Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:23:03
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:23:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
* Laor válasza különösebben nem lepi meg. Tehát senki sem tudja, hogy jutnak fel, bár azt ő is reméli, hogy nem kell majd repülniük, vagy ha igen, akkor azt a lehető leggyorsabban letudják. Alyo szavaira meglepetten hátrafordul. Valóban egy nincs már sehol a fekete hajú lány. *
- Remélem tényleg megijedt és nem esett valami baja út közben - * sóhajt szomorúan. Aggódik a nő miatt, s fél, hogy esetleg bajba keveredett, azonban másrészről meg ha csak tényleg visszariadt, jobb is, ha nem találják meg, mert akkor a végén mégiscsak el kéne jönnie, de ha nem önszántából lenne, akkor az úgy már nem emberi.
Kicsit még nézelődik hátra, hátha messzebb meglát egy alakot, járva, rendben, rosszmentesen, s mintha valamit látna is, de talán csak a szeme káprázik. *
* Laor válasza különösebben nem lepi meg. Tehát senki sem tudja, hogy jutnak fel, bár azt ő is reméli, hogy nem kell majd repülniük, vagy ha igen, akkor azt a lehető leggyorsabban letudják. Alyo szavaira meglepetten hátrafordul. Valóban egy nincs már sehol a fekete hajú lány. *
- Remélem tényleg megijedt és nem esett valami baja út közben - * sóhajt szomorúan. Aggódik a nő miatt, s fél, hogy esetleg bajba keveredett, azonban másrészről meg ha csak tényleg visszariadt, jobb is, ha nem találják meg, mert akkor a végén mégiscsak el kéne jönnie, de ha nem önszántából lenne, akkor az úgy már nem emberi.
Kicsit még nézelődik hátra, hátha messzebb meglát egy alakot, járva, rendben, rosszmentesen, s mintha valamit látna is, de talán csak a szeme káprázik. *
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-07 15:08:45
Üzenet elküldve: 2019-06-07 15:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Korábban is ebből az iranyból érkezett a toronyhoz, de azóta sem lett szebb a látvány. Csupa bűzölgő trutyi az egész. ~A fene se érti.~ De hát nincs mit tenni, ha egyszer erre vezet az út. Igazán hálás a sorsnak, hogy ilyen kompánia mellé szegődhetett, ha csak egy rövid ideig is, de rengeteget tanult, no meg persze ott van az a lány is, és az a különleges manó. Talán egyszer még többet megtudhat róla, vagy inkább róluk. Mindenesetre nem felejtette esküjét, így Val bár kezd fáradni, mind testileg mind szellemileg, halad tovább az úton.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-04 12:47:34
Üzenet elküldve: 2019-06-04 12:47:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Alyo a szemét forgatja, de nem nagyon reagál Laor szavaira, mivel teljesen felesleges, a férfi amúgy is csak a saját hangját akarja hallatni és hallani, Alyo meg nem akar ebben partner lenni. A keze azért ökölbe szorul, de különben meg biztos benne, hogy Laornak gőze nem lenne arról, hogy melyik kezéről kell levágni azokat az ujjakat.*
- Zikka beijedt.
*Jelenti be unottan, mikor felfigyel arra, hogy a nő nincs már velük, amúgy sem fűzött hozzá túl sok reményt. Persze ki ne kapna frászt attól, hogy fertályórás vashegyi tartózkodás után már öngyilkos küldetésre küldik. Vagy lehet, hogy jobban megijesztette Laor állítólagos kárszegének állítólagosan gigászi mérete.*
*Alyo a szemét forgatja, de nem nagyon reagál Laor szavaira, mivel teljesen felesleges, a férfi amúgy is csak a saját hangját akarja hallatni és hallani, Alyo meg nem akar ebben partner lenni. A keze azért ökölbe szorul, de különben meg biztos benne, hogy Laornak gőze nem lenne arról, hogy melyik kezéről kell levágni azokat az ujjakat.*
- Zikka beijedt.
*Jelenti be unottan, mikor felfigyel arra, hogy a nő nincs már velük, amúgy sem fűzött hozzá túl sok reményt. Persze ki ne kapna frászt attól, hogy fertályórás vashegyi tartózkodás után már öngyilkos küldetésre küldik. Vagy lehet, hogy jobban megijesztette Laor állítólagos kárszegének állítólagosan gigászi mérete.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:25:08
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:25:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr érdeklődve hallgatja Laor félmagyarázatát.*
~Repülnek? Szinte már meg sem lepődöm.~
*De úgy tűnik, hogy Laor körülbelül ugyanannyira ért az ilyesfélékhez, mint jómaga. Kicsit megnyugtatja, hogy itt nem számít alapműveltségnek a mágia működésének behatóbb ismerete.
Ezután unottan figyeli Laor és Alyo civakodását.*
~Úgy tűnik, itt nyugaton szokás csak így viccből halálos fenyegetésekkel dobálózni.~
*Amíg a pusztákon élt, volt annyira fontos a falu többi tagjainak életben tartása, hogy csak akkor emlegették a másik megölését, ha tényleg meg tervezték tenni. Na persze ez is megváltozott. Mégis, Frandrben megmaradt ez a szokás, az utolsó ilyen fenyegetését is betartotta.*
-A faszt érde... furcsa humorod van.
*Frandrnek nem igazán mókás az, hogy ha valaki egy óránál többet töltött a társaságában, akkor onnantól kezdve kis túlzással le tudja olvasni a gondolatait a hajáról.
Az éneket csak azért énekelte el, mert emlékezteti, hogy tovább kell menni, és sokszor le is nyugtatja valamennyire.
Viszont a frusztráción, ami egykori falva állapotából ered, nem segít az, hogy eszébe juttatja az életét, mielőtt még a falva egy közönséges rablóbandává degradálódott volna.
Ezért is lehet, hogy csak mordul egyet Riri hozzászólására, majd, most már teljesen szénfekete hajjal és erősen sötét gondolatokkal elkezdi a tájat kémlelni. Nem sokat nyer ezen, ugyanis, bár nem juttat eszébe a hely még több rossz emléket, a bűz és a mocsár kinézete nem is javít a hangulatán.*
~A pusztákon legalább távolra ellátsz, ha felmész egy dombra, és a levegőt is be lehet lélegezni.~
*Abban viszont nem biztos, hogy az ingovány bármennyivel is veszélyesebb lenne, mint egyedül utazni a puszta mélyén át.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr érdeklődve hallgatja Laor félmagyarázatát.*
~Repülnek? Szinte már meg sem lepődöm.~
*De úgy tűnik, hogy Laor körülbelül ugyanannyira ért az ilyesfélékhez, mint jómaga. Kicsit megnyugtatja, hogy itt nem számít alapműveltségnek a mágia működésének behatóbb ismerete.
Ezután unottan figyeli Laor és Alyo civakodását.*
~Úgy tűnik, itt nyugaton szokás csak így viccből halálos fenyegetésekkel dobálózni.~
*Amíg a pusztákon élt, volt annyira fontos a falu többi tagjainak életben tartása, hogy csak akkor emlegették a másik megölését, ha tényleg meg tervezték tenni. Na persze ez is megváltozott. Mégis, Frandrben megmaradt ez a szokás, az utolsó ilyen fenyegetését is betartotta.*
-A faszt érde... furcsa humorod van.
*Frandrnek nem igazán mókás az, hogy ha valaki egy óránál többet töltött a társaságában, akkor onnantól kezdve kis túlzással le tudja olvasni a gondolatait a hajáról.
Az éneket csak azért énekelte el, mert emlékezteti, hogy tovább kell menni, és sokszor le is nyugtatja valamennyire.
Viszont a frusztráción, ami egykori falva állapotából ered, nem segít az, hogy eszébe juttatja az életét, mielőtt még a falva egy közönséges rablóbandává degradálódott volna.
Ezért is lehet, hogy csak mordul egyet Riri hozzászólására, majd, most már teljesen szénfekete hajjal és erősen sötét gondolatokkal elkezdi a tájat kémlelni. Nem sokat nyer ezen, ugyanis, bár nem juttat eszébe a hely még több rossz emléket, a bűz és a mocsár kinézete nem is javít a hangulatán.*
~A pusztákon legalább távolra ellátsz, ha felmész egy dombra, és a levegőt is be lehet lélegezni.~
*Abban viszont nem biztos, hogy az ingovány bármennyivel is veszélyesebb lenne, mint egyedül utazni a puszta mélyén át.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:52:43
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:52:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
- Hát... *kezdi nagy lendülettel a választ Riri kérdésére. Ha már kimondva-kimondatlanul ő a csapat vezetője - szereti ezt gondolni - akkor illik tudni a választ egy ilyen triviális kérdésre. És legalább ekkora lendülettel hallgat el. Ugyanis rájön, hogy fogalma sincs. Tudja, hogy hol van a tó, tudja, hogy melyik út visz oda leggyorsabban, de hogy a toronnyal mi a helyzet?... Sohasem érdekelte. Mi dolga lenne a mágusokkal?*
- Fogalmam sincs. *neveti el magát végül* De azt kötve hiszem, hogy nincs semmi híd vagy lépcső, vagy valami hasonló. Kötve hiszem, hogy a mágusok csak úszva tudnak bejutni a toronyba.
*Megvakarja a tarkóját.*
- Vagy igen. Lehet, hogy repülnek.
*Nem szívesen gondol bele, hogy neki is valami hasonló módon, mágia segítségével kell majd bejutni oda. Nem szívleli az ilyesmit. Nagyon nem. Majdnem annyira, mint Alyo feleselését.*
- Rengeteg dolog van még, amit szeretek. Jókat enni, inni, néha verekedni, aludni... és persze íjászokra vadászni és levágni a középső- és mutatóujjuk.
*Egy farkasmosollyal méregeti a lányt, és Alyonak igazán nem kell tudnia, hogy nem gondolja komolyan. Frandr kis dalát viszont akár szépnek is találhatná, ha nem Lea jutna eszébe róla. Jókedvét mintha elfújták volna, a szárral kicsit végigvág az igásló hátán.*
- Igyekezzünk! Nem túl barátságos vidék ez.
*Elvégre már az ingoványon vágnak át. Nincsenek messze a rossz hírű romok sem, így nem meglepő ha az útnak ezt a részét minél hamarabb szeretné maga mögött tudni.*
- Hát... *kezdi nagy lendülettel a választ Riri kérdésére. Ha már kimondva-kimondatlanul ő a csapat vezetője - szereti ezt gondolni - akkor illik tudni a választ egy ilyen triviális kérdésre. És legalább ekkora lendülettel hallgat el. Ugyanis rájön, hogy fogalma sincs. Tudja, hogy hol van a tó, tudja, hogy melyik út visz oda leggyorsabban, de hogy a toronnyal mi a helyzet?... Sohasem érdekelte. Mi dolga lenne a mágusokkal?*
- Fogalmam sincs. *neveti el magát végül* De azt kötve hiszem, hogy nincs semmi híd vagy lépcső, vagy valami hasonló. Kötve hiszem, hogy a mágusok csak úszva tudnak bejutni a toronyba.
*Megvakarja a tarkóját.*
- Vagy igen. Lehet, hogy repülnek.
*Nem szívesen gondol bele, hogy neki is valami hasonló módon, mágia segítségével kell majd bejutni oda. Nem szívleli az ilyesmit. Nagyon nem. Majdnem annyira, mint Alyo feleselését.*
- Rengeteg dolog van még, amit szeretek. Jókat enni, inni, néha verekedni, aludni... és persze íjászokra vadászni és levágni a középső- és mutatóujjuk.
*Egy farkasmosollyal méregeti a lányt, és Alyonak igazán nem kell tudnia, hogy nem gondolja komolyan. Frandr kis dalát viszont akár szépnek is találhatná, ha nem Lea jutna eszébe róla. Jókedvét mintha elfújták volna, a szárral kicsit végigvág az igásló hátán.*
- Igyekezzünk! Nem túl barátságos vidék ez.
*Elvégre már az ingoványon vágnak át. Nincsenek messze a rossz hírű romok sem, így nem meglepő ha az útnak ezt a részét minél hamarabb szeretné maga mögött tudni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:07:31
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:07:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A jövő útján//
*A Mágustoronyban eltöltött nap, vagyis inkább fél napnak tudásgyarapodásbeli vonzatai nem voltak, de a fény, amely az erdőmélyi elfben volt, megerősödött. Amikor a nap átlépett a delelőjén, már lefelé tartott a lépcsőn. Nem állt meg korábbi fekhelyük előtt, ahol az éjszakát töltötték, hanem egyenesen nekivágott az erdőnek az ingovány felé.
Most pedig, hogy már Xauzurral az oldalán újra a lápot tapossa, még mindig a toronyban történteken gondolkodik.
Kiderült számára, hogy a lélek, olyan, mint egy kehely, amibe meghatározott mennyiségű hatalom önthető. Egyénenként változó ez a mennyiség, de megfelelő trenírozással mélyíthető a kehely. A hatalmat pedig, amelyet lelkének kelyhébe tölt, használhatja, hogy az Erdő Szívének, de inkább Eeyrnek varázslatait létrehozza. Ő egyelőre csak az oltárt kívánja felszentelni, a templomi kaland és a boráldozat óta benne ragyogó Fényből erős oltár lehet a fából, talán a templomi oltárral azonos erejű akár.
Kiderült számára, hogy akár több varázslatot is megtanulhatna később, de egyelőre a csemetefa a legfontosabb és hogy visszaérjen. Bár idefelé nem sietett, most mégis ismeretlen késztetés hajtja, hogy mihamarabb a folyóparti faluban legyen és letérdeljen a fa elé és kipróbálja frissen szerzett tudását.
Az irbisszel az oldalán vág át a mocsáron, lombzöld tekintetében különös derű, szája sarkában mosoly árnyéka bújik meg, de mielőtt visszaérne, a mocsár végén megissza a Lyzendrától kapott varázsitalt, talán ártani nem fog vele. Az íjász elf azt mondta, felfrissíti az elmét.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*A Mágustoronyban eltöltött nap, vagyis inkább fél napnak tudásgyarapodásbeli vonzatai nem voltak, de a fény, amely az erdőmélyi elfben volt, megerősödött. Amikor a nap átlépett a delelőjén, már lefelé tartott a lépcsőn. Nem állt meg korábbi fekhelyük előtt, ahol az éjszakát töltötték, hanem egyenesen nekivágott az erdőnek az ingovány felé.
Most pedig, hogy már Xauzurral az oldalán újra a lápot tapossa, még mindig a toronyban történteken gondolkodik.
Kiderült számára, hogy a lélek, olyan, mint egy kehely, amibe meghatározott mennyiségű hatalom önthető. Egyénenként változó ez a mennyiség, de megfelelő trenírozással mélyíthető a kehely. A hatalmat pedig, amelyet lelkének kelyhébe tölt, használhatja, hogy az Erdő Szívének, de inkább Eeyrnek varázslatait létrehozza. Ő egyelőre csak az oltárt kívánja felszentelni, a templomi kaland és a boráldozat óta benne ragyogó Fényből erős oltár lehet a fából, talán a templomi oltárral azonos erejű akár.
Kiderült számára, hogy akár több varázslatot is megtanulhatna később, de egyelőre a csemetefa a legfontosabb és hogy visszaérjen. Bár idefelé nem sietett, most mégis ismeretlen késztetés hajtja, hogy mihamarabb a folyóparti faluban legyen és letérdeljen a fa elé és kipróbálja frissen szerzett tudását.
Az irbisszel az oldalán vág át a mocsáron, lombzöld tekintetében különös derű, szája sarkában mosoly árnyéka bújik meg, de mielőtt visszaérne, a mocsár végén megissza a Lyzendrától kapott varázsitalt, talán ártani nem fog vele. Az íjász elf azt mondta, felfrissíti az elmét.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:40:23
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fejlődés útján//
*A bűzös terület előtt megpihen, egyrészt a testének szüksége van rá, másrészt eszik és iszik egy keveset, mielőtt folytatja útját és közben felméri a korábban használt utak meglétét.
Mert az ingoványba lépve sem fogadja ismeretlen terep. Bár a mocsárban napról-napra változik minden, a biztos pontokat itt is meg lehet találni. Egykoron, nem is olyan régen, gyakran tartott erre az út Erdőmélye felé, így kialakultak azok az útvonalak és készségek, amelyek szükségesek a lápon való biztonságos átkeléshez.
Az irbisznek nem okoz mindez gondot, ösztönei és kifinomult érzékei kisegítik, s a páncélos csuhásnak is megvannak a saját eszközei és készségei a gyors haladáshoz. Kellemetlen az erdő után, de ennek a vidéknek is megvannak a saját szépségei. Bár kutatni kell utánuk.
Ám ezúttal nem a mocsár szépségei miatt kell átkelnie a területen, fontos és sietős dolga van, s bár jóideje úton van, mégis csak a toronyhoz érve kíván pihenni. Erőltetett menetet ugyan nem diktál, a kényelmes futásnál haladhatna sokkal gyorsabban, de nem kívánja a végsőkig kifacsarni erőtartalékait. A hajnali ceremónia után indult, az erdőszéli tisztást, ahol egykoron a temetés volt, dél körül érte el, s onnan azután indult, hogy a nap átlépett delelőjén, s mostanra jócskán a délutánban jár. Ha jól halad, estére eléri a tornyot, ahol aztán éjjel pihenhet, hogy másnap újult erővel nézhessen szembe az igék megismerésével.
A mocsár lassan újra átadja a helyét az erdőnek, jelezve, hogy csaknem átért. A fák között megbúvó tornyot ugyan még nem látja, de tudja, merre keresse, s bár Erdőmélyére nem mehet most el, az Erdő Szívének igéi kárpótolják majd.*
*A bűzös terület előtt megpihen, egyrészt a testének szüksége van rá, másrészt eszik és iszik egy keveset, mielőtt folytatja útját és közben felméri a korábban használt utak meglétét.
Mert az ingoványba lépve sem fogadja ismeretlen terep. Bár a mocsárban napról-napra változik minden, a biztos pontokat itt is meg lehet találni. Egykoron, nem is olyan régen, gyakran tartott erre az út Erdőmélye felé, így kialakultak azok az útvonalak és készségek, amelyek szükségesek a lápon való biztonságos átkeléshez.
Az irbisznek nem okoz mindez gondot, ösztönei és kifinomult érzékei kisegítik, s a páncélos csuhásnak is megvannak a saját eszközei és készségei a gyors haladáshoz. Kellemetlen az erdő után, de ennek a vidéknek is megvannak a saját szépségei. Bár kutatni kell utánuk.
Ám ezúttal nem a mocsár szépségei miatt kell átkelnie a területen, fontos és sietős dolga van, s bár jóideje úton van, mégis csak a toronyhoz érve kíván pihenni. Erőltetett menetet ugyan nem diktál, a kényelmes futásnál haladhatna sokkal gyorsabban, de nem kívánja a végsőkig kifacsarni erőtartalékait. A hajnali ceremónia után indult, az erdőszéli tisztást, ahol egykoron a temetés volt, dél körül érte el, s onnan azután indult, hogy a nap átlépett delelőjén, s mostanra jócskán a délutánban jár. Ha jól halad, estére eléri a tornyot, ahol aztán éjjel pihenhet, hogy másnap újult erővel nézhessen szembe az igék megismerésével.
A mocsár lassan újra átadja a helyét az erdőnek, jelezve, hogy csaknem átért. A fák között megbúvó tornyot ugyan még nem látja, de tudja, merre keresse, s bár Erdőmélyére nem mehet most el, az Erdő Szívének igéi kárpótolják majd.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-02 13:04:45
Üzenet elküldve: 2019-06-02 13:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Gyalog indul útnak. Csuklyás utazóköpenyben, nagy tarisznyával. Ha alkalma nyílik rá, felkéretőzik egy-egy szekérre, hogy gyorsabban tudjon haladni. Persze nem mindenki veszi fel a rongyos utazót merő szívjóságból, de azért akadnak, akikből nem kopott még ki az emberség. A lovasok elől inkább félrehúzódik, elrejtőzik, ha teheti. Még mindig bizalmatlan az idegenekkel, s eme tulajdonságának létjogára az élet eddig nemigen cáfolt rá.
Keveset alszik és csak akkor áll meg, amikor muszáj. Az időjárás nem túl kegyes vele. Néhol bokáig süllyed a sárban, néhol megáradt patakok kényszerítik kerülőre. A hidegről és a szinte folyamatos esőről nem is beszélve.*
Keveset alszik és csak akkor áll meg, amikor muszáj. Az időjárás nem túl kegyes vele. Néhol bokáig süllyed a sárban, néhol megáradt patakok kényszerítik kerülőre. A hidegről és a szinte folyamatos esőről nem is beszélve.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-31 23:05:19
Üzenet elküldve: 2019-05-31 23:05:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Fogalma sincs, hogy mikor járt itt utoljára, nem is érdekli. Csak a cél érdekli, ami határozottan a Mágustorony, nem más. Próbálja a leginkább útnak nevezhető valamit követni, már amennyire sikerül pont az Ingoványos vidéken. Inkább a lába viszi előre, mint az elméje, most a gondolatai teljesen más körül forognak, és ez egy ideig aligha fog múlni.
Párszor megáll, pihen, eszik egy keveset - mindig csak pár falatot - majd megy tovább. Valószínűleg nem kellett volna ilyen fizikai állapotban hosszú útra bocsátkoznia, ám nem bírta tovább. Hajtja belül valami, valami amit még saját maga sem ért igazán. Talán úgy hívják, hogy remény.*
Párszor megáll, pihen, eszik egy keveset - mindig csak pár falatot - majd megy tovább. Valószínűleg nem kellett volna ilyen fizikai állapotban hosszú útra bocsátkoznia, ám nem bírta tovább. Hajtja belül valami, valami amit még saját maga sem ért igazán. Talán úgy hívják, hogy remény.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-26 21:29:26
Üzenet elküldve: 2019-05-26 21:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Legutóbb tán akkor járt erre, mikor a lihanechi úton érkezett. Reménnyel telve, nagy tervekkel és még nagyobb szívvel. Mintha csak egy álom lenne ez az emlék, arra viszont emlékszik, mennyire el volt veszve ebben az új, zord világban. Most még is úgy viszik lábai előre, mint akit egy titkos erő hajt a helyes út irányába.*
~A helyes út.~
*Ki tudná ezt eldönteni? Ha nem áll rendelkezésére más, csak a gyógyítás művészete, hát aligha változtathatja meg a világ sorsát. De ha eszközöket kap, ha a cél szentesítheti az eszközt és a béklyók lehullanak...
Halkan felkuncog, miközben feltekint a napra. Még delelőre sem járhat az idő, miközben ő úgy kerülgeti a pocsolyákat az úton, mintha ugyan tudná, merre tart. De, pontosan tudja, hogy merre tart. Arra, amerre tartania kell. Most, hogy ott hagyott csapot-papot, kicsit bánja, hogy nem készült fel jobban az útra. De olyan hirtelen jött a gondolat... Még is oly igaz és egyértelmű, hogy ez a helyes út. Csak az nem lép rá, ki gyáva hozzá, hogy megtegye.* ~Na és az a fa...~ *Szorul ökölbe keze. Maga sem tudja, miért érez ily dühöt magában, de hogy jogos-e, afelől nincs kétsége. *
~A helyes út.~
*Ki tudná ezt eldönteni? Ha nem áll rendelkezésére más, csak a gyógyítás művészete, hát aligha változtathatja meg a világ sorsát. De ha eszközöket kap, ha a cél szentesítheti az eszközt és a béklyók lehullanak...
Halkan felkuncog, miközben feltekint a napra. Még delelőre sem járhat az idő, miközben ő úgy kerülgeti a pocsolyákat az úton, mintha ugyan tudná, merre tart. De, pontosan tudja, hogy merre tart. Arra, amerre tartania kell. Most, hogy ott hagyott csapot-papot, kicsit bánja, hogy nem készült fel jobban az útra. De olyan hirtelen jött a gondolat... Még is oly igaz és egyértelmű, hogy ez a helyes út. Csak az nem lép rá, ki gyáva hozzá, hogy megtegye.* ~Na és az a fa...~ *Szorul ökölbe keze. Maga sem tudja, miért érez ily dühöt magában, de hogy jogos-e, afelől nincs kétsége. *
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-25 19:27:20
Üzenet elküldve: 2019-05-25 19:27:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*~Messze, ó messze Messze visz az út~ azon kapja magát, hogy először csak magában, majd már dudorászva énekel. Napok teltek el, amióta elindult. Jó volt otthon újra, de egy idő után persze megint kevés lett neki az apró elf falu a maga lassú mederben folyó, mindennapi történéseivel. Az öreg füvészmester persze nagyon örült neki. Ahogy mindig. ~Ki tudja, hány nap adatik még meg neki?~ gondolja Isq. Azért fohászkodik, hogy akkor ott legyen majd. Otthon. Hogy ne arra menjen egyszer haza, hogy Kimmeri nincs többé. Az szörnyű lenne. Nem úgy menne már haza sohasem. Bármennyire is elfogadta és befogadta az elf falu, ahol felnőtt az öreg gyógyító védőszárnyai alatt.
Erdőmélyét szerencsésen maga mögött hagyta. Most igyekszik a dögletes lápvidéken minél hamarabb túl lenni. Gondolkodott rajta, hogy a régi erőd felé vezető ösvényre fordul, de jószerivel ösvény sem volt. Látni lehetett, hogy jó régen tapodták. Így aztán inkább nem akarta látni Vadvédet. Ha egyáltalán látott volna valamit. ~Jobb így.~ gondolja. Ha él is ott még bárki, nem akarna ott maradni. Már nem.~ Ha meg nem: ki tudja. Lehet hogy csak iszalaggal benőtt falak maradtak.~
A bűz továbbra is undorítóan belengi a vidéket.
A tavasz próbál úrrá lenni a dögletes kipárolgásokon, élénk, harsány zöld levelekkel belepve és elleplezve mindenfelé a láp rothadásszagú vízfelületeit. Kőtörőfű, kosbor, mocsári gólyahír bújik elő mindenfelé. A gyapjúsás és a nád mindenhonnan előtörő kis zöld lándzsái, mint egy földből előbúvó, egyre növekvő hadsereg, úgy veszik fel ártatlan nemtudással a harcot a mocsárvidék mélyen nyomasztó hangulatával. Nem sok sikerrel.
Az ingovány gonosz csendje elural mindent.
Isq tudja, hogy csak néhány lépés le a délnek vezető útról, és talán örökre elsüllyed az alattomos, néhol hirtelen és váratlan mélyülő iszaptengerben, bármennyire is járhatónak látszik az út a zsombékok között.
De lassan véget ér a lápvidék uralma.
A táj egyre lankásabb lesz, kisebb dombok kezdik megtörni az egyhangúságot, a nádat magasba törő, zöld fű váltja fel. Talpal, kitartóan.
Nemsokára eléri a várost. A piacra igyekszik.*
*~Messze, ó messze Messze visz az út~ azon kapja magát, hogy először csak magában, majd már dudorászva énekel. Napok teltek el, amióta elindult. Jó volt otthon újra, de egy idő után persze megint kevés lett neki az apró elf falu a maga lassú mederben folyó, mindennapi történéseivel. Az öreg füvészmester persze nagyon örült neki. Ahogy mindig. ~Ki tudja, hány nap adatik még meg neki?~ gondolja Isq. Azért fohászkodik, hogy akkor ott legyen majd. Otthon. Hogy ne arra menjen egyszer haza, hogy Kimmeri nincs többé. Az szörnyű lenne. Nem úgy menne már haza sohasem. Bármennyire is elfogadta és befogadta az elf falu, ahol felnőtt az öreg gyógyító védőszárnyai alatt.
Erdőmélyét szerencsésen maga mögött hagyta. Most igyekszik a dögletes lápvidéken minél hamarabb túl lenni. Gondolkodott rajta, hogy a régi erőd felé vezető ösvényre fordul, de jószerivel ösvény sem volt. Látni lehetett, hogy jó régen tapodták. Így aztán inkább nem akarta látni Vadvédet. Ha egyáltalán látott volna valamit. ~Jobb így.~ gondolja. Ha él is ott még bárki, nem akarna ott maradni. Már nem.~ Ha meg nem: ki tudja. Lehet hogy csak iszalaggal benőtt falak maradtak.~
A bűz továbbra is undorítóan belengi a vidéket.
A tavasz próbál úrrá lenni a dögletes kipárolgásokon, élénk, harsány zöld levelekkel belepve és elleplezve mindenfelé a láp rothadásszagú vízfelületeit. Kőtörőfű, kosbor, mocsári gólyahír bújik elő mindenfelé. A gyapjúsás és a nád mindenhonnan előtörő kis zöld lándzsái, mint egy földből előbúvó, egyre növekvő hadsereg, úgy veszik fel ártatlan nemtudással a harcot a mocsárvidék mélyen nyomasztó hangulatával. Nem sok sikerrel.
Az ingovány gonosz csendje elural mindent.
Isq tudja, hogy csak néhány lépés le a délnek vezető útról, és talán örökre elsüllyed az alattomos, néhol hirtelen és váratlan mélyülő iszaptengerben, bármennyire is járhatónak látszik az út a zsombékok között.
De lassan véget ér a lápvidék uralma.
A táj egyre lankásabb lesz, kisebb dombok kezdik megtörni az egyhangúságot, a nádat magasba törő, zöld fű váltja fel. Talpal, kitartóan.
Nemsokára eléri a várost. A piacra igyekszik.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-09 20:12:27
Üzenet elküldve: 2019-05-09 20:12:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
*Lassan felegyenesedik, majd elgémberedett tagjait kissé átmasszírozza. Mereven bólint egyet, majd hatalmasat sóhajt. Hosszú időt töltött a toronyban, mégsem jutott semmire, mely közelebb hozná az igazsághoz. Mire is számított? Csak ő van és a magányosok útja. Talán felcsillant egy reménysugár most, hogy Lyzendráék megérkeztek. ~ Han... ~ Jut eszébe a lány is, majd mélán elmosolyodik, s egy percet sem vár, a tornyot elhagyva az ingoványba veti magát. Hasonló sebességgel halad, mint, ahogyan ide érkezett, tán gyorsabban, kissé szökellve, akár egy megriasztott őz. Zsombékot kerül, mérgező kipárolgást ugrik át, sem száján, sem orrán át nem vesz levegőt közben. Sietős az útja, bár nem tudja mennyi időt töltött a torony hófehér falai között, abban bizonyos, hogy Lyzék már elértek a táborig. Így léteit szaporázva siet, hogy talán az első reggeli alkalmával már ő is ott lehessen, s megépíthessék Han lombházát. Meg azét, aki még segítségre szorul. Lelkileg most tisztának érzi magát, könnyűnek és üresnek. Arcára ugyan olykor visszatér a hidegség, s a semleges, szúrós tekintet, de csak rövid ideig, aztán hamar ellágyul. Csak az erőltetett futás csal rá néha ráncokat. De még ezek a ráncok is boldogak, mikor végre meglátja az utat, s azon túl a végeláthatatlan rengeteg határát, mely mellett a folyó kígyózik.*
*Lassan felegyenesedik, majd elgémberedett tagjait kissé átmasszírozza. Mereven bólint egyet, majd hatalmasat sóhajt. Hosszú időt töltött a toronyban, mégsem jutott semmire, mely közelebb hozná az igazsághoz. Mire is számított? Csak ő van és a magányosok útja. Talán felcsillant egy reménysugár most, hogy Lyzendráék megérkeztek. ~ Han... ~ Jut eszébe a lány is, majd mélán elmosolyodik, s egy percet sem vár, a tornyot elhagyva az ingoványba veti magát. Hasonló sebességgel halad, mint, ahogyan ide érkezett, tán gyorsabban, kissé szökellve, akár egy megriasztott őz. Zsombékot kerül, mérgező kipárolgást ugrik át, sem száján, sem orrán át nem vesz levegőt közben. Sietős az útja, bár nem tudja mennyi időt töltött a torony hófehér falai között, abban bizonyos, hogy Lyzék már elértek a táborig. Így léteit szaporázva siet, hogy talán az első reggeli alkalmával már ő is ott lehessen, s megépíthessék Han lombházát. Meg azét, aki még segítségre szorul. Lelkileg most tisztának érzi magát, könnyűnek és üresnek. Arcára ugyan olykor visszatér a hidegség, s a semleges, szúrós tekintet, de csak rövid ideig, aztán hamar ellágyul. Csak az erőltetett futás csal rá néha ráncokat. De még ezek a ráncok is boldogak, mikor végre meglátja az utat, s azon túl a végeláthatatlan rengeteg határát, mely mellett a folyó kígyózik.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-04 21:35:03
Üzenet elküldve: 2019-05-04 21:35:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Xonar bandukolva előreiramodik. Az erdő nyugodt és hallatlanul békés. Hosszas séta után, a saját csapásukat követve, elérik az ösvényt. Asheela megsimítva a fűzfa törzsét lép rá az ösvényre. A farkasa már jóval előrébb jár, de a posványos szagot Scyra is hamarabb megérzi, mint ahogy megpillantja az ingoványt. Xonar megtorpan a mocsár szélén, és egy helyben tipegve néz Asheelára.*
- Mi van kislány? Erre jöttünk és erre vezet az út. A természet lágy öle. – *Kuncogva belegázol a kulimászba, csizmája vádli középig merül, a szürke ordas árnyékként a sarkában maradva követi. A szélben hullámzik a sás és számtalan lápi növény borítja a vizenyős tájat. Többet fel is ismer közülük; vízi rysha, talpas whula, pengevirág és még egy jó néhányat.*
~ Remélem, nem futunk össze egy trollal vagy egy lápi banyával. ~
*A posványban slattyogva a Hold karavánpihenő romjaira pillant, szótlanul kikászálódnak a lápból. Xonar megrázza bundáját. Scyra összecsapva sarkait leveri csizmáiról a sarat, majd sétálnak tovább az úton a Levegő városába.*
- Mi van kislány? Erre jöttünk és erre vezet az út. A természet lágy öle. – *Kuncogva belegázol a kulimászba, csizmája vádli középig merül, a szürke ordas árnyékként a sarkában maradva követi. A szélben hullámzik a sás és számtalan lápi növény borítja a vizenyős tájat. Többet fel is ismer közülük; vízi rysha, talpas whula, pengevirág és még egy jó néhányat.*
~ Remélem, nem futunk össze egy trollal vagy egy lápi banyával. ~
*A posványban slattyogva a Hold karavánpihenő romjaira pillant, szótlanul kikászálódnak a lápból. Xonar megrázza bundáját. Scyra összecsapva sarkait leveri csizmáiról a sarat, majd sétálnak tovább az úton a Levegő városába.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-03 19:07:04
Üzenet elküldve: 2019-05-03 19:07:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
*Nem épp a legszerencsésebb éjnek évadján erre a vidékre tévedni, azonban nem akart várni. A reggel magyarázkodással, készülődéssel telne el, s bár fáradt, valójában hajtja a kíváncsiság. Abban már bizonyos, hogy az istenekre a maga részéről nem számíthat. Akad még benne a sötétből és a fényből is bőséggel, de talán pont annyi, hogy e kettő könnyedén kioltja egymást. Pyctának igaza volt. Ahol nő a fény, nő a sötét is és fordítva. Nincs más választása hát, mint egyikkel sem foglalkozni, élni meggyőződése és belátása szerint, saját erejére hagyatkozva.
~ Umon ereje. Hah. ~ Legszívesebben felnevetne, hisz annyiszor cserben hagyta már. Persze nem testi és fizikai erejére gondol, csupán a pszichikai állóképességére, saját akaratára. Kagaenae, Valea, az óriás, az ork, bár ez utóbbi két esetben, mintha fordulni látszott volna a kocka. Még mindig szalad, kerülgetve a bűzlő és gőzölgő zsombékokat, olykor nagyot cuppan a lába, s, mint mindig ilyenkor, eldönti, hogy bizony csizmát kell szereznie egyszer, a saru már nem praktikus számára. Főleg, amennyit vándorol mostanában, űzi, hajtja a vágy. Miközben ismét nagyokat szökell, szinte a szélre támaszkodva, lendületesen, a tanyára gondol, s a Hannal való közös munkákra. A ligetre, a lugasra, a konyhakertre, a főzdére, s egy csendes kiülőre, hol barátaival sütögethet majd olykor. Hát, ha még vendég is akad. A gondolatra mélán elmosolyodik, melyben közrejátszik, hogy úti célja még az éjszakában is csillámlik előtte, megtörve a holdak fényét sejtelmesen. Apró mozdulat, míg szütyőjébe nyúl, s futás közben ürít ki szájába egy üvegcsét, mit a célra tartalékolt. Hátha segít, ha nem, az sem baj.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Nem épp a legszerencsésebb éjnek évadján erre a vidékre tévedni, azonban nem akart várni. A reggel magyarázkodással, készülődéssel telne el, s bár fáradt, valójában hajtja a kíváncsiság. Abban már bizonyos, hogy az istenekre a maga részéről nem számíthat. Akad még benne a sötétből és a fényből is bőséggel, de talán pont annyi, hogy e kettő könnyedén kioltja egymást. Pyctának igaza volt. Ahol nő a fény, nő a sötét is és fordítva. Nincs más választása hát, mint egyikkel sem foglalkozni, élni meggyőződése és belátása szerint, saját erejére hagyatkozva.
~ Umon ereje. Hah. ~ Legszívesebben felnevetne, hisz annyiszor cserben hagyta már. Persze nem testi és fizikai erejére gondol, csupán a pszichikai állóképességére, saját akaratára. Kagaenae, Valea, az óriás, az ork, bár ez utóbbi két esetben, mintha fordulni látszott volna a kocka. Még mindig szalad, kerülgetve a bűzlő és gőzölgő zsombékokat, olykor nagyot cuppan a lába, s, mint mindig ilyenkor, eldönti, hogy bizony csizmát kell szereznie egyszer, a saru már nem praktikus számára. Főleg, amennyit vándorol mostanában, űzi, hajtja a vágy. Miközben ismét nagyokat szökell, szinte a szélre támaszkodva, lendületesen, a tanyára gondol, s a Hannal való közös munkákra. A ligetre, a lugasra, a konyhakertre, a főzdére, s egy csendes kiülőre, hol barátaival sütögethet majd olykor. Hát, ha még vendég is akad. A gondolatra mélán elmosolyodik, melyben közrejátszik, hogy úti célja még az éjszakában is csillámlik előtte, megtörve a holdak fényét sejtelmesen. Apró mozdulat, míg szütyőjébe nyúl, s futás közben ürít ki szájába egy üvegcsét, mit a célra tartalékolt. Hátha segít, ha nem, az sem baj.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-26 10:29:26
Üzenet elküldve: 2019-04-26 10:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Az erődből szarvas hátán lovagolhat el a sötételf, ami egy igazán különleges, de legfőképpen új élmény számára. Azt tervezi, ha egyszer visszatér Artheniorba, akkor mindenképpen lejegyezteti ezt a kalandot egy krónikással, de csak miután beszélt Bobbir barátjával. A csapat végén halad, hogy figyelje az óriást hátulról, aki hihetetlen erejével cipeli azt a nagy, nehéz fát. Résen kell lennie, hiszen a démonok támadása még nem biztos, hogy véget ért. Azonban képzeletét még a szikrákat vető tőre is izgatja, hiszen ezelőtt soha sem csinált ilyet, akkor ezúttal miért.*
//Végjáték//
*Az erődből szarvas hátán lovagolhat el a sötételf, ami egy igazán különleges, de legfőképpen új élmény számára. Azt tervezi, ha egyszer visszatér Artheniorba, akkor mindenképpen lejegyezteti ezt a kalandot egy krónikással, de csak miután beszélt Bobbir barátjával. A csapat végén halad, hogy figyelje az óriást hátulról, aki hihetetlen erejével cipeli azt a nagy, nehéz fát. Résen kell lennie, hiszen a démonok támadása még nem biztos, hogy véget ért. Azonban képzeletét még a szikrákat vető tőre is izgatja, hiszen ezelőtt soha sem csinált ilyet, akkor ezúttal miért.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-25 05:56:32
Üzenet elküldve: 2019-04-25 05:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Itt le kell szállnia szexi fehér csajról. A talaj kimondottan nehézkessé vállt. Még csak az kéne, hogy kitörje a lábát. Nem volt olyan olcsó. És egy csomó cucc van a hátán amit Int nem tudna egyedül tovább cipelni. Szóval óvatosan és lassan haladnak. Az elf békésen füstfelhőcskéket ereget. Nem volt olcsó ez a labor. Majd ideje lesz nekiállnia valami kencének, hogy visszaszerezze az árát. A kékvérű csajszi hajával lenne talán érdemes valamit kezdeni. Arra egy menci kencét keverni. Ha jobb idő lesz akkor nekiáll majd a növénygyűjtésnek.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:25:28
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:25:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Maga mögött hagy mindent, s csak előrefelé tekint, már most érzi, hogy üdítőleg hat rá az újdonság varázsa. Azt, hogy innen hova tovább arról viszont még halvány lila gőze sincs. Tervek nélkül indult mindig útnak, s ezután is úgy halad tovább. Aztán minden eljön a maga idejében, ahogy a válasz is a kérdésre, hogy hogyan is tovább.
Először is valami idegenvezetőt kéne kerítenie, aki hajlandó vele szóba állni, se nem hiszi azt, hogy egy koldus, aki csak tarhálni akar, így minden tudás nélkül csak elhajtja. Az pedig nehéz feladat, de nem lehetetlen. A tekergést viszont hamar el is veti, mikor a gyomra egy óriásit kordul.*
- Fene enné... A tartalékomat már rég befaltam. *Fújtat egy nagyot, ahogy a gyomránál kezdi gyűrögetni az ingét. A lábait jobban kezdi el szedni az ismeretlen területeken, hogy eljuthasson olyan helyre, ahol jól teletömheti a bendőt.*
Először is valami idegenvezetőt kéne kerítenie, aki hajlandó vele szóba állni, se nem hiszi azt, hogy egy koldus, aki csak tarhálni akar, így minden tudás nélkül csak elhajtja. Az pedig nehéz feladat, de nem lehetetlen. A tekergést viszont hamar el is veti, mikor a gyomra egy óriásit kordul.*
- Fene enné... A tartalékomat már rég befaltam. *Fújtat egy nagyot, ahogy a gyomránál kezdi gyűrögetni az ingét. A lábait jobban kezdi el szedni az ismeretlen területeken, hogy eljuthasson olyan helyre, ahol jól teletömheti a bendőt.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 15:48:48
Üzenet elküldve: 2019-04-24 15:48:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Boyta, aki a hosszúéletű társa volt, immár békében nyugodhat. A szerzetes ezt tudja jól, és lelkében felvértezve indul ki az erődből a fát cipelve társaival. Az erődön kívül egy minx és egy szarvas várja már csak őket, a többi állat már nincs jelen. Monsotort egyik állat sem bírná el, erre már ő maga is rájött. Az égimeszelő érez egy bizsergést érez az agancsból, amit még első csatájában szerzett meg, ezek után, mintha kipihentnek érezné magát. Úgy érzi, képes lesz a fát elszállítani. Lyz kérdezősködik, hogy hogy érzik magukat. Monsotor a fizikai állapotára ramutató választ ad az életnek.*
-Jól. Mintha kipihentebb lennék, mint az előbb.
*Monsotor képessé válik arra, hogy elszállítása a fát az otthonáig. Elől Lyz vigyáz rá, hátulról meg Jayzion őrködik felette, az óriás meg a fát viszi. A bűzös mocsár szagát megérzi, és még mindig undorodik a szagtól, de már nem annyira mint korábban, a szag nem zavarja meg őt feladatában. Már jóideje mennek, mikor Lyz észrevesz valamit, amitől megváltozik a testtartása és izgatott lesz. Lehet hogy a fa otthona az.*
//Végjáték//
*Boyta, aki a hosszúéletű társa volt, immár békében nyugodhat. A szerzetes ezt tudja jól, és lelkében felvértezve indul ki az erődből a fát cipelve társaival. Az erődön kívül egy minx és egy szarvas várja már csak őket, a többi állat már nincs jelen. Monsotort egyik állat sem bírná el, erre már ő maga is rájött. Az égimeszelő érez egy bizsergést érez az agancsból, amit még első csatájában szerzett meg, ezek után, mintha kipihentnek érezné magát. Úgy érzi, képes lesz a fát elszállítani. Lyz kérdezősködik, hogy hogy érzik magukat. Monsotor a fizikai állapotára ramutató választ ad az életnek.*
-Jól. Mintha kipihentebb lennék, mint az előbb.
*Monsotor képessé válik arra, hogy elszállítása a fát az otthonáig. Elől Lyz vigyáz rá, hátulról meg Jayzion őrködik felette, az óriás meg a fát viszi. A bűzös mocsár szagát megérzi, és még mindig undorodik a szagtól, de már nem annyira mint korábban, a szag nem zavarja meg őt feladatában. Már jóideje mennek, mikor Lyz észrevesz valamit, amitől megváltozik a testtartása és izgatott lesz. Lehet hogy a fa otthona az.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 06:57:41
Üzenet elküldve: 2019-04-24 06:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*A bú valahogyan átalakul valami erősebbé. Nem olyan ingoványos érzés Lyzendrának, mint amikor meglátta Boytát a fűben fekve. Sokkal eltökéltebben lép ki az erődből, a fácska cipelésében segítve. Amikor nem lát ott több tetemet, az acélosságból valami sokkal nyugodtabb lesz, könnyedebb bizonyosság. Még ha a megmaradt állatok is tüntették el a maradványokat, Lyz meggyőződése szerint az Erdőszellem szólította magához őket. Hite szerint a legjobb helyen vannak, és ennél többet nem is kívánhatott volna nekik.
A két állat láttán megtorpan, de mikor felé nyújtózik a minx, Lyz elengedve a fát, felé lép. Félrebillenti a fejét, úgy méregeti az állatot, míg aztán közelítve felé újra meg nem érinti az orrát. Gyengéd ismerkedés mely nem pótolja Boytát, de amíg a minx Lyzt választja, ő nem küldi el magától. Tiszteli ezt a gyönyörű állatot, és külön megtisztelő, hogy hátára engedi.*
- Hogy vagytok fiúk?
*Lyz aggódik hogy Monsotor bírja-e a fát egyedül, és kérdezősködik is, hogy kell-e segítség. Ha kell, hát váltva segítik majd a menetben, de valakinek figyelnie is kell az erdőt. *
- Megyek elöl, Jayzion, figyelj hátra kérlek. Nehogy egy újabb démon meglepjen.* Nem felejt el, hogy a fa felé nyújtózkodott a kóróvékony alak.
Elöl halad Lyz a minxen, mögötte Monsotor a fával, utána pedig Denzack, ha minden rendben halad. Csak akkor váltják egymást, ha Monsotor fáradna. Egyébként pedig ismerős ösvényeken haladnak kifelé az erdőből, át az ingoványon.
Az a bűzös mocsár sem olyan átható. Lyzben dolgoznak az átélt harcok a fa derengése, meglehetősen sok érzelem kavarog most benne ahhoz, hogy az ingoványon fanyalogjon. A karavánúton, a pihenőt elhagyva léptetnek már, mikor észreveszi a gomolygó füstöt a fák fölött. Ahogy kanyarodik az út, úgy próbálja betájolni hogy hol égethetnek. Ilyenkor. Szűkülő szemmel méregeti a füstöt. Nem olyan, mintha száraz fa égne. Sokkal inkább mint...
Mögötte Monsotor is észreveheti, hogy hirtelen egészen megváltozik a tartása. Feszesen kihúzza magát, s mint egy vadászkopó aki szagot fogott, mered arra a pontra.*
- Arra megyünk *jelenti ki, hangja izgatott, bár ez betudható a korábbi történéseknek is.*
//Végjáték//
*A bú valahogyan átalakul valami erősebbé. Nem olyan ingoványos érzés Lyzendrának, mint amikor meglátta Boytát a fűben fekve. Sokkal eltökéltebben lép ki az erődből, a fácska cipelésében segítve. Amikor nem lát ott több tetemet, az acélosságból valami sokkal nyugodtabb lesz, könnyedebb bizonyosság. Még ha a megmaradt állatok is tüntették el a maradványokat, Lyz meggyőződése szerint az Erdőszellem szólította magához őket. Hite szerint a legjobb helyen vannak, és ennél többet nem is kívánhatott volna nekik.
A két állat láttán megtorpan, de mikor felé nyújtózik a minx, Lyz elengedve a fát, felé lép. Félrebillenti a fejét, úgy méregeti az állatot, míg aztán közelítve felé újra meg nem érinti az orrát. Gyengéd ismerkedés mely nem pótolja Boytát, de amíg a minx Lyzt választja, ő nem küldi el magától. Tiszteli ezt a gyönyörű állatot, és külön megtisztelő, hogy hátára engedi.*
- Hogy vagytok fiúk?
*Lyz aggódik hogy Monsotor bírja-e a fát egyedül, és kérdezősködik is, hogy kell-e segítség. Ha kell, hát váltva segítik majd a menetben, de valakinek figyelnie is kell az erdőt. *
- Megyek elöl, Jayzion, figyelj hátra kérlek. Nehogy egy újabb démon meglepjen.* Nem felejt el, hogy a fa felé nyújtózkodott a kóróvékony alak.
Elöl halad Lyz a minxen, mögötte Monsotor a fával, utána pedig Denzack, ha minden rendben halad. Csak akkor váltják egymást, ha Monsotor fáradna. Egyébként pedig ismerős ösvényeken haladnak kifelé az erdőből, át az ingoványon.
Az a bűzös mocsár sem olyan átható. Lyzben dolgoznak az átélt harcok a fa derengése, meglehetősen sok érzelem kavarog most benne ahhoz, hogy az ingoványon fanyalogjon. A karavánúton, a pihenőt elhagyva léptetnek már, mikor észreveszi a gomolygó füstöt a fák fölött. Ahogy kanyarodik az út, úgy próbálja betájolni hogy hol égethetnek. Ilyenkor. Szűkülő szemmel méregeti a füstöt. Nem olyan, mintha száraz fa égne. Sokkal inkább mint...
Mögötte Monsotor is észreveheti, hogy hirtelen egészen megváltozik a tartása. Feszesen kihúzza magát, s mint egy vadászkopó aki szagot fogott, mered arra a pontra.*
- Arra megyünk *jelenti ki, hangja izgatott, bár ez betudható a korábbi történéseknek is.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-19 14:29:16
Üzenet elküldve: 2019-04-19 14:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokút//
*A mágustornyot elhagyva lelkében megtisztulva és megerősödve, új célokkal indul el a város felé. Maga sem tudná megmondani, mi történt a toronynál valójában, csak azt tudja, hogy a nap már magasan járt, amikor kinyitotta lombzöld szemeit és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Xauzur nem mozdult mellőle, baja nem eshetett, ám megéhezett és szomját is csak a magával hozott tömlőben lévő forrásvízzel tudta oltani.
Újra megindult, vissza az ingovány felé, hogy átvágva rajta, immáron új úti céllal tartson a város felé. Fel szeretné keresni a templomot, Arenih atyát. Amióta eljöttek, nem járt arrafelé, szeretné tudni, hogy minden rendben, hogy az ostrom után sikerült újjáépíteni a templomot és megőrizni az oltár békéjét.
A mocsárvidék sosem volt ínyére, de most még ebben a kies lápban is lát szépséget és az élet fényét. Az irbisz céltudatosan vezeti át a vizenyős vidéken az erdőmélyi elf pedig követi vezetőjét. Bár éhes, mégsem áll meg, hogy egyen valamit. Küldetése van, s ez mindennél előre valóbb. Sietnie kell, ha időben vissza szeretne érni a táborba az övéihez.
Az ingoványos végén a puszta felé fordul, hogy afelől közelítse meg Artheniort.*
*A mágustornyot elhagyva lelkében megtisztulva és megerősödve, új célokkal indul el a város felé. Maga sem tudná megmondani, mi történt a toronynál valójában, csak azt tudja, hogy a nap már magasan járt, amikor kinyitotta lombzöld szemeit és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Xauzur nem mozdult mellőle, baja nem eshetett, ám megéhezett és szomját is csak a magával hozott tömlőben lévő forrásvízzel tudta oltani.
Újra megindult, vissza az ingovány felé, hogy átvágva rajta, immáron új úti céllal tartson a város felé. Fel szeretné keresni a templomot, Arenih atyát. Amióta eljöttek, nem járt arrafelé, szeretné tudni, hogy minden rendben, hogy az ostrom után sikerült újjáépíteni a templomot és megőrizni az oltár békéjét.
A mocsárvidék sosem volt ínyére, de most még ebben a kies lápban is lát szépséget és az élet fényét. Az irbisz céltudatosan vezeti át a vizenyős vidéken az erdőmélyi elf pedig követi vezetőjét. Bár éhes, mégsem áll meg, hogy egyen valamit. Küldetése van, s ez mindennél előre valóbb. Sietnie kell, ha időben vissza szeretne érni a táborba az övéihez.
Az ingoványos végén a puszta felé fordul, hogy afelől közelítse meg Artheniort.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896