//A magányosok útja//
*Szerencsére néhány ág okozta karcolással maguk mögött tudják a sűrű rengeteget, s bár a bűzös ingovány következik, Umon mégis nagy levegőt vesz, s megtelíti tüdejét. Keskeny az útszakasz, amerre haladnak, azonban gond nélkül mehetnek, Kócos nagyon ügyes, jóllehet nem is olyan rég, még a hátán ügetve mentek át a mocsáron, úgyhogy ismerős számára a terep. Itt sem kíván sokat időzni, amennyire csak tud, siet, hogy maguk mögött hagyják az ingoványt. Úgy tervezi Arthenior közelében majd megpihennek. Addig muszáj haladniuk, még tárolóhelyről is gondoskodniuk kell. A bűz szinte elviselhetetlen, néhol bugyborékolás hallik, s jól látható mely részek a lazább talajúak, így azokat kell elkerülni. Umon szinte mondhatni már, hogy rutinosan halad, ügyesen irányít.*
- Egész jól haladunk. *Mondja Valinak, de csak csendesen, nem akar elkiabálni semmit.* Ha akarod átveheted. *Nyújtja felé a gyeplőt, s bárhogyan is dönt a lány, valóban hamarosan kiérnek az ingoványból. Nem is olyan messze, mintha utat látna, így bátrabb lépésekre nógatja Kócost.*
- Gyerünk lovacskám, mindjárt könnyebb lesz már. *Mondja csendesen, s mintha Kócos is ki akarna már jutni, gyorsabb léptekre vált. Fogalma sincs Lyzék merre járhatnak, de az elf körül forognak a gondolatai. ~ Remélem biztonságban kijutnak. ~ Gondolja magában, s aggodalommal terhes pillanatokat él meg, melyek az arcán is kiütköznek. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor a szekér kerekei már az artheniori úton gurulnak.*
- Kiértünk. *Mondja mosolyogva Valira nézve.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.25 18:38:37