Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-21 14:31:53
Üzenet elküldve: 2025-10-21 14:31:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Három hattal később//
*Szomorú, és ez az érzés mélyen beleivódott a lelkébe, a szívét mardossa. Időre lenne szüksége, hogy átgondolja a történteket, és a hogyan továbbot. Persze, jó lenne megbeszélni valakivel érzéseit, félelmeit, reményeit, de Buga nem éppen a szavak orkja. A sok beszéd... úgy véli a szavak sokszor félreértésre adhatnak okot. Így nem egyszer inkább hallgat, de most talán össze kéne végre szednie magát.
Futva indult a megbeszélt helyre, de ahogy fogyott lába alatt az út, úgy lassult lépteinek irama, s mire távolról feltűnt a szoborcsoport, addig már épp csak vánszorog. Mintha ólmos súlyok húznák a lábait, már-már úgy löki erőszakkal előre magát.
Végül valamennyire visszanyeri erejét, ahogy megpillantja Yar alakját az út szélénél. Mögötte az Ingovány, néhol elszórt fák, bokrok. A láp szaga megüli a környéket, de ez egy orknak mit sem számít.
A nőstény biccent a fiatal hímnek, majd egy kidőlt fa csonkjára rogyik.*
-Buga fáradt.
*Hátha a másik nem látja. Na meg persze, ezzel a fáradtság dumával palástolni tudja kissé búját-bánatát.*
*Szomorú, és ez az érzés mélyen beleivódott a lelkébe, a szívét mardossa. Időre lenne szüksége, hogy átgondolja a történteket, és a hogyan továbbot. Persze, jó lenne megbeszélni valakivel érzéseit, félelmeit, reményeit, de Buga nem éppen a szavak orkja. A sok beszéd... úgy véli a szavak sokszor félreértésre adhatnak okot. Így nem egyszer inkább hallgat, de most talán össze kéne végre szednie magát.
Futva indult a megbeszélt helyre, de ahogy fogyott lába alatt az út, úgy lassult lépteinek irama, s mire távolról feltűnt a szoborcsoport, addig már épp csak vánszorog. Mintha ólmos súlyok húznák a lábait, már-már úgy löki erőszakkal előre magát.
Végül valamennyire visszanyeri erejét, ahogy megpillantja Yar alakját az út szélénél. Mögötte az Ingovány, néhol elszórt fák, bokrok. A láp szaga megüli a környéket, de ez egy orknak mit sem számít.
A nőstény biccent a fiatal hímnek, majd egy kidőlt fa csonkjára rogyik.*
-Buga fáradt.
*Hátha a másik nem látja. Na meg persze, ezzel a fáradtság dumával palástolni tudja kissé búját-bánatát.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-21 13:38:39
Üzenet elküldve: 2025-10-21 13:38:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Három hattal később//
*Mintha csak egy napja lett volna, hogy Erdőmélyére érkeztek. Akkor minden olyan fényesnek és jónak tűnt. Nem is gondolt azokra a nehézségekre amit előttük állnak majd. Hiába az erős ork test, az semmit nem ér ha túl sok ellenfél ellen kell felvenni a harcot. A sors sosem volt kegyes az orkokhoz, de ez nem érdekelte őket. A klánok, törzsek mindig egymást segítették, sajnos valamikor ork fajtársaik ellenében. De egymást nem hagyták sohasem cserben. Ez a helyzet a velük is. Habár eggyel kevesebben lettek, mégsem fogják elhagyni egymást.
Megfáradva érkezik meg a karavánpihenő romjaihoz. Egy rövid ideig a szoborcsoporttal foglalkozik, de nem sokáig. Ő nem tudja, hogy mit akar jelenteni az egész. Ha találgatnia kellene egy csatát mutat be.
Az az út mellett áll meg, ami Erdőmélyéhez vezet. Valami oda hívja. Egy otthon. A három hat sok időt hagyott nekik az újra szerveződésre. De még nem indul. Hanem vár.*
*Mintha csak egy napja lett volna, hogy Erdőmélyére érkeztek. Akkor minden olyan fényesnek és jónak tűnt. Nem is gondolt azokra a nehézségekre amit előttük állnak majd. Hiába az erős ork test, az semmit nem ér ha túl sok ellenfél ellen kell felvenni a harcot. A sors sosem volt kegyes az orkokhoz, de ez nem érdekelte őket. A klánok, törzsek mindig egymást segítették, sajnos valamikor ork fajtársaik ellenében. De egymást nem hagyták sohasem cserben. Ez a helyzet a velük is. Habár eggyel kevesebben lettek, mégsem fogják elhagyni egymást.
Megfáradva érkezik meg a karavánpihenő romjaihoz. Egy rövid ideig a szoborcsoporttal foglalkozik, de nem sokáig. Ő nem tudja, hogy mit akar jelenteni az egész. Ha találgatnia kellene egy csatát mutat be.
Az az út mellett áll meg, ami Erdőmélyéhez vezet. Valami oda hívja. Egy otthon. A három hat sok időt hagyott nekik az újra szerveződésre. De még nem indul. Hanem vár.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-20 22:59:21
Üzenet elküldve: 2025-10-20 22:59:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Az elhaló csatazaj alkalmat ad arra, hogy alaposabban is végigmérje a Romtábor lakóit. Hegek, korbácsnyomok, égések... Az óvatosság bizony helyénvaló, az ellenségeskedés viszont semmiképp sem, főleg Drohin magyarázatát követően.
Frandr jól tudja, hogy ritka az, aki jókedvéből választja a zsoldoséletet. Gyakoriabbak azok, akik menekülnek valami elől - legyen az szegénység, a városőrség, adósságok, vagy csupán a kilátástalanság. És bizony nem mindig egyértelmű a különbség a zsoldos és a bandita között.*
-Akkor valami alkimista volt a mester is?
*Az alkímiai oldószer gondolatára felcsillan a szeme. Egy alkimista árui sokat segíthetnek rajtuk; most már kimondottan érdekli, hogy mi van abban a szekérben. Nem kell, hogy varázsitalokkal legyenek tele a ládák ahhoz, hogy hasznukra váljanak; már maga a párlat is sokat javíthat a helyzetükön. Egyelőre viszont nem osztja meg a gondolatait, lesz rá idő később is.
Thara szavai nem segítenek a morálon, de a bor és a pálinka együttesen talán kiegyensúlyozzák ezt a hatást. Hálásan tekint ezért Natukoyára, habár tekintetében van valami bocsánatkérő is.*
~Ha ezt túléljük, tartozom az öregnek egy hordónyi ütős szesszel.~
*Ortbert sorsának hallatán láthatólag elkomorodik. Haja újra sötétebb árnyalatokban játszik, ám összeszorított ökle és pár vöröses tincs is jelzik, hogy a visszafojtott düh sem hiányzik érzelmei közül.
Thara rövidesen felhoz valamit, amire már ő maga is gondolt. Ötletei nem rosszak, és Frandr arcán látni, hogy komolyan veszi őket. Nem kell sok idő, hogy ő is hozzátegyen a beszélgetéshez.*
-A dögök meggyújtása mindenképpen jó ötlet. A Füves Pusztán nem egy warg halt már tűzhalált. A kérdés csak az, hogy ez mennyire kivitelezhető. A párlat jó kezdet, ha van belőle elég, bár a sebek kezelésére is tartogatnunk kell valamennyit.
*Miközben beszél, fejével a szekér felé biccent.*
-Ha a mester árui között volt olaj, szurok, zsír, vagy kénkő, az még jobb. Azzal már tudunk kezdeni valamit, még akkor is, ha a Wegtoreni Pokoltűz receptjét gondolom egyikünk sem ismeri.
*Talán még az őszülő törpéből nézné ki leginkább, de nem tekinti valószínűnek a dolgot, nagy sajnálatára. Jelenleg szívesen elcserélné Thara mesterkardját pár üvegért a Tűz Városa sajátos koktéljából.*
-Azt nem tudom, tudunk-e olyan lángoló nyilat készíteni, ami nem alszik ki röptében, és bele is áll a célpontba. Lehet, fáklyákkal egyszerűbb dolgunk lesz.
*Szívesen venné, ha valaki megcáfolná; habár azt tudja, hogy korántsem olyan könnyű lángoló nyilakat készíteni, mint sokan gondolják, talán valakinek köztük van megoldása.*
-Sokat segítene, ha be tudnánk őket csalogatni ide.
*Ad igazat ismét Tharának.*
-Talán az a koponya is segíthet a dologban. Bármi, ami feldühíti őket, és egy "gyenge pont" a falon, amin keresztül betörhetnek.
*Pár másodpercnyi tűnődés után Drohinhoz fordul.*
-Tudjuk, hogy hányan vannak? Esetleg van köztük valami vezérforma?
*Az elhaló csatazaj alkalmat ad arra, hogy alaposabban is végigmérje a Romtábor lakóit. Hegek, korbácsnyomok, égések... Az óvatosság bizony helyénvaló, az ellenségeskedés viszont semmiképp sem, főleg Drohin magyarázatát követően.
Frandr jól tudja, hogy ritka az, aki jókedvéből választja a zsoldoséletet. Gyakoriabbak azok, akik menekülnek valami elől - legyen az szegénység, a városőrség, adósságok, vagy csupán a kilátástalanság. És bizony nem mindig egyértelmű a különbség a zsoldos és a bandita között.*
-Akkor valami alkimista volt a mester is?
*Az alkímiai oldószer gondolatára felcsillan a szeme. Egy alkimista árui sokat segíthetnek rajtuk; most már kimondottan érdekli, hogy mi van abban a szekérben. Nem kell, hogy varázsitalokkal legyenek tele a ládák ahhoz, hogy hasznukra váljanak; már maga a párlat is sokat javíthat a helyzetükön. Egyelőre viszont nem osztja meg a gondolatait, lesz rá idő később is.
Thara szavai nem segítenek a morálon, de a bor és a pálinka együttesen talán kiegyensúlyozzák ezt a hatást. Hálásan tekint ezért Natukoyára, habár tekintetében van valami bocsánatkérő is.*
~Ha ezt túléljük, tartozom az öregnek egy hordónyi ütős szesszel.~
*Ortbert sorsának hallatán láthatólag elkomorodik. Haja újra sötétebb árnyalatokban játszik, ám összeszorított ökle és pár vöröses tincs is jelzik, hogy a visszafojtott düh sem hiányzik érzelmei közül.
Thara rövidesen felhoz valamit, amire már ő maga is gondolt. Ötletei nem rosszak, és Frandr arcán látni, hogy komolyan veszi őket. Nem kell sok idő, hogy ő is hozzátegyen a beszélgetéshez.*
-A dögök meggyújtása mindenképpen jó ötlet. A Füves Pusztán nem egy warg halt már tűzhalált. A kérdés csak az, hogy ez mennyire kivitelezhető. A párlat jó kezdet, ha van belőle elég, bár a sebek kezelésére is tartogatnunk kell valamennyit.
*Miközben beszél, fejével a szekér felé biccent.*
-Ha a mester árui között volt olaj, szurok, zsír, vagy kénkő, az még jobb. Azzal már tudunk kezdeni valamit, még akkor is, ha a Wegtoreni Pokoltűz receptjét gondolom egyikünk sem ismeri.
*Talán még az őszülő törpéből nézné ki leginkább, de nem tekinti valószínűnek a dolgot, nagy sajnálatára. Jelenleg szívesen elcserélné Thara mesterkardját pár üvegért a Tűz Városa sajátos koktéljából.*
-Azt nem tudom, tudunk-e olyan lángoló nyilat készíteni, ami nem alszik ki röptében, és bele is áll a célpontba. Lehet, fáklyákkal egyszerűbb dolgunk lesz.
*Szívesen venné, ha valaki megcáfolná; habár azt tudja, hogy korántsem olyan könnyű lángoló nyilakat készíteni, mint sokan gondolják, talán valakinek köztük van megoldása.*
-Sokat segítene, ha be tudnánk őket csalogatni ide.
*Ad igazat ismét Tharának.*
-Talán az a koponya is segíthet a dologban. Bármi, ami feldühíti őket, és egy "gyenge pont" a falon, amin keresztül betörhetnek.
*Pár másodpercnyi tűnődés után Drohinhoz fordul.*
-Tudjuk, hogy hányan vannak? Esetleg van köztük valami vezérforma?
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:21:13
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:21:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A hangulatot sikeresen komolyabbá, komorabbá változtatta. A jelenlévők közül ő az egyetlen aki látta közelről a veszélyt. Majd akkor nevetgél, ha már túl vannak rajta. Jelenleg viszont a mostani szorult helyzetükre kell koncentrálni.
A wargok hangja elcsendesül, csak a tábor zaja az ami hallatszik. A pattogó tűz aláfestésével hallgatja Drohin szavait. Be kell látnia, hogy nem áll jól a szénájuk. Mellkasa előtt keresztbe teszi karjait. Így hallgatja a zsoldosok vezérét. Közben ő is megnézi magának a jelenlévőket. Drohin szavai alapján mindenki zsoldos.
~Tehát tudnak fegyvert forgatni.~
Elhiszi Drohin történetét, hogy egy kereskedőt kísértek. Habár ezzel nem igazán törődik. Számára a lényeg, hogy nem teljesen reménytelen a helyzetük. Habár nem is egyszerű. Olyan lehetőségen gondolkozik, ami jó stratégia volna, hogy megküzdjenek az orkokkal. Eszébe is jut valami. Leül a többiekhez a tűzhöz. Táskáját maga elé teszi és elkotorja a tanácsnak az ajándékát.*
-Arthenior egyik tanácsosa szerint ez a város egyik legjobb bora. Egészségetekre.
*Adja Natukoya kezébe az üveg bort. Ő ebből sem iszik. Helyette hagyja, hogy a többieknek jusson több. Közben előveszi az ork koponyát, hogy mindenki lássa. Tenyerébe veszi a koponyát, szemmagasságba emeli, farkasszemet nézve a koponya szemüregeivel.*
-Szerencse vagy balszerencse? Ez itt a kérdés.
*A szavai után Drohinnak dobja a koponyát.*
-Nem legyőzhetetlenek. Ők is halandók. Persze azok a fránya wargokkal nehéz elbánni. Én viszont szeretnék a gyűjteményemben tudni nem csak egy ork koponyáját, hanem egy wargét is.
*Mosoly húzódik az arcára.*
-Mennyi párlat maradt még és mit szólnátok hozzá, hogy ha a wargokat is megkínálnánk vele? Meg egy pár tüzes nyílvesszővel.
*Reméli értik a többiek, hogy mire akar kilyukadni.*
-Ha már mi nem mehetünk ki, akkor engedjük be őket. Akkor a le tudnánk locsolni őket a párlattal, már ha van elég.
*~Meg remélhetőleg nem fognak égő fenevadként sokáig tombolni.~ Már csak a gondolattól kirázza a hideg.*
-Ha megszabadultunk a wargoktól, akkor az orkok könnyű falatok lesznek.
*Tervét röviden fogalmazta meg. Hagy is a többieknek teret, hogy ők is hozzátegyék a saját ötleteiket, még ha az a tervének az elutasítása lesz. Közben a koponyáért nyúl, hogy visszakapja becses trófeáját.*
*A hangulatot sikeresen komolyabbá, komorabbá változtatta. A jelenlévők közül ő az egyetlen aki látta közelről a veszélyt. Majd akkor nevetgél, ha már túl vannak rajta. Jelenleg viszont a mostani szorult helyzetükre kell koncentrálni.
A wargok hangja elcsendesül, csak a tábor zaja az ami hallatszik. A pattogó tűz aláfestésével hallgatja Drohin szavait. Be kell látnia, hogy nem áll jól a szénájuk. Mellkasa előtt keresztbe teszi karjait. Így hallgatja a zsoldosok vezérét. Közben ő is megnézi magának a jelenlévőket. Drohin szavai alapján mindenki zsoldos.
~Tehát tudnak fegyvert forgatni.~
Elhiszi Drohin történetét, hogy egy kereskedőt kísértek. Habár ezzel nem igazán törődik. Számára a lényeg, hogy nem teljesen reménytelen a helyzetük. Habár nem is egyszerű. Olyan lehetőségen gondolkozik, ami jó stratégia volna, hogy megküzdjenek az orkokkal. Eszébe is jut valami. Leül a többiekhez a tűzhöz. Táskáját maga elé teszi és elkotorja a tanácsnak az ajándékát.*
-Arthenior egyik tanácsosa szerint ez a város egyik legjobb bora. Egészségetekre.
*Adja Natukoya kezébe az üveg bort. Ő ebből sem iszik. Helyette hagyja, hogy a többieknek jusson több. Közben előveszi az ork koponyát, hogy mindenki lássa. Tenyerébe veszi a koponyát, szemmagasságba emeli, farkasszemet nézve a koponya szemüregeivel.*
-Szerencse vagy balszerencse? Ez itt a kérdés.
*A szavai után Drohinnak dobja a koponyát.*
-Nem legyőzhetetlenek. Ők is halandók. Persze azok a fránya wargokkal nehéz elbánni. Én viszont szeretnék a gyűjteményemben tudni nem csak egy ork koponyáját, hanem egy wargét is.
*Mosoly húzódik az arcára.*
-Mennyi párlat maradt még és mit szólnátok hozzá, hogy ha a wargokat is megkínálnánk vele? Meg egy pár tüzes nyílvesszővel.
*Reméli értik a többiek, hogy mire akar kilyukadni.*
-Ha már mi nem mehetünk ki, akkor engedjük be őket. Akkor a le tudnánk locsolni őket a párlattal, már ha van elég.
*~Meg remélhetőleg nem fognak égő fenevadként sokáig tombolni.~ Már csak a gondolattól kirázza a hideg.*
-Ha megszabadultunk a wargoktól, akkor az orkok könnyű falatok lesznek.
*Tervét röviden fogalmazta meg. Hagy is a többieknek teret, hogy ők is hozzátegyék a saját ötleteiket, még ha az a tervének az elutasítása lesz. Közben a koponyáért nyúl, hogy visszakapja becses trófeáját.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:11:56
Üzenet elküldve: 2025-10-17 19:11:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A falról egy rekedt hang kiált fel, hogy az orkok visszahúzódtak a fák közé. A hír rövid időre megnyugvást hoz, a zajok lassan elhalnak, a fegyveresek közül néhányan még a paliszád résein át figyelik a ködöt, majd mikor megbizonyosodnak róla, hogy a veszély elvonult, ők is visszatérnek a tűzhöz egy-két őrszem kivételével. A parázs fölött sülő hús zsíros illata terjeng, egy állat combja pirul a lángok felett, s aki már sütött lovat, az könnyen felismeri az ismerős szagot.
A rongyos, poros kompánia tagjai lassan gyülekeznek. Egyikük a tűz mellé kuporodik és új ágakat dob rá, más a nyárs felett forgatja a húst, míg a háttérben valaki tompa ritmusban köszörüli a kardját egy kődarabon. A csendet csak a sercegés és a fém hangja töri meg. Frandr'd szeme végigfut az embereken: régi sebeket, levágott ujjakat, megfakult hegeket lát, valaki valóban korbács nyomát hordja, más ujjain égésmarás feketél. A nagy darab Hragar különösen csendes, miközben egy fejszét élez a tűz fényénél. Gyanúsnak tűnnek, de biztos jelet arra, hogy banditák lennének nem látnak.
A pálinkás üveg lassan jár körbe, minden kéz nyomot hagy rajta. A tömény szesz égeti a torkokat, de újra életet ver a megfáradt zsoldosokba. Többen nevetnek, vállon veregetik egymást, s mikor visszakerül az üveg Drohin kezébe, ő is meghúzza, majd megtörli a száját és elmosolyodik.*
- Tudjátok, zsoldosok vagyunk. Egy mesterembert kísértünk, csak hát szerencsétlen flótás szomorú véget ért. Az első ork nyíl az ő szemét érte. Valószínűleg ez a párlat is az ő műve. Az is lehet, hogy inkább valamiféle alkímiai oldószer semmit tényleges ital, mindenesetre erős mint a lórúgás, nekünk meg most pont ez kell.
*A körben néhányan felröhögnek, de a jókedv hamar elcsendesedik, mikor szóba kerül, mi zajlik odakint. A Szürke Légió neve, a több ezres ork sereg említése fojtott suttogássá változtatja a nevetést. Drohin ujjai a szakállába túrnak, arca megfeszül, tekintete elkomorul.*
- Hát ezek bizony vészjósló hírek, kedves.
*A kérdések sorra érkeznek. Az egyik zsoldos kiköp a földre, a nyála gőzölög a porban.*
- Öt kurva hosszú napja vagyunk itt.
*Erre néhányan helyeslően morognak, mások csak a tűzbe bámulnak. A tűz pattogása lassan újra kitölti a csendet, míg Frandr'd szavai nyugodtan, de nyomással törik meg azt. Drohin hallgatja, majd sóhajtva rázza meg a fejét.*
- Drága barátaim, ti vagytok az egyetlen külső segítség, amit kaphatunk. Küldtünk embert a Mágustoronyba is, de azok a dögök előbb értek oda, mint a mi futárunk. Hallottuk, ahogy széttépik… fél órán át visított szegény Ortbert, mielőtt elhallgatott.
*Pillanatra megfagy a levegő. A tűz recsegése felerősödik, s a parázs fénye megcsillan Drohin gyűrűjén. A férfi mély levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
- Az ellátmány pár napig még kitart. Kenyér, szárított hús, egy kis párlat. Kötszer, az már alig. Nyílvesszőt farigcsálunk, ha kell még, amennyit tudunk. Segítségre nem számíthatunk, nektek is szerencsétek volt, hogy előbb vettünk észre titeket mint a zöldbőrűek.
*A szavait követő csendben valaki félhangosan szidja a wargokat, mire a többiek újra felröhögnek, mintha ezzel próbálnák elhessegetni az imént hallottakat. A tűz körül ülők lassan helyet szorítanak az újonnan érkezetteknek, a lángok meleg fényében az arcok árnyékai összemosódnak, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha mind ugyanabból a sárból lennének gyúrva, zsoldos, vándor, menekült, katona, mindegyik egy darabig ugyanahhoz a tűzhöz tartozik.*
*A falról egy rekedt hang kiált fel, hogy az orkok visszahúzódtak a fák közé. A hír rövid időre megnyugvást hoz, a zajok lassan elhalnak, a fegyveresek közül néhányan még a paliszád résein át figyelik a ködöt, majd mikor megbizonyosodnak róla, hogy a veszély elvonult, ők is visszatérnek a tűzhöz egy-két őrszem kivételével. A parázs fölött sülő hús zsíros illata terjeng, egy állat combja pirul a lángok felett, s aki már sütött lovat, az könnyen felismeri az ismerős szagot.
A rongyos, poros kompánia tagjai lassan gyülekeznek. Egyikük a tűz mellé kuporodik és új ágakat dob rá, más a nyárs felett forgatja a húst, míg a háttérben valaki tompa ritmusban köszörüli a kardját egy kődarabon. A csendet csak a sercegés és a fém hangja töri meg. Frandr'd szeme végigfut az embereken: régi sebeket, levágott ujjakat, megfakult hegeket lát, valaki valóban korbács nyomát hordja, más ujjain égésmarás feketél. A nagy darab Hragar különösen csendes, miközben egy fejszét élez a tűz fényénél. Gyanúsnak tűnnek, de biztos jelet arra, hogy banditák lennének nem látnak.
A pálinkás üveg lassan jár körbe, minden kéz nyomot hagy rajta. A tömény szesz égeti a torkokat, de újra életet ver a megfáradt zsoldosokba. Többen nevetnek, vállon veregetik egymást, s mikor visszakerül az üveg Drohin kezébe, ő is meghúzza, majd megtörli a száját és elmosolyodik.*
- Tudjátok, zsoldosok vagyunk. Egy mesterembert kísértünk, csak hát szerencsétlen flótás szomorú véget ért. Az első ork nyíl az ő szemét érte. Valószínűleg ez a párlat is az ő műve. Az is lehet, hogy inkább valamiféle alkímiai oldószer semmit tényleges ital, mindenesetre erős mint a lórúgás, nekünk meg most pont ez kell.
*A körben néhányan felröhögnek, de a jókedv hamar elcsendesedik, mikor szóba kerül, mi zajlik odakint. A Szürke Légió neve, a több ezres ork sereg említése fojtott suttogássá változtatja a nevetést. Drohin ujjai a szakállába túrnak, arca megfeszül, tekintete elkomorul.*
- Hát ezek bizony vészjósló hírek, kedves.
*A kérdések sorra érkeznek. Az egyik zsoldos kiköp a földre, a nyála gőzölög a porban.*
- Öt kurva hosszú napja vagyunk itt.
*Erre néhányan helyeslően morognak, mások csak a tűzbe bámulnak. A tűz pattogása lassan újra kitölti a csendet, míg Frandr'd szavai nyugodtan, de nyomással törik meg azt. Drohin hallgatja, majd sóhajtva rázza meg a fejét.*
- Drága barátaim, ti vagytok az egyetlen külső segítség, amit kaphatunk. Küldtünk embert a Mágustoronyba is, de azok a dögök előbb értek oda, mint a mi futárunk. Hallottuk, ahogy széttépik… fél órán át visított szegény Ortbert, mielőtt elhallgatott.
*Pillanatra megfagy a levegő. A tűz recsegése felerősödik, s a parázs fénye megcsillan Drohin gyűrűjén. A férfi mély levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
- Az ellátmány pár napig még kitart. Kenyér, szárított hús, egy kis párlat. Kötszer, az már alig. Nyílvesszőt farigcsálunk, ha kell még, amennyit tudunk. Segítségre nem számíthatunk, nektek is szerencsétek volt, hogy előbb vettünk észre titeket mint a zöldbőrűek.
*A szavait követő csendben valaki félhangosan szidja a wargokat, mire a többiek újra felröhögnek, mintha ezzel próbálnák elhessegetni az imént hallottakat. A tűz körül ülők lassan helyet szorítanak az újonnan érkezetteknek, a lángok meleg fényében az arcok árnyékai összemosódnak, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha mind ugyanabból a sárból lennének gyúrva, zsoldos, vándor, menekült, katona, mindegyik egy darabig ugyanahhoz a tűzhöz tartozik.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-15 20:05:27
Üzenet elküldve: 2025-10-15 20:05:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
-Azt nem kétlem cukorfalat, de nem vagy az esetem.
*Öblösen röhög a dolgon, ez az ő módszere hogy megküzdjön a feszültséggel amit ez a kis hajsza okozott nekik. Ez meg az alkohol, természetesen.*
-Elf segg, Höhhö!
*Motyogja még az orra alatt, de ezt már csak úgy magának. Sikerül bejutniuk a táborba, még ha Frandr'd komának nem is múlik sokon. Nem bánja az őt megragadó kezeket, hagyja hogy besegítsék. Mikor viszonylag megnyugszik a helyzet, már ha lehet így nevezni, akkor néz csak körül igazán, s látja hogy mindenféle népek bújtak meg itt, és nincsenek is igazán kevesen. Meg is lepődik a dolgon, ritkán látni ilyesmit.*
-Az anyjuk picsáját.
*Grimaszol, mert nem tetszik neki, amit hall. Amúgysem igazán kedveli az orkokat, de ez most betette a kaput a mesternél. Aztán csak hamar elérkezik az isteni nedű, amit Natu szemrebbenés nélkül húz meg, majd elégedetten elernyednek a görcsös ujjai, ahogy a mámor átjárja testét, közben pedig Garredh jár a fejében.*
-Szerencsétlen flótás, letolt gatyával kapták el. Nem szép halál.
*Megrázza a fejét, majd a tűzhöz ül a többiekkel, esze ágában sincs különcködni. Nem úgy mint Thara aki megint nem iszik. ~Micsoda perszóna! Sebaj, több marad nekem.~ Szemeit azonban igazán szűkre húzza össze, mikor látja hogy a pajzsos társa ebből a szarból bezzeg iszik, az ő borát meg csak kiborogatta. Hosszan időzik rajta tekintete, az ő farkával veri a csalánt, és már kettő van a rovásán. Nem túl bizalomgerjesztő viselkedés az óriás számára, de persze ettől még nem megy a falnak, csak talán majd éjszaka belepisál a sisakjába, vagy valami hasonló ártatlan csínytevéssel rója le a tartozást. Érzi ő is, hogy a morál nem a legjobb, úgyhogy a megannyi rongya alól előhúzza a még bontatlan üveg pálinkát, közben pedig megnyalja az ajkait.*
-No ez ! Ez komáim igazi szilva! A férget is kihajcsa belőletek!
*Kihúzza a dugót, belekortyol, majd továbbadja, bedobva a közösbe. Elvégre mégiscsak megmentették őket valamilyen szinten, így legalább meghálálhatja.*
-Egy kis célzóvíz nem árthat.
*Úgy egyébként kérdésekkel nem akarja tetézni a dolgokat, társai minden fontos dolgot megtudakolták már.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 21:37:18
-Azt nem kétlem cukorfalat, de nem vagy az esetem.
*Öblösen röhög a dolgon, ez az ő módszere hogy megküzdjön a feszültséggel amit ez a kis hajsza okozott nekik. Ez meg az alkohol, természetesen.*
-Elf segg, Höhhö!
*Motyogja még az orra alatt, de ezt már csak úgy magának. Sikerül bejutniuk a táborba, még ha Frandr'd komának nem is múlik sokon. Nem bánja az őt megragadó kezeket, hagyja hogy besegítsék. Mikor viszonylag megnyugszik a helyzet, már ha lehet így nevezni, akkor néz csak körül igazán, s látja hogy mindenféle népek bújtak meg itt, és nincsenek is igazán kevesen. Meg is lepődik a dolgon, ritkán látni ilyesmit.*
-Az anyjuk picsáját.
*Grimaszol, mert nem tetszik neki, amit hall. Amúgysem igazán kedveli az orkokat, de ez most betette a kaput a mesternél. Aztán csak hamar elérkezik az isteni nedű, amit Natu szemrebbenés nélkül húz meg, majd elégedetten elernyednek a görcsös ujjai, ahogy a mámor átjárja testét, közben pedig Garredh jár a fejében.*
-Szerencsétlen flótás, letolt gatyával kapták el. Nem szép halál.
*Megrázza a fejét, majd a tűzhöz ül a többiekkel, esze ágában sincs különcködni. Nem úgy mint Thara aki megint nem iszik. ~Micsoda perszóna! Sebaj, több marad nekem.~ Szemeit azonban igazán szűkre húzza össze, mikor látja hogy a pajzsos társa ebből a szarból bezzeg iszik, az ő borát meg csak kiborogatta. Hosszan időzik rajta tekintete, az ő farkával veri a csalánt, és már kettő van a rovásán. Nem túl bizalomgerjesztő viselkedés az óriás számára, de persze ettől még nem megy a falnak, csak talán majd éjszaka belepisál a sisakjába, vagy valami hasonló ártatlan csínytevéssel rója le a tartozást. Érzi ő is, hogy a morál nem a legjobb, úgyhogy a megannyi rongya alól előhúzza a még bontatlan üveg pálinkát, közben pedig megnyalja az ajkait.*
-No ez ! Ez komáim igazi szilva! A férget is kihajcsa belőletek!
*Kihúzza a dugót, belekortyol, majd továbbadja, bedobva a közösbe. Elvégre mégiscsak megmentették őket valamilyen szinten, így legalább meghálálhatja.*
-Egy kis célzóvíz nem árthat.
*Úgy egyébként kérdésekkel nem akarja tetézni a dolgokat, társai minden fontos dolgot megtudakolták már.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 21:37:18
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:58:02
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:58:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
-Döglötten még fenségesebbek. Befelé!
*Morran fel ingerülten. A maga részéről gyűlöli a wargokat, és szívesen kiirtaná az összeset, fenségesnek pedig legfeljebb a wargprémből készült kabátot tartja. Nincs viszont idejük ezt tovább vitatni, most a túlélés az első. Pontosabban Frandr esetében az, hogy a nála jóval kevésbé páncélozott társait életben tartsa.
Szíve szapora ritmust ver mellkasában, ám lélegzése szabályos, tenyere nem izzad. Szemvonala épp, hogy csak pajzsa pereme fölött van; figyel. A warglovasok nem rontanak rájuk - látszólag hiányzik a hajlandóság, hogy túl közel merészkedjenek a falakhoz. Érthető: a wargok portyázásban, csatározásban, oldalbatámadásban, és lovak megijesztésében remekelnek, de a frontális támadás nem az ő műfajuk.
Ez még korántsem jelent biztonságot, hisz a nyilak röpködnek tovább, és bár Frandr nem néz hátra, egyértelmű, hogy az óriás megakadt. A többieket - vendéglátóikat beleértve - már elnyelte a rés, és a hangok alapján rövidesen Natukoyát is berángatják, ám nem ugrik rögtön.
Hirtelen két dolog jut el a tudatáig. Az egyik az újabb két warglovas, akik felbukkannak; a másik egy jellegzetes csattanás, mely hatására ösztönösen emel még pár hüvelyknyit pajzsán, elfedve szemét.
~Számszeríj.~
Ennyi jut csak el az agyáig, mielőtt érezné az ütést pajzsán. Egy pillanattal később pedig már fordul is, hogy átvesse magát a résen, és átérve segítsen a többieknek eltorlaszolni azt. Csak ezután van ideje körülnézni és felmérni a tábort magát.*
*Mit lát először? Falakat, és egy maroknyi szerzetet, akik védik azt. Túlságosan ismerős a látvány, megakadnak léptei, és majdnem ugrik, hogy csatlakozzon a védelemhez, ajkán parancs...
Megállítja magát. Pislog, és ahogy követi a többieket a belső táborba, újabb és újabb dolgokat vesz észre. Szekér, rajta árukkal, száradt vérfoltokkal. Egy összeszokott, felfegyverzett csapat, karizmatikus vezérrel. Egy kifeszített hulla. Van, akinek ez - és a Romtábor, mint helyszín - is elég lenne.
Neki nem az, így több jelet keres. Bizalmatlan pillantások, trófeák, korbács- vagy béklyóhegek... ha banditákkal van dolga, tudni akarja. Ha nem, azt is. Van-e köztük gyerek, magatehetetlen, terhes? Bármi jel, hogy tényleg csak menekültként jöttek a Romtáborba?
Akármit is lát, a helyzeten az aligha változtat, legfeljebb a hozzáállásán. A közös érdek egyértelmű, és ha másért nem, hát önös célból él benne a szándék, hogy segítsen a tábor védelmében.*
*Gondolataiból Drohin szavai rántják elő, melyek magyarázatot adnak a kifeszített őrszem halálának körülményeire. Csak biccentéssel reagálja le a dolgot, majd egyelőre szó nélkül csatlakozik a többiekhez a tűz mellett, időközben elzárva ködköpenye reteszeit. Mielőtt leülne, pajzsától és sisakjától is megszabadul, felfedve sötét fejszőrzetét.
Elfogadja a felajánlott italt - persze, hogy elfogadja. Olyan rituálé ez, amiből nem szabad kimaradni, és pont ezért jól bele is kortyol, vagy legalábbis a látszat ezt sejteti; a valóságban kevesebbet iszik, mint tetteti, hiszen fontos, hogy elméje éles maradjon.
Épp, hogy csak továbbadta az üveget, mikor nevetés hangzik, és a maga részéről ő is megereszt egy vigyort, még ha a vicc maga nem is volt olyan jó. Olyan dolgok ezek, amiken gondolkoznia sem kell; ilyen helyzetben az egyik legfontosabb dolog, hogy ne romboljon a morálon, és ebben vastagon benne van a bajtársias viselkedés.
Ezt a hangulatot szelik ketté Thara már-már szándékosan demoralizáló szavai, melyeket nem kísér semmi dicsekvés, humor, vagy reménykeltő kijelentés. És ráadásul nem négyszemközt mondja a főnöknek, aki képes lenne rá, hogy okosabban jelentse be, hanem az egész tábort célozzák szavai.*
~Bazdmeg, most bezzeg nem képes hősködni? Ezt tényleg az alapokra sem tanította meg senki?~
*Miközben amaz beszél, ő azzal foglalja el magát, hogy egy darabban kihúzza a nyílvesszőt pajzsából. Mikor viszont elhangzik a kérdés, azonnal átveszi a szót.*
-Hosszú ideje lehettek itt, ha már csak ez a warghúgypárlat maradt. Natu mester, mutasd meg nekik, milyen az az igazi ital!
*Hangjában egyértelmű a humor, és a szándék, hogy feloldja a mélységi szavai után beálló feszültséget. Azt sem nehéz észrevenni, hogy haja számos árnyalatnyival világosabb, mint egy pillanattal korábban.*
-Segíteni jöttünk, na meg orkot ölni, hát mi másért! Thara, elő a fejjel, csak van valahol egy szabad karó!
*Hangja harsány, jókedvű; egyáltalán nem olyan, mintha nem egy dögvésszel teli, ostrom sújtotta táborban lenne. Utána viszont halkabban folytatja, Drohint célozva szavaival.*
-Hány napi ellátmányotok van? Tiszta kötszer, nyílvesszők? Teljesen el vagytok szigetelve? Számíthattok bármi külső segítségre?
*Drohin emberei ha fülelnek, hallhatják a kérdéseit - nem célja titkolózni. Viszont az sincs senki érdekében, hogy az esetlegesen fájdalmas tényállást mindenki arcába dörgöljék, így marad a bizalmasabb hangsúly.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 16:03:18
-Döglötten még fenségesebbek. Befelé!
*Morran fel ingerülten. A maga részéről gyűlöli a wargokat, és szívesen kiirtaná az összeset, fenségesnek pedig legfeljebb a wargprémből készült kabátot tartja. Nincs viszont idejük ezt tovább vitatni, most a túlélés az első. Pontosabban Frandr esetében az, hogy a nála jóval kevésbé páncélozott társait életben tartsa.
Szíve szapora ritmust ver mellkasában, ám lélegzése szabályos, tenyere nem izzad. Szemvonala épp, hogy csak pajzsa pereme fölött van; figyel. A warglovasok nem rontanak rájuk - látszólag hiányzik a hajlandóság, hogy túl közel merészkedjenek a falakhoz. Érthető: a wargok portyázásban, csatározásban, oldalbatámadásban, és lovak megijesztésében remekelnek, de a frontális támadás nem az ő műfajuk.
Ez még korántsem jelent biztonságot, hisz a nyilak röpködnek tovább, és bár Frandr nem néz hátra, egyértelmű, hogy az óriás megakadt. A többieket - vendéglátóikat beleértve - már elnyelte a rés, és a hangok alapján rövidesen Natukoyát is berángatják, ám nem ugrik rögtön.
Hirtelen két dolog jut el a tudatáig. Az egyik az újabb két warglovas, akik felbukkannak; a másik egy jellegzetes csattanás, mely hatására ösztönösen emel még pár hüvelyknyit pajzsán, elfedve szemét.
~Számszeríj.~
Ennyi jut csak el az agyáig, mielőtt érezné az ütést pajzsán. Egy pillanattal később pedig már fordul is, hogy átvesse magát a résen, és átérve segítsen a többieknek eltorlaszolni azt. Csak ezután van ideje körülnézni és felmérni a tábort magát.*
*Mit lát először? Falakat, és egy maroknyi szerzetet, akik védik azt. Túlságosan ismerős a látvány, megakadnak léptei, és majdnem ugrik, hogy csatlakozzon a védelemhez, ajkán parancs...
Megállítja magát. Pislog, és ahogy követi a többieket a belső táborba, újabb és újabb dolgokat vesz észre. Szekér, rajta árukkal, száradt vérfoltokkal. Egy összeszokott, felfegyverzett csapat, karizmatikus vezérrel. Egy kifeszített hulla. Van, akinek ez - és a Romtábor, mint helyszín - is elég lenne.
Neki nem az, így több jelet keres. Bizalmatlan pillantások, trófeák, korbács- vagy béklyóhegek... ha banditákkal van dolga, tudni akarja. Ha nem, azt is. Van-e köztük gyerek, magatehetetlen, terhes? Bármi jel, hogy tényleg csak menekültként jöttek a Romtáborba?
Akármit is lát, a helyzeten az aligha változtat, legfeljebb a hozzáállásán. A közös érdek egyértelmű, és ha másért nem, hát önös célból él benne a szándék, hogy segítsen a tábor védelmében.*
*Gondolataiból Drohin szavai rántják elő, melyek magyarázatot adnak a kifeszített őrszem halálának körülményeire. Csak biccentéssel reagálja le a dolgot, majd egyelőre szó nélkül csatlakozik a többiekhez a tűz mellett, időközben elzárva ködköpenye reteszeit. Mielőtt leülne, pajzsától és sisakjától is megszabadul, felfedve sötét fejszőrzetét.
Elfogadja a felajánlott italt - persze, hogy elfogadja. Olyan rituálé ez, amiből nem szabad kimaradni, és pont ezért jól bele is kortyol, vagy legalábbis a látszat ezt sejteti; a valóságban kevesebbet iszik, mint tetteti, hiszen fontos, hogy elméje éles maradjon.
Épp, hogy csak továbbadta az üveget, mikor nevetés hangzik, és a maga részéről ő is megereszt egy vigyort, még ha a vicc maga nem is volt olyan jó. Olyan dolgok ezek, amiken gondolkoznia sem kell; ilyen helyzetben az egyik legfontosabb dolog, hogy ne romboljon a morálon, és ebben vastagon benne van a bajtársias viselkedés.
Ezt a hangulatot szelik ketté Thara már-már szándékosan demoralizáló szavai, melyeket nem kísér semmi dicsekvés, humor, vagy reménykeltő kijelentés. És ráadásul nem négyszemközt mondja a főnöknek, aki képes lenne rá, hogy okosabban jelentse be, hanem az egész tábort célozzák szavai.*
~Bazdmeg, most bezzeg nem képes hősködni? Ezt tényleg az alapokra sem tanította meg senki?~
*Miközben amaz beszél, ő azzal foglalja el magát, hogy egy darabban kihúzza a nyílvesszőt pajzsából. Mikor viszont elhangzik a kérdés, azonnal átveszi a szót.*
-Hosszú ideje lehettek itt, ha már csak ez a warghúgypárlat maradt. Natu mester, mutasd meg nekik, milyen az az igazi ital!
*Hangjában egyértelmű a humor, és a szándék, hogy feloldja a mélységi szavai után beálló feszültséget. Azt sem nehéz észrevenni, hogy haja számos árnyalatnyival világosabb, mint egy pillanattal korábban.*
-Segíteni jöttünk, na meg orkot ölni, hát mi másért! Thara, elő a fejjel, csak van valahol egy szabad karó!
*Hangja harsány, jókedvű; egyáltalán nem olyan, mintha nem egy dögvésszel teli, ostrom sújtotta táborban lenne. Utána viszont halkabban folytatja, Drohint célozva szavaival.*
-Hány napi ellátmányotok van? Tiszta kötszer, nyílvesszők? Teljesen el vagytok szigetelve? Számíthattok bármi külső segítségre?
*Drohin emberei ha fülelnek, hallhatják a kérdéseit - nem célja titkolózni. Viszont az sincs senki érdekében, hogy az esetlegesen fájdalmas tényállást mindenki arcába dörgöljék, így marad a bizalmasabb hangsúly.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 16:03:18
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:10:43
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:10:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Szerencséjükre bármilyen sérülés nélkül jutnak a tábor falai közé. Thara elsőnek lép be a bejáraton, hamarabb meglátva a bent uralkodó állapotokat, viszont így lemaradva a kinti, izgalmasabb eseményekről. Hallva Frandr szavait, elteszi kardját a hüvelyébe, majd ő is segít tágasabbra nyitni az ajtót, hogy Natukoya is átférjen. Sajnos bent sem érezhetik biztonságban magukat, de legalább elmondhatják, hogy épségben eljutottak a Romtáborba. Sosem gondolta volna, hogy tényleg látni fogja. Az azért örömmel tölti el, hogy nem orkokat találtak. Persze csak félig örülhet ennek a hírnek, mert igen is vannak itt orkok, csak még nem az erődben.
Natukoya kérdésére hamar kapnak választ.
~Akkor csak szórakozásból maradnának itt? Vagy inkább itt akarják őket tartani? De attól még az ingoványban vannak. Mit keresnek itt? Vajon a Szürke Légióhoz tatoznak?~
Annyi kérdés vetődik fel benne, de választ ezek az népek itt nem tudnának adni. Azt csak egy ork tudná.
Gondolataiból Drohin hangja zökkenti ki. Felnéz a toronyba, ahol tényleg ott áll egy test.
~Észre sem vettem. Szörnyű egy vég.~
Csóválja a fejét.
Közben Natukoya korábbi kérésére előkerül egy üveg ital. Thara visszautasítja az itókát. Követi Drohint a tábortűzhöz, ahol készségesen válaszol a kérdésekre, miután elül a nevetés.*
-Azért vagyunk itt, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a Romtábor nincs az orkok kezén.
*Válaszolja röviden, vészjósló hangon.*
-A pusztában egy erődnyi ork van. Szürke Légiónak nevezik magukat. Több ezren gyűltek össze. Nem tudjuk, hogy mi a céljuk. A város tanácsosai szerint keresnek valamit.
*Kis szünet után folytatja.*
-Mint mondtam, azért vagyunk itt, hogy megtudjuk, hogy a tábor ork mentes, ami félig igaz is.
*Néz az eltorlaszolt bejárat felé.*
-Mióta tartanak titeket itt az orkok?
*Thara hangja vészjósló, szánt szándékkal. Az előző jókedvet akarja eltüntetni, hogy a jelenlévők is felfogják, ami miatt éppen szükségük van egy kis nevetésre. A helyzetük lehet még rosszabb is, mint gondolták.*
*Szerencséjükre bármilyen sérülés nélkül jutnak a tábor falai közé. Thara elsőnek lép be a bejáraton, hamarabb meglátva a bent uralkodó állapotokat, viszont így lemaradva a kinti, izgalmasabb eseményekről. Hallva Frandr szavait, elteszi kardját a hüvelyébe, majd ő is segít tágasabbra nyitni az ajtót, hogy Natukoya is átférjen. Sajnos bent sem érezhetik biztonságban magukat, de legalább elmondhatják, hogy épségben eljutottak a Romtáborba. Sosem gondolta volna, hogy tényleg látni fogja. Az azért örömmel tölti el, hogy nem orkokat találtak. Persze csak félig örülhet ennek a hírnek, mert igen is vannak itt orkok, csak még nem az erődben.
Natukoya kérdésére hamar kapnak választ.
~Akkor csak szórakozásból maradnának itt? Vagy inkább itt akarják őket tartani? De attól még az ingoványban vannak. Mit keresnek itt? Vajon a Szürke Légióhoz tatoznak?~
Annyi kérdés vetődik fel benne, de választ ezek az népek itt nem tudnának adni. Azt csak egy ork tudná.
Gondolataiból Drohin hangja zökkenti ki. Felnéz a toronyba, ahol tényleg ott áll egy test.
~Észre sem vettem. Szörnyű egy vég.~
Csóválja a fejét.
Közben Natukoya korábbi kérésére előkerül egy üveg ital. Thara visszautasítja az itókát. Követi Drohint a tábortűzhöz, ahol készségesen válaszol a kérdésekre, miután elül a nevetés.*
-Azért vagyunk itt, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a Romtábor nincs az orkok kezén.
*Válaszolja röviden, vészjósló hangon.*
-A pusztában egy erődnyi ork van. Szürke Légiónak nevezik magukat. Több ezren gyűltek össze. Nem tudjuk, hogy mi a céljuk. A város tanácsosai szerint keresnek valamit.
*Kis szünet után folytatja.*
-Mint mondtam, azért vagyunk itt, hogy megtudjuk, hogy a tábor ork mentes, ami félig igaz is.
*Néz az eltorlaszolt bejárat felé.*
-Mióta tartanak titeket itt az orkok?
*Thara hangja vészjósló, szánt szándékkal. Az előző jókedvet akarja eltüntetni, hogy a jelenlévők is felfogják, ami miatt éppen szükségük van egy kis nevetésre. A helyzetük lehet még rosszabb is, mint gondolták.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-13 17:32:54
Üzenet elküldve: 2025-10-13 17:32:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A „fenséges jószágok” megjegyzésre a csuklyás elf, aki eddig némán, szinte árnyékként haladt mellettük, felmordul.*
- Fenséges a seggem.
*Szinte ugyanabban a pillanatban megfeszíti íját, és a sötétbe engedi a vesszőt. A rövid süvítés után fájdalmas morgás válaszol valahonnan a ködből. Nem látszik, mit talált el, de a lövés pontos volt.
Frandr'd kiáltását követően a paliszád túlfeléről egyre hangosabb és egyre obszcénabb pusmogás hallatszik, azonban a szűk rés végül kitágul, legalább annyira, hogy látszólag az óriás is át tudja préselni magát azon. Ám hiába lett tágabb a bejárat, így is csak egyesével tudnak belépni a Romtáborba, a vesszők pedig oda-vissza repkednek körülöttük. Az sem segít, hogy bár igyekeztek óriáshoz méretezni a rést, a mester így is megakad befelé menet, ám ez az állapot sem tart sokáig ugyanis mindkét kezére újabb kezek fognak rá. Az egyiket egy vöröshajú szeplős nő ragadja meg, a másikat pedig egy megőszült törp és végül átrángatják az óriást a túloldalra.
Utolsóként Frandr'd marad a túloldalon. Mielőtt még ő is átbújna a résen a fák között mozgást lát, két újabb warg tör elő, hátukon zöldbőrűek. Egy pillanattal később tompa csattanással számszeríj-nyílvessző fúródik a pajzsába. Még időben veti át magát a résen, amit rögtön ez után a vöröshajú nő és a törp már torlaszolnak is vissza.
A kis csapat végre körbe nézhet, hogy mi is rejlik a romos falakon belül. A bent látottak éppoly lehangolóak, mint amilyenre a külcsin alapján számítani lehetett. A tábor mostanra inkább tákolt menedék semmint tényleges erődítmény. Minden falrész toldozott, karók és régi szekérdeszkák tartják egyben a szerkezetet. A csoport egy külön, karókkal elkerített szegletbe kerül, az egyik őrtorony tövébe. A földön elnyűtt ponyvák és foltozott sátrak, középen egy tábortűz mellett ládákkal megrakott szekér áll, ló már sehol, de a deszkákon sötét, megfeketedett vérfoltok húzódnak.
Tíz körüli alak mozog a falakon belül, néhányan íjjakkal és számszeríjakkal lőnek vissza az éjszakába remélve, hogy nyilaik ork húsba marnak, mások a fal tövében kuporognak, fegyverrel a kézben pengékkel. A legtöbbjük sebzett, sáros, de a tekintetükben ott a kemény, elszánt fény.
Natu mester kérdésére az Aranyujjú csak int egyet az egyik emberének, aki szó nélkül siet el, hogy italt hozzon. Drohin eközben az óriás felé fordul, és halkan, de érzékelhetően fáradt iróniával felel.*
- Nos, előbbi lett volna a mesteri ötletünk. Csakhogy ezek a nyavalyás dögök különösképp kitartónak bizonyultak. Szerintem élvezik, hogy szórakozhatnak velünk.
*Ahogy beszél, idegesen megdörzsöli az ujján a gyűrűt, majd a torony irányába pillant.*
- Ja, és egy jó tanács. Ha vizelnetek kell, ne a falról lefelé tegyétek, mert úgy jártok, mint Garredh.
*Aranyujjával a torony felé bök, ahol a kifeszített őr áll mozdulatlanul.*
- Szegény párának átlőtték a nyakát, de cserébe holtában is jó szolgálatot tesz.
*Közben megérkezik az ital, egy karcos szagú, sötét folyadék egy zöldes üvegben. Drohin előbb maga húz bele, majd átadja Natunak, és széles mozdulattal int a többieknek, hogy kövessék példáját.*
- Gyertek, üljetek a tűzhöz. Itt biztonságban leszünk egy darabig. Annyira nem vastag a zöld bőr a pofájukon, hogy a falakon belül is ránk merjenek törni. Aztán elmesélhetitek ti is, hogy mi szél hozott bennetek ide, ahol a madár se jár.
*Egy pillanatnyi csend után valahonnan a fal mellől rekedt hang szólal meg.*
- Bezzeg azok a kurva wargok igen!
*A mondat után egy pillanatnyi dermedtség, majd egyszerre tör ki a nevetés. Drohin emberei, köztük maga az aranyujjú is, hangosan felröhögnek.*
*A „fenséges jószágok” megjegyzésre a csuklyás elf, aki eddig némán, szinte árnyékként haladt mellettük, felmordul.*
- Fenséges a seggem.
*Szinte ugyanabban a pillanatban megfeszíti íját, és a sötétbe engedi a vesszőt. A rövid süvítés után fájdalmas morgás válaszol valahonnan a ködből. Nem látszik, mit talált el, de a lövés pontos volt.
Frandr'd kiáltását követően a paliszád túlfeléről egyre hangosabb és egyre obszcénabb pusmogás hallatszik, azonban a szűk rés végül kitágul, legalább annyira, hogy látszólag az óriás is át tudja préselni magát azon. Ám hiába lett tágabb a bejárat, így is csak egyesével tudnak belépni a Romtáborba, a vesszők pedig oda-vissza repkednek körülöttük. Az sem segít, hogy bár igyekeztek óriáshoz méretezni a rést, a mester így is megakad befelé menet, ám ez az állapot sem tart sokáig ugyanis mindkét kezére újabb kezek fognak rá. Az egyiket egy vöröshajú szeplős nő ragadja meg, a másikat pedig egy megőszült törp és végül átrángatják az óriást a túloldalra.
Utolsóként Frandr'd marad a túloldalon. Mielőtt még ő is átbújna a résen a fák között mozgást lát, két újabb warg tör elő, hátukon zöldbőrűek. Egy pillanattal később tompa csattanással számszeríj-nyílvessző fúródik a pajzsába. Még időben veti át magát a résen, amit rögtön ez után a vöröshajú nő és a törp már torlaszolnak is vissza.
A kis csapat végre körbe nézhet, hogy mi is rejlik a romos falakon belül. A bent látottak éppoly lehangolóak, mint amilyenre a külcsin alapján számítani lehetett. A tábor mostanra inkább tákolt menedék semmint tényleges erődítmény. Minden falrész toldozott, karók és régi szekérdeszkák tartják egyben a szerkezetet. A csoport egy külön, karókkal elkerített szegletbe kerül, az egyik őrtorony tövébe. A földön elnyűtt ponyvák és foltozott sátrak, középen egy tábortűz mellett ládákkal megrakott szekér áll, ló már sehol, de a deszkákon sötét, megfeketedett vérfoltok húzódnak.
Tíz körüli alak mozog a falakon belül, néhányan íjjakkal és számszeríjakkal lőnek vissza az éjszakába remélve, hogy nyilaik ork húsba marnak, mások a fal tövében kuporognak, fegyverrel a kézben pengékkel. A legtöbbjük sebzett, sáros, de a tekintetükben ott a kemény, elszánt fény.
Natu mester kérdésére az Aranyujjú csak int egyet az egyik emberének, aki szó nélkül siet el, hogy italt hozzon. Drohin eközben az óriás felé fordul, és halkan, de érzékelhetően fáradt iróniával felel.*
- Nos, előbbi lett volna a mesteri ötletünk. Csakhogy ezek a nyavalyás dögök különösképp kitartónak bizonyultak. Szerintem élvezik, hogy szórakozhatnak velünk.
*Ahogy beszél, idegesen megdörzsöli az ujján a gyűrűt, majd a torony irányába pillant.*
- Ja, és egy jó tanács. Ha vizelnetek kell, ne a falról lefelé tegyétek, mert úgy jártok, mint Garredh.
*Aranyujjával a torony felé bök, ahol a kifeszített őr áll mozdulatlanul.*
- Szegény párának átlőtték a nyakát, de cserébe holtában is jó szolgálatot tesz.
*Közben megérkezik az ital, egy karcos szagú, sötét folyadék egy zöldes üvegben. Drohin előbb maga húz bele, majd átadja Natunak, és széles mozdulattal int a többieknek, hogy kövessék példáját.*
- Gyertek, üljetek a tűzhöz. Itt biztonságban leszünk egy darabig. Annyira nem vastag a zöld bőr a pofájukon, hogy a falakon belül is ránk merjenek törni. Aztán elmesélhetitek ti is, hogy mi szél hozott bennetek ide, ahol a madár se jár.
*Egy pillanatnyi csend után valahonnan a fal mellől rekedt hang szólal meg.*
- Bezzeg azok a kurva wargok igen!
*A mondat után egy pillanatnyi dermedtség, majd egyszerre tör ki a nevetés. Drohin emberei, köztük maga az aranyujjú is, hangosan felröhögnek.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-12 21:08:53
Üzenet elküldve: 2025-10-12 21:08:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Az öregnek nem kell sok idő, hogy összeszedje a gondolatait és felmérje a helyzetet. Öreg ugyan de nem annyira. Remegő kezével ajkaihoz emeli butykosát, s keményen belekortyol a borba, amitől rögtön élet költözik fáradt tekintetébe, s még az arca is kipirosodik, akár egy gyermeknek.*
-Akkor induljunk!
*Egyezik bele széles vigyorral a képén, máris szimpatikus neki ez a bagázs, főleg mert azt ígéri neki, hogy talán lel neki némi italt. Ezzel pedig könnyen meg lehet nyerni a mestert. Ahogy erőltetett menetben haladnak nem marad le, sőt, meglepően jól tartja a lépést, nosza úgy látszik, tud ő sietni ha fontosnak érzi, meg persze ha nem szomjas.*
-Natukoya mester vagyok, de a mester is megteszi.
*Mondja útközben, hogy maga részéről is bemutatkozzon, majd viszonylag hamar elérnek a célig. Csak úgy futólag nézi meg magának a kis tábort, látja fent az őrt, aki valószínűleg már nem él egy ideje. ~Okos, valamelyiküknek több sütnivalója van, mint amennyi elsőre látszik.~ Nem igazán zavarja a dolog. Azt azonban érzi, hogy nem csak úgy lihanech felé utazgathatott ez a banda, de nem kérdezősködik túlságosan, egyrészt mert nem tartozik rá, másrészt meg fontosabb dolgok is lekötik a figyelmét, például a mögöttük előbukkanó wargok látványa. Azokat is csak addig figyeli amíg muszáj, még sosem látott ilyen teremtményeket.*
-Milyen fenséges jószágok..
*Jegyzi meg az orra alatt, szívesen tartana egyet magának is, talán ha úgy alakulnak a dolgok elnyerheti az egyik állat bizalmát, miután megszabadította őt a lovasától. Amint lehetősége van beiramodik a nyíláson, és meglapogatja Frandr'd vállát, jelezve, hogy jöhet.*
-Ez melegebb pite volt, mint ahogy szeretem.
*Fújja ki magát az óriás remélhetőleg már a kapun belül.*
-Mire játszotok, koma? Kivárjátok míg feladják a hajszát, vagy tán vannak még cimboráitok odakint?
*Ezt csak úgy bedobja a közösbe, nem igazán címzi egyiknek sem, valószínűleg a többiek fejében is felmerülhetett már a kérdés.*
*Az öregnek nem kell sok idő, hogy összeszedje a gondolatait és felmérje a helyzetet. Öreg ugyan de nem annyira. Remegő kezével ajkaihoz emeli butykosát, s keményen belekortyol a borba, amitől rögtön élet költözik fáradt tekintetébe, s még az arca is kipirosodik, akár egy gyermeknek.*
-Akkor induljunk!
*Egyezik bele széles vigyorral a képén, máris szimpatikus neki ez a bagázs, főleg mert azt ígéri neki, hogy talán lel neki némi italt. Ezzel pedig könnyen meg lehet nyerni a mestert. Ahogy erőltetett menetben haladnak nem marad le, sőt, meglepően jól tartja a lépést, nosza úgy látszik, tud ő sietni ha fontosnak érzi, meg persze ha nem szomjas.*
-Natukoya mester vagyok, de a mester is megteszi.
*Mondja útközben, hogy maga részéről is bemutatkozzon, majd viszonylag hamar elérnek a célig. Csak úgy futólag nézi meg magának a kis tábort, látja fent az őrt, aki valószínűleg már nem él egy ideje. ~Okos, valamelyiküknek több sütnivalója van, mint amennyi elsőre látszik.~ Nem igazán zavarja a dolog. Azt azonban érzi, hogy nem csak úgy lihanech felé utazgathatott ez a banda, de nem kérdezősködik túlságosan, egyrészt mert nem tartozik rá, másrészt meg fontosabb dolgok is lekötik a figyelmét, például a mögöttük előbukkanó wargok látványa. Azokat is csak addig figyeli amíg muszáj, még sosem látott ilyen teremtményeket.*
-Milyen fenséges jószágok..
*Jegyzi meg az orra alatt, szívesen tartana egyet magának is, talán ha úgy alakulnak a dolgok elnyerheti az egyik állat bizalmát, miután megszabadította őt a lovasától. Amint lehetősége van beiramodik a nyíláson, és meglapogatja Frandr'd vállát, jelezve, hogy jöhet.*
-Ez melegebb pite volt, mint ahogy szeretem.
*Fújja ki magát az óriás remélhetőleg már a kapun belül.*
-Mire játszotok, koma? Kivárjátok míg feladják a hajszát, vagy tán vannak még cimboráitok odakint?
*Ezt csak úgy bedobja a közösbe, nem igazán címzi egyiknek sem, valószínűleg a többiek fejében is felmerülhetett már a kérdés.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-12 11:58:43
Üzenet elküldve: 2025-10-12 11:58:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
~Miért pont most lett ilyen beszédes?~
*Meglepi kissé, hogy pont az egyébként már-már szélsőségesen hallgatag Raymond szaporítja most a szót ahelyett, hogy inkább a pakolásra fókuszálna. Talán annak a páncélján és fegyverzetén kívül nincs semmije, amit elpakolásra érdemesnek talál? Akárhogy is, Frandrnek fontosabb dolga is van.
Natukoya sejtelmes kijelentésére csak egy értetlen pillantást kap, majd nem is vesztegeti tovább az időt, inkább gyorsan elpakol. Úgy tűnik, nem kell segítenie senkinek, így van ideje figyelni a közben elhangzottakra.*
~Lihanechbe?~
*Valami bűzlik. Azon túl, hogy a Romtábor hírhedten rablótanyaként szolgál, az aranyujjú kedvesemezésétől szinte a hideg futkos a hátán. Hragar majdnem biztos, hogy tharg, és Rokhar neve sem épp lihanechi csengésű - már amennyire meg tudja állapítani.
Nincs sok ideje ezen agyalni; a pakolás végeztével már indulnak is, és mindezt sietősen teszik. Frandr a sereghajtó szerepét tölti be. Pajzsát vállszíján hátulra csúsztatja, hogy védjen az esetleges nyilaktól, majd ködköpenye reteszét is kinyitja, hogy nehezebb célpont legyen. Ezután inkább a környezetére fókuszál, és arra, hogy ne hasaljon el egy kiugró gyökér miatt.*
-Frandr.
*Mutatkozik be egyszerűen Thara után, aztán az út további részén hallgat, és gyanúit is megtartja magának. A wargok üvöltése ha más nem, hát remek emlékeztető, hogy jelenleg az idegenek megbízhatósága sokadlagos probléma.
Egy idegőrlő fertályóra múlik el, mielőtt meglátják a paliszádot. A maga részéről a 'Romtábor' kifejezés nem ígért sokat, így a látvány nem is okoz nagy csalódást. Mégis, ahogy újra kézbeveszi a pajzsát, valami nem stimmel a képben. Az őrtoronyban figyelő alak túl mozdulatlan...*
-Hrafnrot!
*Hagyja el száját egy káromkodás, mikor rájön, mit is lát pontosan. Egyre kevésbé tetszik neki ez az egész, na nem mintha eddig olyan nagyon lelkesedett volna a helyzet iránt. Csak egy oka van annak, hogy nem mégis a wargok elleni harc mellett dönt.*
~Mi okuk lenne ennyit kockáztatni, csak hogy aztán odabent tőrbe csaljanak?~
*Inkább az a gyanúja, hogy a Romtábor lakóinak élő, harcképes állapotban levő fegyveresekre van szüksége az orkokkal szemben. Így mikor ez a bizonyos 'Brynda' elkezd utat nyitni, a visszakozás helyett inkább csak hozzáfűz valamit Drohin szavaihoz.*
-Óriással jövünk!
*Fontos részlet ez, hiszen egyiküknek sem kell, hogy Natu mester megrekedjen, csak mert nem nyitottak eléggé tág utat neki. Aztán már sürgősebb dolga akad.
Egy pillanatra megakad lélegzése a warglovasok láttán. Tapasztalatból tudja, hogy utálatos dolog az ellenük való küzdelem. Aztán a pillanat véget ér, és mozgásba lendül.*
-Befelé! Fedezlek!
*Morran fel ellentmondást nem tűrő hangon, ahogy az érkező lovasok és a rés közé pozicionálja magát úgy, hogy minél jobban fedje a befelé haladók hátát. Pajzsát úgy tartja, hogy ne lehessen tőle megcélozni teste túlnyomó részét. Ha a többiek már bementek, akkor követi csak őket be a Romtáborba, pajzsával továbbra is védekezve az érkező nyilakkal szemben.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 12:01:51
~Miért pont most lett ilyen beszédes?~
*Meglepi kissé, hogy pont az egyébként már-már szélsőségesen hallgatag Raymond szaporítja most a szót ahelyett, hogy inkább a pakolásra fókuszálna. Talán annak a páncélján és fegyverzetén kívül nincs semmije, amit elpakolásra érdemesnek talál? Akárhogy is, Frandrnek fontosabb dolga is van.
Natukoya sejtelmes kijelentésére csak egy értetlen pillantást kap, majd nem is vesztegeti tovább az időt, inkább gyorsan elpakol. Úgy tűnik, nem kell segítenie senkinek, így van ideje figyelni a közben elhangzottakra.*
~Lihanechbe?~
*Valami bűzlik. Azon túl, hogy a Romtábor hírhedten rablótanyaként szolgál, az aranyujjú kedvesemezésétől szinte a hideg futkos a hátán. Hragar majdnem biztos, hogy tharg, és Rokhar neve sem épp lihanechi csengésű - már amennyire meg tudja állapítani.
Nincs sok ideje ezen agyalni; a pakolás végeztével már indulnak is, és mindezt sietősen teszik. Frandr a sereghajtó szerepét tölti be. Pajzsát vállszíján hátulra csúsztatja, hogy védjen az esetleges nyilaktól, majd ködköpenye reteszét is kinyitja, hogy nehezebb célpont legyen. Ezután inkább a környezetére fókuszál, és arra, hogy ne hasaljon el egy kiugró gyökér miatt.*
-Frandr.
*Mutatkozik be egyszerűen Thara után, aztán az út további részén hallgat, és gyanúit is megtartja magának. A wargok üvöltése ha más nem, hát remek emlékeztető, hogy jelenleg az idegenek megbízhatósága sokadlagos probléma.
Egy idegőrlő fertályóra múlik el, mielőtt meglátják a paliszádot. A maga részéről a 'Romtábor' kifejezés nem ígért sokat, így a látvány nem is okoz nagy csalódást. Mégis, ahogy újra kézbeveszi a pajzsát, valami nem stimmel a képben. Az őrtoronyban figyelő alak túl mozdulatlan...*
-Hrafnrot!
*Hagyja el száját egy káromkodás, mikor rájön, mit is lát pontosan. Egyre kevésbé tetszik neki ez az egész, na nem mintha eddig olyan nagyon lelkesedett volna a helyzet iránt. Csak egy oka van annak, hogy nem mégis a wargok elleni harc mellett dönt.*
~Mi okuk lenne ennyit kockáztatni, csak hogy aztán odabent tőrbe csaljanak?~
*Inkább az a gyanúja, hogy a Romtábor lakóinak élő, harcképes állapotban levő fegyveresekre van szüksége az orkokkal szemben. Így mikor ez a bizonyos 'Brynda' elkezd utat nyitni, a visszakozás helyett inkább csak hozzáfűz valamit Drohin szavaihoz.*
-Óriással jövünk!
*Fontos részlet ez, hiszen egyiküknek sem kell, hogy Natu mester megrekedjen, csak mert nem nyitottak eléggé tág utat neki. Aztán már sürgősebb dolga akad.
Egy pillanatra megakad lélegzése a warglovasok láttán. Tapasztalatból tudja, hogy utálatos dolog az ellenük való küzdelem. Aztán a pillanat véget ér, és mozgásba lendül.*
-Befelé! Fedezlek!
*Morran fel ellentmondást nem tűrő hangon, ahogy az érkező lovasok és a rés közé pozicionálja magát úgy, hogy minél jobban fedje a befelé haladók hátát. Pajzsát úgy tartja, hogy ne lehessen tőle megcélozni teste túlnyomó részét. Ha a többiek már bementek, akkor követi csak őket be a Romtáborba, pajzsával továbbra is védekezve az érkező nyilakkal szemben.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 12:01:51
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-12 08:30:14
Üzenet elküldve: 2025-10-12 08:30:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Drohin állításában csak arra tud figyelni, hogy igen is vannak orkok az ingoványban. Sajnálatára viszont időt nem mondott a férfi. Pedig azt lenne jó tudni, hogy mikor történtek ezek az események. Thara egyáltalán nem törődik a Lihanechi történek igazságával. Felőle akár kecske koponyában, mocsári trollokkal háló kultisták is lehetnek, amíg az orkokról pontos információt tudnak nyújtani és nem vonják be őt a "játékaikba". Még az idegenek nevét megtudják, amire Thara csak furcsán néz. Be kell látnia, hogy érdekes alakokkal találkoztak.
~Legalább nem érdekes orkok.~
Nyugtázza magában, majd visszarohan a fához ahol őrködött és holmijait összeszedve követi a többieket.*
-Micarthara vagyok.
*Mondja az út közben Drohinnak. Sietve kapkodják a lábukat. A farkasok gyors tempóra késztetik őket. Végül biztonságban megérkeznek a céljukhoz. Az erőd látványa csalódást kelt benne. Persze nem egy jól felépített erődre számított, mint mondjuk amit a thargok tudhatnak magukénak, de azért mégis valami sokkal erődösebbre számított. Még mielőtt bejuthatnának az erődbe még alkalmuk nyílik látni az orkokat. Nagyon szeretné felvenni velük a harcot, de kár lenne tagadni, hogy a csapatjuk fáradt, ő is. Két warg az meg hát két warg. Még az orkokkal elbánnának de a wargokkal már nem. A félelem mellett azonban kíváncsiság is előbukkan Tharában. Wargokat még nem látott ilyen közelről. Reméli holtan is láthatja majd őket.
Drohinnak nem kell kétszer kérnie, hogy menjen be. Szó nélkül lép be a bejáraton.*
*Drohin állításában csak arra tud figyelni, hogy igen is vannak orkok az ingoványban. Sajnálatára viszont időt nem mondott a férfi. Pedig azt lenne jó tudni, hogy mikor történtek ezek az események. Thara egyáltalán nem törődik a Lihanechi történek igazságával. Felőle akár kecske koponyában, mocsári trollokkal háló kultisták is lehetnek, amíg az orkokról pontos információt tudnak nyújtani és nem vonják be őt a "játékaikba". Még az idegenek nevét megtudják, amire Thara csak furcsán néz. Be kell látnia, hogy érdekes alakokkal találkoztak.
~Legalább nem érdekes orkok.~
Nyugtázza magában, majd visszarohan a fához ahol őrködött és holmijait összeszedve követi a többieket.*
-Micarthara vagyok.
*Mondja az út közben Drohinnak. Sietve kapkodják a lábukat. A farkasok gyors tempóra késztetik őket. Végül biztonságban megérkeznek a céljukhoz. Az erőd látványa csalódást kelt benne. Persze nem egy jól felépített erődre számított, mint mondjuk amit a thargok tudhatnak magukénak, de azért mégis valami sokkal erődösebbre számított. Még mielőtt bejuthatnának az erődbe még alkalmuk nyílik látni az orkokat. Nagyon szeretné felvenni velük a harcot, de kár lenne tagadni, hogy a csapatjuk fáradt, ő is. Két warg az meg hát két warg. Még az orkokkal elbánnának de a wargokkal már nem. A félelem mellett azonban kíváncsiság is előbukkan Tharában. Wargokat még nem látott ilyen közelről. Reméli holtan is láthatja majd őket.
Drohinnak nem kell kétszer kérnie, hogy menjen be. Szó nélkül lép be a bejáraton.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:43:46
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:43:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Az aranyujjú a sötételf kérdésére felvonja a szemöldökét, féloldalas mosoly villan az arcán.*
- Épp Lihanechbe tartottunk kedvesem, mikor beléjük futottunk. Idáig üldöztek. Aztán végül a tábor még megmaradt falai közt találtunk menedéket.
*Csupán ennyit mond, majd ismét körbe pillant, ideges szokásból, mintha minden fa mögött orkot sejtene. Natu kérdésére, viszont ismét visszanéz, majd elvigyorodik.*
- Meglátom, mit tehetek nedűügyben, cimbora.
*Raymond tréfáján visszafojt egy nevetést, nyilván, hogy ne csapjon az eddigieknél több felesleges zajt, a gyűrűn megvillan a parázs fénye.*
- A gyűrű marad, barátom. Ha már erről kaptam a nevem. *Színpadias, mégis halk meghajlás.* - Aranyujjú Drohin, szolgálatotokra.
*Ezt követően a fejszésre bök.*
- Ez a nagy mamlasz itt pedig Hragar. *Végül a csuklyás felé int.* – Ő pedig Rokhar.
- Ti útközben mutatkoztok be. Gyertek!
*A bemutatást követően legfeljebb a nagy darab veszi a fáradtságot, hogy biccentsen a társaság felé, az elf rájuk se hederít helyette tovább kémleli a sötétséget. Hacsak a társaság nem kezd el az utolsó pillanatban visszakozni, akkor a három alak elindul visszafelé, azon az úton, amelyen érkeztek. Már nem lopakodnak tovább, Drohin sietősre veszi a lépteket, a másik kettő pedig szorosan követi látszólagos vezérük. A fák közt egyre közelebb húzódik a farkasüvöltés, előbb csak egyszer, aztán még kétszer, mintha a dögök egymás közt tárgyalnák meg, kinek melyik falat jut majd. Negyedóra gyors, feszült menetelés után a köd szálai mögül sötét vonal emelkedik ki: fából vert paliszád, toldásokkal, beékelt karókkal, köztük rossz minőségű deszkák. A tetején itt-ott kötélből csomózott mellvéd, egy oldalt lánc csörren halkan a szélben.
Feljebb őrtorony dereng: a korhadt erkélyen mozdulatlan alak áll. Acélsisakján haloványan megcsillan a hold fénye. A köd átfolyik a mellvért és a nyak közötti résen, ahogy közelednek, a látvány dermesztőbbé válik, az őr nem figyel, kifeszítve áll. Drohin tekintete elsiklik rajta, mintha már megszokta volna a látványt.
A fal tövénél egy eltorlaszolt rés: keresztbe rakott gerendák, gally és két felborított szekérdarab tartja. Drohin tenyere a fára simul.*
- Brynda, kedves! Visszatértünk, és vendégekkel. Engedj utat!
*A túloldalról morgás, szöszmötölés, fa súrlódik fán, a torlasz odébb csúszik, keskeny rés nyílik. Drohin int előre, de a sötétből hirtelen két warghang hasít be, s a fák közül elő is bukkannak a hangok gazdái. Két warg, hátukon egy-egy ork ül. Ugyanabban a pillanatban a paliszád felől apró nyílvessző süvít át a fejek fölött valahová a ködbe. Hragar már markolja a fejszéje nyelét, Rokhar ujja a vállára csúszik, mintha bármelyik pillanatban rántaná az íjat.*
- Gyerünk, gyerünk, szép sorban! *Tessékeli beljebb Drohin a csapatot.* - Odabent biztonságban lesztek.
*Egy újabb nyíl süvít el a fejük felett, ezúttal azonban a másik irányból. Ezt már nagyon is látják hova érkezik. Épp a fejük felett áll bele a fal egyik részébe. A wargok prüszkölése közelebb gyűrűzik, karmok kaparnak a talajban. A rés sötét torka tárt karokkal vár. Odabent tompa hang, kósza lámpafény, odakint a köd és az üvöltés.
A döntés, hogy jobb-e kint mint bent, már a társaságon áll.*
*Az aranyujjú a sötételf kérdésére felvonja a szemöldökét, féloldalas mosoly villan az arcán.*
- Épp Lihanechbe tartottunk kedvesem, mikor beléjük futottunk. Idáig üldöztek. Aztán végül a tábor még megmaradt falai közt találtunk menedéket.
*Csupán ennyit mond, majd ismét körbe pillant, ideges szokásból, mintha minden fa mögött orkot sejtene. Natu kérdésére, viszont ismét visszanéz, majd elvigyorodik.*
- Meglátom, mit tehetek nedűügyben, cimbora.
*Raymond tréfáján visszafojt egy nevetést, nyilván, hogy ne csapjon az eddigieknél több felesleges zajt, a gyűrűn megvillan a parázs fénye.*
- A gyűrű marad, barátom. Ha már erről kaptam a nevem. *Színpadias, mégis halk meghajlás.* - Aranyujjú Drohin, szolgálatotokra.
*Ezt követően a fejszésre bök.*
- Ez a nagy mamlasz itt pedig Hragar. *Végül a csuklyás felé int.* – Ő pedig Rokhar.
- Ti útközben mutatkoztok be. Gyertek!
*A bemutatást követően legfeljebb a nagy darab veszi a fáradtságot, hogy biccentsen a társaság felé, az elf rájuk se hederít helyette tovább kémleli a sötétséget. Hacsak a társaság nem kezd el az utolsó pillanatban visszakozni, akkor a három alak elindul visszafelé, azon az úton, amelyen érkeztek. Már nem lopakodnak tovább, Drohin sietősre veszi a lépteket, a másik kettő pedig szorosan követi látszólagos vezérük. A fák közt egyre közelebb húzódik a farkasüvöltés, előbb csak egyszer, aztán még kétszer, mintha a dögök egymás közt tárgyalnák meg, kinek melyik falat jut majd. Negyedóra gyors, feszült menetelés után a köd szálai mögül sötét vonal emelkedik ki: fából vert paliszád, toldásokkal, beékelt karókkal, köztük rossz minőségű deszkák. A tetején itt-ott kötélből csomózott mellvéd, egy oldalt lánc csörren halkan a szélben.
Feljebb őrtorony dereng: a korhadt erkélyen mozdulatlan alak áll. Acélsisakján haloványan megcsillan a hold fénye. A köd átfolyik a mellvért és a nyak közötti résen, ahogy közelednek, a látvány dermesztőbbé válik, az őr nem figyel, kifeszítve áll. Drohin tekintete elsiklik rajta, mintha már megszokta volna a látványt.
A fal tövénél egy eltorlaszolt rés: keresztbe rakott gerendák, gally és két felborított szekérdarab tartja. Drohin tenyere a fára simul.*
- Brynda, kedves! Visszatértünk, és vendégekkel. Engedj utat!
*A túloldalról morgás, szöszmötölés, fa súrlódik fán, a torlasz odébb csúszik, keskeny rés nyílik. Drohin int előre, de a sötétből hirtelen két warghang hasít be, s a fák közül elő is bukkannak a hangok gazdái. Két warg, hátukon egy-egy ork ül. Ugyanabban a pillanatban a paliszád felől apró nyílvessző süvít át a fejek fölött valahová a ködbe. Hragar már markolja a fejszéje nyelét, Rokhar ujja a vállára csúszik, mintha bármelyik pillanatban rántaná az íjat.*
- Gyerünk, gyerünk, szép sorban! *Tessékeli beljebb Drohin a csapatot.* - Odabent biztonságban lesztek.
*Egy újabb nyíl süvít el a fejük felett, ezúttal azonban a másik irányból. Ezt már nagyon is látják hova érkezik. Épp a fejük felett áll bele a fal egyik részébe. A wargok prüszkölése közelebb gyűrűzik, karmok kaparnak a talajban. A rés sötét torka tárt karokkal vár. Odabent tompa hang, kósza lámpafény, odakint a köd és az üvöltés.
A döntés, hogy jobb-e kint mint bent, már a társaságon áll.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-10 08:28:42
Üzenet elküldve: 2025-10-10 08:28:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Kilép a tűz fényébe, a fejszét még mindig a kezében tartja, másikban a pajzsot. Álmosan rázza meg a fejét, miközben hatalmasat ásít.*
-Most már legalább látlak titeket is rendesen. Na, végre, ez ám a társaság! Már azt hittem, a következő, akit meglátok, egy farkas lesz, nem ember. Jó, hogy itt vagytok, komolyan mondom. *Ahogy beszél, tekintete végigfut az idegeneken, próbálja lemérni, mennyire megbízhat bennük. Egyikük arcán magabiztos mosoly, a másik komor, a harmadik pedig szinte láthatatlan a csuklyája mögött. A tűz fénye megcsillan a fémeken, és valahogy furcsa, mégis megnyugtató, hogy végre nem a sötétség bámul vissza rá. A következő pillanatban azonban a távolból ismét felhangzik a farkasvonyítás. Ezúttal sokkal közelebbről, mélyebben, dühösebben. Raymond testén végigfut a hideg. Megfeszülnek az izmai, vállai kicsit megemelkednek, arca elkomorul.*
-Na, ez már rohadt közel volt. Ha így üvölt, hamarosan itt is lesznek. *Egy lépéssel közelebb megy a többiekhez, miközben körbepillant az erdő sötétjén. Hangja nem hangos, de van benne nyomaték, ahogy megszólal.*
-Induljunk, amíg nem késő. Aztán ráérünk beszélgetni, ha már a tábort elértük.
*Ahogy a mozdulatai egyre céltudatosabbak, tekintete ismét az idegenekre téved. A szemét különösen megfogja az aranygyűrű, ami a vezetőjük ujján csillan meg a tűz fényében. Pár pillanatig nézi, majd halvány mosoly fut át az arcán.*
-Szép darab az az aranygyűrű, tetszik. Aztán vigyázz rá, nehogy egy farkas vigye el a kezeddel együtt. *Ahogy ezt kimondja, féloldalasan elmosolyodik, de a tekintete továbbra is a sötét erdőt figyeli. A hangja nyugodt, mégis feszült, mint aki bármelyik pillanatban kész felemelni a pajzsát. A tűz fényében állva látszik rajta, hogy fáradt, de harcra kész.*
-Gyerünk. Nem várom meg, míg az a dög a nyakamba ugrik.
*Kilép a tűz fényébe, a fejszét még mindig a kezében tartja, másikban a pajzsot. Álmosan rázza meg a fejét, miközben hatalmasat ásít.*
-Most már legalább látlak titeket is rendesen. Na, végre, ez ám a társaság! Már azt hittem, a következő, akit meglátok, egy farkas lesz, nem ember. Jó, hogy itt vagytok, komolyan mondom. *Ahogy beszél, tekintete végigfut az idegeneken, próbálja lemérni, mennyire megbízhat bennük. Egyikük arcán magabiztos mosoly, a másik komor, a harmadik pedig szinte láthatatlan a csuklyája mögött. A tűz fénye megcsillan a fémeken, és valahogy furcsa, mégis megnyugtató, hogy végre nem a sötétség bámul vissza rá. A következő pillanatban azonban a távolból ismét felhangzik a farkasvonyítás. Ezúttal sokkal közelebbről, mélyebben, dühösebben. Raymond testén végigfut a hideg. Megfeszülnek az izmai, vállai kicsit megemelkednek, arca elkomorul.*
-Na, ez már rohadt közel volt. Ha így üvölt, hamarosan itt is lesznek. *Egy lépéssel közelebb megy a többiekhez, miközben körbepillant az erdő sötétjén. Hangja nem hangos, de van benne nyomaték, ahogy megszólal.*
-Induljunk, amíg nem késő. Aztán ráérünk beszélgetni, ha már a tábort elértük.
*Ahogy a mozdulatai egyre céltudatosabbak, tekintete ismét az idegenekre téved. A szemét különösen megfogja az aranygyűrű, ami a vezetőjük ujján csillan meg a tűz fényében. Pár pillanatig nézi, majd halvány mosoly fut át az arcán.*
-Szép darab az az aranygyűrű, tetszik. Aztán vigyázz rá, nehogy egy farkas vigye el a kezeddel együtt. *Ahogy ezt kimondja, féloldalasan elmosolyodik, de a tekintete továbbra is a sötét erdőt figyeli. A hangja nyugodt, mégis feszült, mint aki bármelyik pillanatban kész felemelni a pajzsát. A tűz fényében állva látszik rajta, hogy fáradt, de harcra kész.*
-Gyerünk. Nem várom meg, míg az a dög a nyakamba ugrik.
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:30:28
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:30:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A vonyító farkas még mindig dalolászik álmában Frandr'd furcsa, mogorva hangján, de azért igencsak kellemes. Bizarr, de kellemes. Majd a farkasnak egyszeriben csak szakálla kezd nőni, a szőrénél egyébként is hatalmasabb szőr, majd abbahagyja a dalolást, és hatalmas félig ember félig vad mancsával a combjára lép. Ezen igencsak meglepődik a mester, ugyan élt már át nagyon valóságosnak érződő álmot korábban, főleg mikor nőkről fantáziált, de az mégsem volt ilyen. Ekkor nyithatja ki lassan a szemét, s láthatja, hogy a farkas mancsa Frandr'd ébresztője. Nem morran rá, óvatosan nyitja ki a szemét, majd mosolyog, és halkan felel.*
-Nem, cimbora. Mi találtunk rájuk.
*Megpöccinti a saját orrát a mutatóujjával, mintha valami hatalmas bölcsességet mondott volna, bár még fogalma sincs miről beszél a férfi. Majd kicsit megnyújtóztatja végtagjait akár egy macska, ekkor veszi csak észre az idegeneket. ~Áh! Hogy ránk találtak a Romtáborból!~ Persze azért hangosan nem mondja ki, de azért jót mulat magában a dolgon. Azonban mivel nem volt teljesen magánál nem is hallhatott mindent, a képet azért össze tudja rakni a morzsákból amiket sikerül elkapnia. Látja, hogy nincs fegyver a kezükben, és mindenki viszonylag nyugodt hangulatban van, de legalábbis nem csorog a szájukból a hab, úgyhogy biztos nem ellenségesek.*
-Remélem van valami nedű is, jóbarát ott a táborotokba, hehhe!
*Oldalra biccenti a fejét, miközben szemével kinézi az idegenek közül a jókedélyű fickót.*
-Mer' ha igen akkor mi nagyon jóban leszünk.
*Ő a maga részéről készenáll, s habár nem tűnik úgy, azért belül ténylegesen felméri az idegeneket, meg a fegyvereiket is, hogyha bajt akarnának keverni, melyiknek törje be az orrát először.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 20:30:42
*A vonyító farkas még mindig dalolászik álmában Frandr'd furcsa, mogorva hangján, de azért igencsak kellemes. Bizarr, de kellemes. Majd a farkasnak egyszeriben csak szakálla kezd nőni, a szőrénél egyébként is hatalmasabb szőr, majd abbahagyja a dalolást, és hatalmas félig ember félig vad mancsával a combjára lép. Ezen igencsak meglepődik a mester, ugyan élt már át nagyon valóságosnak érződő álmot korábban, főleg mikor nőkről fantáziált, de az mégsem volt ilyen. Ekkor nyithatja ki lassan a szemét, s láthatja, hogy a farkas mancsa Frandr'd ébresztője. Nem morran rá, óvatosan nyitja ki a szemét, majd mosolyog, és halkan felel.*
-Nem, cimbora. Mi találtunk rájuk.
*Megpöccinti a saját orrát a mutatóujjával, mintha valami hatalmas bölcsességet mondott volna, bár még fogalma sincs miről beszél a férfi. Majd kicsit megnyújtóztatja végtagjait akár egy macska, ekkor veszi csak észre az idegeneket. ~Áh! Hogy ránk találtak a Romtáborból!~ Persze azért hangosan nem mondja ki, de azért jót mulat magában a dolgon. Azonban mivel nem volt teljesen magánál nem is hallhatott mindent, a képet azért össze tudja rakni a morzsákból amiket sikerül elkapnia. Látja, hogy nincs fegyver a kezükben, és mindenki viszonylag nyugodt hangulatban van, de legalábbis nem csorog a szájukból a hab, úgyhogy biztos nem ellenségesek.*
-Remélem van valami nedű is, jóbarát ott a táborotokba, hehhe!
*Oldalra biccenti a fejét, miközben szemével kinézi az idegenek közül a jókedélyű fickót.*
-Mer' ha igen akkor mi nagyon jóban leszünk.
*Ő a maga részéről készenáll, s habár nem tűnik úgy, azért belül ténylegesen felméri az idegeneket, meg a fegyvereiket is, hogyha bajt akarnának keverni, melyiknek törje be az orrát először.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 20:30:42
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-09 09:43:48
Üzenet elküldve: 2025-10-09 09:43:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Nem az első alkalom, hogy álmából felkeltve hirtelen sok mindent kell felfognia. Tapasztalt veteránja az éjszakai riadóknak, még ha a közelmúltban nem is élt át ilyet. Mégis, az emberi ész feldolgozóképessége ilyenkor erősen korlátozott, a közvetlen túlélésre van kiéleződve.
Talán ezért is lehet, hogy csak utólag fogja fel Thara hangerejének jelentőségét, az idegenek intő mozdulatának hatására. Nincs idő firtatni, hogy ki hibázott, és hol; érzi, hogy hamarosan indulni kell.
És valóban. Hiába számított eddig is orkok jelenlétére, a zöldbőrűek említésére megjelenik pár sötétebb tincs hajában, tükrözve hangulatát. A maga részéről gyors döntést hoz; ebben a helyzetben nincs más választásuk, mint a bizalom.*
~Egyelőre.~
*Ennek jeléül védekező pozícióját végleg elhagyja, tőrét visszacsúsztatva a tokjába. Ez szinte egyidőben történik a farkasüvöltéssel; megrezzen, haján átvillan egy fehér szín, de utána visszasötétedik. Az aranygyűrűs felé nézve annak szavaira biccent, majd elfordul az idegenektől és felméri a többieket.
Raymond készenlétben - Natu jóval kevésbé. Csak egy fél másodpercet hagy magának a megrökönyödésre, aztán pár öles lépéssel az óriás mellé lép, és fokosa kalapácsfejével finoman megütögeti annak combját. Nem célja komoly fájdalmat okozni, de ugrásra kész; nem kizárt, hogy az öreg ösztönösen válaszcsapással reagál, és ha így tesz, szándékozik kitérni.*
-Ébresztő. Ránk találtak a Romtáborból.
*Summázza a helyzetet, ha sikeresen felkeltette az óriást. Fél füllel közben hallja Thara kérdését is, és mielőtt még az idegenek közül bárki válaszolhatna, ingerülten felmorran.*
-Később! Inkább pakolj. Fél percünk van, aztán indulunk.
*Jelenti ki, majd követi a saját tanácsát. A maga részéről már elalvás előtt úgy rendezkedett be, hogy ha kell, pillanatok alatt kész legyen az indulásra. Pár gyakorlott mozdulattal elrakja a holmiját, majd azoknak is segít, akik esetleg ilyen téren nehézségekbe ütköznek.
Az idő leteltével már a táborhely szélén áll, az idegenekhez közel, hátán hátizsák. Sisakos feje az erdőt pásztázza; kész arra, hogy baljában tartott pajzsát egy esetleges nyílvessző útjába mozdítsa. Sürgeti szapora szívverése; indulna már, legszívesebben ennyit sem várt volna.*
~Elő kellett volna készíteni valamit, ami sok füstöt csinál.~
*Jut eszébe a gondolat. Ha korábban gondolt volna erre, akkor most elfedhetnék a saját szagukat a tábortűz füstjével. Így viszont bíznia kell benne, hogy még azelőtt elérik a Romtábort, hogy a wargok utolérnék őket.
Végül vagy a türelme fogy el, vagy az elpakolandó holmi; akárhogy is, nem vár tovább.*
-Induljunk.
*Nem az első alkalom, hogy álmából felkeltve hirtelen sok mindent kell felfognia. Tapasztalt veteránja az éjszakai riadóknak, még ha a közelmúltban nem is élt át ilyet. Mégis, az emberi ész feldolgozóképessége ilyenkor erősen korlátozott, a közvetlen túlélésre van kiéleződve.
Talán ezért is lehet, hogy csak utólag fogja fel Thara hangerejének jelentőségét, az idegenek intő mozdulatának hatására. Nincs idő firtatni, hogy ki hibázott, és hol; érzi, hogy hamarosan indulni kell.
És valóban. Hiába számított eddig is orkok jelenlétére, a zöldbőrűek említésére megjelenik pár sötétebb tincs hajában, tükrözve hangulatát. A maga részéről gyors döntést hoz; ebben a helyzetben nincs más választásuk, mint a bizalom.*
~Egyelőre.~
*Ennek jeléül védekező pozícióját végleg elhagyja, tőrét visszacsúsztatva a tokjába. Ez szinte egyidőben történik a farkasüvöltéssel; megrezzen, haján átvillan egy fehér szín, de utána visszasötétedik. Az aranygyűrűs felé nézve annak szavaira biccent, majd elfordul az idegenektől és felméri a többieket.
Raymond készenlétben - Natu jóval kevésbé. Csak egy fél másodpercet hagy magának a megrökönyödésre, aztán pár öles lépéssel az óriás mellé lép, és fokosa kalapácsfejével finoman megütögeti annak combját. Nem célja komoly fájdalmat okozni, de ugrásra kész; nem kizárt, hogy az öreg ösztönösen válaszcsapással reagál, és ha így tesz, szándékozik kitérni.*
-Ébresztő. Ránk találtak a Romtáborból.
*Summázza a helyzetet, ha sikeresen felkeltette az óriást. Fél füllel közben hallja Thara kérdését is, és mielőtt még az idegenek közül bárki válaszolhatna, ingerülten felmorran.*
-Később! Inkább pakolj. Fél percünk van, aztán indulunk.
*Jelenti ki, majd követi a saját tanácsát. A maga részéről már elalvás előtt úgy rendezkedett be, hogy ha kell, pillanatok alatt kész legyen az indulásra. Pár gyakorlott mozdulattal elrakja a holmiját, majd azoknak is segít, akik esetleg ilyen téren nehézségekbe ütköznek.
Az idő leteltével már a táborhely szélén áll, az idegenekhez közel, hátán hátizsák. Sisakos feje az erdőt pásztázza; kész arra, hogy baljában tartott pajzsát egy esetleges nyílvessző útjába mozdítsa. Sürgeti szapora szívverése; indulna már, legszívesebben ennyit sem várt volna.*
~Elő kellett volna készíteni valamit, ami sok füstöt csinál.~
*Jut eszébe a gondolat. Ha korábban gondolt volna erre, akkor most elfedhetnék a saját szagukat a tábortűz füstjével. Így viszont bíznia kell benne, hogy még azelőtt elérik a Romtábort, hogy a wargok utolérnék őket.
Végül vagy a türelme fogy el, vagy az elpakolandó holmi; akárhogy is, nem vár tovább.*
-Induljunk.
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-08 17:38:58
Üzenet elküldve: 2025-10-08 17:38:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Figyelmeztetése remélhetőleg mindenkit feléleszt. Nem mer körül nézni, hisz ha csak egy pillanatra is levenné tekintetét az idegenekről, azok rátámadhatnának. Helyette óvatosan hátrál Frandr irányába, ahogy az idegenek egyre közelebb érnek. Az aranygyűrűs szavaira valamennyire megnyugszik. Fegyverét nem teszi el, védekező pozícióját nem adja fel.
~Tehát tényleg vannak itt orkok?~
Szíve kihagy egy ütemet. Az egyetlen jó hír, hogy ha ezek az alakok a Romtáborból jöttek, akkor még nincs minden veszve. Frandr meghívását nem fogadják el, ellenben ők kapnak egy meghívást az erődbe. Furcsa egy ajánlat. Thara arcára értetlenség ül ki. Meg zavarodottság. Ő maga tudja mitévő legyen. Kérdés nélkül követné az idegeneket az erődbe, még ha esély is van rá, hogy csapdába sétálna. Viszont most csapatára is gondolnia kell. Nem dönthet a nevükben. Viszont ha tényleg mászkálnak itt orkok, akkor a Romtábor banditáinak megsegítésével, akár egy hasznos szövetségesre is szert tehetnek az orkok ellen. Még talán jutalmat is kaphatnak Artheniortól.
~Ne fussunk ennyire előre!~
Utasítja magát rendre.
~A jelenre kell koncentrálnod.~*
-Nem tudom, hogy ti hogy álltok hozzá fiúk, de én elfogadnám a meghívásukat.
*Szól a többiekhez.*
-Egy gyors kérdés. Mennyit tudtok az orkokról? Pontosabban mióta tudtok az ittlétükről?
*Fordul vissza a trióhoz.*
*Figyelmeztetése remélhetőleg mindenkit feléleszt. Nem mer körül nézni, hisz ha csak egy pillanatra is levenné tekintetét az idegenekről, azok rátámadhatnának. Helyette óvatosan hátrál Frandr irányába, ahogy az idegenek egyre közelebb érnek. Az aranygyűrűs szavaira valamennyire megnyugszik. Fegyverét nem teszi el, védekező pozícióját nem adja fel.
~Tehát tényleg vannak itt orkok?~
Szíve kihagy egy ütemet. Az egyetlen jó hír, hogy ha ezek az alakok a Romtáborból jöttek, akkor még nincs minden veszve. Frandr meghívását nem fogadják el, ellenben ők kapnak egy meghívást az erődbe. Furcsa egy ajánlat. Thara arcára értetlenség ül ki. Meg zavarodottság. Ő maga tudja mitévő legyen. Kérdés nélkül követné az idegeneket az erődbe, még ha esély is van rá, hogy csapdába sétálna. Viszont most csapatára is gondolnia kell. Nem dönthet a nevükben. Viszont ha tényleg mászkálnak itt orkok, akkor a Romtábor banditáinak megsegítésével, akár egy hasznos szövetségesre is szert tehetnek az orkok ellen. Még talán jutalmat is kaphatnak Artheniortól.
~Ne fussunk ennyire előre!~
Utasítja magát rendre.
~A jelenre kell koncentrálnod.~*
-Nem tudom, hogy ti hogy álltok hozzá fiúk, de én elfogadnám a meghívásukat.
*Szól a többiekhez.*
-Egy gyors kérdés. Mennyit tudtok az orkokról? Pontosabban mióta tudtok az ittlétükről?
*Fordul vissza a trióhoz.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-08 17:08:53
Üzenet elküldve: 2025-10-08 17:08:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Thara kiáltása szétfut a fák között, a parázs fölött megremeg a levegő. A sűrűből rövid, elharapott pusmogás felel, s ha nagyon fülelnek, ennyit kapnak ki belőle:
„…mamlasz… hangos… még az orkok is…”
Erre az árnyak feladják a lopakodást. A három alak már nyíltan, nagyokat lépve tör magának utat; aljnövényzet, gally, tűlevél roppan léptük alatt. Ahogy a parázs fénye eléri őket, hátracsapják csuklyájukat, kivéve a harmadikat.
A legelső férfi bajszos, hollófekete hajú, a sörényét hátrafogja. Arcán jókedv és pimasz magabiztosság ül, ahogy megmozdul, a jobb kezén felcsillan az egész ujját beborító aranygyűrű. A második vállban széles, prémes köpenyben, hátán kétkezes fejsze. Haja és szakálla világosbarna, itt-ott befonva, kék szemei fölött tetoválások hálózzák az arcot. A harmadik karcsú alak a hosszabb fülekkel, a csuklyát nem veti le, sőt az arcát kendő fedi; a kendő pereménél egy régi sebhely húzódik a szeme körül. Mindháromnál van fegyver, de továbbra sem látszik a szándék rajtuk, hogy használni is szeretnék, legfeljebb az utolsó mogorva alaknál.
Az aranyujjú a sötételfre villantja a mosolyát.*
- A helyedben nem kiabálnék így, kedvesem. *Gyűrűs mutatóujját a szájához emeli, egy csendet kérő mozdula.* - Veszélyes környék ez. Zöldbőrűek járnak erre… és igen, a Romtáborból jöttünk.
*Ezt már tompább, óvatosabb hangon teszi hozzá, közben a fák közé sandít, mintha az emlegetett orkokat lesné. Mintha csak hívásra vártak volna, a távolban újból farkasüvöltés hasít az éjbe, ezúttal közelebbről, mint korábban. A vérfagyasztó vonyítás hallatán a fejszés összerezzen, az aranyujjú mosolya viszont nem hervad le, csak a tekintete komorodik fél árnyalattal.
Frandr'd szavai után a férfi felé fordul, végigméri a kompániát, majd bólint.*
- Épp ugyanazt akartam felajánlani, morcos barátom. *Egy szívdobbanásnyi csend.* - Elvégre csupán percek kérdése, hogy a tüzetek melegét warg-tappancsok tiporják el.
*Az elf közben némán marad, féloldalasan áll, íja a hátán pihen, a tekintete sötéten járja, mintha számolna, hallgatna, figyelne. Úgy tűnik, az idegenek nem akarnak vért. Ajánlatot hoztak na meg egy figyelmeztetést egy veszélyre, ami vagy valóban leselkedik rájuk, vagy nem.*
*Thara kiáltása szétfut a fák között, a parázs fölött megremeg a levegő. A sűrűből rövid, elharapott pusmogás felel, s ha nagyon fülelnek, ennyit kapnak ki belőle:
„…mamlasz… hangos… még az orkok is…”
Erre az árnyak feladják a lopakodást. A három alak már nyíltan, nagyokat lépve tör magának utat; aljnövényzet, gally, tűlevél roppan léptük alatt. Ahogy a parázs fénye eléri őket, hátracsapják csuklyájukat, kivéve a harmadikat.
A legelső férfi bajszos, hollófekete hajú, a sörényét hátrafogja. Arcán jókedv és pimasz magabiztosság ül, ahogy megmozdul, a jobb kezén felcsillan az egész ujját beborító aranygyűrű. A második vállban széles, prémes köpenyben, hátán kétkezes fejsze. Haja és szakálla világosbarna, itt-ott befonva, kék szemei fölött tetoválások hálózzák az arcot. A harmadik karcsú alak a hosszabb fülekkel, a csuklyát nem veti le, sőt az arcát kendő fedi; a kendő pereménél egy régi sebhely húzódik a szeme körül. Mindháromnál van fegyver, de továbbra sem látszik a szándék rajtuk, hogy használni is szeretnék, legfeljebb az utolsó mogorva alaknál.
Az aranyujjú a sötételfre villantja a mosolyát.*
- A helyedben nem kiabálnék így, kedvesem. *Gyűrűs mutatóujját a szájához emeli, egy csendet kérő mozdula.* - Veszélyes környék ez. Zöldbőrűek járnak erre… és igen, a Romtáborból jöttünk.
*Ezt már tompább, óvatosabb hangon teszi hozzá, közben a fák közé sandít, mintha az emlegetett orkokat lesné. Mintha csak hívásra vártak volna, a távolban újból farkasüvöltés hasít az éjbe, ezúttal közelebbről, mint korábban. A vérfagyasztó vonyítás hallatán a fejszés összerezzen, az aranyujjú mosolya viszont nem hervad le, csak a tekintete komorodik fél árnyalattal.
Frandr'd szavai után a férfi felé fordul, végigméri a kompániát, majd bólint.*
- Épp ugyanazt akartam felajánlani, morcos barátom. *Egy szívdobbanásnyi csend.* - Elvégre csupán percek kérdése, hogy a tüzetek melegét warg-tappancsok tiporják el.
*Az elf közben némán marad, féloldalasan áll, íja a hátán pihen, a tekintete sötéten járja, mintha számolna, hallgatna, figyelne. Úgy tűnik, az idegenek nem akarnak vért. Ajánlatot hoztak na meg egy figyelmeztetést egy veszélyre, ami vagy valóban leselkedik rájuk, vagy nem.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:47:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:47:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A hangra azonnal felriad. Szinte az első pillanatban tudja, hogy baj van, de nem kapkod. Szemhéja még félig lehunyva, máris a pajzsát keresi. Megtapogatja maga mellett és amint ujjai megérzik, és lassan, de határozottan fűzi be kezét markolja meg. A mozdulat csendes, begyakorolt.
Lassan feláll. Térdei alatt recseg az avar, de nem zörejlik annyira, hogy elárulja a helyét. Frandr irányába pillant, hallja a férfi szavait, de egyelőre nem mozdul tovább. A hang irányát figyeli, amerre a harcos kiáltott, és közben a sötétségbe bámul. Szeme megszokta már az éjszakát, de az alakok csak lassan rajzolódnak ki előtte. Megfeszülnek az izmai. Jobb kezében ott a pajzs, balja a fejsze nyelét keresi, de még nem emeli meg. Csak figyel. Hallja Thara hangját is, és bár az izgalom megemeli a pulzusát, arca nyugodt marad. Inkább ösztönösen hátrébb lép, féloldalasan, hogy a tűz fénye ne világítsa meg túlságosan. Takarásba húzódik, a fa törzse mellé. A teste mögött a sötét, előtte a parázsló fény. Jó hely ez, innen jól látni, de őt nehezebb kiszúrni.
Az idegeneket figyeli. Három alak, annyit lát. Nem tudja, barátok vagy ellenségek, ezért nem szól. Egyelőre Frandré és Tharára hagyja a beszédet. Ő csak készenlétben marad, bármikor kész mozdulni, ha a helyzet megkívánja. Nem hős, de nem is menekülő fajta. A józan ész vezeti. Amíg vár, mély levegőt vesz, hogy lecsillapítsa a feszültséget. A szíve dobbanása hallatszik a fülében, de az arca nyugodt marad. Szeme a fák közé mered, próbálja megállapítani, viselnek-e jelet, zászlót, vagy valamit, ami elárulná, kik ők. De semmit sem lát tisztán. A sötét elrejti a részleteket, csak a mozgásuk árulkodik róla, hogy tapasztaltak. Raymond kissé előrébb hajol, a pajzs peremén át figyeli őket, miközben a tűz melege a hátát éri. Egy pillanatra Natu felé is pillant, látja, hogy az öreg mozdulatlan, talán félálomban. Egy halk sóhajt enged meg magának, majd ismét a fák közé néz. Nem szól, nem mozdul. Csak figyel, készen arra, hogy ha kell, abban a pillanatban megvédje a társait. Közben más felé is nézelődik, hátha körbevették már őket.*
~Ennyit a pihenésről Ray.~
*A hangra azonnal felriad. Szinte az első pillanatban tudja, hogy baj van, de nem kapkod. Szemhéja még félig lehunyva, máris a pajzsát keresi. Megtapogatja maga mellett és amint ujjai megérzik, és lassan, de határozottan fűzi be kezét markolja meg. A mozdulat csendes, begyakorolt.
Lassan feláll. Térdei alatt recseg az avar, de nem zörejlik annyira, hogy elárulja a helyét. Frandr irányába pillant, hallja a férfi szavait, de egyelőre nem mozdul tovább. A hang irányát figyeli, amerre a harcos kiáltott, és közben a sötétségbe bámul. Szeme megszokta már az éjszakát, de az alakok csak lassan rajzolódnak ki előtte. Megfeszülnek az izmai. Jobb kezében ott a pajzs, balja a fejsze nyelét keresi, de még nem emeli meg. Csak figyel. Hallja Thara hangját is, és bár az izgalom megemeli a pulzusát, arca nyugodt marad. Inkább ösztönösen hátrébb lép, féloldalasan, hogy a tűz fénye ne világítsa meg túlságosan. Takarásba húzódik, a fa törzse mellé. A teste mögött a sötét, előtte a parázsló fény. Jó hely ez, innen jól látni, de őt nehezebb kiszúrni.
Az idegeneket figyeli. Három alak, annyit lát. Nem tudja, barátok vagy ellenségek, ezért nem szól. Egyelőre Frandré és Tharára hagyja a beszédet. Ő csak készenlétben marad, bármikor kész mozdulni, ha a helyzet megkívánja. Nem hős, de nem is menekülő fajta. A józan ész vezeti. Amíg vár, mély levegőt vesz, hogy lecsillapítsa a feszültséget. A szíve dobbanása hallatszik a fülében, de az arca nyugodt marad. Szeme a fák közé mered, próbálja megállapítani, viselnek-e jelet, zászlót, vagy valamit, ami elárulná, kik ők. De semmit sem lát tisztán. A sötét elrejti a részleteket, csak a mozgásuk árulkodik róla, hogy tapasztaltak. Raymond kissé előrébb hajol, a pajzs peremén át figyeli őket, miközben a tűz melege a hátát éri. Egy pillanatra Natu felé is pillant, látja, hogy az öreg mozdulatlan, talán félálomban. Egy halk sóhajt enged meg magának, majd ismét a fák közé néz. Nem szól, nem mozdul. Csak figyel, készen arra, hogy ha kell, abban a pillanatban megvédje a társait. Közben más felé is nézelődik, hátha körbevették már őket.*
~Ennyit a pihenésről Ray.~
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:29:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:29:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Natukoya komoly mester, sok-sok esztendőt megélt már, sőt sokak szerint már két életet is maga mögött tudhat, és még hol a vége? Bizony nagy tapasztalattal rendelkezik, azonban az ital, a fáradságos út ebben a keserves ingoványban és a rossz hírek egyvelege lefárasztja őt. Ugyan vállalkozik az őrködésre, de elszokott már ettől az élettől, rég nem volt része efféle kalandokban, úgyhogy a tűz kellemes melege, az étel amire már igen nagy szüksége volt, és a tény, hogy szeme csak az áthatolhatatlan sötétséget fürkészi egyre csak egyre elérik, hogy elbóbiskoljon. A farkas vonyítását még hallja fél füllel, de jobbára már csak felületes álmába szövődik bele a kép, ahogy épp egy éhes vadat etet, hogy aztán az két lábra állva elkezdjen neki dalolni. Kellemes álom ez, olyannyira hogy Thara szavaira sem kel fel belőle. Ugyan továbbra is ül, szeme résnyire nyitva, úgy támaszkodik a botján, de nem igazán van magánál. Így az érkezőket sem veszi észre egyből, hanem csak mint egy kemény, kőszerű szobor, komor tekintettel a botját markolva mered maga elé. Mintha csak ő lenne a legnyugodtabb mindenki közül, hisz a fegyveres idegenek érkezése sem zavarja meg a koncentrációját az őrködésben. Szép is volna, bár talán ha szerencséjük van nem lesz belőle nagy gond. Frandr'd marcona szavai is beleszövődnek az álmába, mégpedig oly módon, hogy a farkas hangja kísértetiesen hasonlít a harcoséra. Ez már kicsit furcsa a mesternek, de egyelőre nem zökken ki félálmából, csak ül ott szilárdan, és komoran bámul az érkezők irányába, legalábbis így tűnhet.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 20:30:00
*Natukoya komoly mester, sok-sok esztendőt megélt már, sőt sokak szerint már két életet is maga mögött tudhat, és még hol a vége? Bizony nagy tapasztalattal rendelkezik, azonban az ital, a fáradságos út ebben a keserves ingoványban és a rossz hírek egyvelege lefárasztja őt. Ugyan vállalkozik az őrködésre, de elszokott már ettől az élettől, rég nem volt része efféle kalandokban, úgyhogy a tűz kellemes melege, az étel amire már igen nagy szüksége volt, és a tény, hogy szeme csak az áthatolhatatlan sötétséget fürkészi egyre csak egyre elérik, hogy elbóbiskoljon. A farkas vonyítását még hallja fél füllel, de jobbára már csak felületes álmába szövődik bele a kép, ahogy épp egy éhes vadat etet, hogy aztán az két lábra állva elkezdjen neki dalolni. Kellemes álom ez, olyannyira hogy Thara szavaira sem kel fel belőle. Ugyan továbbra is ül, szeme résnyire nyitva, úgy támaszkodik a botján, de nem igazán van magánál. Így az érkezőket sem veszi észre egyből, hanem csak mint egy kemény, kőszerű szobor, komor tekintettel a botját markolva mered maga elé. Mintha csak ő lenne a legnyugodtabb mindenki közül, hisz a fegyveres idegenek érkezése sem zavarja meg a koncentrációját az őrködésben. Szép is volna, bár talán ha szerencséjük van nem lesz belőle nagy gond. Frandr'd marcona szavai is beleszövődnek az álmába, mégpedig oly módon, hogy a farkas hangja kísértetiesen hasonlít a harcoséra. Ez már kicsit furcsa a mesternek, de egyelőre nem zökken ki félálmából, csak ül ott szilárdan, és komoran bámul az érkezők irányába, legalábbis így tűnhet.*
A hozzászólás írója (Natukoya Tojimara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 20:30:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319