Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-07 20:46:57
Üzenet elküldve: 2017-10-07 20:46:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*A csoszogva érkező élőhalottaknak megtorpanni sincs idejük, nem, hogy reagálni, amikor a tűzcsóva rájuk csap. Ami éghető rongy van rajtuk, az mind lángra kap, de mintha a húsukba, csontokba is bele kapna a tűz. A reakciójuk a helyzethez képest visszafogott, ugyanis megállás nélkül csoszognak tovább Worenth felé, de aztán egy-két pillanattal később egyszerűen önmagukba omlanak, mintha csak a tűz elégetett volna egy láthatatlan zsinórt, amivel egy szintén láthatatlan bábos mozgatta őket. A földre roskadva nem marad belőlük más, csak egy kis lángokkal még tovább égő kupac csont és lassan szenesedő hús.
Taitos igen jól tette, hogy a hátuk mögé figyelt. A ködből, pontosan Worenth háta mögött egy valószerűtlenül halk szökkenéssel előkerül az előbb látott, még leginkább irbiszhez hasonló, de attól mégis nagyon különböző ragadozó. Tekintete Worenth tarkójára szegeződik és látszik rajta, szeretné, ha a fogai is ugyanoda kerülnének. Mozdulata az ugrásra készülő macska jellegzetes helyezkedése, amiből Taitos mindenféle előképzettség nélkül is láthatja, hogy a következő pillanatban a szörny Worenthre fogja vetni magát. A méretek alapján nem is kétséges, hogy ha ez bekövetkezik, maga alá fogja gyűrni a férfit, talán már a becsapódással is súlyos sérülést okozva.
A fénypont eléri a lány kezét, lánghoz hasonló derengése megérinti a bőrt. A megjelenés dacára semmiféle meleget nem érez, sőt, mintha egy nagyon kis felületen valami nagyon hideghez ért volna hozzá. Bőre az érintés környezetében libabőrös lesz és az érzés egy pillanat alatt szétszalad a testében, hogy aztán azonnal el is múljon. A fénypont kicsit visszább húzódik és a kéztől egy jó arasznyi távolságban áll meg lebegve. Közben két-három fénypont kicsit közelebb lebeg, de az előbbi helyen így is öt-hat kavarog, ami azt jelzi, hogy közben még többen lettek.*
//Karavánpihenő romjai//
*A csoszogva érkező élőhalottaknak megtorpanni sincs idejük, nem, hogy reagálni, amikor a tűzcsóva rájuk csap. Ami éghető rongy van rajtuk, az mind lángra kap, de mintha a húsukba, csontokba is bele kapna a tűz. A reakciójuk a helyzethez képest visszafogott, ugyanis megállás nélkül csoszognak tovább Worenth felé, de aztán egy-két pillanattal később egyszerűen önmagukba omlanak, mintha csak a tűz elégetett volna egy láthatatlan zsinórt, amivel egy szintén láthatatlan bábos mozgatta őket. A földre roskadva nem marad belőlük más, csak egy kis lángokkal még tovább égő kupac csont és lassan szenesedő hús.
Taitos igen jól tette, hogy a hátuk mögé figyelt. A ködből, pontosan Worenth háta mögött egy valószerűtlenül halk szökkenéssel előkerül az előbb látott, még leginkább irbiszhez hasonló, de attól mégis nagyon különböző ragadozó. Tekintete Worenth tarkójára szegeződik és látszik rajta, szeretné, ha a fogai is ugyanoda kerülnének. Mozdulata az ugrásra készülő macska jellegzetes helyezkedése, amiből Taitos mindenféle előképzettség nélkül is láthatja, hogy a következő pillanatban a szörny Worenthre fogja vetni magát. A méretek alapján nem is kétséges, hogy ha ez bekövetkezik, maga alá fogja gyűrni a férfit, talán már a becsapódással is súlyos sérülést okozva.
A fénypont eléri a lány kezét, lánghoz hasonló derengése megérinti a bőrt. A megjelenés dacára semmiféle meleget nem érez, sőt, mintha egy nagyon kis felületen valami nagyon hideghez ért volna hozzá. Bőre az érintés környezetében libabőrös lesz és az érzés egy pillanat alatt szétszalad a testében, hogy aztán azonnal el is múljon. A fénypont kicsit visszább húzódik és a kéztől egy jó arasznyi távolságban áll meg lebegve. Közben két-három fénypont kicsit közelebb lebeg, de az előbbi helyen így is öt-hat kavarog, ami azt jelzi, hogy közben még többen lettek.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-07 18:41:59
Üzenet elküldve: 2017-10-07 18:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Fellélegezhetnek egy pillanatra, de tényleg csak egy kicsire.*
~Na ez meg?~
*Néz a szörnyszülöttre, aki még éppen az "elbánunk vele" kategória tetejére esik.*
~Na, akkor ki is szagoltak minket, nagyon jó.~
*Noha nem lát a kiszagolásra utaló jeleket, egy biztos, ahol egy ilyen van, ott a fény nem az egyetlen közeg, amiben az ellenség érzékelhet.*
-Lebuktunk.
*Suttogja miután elég messzire véli már a lényt, hogy azért ne áruljon el többet amúgy eddigre szinte nyilvánvaló jelenlétükről, majd Taitos úgy dönt, hogy amíg Worenth újabb gyöngyszemet csillogtat meg tudásából.*
~Csak megint kicsit korán.~
*Addig ő úgy helyezkedik, hogy a mester hátvédjét adja, ha netán visszatér a cicus. Most nem foglalkozik az elkóborolt, szinte duplázódó pöttyökkel, nem teheti meg, egyszerűen érzi, hogy eddigi magas fölényük szépen lassan kicsúszik kezükből, közben pedig egy lépéssel se jutottak közelebb céljukhoz. A tűzcsóva valószínűleg szinte félig meg is öli a holtakat, ám nem kételkedik abban, hogy két hasonlóval ismét elbánik Worenth, így szavait addigra tartogatja, mire a piszkos munkát le is tudja a Hóhajú, főleg, ha addig neki nem akad tőre köré csavarható zombicica.*
-Nem jutunk semmire, és csak sétálunk a sűrűbe. Mást kell kitalálnunk. Amíg... látjuk a fát én és talán Krestvir is biztonsággal eljuthatunk oda, azonban kifele nem látok sok esélyt egy ilyen darázsfészek esetén.
*Arra gondol persze, hogy tucatnyi csontharcossal még mindenképpen elbánna, de félő, hogy a kikötőihez hasonlatos erők uralkodnak itt is, sőt, a rejtélyes Utazó elmondása alapján még talán kicsit rosszabb is.*
-Forduljunk, vagy ugorjunk, Worenth Mester?
*Kérdezi, hiszen csapatuk vezetőjéé a jog, hogy ezt eldöntse. Vagy meglepik a holtakat, vagy erősítéssel morzsolják szét őket, ez Taitosnak szinte mindegy, a lényeg azonban az lenne, hogy pusztuljanak, ők pedig... lehetőleg ne.*
-Krestvir?
*Kéri ki tanítványa véleményét is, ha már itt tartanak, persze az is lehet, hogy sem ő nincs itt, sőt, Taitos sem jut szóhoz, de hát egy próbát azért csak tehet.*
//Karavánpihenő romjai//
*Fellélegezhetnek egy pillanatra, de tényleg csak egy kicsire.*
~Na ez meg?~
*Néz a szörnyszülöttre, aki még éppen az "elbánunk vele" kategória tetejére esik.*
~Na, akkor ki is szagoltak minket, nagyon jó.~
*Noha nem lát a kiszagolásra utaló jeleket, egy biztos, ahol egy ilyen van, ott a fény nem az egyetlen közeg, amiben az ellenség érzékelhet.*
-Lebuktunk.
*Suttogja miután elég messzire véli már a lényt, hogy azért ne áruljon el többet amúgy eddigre szinte nyilvánvaló jelenlétükről, majd Taitos úgy dönt, hogy amíg Worenth újabb gyöngyszemet csillogtat meg tudásából.*
~Csak megint kicsit korán.~
*Addig ő úgy helyezkedik, hogy a mester hátvédjét adja, ha netán visszatér a cicus. Most nem foglalkozik az elkóborolt, szinte duplázódó pöttyökkel, nem teheti meg, egyszerűen érzi, hogy eddigi magas fölényük szépen lassan kicsúszik kezükből, közben pedig egy lépéssel se jutottak közelebb céljukhoz. A tűzcsóva valószínűleg szinte félig meg is öli a holtakat, ám nem kételkedik abban, hogy két hasonlóval ismét elbánik Worenth, így szavait addigra tartogatja, mire a piszkos munkát le is tudja a Hóhajú, főleg, ha addig neki nem akad tőre köré csavarható zombicica.*
-Nem jutunk semmire, és csak sétálunk a sűrűbe. Mást kell kitalálnunk. Amíg... látjuk a fát én és talán Krestvir is biztonsággal eljuthatunk oda, azonban kifele nem látok sok esélyt egy ilyen darázsfészek esetén.
*Arra gondol persze, hogy tucatnyi csontharcossal még mindenképpen elbánna, de félő, hogy a kikötőihez hasonlatos erők uralkodnak itt is, sőt, a rejtélyes Utazó elmondása alapján még talán kicsit rosszabb is.*
-Forduljunk, vagy ugorjunk, Worenth Mester?
*Kérdezi, hiszen csapatuk vezetőjéé a jog, hogy ezt eldöntse. Vagy meglepik a holtakat, vagy erősítéssel morzsolják szét őket, ez Taitosnak szinte mindegy, a lényeg azonban az lenne, hogy pusztuljanak, ők pedig... lehetőleg ne.*
-Krestvir?
*Kéri ki tanítványa véleményét is, ha már itt tartanak, persze az is lehet, hogy sem ő nincs itt, sőt, Taitos sem jut szóhoz, de hát egy próbát azért csak tehet.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-07 14:06:56
Üzenet elküldve: 2017-10-07 14:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*A bizalom nem terem minden bokorban, üres ígéretekkel, szavakkal megfizetni nem lehet, tettekkel, őszinte cselekedetekkel lehet elnyerni. A csuhás pedig nem is ágál a sors és az elrendeltetett ellen, hagyja, hogy új útitársai maguktól ismerjék ki céljait és szándékait. Reméli, hogy egy idő után a gyanakvásuk alábbhagy, ha meg nem is szűnik és akkor jobban fognak bízni benne és Darennben.
Hárman biztosan vele tartanak a mocsáron keresztül, talán csak a hosszúéletű marad le avagy el tőlük. A döntés az elfé, ha jönni akar, majd utoléri őket.
Ha minden igaz, akkor mindenkinek akad lova így, hisz Kagaenae elfogadja a csuhás lovát, sajátját pedig felajánlja társainak.*
- Öhm... persze. *A vándor kicsit zavarba jön a kéréstől, de felszáll a lóra, majd felsegíti maga mögé a lányt is.*
- Ezt talán terítsd magadra. *Nyújt át neki egy, a nyeregtáskából előhalászott pokrócot. Durva, vaskos anyag, talán kicsit szúr is, de a hűvös erdei levegő ellen tökéletes védelmet nyújt.
A két lovon, összesen négyen gyorsabban átérnek az ingoványos részeken és elérik végre Erdőmélye környékét. A vándor a hazatérők megkönnyebbült sóhajával léptet be a tölgyek lombkoronája alá. Talán még egy halovány mosoly árnyéka is megjelenik keskeny ajkai szegletében. Hisz mindenütt jó, de legjobb otthon.*
- Például... *Válaszol Kaiss szavaira.*
- De a párducokon és a felsoroltakon kívül farkasok, medvék és egyéb ragadozók is élnek az erdőben. Amelyek még a tapasztalt erdőjárókat is meglephetik. Erdőmélyén más törvények uralkodnak, a Fákban Lakó figyeli minden léptünket. Az erdőt tisztelni és óvni kell, különben ellenünk fordul. *Felesleges és üres prédikálásnak tűnhet, amit beszél, de reméli, hogy a kis csapat megfogadja intelmeit.*
- Ám valószínűsítjük, hogy valami gonosz is bujkál az erdőben, valami, aminek nem kellene itt lennie. Talán a barlangokból szabadult ki. Nemrég volt egy különös vihar, azóta nincs valami rendben a fák között. *Magyarázza, ahogy az egyre sötétedő fák között tartanak Vadvéd oltalma felé.*
- Darenn ezért hívott meg benneteket az erdőbe. Nem akarta, hogy bajotok essen. *Fordulnak a lombzöld szemek a másik lovon ülő páros felé.*
- Minden rendben, kisasszony. Jól ülsz, nem fázol? *Kérdi aztán megfordulva, már amennyire tud úgy, hogy ketten ülnek a nyeregben.*
- Már nem vagyunk messze, hamarosan elérjük az erdőt. Az erődben pedig ehettek és pihenhettek. *Tudja, mennyire fárasztó egy ilyen út az erdőben, főleg, ha az ember vagy elf nem szokott az ilyesmihez. Bárki bármit mond, ez egy másik világ, ahogy a városi élet is egy másik. De éppúgy, ahogy ez a kis csapat az erdőben, úgy a csuhás is nehezebben boldogulna a kőből felhúzott épületek közt.*
- Mostanában elnéptelenedett Vadvéd. Sokan elmentek, örülök, hogy velünk tartottatok és veletek egy kis élet költözik az üres falak közé. *Teszi még hozzá mosolyogva, hogy korábbi sötét szavainak élét vegye, hisz nem célja, hogy megijessze vendégeiket.*
*A bizalom nem terem minden bokorban, üres ígéretekkel, szavakkal megfizetni nem lehet, tettekkel, őszinte cselekedetekkel lehet elnyerni. A csuhás pedig nem is ágál a sors és az elrendeltetett ellen, hagyja, hogy új útitársai maguktól ismerjék ki céljait és szándékait. Reméli, hogy egy idő után a gyanakvásuk alábbhagy, ha meg nem is szűnik és akkor jobban fognak bízni benne és Darennben.
Hárman biztosan vele tartanak a mocsáron keresztül, talán csak a hosszúéletű marad le avagy el tőlük. A döntés az elfé, ha jönni akar, majd utoléri őket.
Ha minden igaz, akkor mindenkinek akad lova így, hisz Kagaenae elfogadja a csuhás lovát, sajátját pedig felajánlja társainak.*
- Öhm... persze. *A vándor kicsit zavarba jön a kéréstől, de felszáll a lóra, majd felsegíti maga mögé a lányt is.*
- Ezt talán terítsd magadra. *Nyújt át neki egy, a nyeregtáskából előhalászott pokrócot. Durva, vaskos anyag, talán kicsit szúr is, de a hűvös erdei levegő ellen tökéletes védelmet nyújt.
A két lovon, összesen négyen gyorsabban átérnek az ingoványos részeken és elérik végre Erdőmélye környékét. A vándor a hazatérők megkönnyebbült sóhajával léptet be a tölgyek lombkoronája alá. Talán még egy halovány mosoly árnyéka is megjelenik keskeny ajkai szegletében. Hisz mindenütt jó, de legjobb otthon.*
- Például... *Válaszol Kaiss szavaira.*
- De a párducokon és a felsoroltakon kívül farkasok, medvék és egyéb ragadozók is élnek az erdőben. Amelyek még a tapasztalt erdőjárókat is meglephetik. Erdőmélyén más törvények uralkodnak, a Fákban Lakó figyeli minden léptünket. Az erdőt tisztelni és óvni kell, különben ellenünk fordul. *Felesleges és üres prédikálásnak tűnhet, amit beszél, de reméli, hogy a kis csapat megfogadja intelmeit.*
- Ám valószínűsítjük, hogy valami gonosz is bujkál az erdőben, valami, aminek nem kellene itt lennie. Talán a barlangokból szabadult ki. Nemrég volt egy különös vihar, azóta nincs valami rendben a fák között. *Magyarázza, ahogy az egyre sötétedő fák között tartanak Vadvéd oltalma felé.*
- Darenn ezért hívott meg benneteket az erdőbe. Nem akarta, hogy bajotok essen. *Fordulnak a lombzöld szemek a másik lovon ülő páros felé.*
- Minden rendben, kisasszony. Jól ülsz, nem fázol? *Kérdi aztán megfordulva, már amennyire tud úgy, hogy ketten ülnek a nyeregben.*
- Már nem vagyunk messze, hamarosan elérjük az erdőt. Az erődben pedig ehettek és pihenhettek. *Tudja, mennyire fárasztó egy ilyen út az erdőben, főleg, ha az ember vagy elf nem szokott az ilyesmihez. Bárki bármit mond, ez egy másik világ, ahogy a városi élet is egy másik. De éppúgy, ahogy ez a kis csapat az erdőben, úgy a csuhás is nehezebben boldogulna a kőből felhúzott épületek közt.*
- Mostanában elnéptelenedett Vadvéd. Sokan elmentek, örülök, hogy velünk tartottatok és veletek egy kis élet költözik az üres falak közé. *Teszi még hozzá mosolyogva, hogy korábbi sötét szavainak élét vegye, hisz nem célja, hogy megijessze vendégeiket.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-07 13:39:50
Üzenet elküldve: 2017-10-07 13:39:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Van olyan ostoba, hogy ilyen rövid idő elteltével Worenth épp csak befejezett csatája után abba a hitbe ringassa magát, hogy most egy darabig úgysem érkezik újabb fenyegetés. Ekképpen pedig nem is néz újra hátra, hanem teljes figyelmét a pöttyöknek szenteli, s lemarad az irbiszszerű lény feltűnéséről.
Aztán a csontvázakat már észleli, ám mivel éppen ekkor jelenik meg még három fénypötty, és őt egyre inkább elkezdi érdekelni, hogy mik lehetnek ezek, rájuk sem hederít különösebben. Worenth biztos ezeket is gyorsan elintézi.
Mikor az egyik pötty közelíteni kezd a keze felé, kicsit visszarántja, ám végül győz az esztelen kíváncsiság, na meg sürgetve is érzi magát ebben a környezetben és minél előbb szeretne a végére járni ennek a jelenségnek. Úgyhogy mégis lejjebb engedi a kezét, hogy lássa, tényleg hozzáér-e a fénypont, s hogy mit „akar” ezzel elérni…*
//Karavánpihenő romjai//
*Van olyan ostoba, hogy ilyen rövid idő elteltével Worenth épp csak befejezett csatája után abba a hitbe ringassa magát, hogy most egy darabig úgysem érkezik újabb fenyegetés. Ekképpen pedig nem is néz újra hátra, hanem teljes figyelmét a pöttyöknek szenteli, s lemarad az irbiszszerű lény feltűnéséről.
Aztán a csontvázakat már észleli, ám mivel éppen ekkor jelenik meg még három fénypötty, és őt egyre inkább elkezdi érdekelni, hogy mik lehetnek ezek, rájuk sem hederít különösebben. Worenth biztos ezeket is gyorsan elintézi.
Mikor az egyik pötty közelíteni kezd a keze felé, kicsit visszarántja, ám végül győz az esztelen kíváncsiság, na meg sürgetve is érzi magát ebben a környezetben és minél előbb szeretne a végére járni ennek a jelenségnek. Úgyhogy mégis lejjebb engedi a kezét, hogy lássa, tényleg hozzáér-e a fénypont, s hogy mit „akar” ezzel elérni…*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-06 20:31:54
Üzenet elküldve: 2017-10-06 20:31:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Soynara Ceryllas//
- Fúj, mi ez a bűz? * Majd megpillantja az iszapos, pocsolyás vidéket. Kissé megriad, hogy össze kell piszkolnia a ruháját, de amint a lány a segítségét kéri az is eszébe jut, hogy itt átkelni akár az életükbe is kerülhet. Szerencsére efféle botokat könnyen lehet itt találni. Visgher meg is látja egy sárból kiálló botnak a végét. Jó erősen megfogja, majd megveri a lábát és húzni kezdi. Eltelik néhány perc míg az iszap teljesen elengedi a fadarabot. Ledobja a földre és akkor látja, hogy milyen hatalmas ágat is húzott ki. Nagy nehezen ketté töri, majd az egyik felét a lánynak nyújtja. *
- Parancsolj.
* Közben liheg, mert egészen kifáradt ettől a, számára sok, munkától.*
- Fúj, mi ez a bűz? * Majd megpillantja az iszapos, pocsolyás vidéket. Kissé megriad, hogy össze kell piszkolnia a ruháját, de amint a lány a segítségét kéri az is eszébe jut, hogy itt átkelni akár az életükbe is kerülhet. Szerencsére efféle botokat könnyen lehet itt találni. Visgher meg is látja egy sárból kiálló botnak a végét. Jó erősen megfogja, majd megveri a lábát és húzni kezdi. Eltelik néhány perc míg az iszap teljesen elengedi a fadarabot. Ledobja a földre és akkor látja, hogy milyen hatalmas ágat is húzott ki. Nagy nehezen ketté töri, majd az egyik felét a lánynak nyújtja. *
- Parancsolj.
* Közben liheg, mert egészen kifáradt ettől a, számára sok, munkától.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-06 14:36:03
Üzenet elküldve: 2017-10-06 14:36:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Visgher//
-Bizony, a tűz veszélyes, mindent felfal, ami az útjába kerül. De csak akkor, ha nem irányítják, ha nem szeretik. És szép, nagyon szép.
*Elérik a mocsaras területeket. Soynara kissé riadtan nézelődik az első eléjük kerülő, mindenfelé csillogó pocsolyákkal tarkított rét szélén. Nem gondolta volna, hogy a városon kívül is érezheti magát ennyire aprónak. Mi lesz vele, ha rossz helyre lép és beletoccsan a vízbe, sárba! Úgy elsüllyed Pillanatok alatt, mint a nyeletlen fejsze!*
-Kérlek, keress nekem egy masszív botot, amivel tudok magam előtt tapogatni, amire támaszkodhatom.* Így talán nem lesz gond a mérete és nem kerül olyan helyzetbe, amiből nem tud önerőből kimászni.*
-Bizony, a tűz veszélyes, mindent felfal, ami az útjába kerül. De csak akkor, ha nem irányítják, ha nem szeretik. És szép, nagyon szép.
*Elérik a mocsaras területeket. Soynara kissé riadtan nézelődik az első eléjük kerülő, mindenfelé csillogó pocsolyákkal tarkított rét szélén. Nem gondolta volna, hogy a városon kívül is érezheti magát ennyire aprónak. Mi lesz vele, ha rossz helyre lép és beletoccsan a vízbe, sárba! Úgy elsüllyed Pillanatok alatt, mint a nyeletlen fejsze!*
-Kérlek, keress nekem egy masszív botot, amivel tudok magam előtt tapogatni, amire támaszkodhatom.* Így talán nem lesz gond a mérete és nem kerül olyan helyzetbe, amiből nem tud önerőből kimászni.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-06 09:06:56
Üzenet elküldve: 2017-10-06 09:06:56
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*A tér teljesen kibabrál a kutatókkal. Mi sem bizonyítja jobban, mint a csörgés, ami roppant közelinek ható, mégis oly távoli.*
~Ha az érzéki csalódásokat is le kell küzdjük, akkor még inkább résen kell lennünk.~
*Alig van ideje ezen agyalni, mert a ködből előugrik egy irbiszszerű lény. Worenth persze reflexből megállítja lépteit. Mivel a hóhajúnak konkrétan van is irbisze, így ő könnyedén felismerheti, hogy valaha hajazhatott az erdő nagymacskájára.*
~Szegény pára.~
*Worenth rajong az irbiszekért, egyszerűen imádja őket, nem véletlenül vette egyet saját magának.*
~Xauzur kisebb, mint ez a dög.~
*Egyértelműen eltorzította őt a gonoszság pöcegödre, most amolyan félig rothadó hullára emlékeztet, csak éppen az élénkebb fajtából. Reméli társai is megfigyelik. Aztán a lény visszaugrik a ködbe.*
~Okosabb, mint hittem. Nem ugrott nekem. Lehet tudja, hogy egyedül elbukik. Talán azt is, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy körbeszimatolt és rájött a settenkedő társaimra?~
*Újabb két csontharcos jelenik meg, egyenesen az öregedő mágus felé araszolnak.*
~Ismét egy takarékos, de hatásos megoldás kell, hogy az igazi ütőkártyák megmaradjanak.~
*Megint vár, amíg a csontharcosok közelebb kerülnek hozzá, majd egy tűzvarázslattal igyekszik szétcsapni őket.*
~Lehet elterelés. Fél szememet a lényen kell tartanom. Vagyis ott, ahol eltűnt.~
*Feltételezi, hogy bárhol előbukkanhat a nagymacska, és akkor jöhet az igazi erőpróba. Na de addig is a töltelékeket kell kiiktatni, amihez koncentrálnia kell.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
//Karavánpihenő romjai//
*A tér teljesen kibabrál a kutatókkal. Mi sem bizonyítja jobban, mint a csörgés, ami roppant közelinek ható, mégis oly távoli.*
~Ha az érzéki csalódásokat is le kell küzdjük, akkor még inkább résen kell lennünk.~
*Alig van ideje ezen agyalni, mert a ködből előugrik egy irbiszszerű lény. Worenth persze reflexből megállítja lépteit. Mivel a hóhajúnak konkrétan van is irbisze, így ő könnyedén felismerheti, hogy valaha hajazhatott az erdő nagymacskájára.*
~Szegény pára.~
*Worenth rajong az irbiszekért, egyszerűen imádja őket, nem véletlenül vette egyet saját magának.*
~Xauzur kisebb, mint ez a dög.~
*Egyértelműen eltorzította őt a gonoszság pöcegödre, most amolyan félig rothadó hullára emlékeztet, csak éppen az élénkebb fajtából. Reméli társai is megfigyelik. Aztán a lény visszaugrik a ködbe.*
~Okosabb, mint hittem. Nem ugrott nekem. Lehet tudja, hogy egyedül elbukik. Talán azt is, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy körbeszimatolt és rájött a settenkedő társaimra?~
*Újabb két csontharcos jelenik meg, egyenesen az öregedő mágus felé araszolnak.*
~Ismét egy takarékos, de hatásos megoldás kell, hogy az igazi ütőkártyák megmaradjanak.~
*Megint vár, amíg a csontharcosok közelebb kerülnek hozzá, majd egy tűzvarázslattal igyekszik szétcsapni őket.*
~Lehet elterelés. Fél szememet a lényen kell tartanom. Vagyis ott, ahol eltűnt.~
*Feltételezi, hogy bárhol előbukkanhat a nagymacska, és akkor jöhet az igazi erőpróba. Na de addig is a töltelékeket kell kiiktatni, amihez koncentrálnia kell.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-06 08:36:10
Üzenet elküldve: 2017-10-06 08:36:10
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aryna nyomában//
*Kai némileg lemarad az események történéséből, ugyanis inkább azzal foglalkozott, hogy növényeket keresgessen, amíg a többiek beszélgetnek. Ő úgyis már döntött.
Végül azon kapja magát, hogy az ingoványos vidéken jár a kis csapattal.*
-Irbiszekre gondolt szerintem. Meg kígyókra, pókokra, és egyéb randaságokra, bleh!
*Aenae átpasszolná a lovát, amire Kai jelentkezik.*
-Én elfogadom! Nem vagyok gyakorlott lovas, de megbirkózom a feladattal.
*Darenn talál egy nyomot.*
-Szegény lány... remélem nem esett baja.
*Nem is ismeri, mégis szomorú. Zara felé fordul és kicsit halkabban odasúg.*
-Tudom, hogy nem tetszik a dolog, hogy vakon bízzunk idegenekben. De... mégis próbáld meg. Felülsz mellém a lóra? És a Doki?
*Kai némileg lemarad az események történéséből, ugyanis inkább azzal foglalkozott, hogy növényeket keresgessen, amíg a többiek beszélgetnek. Ő úgyis már döntött.
Végül azon kapja magát, hogy az ingoványos vidéken jár a kis csapattal.*
-Irbiszekre gondolt szerintem. Meg kígyókra, pókokra, és egyéb randaságokra, bleh!
*Aenae átpasszolná a lovát, amire Kai jelentkezik.*
-Én elfogadom! Nem vagyok gyakorlott lovas, de megbirkózom a feladattal.
*Darenn talál egy nyomot.*
-Szegény lány... remélem nem esett baja.
*Nem is ismeri, mégis szomorú. Zara felé fordul és kicsit halkabban odasúg.*
-Tudom, hogy nem tetszik a dolog, hogy vakon bízzunk idegenekben. De... mégis próbáld meg. Felülsz mellém a lóra? És a Doki?
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-05 18:50:41
Üzenet elküldve: 2017-10-05 18:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*A fura elf nem tart velük, aminek Aenae egy picit örül is, mert rendkívül furcsának találta azt is, ahogyan ránézett meg azt is, ahogy beszélt hozzá, illetve ott voltak még a fura megjegyzések is.
Ekkor szólal meg Pycta, akit eddig nem sok figyelemre méltatott, de leginkább azért nem tette ezt meg, mert az annyira háttérben volt. Legalábbis Darennhez képest mindenképpen. Aki gyorsan a távozás mezejére is lép, Aenae egy darabig utána néz, aztán topázsárga tekintete az elfre vándorol, egy hosszú pillanatig annak arcát tanulmányozza.*
- Óh persze, elfogadom!
*Egészen felderül az arca, mert bár van lova, de ő maga meglehetősen pocsék lovas és szinte küzdenie kell azért, hogy nyeregben maradhasson.*
- De te is rajta leszel, ugye?
*Kérdezi, szinte esdeklőn, mielőtt Pycta nyeregbe segíthetné.*
- Nem vagyok valami ügyes.
*A lovaglásban sem ügyes, sőt nagyjából semmiben sem, illetve egészen szépen tud hímezni, de ez a szülei hibája, hiszen úgy gondolták, hogy egy leánygyermeknek csak ilyesfajta képességeket kell elsajátítania.*
- Én odaadom az én lovam nekik, mert úgysem bírok vele...
*Mi sem mutatja jobban, hogy az állat már jó ideje megunta a társalgást és pár bokorral odébb legelészik, Pycta ezért hihette azt amaz nem Aenaehez tartozik. Mindenesetre jámbor állat, szóval Kaiss, vagy Zara könnyedén megfoghatja, de Aenae valahogy nincs vele kibékülve. És nagyon jó lenne, ha Pycta elé, vagy mögé ülhetne, mert akkor nem a nyeregkápa lenne az egyetlen fogódzója és nem is fázna annyira, ha hozzá tud bújni. Merthogy fázik, ugyanis ahhoz, hogy lába közé tudja venni a lovat majdnem a combja tövéig fel kell, hogy gyűrje a szoknyáját, harisnya ugyan van rajta, de öltözete egyáltalán nem alkalmas arra, hogy lovagoljon, sőt csak annyi ruhája van, ami rajta van most. Cipője nem alkalmas a gyaloglásra, a ruhája a lovaglásra, nem kifejezetten az erdőbe való, de hajtja előre a dac és a kíváncsiság. Meg a gyomra.
Éhes is, meg összességében eléggé fáradt, menne már, szóval kifejezetten örül annak, hogy lassan összecihelődnek. Kicsit ugyan izgul, hogy talán mégis banditák, de inkább úgy dönt, hogy hisz Pyctának, mikor az azt állítja, hogy nem haramiák.*
*A fura elf nem tart velük, aminek Aenae egy picit örül is, mert rendkívül furcsának találta azt is, ahogyan ránézett meg azt is, ahogy beszélt hozzá, illetve ott voltak még a fura megjegyzések is.
Ekkor szólal meg Pycta, akit eddig nem sok figyelemre méltatott, de leginkább azért nem tette ezt meg, mert az annyira háttérben volt. Legalábbis Darennhez képest mindenképpen. Aki gyorsan a távozás mezejére is lép, Aenae egy darabig utána néz, aztán topázsárga tekintete az elfre vándorol, egy hosszú pillanatig annak arcát tanulmányozza.*
- Óh persze, elfogadom!
*Egészen felderül az arca, mert bár van lova, de ő maga meglehetősen pocsék lovas és szinte küzdenie kell azért, hogy nyeregben maradhasson.*
- De te is rajta leszel, ugye?
*Kérdezi, szinte esdeklőn, mielőtt Pycta nyeregbe segíthetné.*
- Nem vagyok valami ügyes.
*A lovaglásban sem ügyes, sőt nagyjából semmiben sem, illetve egészen szépen tud hímezni, de ez a szülei hibája, hiszen úgy gondolták, hogy egy leánygyermeknek csak ilyesfajta képességeket kell elsajátítania.*
- Én odaadom az én lovam nekik, mert úgysem bírok vele...
*Mi sem mutatja jobban, hogy az állat már jó ideje megunta a társalgást és pár bokorral odébb legelészik, Pycta ezért hihette azt amaz nem Aenaehez tartozik. Mindenesetre jámbor állat, szóval Kaiss, vagy Zara könnyedén megfoghatja, de Aenae valahogy nincs vele kibékülve. És nagyon jó lenne, ha Pycta elé, vagy mögé ülhetne, mert akkor nem a nyeregkápa lenne az egyetlen fogódzója és nem is fázna annyira, ha hozzá tud bújni. Merthogy fázik, ugyanis ahhoz, hogy lába közé tudja venni a lovat majdnem a combja tövéig fel kell, hogy gyűrje a szoknyáját, harisnya ugyan van rajta, de öltözete egyáltalán nem alkalmas arra, hogy lovagoljon, sőt csak annyi ruhája van, ami rajta van most. Cipője nem alkalmas a gyaloglásra, a ruhája a lovaglásra, nem kifejezetten az erdőbe való, de hajtja előre a dac és a kíváncsiság. Meg a gyomra.
Éhes is, meg összességében eléggé fáradt, menne már, szóval kifejezetten örül annak, hogy lassan összecihelődnek. Kicsit ugyan izgul, hogy talán mégis banditák, de inkább úgy dönt, hogy hisz Pyctának, mikor az azt állítja, hogy nem haramiák.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-05 17:28:42
Üzenet elküldve: 2017-10-05 17:28:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Hisztijét és bizalmatlanságát sikerül félreraknia, majd ezen túllépve kicsit lenyugodva lép vissza a többiek körébe. Gyorsan Aenae, majd Kai irányába sandít, majd mellkasán összefont karokkal várja, hogy akkor mi legyen továbbiakban.*
~Maximum majd holnap visszamegyek. Vagy akár még ma este. Mi veszteni valóm lehet?~
*Azzal Darenn távozik is, otthagyva őket az elffel. Kelletlenül ingatja a fejét, miközben azt latolgatja, mennyi lehet az esélye, hogy a többiek meggondolták magukat.*
~Eh... Semennyi...~
*Pycta pedig már vezeti is őket, ha minden igaz, Vadvédbe. Zara közvetlen a férfi után kullog, nem nagyon szeretne lemaradni, főleg nem ilyen terepen. A vadon járásában túl nagy tapasztalata nincs, és ha félni nem is fél, van annyira intelligens, hogy ne most akarja megmutatni, mennyire talpraesett vagy bátor.*
- És... Pontosan milyen lényektől is kéne tartanunk? *teszi fel a kérdést hosszas hallgatása után. Nem tart tőlük, sokkal inkább kíváncsi. Az ilyen dolgok mindig érdeklik.*
*Hisztijét és bizalmatlanságát sikerül félreraknia, majd ezen túllépve kicsit lenyugodva lép vissza a többiek körébe. Gyorsan Aenae, majd Kai irányába sandít, majd mellkasán összefont karokkal várja, hogy akkor mi legyen továbbiakban.*
~Maximum majd holnap visszamegyek. Vagy akár még ma este. Mi veszteni valóm lehet?~
*Azzal Darenn távozik is, otthagyva őket az elffel. Kelletlenül ingatja a fejét, miközben azt latolgatja, mennyi lehet az esélye, hogy a többiek meggondolták magukat.*
~Eh... Semennyi...~
*Pycta pedig már vezeti is őket, ha minden igaz, Vadvédbe. Zara közvetlen a férfi után kullog, nem nagyon szeretne lemaradni, főleg nem ilyen terepen. A vadon járásában túl nagy tapasztalata nincs, és ha félni nem is fél, van annyira intelligens, hogy ne most akarja megmutatni, mennyire talpraesett vagy bátor.*
- És... Pontosan milyen lényektől is kéne tartanunk? *teszi fel a kérdést hosszas hallgatása után. Nem tart tőlük, sokkal inkább kíváncsi. Az ilyen dolgok mindig érdeklik.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-05 15:51:01
Üzenet elküldve: 2017-10-05 15:51:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*A csendet csak egy apró csikordulás töri meg, a háttérzajok hiánya miatt ez mégis úgy hat, mintha egyenesen a fülük mellett csikordult volna az a kavics. Aztán megint és megint. A következő pillanatban nagy, puha ugrással macskaszerű lény kerül elő a ködből. Irbisznek mondaná akárki, aki még csak hallott ekezről az állatokról. Aki viszont már látott ilyesmit, legalább képen, az azonnal gyanítani kezdi, hogy ha irbisz is volt valaha, nagyon komoly problémák adódtak vele menet közben, de inkább valószínűbb, hogy sosem volt irbisz. Sokkal valószínűbb, hogy a testet öltött gonoszság termékeny fantáziája ellette Lanawin földjére ezt a szörnyűséget, amely most Worenthre emeli gonosz szemeit, melyek mélyén semmi más nincs, csak a cserkészés, vadászat, üldözés és végül a rettegő préda leterítése iránti vágy. Teste nagymacskát idéz, de szőre drótszerűen meredezik és fekete alapon vöröses árnyalatok tarkítják. Tarkóján mintha egyes fekete szőrszálak ujjnyi vastagra nőttek volna és hosszabbra, sokkal hosszabbra, mint bundájának többi része, bizarr, csontkinövésre emlékeztető sörényt alkotva. Mozgásuk alapján is inkább tűnnek csontnak, mint szőrnek. Pofája tipikus irbisz pofa, de zöld tekintete sokkal élénkebb színű, szinte világít. Ha kisgyerek méreggel teli lombikot rajzolna, az ártó folyadék színezésekor biztosan ezt a színt választaná. A fogai beteg sárgássággal merednek elő a szájából, készen arra, hogy mélyen az élő húsba szaladjanak. Széles tappancsából nagy, szürke karmok merednek elő. Tűhegyes mindahány és legalább egy ork arasz hosszúak.
Egy hosszú pillanatig Worenthre mered, aztán egy nagy szökelléssel visszatér a ködbe.
Közben két újabb csontváz érkezik csoszogva, kezükbe kardok. Céljuk nem látszik különbözni előző társaik céljától: kardélre hányni Worenthet.
A vörös fénypöttyök továbbra is talaj közelben táncolnak. Ahogy a törmelék feléjük közelít, kissé visszahúzódnak előle, mintha óvatosan tartanák a távolságot. Aztán az egyik lassan közelíteni kezd a közelitő kéz felé. Közben valahonnan előkerül még három lángpötty, így már négyen cikkáznak a talaj felett, miközben az ötödik lassan kúszik a levegőben a lány bőre felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.05 15:52:09
//Karavánpihenő romjai//
*A csendet csak egy apró csikordulás töri meg, a háttérzajok hiánya miatt ez mégis úgy hat, mintha egyenesen a fülük mellett csikordult volna az a kavics. Aztán megint és megint. A következő pillanatban nagy, puha ugrással macskaszerű lény kerül elő a ködből. Irbisznek mondaná akárki, aki még csak hallott ekezről az állatokról. Aki viszont már látott ilyesmit, legalább képen, az azonnal gyanítani kezdi, hogy ha irbisz is volt valaha, nagyon komoly problémák adódtak vele menet közben, de inkább valószínűbb, hogy sosem volt irbisz. Sokkal valószínűbb, hogy a testet öltött gonoszság termékeny fantáziája ellette Lanawin földjére ezt a szörnyűséget, amely most Worenthre emeli gonosz szemeit, melyek mélyén semmi más nincs, csak a cserkészés, vadászat, üldözés és végül a rettegő préda leterítése iránti vágy. Teste nagymacskát idéz, de szőre drótszerűen meredezik és fekete alapon vöröses árnyalatok tarkítják. Tarkóján mintha egyes fekete szőrszálak ujjnyi vastagra nőttek volna és hosszabbra, sokkal hosszabbra, mint bundájának többi része, bizarr, csontkinövésre emlékeztető sörényt alkotva. Mozgásuk alapján is inkább tűnnek csontnak, mint szőrnek. Pofája tipikus irbisz pofa, de zöld tekintete sokkal élénkebb színű, szinte világít. Ha kisgyerek méreggel teli lombikot rajzolna, az ártó folyadék színezésekor biztosan ezt a színt választaná. A fogai beteg sárgássággal merednek elő a szájából, készen arra, hogy mélyen az élő húsba szaladjanak. Széles tappancsából nagy, szürke karmok merednek elő. Tűhegyes mindahány és legalább egy ork arasz hosszúak.
Egy hosszú pillanatig Worenthre mered, aztán egy nagy szökelléssel visszatér a ködbe.
Közben két újabb csontváz érkezik csoszogva, kezükbe kardok. Céljuk nem látszik különbözni előző társaik céljától: kardélre hányni Worenthet.
A vörös fénypöttyök továbbra is talaj közelben táncolnak. Ahogy a törmelék feléjük közelít, kissé visszahúzódnak előle, mintha óvatosan tartanák a távolságot. Aztán az egyik lassan közelíteni kezd a közelitő kéz felé. Közben valahonnan előkerül még három lángpötty, így már négyen cikkáznak a talaj felett, miközben az ötödik lassan kúszik a levegőben a lány bőre felé.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.05 15:52:09
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-04 23:04:03
Üzenet elküldve: 2017-10-04 23:04:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a Füves Puszta egyre inkább elmocsarasodik, és Kagan megérkezik az Ingoványos vidéknek is nevezett területre, úgy lassul meg a vezér haladási sebessége is. Egyrészt lova fárad, másrészt a terep is kellemetlenné kezd válni.*
~ Na meg persze tele van tetűfészkekkel. ~ *ez régen is így volt, amikor még a környéket Arthenior a Hold Karaván-pihenőből uralhatta. Manapság csak néha téved erre őrjárat, azok is büntetőcélzattal; a városőrség gyengülésével és fókuszvesztésével mostanában azok is elmaradtak. Kagan Thargodar viszont elkerüli a Romtábort, a Karavánpihenő maradványait és az általa ismert problémásabb helyeket, lévén útja nem oda vezet, hanem a Mágustoronyhoz.*
~ Na meg persze tele van tetűfészkekkel. ~ *ez régen is így volt, amikor még a környéket Arthenior a Hold Karaván-pihenőből uralhatta. Manapság csak néha téved erre őrjárat, azok is büntetőcélzattal; a városőrség gyengülésével és fókuszvesztésével mostanában azok is elmaradtak. Kagan Thargodar viszont elkerüli a Romtábort, a Karavánpihenő maradványait és az általa ismert problémásabb helyeket, lévén útja nem oda vezet, hanem a Mágustoronyhoz.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:02:03
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:02:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Elindul is lovával a kis csapat élén, mikor meglátja az iszapba ragadt csizmát. Alig mentek vagy tíz percet. Leugrik a lóról. A kivett, sáros lábbeliről csak azt tudja megállapítani, hogy női darab.*
~Fene sem emlékszik milyen volt a rohadt cipője.~
*Bosszankodik Perchipfell, és helyesel rá Soreyl is. Hátrasandít, és Pyctára néz. Elküldené őt is, hogy a nyomába eredjen a lánynak, de nem tehet semmit. Az elffel nem ismerik egymást, így ő marad egyedül akivel már találkozott valaha is a lány. Egyébként is, Soreyl dolga. Immáron ő a vezér, ő dolga megkeresni az embereit. Ezek pedig elsőre idegen emberek. A lovagnak semmi közük, hozzá és a szerzetes is el tudja őket kísérni.*
-Szerintem ez az övé.
*Mondja sötéten. Sokat sejtetően bólint, és most először mond valamit parancsként és nem kérésként az elfnek.*
-Pycta. Kísérd el őket Vadvédbe. Két nyom is volt erre, ez jelenthet valamit. Én átkutatom a környéket, és követem a nyomokat.
*Rövid szünet után kihangsúlyozza.*
-Vigyázz rájuk!
*Ezzel lovára pattan, és elindul a cipő megtalálási helye, és a kelmedarab lelőhelye közötti útirányon, hátha talál még valamit.*
*Elindul is lovával a kis csapat élén, mikor meglátja az iszapba ragadt csizmát. Alig mentek vagy tíz percet. Leugrik a lóról. A kivett, sáros lábbeliről csak azt tudja megállapítani, hogy női darab.*
~Fene sem emlékszik milyen volt a rohadt cipője.~
*Bosszankodik Perchipfell, és helyesel rá Soreyl is. Hátrasandít, és Pyctára néz. Elküldené őt is, hogy a nyomába eredjen a lánynak, de nem tehet semmit. Az elffel nem ismerik egymást, így ő marad egyedül akivel már találkozott valaha is a lány. Egyébként is, Soreyl dolga. Immáron ő a vezér, ő dolga megkeresni az embereit. Ezek pedig elsőre idegen emberek. A lovagnak semmi közük, hozzá és a szerzetes is el tudja őket kísérni.*
-Szerintem ez az övé.
*Mondja sötéten. Sokat sejtetően bólint, és most először mond valamit parancsként és nem kérésként az elfnek.*
-Pycta. Kísérd el őket Vadvédbe. Két nyom is volt erre, ez jelenthet valamit. Én átkutatom a környéket, és követem a nyomokat.
*Rövid szünet után kihangsúlyozza.*
-Vigyázz rájuk!
*Ezzel lovára pattan, és elindul a cipő megtalálási helye, és a kelmedarab lelőhelye közötti útirányon, hátha talál még valamit.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-10-02 10:41:57
Üzenet elküldve: 2017-10-02 10:41:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sólyom//
*Útitársa különösebb magyarázat nélkül torpan meg és bámul szótlanul bele a nagy büdös végtelenbe. Xaly meglepve nézi, szólongatja is egy ideig, de, hogy a másik csak nem felel, meg sem nyikkan, úgy van vele, hogy jó, akkor ez eddig tartott. Egy ilyen holdkórossal semmi kedve nekivágni az erdőnek. Ki tudja, mi fog még kiderülni róla menet közben. Jobb az ilyet hamar rövidre zárni.*
-Te figyelj csak, én meggondoltam magam. Visszamegyek. Neked jó utat meg minden!
*Kicsit aggódik, hogy a másik mit reagál erre, de semmit nem reagál, csak mered ki a fejéből. Xaly vállat von és elindul vissza, Arthenior felé. Már úgyis kezdett elfáradni.*
~Kéne szereznem egy lovat.~
*Útitársa különösebb magyarázat nélkül torpan meg és bámul szótlanul bele a nagy büdös végtelenbe. Xaly meglepve nézi, szólongatja is egy ideig, de, hogy a másik csak nem felel, meg sem nyikkan, úgy van vele, hogy jó, akkor ez eddig tartott. Egy ilyen holdkórossal semmi kedve nekivágni az erdőnek. Ki tudja, mi fog még kiderülni róla menet közben. Jobb az ilyet hamar rövidre zárni.*
-Te figyelj csak, én meggondoltam magam. Visszamegyek. Neked jó utat meg minden!
*Kicsit aggódik, hogy a másik mit reagál erre, de semmit nem reagál, csak mered ki a fejéből. Xaly vállat von és elindul vissza, Arthenior felé. Már úgyis kezdett elfáradni.*
~Kéne szereznem egy lovat.~
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:02:57
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Taitos egészen meglepődik az eredményen amit a varázslat produkál. Lehet, hogy nem volt ott a Grombarnál, és csak ez az oka, de magában emel egy kicsit Worenth mester tisztelendőségén.*
~Okos, takarékos megoldás.~
*Jut el arra a következtetésre, hogy bizony ez csak gyakorlott mágus ötlete lehet. Feltápászkodik, mire a holtak leszakadt karjai az utolsóikat rángják, kicsit meg is dörgöli ülepét, azért ütött rajta is egyet a varázslat, hiába állt a mester mögött. Krestvir teste nyomát keresi a törmelékes fűben, de ő nincs sehol.*
~Ugye nem hagytuk el? Oh, nem az előbb szólt is, de akkor hogy nem esett hanyatt?~
*Kifejezetten figyelni kezdi az apró jeleket, és azt látja, hogy a pontok most a föld közelében lapulnak.*
~Hehe, ráült?~
*Röhög magában, és persze lebegő tárgyak esetén egyből lehervad mosolya, sőt, a legrosszabbra készülvén felidéz valami élőholt ellenes varázslatot magában, hogy nyelve hegyén legyen, ha arról van szó.*
~Hogyhogy nem három?~
*Lehet, hogy ez az elmélete is megdőlőben van? Nem igazán tesz heves agymunkán és izguláson kívül ennél többet, csak ha valami meglepő történik, vagy Worenth mester induló léptei elkezdik diktálni az ütemet. Magában pedig készül arra, hogy mire a fát elérik, bizony már az ő kezéhez is valamiféle ektoplazma, habár ezt Taitos nem így fogalmazná meg, tapad majd.*
//Karavánpihenő romjai//
*Taitos egészen meglepődik az eredményen amit a varázslat produkál. Lehet, hogy nem volt ott a Grombarnál, és csak ez az oka, de magában emel egy kicsit Worenth mester tisztelendőségén.*
~Okos, takarékos megoldás.~
*Jut el arra a következtetésre, hogy bizony ez csak gyakorlott mágus ötlete lehet. Feltápászkodik, mire a holtak leszakadt karjai az utolsóikat rángják, kicsit meg is dörgöli ülepét, azért ütött rajta is egyet a varázslat, hiába állt a mester mögött. Krestvir teste nyomát keresi a törmelékes fűben, de ő nincs sehol.*
~Ugye nem hagytuk el? Oh, nem az előbb szólt is, de akkor hogy nem esett hanyatt?~
*Kifejezetten figyelni kezdi az apró jeleket, és azt látja, hogy a pontok most a föld közelében lapulnak.*
~Hehe, ráült?~
*Röhög magában, és persze lebegő tárgyak esetén egyből lehervad mosolya, sőt, a legrosszabbra készülvén felidéz valami élőholt ellenes varázslatot magában, hogy nyelve hegyén legyen, ha arról van szó.*
~Hogyhogy nem három?~
*Lehet, hogy ez az elmélete is megdőlőben van? Nem igazán tesz heves agymunkán és izguláson kívül ennél többet, csak ha valami meglepő történik, vagy Worenth mester induló léptei elkezdik diktálni az ütemet. Magában pedig készül arra, hogy mire a fát elérik, bizony már az ő kezéhez is valamiféle ektoplazma, habár ezt Taitos nem így fogalmazná meg, tapad majd.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-29 13:34:01
Üzenet elküldve: 2017-09-29 13:34:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Worenth varázslatára és az az által keltett zajra hátrafordul, csak hogy lássa, ahogy a rangidős mester ezeket az élőholtakat is úgy zúzza szét, mintha gyerekjáték volna az ilyesmi. Elcsodálkozik ezen egy-két pillanatra, végignézi még, ahogy a szétszakadt testrészek teljesen mozdulatlanná válnak, majd eszébe jut, hogy ő éppen a pöttyöket tartotta megfigyelés alatt, úgyhogy gyorsan visszafordul hozzájuk, keresve őket.
El nem tűntek, pusztán alacsonyabbra ereszkedtek, s úgy tűnik, ezek sem cikáznak már… Hát itt a nagy lehetőség!
Nem teljes magabiztossággal, de rászánja magát, hogy odasétáljon hozzájuk, majd, ha el nem mennek addig, akkor föléjük hajol, hogy végre egészen közelről megvizsgálhassa őket. Tényleg pusztán fényből áll a testük?
Amennyiben nem tud meg róluk újdonságot még ilyen közelről sem, hanem egyszerűen csak fénypöttyöknek látszanak továbbra is, akkor fel fog venni egy darab törmeléket, vagy bármit, ami a keze ügyébe akad a földről, s azzal megpróbálja megérinteni az egyiket.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 13:36:01
//Karavánpihenő romjai//
*Worenth varázslatára és az az által keltett zajra hátrafordul, csak hogy lássa, ahogy a rangidős mester ezeket az élőholtakat is úgy zúzza szét, mintha gyerekjáték volna az ilyesmi. Elcsodálkozik ezen egy-két pillanatra, végignézi még, ahogy a szétszakadt testrészek teljesen mozdulatlanná válnak, majd eszébe jut, hogy ő éppen a pöttyöket tartotta megfigyelés alatt, úgyhogy gyorsan visszafordul hozzájuk, keresve őket.
El nem tűntek, pusztán alacsonyabbra ereszkedtek, s úgy tűnik, ezek sem cikáznak már… Hát itt a nagy lehetőség!
Nem teljes magabiztossággal, de rászánja magát, hogy odasétáljon hozzájuk, majd, ha el nem mennek addig, akkor föléjük hajol, hogy végre egészen közelről megvizsgálhassa őket. Tényleg pusztán fényből áll a testük?
Amennyiben nem tud meg róluk újdonságot még ilyen közelről sem, hanem egyszerűen csak fénypöttyöknek látszanak továbbra is, akkor fel fog venni egy darab törmeléket, vagy bármit, ami a keze ügyébe akad a földről, s azzal megpróbálja megérinteni az egyiket.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 13:36:01
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-29 08:04:30
Üzenet elküldve: 2017-09-29 08:04:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Számításai beigazolódnak, lényegében minden az elképzelései szerint történik. A három élőholt elpusztul. Azt nem látja, hogy Taitos leseggel, ha látná biztosan jól kinevetné.*
~Második szint, pipa.~
*Viszont azt furcsállja, hogy nagyon nyugis lett a környék. Már-már olyan, mint mikor az erdőszéli tisztáson meditál, vagy Synmiran megmártózik a hátsó részben lévő medencében. Ám ez nyilvánvalóan nem így van. Az előbb is kellett némi idő ahhoz, hogy megérkezzenek a következő támadók, és ez sejtése szerint eztán sem lesz másként. Amint megindulnak majd ismét a fa felé, az ellenség is támadásba lendül.
A vörös pöttyöket figyeli meg ismét, ahogy változtatnak mozgásukon.*
~Már-már látványosnak is mondható.~
*Bár a hóhajúnak inkább nyugtalanító. Mondjuk egyáltalán mi az, ami itt nem nyugtalanító? Idegen terepen mozognak, idegen erőkkel szemben dacolnak.*
~Eddig jók vagyunk, de ez nem más, mint csupán bemelegítés. Lehet azt mérik fel, hogy mennyire vagyunk ellenfelek.~
*Arra nem is gondol, hogy mivan akkor, ha az Utazó hazudott? Mármint arról, hogy miért bukott el. Érezhetően a csuklyás nem a levegőbe beszélt, de mivan akkor, ha sokkal gyengébb volt, mint a kutatók közül bárki? Mindezek ellenére mégis meggyőződése, hogy az Utazó nem túlzott, csak még a kutatók előtt az ellenség nem fedte fel valódi arcát.*
~Sok csapda lesz még itt. Sétáljunk bele!~
*Folytatja sétáját a fa felé, kivéve persze akkor, ha a vörös pöttyök valami váratlan fordulatot nem produkálnak.*
//Karavánpihenő romjai//
*Számításai beigazolódnak, lényegében minden az elképzelései szerint történik. A három élőholt elpusztul. Azt nem látja, hogy Taitos leseggel, ha látná biztosan jól kinevetné.*
~Második szint, pipa.~
*Viszont azt furcsállja, hogy nagyon nyugis lett a környék. Már-már olyan, mint mikor az erdőszéli tisztáson meditál, vagy Synmiran megmártózik a hátsó részben lévő medencében. Ám ez nyilvánvalóan nem így van. Az előbb is kellett némi idő ahhoz, hogy megérkezzenek a következő támadók, és ez sejtése szerint eztán sem lesz másként. Amint megindulnak majd ismét a fa felé, az ellenség is támadásba lendül.
A vörös pöttyöket figyeli meg ismét, ahogy változtatnak mozgásukon.*
~Már-már látványosnak is mondható.~
*Bár a hóhajúnak inkább nyugtalanító. Mondjuk egyáltalán mi az, ami itt nem nyugtalanító? Idegen terepen mozognak, idegen erőkkel szemben dacolnak.*
~Eddig jók vagyunk, de ez nem más, mint csupán bemelegítés. Lehet azt mérik fel, hogy mennyire vagyunk ellenfelek.~
*Arra nem is gondol, hogy mivan akkor, ha az Utazó hazudott? Mármint arról, hogy miért bukott el. Érezhetően a csuklyás nem a levegőbe beszélt, de mivan akkor, ha sokkal gyengébb volt, mint a kutatók közül bárki? Mindezek ellenére mégis meggyőződése, hogy az Utazó nem túlzott, csak még a kutatók előtt az ellenség nem fedte fel valódi arcát.*
~Sok csapda lesz még itt. Sétáljunk bele!~
*Folytatja sétáját a fa felé, kivéve persze akkor, ha a vörös pöttyök valami váratlan fordulatot nem produkálnak.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-28 00:04:48
Üzenet elküldve: 2017-09-28 00:04:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*A varázslat ereje nagyot taszít Taitoson, aki ettől fenékre is ül, más baja azonban nem lesz. Nem úgy a közelítő élőhalottaknak. Az elmúlás katonáit úgy csapja arrébb a varázslat, mint száraz avart a szél és annyira is kíméletes velük. Régóta málló szöveteik, zörgő csontjaik nem tudják egyben tartani bomló testüket, megadják magukat a megidézett haragnak és darabokra szakadnak. A földre kerülve még meg-megrándul egy-egy kéz, még lépni akar egy-egy láb, de hamar elmúlik róluk minden mozgás. Csalóka nyugalom lengi be a felfedezők környezetét.
A vörös pöttyök a közeledésre lassítanak a táncukon. Lejjebb ereszkednek, egészen a talaj közelébe, onnan pislákolnak fel a lányra.*
//Karavánpihenő romjai//
*A varázslat ereje nagyot taszít Taitoson, aki ettől fenékre is ül, más baja azonban nem lesz. Nem úgy a közelítő élőhalottaknak. Az elmúlás katonáit úgy csapja arrébb a varázslat, mint száraz avart a szél és annyira is kíméletes velük. Régóta málló szöveteik, zörgő csontjaik nem tudják egyben tartani bomló testüket, megadják magukat a megidézett haragnak és darabokra szakadnak. A földre kerülve még meg-megrándul egy-egy kéz, még lépni akar egy-egy láb, de hamar elmúlik róluk minden mozgás. Csalóka nyugalom lengi be a felfedezők környezetét.
A vörös pöttyök a közeledésre lassítanak a táncukon. Lejjebb ereszkednek, egészen a talaj közelébe, onnan pislákolnak fel a lányra.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-25 16:55:05
Üzenet elküldve: 2017-09-25 16:55:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Krestvir hangjára megint csendben marad. Már-már megszállottan óvatos, na leszámítva azt, hogy össze-vissza mászkál. Közeledése előtt a pöttyök szétválnak, de saját maga lemaradására nem feltétlenül reagálnak sehogy.*
~Talán amolyan feljegyzések lehetnek, vérrel írva, amiben megjegyzik hogyan harcolunk.~
*Jut a Worenthéhez nagyon hasonló feltételezésre.*
~Meglátjuk a harc után.~
*Teszi el a kérdést pár perccel későbbre, hátha Worenth akkora bajba keveredik, hogy segítenie kell neki. Ismét három lépésre helyezkedik el a mester jobbján, aztán...*
~Hú, a jó életbe.~
*Fehéredik el a varázslatot látván, de sajnos nincs ideje semmit sem tenni, a Worenth erejével szabadjára engedett lökéshullám most jócskán meglöki Taitost, aki azért igyekszik térdeit rogyasztva talpain, legfeljebb térdén kihúzni az egészet, aztán egyből megszemléli az eredményt, és ha az aszott hullákat nem viselte meg eléggé a dolog, hogy az ősz mester bevégezze őket, akkor maga is ugrik, hogy segíthessen.*
~Vajon hány ilyen rémet kell legyőznünk, hogy eljuthassunk a fáig?~
*Elmélkedik, ha esetleg addig is eljutnak, hogy győzedelmeskednek, amit a varázslat rá gyakorolt lökése után Taitos jócskán elképzelhetőnek tart.*
//Karavánpihenő romjai//
*Krestvir hangjára megint csendben marad. Már-már megszállottan óvatos, na leszámítva azt, hogy össze-vissza mászkál. Közeledése előtt a pöttyök szétválnak, de saját maga lemaradására nem feltétlenül reagálnak sehogy.*
~Talán amolyan feljegyzések lehetnek, vérrel írva, amiben megjegyzik hogyan harcolunk.~
*Jut a Worenthéhez nagyon hasonló feltételezésre.*
~Meglátjuk a harc után.~
*Teszi el a kérdést pár perccel későbbre, hátha Worenth akkora bajba keveredik, hogy segítenie kell neki. Ismét három lépésre helyezkedik el a mester jobbján, aztán...*
~Hú, a jó életbe.~
*Fehéredik el a varázslatot látván, de sajnos nincs ideje semmit sem tenni, a Worenth erejével szabadjára engedett lökéshullám most jócskán meglöki Taitost, aki azért igyekszik térdeit rogyasztva talpain, legfeljebb térdén kihúzni az egészet, aztán egyből megszemléli az eredményt, és ha az aszott hullákat nem viselte meg eléggé a dolog, hogy az ősz mester bevégezze őket, akkor maga is ugrik, hogy segíthessen.*
~Vajon hány ilyen rémet kell legyőznünk, hogy eljuthassunk a fáig?~
*Elmélkedik, ha esetleg addig is eljutnak, hogy győzedelmeskednek, amit a varázslat rá gyakorolt lökése után Taitos jócskán elképzelhetőnek tart.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-09-25 13:31:42
Üzenet elküldve: 2017-09-25 13:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Ahogy a saját szakállára lopakodna kicsit visszafelé, megzavarja Taitos, aki súrolja a köpönyege szélét, ahogy elhalad mellette. Összerezzen és odanéz, de csak a levegőt látja, majd pedig valami simogatásfélét érez a hátán…*
- Taitos… - *súgja, részben kérdés gyanánt, hogy valóban a fiú volt-e az, de választ nem igazán vár, mert felfogta, hogy most nem beszélhetnek, s különben is, ha más lett volna, akkor azt alighanem megérezte volna, mert nem ilyen ártalmatlanul közeledik.
Folytatja hát útját a vörös derengés felé, amit sikerül is megközelítenie, azonban mikor a különös jelenség kettőre szaporodik, megtorpan. Követi tekintetével a cikázó fénypontokat, figyeli, vajon együtt mozognak-e, s továbbra is követik-e a két férfit, vagy inkább hátramaradnak vele?…
Majd a fémes neszekre hátrafordul. Azt nem mondhatni, hogy máris hozzászokott volna a sétáló holtak látványához, de némileg kevésbe viseli meg a látvány, mint elsőre. Bízik Worenth képességeiben, főként az előbbi bemutató után, így egyelőre nem érzi magát nagy veszélyben. Bár ebben az is közrejátszik, hogy magát sokkal jobb futónak véli, mint az élőholtakat.
Bizalma odáig terjed, hogy figyelme egy részét még mindig a derengő pontoknak szenteli, s nem áll teljes készenlétben a holtak ellen. Sőt, tovább közelít az immár kettőre osztódott pöttyök felé, de két lépésnél közelebb nem fog hozzájuk menni egyelőre, csak látni szeretné, hogy mik is ezek tulajdonképpen.*
//Karavánpihenő romjai//
*Ahogy a saját szakállára lopakodna kicsit visszafelé, megzavarja Taitos, aki súrolja a köpönyege szélét, ahogy elhalad mellette. Összerezzen és odanéz, de csak a levegőt látja, majd pedig valami simogatásfélét érez a hátán…*
- Taitos… - *súgja, részben kérdés gyanánt, hogy valóban a fiú volt-e az, de választ nem igazán vár, mert felfogta, hogy most nem beszélhetnek, s különben is, ha más lett volna, akkor azt alighanem megérezte volna, mert nem ilyen ártalmatlanul közeledik.
Folytatja hát útját a vörös derengés felé, amit sikerül is megközelítenie, azonban mikor a különös jelenség kettőre szaporodik, megtorpan. Követi tekintetével a cikázó fénypontokat, figyeli, vajon együtt mozognak-e, s továbbra is követik-e a két férfit, vagy inkább hátramaradnak vele?…
Majd a fémes neszekre hátrafordul. Azt nem mondhatni, hogy máris hozzászokott volna a sétáló holtak látványához, de némileg kevésbe viseli meg a látvány, mint elsőre. Bízik Worenth képességeiben, főként az előbbi bemutató után, így egyelőre nem érzi magát nagy veszélyben. Bár ebben az is közrejátszik, hogy magát sokkal jobb futónak véli, mint az élőholtakat.
Bizalma odáig terjed, hogy figyelme egy részét még mindig a derengő pontoknak szenteli, s nem áll teljes készenlétben a holtak ellen. Sőt, tovább közelít az immár kettőre osztódott pöttyök felé, de két lépésnél közelebb nem fog hozzájuk menni egyelőre, csak látni szeretné, hogy mik is ezek tulajdonképpen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896