Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-31 16:28:47
Üzenet elküldve: 2025-07-31 16:28:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
– Kösz. * Mégiscsak egyszerűbb segítséggel kimászni a gödörből, mint egyedül. Főleg fél kézzel. A törpe lelkesítőnek szánt megjegyzésére elhúzza a száját. *
– Mi viszont még csak mágustanoncok se vagyunk. Lehet, vissza kéne fordulnunk. Az erdőben legalább mindkét lábam alatt szilárd talaj volt. Itt meg… * Kezével végigmutat ázott lábára. *
– Örülhetünk, ha nem tépi le a lábunk a mocsári csattogó. Vagy nem vernek agyon a mocsári trollok. Esetleg a esz meg minket lápi rutyutyu. * A harmadikat már csak kitalálja, az első kettővel kapcsolatban azonban komoly aggályai vannak. Közben persze nem áll meg, de most már lassabban, óvatosabban halad. Előre engedi a törpét és az ő nyomában halad tovább. Egy perc se telik el, Atkira már megint nyafog. *
– Grorin, én úgy érzem, hiába minden, itt fogunk éhen halni! * Azt észre sem veszi, hogy nem olyan messze tőlük egy viskó kezd körvonalazódni. A látási viszonyok nem a legjobbak a párás mocsárban, de a helyzetet az se javítja, hogy Atkira leszegett fejjel követi társát, így nem sok esélye van meglátni a fabódét. Bár, ha látná is, mit kezdene vele? *
– Kösz. * Mégiscsak egyszerűbb segítséggel kimászni a gödörből, mint egyedül. Főleg fél kézzel. A törpe lelkesítőnek szánt megjegyzésére elhúzza a száját. *
– Mi viszont még csak mágustanoncok se vagyunk. Lehet, vissza kéne fordulnunk. Az erdőben legalább mindkét lábam alatt szilárd talaj volt. Itt meg… * Kezével végigmutat ázott lábára. *
– Örülhetünk, ha nem tépi le a lábunk a mocsári csattogó. Vagy nem vernek agyon a mocsári trollok. Esetleg a esz meg minket lápi rutyutyu. * A harmadikat már csak kitalálja, az első kettővel kapcsolatban azonban komoly aggályai vannak. Közben persze nem áll meg, de most már lassabban, óvatosabban halad. Előre engedi a törpét és az ő nyomában halad tovább. Egy perc se telik el, Atkira már megint nyafog. *
– Grorin, én úgy érzem, hiába minden, itt fogunk éhen halni! * Azt észre sem veszi, hogy nem olyan messze tőlük egy viskó kezd körvonalazódni. A látási viszonyok nem a legjobbak a párás mocsárban, de a helyzetet az se javítja, hogy Atkira leszegett fejjel követi társát, így nem sok esélye van meglátni a fabódét. Bár, ha látná is, mit kezdene vele? *
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-31 00:15:04
Üzenet elküldve: 2025-07-31 00:15:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
-Helyes. Akkor uccu neki koma!
*Mondja egy apró félmosollyal az arcán. Eleve már annak is örül, hogy a félkarú rabló visszatért, legalább nem egyedül kell kóvályognia. Szerencsére az irány amit belőttek tényleg nem körbe-körbe viszi őket.*
-Basszameg!
*Kiált fel, mikor a másik egy jó nagy gödörbe süllyed, s rögtön a hónalja alá fog tömzsi karjaival, hogy segítsen kikászálódni onnan.*
-Az az egy nyugtat, hogy a mocskos mágustanoncok is át tudnak itt jutni. Láttad már őket? Némelyik egész fiatal, hegyesfülű lánykák. Hogy tudnak itt csak úgy minden gond nélkül átjutni sosem fogom megérteni.
*Bár ezek is inkább csak pletykák, amiket hallott korábban a testvéreitől, de hát semmi oka nincs nem elhinni ezeket a történeteket, úgyhogy úgy veszi, hogy azok igazak.*
-Akkor nekünk is menni fog!
*Egy magabiztos lépést akar tenni előre, de inkább csak óvatosan halad. Nem akar úgy járni, mint Atkira.*
-Alig várom már, hogy egyek egy jó sültet és normális ágyban aludhassak. Meg aztán.
*Vezeti fel költőien.*
-Itt legalább már nincsenek mérges fogú ördövények meg smurfogók.
-Helyes. Akkor uccu neki koma!
*Mondja egy apró félmosollyal az arcán. Eleve már annak is örül, hogy a félkarú rabló visszatért, legalább nem egyedül kell kóvályognia. Szerencsére az irány amit belőttek tényleg nem körbe-körbe viszi őket.*
-Basszameg!
*Kiált fel, mikor a másik egy jó nagy gödörbe süllyed, s rögtön a hónalja alá fog tömzsi karjaival, hogy segítsen kikászálódni onnan.*
-Az az egy nyugtat, hogy a mocskos mágustanoncok is át tudnak itt jutni. Láttad már őket? Némelyik egész fiatal, hegyesfülű lánykák. Hogy tudnak itt csak úgy minden gond nélkül átjutni sosem fogom megérteni.
*Bár ezek is inkább csak pletykák, amiket hallott korábban a testvéreitől, de hát semmi oka nincs nem elhinni ezeket a történeteket, úgyhogy úgy veszi, hogy azok igazak.*
-Akkor nekünk is menni fog!
*Egy magabiztos lépést akar tenni előre, de inkább csak óvatosan halad. Nem akar úgy járni, mint Atkira.*
-Alig várom már, hogy egyek egy jó sültet és normális ágyban aludhassak. Meg aztán.
*Vezeti fel költőien.*
-Itt legalább már nincsenek mérges fogú ördövények meg smurfogók.
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-30 10:58:51
Üzenet elküldve: 2025-07-30 10:58:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
* Ha nem is reggelivel várja őt a törpe, legalább ébren, indulásra készen. Atkira sem töpreng sokat a válaszon. *
– De még mennyire. * A gubist útközben is meg lehet enni. Elindulnak tehát valamerre, s teszik ezt akkora magabiztossággal, mintha bármi fogalmuk lenne arról, merre kell menniük. Talán az istenek is azt akarják, hogy kijussanak innen, ugyanis mindössze néhány óra baktatás után elérik az ingovány szélét. A sűrű erdőt fokozatosan felváltja a mocsaras vidék. *
– Kurva életbe. * Fakad ki belőle, mikor egy rossz lépéssel sikerül combig belemerülni egy kisebb pocsolyába. *
– Pedig itt biztonságosnak tűnt. * Magyarázkodik, miközben fél kezével nagy nehezen kikecmereg. *
– Az irány jó. Ha sikerül átvágnunk a mocsáron, előbb-utóbb rátérünk a nagy útra, ami Artheniorba vezet. Vagy Lihanechbe. Azért ott már csak nem tévedünk el. * Persze ez egy igencsak erős "ha", mivel ő sem és feltételezhetően Grorin sem mozog otthonosan az ingoványos vidéken. *
* Ha nem is reggelivel várja őt a törpe, legalább ébren, indulásra készen. Atkira sem töpreng sokat a válaszon. *
– De még mennyire. * A gubist útközben is meg lehet enni. Elindulnak tehát valamerre, s teszik ezt akkora magabiztossággal, mintha bármi fogalmuk lenne arról, merre kell menniük. Talán az istenek is azt akarják, hogy kijussanak innen, ugyanis mindössze néhány óra baktatás után elérik az ingovány szélét. A sűrű erdőt fokozatosan felváltja a mocsaras vidék. *
– Kurva életbe. * Fakad ki belőle, mikor egy rossz lépéssel sikerül combig belemerülni egy kisebb pocsolyába. *
– Pedig itt biztonságosnak tűnt. * Magyarázkodik, miközben fél kezével nagy nehezen kikecmereg. *
– Az irány jó. Ha sikerül átvágnunk a mocsáron, előbb-utóbb rátérünk a nagy útra, ami Artheniorba vezet. Vagy Lihanechbe. Azért ott már csak nem tévedünk el. * Persze ez egy igencsak erős "ha", mivel ő sem és feltételezhetően Grorin sem mozog otthonosan az ingoványos vidéken. *
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:17:47
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:17:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*A lehajtott fej és a lesütött szem nem csak az alázat jele. Nem – ez egyben védekezés is. Hiszen így nem kell látnia a nőstények arcát, gesztusait és fintorait, amivel felé fordulnak. Így csupán a szavak maradnak és a hangsúly, amivel azokat kimondják azon a sziszegős, sziklák között fogant nyelven.
Anélkül is tudja, hogy Elireya Úrnő és Vhorossi Úrnő is megpróbál hibát keresni abban amit- és ahogy csinált, hogy látná őket. Nem véletlenül figyelt oda minden apróságra. És az sem kerüli el a figyelmét, hogy egyiküktől sem érkezik panasz -azaz szidás, megrovás, csizmatalp- a kiszolgálást illetően. Egy pillanatra egyfajta büszkeséget érez fellobbanni, ám az rögtön hamvába is omlik, ahogy Vhorossi Úrnő mégis csak intéz hozzá pár szót.
Nem szólal meg egyből, talán nem is kell, hiszen az Úrnő szavai nem konkrét kérdések. Viszont gondolatai szélsebesen kezdenek pörögni, hogy megtalálja a helyes választ. Még akkor is, ha tudja: nincs helyes válasz. Legfeljebb kevésbé helytelen.*
- Örömömre szolgál, Vhorossi Úrnőm. *-válasza szelíd hangon érkezik, és valójában teljesen őszinte. Ezt is régen megtanulta: nem éri meg hazudni a sötételfeknek. Ám azt is megtanulta, hogy hogyan tudja az igazságot úgy facsarni, hogy az az érdekeit szolgálja.-* Ahogy az is örömömre szolgálna, ha Úrnőm kérését teljesítve a bányákban kellene helyt állnom.
*Azaz: igen, örül hogy elszabadult Pirtianes városából. Igazából nagyon is kíváncsi a világra és arra a helyre, ahová most is igyekeznek. De az sem zavarta volna, ha vájármunkát kell végeznie. Nagyon jól tudja, hogy Rabszolgavárosban hamar éri utol az embert a megváltó halál, és megszabadulni a jelképes láncoktól, amelyek a Dwirinthalen családhoz kötik: több, mint csábító.
Többet nem is szól, csupán engedelmesen bólint Elireya Úrnő kérdésére, amíg a kupára vár. És most sem kell felnéznie ahhoz, hogy tudja azt, hogy Vhorossi Úrnő a saját szórakoztatására mit művel. Feljebb nyújtja karjait, azt az apró érzést várja a tálcán keresztül, ami jelzi neki, hogy rákerült a serleg. A végén már szinte kissé lábujjhegre kell állnia, mire valóban megérzi a serleg súlyát. Felsőtestét kissé meghajtva lép hátrébb a hátastól, majd gyors és sima, de nem kapkodó mozdulatokkal tér vissza Zardil mellé.
Tudja, hogy az Úrnők nem fognak várni rá, de azt is tudja, hogy nem lenne bölcs dolog túl messzire elmaradni mögöttük. Még félreértenék. És a félreértések nagyon, nagyon hamar szülnek fájó emlékeket háta bőrére.
Rutinos mozdulattal löbböli el a kupát a rosszabb vízzel, puha kendővel törli alaposan szárazra mielőtt visszatenné a nyeregtáskába. Közben fél szeme a nőstények lovain van, még nem járnak messze, könnyen utoléri őket.*
- Gyere Zardil, gyere! *-újra ujjai közé fogja a vezetőszárat, és gyors lépésekkel indul az Úrnők után. A málhás ló felveszi lépései ritmusát, halkan horkantva a terhe alatt. Valóban hamar be is éri a nőstényeket, de nem léptet egészen a nyomukba. Tudja, hogy mi az az illő távolság, ahol még hallhatja ha utasítják valamire, de az Úrnők között váltott szavak homokszemekként pereghetnek át fülei között. Nem mintha nem figyelne -hiszen kíváncsi-, de ennek egészen apró nyomát sem szabad mutatnia.*
*A lehajtott fej és a lesütött szem nem csak az alázat jele. Nem – ez egyben védekezés is. Hiszen így nem kell látnia a nőstények arcát, gesztusait és fintorait, amivel felé fordulnak. Így csupán a szavak maradnak és a hangsúly, amivel azokat kimondják azon a sziszegős, sziklák között fogant nyelven.
Anélkül is tudja, hogy Elireya Úrnő és Vhorossi Úrnő is megpróbál hibát keresni abban amit- és ahogy csinált, hogy látná őket. Nem véletlenül figyelt oda minden apróságra. És az sem kerüli el a figyelmét, hogy egyiküktől sem érkezik panasz -azaz szidás, megrovás, csizmatalp- a kiszolgálást illetően. Egy pillanatra egyfajta büszkeséget érez fellobbanni, ám az rögtön hamvába is omlik, ahogy Vhorossi Úrnő mégis csak intéz hozzá pár szót.
Nem szólal meg egyből, talán nem is kell, hiszen az Úrnő szavai nem konkrét kérdések. Viszont gondolatai szélsebesen kezdenek pörögni, hogy megtalálja a helyes választ. Még akkor is, ha tudja: nincs helyes válasz. Legfeljebb kevésbé helytelen.*
- Örömömre szolgál, Vhorossi Úrnőm. *-válasza szelíd hangon érkezik, és valójában teljesen őszinte. Ezt is régen megtanulta: nem éri meg hazudni a sötételfeknek. Ám azt is megtanulta, hogy hogyan tudja az igazságot úgy facsarni, hogy az az érdekeit szolgálja.-* Ahogy az is örömömre szolgálna, ha Úrnőm kérését teljesítve a bányákban kellene helyt állnom.
*Azaz: igen, örül hogy elszabadult Pirtianes városából. Igazából nagyon is kíváncsi a világra és arra a helyre, ahová most is igyekeznek. De az sem zavarta volna, ha vájármunkát kell végeznie. Nagyon jól tudja, hogy Rabszolgavárosban hamar éri utol az embert a megváltó halál, és megszabadulni a jelképes láncoktól, amelyek a Dwirinthalen családhoz kötik: több, mint csábító.
Többet nem is szól, csupán engedelmesen bólint Elireya Úrnő kérdésére, amíg a kupára vár. És most sem kell felnéznie ahhoz, hogy tudja azt, hogy Vhorossi Úrnő a saját szórakoztatására mit művel. Feljebb nyújtja karjait, azt az apró érzést várja a tálcán keresztül, ami jelzi neki, hogy rákerült a serleg. A végén már szinte kissé lábujjhegre kell állnia, mire valóban megérzi a serleg súlyát. Felsőtestét kissé meghajtva lép hátrébb a hátastól, majd gyors és sima, de nem kapkodó mozdulatokkal tér vissza Zardil mellé.
Tudja, hogy az Úrnők nem fognak várni rá, de azt is tudja, hogy nem lenne bölcs dolog túl messzire elmaradni mögöttük. Még félreértenék. És a félreértések nagyon, nagyon hamar szülnek fájó emlékeket háta bőrére.
Rutinos mozdulattal löbböli el a kupát a rosszabb vízzel, puha kendővel törli alaposan szárazra mielőtt visszatenné a nyeregtáskába. Közben fél szeme a nőstények lovain van, még nem járnak messze, könnyen utoléri őket.*
- Gyere Zardil, gyere! *-újra ujjai közé fogja a vezetőszárat, és gyors lépésekkel indul az Úrnők után. A málhás ló felveszi lépései ritmusát, halkan horkantva a terhe alatt. Valóban hamar be is éri a nőstényeket, de nem léptet egészen a nyomukba. Tudja, hogy mi az az illő távolság, ahol még hallhatja ha utasítják valamire, de az Úrnők között váltott szavak homokszemekként pereghetnek át fülei között. Nem mintha nem figyelne -hiszen kíváncsi-, de ennek egészen apró nyomát sem szabad mutatnia.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:36:43
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Bizalmat szavazni valakinek nagy kegynek számít. Ő maga sem ajándékoz meg vele sokakat, tán csak az előtte haladó Vhorossi az, aki ezt élvezheti, s akit hátrahagyott. Elariion hiánya már most frusztrációt okoz, s cseppet sem segít benne az átható bűz, amit képzelete szerint már beszívott az utazóruhája is. Tűzre vetné, abban a pillanatban, hogy megszabadul tőle. De messze még a pillanat, hogy levetheti, s még messzebb, hogy otthon érezze magát. Látszólag önként indult meg a vérével, de leginkább presszió, hogy végre bizonyítsa rátermettégét. Hogy gyengédebb lenne a másiktól, talán tényleg igaz, noha nem tartozik azon vádak közé, amivel kiegyezne.*
- Van, aki kivételt képez. Képtelen vagyok elhinni, hogy késedelemmel tud csak utánunk jönni Elariion.
*Unokavére különös helyet foglal el a szívében, bevallani pedig csak a kölcsönös bizalom miatt hajlandó Vhrossinak. Kevesen könnyítik meg úgy az életét, mint a hím, pedig cseppet sem olyan alázatos szolga szerepben van, mint Naren. Szinte várja a megjegyzést, amit a szavai után kaphat. *
- Nem kételkedek. *Jegyzi még meg, ámbár csak némileg nyugtatja a tény, hogy a nőstény igen felkészült a legtöbbször.
Megállásra kényszerülnek, amíg a fattyú a dolgát végzi. Lehetne jobban idomított, akkor tán menet közben is képes lenne tálcán kínálni őket bármivel, de efféle mutatványokat még ő sem vár el tőle, pedig a most benne gyökeret verő zaklatottság arra késztetné, hogy még csettintsen is, hogy haladjon. Szavakkal kevéssé szúr tüskéket körmök alá, vonásai, gesztusai azok, amikkel látványosan mutatja undorát. A felé nyújtott kendőre tekint, majd mély levegővétellel tölti meg tüdejét. Bármennyire is szeretné, nem tud belekötni a félvérbe. Ujjaival viszont úgy csippenti fel a hímzett anyagot, hogy a tálcát se érintse, amin már minden bizonnyal ott díszeleg a fél-elf újlenyomata. Ha nem mosta volna meg a kezét… de mindenre gondol, ami felettébb dühíti. Nem tudja hol kiadni bosszúságát.*
- Bizonyára meg fog dolgozni azért, hogy méltó módon megköszönhesse neked ezt. Igazam van? *Nem kívánja lábtörlőnek használni Narent, az vére kiváltsága. Hasznos, hogy közöttük van, de senki nem pótolhatatlan. *
- Csak nehogy elbízd magad fattyú, nem kirándulni jöttél. *Teszi még hozzá, nem kívánja a fecsegését hallgatni csak azért, mert jólirányzott kérdésekkel bombázza a talán már unatkozó Vhorossi.
A kendőt orra elé húzza, majd a nőstény mellé igyekszik lovával, hátra sem pillantva. Tudja, hogy nem csupán ketten vannak, de látszólag úgy tűnik, mintha már így volna.*
- Jóanyám jobb szeretné, ha olyan mellett volnék, aki méltó rá, hogy közelebb vigyen a tapasztalásokhoz. Túl kényelmes életem van Pirtianesben talán.
*Nemtetszés érezhető ki a szavakból, de csak enyhe mellékzöngeként. Pontosan tudja, hogy kiről nem szabad túlzóan haragosan nyilatkoznia. * - Téged nem marasztaltak, Vhorossi? *Kérdi, miközben annak szemébe tekint.*
- És mi jön ezután? *Nem az útra gondol. Csak felületes a tudása arról, hogy mi lesz a dolga, s hogy mi várja Artheniorban.*
*Bizalmat szavazni valakinek nagy kegynek számít. Ő maga sem ajándékoz meg vele sokakat, tán csak az előtte haladó Vhorossi az, aki ezt élvezheti, s akit hátrahagyott. Elariion hiánya már most frusztrációt okoz, s cseppet sem segít benne az átható bűz, amit képzelete szerint már beszívott az utazóruhája is. Tűzre vetné, abban a pillanatban, hogy megszabadul tőle. De messze még a pillanat, hogy levetheti, s még messzebb, hogy otthon érezze magát. Látszólag önként indult meg a vérével, de leginkább presszió, hogy végre bizonyítsa rátermettégét. Hogy gyengédebb lenne a másiktól, talán tényleg igaz, noha nem tartozik azon vádak közé, amivel kiegyezne.*
- Van, aki kivételt képez. Képtelen vagyok elhinni, hogy késedelemmel tud csak utánunk jönni Elariion.
*Unokavére különös helyet foglal el a szívében, bevallani pedig csak a kölcsönös bizalom miatt hajlandó Vhrossinak. Kevesen könnyítik meg úgy az életét, mint a hím, pedig cseppet sem olyan alázatos szolga szerepben van, mint Naren. Szinte várja a megjegyzést, amit a szavai után kaphat. *
- Nem kételkedek. *Jegyzi még meg, ámbár csak némileg nyugtatja a tény, hogy a nőstény igen felkészült a legtöbbször.
Megállásra kényszerülnek, amíg a fattyú a dolgát végzi. Lehetne jobban idomított, akkor tán menet közben is képes lenne tálcán kínálni őket bármivel, de efféle mutatványokat még ő sem vár el tőle, pedig a most benne gyökeret verő zaklatottság arra késztetné, hogy még csettintsen is, hogy haladjon. Szavakkal kevéssé szúr tüskéket körmök alá, vonásai, gesztusai azok, amikkel látványosan mutatja undorát. A felé nyújtott kendőre tekint, majd mély levegővétellel tölti meg tüdejét. Bármennyire is szeretné, nem tud belekötni a félvérbe. Ujjaival viszont úgy csippenti fel a hímzett anyagot, hogy a tálcát se érintse, amin már minden bizonnyal ott díszeleg a fél-elf újlenyomata. Ha nem mosta volna meg a kezét… de mindenre gondol, ami felettébb dühíti. Nem tudja hol kiadni bosszúságát.*
- Bizonyára meg fog dolgozni azért, hogy méltó módon megköszönhesse neked ezt. Igazam van? *Nem kívánja lábtörlőnek használni Narent, az vére kiváltsága. Hasznos, hogy közöttük van, de senki nem pótolhatatlan. *
- Csak nehogy elbízd magad fattyú, nem kirándulni jöttél. *Teszi még hozzá, nem kívánja a fecsegését hallgatni csak azért, mert jólirányzott kérdésekkel bombázza a talán már unatkozó Vhorossi.
A kendőt orra elé húzza, majd a nőstény mellé igyekszik lovával, hátra sem pillantva. Tudja, hogy nem csupán ketten vannak, de látszólag úgy tűnik, mintha már így volna.*
- Jóanyám jobb szeretné, ha olyan mellett volnék, aki méltó rá, hogy közelebb vigyen a tapasztalásokhoz. Túl kényelmes életem van Pirtianesben talán.
*Nemtetszés érezhető ki a szavakból, de csak enyhe mellékzöngeként. Pontosan tudja, hogy kiről nem szabad túlzóan haragosan nyilatkoznia. * - Téged nem marasztaltak, Vhorossi? *Kérdi, miközben annak szemébe tekint.*
- És mi jön ezután? *Nem az útra gondol. Csak felületes a tudása arról, hogy mi lesz a dolga, s hogy mi várja Artheniorban.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-29 11:27:39
Üzenet elküldve: 2025-07-29 11:27:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Elireya azon kevesek közé tartozik, akikben megbízik. Nem azért, mert tulajdon vére. Ez az ő világukban vajmi keveset jelent ebből a szempontból. Egyszerűen csak nem úgy ismeri a másik mélységi nőstényt, mint aki ártani óhajtana neki. Az volt az érzése mindig, hogy kettejük közül a másik nőstény valamivel gyengédebb. S ha lelke mélyén gyengeségnek is tartja e tulajdonságot, egyúttal valahogy meg is nyugtatja lelkét a Elireya társasága.*
-Egy hím szavát mindig érdemes megkérdőjelezni. Általában ők maguk sem tudják, mit beszélnek.
*Természetesen továbbra is saját nyelvükön szól Elireyához. Látszólag türelmesen vár a kiszolgálással, s közben nem rest magához ragadni a szót ismét.*
-De nem bíztam a véletlenre. Más forrásokból is tudakozódtam. *Nem fejti ki. Szereti önnön fontosságát és találékonyságát hangsúlyozni.
Csak akkor pillant le Narenre, ahogy az lova mellé ér. Szürkéslila tekintetével végigmustrálja a szolgálót, majd a felé nyújtott tálcát. Nem emeli kezét rögtön, hogy átvegye a poharat. Kivetnivalót keres. Kissé megfeszülnek arcizmai, mintha csak egy pillanat választaná el tőle, hogy kiverje a tálcát a Naren kezéből. Végül némán veszi át a poharat. Nem emeli rögtön ajkához azt, tekintetét továbbra is a lehajtott fejű félvéren tartja.*
-Biztosan örömödre szolgál, hogy magunkkal hoztunk erre a nagy útra. *Hangja negédesen simogatóan cseng.*
-Magunk mögött is hagyhattunk volna. Csatlakozhattál volna a mélység vájóihoz a Rabszolgavárosban. *Természetesen nyelvét köszörüli csak. Elvégre ha nem is teljesíthetetlen, de roppant sanyarú útjuk lett volna Naren nélkül. Ugyanakkor határozottan szereti belemélyeszteni karmait a szolgálóba. Igaz, a család birtokában áll, de előszeretettel sajátítja ki, ha módja van rá. Szórakoztatja.*
-Biztosan vágyik rá, hogy a városba érjünk. *Ismét csak hátrafordul a nyeregben, szavait Elireyához címzi.*
-Az a sokféle nép... Még nekem is furcsa lesz "szabadnak" látni ennyi arra méltatlant. *Meglepő, de nem tudja felidézni, hogy Elireya vajon hányadán áll szolgálójukkal. Nem rémlik, hogy valaha hármasban utaztak volna.*
-Nem lesz furcsa, Naren? *Hangja még mindig mézesmázos.*
-Induljunk. Minél hamarabb a hátunk mögött hagyjuk ezt az átkozott mocsarat, annál hamarabb utazhatunk az éjben. *Leöblíti a pohár tartalmát, majd visszanyújtja azt. Természetesen pontosan csak annyira tartja el karját, hogy a félvérnek nyújtóznia kelljen érte.*
-Jó anyád nem orrolt miatta, hogy egy szem leánya a háta mögött hagyja a Föld Városát? *Bevárja maga mellé a másik nőstény lovát, s csak ezután indul el.*
*Elireya azon kevesek közé tartozik, akikben megbízik. Nem azért, mert tulajdon vére. Ez az ő világukban vajmi keveset jelent ebből a szempontból. Egyszerűen csak nem úgy ismeri a másik mélységi nőstényt, mint aki ártani óhajtana neki. Az volt az érzése mindig, hogy kettejük közül a másik nőstény valamivel gyengédebb. S ha lelke mélyén gyengeségnek is tartja e tulajdonságot, egyúttal valahogy meg is nyugtatja lelkét a Elireya társasága.*
-Egy hím szavát mindig érdemes megkérdőjelezni. Általában ők maguk sem tudják, mit beszélnek.
*Természetesen továbbra is saját nyelvükön szól Elireyához. Látszólag türelmesen vár a kiszolgálással, s közben nem rest magához ragadni a szót ismét.*
-De nem bíztam a véletlenre. Más forrásokból is tudakozódtam. *Nem fejti ki. Szereti önnön fontosságát és találékonyságát hangsúlyozni.
Csak akkor pillant le Narenre, ahogy az lova mellé ér. Szürkéslila tekintetével végigmustrálja a szolgálót, majd a felé nyújtott tálcát. Nem emeli kezét rögtön, hogy átvegye a poharat. Kivetnivalót keres. Kissé megfeszülnek arcizmai, mintha csak egy pillanat választaná el tőle, hogy kiverje a tálcát a Naren kezéből. Végül némán veszi át a poharat. Nem emeli rögtön ajkához azt, tekintetét továbbra is a lehajtott fejű félvéren tartja.*
-Biztosan örömödre szolgál, hogy magunkkal hoztunk erre a nagy útra. *Hangja negédesen simogatóan cseng.*
-Magunk mögött is hagyhattunk volna. Csatlakozhattál volna a mélység vájóihoz a Rabszolgavárosban. *Természetesen nyelvét köszörüli csak. Elvégre ha nem is teljesíthetetlen, de roppant sanyarú útjuk lett volna Naren nélkül. Ugyanakkor határozottan szereti belemélyeszteni karmait a szolgálóba. Igaz, a család birtokában áll, de előszeretettel sajátítja ki, ha módja van rá. Szórakoztatja.*
-Biztosan vágyik rá, hogy a városba érjünk. *Ismét csak hátrafordul a nyeregben, szavait Elireyához címzi.*
-Az a sokféle nép... Még nekem is furcsa lesz "szabadnak" látni ennyi arra méltatlant. *Meglepő, de nem tudja felidézni, hogy Elireya vajon hányadán áll szolgálójukkal. Nem rémlik, hogy valaha hármasban utaztak volna.*
-Nem lesz furcsa, Naren? *Hangja még mindig mézesmázos.*
-Induljunk. Minél hamarabb a hátunk mögött hagyjuk ezt az átkozott mocsarat, annál hamarabb utazhatunk az éjben. *Leöblíti a pohár tartalmát, majd visszanyújtja azt. Természetesen pontosan csak annyira tartja el karját, hogy a félvérnek nyújtóznia kelljen érte.*
-Jó anyád nem orrolt miatta, hogy egy szem leánya a háta mögött hagyja a Föld Városát? *Bevárja maga mellé a másik nőstény lovát, s csak ezután indul el.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-29 09:15:13
Üzenet elküldve: 2025-07-29 09:15:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Arcán nem sok látszik belőle, de mindent összevetve csodásan érzi magát. Talpai már szinte érzéketlenek a több napnyi gyaloglástól, kialvatlan és fáradt, egy egész patkányt is meg tudna enni éhében.. de ha felnéz, odafent a napot látja! Legalábbis azt, amit a napból látni lehet ezen a ködös-párás helyen. De az még így is csodálatosan néz ki a több éjszakányi menetelés után.
Leghátul halad, a málhás ló balján, ujjai közé font vezetőszárral. Léptei zaját elnyelik a ló patájának ütemes, néha cuppanó dübbenései. Tekintetét az ég felől az elöl haladó ló irányába fordítja, ahogy az azon ülő nőstény megszólal. Amióta az eszét tudja, ismeri és beszéli a sötételfek nyelvét, mégis mindig olyan érzése van tőle, mintha valaki egy különösen nyálkás dologgal simítana végig a tarkóján. Ennek ellenére valahol megérti Vhorossi Úrnő viszolygását, mert az ingovány penetráját nem csak orrában, de egy ideje nyelvén is érzi.
A levegőbe lökött kijelentés mögött meghúzódó utasítást tökéletesen megérti. Finoman lehúzza a vezetőszárat, és saját lassító lépéséhez igazítja a málhásét. Ekkor kapja meg a második, immár nyílt utasítást, Elireya Úrnőtől.*
- Hó, Zardil! *-szinte csak suttogja a szavakat, ám a ló így is meghallja. Halkan prüszkölve áll meg, hatalmas, busa fejét kíváncsian fordítva kétlábú társa felé. Leengedi a vezetőszárat, és a ló hátára szíjazott holmikhoz lép. A szinte formátlanra tömött nyeregtáskák és ügyesen összepakolt tábori felszerelések között csukott szemmel is eligazodna. Először az egyik bőrtömlő száját oldja meg amíg tenyerére vesz belőle egy kis vizet, ezzel -amennyire ilyen körülmények között ez lehetséges- kezet mos.
Csak ezután veszi elő mindazt, amire ezután szüksége lesz: egy ezüsttálcát, ami nem nagyobb két férfitenyérnél és egy egyszerű formájú, ugyancsak ezüst serleget, amelynek oldalán aranyozott minta tekeredik indaként. Vhorossi Úrnő szereti az aranyozott dolgokat, így neki ebből a serlegből illik inni adnia. Egy másik tömlőből, amiben még éppen frissnek nevezhető ivóvízük egyre csappanó készlete van, bő háromnegyedrészt megtölti a serleget. Az egyik nyeregtáskából fél kézzel sötét színű palackot húz elő, abból savanyúbort önt a vízhez. Az így kapott keverék savanykás íze frissítőként szolgál majd, és segít elnyomni az ingovány sajátos aromáját. A teli serleget bal kezével fogja, és a tálcát ügyesen ugyancsak baljának ujjai között lógatja. A palackot visszarakja a helyére, és jobbjával már az Elireya Úrnő holmijának egy részét rejtő nyeregtáskát bontogatja. Abból, az Úrnő kérésének megfelelően egy kendőt húz elő – ez is éppúgy fekete, mint Vhorossi Úrnőé, ám a szélét ezüstszín cérnával hímezték. Elireya Úrnő az ezüstöt szereti, nem az aranyat, így neki ilyen kendőt illik adnia.
A tálcával és a többi, kezében lévő holmival zsonglőrködik kissé, míg mindent elrendez. Csak ekkor lép el a nyugodtan zabláját rágcsáló Zardil mellől. Bár Vhorossi Úrnő utasította először, Elireya Úrnő van hozzá közelebb, így először az ő térde mellett áll meg. Felemeli a tálcát hogy a nőstény kényelmesen elérhesse, közben alázatos mozdulattal hajtja le kissé fejét, tekintetével a nőstény csizmaorrát fixírozva.*
- Elireya Úrnőm kendője. *-ő maga nem a sötételfek nyelvén szólal meg, hanem a közöst használva. Amellett hogy nem is illene beszélnie rajta, nem is akarna. A nyálkás dolog érzete akkor a szájában lenne, nem a tarkójánál.
Amikor a nőstény leemeli a tálcáról a kendőt, rögtön tovább is lép Vhorossi Úrnő hátasa mellé, hogy most az ő térde mellett álljon meg, a magasba emelt tálcával.*
- Vhorossi Úrnőm itala. Az Úrnőm bocsánatáért esedezem, amiért megvárakoztattam! *-nem szeretné, ha a nőstény úgy érezné, hogy a háttérbe volt szorítva azzal, hogy az ő kívánsága volt utoljára kielégítve. Ha lehet, még jobban lehajtja fejét; álla szinte már mellkasát éri.*
*Arcán nem sok látszik belőle, de mindent összevetve csodásan érzi magát. Talpai már szinte érzéketlenek a több napnyi gyaloglástól, kialvatlan és fáradt, egy egész patkányt is meg tudna enni éhében.. de ha felnéz, odafent a napot látja! Legalábbis azt, amit a napból látni lehet ezen a ködös-párás helyen. De az még így is csodálatosan néz ki a több éjszakányi menetelés után.
Leghátul halad, a málhás ló balján, ujjai közé font vezetőszárral. Léptei zaját elnyelik a ló patájának ütemes, néha cuppanó dübbenései. Tekintetét az ég felől az elöl haladó ló irányába fordítja, ahogy az azon ülő nőstény megszólal. Amióta az eszét tudja, ismeri és beszéli a sötételfek nyelvét, mégis mindig olyan érzése van tőle, mintha valaki egy különösen nyálkás dologgal simítana végig a tarkóján. Ennek ellenére valahol megérti Vhorossi Úrnő viszolygását, mert az ingovány penetráját nem csak orrában, de egy ideje nyelvén is érzi.
A levegőbe lökött kijelentés mögött meghúzódó utasítást tökéletesen megérti. Finoman lehúzza a vezetőszárat, és saját lassító lépéséhez igazítja a málhásét. Ekkor kapja meg a második, immár nyílt utasítást, Elireya Úrnőtől.*
- Hó, Zardil! *-szinte csak suttogja a szavakat, ám a ló így is meghallja. Halkan prüszkölve áll meg, hatalmas, busa fejét kíváncsian fordítva kétlábú társa felé. Leengedi a vezetőszárat, és a ló hátára szíjazott holmikhoz lép. A szinte formátlanra tömött nyeregtáskák és ügyesen összepakolt tábori felszerelések között csukott szemmel is eligazodna. Először az egyik bőrtömlő száját oldja meg amíg tenyerére vesz belőle egy kis vizet, ezzel -amennyire ilyen körülmények között ez lehetséges- kezet mos.
Csak ezután veszi elő mindazt, amire ezután szüksége lesz: egy ezüsttálcát, ami nem nagyobb két férfitenyérnél és egy egyszerű formájú, ugyancsak ezüst serleget, amelynek oldalán aranyozott minta tekeredik indaként. Vhorossi Úrnő szereti az aranyozott dolgokat, így neki ebből a serlegből illik inni adnia. Egy másik tömlőből, amiben még éppen frissnek nevezhető ivóvízük egyre csappanó készlete van, bő háromnegyedrészt megtölti a serleget. Az egyik nyeregtáskából fél kézzel sötét színű palackot húz elő, abból savanyúbort önt a vízhez. Az így kapott keverék savanykás íze frissítőként szolgál majd, és segít elnyomni az ingovány sajátos aromáját. A teli serleget bal kezével fogja, és a tálcát ügyesen ugyancsak baljának ujjai között lógatja. A palackot visszarakja a helyére, és jobbjával már az Elireya Úrnő holmijának egy részét rejtő nyeregtáskát bontogatja. Abból, az Úrnő kérésének megfelelően egy kendőt húz elő – ez is éppúgy fekete, mint Vhorossi Úrnőé, ám a szélét ezüstszín cérnával hímezték. Elireya Úrnő az ezüstöt szereti, nem az aranyat, így neki ilyen kendőt illik adnia.
A tálcával és a többi, kezében lévő holmival zsonglőrködik kissé, míg mindent elrendez. Csak ekkor lép el a nyugodtan zabláját rágcsáló Zardil mellől. Bár Vhorossi Úrnő utasította először, Elireya Úrnő van hozzá közelebb, így először az ő térde mellett áll meg. Felemeli a tálcát hogy a nőstény kényelmesen elérhesse, közben alázatos mozdulattal hajtja le kissé fejét, tekintetével a nőstény csizmaorrát fixírozva.*
- Elireya Úrnőm kendője. *-ő maga nem a sötételfek nyelvén szólal meg, hanem a közöst használva. Amellett hogy nem is illene beszélnie rajta, nem is akarna. A nyálkás dolog érzete akkor a szájában lenne, nem a tarkójánál.
Amikor a nőstény leemeli a tálcáról a kendőt, rögtön tovább is lép Vhorossi Úrnő hátasa mellé, hogy most az ő térde mellett álljon meg, a magasba emelt tálcával.*
- Vhorossi Úrnőm itala. Az Úrnőm bocsánatáért esedezem, amiért megvárakoztattam! *-nem szeretné, ha a nőstény úgy érezné, hogy a háttérbe volt szorítva azzal, hogy az ő kívánsága volt utoljára kielégítve. Ha lehet, még jobban lehajtja fejét; álla szinte már mellkasát éri.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-28 22:01:16
Üzenet elküldve: 2025-07-28 22:01:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Képtelen felnézni az égre. Szemeibe mintha parazsat szórnának, üvegszilánkokkal vegyítve. Egyszerre ég és szúr. Az út javarésze mögöttük, mégis inkább behúzódna legalább egy erdő mélyére, hogy megnyugvást leljenek az íriszei. Tudja jól, hogy miért kell ilyen időben átvágniuk az ingoványon, de békére nem tud lelni a gondolattól. Véréhez hasonlóan átveszi a hatalmat rajta az undor, minden egyes lépésnél táncot jár a gyomra, a tartalmát igen szívesen eresztené ki oldalvást. Fel sem tűnne senkinek, talán az illata is kellemesebb lenne, mint az a bűz, ami terjeng ezen a vidéken.
A két szempár találkozik, s ha egyetértést kíván látni benne Vhorossi, hát pontosan azt kapja. Vonásairól letörölhetetlen a viszolygás lenyomata, mintha csak így faragták volna meg obszidiánból az arcát. Keze lustán mozdul, baljával elengedi a nyerget és kimért mozdulattal legyint egyet.*
- Az ő feje lesz karóra tűzve, hogyha bármi hibádzik abban, amit mondott.
*Keveset moccannak a vonások, miközben beszél. Jószerivel sziszeg a saját nyelvükön. Mintha képes volna az ízt is érezni a szag mellé, ha nagyobbra nyitja a száját, mint kellene. Épp ezért ő maga nem kér italt. Szennyet érezne végigfolyni a torkán.*
- Adj egy kendőt! *Utasítja ő is, kevéssé érdekli, hogy honnan kutat elő egyet, de végeláthatatlannak tűnik ebben a szagban az út, ami kivezeti őket innen. Mégis, eljön az idő, mikor a fojtogató érzés elillanni látszik. A megkönnyebbülés még nem jött el, cseppet sem biztos jelenleg abban, hogy értelme is volt az útnak, még akkor sem, ha annyira kecsegtetőnek hatott ezelőtt.*
*Képtelen felnézni az égre. Szemeibe mintha parazsat szórnának, üvegszilánkokkal vegyítve. Egyszerre ég és szúr. Az út javarésze mögöttük, mégis inkább behúzódna legalább egy erdő mélyére, hogy megnyugvást leljenek az íriszei. Tudja jól, hogy miért kell ilyen időben átvágniuk az ingoványon, de békére nem tud lelni a gondolattól. Véréhez hasonlóan átveszi a hatalmat rajta az undor, minden egyes lépésnél táncot jár a gyomra, a tartalmát igen szívesen eresztené ki oldalvást. Fel sem tűnne senkinek, talán az illata is kellemesebb lenne, mint az a bűz, ami terjeng ezen a vidéken.
A két szempár találkozik, s ha egyetértést kíván látni benne Vhorossi, hát pontosan azt kapja. Vonásairól letörölhetetlen a viszolygás lenyomata, mintha csak így faragták volna meg obszidiánból az arcát. Keze lustán mozdul, baljával elengedi a nyerget és kimért mozdulattal legyint egyet.*
- Az ő feje lesz karóra tűzve, hogyha bármi hibádzik abban, amit mondott.
*Keveset moccannak a vonások, miközben beszél. Jószerivel sziszeg a saját nyelvükön. Mintha képes volna az ízt is érezni a szag mellé, ha nagyobbra nyitja a száját, mint kellene. Épp ezért ő maga nem kér italt. Szennyet érezne végigfolyni a torkán.*
- Adj egy kendőt! *Utasítja ő is, kevéssé érdekli, hogy honnan kutat elő egyet, de végeláthatatlannak tűnik ebben a szagban az út, ami kivezeti őket innen. Mégis, eljön az idő, mikor a fojtogató érzés elillanni látszik. A megkönnyebbülés még nem jött el, cseppet sem biztos jelenleg abban, hogy értelme is volt az útnak, még akkor sem, ha annyira kecsegtetőnek hatott ezelőtt.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:11:00
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:11:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Hiába húzza arcába a fekete kendőt, hiába takarja tenyerével az ádáz, izzó korongot az égbolton, az tovább kínozza. Káprázik tőle szeme, émelyeg.
Nagy távot tettek meg Pirtianestől. Eddig éjjel utaztak, ám felkészültek az útra. Legyen bármennyire is kifinomult a látása, az ingoványon átvágni lóháton éjjel öngyilkos küldetés. Ha nem is nekik, de a hátasoknak bizonyosan. Ugyanakkor az ádáz sugarak kellően gyengítik és fárasztják hozzá, hogy magában szapulja elővigyázatosságukat.*
-Ha nem tudnám, hol járunk, azt gondolnám, már az emberváros szagát érzem. *Szólal meg lassan, természetesen saját nyelvükön. Jelzésértékűen emel egy szénfekete, csipkés kendőt orrához. Az ingovány valóban oly erős bűzt áraszt magából, hogy talán még orr nélkül is érezni lehetne. Egy emelkedőn megtorpanásra készteti fekete ménjét, majd hátrapillant válla felett a nyeregben, hogy megállapodjon tekintete tulajdon vérén. Egyetértést óhajt látni az íriszekben. Szinte karistolnak fogai közben, ahogy igyekszik lenyelni egy öklendezést. Sosem látott még ilyen borzalmas helyet. Ami azt illeti, az is ritka számba ment eddig élete során, hogy elhagyta a Föld Városát.*
-Merem remélni, hogy az a féleszű hím igazat mondott és tényleg karóra tűzték az egész felszíni hegemóniát. *Fűzi még tovább vontatottan. Tényleg reméli, hogy megéri az út. Elfoglalni és beleülni valamibe, amit mások építettek... Nos, ez pontosan olyan cselekedet, ami egy Dwirinthalenre vall. Egy efféle lehetőség olyan dolog, amire a magukfajták szívesen előbújnak még a föld alól is.*
-Szomjas vagyok, fattyú! *Szavait természetesen már nem rokonához intézi. Előrefordul a nyeregben, szürkéslila tekintete végigpásztázza az előttük álló, kanyargós és ocsmány utat. Nem néz hátra, nem érdemes meggyőződnie sem róla, hogy a szóban forgó fattyú teszi-e dolgát.*
*Hiába húzza arcába a fekete kendőt, hiába takarja tenyerével az ádáz, izzó korongot az égbolton, az tovább kínozza. Káprázik tőle szeme, émelyeg.
Nagy távot tettek meg Pirtianestől. Eddig éjjel utaztak, ám felkészültek az útra. Legyen bármennyire is kifinomult a látása, az ingoványon átvágni lóháton éjjel öngyilkos küldetés. Ha nem is nekik, de a hátasoknak bizonyosan. Ugyanakkor az ádáz sugarak kellően gyengítik és fárasztják hozzá, hogy magában szapulja elővigyázatosságukat.*
-Ha nem tudnám, hol járunk, azt gondolnám, már az emberváros szagát érzem. *Szólal meg lassan, természetesen saját nyelvükön. Jelzésértékűen emel egy szénfekete, csipkés kendőt orrához. Az ingovány valóban oly erős bűzt áraszt magából, hogy talán még orr nélkül is érezni lehetne. Egy emelkedőn megtorpanásra készteti fekete ménjét, majd hátrapillant válla felett a nyeregben, hogy megállapodjon tekintete tulajdon vérén. Egyetértést óhajt látni az íriszekben. Szinte karistolnak fogai közben, ahogy igyekszik lenyelni egy öklendezést. Sosem látott még ilyen borzalmas helyet. Ami azt illeti, az is ritka számba ment eddig élete során, hogy elhagyta a Föld Városát.*
-Merem remélni, hogy az a féleszű hím igazat mondott és tényleg karóra tűzték az egész felszíni hegemóniát. *Fűzi még tovább vontatottan. Tényleg reméli, hogy megéri az út. Elfoglalni és beleülni valamibe, amit mások építettek... Nos, ez pontosan olyan cselekedet, ami egy Dwirinthalenre vall. Egy efféle lehetőség olyan dolog, amire a magukfajták szívesen előbújnak még a föld alól is.*
-Szomjas vagyok, fattyú! *Szavait természetesen már nem rokonához intézi. Előrefordul a nyeregben, szürkéslila tekintete végigpásztázza az előttük álló, kanyargós és ocsmány utat. Nem néz hátra, nem érdemes meggyőződnie sem róla, hogy a szóban forgó fattyú teszi-e dolgát.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:57:02
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:57:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csendesen érkezik meg az ingoványba. Még sosem járt erre, ezért különös figyelmet fordít arra, hogy ne hallassa magát nagyon. Mende-mondákat hallott a vidékről, persze sok hitelt nem ad nekik, de jobb biztosra menni. Minden mese megegyezett abban, hogy ez a hely veszélyek ezreit tartogatja az utazók előtt. Egy kitaposott ösvényen halad, ami elég frissnek tűnik, habár nem tudhatja, hogy csapda-e. Egy öreg, roskadozó tábla az ami megnyugtatja, hogy ez márpedig nem csapda. A tábla már egy jó ideje a posvány rabja lehet, de még mindig büszkén jelzi a torony irányát. Bátran kel neki így ő is az útnak tudva, ha az a tábla képes volt kibírni az ingoványt, akkor neki sem lehet nehezebb.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-24 20:35:50
Üzenet elküldve: 2025-07-24 20:35:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Cuppognak a csizmái mikor egyszer-egyszer rossz helyre lép miközben csörtet át az ingoványon. Kedvén ez a nem túl vidám táj se sokat javít. Tenyere nagyot csattan a nyakán és mikor megnézi látja, hogy egy szúnyogot sikerült lecsapnia. Remek. Vérszívók! Nem sokat javul ettől a felfedezéstől a kedve. Ahogy attól se, hogy feleslegesen tette meg ezt az utat. De még egyszer nem fogja megtenni az is biztos. Ismét megbizonyosodott róla, hogy nem bízhat meg senkiben csak abban akit valamiképp a markában tart. Megváltoznak a dolgok! Csak érne már ki ebből a mocsárból!*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:41:25
Üzenet elküldve: 2025-07-24 12:41:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*A kedves lovas csak eddig hozta. Nem mindenki mer bemerészkedni az ingovány területére. Ő már ismerősként köszönti a helyet, habár szeretné jobban megismerné. Tudni minden titkát, szenvedését és örömét. Amit nyújthat egy ilyen rejtéses vidék annak lakóinak, utazóinak. Nyugodtan lépdel végig az ingoványos talajon. Követve a jól megszokott utat. Minden itt töltött perc csak egyre jobban hívja. Hívja, hogy maradjon. Nem érti ezt a hívást, de a legszívesebben maradna. De hát nem áll erre még készen. Ez a hívás lehet egy halálszó is. A fogát pedig még nem akarja itt hagyni. Ha belegondol, talán még az lenne a legkönnyebb.*
*A kedves lovas csak eddig hozta. Nem mindenki mer bemerészkedni az ingovány területére. Ő már ismerősként köszönti a helyet, habár szeretné jobban megismerné. Tudni minden titkát, szenvedését és örömét. Amit nyújthat egy ilyen rejtéses vidék annak lakóinak, utazóinak. Nyugodtan lépdel végig az ingoványos talajon. Követve a jól megszokott utat. Minden itt töltött perc csak egyre jobban hívja. Hívja, hogy maradjon. Nem érti ezt a hívást, de a legszívesebben maradna. De hát nem áll erre még készen. Ez a hívás lehet egy halálszó is. A fogát pedig még nem akarja itt hagyni. Ha belegondol, talán még az lenne a legkönnyebb.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:02:11
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:02:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Lábait sebesen kapkodja egymás után. Nem tudja mi folyik itt, nem tudja mi következhet, azonban tisztában van azzal, hogy a legbiztonságosabb hely a környéken, az a torony lesz. Bárki is fújja a kürtöket, a mágusmesterek ellen semmit sem fognak érni. Legalábbis ebben reménykedik. Kicsit sem vesz vissza a tempójából. Szeretne minél előbb odaérni. Néhány neszre, ami az ingovány útmentéről jön, odakapja a fejét, de nem áll meg ellenőrizni. Ha valami kiugrana mögötte, azt minden tétovázás nélkül égetné el. Az ingovány az állatvilág és saját érdekében reméli, hogy senki nem fogja akadályozni. *
* Lábait sebesen kapkodja egymás után. Nem tudja mi folyik itt, nem tudja mi következhet, azonban tisztában van azzal, hogy a legbiztonságosabb hely a környéken, az a torony lesz. Bárki is fújja a kürtöket, a mágusmesterek ellen semmit sem fognak érni. Legalábbis ebben reménykedik. Kicsit sem vesz vissza a tempójából. Szeretne minél előbb odaérni. Néhány neszre, ami az ingovány útmentéről jön, odakapja a fejét, de nem áll meg ellenőrizni. Ha valami kiugrana mögötte, azt minden tétovázás nélkül égetné el. Az ingovány az állatvilág és saját érdekében reméli, hogy senki nem fogja akadályozni. *
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:05:55
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:05:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Másnap a felkelő nap fényével ébred az ork. A közelben egy színes csapat várja az utolsó csatlakozókat, mielőtt elindulhatnának vissza a városba. Cagon is becsatlakozik a társaság mellé, hogy mihamarabb visszaérhessen a város védelme mögé. Van dolga, nem is kevés. Társától való elbúcsúzás után nem is akar többet, mint egy forró fürdőt és egy kiadós vacsorát.
A társaság igen beszédes. Többek között megtudja hall néhány pletykát a selyemrévi nemesekről. Valakik már most az elkövetkezendő bankettekről beszélnek, valaki pedig a bizonytalan jövőről motyog. Viszont valami más is megüti a zöld ork figyelmét. Útitársai megvitatják a néha hallható kürtszót is. Itt már megoszlik a társaság véleménye. Istenek, halandók, különös állatok, mindent felhoznak magyarázatként, de csak egy tűnik ki a sorok közül, mintha direkt terelődne oda a gyanú, s nem véletlen. Az ork is közelebb lép ehhez a beszédes társasághoz, hogy többet halljon erről az eseményről. *
A társaság igen beszédes. Többek között megtudja hall néhány pletykát a selyemrévi nemesekről. Valakik már most az elkövetkezendő bankettekről beszélnek, valaki pedig a bizonytalan jövőről motyog. Viszont valami más is megüti a zöld ork figyelmét. Útitársai megvitatják a néha hallható kürtszót is. Itt már megoszlik a társaság véleménye. Istenek, halandók, különös állatok, mindent felhoznak magyarázatként, de csak egy tűnik ki a sorok közül, mintha direkt terelődne oda a gyanú, s nem véletlen. Az ork is közelebb lép ehhez a beszédes társasághoz, hogy többet halljon erről az eseményről. *
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:05:51
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:05:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* A rövid helyzetjelentést követően fürge léptekkel indulnak vissza az úton, ahonnét eredetileg érkeztek. Nem kell hozzá sok idő, hogy visszaérjenek az ingovány mocsaras és felettébb büdös útjaira. Lehet erről beszélt az imént Wrexan. Eddig miért nem tűnt fel neki ez a bűz? A veszélyességi faktora a gyűjtögetésnek magas, ám kifizetődhet, a jól játsszák a lapjaikat. Kezdetnek nem lenne rossz lépés életben maradni. Ezt hamar teljesíthetik, ha időben visszahúzódnak a torony védelme mögé.
Ha nem sietnek, akkor lassan fáklyát kell gyújtaniuk, hogy láthassanak valamit. Akkor pedig célpontot tesznek magukra. Nem szívesen tenné ilyet, főleg nem egy ilyen nehéz nap után. Érzi már a fáradtságot a végtagjaiban. Nem vágyik másra, mintsem, hogy lefeküdhessen egy pofa sörrel a kezében, bár a torony környékén sört nemigen fog találni. Tömény még akad nála, de abban is már csak néhány kortynyi. Ha ezt a napot kibírja még, de a következőt már biztos nem, pedig menne tovább másnap. A kikötőt körbeölelő erdőség sok hasznos növénynek adhat búvóhelyet. További kísérletezéshez ellengethetetlen, hogy ott is próbát tegyen. Ha lenne ereje, talán már az est folyamán nekiesne a keresésnek. Vak sötétben piszkosul nehezére esne a kutatás, de közel sem lehetetlen. *
- Mi legyen a holnapi terv? Térjünk vissza a városba? Esetleg nézzünk meg egy másik helyet? Akadhatnak a közelben további lelőhelyek, amik nélkül elengedhetetlen lehet a kutatás.
* Teszi fel a kérdés társának. Bár a válasza nem biztos, hogy befolyásolja az ork döntését, elvégre dönthet úgy a páros, hogy kettéválnak s egyikük a városba megy, míg a másik tovább. Így legalább a szállítmány egyik fele biztonságban van. Mindenesetre kíváncsi a másik gondolataira, hátha mégis mond valamit, ami megváltoztathatja az ork gondolkodását. *
* A rövid helyzetjelentést követően fürge léptekkel indulnak vissza az úton, ahonnét eredetileg érkeztek. Nem kell hozzá sok idő, hogy visszaérjenek az ingovány mocsaras és felettébb büdös útjaira. Lehet erről beszélt az imént Wrexan. Eddig miért nem tűnt fel neki ez a bűz? A veszélyességi faktora a gyűjtögetésnek magas, ám kifizetődhet, a jól játsszák a lapjaikat. Kezdetnek nem lenne rossz lépés életben maradni. Ezt hamar teljesíthetik, ha időben visszahúzódnak a torony védelme mögé.
Ha nem sietnek, akkor lassan fáklyát kell gyújtaniuk, hogy láthassanak valamit. Akkor pedig célpontot tesznek magukra. Nem szívesen tenné ilyet, főleg nem egy ilyen nehéz nap után. Érzi már a fáradtságot a végtagjaiban. Nem vágyik másra, mintsem, hogy lefeküdhessen egy pofa sörrel a kezében, bár a torony környékén sört nemigen fog találni. Tömény még akad nála, de abban is már csak néhány kortynyi. Ha ezt a napot kibírja még, de a következőt már biztos nem, pedig menne tovább másnap. A kikötőt körbeölelő erdőség sok hasznos növénynek adhat búvóhelyet. További kísérletezéshez ellengethetetlen, hogy ott is próbát tegyen. Ha lenne ereje, talán már az est folyamán nekiesne a keresésnek. Vak sötétben piszkosul nehezére esne a kutatás, de közel sem lehetetlen. *
- Mi legyen a holnapi terv? Térjünk vissza a városba? Esetleg nézzünk meg egy másik helyet? Akadhatnak a közelben további lelőhelyek, amik nélkül elengedhetetlen lehet a kutatás.
* Teszi fel a kérdés társának. Bár a válasza nem biztos, hogy befolyásolja az ork döntését, elvégre dönthet úgy a páros, hogy kettéválnak s egyikük a városba megy, míg a másik tovább. Így legalább a szállítmány egyik fele biztonságban van. Mindenesetre kíváncsi a másik gondolataira, hátha mégis mond valamit, ami megváltoztathatja az ork gondolkodását. *
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-18 10:07:30
Üzenet elküldve: 2025-07-18 10:07:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Amilyen hirtelen tértek be az erdőbe, olyan hirtelen is távoznak onnan. Érdekes egy tapasztalat volt ez. Még sosem jár Erdőmélyén, viszont lehetséges, hogy majd még visszanéz. Érdekes dolgok élhetnek arra felé. Főleg ott ahova megérkeznek. A lápos talaj hamar újra a társaságukba kerül. Egy másik hely ami annyira a szívéhez nőtt már. Mit is kezdene az ismerős mocsári bűz nélkül, ami még eddig nem itta be magát a ruháiba, de már csak idő kérdése.
Egy öreg, kopottas irányjelző táblánál állnak meg.*
-Ez távol van ahhoz képest, hogy mennyit gyalogoltam. Bőven van még bennem energia.
*Még szerencse. Ez a rengeteg kutyagolás jól megedzette a lábait és tüdejét, szóval már meg sem kottyan neki egy ilyen hosszú út. Ez csak azt jelenti, hogy este nagyon jól fog tudni aludni. Amire nagy szüksége van. Kardját visszacsúsztatja a helyére, kezét le nem véve a markolatról. Így követi Derket az útján, bárhova is akar menni és bármi is legyen a terve.
Arra mondjuk ő is kíváncsi lenne, hogy őt mi vezényli, hogy Derk mellett maradjon? Talán valami bizalmatlanság? Félelem, hogy bosszút akarna állni azért mert csak úgy eltűnt? Bármi is legyen, egy ideig biztos a nyomában marad, továbbra is tartva a 4-5 lépéses távolságot.*
*Amilyen hirtelen tértek be az erdőbe, olyan hirtelen is távoznak onnan. Érdekes egy tapasztalat volt ez. Még sosem jár Erdőmélyén, viszont lehetséges, hogy majd még visszanéz. Érdekes dolgok élhetnek arra felé. Főleg ott ahova megérkeznek. A lápos talaj hamar újra a társaságukba kerül. Egy másik hely ami annyira a szívéhez nőtt már. Mit is kezdene az ismerős mocsári bűz nélkül, ami még eddig nem itta be magát a ruháiba, de már csak idő kérdése.
Egy öreg, kopottas irányjelző táblánál állnak meg.*
-Ez távol van ahhoz képest, hogy mennyit gyalogoltam. Bőven van még bennem energia.
*Még szerencse. Ez a rengeteg kutyagolás jól megedzette a lábait és tüdejét, szóval már meg sem kottyan neki egy ilyen hosszú út. Ez csak azt jelenti, hogy este nagyon jól fog tudni aludni. Amire nagy szüksége van. Kardját visszacsúsztatja a helyére, kezét le nem véve a markolatról. Így követi Derket az útján, bárhova is akar menni és bármi is legyen a terve.
Arra mondjuk ő is kíváncsi lenne, hogy őt mi vezényli, hogy Derk mellett maradjon? Talán valami bizalmatlanság? Félelem, hogy bosszút akarna állni azért mert csak úgy eltűnt? Bármi is legyen, egy ideig biztos a nyomában marad, továbbra is tartva a 4-5 lépéses távolságot.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:50:14
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:50:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Errefelé semmilyen kecsesség nem segít. A gallyak tökéletes figyelmeztetésként szolgálhatnak, főleg a ragadozó állatok kiszűrésében, de olybá tűnik ők ketten előbb fognak bevonzani valamit, mintsem fordítva. A termést hamar el is rakja a táskájába, nem tervez több időt tölteni a vadonban, mint azt kéne. Még csak az kéne, hogy valami bestia áldozata legyen ilyen sok idő után. Le sem leplezi, hogy meglepte a nő. Mégis miért követi ilyen veszélyes helyekre? Gondolatait egy messzi vonyítás töri meg. Oda kapja fejét, ám nem tervezi megvárni a hang tulajdonosát. Bizonyára beértek valakinek a területére s jobbnak látja azonnal elhagyni a területet. *
- Azt hiszem jobb, ha lelépünk.
* Szólal fel, azonban hangja suttogási szintet sem üti meg. Bizonyára nem szeretne itt komolyabb harcokba kezdeni. Még a végén felgyújtaná az erdőt. Fürge, de annál óvatosabb léptekkel igyekszik elhagyni a helyet s hamarosan vissza is érnek az útra, ahonnét kezdődött az egész. Az út mellet egy fának nekitámaszkodna fújja ki magát. *
- Nagyszerű. Ezzel is megvolnék.
* Veszi elő újfent a térképet. Majd egy rövid szemlézés után elrakja. Elrugaszkodik a fától és tovább indul. *
- Remélem nem fáradtál el. Hosszú az út, ha továbbra is követni szeretnél.
* Jegyzi meg, majd az úton haladva egy elágazáshoz érnek. Egy jobb napokat látott tábla áll az elágazás sarkában, ami főként a toronyhoz vezető irányt hivatott mutatni. Aki rutinosan jár erre, az tábla nélkül is megmondja, melyik irányba kell mennie. Kár, hogy még nem a torony felé tart, különben elég gyorsan megjárhatná az utat. *
* Errefelé semmilyen kecsesség nem segít. A gallyak tökéletes figyelmeztetésként szolgálhatnak, főleg a ragadozó állatok kiszűrésében, de olybá tűnik ők ketten előbb fognak bevonzani valamit, mintsem fordítva. A termést hamar el is rakja a táskájába, nem tervez több időt tölteni a vadonban, mint azt kéne. Még csak az kéne, hogy valami bestia áldozata legyen ilyen sok idő után. Le sem leplezi, hogy meglepte a nő. Mégis miért követi ilyen veszélyes helyekre? Gondolatait egy messzi vonyítás töri meg. Oda kapja fejét, ám nem tervezi megvárni a hang tulajdonosát. Bizonyára beértek valakinek a területére s jobbnak látja azonnal elhagyni a területet. *
- Azt hiszem jobb, ha lelépünk.
* Szólal fel, azonban hangja suttogási szintet sem üti meg. Bizonyára nem szeretne itt komolyabb harcokba kezdeni. Még a végén felgyújtaná az erdőt. Fürge, de annál óvatosabb léptekkel igyekszik elhagyni a helyet s hamarosan vissza is érnek az útra, ahonnét kezdődött az egész. Az út mellet egy fának nekitámaszkodna fújja ki magát. *
- Nagyszerű. Ezzel is megvolnék.
* Veszi elő újfent a térképet. Majd egy rövid szemlézés után elrakja. Elrugaszkodik a fától és tovább indul. *
- Remélem nem fáradtál el. Hosszú az út, ha továbbra is követni szeretnél.
* Jegyzi meg, majd az úton haladva egy elágazáshoz érnek. Egy jobb napokat látott tábla áll az elágazás sarkában, ami főként a toronyhoz vezető irányt hivatott mutatni. Aki rutinosan jár erre, az tábla nélkül is megmondja, melyik irányba kell mennie. Kár, hogy még nem a torony felé tart, különben elég gyorsan megjárhatná az utat. *
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:17:44
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:17:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Úgy tűnik, hogy nem csak ő dúskált a gubisokban, hanem Cagon is.*
- Itt is hasonló a helyzet. Majdnem egy zsáknyi gubisom lett és még otthon is akad. Viszont sikerült a többi összetevőből is jól gyűjtenem. Nincs okom panaszra, az erdő bőkezű volt hozzám.* Pakol fel ő is, hogy azután indulást sürgessen. Cagon sem ellenzi ezt, így hamarosan visszafelé sétálnak a torony felé. Nem is olyan távol farkas üvöltés hallatszóik, amire végig fut a hátán a hideg. Az öreg kanca is nyugtalanul horkant fel.*
- Jobb lesz sietni.* Gyorsít a tempóján a fiú, hogy minél távolabb kerüljenek, minél hamarabb az erdő sűrűjétől. Szép emlékeztető ez számukra, hogy nem csak egy kellemes kiruccanás volt ez. Akkor nyugszik meg jobban, amikor az erdőt az ingoványos talaj váltja fel. Nem mintha ez veszélytelenebb környék lenne, de valahogy mégis több itt a biztonságérzete, mint Erdőmélyén. A rothadó növények illata megtölti a tüdejét, de most mégis örül ennek. Eláradt az úton, ezért most nem fogja pásztázni a környéket növények után, hanem célirányosan a torony irányába halad. Nem árt igyekezni, mert már kezd erősen esteledni is. Régen volt már reggel, amikor indultak. Addig szeretné elérni a tornyot, amíg jók a látási viszonyok, mert sötétben egy rossz lépés és már nem kell többet gyűjtögetni jönni. Még belegondolni sem szeretne az ilyesmibe.*
* Úgy tűnik, hogy nem csak ő dúskált a gubisokban, hanem Cagon is.*
- Itt is hasonló a helyzet. Majdnem egy zsáknyi gubisom lett és még otthon is akad. Viszont sikerült a többi összetevőből is jól gyűjtenem. Nincs okom panaszra, az erdő bőkezű volt hozzám.* Pakol fel ő is, hogy azután indulást sürgessen. Cagon sem ellenzi ezt, így hamarosan visszafelé sétálnak a torony felé. Nem is olyan távol farkas üvöltés hallatszóik, amire végig fut a hátán a hideg. Az öreg kanca is nyugtalanul horkant fel.*
- Jobb lesz sietni.* Gyorsít a tempóján a fiú, hogy minél távolabb kerüljenek, minél hamarabb az erdő sűrűjétől. Szép emlékeztető ez számukra, hogy nem csak egy kellemes kiruccanás volt ez. Akkor nyugszik meg jobban, amikor az erdőt az ingoványos talaj váltja fel. Nem mintha ez veszélytelenebb környék lenne, de valahogy mégis több itt a biztonságérzete, mint Erdőmélyén. A rothadó növények illata megtölti a tüdejét, de most mégis örül ennek. Eláradt az úton, ezért most nem fogja pásztázni a környéket növények után, hanem célirányosan a torony irányába halad. Nem árt igyekezni, mert már kezd erősen esteledni is. Régen volt már reggel, amikor indultak. Addig szeretné elérni a tornyot, amíg jók a látási viszonyok, mert sötétben egy rossz lépés és már nem kell többet gyűjtögetni jönni. Még belegondolni sem szeretne az ilyesmibe.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:02:21
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:02:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Derk tempója alig érezhető meg a magas elfnek. Habár észleli, hogy a férfi tempósabban szedi a lábát.
~Csak nem menekülni akar?~
Ez megmosolyogtatja. A gondolat, hogy olyan félelmetes lenne, hogy futni kellene előle. Apró mosolyt varázsol ez a gondolat az arcára.
Újra az ingovány lápos talaját tapossa. Tényleg egyre szimpatikusabb neki ez a hely. Még akár Derket is nyom nélkül eltüntethetné. Mondjuk kétli, hogy bárki is hiányolja a férfit. A férfi megáll egy fánál és egy térképet húz elő. Ezzel a távolság csökken közöttük, de egy 5 lépéses távolságot megtart. Megáll egy helyben, kezét még mindig a kardja markolatán tartva. Ide-oda forgatja testét, míg arra vár, hogy a másik megtalálja az utat. Ezt a mozdulatot nem azért csinálja, mert unatkozik, hanem ezzel lendületben tudja tartani testét, ha éppen el kellene ugrania egy támadás elől, vagy éppen kardjával kellene védekezni vagy éppen támadnia. Még egy dallamot is hümmög, hátha a másiknak az idegeire megy vele.*
-Akkor még szerencse, hogy melletted vagyok és megvédhetlek.
*Mondja szúrósan a férfinak. Belül meg jót röhög szellemességén. Rövid csend ül közéjük, majd ezt újra a férfi töri meg. Elsőnek csak egy hümmögéssel válaszol.*
-Nem éppen ott kerestem a következő áldozatom.
*Halvány mosoly szökik megint arcára. Nagyon elemében érzi most magát. Viszont ennek ellenére nem hagyja, hogy figyelme enyhüljön. Nem csak a férfi iránti bizalma van még ingatag lábakon, de az ingovány attól még egy veszélyes hely és bármi történhet itt. Akár banditák is támadhatnak.*
-Oda is. Most éppen elég sok helyre szeretnék eljutni.
*Mondja nem kevés bizalmatlansággal a hangjában, amelyből a legjobban azt lehet kivenni, hogy "Mi közöd hozzá?"*
-Inkább az a kérdés, hogy te mit akarsz erre. Ha a toronyba mennél abba az irányba van.
*Mutat a torony irányába, amely felé mintha az út is világosabb lenne, mint az ingovány többi részén. Ezt eddig észre se vette. Hasznos információ.*
*Derk tempója alig érezhető meg a magas elfnek. Habár észleli, hogy a férfi tempósabban szedi a lábát.
~Csak nem menekülni akar?~
Ez megmosolyogtatja. A gondolat, hogy olyan félelmetes lenne, hogy futni kellene előle. Apró mosolyt varázsol ez a gondolat az arcára.
Újra az ingovány lápos talaját tapossa. Tényleg egyre szimpatikusabb neki ez a hely. Még akár Derket is nyom nélkül eltüntethetné. Mondjuk kétli, hogy bárki is hiányolja a férfit. A férfi megáll egy fánál és egy térképet húz elő. Ezzel a távolság csökken közöttük, de egy 5 lépéses távolságot megtart. Megáll egy helyben, kezét még mindig a kardja markolatán tartva. Ide-oda forgatja testét, míg arra vár, hogy a másik megtalálja az utat. Ezt a mozdulatot nem azért csinálja, mert unatkozik, hanem ezzel lendületben tudja tartani testét, ha éppen el kellene ugrania egy támadás elől, vagy éppen kardjával kellene védekezni vagy éppen támadnia. Még egy dallamot is hümmög, hátha a másiknak az idegeire megy vele.*
-Akkor még szerencse, hogy melletted vagyok és megvédhetlek.
*Mondja szúrósan a férfinak. Belül meg jót röhög szellemességén. Rövid csend ül közéjük, majd ezt újra a férfi töri meg. Elsőnek csak egy hümmögéssel válaszol.*
-Nem éppen ott kerestem a következő áldozatom.
*Halvány mosoly szökik megint arcára. Nagyon elemében érzi most magát. Viszont ennek ellenére nem hagyja, hogy figyelme enyhüljön. Nem csak a férfi iránti bizalma van még ingatag lábakon, de az ingovány attól még egy veszélyes hely és bármi történhet itt. Akár banditák is támadhatnak.*
-Oda is. Most éppen elég sok helyre szeretnék eljutni.
*Mondja nem kevés bizalmatlansággal a hangjában, amelyből a legjobban azt lehet kivenni, hogy "Mi közöd hozzá?"*
-Inkább az a kérdés, hogy te mit akarsz erre. Ha a toronyba mennél abba az irányba van.
*Mutat a torony irányába, amely felé mintha az út is világosabb lenne, mint az ingovány többi részén. Ezt eddig észre se vette. Hasznos információ.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:30:18
Üzenet elküldve: 2025-07-17 11:30:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Se búcsú, se baszdmeg. Legbelül úgy gondolja, hogy Henának is megvannak a saját ügyei, feladatai. Talán már új barátokat is szerzett, akikkel többet tud elérni, mint vele. Nem érti. Nem tudja, hogy mi bosszantja most ennyire. Talán a nő arca váltotta volna ki az érzelmeit? Jobbnak látja, ha sarkon fordul, ám érzi, hallja, látja, hogy követi őt. Enyhén csettint nyelvével.
Egy hang nem hagyja el a száját a férfinek, bár tenne néhány cinikus megjegyzést, mégis tartózkodik tőlük. Hacsak Hena nem töri meg ezt a csendet, úgy a páros némán, de annál tempósabban éri el az ingoványt. Még egy darabig halad az ösvényen, de az egyik ferde fa tövében megáll, kezét végighúzza a törzsén, majd ruhája alól egy térképet húz elő, közben hümmögve próbálja rajta megtalálni a fának a helyzetét. Ha Hena ezalatt közelebb érne hozzá, akkor fejét nem mozdítja, csupán szeme sarkából pillant a nő irányába. *
~ Miért követ engem? Akar tőlem valamit? ~
- Nem védtelen hajadonoknak való ez a hely.
* Jegyzi meg miközben szemei végigfutnak a nő új felszerelésein. Végre lecserélte régi piszkos fogpiszkálóit egy rendesebb szablyára? Furán hat az összképre, vagy inkább szokatlanul. *
-Mit kerestél a város szélén? Csak nem kidobott valaki?
* Teszi fel a kérdést, immáron harag nem található szavai mögött, ám ez is csak azért van, mert jelenleg jobban lefoglalja a térkép értelmezése, mintsem az érzései a nő után. *
- A toronynál van dolgod?
* Teszi fel a kérdést, ezúttal a nő felé fordulva. Nagyjából behatárolta, hogy merre lehet. Néhány méter nyugatra és lesz egy elzárt ösvény, amin átkelve eljuthat a kívánt helyére, ám még mindig nincs tisztában Hena céljaival. *
* Se búcsú, se baszdmeg. Legbelül úgy gondolja, hogy Henának is megvannak a saját ügyei, feladatai. Talán már új barátokat is szerzett, akikkel többet tud elérni, mint vele. Nem érti. Nem tudja, hogy mi bosszantja most ennyire. Talán a nő arca váltotta volna ki az érzelmeit? Jobbnak látja, ha sarkon fordul, ám érzi, hallja, látja, hogy követi őt. Enyhén csettint nyelvével.
Egy hang nem hagyja el a száját a férfinek, bár tenne néhány cinikus megjegyzést, mégis tartózkodik tőlük. Hacsak Hena nem töri meg ezt a csendet, úgy a páros némán, de annál tempósabban éri el az ingoványt. Még egy darabig halad az ösvényen, de az egyik ferde fa tövében megáll, kezét végighúzza a törzsén, majd ruhája alól egy térképet húz elő, közben hümmögve próbálja rajta megtalálni a fának a helyzetét. Ha Hena ezalatt közelebb érne hozzá, akkor fejét nem mozdítja, csupán szeme sarkából pillant a nő irányába. *
~ Miért követ engem? Akar tőlem valamit? ~
- Nem védtelen hajadonoknak való ez a hely.
* Jegyzi meg miközben szemei végigfutnak a nő új felszerelésein. Végre lecserélte régi piszkos fogpiszkálóit egy rendesebb szablyára? Furán hat az összképre, vagy inkább szokatlanul. *
-Mit kerestél a város szélén? Csak nem kidobott valaki?
* Teszi fel a kérdést, immáron harag nem található szavai mögött, ám ez is csak azért van, mert jelenleg jobban lefoglalja a térkép értelmezése, mintsem az érzései a nő után. *
- A toronynál van dolgod?
* Teszi fel a kérdést, ezúttal a nő felé fordulva. Nagyjából behatárolta, hogy merre lehet. Néhány méter nyugatra és lesz egy elzárt ösvény, amin átkelve eljuthat a kívánt helyére, ám még mindig nincs tisztában Hena céljaival. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319