Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-15 19:48:39
Üzenet elküldve: 2020-11-15 19:48:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Azért csak nyitja a száját, hogy válaszoljon, de szólni tényleg nincs ideje. A lány közben rájöhetett, hogy merre jártak. A múltidő már csak azért is indokolt, mert mire az elf felébredt, már igencsak a végén jártak a pusztaságnak és mostanra már sokkal bizonytalanabb lovuk patái alatt a talaj. Annyira, hogy Nirs lassabb lépésre is fogja. Nem árt az óvatosság.*
- Északon valóban keményebbek a hideg napok. *válaszol kicsit elmélázva, mert magának sem nagyon meri bevallani, hogy kellemes érzést kelt benne ahogy érzi Han testének megremegését* De azt nem merem mondani, hogy tetszene neked ott. Az én népem, ahogy mondani szokás, orkokkal cimborál. Ebből következően az elfeket nem igazán szívlelik.
*Nem tér ki részletesen családja történetére, az orkokkal való kapcsolatára, mint ahogy arra sem, hogy a már gyerekkorban beleivódott előítéleteket nehéz levetkőzni. Ő sem szívleli az elfeket. Hanlorennel csak a közös hit miatt tesz kivételt és azért, mert tiszteletre méltónak találja a lány elszántságát. Azon inkább el sem gondolkodik, hogy valóban csak ezért tűri meg a közelében?*
- Márpedig ha a Thargodrymek híre Lihanech-be is eljutott, akkor aligha tetszene nekem ott. Pontosabban a helyieknek nem tetszene a jelenlétem.
*Most már arra is figyelni kell, hogy véletlenül se tévedjenek le az egyébként is alig érzékelhető ösvényről, mert van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez az ingovány erősen vendégmarasztaló.*
- Átkozott mocsár... *morogja maga elé amolyan pótcselekvésként. Nem a lápra mérges, hanem az elfre a kérdése miatt. És ahelyett, hogy valami gorombát mondana, inkább a vidéket szidja. De azért megfelel és igyekszik nem kioktató lenni, inkább olyan, aki megérti ezt a kis nyelvbotlást.*
- Tudom, hogy a világnak ezen a részén Sa'Tereth igazságát még nem ismerték fel és hajlamosak vagyunk, akár önkéntelenül is átvenni a tudatlanok címkéit. Sa'Tereth útja az igazság útja, nem a sötétségé. Aki képes felismerni ezt az igazságot, az rájön, hogy a hamis istenek szolgái élnek sötétségben. A tudatlanság homályában.
*Nirs persze jól tudja, hogy a tévutakon tévelygők hajalmosak Sa'Tereth-et gonosz istennek vélni, holott mi sem áll távolabb a valóságtól. Mindössze arról van szó, hogy gonoszságnak hiszik azt, amit balga elméjükkel felfogni képtelenek.*
- És ahogy itt, Északon sem fogadják tárt karokkal azokat akik az Ő igéit hirdetik. Hogy én mégis megtaláltam, akár a véletlen műve is lehetett. A thargok között élt egy sámán, aki a mágikus tanokban is alaposan elmélyedt. Én pedig gyerekként kerestem a társaságát, mert egy tharghoz méltatlan... szórakozást képzeltem el magamnak: mágus akartam lenni. Nem dicső harcos. Az öreg pedig mágus volt, de hatalmát nem olyan módon harácsolta össze, mint a torony ura. Sa'Tereth-től kapta.
*Elmosolyodik.*
- No persze, nem szívjóságból, nagyrészt önös érdekből. Egyedül volt, hite miatt könnyen bajba kerülhetett volna ha fény derül rá. Kellett neki valaki, aki segítségére lehet. De nem jutna eszembe neheztelni ezért rá. Amit tanultam, azt nagyrészt tőle tudom, és hát Sa'Tereth tanításával egybevág ahogy cselekedett, ezt el kell ismernem.
*Amikor pedig Hanloren közelebb bújik hozzá, nagyon erősen Aenae-re kell gondolnia, hogy ne támadjanak nem helyénvaló gondolatai. Bosszankodva állapítja meg, hogy ez messze nem megy olyan könnyen, mint szeretné.*
- Most már nemsokára megérkezünk. *igyekszik kicsit kevésbé személyesre terelni a szót* Van valami terved? Mert attól tartok, hogy a betoppanunk és előadjuk, hogy segítség kellene variáció nem fog működni.
*Azért csak nyitja a száját, hogy válaszoljon, de szólni tényleg nincs ideje. A lány közben rájöhetett, hogy merre jártak. A múltidő már csak azért is indokolt, mert mire az elf felébredt, már igencsak a végén jártak a pusztaságnak és mostanra már sokkal bizonytalanabb lovuk patái alatt a talaj. Annyira, hogy Nirs lassabb lépésre is fogja. Nem árt az óvatosság.*
- Északon valóban keményebbek a hideg napok. *válaszol kicsit elmélázva, mert magának sem nagyon meri bevallani, hogy kellemes érzést kelt benne ahogy érzi Han testének megremegését* De azt nem merem mondani, hogy tetszene neked ott. Az én népem, ahogy mondani szokás, orkokkal cimborál. Ebből következően az elfeket nem igazán szívlelik.
*Nem tér ki részletesen családja történetére, az orkokkal való kapcsolatára, mint ahogy arra sem, hogy a már gyerekkorban beleivódott előítéleteket nehéz levetkőzni. Ő sem szívleli az elfeket. Hanlorennel csak a közös hit miatt tesz kivételt és azért, mert tiszteletre méltónak találja a lány elszántságát. Azon inkább el sem gondolkodik, hogy valóban csak ezért tűri meg a közelében?*
- Márpedig ha a Thargodrymek híre Lihanech-be is eljutott, akkor aligha tetszene nekem ott. Pontosabban a helyieknek nem tetszene a jelenlétem.
*Most már arra is figyelni kell, hogy véletlenül se tévedjenek le az egyébként is alig érzékelhető ösvényről, mert van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez az ingovány erősen vendégmarasztaló.*
- Átkozott mocsár... *morogja maga elé amolyan pótcselekvésként. Nem a lápra mérges, hanem az elfre a kérdése miatt. És ahelyett, hogy valami gorombát mondana, inkább a vidéket szidja. De azért megfelel és igyekszik nem kioktató lenni, inkább olyan, aki megérti ezt a kis nyelvbotlást.*
- Tudom, hogy a világnak ezen a részén Sa'Tereth igazságát még nem ismerték fel és hajlamosak vagyunk, akár önkéntelenül is átvenni a tudatlanok címkéit. Sa'Tereth útja az igazság útja, nem a sötétségé. Aki képes felismerni ezt az igazságot, az rájön, hogy a hamis istenek szolgái élnek sötétségben. A tudatlanság homályában.
*Nirs persze jól tudja, hogy a tévutakon tévelygők hajalmosak Sa'Tereth-et gonosz istennek vélni, holott mi sem áll távolabb a valóságtól. Mindössze arról van szó, hogy gonoszságnak hiszik azt, amit balga elméjükkel felfogni képtelenek.*
- És ahogy itt, Északon sem fogadják tárt karokkal azokat akik az Ő igéit hirdetik. Hogy én mégis megtaláltam, akár a véletlen műve is lehetett. A thargok között élt egy sámán, aki a mágikus tanokban is alaposan elmélyedt. Én pedig gyerekként kerestem a társaságát, mert egy tharghoz méltatlan... szórakozást képzeltem el magamnak: mágus akartam lenni. Nem dicső harcos. Az öreg pedig mágus volt, de hatalmát nem olyan módon harácsolta össze, mint a torony ura. Sa'Tereth-től kapta.
*Elmosolyodik.*
- No persze, nem szívjóságból, nagyrészt önös érdekből. Egyedül volt, hite miatt könnyen bajba kerülhetett volna ha fény derül rá. Kellett neki valaki, aki segítségére lehet. De nem jutna eszembe neheztelni ezért rá. Amit tanultam, azt nagyrészt tőle tudom, és hát Sa'Tereth tanításával egybevág ahogy cselekedett, ezt el kell ismernem.
*Amikor pedig Hanloren közelebb bújik hozzá, nagyon erősen Aenae-re kell gondolnia, hogy ne támadjanak nem helyénvaló gondolatai. Bosszankodva állapítja meg, hogy ez messze nem megy olyan könnyen, mint szeretné.*
- Most már nemsokára megérkezünk. *igyekszik kicsit kevésbé személyesre terelni a szót* Van valami terved? Mert attól tartok, hogy a betoppanunk és előadjuk, hogy segítség kellene variáció nem fog működni.
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:16:38
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*A mélységi fiú bár hajlamos rá, hogy túlzottan naiv legyen, de abban azért biztos, hogy ezek a lények nem szeretnék, hogy elérjék a tornyokat és a kristályokat. Az általa felvázolt csapda meg magától értendő. Persze a tharg nő eddigi megfontoltságával reagál a dolgokra és csak dühösen ordít rá vissza.*
~Barom!~
*Tipikusan annak a fajtának tűnik aki inkább sétál bele egy csapdába, de neki legyen igaza. Bár legalább kapaszkodik tényleg és kell is. Ha csak úgy nekiindultak volna, hogy felszaladnak lehet csúnya tapasztalat lett volna. Ismét a faji ajándékára számíthat a mélységi szemmel puhány mágus, akinek emberekkel összehasonlítva nem kell elszégyellnie magát. Kérdésére a lény válaszol. És miközben a férfi igyekszik teljes erejével kapaszkodni és ignorálni a széltől megvadult haját ami folyton az arcába csap odafigyel az elhangzottakra is. Amik nem tetszenek neki. Az ellenfelük minden bizonnyal egy felsőbbrendű lénynek tartja magát. Morális korlátjai nincsenek és egy új világot akar létrehozni ahol ő mint a szél csak fújhat. Méghozzá meg is jelenik mögöttük.*
-Siessünk!
*Ordítja maga elé. Nincs olyan varázslata amit alkalmasnak talál ebben a helyzetben. Mindenesetre fel van rá készülve, hogy ha a széllény megközelíti őket akkor a bűbájos kardjával felé csapjon. A szíve szinte a fülében dobog és érzi, hogy ismét a halál markában van. Viszont gondolatai a feladatra koncentrálnak és arra, hogy sietni kell mert ott azon a szeles lépcsősoron minden bizonnyal hátrányban vannak.*
//Elveszve az időben...//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*A mélységi fiú bár hajlamos rá, hogy túlzottan naiv legyen, de abban azért biztos, hogy ezek a lények nem szeretnék, hogy elérjék a tornyokat és a kristályokat. Az általa felvázolt csapda meg magától értendő. Persze a tharg nő eddigi megfontoltságával reagál a dolgokra és csak dühösen ordít rá vissza.*
~Barom!~
*Tipikusan annak a fajtának tűnik aki inkább sétál bele egy csapdába, de neki legyen igaza. Bár legalább kapaszkodik tényleg és kell is. Ha csak úgy nekiindultak volna, hogy felszaladnak lehet csúnya tapasztalat lett volna. Ismét a faji ajándékára számíthat a mélységi szemmel puhány mágus, akinek emberekkel összehasonlítva nem kell elszégyellnie magát. Kérdésére a lény válaszol. És miközben a férfi igyekszik teljes erejével kapaszkodni és ignorálni a széltől megvadult haját ami folyton az arcába csap odafigyel az elhangzottakra is. Amik nem tetszenek neki. Az ellenfelük minden bizonnyal egy felsőbbrendű lénynek tartja magát. Morális korlátjai nincsenek és egy új világot akar létrehozni ahol ő mint a szél csak fújhat. Méghozzá meg is jelenik mögöttük.*
-Siessünk!
*Ordítja maga elé. Nincs olyan varázslata amit alkalmasnak talál ebben a helyzetben. Mindenesetre fel van rá készülve, hogy ha a széllény megközelíti őket akkor a bűbájos kardjával felé csapjon. A szíve szinte a fülében dobog és érzi, hogy ismét a halál markában van. Viszont gondolatai a feladatra koncentrálnak és arra, hogy sietni kell mert ott azon a szeles lépcsősoron minden bizonnyal hátrányban vannak.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-10 11:57:29
Üzenet elküldve: 2020-11-10 11:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
- KUSSOLJÁL!
*Üvölti, igazából nem Quantallnak szól, hanem úgy mindennek maguk körül, talán saját magának is. Ha banális és szentimentális akarna lenni, akkor olyasmiket szajkózna, hogy a sötételf téved és csak hinniük kell abban, hogy feljussanak a torony tetejére. Alyo persze se nem banális ennyire, és nem is szentimentális, de még ha az is lenne, akkor sem lenne ennek most ideje.
Szeretné azt gondolni, hogy rohan felfelé, de sajnos az időnkénti egy-egy erősebb széllökés mintha kicsit megingatná. No nem a feljutásba vetett hitét, mert abban változatlanul hisz, hanem a kis testét. Pár lépésenként ugyan ellenőrzi, hogy megvan-e még a kormos, illetve, hogy mi van mögöttük, de azért töretlenül igyekszik felfelé haladni.
Látja ugyan, hogy társaságot kapnak, de nem törődik most ezzel. Fel! Fel! Fel!*
//Elveszve az időben...//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
- KUSSOLJÁL!
*Üvölti, igazából nem Quantallnak szól, hanem úgy mindennek maguk körül, talán saját magának is. Ha banális és szentimentális akarna lenni, akkor olyasmiket szajkózna, hogy a sötételf téved és csak hinniük kell abban, hogy feljussanak a torony tetejére. Alyo persze se nem banális ennyire, és nem is szentimentális, de még ha az is lenne, akkor sem lenne ennek most ideje.
Szeretné azt gondolni, hogy rohan felfelé, de sajnos az időnkénti egy-egy erősebb széllökés mintha kicsit megingatná. No nem a feljutásba vetett hitét, mert abban változatlanul hisz, hanem a kis testét. Pár lépésenként ugyan ellenőrzi, hogy megvan-e még a kormos, illetve, hogy mi van mögöttük, de azért töretlenül igyekszik felfelé haladni.
Látja ugyan, hogy társaságot kapnak, de nem törődik most ezzel. Fel! Fel! Fel!*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-09 17:34:57
Üzenet elküldve: 2020-11-09 17:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Persze feltámad benne a harcosok igazságérzete és rettentő módon inkorrektnek tartja, hogy ellenfele nem valami kézzel fogható teremtmény akinek ártani lehetne a pengével. De a világ már csak ilyen, ritkán igazságos. Az is kellemetlen, sőt nagyon zavaró, hogy a lény érintése után kapkodnia kell levegő után és olyan érzése van, mintha hosszú perceket töltött volna víz alatt. Ég a tüdeje, szemei előtt is mintha apró színes karikák táncolnának, de ami sokkal aggasztóbb azok a mellékhatások. Saját fizimiskáját nem látja, annál jobban érzi a hirtelen rátörő fáradtságot, gyengeséget. Szerencsére a tündér már bejutott a toronyba, így neki sem kell sokáig a bejáratként szolgáló nyílásban ácsorognia. Ez annál inkább sem kívánatos, mert a vízből gyúrt entitáshoz két farkas is felcsatlakozni látszik. Nem is igazán figyel a bugyborékoló szavakra, de sejti, hogy az idő felemlegetésének köze lehet a váratlanul rátörő fizikai gyengeséghez. Könnyen lehet, hogy még egy csapás és egy megroggyant vénember fog Riri után eredni. Már ha lesz még jártányi ereje. Bár a kardot egyre nehezebbnek érzi és jó lenne két kézzel ráfogni, egyelőre nem teszi meg. Eszébe jut még valami. A tőrébe a synmirai mágus valamiféle tüzet bűvölt, márpedig a tűz és a víz kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással. Ha az Ormik nevezetű nem túl gyorsan húzza vissza a "karját", lehet annyi ideje, hogy előhúzza és megpróbáljon a tőrrel egy vágást ejteni rajta. Valószínű, hogy elpusztítani ezzel nem tudná, de jelen helyzetben az is elég, ha a másik visszakozik.*
- Riri! *kiált hátra, emlékezve a tündér szavaira* Valamit, ami erőt ad!
*A gyorsasággal is gondjai lehetnek, de azzal semmit sem érne, ha annyi ereje sem marad, hogy a kardját felemelje. Márpedig arra is szükség lehet, ha a farkasok közelebb érnek. Azután pedig hátrálni kezd, be a toronyba. Ha a farkasok egymás mellett nem férnének át a nyíláson, az előnyt jelentene számára.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.09 17:35:58
//Elveszve az időben...//
//14//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Persze feltámad benne a harcosok igazságérzete és rettentő módon inkorrektnek tartja, hogy ellenfele nem valami kézzel fogható teremtmény akinek ártani lehetne a pengével. De a világ már csak ilyen, ritkán igazságos. Az is kellemetlen, sőt nagyon zavaró, hogy a lény érintése után kapkodnia kell levegő után és olyan érzése van, mintha hosszú perceket töltött volna víz alatt. Ég a tüdeje, szemei előtt is mintha apró színes karikák táncolnának, de ami sokkal aggasztóbb azok a mellékhatások. Saját fizimiskáját nem látja, annál jobban érzi a hirtelen rátörő fáradtságot, gyengeséget. Szerencsére a tündér már bejutott a toronyba, így neki sem kell sokáig a bejáratként szolgáló nyílásban ácsorognia. Ez annál inkább sem kívánatos, mert a vízből gyúrt entitáshoz két farkas is felcsatlakozni látszik. Nem is igazán figyel a bugyborékoló szavakra, de sejti, hogy az idő felemlegetésének köze lehet a váratlanul rátörő fizikai gyengeséghez. Könnyen lehet, hogy még egy csapás és egy megroggyant vénember fog Riri után eredni. Már ha lesz még jártányi ereje. Bár a kardot egyre nehezebbnek érzi és jó lenne két kézzel ráfogni, egyelőre nem teszi meg. Eszébe jut még valami. A tőrébe a synmirai mágus valamiféle tüzet bűvölt, márpedig a tűz és a víz kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással. Ha az Ormik nevezetű nem túl gyorsan húzza vissza a "karját", lehet annyi ideje, hogy előhúzza és megpróbáljon a tőrrel egy vágást ejteni rajta. Valószínű, hogy elpusztítani ezzel nem tudná, de jelen helyzetben az is elég, ha a másik visszakozik.*
- Riri! *kiált hátra, emlékezve a tündér szavaira* Valamit, ami erőt ad!
*A gyorsasággal is gondjai lehetnek, de azzal semmit sem érne, ha annyi ereje sem marad, hogy a kardját felemelje. Márpedig arra is szükség lehet, ha a farkasok közelebb érnek. Azután pedig hátrálni kezd, be a toronyba. Ha a farkasok egymás mellett nem férnének át a nyíláson, az előnyt jelentene számára.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.09 17:35:58
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-09 13:04:24
Üzenet elküldve: 2020-11-09 13:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A torony látványa egyre inkább halványul a távolodó lovas gnóm mögött. A torony körüli biztonságos terepet felváltja az ingovány nem túl biztos területe. Itt újra lova ösztöneire támaszkodik a veszélyes részek elkerülése érdekében. Az ingoványon nem próbálkozik új tudásának kipróbálásával, mert egy elmélyültebb képesség használatakor lankadna figyelme és véletlenül veszélyes útra vezetné Éjtépőt. Ezért inkább megvárja, amíg ki fog érni az ingoványból és majd a szántóföldeken fogja kipróbálni újdonsült erejét. Nyugodtan, mégis a lehetőségekhez mérten tempósan halad végig az ingoványon, hogy a füves puszták felé vegye az irányt.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-09 12:13:25
Üzenet elküldve: 2020-11-09 12:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Az, ami a sárral történik a lépcsőn, elég egyértelművé teszi, hogy...*
- Ne gyere ide! - *Kiáltja, Frandrnak címezve, de kétséges, hogy a férfi meghallja-e, főleg, hogy Krestvir is nehezen lélegzik idebent, elfúló a hangja.
Nem is bizonyosodik meg felőle, hogy a harcos hallotta-e, mert úgy tartja, a férfi maga is érzékelni fogja, ha közelítene, hogy számára öngyilkosság ide belépni. Igaz, a kint maradás is afelé közelít, ám az legalább kecsegtet azzal, hogy annak a halálnak lesz valami értelme is, az elevenen megsüléssel szemben...
Krestvir hallja, hogy a harcos bajban van, de kényszeríti rá magát, hogy csakis előre nézzen és elinduljon. Ha már a férfi időt nyert a számára, nem hagyhatja ezt veszendőbe menni. És a varázslata sem tart ki örökké, szóval jó lesz sietni...
Aggódik érte, hogy Kilencedik vajon hogy van, de arra sem ér rá, hogy vele foglalkozzon.
Ahogy fölnéz, nem lát különösebb akadályt maga előtt, csakis ezeket a tűzforró lépcsőket. Hogy fönt mi várja, az egyelőre rejtve van előtte.
Nekiveselkedik hát a lépcsőknek és elkezd mászni fölfelé. A füstös levegő és a korábbi rohanás, meg úgy az elmúlt napok kimerültsége tovább nehezítik a mozgását, de a cél egyelőre tartja benne az erőt és a kitartást.
Néha fölpillant, hogy lássa, hová is tart, de meg nem áll, ha rajta múlik.*
//Elveszve az időben...//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Az, ami a sárral történik a lépcsőn, elég egyértelművé teszi, hogy...*
- Ne gyere ide! - *Kiáltja, Frandrnak címezve, de kétséges, hogy a férfi meghallja-e, főleg, hogy Krestvir is nehezen lélegzik idebent, elfúló a hangja.
Nem is bizonyosodik meg felőle, hogy a harcos hallotta-e, mert úgy tartja, a férfi maga is érzékelni fogja, ha közelítene, hogy számára öngyilkosság ide belépni. Igaz, a kint maradás is afelé közelít, ám az legalább kecsegtet azzal, hogy annak a halálnak lesz valami értelme is, az elevenen megsüléssel szemben...
Krestvir hallja, hogy a harcos bajban van, de kényszeríti rá magát, hogy csakis előre nézzen és elinduljon. Ha már a férfi időt nyert a számára, nem hagyhatja ezt veszendőbe menni. És a varázslata sem tart ki örökké, szóval jó lesz sietni...
Aggódik érte, hogy Kilencedik vajon hogy van, de arra sem ér rá, hogy vele foglalkozzon.
Ahogy fölnéz, nem lát különösebb akadályt maga előtt, csakis ezeket a tűzforró lépcsőket. Hogy fönt mi várja, az egyelőre rejtve van előtte.
Nekiveselkedik hát a lépcsőknek és elkezd mászni fölfelé. A füstös levegő és a korábbi rohanás, meg úgy az elmúlt napok kimerültsége tovább nehezítik a mozgását, de a cél egyelőre tartja benne az erőt és a kitartást.
Néha fölpillant, hogy lássa, hová is tart, de meg nem áll, ha rajta múlik.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-09 09:18:25
Üzenet elküldve: 2020-11-09 09:18:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Gyors pillantással nyugtázza, hogy Krestvir bejut a toronyba. Furcsa módon már alig lepődik meg azon, hogy a mágusnak a hő túlélésére is van valamiféle varázslata.*
~Nem fogok tudni, ha nem hívsz.~
*Mondja ki majdnem, de inkább arra koncentrál, hogy irányítsa a lélegzését. Hirtelen sokkal jobban tudja értékelni a mocsár távolról sem friss levegőjét, hiszen amiatt nem érezte úgy, mintha olvadt vasat öntenének a tüdejébe.*
~Beszív~
*Ég a tüdeje, ahogy megtelik a forró levegővel, ami alig olt légszomján. Megpördül, hogy szembeálljon a farkasokkal, ám azok közelebb vannak, mint gondolta. Fokosa lendül, és találkozik is az egyik dög koponyájával, ám az szívósabb, mint gondolta volna, és nem hal szörnyet azonnal. Ám a siker élménye mégis egy aranyszínű villanást idéz elő a hajában, mielőtt az visszatérne az előbbi állapotába.
Ezt rögtön követi egy hasonló, fehér hullám, amit a hirtelen fájdalom és meglepetés küld le szakállán. Enged a késztetésnek, és...*
~Kifúj~
*Egy olyan vicsort produkál, ami könnyedén megszégyenítheti a vele szembenálló farkasokat, miközben fokosa már lendül is dög felé, ami természetellenesnek ható erővel harapja át a lábszárát borító edzett acélt.
Ha célt ér, fokosa baltafejével igyekszik annak gerincét eltalálni. Egy ilyen csapás kis szerencsével bénulást okozhat, ez a cél most is.*
~Beszív~
*Ismét csak megtelik a tüdeje, oltva légszomján, ahogy minél gyorsabban igyekszik az újonnan érkező farkas felé lépni egyet, és annak pofáját oldalba sújtani fokosa zúzóvégével. Ekkorra már egyértelmű, hogy Krestvir nem fogja maga után hívni, így csak reménykedhet, hogy a varázslónő jól használja ki az időt, amit nyer számára.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.09 09:25:27
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Gyors pillantással nyugtázza, hogy Krestvir bejut a toronyba. Furcsa módon már alig lepődik meg azon, hogy a mágusnak a hő túlélésére is van valamiféle varázslata.*
~Nem fogok tudni, ha nem hívsz.~
*Mondja ki majdnem, de inkább arra koncentrál, hogy irányítsa a lélegzését. Hirtelen sokkal jobban tudja értékelni a mocsár távolról sem friss levegőjét, hiszen amiatt nem érezte úgy, mintha olvadt vasat öntenének a tüdejébe.*
~Beszív~
*Ég a tüdeje, ahogy megtelik a forró levegővel, ami alig olt légszomján. Megpördül, hogy szembeálljon a farkasokkal, ám azok közelebb vannak, mint gondolta. Fokosa lendül, és találkozik is az egyik dög koponyájával, ám az szívósabb, mint gondolta volna, és nem hal szörnyet azonnal. Ám a siker élménye mégis egy aranyszínű villanást idéz elő a hajában, mielőtt az visszatérne az előbbi állapotába.
Ezt rögtön követi egy hasonló, fehér hullám, amit a hirtelen fájdalom és meglepetés küld le szakállán. Enged a késztetésnek, és...*
~Kifúj~
*Egy olyan vicsort produkál, ami könnyedén megszégyenítheti a vele szembenálló farkasokat, miközben fokosa már lendül is dög felé, ami természetellenesnek ható erővel harapja át a lábszárát borító edzett acélt.
Ha célt ér, fokosa baltafejével igyekszik annak gerincét eltalálni. Egy ilyen csapás kis szerencsével bénulást okozhat, ez a cél most is.*
~Beszív~
*Ismét csak megtelik a tüdeje, oltva légszomján, ahogy minél gyorsabban igyekszik az újonnan érkező farkas felé lépni egyet, és annak pofáját oldalba sújtani fokosa zúzóvégével. Ekkorra már egyértelmű, hogy Krestvir nem fogja maga után hívni, így csak reménykedhet, hogy a varázslónő jól használja ki az időt, amit nyer számára.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.09 09:25:27
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-07 22:34:10
Üzenet elküldve: 2020-11-07 22:34:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Megkezdődik hát, mire oly régóta vártak. A cél valójában már mindenki szeme előtt lebeg. Senkinek sincs egyszerű dolga, bár a Tűz tornya kétségkívül talán a többinél is több bonyodalmat nyújthat. Frandr megveti a lábát, s rögtön nem sokra rá homlokán máris forró cseppek gyöngyöznek, akár egy kandalló előtt közvetlen, mikor lendül a kéz, hogy száraz hasábot dobjon rá. Megterhelő a légzés is, súlyos, égető és nehézkes, szinte azonnal sípolni kezd a harcos tüdeje. Krestvir szerencsésebb, képességekkel áldották meg annak idején, melyet azonnal sikeresen kamatoztat. Amint a palást ezüstös derengése köré szövődik, szinte azonnal kellemes langyosságot érez, a forróság, mi előtte kínozta szinte rögtön megszűnik, sőt, lágyságot és hűvösséget érez. Persze a köhögés olykor kínozza, a mérges füstöt nem szűri a varázs, de ez legyen a legkevesebb, hisz az előtte álló lépcsősor embert próbáló. A sár felszisszen, mikor az első lépcsőfokra dobja, talán még lábbelijének talpa is megolvadna, ha nem sietne, rövidesen nem marad belőle más, csupán egy száraz folt, a víz, mind elpárolog belőle. Annyi bizonyos, palást nélkül a harcos, mintha egy kemencébe sétálna önként, így kénytelen kelletlen a lány csendben marad, s nem kiált. Krestvir felfelé pillantva csupán kanyargó lépcsősort talál, melyen sem mozgást, sem egyéb tevékenységet, csapdát nem észlel. Persze nem egyszerű a dolga így sem, mindenesetre gond nélkül elindulhat felfelé, amíg bírja tüdővel.
Frnadr máris csapást indít, melyben nem zavarja meg orráról függő izzadság cseppje, mi ártatlan hulla a földre. A két lény szinte azonnal ugrik, s egyik, lábába mar mélyen és fájdalmasan. Talpon marad, ebben sikerélménye és a másik dög feje is segíti, amiben fokosa mélyen megakad. Süvöltése hangos és fájdalmasnak hangzik, rögtön ezt követően mély sebbel és vérző fejjel hátra tántorodik. Nincs idő szemlélni. Társa fogai Frandr lábszárvédőjében, azon áthatolva, felületi sebesülést ejtve, ráhajlítva a fémet. A sérülés nem komoly, igazi fájdalommal nem, talán csak meglepetéssel szolgálhat, ahogyan a fájdalmasan fejét lábával lapogató farkas mögött megjelenő harmadik farkas is.
Krestvir mindeközben haladhat felfelé, sípoló tüdővel és fáradt testtel, de a fél utat megtette már, talán hamarosan megpillanthatja a torony tetejét, azzal a híres kristállyal.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Carsaadi biztos látomásában, s kétség nem férhet hozzá, hogy lelke erős. Erős, hogy elviselje, s erős, hogy függetlenedni tudjon tőle, bár bizonyára az élmény fájdalmas nagyon. Ajkain kibukó vallomás sötét titok, melyet talán nem ismert még senki sem, de titkai immár nincsenek, hiszen látomásában megíratott, hogy utolsó sorai rögzülnek élete pergamenjén. Hiába hunyja le szemeit, a lány ott marad előtte, ugyanolyan ismerősen, ugyanolyan szárnyaszegetten, s mikor ismét kinyitja, sietős lépteket lát és hall, nedves, picike talpak cuppognak fel a csigalépcsőn. A falak repedezettek, több helyütt fák gyökerei hasították ketté. Korlátot ugyan nem, de falhasadékokat valóban találhat felfelé, hol vezérét figyelemmel kísérheti, s akár még meg is segítheti, ha szükség lesz rá. A csatazaj már nem bántja fülét, csak előre koncentrál, csak előre néz, s a valósnak, vagy látomásnak vélt alakot elkezdheti követni felfelé. Gyorsan haladhat, bár a lépcsők csúszósak, néhol hiányosak, de megbirkózik vele, s töretlen halad felfelé, hol a kristály rejtőzhet.*
- Gyere... erre! *Hallhatja fentről a csipogó leányszót, mi cseppet sem dölyfös, cseppet sem sértett, csupán egy kisleány, korhadt vederrel kezében, mi néha a torony falához verődik.
Laort rögtön támadják, a gurgulázó hanggal egy időben, amorf, kézszer valami vetődik felé, ami a lényből nyúlik ki.*
- Ooooorrmiiiik... *bugyborékol, s a csapás nem fájdalmas ugyan, de fullasztó, mert arcát éri. Szemei, szája hirtelen mennek tele vízzel, a férfinek köhögnie kell, orrát égető érzés árasztja el, mintha egy tó fenekére süllyedt volna hirtelen. Érzései nem csak lelkiek, fizikailag is fáradtnak érzi magát, sőt, mintha az út során szakálla is jobban megeredt volna, résnyire szűkült szemei beesettek, karját mázsás súllyal húzza a kard, mit korábban játszi könnyedséggel forgatott.*
- Éééén... az időőő... a jeleeen... a múúúlt... argh jövőőőő... *sulykolja a lény folyamatosan, míg karját visszahúzza, s látszólag kíváncsian tekint a férfire, ki feltartott, nedves karddal csuromvizesen áll előtte, elállva a bejáratot. Lusta tekintete a vízlény mögött mozgást láthat, majd lassan, komótosan, két farkas érkezik morogva, acsarkodva. Laor egyelőre kivár, s nem csak Ormikkal, saját magával is megküzd, mert bár senki sem látja, csupán a mocsár, az utóbbi néhány órában, úgy tetszik, éveket öregedett hirtelen.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Szisszenve hallgat el a szél, de egyelőre nem láttatja, csak érezteti magát. Az ifjú gyermekcsapat csattogó talpa felfelé a lépcsőn, nem messze a magát bejáraton bevető Alyo előtt, ki nem tudni miként reagál Quantall szavaira, egyáltalán számít e valamit. Fülei azonban még működnek, a szélzúgás ellenére is, s amint halad felfelé, az egyik odvasabb résen kitekintve egy falkát láthat feléjük szaladni, öt farkassal. Nem nehéz feljutni, akadályba nem ütköznek, csupán a szélnek lehet olykor neki dőlni, oly erősen fúj, talán Quantallnak lehet igaza, hisz olykor vészesen közel kerül a résekhez, egy-egy széllökés során.*
- Alyo! Alyo! *Kiáltás fentről, mintha keresnék a lányt, hasonlóan a másik csapathoz, itt is apró lábakat kell követni felfelé.
Quantall nem egyszerűen tudni akar, ő érteni akar, s mellette megérteni. A helyzetet, annak kialakulását, a folyományt, s a végkimenetelt. Értelmes egy fickó meg kell hagyni, s tekintve, hogy a részletekre általában figyel, nem csoda, hogy többször segítségül szolgált már. Kérdése így, most sem meglepő.*
- Szzzzzzcééééélllll? Széééééééél??? *Mintha csak a szél suttogását hallaná vissza, Gormogon még most sem mutatja magát, bár egy halk kacaj jelzi, falak már nem akadályozzák, csupán likas sajátjai a toronyban.*
- Miből ghondolod... szhogy szcél kheeeeeell?? Sssshhh... ha khérded... hát nem fhigyelthéél eléghhééé tááán...szhééélnek csak fúúúújni kheeeell... *Quantall ruházatába kap, megráncigálja, s haját cibálja, nekilöki a falnak. Ebben a pillanatban veszi észre (mivel lentebb jár) a csaholva érkező falkát, mi már vészesen a torony lábánál jár.*
- Mhááássssszzzz... világ... mháááásssssszzzz... ghondol... kodháááássss... *halk, szinte suttogó kacaj, s egy alak kezd materializálódni lenn a kapuban, mi a lépcsőt veszi célba, s követni kezdi a kettőst felfelé, még a farkasok előtt.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//14//
//Krestvir és Frandr//
//3. A Tűz tornya//
//3//
*Megkezdődik hát, mire oly régóta vártak. A cél valójában már mindenki szeme előtt lebeg. Senkinek sincs egyszerű dolga, bár a Tűz tornya kétségkívül talán a többinél is több bonyodalmat nyújthat. Frandr megveti a lábát, s rögtön nem sokra rá homlokán máris forró cseppek gyöngyöznek, akár egy kandalló előtt közvetlen, mikor lendül a kéz, hogy száraz hasábot dobjon rá. Megterhelő a légzés is, súlyos, égető és nehézkes, szinte azonnal sípolni kezd a harcos tüdeje. Krestvir szerencsésebb, képességekkel áldották meg annak idején, melyet azonnal sikeresen kamatoztat. Amint a palást ezüstös derengése köré szövődik, szinte azonnal kellemes langyosságot érez, a forróság, mi előtte kínozta szinte rögtön megszűnik, sőt, lágyságot és hűvösséget érez. Persze a köhögés olykor kínozza, a mérges füstöt nem szűri a varázs, de ez legyen a legkevesebb, hisz az előtte álló lépcsősor embert próbáló. A sár felszisszen, mikor az első lépcsőfokra dobja, talán még lábbelijének talpa is megolvadna, ha nem sietne, rövidesen nem marad belőle más, csupán egy száraz folt, a víz, mind elpárolog belőle. Annyi bizonyos, palást nélkül a harcos, mintha egy kemencébe sétálna önként, így kénytelen kelletlen a lány csendben marad, s nem kiált. Krestvir felfelé pillantva csupán kanyargó lépcsősort talál, melyen sem mozgást, sem egyéb tevékenységet, csapdát nem észlel. Persze nem egyszerű a dolga így sem, mindenesetre gond nélkül elindulhat felfelé, amíg bírja tüdővel.
Frnadr máris csapást indít, melyben nem zavarja meg orráról függő izzadság cseppje, mi ártatlan hulla a földre. A két lény szinte azonnal ugrik, s egyik, lábába mar mélyen és fájdalmasan. Talpon marad, ebben sikerélménye és a másik dög feje is segíti, amiben fokosa mélyen megakad. Süvöltése hangos és fájdalmasnak hangzik, rögtön ezt követően mély sebbel és vérző fejjel hátra tántorodik. Nincs idő szemlélni. Társa fogai Frandr lábszárvédőjében, azon áthatolva, felületi sebesülést ejtve, ráhajlítva a fémet. A sérülés nem komoly, igazi fájdalommal nem, talán csak meglepetéssel szolgálhat, ahogyan a fájdalmasan fejét lábával lapogató farkas mögött megjelenő harmadik farkas is.
Krestvir mindeközben haladhat felfelé, sípoló tüdővel és fáradt testtel, de a fél utat megtette már, talán hamarosan megpillanthatja a torony tetejét, azzal a híres kristállyal.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
//Ormik, 2//
*Carsaadi biztos látomásában, s kétség nem férhet hozzá, hogy lelke erős. Erős, hogy elviselje, s erős, hogy függetlenedni tudjon tőle, bár bizonyára az élmény fájdalmas nagyon. Ajkain kibukó vallomás sötét titok, melyet talán nem ismert még senki sem, de titkai immár nincsenek, hiszen látomásában megíratott, hogy utolsó sorai rögzülnek élete pergamenjén. Hiába hunyja le szemeit, a lány ott marad előtte, ugyanolyan ismerősen, ugyanolyan szárnyaszegetten, s mikor ismét kinyitja, sietős lépteket lát és hall, nedves, picike talpak cuppognak fel a csigalépcsőn. A falak repedezettek, több helyütt fák gyökerei hasították ketté. Korlátot ugyan nem, de falhasadékokat valóban találhat felfelé, hol vezérét figyelemmel kísérheti, s akár még meg is segítheti, ha szükség lesz rá. A csatazaj már nem bántja fülét, csak előre koncentrál, csak előre néz, s a valósnak, vagy látomásnak vélt alakot elkezdheti követni felfelé. Gyorsan haladhat, bár a lépcsők csúszósak, néhol hiányosak, de megbirkózik vele, s töretlen halad felfelé, hol a kristály rejtőzhet.*
- Gyere... erre! *Hallhatja fentről a csipogó leányszót, mi cseppet sem dölyfös, cseppet sem sértett, csupán egy kisleány, korhadt vederrel kezében, mi néha a torony falához verődik.
Laort rögtön támadják, a gurgulázó hanggal egy időben, amorf, kézszer valami vetődik felé, ami a lényből nyúlik ki.*
- Ooooorrmiiiik... *bugyborékol, s a csapás nem fájdalmas ugyan, de fullasztó, mert arcát éri. Szemei, szája hirtelen mennek tele vízzel, a férfinek köhögnie kell, orrát égető érzés árasztja el, mintha egy tó fenekére süllyedt volna hirtelen. Érzései nem csak lelkiek, fizikailag is fáradtnak érzi magát, sőt, mintha az út során szakálla is jobban megeredt volna, résnyire szűkült szemei beesettek, karját mázsás súllyal húzza a kard, mit korábban játszi könnyedséggel forgatott.*
- Éééén... az időőő... a jeleeen... a múúúlt... argh jövőőőő... *sulykolja a lény folyamatosan, míg karját visszahúzza, s látszólag kíváncsian tekint a férfire, ki feltartott, nedves karddal csuromvizesen áll előtte, elállva a bejáratot. Lusta tekintete a vízlény mögött mozgást láthat, majd lassan, komótosan, két farkas érkezik morogva, acsarkodva. Laor egyelőre kivár, s nem csak Ormikkal, saját magával is megküzd, mert bár senki sem látja, csupán a mocsár, az utóbbi néhány órában, úgy tetszik, éveket öregedett hirtelen.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 5//
*Szisszenve hallgat el a szél, de egyelőre nem láttatja, csak érezteti magát. Az ifjú gyermekcsapat csattogó talpa felfelé a lépcsőn, nem messze a magát bejáraton bevető Alyo előtt, ki nem tudni miként reagál Quantall szavaira, egyáltalán számít e valamit. Fülei azonban még működnek, a szélzúgás ellenére is, s amint halad felfelé, az egyik odvasabb résen kitekintve egy falkát láthat feléjük szaladni, öt farkassal. Nem nehéz feljutni, akadályba nem ütköznek, csupán a szélnek lehet olykor neki dőlni, oly erősen fúj, talán Quantallnak lehet igaza, hisz olykor vészesen közel kerül a résekhez, egy-egy széllökés során.*
- Alyo! Alyo! *Kiáltás fentről, mintha keresnék a lányt, hasonlóan a másik csapathoz, itt is apró lábakat kell követni felfelé.
Quantall nem egyszerűen tudni akar, ő érteni akar, s mellette megérteni. A helyzetet, annak kialakulását, a folyományt, s a végkimenetelt. Értelmes egy fickó meg kell hagyni, s tekintve, hogy a részletekre általában figyel, nem csoda, hogy többször segítségül szolgált már. Kérdése így, most sem meglepő.*
- Szzzzzzcééééélllll? Széééééééél??? *Mintha csak a szél suttogását hallaná vissza, Gormogon még most sem mutatja magát, bár egy halk kacaj jelzi, falak már nem akadályozzák, csupán likas sajátjai a toronyban.*
- Miből ghondolod... szhogy szcél kheeeeeell?? Sssshhh... ha khérded... hát nem fhigyelthéél eléghhééé tááán...szhééélnek csak fúúúújni kheeeell... *Quantall ruházatába kap, megráncigálja, s haját cibálja, nekilöki a falnak. Ebben a pillanatban veszi észre (mivel lentebb jár) a csaholva érkező falkát, mi már vészesen a torony lábánál jár.*
- Mhááássssszzzz... világ... mháááásssssszzzz... ghondol... kodháááássss... *halk, szinte suttogó kacaj, s egy alak kezd materializálódni lenn a kapuban, mi a lépcsőt veszi célba, s követni kezdi a kettőst felfelé, még a farkasok előtt.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-07 17:30:42
Üzenet elküldve: 2020-11-07 17:30:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A füves pusztaságon a haladás nem túl sok ingerrel jár. A táj viszonylag egyhangú és kissé unalmas. Ennek ellenére megvan a maga varázsa. A pusztaság végén haladva már látja az ingovány meleg felhőit felszállni. El is éri a füves pusztaság végét és rálép az ingovány területére. A bugyogó, mocsaras részen lassít egy kicsit. Itt már nagyobb odafigyelést igényel az átkelés. Jól meg kell választania, hogy merre megy, mert a mocsár veszélyes hely, ahol egy rossz döntés könnyen életekbe kerülhet. Szerencsére az ingoványon is átkelt már párszor, így ismert úton jár, de ennek ellenére nem bízza el magát. A korábbról ismert ösvényeken vezeti lovát, aki már maga is jól ismeri errefelé a járást. A lovak nagy szolgálatot tudnak tenni ilyen helyeken. Veszélyérzékelésük jól ismert a lovakhoz értő személyek körében. Nagyon hamar felismerik a közeledő veszélyt, mintha egy külön képességük lenne erre. Így a veszélyes területeket ösztönösen kerüli el Éjtépő. Út közben időnként tekintetét körbe hordozza a tájon, de Lina-nak továbbra sincs nyoma. Két lehetséges magyarázatot tud adni erre a helyzetre. Lina vagy kicselezte és előrébb jár, vagy pedig a szarvasa elcsámborgott és így valahol mögötte lehet. Bármi történt is, előbb vagy utóbb újra összefutnak útjaik. Ha máshol nem is, akkor otthon MilOchass-ban. A messzi távolban mintha már a torony tetejét vélné felfedezni, de ez lehet, hogy csak délibáb. Azon gondolkodik, hogy kipróbálhatná egyik újonnan szerzett képességet, amivel egy egyhangú területen kedvére kelthet délibábszerű illúziókat. Csupán a saját szórakoztatására nem használná az erejét, de most talán kivételt tesz, hogy sikerül-e megtennie, amit kitalált. A mindent átható erőre koncentrál, formálja, alakítja az erőt, s ha minden jól megy, akkor a távolban ork seregek látványa tűnhet fel. Egy egész hadseregnek kell látszódnia a távolban, ha minden jól sikerül. Ezt Arra papa kedvéért idézi meg, már ha sikerül előcsalnia azokat az illúziókat. Jól tudja, hogy idős tündér barátja nem szívleli az orkok faját. Most már azt is megtudta, hogy miért. Bizonyára izgatottá válna és egyből beigazolódnának félelmei, az orkokkal kapcsolatban. Ha sikerül végrehajtania, akkor aki a környéken jár, az egy kegyetlen ork hadsereg látványával szembesülhet a távolban.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására átlagos látótávolságú vidéken, ahol nincs túl sok zavaró tereptárgy (város, erdő kizárva), a távolban (minimum kétszáz lépés) a valóságtól eltérő látszatképet tud kelteni. Hatása addig maradandó, míg minden feltétel teljesül, és mindenkire él a környéken.
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására átlagos látótávolságú vidéken, ahol nincs túl sok zavaró tereptárgy (város, erdő kizárva), a távolban (minimum kétszáz lépés) a valóságtól eltérő látszatképet tud kelteni. Hatása addig maradandó, míg minden feltétel teljesül, és mindenkire él a környéken.
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-06 19:26:01
Üzenet elküldve: 2020-11-06 19:26:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*A lány a thargok követe, ezért nyilvánvaló, hogy esze ágában sincs rosszat szólni a saját Úrnőjéről. Az pedig, hogy ezzel szemben milyen gondolatok keringenek a szép kalapja alatt, az ő dolga. Mindenesetre érdekes, milyen remek barátságba kerültek Cha'yss-szal ezek ketten, mindenképpen megjegyzi magának.*
- Igen, Cha'yss említette, hogy támadás érte őket a piacon, és maga indult nyomozni az ügyben. Meg a többi kellemetlenséget is, ami azután történt. *Aztán kicsit csöndesebben és nagyobb tapintattal, már-már együttérzéssel kérdezi.* Nem kell válaszolnia, ha nem akar, de úgy érzem, meg kell kérdeznem: emiatt az ügy miatt hagyta ott az őrséget?
*Dora nem veszi magára a hegyesfülűekről szóló megjegyzést. Bármit is mond a családja, a fajta legbosszantóbb tulajdonságait tökéletesen hozza, és igenis nagyobbra értékeli a természetet, mint bármelyik emberlakta kőhalmot. Az okoskodása pedig…*
- Ha már az okoskodásnál tartunk… *Kezd bele a mondandójába lassan és kimérten.* Mikor tervez délre fordulni észak helyett? Tudja, én is elvágyódom már erről a harsány, kellemetlen vidékről, de azt reméltem, megkerüljük a várost, és Amon Ruadh irányába haladunk tovább. Tudja – az eredeti célunk felé.
*Igyekszik tapintatosan és roppant jó észérvekkel győzködni Denjaart, merre az arra. Nagyon reméli, hogy nem kell levetnie magát erről a szörnyű állatról, és gyalog elindulnia a megfelelő irányba.*
- Ha pedig az éjszaka eltöltésére készülne, jobb lenne, ha inkább visszafordulnánk, és a város közelében maradnánk. Itt ugyanis kellemetlen alakok és roppant kellemetlen szörnyek járnak. Tudom, mert ismerős vagyok a vidéken, és olvastam már róla egy s mást.
*Hangja kezd egy kissé kérlelő lenni, bár nem akarja.*
- Szóval. *Vonja le a kissé bátortalan konklúziót egy kis krákogással megspékelve.* Ha visszatérne Arthenior közelébe, talán biztonságban megejthetnénk azt a vacsorát, és aztán reggel irány a szántóföld, no meg a többi. Mit szól?
*A lány a thargok követe, ezért nyilvánvaló, hogy esze ágában sincs rosszat szólni a saját Úrnőjéről. Az pedig, hogy ezzel szemben milyen gondolatok keringenek a szép kalapja alatt, az ő dolga. Mindenesetre érdekes, milyen remek barátságba kerültek Cha'yss-szal ezek ketten, mindenképpen megjegyzi magának.*
- Igen, Cha'yss említette, hogy támadás érte őket a piacon, és maga indult nyomozni az ügyben. Meg a többi kellemetlenséget is, ami azután történt. *Aztán kicsit csöndesebben és nagyobb tapintattal, már-már együttérzéssel kérdezi.* Nem kell válaszolnia, ha nem akar, de úgy érzem, meg kell kérdeznem: emiatt az ügy miatt hagyta ott az őrséget?
*Dora nem veszi magára a hegyesfülűekről szóló megjegyzést. Bármit is mond a családja, a fajta legbosszantóbb tulajdonságait tökéletesen hozza, és igenis nagyobbra értékeli a természetet, mint bármelyik emberlakta kőhalmot. Az okoskodása pedig…*
- Ha már az okoskodásnál tartunk… *Kezd bele a mondandójába lassan és kimérten.* Mikor tervez délre fordulni észak helyett? Tudja, én is elvágyódom már erről a harsány, kellemetlen vidékről, de azt reméltem, megkerüljük a várost, és Amon Ruadh irányába haladunk tovább. Tudja – az eredeti célunk felé.
*Igyekszik tapintatosan és roppant jó észérvekkel győzködni Denjaart, merre az arra. Nagyon reméli, hogy nem kell levetnie magát erről a szörnyű állatról, és gyalog elindulnia a megfelelő irányba.*
- Ha pedig az éjszaka eltöltésére készülne, jobb lenne, ha inkább visszafordulnánk, és a város közelében maradnánk. Itt ugyanis kellemetlen alakok és roppant kellemetlen szörnyek járnak. Tudom, mert ismerős vagyok a vidéken, és olvastam már róla egy s mást.
*Hangja kezd egy kissé kérlelő lenni, bár nem akarja.*
- Szóval. *Vonja le a kissé bátortalan konklúziót egy kis krákogással megspékelve.* Ha visszatérne Arthenior közelébe, talán biztonságban megejthetnénk azt a vacsorát, és aztán reggel irány a szántóföld, no meg a többi. Mit szól?
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-03 01:02:21
Üzenet elküldve: 2020-11-03 01:02:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
-Naná, hogy szeret mindent jobban tudni. Elvégre hegyesfülű. *Nem fejti ki jobban a témát, helyette hosszú percekig néma csendbe borul. Ahogy szürkül az ég alja, úgy tekintget egyre szaporábban a még csillagtalan ég felé.*
-Eleget tettem már mások kedvére. Sosem voltam az a fajta, akiről hőskölteményeket zengenek és nem is vágytam az lenni.
*Dora most aztán jól teszi, ha igazán kapaszkodik. Az ingovány pocsolyái, süppedékei szerencsére nem fognak ki a paripán, ki még a szürkületben is úgy kerülgeti őket, mint a napvilágban.
A Kagaenaet firtató magyarázatra csak rosszallóan felmordul. Nem fordul hátra a nyeregben, így arca nem látszik, de hangjából némi bosszúság szűrhető.*
-Hogy önhibáján kívül? Tudott volt, hogy veszélyben az élete, erre az utasításom ellenére a báró úrral egyetemben úgy gondolta, bevásárlókörútra indul a piactéren. Ostoba kis csikó. *A báróra nem tér ki, habár szent meggyőződése, hogy érdekből szagolgatja körbe a tharg tomport. Nem foglalkoztatja különösebben a dolog, habár nem szíveli az efféle praktikákat.
Egyre inkább az az érzése, hogy a mögötte zötykölődő, parfümillatú elfkisasszony vaskos álarcot ölt előtte, s óvatosan járatja a szavakat. Csak annyit mond, amennyit kell, s véletlenül sem azt, amit valójában gondol.
A következőkre ennek ellenére halkan felnevet.*
-A nőket csak a nők érthetik meg. Nem véletlen, hogy gyűlölik egymást. Na, vágtassunk bele az éjszakába, vagy letáborozzunk a pusztán?
*Neki végtére is egyre megy, nem siet sehova, habár a ló bírná reggelig is a tempót. Ugyanakkor a kisasszony mögötte felettébb fészkelődik már, alighanem hintókhoz szokott, nem pedig nyergekhez.
Nem hoz esőt a szél, s a csillagok is előbújnak szép lassan a fejük felett. Mint megannyi hézag az éjszaka fekete leplén.*
-Naná, hogy szeret mindent jobban tudni. Elvégre hegyesfülű. *Nem fejti ki jobban a témát, helyette hosszú percekig néma csendbe borul. Ahogy szürkül az ég alja, úgy tekintget egyre szaporábban a még csillagtalan ég felé.*
-Eleget tettem már mások kedvére. Sosem voltam az a fajta, akiről hőskölteményeket zengenek és nem is vágytam az lenni.
*Dora most aztán jól teszi, ha igazán kapaszkodik. Az ingovány pocsolyái, süppedékei szerencsére nem fognak ki a paripán, ki még a szürkületben is úgy kerülgeti őket, mint a napvilágban.
A Kagaenaet firtató magyarázatra csak rosszallóan felmordul. Nem fordul hátra a nyeregben, így arca nem látszik, de hangjából némi bosszúság szűrhető.*
-Hogy önhibáján kívül? Tudott volt, hogy veszélyben az élete, erre az utasításom ellenére a báró úrral egyetemben úgy gondolta, bevásárlókörútra indul a piactéren. Ostoba kis csikó. *A báróra nem tér ki, habár szent meggyőződése, hogy érdekből szagolgatja körbe a tharg tomport. Nem foglalkoztatja különösebben a dolog, habár nem szíveli az efféle praktikákat.
Egyre inkább az az érzése, hogy a mögötte zötykölődő, parfümillatú elfkisasszony vaskos álarcot ölt előtte, s óvatosan járatja a szavakat. Csak annyit mond, amennyit kell, s véletlenül sem azt, amit valójában gondol.
A következőkre ennek ellenére halkan felnevet.*
-A nőket csak a nők érthetik meg. Nem véletlen, hogy gyűlölik egymást. Na, vágtassunk bele az éjszakába, vagy letáborozzunk a pusztán?
*Neki végtére is egyre megy, nem siet sehova, habár a ló bírná reggelig is a tempót. Ugyanakkor a kisasszony mögötte felettébb fészkelődik már, alighanem hintókhoz szokott, nem pedig nyergekhez.
Nem hoz esőt a szél, s a csillagok is előbújnak szép lassan a fejük felett. Mint megannyi hézag az éjszaka fekete leplén.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-11-01 12:40:04
Üzenet elküldve: 2020-11-01 12:40:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
*Ha valaha hazajut, nem tudja meg lehet-e még menteni a ruhatárát és valaha sikerül-e a bűzhödt mocsártól megszabadítania azokat vagy be kell ruháznia egy új ruhákra. Most nincs is ideje ilyesmiken gondolkoznia. Szedi a lábát a tornyuk felé, ami ébreszt benne emlékeket. Akárcsak a föld mélyén a törpe építmények. Azokhoz hasonló a fala. Nem tudja véletlen-e, de még nem gondol róla semmit. Ellentétben a látomásoktól, amikben az átmeneti társnőjét is megemlítik és mintha nem lennének hatás nélkül az íjászra. A mélységi szavai határozottan csattannak miközben megindulnak befelé.*
-Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon!
*Gormogon felbukkanására a mélységi mágus ábrázatára egy nem túl barátságos vicsor húzódik. Teljes szívéből gyűlöli, azt a lényt és a helyzetet amiben vannak.*
-Kapaszkodj jól! Ez a lépcső csapda.
*Levegő tornya, repülő széllény és lyukas falak. Csak arra tud a mélységi gondolni, hogy ki akarják fújni őket a toronyból. Próbál ő is kapaszkodni, meg felkészülni valami ilyesmire vagy arra, hogy ha a lány repül, elkaphassa. És nem bírja megállni, hogy ne kiáltson fel és próbáljon meg többet megtudni a helyzetükről.*
-Gormogon! Neked mi a célod, ha kijutsz innen? Hatalmat akarsz vagy csak pusztítani?
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
*Ha valaha hazajut, nem tudja meg lehet-e még menteni a ruhatárát és valaha sikerül-e a bűzhödt mocsártól megszabadítania azokat vagy be kell ruháznia egy új ruhákra. Most nincs is ideje ilyesmiken gondolkoznia. Szedi a lábát a tornyuk felé, ami ébreszt benne emlékeket. Akárcsak a föld mélyén a törpe építmények. Azokhoz hasonló a fala. Nem tudja véletlen-e, de még nem gondol róla semmit. Ellentétben a látomásoktól, amikben az átmeneti társnőjét is megemlítik és mintha nem lennének hatás nélkül az íjászra. A mélységi szavai határozottan csattannak miközben megindulnak befelé.*
-Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon!
*Gormogon felbukkanására a mélységi mágus ábrázatára egy nem túl barátságos vicsor húzódik. Teljes szívéből gyűlöli, azt a lényt és a helyzetet amiben vannak.*
-Kapaszkodj jól! Ez a lépcső csapda.
*Levegő tornya, repülő széllény és lyukas falak. Csak arra tud a mélységi gondolni, hogy ki akarják fújni őket a toronyból. Próbál ő is kapaszkodni, meg felkészülni valami ilyesmire vagy arra, hogy ha a lány repül, elkaphassa. És nem bírja megállni, hogy ne kiáltson fel és próbáljon meg többet megtudni a helyzetükről.*
-Gormogon! Neked mi a célod, ha kijutsz innen? Hatalmat akarsz vagy csak pusztítani?
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:45:32
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:45:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Szerencsésen megérkeznek, s a kis tündér azonnal le is mászik Laorról. Ezután jön még csak a neheze. Valahogy be kell jutni a toronyba. A nyílás rajta szemet szúr a lánykának, azonban az alak aki az egyik lépcsőfokon ücsörög megtorpanásra készteti. Rögtön felismeri őt. Hiszen hogyan is tudná elfelejteni az azt az arcot, azt a hangot, azt a sziluettet. Akaratlanul is szemében megjelennek a könnyek. Még a vödör is meglett, erre már keserűen felnevet. *
- Igen tudom - * súgja jámborul. Megölelné, úgy, annyira a kezei közé zárná, de nem szabad. Az összes erejét összegyűjtve tart távolságot. Laor kérdésére megrázza a fejét. *
- Ő az én múltam, a húgom, akit megöltem.- * Nem néz a másikra. Behunyja szemét s ökölbe szorítja ökleit. Nem lenne semmi értelme titkolni. Talán fontos részlet ahhoz, hogy legalább Laor életben maradjon. Emellett abban is reménykedik, hogy ettől eljut agyáig, hogy amit lát, az csak egy kép. Az igazit remélhetőleg kihúzták és elhantolták. De ha nem, akkor is ott fekszik a kútban csendesen. Nagyon messze innen.
A mocsár először elcsábította őt Frandrrel. Mély levegőt vesz, s minden pillanatban emlékezteti magát arra, hogy csak hallucináció a tündér, s nem a testvére áll ott előtte, hanem egy entitás, aki jobb esetbe nem csinál semmit, rosszabba viszont gonosz, mint az összes többi.
Sokat azonban nem teketóriázhatnak, mert megjelenik egy amorf lény. Riri ajkába harap, automatikusan lépne vezére felé, de amaz egy szóval megállítja. Engedelmeskedik, s besiet a nyíláson utána pedig elindul felfelé a lépcsőn. A másik is sietteti, talán őt kell követnie. *
- Rendben, amint tudsz gyere utánunk - * súgja. Indulna, úgy kell visszafordulnia hamar, hogy még pár szót szólhasson. *
- Ha bájital kell kiálts, a korláton kihajolva könnyedén tudok adni fentről is - * teszi hozzá, aztán elindul követve a húga alakját használó lidércnyomást. Egyik keze az üvegeken pihen, másik a kicsiny tőr markolatán. Az arca a szeretett testvéré, de fél, hogy lelke árulót hordoz. *
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Szerencsésen megérkeznek, s a kis tündér azonnal le is mászik Laorról. Ezután jön még csak a neheze. Valahogy be kell jutni a toronyba. A nyílás rajta szemet szúr a lánykának, azonban az alak aki az egyik lépcsőfokon ücsörög megtorpanásra készteti. Rögtön felismeri őt. Hiszen hogyan is tudná elfelejteni az azt az arcot, azt a hangot, azt a sziluettet. Akaratlanul is szemében megjelennek a könnyek. Még a vödör is meglett, erre már keserűen felnevet. *
- Igen tudom - * súgja jámborul. Megölelné, úgy, annyira a kezei közé zárná, de nem szabad. Az összes erejét összegyűjtve tart távolságot. Laor kérdésére megrázza a fejét. *
- Ő az én múltam, a húgom, akit megöltem.- * Nem néz a másikra. Behunyja szemét s ökölbe szorítja ökleit. Nem lenne semmi értelme titkolni. Talán fontos részlet ahhoz, hogy legalább Laor életben maradjon. Emellett abban is reménykedik, hogy ettől eljut agyáig, hogy amit lát, az csak egy kép. Az igazit remélhetőleg kihúzták és elhantolták. De ha nem, akkor is ott fekszik a kútban csendesen. Nagyon messze innen.
A mocsár először elcsábította őt Frandrrel. Mély levegőt vesz, s minden pillanatban emlékezteti magát arra, hogy csak hallucináció a tündér, s nem a testvére áll ott előtte, hanem egy entitás, aki jobb esetbe nem csinál semmit, rosszabba viszont gonosz, mint az összes többi.
Sokat azonban nem teketóriázhatnak, mert megjelenik egy amorf lény. Riri ajkába harap, automatikusan lépne vezére felé, de amaz egy szóval megállítja. Engedelmeskedik, s besiet a nyíláson utána pedig elindul felfelé a lépcsőn. A másik is sietteti, talán őt kell követnie. *
- Rendben, amint tudsz gyere utánunk - * súgja. Indulna, úgy kell visszafordulnia hamar, hogy még pár szót szólhasson. *
- Ha bájital kell kiálts, a korláton kihajolva könnyedén tudok adni fentről is - * teszi hozzá, aztán elindul követve a húga alakját használó lidércnyomást. Egyik keze az üvegeken pihen, másik a kicsiny tőr markolatán. Az arca a szeretett testvéré, de fél, hogy lelke árulót hordoz. *
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 18:28:28
Üzenet elküldve: 2020-10-27 18:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Nem bánja, hogy elérték a tornyot, kezdett már nehezen lépkedni a mocsárban. Úgy érezte, hogy csizmáira minden lépésnél mázsás sárrögök akaszkodnak és szinte mindegy egyes hüvelyknyi haladás után mélyebbre és mélyebbre süllyed az ingoványban. Talán nem is csak mintha. Szuszogva áll a torony tövében, óvatosan a talajra engedi a hátán utazó tündért és talán most először gondol arra, hogy nem való már ez neki. Az ő korában a hozzá hasonló fegyverforgatók már nem nagyon csatangolnak mocsarakban, alig elképzelhető szörnyetegekre vadászva, hanem jó asszonyuk oldalán, a kandalló előtt pihennek. Vagy néhány lábnyival a föld alatt.
Most viszont itt állnak az átkos építmény tövében és Ririvel együtt nyomokat keresnek. Abból nem találnak sokat, ellenben a bejárat megvan, még ha nem is olyan, mint amilyenre Laor számított. Odabent pedig olyasvalakit, akire végképp nem számított. Egy pillanatra megenyhül a tekintete, aztán elhúzza a száját.*
- Beleesett? *visszhangozza félig szórakozottan, félig gúnyosan, mert eszébe jut a Gormogon nevezetű és ártatlan, ártalmatlan kinézete. Most már arra is gyanakszik, hogy ez a hely valami módon tisztában van vele, hogy kedveli a tündéreket és az egyszemélyes fogadóbizottság ennek eredménye. Sokat nincs ideje ezen gondolkodni, mert az ingovány úgy gondolhatja, hogy eleget unatkoztak. A sziszegő, bugyborékoló hangra megperdül, kardját maga elé lendíti és majdhogynem kiköp.*
- Hát persze...
*Mert úgy véli, hogy a vízből gyúrt valami ellen nem sokra menne. Most annyit tehet, hogy Rirt próbálja biztonságosabb körülmények közé juttatni, ha itt ilyesmiről beszélni lehet.*
- Riri! *int, hogy a tündér mögötte haladjon be a torony oldalán ásító nyíláson* Menj, addig megpróbálom ezt kint tartani. De tarts távolságot attól a tündértől *nyomja meg a tündér szót* aligha az, aminek látszik.
*Ha Riri elindul, ő is hátrálni kezd. Ez már annál inkább is kívánatos, mert nehezen megfogható ellenfele támadásba lendül. Laor pedig nem próbálja meg kardjával hárítani a csapást, kitérni próbál előle, óvatosan hátrálva a bejárat felé. Amíg pedig magára vonja a vízszörny figyelmét, Riri bejuthat. Hogy szóba elegyedik-e a másik tündérrel, az már más kérdés. Laor azt nem tiltotta meg.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.27 18:36:30, a következő indokkal:
Kérésre.
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Nem bánja, hogy elérték a tornyot, kezdett már nehezen lépkedni a mocsárban. Úgy érezte, hogy csizmáira minden lépésnél mázsás sárrögök akaszkodnak és szinte mindegy egyes hüvelyknyi haladás után mélyebbre és mélyebbre süllyed az ingoványban. Talán nem is csak mintha. Szuszogva áll a torony tövében, óvatosan a talajra engedi a hátán utazó tündért és talán most először gondol arra, hogy nem való már ez neki. Az ő korában a hozzá hasonló fegyverforgatók már nem nagyon csatangolnak mocsarakban, alig elképzelhető szörnyetegekre vadászva, hanem jó asszonyuk oldalán, a kandalló előtt pihennek. Vagy néhány lábnyival a föld alatt.
Most viszont itt állnak az átkos építmény tövében és Ririvel együtt nyomokat keresnek. Abból nem találnak sokat, ellenben a bejárat megvan, még ha nem is olyan, mint amilyenre Laor számított. Odabent pedig olyasvalakit, akire végképp nem számított. Egy pillanatra megenyhül a tekintete, aztán elhúzza a száját.*
- Beleesett? *visszhangozza félig szórakozottan, félig gúnyosan, mert eszébe jut a Gormogon nevezetű és ártatlan, ártalmatlan kinézete. Most már arra is gyanakszik, hogy ez a hely valami módon tisztában van vele, hogy kedveli a tündéreket és az egyszemélyes fogadóbizottság ennek eredménye. Sokat nincs ideje ezen gondolkodni, mert az ingovány úgy gondolhatja, hogy eleget unatkoztak. A sziszegő, bugyborékoló hangra megperdül, kardját maga elé lendíti és majdhogynem kiköp.*
- Hát persze...
*Mert úgy véli, hogy a vízből gyúrt valami ellen nem sokra menne. Most annyit tehet, hogy Rirt próbálja biztonságosabb körülmények közé juttatni, ha itt ilyesmiről beszélni lehet.*
- Riri! *int, hogy a tündér mögötte haladjon be a torony oldalán ásító nyíláson* Menj, addig megpróbálom ezt kint tartani. De tarts távolságot attól a tündértől *nyomja meg a tündér szót* aligha az, aminek látszik.
*Ha Riri elindul, ő is hátrálni kezd. Ez már annál inkább is kívánatos, mert nehezen megfogható ellenfele támadásba lendül. Laor pedig nem próbálja meg kardjával hárítani a csapást, kitérni próbál előle, óvatosan hátrálva a bejárat felé. Amíg pedig magára vonja a vízszörny figyelmét, Riri bejuthat. Hogy szóba elegyedik-e a másik tündérrel, az már más kérdés. Laor azt nem tiltotta meg.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.27 18:36:30, a következő indokkal:
Kérésre.
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 12:48:06
Üzenet elküldve: 2020-10-27 12:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo szalad és ha kell, akkor rángatja magával a kormost. Abban csak reménykedik, hogy jól választottak. A körülményekhez képest fürgén szalad, egyik kezében az íj, a másikban egy nyílvessző, a nyílvesszős kezével cibálta különben Quantallt. Ha úgy látja, hogy a kormos pofájú nem tudja tartani a tempóját, akkor újra és újra lelassít és cibálással próbálja gyorsabb haladásra ösztönözni. Ha amaz tartja a lépést, akkor nyilván nem szán időt arra, hogy ösztökélje.
Nem áll senki közéjük és a torony közé, ezért elérik azt. Alyo azonban megtorpan a gyerek látványától.*
- Felmentek? Miapicsa?!
*Szíve a torkában dobog a futás miatt, de meghökkenti a gyerekek ittlétének ténye és az általuk kimondott szavak is. Döbbenetesen világos tekintete Quantallra villan és a vészjósló hanggal mit sem törődve megpróbál behatolni a toronyba és elindulni felfelé a csigalépcsőn.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo szalad és ha kell, akkor rángatja magával a kormost. Abban csak reménykedik, hogy jól választottak. A körülményekhez képest fürgén szalad, egyik kezében az íj, a másikban egy nyílvessző, a nyílvesszős kezével cibálta különben Quantallt. Ha úgy látja, hogy a kormos pofájú nem tudja tartani a tempóját, akkor újra és újra lelassít és cibálással próbálja gyorsabb haladásra ösztönözni. Ha amaz tartja a lépést, akkor nyilván nem szán időt arra, hogy ösztökélje.
Nem áll senki közéjük és a torony közé, ezért elérik azt. Alyo azonban megtorpan a gyerek látványától.*
- Felmentek? Miapicsa?!
*Szíve a torkában dobog a futás miatt, de meghökkenti a gyerekek ittlétének ténye és az általuk kimondott szavak is. Döbbenetesen világos tekintete Quantallra villan és a vészjósló hanggal mit sem törődve megpróbál behatolni a toronyba és elindulni felfelé a csigalépcsőn.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:14:47
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:14:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Egészen lenyűgöző látvány bontakozik ki előttük, amire Krestvir alighanem örökké emlékezni fog. A tornyok förtelmesek, de van bennük valami megkapóan, torzan gyönyörű is, hogy szinte már sajnálhatnák elpusztítani őket...
A benyomás leszűrésén túl azonban nincs idő a bámészkodásra. Krestvir hallja és érzi maga mögött a veszélyt, így minden erejét beleadva rohan. A toronyból kicsapódó magmáról már csaknem riadalom nélkül vesz tudomást, mert nem igazán van már hova fokozni a feszültségét és a készenlétét.
Nem biztos benne, hogy el tudja érni a harcost és a bejáratot, így már azon töri a fejét, mitévő legyen, ha a sarkába érnek... De ez végül nem történik meg.
Ahogy Frandr mellé csapódik lépte, a harcos rögtön ellentmondást nem tűrő hadarással fogadja, arra utasítva őt, hogy hagyja őt hátra és menjen tovább.
Krestvir most először pillant hátra a válla fölött a lényekre, majd néz előre arra, ami odabent vár rájuk... Nem katona, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen a parancsnak, de szerencsére elég gyorsan mérlegel.
Már ide érződik a hő, amit a torony áraszt magából és azok a lépcsők... Nem biztos benne, hogy Frandr tényleg képes lesz utána jönni, anélkül, hogy a forróság megölné. És még ha bevárná is... akkor sem biztos, hogy tudja őt támogatni, mert mászniuk kell, úgy pedig nehéz érintkezésben maradniuk, mert szükségük lesz a kezükre...
Igen, a legjobb döntés, ha előre megy és ellenőrzi a terepet.*
- Ha nem hívlak, ne gyere! - *Kiált ennyit, miközben tovább rohan, kellemetlen érzéssel a gyomrában. Talán maradhatna segíteni, de tart tőle, hogy csak még többen fognak jönni és túl sok időt veszítenek, míg a torony elpusztítása lehet, hogy megoldja ezt a gondot. De csak lehet... Ez a bizonytalanság pedig kínzó, mert lehet, hogy ok nélkül hagyja hátra a harcost és neki kell elszámolnia az életével.
Ám a döntés már megszületett.
Csak egyetlen előrebukás erejéig áll meg, egy maréknyi sarat szedve markába a csizmája talpa alól, miközben röpke varázsigét mormol, s másik kezével a rongyot igazítja vissza rendesen az arca elé, az odabent várható füsttől védekezve. A hőtől és elégéstől meg remélhetőleg a varázslat védi majd meg őt és a manót. Ha nem sikerül elsőre, úgy újból fog próbálkozni, s csak a sikeres varázslat után halad tovább rohanva.
Amennyiben a lépcsőt gond nélkül eléri, első dolga, hogy a markában lévő sarat a lépcsőre kenje, s megfigyelje, mennyire lehet az forró, varázslat nélkül vajon el lehet-e viselni.
Ha úgy találja, igen, úgy Frandr után fog kiáltani. Ha nem, akkor alighanem kénytelen lesz maga belefogni a mászásba. Igyekszik fölnézni és látni, hogy merre, mihez vezet ez a lépcső. Vajon tényleg csak egy kristályt kell elpusztítania odafönt?*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 11:17:43
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Egészen lenyűgöző látvány bontakozik ki előttük, amire Krestvir alighanem örökké emlékezni fog. A tornyok förtelmesek, de van bennük valami megkapóan, torzan gyönyörű is, hogy szinte már sajnálhatnák elpusztítani őket...
A benyomás leszűrésén túl azonban nincs idő a bámészkodásra. Krestvir hallja és érzi maga mögött a veszélyt, így minden erejét beleadva rohan. A toronyból kicsapódó magmáról már csaknem riadalom nélkül vesz tudomást, mert nem igazán van már hova fokozni a feszültségét és a készenlétét.
Nem biztos benne, hogy el tudja érni a harcost és a bejáratot, így már azon töri a fejét, mitévő legyen, ha a sarkába érnek... De ez végül nem történik meg.
Ahogy Frandr mellé csapódik lépte, a harcos rögtön ellentmondást nem tűrő hadarással fogadja, arra utasítva őt, hogy hagyja őt hátra és menjen tovább.
Krestvir most először pillant hátra a válla fölött a lényekre, majd néz előre arra, ami odabent vár rájuk... Nem katona, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen a parancsnak, de szerencsére elég gyorsan mérlegel.
Már ide érződik a hő, amit a torony áraszt magából és azok a lépcsők... Nem biztos benne, hogy Frandr tényleg képes lesz utána jönni, anélkül, hogy a forróság megölné. És még ha bevárná is... akkor sem biztos, hogy tudja őt támogatni, mert mászniuk kell, úgy pedig nehéz érintkezésben maradniuk, mert szükségük lesz a kezükre...
Igen, a legjobb döntés, ha előre megy és ellenőrzi a terepet.*
- Ha nem hívlak, ne gyere! - *Kiált ennyit, miközben tovább rohan, kellemetlen érzéssel a gyomrában. Talán maradhatna segíteni, de tart tőle, hogy csak még többen fognak jönni és túl sok időt veszítenek, míg a torony elpusztítása lehet, hogy megoldja ezt a gondot. De csak lehet... Ez a bizonytalanság pedig kínzó, mert lehet, hogy ok nélkül hagyja hátra a harcost és neki kell elszámolnia az életével.
Ám a döntés már megszületett.
Csak egyetlen előrebukás erejéig áll meg, egy maréknyi sarat szedve markába a csizmája talpa alól, miközben röpke varázsigét mormol, s másik kezével a rongyot igazítja vissza rendesen az arca elé, az odabent várható füsttől védekezve. A hőtől és elégéstől meg remélhetőleg a varázslat védi majd meg őt és a manót. Ha nem sikerül elsőre, úgy újból fog próbálkozni, s csak a sikeres varázslat után halad tovább rohanva.
Amennyiben a lépcsőt gond nélkül eléri, első dolga, hogy a markában lévő sarat a lépcsőre kenje, s megfigyelje, mennyire lehet az forró, varázslat nélkül vajon el lehet-e viselni.
Ha úgy találja, igen, úgy Frandr után fog kiáltani. Ha nem, akkor alighanem kénytelen lesz maga belefogni a mászásba. Igyekszik fölnézni és látni, hogy merre, mihez vezet ez a lépcső. Vajon tényleg csak egy kristályt kell elpusztítania odafönt?*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 11:17:43
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 10:04:28
Üzenet elküldve: 2020-10-27 10:04:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*A Tűz Tornya felé rohanva Frandr nem hagyja le Krestvirt, és időnként hátranéz, próbálja megítélni, mennyi idejük van, mielőtt eléri őket a két dög, aki a mögöttük lohol. Közben görcsösen markolja jobbjával fokosát, figyelnie kell, hogy a fájdalom miatt ne engedje el ösztönösen a fanyelet.
Futás közben körbetekint, szemével a többi csapatot keresve. Látja, ahogy két másik toronyhoz épp most ér oda egy-egy pár. Először jobbra néz, és a lukacsos épületen átsüvítő szelet mintha innen is hallani vélné.
Ezután fordítja a fejét balra, és a helyzettől függetlenül elámul, alig bírja elszakítani tekintetét a látványtól. Pusztán nőtt fel, így a hatalmas, alárobajló vízesés, amit ősi sziklák törnek meg, egyenértékű számára Abogr lebegő tornyával. Egy ilyen szörnyű helyen sokkoló ez a nyers gyönyör.
Igézettségéből az ijesztően közeli hisszenés rázza fel, mely a keze hólyagjait adó démont idézi. Odakapja a fejét még időben, hogy lássa, hogy keményedik meg a vízbe hulló magma. Így végül kénytelen megszemlélni a harmadik tornyot, amit ők közelítenek meg.*
-Azt a rohadt...
*Már innen érzi a hőt, és, bár ez kívülről nem látszik, a mellkasában égő, eddig őt viszonylag melegen tartó fény kihuny.*
~Markolj a parázsba, és fényével mutasd az utat~
*Jut eszébe népének egy mondása.*
-Indulj! Mikor beérsz, hívj magad után, rövidesen követlek, csak megölöm ezeket a szarokat. És találj ki valamit Szorth ellen.
*Hadarja kemény, ellentmondást nem tűrő hangon Krestvirnek, mikor már majdnem odaértek, és Frandr szinte már érzi az érkező dögök bűzét. Pár lépéssel a kapu előtt megpördül, megveti a lábát, és lendületből megindítja fokosa baltavégét az egyik farkas feje felé. Ha talál, kirántja a fegyverét a dögből, és a másik felé fordul, felkészülve arra, hogy hasonló módon vegye kezelésbe azt is.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*A Tűz Tornya felé rohanva Frandr nem hagyja le Krestvirt, és időnként hátranéz, próbálja megítélni, mennyi idejük van, mielőtt eléri őket a két dög, aki a mögöttük lohol. Közben görcsösen markolja jobbjával fokosát, figyelnie kell, hogy a fájdalom miatt ne engedje el ösztönösen a fanyelet.
Futás közben körbetekint, szemével a többi csapatot keresve. Látja, ahogy két másik toronyhoz épp most ér oda egy-egy pár. Először jobbra néz, és a lukacsos épületen átsüvítő szelet mintha innen is hallani vélné.
Ezután fordítja a fejét balra, és a helyzettől függetlenül elámul, alig bírja elszakítani tekintetét a látványtól. Pusztán nőtt fel, így a hatalmas, alárobajló vízesés, amit ősi sziklák törnek meg, egyenértékű számára Abogr lebegő tornyával. Egy ilyen szörnyű helyen sokkoló ez a nyers gyönyör.
Igézettségéből az ijesztően közeli hisszenés rázza fel, mely a keze hólyagjait adó démont idézi. Odakapja a fejét még időben, hogy lássa, hogy keményedik meg a vízbe hulló magma. Így végül kénytelen megszemlélni a harmadik tornyot, amit ők közelítenek meg.*
-Azt a rohadt...
*Már innen érzi a hőt, és, bár ez kívülről nem látszik, a mellkasában égő, eddig őt viszonylag melegen tartó fény kihuny.*
~Markolj a parázsba, és fényével mutasd az utat~
*Jut eszébe népének egy mondása.*
-Indulj! Mikor beérsz, hívj magad után, rövidesen követlek, csak megölöm ezeket a szarokat. És találj ki valamit Szorth ellen.
*Hadarja kemény, ellentmondást nem tűrő hangon Krestvirnek, mikor már majdnem odaértek, és Frandr szinte már érzi az érkező dögök bűzét. Pár lépéssel a kapu előtt megpördül, megveti a lábát, és lendületből megindítja fokosa baltavégét az egyik farkas feje felé. Ha talál, kirántja a fegyverét a dögből, és a másik felé fordul, felkészülve arra, hogy hasonló módon vegye kezelésbe azt is.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:41:56
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:41:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Mindenki elindul, s mindenki társat választ magának. Egyelőre akad némi idő a terep felmérésére, s a hirtelen tüdejükből felszökő levegő kifújására. Bár távolinak tűnnek, a tornyok mégis már most láttatják magukat olyan szögből, mely ez idáig a párás és ködös időjárás miatt láthatatlan maradt. Segít, ha megfigyelik magukat a tornyokat. A legkeletibb, már innen látszik, hogy ablaktalan, lyukacsos, keresztül-kasul járja át a szél, magassága égbe törő, s a fellegeket fúrja át.
Távolból hallik hang felőle, a szél fütyül, ahogyan a sajt szerűen lyukas tornyot, folyamatosan átjárja.
A második torony tetejéről hatalmas vízesés tör alá a mélybe, egyenesen a hátsó részén meghúzódó óriási szakadékba, a robaj óriási, mert az aláhulló víztömeg, ódon és régi sziklákon tör meg. Az egész építmény ősi, mintha ezer és ezer éven át koptatta volna a fentről alátörő zuhatag, mohos és csúszós, sem ember, sem állat nem vetheti meg magát rajta, vélhetően a felfelé vezető lépcsők is hasonló tulajdonságokkal bírnak.
A harmadik torony izzik, akár a visszamaradt parázs, a tűz erei járják át, olykor-olykor lángot lövell, s vörös fénybe borítja a tájat.
A negyedik, egyben nyugati, fekete, ingatagnak tűnő mocskos és mocsaras képződmény, akár gyermekek tó melletti iszapvára lehetne, ha nem árasztana már közelről bűzös, rothadó hínár és nádszagot. Ingatagnak tűnik, fenséget nem, csupán romlottságot sugall, szinte átokkal sújtja az égboltot, miként hozzáér.*
//Frandr, Krestvir//
//2//
*A férfi az égés pillanatában átütő fájdalmat érez, hangja keresztülsüvít a mocsár éteri levegőjén, de fegyverét nem engedi, ragaszkodik hozzá, s ez az erő később tán meghálálja magát. Nagy a bizonytalanság. A Krestvirnek szánt szavai iránymutatásnak szolgálhatnak, melyet a lány látszólag meg is fogad, bár tény, hogy nehézkesen megy neki, hisz nem pont harcra képezték. A döntés ennek megfelelő... Frandr és Krestvir a harmadik felé haladna. A pillanatnyi, lihegve előadott disputa, máris érezteti hatását, az üvöltések sokkal közelebbről hangoznak fel. Frandr, harcos létére eddig is segítette hasznos meglátásaival a csapatot, Krestvir, Kilencediktől jelenleg hiába vár iránymutatást. Bár érződik, hogy a manó jelen van, megbúvik a kapucni rejtekén, csak utasításra ugrik elő, ha szükséges, önállóan nem óhajt cselekedni.
A bizonytalanság árat követel, s máris csaholó rémek szegődnek nyomukba, így a tornyok közelednek ugyan, de nem juthatnak fel harc nélkül... legalábbis az egyikük nem.
Hangos robajjal magma hullik alá, nem messze tőlük, az egyik pocsolyásabb részbe csapódva, hangosan felsszisszenve... sssszzzoooorthhhhh...
A tornyon kapu nincs. Aláérve mindenhol szikrák, mindenhol parázs, s megannyi hő, mely szinte fojtogatóan forró. Torkot égető füst és anyag, mi eltelíti a tüdőt, csípi a szemet, folyamatos hanghatás, s az előttük ásító járat, meleg levegőt lehel. Egyszerű csigalépcső vezet felfelé, melynek eleje, már a bejárat előtt látható. Frandr ér oda először, s ha megfordul, a mögötte érkező Krestvir után két lényt láthat, kik megveszekedett erővel vágtáznak hörögve. A lépcső beérhetik őket, nem tudnak olyan gyorsan haladni, főleg, hogy a lépcsőt nem embereknek tervezték. Egy-egy foka monumentális, szinte mellkasuk fölé ér, mászni kell, mászni és mászni. Mire Krestvir elér Frnadr mellé a két farkaslény is ott van már csattogó fogakkal és vizenyős tekintettel.*
//Laor, Carsaadi//
*A tündér kétségbeesetten kapaszkodik saját látomásaiba, s emellett Laor vállába. Szinte fizikai szenvedést okoz neki látni, ahogyan Laor lépései egyre nehezednek, jóllehet ennek nem csak Carsaadi az oka. Frandr és Krestvir bizonytalanságát egy darabig figyelemmel kísérhetik, Laor, akár még utasítást is oszthat, mert az utolsó út csak a végén ágazik el négy felé. Laor a keleti torony melletti második torony felé veszi az irányt, s közben a tájat is alaposan megfigyelheti, egyelőre nem zavarják meg szörnyek. Lábnyomokat keres... de azt nem talál, a mocsár felfalja az utolsó élet nyomait is, legyen az a múlté, a jelené, vagy a jövőé akár. Útjukba nem szegődik semmi, a többi lény valami más útvonalat választhatott, mert bár nehézkesen és egyre süppedőseben, de elérnek céljukig. Egykoron a torony talán gyönyörű volt, talán indák és virágfűzérek lóghattak rajta, elfeledett királyságnak, romlott emlékének tűnhet, talán valaha elfek lakhatták, ha egyáltalán létezett valamikor.
Lábnyomok a vizes talajon nem látszanak, amit látnak csupán éhes falka őrült, beteg rohanásának nyomai. De nincs szükség lábnyomokra, hiszen az út végén, Frandr és Krestvirhez hasonlóan láthatják, kapu nincs, csupán nedves és barlangszerű bejárat, mely mögött felfelé ívelő csigalépcső. Van különbség azonban... egy kis tündérleány ül, egyik szárnya hiányzik, s elázott, akárha viharból érkezett volna.*
- Nézd... *mutat fel kezében egy régi-régi vedret, melynek deszkái korhadtak, s az őket körül ölelő vaspánt meglehetősen rozsdállik már.* beleesett. *Szája lebiggyed, szemei sírásra fordulnak, s bennük könnyek csillognak. Carsaadira néz, s a lány felismerheti, legalábbis elképzelése lehet róla kit lát. A látvány lehengerlő, s megakasztó, igaz, Laorra talán nincs hatással, de hozzá más érkezik. Gurgulázó és éteri hang képében, mintha víz alól szólnának.*
- Ooooormiiiik... *csobbanás, rekedtség* a víz... a múlt, a jelen, s a jövőőőőő... állandóóó... megtörhetetlen... *Kiegyenesedik, a férfitól úgy három méterre, amorf és folyékony alakban, Laor fölé magasodik, majd megindítja oldalirányú, első csapását, hullám képében.*
- Carsaadi... mennünk kell! *Szól a kisleány. Itt is döntés szükségeltetik, mert a tornyok lépcsői csúszósak és veszélyesek, a haladás lassú.*
//Alyo és Quantall//
*Mily játékos a véletlen, s mily váratlan az élet. Egy mélységi, s egy félelf, kinek élete a másik faj gyűlölete körül forgott, kinek útmutatásul, csak a sötétek ölése szolgált, s a másik, kinek mindezt tűrni kellene, miközben az élet része kívánt lenni, s feledett múltját maga mögött hagyni. Párban indulnak el, szinte kéz a kézben, s nincs idő, hogy a torzsalkodás folytatódjon, egymásra utalva és bátran, csak előre... csak előre! Lábuk alatt freccsen a sár, igaz, nem könnyű a haladás, mégis megbirkózhatnak vele. A negyedik torony maga a posvány, s közelebbről szemügyre véve sem változik ez a nézet. Kapuja nincs, csupán egy tátongó üresség, mely mögött csigalépcső húzódik felfelé. Akár egy hatalmas szita, várszerű, de mintha csupán hiányosan hordták volna össze két nap alatt, vagy legalábbis utána számos lyukat ejtettek rajta. A bejárat egy gyermek játszik, a másik éppen befelé halad, hogy meginduljon felfelé:*
- Gyere már, Ahroius! *Hallik tompán a kiáltás, melyet elnyom a szél hirtelen támadt fütyülő hangja.* Alyoék már felmentek! *Majd eltűnik, s a másik, sietve indul utána. Alyoék ekkor érnek oda, még láthatják a közjátékot, de közbeavatkozni nem tudnak, a torony felettük magasodik, s csupán egy hangot hallanak.*
- A kis mágusotok fala... nem bírta sokáig... *hirtelen forgószél támad, belekapva mindkettejük hajába, oly erős, hogy szinte rá lehet támaszkodni, azonban hamar alábbhagy, azonban látni nem látják Gormogont.* Üdvözöllek benneteket... birodalmamban... *A lény nem tűnik fel, a csigalépcső ott van felfelé, az út adott, már csak dönteni kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 09:28:29
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Mindenki elindul, s mindenki társat választ magának. Egyelőre akad némi idő a terep felmérésére, s a hirtelen tüdejükből felszökő levegő kifújására. Bár távolinak tűnnek, a tornyok mégis már most láttatják magukat olyan szögből, mely ez idáig a párás és ködös időjárás miatt láthatatlan maradt. Segít, ha megfigyelik magukat a tornyokat. A legkeletibb, már innen látszik, hogy ablaktalan, lyukacsos, keresztül-kasul járja át a szél, magassága égbe törő, s a fellegeket fúrja át.
Távolból hallik hang felőle, a szél fütyül, ahogyan a sajt szerűen lyukas tornyot, folyamatosan átjárja.
A második torony tetejéről hatalmas vízesés tör alá a mélybe, egyenesen a hátsó részén meghúzódó óriási szakadékba, a robaj óriási, mert az aláhulló víztömeg, ódon és régi sziklákon tör meg. Az egész építmény ősi, mintha ezer és ezer éven át koptatta volna a fentről alátörő zuhatag, mohos és csúszós, sem ember, sem állat nem vetheti meg magát rajta, vélhetően a felfelé vezető lépcsők is hasonló tulajdonságokkal bírnak.
A harmadik torony izzik, akár a visszamaradt parázs, a tűz erei járják át, olykor-olykor lángot lövell, s vörös fénybe borítja a tájat.
A negyedik, egyben nyugati, fekete, ingatagnak tűnő mocskos és mocsaras képződmény, akár gyermekek tó melletti iszapvára lehetne, ha nem árasztana már közelről bűzös, rothadó hínár és nádszagot. Ingatagnak tűnik, fenséget nem, csupán romlottságot sugall, szinte átokkal sújtja az égboltot, miként hozzáér.*
//Frandr, Krestvir//
//2//
*A férfi az égés pillanatában átütő fájdalmat érez, hangja keresztülsüvít a mocsár éteri levegőjén, de fegyverét nem engedi, ragaszkodik hozzá, s ez az erő később tán meghálálja magát. Nagy a bizonytalanság. A Krestvirnek szánt szavai iránymutatásnak szolgálhatnak, melyet a lány látszólag meg is fogad, bár tény, hogy nehézkesen megy neki, hisz nem pont harcra képezték. A döntés ennek megfelelő... Frandr és Krestvir a harmadik felé haladna. A pillanatnyi, lihegve előadott disputa, máris érezteti hatását, az üvöltések sokkal közelebbről hangoznak fel. Frandr, harcos létére eddig is segítette hasznos meglátásaival a csapatot, Krestvir, Kilencediktől jelenleg hiába vár iránymutatást. Bár érződik, hogy a manó jelen van, megbúvik a kapucni rejtekén, csak utasításra ugrik elő, ha szükséges, önállóan nem óhajt cselekedni.
A bizonytalanság árat követel, s máris csaholó rémek szegődnek nyomukba, így a tornyok közelednek ugyan, de nem juthatnak fel harc nélkül... legalábbis az egyikük nem.
Hangos robajjal magma hullik alá, nem messze tőlük, az egyik pocsolyásabb részbe csapódva, hangosan felsszisszenve... sssszzzoooorthhhhh...
A tornyon kapu nincs. Aláérve mindenhol szikrák, mindenhol parázs, s megannyi hő, mely szinte fojtogatóan forró. Torkot égető füst és anyag, mi eltelíti a tüdőt, csípi a szemet, folyamatos hanghatás, s az előttük ásító járat, meleg levegőt lehel. Egyszerű csigalépcső vezet felfelé, melynek eleje, már a bejárat előtt látható. Frandr ér oda először, s ha megfordul, a mögötte érkező Krestvir után két lényt láthat, kik megveszekedett erővel vágtáznak hörögve. A lépcső beérhetik őket, nem tudnak olyan gyorsan haladni, főleg, hogy a lépcsőt nem embereknek tervezték. Egy-egy foka monumentális, szinte mellkasuk fölé ér, mászni kell, mászni és mászni. Mire Krestvir elér Frnadr mellé a két farkaslény is ott van már csattogó fogakkal és vizenyős tekintettel.*
//Laor, Carsaadi//
*A tündér kétségbeesetten kapaszkodik saját látomásaiba, s emellett Laor vállába. Szinte fizikai szenvedést okoz neki látni, ahogyan Laor lépései egyre nehezednek, jóllehet ennek nem csak Carsaadi az oka. Frandr és Krestvir bizonytalanságát egy darabig figyelemmel kísérhetik, Laor, akár még utasítást is oszthat, mert az utolsó út csak a végén ágazik el négy felé. Laor a keleti torony melletti második torony felé veszi az irányt, s közben a tájat is alaposan megfigyelheti, egyelőre nem zavarják meg szörnyek. Lábnyomokat keres... de azt nem talál, a mocsár felfalja az utolsó élet nyomait is, legyen az a múlté, a jelené, vagy a jövőé akár. Útjukba nem szegődik semmi, a többi lény valami más útvonalat választhatott, mert bár nehézkesen és egyre süppedőseben, de elérnek céljukig. Egykoron a torony talán gyönyörű volt, talán indák és virágfűzérek lóghattak rajta, elfeledett királyságnak, romlott emlékének tűnhet, talán valaha elfek lakhatták, ha egyáltalán létezett valamikor.
Lábnyomok a vizes talajon nem látszanak, amit látnak csupán éhes falka őrült, beteg rohanásának nyomai. De nincs szükség lábnyomokra, hiszen az út végén, Frandr és Krestvirhez hasonlóan láthatják, kapu nincs, csupán nedves és barlangszerű bejárat, mely mögött felfelé ívelő csigalépcső. Van különbség azonban... egy kis tündérleány ül, egyik szárnya hiányzik, s elázott, akárha viharból érkezett volna.*
- Nézd... *mutat fel kezében egy régi-régi vedret, melynek deszkái korhadtak, s az őket körül ölelő vaspánt meglehetősen rozsdállik már.* beleesett. *Szája lebiggyed, szemei sírásra fordulnak, s bennük könnyek csillognak. Carsaadira néz, s a lány felismerheti, legalábbis elképzelése lehet róla kit lát. A látvány lehengerlő, s megakasztó, igaz, Laorra talán nincs hatással, de hozzá más érkezik. Gurgulázó és éteri hang képében, mintha víz alól szólnának.*
- Ooooormiiiik... *csobbanás, rekedtség* a víz... a múlt, a jelen, s a jövőőőőő... állandóóó... megtörhetetlen... *Kiegyenesedik, a férfitól úgy három méterre, amorf és folyékony alakban, Laor fölé magasodik, majd megindítja oldalirányú, első csapását, hullám képében.*
- Carsaadi... mennünk kell! *Szól a kisleány. Itt is döntés szükségeltetik, mert a tornyok lépcsői csúszósak és veszélyesek, a haladás lassú.*
//Alyo és Quantall//
*Mily játékos a véletlen, s mily váratlan az élet. Egy mélységi, s egy félelf, kinek élete a másik faj gyűlölete körül forgott, kinek útmutatásul, csak a sötétek ölése szolgált, s a másik, kinek mindezt tűrni kellene, miközben az élet része kívánt lenni, s feledett múltját maga mögött hagyni. Párban indulnak el, szinte kéz a kézben, s nincs idő, hogy a torzsalkodás folytatódjon, egymásra utalva és bátran, csak előre... csak előre! Lábuk alatt freccsen a sár, igaz, nem könnyű a haladás, mégis megbirkózhatnak vele. A negyedik torony maga a posvány, s közelebbről szemügyre véve sem változik ez a nézet. Kapuja nincs, csupán egy tátongó üresség, mely mögött csigalépcső húzódik felfelé. Akár egy hatalmas szita, várszerű, de mintha csupán hiányosan hordták volna össze két nap alatt, vagy legalábbis utána számos lyukat ejtettek rajta. A bejárat egy gyermek játszik, a másik éppen befelé halad, hogy meginduljon felfelé:*
- Gyere már, Ahroius! *Hallik tompán a kiáltás, melyet elnyom a szél hirtelen támadt fütyülő hangja.* Alyoék már felmentek! *Majd eltűnik, s a másik, sietve indul utána. Alyoék ekkor érnek oda, még láthatják a közjátékot, de közbeavatkozni nem tudnak, a torony felettük magasodik, s csupán egy hangot hallanak.*
- A kis mágusotok fala... nem bírta sokáig... *hirtelen forgószél támad, belekapva mindkettejük hajába, oly erős, hogy szinte rá lehet támaszkodni, azonban hamar alábbhagy, azonban látni nem látják Gormogont.* Üdvözöllek benneteket... birodalmamban... *A lény nem tűnik fel, a csigalépcső ott van felfelé, az út adott, már csak dönteni kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 09:28:29
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:05:09
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:05:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
* Nehéz megküzdenie saját belső démonjaival, amikor látja, hogy Laor lassan halad, szenvedősen, azért, mert őt a hátán kell cipelnie. A lelkiismeretfurdalás és tehetetlenség kettős érzése mellé még betársul ráadásul, hogy nyűg is. Ajkába harap s nagy levegőt vesz.Ilyenkor tisztán kell gondolkodnia, nem zavarhatja agyát semmi sem.
Amikor megérkeznek az első, hogy leszáll. *
- Értettem - * bólint. Haját füle mögé tűri, néha igazán útban van a hosszúra nőtt tincsáradat. Ezután keresgélni kezd. Előbb a falat, hátha van valami eltérés, színváltás, netalántán egy batárnagy ajtó. Ujjai megérintik a torony falát, ha tudják. Nem csak szemmagasságban kutakodik, alaposan a felfelé is nézelődik, meg lefelé. Ha pedig nem talál semmit akkor néhány lépést hátrál, hogy a környezetet is szemügyre tudja fenni, netalántán ha lábnyomok vannak a sáros földben, meg tudja őket pillantani. *
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
* Nehéz megküzdenie saját belső démonjaival, amikor látja, hogy Laor lassan halad, szenvedősen, azért, mert őt a hátán kell cipelnie. A lelkiismeretfurdalás és tehetetlenség kettős érzése mellé még betársul ráadásul, hogy nyűg is. Ajkába harap s nagy levegőt vesz.Ilyenkor tisztán kell gondolkodnia, nem zavarhatja agyát semmi sem.
Amikor megérkeznek az első, hogy leszáll. *
- Értettem - * bólint. Haját füle mögé tűri, néha igazán útban van a hosszúra nőtt tincsáradat. Ezután keresgélni kezd. Előbb a falat, hátha van valami eltérés, színváltás, netalántán egy batárnagy ajtó. Ujjai megérintik a torony falát, ha tudják. Nem csak szemmagasságban kutakodik, alaposan a felfelé is nézelődik, meg lefelé. Ha pedig nem talál semmit akkor néhány lépést hátrál, hogy a környezetet is szemügyre tudja fenni, netalántán ha lábnyomok vannak a sáros földben, meg tudja őket pillantani. *
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:47:33
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Úgy néz ki ő kicsit túlgondolta a dolgokat. Vagy a gondolatai már nagyon messzire keveredtek arról a pontról ahonnan a korábbi beszélgetésük elindult. De csak összeszedi magát. Megindul a félvér íjásszal és nagyon úgy néz ki, hogy a tippje bevált amit a többiek is megerősítenek. Értetlenkedése miatt kicsit szerencsétlennek érzi magát, de nem akad fent rajta. A harcos fájdalomüvöltése és a látvány ahogy a forró vas beleégett a bőrébe egy fintort csal a mélységi mágus arcára, de elismerése érte, hogy nem ejtette el a fegyverét. Otthon volt rabszolga, aki kevesebb miatt is elájult. Mindenesetre meg lesz, hogy hova mennek és kivel. Átmeneti társa most se nyeri el a tetszését, de némán tűri mind a "kormos bogár" megnevezést, mind pedig, hogy meg lesz ragadva. Próbálja tartani az iramot és úgy, hogy figyeljen is a lába elé. Hálát ad érte, hogy annak idején a csonttemetőben rájött, hogy egy jobb lábbelire van szüksége és megvette ezt a pár csizmát.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Úgy néz ki ő kicsit túlgondolta a dolgokat. Vagy a gondolatai már nagyon messzire keveredtek arról a pontról ahonnan a korábbi beszélgetésük elindult. De csak összeszedi magát. Megindul a félvér íjásszal és nagyon úgy néz ki, hogy a tippje bevált amit a többiek is megerősítenek. Értetlenkedése miatt kicsit szerencsétlennek érzi magát, de nem akad fent rajta. A harcos fájdalomüvöltése és a látvány ahogy a forró vas beleégett a bőrébe egy fintort csal a mélységi mágus arcára, de elismerése érte, hogy nem ejtette el a fegyverét. Otthon volt rabszolga, aki kevesebb miatt is elájult. Mindenesetre meg lesz, hogy hova mennek és kivel. Átmeneti társa most se nyeri el a tetszését, de némán tűri mind a "kormos bogár" megnevezést, mind pedig, hogy meg lesz ragadva. Próbálja tartani az iramot és úgy, hogy figyeljen is a lába elé. Hálát ad érte, hogy annak idején a csonttemetőben rájött, hogy egy jobb lábbelire van szüksége és megvette ezt a pár csizmát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896