Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-18 17:06:38
Üzenet elküldve: 2019-10-18 17:06:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Frandrnek nem kell lenyugtatás, ugyanis mélyen nem érdekli, hogy Naty hogy viseli a hála hiányát. Neki nem jut eszébe a női hisztikre való csodaorvosság. Akármennyire keletre jött barbár is, ő nem érez igényt arra, hogy komoly ok nélkül osszon pofonokat.*
-Jobb is, ha lenyugszik. Ha ennyi elég volt neki egy hisztihez, akkor mi lesz holnap, mikor beljebb hatolunk a romok közé?
*Válaszol Laornak, ahogy visszatér a hullapakoláshoz. Ekkor veszi észre, hogy Riri a hurrikánban elpusztult nyulakat viszi a máglyára.*
-Furcsa, hogy vannak még, akikből nem verte ki az élet ezt az ártatlanságot.
*Jegyzi meg úgy, hogy csak Laor hallhassa meg. A tündér emlékezteti valakire, aki szintén mindenben és mindenkiben meg tudta látni a jót. Ám még ő sem volt közel ennyire szeretetteljes minden felé.
Mikor végül az utolsó tetem is a kupacra került, Frandr elkezd tüzelőanyagot gyűjteni.
Mikor Laor a tábortűzhöz hívja őket, már van egy olyan máglya, ami megfelel a célnak. A tábortűzhöz lépve keresgél egy darabig, majd óvatosan kivesz a tűzből egy vastagabb botot a kilógó felénél fogva. A belógó fele szerencsére továbbra is lángol, ha nem is olyan erősen, mint egy normális fáklya, de a célnak megfelel.
Egy kevés ügyeskedés után meggyújtja a máglyát, és egy darabig még figyeli a lángot.*
~Ha valaki a közelben jár, az biztos észreveszi, hogy itt vagyunk.~
*Ezzel a gondolattal tér vissza a barlangba. Lemossa az arcát és a kezét, majd csatlakozik a többiekhez, akik valószínűleg már el is kezdtek enni.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.18 19:31:09
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Frandrnek nem kell lenyugtatás, ugyanis mélyen nem érdekli, hogy Naty hogy viseli a hála hiányát. Neki nem jut eszébe a női hisztikre való csodaorvosság. Akármennyire keletre jött barbár is, ő nem érez igényt arra, hogy komoly ok nélkül osszon pofonokat.*
-Jobb is, ha lenyugszik. Ha ennyi elég volt neki egy hisztihez, akkor mi lesz holnap, mikor beljebb hatolunk a romok közé?
*Válaszol Laornak, ahogy visszatér a hullapakoláshoz. Ekkor veszi észre, hogy Riri a hurrikánban elpusztult nyulakat viszi a máglyára.*
-Furcsa, hogy vannak még, akikből nem verte ki az élet ezt az ártatlanságot.
*Jegyzi meg úgy, hogy csak Laor hallhassa meg. A tündér emlékezteti valakire, aki szintén mindenben és mindenkiben meg tudta látni a jót. Ám még ő sem volt közel ennyire szeretetteljes minden felé.
Mikor végül az utolsó tetem is a kupacra került, Frandr elkezd tüzelőanyagot gyűjteni.
Mikor Laor a tábortűzhöz hívja őket, már van egy olyan máglya, ami megfelel a célnak. A tábortűzhöz lépve keresgél egy darabig, majd óvatosan kivesz a tűzből egy vastagabb botot a kilógó felénél fogva. A belógó fele szerencsére továbbra is lángol, ha nem is olyan erősen, mint egy normális fáklya, de a célnak megfelel.
Egy kevés ügyeskedés után meggyújtja a máglyát, és egy darabig még figyeli a lángot.*
~Ha valaki a közelben jár, az biztos észreveszi, hogy itt vagyunk.~
*Ezzel a gondolattal tér vissza a barlangba. Lemossa az arcát és a kezét, majd csatlakozik a többiekhez, akik valószínűleg már el is kezdtek enni.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.18 19:31:09
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-17 21:38:38
Üzenet elküldve: 2019-10-17 21:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
* Natalayda kirohanását csendesen követi nyomon, megesik rajta a szíve, azonban vigaszt nem intéz hozzá, mert azt érzi, hogy a férfi, aki felé elindult ezt úgyis el fogja végezni. *
~ Vajon ők is olyanok lesznek mint Laor és Alyo? ~ * mélázik el magában egy pillanatra majd megrázza fejét. Nem az kizárt dolog, hogy olyanok legyenek mint ők ketten. Egészen másféle pár lesznek ha pár is lesznek, mint amilyen Laor és Alyo.
Ezzel a megállapításával meg is elégedik s elkezdi az állatok begyűjtését. Mivel ő a farkasokat nem bírja el, ezért a kisebb lényeket emeli fel, legfőképp az egykor fehér nyulakat viszi a máglya leendő helyéhez, úgy, mintha még élnének. Köpönyegébe bújtatja őket, háttal fektetve, s valami furcsa mód miközben szállítja őket amolyan anyuka megjelenés lengi körbe. Azt már, hogy ott Frandr vagy Laor mit csinál velük nem akarja végignézni, így nem igazán figyel oda, csak hordja őket oda, egyiket a másik után, bár valószínűleg sokkal lassabban mint a másik kettő teszi.
Mikor Laor odalép hozzá épp menne keresni egy másik szerencsétlen áldozatot, kezei sárosak, ahogy köpenye is már jó mocskos azon a helyen, ahol az állatok feküdtek. S mikor meghallja, miért jött a férfi szelíden elmosolyodik. *
- köszönöm! - * súgja, majd rohan is arra, amerre a farkasok vannak, csak épp egy pillanatra tekint hátra. Ekkor látja Laor véres kezeit amit elrejtett előle. Maga a forrás bizonyára elszomorítaná, ha nem tudná, hogy ilyet fog tenni a férfi , azonban így csak azt a gesztust látta, hogy elrejtette előle megpróbálva megóvni őt ettől s ez nagyon megmelengeti szívét. *
- Laor! - * kiált utána, miközben fut felé, majd ha sikerül utolérnie megpróbálja megfogni a másik kezét, hogy megtakarítsa saját köpenyének egy tiszta részével a vértől. Mert úgyis úgy van vele, hogy a köpeny belső része nem látszódik a vér meg gyorsan szárad, utána nem is keni össze a ruháját, amit ha össze is ken a sár eltakarja.
Akár engedi neki ezt a férfi ezt a gesztust, akár nem, a szöveget akkor is elmondja. *
- Köszönöm, hogy megpróbálsz megvédeni lelkileg. Jól esik - * s már fut tovább az őz felé, hogy elbúcsúzzon tőle az élők nevébe. Addig pedig ott is marad, míg Laor újból nem hívja az egész csipet-csapattal együtt.*
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 21:39:49
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
* Natalayda kirohanását csendesen követi nyomon, megesik rajta a szíve, azonban vigaszt nem intéz hozzá, mert azt érzi, hogy a férfi, aki felé elindult ezt úgyis el fogja végezni. *
~ Vajon ők is olyanok lesznek mint Laor és Alyo? ~ * mélázik el magában egy pillanatra majd megrázza fejét. Nem az kizárt dolog, hogy olyanok legyenek mint ők ketten. Egészen másféle pár lesznek ha pár is lesznek, mint amilyen Laor és Alyo.
Ezzel a megállapításával meg is elégedik s elkezdi az állatok begyűjtését. Mivel ő a farkasokat nem bírja el, ezért a kisebb lényeket emeli fel, legfőképp az egykor fehér nyulakat viszi a máglya leendő helyéhez, úgy, mintha még élnének. Köpönyegébe bújtatja őket, háttal fektetve, s valami furcsa mód miközben szállítja őket amolyan anyuka megjelenés lengi körbe. Azt már, hogy ott Frandr vagy Laor mit csinál velük nem akarja végignézni, így nem igazán figyel oda, csak hordja őket oda, egyiket a másik után, bár valószínűleg sokkal lassabban mint a másik kettő teszi.
Mikor Laor odalép hozzá épp menne keresni egy másik szerencsétlen áldozatot, kezei sárosak, ahogy köpenye is már jó mocskos azon a helyen, ahol az állatok feküdtek. S mikor meghallja, miért jött a férfi szelíden elmosolyodik. *
- köszönöm! - * súgja, majd rohan is arra, amerre a farkasok vannak, csak épp egy pillanatra tekint hátra. Ekkor látja Laor véres kezeit amit elrejtett előle. Maga a forrás bizonyára elszomorítaná, ha nem tudná, hogy ilyet fog tenni a férfi , azonban így csak azt a gesztust látta, hogy elrejtette előle megpróbálva megóvni őt ettől s ez nagyon megmelengeti szívét. *
- Laor! - * kiált utána, miközben fut felé, majd ha sikerül utolérnie megpróbálja megfogni a másik kezét, hogy megtakarítsa saját köpenyének egy tiszta részével a vértől. Mert úgyis úgy van vele, hogy a köpeny belső része nem látszódik a vér meg gyorsan szárad, utána nem is keni össze a ruháját, amit ha össze is ken a sár eltakarja.
Akár engedi neki ezt a férfi ezt a gesztust, akár nem, a szöveget akkor is elmondja. *
- Köszönöm, hogy megpróbálsz megvédeni lelkileg. Jól esik - * s már fut tovább az őz felé, hogy elbúcsúzzon tőle az élők nevébe. Addig pedig ott is marad, míg Laor újból nem hívja az egész csipet-csapattal együtt.*
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 21:39:49
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:28:28
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:28:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*A füves pusztában azt hiszi, hogy ettől csak minden jobb lehet, és naivan hiszi is addig, amíg be nem ér az ingoványba. A fű után következik a sűrű láp, és Nellara rájön, hogy sokkal kényelmesebb volt hosszú, átláthatatlan magasságú és mennyiségű fű között aludni, mint sűrű, bűzös lápban.
Szerencsére van még egy kis étele, így azzal elvan, a vízzel már takarékoskodnia kell, de szerencsére nem fogyott el. Egy mosakodásnak örülni tudna, de ha a városba ér, sort kerít rá. Talán keres majd valami munkát, úgy már szállást is sokkal könnybeb lesz találnia.*
Szerencsére van még egy kis étele, így azzal elvan, a vízzel már takarékoskodnia kell, de szerencsére nem fogyott el. Egy mosakodásnak örülni tudna, de ha a városba ér, sort kerít rá. Talán keres majd valami munkát, úgy már szállást is sokkal könnybeb lesz találnia.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:37:41
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Már éppen ott tartana, hogy megemlíti: Natalaydának semmi oka elnézést kérni, ebben a történetben nem ő a ludas. De a lány megelőzi, és iménti zavart sajnálkozása hirtelen csap át dühbe. Laor egy kicsit hökkenten néz a lányra, és eszébe jut egy régi katonacimborája aki szerint a női hisztikre a legjobb orvosság két hatalmas és kellő időben kiosztott frász. Ebben a pillanatban nagyon úgy érzi, hogy ki kéne próbálnia ezt az elméletet, de most erősen egymásra vannak utalva, nincs szükség ellenségeskedésre. És erre még sort keríthet akkor is, ha túlélték az egészet. Amikor a lány elvonul, és Frandr még szóvá teszi a dolgot, megfogja a férfi karját.*
- Hagyd!
*Néz a távolodó Natalayda után és nézi ahogy a sötételf utána indul.*
- Duzzogjon csak egy kicsit. *jegyzi meg halkan, majd kajánul elvigyorodik* Úgysincs szüksége ránk. Majd a kormos megvigasztalja.
*Ezután nem marad más hátra, mint segítsen Farndrnek a tetemek összehordásában, majd amikor ezzel végeztek, kicsit távolabb bóklászik és egy kitört nyakú őzzel a vállán tér vissza. Ledobja a testet a földre, mellé guggol és előhúzza a tőrét, hogy kizsigerelje. Egy rövid ideig bámul a fegyverre, azután visszacsúsztatja a helyére és végignéz a többieken. Nem ismeri a pengébe foglalt mágia mibenlétét, nem gondolja jó ötletnek ezzel felbontani az őzet. Megállapodik a tekintete a tündéren, de van egy olyan érzése, hogy Ririnek nem okozna örömet, hogy az ő tőrével végezze a mészárosmunkát. Végül Krestvirét kéri el, és ha megkapja az őzet is kicsit odébb vonszolja, szintén Ririre való tekintettel. Hiába, tud ő figyelmes is lenni. Nemsokára jókora és legalábbis számára ínycsiklandónak tűnő hússzeletekkel tér vissza az eddigre biztosan lobogó tűzhöz.*
- Ott van az őz a farkasok mellett. *áll meg a tündér előtt, csuklóig véres kezeit háta mögé rejtve, és elég szelíden szólal meg* Elbúcsúzhatsz tőlük.
*Ha Riri vagy a többiek segítségét kérnék valamiben, úgy megteszi, ellenkező esetben vagy utána próbál keríteni néhány nagyobb és aránylag kevéssé sáros követ, hogy a tűz mellé téve és felhevítve őket megsülhessenek rajta a húsok. Közben igyekszik kezeit is megtisztítani valahogy, ha másként nem, a fűbe törölve.*
- Ide mindenki! *néz körbe valamivel később, ha a társaság még nem lenne együtt* Nemsokára kész a vacsora.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Már éppen ott tartana, hogy megemlíti: Natalaydának semmi oka elnézést kérni, ebben a történetben nem ő a ludas. De a lány megelőzi, és iménti zavart sajnálkozása hirtelen csap át dühbe. Laor egy kicsit hökkenten néz a lányra, és eszébe jut egy régi katonacimborája aki szerint a női hisztikre a legjobb orvosság két hatalmas és kellő időben kiosztott frász. Ebben a pillanatban nagyon úgy érzi, hogy ki kéne próbálnia ezt az elméletet, de most erősen egymásra vannak utalva, nincs szükség ellenségeskedésre. És erre még sort keríthet akkor is, ha túlélték az egészet. Amikor a lány elvonul, és Frandr még szóvá teszi a dolgot, megfogja a férfi karját.*
- Hagyd!
*Néz a távolodó Natalayda után és nézi ahogy a sötételf utána indul.*
- Duzzogjon csak egy kicsit. *jegyzi meg halkan, majd kajánul elvigyorodik* Úgysincs szüksége ránk. Majd a kormos megvigasztalja.
*Ezután nem marad más hátra, mint segítsen Farndrnek a tetemek összehordásában, majd amikor ezzel végeztek, kicsit távolabb bóklászik és egy kitört nyakú őzzel a vállán tér vissza. Ledobja a testet a földre, mellé guggol és előhúzza a tőrét, hogy kizsigerelje. Egy rövid ideig bámul a fegyverre, azután visszacsúsztatja a helyére és végignéz a többieken. Nem ismeri a pengébe foglalt mágia mibenlétét, nem gondolja jó ötletnek ezzel felbontani az őzet. Megállapodik a tekintete a tündéren, de van egy olyan érzése, hogy Ririnek nem okozna örömet, hogy az ő tőrével végezze a mészárosmunkát. Végül Krestvirét kéri el, és ha megkapja az őzet is kicsit odébb vonszolja, szintén Ririre való tekintettel. Hiába, tud ő figyelmes is lenni. Nemsokára jókora és legalábbis számára ínycsiklandónak tűnő hússzeletekkel tér vissza az eddigre biztosan lobogó tűzhöz.*
- Ott van az őz a farkasok mellett. *áll meg a tündér előtt, csuklóig véres kezeit háta mögé rejtve, és elég szelíden szólal meg* Elbúcsúzhatsz tőlük.
*Ha Riri vagy a többiek segítségét kérnék valamiben, úgy megteszi, ellenkező esetben vagy utána próbál keríteni néhány nagyobb és aránylag kevéssé sáros követ, hogy a tűz mellé téve és felhevítve őket megsülhessenek rajta a húsok. Közben igyekszik kezeit is megtisztítani valahogy, ha másként nem, a fűbe törölve.*
- Ide mindenki! *néz körbe valamivel később, ha a társaság még nem lenne együtt* Nemsokára kész a vacsora.
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:25:25
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:25:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*A kellemes tájat átveszi a büdösebb, mocskosabb és süppedősebb környezet. Ez már kevésbé tetszik a férfinek. Azt, csak remélni meri, hogy nem téved el. A víz mindenesetre már folyik róla. Mikor pedig előveszi a kulacsát és iszik, azt kell tapasztalnia, hogy az se segít. Sőt, mintha csak jobban folyna róla a víz tőle.*
~A pokolba. Remélem tényleg erre lesz az a torony. Ha csak átvertek akkor nagyon dühös leszek.~
*Nehézkesen, de halad előre. Ha volna lova az se segítené egy ilyen környezetben. Csak törli a homlokát és halad előre. Reménykedve, hogy végre kiér innen.*
~A pokolba. Remélem tényleg erre lesz az a torony. Ha csak átvertek akkor nagyon dühös leszek.~
*Nehézkesen, de halad előre. Ha volna lova az se segítené egy ilyen környezetben. Csak törli a homlokát és halad előre. Reménykedve, hogy végre kiér innen.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:46:50
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:46:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor az ingoványba ér, elgondolkodik azon, hogy mennyire volt jó ötlet tényleg gyalog jönni, ám már nem fog azért visszafordulni, hogy lóval elinduljon ismét. Kelletlen az ingoványban aludni, főként annak, aki puha kelmékhez és drága ágyakhoz van szokva, de mi erősíti a jellemét, ha ne ez? Élelmet hozott magával, így azzal szerencsére nincs gondja, és ki is tart még, így egy dologra kell koncentrálnia: a Mágustoronyra. Nem szeretné gyakrabban megtenni ezt a távot, így úgy dönt, hogy marad egy ideig, és megtanul annyi mindent, amennyit csak tud.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-15 20:41:21
Üzenet elküldve: 2019-10-15 20:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr nem egy erősen empatikus ember. Nem is nagyon válogatja meg a szavait, valószínűleg ennek köszönhető, Naty kirohanása. Nem nagyon érinti meg, felhúzott szemöldökkel hallgatja végig a másik mondandóját, majd visszakérdez.*
-Akkor hálásnak kéne lennem a vénembernek, hogy ezért az üzenetért öletett meg téged majdnem?
*Hiszen jól tudja, hogy ha a lány öt perccel hamarabb érkezik, hány farkas ugrott volna a torkának. A másik seggcsókolós megjegyzésére nem is reagál, Quantall békítgeti.
Mikor aztán a páros elmegy fát gyűjteni, Frandr is visszatér a hullapakoláshoz. Lassan eléggé csinos kis kupac alakul ki, már csak a falkavezér van hátra. Frandr biccent Laornak, majd ha az segít, akkor együtt cipelik el a sokkal megtermettebb dögöt a kupacra.
Ha végeztek a hullák elpakolásával, iszik egy keveset a kulacsából, majd körülnéz, hogy kell-e bárkinek segítség. Ha nem talált senki nagyobb állattetemet, amihez segítség kellene, akkor elkezd ő is besegíteni a tüzifagyűjtésben, majd a máglyarakásban.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr nem egy erősen empatikus ember. Nem is nagyon válogatja meg a szavait, valószínűleg ennek köszönhető, Naty kirohanása. Nem nagyon érinti meg, felhúzott szemöldökkel hallgatja végig a másik mondandóját, majd visszakérdez.*
-Akkor hálásnak kéne lennem a vénembernek, hogy ezért az üzenetért öletett meg téged majdnem?
*Hiszen jól tudja, hogy ha a lány öt perccel hamarabb érkezik, hány farkas ugrott volna a torkának. A másik seggcsókolós megjegyzésére nem is reagál, Quantall békítgeti.
Mikor aztán a páros elmegy fát gyűjteni, Frandr is visszatér a hullapakoláshoz. Lassan eléggé csinos kis kupac alakul ki, már csak a falkavezér van hátra. Frandr biccent Laornak, majd ha az segít, akkor együtt cipelik el a sokkal megtermettebb dögöt a kupacra.
Ha végeztek a hullák elpakolásával, iszik egy keveset a kulacsából, majd körülnéz, hogy kell-e bárkinek segítség. Ha nem talált senki nagyobb állattetemet, amihez segítség kellene, akkor elkezd ő is besegíteni a tüzifagyűjtésben, majd a máglyarakásban.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-14 19:48:21
Üzenet elküldve: 2019-10-14 19:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Ez nem igaz. - *Jelenti ki tényt közlően és persze némileg zavartan, mikor Kilencedik azzal vádolja, hogy nem figyel rá, csak a csókolózó párosra.
A manó újabb kutakodása ellenben tényleg nem köti le már túlzottan, megszokta, hogy mindig ezt csinálja. Annál inkább felkapja a fejét, mikor megneszeli, hogy Kili ezúttal tényleg talált valamit.
Érdeklődve nézegeti és forgatja kezében a kis kockát, fogalma sincs, mire való. Az ilyesmivel játszani szoktak, amennyire tudja, de ennek minden oldalán ugyanannyi pötty van, így nem látja értelmét. A manó azt állítja, ez hasznára lehet valamiben, ezért föltételezi, hogy valami mágikus tárgy, de amikor puhatolózni kezdene felőle, az apró lény ismét tesz egy szúrós és Krestvir számára zavarba ejtő megjegyzést.*
- Mert... mert nem szeretnék... - *Ad választ a kérdésre, mert ha kérdezik, akkor többnyire válaszol. De nagyon halkan teszi és azt kívánja, bár elhallgatna a manó is, mert kellemetlenül érzi magát, hogy a többiek hallhatják, miféléket beszél. És az sem tiszta számára, hogy haragudhatnak-e rá, ha azt mondja, hogy ő nem szeretne valakitől csókot kapni, márpedig a konfliktust nem igazán tudja kezelni, úgyhogy egy ilyen helyzetet szeretne elkerülni.
Miután Kilencedik bejelenti, hogy ő most pihenni tér, s neki magának sincs kedve folytatni a beszélgetést, a kocka kérdését is elnapolja, bármennyire is érdekelné. Vet rá még egy pillantást, aztán elsüllyeszti a zsebében.
Majd a megölt farkasszerű lények és az elhullott állatok sorsát is eldöntik, amiben a férfiak nagyon kedvesnek és megértőnek bizonyulnak, engedve a tündér gyengéd érzéseinek és kívánságának.
A hozzá lépő Quantall megszólítását ismét csak azért veszi magára, mert a férfi közelebb jött hozzá és senki más nem válaszol. Furcsállja a megnevezést, amit a mélységi használ, de hogy figyelmét jelezze, rá is fölpillant egy kis időre, mielőtt visszasütné a tekintetét. A kérdést végighallgatva gondolkodóba esik, kire illik rá a leírás.*
- Sajnálom, nem tudom, kire gondolhat... Akiről tudom, hogy tharg és víz mágiával is foglalkozott, az az alapítónk, de ő ember volt. Elf tanoncunk Loka Gorthwen volt, aki szintén tanulta a víz ágat, de nem tudok róla, hogy ő tharg lett volna. Tud pontosabb leírást adni? - *Sorolja, akik eszébe jutottak, mert szeretne választ adni, de nem tud. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy sosem volt erőssége az ismerkedés, s míg mestere nem bízott rá a szövetséget érintő feladatokat, melyek kikényszerítették onnan, addig jobbára megvolt a saját szobája magányában.
Később megtudják Natalaydától a torony mesterének üzenetét, s ettől minden felbolydul, olyan módon, hogy Krestvir azt már nehezen tudja követni és elviselni.
Quantall higgadt hangú fejtegetése összecseng valamelyest az ő első gondolataival, miszerint ez az üzenet tényleg hordoz valamiféle tartalmat. Arra gondol, ez lehet valami rejtvény, amit ő maga nem ért, de a mélységinek talán igaza van, s az ő szavai hordozzák a megfejtést az üzenet értelmezéséhez. Persze, az is a fejében van, hogy Abogr mestert vagy nem érdekli az ő sorsuk, vagy épphogy azért üzen ilyesmit, mert ő hisz benne, hogy sikerrel járhatnak. Nehezen dönti el, melyik oldalnak engedjen - a lemondónak, vagy a reménykedőnek.
Quantall szavait aztán a jogosan bíráló, haraggal töltött megjegyzések követik a többiek szájából, amit még meg is tud érteni, együtt tud érezni velük, mert ugye épp neki is vannak ilyesféle gondolatai. Ettől függetlenül kényelmetlenül érzi magát, mert a társaság elég indulatosnak tűnik, amire nem tudja, hogyan kell reagálnia. Ezután érkezik Natalayda kifakadása is és bár nem egészen tudja értelmezni a nő válaszát, annyit felfog a szavaiból és a testbeszédéből, hogy ő is haragszik... talán a korábban felszólalókra...? Akárhogy is, nem egészen tiszta számára a helyzet, s mint általában ilyenkor tenni szokta, igyekszik kívül helyezni magát a konfliktusból, pusztán azáltal, hogy bezárkózik, s úgy képzeli, hogy itt sincs.
Fejét lehajtja, elrejtőzve a csuklya alatt, kezei ökölbe szorulnak a feszültségtől, s még levegőt is óvatosan vesz, nehogy észrevegyék.
Úgy érzi, valamit rosszul csináltak és szeretné visszaszerezni a korábbi nyugalmat, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá.
Végül a többiek munkának látnak, ez elsimulni látszik, úgyhogy már csak Natalaydát szeretné megbékíteni, de nem ismeri őt és nincs is egyedül, ezért képtelen odamenni hozzá és közönség előtt beszélni vele, főleg úgy, hogy nem is tudja, mit mondhatna neki. Annyit szeretne vele tudatni, hogy köszöni, amiért beszélt a mesterrel és próbálta őt meggyőzni, és hogy eljött utánuk... de ezeket a gondolatokat nem tudja szavakba foglalni. Elpillant hát a fát gyűjtő páros felé, ám lemond róla, hogy ő odamenjen bármit is mondani, főleg miután a nő elesik, s láthatóan még mindig haragos... vagy épp szomorú? Egyik érzéssel sem tud mit kezdeni. Elfordul hát, s kellemetlen érzéseit még őrizgetve, valamivel távolabb ő is belefog a gyűjtögetésbe.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Ez nem igaz. - *Jelenti ki tényt közlően és persze némileg zavartan, mikor Kilencedik azzal vádolja, hogy nem figyel rá, csak a csókolózó párosra.
A manó újabb kutakodása ellenben tényleg nem köti le már túlzottan, megszokta, hogy mindig ezt csinálja. Annál inkább felkapja a fejét, mikor megneszeli, hogy Kili ezúttal tényleg talált valamit.
Érdeklődve nézegeti és forgatja kezében a kis kockát, fogalma sincs, mire való. Az ilyesmivel játszani szoktak, amennyire tudja, de ennek minden oldalán ugyanannyi pötty van, így nem látja értelmét. A manó azt állítja, ez hasznára lehet valamiben, ezért föltételezi, hogy valami mágikus tárgy, de amikor puhatolózni kezdene felőle, az apró lény ismét tesz egy szúrós és Krestvir számára zavarba ejtő megjegyzést.*
- Mert... mert nem szeretnék... - *Ad választ a kérdésre, mert ha kérdezik, akkor többnyire válaszol. De nagyon halkan teszi és azt kívánja, bár elhallgatna a manó is, mert kellemetlenül érzi magát, hogy a többiek hallhatják, miféléket beszél. És az sem tiszta számára, hogy haragudhatnak-e rá, ha azt mondja, hogy ő nem szeretne valakitől csókot kapni, márpedig a konfliktust nem igazán tudja kezelni, úgyhogy egy ilyen helyzetet szeretne elkerülni.
Miután Kilencedik bejelenti, hogy ő most pihenni tér, s neki magának sincs kedve folytatni a beszélgetést, a kocka kérdését is elnapolja, bármennyire is érdekelné. Vet rá még egy pillantást, aztán elsüllyeszti a zsebében.
Majd a megölt farkasszerű lények és az elhullott állatok sorsát is eldöntik, amiben a férfiak nagyon kedvesnek és megértőnek bizonyulnak, engedve a tündér gyengéd érzéseinek és kívánságának.
A hozzá lépő Quantall megszólítását ismét csak azért veszi magára, mert a férfi közelebb jött hozzá és senki más nem válaszol. Furcsállja a megnevezést, amit a mélységi használ, de hogy figyelmét jelezze, rá is fölpillant egy kis időre, mielőtt visszasütné a tekintetét. A kérdést végighallgatva gondolkodóba esik, kire illik rá a leírás.*
- Sajnálom, nem tudom, kire gondolhat... Akiről tudom, hogy tharg és víz mágiával is foglalkozott, az az alapítónk, de ő ember volt. Elf tanoncunk Loka Gorthwen volt, aki szintén tanulta a víz ágat, de nem tudok róla, hogy ő tharg lett volna. Tud pontosabb leírást adni? - *Sorolja, akik eszébe jutottak, mert szeretne választ adni, de nem tud. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy sosem volt erőssége az ismerkedés, s míg mestere nem bízott rá a szövetséget érintő feladatokat, melyek kikényszerítették onnan, addig jobbára megvolt a saját szobája magányában.
Később megtudják Natalaydától a torony mesterének üzenetét, s ettől minden felbolydul, olyan módon, hogy Krestvir azt már nehezen tudja követni és elviselni.
Quantall higgadt hangú fejtegetése összecseng valamelyest az ő első gondolataival, miszerint ez az üzenet tényleg hordoz valamiféle tartalmat. Arra gondol, ez lehet valami rejtvény, amit ő maga nem ért, de a mélységinek talán igaza van, s az ő szavai hordozzák a megfejtést az üzenet értelmezéséhez. Persze, az is a fejében van, hogy Abogr mestert vagy nem érdekli az ő sorsuk, vagy épphogy azért üzen ilyesmit, mert ő hisz benne, hogy sikerrel járhatnak. Nehezen dönti el, melyik oldalnak engedjen - a lemondónak, vagy a reménykedőnek.
Quantall szavait aztán a jogosan bíráló, haraggal töltött megjegyzések követik a többiek szájából, amit még meg is tud érteni, együtt tud érezni velük, mert ugye épp neki is vannak ilyesféle gondolatai. Ettől függetlenül kényelmetlenül érzi magát, mert a társaság elég indulatosnak tűnik, amire nem tudja, hogyan kell reagálnia. Ezután érkezik Natalayda kifakadása is és bár nem egészen tudja értelmezni a nő válaszát, annyit felfog a szavaiból és a testbeszédéből, hogy ő is haragszik... talán a korábban felszólalókra...? Akárhogy is, nem egészen tiszta számára a helyzet, s mint általában ilyenkor tenni szokta, igyekszik kívül helyezni magát a konfliktusból, pusztán azáltal, hogy bezárkózik, s úgy képzeli, hogy itt sincs.
Fejét lehajtja, elrejtőzve a csuklya alatt, kezei ökölbe szorulnak a feszültségtől, s még levegőt is óvatosan vesz, nehogy észrevegyék.
Úgy érzi, valamit rosszul csináltak és szeretné visszaszerezni a korábbi nyugalmat, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá.
Végül a többiek munkának látnak, ez elsimulni látszik, úgyhogy már csak Natalaydát szeretné megbékíteni, de nem ismeri őt és nincs is egyedül, ezért képtelen odamenni hozzá és közönség előtt beszélni vele, főleg úgy, hogy nem is tudja, mit mondhatna neki. Annyit szeretne vele tudatni, hogy köszöni, amiért beszélt a mesterrel és próbálta őt meggyőzni, és hogy eljött utánuk... de ezeket a gondolatokat nem tudja szavakba foglalni. Elpillant hát a fát gyűjtő páros felé, ám lemond róla, hogy ő odamenjen bármit is mondani, főleg miután a nő elesik, s láthatóan még mindig haragos... vagy épp szomorú? Egyik érzéssel sem tud mit kezdeni. Elfordul hát, s kellemetlen érzéseit még őrizgetve, valamivel távolabb ő is belefog a gyűjtögetésbe.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:27:24
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:27:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Krestvir és Kilencedik//
- Semmit, semmit... *Vartyogja legyintve, közben felfújja az arcát, s fejét csóválja, mint amikor valaki nagyon értetlen, pedig oly okosan elmagyarázott mindent.* Megint nem figyelsz rám... csak azokat a csőrözőket... arra bezzeg van eszed. *Vágja karba durcásan a kezét, s közben nyakát nyújtogatva kukkolja a többieket. Egy idő után, még akkor is, ha Krestvir beszél hozzá, körmeit kezdi nézegetni, el-elfintorogva.*
- Na jó... *Körülbelül néhány perc telik csak el és veszettül elkezd turkálni a zsebében.*
- Valahová ide tettem... vagy inkább ide... de az is lehet, hogy ide... *Morog zavarodottan, majd egy rövid idő után felszalad a szemöldöke, s olybá tűnik, hatalmas turkálása közepette apró, göcsörtös kezeibe akad valami.*
- No itt van... *Emeli fel tenyerét, s egy egészen hétköznapi kocka láthat benne, pontosan olyan, mint amit a kocsmákba használnak.*
- Oda akartam adni. *Fúj megint egyet mérgesen.* Csak el voltál foglalva a sikítozással, meg a futkározással, nem is figyeltél rám. *Csóválja meg a fejét.*
- Most meg a csőrözés... te miért nem mész oda és kérsz egyet attól a férfitól? *Vonja meg a vállát, mintha némi féltékenység is villan a tekintetében, bár ez nehezen értelmezhető, főleg Krestvir számára, aki egy fiatal lány.*
- Tedd el... alkalmanként megsegít. *Mondja, s ha Krestvir kezét nyújtja, beleejti az apró kockát, amin egyébként némi eltérés észlelhető, ha a lány jobban megnézi. Minden oldalán kilenc pont látható, eltérően a hagyományostól, ezzel csak ezt lehet dobni. Kilencedik, elnyomva egy hatalmas ásítást, visszakucorodik a csuklyába.*
- Ha kész a vacsora, ébressz fel kérlek, elfáradtam a nagy harcban, pihennem kell. *Mondja, mintha bármit is csinált volna a rettegésen kívül.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Krestvir és Kilencedik//
- Semmit, semmit... *Vartyogja legyintve, közben felfújja az arcát, s fejét csóválja, mint amikor valaki nagyon értetlen, pedig oly okosan elmagyarázott mindent.* Megint nem figyelsz rám... csak azokat a csőrözőket... arra bezzeg van eszed. *Vágja karba durcásan a kezét, s közben nyakát nyújtogatva kukkolja a többieket. Egy idő után, még akkor is, ha Krestvir beszél hozzá, körmeit kezdi nézegetni, el-elfintorogva.*
- Na jó... *Körülbelül néhány perc telik csak el és veszettül elkezd turkálni a zsebében.*
- Valahová ide tettem... vagy inkább ide... de az is lehet, hogy ide... *Morog zavarodottan, majd egy rövid idő után felszalad a szemöldöke, s olybá tűnik, hatalmas turkálása közepette apró, göcsörtös kezeibe akad valami.*
- No itt van... *Emeli fel tenyerét, s egy egészen hétköznapi kocka láthat benne, pontosan olyan, mint amit a kocsmákba használnak.*
- Oda akartam adni. *Fúj megint egyet mérgesen.* Csak el voltál foglalva a sikítozással, meg a futkározással, nem is figyeltél rám. *Csóválja meg a fejét.*
- Most meg a csőrözés... te miért nem mész oda és kérsz egyet attól a férfitól? *Vonja meg a vállát, mintha némi féltékenység is villan a tekintetében, bár ez nehezen értelmezhető, főleg Krestvir számára, aki egy fiatal lány.*
- Tedd el... alkalmanként megsegít. *Mondja, s ha Krestvir kezét nyújtja, beleejti az apró kockát, amin egyébként némi eltérés észlelhető, ha a lány jobban megnézi. Minden oldalán kilenc pont látható, eltérően a hagyományostól, ezzel csak ezt lehet dobni. Kilencedik, elnyomva egy hatalmas ásítást, visszakucorodik a csuklyába.*
- Ha kész a vacsora, ébressz fel kérlek, elfáradtam a nagy harcban, pihennem kell. *Mondja, mintha bármit is csinált volna a rettegésen kívül.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:27:53
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:27:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Számszeríj még 10 körig//
*Oly sokszor járta már ezt a vidéket, hogy szinte ismeri, mint a tenyerét. Bár ez túlzó megfogalmazás, mert jóformán csak azt az utat ismeri ennyire, amin járni szokott. Ha úgy tetszik, a saját kitaposott ösvényét. A mocsárban óvatosan lépdel, de nem túl lassan. Szinte a korábban itt hagyott lábnyomaiba lép, amit ugyan a szemével nem lát, de különös módon beivódott a tudatába. Ami talán még fontosabb, hogy a varázslat ezúttal sikerült. Kezébe egy varázslatos számszeríj kerül, melyet mintha csak fényből szőttek volna. ~Átjárja Eeyr ereje. érzem.~ Ez némileg megnyugtatja, és némi biztonságérzetet is ad neki, ahogy szaporázza lépteit a mágustorony felé.*
*Oly sokszor járta már ezt a vidéket, hogy szinte ismeri, mint a tenyerét. Bár ez túlzó megfogalmazás, mert jóformán csak azt az utat ismeri ennyire, amin járni szokott. Ha úgy tetszik, a saját kitaposott ösvényét. A mocsárban óvatosan lépdel, de nem túl lassan. Szinte a korábban itt hagyott lábnyomaiba lép, amit ugyan a szemével nem lát, de különös módon beivódott a tudatába. Ami talán még fontosabb, hogy a varázslat ezúttal sikerült. Kezébe egy varázslatos számszeríj kerül, melyet mintha csak fényből szőttek volna. ~Átjárja Eeyr ereje. érzem.~ Ez némileg megnyugtatja, és némi biztonságérzetet is ad neki, ahogy szaporázza lépteit a mágustorony felé.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:50:54
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:50:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon, miután elbúcsúzott a kedves lánykától, aki megígérte neki, hogy még fog írni neki levelet, a Mágustorony felé veszi az irányt. Van még pár varázslat amit jelenlegi szintjén meg tudna tanulni. Arra most nem költene, hogy az öreg mágustól tanuljon meg új fortélyokat, mert annyi pénz a világon nincs amennyit a fukar vénség kér a tudásáért, de pár varázslatra még be tudna ruházni. Legutóbb a gejzír keltést nézte ki, ami igen hasznos lenne a jövőben, ha esetleg támadás érné, hiszen nincs olyan sok támadó varázslata.* ~Persze jó dolog, hogy megkönnyíti a munkámat a mágia, de azért ha a Vashegynek szüksége van rám, kéne tudni harcolni is! Amilyen idők járnak, nem bízhatok mindig abban, hogy az istenek és a Szellemek megvédenek! Egyszer már elég volt meghalnom mostanában.~ *Közben a lába már rég az iszapot tapossa. Azt nem mondani, hogy nem néz a lába elé, de tény, hogy már rutinosabb mint régebben. Elég sokszor megtette ezt az utat, de a lápoknál semmit sem lehet a véletlenre bízni. Elég egy rossz mozdulat és elragadja az embert a bűzös mocsár.* ~Ez a fát ismerem! Már nem vagyok messze, ez az ingovány vége! ~ *Pár perc után már meg is látja a tornyot és egyenesen felé veszi az irányt.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-09 11:34:25
Üzenet elküldve: 2019-10-09 11:34:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*A mágus tanácsát úgy tűnik a többiek nem értették. Quantall persze nem veti az orrukra. A mágusok, jósok, látók és egyéb alakok nehezen érthető tanácsait sokszor ő se érti. Egyszerű harcosoktól nem is lehet elvárni. Még úgy se, hogy Quantall kifejti nem értelmetlen tanács volt ez. Végül is ő csak egy kormos a szavai nem sokat jelenthetnek a tharg harcosoknak akik puszta kézzel akarnak démont ölni. Ennek ellenére Naty mégis nagyon a szívére veszi a dolgot. Durván vissza is szól a páncélosnak. A mágus békítően megfogja a lány karját.*
-Megpróbáltad és ide is eljöttél, hogy átadd az üzenetet. Jól tetted és köszönjük. Menjünk fáért.
*Mikor elmennek a fiú nem is tudja mit mondjon. Ő amúgy se a szavak embere ilyenkor szóval csak hallgatja a másikat és csendben magát kicsit meghúzva szedi a fákat és a nyulat ha talált. Mikor látja, hogy a másik önmagát meghazudtolva nem túl elegánsan a sárba zuhan akkor odamegy hozzá és ha kell addig gyűjtött dolgait letéve felsegíti a lányt ha engedi. Ezek után értőn bólint és megöleli őt. Most nem olyan szorosan csak kis megnyugtatásként.*
-Semmi baj. Megtetted amit lehetett. Ez pedig nem a te csatatered. Te másban vagy jó. De talán ha reggel indulnál vissza a toronyhoz a lovadért jobb lenne. Tudod este nem kellene itt járkálni.
*Ad egy nem túl bátor tanácsot. Mélységiként dühös felszíni nőkkel nincs sok tapasztalata miként kell beszélni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*A mágus tanácsát úgy tűnik a többiek nem értették. Quantall persze nem veti az orrukra. A mágusok, jósok, látók és egyéb alakok nehezen érthető tanácsait sokszor ő se érti. Egyszerű harcosoktól nem is lehet elvárni. Még úgy se, hogy Quantall kifejti nem értelmetlen tanács volt ez. Végül is ő csak egy kormos a szavai nem sokat jelenthetnek a tharg harcosoknak akik puszta kézzel akarnak démont ölni. Ennek ellenére Naty mégis nagyon a szívére veszi a dolgot. Durván vissza is szól a páncélosnak. A mágus békítően megfogja a lány karját.*
-Megpróbáltad és ide is eljöttél, hogy átadd az üzenetet. Jól tetted és köszönjük. Menjünk fáért.
*Mikor elmennek a fiú nem is tudja mit mondjon. Ő amúgy se a szavak embere ilyenkor szóval csak hallgatja a másikat és csendben magát kicsit meghúzva szedi a fákat és a nyulat ha talált. Mikor látja, hogy a másik önmagát meghazudtolva nem túl elegánsan a sárba zuhan akkor odamegy hozzá és ha kell addig gyűjtött dolgait letéve felsegíti a lányt ha engedi. Ezek után értőn bólint és megöleli őt. Most nem olyan szorosan csak kis megnyugtatásként.*
-Semmi baj. Megtetted amit lehetett. Ez pedig nem a te csatatered. Te másban vagy jó. De talán ha reggel indulnál vissza a toronyhoz a lovadért jobb lenne. Tudod este nem kellene itt járkálni.
*Ad egy nem túl bátor tanácsot. Mélységiként dühös felszíni nőkkel nincs sok tapasztalata miként kell beszélni.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-09 11:06:42
Üzenet elküldve: 2019-10-09 11:06:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Nem tudja elképzelni, hogy a hírt bárki is értékelni fogja. Fel van készülve, hogy le lesz érte tolva, vagy legalábbis gunyoros fintorokat fog eredményezni, esetleg ki is nevetik majd érte, de ennek ellenére elhozta a hírt. Ne várjanak csodára.*
- Sajnálom *süti le szemeit mikor Laor éppen annak megfelelően viselkedik, amire számított. Mégsem lőtt annyira mellé. Minden egyes hozzá fűzött kommentár, mintha ostorcsapásként érné.*
- Én próbáltam *Hiába, saját kudarcának éli meg, hogy nem tudta az öreg mágust rávenni a segítség valamely fizikális formájára. A kudarc szégyenének béklyóját ezek az ostorcsapások egyre inkább lemarják ról, és a lesütött szemű leány egyre feljebb emeli lassacskán dühtől izzó szürkés szemeit. Ennek az is segítségére van, hogy Quanttal egyedül aki értelmesen kifejti, eddigi tapasztalatai alapján, ez nagyon is hasznos. Parázs a tűzön mondhatni*
- _Nem_. _Nem _mondta. *Csattan fel, kihangsúlyozva a szavakat, egyre paprikásabb pírral orcáin. Kezei ökölbe szorulnak.*
- De ha puszilózni akarsz, az enyémet megcsókolhatod *fakad ki a maga egykori kiasaszonyos módján meghazudtolva szendeségét. Végig átnéztek rajta, már Synmirán, s mikor segíteni szeretett volna, akkor is rajta verik el a port az ostoba megjegyzéseikkel. Megharcolt már a városban, majdnem ott is maradt. Elege volt. Sarkon fordulva hagyja faképnél, s megy Quantallal fát gyűjteni. Puffog. De még hogy. Előjön minden kesernyés emlék, hogy a lovag is milyen szemekkel nézett rá ahhoz képest, hogy mikor először találkoztak úgy csillogtak szemei mintha Eeyr maga segített volna ki az ájulásból. Most meg. Most meg testileg lelkileg leharcolva járja az ingovány mocskos bűzét olyanok kedvéért akik aztán annyit nem mondanak: Köszönöm.*
- Még hogy szembe pisálni *motyog miközben egy ragacsos gallyat szeretne felemelni, de annak vége mégiscsak csatlakozik a fához, s ahelyett hogy a rántásra kiszedhetné, keze lecsúszik, és ama emlegetett területre huppan, jól összemocskozva amúgy sem fényes ruházatát. *
- Grrr... *ejti ölébe kezeit majd támaszkodva tápászkodik. Hiába, sosem volt egy nagy természetjáró.* Ne haragudj Quantall. Azt hiszem, nem megyek veletek tovább. Nekem... nekem nem való ez.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Nem tudja elképzelni, hogy a hírt bárki is értékelni fogja. Fel van készülve, hogy le lesz érte tolva, vagy legalábbis gunyoros fintorokat fog eredményezni, esetleg ki is nevetik majd érte, de ennek ellenére elhozta a hírt. Ne várjanak csodára.*
- Sajnálom *süti le szemeit mikor Laor éppen annak megfelelően viselkedik, amire számított. Mégsem lőtt annyira mellé. Minden egyes hozzá fűzött kommentár, mintha ostorcsapásként érné.*
- Én próbáltam *Hiába, saját kudarcának éli meg, hogy nem tudta az öreg mágust rávenni a segítség valamely fizikális formájára. A kudarc szégyenének béklyóját ezek az ostorcsapások egyre inkább lemarják ról, és a lesütött szemű leány egyre feljebb emeli lassacskán dühtől izzó szürkés szemeit. Ennek az is segítségére van, hogy Quanttal egyedül aki értelmesen kifejti, eddigi tapasztalatai alapján, ez nagyon is hasznos. Parázs a tűzön mondhatni*
- _Nem_. _Nem _mondta. *Csattan fel, kihangsúlyozva a szavakat, egyre paprikásabb pírral orcáin. Kezei ökölbe szorulnak.*
- De ha puszilózni akarsz, az enyémet megcsókolhatod *fakad ki a maga egykori kiasaszonyos módján meghazudtolva szendeségét. Végig átnéztek rajta, már Synmirán, s mikor segíteni szeretett volna, akkor is rajta verik el a port az ostoba megjegyzéseikkel. Megharcolt már a városban, majdnem ott is maradt. Elege volt. Sarkon fordulva hagyja faképnél, s megy Quantallal fát gyűjteni. Puffog. De még hogy. Előjön minden kesernyés emlék, hogy a lovag is milyen szemekkel nézett rá ahhoz képest, hogy mikor először találkoztak úgy csillogtak szemei mintha Eeyr maga segített volna ki az ájulásból. Most meg. Most meg testileg lelkileg leharcolva járja az ingovány mocskos bűzét olyanok kedvéért akik aztán annyit nem mondanak: Köszönöm.*
- Még hogy szembe pisálni *motyog miközben egy ragacsos gallyat szeretne felemelni, de annak vége mégiscsak csatlakozik a fához, s ahelyett hogy a rántásra kiszedhetné, keze lecsúszik, és ama emlegetett területre huppan, jól összemocskozva amúgy sem fényes ruházatát. *
- Grrr... *ejti ölébe kezeit majd támaszkodva tápászkodik. Hiába, sosem volt egy nagy természetjáró.* Ne haragudj Quantall. Azt hiszem, nem megyek veletek tovább. Nekem... nekem nem való ez.
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:00:06
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
-"Hinnünk kell".
*Ismétli meg Naty üzenetét. Hitetlenkedve csóválja a fejét.*
-Nem említette, hogy széllel szemben ne pisáljunk? Vagy hogy ne akarjuk megpuszilni a démonok seggét? Más bölcsességet nem tett hozzá? Lett volna egy egész éjszakája lebeszélni minket. Ha nem akar segíteni, mondja azt, de ne jöjjön nekem közhelyekkel.
*Mondja tőle szokatlan bőbeszédűséggel. Gyűlöli a félsegítségeket és hamis reményeket, és nehezen hiszi, hogy a torony mestere nem tudott volna letotyogni szépen hozzájuk figyelmeztetni őket, ha amúgy is tudott róla, hogy mire készültek.
Quantall válaszára csak felmordul. Neki nem ad sok hitet az, hogy a legendásnak tűnő mágus alig burkoltan azt mondta, bukásra lettek ítélve. De tudja magáról, hogy ha nehéz döntés elé állítják, meg tudja hozni, hiszen már sokszor hozott olyan döntéseket, amik miatt nem tudott aludni éjszaka, ám helyesnek bizonyultak.
Folytatja a dögök halmozását, és a többiek is segítenek tüzifa és hús gyűjtésében. Ám Ririnek az utóbbival szemben mintha lennének fenntartásai. Pragmatikus ember, és semmi hátrányát nem látja a koponyák eltemetésének, így ő nem ellenkezik. Mikor Laor megszólal, végigméri harcostársát.*
-Ha akarod, majd vállalom az első őrséget. Úgyse fogok hamar elaludni.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
-"Hinnünk kell".
*Ismétli meg Naty üzenetét. Hitetlenkedve csóválja a fejét.*
-Nem említette, hogy széllel szemben ne pisáljunk? Vagy hogy ne akarjuk megpuszilni a démonok seggét? Más bölcsességet nem tett hozzá? Lett volna egy egész éjszakája lebeszélni minket. Ha nem akar segíteni, mondja azt, de ne jöjjön nekem közhelyekkel.
*Mondja tőle szokatlan bőbeszédűséggel. Gyűlöli a félsegítségeket és hamis reményeket, és nehezen hiszi, hogy a torony mestere nem tudott volna letotyogni szépen hozzájuk figyelmeztetni őket, ha amúgy is tudott róla, hogy mire készültek.
Quantall válaszára csak felmordul. Neki nem ad sok hitet az, hogy a legendásnak tűnő mágus alig burkoltan azt mondta, bukásra lettek ítélve. De tudja magáról, hogy ha nehéz döntés elé állítják, meg tudja hozni, hiszen már sokszor hozott olyan döntéseket, amik miatt nem tudott aludni éjszaka, ám helyesnek bizonyultak.
Folytatja a dögök halmozását, és a többiek is segítenek tüzifa és hús gyűjtésében. Ám Ririnek az utóbbival szemben mintha lennének fenntartásai. Pragmatikus ember, és semmi hátrányát nem látja a koponyák eltemetésének, így ő nem ellenkezik. Mikor Laor megszólal, végigméri harcostársát.*
-Ha akarod, majd vállalom az első őrséget. Úgyse fogok hamar elaludni.
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:34
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Ó... ez igazán kedves. *ámul el nem kevés gúnnyal hangjában, amikor Naty tolmácsolja a mestermágus üzenetét. Persze ez a torony urának szól, nem a hír hozójának.*
- Hasznos tanácsok egy hasznavehetetlen embertől. Azt is mondhatta volna, hogy felőlem meg is gebedhettek, annyira sem érdekel, mint a tavaszi eső. Az legalább őszintén hangzott volna.
*Puffogna még, de van elég tennivaló, és mostanra mindenki hasznossá teszi magát. Lassan egy halomba hordják a farkasokat, és fa is gyűlik. Ez utóbbiból kevesebb lehet ezen a vidéken, mint a dögökből, de talán akad annyi amennyire szükségük van. És ha már így alakult, a vihar vacsoráról is gondoskodott számukra, legalább vadászniuk nem kell. Riri pedig megragadja az alkalmat, hogy hezitálni kezdjen. Amikor kiböki a kérését, Laor először nem is érti. Elvégre a vacsorának szánt állatokat nem ők ölték meg, a természet elvégezte helyettük a piszkos munkát. De érteni véli, hogy a tündér mire gondol, még ha meg nem is tudja érteni. Viszont ez a pillanat jó arra, hogy egy kicsit elgondolkodjon. Ha Lanawin lakói úgy gondolkodnának, mint a tündér aligha kerülnének ilyen helyzetbe. Akkor a világ békés lenne, nyugodt és neki nem nagyon jutna hely benne.*
- Persze. *bólint rá a kérésre és mivel nem találja megfelelőnek a pillanatot egy kis elérzékenyülésre, inkább morog egy kicsit. Ez nem megy nehezen, hiszen éhes és fáradt.*
- Csipkedjük magunkat! Hosszú nap volt ez, és pihenni is szeretnék.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Ó... ez igazán kedves. *ámul el nem kevés gúnnyal hangjában, amikor Naty tolmácsolja a mestermágus üzenetét. Persze ez a torony urának szól, nem a hír hozójának.*
- Hasznos tanácsok egy hasznavehetetlen embertől. Azt is mondhatta volna, hogy felőlem meg is gebedhettek, annyira sem érdekel, mint a tavaszi eső. Az legalább őszintén hangzott volna.
*Puffogna még, de van elég tennivaló, és mostanra mindenki hasznossá teszi magát. Lassan egy halomba hordják a farkasokat, és fa is gyűlik. Ez utóbbiból kevesebb lehet ezen a vidéken, mint a dögökből, de talán akad annyi amennyire szükségük van. És ha már így alakult, a vihar vacsoráról is gondoskodott számukra, legalább vadászniuk nem kell. Riri pedig megragadja az alkalmat, hogy hezitálni kezdjen. Amikor kiböki a kérését, Laor először nem is érti. Elvégre a vacsorának szánt állatokat nem ők ölték meg, a természet elvégezte helyettük a piszkos munkát. De érteni véli, hogy a tündér mire gondol, még ha meg nem is tudja érteni. Viszont ez a pillanat jó arra, hogy egy kicsit elgondolkodjon. Ha Lanawin lakói úgy gondolkodnának, mint a tündér aligha kerülnének ilyen helyzetbe. Akkor a világ békés lenne, nyugodt és neki nem nagyon jutna hely benne.*
- Persze. *bólint rá a kérésre és mivel nem találja megfelelőnek a pillanatot egy kis elérzékenyülésre, inkább morog egy kicsit. Ez nem megy nehezen, hiszen éhes és fáradt.*
- Csipkedjük magunkat! Hosszú nap volt ez, és pihenni is szeretnék.
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-07 09:19:41
Üzenet elküldve: 2019-10-07 09:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg Arra papa sosem nem szomorú ezidáig. Most ez a helyzet megrepedeztette acélos lekét de megtörni nem törte meg, az sziklaszilárd. Mogrim nem halt meg csak átalakult. Ezzel a gondolattal vigasztalja magát a vén tündér és máris jobb lesz egy pöttyet a hangulata. Így csak félgőzzel hajtja a póniállatot mer már annyira nem sürgős hazafelé. A városba már fáradt lenne elmenni, szétnézni ezért elindul visszafelé Milőcsegyházára. Talán meglelték a Mogrim és jól van ott Milőcsegyházán. Ezért is fontos ám az öregnek visszabandukolni a lócsökevényen. Kedvtelenségében még fütyölni sincsen túl nagy kedve. Megindul tehát a lápos mocsáron átszelve a bűzrengetegen, hogy visszatérjen hazájába Milőcsegyházára.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:27:48
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
* Mikor a kérelmét Laor elfogadja a lány arca felcsillan és gyermeki, őszinte öröm olvasható le róla. *
- nem vártam. Ahhoz, hogy beszédet tudjunk tartani valakiről ismernünk kell őt. Másképp üres gesztus lenne az egész. Majd imádkozom értük - * mosolyodik el.
Frandr is támogatja őt, ahogy hallja, ugyan nem ugyanazon okok vezérlik őket, Riri csak bólogatni tud a máglyán. Az is jó, meg a temetés is, ami a többieknek jobban kézre áll, a végtisztesség mind a két módszernél megmarad. S Rirink csak ez számít.*
- Rendben! - * biccent rá a tündér, s már gyürkőzik neki, hogy cipelje majd a fát vagy a tetemet, ami jut neki osztályrészül, amikor Krestvir felvetését meghallja. Egy pillanatra elsápad, s hátrál is pár lépést, mint aki épp el akarna esni s az utolsó pillanatban döntenek a lábai úgy, hogy inkább mégis talpon maradnak. Ajkait rágcsálja, ujjai szórakozottan játszanak a hosszú, ezüstös tincsekkel. Látszik, hogy gondolkodik, mert épp kétfelé húzza a szíve. Egyrészt az állatok felé, másrészt a társai felé, mert azt sem akarja, hogy az ő önző okai miatt keljen esetleg éheznie valaki másnak. Végül csak halkan kérdezi meg rá sem merve nézni senkire se, csak a matató ujjakra, amik nem hagyják békén a hajat. *
- Legalább annyit megengednétek, hogy a koponyájukat eltemessem? - * Ennél jobbat nem tud kitalálni, s így is biztos, hogy hosszú monológban fogja megköszönni az állatok halott koponyája fölötti halmocskáknak azt, amiért a bennük alvó húsát adta társainak, azért,hogy ők élhessenek. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
* Mikor a kérelmét Laor elfogadja a lány arca felcsillan és gyermeki, őszinte öröm olvasható le róla. *
- nem vártam. Ahhoz, hogy beszédet tudjunk tartani valakiről ismernünk kell őt. Másképp üres gesztus lenne az egész. Majd imádkozom értük - * mosolyodik el.
Frandr is támogatja őt, ahogy hallja, ugyan nem ugyanazon okok vezérlik őket, Riri csak bólogatni tud a máglyán. Az is jó, meg a temetés is, ami a többieknek jobban kézre áll, a végtisztesség mind a két módszernél megmarad. S Rirink csak ez számít.*
- Rendben! - * biccent rá a tündér, s már gyürkőzik neki, hogy cipelje majd a fát vagy a tetemet, ami jut neki osztályrészül, amikor Krestvir felvetését meghallja. Egy pillanatra elsápad, s hátrál is pár lépést, mint aki épp el akarna esni s az utolsó pillanatban döntenek a lábai úgy, hogy inkább mégis talpon maradnak. Ajkait rágcsálja, ujjai szórakozottan játszanak a hosszú, ezüstös tincsekkel. Látszik, hogy gondolkodik, mert épp kétfelé húzza a szíve. Egyrészt az állatok felé, másrészt a társai felé, mert azt sem akarja, hogy az ő önző okai miatt keljen esetleg éheznie valaki másnak. Végül csak halkan kérdezi meg rá sem merve nézni senkire se, csak a matató ujjakra, amik nem hagyják békén a hajat. *
- Legalább annyit megengednétek, hogy a koponyájukat eltemessem? - * Ennél jobbat nem tud kitalálni, s így is biztos, hogy hosszú monológban fogja megköszönni az állatok halott koponyája fölötti halmocskáknak azt, amiért a bennük alvó húsát adta társainak, azért,hogy ők élhessenek. *
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-04 10:50:18
Üzenet elküldve: 2019-10-04 10:50:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Naty ölelése egy kicsit szinte elfeledteti a saját szenvedéseit és megfeledkezve szokásos szégyenlősségéről visszaölel. Az égetés kérdésére ő is bólint.*
-Sa'tereth nem lett legyőzve és a hatalma akkora amit el se tudtok képzelni. Jobb az óvatosság.
*Bólint a furcsa színváltós hajú harcos szavaira is.*
-Úgy lesz.
*Természetesen egy szarvast nem tudnak majd ketten ide vonszolni. Bár a mágus fajának köszönhetően nem olyan vézna mint az emberi varázstudók szoktak, de a harcedzett katonák azért hasznosabbak lennének nála a cipekedésben. Naty szavaira odafigyel. A felvezetés kellően felcsigázza. A mester tudta és lebeszélte volna őket. Mikor a lány elakad akkor kíváncsian rákérdez.*
-Aztán?
*És érkezik a tanács. Fontos tanács még ha nem is tűnik annak. A mélységi persze már ismeri, de csak azért is, hogy a többiek megértsék bólogatva kifejti.*
-Ez tényleg fontos. Mikor a halál urával kerülünk szembe az nem olyan mint egy átlagos harc. Mint ez volt. Olyan kihívások elé kerülhetünk amik nem csak a testünket hanem a lelkünket is megviselik. Lehet, hogy saját gyengeségünkkel kerülünk szembe vagy valami olyan átok vagy mágikus sérülés ér minket ami az elménket támadja. Olyan dolgok ezek amiket el se lehet képzelni. Fontos, hogy legyen kellő akarat ha bele akarunk nézni annak a külvilági szörnyistennek és szolgáinak az arcába. A mester nem csak tréfált mikor ezt a tanácsot adta.
*Talán kicsit sokat beszélt és feleslegesen, de fontosnak érezte, hogy elmondja. A többiek is átérezzék mégis mire vállalkoztak és hogy ne higgyék, hogy Naty egy butaságért jött el hozzájuk. Ezek után a szőke lánnyal elindulna ő is és rámosolyog.*
-Köszönjük.
*A mélységi szerint a lány megtett mindent és semmi oka, hogy úgy érezze bocsánatot kell kérnie vagy szégyenkeznie. Ha még a pontosabb üzenetet kapják meg főleg, hogy hasznosnak vélné a lány szavait. Nem fontos. Elkezdi gyűjteni a tűzifát és ha lát nyúltetemet akkor, azt a lábánál fogva szintén magához veszi. Egy szarvas jobb lenne ekkora társaságnak. Igyekszik odafigyelni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Naty ölelése egy kicsit szinte elfeledteti a saját szenvedéseit és megfeledkezve szokásos szégyenlősségéről visszaölel. Az égetés kérdésére ő is bólint.*
-Sa'tereth nem lett legyőzve és a hatalma akkora amit el se tudtok képzelni. Jobb az óvatosság.
*Bólint a furcsa színváltós hajú harcos szavaira is.*
-Úgy lesz.
*Természetesen egy szarvast nem tudnak majd ketten ide vonszolni. Bár a mágus fajának köszönhetően nem olyan vézna mint az emberi varázstudók szoktak, de a harcedzett katonák azért hasznosabbak lennének nála a cipekedésben. Naty szavaira odafigyel. A felvezetés kellően felcsigázza. A mester tudta és lebeszélte volna őket. Mikor a lány elakad akkor kíváncsian rákérdez.*
-Aztán?
*És érkezik a tanács. Fontos tanács még ha nem is tűnik annak. A mélységi persze már ismeri, de csak azért is, hogy a többiek megértsék bólogatva kifejti.*
-Ez tényleg fontos. Mikor a halál urával kerülünk szembe az nem olyan mint egy átlagos harc. Mint ez volt. Olyan kihívások elé kerülhetünk amik nem csak a testünket hanem a lelkünket is megviselik. Lehet, hogy saját gyengeségünkkel kerülünk szembe vagy valami olyan átok vagy mágikus sérülés ér minket ami az elménket támadja. Olyan dolgok ezek amiket el se lehet képzelni. Fontos, hogy legyen kellő akarat ha bele akarunk nézni annak a külvilági szörnyistennek és szolgáinak az arcába. A mester nem csak tréfált mikor ezt a tanácsot adta.
*Talán kicsit sokat beszélt és feleslegesen, de fontosnak érezte, hogy elmondja. A többiek is átérezzék mégis mire vállalkoztak és hogy ne higgyék, hogy Naty egy butaságért jött el hozzájuk. Ezek után a szőke lánnyal elindulna ő is és rámosolyog.*
-Köszönjük.
*A mélységi szerint a lány megtett mindent és semmi oka, hogy úgy érezze bocsánatot kell kérnie vagy szégyenkeznie. Ha még a pontosabb üzenetet kapják meg főleg, hogy hasznosnak vélné a lány szavait. Nem fontos. Elkezdi gyűjteni a tűzifát és ha lát nyúltetemet akkor, azt a lábánál fogva szintén magához veszi. Egy szarvas jobb lenne ekkora társaságnak. Igyekszik odafigyelni.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-03 09:49:17
Üzenet elküldve: 2019-10-03 09:49:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mogrim lócsökevénye csak úgy nyalja az utakat, szépen teljesít a pónifajzat. Útközben jobbra balra fordítja tekintetét az öreg, hátha meglátja valahol az út körül Mogrimot. A nyaka is belesajdul a sok fordiítkozásba. E helyett a szemeit forgatgatja körbe, hogy az út szélét is alaposan átkutassa. Hamar eléri az ingovány terjedelmes bűzhatárát.*
~Ó a kóborló fajtáját, tán nem ragadt bele a mocsárba? Há okosabb az annál.~
*Nyugtatgatja magát az öreg, hogy csak nem olyan ostoba a gnóm, hogy fejjel forduljon az iszapba. Széles orrlukával nagyokat szív a dögszagba. Azt mondják, hogy ha sokat letüdőzi az ember vagy tündér, akkor meg lehet szokni. Most ezen dolgozik az öreg, hátha hatni fog és immunis lesz az itt kavargó szagokra.*
~Ó a kóborló fajtáját, tán nem ragadt bele a mocsárba? Há okosabb az annál.~
*Nyugtatgatja magát az öreg, hogy csak nem olyan ostoba a gnóm, hogy fejjel forduljon az iszapba. Széles orrlukával nagyokat szív a dögszagba. Azt mondják, hogy ha sokat letüdőzi az ember vagy tündér, akkor meg lehet szokni. Most ezen dolgozik az öreg, hátha hatni fog és immunis lesz az itt kavargó szagokra.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-02 11:48:25
Üzenet elküldve: 2019-10-02 11:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Most még nem esik rosszul, de lehet, hogy később fog.
*Mondja vigyorogva. Egy pillanattal később már a barlang tetején áll. Ettől még hallja a beszélgetést és a tündér szavaira felvonja a szemöldökét.*
- Ezt a baromságot.
*Morogja maga elé, rajta kívül más nem is igen hallhatja a szavait, sőt inkább el is fordul, nem foglalkozik a dögök elföldelésével, vagy elégetésével. Inkább a tájat pásztázza, de az egyelőre nyugodtnak tűnik. Viszont jobb félni, mint megijedni, így aztán kell az őr és az őr távolsági fegyvere, amivel eddig számtalan pontos és halálos vesszőt lőtt ki.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Most még nem esik rosszul, de lehet, hogy később fog.
*Mondja vigyorogva. Egy pillanattal később már a barlang tetején áll. Ettől még hallja a beszélgetést és a tündér szavaira felvonja a szemöldökét.*
- Ezt a baromságot.
*Morogja maga elé, rajta kívül más nem is igen hallhatja a szavait, sőt inkább el is fordul, nem foglalkozik a dögök elföldelésével, vagy elégetésével. Inkább a tájat pásztázza, de az egyelőre nyugodtnak tűnik. Viszont jobb félni, mint megijedni, így aztán kell az őr és az őr távolsági fegyvere, amivel eddig számtalan pontos és halálos vesszőt lőtt ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896