó mesélhetnékje, de hátha ez a mostani kalandozás elhozza neki az első igazi történetét. ~ Milyen jó is lenne! Persze Morwon biztosan kiszinesíti majd, de sebaj! ~ Örül magának és még közelebb bújik Syndrához. A fel-feltámadó szél sem töri meg örömét ebben, mert az előtte ülő, elég menedéket ad ez ellen. *
- Te igazán bátor vagy Syndra! * Lelkendezik picit, pedig az a nyakbaszúrós rész nem annyira tetszett neki. Persze tudja jól, ha zsoldos vagy, akár ölnöd is kell és ahhoz, hogy megkapd a fizetséged, el kell végezed akár a piszkos munkát is. Biztos benne, hogy elmondták Syndrának, hogy mi történhet, ő meg úgy vállalta el az egészet. *
- Igen Syndra, szívesen megvárunk itt, amíg te hozol valami élelmet! Addig legalább nem megyünk be ebbe a nyavalyába, amin már pár napja végigjöttem, igaz, egy karavánnal zötykölődve. De akkor is, nem veszélytelen ott bent, figyelni kell! Addig megpróbálunk tüzet gyújtani és nem meghalni. * Vigyorog a másik kettő felé, majd ő is leszáll, miután Syndra elhagyja a nyergét a lovának. Szó nélkül odaguggol és elkezdi masszírozni a lány lábát, ha az engedi. *
- Jó így? * Kérdezi a másikat, aztán amikor befejezte elindul tüzelőt keresni. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Syndra felajánlása ismét jól esik neki, sőt még többféle pozíciót is megenged az elf Anissnak, amiért igazán hálás. *
- Kedves tőled * Mondja fülig érő szájjal, és úgy is tesz, ahogy Syndra kérte tőle. Mivel a lónak semmilyen problémát nem akar okozni, ezért csak simán a lány mögé ül és szorosan átkarolja annak derekát. Fejét a hosszúéletű vállára hajtja és olyan közel helyezkedik hozzá, amennyire csak lehet és még kényelmes. Már majdnem elbóbiskol, és meglehetősen jól érzi magát az elf leány mögött, amikor Morwon megtöri a csendet hősi történetével, amit Aniss megkérdőjelez csendben, Syndra pedig hangosan ki is mondja az ezzel kapcsolatos kételyeit. Csak magában derül Morwon meséjének, a mosolyt pedig társnőjének viszonozza. Syndra pedig elmond egy másik történetet és Aniss azon kapja magát, hogy lehet, hogy neki még nincs ilyen jó mesélhetnékje, de hátha ez a mostani kalandozás elhozza neki az első igazi történetét. ~ Milyen jó is lenne! Persze Morwon biztosan kiszinesíti majd, de sebaj! ~ Örül magának és még közelebb bújik Syndrához. A fel-feltámadó szél sem töri meg örömét ebben, mert az előtte ülő, elég menedéket ad ez ellen. *
- Te igazán bátor vagy Syndra! * Lelkendezik picit, pedig az a nyakbaszúrós rész nem annyira tetszett neki. Persze tudja jól, ha zsoldos vagy, akár ölnöd is kell és ahhoz, hogy megkapd a fizetséged, el kell végezed akár a piszkos munkát is. Biztos benne, hogy elmondták Syndrának, hogy mi történhet, ő meg úgy vállalta el az egészet. *
- Igen Syndra, szívesen megvárunk itt, amíg te hozol valami élelmet! Addig legalább nem megyünk be ebbe a nyavalyába, amin már pár napja végigjöttem, igaz, egy karavánnal zötykölődve. De akkor is, nem veszélytelen ott bent, figyelni kell! Addig megpróbálunk tüzet gyújtani és nem meghalni. * Vigyorog a másik kettő felé, majd ő is leszáll, miután Syndra elhagyja a nyergét a lovának. Szó nélkül odaguggol és elkezdi masszírozni a lány lábát, ha az engedi. *
- Jó így? * Kérdezi a másikat, aztán amikor befejezte elindul tüzelőt keresni. *
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-06 00:19:57
Üzenet elküldve: 2022-04-06 00:19:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Hetet, biza! * Bólogat, aztán amennyire egy jámbor óriástól telik, bosszúsan néz Syndrára, amiért megkérdőjelezi meséjének valóságtartalmát. Nem, mintha nem lenne igaza, hiszen a rablók száma legutóbb még valóban három, illetve öt volt; de az óriások köztudottan lazán kezelik a számokat – ezért Morwonnak nincs ínyére, hogy a nő elvesz a mese csodájából. *
– Nem én! Nyócan vótak, emlékszem! * Csattan fel és bár nem a legjobb hazudozó, szavai hihetőségében segíthet, hogy már maga is kezdi elhinni az igazát – noha, ha alaposan visszaemlékezne, talán arra is rájönne, hogy a banditák számától függetlenül az egész csak a fantáziája szüleménye. A másik oldalon viszont ott van, hogy még most sem tudja biztosan eldönteni, hogy hét vagy nyolc martalócról van szó, így nem csoda, ha nem hisznek neki.
A rövid pihenő után, mikor már senki nem szomjas, tovább indulnak. Syndra történetét hallgatva felszökken szemöldöke a magasba, de nem szól semmit, végighallgatja az elbeszélést. Mire a végére ér, Morwon már el is feledi az elejét, így csak arra reagál, ami rémlik. *
– Há' én még nem vótam olyan részeg, hogy ne emlékezzek rá! * Ez bár nagyzolásnak tűnhet, valóban így igaz. Hiszen senki nem emlékezhet olyanra, amire nem emlékszik. *
– Aztat mondják, hogy én vagyok a legiszákosabb órjás, pedig csak jól bírom a piát! * Teszi hozzá, de persze nem akarja magára terelni a szót az elf helyett, ezért újra megszólal a történetre reflektálva. *
– Én bevertem vóna a képét az összesnek! De a tiedé is egy megódás. * Persze Morwon aligha álcázhatta volna magát a kereskedő lányának, így eleve nehéz az összehasonlítás. Maradjunk annyiban, hogy különböző szerzetek különböző megoldásokat találhatnak ugyanarra a problémára. Az elhangzottak alapján Morwon nem szívesen válna az elf ellenségévé. Kicsivel később még eszébe jut valami. *
– A lovadat is akkor szerezted?
* Tovább sétál, Pajtás pedig már egész okosan követi, csak néha jut eszébe makacskodni – ilyenkor némi ösztönzésre van szüksége, de egyébként miatta nem veszítenek sok időt. Felmerül a vadászat kérdése és szerencsére Syndra nem zárkózik el, hogy a továbbiakban is a csapat segítségére legyen. Remélhetőleg nem azért segít, hogy nagyobb részt kapjon a leendő zsákmányból. Morwon is szívesen vadászna, de alighanem jobban járnak, ha egyszerre csak az egyikük megy, mivel más a technikájuk – Morwon előbb küzdene meg pusztakézzel egy medvével, minthogy lábujjhegyen osonjon a bokrok között és messziről kifülelje a legkisebb rezdüléseket is. A pihenő kérdésére a nem messze lévő romok felé mutat. *
– Az lehet a'! * A folyótól néhány mérföldre, de nem közvetlenül az út mentén állnak a Karavánpihenő romjai. A természet gyorsan visszakövetelte magának a düledéket, így nem csoda, ha az elf figyelmét elkerülte. Látja, hogy a nő leszáll lováról, úgyhogy ő is lelassít, szükség esetén meg is áll és visszanéz. *
– Nem állhatunk még meg, még csak most érünk az ingoványba! * Noszogatja kissé társát, aki remélhetőleg csak rövid pihenőt tart és aztán tovább tud haladni. Persze, ha meggondolja magát, még mindig jobb, ha most fordul vissza, mintha a mocsárvidék közepén tenné azt. *
– Habár! * Kiált fel váratlanul, mert eszébe jut, hogy mi vár rájuk, ha még néhány mérföldet mennek nyugatra. *
– A mocsárban tán csak teknőcöt találunk, ezér' vadászni aztat itten kéne. * Magyarázza. Még csak az ingoványos vidék legszélén járnak, ott ahol mindössze a távolban fel-feltűnő nádasok alkotta szigetek utalnak a hamar megváltozó terepviszonyokra. Habár eddig többé-kevésbé Morwon volt a társaság feje, most Syndra kezében van a döntés, hiszen ő a vadászuk. *
– Mi legyen hát? * Tárja szét hatalmas kezeit az elfre tekintve. Aztán Anissra pillant, aki úgy tűnik, aki feltűnően csendessé vált az elmúlt egy-két napban, mióta Syndra is velük van. *
– Megvárunk Anissal, nehogy eltévdjé'! * Nevet fel. Valójában, ha valaki eltévedne hármójuk közül, az aligha Syndra lenne. *
– Meg addig gyűjtünk ágakat az estére, mer' a mocsárban minden túl nedves! * Noha ez nemes ötlet, valószínűleg nem tart néhány percnél tovább, míg a vadászat órákig, rosszabb esetben egy fél napig is elhúzódhat. Ez az idő viszont pont alkalmas lenne arra, hogy négyszemközt is elbeszélgessen a zsoldoslánnyal, illetve tegyen egy újabb próbát az ördögvigyorral is. Ezeket viszont már inkább nem említi meg, nehogy azt higgye az elf, hogy csak teher a hátukon – hiszen nem így van, de valamivel ki kell tölteniük a szabadidejüket. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Hetet, biza! * Bólogat, aztán amennyire egy jámbor óriástól telik, bosszúsan néz Syndrára, amiért megkérdőjelezi meséjének valóságtartalmát. Nem, mintha nem lenne igaza, hiszen a rablók száma legutóbb még valóban három, illetve öt volt; de az óriások köztudottan lazán kezelik a számokat – ezért Morwonnak nincs ínyére, hogy a nő elvesz a mese csodájából. *
– Nem én! Nyócan vótak, emlékszem! * Csattan fel és bár nem a legjobb hazudozó, szavai hihetőségében segíthet, hogy már maga is kezdi elhinni az igazát – noha, ha alaposan visszaemlékezne, talán arra is rájönne, hogy a banditák számától függetlenül az egész csak a fantáziája szüleménye. A másik oldalon viszont ott van, hogy még most sem tudja biztosan eldönteni, hogy hét vagy nyolc martalócról van szó, így nem csoda, ha nem hisznek neki.
A rövid pihenő után, mikor már senki nem szomjas, tovább indulnak. Syndra történetét hallgatva felszökken szemöldöke a magasba, de nem szól semmit, végighallgatja az elbeszélést. Mire a végére ér, Morwon már el is feledi az elejét, így csak arra reagál, ami rémlik. *
– Há' én még nem vótam olyan részeg, hogy ne emlékezzek rá! * Ez bár nagyzolásnak tűnhet, valóban így igaz. Hiszen senki nem emlékezhet olyanra, amire nem emlékszik. *
– Aztat mondják, hogy én vagyok a legiszákosabb órjás, pedig csak jól bírom a piát! * Teszi hozzá, de persze nem akarja magára terelni a szót az elf helyett, ezért újra megszólal a történetre reflektálva. *
– Én bevertem vóna a képét az összesnek! De a tiedé is egy megódás. * Persze Morwon aligha álcázhatta volna magát a kereskedő lányának, így eleve nehéz az összehasonlítás. Maradjunk annyiban, hogy különböző szerzetek különböző megoldásokat találhatnak ugyanarra a problémára. Az elhangzottak alapján Morwon nem szívesen válna az elf ellenségévé. Kicsivel később még eszébe jut valami. *
– A lovadat is akkor szerezted?
* Tovább sétál, Pajtás pedig már egész okosan követi, csak néha jut eszébe makacskodni – ilyenkor némi ösztönzésre van szüksége, de egyébként miatta nem veszítenek sok időt. Felmerül a vadászat kérdése és szerencsére Syndra nem zárkózik el, hogy a továbbiakban is a csapat segítségére legyen. Remélhetőleg nem azért segít, hogy nagyobb részt kapjon a leendő zsákmányból. Morwon is szívesen vadászna, de alighanem jobban járnak, ha egyszerre csak az egyikük megy, mivel más a technikájuk – Morwon előbb küzdene meg pusztakézzel egy medvével, minthogy lábujjhegyen osonjon a bokrok között és messziről kifülelje a legkisebb rezdüléseket is. A pihenő kérdésére a nem messze lévő romok felé mutat. *
– Az lehet a'! * A folyótól néhány mérföldre, de nem közvetlenül az út mentén állnak a Karavánpihenő romjai. A természet gyorsan visszakövetelte magának a düledéket, így nem csoda, ha az elf figyelmét elkerülte. Látja, hogy a nő leszáll lováról, úgyhogy ő is lelassít, szükség esetén meg is áll és visszanéz. *
– Nem állhatunk még meg, még csak most érünk az ingoványba! * Noszogatja kissé társát, aki remélhetőleg csak rövid pihenőt tart és aztán tovább tud haladni. Persze, ha meggondolja magát, még mindig jobb, ha most fordul vissza, mintha a mocsárvidék közepén tenné azt. *
– Habár! * Kiált fel váratlanul, mert eszébe jut, hogy mi vár rájuk, ha még néhány mérföldet mennek nyugatra. *
– A mocsárban tán csak teknőcöt találunk, ezér' vadászni aztat itten kéne. * Magyarázza. Még csak az ingoványos vidék legszélén járnak, ott ahol mindössze a távolban fel-feltűnő nádasok alkotta szigetek utalnak a hamar megváltozó terepviszonyokra. Habár eddig többé-kevésbé Morwon volt a társaság feje, most Syndra kezében van a döntés, hiszen ő a vadászuk. *
– Mi legyen hát? * Tárja szét hatalmas kezeit az elfre tekintve. Aztán Anissra pillant, aki úgy tűnik, aki feltűnően csendessé vált az elmúlt egy-két napban, mióta Syndra is velük van. *
– Megvárunk Anissal, nehogy eltévdjé'! * Nevet fel. Valójában, ha valaki eltévedne hármójuk közül, az aligha Syndra lenne. *
– Meg addig gyűjtünk ágakat az estére, mer' a mocsárban minden túl nedves! * Noha ez nemes ötlet, valószínűleg nem tart néhány percnél tovább, míg a vadászat órákig, rosszabb esetben egy fél napig is elhúzódhat. Ez az idő viszont pont alkalmas lenne arra, hogy négyszemközt is elbeszélgessen a zsoldoslánnyal, illetve tegyen egy újabb próbát az ördögvigyorral is. Ezeket viszont már inkább nem említi meg, nehogy azt higgye az elf, hogy csak teher a hátukon – hiszen nem így van, de valamivel ki kell tölteniük a szabadidejüket. *
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:09:05
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:09:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Ezúttal az orra már szinte megszokta a bűzt, ahogy a ló is már rutinosan és magabiztosan lépked a biztonságos ösvényen. Minden csendes, vagy talán csak minden lapít, mert az átlagoshoz képest neki hála, megnőtt az ingovány forgalma. Azok az állatok bizonyára akik nyugalmat akarnak, mélyen a mocsárban rejtőznek, ahova ő semmi pénzért be nem tenné a lábát és ez így a jó. ~Bizonyára lenne rá mód, hogy ezt a kutyagolást kihagyjuk a történetből, az egyik könyvben biztosan van rá varázslat.~ Bár hogy ahhoz még mennyi tudást kell összegyűjtenie azt nem tudhatja.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:54:49
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:54:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából egy napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Mikor is megrezzen egy bokor közvetlenül mellettük. Megtorpan, hátha még a lény, ami benne rejtőzködik elkúszik másfelé. A ló is kezd nyugtalan lenni, az első patájával a földet ütlegeli, aminek meg is lesz az eredménye. A róka, amit eddig a bokor takart kiugrik a búvóhelyéről és egy feléjük megejtett fenyegetést követően, elszelel a növényzettel sűrűbben tarkított rész irányába.*
-Most boldog vagy? *Sóhajt, hiszen a levegő eddig benn ragadt, most kapott csak szabad eltávozást. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
-Csak egy maximum két órára ugrom be, mindjárt jövök. *Beszéli meg a terveit az állattal is, nem mintha bármit is fel tudna fogni a dologból. Felmarkolja a nyeregtáskában tartott jegyzetpapírokat és tintatartót, majd sietős léptekkel indul meg, míg a ló kényelmesen tépkedi a környékbeli fűcsomókat.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Mikor is megrezzen egy bokor közvetlenül mellettük. Megtorpan, hátha még a lény, ami benne rejtőzködik elkúszik másfelé. A ló is kezd nyugtalan lenni, az első patájával a földet ütlegeli, aminek meg is lesz az eredménye. A róka, amit eddig a bokor takart kiugrik a búvóhelyéről és egy feléjük megejtett fenyegetést követően, elszelel a növényzettel sűrűbben tarkított rész irányába.*
-Most boldog vagy? *Sóhajt, hiszen a levegő eddig benn ragadt, most kapott csak szabad eltávozást. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
-Csak egy maximum két órára ugrom be, mindjárt jövök. *Beszéli meg a terveit az állattal is, nem mintha bármit is fel tudna fogni a dologból. Felmarkolja a nyeregtáskában tartott jegyzetpapírokat és tintatartót, majd sietős léptekkel indul meg, míg a ló kényelmesen tépkedi a környékbeli fűcsomókat.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:34:20
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:34:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingovány pont ugyan olyan büdös és dermesztő, mint idefele, lassan is haladnak az ösvényen, az kéne még, hogy óvatlanságból bajba keveredjenek. Néha a ló megtorpan, mikor megrezzen mellettük a bokor. Szerencsére minden alkalommal valami ártalmatlan került elő belőle vagy kiderül, hogy csak a szél játéka az egész, a furcsa gázok távozása a talajból. Ám jobb az óvatosság, mint a hirtelen riadalom. Szerencsére viszonylag gyorsan ki is érnek a vészjósló környékről, viszont még nem állnak meg pihenni, jobb minél távolabb járni, az a dolog mottója.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-08 20:10:41
Üzenet elküldve: 2022-03-08 20:10:41
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Habár nem szívesen halad át az ingoványon, mégis ez az az út, melyen most tovább haladhat. Eszébe jut persze, hogy mehetne a Mágustoronyba, de se pénze, se ereje nincs az ilyesmihez. Korábban jobb lett volna tanulnia, fejleszteni a készségeit, de inkább íjászként harcolt. Kár érte. De talán majd később lesz rá módja. Szívesen tanulna tovább. De most inkább a lova előtt halad, át az ingoványon. Az ő súlya kisebb. Így ha nem érzi biztosnak a talajt, másik irányt választ. De azért a karaván által kitaposott ösvény látható, elf szemekkel még inkább. Lassabban, de biztonságosan szeli át az ingoványt, a liget felé.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:15:05
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
-Ha te mondod neked elhiszem, én nem ismerem annyira mágiát használó lények belső világát. *Legyint, valószínű ennek a létnek az elsajátítása is a mágia része, lehet csak azok az emberek tudják használni, akiknek megalszik a tej a szájukban. Ha bizony ilyen mentalitás kell hozzá, ő nemsokára bajban lesz, mert az ő vérmérséklete ettől homlokegyenest eltér. Majd a férfi szájából elhangzik valami, ami az imént feltételezettekkel igencsak összhangba hozható. ~Hosszabb időt tölt el a toronyban? De annyira hosszút, hogy már hiányozzon neki az emberi társaság? ~ Most döbben rá igazából, hogy valószínű, amint a torony ajtaja rácsukódik, már patkánynak is érezheti magát egy igen masszív ketrecben.*
-Na… na de mennyire hosszú időt? Mennyit szoktak olvasással eltölteni egyszerre a tanoncok? Csak járnak ők is a városba kocsmázni nem? *Veti fel, hátha a férfi esetleg ad némi támpontot, mennyit is jelenthet a hosszú számára.*
-Könyveket? Azok jó drága dolgok, meg aztán úgy tudom veszélyesek is, ezért vannak bezárva a templom alatti könyvtárba. *Próbál viccelődni a dologgal, azaz próbálja elviccelni a tényt, hogy életében még csak lopott és eladott könyveket, csak a külső borításukat fogta meg. Közben haladnak az ingoványban, ahogy tudnak, majd egy idő után a férfi leül.*
-Értem, akkor már tényleg nincsen messze. *Köti ki a lovat és adni neki némi harapnivalót, egy- két almát a táskájából, meg vizet egy kisebb tálba. Miközben a nyeregtáskában kotorászik megcsörren néhány fiola, ahogy összeérnek. Ezek szerint nem jól lettek becsomagolva. Ki is veszi őket, egy vérvörös bukkan elő és két sötétkék, meg egy világosbarna és sötétzöld, fakósárga társaságában. Ő maga nem igazán ért ezekhez az italokhoz, csak lopta, gondolta kaphat értük némi aranyat.*
-Ha te mondod neked elhiszem, én nem ismerem annyira mágiát használó lények belső világát. *Legyint, valószínű ennek a létnek az elsajátítása is a mágia része, lehet csak azok az emberek tudják használni, akiknek megalszik a tej a szájukban. Ha bizony ilyen mentalitás kell hozzá, ő nemsokára bajban lesz, mert az ő vérmérséklete ettől homlokegyenest eltér. Majd a férfi szájából elhangzik valami, ami az imént feltételezettekkel igencsak összhangba hozható. ~Hosszabb időt tölt el a toronyban? De annyira hosszút, hogy már hiányozzon neki az emberi társaság? ~ Most döbben rá igazából, hogy valószínű, amint a torony ajtaja rácsukódik, már patkánynak is érezheti magát egy igen masszív ketrecben.*
-Na… na de mennyire hosszú időt? Mennyit szoktak olvasással eltölteni egyszerre a tanoncok? Csak járnak ők is a városba kocsmázni nem? *Veti fel, hátha a férfi esetleg ad némi támpontot, mennyit is jelenthet a hosszú számára.*
-Könyveket? Azok jó drága dolgok, meg aztán úgy tudom veszélyesek is, ezért vannak bezárva a templom alatti könyvtárba. *Próbál viccelődni a dologgal, azaz próbálja elviccelni a tényt, hogy életében még csak lopott és eladott könyveket, csak a külső borításukat fogta meg. Közben haladnak az ingoványban, ahogy tudnak, majd egy idő után a férfi leül.*
-Értem, akkor már tényleg nincsen messze. *Köti ki a lovat és adni neki némi harapnivalót, egy- két almát a táskájából, meg vizet egy kisebb tálba. Miközben a nyeregtáskában kotorászik megcsörren néhány fiola, ahogy összeérnek. Ezek szerint nem jól lettek becsomagolva. Ki is veszi őket, egy vérvörös bukkan elő és két sötétkék, meg egy világosbarna és sötétzöld, fakósárga társaságában. Ő maga nem igazán ért ezekhez az italokhoz, csak lopta, gondolta kaphat értük némi aranyat.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:55:25
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:55:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Nem tervez szaladgálni a vörös lány után. Akinek a szavaiból nem tudja kivenni, hogy ez most sértettség akar lenni vagy csak valamit mondania kell és ezért járatja a száját. A mester a lázadás előtt gyerekekkel foglalkozott úgyhogy nem akad fenn a dolgon. Teljesen nyugodtan szólal meg.*
-Ezekre igencsak kevés esélyt látok.
*Nem mondja, hogy látott már ott félistent és hogy egyszer már megváltozott a mágia az egész világon hisz a másik, azt gondolná, hogy ezek az egyszer előforduló dolgok bírnak bármilyen jelentéssel. A maga nyugodt tempójában halad ott az úton. Bár egy kis napsütés jobb lenne, de igyekszik élvezni ezt az utat. Az arra járókat kedélyesen köszönti. Szóval szokásához híven viselkedik. Mire kap egy nehezen félreérthető nem túl elégedett kérdést.*
~Micsoda feleség lehetne ebből a lányból? Az ura lehet inkább az ivóba járna mint haza.~
-Én úgy vallom egy mágusnak ismernie kell az őt körülvevő világot. Amibe az emberek is beletartoznak. Amennyiben kegyed is eltöltene egy hosszabb időt ott a toronyban lehet ön is örülne pár új arcnak akivel válthat pár szót.
*Mert ha valóban eredményt szeretne a lány akkor érdemes lenne pár hónapra bezárkózni azokkal a könyvekkel. Főleg úgy, hogy nem is erőssége az olvasás. A másik látszólag nem érti még, hogy is fog menni az a tanítás. Aborath így mosolyogva magyaráz a lánynak.*
-Amennyiben mágiát kívánnak tanulni úgy cégérek helyett inkább könyveket szoktak olvasni. Önnek vannak előismeretei?
*Kérdez rá, de kezd erősödni benne a gyanú, hogy nem és az alapoktól kezdheti a másik okítását. Persze a fizetség kellően busás volt ahhoz, hogy ne legyen oka a panaszra. Bár a lány lehet nem fogja annyira élvezni mert sok könyvön át kell rágnia magát míg végre eljutnak a konkrét varázslatok alkalmazásáig. Ahogy pedig a beszélgetésben haladnak az úton is lassan elérik az ingoványt. Ahol a férfi a bejáratott csapások felé vezeti a lányt. És már igencsak érzi a lábában, hogy jó ideje haladnak. Egy megfelelőnek tűnő helyen meg is áll és lecsüccsen egy kirohadt farönkre.*
-Egy kicsit üljünk le. Nem vagyunk már messze. Ha itt túljutunk már ott leszünk a tónál aminek a partján ott a torony. Nem sietünk.
*Masszírozza a saját bokáját amiből le lehet szűrni, hogy nem a táj szépsége miatt döntött egy pihenő mellett.*
*Nem tervez szaladgálni a vörös lány után. Akinek a szavaiból nem tudja kivenni, hogy ez most sértettség akar lenni vagy csak valamit mondania kell és ezért járatja a száját. A mester a lázadás előtt gyerekekkel foglalkozott úgyhogy nem akad fenn a dolgon. Teljesen nyugodtan szólal meg.*
-Ezekre igencsak kevés esélyt látok.
*Nem mondja, hogy látott már ott félistent és hogy egyszer már megváltozott a mágia az egész világon hisz a másik, azt gondolná, hogy ezek az egyszer előforduló dolgok bírnak bármilyen jelentéssel. A maga nyugodt tempójában halad ott az úton. Bár egy kis napsütés jobb lenne, de igyekszik élvezni ezt az utat. Az arra járókat kedélyesen köszönti. Szóval szokásához híven viselkedik. Mire kap egy nehezen félreérthető nem túl elégedett kérdést.*
~Micsoda feleség lehetne ebből a lányból? Az ura lehet inkább az ivóba járna mint haza.~
-Én úgy vallom egy mágusnak ismernie kell az őt körülvevő világot. Amibe az emberek is beletartoznak. Amennyiben kegyed is eltöltene egy hosszabb időt ott a toronyban lehet ön is örülne pár új arcnak akivel válthat pár szót.
*Mert ha valóban eredményt szeretne a lány akkor érdemes lenne pár hónapra bezárkózni azokkal a könyvekkel. Főleg úgy, hogy nem is erőssége az olvasás. A másik látszólag nem érti még, hogy is fog menni az a tanítás. Aborath így mosolyogva magyaráz a lánynak.*
-Amennyiben mágiát kívánnak tanulni úgy cégérek helyett inkább könyveket szoktak olvasni. Önnek vannak előismeretei?
*Kérdez rá, de kezd erősödni benne a gyanú, hogy nem és az alapoktól kezdheti a másik okítását. Persze a fizetség kellően busás volt ahhoz, hogy ne legyen oka a panaszra. Bár a lány lehet nem fogja annyira élvezni mert sok könyvön át kell rágnia magát míg végre eljutnak a konkrét varázslatok alkalmazásáig. Ahogy pedig a beszélgetésben haladnak az úton is lassan elérik az ingoványt. Ahol a férfi a bejáratott csapások felé vezeti a lányt. És már igencsak érzi a lábában, hogy jó ideje haladnak. Egy megfelelőnek tűnő helyen meg is áll és lecsüccsen egy kirohadt farönkre.*
-Egy kicsit üljünk le. Nem vagyunk már messze. Ha itt túljutunk már ott leszünk a tónál aminek a partján ott a torony. Nem sietünk.
*Masszírozza a saját bokáját amiből le lehet szűrni, hogy nem a táj szépsége miatt döntött egy pihenő mellett.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:39:42
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:39:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony irányába//
*Mikor már közelednek érződik azaz orrfacsaró szag, ami erre a területre olyan jellemző. Nem egyszer volt már szerencséje megtapasztalni, de minden alkalommal szíve szerint kihagyta volna ezt a kellemetlen tapasztalatot. Leszáll a lóról, hogy maga mellett vezetve átkelhessenek a biztonságos ösvényt követve. Próbálnak minél csendesebben áthaladni, nem hiányzik neki, hogy jelenlétükkel megzavarjanak valamit vagy valakit.*
-Még az istállóban sincs ilyen szag. *Az orra elé köt egy citrus olajjal lecsepegtetett kendőt, hátha az majd segít.*
*Mikor már közelednek érződik azaz orrfacsaró szag, ami erre a területre olyan jellemző. Nem egyszer volt már szerencséje megtapasztalni, de minden alkalommal szíve szerint kihagyta volna ezt a kellemetlen tapasztalatot. Leszáll a lóról, hogy maga mellett vezetve átkelhessenek a biztonságos ösvényt követve. Próbálnak minél csendesebben áthaladni, nem hiányzik neki, hogy jelenlétükkel megzavarjanak valamit vagy valakit.*
-Még az istállóban sincs ilyen szag. *Az orra elé köt egy citrus olajjal lecsepegtetett kendőt, hátha az majd segít.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-02-05 15:40:35
Üzenet elküldve: 2022-02-05 15:40:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Aborath ellátmányai elfogytak és már maga is úgy véli, hogy túl sok időt töltött itt a toronyban. Méghozzá attól se kell már tartania, hogy veszély fenyegetné a városban. Rég visszatért már oda a béke. Így köszönetet mondott minden segítségért és útnak indult. Nem túl kellemes környék az ingovány még mindig. Annak ellenére se, hogy a varázsló ismeri a biztonságos utat.*
~Ha Aglanthol mester most látna szégyenére válnék mint tanítvány. Elszoktam már ezektől a hosszú sétáktól és a természettől. Igazán épülhetett volna már ide egy köves út.~
*Issza a toronyból hozott vizét rendesen. Megint lógni fog a nyelve mire a városba visszatér.*
~Ha Aglanthol mester most látna szégyenére válnék mint tanítvány. Elszoktam már ezektől a hosszú sétáktól és a természettől. Igazán épülhetett volna már ide egy köves út.~
*Issza a toronyból hozott vizét rendesen. Megint lógni fog a nyelve mire a városba visszatér.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-31 17:16:10
Üzenet elküldve: 2022-01-31 17:16:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A búcsúzkodás könnyebben ment, mint amire számított. Ugyan némileg fájlalja szívét a háta mögött hagyott Torony képe, de ahogy visszafordul a kordén, már túl is teszi magát a dolgon. Persze furdallja oldalát a kíváncsiság azokkal a gyűrűkkel kapcsolatban... Vajon Abogr próbája valós volt-e? Mi lett volna, ha a kapzsiság maradásra készteti?
Végül elhessegeti a gondolatot, elvégre egészen új útra kell most, hogy koncentráljon. A Fény Ösvénye pedig teljes embert kíván, s kapzsiságnak nem lehet helye szívében.
Óvatosan ugyan, de szaporázza a kordé tempóját. Itt, az ingoványban nem lehet elég figyelmes az ember. Nem óhajtja kitöretni sem a ló lábát, sem a szekér kerekét, de minél előbb el akarja érni a Templomot.*
Végül elhessegeti a gondolatot, elvégre egészen új útra kell most, hogy koncentráljon. A Fény Ösvénye pedig teljes embert kíván, s kapzsiságnak nem lehet helye szívében.
Óvatosan ugyan, de szaporázza a kordé tempóját. Itt, az ingoványban nem lehet elég figyelmes az ember. Nem óhajtja kitöretni sem a ló lábát, sem a szekér kerekét, de minél előbb el akarja érni a Templomot.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:52:49
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:52:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványosban kénytelen megint leszállni a nyeregből, és a két kutyát is az ölébe venni, akik bősz lihegésükből ítélve nem tűnnek hálátlannak ezért.*
- Ezek a hosszú utak jól megerősítenek titeket. Fejlett izomzatotok lesz, mert most csak két nagy adag szőrcsomó vagytok.
*Magyarázza jókedvűen a két kölyöknek, közben figyelme nem lankad, bár ilyen bágyadtan nehezére esik figyelni, hiába ébresztette fel valamelyest a hűvös, friss levegő.*
- Vajon a ti orrotokat jobba bántja ez a szörnyű bűz? Mit szóltok ehhez?
- Ezek a hosszú utak jól megerősítenek titeket. Fejlett izomzatotok lesz, mert most csak két nagy adag szőrcsomó vagytok.
*Magyarázza jókedvűen a két kölyöknek, közben figyelme nem lankad, bár ilyen bágyadtan nehezére esik figyelni, hiába ébresztette fel valamelyest a hűvös, friss levegő.*
- Vajon a ti orrotokat jobba bántja ez a szörnyű bűz? Mit szóltok ehhez?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:06:10
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:06:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
*A csuhás szavai, már ha lehet ilyet mondani a démonokkal kapcsolatban, őszintének tűnnek. Talán még valami szomorúságot is kiérezni belőle, ahogy elmondja a lánynak, hogy hátrahagyták a felszíniek. A tettrekész kérdésre mintha mosolyognának az izzó szemek a csuklya homályában és Tyran'quass kurtán biccent.*
- A társaid, akik itt hagytak, hogy meghalj, bezártak egy Kaput, ami az utazásunkat segítette volna. Most neked kell felmenned és előkészítened az érkezésemet. Odafent vannak híveink, támogatóink, ők majd segítenek neked, hogy elindulj az utadon.
*Az Atya ezután részletes elbeszélésbe kezd és elmondja Lyos'arának a feladatát. Hosszan beszél, kisebb szünetekkel, hogy ha a lánynak kérdése van, feltehesse és válaszolhasson neki.
Miután a beszéd végére ért, Lyos'ara számára minden világos lehet a feladatát illetően.*
- A felszíni világokba nem tudsz átvinni innen bármit. De megtaláltuk a fegyvereid. *Nyújtja át a tőröket, amelyek előző életében is az övé voltak.*
- Indulj, leányom. Megnyitom a kaput, de nem sokáig tudom fenntartani. Ne késlekedj. *Akár egy elköszönésnek is veheti a lány a csuhás szavait. A barlang sarkában felizzik egy rész, a padlón sárga jelek fénylenek fel amelyeket eddig nem is látott. A fénylő jelek felől mocsárszagot hoz a szél, ismeretlen-ismerős szagok.
Ha Lyos'ara elindul, átléphet a kapun, amely miután belépett, összeroskad és a félvér lány ott találja magát hányingerrel küzdve, bokáig a bűzös miazmába süppedve. Bár téli évszak tarthat, mégsem fázik. Érzi a hideget, de alig érzékeli és bár hideg van, látása különösen fogja fel a külvilágot. Kékes-lilás színekkel látja a környezetét, csak egy-két sárgás-pirosas folt világít a kékségben, apró állatok, madarak lehetnek.*
*A csuhás szavai, már ha lehet ilyet mondani a démonokkal kapcsolatban, őszintének tűnnek. Talán még valami szomorúságot is kiérezni belőle, ahogy elmondja a lánynak, hogy hátrahagyták a felszíniek. A tettrekész kérdésre mintha mosolyognának az izzó szemek a csuklya homályában és Tyran'quass kurtán biccent.*
- A társaid, akik itt hagytak, hogy meghalj, bezártak egy Kaput, ami az utazásunkat segítette volna. Most neked kell felmenned és előkészítened az érkezésemet. Odafent vannak híveink, támogatóink, ők majd segítenek neked, hogy elindulj az utadon.
*Az Atya ezután részletes elbeszélésbe kezd és elmondja Lyos'arának a feladatát. Hosszan beszél, kisebb szünetekkel, hogy ha a lánynak kérdése van, feltehesse és válaszolhasson neki.
Miután a beszéd végére ért, Lyos'ara számára minden világos lehet a feladatát illetően.*
- A felszíni világokba nem tudsz átvinni innen bármit. De megtaláltuk a fegyvereid. *Nyújtja át a tőröket, amelyek előző életében is az övé voltak.*
- Indulj, leányom. Megnyitom a kaput, de nem sokáig tudom fenntartani. Ne késlekedj. *Akár egy elköszönésnek is veheti a lány a csuhás szavait. A barlang sarkában felizzik egy rész, a padlón sárga jelek fénylenek fel amelyeket eddig nem is látott. A fénylő jelek felől mocsárszagot hoz a szél, ismeretlen-ismerős szagok.
Ha Lyos'ara elindul, átléphet a kapun, amely miután belépett, összeroskad és a félvér lány ott találja magát hányingerrel küzdve, bokáig a bűzös miazmába süppedve. Bár téli évszak tarthat, mégsem fázik. Érzi a hideget, de alig érzékeli és bár hideg van, látása különösen fogja fel a külvilágot. Kékes-lilás színekkel látja a környezetét, csak egy-két sárgás-pirosas folt világít a kékségben, apró állatok, madarak lehetnek.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:59:02
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:59:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Már rendkívül mardossa az éhség, de az ingoványosban semmiképpen sem szeretne letáborozni, még rövid időre sem. Az éhség türelmetlenné teszi, de igyekszik koncentrálni, hiszen egyedül van. Eszébe jut amikor a templomi kísérőjükkel és Learonnal jártak itt, előbbi pedig biztos életét veszti ha nem lettek volna itt vele. Lovát maga mögött vezeti, miközben lábával igyekszik óvatosan kitapogatni útjukat, s szabad kezével a két apróságot tartja, akik a helyzet komolyságát fel sem fogva, csupán álmosan pislognak*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:26:09
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:26:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Pipára gyújt. Mióta meghozta az elhatározást, valahogy sokkal kevésbé kesernyés az északfertályi pipadohány is.
Noha gyakorta kell az átfolyásokat kerülgetni és gázlók után kutatni, ismeri a járást az Ingoványban. Számtalan, sárban ragadt csizma volt az ára e ismeretnek, de még így, szekerestül is boldogul.
Messze, a fák között már ott magasodik a Mágustorony égbe törő alakja. Nehéz beszélgetés vár reá. Legalábbis számára nehéz. Bármily könnyebbség is a döntés, amit meghozott, nehéz lenne azt állítani, hogy nem volt ínyére a Torony szolgálata. A népek többsége bármit megadna egy ilyen lehetőségért. Ő pedig élt is vele. Ó, de még hogy! Ha nem vitte vásárra a bőrét legalább egy tucatszor e szolgálat során, akkor egyszer sem. És mily kalandok voltak ezek! Regébe illőek. Máig emlékszik arra is, mikor a kihúzta a Pegazus fogadósát a bajból. Vagy mikor szerencséje volt talán utolsóként találkozni Lorew és Nestar tanácsos urakkal... Sosem feledné el Arthenior Nagy Árkában eltöltött napokat, a fogságot, majd a csatát... Nem is beszélve a számtalan mágusnövendékről és mesterről, akikkel az itt eltöltött idő alatt dolga akadt.
Vaskos füstfelhők eregetése közepette érkezik vissza, s huppan le a szekérről. Nagyot sóhajtva pillant fel a magasztos Toronyra, majd a legkevésbé sem könnyű szívvel, de elindul felfelé a lépcsőkön.*
Noha gyakorta kell az átfolyásokat kerülgetni és gázlók után kutatni, ismeri a járást az Ingoványban. Számtalan, sárban ragadt csizma volt az ára e ismeretnek, de még így, szekerestül is boldogul.
Messze, a fák között már ott magasodik a Mágustorony égbe törő alakja. Nehéz beszélgetés vár reá. Legalábbis számára nehéz. Bármily könnyebbség is a döntés, amit meghozott, nehéz lenne azt állítani, hogy nem volt ínyére a Torony szolgálata. A népek többsége bármit megadna egy ilyen lehetőségért. Ő pedig élt is vele. Ó, de még hogy! Ha nem vitte vásárra a bőrét legalább egy tucatszor e szolgálat során, akkor egyszer sem. És mily kalandok voltak ezek! Regébe illőek. Máig emlékszik arra is, mikor a kihúzta a Pegazus fogadósát a bajból. Vagy mikor szerencséje volt talán utolsóként találkozni Lorew és Nestar tanácsos urakkal... Sosem feledné el Arthenior Nagy Árkában eltöltött napokat, a fogságot, majd a csatát... Nem is beszélve a számtalan mágusnövendékről és mesterről, akikkel az itt eltöltött idő alatt dolga akadt.
Vaskos füstfelhők eregetése közepette érkezik vissza, s huppan le a szekérről. Nagyot sóhajtva pillant fel a magasztos Toronyra, majd a legkevésbé sem könnyű szívvel, de elindul felfelé a lépcsőkön.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:44:38
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:44:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*Felmorran arra az információra, hogy menekülés közben hagyták hátra. Bár nincsen semmi emléke erről a konkrét eseményről, de mégis tudja, ő soha, senkit nem hagyna hátra, vagy legalább gondoskodna az illető kegyes haláláról. De nem is érdekes, jelenleg nem az, hiszen feladata lesz, pupillái kitágulnak.*
- Mondd atyám, mi lesz a dolgom? Neked bármit örömmel megteszek! Bármit!
*Szavai egyáltalán nem hangzanak üres ígéretnek, egy atyjának hálás gyermek szavai ezek, aki valóban mindent megtenne. Hálából, gyermeki engedelmességből, no meg a saját bosszúvágyától vezérelten.*
//Elveszve az időben...//
*Felmorran arra az információra, hogy menekülés közben hagyták hátra. Bár nincsen semmi emléke erről a konkrét eseményről, de mégis tudja, ő soha, senkit nem hagyna hátra, vagy legalább gondoskodna az illető kegyes haláláról. De nem is érdekes, jelenleg nem az, hiszen feladata lesz, pupillái kitágulnak.*
- Mondd atyám, mi lesz a dolgom? Neked bármit örömmel megteszek! Bármit!
*Szavai egyáltalán nem hangzanak üres ígéretnek, egy atyjának hálás gyermek szavai ezek, aki valóban mindent megtenne. Hálából, gyermeki engedelmességből, no meg a saját bosszúvágyától vezérelten.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:05:53
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:05:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Mikor legutóbb ezt az utat tapodta, csak épp a másik irányba, akkor nem sok reménye volt azt illetően, hogy visszatér még közéjük a derű. Most egy darabig még átmelegíti ez az érzés és egészen jókedvűen veti bele magát az ingoványba.
Aztán az idő telik, a terep egyre nehezebb lesz, a levegő egyre hűvösebb, a cipője és zoknija pedig egyre kényelmetlenebb, ahogy a mocsárlé ismét hamar átáztatja.
Nem panaszkodik, de beszédes kedvében sincs. Fázik is, meg egyébként is nagyon kimerítő napok vannak mögöttük, az út pedig hosszú, úgyhogy tartalékolja a maradék erejét.
A járható terep előtte is megmutatkozik, ám hálásan halad Adoaver mögött, ha az ösvény úgy hozza, mert ennyivel is kevésbé kell figyelnie: elég, ha az ő nyomaiba lép, hogy ne süppedjen pocsolyába.
Szárazon viszonylag gyorsan haladhatnának, így azonban beletelik pár órába, mire kijutnak az ingoványból és a ködöt fölváltja a tisztább levegő és felbukkannak az első cserjék, majd fák, s az út is szilárd lesz a lábuk alatt...*
*Mikor legutóbb ezt az utat tapodta, csak épp a másik irányba, akkor nem sok reménye volt azt illetően, hogy visszatér még közéjük a derű. Most egy darabig még átmelegíti ez az érzés és egészen jókedvűen veti bele magát az ingoványba.
Aztán az idő telik, a terep egyre nehezebb lesz, a levegő egyre hűvösebb, a cipője és zoknija pedig egyre kényelmetlenebb, ahogy a mocsárlé ismét hamar átáztatja.
Nem panaszkodik, de beszédes kedvében sincs. Fázik is, meg egyébként is nagyon kimerítő napok vannak mögöttük, az út pedig hosszú, úgyhogy tartalékolja a maradék erejét.
A járható terep előtte is megmutatkozik, ám hálásan halad Adoaver mögött, ha az ösvény úgy hozza, mert ennyivel is kevésbé kell figyelnie: elég, ha az ő nyomaiba lép, hogy ne süppedjen pocsolyába.
Szárazon viszonylag gyorsan haladhatnának, így azonban beletelik pár órába, mire kijutnak az ingoványból és a ködöt fölváltja a tisztább levegő és felbukkannak az első cserjék, majd fák, s az út is szilárd lesz a lábuk alatt...*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 10:42:23
Üzenet elküldve: 2022-01-02 10:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Értetlenkedve fogadja a lány kérdés nélküli nézését, de biztos nem volt olyan fontos, hogy elkezdjen miatta töprengeni; útra készen, a reggeli hűvös időtől megint vér futva testében és így mozgásra kényszeredetten, megindul Garsin mellett a mocsáron keresztülfutó ösvényen, sokadszorra is.
Nem igyekszik társalgást teremteni lassan tisztesen megedzett lábai újonnan megerőltetései alatt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem jut eszébe semmi. Kezdi lassan eszébe vésni a torony felé vezető földút járhatóbb vagy kikerülendő részeit, így esetekként utat mutatva előrébb lép, indikálva a társának, merre lépjen, ha ő maga már nem ismeri ki magát az úton hasonlóképp.
Nem éri már meglepetésként, hogy a körülöttük lévő környezet csak mocskosabbá fordul, ahogy a hőmérséklet is leesik; magára tekeri köpenyét, és elkezd gondolkodni, mit használjon fáklyának, ugyanis a megtöltött flaska már nem lesz jó; felforrt vízből nem kívánna inni, a barátjáéból pedig szégyenlős kérni. Azt legalább már tudja, mit fog venni majd a piacnál: annyi fáklyát, hogy egy teljes táskát meg tudjon velük tömni. És egy másik táskát. Eszébe jut a lehetőség, hogy "magát" használja fáklyának, de nem biztos benne, hogy önnön teste immúnis lenne a rávarázsolt mágikus tűzre, vagy talán a "gyúlékony" kategóriába tartozik... szemöldökét összevonva gondolkodik magában a dilemmán, miközben alig nézve le manőverezik, hogy ne dagonyázzanak még egyszer.*
*Értetlenkedve fogadja a lány kérdés nélküli nézését, de biztos nem volt olyan fontos, hogy elkezdjen miatta töprengeni; útra készen, a reggeli hűvös időtől megint vér futva testében és így mozgásra kényszeredetten, megindul Garsin mellett a mocsáron keresztülfutó ösvényen, sokadszorra is.
Nem igyekszik társalgást teremteni lassan tisztesen megedzett lábai újonnan megerőltetései alatt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem jut eszébe semmi. Kezdi lassan eszébe vésni a torony felé vezető földút járhatóbb vagy kikerülendő részeit, így esetekként utat mutatva előrébb lép, indikálva a társának, merre lépjen, ha ő maga már nem ismeri ki magát az úton hasonlóképp.
Nem éri már meglepetésként, hogy a körülöttük lévő környezet csak mocskosabbá fordul, ahogy a hőmérséklet is leesik; magára tekeri köpenyét, és elkezd gondolkodni, mit használjon fáklyának, ugyanis a megtöltött flaska már nem lesz jó; felforrt vízből nem kívánna inni, a barátjáéból pedig szégyenlős kérni. Azt legalább már tudja, mit fog venni majd a piacnál: annyi fáklyát, hogy egy teljes táskát meg tudjon velük tömni. És egy másik táskát. Eszébe jut a lehetőség, hogy "magát" használja fáklyának, de nem biztos benne, hogy önnön teste immúnis lenne a rávarázsolt mágikus tűzre, vagy talán a "gyúlékony" kategóriába tartozik... szemöldökét összevonva gondolkodik magában a dilemmán, miközben alig nézve le manőverezik, hogy ne dagonyázzanak még egyszer.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:08:56
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:08:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*Az arctalan a csuklya sötétjében csak bólint, amikor a lány visszaismétli saját nevét. A név is idegenül hallatszik saját szájából, pedig tökéletesen tudja, hogy így hívják. Furcsa kettősség. De ez a furcsa kettősség jellemzi azt a világot is, ahol épp van. Nem a barlangot, hanem az egész, őt körülvevő világot. Egyszerre otthonos és taszító, maradna és menne.*
- Tyran'quass, Világok Hódítójaként ismersz, leányom. *Válaszol a csuklyás és egy kőből faragott trónuson foglal helyet, ami eddig Lyos'ara látóterén kívül esett.*
- Hogy ők elmenekülhessenek. *Teszi hozzá a csuklyás mintha ez magától értetődő lenne. A kérdésre az Atya némi hallgatás után válaszol.*
- Önzésből, haszonból, félelemből? *A köpeny vállrészei megemelkednek ahogy a démon megvonja a vállát.*
- Nem kell köszönnöd, törlesztened kell. *Hajol kissé előre Tyran'quass, a csuklya sötétségében felizzik a kék szempár.*
- Törlesztened és bosszút állnod, kegyes vagyok, megadom mindkettőre a lehetőséget. Visszamehetsz, már dolgozom a portál megnyitásán. Hamarosan útnak indulhatsz. De feladatot bízok rád és bízom benne, hogy sikerrel jársz odafent. *Dől hátra a csuklyás, a mellkasa nem emelkedik-süllyed, ahogy egy élőé tenné, mozdulatlan, de Lyos'ara lát rajta valamit, amit akár türelmetlenségnek is hívhatna. Tyran'quass türelmetlen.*
//Elveszve az időben...//
*Az arctalan a csuklya sötétjében csak bólint, amikor a lány visszaismétli saját nevét. A név is idegenül hallatszik saját szájából, pedig tökéletesen tudja, hogy így hívják. Furcsa kettősség. De ez a furcsa kettősség jellemzi azt a világot is, ahol épp van. Nem a barlangot, hanem az egész, őt körülvevő világot. Egyszerre otthonos és taszító, maradna és menne.*
- Tyran'quass, Világok Hódítójaként ismersz, leányom. *Válaszol a csuklyás és egy kőből faragott trónuson foglal helyet, ami eddig Lyos'ara látóterén kívül esett.*
- Hogy ők elmenekülhessenek. *Teszi hozzá a csuklyás mintha ez magától értetődő lenne. A kérdésre az Atya némi hallgatás után válaszol.*
- Önzésből, haszonból, félelemből? *A köpeny vállrészei megemelkednek ahogy a démon megvonja a vállát.*
- Nem kell köszönnöd, törlesztened kell. *Hajol kissé előre Tyran'quass, a csuklya sötétségében felizzik a kék szempár.*
- Törlesztened és bosszút állnod, kegyes vagyok, megadom mindkettőre a lehetőséget. Visszamehetsz, már dolgozom a portál megnyitásán. Hamarosan útnak indulhatsz. De feladatot bízok rád és bízom benne, hogy sikerrel jársz odafent. *Dől hátra a csuklyás, a mellkasa nem emelkedik-süllyed, ahogy egy élőé tenné, mozdulatlan, de Lyos'ara lát rajta valamit, amit akár türelmetlenségnek is hívhatna. Tyran'quass türelmetlen.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-21 09:40:23
Üzenet elküldve: 2021-12-21 09:40:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Gyomráig süllyed a szíve, ahogy hallja, hogy Garsin vasakaratú igazságérzetét nem hatja meg az ő imái. Nehezen lélegzik az elősejtéstől, egy halálra ítélt tekintetével mered a katonára, ahogy amaz lehúzza a döntés nyaktilóját. És az a döntés az ő nyakán landol.*
~ Ezt nem mondod komolyan. ~ *Úgy néz társára, mintha amaz pofon vágta volna, és az azt kísérő szavak még a nála lévő tőrnél is élesebbek voltak. Oly módon beszélnek hozzá, mintha egy gyilkosságot próbálna a szőnyeg alá söpörni, nem egy elhanyagolható eszköz lenyúlását! Egy jó hosszú perc erejéig ő is csak szótlanul áll, fittyet hányva az őket újra befedő ködre, és hidegre. Eszébe jut a gondolat, hogy semmi oka nincs fejet hajtani a lánynak, itt hagyhatja a mocsárban, ő pedig még ezen éjjel egy rendes ágyban aludhat Artheniorban. Jelenleg nincs semmilyen erkölcsi ok, amiért mellette kéne tovább koptatnia. Egy száznyolcvan fokos fordulat, és hátra sem kéne néznie. Ha valóban szükségét érzi, amaz kutyagolhat egy extra napot egyedül és elkönyvelheti magának hogy a "helyes" döntést tette. Hát akkor miért van még itt?
Egy örökkévalóságnak érződő idő után elkezd lépkedni... Garsin irányába. Hideg, kifejezéstelen tekintettel ér társa oldalához, hogy aztán bármi szó vagy tempóváltoztatás nélkül elhagyja azt, és csoszogni kezdjen saját lábnyomain. Egy szóval sem illeti döntését, vagy akár a lány jelenlétét, de még csak el sem kéri amaz kezéből a már hűvös tojáslámpást.*
*Gyomráig süllyed a szíve, ahogy hallja, hogy Garsin vasakaratú igazságérzetét nem hatja meg az ő imái. Nehezen lélegzik az elősejtéstől, egy halálra ítélt tekintetével mered a katonára, ahogy amaz lehúzza a döntés nyaktilóját. És az a döntés az ő nyakán landol.*
~ Ezt nem mondod komolyan. ~ *Úgy néz társára, mintha amaz pofon vágta volna, és az azt kísérő szavak még a nála lévő tőrnél is élesebbek voltak. Oly módon beszélnek hozzá, mintha egy gyilkosságot próbálna a szőnyeg alá söpörni, nem egy elhanyagolható eszköz lenyúlását! Egy jó hosszú perc erejéig ő is csak szótlanul áll, fittyet hányva az őket újra befedő ködre, és hidegre. Eszébe jut a gondolat, hogy semmi oka nincs fejet hajtani a lánynak, itt hagyhatja a mocsárban, ő pedig még ezen éjjel egy rendes ágyban aludhat Artheniorban. Jelenleg nincs semmilyen erkölcsi ok, amiért mellette kéne tovább koptatnia. Egy száznyolcvan fokos fordulat, és hátra sem kéne néznie. Ha valóban szükségét érzi, amaz kutyagolhat egy extra napot egyedül és elkönyvelheti magának hogy a "helyes" döntést tette. Hát akkor miért van még itt?
Egy örökkévalóságnak érződő idő után elkezd lépkedni... Garsin irányába. Hideg, kifejezéstelen tekintettel ér társa oldalához, hogy aztán bármi szó vagy tempóváltoztatás nélkül elhagyja azt, és csoszogni kezdjen saját lábnyomain. Egy szóval sem illeti döntését, vagy akár a lány jelenlétét, de még csak el sem kéri amaz kezéből a már hűvös tojáslámpást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319