Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-17 22:50:40
Üzenet elküldve: 2024-02-17 22:50:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak egy félmosoly jelenik meg az arcán az ork bűvésztrükkjét látva. Odahaza, Wegtorenben számos "tűzzsonglőr" szórakoztatta a népeket. Messze ez a mágiafajta volt a legelterjedtebb.*
-Ahogy mondod. *Bólint nagyot.*
-Ha sok az útravaló, könnyebben kimarad valami. *Dob el egy közhelyet. A pipát visszautasítja. Nem azért, mert nem vágyna valami kellemes dohányra, de tapasztalatból tudja, hogy amit az orkok isznak és esznek általában, az nem embernek való fajta. Így némi előítélettel él az idegen által kínált dohánnyal.*
-Nem titok. Utazunk. Észak felé. A feladatunk pedig nem veszélytelen. *Érezhető, hogy nem szívesen avatja be az idegent dolgukba.*
-Úgyhogy néhány bájital jól jött volna. Olyan, ami Artheniorban kapható. A zöldek. *Volt már tapasztalata velük épp elégszer, hogy tudja, mennyire hatékonyak.*
-De persze nélkülük is boldogulunk. *Von vállat.*
-És Te hová utazol? Már ha a dolgod persze nem csak rád tartozik. *Szemmel láthatóan Mykael résen van. Nem hibáztatja érte a kölyköt. Ő is éber, ha nem is látszik rajta feltétlen. Az biztos, hogy nem hajtaná álomra a fejét az idegen társaságában. Ami azt illeti, úgyis egészen kiment a szeméből az álom.*
-Lepihenhetsz Mykael, ha úgy tetszik. Figyelek. *Szól az ifjonchoz. Ahogy ismeri, nem valószínű, hogy amaz majd nyugodtan húzni kezdi a lóbőrt.*
-Van valami eladnivalód? Nekem lenne. *Szigorú tekintete ismét az orkot vizslatja. Régi szokás, hogy a messziről jött utazók portékát cserélnek. Neki pedig van most néhány holmi a birtokában, sok pedig felesleges is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak egy félmosoly jelenik meg az arcán az ork bűvésztrükkjét látva. Odahaza, Wegtorenben számos "tűzzsonglőr" szórakoztatta a népeket. Messze ez a mágiafajta volt a legelterjedtebb.*
-Ahogy mondod. *Bólint nagyot.*
-Ha sok az útravaló, könnyebben kimarad valami. *Dob el egy közhelyet. A pipát visszautasítja. Nem azért, mert nem vágyna valami kellemes dohányra, de tapasztalatból tudja, hogy amit az orkok isznak és esznek általában, az nem embernek való fajta. Így némi előítélettel él az idegen által kínált dohánnyal.*
-Nem titok. Utazunk. Észak felé. A feladatunk pedig nem veszélytelen. *Érezhető, hogy nem szívesen avatja be az idegent dolgukba.*
-Úgyhogy néhány bájital jól jött volna. Olyan, ami Artheniorban kapható. A zöldek. *Volt már tapasztalata velük épp elégszer, hogy tudja, mennyire hatékonyak.*
-De persze nélkülük is boldogulunk. *Von vállat.*
-És Te hová utazol? Már ha a dolgod persze nem csak rád tartozik. *Szemmel láthatóan Mykael résen van. Nem hibáztatja érte a kölyköt. Ő is éber, ha nem is látszik rajta feltétlen. Az biztos, hogy nem hajtaná álomra a fejét az idegen társaságában. Ami azt illeti, úgyis egészen kiment a szeméből az álom.*
-Lepihenhetsz Mykael, ha úgy tetszik. Figyelek. *Szól az ifjonchoz. Ahogy ismeri, nem valószínű, hogy amaz majd nyugodtan húzni kezdi a lóbőrt.*
-Van valami eladnivalód? Nekem lenne. *Szigorú tekintete ismét az orkot vizslatja. Régi szokás, hogy a messziről jött utazók portékát cserélnek. Neki pedig van most néhány holmi a birtokában, sok pedig felesleges is.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-16 19:18:33
Üzenet elküldve: 2024-02-16 19:18:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto beljebb kerül, Mykael meg távolabb tőle. Az ork talán azt gondolhatna, hogy ez a fajának szól, sőt tán még Denjaar is, hiszen Mykaelt eddig barátságosabbnak ismerhette meg.
A helyzet azonban az, hogy kinn a szabadban, tábortűz mellett a fiú másképpen működik. Fiatalkorának tapasztalatai azon sugallják neki, hogy legyen résen, keresse az ártó szándékot, számítson a támadásra. Akármilyen nosztalgiával beszéljen is egykori kompániájáról néha, korántse volt az annyira idilli közösség. Zsoldosok voltak, sokuk haramiából lépett feljebb, vagy tolvajból vált kényszerből talpassá, hogy elbujdokoljon a törvény elől. Ilyen közegben pedig épp elég veszély fenyegette Mykaelt, főleg úgy tíz esztendős koráig. Szóval meglehet, hogy csak múltbéli viszontagságai miatt, de ő nem nyugodt olyankor, ha váratlan események, váratlan jövevények jelennek meg a tábortüze mellett.
Ezzel együtt nem ellenséges, inkább csak nagyon éber és távolságtartóbb. Ezen az ork ügyes varázslata sem enyhít, ahogy az sem, hogy a dohányából kínálja.*
- Kösz, nem.
*feleli azért, úgy figyeli tovább Denjaar és Wruzto társalgását, és egyelőre nem folyik bele.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto beljebb kerül, Mykael meg távolabb tőle. Az ork talán azt gondolhatna, hogy ez a fajának szól, sőt tán még Denjaar is, hiszen Mykaelt eddig barátságosabbnak ismerhette meg.
A helyzet azonban az, hogy kinn a szabadban, tábortűz mellett a fiú másképpen működik. Fiatalkorának tapasztalatai azon sugallják neki, hogy legyen résen, keresse az ártó szándékot, számítson a támadásra. Akármilyen nosztalgiával beszéljen is egykori kompániájáról néha, korántse volt az annyira idilli közösség. Zsoldosok voltak, sokuk haramiából lépett feljebb, vagy tolvajból vált kényszerből talpassá, hogy elbujdokoljon a törvény elől. Ilyen közegben pedig épp elég veszély fenyegette Mykaelt, főleg úgy tíz esztendős koráig. Szóval meglehet, hogy csak múltbéli viszontagságai miatt, de ő nem nyugodt olyankor, ha váratlan események, váratlan jövevények jelennek meg a tábortüze mellett.
Ezzel együtt nem ellenséges, inkább csak nagyon éber és távolságtartóbb. Ezen az ork ügyes varázslata sem enyhít, ahogy az sem, hogy a dohányából kínálja.*
- Kösz, nem.
*feleli azért, úgy figyeli tovább Denjaar és Wruzto társalgását, és egyelőre nem folyik bele.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-16 09:57:27
Üzenet elküldve: 2024-02-16 09:57:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek rövid tanakodás után beeresztik, Wruzto pedig köszönettel letelepül a tűz mellé. Mikor közlik vele, hogy kaja nincs, értőn mordul egyet. Amúgy is pihenni akar, nem vacsorálni.
Megtömi a pipáját, aztán a dohányból megkínálja a vendéglátóit. Sötétre érlelt, testes ízű fajta, amilyet inkább a hegyek nyugati oldalán szokás szívni. Ezután föltartja a pipát fogó mancsa mutatóujját. Ha minden jól megy, apró láng lobban föl a hegyén, amivel rágyújt. Ha a mutatvány besül, a tábortűzből vesz ki magának egy alkalmas fadarabot.*
- Itt van ez a sok cuccotok, aztán mégis kimaradt valami? *veszi föl közben a beszélgetés fonalát. Ő emlékszik erre az idősebb emberre: amikor Wruzto legutóbb a Kalmárban járt, ki akarta ugrasztani a tulajt az ágyából az éjszaka közepén. Hogy sikerrel járt-e, azt az agyaras már nem maradt ott megnézni.*
- Micsináltok itt a halál faszán? Már ha nem titok…
*A kéretlen jó tanácsra nagy komolyan bólint.*
- Úgy lesz.
*Érezni a hangján a szarkazmust. Valószínűleg magaslesről szarik az artheniori polgárok véleményére.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek rövid tanakodás után beeresztik, Wruzto pedig köszönettel letelepül a tűz mellé. Mikor közlik vele, hogy kaja nincs, értőn mordul egyet. Amúgy is pihenni akar, nem vacsorálni.
Megtömi a pipáját, aztán a dohányból megkínálja a vendéglátóit. Sötétre érlelt, testes ízű fajta, amilyet inkább a hegyek nyugati oldalán szokás szívni. Ezután föltartja a pipát fogó mancsa mutatóujját. Ha minden jól megy, apró láng lobban föl a hegyén, amivel rágyújt. Ha a mutatvány besül, a tábortűzből vesz ki magának egy alkalmas fadarabot.*
- Itt van ez a sok cuccotok, aztán mégis kimaradt valami? *veszi föl közben a beszélgetés fonalát. Ő emlékszik erre az idősebb emberre: amikor Wruzto legutóbb a Kalmárban járt, ki akarta ugrasztani a tulajt az ágyából az éjszaka közepén. Hogy sikerrel járt-e, azt az agyaras már nem maradt ott megnézni.*
- Micsináltok itt a halál faszán? Már ha nem titok…
*A kéretlen jó tanácsra nagy komolyan bólint.*
- Úgy lesz.
*Érezni a hangján a szarkazmust. Valószínűleg magaslesről szarik az artheniori polgárok véleményére.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-14 16:14:57
Üzenet elküldve: 2024-02-14 16:14:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Mykael ébreszti. Lassan kel fel, tekintete pedig egy cseppet sem ködös. Két okot lát csak arra, hogy a fiatal harcos ébreszti; az egyik az őrségváltás dolga, ám ez Mykael ábrázatát elnézve nem látszik reálisnak. A másik, hogy valaki közelít. Hamar meghallja hát ő is a közeledő lépteket.
Az egykori karavánpihenőből leginkább csak düledező romok és boltívek maradtak, így még ha a zsoldos el is barikádozta a hozzájuk vezető bejáratot, kötve hiszi, hogy az ork - merthogy ezt első pillantásra megállapítja - ne tudta volna átmászni vagy odébb túrni, ha mindenképp hozzájuk akart volna férni. Ugyanakkor feltápászkodva nem rest az oldalán pihenő, wegtoreni penge után nyelén pihentetni kezét.*
-Kései vendég. De miért ne. *Sosem volt különösebben óvatos ember. Ő maga nem tart az egy szem idegentől, s ha társai ólálkodnának a közelben, bizonyosan a meglepetés erejét használták volna ki, semmint, hogy bebocsájtást kérjenek.
Visszatelepszik a tűz mellé és hagyja, hogy a lángok fénye kikergesse szeméből a zavaros álmot. Csak eztán emeli a jövevényre tekintetét. Ismerősnek tűnik az egyébként legkevésbé sem bizalomgerjesztő ábrázat, de nem tudná megmondani, honnan. Egyedül van, s sötétben utazik az ingoványban. Talán menekül. Ez az első megérzése. Nem foglalkoztatja a dolog különösebben, de a szándékra kíváncsi.*
-Csalogató a tűz melege a fáradt vándornak. *Annak rendje és módja szerint meg is piszkálja a rőzsét egy bottal.*
-Megpihenhetsz. De ételünk, az nincs. Tulajdonképp mi is megvagyunk szorulva egy-két holmiból, ami elkélne. *Bizony, néhány szükséges portéka felett bizony átsiklott a figyelme. Egy ideig nem szólal meg újra, helyette elnézi, miképp táplálja a tüzet Mykael.*
-Ha dél felé tartasz, kerüld el a várost. Nem szívelik a fajtádat Artheniorban. *Körbeteríti hátán a vaskos prémkabátot. Még jó tanáccsal is szolgál a kéretlen vendégnek. Közben arra is eszmél már, mi az, ami nincs még; pipa. Az a szép, faragott darab nem átallt eltörni valahogy a Kikötőből hazafelé jövet, lovaglás közben.*
*Mykael ébreszti. Lassan kel fel, tekintete pedig egy cseppet sem ködös. Két okot lát csak arra, hogy a fiatal harcos ébreszti; az egyik az őrségváltás dolga, ám ez Mykael ábrázatát elnézve nem látszik reálisnak. A másik, hogy valaki közelít. Hamar meghallja hát ő is a közeledő lépteket.
Az egykori karavánpihenőből leginkább csak düledező romok és boltívek maradtak, így még ha a zsoldos el is barikádozta a hozzájuk vezető bejáratot, kötve hiszi, hogy az ork - merthogy ezt első pillantásra megállapítja - ne tudta volna átmászni vagy odébb túrni, ha mindenképp hozzájuk akart volna férni. Ugyanakkor feltápászkodva nem rest az oldalán pihenő, wegtoreni penge után nyelén pihentetni kezét.*
-Kései vendég. De miért ne. *Sosem volt különösebben óvatos ember. Ő maga nem tart az egy szem idegentől, s ha társai ólálkodnának a közelben, bizonyosan a meglepetés erejét használták volna ki, semmint, hogy bebocsájtást kérjenek.
Visszatelepszik a tűz mellé és hagyja, hogy a lángok fénye kikergesse szeméből a zavaros álmot. Csak eztán emeli a jövevényre tekintetét. Ismerősnek tűnik az egyébként legkevésbé sem bizalomgerjesztő ábrázat, de nem tudná megmondani, honnan. Egyedül van, s sötétben utazik az ingoványban. Talán menekül. Ez az első megérzése. Nem foglalkoztatja a dolog különösebben, de a szándékra kíváncsi.*
-Csalogató a tűz melege a fáradt vándornak. *Annak rendje és módja szerint meg is piszkálja a rőzsét egy bottal.*
-Megpihenhetsz. De ételünk, az nincs. Tulajdonképp mi is megvagyunk szorulva egy-két holmiból, ami elkélne. *Bizony, néhány szükséges portéka felett bizony átsiklott a figyelme. Egy ideig nem szólal meg újra, helyette elnézi, miképp táplálja a tüzet Mykael.*
-Ha dél felé tartasz, kerüld el a várost. Nem szívelik a fajtádat Artheniorban. *Körbeteríti hátán a vaskos prémkabátot. Még jó tanáccsal is szolgál a kéretlen vendégnek. Közben arra is eszmél már, mi az, ami nincs még; pipa. Az a szép, faragott darab nem átallt eltörni valahogy a Kikötőből hazafelé jövet, lovaglás közben.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-13 22:13:45
Üzenet elküldve: 2024-02-13 22:13:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Egy hümmögéssel és egy apró bólintással veszi tudomásul, hogy emlékezteti valakire Denjaart. Ő is felfedezni véli Denjaar egyik-másik jellemvonásában valamelyik régi bajtársát, bár egy konkrét fickót nem tudna megnevezni.*
- Rendben, majd ébresztelek, ha rajtad a sor.
*hagyja rá Denjaarra és hagyja pihenni. Kisvártatva magára marad a sötéttel és a gondolataival. Volt már ilyen régebben is éppen elégszer, hozzászokott. Mégis küzdenie kell kicsit az éberségért.*
~ Mi a fene... ~
*állapítja is meg elégedetten. A városi élet elpuhította volna? Hónapok óta szinte csak úgy alszik, hogy biztos fedél van a feje fölött, négy fal veszi körül, ha kell be is van fűtve és jó priccse, sőt ágya is van. Várható volt, hogy ettől a "ridegtűrése" kissé alábbhagy, de azért meglepi, hogy mennyire.
Egy ideig azzal múlatja az időt, hogy felidézi azokat a nőket, akikkel a Kikötőben hált együtt, de ezek túlzottan is magukkal ragadó emlékek voltak, neki ennél valami kevésbé stimulálóbbra van szüksége.
Egy idő után régi katonadalokat próbál felidézni, amiket alkalomadtán majd előadhat valamelyik fogadóban.
Aztán egyszer csak érezni kezdi, hogy nincsenek egyedül. Wruzto nem csinál titkot a közeledtéből, így a természet előbb kezd reagálni rá. Itt-ott abbamarad az éjjeli vadak mocorgása, a csönd felkelti a fiú figyelmét és éberségét annyira, hogy figyelni kezdje az egyéb jeleket. Amikor már biztos abban, hogy valami közeledik feléjük, megböki Denjaart, hogy ébredjen, majd jelentőségteljesen az elbarikádozott ajtó irányába int. A tüzük már csak parázslik, és Mykaelnek nem is áll szándékában most felszítani, inkább féltérdre emelkedik, amolyan látszólag a tűzzel foglalatoskodó tartásban, de ugrásra készen.
A jövevénynek nem lesz olyan egyszerű dolga, ha oda akar lépni hozzájuk, hiszen Mykael elbarikádozta az ajtót. Az egyik ablakban kell hát megállnia és onnan ráköszönni a Denjaarra és Mykaelre, akiket nem is láthatott addig, hiszen a falak takarásában voltak.*
- Ki jár ott?
*kérdi Mykael halkan - bár ebben az éjszakai csöndben még ez a visszafogott hang is tökéletesen kivehető.
Ha erre Wruzto válaszol és belépést kér, Mykael Denjaarra néz, tőle várja a döntést. S ha a gladiátor úgy dönt, akkor a fiatal zsoldos az ajtóhoz lép, és félrehúzza az ajtó elé állított szarufákat, hogy a jövevény beljebb kerülhessen. Azért ő maga előtte hátralép, hogy a rövidkardja a keze ügyében legyen szükség esetén.
Azzal nincs különösebb gondja, hogy ork az ismeretlen. De azért óvatosságra is inti ez a tény, hiszen a fickó testi ereje jóval jelentősebb, mint az övé. És szűk térben vannak, ahol egy hosszabb kar nagy előny. Igaz, Mykael rövidkardja is pont ilyen szűk terekben a leghasznosabb.
Ő egyelőre nem szól, útitársára bízza az ismerkedést.*
*Egy hümmögéssel és egy apró bólintással veszi tudomásul, hogy emlékezteti valakire Denjaart. Ő is felfedezni véli Denjaar egyik-másik jellemvonásában valamelyik régi bajtársát, bár egy konkrét fickót nem tudna megnevezni.*
- Rendben, majd ébresztelek, ha rajtad a sor.
*hagyja rá Denjaarra és hagyja pihenni. Kisvártatva magára marad a sötéttel és a gondolataival. Volt már ilyen régebben is éppen elégszer, hozzászokott. Mégis küzdenie kell kicsit az éberségért.*
~ Mi a fene... ~
*állapítja is meg elégedetten. A városi élet elpuhította volna? Hónapok óta szinte csak úgy alszik, hogy biztos fedél van a feje fölött, négy fal veszi körül, ha kell be is van fűtve és jó priccse, sőt ágya is van. Várható volt, hogy ettől a "ridegtűrése" kissé alábbhagy, de azért meglepi, hogy mennyire.
Egy ideig azzal múlatja az időt, hogy felidézi azokat a nőket, akikkel a Kikötőben hált együtt, de ezek túlzottan is magukkal ragadó emlékek voltak, neki ennél valami kevésbé stimulálóbbra van szüksége.
Egy idő után régi katonadalokat próbál felidézni, amiket alkalomadtán majd előadhat valamelyik fogadóban.
Aztán egyszer csak érezni kezdi, hogy nincsenek egyedül. Wruzto nem csinál titkot a közeledtéből, így a természet előbb kezd reagálni rá. Itt-ott abbamarad az éjjeli vadak mocorgása, a csönd felkelti a fiú figyelmét és éberségét annyira, hogy figyelni kezdje az egyéb jeleket. Amikor már biztos abban, hogy valami közeledik feléjük, megböki Denjaart, hogy ébredjen, majd jelentőségteljesen az elbarikádozott ajtó irányába int. A tüzük már csak parázslik, és Mykaelnek nem is áll szándékában most felszítani, inkább féltérdre emelkedik, amolyan látszólag a tűzzel foglalatoskodó tartásban, de ugrásra készen.
A jövevénynek nem lesz olyan egyszerű dolga, ha oda akar lépni hozzájuk, hiszen Mykael elbarikádozta az ajtót. Az egyik ablakban kell hát megállnia és onnan ráköszönni a Denjaarra és Mykaelre, akiket nem is láthatott addig, hiszen a falak takarásában voltak.*
- Ki jár ott?
*kérdi Mykael halkan - bár ebben az éjszakai csöndben még ez a visszafogott hang is tökéletesen kivehető.
Ha erre Wruzto válaszol és belépést kér, Mykael Denjaarra néz, tőle várja a döntést. S ha a gladiátor úgy dönt, akkor a fiatal zsoldos az ajtóhoz lép, és félrehúzza az ajtó elé állított szarufákat, hogy a jövevény beljebb kerülhessen. Azért ő maga előtte hátralép, hogy a rövidkardja a keze ügyében legyen szükség esetén.
Azzal nincs különösebb gondja, hogy ork az ismeretlen. De azért óvatosságra is inti ez a tény, hiszen a fickó testi ereje jóval jelentősebb, mint az övé. És szűk térben vannak, ahol egy hosszabb kar nagy előny. Igaz, Mykael rövidkardja is pont ilyen szűk terekben a leghasznosabb.
Ő egyelőre nem szól, útitársára bízza az ismerkedést.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-13 08:55:25
Üzenet elküldve: 2024-02-13 08:55:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ingovány határán, ahol a Erdőkerülő-folyó keleti ága elindul a tenger felé a tóból, Wruzto majdnem belefutott egy nagyszabású csempésztalálkába. Három kogge, féltucat kisebb bárka, őrtüzek és fegyveresek mindenütt. Az ork gyanította, hogy zártkörű rendezvényről van szó, amelyről a hívatlan vendégek nem biztos, hogy élve távoznak. Délnek fordult, hogy megpróbálja kikerülni, ám a folyón se rév, se használható gázló nem akadt. Így vergődött el a Karavánpihenő romjaiig.
Az éjszakában mérföldekre látszik a tábortűz, amit valaki az omlatag falak közt gyújtott.
Wruzto ha mást nem is, baljós mendemondákat hallott már a helyről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyenek gyakran vezetnek a hittársaihoz, ezért úgy dönt, megnézi magának azt a tüzet. A közeledtét nem titkolja, de a puha talajon még a tengerészcsizmák sem ejtenek nagy zajt.
Két alakra bukkan végül. A nagyobbik a prémkabátjába burkolózva alszik, a kisebb - egy szőke, süldő ember - meg a fasz tudja. Wruzto vár egy néhány percet a tűz fénykörén kívül, hátha meg tudja állapítani. Állástalan zsoldosoknak, vagy talán vadászoknak nézi őket. Az a wegtoreni mesterlándzsa sem kerüli el a figyelmét. Ilyenje nincs minden szőröstalpúnak.
Ha megszólítják, jó estét kívánva előlép, és megkérdi, leülhet-e, amíg elszív egy pipát. Ha mindkét figura alszik, akkor csak simán odatelepszik a tűz mellé. Még akár tesz is rá a megmaradt rőzséből.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ingovány határán, ahol a Erdőkerülő-folyó keleti ága elindul a tenger felé a tóból, Wruzto majdnem belefutott egy nagyszabású csempésztalálkába. Három kogge, féltucat kisebb bárka, őrtüzek és fegyveresek mindenütt. Az ork gyanította, hogy zártkörű rendezvényről van szó, amelyről a hívatlan vendégek nem biztos, hogy élve távoznak. Délnek fordult, hogy megpróbálja kikerülni, ám a folyón se rév, se használható gázló nem akadt. Így vergődött el a Karavánpihenő romjaiig.
Az éjszakában mérföldekre látszik a tábortűz, amit valaki az omlatag falak közt gyújtott.
Wruzto ha mást nem is, baljós mendemondákat hallott már a helyről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyenek gyakran vezetnek a hittársaihoz, ezért úgy dönt, megnézi magának azt a tüzet. A közeledtét nem titkolja, de a puha talajon még a tengerészcsizmák sem ejtenek nagy zajt.
Két alakra bukkan végül. A nagyobbik a prémkabátjába burkolózva alszik, a kisebb - egy szőke, süldő ember - meg a fasz tudja. Wruzto vár egy néhány percet a tűz fénykörén kívül, hátha meg tudja állapítani. Állástalan zsoldosoknak, vagy talán vadászoknak nézi őket. Az a wegtoreni mesterlándzsa sem kerüli el a figyelmét. Ilyenje nincs minden szőröstalpúnak.
Ha megszólítják, jó estét kívánva előlép, és megkérdi, leülhet-e, amíg elszív egy pipát. Ha mindkét figura alszik, akkor csak simán odatelepszik a tűz mellé. Még akár tesz is rá a megmaradt rőzséből.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-06 21:23:32
Üzenet elküldve: 2024-02-06 21:23:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
-Nem, nem fog megtörténni. *Hagyja helyben az urak dolgát.*
-De szép lenne az a világ, ahol igen. Ahol az urak egymás között rendezik a nézeteltéréseket. *Morogja még nagy bölcsen. Közben a tűz mellé teríti a takaróját, magára pedig a vaskos prémkabátot. A feje alá a hátizsák egy puhább fele kerül. Elnézi még egy darabig a tüzet, szótlan. A gondolatai egy helyben toporognak, jólesik kicsit kiüríteni az elmét. Mykael felajánlását szívesen veszi. Noha nem számít veszélyre, valóban jobb úgy álomra szenderedni, hogy van, ki őrizze a tüzet.*
-Amikor Parancsnok voltam Artheniorban, volt egy hadnagyom. Derék katona volt. Amolyan szerencsevadász fajta, mint Te. Töretlenül kedélyes, sosem szomorú. Rá emlékeztetsz. *Szólal meg még álmatagon.*
-Ha hunynál, kelts fel. Bár én amúgy is hamar kelek, úgyhogy lesz időd hajnalban még aludni.
*Álmában a Kikötőbe lovagol. Oly gyorsan vágtat, hogy a ló patája parazsat vet. De pára helyett forró gőzt is fúj orrlyukain. Tudja, mit keres, és azt is, hogy hol van, de fogalma sincs, életben van-e.*
-Nem, nem fog megtörténni. *Hagyja helyben az urak dolgát.*
-De szép lenne az a világ, ahol igen. Ahol az urak egymás között rendezik a nézeteltéréseket. *Morogja még nagy bölcsen. Közben a tűz mellé teríti a takaróját, magára pedig a vaskos prémkabátot. A feje alá a hátizsák egy puhább fele kerül. Elnézi még egy darabig a tüzet, szótlan. A gondolatai egy helyben toporognak, jólesik kicsit kiüríteni az elmét. Mykael felajánlását szívesen veszi. Noha nem számít veszélyre, valóban jobb úgy álomra szenderedni, hogy van, ki őrizze a tüzet.*
-Amikor Parancsnok voltam Artheniorban, volt egy hadnagyom. Derék katona volt. Amolyan szerencsevadász fajta, mint Te. Töretlenül kedélyes, sosem szomorú. Rá emlékeztetsz. *Szólal meg még álmatagon.*
-Ha hunynál, kelts fel. Bár én amúgy is hamar kelek, úgyhogy lesz időd hajnalban még aludni.
*Álmában a Kikötőbe lovagol. Oly gyorsan vágtat, hogy a ló patája parazsat vet. De pára helyett forró gőzt is fúj orrlyukain. Tudja, mit keres, és azt is, hogy hol van, de fogalma sincs, életben van-e.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-03 18:35:52
Üzenet elküldve: 2024-02-03 18:35:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Nem igazán vannak emlékei arról, hogy milyen volt a Karavánpihenő gyermekkorában. A forgatagra emlékszik. Civil emberek tömegére, akik annyira mások voltak, mint a katonák. Gyerekekre emlékszik, akikből a katonai táborban alig akadt pár. Sokkal több nőre. Öregekre. A fegyverek hiányára, a sok furcsa cicomára helyette. Leginkább arra, hogy milyen nagy volt a tömeg körülötte, ahogy próbálta kerülgetni a lábakat.
Így a romos épületek látványa se nagyon üti meg. Csak egy újabb elhagyott hely. Ilyet látott már, még ha nem is milyen nagy településből.
Tetszik neki a ház, amit kiválasztottak. Az ablakai még zártak, az ajtaja is csak félig van kiszakadva a zsanérból. Könnyen helyre igazítja, aztán a falakon belül keres még némi törmeléket (a beszakadt mennyezet szarufáit) és az ajtó elé halmozza belülről. Így ha valaki rájuk próbálna törni, akadályokba ütközne. Az épület faparkettája már alaposan szétrohadt, inkább morzsolódik a lábuk alatt, mint nyikorog.*
- Persze, megoldom.
*feleli, majd a saját hátizsákjából előveszi a tűzszerszámot, és a rőzsehalomból magához vesz valamennyit. Pár nagyobb, száraz hasábot is gyűjtött, az majd tovább tud égni. A tüzet egy kőtörmelékből rakott kör közepébe rakja, és csak lassan szítja fel, hogy ne égjen nagy lánggal. Nem kell, hogy a fény és a tűz ropogása bárkinek is felkeltse a figyelmét. Most, hogy megint kint vannak a szabad ég alatt, előjön Mykael összes régi ösztöne, és olyan dolgokat is próbál megelőzni, amiknek a megtörténésére elég csekély az esély.
Mikor a tűz már szépen ég, a holmija elrendezésével kezd foglalkozni. A prémkabát kiválóan melegíti majd. Szokatlan érzés, hogy van valamilye, ami enyhíti az esti didergést. Már úgy hozzászokott.
Denjaar töri meg a csöndet, hogy a tűz mellett elmondja, mit gondol a háborúkról.*
- Nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténne. Hogy az urak a maguk harcát vívják. Éppen azért lettek urak, hogy ne kelljen nekik. Engem nem szokott érdekelni, melyik miért teszi, amit tesz. A legtöbb esetben az egyiknek az indokai semmivel se jobbak, mint a másiké. Ha megfizetik a béremet és nem próbálnak gaztetteket elkövettetni velem, addig szolgálom őket. Az egyik nyer, és ezzel kicsit változtat azon, ahogy a dolgok mennek. De csak egy ideig. Egyik háború se a végső. Mindig lesz újabb. És így katona is mindig kelleni fog.
*feleli egyszerűen, kifejtve saját, egyelőre nem túl vaskos életfilozófiáját. Ha megér egy nagyobb kort, talán majd mélyül a gondolkodásmódja.*
- Én még őrségben maradok. Te cipeltél, pihenj te először.
*javasolja Denjaarnak. Kinn a vadonban nem tud annak a tudatában aludni, hogy senki se marad éber.
Más kérdés, hogy tud amolyan félálomba kerülni, valamennyire pihenni, mégis felriadni a szokatlan neszekre vagy egyéb jelekre. Cserébe amikor rendesen aludhatna, akkor se tud mélyen. Még a városi fogadókban, ahol saját szobája volt, se volt képes igazán álomba merülni.*
*Nem igazán vannak emlékei arról, hogy milyen volt a Karavánpihenő gyermekkorában. A forgatagra emlékszik. Civil emberek tömegére, akik annyira mások voltak, mint a katonák. Gyerekekre emlékszik, akikből a katonai táborban alig akadt pár. Sokkal több nőre. Öregekre. A fegyverek hiányára, a sok furcsa cicomára helyette. Leginkább arra, hogy milyen nagy volt a tömeg körülötte, ahogy próbálta kerülgetni a lábakat.
Így a romos épületek látványa se nagyon üti meg. Csak egy újabb elhagyott hely. Ilyet látott már, még ha nem is milyen nagy településből.
Tetszik neki a ház, amit kiválasztottak. Az ablakai még zártak, az ajtaja is csak félig van kiszakadva a zsanérból. Könnyen helyre igazítja, aztán a falakon belül keres még némi törmeléket (a beszakadt mennyezet szarufáit) és az ajtó elé halmozza belülről. Így ha valaki rájuk próbálna törni, akadályokba ütközne. Az épület faparkettája már alaposan szétrohadt, inkább morzsolódik a lábuk alatt, mint nyikorog.*
- Persze, megoldom.
*feleli, majd a saját hátizsákjából előveszi a tűzszerszámot, és a rőzsehalomból magához vesz valamennyit. Pár nagyobb, száraz hasábot is gyűjtött, az majd tovább tud égni. A tüzet egy kőtörmelékből rakott kör közepébe rakja, és csak lassan szítja fel, hogy ne égjen nagy lánggal. Nem kell, hogy a fény és a tűz ropogása bárkinek is felkeltse a figyelmét. Most, hogy megint kint vannak a szabad ég alatt, előjön Mykael összes régi ösztöne, és olyan dolgokat is próbál megelőzni, amiknek a megtörténésére elég csekély az esély.
Mikor a tűz már szépen ég, a holmija elrendezésével kezd foglalkozni. A prémkabát kiválóan melegíti majd. Szokatlan érzés, hogy van valamilye, ami enyhíti az esti didergést. Már úgy hozzászokott.
Denjaar töri meg a csöndet, hogy a tűz mellett elmondja, mit gondol a háborúkról.*
- Nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténne. Hogy az urak a maguk harcát vívják. Éppen azért lettek urak, hogy ne kelljen nekik. Engem nem szokott érdekelni, melyik miért teszi, amit tesz. A legtöbb esetben az egyiknek az indokai semmivel se jobbak, mint a másiké. Ha megfizetik a béremet és nem próbálnak gaztetteket elkövettetni velem, addig szolgálom őket. Az egyik nyer, és ezzel kicsit változtat azon, ahogy a dolgok mennek. De csak egy ideig. Egyik háború se a végső. Mindig lesz újabb. És így katona is mindig kelleni fog.
*feleli egyszerűen, kifejtve saját, egyelőre nem túl vaskos életfilozófiáját. Ha megér egy nagyobb kort, talán majd mélyül a gondolkodásmódja.*
- Én még őrségben maradok. Te cipeltél, pihenj te először.
*javasolja Denjaarnak. Kinn a vadonban nem tud annak a tudatában aludni, hogy senki se marad éber.
Más kérdés, hogy tud amolyan félálomba kerülni, valamennyire pihenni, mégis felriadni a szokatlan neszekre vagy egyéb jelekre. Cserébe amikor rendesen aludhatna, akkor se tud mélyen. Még a városi fogadókban, ahol saját szobája volt, se volt képes igazán álomba merülni.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:23:12
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:23:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Ha házak nem is, hatalmas, romos, sötét és tető nélküli téglafalak igen. Közöttük pedig meg is húzhatják magukat az éjszakára, némileg elzárva az ingoványtól.
Ledobja a cókmókot egy ilyen helyen, kicsit odébb pedig az összegyűjtött rőzsét.*
-Van tűzszerszámod? *Szólítja meg Mykaelt, miközben ő a cókmókjával matat. Ráhagyja a tűzgyújtást a fiatal harcosra.
Gondosan, kimérten pakol, két porcióba rendezve a holmit. egy elfektetett farönkön és akörül. Valaki már járt előttük itt, de jó ideje lehetett.
Hátizsákja már van Mykaelnek, ráadásul nagyobb is annál, mint amit a hátán hord, így a felesleges példányt gondosan összehajtva elhelyezi.
Egy fáklyát, két napi hideg élelmet, a prémkabátot és egy hálót viszont átnyújt a férfinak, az oldalán lógó, csupasz szablyával együtt.*
-El kell, hogy férjünk. *Mormogja még, miközben tüzetesen átnézi a holmikat, nem felejtett-e el semmit.
Amennyiben Mykael elkészült a tűzrakóval, gondosan maga alá teríti a takarót, majd helyet foglal a közelében. Hűvös éjszaka elé néznek, a tűz alighanem segítség lesz. Ha pedig elég ideig égett, a parázs melege is elég lesz.
Egy ideig csak bámul a lángokba, végül elővesz egy kétszersültet és falatozni kezd.*
-Tudod, engem nem érdekelnek a nagyurak harcai. A háborúk. *Tér vissza egy korábbi témára.*
-Nyerni kell. Hmm. Lehet, hogy egyik másik uraság megnyeri a háborút, de azok, akik a fegyvert fogják helyette, nem nyernek. Egyik oldalon se. Ha én úr lennék, magam intézném az ilyesmit. Igazságosabb világ lenne, ha ezek az uracskák maguk között rendeznék a nézetkülönbségeiket. Szeretsz szolgálni? Úgy értem, aranyért tartani a zászlót más helyett. *Neki nagyjából ilyesmi jött le eddigi csevejük alatt.
Az ég már feketéllik felettük. Csillagok gyúlnak, valahol bagoly huhog. Nem hallatszik más a szavukon kívül, csak az ingovány sajátos dallama.*
*Ha házak nem is, hatalmas, romos, sötét és tető nélküli téglafalak igen. Közöttük pedig meg is húzhatják magukat az éjszakára, némileg elzárva az ingoványtól.
Ledobja a cókmókot egy ilyen helyen, kicsit odébb pedig az összegyűjtött rőzsét.*
-Van tűzszerszámod? *Szólítja meg Mykaelt, miközben ő a cókmókjával matat. Ráhagyja a tűzgyújtást a fiatal harcosra.
Gondosan, kimérten pakol, két porcióba rendezve a holmit. egy elfektetett farönkön és akörül. Valaki már járt előttük itt, de jó ideje lehetett.
Hátizsákja már van Mykaelnek, ráadásul nagyobb is annál, mint amit a hátán hord, így a felesleges példányt gondosan összehajtva elhelyezi.
Egy fáklyát, két napi hideg élelmet, a prémkabátot és egy hálót viszont átnyújt a férfinak, az oldalán lógó, csupasz szablyával együtt.*
-El kell, hogy férjünk. *Mormogja még, miközben tüzetesen átnézi a holmikat, nem felejtett-e el semmit.
Amennyiben Mykael elkészült a tűzrakóval, gondosan maga alá teríti a takarót, majd helyet foglal a közelében. Hűvös éjszaka elé néznek, a tűz alighanem segítség lesz. Ha pedig elég ideig égett, a parázs melege is elég lesz.
Egy ideig csak bámul a lángokba, végül elővesz egy kétszersültet és falatozni kezd.*
-Tudod, engem nem érdekelnek a nagyurak harcai. A háborúk. *Tér vissza egy korábbi témára.*
-Nyerni kell. Hmm. Lehet, hogy egyik másik uraság megnyeri a háborút, de azok, akik a fegyvert fogják helyette, nem nyernek. Egyik oldalon se. Ha én úr lennék, magam intézném az ilyesmit. Igazságosabb világ lenne, ha ezek az uracskák maguk között rendeznék a nézetkülönbségeiket. Szeretsz szolgálni? Úgy értem, aranyért tartani a zászlót más helyett. *Neki nagyjából ilyesmi jött le eddigi csevejük alatt.
Az ég már feketéllik felettük. Csillagok gyúlnak, valahol bagoly huhog. Nem hallatszik más a szavukon kívül, csak az ingovány sajátos dallama.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-02 23:49:45
Üzenet elküldve: 2024-02-02 23:49:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
- Naná.
*feleli egyszerűen és lényegre törően. Hogy a fenébe ne vágyna vissza. A rajongása talán érthető, de szerencsére nem szerelmesedett bele fülig a lányba. Semmi olyan, amit egy újabb szenvedélyes éjszaka egy másik szemrevaló fehérnéppel ne tudna tompítani. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogja keresni Lisszát, amikor legközelebb a kikötőben jár.
Denjaar kifejti a véleményét Artheniorról és hogy a káosz rossz volt a városnak, mire ő vállat von.*
- Valahol mindig van háború. Akiknek már csömöre van belőle, azok egy időre megbékélnek. Akiknek már rég nem volt benne részük, meghülyülnek és elindítják. Aztán majd megint megbékélnek, és újjépítik a romokat, hogy legyen mit lerombolni legközelebb is.
*fejti ki a véleményét. Mivel sose élt városban a legutóbbi időkig, nem igazán tudja átérezni a veszteséget, amit a káosz egy városban okozni tud. Ami nem az élete része, az hiányozni se tud.*
- Hallottam ezekről a pletykákról, a Karavánpihenőről. De hogy igazak-e, arról fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy célszerű lesz őrségben maradni. Ha démonok és mumusok nem is, zsiványok vagy éjjeli ragadozók még megfordulhatnak a közelében.
*javasolja. Igaz, ő éber alvó, és van füle az erdei zajokhoz.
Denjaar véleményével a nagy csatákról nem tud vitába szállni.*
- Eegen, ez már csak ilyen. Az ember tartja a sorfalat, megy amerre irányítják és reméli, hogy aki a parancsokat osztogatja, nem teljesen hülye. Ha nem az, nyerhetnek. Ha nem, akkor összeomlik az egész és futni kell. Gyorsabban mint a többiek, hogy őket kaszabolják le, ne téged.
*mondja elmerengve. Denjaar első áldozatának történetére csak hümment egyet, megértően. Ez valóban "személyesebb" ölés, mint az övé volt. Később volt módja úgy is kioltani életet, és az más érzés volt. Azt meg teljesen meg tudja érteni, hogy fiatalon Denjaarnak meg kellett védenie magát az utcákon. Ő is sokszor volt veszélyben, éppen a többi zsoldos által. Szerencséje, hogy az ő alakulatukban volt némi rend és "tartás". Egy haramiatáborban teljesen máshogy alakult volna a sorsa.
Közben a táj egyre láposabb, a levegő egyre párásabb lesz. A mocsarakat sose kedvelte igazán. Nyomasztó és veszélyes helyek, ahol mindent áthat az enyészet szaga. Útitársa története még leköti egy darabig, bár hozzászólni nem tud. Cudar dolog belegondolni, hogy valaki a saját apja iránt érzett bosszúvágyból válik gyilkossá. De ismert pár zsoldost, akiknek szintén elég pocsék volt az élete, így meg tudja érteni.*
- Helyes.
*ért egyet, és ő is meggyorsítja kissé a lépteit. Nem csak megérkezniük kellene a karavánpihenőbe, hanem ott valami biztosabb helyet találni, mielőtt teljesen elmegy a fény. Remélhetőleg akadnak még ott házak, esetleg emeletes is, ahol biztonságos és jól védhető éjszakai menedékre lelnek.*
- Naná.
*feleli egyszerűen és lényegre törően. Hogy a fenébe ne vágyna vissza. A rajongása talán érthető, de szerencsére nem szerelmesedett bele fülig a lányba. Semmi olyan, amit egy újabb szenvedélyes éjszaka egy másik szemrevaló fehérnéppel ne tudna tompítani. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogja keresni Lisszát, amikor legközelebb a kikötőben jár.
Denjaar kifejti a véleményét Artheniorról és hogy a káosz rossz volt a városnak, mire ő vállat von.*
- Valahol mindig van háború. Akiknek már csömöre van belőle, azok egy időre megbékélnek. Akiknek már rég nem volt benne részük, meghülyülnek és elindítják. Aztán majd megint megbékélnek, és újjépítik a romokat, hogy legyen mit lerombolni legközelebb is.
*fejti ki a véleményét. Mivel sose élt városban a legutóbbi időkig, nem igazán tudja átérezni a veszteséget, amit a káosz egy városban okozni tud. Ami nem az élete része, az hiányozni se tud.*
- Hallottam ezekről a pletykákról, a Karavánpihenőről. De hogy igazak-e, arról fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy célszerű lesz őrségben maradni. Ha démonok és mumusok nem is, zsiványok vagy éjjeli ragadozók még megfordulhatnak a közelében.
*javasolja. Igaz, ő éber alvó, és van füle az erdei zajokhoz.
Denjaar véleményével a nagy csatákról nem tud vitába szállni.*
- Eegen, ez már csak ilyen. Az ember tartja a sorfalat, megy amerre irányítják és reméli, hogy aki a parancsokat osztogatja, nem teljesen hülye. Ha nem az, nyerhetnek. Ha nem, akkor összeomlik az egész és futni kell. Gyorsabban mint a többiek, hogy őket kaszabolják le, ne téged.
*mondja elmerengve. Denjaar első áldozatának történetére csak hümment egyet, megértően. Ez valóban "személyesebb" ölés, mint az övé volt. Később volt módja úgy is kioltani életet, és az más érzés volt. Azt meg teljesen meg tudja érteni, hogy fiatalon Denjaarnak meg kellett védenie magát az utcákon. Ő is sokszor volt veszélyben, éppen a többi zsoldos által. Szerencséje, hogy az ő alakulatukban volt némi rend és "tartás". Egy haramiatáborban teljesen máshogy alakult volna a sorsa.
Közben a táj egyre láposabb, a levegő egyre párásabb lesz. A mocsarakat sose kedvelte igazán. Nyomasztó és veszélyes helyek, ahol mindent áthat az enyészet szaga. Útitársa története még leköti egy darabig, bár hozzászólni nem tud. Cudar dolog belegondolni, hogy valaki a saját apja iránt érzett bosszúvágyból válik gyilkossá. De ismert pár zsoldost, akiknek szintén elég pocsék volt az élete, így meg tudja érteni.*
- Helyes.
*ért egyet, és ő is meggyorsítja kissé a lépteit. Nem csak megérkezniük kellene a karavánpihenőbe, hanem ott valami biztosabb helyet találni, mielőtt teljesen elmegy a fény. Remélhetőleg akadnak még ott házak, esetleg emeletes is, ahol biztonságos és jól védhető éjszakai menedékre lelnek.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-02 22:20:47
Üzenet elküldve: 2024-02-02 22:20:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Hümmögve göcög csak fel Mykael jellemzésére Relaelről.*
-Az. Az az elegáns. *Ha csak sejtené az ifjonc, mily alantas is tud lenni az az elf! De talán pont ez a lélekben bujkáló démon az, mi igazán érdekessé teszi.*
-Jót mulattál a kurtizánnal, mi? Visszavágysz? *Kicsit ugratja a fiatal bakát. Látott ő már olyat, hogy egy suhanc fülig beleszeret egy kurtizánba. Sosem jó a vége.*
-Jó idők. De kinek? A bakáknak volt dolga, az biztos. De Artheniornak nem voltak azok jó idők. Bárhogy legyen is, egy városnak szüksége van a nemességre. Hogy irányítsák a várost. És hogy legyen kit hibáztatni. Így volt ez mindenhol és így is marad.
*Szótlan hallgatja a fiatal férfi emlékeit.*
-Akkor még bizonyosan nagy élet volt a Karavánpihenőnél. Ma már csak romok vannak ott. Mondják, sötét erők rontották meg a helyet. *Vállat von. Nekik nincs dolguk sötét erőkkel, csak pihenni vágynak valahol.
Körülöttük egyre ritkásabb az erdő. A tölgyest felváltják a mocsári fák; és még nem is járnak benne az ingoványban. Néptelen az út, nincsenek már szekerek, sem magányos utazók. Az északi út veszélyes. Ha csak nem elszánt valaki, kíséret nélkül nem vág neki a Lihanechi útnak.
Szívesen hallgatja újdonsült útitársát, ezúttal pedig nincs ellenére a locsogás. Nincs jobb gondolatűző ennél út közben.*
-Nem szívelem az ilyen nagy csetepatékat. Csatatereket. A káoszt. Legyél bármily ügyes, egy jó adag szerencse is dukál a túléléshez. Forgathatod a lándzsát vagy a pengét, mint a wegtoreni tűztáncos a lángostort, elég egy kósza nyíl... *Jelzésértékűen csettint, majd nagyot ránt a hátán átvetett cókmókon.*
-Az én elsőm csak rám figyelt. Késsel támadt rám egy sikátorban, nem derül már ki, mi végből. Még kölyök voltam. Szerencsére a jól megtermett fajtából. Addig ütöttem a fejét egy kővel, míg szét nem repedt. Akkor sírtam utoljára. *Szavai közömbösek, mintha csak a tegnapi horgászatról regélne.
További történetet egyelőre nem fejti ki, ugyanis lassan teljesen átalakult körülöttük a látkép; végestelen-végig mocsár, s noha az úton haladnak, átfolyásokat és méteres pocsolyákat kell kerülgetniük. Békabrekegés tölt be mindent, s valószínűleg ez lesz pihenésük mellé is a szólam.*
-Látod azt ott a távolban? Azok a romok. *S valóban, már lassan körvonalazódik előttük a híres-hírhedt rom, nem sokkal az út mellett.*
-"Jóatyám" elhagyta anyám, mikor még kölyök voltam. Erős asszony volt, mégis összetörte a szívét. Wegtoren Lángja... *Elereszt egy vigyort a szakálla alatt.*
-Így nevezték az Arénában. Megfogadtam, hogy egy szép napon megölöm azért, amit anyámmal tett. Hosszú évekig nem is talált legyőzőre az öreg. Aztán megérkeztem én. A Láng Fattya. *Tekintete ábrándossá válik.*
-Jobb lesz kilépnünk. Lóg az éjszaka lába már, nem szívesen csobbannék a setétben tapogatózva.
*Hümmögve göcög csak fel Mykael jellemzésére Relaelről.*
-Az. Az az elegáns. *Ha csak sejtené az ifjonc, mily alantas is tud lenni az az elf! De talán pont ez a lélekben bujkáló démon az, mi igazán érdekessé teszi.*
-Jót mulattál a kurtizánnal, mi? Visszavágysz? *Kicsit ugratja a fiatal bakát. Látott ő már olyat, hogy egy suhanc fülig beleszeret egy kurtizánba. Sosem jó a vége.*
-Jó idők. De kinek? A bakáknak volt dolga, az biztos. De Artheniornak nem voltak azok jó idők. Bárhogy legyen is, egy városnak szüksége van a nemességre. Hogy irányítsák a várost. És hogy legyen kit hibáztatni. Így volt ez mindenhol és így is marad.
*Szótlan hallgatja a fiatal férfi emlékeit.*
-Akkor még bizonyosan nagy élet volt a Karavánpihenőnél. Ma már csak romok vannak ott. Mondják, sötét erők rontották meg a helyet. *Vállat von. Nekik nincs dolguk sötét erőkkel, csak pihenni vágynak valahol.
Körülöttük egyre ritkásabb az erdő. A tölgyest felváltják a mocsári fák; és még nem is járnak benne az ingoványban. Néptelen az út, nincsenek már szekerek, sem magányos utazók. Az északi út veszélyes. Ha csak nem elszánt valaki, kíséret nélkül nem vág neki a Lihanechi útnak.
Szívesen hallgatja újdonsült útitársát, ezúttal pedig nincs ellenére a locsogás. Nincs jobb gondolatűző ennél út közben.*
-Nem szívelem az ilyen nagy csetepatékat. Csatatereket. A káoszt. Legyél bármily ügyes, egy jó adag szerencse is dukál a túléléshez. Forgathatod a lándzsát vagy a pengét, mint a wegtoreni tűztáncos a lángostort, elég egy kósza nyíl... *Jelzésértékűen csettint, majd nagyot ránt a hátán átvetett cókmókon.*
-Az én elsőm csak rám figyelt. Késsel támadt rám egy sikátorban, nem derül már ki, mi végből. Még kölyök voltam. Szerencsére a jól megtermett fajtából. Addig ütöttem a fejét egy kővel, míg szét nem repedt. Akkor sírtam utoljára. *Szavai közömbösek, mintha csak a tegnapi horgászatról regélne.
További történetet egyelőre nem fejti ki, ugyanis lassan teljesen átalakult körülöttük a látkép; végestelen-végig mocsár, s noha az úton haladnak, átfolyásokat és méteres pocsolyákat kell kerülgetniük. Békabrekegés tölt be mindent, s valószínűleg ez lesz pihenésük mellé is a szólam.*
-Látod azt ott a távolban? Azok a romok. *S valóban, már lassan körvonalazódik előttük a híres-hírhedt rom, nem sokkal az út mellett.*
-"Jóatyám" elhagyta anyám, mikor még kölyök voltam. Erős asszony volt, mégis összetörte a szívét. Wegtoren Lángja... *Elereszt egy vigyort a szakálla alatt.*
-Így nevezték az Arénában. Megfogadtam, hogy egy szép napon megölöm azért, amit anyámmal tett. Hosszú évekig nem is talált legyőzőre az öreg. Aztán megérkeztem én. A Láng Fattya. *Tekintete ábrándossá válik.*
-Jobb lesz kilépnünk. Lóg az éjszaka lába már, nem szívesen csobbannék a setétben tapogatózva.
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:31:27
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:31:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Már napok óta úton van. Itt ott sikerül elcsípnie egy karavánt, ami valamelyest gyorsít az utazáson, de így is már legalább négy-öt nap telhetett el, mióta útnak indult Artheniorból. Nem számolta pontosan, így nem tudja, de lehet nem is akarja tudni.
Most is épp egy szekéren ücsörög, ami elviszi egy darabon, így van ideje bámészkodni. A kocsis szigorúan a sűrűn járt ösvényt követi, így talán nem keverednek bajba. Meira pedig csak engedelmesen egyetért, bajba kerülni nem jó. Amúgy bámészkodás… igazából csak bámészkodna, de nem tud amiatt a sűrű köd miatt, ami most is rontja a látási viszonyokat. Olyan, mint valami szellemvilág. Még azt is el tudja képzelni, hogy a víz alatt, ami mellett épp elhaladnak, igazából egy temető van, és onnan szűrődik a köd felfelé. Persze ez mind csak a képzelete szüleménye, de az ilyen ijesztő tájakon mindig még rémesebb dolgokat képzel el, mint amit valójában lát.*
Most is épp egy szekéren ücsörög, ami elviszi egy darabon, így van ideje bámészkodni. A kocsis szigorúan a sűrűn járt ösvényt követi, így talán nem keverednek bajba. Meira pedig csak engedelmesen egyetért, bajba kerülni nem jó. Amúgy bámészkodás… igazából csak bámészkodna, de nem tud amiatt a sűrű köd miatt, ami most is rontja a látási viszonyokat. Olyan, mint valami szellemvilág. Még azt is el tudja képzelni, hogy a víz alatt, ami mellett épp elhaladnak, igazából egy temető van, és onnan szűrődik a köd felfelé. Persze ez mind csak a képzelete szüleménye, de az ilyen ijesztő tájakon mindig még rémesebb dolgokat képzel el, mint amit valójában lát.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:41:30
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:41:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szelindek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hat nap, mire elérik az ingoványt. Wruzto esténként vegyül a matrózokkal, akik visszajönnek aludni a Szelindekre, napközben meg hol alszik, hol a rabok énekét hallgatja. Több bányászdalt még ismer is, bár kicsit más szöveggel.
Az ingovány éjjel-nappal ködbe burkolózik, a látóhatár soha nincs messzebb egy nyíllövésnél. A pára beeszi magát a ruhákba, vesékbe, csontokba. A kapitány - negyven körüli, csorbafogú ember - menni alig tud a köszvénytől. Egy darabig kenegeti a bedagadt térdét valami erős szagú szesszel, aztán átáll a konyakra. A lába mindenhogyan fáj, de részegen nem érdekli.
A Lihanechi-tó déli sarkát sötétedésre érik el. Van itt egy kisebb kikötő, raktárakkal, fogadóval, hogy kiszolgálja az igen élénk forgalmat. Ennyire közel a Víz Városához Wruztónak nincs sok bizadalma a helyiekben. Megvárja, míg a nap utolsó sugara kihuny, aztán jó szelet kívánva elköszön a Szelindek legénységétől.
A tó partját követve keletnek indul az éjszakában. Szittyós rétek, vízerek, zsombékok váltogatják egymást, de a ködtől alig látni. Az ork a keze ügyében tartja a csatabárdját, mert őszintén szólva ez a vidék még a Vaserdőnél is vészjóslóbbnak tűnik. Forrón reméli, hogy nem ugrik semmi elé, mert kettébassza gondolkodás nélkül…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hat nap, mire elérik az ingoványt. Wruzto esténként vegyül a matrózokkal, akik visszajönnek aludni a Szelindekre, napközben meg hol alszik, hol a rabok énekét hallgatja. Több bányászdalt még ismer is, bár kicsit más szöveggel.
Az ingovány éjjel-nappal ködbe burkolózik, a látóhatár soha nincs messzebb egy nyíllövésnél. A pára beeszi magát a ruhákba, vesékbe, csontokba. A kapitány - negyven körüli, csorbafogú ember - menni alig tud a köszvénytől. Egy darabig kenegeti a bedagadt térdét valami erős szagú szesszel, aztán átáll a konyakra. A lába mindenhogyan fáj, de részegen nem érdekli.
A Lihanechi-tó déli sarkát sötétedésre érik el. Van itt egy kisebb kikötő, raktárakkal, fogadóval, hogy kiszolgálja az igen élénk forgalmat. Ennyire közel a Víz Városához Wruztónak nincs sok bizadalma a helyiekben. Megvárja, míg a nap utolsó sugara kihuny, aztán jó szelet kívánva elköszön a Szelindek legénységétől.
A tó partját követve keletnek indul az éjszakában. Szittyós rétek, vízerek, zsombékok váltogatják egymást, de a ködtől alig látni. Az ork a keze ügyében tartja a csatabárdját, mert őszintén szólva ez a vidék még a Vaserdőnél is vészjóslóbbnak tűnik. Forrón reméli, hogy nem ugrik semmi elé, mert kettébassza gondolkodás nélkül…*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:22:06
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:22:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
*A ló patái unottan kopognak a jó öreg Karavánúton, ütemei vissza-vissza pattannak a néhai Pihenő romos, borostyánszőtte falairól. Felthys egy utolsó pillantást vet Lihanech irányába; sokkalta jobban kedveli a várost, mint Artheniort, főleg, miután a szóbeszéd szerint amaz szó szerint kettőbe szakadt, de sajnos idehaza egyre többen kezdték felfedezni a hasonlóságot apja és őközte, ennek okán pedig saját biztonsága érdekében mennie kellett. Nagybátyja kezei nem tudni, meddig érnek el, és a férfi nem szeretné kipróbálni, hogy vajon a torkáig odajutnának-e.
Szemügyre veszi a romokat: mintha háború dúlt volna itt. Ez az észrevétel megállja a helyét, hiszen ténylegesen háború dúlt itt, melynek a lovas ugyan része nem volt, de a szóbeszédek alapján maroknyi védő húzta fel a kesztyűt egy seregnyi élőholt ellen, és meg is fizették az árát. Fájdalmas sebek maradtak szerte a világban, és most egy másik fájó sebhez igyekszik; Artheniorba.*
Szemügyre veszi a romokat: mintha háború dúlt volna itt. Ez az észrevétel megállja a helyét, hiszen ténylegesen háború dúlt itt, melynek a lovas ugyan része nem volt, de a szóbeszédek alapján maroknyi védő húzta fel a kesztyűt egy seregnyi élőholt ellen, és meg is fizették az árát. Fájdalmas sebek maradtak szerte a világban, és most egy másik fájó sebhez igyekszik; Artheniorba.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-27 19:38:58
Üzenet elküldve: 2023-10-27 19:38:58
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A holdfény ezüstös fénye tükröződött a süppedő ingovány csillogó víztükrén, ahol Wymvendor óvatos léptekkel, mégis határozottan haladt előre. A hűvös éji szél végigsimította arca bőrét, ahogy a mocsári vidék veszélyes, csalóka talaján keresztül tört utat. Az erdő mélyén történt események után, a titokzatos Ingoványos vidékre vezette útja, melyet a mesékben a remeték és mocsári trollok elhagyatott, titokzatos birodalmaként írtak le. A sűrű köd, mely az ingovány felett lebegett, a holdfényben kísértetiesen szürkén csillogott, és a rothadás bűzét hozta magával a szél.
A holdfény kísérteties fénye alatt, minden lépés egy újabb kihívás volt a biztonságos talaj megtalálásáért. A csendes, de veszélyekkel teli vidéken, minden lépését megfontoltan tette meg. Wym tudta, hogy csak a legóvatosabb és legtapasztaltabb utazók képesek áthaladni ezen a veszélyes, de egyben lenyűgöző vidéken.
A süppedő talaj és a csalóka vízfolyások között keresve a biztonságos utat, gondolatai visszatértek az elf vándor bölcs tanításaihoz, és az idős mentor szavai visszhangzottak a fülében: "A természet adta, a természet vette el." Minden lépésével érezte, hogy a természetnek ezen a veszélyes, mégis csodálatos területen is megvan a maga rendje és szépsége.
Ahogy az ingovány mélyén haladt, a holdfény fénye vezette utat a ködben. Az őszi éjszaka hűvös szellője végigsuhant az arca bőrén, és a levegőben a rothadás bűze keveredett a friss eső illatával. A holdfény fényében, a környezete kísérteties szépséggel bírt, melynek titokzatos vonzereje szinte hipnotizálta.
A holdfény ezüstös fénycsóvája a mocsár felett keresztül vezette őt egy füves pusztaság felé, ahol a talaj már nem volt olyan csalóka és veszélyes. A fű között szinte érezte, hogy a természet megnyitja előtte kapuit, és a veszélyes ingovány után, ez a nyílt, füves terület olyan volt, mint egy-egy lélegzetnyi nyugalom ezen a veszélyekkel teli vidéken.
Ahogy a füves pusztaságot meglátja, a holdfényben a távolban a környező hegyek és a Lihanechi-tó sötét körvonala rajzolódott meg. Wym érezte, hogy az ingoványos vidék próbája után, talán újabb titkok és kalandok várnak rá ezen a vad, mégis lenyűgöző vidéken.*
A holdfény kísérteties fénye alatt, minden lépés egy újabb kihívás volt a biztonságos talaj megtalálásáért. A csendes, de veszélyekkel teli vidéken, minden lépését megfontoltan tette meg. Wym tudta, hogy csak a legóvatosabb és legtapasztaltabb utazók képesek áthaladni ezen a veszélyes, de egyben lenyűgöző vidéken.
A süppedő talaj és a csalóka vízfolyások között keresve a biztonságos utat, gondolatai visszatértek az elf vándor bölcs tanításaihoz, és az idős mentor szavai visszhangzottak a fülében: "A természet adta, a természet vette el." Minden lépésével érezte, hogy a természetnek ezen a veszélyes, mégis csodálatos területen is megvan a maga rendje és szépsége.
Ahogy az ingovány mélyén haladt, a holdfény fénye vezette utat a ködben. Az őszi éjszaka hűvös szellője végigsuhant az arca bőrén, és a levegőben a rothadás bűze keveredett a friss eső illatával. A holdfény fényében, a környezete kísérteties szépséggel bírt, melynek titokzatos vonzereje szinte hipnotizálta.
A holdfény ezüstös fénycsóvája a mocsár felett keresztül vezette őt egy füves pusztaság felé, ahol a talaj már nem volt olyan csalóka és veszélyes. A fű között szinte érezte, hogy a természet megnyitja előtte kapuit, és a veszélyes ingovány után, ez a nyílt, füves terület olyan volt, mint egy-egy lélegzetnyi nyugalom ezen a veszélyekkel teli vidéken.
Ahogy a füves pusztaságot meglátja, a holdfényben a távolban a környező hegyek és a Lihanechi-tó sötét körvonala rajzolódott meg. Wym érezte, hogy az ingoványos vidék próbája után, talán újabb titkok és kalandok várnak rá ezen a vad, mégis lenyűgöző vidéken.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:07:25
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:07:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*A lenyugvó nap utolsó sugaraival ébred. Frissnek és kipihentnek érzi magát a körülményekhez képest. Nagyot nyújtózik, majd kikászálódik a fekhelyéül szolgáló párnák közül, hogy néhány lépéssel a sátor bejáratánál teremjen.
Az étel már régen kész, a tűz is vidáman lobog. Tekintetével felméri mindkettejüket, majd kurtán biccent.*
-Amint megvacsoráztam, indulhatunk is. Innen nem állunk meg Artheniorig... Viszont nem a kúriát célozzuk elsőnek. Nem jelenhetek meg így. Keresünk előtte egy fogadót.
*Hozzá is lát az ételhez, természetesen a leghúsosabb részek után kutatva.*
-Morelnä, szedd le a sátrat. Nara, Te pedig fésüld ki a hajam. Kettőnk közül legalább valaki nézzen majd ki a városban úgy, mint egy valamirevaló mélységi. *Egy göcsörtös tuskóra ül és hátranyújtja Morelnä kölcsönfésűjét.*
-Azt mondják, hogy távol a hazától vannak olyanok népünk soraiból, akiknek világosabb a bőre. Akik már a felszínen születtek. Vágysz találkozni velük, Nara? *Csacsogós kedvében van. Izgatott a másnap miatt, mit jó eséllyel már rokonai között tölthet. Amint mindennel megvannak és a lovak is fel vannak nyergelve, ő már indulásra kész.*
-Hajnalra szeretnék odaérni. Morelnä, vedd a város határáig magad mögé Narát, mint eddig. Utána szeretném, ha a lovam után jönne, a saját lábán. *Hangja vontatott és színtelen. Felkapaszkodik a nyeregbe, majd lassú ügetésre fogja a fekete hátast és bőszen kerülgetve a pocsolyákat Arthenior felé veszi az irányt.*
-Ha nem lenne itt oly rendhagyó, kötelet dobnék a nyakadba. De Arthenior más. Majd meglátod. *Halkan felsóhajt, kifejezve abbéli sajnálatát, hogy nem teheti még inkább közszemlére hatalmát a nőstény felett.*
*A lenyugvó nap utolsó sugaraival ébred. Frissnek és kipihentnek érzi magát a körülményekhez képest. Nagyot nyújtózik, majd kikászálódik a fekhelyéül szolgáló párnák közül, hogy néhány lépéssel a sátor bejáratánál teremjen.
Az étel már régen kész, a tűz is vidáman lobog. Tekintetével felméri mindkettejüket, majd kurtán biccent.*
-Amint megvacsoráztam, indulhatunk is. Innen nem állunk meg Artheniorig... Viszont nem a kúriát célozzuk elsőnek. Nem jelenhetek meg így. Keresünk előtte egy fogadót.
*Hozzá is lát az ételhez, természetesen a leghúsosabb részek után kutatva.*
-Morelnä, szedd le a sátrat. Nara, Te pedig fésüld ki a hajam. Kettőnk közül legalább valaki nézzen majd ki a városban úgy, mint egy valamirevaló mélységi. *Egy göcsörtös tuskóra ül és hátranyújtja Morelnä kölcsönfésűjét.*
-Azt mondják, hogy távol a hazától vannak olyanok népünk soraiból, akiknek világosabb a bőre. Akik már a felszínen születtek. Vágysz találkozni velük, Nara? *Csacsogós kedvében van. Izgatott a másnap miatt, mit jó eséllyel már rokonai között tölthet. Amint mindennel megvannak és a lovak is fel vannak nyergelve, ő már indulásra kész.*
-Hajnalra szeretnék odaérni. Morelnä, vedd a város határáig magad mögé Narát, mint eddig. Utána szeretném, ha a lovam után jönne, a saját lábán. *Hangja vontatott és színtelen. Felkapaszkodik a nyeregbe, majd lassú ügetésre fogja a fekete hátast és bőszen kerülgetve a pocsolyákat Arthenior felé veszi az irányt.*
-Ha nem lenne itt oly rendhagyó, kötelet dobnék a nyakadba. De Arthenior más. Majd meglátod. *Halkan felsóhajt, kifejezve abbéli sajnálatát, hogy nem teheti még inkább közszemlére hatalmát a nőstény felett.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-25 21:26:53
Üzenet elküldve: 2023-10-25 21:26:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Naraekh valóban nem olyan természetű, mint testvére, akit hasonló nehezékkel indítottak útjára az istenek, de ez az attitűdjén vajmi keveset változtatott. Ő nem is haragszik emiatt fajtársaira, hiszen jól tudja, hogy a helyükben hasonlóképpen megvetné a hibás példányt, aki mintha fajtájuk megcsúfolása is volna. Senkit sem hibáztat ezért, csak várja a napot, amikor Sa'Tereth vagy a Sötét Anya végre rámosolyog, és felemeli társai közé, s talán meg is jutalmazza majd kitartó szolgálata miatt.
Yaremoor haragja természetesen fellobban, ám ez nem kelt benne félelmet. Ha valamire megedzette hányatatott sorsa, akkor azok ezek a helyzetek.*
- Sajnálom, mást nem leltem.
*Feleli amíg még lehetősége van. Hangja nem remeg meg, arcát sem húzza el a kötelező pofon elől. Ezek nem többek számára egy kisfiú hisztijénél, s bizony kevesek ahhoz, hogy megrémisszék vele.*
- Igen, nagy szerencse.
*Válaszolja gépiesen, közben felkapja a földről a szerzett vizet. Ő maga sem rajong az ingovány vizének gondolatára, de addig megfelel majd, amíg a Pegazusban esetleg kéret magának fürdőt.
Szólásra nyitja ajkait, végül mégsem formál meg szavakat. A mélységi hím ma úgy látszik jobb hangulatában van, nem oly gonosz vele, mint általában, talán mert éppen nincs szemtanúja mellveregető attrakciójának. Vagy csak megkönnyebbült, hogy Pirtianest elhagyva rá sem nehezednek az elvárások és szabályozások terhei.
Az imádkozás az egyedüli amit tisztel a fiúban. A hit és a mágiához való kötődés mind olyan tulajdonságok, amik becsülendőek a szemében, s ami kicsit hasonlóbbá is teszi őket.
Engedelmesen távozik a sátorból, szemeit lesütve keres egy szilárdabb részt, ahol elkezd vetkőzni. Sem a hideg, sem az esetleg kíváncsi tekintetek nem zavarják, sőt mostoha körülményei megtisztítják szellemét a harag mocskától. Fukar a vízzel, túl sokat küzdött hozzá, hogy most pazarlóvá váljon.
Sokára végez a tisztálkodással, elvégre semmi oka sietni, egyhamar nem fognak újra útra kelni. Mire Morelnä visszatér, addigra nagyjából végez is, éppen utolsó tincseit igazgatja. Többnyire elégedett a végeredménnyel, bár nem makulátlanul tiszta és illatos, de a körülményekből a maximálisat kihozta.
Egy nyúllal tér vissza vadászatából kísérőjük, ami igencsak meglepi Narát, s magában konstatálja, hogy biztos nagy távot tett meg érte. Átveszi a dögöt a férfitól, majd előveszi csont tőrét, s azzal elkezdi megnyúzni az állatot. Apró példány, nem túl sok hús van rajta, de arra elég lesz, hogy a városig kibírják ennyivel. Már amennyiben Yaremoor megengedi neki, hogy néhány kevésbé ízletes falatot ő is kapjon.
Mocskos munka, de nincs ellenére. Magabiztosan metszi el az inakat, és választja külön az izomcsoportokat, illetve a belsőségeket. Morelnä részére kiadja feladatként, hogy szerezzen száraz fát és gyújtson tüzet valahogy, mellyel biztosan elfoglalja magát egy darabig, hiszen itt még a levegő is nehéz a párától, minden szilárd és száraz foltért küzdeni kell.*
*Naraekh valóban nem olyan természetű, mint testvére, akit hasonló nehezékkel indítottak útjára az istenek, de ez az attitűdjén vajmi keveset változtatott. Ő nem is haragszik emiatt fajtársaira, hiszen jól tudja, hogy a helyükben hasonlóképpen megvetné a hibás példányt, aki mintha fajtájuk megcsúfolása is volna. Senkit sem hibáztat ezért, csak várja a napot, amikor Sa'Tereth vagy a Sötét Anya végre rámosolyog, és felemeli társai közé, s talán meg is jutalmazza majd kitartó szolgálata miatt.
Yaremoor haragja természetesen fellobban, ám ez nem kelt benne félelmet. Ha valamire megedzette hányatatott sorsa, akkor azok ezek a helyzetek.*
- Sajnálom, mást nem leltem.
*Feleli amíg még lehetősége van. Hangja nem remeg meg, arcát sem húzza el a kötelező pofon elől. Ezek nem többek számára egy kisfiú hisztijénél, s bizony kevesek ahhoz, hogy megrémisszék vele.*
- Igen, nagy szerencse.
*Válaszolja gépiesen, közben felkapja a földről a szerzett vizet. Ő maga sem rajong az ingovány vizének gondolatára, de addig megfelel majd, amíg a Pegazusban esetleg kéret magának fürdőt.
Szólásra nyitja ajkait, végül mégsem formál meg szavakat. A mélységi hím ma úgy látszik jobb hangulatában van, nem oly gonosz vele, mint általában, talán mert éppen nincs szemtanúja mellveregető attrakciójának. Vagy csak megkönnyebbült, hogy Pirtianest elhagyva rá sem nehezednek az elvárások és szabályozások terhei.
Az imádkozás az egyedüli amit tisztel a fiúban. A hit és a mágiához való kötődés mind olyan tulajdonságok, amik becsülendőek a szemében, s ami kicsit hasonlóbbá is teszi őket.
Engedelmesen távozik a sátorból, szemeit lesütve keres egy szilárdabb részt, ahol elkezd vetkőzni. Sem a hideg, sem az esetleg kíváncsi tekintetek nem zavarják, sőt mostoha körülményei megtisztítják szellemét a harag mocskától. Fukar a vízzel, túl sokat küzdött hozzá, hogy most pazarlóvá váljon.
Sokára végez a tisztálkodással, elvégre semmi oka sietni, egyhamar nem fognak újra útra kelni. Mire Morelnä visszatér, addigra nagyjából végez is, éppen utolsó tincseit igazgatja. Többnyire elégedett a végeredménnyel, bár nem makulátlanul tiszta és illatos, de a körülményekből a maximálisat kihozta.
Egy nyúllal tér vissza vadászatából kísérőjük, ami igencsak meglepi Narát, s magában konstatálja, hogy biztos nagy távot tett meg érte. Átveszi a dögöt a férfitól, majd előveszi csont tőrét, s azzal elkezdi megnyúzni az állatot. Apró példány, nem túl sok hús van rajta, de arra elég lesz, hogy a városig kibírják ennyivel. Már amennyiben Yaremoor megengedi neki, hogy néhány kevésbé ízletes falatot ő is kapjon.
Mocskos munka, de nincs ellenére. Magabiztosan metszi el az inakat, és választja külön az izomcsoportokat, illetve a belsőségeket. Morelnä részére kiadja feladatként, hogy szerezzen száraz fát és gyújtson tüzet valahogy, mellyel biztosan elfoglalja magát egy darabig, hiszen itt még a levegő is nehéz a párától, minden szilárd és száraz foltért küzdeni kell.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-24 12:23:01
Üzenet elküldve: 2023-10-24 12:23:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Naraekh esetében nincs letörendő szarv. Úgy hajlik, ahogy kívánja, ez pedig roppantul ínyére van. Noha ezt sosem adná a nőstény tudtára, de kifejezetten örült, hogy őt adták mellé a lovag mellett.*
-Igen, mindenképp. *Arca kifejezéstelen, csak hangja árulkodik némi türelmetlenségről. Míg Naraekh rongy után kutat, ő kibújik az ingből. Szemmel láthatóan nem harcedzett. Sokkal nyeszlettebb, mint hímtársai általában. Az ő képességei nem az erőben rejlenek.*
-Megfelel. *Egy pillantást vet csak a felajánlott szoknyára. A hálálkodást elengedi a füle mellett, helyette a butykos után nyúl, hogy nagyot húzzon belőle. Amennyiben Naraekh átengedi azt, ajkához emeli, csak hogy undorodva elfintorodjon.*
-Hisz ez pocsolyaszagú! *Visszakézből üti arcon a mélységit, ha csak az el nem hajol előle, majd felé vágja a tömlőt is.*
-Azt gondoltad, hogy EZZEL fogok mosakodni? Ehh... *Fájdalmasan megcsóválja fejét, miközben ingéért nyúl, hogy ismét magára ölthesse. A dühe oly hirtelen párolog látszólag, ahogy jött.*
-Veletek, Nazdyrokkal mindig a baj volt. Óriási szerencse, hogy melletted vagyok. *Végigméri a sápadtbőrű mélységit, majd a bejáró felé biccent.*
-Menj, mosakodj meg ezzel a vízzel. Bűzleni fogsz, de legalább nem leszel mocskos. Nem akarom, hogy kinézzenek minket Artheniorban. Aztán segíts Morelnänak a hússal. Vadászni ment, hamarosan vissza kell érjen. *Elidőzik tekintete a lány elrongyolódott ruháján, de csak felsóhajt.*
-Biztos örvendesz, hogy gusztusom van rád mostanában, de ma pihennem kell és imádkoznom. *Int. Amennyiben Naraekh még hátrafordul kifelé menet, láthatja, hogy a Dwirinthalen homlokát a földhöz érintve imádkozik a Sötét Anyához.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.24 12:23:34
*Naraekh esetében nincs letörendő szarv. Úgy hajlik, ahogy kívánja, ez pedig roppantul ínyére van. Noha ezt sosem adná a nőstény tudtára, de kifejezetten örült, hogy őt adták mellé a lovag mellett.*
-Igen, mindenképp. *Arca kifejezéstelen, csak hangja árulkodik némi türelmetlenségről. Míg Naraekh rongy után kutat, ő kibújik az ingből. Szemmel láthatóan nem harcedzett. Sokkal nyeszlettebb, mint hímtársai általában. Az ő képességei nem az erőben rejlenek.*
-Megfelel. *Egy pillantást vet csak a felajánlott szoknyára. A hálálkodást elengedi a füle mellett, helyette a butykos után nyúl, hogy nagyot húzzon belőle. Amennyiben Naraekh átengedi azt, ajkához emeli, csak hogy undorodva elfintorodjon.*
-Hisz ez pocsolyaszagú! *Visszakézből üti arcon a mélységit, ha csak az el nem hajol előle, majd felé vágja a tömlőt is.*
-Azt gondoltad, hogy EZZEL fogok mosakodni? Ehh... *Fájdalmasan megcsóválja fejét, miközben ingéért nyúl, hogy ismét magára ölthesse. A dühe oly hirtelen párolog látszólag, ahogy jött.*
-Veletek, Nazdyrokkal mindig a baj volt. Óriási szerencse, hogy melletted vagyok. *Végigméri a sápadtbőrű mélységit, majd a bejáró felé biccent.*
-Menj, mosakodj meg ezzel a vízzel. Bűzleni fogsz, de legalább nem leszel mocskos. Nem akarom, hogy kinézzenek minket Artheniorban. Aztán segíts Morelnänak a hússal. Vadászni ment, hamarosan vissza kell érjen. *Elidőzik tekintete a lány elrongyolódott ruháján, de csak felsóhajt.*
-Biztos örvendesz, hogy gusztusom van rád mostanában, de ma pihennem kell és imádkoznom. *Int. Amennyiben Naraekh még hátrafordul kifelé menet, láthatja, hogy a Dwirinthalen homlokát a földhöz érintve imádkozik a Sötét Anyához.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.24 12:23:34
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 23:15:37
Üzenet elküldve: 2023-10-23 23:15:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Nincs szerencséje, igaz erre már akkor rájött, amikor Sa'Tereth hófehérséggel átkozta meg őt. Fogait összeszorítja egy pillanatra, majd rendezi vonásait és a kérésnek megfelelően belép a sátorba. Elég ideje van már a lábtörlő szerepében ahhoz, hogy óvatosan járjon el, amikor módja van rá. Megmaradt fél cipőjét le is veszi, hiszen koszos lába is tisztább a saras lábbelinél. Kicsit tart attól, hogy még a végén a sarat is megeteti vele Yaremoor, ha túlzottan összepiszkolja sátrát.*
- Örülök, hogy így kevésbé bántó a látványom.
*Hangja színtelen, nincs benne gúnynak, vagy dacnak szikrája sem. Évtizedek kellettek hozzá, de megbékélt sorsával, főleg mert meggyőződése, hogyha elég ideig vezeklik, akkor Sa'Tereth megkönyörül rajta, és megtöri az őt megbélyegző átkot.*
- De, én is érzem. Nagyon kellemetlen.
*Megint ajkai rágcsálgatásába kezd, hiszen a hozott víz is hasonlóan áporodott szagú. Hiába kutyagolt miatta egy csomót, jobbat nem talált. Reméli, hogy Yaremoor számára ez fel sem tűnik.*
- Segítsek megmosakodni?
*Szíve szerint maga használná el a kevéske szerzett vizet, hiszen a sáron túl izzadt is. Ruhája hátára tapad, homloka gyöngyözik, sőt még fejbőre is viszket emiatt. De Yaremoor előnyt élvez hím léte ellenére.*
- Rongy, öhm… az nincs.
*Persze elkezd kutatni ruhája két zsebében, de hiába fordítja ki azokat, sajnos nem terem váratlanul ott semmi.*
- De a szoknyám bizonyos részei még tiszták, ha az megfelel…
*Lesüti szemét, de csak mert érzi a benne fellobbanó utálatot, és szüksége van néhány pillanatra, hogy visszanyerje higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy ilyen elnéző vagy velem.
*A verés valóban nem ismeretlen számára, ezért valóban hálás ha nem bántják. Felocsúdik, és sietve közelebb araszol Yaremoorhoz a szerzett vízzel együtt. Tétován várakozik, utasításra vár az elkényeztetett mélységi társától.*
*Nincs szerencséje, igaz erre már akkor rájött, amikor Sa'Tereth hófehérséggel átkozta meg őt. Fogait összeszorítja egy pillanatra, majd rendezi vonásait és a kérésnek megfelelően belép a sátorba. Elég ideje van már a lábtörlő szerepében ahhoz, hogy óvatosan járjon el, amikor módja van rá. Megmaradt fél cipőjét le is veszi, hiszen koszos lába is tisztább a saras lábbelinél. Kicsit tart attól, hogy még a végén a sarat is megeteti vele Yaremoor, ha túlzottan összepiszkolja sátrát.*
- Örülök, hogy így kevésbé bántó a látványom.
*Hangja színtelen, nincs benne gúnynak, vagy dacnak szikrája sem. Évtizedek kellettek hozzá, de megbékélt sorsával, főleg mert meggyőződése, hogyha elég ideig vezeklik, akkor Sa'Tereth megkönyörül rajta, és megtöri az őt megbélyegző átkot.*
- De, én is érzem. Nagyon kellemetlen.
*Megint ajkai rágcsálgatásába kezd, hiszen a hozott víz is hasonlóan áporodott szagú. Hiába kutyagolt miatta egy csomót, jobbat nem talált. Reméli, hogy Yaremoor számára ez fel sem tűnik.*
- Segítsek megmosakodni?
*Szíve szerint maga használná el a kevéske szerzett vizet, hiszen a sáron túl izzadt is. Ruhája hátára tapad, homloka gyöngyözik, sőt még fejbőre is viszket emiatt. De Yaremoor előnyt élvez hím léte ellenére.*
- Rongy, öhm… az nincs.
*Persze elkezd kutatni ruhája két zsebében, de hiába fordítja ki azokat, sajnos nem terem váratlanul ott semmi.*
- De a szoknyám bizonyos részei még tiszták, ha az megfelel…
*Lesüti szemét, de csak mert érzi a benne fellobbanó utálatot, és szüksége van néhány pillanatra, hogy visszanyerje higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy ilyen elnéző vagy velem.
*A verés valóban nem ismeretlen számára, ezért valóban hálás ha nem bántják. Felocsúdik, és sietve közelebb araszol Yaremoorhoz a szerzett vízzel együtt. Tétován várakozik, utasításra vár az elkényeztetett mélységi társától.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:05:25
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:05:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Felriad. Morelnä már nincs a sátorban, de valaki határozottan szólította. Körbepillant a félhomályban, de nem tartózkodik rajta kívül senki a hevenyészett sátorban. A hű lovag valószínűleg vadászni ment, mert fogytán a hús. Végül a hang gazdája megismétli a nevét, ő pedig ráébred, hol és ki beszél. Furcsa dinamika az övék, bár a nőstény helyzete is sajátságos. Neves család - ha nem is olyan neves, mint az övé - és életre bélyegként viselt bőrszín. Amennyiben szegény család sarja lenne, bizonyosan a mélybe hajították volna. Így viszont megmaradt, annak, ami. Különös fricskája ez az életnek, hisz annyi minden lehetett volna... Ha nincs a hófehér külcsín.*
-Gyere be. *Szól egykedvűen és nagyot ásít. Odakinn még napvilág van, ő pedig csak akkor teszi ki magát a sárgálló borzalomnak, ha muszáj.
A tetőtől talpig sáros fajtárs fél pár csizmával tér vissza, de legalább friss vízzel. Látszólag. Elfintorodva méri végig ültében, majd lassan elvigyorodik.*
-Legalább kevésbé égeted ki egy mélységi szemét a bőröddel. *Hangja, mint általában vontatott, de most csöpög a gúnytól is. E látvány feledteti vele azt a tényt is, hogy épp álmából riasztották.*
-Hozd a vizet. Mosakodni akarok. Ez a hely meg büdös. BÜDÖS! Vagy Te nem érzed? *Naraekh ugyan jóval mocskosabb és alighanem szagosabb is nála, de ez a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg! A gondolat, hogy így tálalja szolgáját és szegről-végről vérét az artheniori rokonok előtt, felpezsdíti vérét. Az pedig, hogy Naraekh nőstény, még inkább hozzáad a dologhoz. Roppant szívesen teszi közszemlére hatalmát a nálánál idősebb mélységi felett.*
-Nem szokom meg, hogy ennyit kelljen utazni. Egészen bepálltam ettől a lovaglástól. Van nálad rongy? Olyan, ami tiszta. Remélem, különben a nyelvedet kell használjam. *Felrötyög, de Naraekh tudhatja, hogy a fiatal hím tréfái félig mindig igazak. Időről-időre kedvét is leli a szerencsétlen sorsú szolgálóban, persze ezt nem hangoztatja. Itt, Pirtianesen kívül viszont jóval szabadosabb lehet.*
-A Holdmatróna biztosan megbotozna, ha így járulnál elé. Az én szívem viszont nem oly zord. *Színpadiasan felsóhajt.*
-Gyere már közelebb és add a vizet! Sräk!
*Felriad. Morelnä már nincs a sátorban, de valaki határozottan szólította. Körbepillant a félhomályban, de nem tartózkodik rajta kívül senki a hevenyészett sátorban. A hű lovag valószínűleg vadászni ment, mert fogytán a hús. Végül a hang gazdája megismétli a nevét, ő pedig ráébred, hol és ki beszél. Furcsa dinamika az övék, bár a nőstény helyzete is sajátságos. Neves család - ha nem is olyan neves, mint az övé - és életre bélyegként viselt bőrszín. Amennyiben szegény család sarja lenne, bizonyosan a mélybe hajították volna. Így viszont megmaradt, annak, ami. Különös fricskája ez az életnek, hisz annyi minden lehetett volna... Ha nincs a hófehér külcsín.*
-Gyere be. *Szól egykedvűen és nagyot ásít. Odakinn még napvilág van, ő pedig csak akkor teszi ki magát a sárgálló borzalomnak, ha muszáj.
A tetőtől talpig sáros fajtárs fél pár csizmával tér vissza, de legalább friss vízzel. Látszólag. Elfintorodva méri végig ültében, majd lassan elvigyorodik.*
-Legalább kevésbé égeted ki egy mélységi szemét a bőröddel. *Hangja, mint általában vontatott, de most csöpög a gúnytól is. E látvány feledteti vele azt a tényt is, hogy épp álmából riasztották.*
-Hozd a vizet. Mosakodni akarok. Ez a hely meg büdös. BÜDÖS! Vagy Te nem érzed? *Naraekh ugyan jóval mocskosabb és alighanem szagosabb is nála, de ez a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg! A gondolat, hogy így tálalja szolgáját és szegről-végről vérét az artheniori rokonok előtt, felpezsdíti vérét. Az pedig, hogy Naraekh nőstény, még inkább hozzáad a dologhoz. Roppant szívesen teszi közszemlére hatalmát a nálánál idősebb mélységi felett.*
-Nem szokom meg, hogy ennyit kelljen utazni. Egészen bepálltam ettől a lovaglástól. Van nálad rongy? Olyan, ami tiszta. Remélem, különben a nyelvedet kell használjam. *Felrötyög, de Naraekh tudhatja, hogy a fiatal hím tréfái félig mindig igazak. Időről-időre kedvét is leli a szerencsétlen sorsú szolgálóban, persze ezt nem hangoztatja. Itt, Pirtianesen kívül viszont jóval szabadosabb lehet.*
-A Holdmatróna biztosan megbotozna, ha így járulnál elé. Az én szívem viszont nem oly zord. *Színpadiasan felsóhajt.*
-Gyere már közelebb és add a vizet! Sräk!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319